mire is vágyhatnék még?

Hétkor én ledőlök, nem megy tovább a verkli. Azt mondta a Garmin, nagyon kiütöttem magam, a legdurvább fokozatú aktivitás volt ez, hogy futottam 22,36 kilométert (tehát nem csak félmaratont, az 21,1 km volna). De ha nem szólt volna is, érzem én: kell a regenerálódás, húz az ágy. Kiteszek nekik mindenfélét, majd esznek, mert ők még pörögnek. Később szólok is nekik, mi még a dolog (holnapra előkészülni, fogmosás, nekem keressék meg a telefontöltőt és hasonlók). Olvasok, Lucia Berlin novelláit: színek, ízek, madarak, csillagfürt, halál, alkohol, szerelem, Mexikó, Chile, fájdalom – katarzis.

Aztán odagyűlnek. Dávid mellém is bújíik, remélem, cicamosdott legalább, nem firtatom. Amőbázunk a kis, Madridban vett kockás, matekozós füzetébe. Juli felolvas. Előtte csak mondta. Járt-kelt és mondta A piros alsó meg a pikk dámát meg az Urbánus költő a virágoskertbent:

Jártomban-keltemben szétnézek kertemben…

Innen jönnek a völgyben a virágok, amelyeket Varródani megidéz:

Mind a kertben nőnek, gyanítanám őket

kerti virágoknak,

bár hát azok nőni, azt írta Petőfi,

hogy a völgyben szoktak.

Milyen igaz. És ebből jött a Szeptember végén, mert meg akarja tanulni.

És mondom neki élvezetes ritmizálással a versszöveget, és amikor kérdeznek (szemfödél, bérc), akkor azt is. Petőfi, a rég ülepedett verstudásom dől belőlem. Juli figyel, memorizál. Verseket akar tudni és elmondani majd versenyen. Aztán mondom, milyen szép, szónokilag hatásos ez a sok ellentét, ősz–tél, ifjúság–halál, már–még, szerelem–halál, és mi mindenre jó egy textília: gyászfátyol, lobogó, zsepi és kötszer. Megállapítják, hogy ez mekkora görénység, szegény nő, és az életrajzi párhuzamot, hiszen Sándor tényleg odalett másfél évvel később, előbb halt el. A zsarolásjelleget maguktól felismerik persze, én is írtam már erről:

olvassuk újra 6.: ne zsarolj szeptember végén

Az ellentétekből következik aztán a Befordúltam a konyhára és Megy a juhász szamáron, ezeket Karinthytól idézem, most Berlinben felolvastam az egykettedes és a háromnegyedes dolgozatot:

Egy másik költeményében még inkább kidomborította az egyszerűséget, midőn a juhász oly szamáron megy, melynek alacsonysága következtében a juhász lába a földig ér. Egyszer csak hallja, hogy haldoklik a juhász babája, s hazasiet azonnal, hogy még életben találja, de azonban csak halottat talál. Elkeseredésében mi telhetett a juhásztól, tehát botjával nagyot üt a szamár fejére. Mily csodaszépen látjuk itt ugyebár az egyszerűséget, mellyel a juhász a szamár fejére üt elkeseredésében!!…

Vannak Petőfinek viszont költeményei, melyekben ő ellentétet állít be, például “Befordultam a konyhába…” című költeményében, midőn azt írja, hogy az ő égő pipája kialudott, míg ellenben alvó szíve meggyulladott. Míg előbb pipája égett, most szíve ég, mely viszont azelőtt aludott. Már ezen is láthatjuk az ellentétet.

És akkor megjön a csepűrágó, beszél a készülő premierről. Hallgatja közben a verseket ő is, alattunk van, a galéria alatt a piros fotelben ül. Felolvasok neki is, gyakorlásra alkalmas szövegeket Sándortól (Színbírálat, búcsú a színészettől).

Aztán már álmos mindenki. Lassan afelé haladnak, hogy belesüppedjenek ők is a mézbe.

Aztán csend lesz. A csepűrágó vizet ad a kutyának. Három portrá a Lázadó lányokból: az afroamerikai orvos-űrhajós, a dominikai aktivista testvérek, Misty Copeland. Én még egy Berlint elolvasok, azt, amelyikben megnézi a ködben a darvakat, de szép!

Aztán alszunk. Mélyen, igazul, úgy, ahogy a tévénézők, a zajban lakók, a rossz lelkiismeretűek és a gyűlölködők nem tudnak sose.

3 thoughts on “mire is vágyhatnék még?

  1. Elolvastam a verselemzős írásodat, és ordít bennem valaki: miért nem lehet minden tanár olyan,mint te? Poros,unalmas,diktálással teli irodalom és nyelvtan órák garmadáját éljük át, (amúgy a legtöbb tantárgyról ez ugyanígy elmondható), kontextusba nincs helyezve semmi, életszegú, élménydús, lüktető információk nem hangzanak el…csak a fogalmak, definícióik, mikor született,mikor halt meg, kit vett feleségül. Ennyi.
    És itt ülök 32 évesen, az ölemben alszik a kislányom,és meghökkenek,hogy ezt így is lehet! Hogy nem lennék ilyen műveletlen,ha valaki,aki ehhez értett, megmutatja,hogy mennyire vagány és érdekes az irodalom (és a nyelvtan meg a többi,ha már itt járunk). Ehelyett unottan túljutottunk ezen mindannyian, nagy nehezen.
    Tudom,nem csak a tanárok hibája, rajtam is múlt, de én akkor még nem tudtam,hogy merre van az előre.
    A gyerekeimnek ugyanígy fogják vajon ledarálni ezeket? Hogy emlékként csak az maradjon,hogy minden verselemzés ugyanolyan, tehát bármit húzok érettségin, jó lesz ugyanazt az elemzést elmondani?

    Elnézést, nem a bejegyzés témájára reflektáltam.
    …tanulnék nálad magyar nyelv és irodalmat 🙂

  2. Szia! Azért ide írom, mert a fáradságról, fáradtságról jutott eszembe, hogy mennyire félünk tőle. Lehet, hogy már megírtad, olyan gyorsan írsz, én meg lassan olvasok… Szóval munkába tekerve sokat gondolkodok, és ma reggel az jutott eszembe, mikor utolértem egy nagyon lassan tekerőt, hogy mennyire nem akarunk elfáradni. Ez valami reflex, hogy minden legyen kényelmes, könnyű, aki fáradt, az pihenjen, meg ne erőltesse magát, kényelmes tempó, “ha nem okoz fáradtságot”, “ne fáradj”, “pedig annyit fáradtam vele” – mintha ez valami életidegen, kerülendő dolog lenne. És te jutottál eszembe, hogy ezek olyasmi dolgok, amiket lehet, hogy itt olvastam, meg hogy te aztán nem félsz fáradni… Aztán beértem a melóhelyre, és mással lett tele a fejem 🙂

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.