akik ellopták a feminizmusomat

én nagyon feminista vagyok meg minden, de ahogy néha rákezdik, hát komolyan mondom, hagyjuk már ezt

G.

Megjegyzés, a sufnituning szó használata:

innen szedte le és használgatja a szintén csodafeminista és genderfluid júzer ellenem (egész pontosan, rendkívül intelligens módon a hajviseletemre!) a sufnituning szót. Én G-től vettem, aki autós hasonlattal érvelt, hogy miért nem oké a művi nemiszerv-képzés.

*

Mindaz, amiért én már nem vagyok mozgalmi ember, nem járok tüntetni, táncolni 1200 forint/óra bébiszitterre költve utolsó tízezresemet – hanem mások eszméihez nem igazodó, vegyes ihletésű, belső ellentmondásait felismerő és azokkal foglalkozó, önkifejező blogger vagyok.

Minden gondolkodó ember találkozik az ellentmondásaival, és meghaladja néha önmagát.

És mindaz, ami miatt a hazai, magukat feministának nevező nőkben csalódtam.

ne szülj, szülésmegbánás, három gyerek után: “én nem szülnék”

Imádtam ezeket a feminista találkozókat. A gyerekeim említése trigger, de macskákról egész este folyt a szó.

És ami később jött! Amellett, hogy e nálam jóval könnyebb helyzetű, a termékeny korból kilépő nőktől a “ne szülj” több mint elgondolkodtató, rút szembeköpése is a gyerekeiknek. Továbbá jogosulatlan méhbenturkálás, fiatalabb nők életteremtő erejének és kedvének irigylése. Ökomázzal még arcpálmább.

E nők elemi traumája az, hogy annak idején elidegenítően szültek és csecsemőgondoztak: szülészeti erőszak áldozatai lettek, nem hordoztak, alig szoptattak, nem aludtak együtt, és azt állítják, hogy ezek antifeminista, béklyózó gyakorlatok. A többi érvet az erőviszonyokról, a kilátástalan hazai állapotokról, a női létről, a férfiak szerepvállalásáról csak úgy rápakolták erre a sérülésükre.

Értelmetlenül láttatja nagy hercehurcának a gyereknevelést az ilyen nő, és sok feltételhez köti, de ezzel magának kapar. Pedig szívvel kell csinálni és egyszerűen: jól élni, szabadnak maradni, kiállni magunkért, és a jó életet, a szabadságot, a kiállást átsugározni. A lényeg nem bonyolult. Ami meg nem sikerül, arról tudni, nem tagadni, alázatosnak maradni. Belefér.

ne legyél elitista!

Az interszekcionalitás jegyében kussoltatják el a nők érdekéért, a minőségi életért fellépő nőket, és mindenkit, aki egy kicsit is tehetségesebb, okosabb. Így inszinuálják a magukért cselekvőket, a műveltséget. Budai vagy? Értelmiségi, igényes szövegeket írsz? Jobban döntöttél az életstratégiád, férjed megválasztásában? Nem nyomorogsz? Nem vagy kövér? Épek a fogaid? Netán jól bírod a méltó egyedülállóságot? Akkor különleges hópihe és privilegizált vagy, minden az öledbe hullott, lenézel minket! A “beleszülettél, míg mások végtagok nélkül kapálnak a nyolcadik kerületben” trükk remekül alkalmas arra, hogy eltüntessük mások erőfeszítését, munkáját. A kápózás és a feladatok előírása (“ha feminista volnál…”) ennek a primitíven irigy változata.

dogmatizmus

Minden onnan, a fiktív entitás (“nők”) felől van nézve, közösségileg. Úgy kell gondolni, énedet háttérbe szorítani, igazi véleményedet nem elég tudatosnak ítélni és lenyelni, mert a többi nőre kell gondolnod, ezzel vagy zsarolva, megmondja neked az önjelölt vezér, és különben is, azt írja az everydayfeminism.com. Akkor az úgy van. Pedig egy alkotó ember az énjét, a szuverenitását nemhogy háttérbe nem tudja szorítani, hanem minden abból következik.

el kéne menni kapálni

transztéma

Azért nem írtam erről soha, mert ez nem az én ügyem, és amióta mint feministának a nyakamba kötötték, genderfluid meg bigender meg transz emberek azt várták, hogy ezt a balhét is én vigyem el helyettük – elemi szövegértéssel nem bíró, használós, exhibicionista, önös emberek –, azóta már így: EZ NEM AZ ÉN ÜGYEM. Úgy terfeznek le, hogy nem is tudod, mi az. Valamiért pont ebben a témában kéne nekünk, magyar feministáknak és nőügyi, nőköz szóló tartalmak előállítóknak olvasni, vitázni. Több igen irritáló transz nőt látok harsánykodni, könnyen befutni akarni – ha ügy idehaza létezik, egyedül Vay Blanka méltó hozzá, aki Berlinben él.

frissítés, 2023: ennyire naiv voltam akkor még… aztán rájöttem, hogy hazudnak a nemüktől, a valóságot ferdítik. az sincs rendben, aki szebben mondja, és aki nem elsőre tűnik nyomorú perverznek

Azzal kéne nekem foglalkozni, hogy kinek mi a fantáziája a saját, túlhangsúlyozott másodlagos nemi jellegeit illetően, miközben én a homoszexualitást is nehezen fogom fel. Én ezt totális magánügynek tartom, a közbe kilógó részeit pedig úgy támogatom, ahogyan liberálisként (ó, istenem!) mindenfajta másságot, és nem külön és ezen túl.

Másrészt viszont, hét blogév után be kell már valljam, súlyosan fundamentalista vagyok élet, halál, gyerek, nemiség, betegség ügyében. Nem tudom ezt levetkőzni senki kedvéért: irtózom a sufnituningtól, mert nem tiszteli a teremtést. Sajnálom, én nemigen hiszek még a mesterséges megtemékenyítésben, az asszisztált eutanáziában, a súlyos fogyatékosok és károsodottak mindenáron való életben tartásában sem, és borzalmas mértékig nem tudok mit kezdeni az abortusszal. (Nem azért, mert nem volt abortuszom, hanem ezért nem volt abortuszom.) Amit transzügyben látok, az visszaélés: egyrészt a legprivátabb élményeiket nyomják a köztérbe emberek, és kötelező őket támogatni, akként elismerni, sőt, vonzónak tartani, aminek magukat mondják, különben -fób vagy, másrészt így végső soron olyanok, akik farokkal születtek, megint csak ráteszik a kezüket nők témáira, szellemi és polgárjogi teljesítményére. Az egyik, férfitestbe született embertársam pedig militáns, agresszív kommentet írt ide, és tavasztündérrel cimborál, ez a személyes ok.

Dóra felhívja a figyelmet a feminizmus és a transzfeminizmus követeléseinek hasonlóságára is: „Ugyanazt a támogatást és szolidaritást várom el a cisznemű emberek részéről a transznemű emberek felé, amit a férfiaktól a nők felé! Egyetlen ciszférfinak vagy cisznőnek sincs joga hatalmi pozícióból meghatároznia vagy akár elvitatnia a transznemű emberek önazonosságát, személyes tapasztalatait!”

(…)

Zsófia szerint ami a legfontosabb: „A nőknek fel kell fogni a saját erejüket és jelentőségüket, hiszen ők a legnagyobb diszkriminált csoport. Ennek tudatában a többi elnyomott csoporttal, illetve a diszkriminációs metszetekbe esőkkel elfogadóan és BEFOGADÓAN kell bánniuk. Velük egyeztetve, az ő sérelmeiket és igényeiket is figyelembe véve kell küzdeniük az egyenjogúságért. Mert mellettük ugyan létszám szerint kisebb, de sok esetben hasonlóan hatékonyan küzdő csoportok vannak, akik sokat tudják segíteni a feminizmus ügyét. Igazi megoldást csak egymást támogatva lehet találni. Fel kell lépni minden jogi egyenlőtlenség ellen, mindig ott, ahol a legnagyobb a szükség. Így közösen, egyenletesen emelkedve felfelé.”

Közösen, bazmeg…! Emelkedni! És kell. Micsoda önzés! Tök jó, hogy előírja nekem, és a kisebbségi helyzetével zsarol. Eközben más országokban nőimitátorok (nem transzok) osonnak be budikba nőket hallgatni, lesni pisilés közben, erőszakolni, és ott már annyira elfogadónak kell lenni, hogy senki nem mer szólni, ha látja őket bemenni. Tiszta női jogcsorbítás.

prostitúció: szexmunka!

A TASZ és Mérő Vera, továbbá Papp Réka Kinga szerint is. Most erre mit írjak? A prostitúció immanensen visszaélős üzem, emberi jogi botrány már fogalmilag is, én pedig a szexualitást csakis kölcsönös vágyból, ismerősen, intimen, boldogítóan tudom értelmezni. Minden más nem az, hanem pótlék, traumaforrás, erőszak, mentális torzulás, társadalmi nyomor.

vegán őrület a feminizmusra tapasztva

Én összeaszott, elhízott, az evésből morális cirkuszt és gyötrelmes macerát csináló nőket látok, akik hülyeségeken veszekednek, és hiányoztak a biológiaórákról.

a kövér szép, fat acceptance, fat pride

A legrútabb húzás: ellopni a valódi elnyomottak beszédmódját, kereteit, érvrendszerét, gesztusait, jelképeit és a jóindulatúak energiáit. Másrészt igen infantilis a modellek ellen hergelődni, bárkit szívtelenül leanorexiásozni, letagadni az élettani tényeket, és jogként követelni azt, hogy bűnös tékozlással bánhass a magad és a világ erőforrásaival; tiszteletet kicsikarni annak az “identitásnak”, hogy cserbenhagyod önmagad, sőt, elvárni, hogy az szép, kívánatos. Vagy fatphobic vagy??? Vádaskodni, követelni a thin allykat, akik ugyanakkor kussoljanak. Ha a nőknek és magadnak jót akarsz, élj felnőttként, tájékozódj, dönts felelősen, és ne akarj mindent megúszni. Nem a szépségelvárásról van itt szó, és a szépség amúgy sem fontos. A jóllét, az erő, az önbizalom, az öröm és az edzések közösségisége a fontos, én ezért dolgozom. S mivel valódi cselekvés csak szembenézésből fakadhat, e tevékenység részeként mutatok rá az önáltatásra, halogatásra, projekcióra, ami biztosan nehéz élmény lehet.

Később írom a posztba, hogy ahogy a fat aktivisták követelik a thin allyktól az elfogadást, támogatást, a képviselet munkáját, kiállást, pont úgy telepszenek rá érzelmi zsarolással a transz nők a “cisz” nőkre, vagy a fura, taszító, mulya, különlegesség-identitással bíró férfikommentelők a befogadónak, jószívűnek tűnő (blogger)nőkre. Őket basztatják aztán, hogy miért így, miért úgy viselkednek, hát hiszen befogadóak, nem? – csak mert ők egyáltalán a nagy toleranciában szóba állnak velük.

egymásért ki nem állni

Senki a fő feministák közül nyíltan nem emelte fel a szavát, amikor megírtam az igazságot Bojár Iván Andrásról, és nekem jött és fenyegetett az egykori szeretője, aki szintén feminista. Kozmáékat is rám tolták, nekem rótták fel, amit őt tettek ellenem, azt is, és a mások (tavasztündér, Kovács Csilla és mások) által folytatott ingyencirkuszt is. Pont akkor, amikor Kozma halálosan megfenyegetett.

Minden szarukért én vigyem el a balhét.

lelopások és hirtelen megutálás egyidejűleg

Szóhasználat, mondat, beszédmód, téma, érv, hivatkozás, gesztus, olvasók. Leírok egy találó szóösszetételt (nyomorlicit), másnap azzal a címmel tesz ki posztot. Kiírja az (anonim és béna) blogjára, hogy ő magyartanár – sose volt az. WTF?

áldozatiság, áldozatszindróma, kizárólag áldozati, elnyomottságra fókuszáló beszédmód

Mindannyian traumatizálódtunk, és mindannyiunknak meg kell gyógyulnunk. Én 1995–96-ban az ELTE angol szakára áthallgatva lettem feminista, de aztán a haladó élményeimet mint bántalmazott, segélyszervezethez és női témákra érzékeny pszichológushoz forduló áldozat szereztem. Viszont nem lehetünk egész életünkben áldozatok, és nem nézhetünk mindent csak onnan. Aki tíz-húsz évekre a traumájában ragad, nem cselekszik, maga elé rántja a bántalmazott-törülközőt, folyton ezekben a terminológiákban beszél, nem mer (vagy tud) csajos csaj lenni, met fúj, patriarchátus, és valahogy mindig vele baszik ki minden és mindenki, az – megint csak – magának kapar, megúszós előnykovácsolásban utazik mások kárára. Főleg ha eközben a szemét kikaparná bárkinek, aki jobban él, és hazugságokat terjeszt róla, vagy tüntető némasággal sújtja.

A hazai feminizmusnak arra volna szüksége, hogy sok erős, viruló, egészséges, sikeres, többgyerekes, családban élő, macskát nem tartó, heteró nő képviselje. A feminizmus legyen jelen, legyen trendi és médiaképes, menjen le indifferens torkokon. Ne fura nők hóbortja legyen, akik elvitetik a hátán egyéni zavaraikat és csődjeiket. Aki elért valamit, vagy jól van, aki hat a nőkre, annak ne kelljen mentegetőznie és ne magyarázzák őt félre a többiek a személyes vakfoltjaik és kudarcaik miatt – a sportolás démonizálása erre példa.

155 thoughts on “akik ellopták a feminizmusomat

  1. “arcpálmább” eltartott egy kávé idejéig míg leesett 🙂
    én nem bántam meg, hogy szültem, de örülök, hogy csak egyet, holott elfogadom azokat akik szülnek 3-at vagy akárhányat vagy semennyit.
    osztrák környezetben nevelem a gyereket. Macskám nem volt, nincs és nem is lesz. Fájdalmasan nehéz egy darabig a nézeteidet revideálni aztán rájössz, hogy az igazi önismeret része ez is.
    Az utolsó bekezdésed megint nagyon eltalált (a többi is) de ez ma különösen jól esett.

    Kedvelés

    • Már miért ne fogadnád? Nyugodt öregkorod javait az ő gyerekeik termelik meg, ők fognak ápolni… értem, amit mondasz, de ez nem akkora elfogadás azért. Inkább az van, hogy teljesen abszurd bárki gyerekmennyiségét, döntéseit véleményezni, elvek satujába kényszeríteni, leszólni, a magunkéhoz mérni. És nem csak azért, mert ciki az önigazolás (egygyerekes vagy), vagy mert más erről mást gondol, hanem azért is, mert a fogantatás nem okvetlen tudatos döntés, és az élet érték, önérték, abszolútum.

      Kedvelés

  2. Nem linkeltem az egykori, “minden nő csatlakozzon” Női Passzív Ellenállás nevű naivagyülekezetet, az anyaságukat megbánt, elhervadt nők és szülésről lemaradtak agresszív kiáltozását, világmegváltósdi akcióját, tisztázatlan elveiket. Ez szégyenfolt volt a hazai feminizmuson 2015 tavaszán.
    https://gumiszoba.com/2015/03/09/peticio-noi-passziv-ellenallas-gyertek-nok/

    Itt már az enyhébb változat olvasható, de az eredetiben “nem szülünk. Pont” volt. Késő negyvenes, többgyerekes nők írták ezt.

    https://www.ipetitions.com/petition/noi-passziv-ellenallas

    “Arra is számítottunk, hogy lesznek támadások.
    Lettek is. Az a feltételezésünk is bejött, hogy majd okos nők fognak a legjobban kirohanni ellenünk (lásd az eredeti posztban a kápókról, haszonélvezőkről írtakat).”

    vajon miért pont az okos és nem a konzervatív nők? na?
    kápók! és: tabudöntögető!!! ez a gond, nyilván, nem pedig a szerepük és méretük teljes félreértése, az átlátszó szereplési vágy, a nyílt lájkgyűjtögetés, és a zavaros elvek:

    “Beszéltünk arról is a Gumiszoba csapatban, hogy vajon egy ilyen petícióval hány aláírásra számítunk, mi az a szám, amivel már elégedettek lennénk. Mindenki elmondta a saját maga által elgondolt számot. Számításba vettük azt, hogy az akció nagyon újszerű, hogy a petícióban leírtakhoz bárkinek a nevét adni nem egyértelmű, hogy sok olyat állítunk benne, ami még mindig tabudöngetőnek számít, stb. A csapatban volt, aki azt mondta, hogy 100, volt aki azt, hogy 200 aláírásnak már nagyon örülnénk. (Most 56 aláírás van.) Ha 200 nő ma Magyarországon egy ilyen vállalást aláír, akkor úgy gondoljuk, hogy megérte a belefeccölt energia.”

    Valójában ők országos mozgalomról, több ezer nőről fantáziáltak, mindenki melléjük áll, “gyertek, nők”, forradalom lesz, híresek lesznek. Végül 310 aláíró lett, tehát a saját olvasóközönségének a töredéke se vállalta a dolgot. Kussoltak az igazán gondolkodó nők, pedig a kisgömböc ettől vezérnek képzelte magát, a legmenőbb feministának. Ma már csak a saját zilált életéről kesereg, és hálás lehet, hogy még akad, aki sajnálja.

    Az aláírók is mennyire gondolták komolyan, vagy milyen hatása lett vajon ennek a vállalásnak: egyik napról a másikra mégsem szültek, vagy nem ápolták tovább az apóst, kidobták a hidratáló krémet, tényleg nem tudom, hogyan képzelték ezt.
    Hoigy lehet ennyire kirángatni egyes elemeket, nem-struktúrában gondolkodni, ennyire nem érteni, hogyan kéne és mire jó civil módon dolgozni?

    https://gumiszoba.com/2015/03/10/eddigi-tapasztalatok-a-noi-passziv-ellenallasrol/

    Kedvelés

  3. Tökéletesen megfogalmaztad a saját kavargó gondolataimat a feminizmusról. Gondolkodtam rajta, hogy vajon kevésbé vagyok-e feminista, ha röhejesnek tartom a szatyorral verekedő nagyszájú aktivistákat, ha szerintem jó dolog a család, és örülök ha sok gyerek születik körülöttem, ha hidegen hagy a transz kérdés és nem tartom önkifejezési módnak a pornózást. Ha sértőnek tartom, hogy ronda, senkinek sem kellő, soha épkézláb kapcsolatban nem élt nők harsánykodnak a facebookon párkapcsolati elnyomásról, és tenyészkancázzák le a gyereket vállalókat.
    Nagyon köszönöm ezt a posztot.

    Kedvelés

    • én harminc közepén egyre jobban parázok, hogy lesz-e valaha gyerekem, amit mindig is szerettem volna. még nem jutott eszembe, hogy bárkit elítéljek azért, hogy gyereke van, vagy mennyi, amúgy sem harsogok a facebookon. Ettől viszont baromira szorongok, hogy “ronda, soha senkinek sem kellők…”. Sokszor érzem magam kevesebbnek, vagy nem szerethetőnek, mert senki nem akart eddig velem családot alapítani. Ha ez azért lenne, mert ronda vagyok, akkor sem lenne az én hibám, amiért szégyenkeznem kell. de nagyon rossz ezt így olvasni.

      Kedvelés

      • Szerintem nem az a lényeg Devorah soraiban, hogy léteznek nem vonzó, nem kapós nők (is), hanem hogy aki úgy mond nemet a férfiakra, hogy sose volt olyan választási helyzetben, nem is tudja, milyen egy kapcsolat, a saját baját és előnytelenségeit projektálja. Nem az a gondja, hogy milyenek a férfiak, hanem hogy ő nem kell nekik. Ő nem akar férjhez menni, a valóságban senki nem akarna vele élni. Te nem ilyen vagy, nem fújsz senkire, magaddal foglalkozol.

        Kedvelés

      • Bocsánat, nem ez volt a szándékom. Évát nem akarom ismételni. Szerintem mindenki ismeri a típust, facebookjelenség.

        Kedvelés

      • Nagyon nehéz komolyan venni a párkapcsolati egyenlőtlenségről vagy az anyák kiszolgatottságáról, rosszul funkcionáló családokról szóló eszmefuttatásokat olyanoktól (saját ismerőseim) akik maguk nem éltek soha hosszú kapcsolatban, nem neveltek kisgyereket. Egyrészt nem tudja miről marad le, másrészt hajrá, próbálja meg jobban csinálni, de ne minősítsenek semmilyen előjellel, mert fogalmuk sincs miről beszélnek.

        Kedvelik 1 személy

      • Én azért vagyok neked hálás, mert itt vagy 2013 óta, és soha nem szóltál be, minősítgettél, aláztál meg, miközben olyanok írnak gonosz és firtatóan ellenséges dolgokat az életmódomról, anyaságomról, akik mögött ott a jól kereső férj vagy a mindent megoldó feleség, a támogató szülő, a kocsi, a házvezetőnő, és ehhez képest még szarul is vannak, a gyerekeik is problémásabbak.

        Kedvelés

  4. “A hazai feminizmusnak arra volna szüksége, hogy sok erős, viruló, egészséges, sikeres, többgyerekes, családban élő, macskát nem tartó, heteró nő képviselje.”
    “Ne fura nők hóbortja legyen, akik elvitetik a hátán egyéni zavaraikat és csődjeiket.”

    Kedves Éva!

    A sikeres, viruló. többgyerekes családanyáknak nincs szükségük a feminizmusra. Hiszen életük a bizonyíték arra, h jól boldogulnak a világban.

    A fura nők, a gyerektartás nélkül egyedülálló anyák, a megerőszakoltak, a 12 órás műszakot nyomók, a bántalmazottak, az abuzáltak azok, akiket fel kellene emelni, érdekeiket képviselni. Mi a hiba abban, ha egy bántalmazott nő maga képviseli az érdekeit? Talán egy taslit sosem kapott, budai, felsőközéposztály-beli asszony jobban tudja, mi a baja egy alkoholista férjjel küszködő újpalotai panelben tengődő csirkegyári alkalmazottnak?

    Kedvelés

    • Tévedsz, elvileg és gyakorlatban is, a nők elleni erőszak mindenkit érint, a hagyományos szerepet vállaló, heteró nőket is (még a férfiakat is).

      A környezetet sem a fák védik.

      Az is gyerekes elképzelés, hogy akinek gyereke, családja van, az biztosan boldog, előnyös a helyzete. Sőt, nekik van csak igazán szükségük a feminizmusra, mert a legnagyobb poklok a családban vannak, mivel a bántalmazó végső módszere, hogy gyerekkel zsarol (megöli, bántja, rosszul bánik vele vagy elpereli). Egyedülálló nőt nem lehet úgy csapdába ejteni, zsarolni.
      És ha ez nincs: szülészeti erőszakról, szülés utáni depresszióról, anyák esélyfosztottságáról hallottál-e?
      Ezek ellen tehetünk, cselekedhetünk, nem kell a rendszert szidva, áldozatiságba ragadva élnünk.

      A férjhez nem menő vagy gyermektelen nők előnyösebb, védettebb helyzetben vannak, mint a családosok. Pénzért dolgozni, pihenni és magukra költeni is többet tudnak.

      Az említett “furáknak” van saját izmusuk, mégis rányomják a feministákra a témáikat. És hogy én kövéreket meg a saját szaraikkal szembe nem néző, irigykedő, engem lekápózó nőket pátyolgassam, na, soha többet.
      Kaptam taslit, bántalmazó kapcsolatból menekültem, alkoholistával éltem, oha egy fillért nem kaptam tartásdíjként, egyedül nevelem a gyerekeimet. Honnan veszed ezeket? Csak az irigykedésedet árultad el ezzel (nem jársz színházba, nem edzel).
      Az említett áldozatiaskodók dinamikája úgy hat, hogy talpra állni tilos. Mert nekedesnek és széttépnek.

      Kedvelés

      • Úgy gondolod, hogy az abuzáltak akkor nem alkalmasak arra, h saját érdekeiket képviseljék? Hiszen, mondjuk te sem akarod “pátyolgatni” őket… Szóval akkor helyes, ha a saját érdekeiket képviselik.

        Kedvelés

      • Nem gondolom úgy. Nézz utána, mi a kontextus.

        Gumiszoba nem alkalmas rá, ez biztos – egyébként ő nem bántalmazott, csak előadja a nagy elnyomottat, amikor nem kap meg egy állást, nem akarnak vele randizni, nincs pénze stb. Elnyomók: magyarugar, patriarchátus, Orbán. Fun fact: életében a legjobban a magyarugaron keresett műszempillákkal, pedikűrrel, patriarchális testkezelésekkel.

        Te gondolkodsz hamis dualizmusban, vagy-vagyban.

        Én nem vagyok mozgalmár, érdekvédő, civil szervezet, rossz ajtón kopogtatsz.

        Kedvelés

      • Igen, helyes. Az áldozati (kizárólag áldozati, a sikeresekkel, talpra állókkal ellenszenvező, őket lekápózó) feminizmus szerintem nem helyes.
        De nekem ki volt osztva, nyomás volt, hogy én ki mindenkit védjek, kiért álljak ki. Ez nem derült ki neked a posztból? A saját mozgalmi-feminista történetemről írtam. Próbáld úgy olvasni.

        Kedvelés

      • Az áldozati feministaság csapda, és arra utazni, hogy az áldozatiságból lélektani vagy anyagi hasznot kovácsoljanak, immorális.
        Nem csak én létezem, és nem csak az áldozatok, hamis a dilemmád: van egy sor jogvédő, áldozatvédő civil, platformok, újságok. Én nem vagyok sem segélyszervezet, sem mozgalmi ember, én gondolkodó, önkifejező, betűvető ember vagyok, és több minden, amit gondolnom kéne/illene, nagyon nem tetszik.

        Kedvelés

      • Hogyan következik a posztból, hogy az “abuzáltak akkor nem alkalmasak arra, h saját érdekeiket képviseljék”?
        Ez az “életük a bizonyíték arra” pedig az egyik legnagyobb csapda, a ragyogva boldog középosztálybeli családanyát a kertes házban nagyon könnyű eljátszani.

        Kedvelés

      • “Én nem vagyok mozgalmár, érdekvédő, civil szervezet, rossz ajtón kopogtatsz”

        Ki mondta, h az lennél. De a feminizmus nem a tiéd. Sokféle nőé.

        Kedvelés

      • “De a feminizmus nem a tiéd. Sokféle nőé.”

        Tényleg nem értem.
        Mutass rá, hol írja Éva, illetve hol sugallja, hogy a feminizmus csak az övé, és nem “sokféle nőé”.

        Kedvelés

    • “fel kellene emelni, érdekeiket képviselni” Akkor hajrá, tárt karokkal várnak téged is az efféle civilszervezetek.
      Ezt te tényleg kiosztanád nekem feladatnak (magánszemély, anyagi források nélkül, három gyereket egyedül nevelve, egyedüli családfenntartóként)? Egy ilyen sunyi, kell-es mondatban, még csak nem is egyes szám második személyben?

      Kedvelés

  5. Olyan sok témát érint a poszt, csak egyet ragadnék ki: abortusz
    Az elsö – tervezett és várt- terhességem alatt komolyan felmerült a Down-szindróma gyanúja. Akkor teljesen biztos voltam benne, hogy beteg babât is megszülnék, mert ugye a szívem alatt hordott édes magzatom, a szerelmünk gyümölcse, blablabla. Ma már jó eséllyel egy egészséges magzatot sem szülnék meg, egyszerüen nem lenne még egy gyerekre elegendö testi meg lelkieröm, idöbeli meg anyagi kapacitásom. Pedig ha csak rágondolok az abortuszra, valamiféle zsigeri viszolygás fog el, ha pedig úgy istenigazából bele-, még talân a sírás is elkezd kerülgetni. Ez az én személyes beakadásom persze, remélem, ha egyszer a jövöben a lányom kerülne ‘olyan’ helyzetbe, akkor képes lennék a saját érzéseimet, elöítëleteimet (?) félretéve támogatni abban, hogy meghozza a szâmára legjobb döntést.

    Kedvelik 1 személy

      • Annyi, hogy paródiavonás. Amikor azt hinnéd, valami csak vicc, mém, de nem. Van egy sztereotípia a macskák között élő, magányos feministákról, és tényleg sokan tolják a pethisztit, érzelmeskedést, az elvadult, infantilis, tékozló nyugati állattartást, amely a gyerek pótlékának gondolja a macskát. Nem komálom, a témát, pontosabban az ömlengést a magam részéről unom.

        Kedvelés

  6. Hiába minden, a hideg nemi polgárháború végig fog söpörni rajtunk. Marx-szal és a demokráciával kiszabadult a szellem a palackból, és fogkrémet tubusba, szart lóba visszagyömöszölni nem lehet. Túl jól működik a recept: válaszd ki a társadalom egy nagyon jelentős szeletét (proletárok, németek, nők), adj nekik erre épülő identitást, és jelöld meg a társadalom másik részét, mint minden bajok forrását (tőkések, zsidók, férfiak), majd urald a felkorbácsolódott indulatokat. Mindegy, kit kínálsz meg az “áldozat vagyok!” kitűzővel, 10-ből 8 magára aggatja, ha jól csinálod. Ami a legfontosabb, hogy sose kezeljük az embert annak, ami: biológiai ÉS társadalmi lénynek egyszerre. 7 millió évet töltöttünk az előbbiként, és pár ezret az utóbbiként. (Hogy mindez érzékletes legyen: képzeld el egy ötkötetes, egyenként 700 oldalas könyvsorozatként, ahol minden oldalon lezajlik 2000 év. Szóval a legutolsó oldal kezdődik Krisztussal, de bennünk van a többi 3499 is.) Ezt kell meggátolni minden ideológiának és ideológusnak, hogy ezt a helyén kezeljük és értsük magunkat, ha emberi kultúrákon belül akar törésvonalakat létrehozni, amelyekből látszólag viharok, valójában légyfingok szabadulnak ki. Miközben a valóság elvágtat mellettünk, de mi nem nézünk oda. A kitörő vulkán tövében hajtjuk a búgócsigát, és teljesen rabul ejti a tekintetünket a színek örvénylése. És jól van ez így, hisz nem is lehet másként.

    Kedvelés

    • Nagyon féltem, hogy egy ilyen téma alatt kezded el a lelkes kommentelést. Nem egészen értem, mihez kapcsolódsz és mit állítasz. Az elején kifejeztetten sértően vagy igazságtalan és demagóg, amikor azt gondolod, nem volt itt probléma, a munkások vagy a nők önkényesen, opportunista alapon választottak ellenséget, és nem voltak valódi elnyomottak, direkt hergel(őd)tek csak a random “ellenség” ellen, illetve valaki belevitte őket ebbe, tehát eszköznek használta őket. Lehet, hogy nem gondoltál bele, hogy milyen életed lenne ma munkavállalóként baloldali eszmék, antikapitalizmus, munkásszerveződés, a tőke megkérdőjelezése nélkül, ami egyébként annyira veszélyes világjobbítás volt, hogy abba tízezrek haltak bele ártatlanul. Az nem nagyon érdekes, mi történt sok tízezer év alatt, ha egyszer ma ma van, a mi életünk 50-100 év, és nagyobbrészt olyan dolgok közt és által töltjük az időnket, olyasmikkel foglaljuk le a tudatunkat, amelyek száz vagy kétszáz éve nem is léteztek.

      Kedvelés

      • Székely Tamás mondanivalója kísértetiesen idézi Jordan Petersont, de még a cinikus beszédmódját is átvette. Már megint…
        “Ami a legfontosabb, hogy sose kezeljük az embert annak, ami: biológiai ÉS társadalmi lénynek egyszerre.”
        “Az állítás nem az, hogy ez így van jól, hanem az, hogy az ezt felkaroló mozgalmárok közül a többé-kevésbé determinisztikus szelekció révén mindig azok válnak a forradalom élcsapatává, akik a legkevésbé akarnak vagy képesek egy kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb, élhetőbb, boldogabb kort hozni.”
        “Sajnálom, ha a valóság nem tetszik, a fejünket is elfordíthatjuk, akkor is ott lesz. Erről ismerhetjük meg.” – ez gyakorlatilag szó szerinti idézet. Ha nem működik az érvem, csak mondjam azt, hogy neked nem tetszik a valóság, amivel szembesítelek, és már diszkreditáltalak is. Klasszikus JP.
        “Nem erőszakra trenírozott, hanem arra IS. Meg hűségre, altruizmusra, stb. – ezeket is az evolúció termelte ki, nem a kultúra, sokak hiedelmeivel ellentétben.” – az eredetileg evolucionista neurobiológus véleményvezér remek tanítványa, szépen mondja fel a leckét.

        Kedvelik 1 személy

    • Szerinted a nők esélyegyenlősége, küzdelme a szexizmus ellen, férfigőg és túlhatalom iránti kritikája nem érvényes, fontos téma? Csak úgy kitalálták? Mert én feminista vagyok ám, fel se merült, hogy nem. Csak ezeket a jelenségeket nem komálom.

      “olyan nőket és férfiakat neveznek feministáknak, akiknek fontos, hogy a nők a 21. században ne éljenek félig vagy teljesen jogfosztottan, kiszolgáltatva, évezredes, igazságtalan berögződésektől szenvedve” Sándor Klára

      Kedvelés

      • Bocs, ez kimaradt: a mozgástér a kulcsszó. Van, amit el tudunk végezni egy-két év, egy-két generáció alatt, és van, amihez századok, évezredek kellenek, vagy még az is kevés valószínűleg. Ezek keverednek totálisan az önjelölt vezérek, a fundamentalisták fejében. Sajnálom, ha a valóság nem tetszik, a fejünket is elfordíthatjuk, akkor is ott lesz. Erről ismerhetjük meg.

        Kedvelés

      • Szerintem kioktató vagy és mitizálod azt, ahogy erre reagálnak. Most jöttél. A blogom nem a te megdicsőülésedre íródik. Kérlek, ne így, ne itt. Szükségtelenül kevered bele az évszázadokat ebbe, és rossz hírét keltenéd ama egyszerű és aktuális igény teljesülésének, ami ma már csakis belátáson és szándékon múlik, hogy a nőket se erőszakolják, alázzák meg, a nők is esélydús, szabad életet élhessenek, és ne vegyék el a férfiak a közös forrásokból mindig a nagyobbat nők rovására.

        Kedvelés

      • Nem erőszakra trenírozott, hanem arra IS. Meg hűségre, altruizmusra, stb. – ezeket is az evolúció termelte ki, nem a kultúra, sokak hiedelmeivel ellentétben. Szerintem marha rosszul próbálod beskatulyázni, amit mondok. Vagy nem érted, vagy nem akarod érteni, nem tudom. De azt igen, hogy meglehetősen a senki földjén szoktam állni a véleményemmel, és minden lövészárokból rühellnek. Eddig úgy tűnt, te nem lövészárokban ülsz, de lehet, hogy tévedtem.

        Kedvelés

      • Durván manipulatív a kommented, zsarolsz benne. Nem vagyunk haverok, nem tartozom neked semmivel azért, mert kíváncsi lettél a blogra, és ide szeretnéd leírni a gondolataidat. Vannak alapok, olvass itt előbb sokat. Senkivel nem szeretek 1:1 beszélgetést folytatni úgy, mintha mások itt se lennének.
        Nem fogok minden itteni normát neked külön elmagyarázni, ezekről vitákba bonyolódni, sem a feminizmus alapjait, és azt sem, hogy egy egyenjogúsító, öntudatra ébredős mozgalmat, aktivitást és azok képviselőit miért visszás visszanyomni azzal, hogy de a szélsőségesek meg miket művelnek mindig, jaj, de veszélyes dolgok ezek – és ezzel elkenni az elnyomás, a plusz hatalom élvezésének erkölcsi felelősségét (te is része vagy).

        kommentelj igényesen!

        Nagyon elegem van abból (és elég gyakori sztori, férfiak játéka ez is), hogy valaki idelibben, kinéz magának, aztán a második kommentben érzeteti velem, hogy hogyan kéne viselkednem, mert különben “lövészárokban ülök” és “nem ilyennek képzelt”. Nevelghet, belém szól, manipulál. Egy felnőttet. Aki már bizonyított. Egy idegen.
        Használ engem, okoskodási felületnek, anélkül, hogy felfogná, mi van ezen a blogon, azonnal rákezdi a kioktatást, az “én ilyen vagyok, engem mindenhol utálnak a véleményemért” álheroikus, műanyag pózából – talán gondolkodj el azon, jó közegben fejted-e ki a véleményedet, nem te értesz-e félre valamit, vagy: elég értelmesek-e azok az emberek, dolguk-e jó képet vágni a provokatív szövegedhez, érdekli-e őket, sőt: létezik-e olyan közeg, akik beveszik a te nagy okosságokat, szívesen olvassák?
        Az is megoldás, és kitűnő teszt, hogy indítasz egy blogot, és megnézed, van-e erre kereslet, átmegy-e, hat-e, amiket írsz.

        Kedvelik 1 személy

  7. Valahogy én nagyon egyszerűen látom a feminizmust, nekem csak az alapvető, fontos, szétburjánzó ága-boga nélküli érvelés a lényeg: egyenlő társadalmi bánásmód nőknek és férfiaknak. Amikor azt mondom, feminista vagyok, mindig ilyenekre gondolok, hogy ne legyen üvegplafon, ne kérdezze senki semmilyen munkahelyen, hogy akarok-e még szülni, hány gyerekem van, betegesek-e, van-e segítségem melléjük, hogy mehessenek apák is gyesre, hogy ne lehessen a munka kapcsán arról beszélni, hogy jók-e a lábaim, meg hasonlók. A többi szerintem mind-mind más halmazba tartozik. A bármilyen másság a másság dobozba, az abortusz az alapvető emberi jogok kérdéskörébe (mondjuk azért ez sokkal mélyebben van). Szóval szerintem ami azon túlmutat, hogy esélyegyenlőség a békés és mindenki számára megelégedést hozó együttélés miatt, más témához tartozik. Nem kéne mindenféléről beszélni a feminizmus kapcsán, hanem a gyereknevelésről a gyereknevelés kapcsán lehetne. A traumáit meg igenis, mindenki dolgozza fel 35 éves kor fölött legkésőbb.

    Kedvelés

  8. Nem olyan rég, elgyászoltam, hogy nem lehetett gyerekem (partnerhiány, partner persze volt, csak ezt nem akarta). Az biztos, hogy senkit nem biztatnék arra, hogy ne szüljön és arra se, hogy igen, hanem arra, hogy nézzen befelé. Amúgy igen, gyerek nélkül szerintem nagyon könnyű élni, ha van anyagi háttered, értelmes munkád, támogató barátaid.

    Kedvelés

  9. En az ilyen gumiszoba fele feminizmus (contemporary feminizmus? Extremizmus?) miatt mar csak magyarazkodva mondom, hogy feminista vagyok, hozzateszem, hogy de nem olyan. Foleg ezt a vehemens ferfi es gyerekgyuloletet nem ertem. Vannak normalis pasik, barataim tobbsege fiu, fius lany vagyok, oket miert kene buntetni? Az egyenloseg a cel vagy, hogy lojjuk ki oket egy masik univerzumba? A gyerekneveles nem mindig konnyu, de sosem irnam le olyan szavakkal mint ebben a peticioizeben, mert kozben imadom is, csinalni is, a gyermeket is, nem vagyok aldozata az o letezesenek, csalad vagyunk. Nem ugy elem meg, hogy mit vesz el tolem, hanem hogy mit adunk egymasnak. Nekem egy van, ha valaki egyet sem akar, vagy 10et akar, az is oke, mit foglalkoznak mindig ezzel? Miota lett a feministak dolga eldonteni hogy ki hanyat szul?

    Szerintem az is gaz, hogy transz-nok indulnak noi sporversenyeken, lattam olyan futoversenyt ahol ketten is, es ok lettek az elso kettok, a lanyok visszafolytottak a konnyeiket, egesz eletukben ezert a pillanatert meloztak, es ez igy baromi igazsagtalan, salalazhatunk befogott fullel, dulongelve de egyszeruen a ferfi es noi izomzat mas, dehat a pc az elso, szoval csak azert konnyeztek a lanyok mert orultek a transzlanyok sikerenek. Az is gaz, hogy az egyik legjobb noi MMA fightert Tamikka Brents-et 20 masodperc alatt verte brutalisan felholtra egy transzno, a szemureget 7 helyen torte szilankosra es T. B. utana azt mondta o meg ennyire eleteben nem erezte magat kiszolgaltatva. Erdemes megnezni ezt a meccset es a noi meccseit, iszonyat jo fighter, de a transzno (Falcon Fox) kezeiben osszetorik mint egy pillango. A transz fighter menedzsere (ferfi) szerint, igenis joga van nokkel harcolnia, o ha ranez egy not lat, ez nem kerdes. Persze, nem a menedzser koponyajat zuzza szet, o csak a penzt zsebeli be, de azt tutira (Tamika volt a kb 40edik KO zsinorban) mindekozben meg marhara pc is a csavo, ket legyet ut egy csapasra, nem alsagos?) Szerintem ez gaz, es hogy, hogy nem, mar megint a nok rovasara. Azota vannak mar szabalyozas-probalkozasok, nevetsegesek. Erdekes, hogy kozben nem latok transzferfiakat indulni ferfiversenyeken.

    Kozben annyi mindent lehetne meg javitani, kozel nincs meg egyenloseg, de azok mar ugy tunik olyan reszletkerdesek, amikkel nem lehet annyi lajkot begyujteni mint az agyatlan extremitasokkal. Peldaul mi van a tovabbtanulassal? A nok eleve nem valasztanak olyan szakot amivel kesobb igazan jol lehet keresni, mert sokkal tovabb tart es ugysem ok lesznek a kenyerkeresok. Hany notol hallottam, hogy mas szeretett volna lenni mint ami, de jott a gyerek. A gyerek felno 18 ev alatt, a no 70 akarhany evig noverke pedig agysebesz akart lenni. Miert nincs komoly tavtanulasra lehetoseg? Mit kell folyton ott ulni valahol a skypekonferenciak vilagaban? Miert nincs gyerekmegorzes az egyetemen? Miert nem tamogatjak a nok gyerekneveles utani tanulasat? Miert nem jar tobb szabadnap a kisgyerekes ferfiaknak, hogy az anyukanak ne mindig kelljen fizikailag ott lenni?

    Es azt sem szeretem, hogy ez az extrem feminizmus mintha kisebbsegi csoportok megvedese cimszo alatt tamadna mas csoportokat. Beleertve a noket is. A noket is ruhellik.

    Kedvelés

    • Tévedés a Gumiszobát radikálisnak vagy szésőségesnek nevezni, mert a radikális feministák (akik hangadók lehetnek, akiket követnek):
      okosak, tudnak angolul, pontosan érvelnek, elveik koherensek, a közös dolgokról tesznek állításokat, és nem keverik bele az egyéni lúzerségeiket, nem vádaskodnak a patriarchátus ellen akkor, amikor ők sáfárkodtak rosszul, ők voltak felelőtlenek, ők akartak túl sokat, ők untak bele abba, hogy náluk hisztis és hasztalan prédikációkból áll a gyereknevelés, illetve csórók és elfecsérlik buta jópofaságra az idejüket. És ők irigykedtek (haszonélvezőzés, kápózás, különleges hópihézés). Az instabil énkép, a hangulati labilitás, a csúf öregedés, a bűntudat a gyerek halála miatt, az anyai kiégés, a szerelmi boldogtalanság, a túl sok felszínes társkeresőzés és szex, az Angéla életét kísérő fura, zizi balesetek, a mások iránti heves, hazug rosszindulat terápiába valók.

      Kedvelés

      • Nem tudom minek nevezzem oket? Gumiszoba feminizmus? Nem feminizmus. Gumiszoba jelenseg? Ott vannak mindenhol, kevesen, de butan, hangosan. Tulkiabalnak mindenkit, megakadalyozzak a ket fel kozti parbeszedet, miattuk baromi konnyu az ilyen itt is elofordulo tibiknek a feminizmust tamadni. Olyan dolgokat tuznek a zaszlojukra amitol neha felfordul a gyomrom, olyan stilusban amitol szinten. A noket addig szeretik amig vagy lelkes aldozatok, vagy szinten habzo szajuak, a tobbi not latvanyosan ruhellik. Kovethetetlen mit is akarnak valojaban.

        Kedvelés

    • “Mit kell folyton ott ulni valahol a skypekonferenciak vilagaban” ó, igen! Az örök kifogás, “bent kell maradnom”. Ahol én dolgozom, és nem csak ott, de ezt tudom példának felhozni, szinte minden megbeszélés online van, és kb minden második résztvevő ölében/hátterében gyerekzsivaj. Zavar? Nem. Ha közbe kell avatkozni, mert a tesók épp egymást gyilkolják, akkor elnézést kér és lenémítja a hangot, és visszajön öt perc múlva. És nem csak nők. És nem csak külföldiek. Szóval igenis működik így is, nem kell “bent maradni”, csak ez mondjuk remek kifogás, hogyha valaki nem akar otthon lenni.

      Kedvelés

    • Egyes transznemüek ténykedése mögött nehéz nem nögyülöletet meg öntelt jogosultságérzetet látni… . Lehet, hogy a TERF eredetileg pejoratív címkének indult, de mióta az aktivistáik ebbe a táborba löknek bárkit, aki nem 100%-ig velük ért egyet, számomra egyre pozitívabb a jelentése. A gyülöletkeltés, höbörgés ( terf = más a véleménye, tehát transzfób = szabad préda) csírájában fojt meg minden értelmes párbeszédet a transznemüek helyzetéröl (ami amúgy szükséges meg hasznos lenne).

      Kedvelés

    • Őrületes, amiket írsz. Nem is gondoltam volna, hogy létezik ilyesmi. Futóverseny még csak-csak, de küzdősport, test test ellen? Ezem-azom megáll! Jajj! Most nyomnék egy dühös szmájlit.

      Kedvelés

  10. Már lendült a kezem, hogy írom a szokásos, megmondós, belemászós, rajtakapós kommentet, mert néha nem bírom ki, hogy csak itt ólálkodom, ez nem elégít ki. Ki kell jönnie a feszültségnek, és a kitiltás miatt is frusztrált vagyok, csakazértis győzni akarok, annak ellenére, hogy csakazolvassa nem harcol, hanem csak azt kérte, hogy hagyjam békén. Aztán rájöttem, hogy nem érdemes logikai hibákat keresni a szövegben, az élet maga sem logikus, másrészt a blogger nem is állította, hogy ő tökéletesen ellentmondásmentes. Hogyan lenne az ő döntése, hibája huszonkét évesen, hogy a kezdetben tökéletes, intelligensnek tűnő partner durván alkoholista és bántalmazó, és ezt gondosan titkolta?

    Az is világos lett a szorgos olvasgatásaimból, hogy bár a blogger volt áldozat (mint általában a nők), és e miatt jól ismeri az áldozati beszédmódot, ennek képviselőit és a visszaéléseket, az áldozati póz saját érdekre való felhasználását is, nem ragadt benne, nem ezt hajtogatja, és főleg: nem erre építette a blogját, nem ebből kovácsolt előnyöket, tehát hülyeség lenne ezt mint ellentmondást rajta számon kérni. Továbbá bár elég jól választott férjet (nem a férj volt a bántalmazó), ez a férj nem él, tragikusan hirtelen halt meg, és ezért erre célozgatnom súlyosan ízléstelen volna. Erre jöttem még rá. Így visszagyömöszöltem a kitörni készülő nőgyűlöletet és gyáva fölényeskedést, zaklatást.

    Meg aztán a blogger soha senki szerencsésebbre nem irigykedett, nem haszonélvezőzött és kápózott más nők ellen, hanem dolgozott azon, hogy ő maga ép, stabil lelkű/anyagi helyzetű és sikeres legyen, míg mások kiabáltak és hibást kerestek. Ami nagy különbség.

    A fundamentalizmus szó is mást jelent, mint hittem, nem azt, hogy valaki jól ismeri, komolyan gondolja és cselekszi is azt, amiről beszél. Ez pl. nekem nem sikerült, ennek következtében még mindig pocakos, puha, fájós hátú és böhöm vagyok. Nincs rendben az, ha emiatt a blogger életmódjára szólok be. Az emberre valahogy ráég húsz évnyi, napi sok órányi trollkodás, a kockázatmentes erőszakoskodás lehetősége csábító, de a terapuetám tanácsára önreflektíven megvizsgáltam a szituációt. Gondoltam, ezt azért leírom, nem akarok kellemetlenkedni. :))

    Kedvelés

  11. Nagyon szeretek anya lenni, csak az anyuúka! részét utálom. Sokat segített a blog, hogy egyre inkább elhagyjam az anyuúka! részét és csak anya legyek, mert az tök jó. (feltartott mutatóujjra a középsővel válaszolni, nem főhajtással)

    Kedvelik 1 személy

  12. “Ha még emlékeztek, néhány hónapja posztoltunk anonimizált módon egy Gender Studies szakos tanárról, aki a nyilvános társkereső adatlapján transzfób, szexista, testszégyenítő és bifób attitűdjeiről tett tanúbizonyságot (miközben a transzfóbia-mentesítés blog egyik transz szerzőjét próbálta felszedni, akiről nyilvánvalóan nem tudta, hogy transz nő). Azóta kaptunk tőle egy levelet (még régebben, de sajnos technikai okok miatt csak most jutott el hozzánk), amiben elismerte, hogy a válaszai érzéketlenek voltak és elnyomó ideológiákat támogatott velük. Leírta azt is, hogy azóta tudatosabb lett a transz közösséget érintő kérdésekben és megértette: kirekesztő dolog előre kijelenteni, hogy nem randizna olyan nővel, aki transznemű. Mindezért bocsánatot kért és megkért minket, hogy távolítsuk el az előítéletes válaszairól készült képeket. Kérésének eleget tettünk és elfogadjuk a bocsánatkérést. Annak pedig örülünk, hogy hozzájárultunk egy Gender Studies oktató tudatosabbá válásához.”

    Kedvelés

    • Karinaingridmayer, nem epul le az izomzat es nem hizik el hiszen elsportol. Es a pubertast nem lehet visszaforditani utolag semmifele hormonnal. Csontsuruseg, hosszusag, izomzat. Sportban, legfokeppen kuzdosportban ahol a no fizikai integritasa a tet, ahol masodpercek alatt vegezheti valaki maradando agyserulessel ez etikai kerdes.

      Kedvelés

      • Egyebkent nem igaz, hogy keves transzexualis elsportolo, google search. Viszont az igaz, hogy keves a transzexualis a FERFI elsportolok kozott. Nincs.

        Kedvelés

      • Javasolnék egy biológiakönyvet, egy harcművész edzőt
        Az aki sportnak nevezi azt amikor az emberek ütik verik egymást, mások szórakoztatására az több mint ciki.Etikai kérdés?
        Nem kötelező kiállni ellene, ha a szövetség nem tesz semmit.

        Kedvelés

  13. “…a társadalmi problémákról író feministák jelentős része kényelmes középosztálybeli életet él és ebből a pozícióból taglalja a rosszabb társadalmi helyzetű nők problémáit. Emlékezetes például annak a társadalomtudósnak az esete, aki vadul (és joggal) kritizálta azt a neoliberális megközelítést, amely szerint a társadalmi problémákat egyéni szinten kell megoldani – aztán amikor gyereke lett, barátaitól kért adományokat, hogy megfelelő anyagi háttere legyen a felneveléséhez. És ezzel önmagában semmi baj nincs, de ha a neoliberalizmus kritizálójaként valaki maga is egyéni szintű megoldásokhoz folyamodik, milyen alapon támadja azokat, akik ugyanezt nem a gyereknevelés, hanem a nem területén teszik?”

    https://szabadnem.blog.hu/2019/02/03/uzenjuk_a_mercenek_transznemunek_nembinarisnak_lenni_es_a_nemi_sztereotipiak_ellen_kuzdeni_nem_zarja

    Kedvelés

    • Bevallom tobbszor elolvastam es nem potosan ertem mirol szol a cikk, de nekem red flag, hogy a noi principium mar nem eleg, a ferfi ES noi egyutt az igazi. Az egyenloseg mar majdnem kapujaban hirtelen megint van valaki aki jobban tudja? Es a ferfi principium miatt tudja jobban?

      Kedvelés

      • Ezt gondolja a TERFes, gender abolicionista ág (balos feministák?):

        Szerintük erre a sok problémára, ami a nemi szerepek körül van, az a válasz, hogy felszámoljuk a nemi szerepek merevségét, a nagyon különböző kétféle nemet, eleve ezt a binaritást, vagy-vagyot, és akkor lehet ilyen meg olyan, sokféle férfinak meg nőnek (elsősorban: embrenek!) lenni. Nem pedig az, hogy átugrunk a másik, élesen különböző dobozba, ha nem okés a genderünk.

        A transzpárti liberális feministák pedig az identitáspolitikában utaznak, és nekik rendben van, sőt, támogatják, ha valaki művi beavatkozással az identitása miatt fel/lehormonozza magát és mindenféle szövetekből nemi szervre emlékeztető, korlátozottan működő testrészeket készíttet sok millióért, és felturbózza a másodlagos és harmadlagos nemi jegyeit. Mondván, a gender abolicionisták idealisztikusan gondolkodnak, és a ma élő transzoknak addig is kell valamilyen egyéni megoldás, nem várhatunk arra, hogy a férfi-nő dichotómia majd nem lesz ilyen erős.

        Lehet ezt támogatni, de a harmadik generációs amerikai feminizmust ellepi és megfojtja ez a vita, meg a fat acceptance, és kezd az egész egy mindenestül paródiának értelmezhető vicc lenni, a vita érvei, állításai és maga a téma is. Nem velük van a gond, nem ők a furák, a transz nők ugyanolyan nők, s ha ezt valaki nem így látja, akkor az előítélet, a transz- illetve kövérfóbia a hibás. A kövérek legalább sokan vannak, de a transzok 1-4 százalék max, és egymának esnek és nem beszélnek egy sor sokkal fontosabb témáról a feminista aktivisták, mérgezett a hangulat. A Pride Magyarországon is a transz-nem transz/ki nyitja meg/kit hívunk meg vitától hangos.

        Ugyanakkor Magyarországon Antoni Rita mérsékelt, eszes transzpárti, igazi példakép, a másik oldalon vannak agresszívebb és kevésbé jó szándékú emberek is, de én inkább az ő érvelésük felé hajlok, és nem szeretnék túl sok szót, gondolatot a transztémára szánni, mert abszurdnak, idegennek, mesterkéltnek érzem, amiket mondanak a transz jogvédők, ilyen tumblis álvilág az egész. Ne legyen senki transzfób, de ez a militáns vehemencia, amiket olvasni lehet, a késhegyre menő viták, a feminizmus leuralása férfi testbe született emberek igénye szerint, ez döbbenet. (Ha nem igaz, hogy férfi testbe születtek, akkor miért kell hormonozni, műteni?)

        Kedvelés

      • Baromi sokat gondolkodtam, hogy hozzászóljak-e, de úgy döntöttem, elfér. Azért gondolkodtam sokat, mert nem vagyok érintett, de egy speciális érdeklődésem miatt fókuszba került ez a téma is az utóbbi időben.
        Ha én innen a kis ciszheteró világomból nézem, számomra átélhetőbb a non-binary érvelés. Én annyira boldog lennék egy olyan világban, ahol tényleg nem kell embereknek a fél életét és a teljes vagyonát arra áldozni, hogy testileg is átalakuljanak, csak azért,mert kétfélének lehet lenni, és kész, és ez van a fejekben, az övékben is és az enyémben is, és ebből nem tudunk kitörni, és ezért ezek az embertársaink sok évnyi kínlódásnak vannak kitéve, és utána nagyon örülnek a valamilyen eredménynek, ami bármilyen is, már jobbnak lesz értelmezve, mint a kiindulási. Hogy aztán a szerelme azzal jöjjön, hogy akkor nem is akar vele lenni, mert nem is igazi nő. Bazz… ez milyen lehet már???
        Tudom, ne sajnáljam már őket, de akkor is fura érzés, hogy nekem “könnyű”, mert azonosulok a biológiámmal, és kész, nekik pedig ennyire nehéz, és oké, hogy ők így boldogok lesznek, legalábbis azt mondják, de akkor is. (Én sem mindig vagyok boldog. Közülük is sokan bevallják, hogy igazából a tranzíció nem oldotta meg az összes problémájukat, ahogy azt várták tőle.) Meg, hogy akkor az egész életet betöltő valamivé növi ki magát, hogy milyen neműek.
        Például rohadtul elegem van abból, hogy kétféle klotyó kell, csak azért, mert… nem tudom, mert a nők nem lennének biztonságban fél perc pucér altesttel egy olyan helyen, ahova férfiak is bemehetnek lepucérítani az altestüket? Mert ez a helyzet, nem? Szép kis társadalom. Ezen kívül, mivel zárható fülkék vannak, fogalmam sincs, mi mással indokolható, hogy egy egyedülálló apa NEM ÉS NEM mehet be a női vécébe, akkor sem, ha csak ott van pelenkázó. Van olyan non-binary ember, aki SEHOL MÁSHOL nem megy vécére, csak és kizárólag otthon, mert elege van abból, hogy mindenhonnan kiküldik. Miféle kötöttségeket kell egy ilyen embernek vállalnia ezzel, és mégis miért? Mi értelme van ennek?
        Amin még elgondolkodtam ennek kapcsán, hogy mégis mi a bánatért ennyire kibaszott fontos, hogy amikor megyek az utcán, MINDENKÉPPEN meg tudjam állapítani minden egyes szembejövő emberről, hogy milyen genitáliái vannak és az milyen nem? Ne értsetek félre, én most magamról beszélek. Magamat kérdőjelezem meg. Megyek az utcán, tíraram tíraram, minden rendben, és akkor szembejön valaki, akiről NEM TUDOM ELDÖNTENI az első pillanatban, hogy férfi-e, vagy nő. És akkor az tudatosul. Amikor el tudom, az nem. És ilyenkor megszólalnak a fejemben élő “nénik a buszon”, hogy ez most akkor melyik? hát milyen világban élünk, hogy manapság már… és akkor jövök én, hogy óbazmeg, mi közöd hozzá, ha nem akarsz vele lefeküdni? Miért kell MINDENÁRON tudnod egy VADIDEGENRŐL, hogy férfi vagy nő??
        Így aztán az én gondolkodási folyamatom most ott tart, hogy a non-binary világot szebbnek tartom, mint hogyha muszáj mindenkinek valamelyiknek lenni, és egyes embertársainknak súlyos áldozatokat kell hozniuk azért, hogy mindenki kényelmesen el tudja dönteni az utcán, hogy ki melyik. Hogy aztán kiderüljön, hogy úristen, ő transz, akkor az mégse jó.

        Kedvelés

      • “csak azért, mert… nem tudom, mert a nők nem lennének biztonságban fél perc pucér altesttel egy olyan helyen, ahova férfiak is bemehetnek lepucérítani az altestüket? Mert ez a helyzet, nem?”

        Végső formában talán ez is, mondjuk minimum a leselkedés elkerülése (az ajtó zárható, de az elválasztó sok helyen nem ér a földig-plafonig, panel van csak), ami miatt a strandöltőző, sok helyen a napozó is külön van.
        A férfivécében hagyományosan van piszoár, ahol látszik a bré. (A svéd egynemű vécékben nincs piszoár.)
        A férfivécék az álló mellépisilés és egy általános igénytelenség, kéz nem mosás (kilincs!), úgyhagyás miatt jóval mocskosabbak, büdösebbek, mindenhol, a levegő tele van istentelen kórokozókkal, ami nem mindegy, ha az ember a testüregébe nyúl például tamponcserénél.
        A nők betétet is cserélnek, illetve sminkelnek a klotyókban (“mosdó”), amit sokan intim, női tevékenységnek értelmeznek, nem hiányzik a szomszéd fülkéből a harákolás, a pisiliés közbeni mobilozás, telefonálgatás, pláne a maszturbáció zaja.
        A férfivécék igen gyakran (homo)szexuális helyszínek is. Ki fannak fúrva az elválasztó falak.
        Férfiak maszturbálnak a vécékben, néha zajosan. Legalábbis gyakrabban, mint a nők.

        A művelt emberek túlnyomó többsége nem hallott arról, hogy létezik non-binary vagy genederfluid, és miért fontos ez, mi köze a gyakorlathoz, miért ne “mondd el a véleményed”. Van egy árnyékfórum, ahol minden nap a csamkazolvassás témákat tárgyalják ki, persze bután, hergelődve, ellenségesen. Magukat képzettnek és gondlkodónak mondó emberek, régész, építész is van közöttük. Csak gúnyosan, értetlenül, idegenkedve, “micsoda hülyeség ez már megint” módon képesek reagálni. Semminek nem néznek utána, ha mégis, akkor az celebpletyka.

        Kedvelik 1 személy

      • Igen, tényleg sok fontos szempont. Csak kár, hogy miért nem…
        Egyszer a munkahelyemen úgy volt, hogy a csapból folyó víz nem volt “fogyasztásra és kézmosásra alkalmas”, mert nemtommér, és akkor kihelyeztek ilyen alkoholos kézfertőtlenítőt, hogy akkor az jó lesz. Nem értették, hogy mi ezzel a bajom, bajunk, mivel mind a karbantartásért felelős ember, mind a site vezetője férfi volt. Ha legalább egyikük nő lett volna, tudta volna, hogy alkoholban megforgatott kézzel tampont felhelyezni érdekes következményekkel járna.
        Egyszer egy genderfluid jellegű ismerősöm, aki járt már női vécében is, mondta, hogy nem érti, miért vannak vécépapír-darabkák a női fülkékben a földön, miért nem tudnak a nők csak simán tépni oszt kész, ennyire igénytelenek?? Elmeséltem neki, hogy amikor tartod magad a kagyló fölött, mert ráülni akkor se, ha épp hetes erősségű földrengés van, és közben a táskát is tartani a tamponnal meg a nedves törlővel, mert nincs az az isten, hogy letegyem a mocskos padlóra, és a cuccot becsomagolni, mert az ember nem igénytelen, és higiénikusan kidobni, és akkor még megtisztálkodni, miközben mindezekre ügyelek, de úgy, hogy közben semmi ne essen le és én se érjek hozzá semmihez, amihez nem akarok – bocs, hogy a sima gurigáról, ami néha olyan szarul van a tartóba téve, hogy meg se mozdul, nem tudok tökéletes alakzatban tépni, és van resztli.
        Szóval igen, biológiai különbségek. Használati szempontok. Valóban. Én se vagyok kíváncsi rá, hogy veri a szomszéd fülkében (ezt nem tudtam).
        És a bináris gondolkodás…
        Mégis, I have a dream. Hogy mindenki kezet mos utána, például.

        Kedvelés

      • “egyes embertársainknak súlyos áldozatokat kell hozniuk azért, hogy mindenki kényelmesen el tudja dönteni az utcán, hogy ki melyik” – de hiszen a tranzíciónak nem az a lényege, hogy nőnek nézzék az utcán a transz nőt, hanem a testi önazonosság megélése. A látvány mindegy, és nem is mindig egyértelmű, ezzel pl. a későn belevágó Vay Blanka is küzd talán, de hogy ha belenéz a tükörbe vagy a meztelen testével van egymagában, akkor az egy olyan nemű test legyen, amilyennek érzi magát, és akkor még a szexről nem is beszéltünk.

        Igen, a műtéti és hormonális átalakítás nagyon korlátos még ma is, például a csontozattal vagy az ádámcsutkával nem lehet mit tenni, de rakétasebesen fejlődik, mint minden ilyen “magánindítványos” orvosi dolog, amikor nem a gyógyítás a cél (plasztika, fiatalítás, nemi átalakítás), mert pénz van benne. Nagyon nagy macera, drága, szövődményes, kompromisszumos, fájdalmas. De pont az, hogy erre az áldozatra hajlandók rengetegen a világban, hogy ennyit hajlandóak érte fizetni, mutatja, hogy mennyire erős a probléma, a késztetés. Közben persze felvetődik, hogy a támogatás az állam dolga is volna, legalább részben, mert mennyire igazságos már az, hogy aki szegény, de transz, az egy börtönszerűnek megélt testben sínylődjön.

        Mindenki nyugodjon meg: a nemnek a jogi elismertetéséhez és bármilyen hormonozás, pláne műtét megkezdéséhez gondos kritériumok alapján folytatott orvosi vizsgálatok tömege és igazolás szükséges, bizottság és minden, mindez transzellenes közegben, tehát nem lehet egyéni, kamaszos, a tetováláshoz hasonló hepp, hogy “én mától lány vagyok”. De ahogy a két érintett beszámolójából, a fenti magyar nyelvű videóból kiderül, rájuk erősen hatottak a sorstársak, a net. Viszont nem “kedvet kaptak”, hanem önfelismerés történt.

        Nem jó merev dolgokba kényszeríteni embereket, vallásba, hagyományba, nemi szerepbe, puhítani kell a szerepeket (lányos fiúk és a többi, ma már a férfias férfiak is sokkal “nőiesebb” dolgokat űznek, például a szakállmacera, a hajfestés, manikűr, Olaszországban nejlonharisnya is simán). Az a fura, hogy a transz nők jelentős része extrém feminin, kemény nemi szerephez igazodik. Nyilvánvaló, hogy ez kompenzáció, és ezt sok “született” nő (non-op nők, ez jobb szó) elbitorlásnak érzi. Ezt a hatást akarták elkerülni az olvasókban azzal az ELLE címlapján, hogy Ónodi Adél szemét alig sminkelték, a haja sem mű, nem illegeti magát, csak ül, igaz, hiperfeminin ruhában, de nem szexiskedve.

        Kedvelés

  14. Hibát követtem el (igényességi, gondolkodás-színvonalbeli és gyakorlati jellegűt), amikor úgy írtam le, hogy engem fáraszt az elméletieskedés és a transztéma már, hogy feltételeztem, mások is annyit tudnak, olvastak erről, mint én. Én nem látok ki a ciszségemből, és nem ismerek transz embereket, melegeket se sokat, nem mozgok ilyen körökben, helyeken (Auróra), nem beszélgetek velük neten sem, de olvasok. E hibát korrigálandó linkelem be most a fontos, magyar írásokat a témáról, bízva abban, hogy akit érdekel és véleményt kíván alkotni, utánajár, olvas, rákeres, nem tőlem veszi át mérlegelés nélkül, hogy mit kell erről gondolni. Mindenkit biztatok erre.

    Kedvelés

      • Az a szép az LMBTQ emberek sorsában, hogy nagy szerepet vállalnak a női és férfi energiák kiegyensúlyozásában, most a korszakváltás idején. Az indiánok szentnek tartották őket.

        Kedvelés

      • Ha az önjelölt gurukra gondolsz biztos úgy van. Személy szerint nem ismerek szentet, az általad említett csoport nemcsak a betűkben sokszínű, hanem korban, anyagi helyzetben, iskolai végzettségben, emberi értékekben, ….
        Nem hiszem, ha valaki hozzájuk tartozik automatikusan jobb ember lenne.

        Kedvelés

      • Nem is így értette szerintem, inkább spirituálisan egyensúlyoz ki.
        Én egyben biztos vagyok: ha a transzok a saját nyűgeiket, nehézségeiket feldolgozzák, biztosan kedvesebbek, tájékozottabbak, nyitottabbak és empatikusabbak az átlagnál. Világlátottabbak is talán.

        (jézusom, de primitíven voltam én naiv… a legnyomorúbb nőgyűlölő perverzek és céltalan, egoista, félfogyatékos, pornóagymosott kamaszok alkotják a transz mobot) 2023

        Kedvelik 1 személy

      • Én nem idealizálom ezt a világot. A gonoszság magja mindenkiben ott van, egyéni felelősség is, hogy ki hogyan uralja a sátáni énjét, hogyan próbál kiegyensúlyozott lenni.

        Kedvelik 2 ember

    • “sok helyen van szo errol az emberrol es nagy atlagban elenyeszo akiket az zavar hogy transznemu, en azt latom hogy az idegesiti az embereket hogy ez az egy dolog ami kiderul rola minden videoban semmi mas.”

      “több interjú is készült vele, és azzal egyetértek, hogy ez önmagában nem hírérték. Másnak ez egyfajta fájdalom, hiszen mással vagy velem nem csinálnak interjút, pedig én is akarok szerepelni.”

      Kedvelés

    • “Berlinben a magánéletet tekintve is nagy különbséget tapasztalsz?

      Nem. Volt egy német orvos barátom, akinek nem mondtam el fél évig az igazat magamról. Úgy voltam vele, hogy most önző leszek, akarok egy jó félévet magamnak. Én heteró nőként tekintek magamra, aki egy egyszerű heteró férfira vágyik. És amikor végül elmondtam a barátomnak, gondot jelentett neki. Azt hittem, hogy rég tudja, hiszen orvos, de kiakadt, hogy miért nem mondtam el, joga lett volna tudni. Nekem meg jogom van ahhoz, hogy simán megöleljenek, szeressenek. De ha mindent elmondok, akkor ezt nem kapom meg.

      “Ónodi Adél napjaink egyik legfontosabb transznemű aktivistája. Vagyis ne szerénykedjünk: Magyarország valaha volt egyik legnagyobb aktivistája” – írták rólad. Mennyire tartod magad jogvédő aktivistának?

      Teszek dolgokat, amikről azt gondolom, hogy kutya kötelességem megtenni. Elsősorban művészként szeretnék tevékenykedni, de ha ez amúgy aktivizmusnak is számít, az tök jó.”

      https://index.hu/kultur/2018/11/29/onodi_adel_transznemu_szineszno_interju/

      Kedvelés

      • “volt egy ilyen kapcsolatom, mentünk kézen fogva a Nyugatitól az Oktogon felé. Elmondtam neki, hogy én egy transznemű lány vagyok, mire rávágta, hogy semmi gond, te lány vagy. Majd egy kicsit később elhúzta a kezét és azt mondta, hogy úristen, akkor én most meleg vagyok, akkor hogy lesz gyerekem, mit fog szólni a családom meg ilyenek.”

        index, ugyanonnan

        Mit gondoltok erről? Én azt látom, azt a tragikus felszínességet, hogy sokan csak egy jó nőnek kinéző, fiatal testet akarnak, semmi mást. Nem az embert keresik, szeretik, választják, nem a vonzó, izgató nőt, a személyiséget, a jó szexet, a tartalmas együttlétet, hanem azt, akire mint jó nőre lehet nézni, mutogatni, birtokolni. Ezért nézik be a transzszexuális nőt, és ezért nem vállalják aztán, amikor elmondja. Az a vonzalom alapja, hogy úgy néz ki (és Ónodi Adél tényleg úgy néz ki), mint egy plakátlány. A többit, az embert, a sorsot, a többiek furcsálkodását nem kérik. Na, és ezért SEM társkeresőztem soha.

        Az is kérdés, hogy mi lesz a még csak nem is csinos, nem fiatal transz nőkkel.

        Kedvelés

      • Elolvastam az interjút, és bár sokminden szimpatikus Adélban, azért érzek némi álszentséget meg ellentmondást. Hogy öt egészen fogadják el, ne csak a negyed sütit kérjék… hát hogyan, ha egyszer a többit megmutatni sem hajlandó? Mert ha jól értem, a ‘negyed süti’ lenne az átalakulás óta eltelt élete. Emberileg persze érthetö, hogy elözetes rossz tapasztalatok után félt elmondani, de ugyanúgy érthetö szerintem a német orvos reakciója, szerintem nem derül ki, hogy csak mutogatnivaló trófeát látott Adélban (elképzelhetö persze), lehet, hogy szâmára a nöség definíciója nem foglalja magâba a transznöséget, valamint becsapva érezte magât, ki tudja? Szerintem, ha valaki heteró férfiként nem szeretne transznemü nöt párjaként, az még nem transzfób, vagy ha az, akkor mindenki rasszista, aki nem találja például a fekete férfiakat/nöket vonzónak.

        ‘sokan csak egy jó nönek kinézö, fiatal testet akarnak’

        Müvészként, közéleti emberként azért gondolom Adél nem kevés energiát, idöt, pénzt stb. fektetett/fektet bele mind a mai napig, hogy egy ilyen test birtokosa legyen (itt a transznemüség valójâban mindegy is) – ergo neki ez fontos. Amivel amúgy semmi baj nincs. Csak akkor meg nem nagyon lehet számonkérni, ha másnak pl. a partnerünknek is az, és nem csupán az egyedi, utolérhetetlen, varázslatos személyiségünkért szeret… ez hamis dichotómiának tünik, majdnem, mintha azt mondaná valaki, hogy szeress, annak ellenére, hogy gyönyörü vagyok.

        Kedvelés

      • “csak mutogatnivaló trófeát látott Adélban” ezt én sem hiszem, és nem is erre a történetre írtam, inkább a másikra, amikor kézen fogva sétált egy magyar sráccal. De ez a veszélye annak, ha valaki csinos és 22 éves. Nagyon sokaknak nem a személyiség számít, a csomaggal együtt, hanem a felszín. Ezért is nézik be. (Egy orvos fél évig nem látta az ádámcsutkát?)

        Kedvelés

      • “Szerintem, ha valaki heteró férfiként nem szeretne transznemü nöt párjaként, az még nem transzfób, vagy ha az, akkor mindenki rasszista, aki nem találja például a fekete férfiakat/nöket vonzónak.” Ez pontosan így van, és ezt az érvet használják is. Ha csak azért utasítod el, eleve, pl. társkeresőn, mert fekete, az igenis rasszizmusnak számít. Én is emésztgetem ezt, de ezt kb. úgy mondják, hogy “ahogy egy feketére sem mondod, hogy ő nem vonzó, úgy a transzra se mondd” – mintha kötelezővé lenne téve, hogy az embert nézd, ne a testet. Sőt, cotton ceilinget is emlegetnek:
        View at Medium.com
        Ez a botrány erről szól:
        http://transzfobiamentes.tumblr.com/post/122264173812/bocs%C3%A1natot-k%C3%A9rtek-t%C5%91l%C3%BCnk

        Kedvelés

      • ‘your sexuality and how you experience it doesnt invalidate someone else’s identity, sexuality or how they experience it’

        Hát ez oda-vissza müködik. Mindenkinek szíve joga az általa vâlasztott identitás/ szexualitás, viszont az emberek nem kënyszeríthetök arra, hogy annak lássanak minket, aminek mi látjuk (vagy szeretnénk láttatni) magunkat. A személyes vonzalmainkat pedig végképp nem lehet a politikai korrektségnek alárendelni. A transznönek joga van nönek tekinteni magât, viszont nem vârhatja el, hogy mindenki más is annak lássa. A heteró férfiak vagy épp leszbikus nök nem kötelezhetök arra, hogy transznemüeket potencionâlis partnernek tekintsék. Ha mégis valamifële âltalános egyezségre kéne jutni, akkor nekem tetszett a belinkelt összefoglaló Antoni Ritától. Ha ez hüen tükrözi az ö gondolkodását, akkor 99%-ban egyetértünk. A maradék 1% (tudom, tök kiszámítható vagyok), hogy én nem vagyok cisz-, sem semmifële egyéb elötag, egyszerüen nö vagyok. A ‘nöi pénisz’, a ‘terhes férfiak’ és társaik pedig igenis kiverik a biztosítékot, de ha jól értettem, ezekkel A.R. sem ért egyet.

        Kedvelés

      • “az emberek nem kënyszeríthetök arra, hogy annak lássanak minket, aminek mi látjuk (vagy szeretnénk láttatni) magunkat.” Azt azért jó tudatosítani, hogy a preferenciánk, vonzalmunk nem a levegőben lóg, hanem társadalmi hatásokban formálódik, így változtatható is, tanulható is egy kicsit, hogy ki a vonzó, amellett nem csak test van. Egyénileg is alakul az ízlés: én is elkezdtem a sok edzőtermi hatás miatt kizárólag az erős, izmos testet látni szépnek. Régebben ugye egy mixed race couple is elképzelhetetlen volt, a zoofíliához hasonló, mostanra meg a legszebbek között tartunk számon egy sor nem-fehér embert. Tehát történelmileg, nagy csoportokban is formálódik a dolog.

        2023: hú, de ciki voltam. az embereknek van szemük, és látják, amit látnak. ha a valóságot látják: a férfi nem nő, hamisítványok, imitátorok, farkverő perverzek, azt nem kell átnevelni. ha gyilkos szépségtrendeket éltetnek (csak az a szép, akinek ilyen-olyan az arca, öregedni tilos), azt nyugodtan ki lehet hívni.

        Kedvelés

      • A cisz a transzhoz képest cisz, az a jelentése, hogy “nem transz”, csak normálnak ne nevezzük. Legfeljebb többségi. Ha a puszta jelölése sért téged, akkor még egy kicsit gondolkodj a kategóriákon.

        Kedvelés

      • Adél és a német orvos történetéhez szeretnék hozzászólni, egy személyes élményem alapján. Én megértem Adélt, hogy nem tálalt ki azonnal, azt is, hogy a barátja kiakadt, mikor megtudta – de ha igazán fontos lett volna számára Adél, fel tudta volna dolgozni. Nem tudjuk, pontosan mi és hogyan történt, hogyan, mikor mondta el Adél az igazat, előtte mennyit és mit mesélt magáról, mennyire gondolkodtak hosszabb távon, hogyan szakítottak, én így egyiküket se kárhoztatom. Egy nem feltétlenül komolynak szánt kapcsolatnál nem kell elmondani azonnal a múltunkból vagy az esetleges fizikai adottságainkról minden olyasmit, ami a másik számára elriasztó lehet, csak akkor, ha már eléggé megbízunk egymásban. Gondolom, Adél korábban sem hazudott, csak bizonyos dolgokeól hallgatott. Ilyenkor sokkolhatja a másikat egy későbbi bejelentés, és a transz-téma egy csomó tudattalan félelmet, előítéletet, egyéb tisztázatlan dolgokat, érzéseket triggerelhet. Eztt feldolgozni idő- és energiaigényes, na meg az is kell, hogy ezt akarja is az ember. A másik meg az, hogy megrendítheti a bizalmat is, egy ilyen bejelentés. Az, hogy ilyen kr az ember belegondol, hogy ha ezt el bírta titkolni, mi mást titkolhatott még el, illetve igaz-e mindaz, amit magáról mondott egyébként. Mert egy csomó mindent feltételez az ember a másikról, aztán ha rájön, egy ilyen jelentős dolgot “benézett”, vajon még mi mást hisz másnak, mint a valóság. Nagyon sok őszinte beszélgetés kell ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket tisztázni lehessen, és biztos sokan ezt nem vállalják, inkább továbbállnak, és próbálják az egészet elfelejteni.
        Nekem 5 éve volt egy kicsit hasonló eset az életemben, amikor valaki, akivel volt egy rövid, de intenzív viszonyom, akkor,, amikor már nem volt köztünk szex, de mindketten úgy voltunk, hogy a barátságunkat meg akajuk őrizni, mert az mindkettőmket átsegített életünk egy nagyon kritikus szakaszán (eleve nem is ún. kapcsolatnak indult, ami kettőnk között volt, hanem olyan hirtelen és intezív barátságnak, amilyen a gyerekek meg a tizenévesek között tud lenni, a szex csak becsúszott), szóval pár hónap múlva bevallotta, hogy ő tulképpen biszex, sőt később azt is, hogy igazából sokkal inkább a férfiak érdeklik, korábban férfiakkal volt kapcsolata, és kb én voltam a szabályt erősítő/próbára tevő kivétel. Az egészben az volt a fura, hogy először annyira nem is akadtam ki, a bi az valahol nekem belefért, inkább a későbbi részleteken akadtam ki, meg azon, hogy mi mindenben nem lehetett őszinte ezenkívül. Meg amiket elmesélt, az egy csomó dolgot triggerelt nálam, olyasmiket is, aminek nem elsősorban hozzá volt köze, hanem hozzám, meg a kultúrához, amiben felnőttem, felnőttünk. Nálunk nem az volt a kérdés, hogy vállalnék-e egy ilyen elég rendhagyó kapcsolatot, mint Adél barátja, mert az akkor már jóval ezelőtt a vallomás előtt eldőlt, hogy a viszonyunk olyasmi volt, ami ott és úgy jó volt, de az életünk normál menetébe nem fér be és nem akarjuk folytatni, hanem az, hogy beleteszem-e az energiát, hogy feldolgozzam mindazt, amit ez felkavart, meg hogy beletesszük-e azt az energiát, hogy felépítsük újra a bizalmat. Végül az lett, hogy én először azt mondtam, hogy akkor most egy ideig ne találkozzunk, aztán esetleg később majd a megpróbálhatunk egy felnőtt típusú barátságot kialakítani. Később még pár dolgot írasban tistáztunknéhány dllgot,, és aztán pár hónappal később tényleg kerestük egymást, hogy most már újra tiszta lappal indíthatunk, és tisztán barátkozásról van szó. Ez aztán annyira jól is sikerült, hogy tényleg beszt fendz forevör lett belőle. Aztán az elsők között voltam, akinek pár év múlva bemutatta az új párját, meg én is neki mutattam be először tavaly a kedvesem,, de ettől függetlenül most is elég sok időt töltünk kettesben is.

        Kedvelés

  15. A terf-ellenes érvük a transzoknak az, hogy szép az eszmény, de amíg lebontjuk a merev szerepeket, pár száz év alatt, addig is az érintettnek egyéni és azonnali módon kell a megoldás (műtét, hiperfeminin megjelenés), hogy önazonosnak érezhesse magát. Hogy úgy nézzenek rá. Ehhez képest másodlagos probléma, hogy miután úgy néztek rá, és később, mondjuk intim helyzetben, kiderül, hogy transz, csalónak tekintik. A homofóbia olyan erős, hogy ha egy transz nő nem szól időben, meg is verik (ezzel fenyegetik a kommentelők), mert a férfinak tekintett teste mintegy bemocskolja a büszke heterót. Vagy épp a saját vágyakozása mocskolja be, az ngay zavarodottság lehet.

    És ezért “verte át” fél éven át a német orvos barátot Ónodi Adél. “Lesz egy jó fél évem.” “Most önző vagyok.”

    MEGISMERÉS. És akkor nem ítélkezel, hanem egy kicsit gondolkodsz, érleled a dolgot, és nem mondasz semmi bántót, reflexeset, közhelyet, amit mindenki mondogat, aki nem ismer meg és nem gondolkodik.

    Kedvelés

  16. És amikor Ónodi Adél az interjúban azt mondja, hogy addig volt romantika, amíg el nem mondta, hogy ő transz, nekem bizony nem az jut eszembe, milyen merevek az emberek. Hanem hogy milyen sok az olyan férfi, akit csak a felszínen érdekel a személyiség, az egyedi, pont-az-az-ember, igazából csak a fiatal, csinoska test mint körbebordozható ékesség és faszra tűzhető bizonyíték. A másik ember mint olyan egyáltalán nem. És jaj, de ciki, ezzel húzzák majd a haverok, hogy majdnem megdugott egy buzit.
    Vagy ezt már írtam?

    Kedvelés

    • Nagyjából otthon vagyok transz-témában, azt hiszem, de mindent – terfektöl rettegö, általuk traumatizált – transzoktól hallottam, tanultam, és most iszonyú jó mindezt töled, egy gondolkodó ciszhetero szemszögéböl olvasni, illetve látni, hogy egy hét alatt mennyit csiszolódott a véleményed és csiszoltad az enyémet. Köszi ezt a sok videót, infót!

      Kedvelik 1 személy

      • Közösen gondolkodunk. Én köszönöm, hogy nem írtatok le mint transzfóbot. Odafönn egy szót, amely olcsó és ráadásul nem saját poén, most már szégyellek.

        Kedvelés

      • Büszke transzfób vagyok, ami azt jelenti, hogy kiállok a nőkért, mert közben megértettem, mi ez az egész, illetve a magyar transzaktivisták, a semmivel médiában turnézók engem is célkeresztbe tettek, és kiderült, mi mozgatja őket:
        a düh, a nőgyűlölet és az önteltség.

        Kedvelés

      • Bennem nincs ilyen ítélet. Figyelek, olvasok, igyekszem a meggyötört, kínlódó embereket nem az erkölcs abszolútumához mérni – én már azon is hüledezem, hogy mondjuk sima, 42 éves hobbisportoló nő elé (én volnék), odatolják egy világhírű modell, fitneszversenygyőztes nő képét, hogy na látod, ő szép! Ez akkora ostobaság és manipulatív, továbbá irigy és rosszindulatú.

        Nekik nagyon nehéz. Én is lennék ilyen “önző”, ha nagyon vágynék a helyében arra, hogy nőként szeressenek. De ha az ügynek jót akarnék, nem beszélnék erről cikkben. Viszont ő nő nem lesz, ez is tény (friss betoldás 2023-ban).

        Kedvelés

      • Arra értettem, hogy “jaj, de ciki, majdnem megdugtam egy buzit”. Nagyon tipikus, és annyi mindent elmond egy ilyen reakció az illetőről. Világos, hogy addig sem érdekelte rohadtul a másik ember.

        Kedvelés

    • Nagyon jo cikk, ki is csekkoltam a prizmat.

      Nemreg a jobcenterben voltam valakivel, enyhe fogyatekkal el (magyarul nem tudom mi a pc, bocs) kerdezem tole a bejarat elott, hogy mi is most a pc fogyatekossagra? (Allandoan valtoztatjak, kovethetetlen.) Mond valamit, de nem biztos benne, en sem. Jo mondom, majd mondunk valamit, vagy megvarjuk amig ok mondjak eloszor. Nem, nem, nezzuk meg interneten, enyhe panik, mert mi lesz ha rosszat mond (marmint magarol) es megserti az ugyintezot. Ugyhogy gugliztunk, az bejarat elott az utcan.

      Kedvelés

      • Mellesleg, 7 eve dolgozom fogyatekkal es autizmussal elokkel, senkirol nem tudok akit megkerdeztek volna ezekrol az elnevezesekrol, de tobbrol tudok aki peldaul a legutobbit degradalonak tartja.

        Kedvelés

      • Fogyatékkal élő. Látássérült. Végtaghiányos Stb. Ha épp ez a fontos belőle, ha csoportként és e helyzet kapcsán beszélünk róla. Amúgy “Kati”, “nő”, “ember”, “recepciós”, “barátnőm”, “utas” stb., ami épp a lényege neki a kontextusban. Ne bonyolítsuk. És aki az elnevezéseken rugózik, az szerintem tévúton jár. Csak a rosszindulat, lenyomás az ellenség, nem a szavak.

        Kedvelés

  17. Visszajelzés: megkérdeztük gerle évát | csak az olvassa — én szóltam

  18. Visszajelzés: te mit vinnél a beteg néninek? | csak az olvassa — én szóltam

  19. Visszajelzés: antonia mondja | csak az olvassa. én szóltam.

  20. Ó bazz már a sufnituningot is te találtad ki, az egész magyar feminizmuson kívül. Nem használom évek óta minden otthon bütykölt dologra. De folytasd csak, kíváncsi vagyok mikor jutsz el arra a szintre hogy az egész magyar nyelvet te találtad fel. Emlékszem mikor ilyen wannabe kis pattancs voltál, megpróbáltál Péter Annába is beleszállni az NLC blogverseny miatt, csak róla akkorát pattantál hogy öröm volt nézni. Értjük, ha fogy a kattintás, akkor minden olyan üggyel összekened magad amire általában pörögnek. Ilyen volt a nagy Férfihang meg Huff elleni hadjáratod, csóró Kozmáék, meg bringások, állatvédők…soroljam? Meg kellett futtatni a neved gyorsan a könyv kapcsán, erre provokálsz pár balhét, jólvan értjük, de miért hazudsz mellé ideológiát?

    Kedvelés

    • Most az megy, hogy provokálsz, hátha összekalapálsz valami jogi ügyecskét? :DDD
      Villő a blogomba ragadva él, persze lop ő mindenhonnan (majd lopással vádol embereket…), száz innen lelopott fordulata van, és ezek csak a szavak.

      Kedvelés

    • Te összekeversz Szentesi Reanult Balhééhes Áldozat Évával, aki valóban a köbnyve miatt dobta be az áldozati showműsort pont aznap. És még ezt a “vádat” is tőlem lopod!!!
      Én tényeket és igazságokat írok, mindig forrással. Rúzs nélkül.
      Én nem turnézok, sose tettem. A vitákat folytató fb-oldal teljesen független attól, ahol a könyv témája vagy a könyv szóba kerül. De ezt te is tudod. Jaj, de bénák ezek az ideges rohamaid.
      Ki vagy röhögve. Deal with it.
      Még az Ó bazz is tőlem van…

      Kedvelés

    • A felszínes ráfogásaid a legviccesebbek.
      Nem én találtam ki a szót, kukk csak: jelöltem az eredetet, ahogy hozzám _került_ egy beszélgetésben, oda szoktam írni, hogy “ahogy xy mondaná”. De _te innen vetted_, te aljadék, az tuti, és pofátlanul ellenem használtad. Ahogy az újságíróagyat, a szembenézést, az Igény 2019-et és még harminc másikat is, zaklatási céllal. De meg fogod szopni.
      Ez a lopogatás, kilesés, agyi önállótlanság halál ciki, fedje sűrű homály, te rakod ki magad önként… CIKI.
      Innen veszitek át, és nagypofájúan használjátok a leírás után egy órával.
      És leírom, hogy innen vetted át (mert ez viszont tény), és te megint EGY óra múlva válaszolsz. :DDD De érdekes ez a blog! A Gerle Éva! Akit nem olvas senki…
      Én is foglalkozom újabban veletek, de én legalább röhögök, ez haláli. a buta vergődésnek ez a szintje. A kilométeres kommentekben a dühös magyarázkodás.
      Ti meg, ahogy a nyomi és bűntudatos emberek, feketítetek és féltek…

      Kedvelés

    • Örülök, hogy “emlékszel”, hát ha nyolc éven át olvasol valamit ilyen szenvedéllyel, az csak jó lehet! :DDD
      Csak a morális érzéked bicsaklott ki valahol.
      Kozmáék…, ERDÉLYI HÁZASPÁR (sírós hangon kell mondani!) bazmeg, TE VÉDED ŐKET???? A legalja módon kezdtek ki, Sz halálosan fenyegetett. Én a blogon írtam, a petíciózást te, Hajnalkám, békakirálylány hergeltétek őrületbe! Rámkened?
      Állatvédők??? Be akart jönni a rohadék kopasz tahó a karanténban a lakásomba hatóságoskodni, adatot kezelt, aztán mocskolódó hadjáratot indított a neten. Láttad. Aki nem tartja mások határait, aki jogsért, és buta is, az kap.
      Nőgyűlölő Huff, aki ellen az egész nőmozgalom fellépett a 2014-es Goldenblog idején (és Angéla próbált abba is beleülni???), akit Pető Andrea prof. perel??? Aki azt állította angolul MRA-knak, hogy megöltem a férjem?
      Te mit kavarsz?
      Csóró bringások, aki megfenyeget tíz férfi előtt sarokba szorítva, majd kifigyel, mikor egyedül utazom, majd megüt??
      És be is kussoltak. Szépen járt elterelésre egy évig, amellett elismerte, mit tett.
      Minden esttben engem támadtak meg. Ezeket kened rám, te morális szörnyeteg.
      De várjál, vedd még elő, kérlek, a nagyon ártatlan BIA-t, hogy teljes legyen a kép.
      Péter Annába nem, tévedsz, társán, az ondó ízéről receptajánlóban értekező Hódos Hajnalkán is csak privát röhögtünk.

      Kedvelés

  21. Visszajelzés: mit tanultam hat év sportból? | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő

  22. Visszajelzés: pofán rúgott a progresszió engemet | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő

  23. Visszajelzés: mit is akar a feminizmus? és én? | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .