portrék 16.: a váláskárosult apuka

A váláskárosult apuka korábban is el-elpottyant zöldeket, de amikor Megtörténik Vele Is, onnantól a sírig ezt a sztorit mondogatja:

A férfiakkal csúnyán elbánnak a nők és csúnyán elbánik a rendszer is. Pedig én jó ember vagyok, és szívesen nevelném a gyerekeimet.

Én is kiváló atomfizikus lennék, sőt, Nobel-díjas is. Ha annak tanultam volna! Nem az én hibám.

Ez a narratíva azt szolgálja, hogy az elvált apának ne kelljen a saját hibáival, felelősségével szembenéznie, és másokat vádolhasson. A hajléktalanságot mint olyat a nők nyakába varrja, mondván: a hajléktalanok nyolcvan százaléka férfi, és a többség válás után került az utcára.

Kitették szegényt.

Agymosógép, tulajdonképpen köszönöm, hogy itt a blogon csak homályosan utaltál a történetedre, mert most feltárult előttem teljes, tőlem független pompájában az indexes kommentjeidből, minden kicsinyes húzásoddal. A nagyra törő forexezési tervekkel, az angol nyelv megerőszakolásával egyetemben:

…. a netes agresszióddal, hajlékonyan önérdekű érvelgetéseddel, férfisajnáltatásoddal együtt, és komolyan tanulságos volt. Hát ezért gyűlöl engem Agymosógép. Mert én ki merem mondani az igazat. Ami neki kellemetlen.

Mivel a váláskárosult, ideologikus apukának nem erőssége a felelősségvállalás és az okok józan analízise, pedig megtévesztő racionáliskodással, adatcitálással folyton okoskodik, segítek: azért válnak el tőlük, mert minimum rettentő unalmasak és kellemetlenek, használják a másikat, de igen gyakran durva bántalmazók és alkoholisták (és ők jóval többen vannak ám: sokuktól el se válnak).

A családon belüli erőszak is napi valóság, de a nő erőforrásainak, érzelmi energiájának, életidejének felélése, a lenyomás, az érzelmi erőszak, a rosszfejkedés, a szarrágó, mindent racionalizáló kisstílűség egészen általános. (A nők ösztönlények, az érzelmeik és az ösztöneik rángatják őket, írja a derék kommentelő.)

Pontosabban, a Whale nevű kommentelő – mit tesz isten, ő maga az itt koslató Agymosógép. Ő a Válás és gyerek(ek) topikban, ezernél is több hozzászólásában arról panaszkodik az Index pöcegödörszerű fórumán, hogy egyedül húzta az igát, ő erre kellett.

Bizony, ha egy férfiban ennyi van, ha másért nem becsülhető, ellenben egy kicsinyes, kellemetlen, kontrollmániás lúzer, akkor erre fogják használni.

És benned ráadásul annyi van, hogy arról panaszkodsz 2011-ben, hogy a fizetésed majdnem felét elvonják. Ami, hát, megvan az százezer forint is! Már akkor is negyvenesként.

Ehhez gratulálok. Komoly ember vagy. Ráérsz álló nap kommentekben okoskodni, rászállsz emberekre, kioktatod és fúrod őket. Innen nyersz némi önbizalmat, meg persze a láthatatlanságodból. Mindenkire ráerőszakolod magad, és éveken át, kommentek százaiban szidod a feleségedet. De biztosan kellemes, jó ember voltál férjnek.

Ha nem vagy laza, rugalmas, jó fej, kedves, extra jó külsejű, akkor csak a nyomorult pénzed kell. De aztán már az se, mert a feleséged talált valakit, akit szeretni is tud, ráadásul az a férfi, mint azt írod, jóval többet keres nálad.

De azért te is vettél egy… na, mondjunk egy igazán rusnya autót, ami egy mém, egy vicc, és ez mint vágybetöltés: egy használt Fiat Multiplát.

És ha van neki spórolt pénze, de még mennyi!, azt betolja egy dühös hitelkárosult arcába, mert Agymosógép jellemes, elvi ember:

Kész vagyok.

Ha csak szerinted vagy okos, mások szerint pedig kötözködő, kontrolláló, humortalan, kákán is csomót kereső, akkor korrekt is hiába vagy, Agymosógép. Azt is csak te mondod. Elsősorban kisstílű vagy, és akkor már mindegy, hogy korrekt is-e.

Akkor könnyen kezded el a hibáztatósdit és tagadod le, hogy torkig voltak veled.

Teljes szívvel képviseltem mindig is, a saját életemben is, hogy jól, figyelmesen kell alakítani a kapcsolatot, és ha nem sikerül, és, na, ezt például az én nagy szerelmem hogy is fogalmazta, olyan lesz az asszonnyal a szex, mint a volánbusz menetrend, akkor el kell menni. Akármekkora konfliktus, ott kell hagyni a másikat. Nem csak akkor, ha jön jobb. Mert az unalomban és a hiányban mindenki gonosz lesz. Mert emberek józan javakért ne használják egymást, ha már nem élmény a másik. Ha mindig is csak túlélési stratégia, alku volt az egész kapcsolat (én szülök neked, te eltartasz), és még a stratégia is olyan, hogy mindenki ezt csinálja.

És ne legyen zsarolás, meg “azt ígérted”, meg szemétkedés.

Whale-Agymosógép, ha kell, ötezerszer is elmondja egy nap, hogy oltsák el a villanyt és ne hagyják nyitva a fagyasztó ajtaját! Élmény lehet ilyen férfival élni, aki fórumokra bőszen kiírja, hogy ő mennyire akar a lányaival lenni, de amikor velük van, akkor ilyen a hangulat.

Mert mi is történt Whale-lel? Az ő értelmezése szerint a második gyerek után rászólt az asszonyra, hogy ne kelljen neki egyedül húzni az igát, menjen el (húzza el a valagát) az is dolgozni, ő meg így többet lehet a gyerekeivel. Egyenlőség, ugyebár. De ez csak felszépítés, a jobbik arc, amelyet az elhagyott férfiak a válóperben vesznek elő. Whale-Agymosógép egyszerűen lusta volt családfenntartani: szar a szakmája, nem keres eleget, unta az egészet, és be akarta hajtani a “tartozást” az asszonyon. Szívjon ő is! Az otthoni feladatokat jellegzetes férfigőggel könnyebbnek hitte (amúgy ez gyakori, és van is benne igazság: ha nem neked szedi szét a tested a gyerek, és nem szoptatsz, meg a házimunka is jóleszazúgy alapon intéződik, hiszen a te nemiszerep-szoftvered ezt lehetővé teszi, az otthonhagyott gumicsizmáért sem téged tol le az óvónő, akkor valóban könnyebb). Emberünk az emancipáció szót harsogta, holott az semmiképpen nem jelenti azt, hogy a férfi dönti el, hogy márpedig a nő is dolgozzon, punktum, hanem, például, egyenlő munkáért egyenlő bért jelent, ha a nő úgy dönt, hogy gyerek mellett is dolgozni akar. Meg egy férfit, aki szintén otthon tud maradni, ha lázas a gyerek, és képviseli magát a zeneiskolai koncerten is. Ez az emancipáció, nem az, hogy ráparancsolsz a ki tudja, milyen végzettségű, öt éve otthon levő feleségedre, hogy ő is dolgozzon. A sokkal szarabb női munkaerőpiacon.

Nem hülyeség az ilyesmit a gyerekek születése előtt tisztázni. Drágám, mindketten pénzt fogunk keresni, ugye, te is így gondolod? Csak két évig maradj otthon a kisebbik gyerekkel. Vagy én maradok itthon. Én nem tartalak el egész életedben. Vagy: azt hittem, menni fog, de kiégtem. Keressünk megoldást!

Előfordulhat, hogy a nő se akar két gyereket ilyen feltételekkel, sőt, egyet se. Hiszen ha van igazán nehéz sors, az a többgyerekes, dolgozó anyáé. Akinek a férj írja elő azt is, mi és mennyi a feladat, azt hogyan kell elvégezni, ő ellenőriz, ő tesz szóvá, ő számolja ki fillérre a kilowattot. Kocsi meg egy van.

Nekem apám ilyen volt: filléreskedő, szarul kereső, megúszós, számokkal dobálózó, vádaskodó, elégedetlen agresszor, aki hónapokon át az anyai nagyanyámhoz járt anyámra panaszkodni. Ezért tikkelek Agymosógéptől.

Esetleg: olyat választunk mi nők, akinek már a gyerekek érkezése előtt komoly szakmája és jól fizető lehetőségei vannak, és ettől nem száll el, ez a szintje neki. És aki nem lesz ilyen csikorgó és frusztrált, mert őszintén szereti az asszonyát és a vállalt gyerekeit, és nem gondolja láblógatásnak az otthoni gyerekezést. De férfiként is nyugodtan választhatsz ambiciózus, jól kereső nőt, aki dolgozni akar, céljai vannak, nem arra hajt, hogy majd szül, és akkor eltartják. Vajon miért nem akadt ilyen partnere Agymosógépnek?

Úgy van beállítva, hogy a nő nem volt hajlandó dolgozni, ő csak a seggét akarta mereszteni, pedig Whale-Agymosógép szar, unalmas, görcsös ember, továbbá szar és erőszakos férj, aki a nőt, aki két gyerekét neveli (meg még egyet az új házasságból), dologtalan perszónának titulálja nyilvános kommentben.

A nő nem is bírta sokáig az agresszorát. Összecuccolt egy jómódú férfival, elköltözött a gyerekekkel. Whale szerint a válóperben tettlegességgel, erőszakkal vádolta őt az asszony. Ilyen baromságokkal. Micsoda hazugság! Mindenesetre a megvádolt férfi nem nagyon küzdött a gyerekfelügyeletért: “ebben a matriarchátusban nem érdemes”.

A jól kereső utód persze szintén csípte Whale szemét. Számolgat is bőszen, évekkel később is.

…a napokban röhögtünk a feleségemmel, hogy az ex annyi pénzt kap a gyerekek után NETTÓ, amivel a legtöbben boldogan kiegyeznének BRUTTÓ fizetésként.

ez kb. 300K nagyságrendű forintocskát jelent NETTÓ, de mondom ebben az összes gyerek összes-különböző jogcímen kapott-pénze benne van.

De azért azt is beleszámolja. Szeret számolni. Innen fúj a szél: ő ennél szarabbul keres, és ezért frusztrált. Elemzi is, mire költ a nő, rendes cipőt például ő, az elvált apa vesz a gyerekeknek. És ő persze szívesen nevelte volna egyedül (vagy új társsal) a lányait. Csak fizetni ne kelljen, ugyebár, annak, aki őt elhagyta. Csak ki lehessen valahogy tolni vele. És előadja a gondos, jó apát, aki többet akart lenni a gyerekeivel, és sajnos, a rendszer miatt nem is remélhette, hogy eredményesen harcolhatna értük.

Hogy az – eddigre már bőven véleményképes – gyerekek erről mit gondoltak? Hát rosszat, mert az exfeleség jól befeketítette őt.

Valami azt súgja, hogy toronymagasan igényesebb és szerethetőbb anyagú ember ez a volt feleség, mint Whale-Agymosógép, és én örülök, hogy nem hagyta magát. És akkor ment még a “nem adom, ami az én családi vagyonom” kompenzálós műsor a sértett Whale-Agymosógép részéről, meg hogy nem lehet érvényt szerezni a férjek igazának, hiába védte őt a hírhedt Regász Mária (jól emlékeztek: Bojárt is ő, és más rohadékokat is). Whale tehát gyáva, harcolni sem volt képes az igazáért, vagy talán tudta: az ő igaza nem elég erős.

Mindezt kizárólag nyilvános hozzászólásokból tudom, az indexen, a Válás és gyerek(ek) topikban található a gyönyörű, több évnyi anyag.

Whale azért gyűlöl, mert jellegtelen, unalmas, szerepmegfelelős életet él, amelyben bátorságnak, tehetségnek, különbözni merésnek nincsen szerepe, én pedig átlátok a kisstílű magyarázkodásán, vádjain, és ezt a fjata válási károsult férfit szar embernek tartom.

Érzelmileg sokkal kifizetődőbb azt hajtogatni, hogy vele elbántak, teleírni a netet álnéven, hangoztatni, hogy ő egyenlőségpárti, hogy milyen jó apa lenne, ha hagynák; nőgyűlölő érveléssel taglalni, mennyire tönkreteszi a férfiakat az anyapárti magyar családjog, sajnos; elméletisekedni arról, hogy minek kellene változnia a rendszerben, számolgatni, hogy kinek miből van pénze, mint beletenni magát a kapcsolatba, szeretni, vonzónak maradni, komoly karriert felépíteni.

34 thoughts on “portrék 16.: a váláskárosult apuka

  1. Tényleg rengeteg ilyen férfi van, de nincs igaza abban, hogy a csaladjog valasnalnal a nők mellett van.
    Nem egy ismerősöm van, aki nem is látogatja a gyerekét, és 600ezres fizetésbol 20ezres gyt-t kell fizetnie, mert a natúr fizetésbol számoltak ki, a többi “egyéb juttatás”.
    Valas után is ugyanúgy minden nőre a marad. A gyerekre szánt idő, a gyermek anyagi biztonsága. De nyilván nem véletlenül dönt így. Csak tényleg nagyon kevesen tehetik meg ezt, szerintem ezért is alkudnak meg rossz kapcsolatokban, mert rengeteg meg Whalehez sem hasonlítanak, van aki nem is látogatja, nem is fizet annyit vagy se mennyit ezzel “büntet” és jogosnak tartja. Whale meg lehet gyerekezik meg fizet valamennyit de abban sem lehet sok koszonet…

      • És, igen. Ugrik, itt szaglászik azóta is.
        De alapvetően nem érti, mi a gond a viselkedésével, és azt sem, hogy hiába próbál mellém lépni, “én is okos, eredeti vagyok”, neki semmi dolga a szuverén, belülről vezérelt, szabad blogger közelében. Mert amije neki van, az a konzerv hímfölény, az erőszakos okoskodás, mellette a meghökkentő kisemberi birka normálisság, anyagi ambíciók, igazodás (kocsi kell mindenkinek, felújítgatunk talajvíz ellen, spúrkodás, 2000 forintért rendületlenül árul kacatokat annyi energiával, hogy az órabérben röhejes, meg persze az élettől, tehetségtől, szeretni tudástól való félelem és képességhiány). Rusnya, melák külső. Viszont hatalmas arc.

      • Hát ki nem bír leszakadni, ki szaglászik itt a szánalmas, fillérbaszó, kispolgári értékrendjéből, jelentéktelen hétköznapjaiból, a három műszakos, semmire sem vivős, bénakocsis nyomorából, és próbálja rámerőszakolni okoskodva? Csak mert FÉRFI, és akkor neki igaza kell legyen?
        Ki az, aki engem használ céltáblának némi törleszkedés-hízelkedés után, mert a társának nem merte megmondani, ami a baja, és tele van dühvel, bosszúvággyal? Na, ki?
        Ki nem vállalja hozzá az arcát?
        Szar így összeszedve látni, mekkora lúzer vagy, ugye? És hidd el, tudok a sorok között olvasni: bántalmazó is vagy.
        Most igazán csak a saját szarpasiságával, szarférjségével, elhagyatásával megküzdeni nem bíró, jó apát mímelő, spúr, ötven forintokat sem veszni hagyó, “hat-nyolc gurigával” tönkrement fórumtársnak (ez különösen ízléses) neten dicsekvő, élő fába is belekötő vonalat vettem csak elő, de megvan minden, megnyugodhatsz, lakcímestül, fotóstul, béna, vizes falú házastul. Hatalmas, harsány kacaj: te? engem? Hogy jutott eszedbe?
        “évek után is bosszút áll”. korhol másik, befosott indexes, és jól látja, lesz még itt esemény. Na de _évekig zaklat_, nem ért a szóból, az itt a baj, nem a semmiből veszem elő. Aztán egyszer csak elég lesz. Van, aki attól állt le, hogy írtam kis feleségének, volt is nagy döbbenet. Vagy a főnökének. Úgy eltakarodott, öröm volt nézni.

  2. Igen, nagyon nőpárti a bíróság.
    Tulajdonképpen az történik, hogy többnyire havi x forint ellenében a nő nyakába varrja a gyerekeket. Az apa meg hagyja, neki így pont megfelel.
    Bocsánat, ha sarkítok, de alig vagyok 30 és már most nem egy ilyet látok a környezetemben.

    • És tudod, mi a durva? Hogy számomra ez a vágyott állapot. Hogy hagyja, sőt, ne is akarja őket látni, már azt sem bánnám, ha nem fizetne, csak legyenek az én nyakamba varrva.

      • Nálunk ez úgy van, hogy adna ő pénzt , ha aláírom, hogy az idő felét vele töltik a gyerekek (nem akarják), akkor vesz cipőt és hozzájárul a fogorvosi költségekhez. Nem írom alá, évek óta várja, hogy kidőlök,és majd ha nem bírom, viszi a gyerekeket. Nagyon ritkán vagyok beteg, ilyenkor felhív, hogy biztos nem tudom őket ellátni, írjam csak alá a papírt.Mintha keselyű keringene fölöttem.

      • Asztakurva. Ez mióta megy? Mindig azt hiszem, én igazi áldozat vagyok, de ennyire kiszámítóan gonosz az én exem sose volt, vagy nem direkt, de ez nagyon kemény.

      • Hatodik éve van ez,pedig már elváltunk. Kicsit mintha csitulna.
        Mindenki őt sajnálja, mert szarul néz ki, én meg feltűnően egyre jobban, mióta nem élünk vele.

      • Akkor ez a lényeg. A többi meg elviselhető. Lényegében minden elviselhetőbb, mint ilyen emberekkel élni.

      • Uhh. Ugyanez itt is. Külön élünk pár hónapja (én az új szerelemmel, ő egyedül, persze nyilván kúrogat azért random csajokat), de már teher a léte. Nem az alkalmazkodás a teher, hanem olyan idióta elvárásai vannak, amik rohadtul nem reálisak. Pl neki kikötése volt, hogy nem akar engem látni, velem találkozni. És így a hétéves gyereket a lépcsőház aljában berakom a liftbe, benyomom az emeletszámot, és ő odafent fogadja. Minden váltást úgy kell megszerveznem (nekem, nem neki), hogy mi ne találkozzunk, ne lássuk egymást.

        Közben közös felügyeletben egyeztünk meg, ebben korrekt volt, fele-fele időben van itt és ott is a gyerek; de az új páromat ekézi a gyerek előtt (amúgy a gyerek mondott már olyat nekem, hogy milyen kár, hogy az apának nem mondhatja, hogy anyáéknál is szeret lenni, mert ha mondaná, akkor apa kiakadna), olyanokat mond, hogy én elmentem és soha nem jövök vissza (gyerek persze ettől kurvára megijed), kb ha ez gyerek és exférj között szóba jön, akkor abból mindig én jövök ki szarul.

        Egyrészt tök jó, hogy az exférjem ugyanannyit vállal a gyerekből (anyagilag meg még többet is), mint én, de közben meg a lelkét mérgezi.

        Néha azt érzem, könnyebb lenne, ha fogná magát, és lelépne. Még úgy is, hogy a közös megegyezés miatt ugyan tartásdíjat nem fizet, de tetemes részt vállal a költségekből, viszont a gyereken meg azt látom, hogy megviseli az, hogy az apja engem meg a szerelmemet ekézi 0-24(vö. kognitív disszonancia-redukció)).

        Megjegyzem, mivel egy bőrönddel érkeztem anno a házasságba, éppen annyival is távoztam, szóval mondhatjuk, hogy ő tele van lóvéval, én meg megnézem a felvágott árát, és kurvára ki van számolva minden. És még ez is fájdalmas , mert “a Papánál lehet ezt vagy azt venni” random ötletek alapján, nálam meg nem. Na, akkor ki a jó zsaru? Ki jön ki jól ebből?

        Hát én nem, az tuti. De ami rosszabb, a gyerek sem.

      • Asztabanyek. Akkor nem lenne jobb a gyerek miatt, ha mégis nálad lenne főleg? Így ki fog készülni. Ez sehogy nem korrekt. A figyelemzavarnál és a szorongásnál ez hosszú távon sokkal nagyobb gondokat tud okozni, pláne ilyen kicsi gyereknél, aki most kezdte az iskolát. Nem akarok rád ijeszteni, de így nagyon nehéz lesz. Gondolom, erre magadtól is rájöttél. Hihetetlen, mennyivel fontosabb ilyenkor apa sértettsége, mint a gyerek jóléte.

    • Hát persze. Dehogy akar full time szülősködni. Akkor mindazzal a problémával szembesülne (hova teszi, amíg dolgozik/nőzik etc.), amivel “normálisan” az anyák szoktak.
      Azt imádom egyébként, hogy ezek az emberek, ha egy feminista szellemiségű fórumon előkerül, hogy pl. legyen apagyes vagy valami, azt a szöveget nyomják, hogy deagyereknekazanyjamellettahelye, me’ evolúció.

      • Nem én vagyok szövetszöcske, azt sem tudom, mit követett el, amiért azt szűrted le a hozzászólásomból, hogy én vagyok ő, csak alakoskodom. De tény, hogy ez egy másodnick, mert előzőleg túlságosan is kiadtam magam.

      • Oké, értem, írtál nekem külön. Sajnálom, bocsánat.
        Köszi, hogy nem akadtál ki. Indokolt a nickváltás, habár, ennek nem annyira okés az üzenete.
        Viszont szövetszöcske azonnal iderongyolt, vagy pedig itt leskelődik, döbbenet.

      • Nem a poszt témájához szólok hozzá, csak egy megjegyzés Lehet két fh-nak ugyanaz az IP címe az interneten, proxy szerver, hálózatok, közös wifi, router, szolgáltató osztja ki dinamikusan másnak, hozzáértő beállítja, magának manuálissn. Hálózatból, több tucat fh használhatja.
        Egy közös háztartásban is azonos az IP cím, wifin, vagy Netrol elérhető szervereken.

      • trollnak lenni amúgy ciki, itt ezért tilos is. nem értem, miért használnak, hogy lehet valaki annyira nyomorú, hogy a kellemetlenkedésére büszke, és hogy jöttek át a főoldalon. ugye Szövet elfogadta, hogy nem patkánykodik.

  3. Ez nekem most jobban betalált, mint gondoltam volna, mikor megnyitottam. Kísérteties a hasonlóság itten az említett férfiú és az én leendő exférjem között. Három éve, mikor elkezdtem válni, volt neki egy normális ügyvédje, azt javasolta, írja alá a közös megegyezést (gyerekek nálam, ő fizet – vicces összeget kértem volna). Ez nem történt meg, mert emberünk ennél sokkal sértettebbnek érezte magát, gyorsan el is szaladt Grád és Regászhoz. Szerintem ezért nem váltunk el még most se.
    Azt sejtem, hogy ezek az emberek (maga a nagy ügyvédnő egyszer sem jelent meg a bíróságon, mert sok problémája akadt ottan neki régebben, de a gyámhivatalban egyszer találkoztam vele, és azt hiszem, ha nem mentem volna ki a teremből idejében, megtépem a lucskos-mocskos hidrogénes fejét), bojtárok, illetve a nekik dolgozó jogászok már nagyon régen ráálltak a súlyos személyiségbeli ferdeséggel rendelkező, végtelenségig pumpolható válós apukákra, mert pontosan tudják, mi a menetrend, kin hol lehet a gombokat nyomogatni. Addig fejik, amíg tejelnek.
    Elképesztő sztorijaim vannak az elmúlt három évből, egyszer majd megírom a memoárjaimban.
    Nem tudom, fent említett férfi milyen lehetett előtte, de az én exemből ezek az emberek egy minden emberségéből kivetkőzött, elképesztően rángatható marionett-bábut faragtak, pedig előtte se volt semmi. Most már ott tartunk, hogy a saját sérelméért (nem akarok többé anyukája lenni) semmi sem drága, úgy használná a gyerekeket, ahogy akarja, ha én hagynám. Nem is folytatom, mert már most felment a pumpa, és ha elkezdeném mesélni, milyen aljasságokat követnek el – szerintem nap mint nap – , még talán dühös is lennék. Döbbenet, hogy még működhetnek.

    • Hogy a mohó ügyvédek pénz reményében hitegetik a sértett apákat, és kergetik bele sokéves, a gyerekeket is megviselő játszmába, az a mi emberünknek is fő vesszőparipája. A nőnek drogos kurvának kell lennie elvonón, hogy alkalmatlannak bizonyuljon. De ő átlátott a szitán, nem ment bele ebbe. Csak a fórumon szidja űálkorrekt alaphangvetéssel, de sunyin gyűlölködve az exet, éveken át.
      Akármiről van szó, a pénz, a jóljárás és mögötte a saját érdek a legfontosabb.
      A lányai azóta felnőttek persze, a válás maga 2005 körül kezdődött.

      • Hát… én most vagyok benne a másik oldalon, sokat tudnék mesélni. Elképesztő, rendre visszautasított, sem formai, sem más szempontból nem megfelelő beadványok özönét zúdítják a bíróságra, a legutolsó ügyvédbojtár megjegyzésein én majdnem felröhögtem, de az ügyvédem időben megbökött, a bíró sem tudta tartani a pókerarcot, és nem, nem kell drogos kurvának lennie. Erről is sokat tudok most már, a felét el se hinné az, aki el tudott válni két tárgyalással, közös megegyezéssel. Én már ott tartok, hogy bármit aláírnék, ha valaki garantálná, hogy ennek vége.

      • Köszönöm, és kemény vagyok. Még nincs ítélet, és ha fellebbezek, nem is lesz jogerős. De azt remélem, a bíró értelmes ember, nem dől be ilyen manipulációknak, nem lefizethető, nem megfélemlíthető.

    • “Én már ott tartok, hogy bármit aláírnék, ha valaki garantálná, hogy ennek vége.” Erre játszanak pont, az én exem többször meg- és leírta, hogy addig fog zaklatni minden elképzelhető és nem elképzelhető módon, amíg meg nem török és fel nem adom. Végül is csak 12 éve pereskedem vele folyamatosan (évek óta nem indítottam én egy pert sem), de négy év után lett gyerekelhelyezés, azóta százezerszer könnyebb, és azóta nem is izgat annyira. Addig mindenképp tarts ki!

      És akkor még nekem nem is volt annyira rossz, mint gyerek-osztálytársa-anyukájának, akit kamu pszichológiai véleménnyel akartak alkalmatlannak minősíttetni (amúgy meg látássérültként (nem volt vak!) eleve hátrányból indult), és akinek mindeközben a gyereke is jobban sérült, mint az enyémek.

      Sokkal pozitívabb, hogy az egyik barátom azért hagyta ott a Regászhoz hasonlóan hírhedt másik ügyvédnőt, mert azt mondta, ő nem akarja tönkretenni a feleségét (és pláne nem a gyerekeit), csak el akar válni és nem akar többszázezres tartásdíjat fizetni, ehhez viszont egy normálisabb ügyvédet keres inkább.

  4. Huhh, én most nem szólalok meg, ez a történet kicsit rólam is szól. Remélem ennyire nem voltam/ vagyok rossz fej, mint a fenti példában, de azért néha magamra ismertem a férj szerepében.

      • “A nő erőforrásainak, érzelmi energiájának, életidejének felélése, a lenyomás, az érzelmi erőszak, a rosszfejkedés, a szarrágó, mindent racionalizáló kisstílűség egészen általános. ”

        Ezeket sajnos mind ki tudom pipálni, legalább egyszer mindegyiket megtettem.

        ” Az otthoni feladatokat jellegzetes férfigőggel könnyebbnek hitte (amúgy ez gyakori, és van is benne igazság: ha nem neked szedi szét a tested a gyerek, és nem szoptatsz, meg a házimunka is jóleszazúgy alapon intéződik, hiszen a te nemiszerep-szoftvered ezt lehetővé teszi, … ”
        Hát ez is én voltam.

        Önzőség, a másik fél igényeinek figyelembe nem vétele, vitában helytelennek bizonyult érvekhez is ragaszkodás, ezeket sajnos mind eljátszottam.

  5. Agymosógép
    “Vicces, hogy pont egy olyan nőtípusról van szó, akit megénekeltél már párszor és akit állítólag megvetsz és elítélsz. Most valamiért mégsem. Az elvek embere, igaz? :)))”
    Szó nincs itt az én elveimről. Te persze a feleségedre ismerhetsz, ha kellően hajlítgatod a valóságot és letagadod, hogy te voltál a gáz, téged pattintottak le.
    Én nem ismertem rá. Én rád ismertem.
    Egyszerűen írtam belőled egy portrét. Én rólad tudom, milyen vagy, és mennyit csűrsz-csavarsz. Én taglalhatok nőket kritikusan a blogomon, te nem. Mert te hazudsz, olcsón, teljesítmény és arc nélkül akarsz fölényben lenni, győzni akarsz minden áron. Te agresszor vagy. Verbálisan és gazdaságilag biztosan.
    Arról, hogy a feleséged gáz volna, vagy olyan, akit én elítélnék, semmilyen komolyan vehető infóm nincs, csak te írod ezt (persze, mert sértett vagy, de téged nem kérdeztünk), épp ezért az ő személyét ki is hagytam. Te viszont full gáz vagy, a sündörgéseddel, okoskodásoddal, makacs rászállásoddal, nőgyűlölő vádaskodásoddal, önsajnálatoddal, az ízléstelen autóddal, vizesedő szutyokparti házaddal, a kétezer forintos kacatjaiddal, az állandó vásárolgatásaiddal, aspergeres okoskodásoddal, lustaságoddal, a nyomorult fizetéseddel, netfüggéseddel, elhízásoddal, időelbaszásoddal, az én sportolásom-nadrágom-kávém fikázásával, a levakarhatatlanságoddal, a szánalmas forexezéseddel.
    A feleséged belőled nem kért. Te meg a juttatásait számolgattad… Fillérbaszó, irigy lúzer.
    Én téged tartalak nagyon durván manipulatív, gőgös, valóságot felszépítő, tagadásban élő, erőszakos lúzernek, akit kiröhögök, mert mellém akart lépni, hogy akkor ő itt, az én blogomon IS okos lesz. Velem is ezt a játékot játszottad. Erősködsz, azt reméled, ha eleget érvelsz, akkor majd nem igaz, hogy mennyire szar a közeledben lenni.
    Nincs köze a jognak, jogosultságnak ahhoz, hogy veled szar lenni, mert kontrolláló és szívtelen vagy, és ezért a lányaid sem akartak veled lenni. Nyomasztó és irritáló voltál, de még a családodat sem tudtad eltartani. Ezért is vált el a feleséged tőled.
    Te károsultál. A gyerekeid jól vannak.

  6. A Bagatelliniban (MOM Park) egy nagyon pengeszájú apuka hosszan érvelt az anyának és ügyvédjének, hogy hogyan legyen minden másképp a gyerekkel, és ő nem ér oda 2-re. Mindenki intelligens és nyugodt. Normál jövedelmű (nemszegény) is. Nem jutottak dűlőre. Nagyon nehéz volt ezt érzékelni.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.