igény 2019
Mindaz, amit ők vertek belénk – de nem úgy van.
így kell, jajaj, ha nem úgy írod, kivégezlek piros tollal
A helyesírás ajánlás, és több szintje van: hétköznapi, akadémiai, szaknyelvi. Ne erőltessétek! Csak az elvét, szellemét és a valóban kőbe vésett részeit hasznos megtanulni – ennek a módja az, ha a gyerek sokat és szívesen olvas (nem veszik el a kedvét), továbbá ha a tanítónő is helyesen használja a szóközöket, egybeírást és vesszőket, amikor e-mailben tájékoztatja kedves mindnyájunkat az osztálykirándulásról.
hat szótag fölött kötőjellel írjuk
Ez is ajánlás, és a kéttagú összetételeket (ha összetételek) mindig egybeírjuk, akárhány szótagosak is: karalábéfőzelék. Három vagy több tagnál lehet elkezdeni gondolkodni az értelmező tagoláson. A szótagokba nem számít bele a rag, az igekötő, az -i képző.
a tejtermékekben mindig j van
gomolya, bivalykefír. Ami nem szabály, az csak empíria, és fakó minden teória – a lét aranyló fája zöld!
szó végén ú, ű mindig hosszú, kivéve akku, alku, anyu, apu, áru, Balu, batyu, bábu, Bubu, daru, eskü, falu, gyalu, hamu, Icu, kakadu, kapu, kutyu, kütyü, lapu, menü, Pityu, revü, saru, satu, süsü, tatu, tütü, zsalu, zsaru, ha nem tudod mind a háromszázötven kivételt ábécérendben, egyes
Ez mint szabály azért is felháborító, mert viszont a szó végén, kiejtésben és írásban is, az ó, ő tényleg mindig hosszú, kivéve: no, nono. Helyette: az -ú, -ű képző és egyes ősi főneveink (bú, borjú) vége hosszú, ehhez mit szóltok? Némi rendszerszemlélet?
“mondja” kiejtés (helyesírás visszaolvasása)
Annyira megtanulta a helyesírást a kolléganő, hogy ellen-fonetikus: szemléltető céllal az írásmód szerint beszél. Ő aztán tudJa, hogy kell, és tanítJa, te is ejTSD úgy. Ami nem akkora baj még, de amikor rászól a gyerekre, hogy azt pedig így kell mondani, ajjaj.
betűről beszél, amikor az ott hang
Ejtsd ki szépen a r betűt, mert feldugom a vonalzót…!
a sem erőltetése a kézenfekvő se helyett
A hagyományos dörgedelem szerint a se tiltószó, a sem a tagadószó. Ez nem igaz, hangtani okokból kijelentő igék mellett (és mondatokban) is használatos a se: se füle, se farka. Aki egy maradi, avítt szabályt erőltet, az nem érti a nyelv működését.
ikes igeragozás erőltetése nem ikes igék esetén
Edzem (grrr) alak nem létezik. A hazudik, a bújik, az illik álikes ige, tehát hazudok, bújok, illek.
éssel nem kezdünk mondatot
Csak az egész Biblia, Ady és Pilinszky használta ezt stíluseszközként. Ne vicceljünk már.
Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
És tudjátok nevét az árvaságnak?
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?
Az éjszakát, a hideget, a gödröt,
a rézsut forduló fegyencfejet,
ismeritek a dermedt vályukat,
a mélyvilági kínt ismeritek?
háttal nem kezdünk mondatot
De. Csak nem nyökögünk, nem húzzuk az időt – az viszont nem nyelvtani hiba, hanem előadói képesség dolga. De néha igenis nyökögünk. A hát teljesen jó mondatkezdő szó. Sima kapcsolatos kötőszó: Hát ahogy ballagok… Vagy: Hát te meg mit keresel itt?
felszólító módban két sz a játssz
Dehogyis. Teljesen máshol van a lényeg, nem a mód számít: ha már szabály, annyi mondható biztosra, hogy alanyi ragozásban mindig egy sz van. De kijelentő módban, tárgyas ragozásban kettő: Azt játssza épp, hogy süket. Az ilyen tanítónők elemien nem értik a paradigmát, a ragozási sort.
Én úgy tanítom a diákjaimnak, a gyerekeimnek, hogy vedd a mond igét, és ha megjelenik az a j: mondja, mondjátok, akkor kettő az sz a játsz- ige azonos alakjában. Módtól függetlenül.
a macska fel van mászva a fára
A határozói igenévi szerkezet nem magyartalan, és sokszor az fejezi ki pontosan azt, amit mondani akarunk, például: ez az épület még nincs felújítva. Nem mindig tudjuk vagy akarjuk megmondani, ki a cselekvő. Ne félj tőle! Csak tudatosan használd. A mindjárt ki leszek tiltva (értsd: te, az oldalgazda fogsz kitiltani) például kommentben sunyiskodás. Ha velem van bajod, akkor mondd nekem. (Ugyanígy sunyiskodás az is, ha a többiekkel beszélgetsz rólam itt, és harmadik személyben említesz, vagy célozgatsz.) De ez megint emberi és kommunikációs kérdés, nem nyelvhelyességi.
az idegen szavak csúnyák
A pásztorok a kocsmában táncolnak, fanatikusan sztárolják a rádiós hiphopcelebeket. A háromnegyed magyar szókészlet jövevényszó. Nem jobb az, ami magyar, a magyarítgatás halott üzem, a távbeszélő és a citrancs, villanyposta stb. erőltetettség sem véletlenül tűnt el. A németek meg a Kühlschrank, Fernseher szavaikkal nevettetik ki magukat.
a szóismétlés tilalma
Nem minden ismétlődés szóismétlés. A szóhalmozás és a tautológia, vagy épp a figura etymologica nem hiba, hanem stíluseszköz. Ábrázol, kiemel. Riposztozni például csak szóismétléssel lehet: És akkor én miből éljek? És én meg hol éljek? (Ez pont a Gorkij-próbán volt az Örkényben, Ascher lakjakra javította a másodikat, helytelenítem, sokkal találóbb volt az első változat.)
Titeket melyik nyelvi babonával gyötörtek? Mikor, hogyan jöttetek rá, hogy nem volt igazuk?
csak az olvassa. én szóltam 
1. a nem-e használatáról mi a véleményed?
2. A Fernseher példát értem, de a Kühlschrank – vö. hűtő (hüttő..), tovább akár jégszekrény a magyarban is úgy van.
3. a szó végi ú, ű mindig hosszú, kivéve… mindig nevetséges volt, nagyon jól példázta az általános iskola és a tananyag abszurditását.
KedvelésKedvelés
1. A szabály szerint az -e az állítmányi rész végéhez tapad. Van olyan is: Nem ettem csokit ma. – Nem-e…? vs. Nem ettél-e…? Ha az igéhez kéne, de a nem után teszi a beszélő, azt jóindulatúan nyelvjárási verziónak mondjuk, viszont innen tudod, hogy az illető nem figyel, se a nem-nyelvjárási tévére, se a szépirodalomra, se a fővárosra, ahol adott esetben húsz éve él. Nekem ezért tűnik fel. Informálisan elmegy.
2. … és a magyarban is egy nemzetköziséget, átjárhatóságot rontó, körülményes hepciáskodás. Az a reális és racionális, ha úgy hívunk valamit, ahogy a feltaláló/elterjesztő/”importőr” ország, és ebből nem csinálunk nemzeti kérdést. Jégszekrény: ez az anyósom, meg a hatvanas évek (mást jelent amúgy, más technológia, mint a hűtő, ha jól tudom).
3. A nagyfiam mondogatja a kivétellistát gúnyosan, nyolcéves kora óta…
KedvelésKedvelés
1. Noha az én nyelvtan- és helyesírásismeretem átlagos, a nem-e helytelenségét olyan erősen belémverték, hogy engem sokáig nagyon zavart, azonban annyian használják (és művelt, nagy tudású emberek is), hogy kénytelen voltam elfogadni. Sőt, van olyan, aki szerint ez már átment a köznyelvbe és helyesnek mondható. Én ettől függetlenül utálom, sérti a fülemet.
2. холодильник, vagyis a hűtő sok nyelvben valamiért saját elnevezést kapott (ezek mellett az oroszban sokkal több a jövevényszó, mint a magyarban).
A jégszekrény valóban generációs.
KedvelésKedvelik 1 személy
A szintaxis csak nagyon lassan változik, a szókészlettel, sítlusárnyalatokkal, egyes ragokkal és a helyesírással ellentétben. Sehol, ahol a nyelvet profi módon használják, mondjuk egy újság szerkesztőségében, kiadóban, szövegíróként, tanárként nem kap munkát az, aki nem veszi észre, hogy mikor nem okés a nem-e. Mondhatják, hogy nekik nem számít, meg tudom, hogy nem is érzékelik, de ez egy cenzus tulajodnképpen.
Igen, a hűtő ilyen, bár az én szüleim fri(d)zsidernek mondták. Én a direkt magyarítgatást, a hisztis nyelvvédelmet nem kedvelem csak. Amiről Rita ír.
KedvelésKedvelés
A jégszekrény mást jelent, mint a hűtőgép. Még az ötvenes (sőt, hatvanas) években is nem a mai hűtőgépek voltak, hanem valóban egy szekrény/láda/akármi tároló, amelybe a jeges hozta a jeget (naponta).
Én idősebbektől, vagyis akik a jégszekrény használatában nőttek fel, simán elfogadom ezt a verziót, mert csak simán átvitték a régebbi szót a funkcionálisan új eszközre, de aki már hűtőgéppel a lakásban nőtt fel, annál minimum modorosságnak érzem.
Viszont személy szerint nekem nem tetszik se a frigó, se a fridzsider (ez főképp nem), akkor inkább legyen hűtőszekrény, már csak azért is, mert ott van mellette a mélyhűtő is, ami ugye megint picit más, de mégis így inkább párban van a két név.
KedvelésKedvelés
Jé, a 14:39-es hozzászólásod nem is jelent meg, amíg írtam, csak az előző hozzászólásom után, pedig csak három után nyitottam meg az egész oldalt. Majdnem megkérdeztem az előző végén, hogy akkor melyik szót szeretnéd a hűtő helyett, de így már látom.
KedvelésKedvelés
“személy szerint nekem nem tetszik” na, helyben vagyunk… Milyen jó, hogy a nyelv nem így működik. Különösebb logikája sincs, az van, amit a beszélők mondanak, és kész.
KedvelésKedvelés
Más beszélőknél: “frigó”, “fagyó”. Nincs egy, üdvözítő megoldás, nem egyetlen szó van.
KedvelésKedvelés
Pont azért írtam úgy, hogy személy szerint nekem nem tetszik, mert egy percig nem gondoltam, hogy előírnám másnak, hogy hogyan mondja. Ennek fényében nem értem, mi a baj azzal, hogy nekem mi tetszik és mi nem.
KedvelésKedvelés
És hát (!) nem is, hogy csúnyák az idegen szavak, hanem, hogy félteni kell tőlük a magyar nyelvet. Elamerikaiasodunk!
Hogy lehet már félteni a kipusztulástól egy olyan nyelvet, amely még a smartphone-ra is kitalálta, hogy okostelefon? A legutolsó beérkező szavakra is van magyar megfelelő, épp csak azokra nem, amelyek szépen besimulnak a magyar hangrendbe, és/vagy jól hangzanak vagy kifejezőbbek, ha úgy maradnak. Nagyon zavar, hogy ‘headset’? Ettől pusztul a nyelv? Hát, hallod, irigylem a problémáidat.
A screenre is azt mondjuk, hogy ‘képernyő’, de még ‘gépernyő’ is lesz belőle (abból meg bejegyzés). És ‘bejegyzés’! De azt is mondhatom, hogy ‘poszt’. Választhatok. Micsoda rettenetes pusztítás!
Nem a szómigráncsoktól kell félteni a nyelvet, hanem pontosan azoktól a tanító néniktől és nagyokos apukáktól, akik szerint nem ‘lakok’, hanem ‘lakom’ (mindig), viszont nem ‘lakjék’, hanem ‘lakjon’ (mindig), és akkor az meg van mondva, és ettől lesz okos a gyerek. Akik a négy- meg ötéves gyereket javítgatják, hogy azt nem úgy kell mondani, hogy ‘el fogtál menni’, és egy pillanatra el nem gondolkodnak azon, hogy ez a nyelvtanulás mely fázisa, miből képezte a gyerek, és milyen érdekes (azt akarta mondani az apjának, hogy majd amikor ő reggel felébred, akkor már apa nem lesz ott, addigra ‘el fogtál menni’, de simán csak lebaszták, hogy az nem úgy van).
KedvelésKedvelik 1 személy
“el fogtál menni” zseniális, és rámutat arra, hogy mennyivel szegényebb lett a magyar nyelv, mióta kihalt belőle a sok más (germán, latin) nyelvben jelenlévő rengeteg igeidő, és maradt az 1 db jelen, 1 db múlt, 1 db jövő.
KedvelésKedvelés
“mennyivel szegényebb lett a magyar nyelv, mióta kihalt belőle a sok más (germán, latin) nyelvben jelenlévő rengeteg igeidő” ???
múltból volt többféle, az irodalmi nyelv használta. Az “el vagyok menendő” és társai ma is létezik, de ezt nem a tanítónőktől fogjuk megtudni, hanem olvasunk sokat. A nyelv nem lett szegényebb, az említett példa valóban nem szabályos, hanem gyerekszáj. Soha nem voltak olyan igeidők a magyarban, amikről beszélsz.
KedvelésKedvelés
És mit szóltok az izlandi nyelv purizmusára?
“A 18. század folyamán az izlandi hatóságok meghirdették a nyelvi purizmus politikáját. Ennek a politikának a következményeként számos író és terminologista egy új szókincset alkotott, hogy az izlandi nyelvet az élet minden területén alkalmazni lehessen, az új kihívásokkal szemben is. Nem engedtek az új szavak kölcsönzésének. Számos, régen elfeledett szót hoztak vissza a köztudatba, és az óészaki gyökerekből alkottak új szavakat.[1] Például a rafmagn szó („elektromosság”) szó szerint azt jelenti, hogy borostyánkő erő (a görög elektron „borostyánkő” mintájára). Hasonlóan a sími („telefon”) szó is azt jelentette eredetileg, hogy „kötél”, és a tölva („számítógép”) is eredetileg a tala („adat, szám”) és a völva („látás”) kombinációjából származik.
A hagyományőrzés jegyében az izlandi nevek keresztnévből és apai – esetleg anyai – névből állnak, családi nevet általában nem használnak. ” – https://hu.wikipedia.org/wiki/Izlandi_nyelv
Szerintem van ebben is ráció.
KedvelésKedvelés
Akiknek nem volt nemzeti, írott irodalmuk, sok régi könyvük, levéltári anyaguk, akik kicsik, elszigeteltek, alig fordítják őket, nincsenek benne az áramokban, azok könnyen csinálnak újabb korokban is nagy, határozott nyelvreformot. Nekik nincs mit megtagadni, kikukázni, leváltani.
KedvelésKedvelés
De a magyar nyelvújítás is negyvenezer lexikai elemet alkotott, amelyből tízezer be is épült szépen a nyelvünkbe, gyakran használt szavak mind, és egységesítette a helyesírást és a köznyelvi kiejtést.
KedvelésKedvelés
Péter,
légyszi, ne csináld ezt a mindenhez-hozzátoldok-valamit okoskodást, ne lavírozz, hanem állj ki az agresszorok ellen tökösen az index fórumán!
KedvelésKedvelés
Deviszont – Karinthynál (is) olvastam tömegesen. Saját nyelvhasználatban stíluseszközként használom, vagy nyomatékosítani – mint szinte mindenki.
“És én meg hol éljek”: Nem ismerem a szövegkörnyezetet, de nekem elsőre az jutott eszembe, hogy ezt másképp is lehet értelmezni: a megél igével.
KedvelésKedvelés
“deviszontazombanámde” csak így helyes 😀
KedvelésKedvelik 1 személy
Míg ellenben.
KedvelésKedvelés
Gorkij: Éjjeli menedékhely, kvázi hajléktalanszálló. Az üzemeltető(né) beszélgetése az egyik lakóval.
KedvelésKedvelés
http://www.danahart.hu/2013/09/varro-daniel-nyelvmuveles.html
KedvelésKedvelik 1 személy
DE-vel sem kezdünk mondatot! Gyerek üzenőjében rendszeresen tudtam volna egyébként javítani a helyesírási hibákat, amiket a tanítónők ejtettek mindenféle üzenetben. Negyediktől javult a helyzet.
KedvelésKedvelik 1 személy
Kimaradt a kamu.
KedvelésKedvelés
ekrü, frufru…
KedvelésKedvelés
-andó, -endő kerülendő.
vótmá?
KedvelésKedvelés
…kamaszlányoknak pedig az ondó. Tettük hozzá mindig.
KedvelésKedvelik 1 személy
“Azon például egyáltalán nem aggódom, amin olykor az idősebbek keseregnek, hogy romlik a nyelv. Szerintem a fiatalok elképesztően leleményesek, kifejezetten szórakoztat a szleng fejlődése. Nem látom, hogy elsorvadna az írásbeliség, rengeteg jó szöveg jön szembe velem. Mondjuk én majdnem mindent a stílus felől nézek, amit szűklátókörűségnek is lehet nevezni.”
https://24.hu/kultura/2018/11/17/varro-daniel-feltetelezhetnenk-annyit-a-masikrol-hogy-nem-teljesen-idiota/
KedvelésKedvelés
Ez jó és ráadásul szórakoztató. Beleolvasok a blogodba.
KedvelésKedvelés
Üdv. Sok mindent fogsz találni, ami megrázó, meglepő, felháborító, vagy csak “nem értesz egyet”.
De vannak erős szövegek.
És főleg: kompromittálatlan igazságkeresés van.
KedvelésKedvelés
Erős és határozott véleményem van sok mindenről, sok másban pedig nyitott vagyok a konzumidióta mainstreamtől eltérő állításokra. Igazságban nem utazom, én beérem a valósággal, ahhoz elég nagy fiú vagyok, de annál nagyobb semmiképp. 🙂 Köszi.
KedvelésKedvelés
Sajnos van sok pedagógus, aki ilyen és hasonló nyelvi babonákat tanítja.
Az edzem igealak létezik, az edz ige egyes szám első személyű tárgyas ragozású igealakja.
Ajánlott irodalom: Tótfalusi István: 44 tévhit a nyelvekről és nyelvünkről
KedvelésKedvelés
Na de ők alanyiban nyomják. Az írónő is:
KedvelésKedvelés
Határozott és határozatlan? Nemdebár.
KedvelésKedvelés
Nem okvetlen, semmi baj a régi terminológiával. A kényszeres egymás korrigálásával van a gond.
KedvelésKedvelés
– Énnel nem kezdünk mondatot, mert az egoizmus.
– A bekezdéseket pontosan két ujjnyival beljebb kezdjük, ha egy kicsit is több vagy kevesebb, már hiba. (Volt, hogy lemérték, oda kellett rakni az ujjunkat.)
– Kényszeres szinonimakeresés. Mindenre.
– A határozatlan névelő kitevése germanizmus, nem szép. (ez már felső tagozat) Veszek EGY kenyeret helyett: veszek kenyeret.
KedvelésKedvelik 1 személy
“Ötven éve a magyar Salinger-olvasók is örömmel nyugtázhatták a tengerentúli újdonságot: hogy eztán már nemhogy mondatot, de regényt is lehet “hát”-tal kezdeni…”
Barna Imre: Hová mennektélen a kacsák? (Pont fordítva c. kötet)
KedvelésKedvelés
Nemrég olvastam azt, hogy: “…muszájak vagyunk követni…”. Nem tanítónő, hanem angoltanár, aki azzal okosított mindenkit egy csoportban, hogy mennyi szakdolgozatot írt, meg milyen doktor, meg mennyi kutatásban vesz részt.:))))))
KedvelésKedvelés
Létező verzió, ha melléknév, miért ne lehetne ragozni? (Nem vagyok benne biztos, hogy az.)
KedvelésKedvelés
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/m-3FE0D/muszaj-4068F/
Ha ez van, ha nem, biztos úgy írtam volna, hogy ” muszáj nekünk követni” – miért? Miért hangzik szarul, leírva meg végképp, hogy “muszáj vagyok”?
KedvelésKedvelés
Nem tudom, helyes, vagy helytelen: felszólító mondat végén mindig felkiáltójel. Máig nem tudom, hogy ez mennyire szokás, mennyire szabály, de már a szabály megismerése előtt is egy csomó könyvet olvastam ami nem tartotta be ezt. És a felszólító mondat, ponttal a végén annyira kifejező tud lenni… elképzelem hozzá a nyugodt, hideg/higgadt, (esetleg) vészjósló hangot, ami egészen más, mint a felkáltójel, amihez emelt hangot és erős érzelmeket képzelek (sacc egy hisztérikusan kiabáló tanárnőt, hgy “Tüntesd el azt a ceruzát! Vonalas füzetbe csak tollal szabad írni! Meg ne lássam még egyszer, hogy ceruzát használsz!”) a jelenetbe. Plusz ezekről a mondatokról írásjel nélkül is tökéletesen eldönthető, hogy felszólítást fejeznek ki. Ha meg véletlenül nem, írásjel. (fogalmazásírás közben ütköztem bele folyton, nekem az írásjel kifejezőesköz volt)
Ja meg persze a toll vs ceruza mánia.
KedvelésKedvelés
Elég szabad a választás, ebben nagy íróink a stíluseszmények. Van korrektor, aki következetesen minden, felszólító igét tartalmazó mondat írásjelét átjavítja, mit van mit tenni. Nem hiba, így tanítjuk, csak idegesítő (tanítónős) az örök felkiáltójel.
KedvelésKedvelés
Zseniális írás, bár az igaz, hogy feltépett néhány régi sebet 😀
Egy eléggé korlátolt és buta tanítónõm volt. Másodikban volt egy országos felmérés, olvasási gyorsaságot, szövegértést teszteltek. Én már végeztem a szöveggel, mikor az osztálytársaim még az elsõ oldalon jártak. Mikor jeleztem, hogy elolvastam, mert ez volt az utasítás, a tanítónõ konkrétan meghazudtolt, hogy az nem lehet, hogy ilyen gyorsan elolvastam..
Nagyon bántó volt. Azelõtt se tartottam sokra, de akkor végképp leírta magát.
KedvelésKedvelés
Számomra a legbosszantóbb ilyen: „A ‘hogy’ elé mindig vesszőt kell tenni” – mondta sokszor az általános iskolai magyartanár…
Igyekszem jót feltételezni – talán így próbálta elérni, hogy legalább azt az alapvető vesszőhasználati szabályt jól alkalmazzák a gyerekek, miszerint a tagmondatokat vesszővel kell elválasztani. (Pl. „Azt mondta Imre, hogy olvasna kicsit lefekvés előtt, hogy könnyebben elaludjon”.)
Aztán ez a „hogy elé vesszőt teszünk” úgy beleégett a gyengébb képességűek fejébe is, hogy lépten-nyomon találkozom ilyenekkel, mint pl.
„Még, hogy én bátor, ugyan!”
„Inkább megeszem, mint, hogy ki kelljen dobni”
„Mondok egy példát, csak, hogy jobban megértsd”
sőt: „Csak, hogy végre megjöttél”
Ettől most is kicsit ideges leszek, ahogy a saját kommentemben olvasom.
(Ez a témakör amúgy sok egyéb kérdést is felvet, mint pl. a „hogy” szó kétféle jelentését, vagy a „csak” és a „hogy” többféle lehetséges viszonyát – ezeket talán jobban beleverhették volna a fejekbe, mert sok felnőtt mintha nem érezné magától.)
KedvelésKedvelik 1 személy
Fú, ez nagyon okos példatár, köszi!
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: közkívánatra: újra magyaróra (1.) | csak az olvassa. én szóltam