a mi van a fejekben? sorozatunk következő darabja
az előző (első) rész:
https://csakazolvassa.hu/2019/03/13/a-szuz-menyasszony/
Ó, mindig ez a kérdés. Miért hajlamosak a nők tufa, lélektelenül promiszkuis férfiakért rajongani? Akik rongyként bánnak velük, akiknek nem kellenek – vagy egyáltalán nem kellenek, vagy csak lélektelenül, egyszer…?
Ők volnának az igazi jó csávók? Az ellenállhatatlan alfák? Ezért?
Dehogy. Máshol van a válasz. Annyi igaz, hogy aki vonzó, az akár fölényeskedhet is, nem számít, mert mindig akad neki valaki. A nyomi ezt nem engedheti meg magának. Ő ne legyen suttyó is a nyomisága tetejébe, ez sima közgazdaságtan, kereslet, kínálat, hozzáadott érték, árképzés. Ezt belátva ő alázattal, szolgálatokkal, türelemmel próbálkozik, aztán meg dühös, hogy hiába volt annyira “rendes srác”, kár volt a melóért, viszi a nőjét a faszfej.
Ti tényleg azt hiszitek, hogy a nő majd beéri azzal, akit ti megfelelőnek gondoltok mellé? Inkább senki, mint egy nyomi – így vagyunk ezzel. (Inkább a sír, mint Paris, ezt Júlia mondja, pedig Paris snájdig és magas rangú is, igazi ínyencfalat golddigeréknek, sokkal menőbb Romeónál.) Mi nők nem vagyunk ugyanis ennyire kiszolgáltatva a társigénynek, a szexuális vágynak, ezen a nevetséges, gyűlölködő, önmagából kifordult, pornóhergelt módon, mint a férfiak. Van, tud lenni életünk enélkül is. Sőt, ennyire még a gyerekvágynak sem vagyunk kiszolgáltatva, pedig amúgy annak a leginkább.
Szerintem nem kéne a korrekt viselkedést befektetésnek gondolni, amiért jár a viszonzás, hanem alapvető emberi normának. A többit, az akár évekig folytatott hűséges kiskutyaságot, szolgálattételeket, levélírásokat, dühödt eltűnéseket és újra felbukkanásokat pedig annak kéne végre látni, ami: értetlenség, nyüstölés, önzés, zaklatás. Mert ha olyan nővel vagy korrekt, gyengéd, szolgálatkész szex reményében, aki már jelezte, mondta, érzékeltette, hogy nem kellesz, az ugyanúgy erőszak. Te vagy a balek, ha nem értetted, hogy nem lesz ebből semmi, hogy rögeszmés vagy, hogy nem látod a másikat. Nem vertek át, hanem gyűlöletessé váltál, mert erőltetted magad.
Nekünk nagy viszolygás a csökönyös lúzer. Meztelencsigás érzés. Tedd félre a sértettségedet, és próbáld ezt megérteni. Mi is vágyból szeretünk szexelni, nem “meghódítva lenni”. Ennyit érts csak meg, elkeseredett barátom: te nem önzetlen vagy, hanem önző. Nekünk a rossz szex, a nem vágyott érintés nagyon rossz. A kiszemelt nő akkor sem köteles hozzád vonzódni, ha nem voltál erőszakos. Nincs jogod beleszólni, megítélni. Nincs jogod keserűen taksálgatni azt sem, hogy kit választ. Ő is kiszemelni szeret valakit, aktívan választani, vágyni, remélni, nem pedig a toronyszobában várni azt, aki épp arra lovagol (sánta lován).
És ennyi. Hagyd békén.
Az a ti bajotok, hogy nem érzitek a bőrötökön, milyen ez a kontroll, az örök tekintet és firtatás a nők szexualitásán, amely hovatovább közügyként értelmeződik. Néznél nagyot, ha neked is előírnák, kire helyes vágynod, ki való neked. Ha ilyen alapon ráderőltetnének valakit.
Ezt már sokszor megírtam, hagyjuk is a gyengéd erőszakolókat. Mindez ugyanis nem válasz arra, hogy miért nyeli be a nő, hogy a rajongása tárgya érzéketlen, lekezelő, bunkó, használós. Miért vonzó az, aki szemét?
Miért szoktak a nők őket érzelmileg és anyagilag is kihasználó férfira kegyosztóként tekinteni, elfogadni a hatalmát, alkalmazkodni a szeszélyeihez?
Egymás szájába adni a fitneszguru farkát a lakásavatón? Tudván tudva, hogy el fog dobni, lotyóként emleget majd, és egy pillanatig nem méltó a teljes lényedre, de még kielégülni sem fogsz vele…? Rivalizálni a figyelméért, meg hogy ki mellett ül a vacsoránál? Hogy süllyedhetnek idáig? Miféle vakság, illúzió, kamaszos rettenet ez?
A rendes fiúk meg semmit se kapnak?
Na, ennek pont semmi köze az érzéketlen gőggúnárok játszadozásaihoz, mert férjhez a nők mégis a rendesekhez mennek, ha elmúlt az ifjúság. Nem szenvedélyes szerelemből, és nem leányálom-vőlegényhez mennek általában, hanem azzal kelnek egybe, aki alkalmas és kéznél van. Általában (ezt megfigyeltétek?) kettő hónappal, legfeljebb fél évvel a nagy szívfájdalom-szakítás után jön az esküvőről a meghívó, valami közepeskével készül a nász. Szépen megnyugszik mindenki, köt egy jó kompromisszumot, jegyesoktatás és templomi esküvő, anyós helyeslése, após vagyona, gyermekáldás… hogy én, a Szigeten, a hányásomban…? Soha ilyen nem történt.
Ha meg nem köt kompromisszumot, akkor úgy járt. Elég gyakori ez is.
Aztán, persze, elég néhány év, egy-két gyerek, és a feleségek továbbra is ryangoslingoznak titokban vagy aktívan. Fejben, munkahelyen, de van, aki ágyban is. Ugyanígy vannak ezzel a férfiak is, csak nekik sokkal nagyobb a szabadságuk, elmenős idejük, “túlórájuk” és számonkérhetetlenségük: rendes, dolgos, épp-csinos feleség otthon, és sokkal jobb, “arra jó” csajok titokban, alkamilag.
A másik, a kompromisszumoknál szerencsésebb lehetőség, hogy a nők már ifjan ilyen rendesekkel találkoznak, nem néznek annyi venezuelai sorozatot, megélik a szerelmet, nem csak a sóvárgást. így kialakul a tartásuk, és immunisak maradnak a faszfejekre, elkerülik az önalázást.
De akinek vágytárgy a lélektelen, alázós férfi, az miért…?
Túl sok a faszfej, ez az első válaszom. Léteznek faszfejek, fölényes, agresszív, tárgyiasító férfiak. Ezért. A hatalom ilyenné teszi őket: elállatiasodnak, gonoszak, nőgyűlölők lesznek tőle, és nem igényessé, nemessé válnak.
És bennük a lehetetlenség, a kockázatvállalás, a kaland izgalma kísérti a nőt, a “mégis ő” feszültsége, mert a nő unja az életét, mert a női élet monoton, a férj nem izgalmas, és csak fiatalon, rajongva vagy titokban van egy kis menekvés e monotóniából. (Bovaryné.)
A második válaszom pedig az, hogy a nők nem tanultak meg partnerek lenni, egyenlően és méltón viselkedni és magukra adni. Az okos nők sem. Az okos nők szemüvegesek és félszegek, nem törődnek kellő mértékben a hajhosszabbítással és az idomaik előretolásával, sem a szórakozóhelyek látogatásával és a lerészegedéssel, ezért túl komolyan veszik a lelküket és a kapcsolatokat, és így kapósság szempontjából rosszabb helyzetben vannak, mint a harsány, felszínes, könnyen vegyülő nők. Az okos, igényes nőknek végképp nem terem babér, elég durva hiányaik és sóvárgásaik keletkeznek így. Hiába nem néznek annyi venezuelai sorozatot, mint a nem okosak, ez a szerelemkép, a sóvárgás, az illúziózás mindenhonnan hat, át vagyunk itatva vele. A sérült lélek harapós, minden ellene van, örökké gyanakszik, magát mennybe meneszti. Soha olyan dühöt, amit a szexre se kellő, öntudatos, rút és okos nő érez a vágytárgy és egyben az összes nő iránt.
Hatalmas önismeret, skandináv, érzékenykedést mellőző, józan egyenesség kell ahhoz, hogy felismerjük: nem építő és nem korrekt arra sóvárogni, akinek nem kellünk, és ez ilyen egyszerű, ez egy sima döntés, nemvagyunk tehetetlenek. Annyira nem építő és nem korrekt, hogy nem is megyünk bele, soha többé. (Vö. “utálok késni. Annyira, hogy nem is szoktam.”)
És a válaszom lényegi része most jön. Azért rajonganak a nők a velük cudarul bánó, egózó faszfejekért, mert a nők – mint olyanok – Stockholm-szindrómások. Ezt a bánásmódot szokták meg, ilyenek voltak velük a férfiak általában, ez az ismerős nekik. Az önsorsrontás az itinerjük. Tanulási folyamat ez, ők pedig szépen megtanulták, amit mindenki más. Szudáni nők azt, hogy kimetszik a csiklójukat, ez a normális, mi pedig azt, hogy megaláznak minket a kapcsolatainkban, vágyakozásainkban, és a legkevésbé van szó arról, mi lenne nekünk boldogító.
Mindenekelőtt az apjuk volt ilyen velük: büntető, lekezelő, elérhetetlen. Ritkán volt jelen, nem adta magát, nem lehetett közel lenni hozzá. Le is ribancozta őket, kontrollálta a szexualitásukat. Apáink deviáns módon éltek, lusták voltak, mégis tisztelni kellett őket, megvoltak a mentségeik. Vagy épp munkamániásként szarták le a gyerekeiket.
Ebben a nők eligazodnak, ez a férfiképük alapja. A partnerséggel, a megbecsüléssel nem tudnak mit kezdeni. És ha arra jön az okos, érzékeny építész fehér lovon (nekem arra jött), és állítja, hogy te szép vagy, okos, érzékeny, neked lehetne önbizalmad, hitetlenkedve meredünk rá: én…? nekem…?
Apám, mint valami keleti kényúr, elvárta, hogy megtapossam, vagyis, olyan tizenkét éves koromig rendszeresen felszólított, hogy a hátán lépkedjek, mert az milyen jóleső. Viszolyogtam tőle, a szagától, a szobától is, a bőrétől. És mégis csináltam. Mellette a bátyáimat szolgáltam “boldogan”, ugrottam labdát szedni, órákig elnéztem, ahogy fociztak, ettől voltam menő. És én is belecsúsztam aztán a tartás nélküli rajongásba, másrészt a vágy nélküli szexbe is. De főleg az önalázásba, a “nekem egy morzsa is elég” típusú érzeményekbe. Ezt intellektuellekkel csináltam, nem feküdtem le egyikükkel sem, és kifele ebből nemigen nyilvánult meg semmi.
Azért el lehetett vele szenvedni évekig.
A jelenségnek ezúttal megvan a tükörképe is: azoknak a férfiak, akik a kegyetlen, hideg, kelletlen nőre tapadva élnek, az anyaképük a sérült, nekik az anya hiányzik. Létezik tehát ez is, csak jóval ritkább, pont annyival, amennyivel a hideg, jelen nem levő anya is ritkább.
Kapcsolódó posztok a “mi van a fejekben” témához, de a sorozat előtt írtam őket:
amiért a rossz fiúkra bukunk és amiért a béta nem kell
amiért a rossz fiúkra bukunk, és amiért a béta nem kell .
és a fenti linkek, a gyengéd erőszak sorozat
csak az olvassa. én szóltam 
Sok gondolatom ébredt olvasás közben. Az apakép nálam is hasonló volt (leribancozás, ha férfire emelni mertem a tekintetem, szexualitásomon uralkodás, saját problémái). Ami nálam hozzá tudott még járulni a “választásaimhoz”: az érzelmileg hiányzó, elérhetetlen, büntető anya (is). Azt tanultam, hogy a szeretetért teljesíteni kell, tökéletesnek lenni, megfelelni, hibázni pedig tilos, mert az helyrehozhatatlan és örök szégyen, s ami fontos számomra, azt ki ne adjam, mert csak megtiporják/-nak. Észre sem vettem, aki “csak úgy” belém szeretett, akinek a figyelméért nem kellett odatenni magam. És amikor már mindezt tudtam magamról, terápia és egy szeretetteli, valódi kapcsolat szükségeltetett ahhoz, hogy képes legyek másképp érezni, mint ami a neveltetésemből és szocializációmból fakadt szigerem volt.
KedvelésKedvelés
És a végén mégis királylány lettél, amikor ezeket meg tudta(d) gyógyítani.
KedvelésKedvelés
Hűha, de jól megírtad, szavaid telibe találtak! A számból vetted ki a szavakat.
35 kemény évbe, néhány terápiába és számtalan magambaszállásba került, hogy kiláballjak az általad említett állapotból. Meg 30 év Skandináviában. Itt megtanultam megismerni önmagamat és átértékelni másokat. Nos, én egy ideig inkább az egyedüllétet választottam, mint a felfújt pasikat. Ma, 51 évesen úgy érzem felszabadultam, és főképp TANULTAM! Az élet iskolája.
KedvelésKedvelés
Hû, ez az írás (is) szíven ütött.
S aztán idejekorán ellesük szegény anyukánktól, hogy hogyan lehet épelméjûnek maradni a faszkalapok mellett.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nagyon szeretlek- mondja piás üveggel a kezében. De a piát még jobban, s szép lassan megtanulod az életben,hogy nem számítanak az érzéseid, igényeid és valójában te sem.
KedvelésKedvelés
Úgy gondolom, hogy ez a cikk arról szól, hogy miért nem a nők hibája, hogy ők kit választanak, és ezt úgy mondom, hogy tisztában vagyok a jófiú szindróma létezésével.
KedvelésKedvelés
Szia! Még a kínálatról volna gondolatod, vagyis, hogy miért faszfej (gőgös, elváró, érzelmileg sivár, infantilis játékokba ragadt, szexben önös) a többség? A poszt fő állítása az, hogy a faszfejek léteznek, arra tanít minket a szocializációnk, hogy a faszfejség férfias.
KedvelésKedvelés
Annak a helyzetnek a megmaradásához szerintem ennyi elég: “Annyi igaz, hogy aki vonzó, az akár fölényeskedhet is”
Nekem van egy nagy követelményem arra, hogy ki számít felnőttnek, ami miatt a legtöbb hivatalosan felnőtt ember igazából félúton megakadott szerintem. Az a követelményem, hogy tök mindegy milyen nevelése volt az embernek, milyen környezetben élt, mindig teljes felelősséget vállal a döntéseiért, mert a döntés végső soron az övé. Egy bűnözőkkel teli környéken is megmaradhat becsületeksnek az ember, a úgy dönt. A házasság meg legtöbbször tényleg kompromisszumon, megfelelővel beéréssel, a “ha nincs ló, jó a szamár is” elven alapul. Ez mindig is így lesz ameddig lesz házasság, nincs mit tenni. Már tisztában vagyok vele, hogy nem fogom megváltani a világot. Az pedig csak egy feminista elképzelés, hogy a feminizmus előtt is annyit szexeltek a férfiak amennyit akartak, és senki nem szólt egy rossz szót sem. Az igaz, hogy a nőket jobban figyelte a társadalom ilyen szempontból, de akkor még a férfiakról sem vette le teljesen a szemét. Szerintem a régi és a mai között kellene egyensúlyt találni. A mai társadalom figyelmen kívül hagyja, hogy a sok szexuális partner bizonyítottan megnehezíti az elköteleződést (az első szexuális együttlét alakalmával szabadul fel a legtöbb kötődési hormon, ezért is nem felejtik el soha az emberek az első szerelmüket), aztán meg megy a meglepődés, hogy aki amúgy akarna az is alig tud elköteleződni. Én hiszek a monogámiában, hiszek abban, hogy felgyorsította a társadalom fejlődését (szinte teljesen egybeesik a megjelenése az első ipari forradalommal), és hiszek abban, hogy szükségünk van rá a transzhumanizmus eléréséhez, ami valószínűleg több embert és jobban tenne boldogabbá, mint eddig bármi. A poligám, vagy úgy-ahogy monogám társadalmak legtöbbször erőszakosabbak és fejletlenebbek, mint a monogám társadalmak.
KedvelésKedvelés
Mivel a direktíva, a kötelező forgatókönyv az, hogy társ, család, gyerek, de legalábbis párkapcsolat kell, itt eléggé meg van lőve a nők többsége. Főleg aki nem csak szexre, felszínességre hajt. Amúgy a fériak nem a vonzó,m hanem a megbízható, alázható, sokat tűrő, szubmisszív nőpket veszik feleségül. Aki zokszü nélkül mos, főz, szül, takarít. Továbbá – rendszerokokból és nagy átlagban – nőként éhen halsz egyedül. Nem igazságos, amit írsz.
“Az pedig csak egy feminista elképzelés, hogy a feminizmus előtt is annyit szexeltek a férfiak amennyit akartak” – nem állítottunk ilyet, de a szexuális visszaélés fogalmilag nem létezett, és elég sokat “szexeltek” (erőszakoltak) azért.
KedvelésKedvelés
Ja, és szerintem félreérted a hódítás fogalmát, vagy egyszerűen csak más az elképzelésünk róla. Szerintem csak azt jelenti, hogy van akinek tudatosnak kell lennie ahhoz, hogy vonzó legyen a nők vagy egy adott nő számára, és nem elég csak úgy a nő/nők közelében lennie. Azzal meg, hogy mi alapján választanak feleséget a férfiak részben egyetértek, de szerintem aki nem olyan, de mégsem akar például feminista nővel összejönni, annak az a lényeg, hogy ne, vagy legfeljebb csak szóbeli versengés legyen a kapcsolatban.
KedvelésKedvelés
Szuper… Amit hóditásnak nevezel, az vetítés, manipuláció és üzletelés. Nem tudom, érzékeled-e, hogy a legelső bejegyzéstől kezdve a kölcsönös, egymás szemébe néző, közgazdasági elemet kizáró, felelősséget vállaló, őszinte lelkesedéásen és vágyon alapuló, az embert (a konkrét személyiséget) felcserélhetetlennek tartó, ugyanakkor minden kispolgári kategóriát elvető gondolkodású bloggernek írod azt, amit.
KedvelésKedvelés
Nem tudom miért lenne feltétlenül vetítés, manipuláció vagy üzletelés az, hogy van akinek tudatosan kell csinálni valamit ahhoz, hogy vonzó legyen.
KedvelésKedvelés
Mert egy agenda birtokában, mögöttes szándékkal rá akar venni valakit valamire. Rányomja magát. Nem skandináv, nem őszinte.
A szerelem összevillanás, ezt nagyon sokan nem értik, nem élték meg, és ezért nekem dühöngenek. De olvasható a Daphnisz és Chloéban, a Romeo és Júliában, a Vágy és vezeklésben. A nyomakodó férfi, a trüköző nő gáz.
KedvelésKedvelés
“Nem tudom jobban megfogalmazni, de minden szociális érintkezésben és kommunikációban van valamennyi manipuláció önkénytelenül is.
Pl bókolsz. Teljesen őszinte és önzetlen, nem feltétlenül elcsavarni akarod a fejét, de ettől akkor is kaptál egy piros pontot, ez változtatott azon, hogy hogyan ítél meg.
A rossz értelemben vett manipuláció az, ha a véleményét, viselkedését akarod formálni, de megtévesztéssel vagy a valós szándékodat elrejtve.
Tipikusan pl a játszmázások, amikor valaki féltékennyé akar tenni valakit. X-t akarja, de Y-al kavar, hogy ezzel X-ből valamilyen reakciót, érzelmet váltson ki.
Vagy pl bizonytalanságot kelt másban azáltal, hogy szándékosan nem válaszol – direkt azzal a céllal, hogy a másikat bizonytalanságban tartsa.
Ha nem megtévesztésből, befolyásolási szándékból csinálsz valamit, az nem rossz értelemben vett manipuláció.”
KedvelésKedvelés
Nem érted, amit írtam? Összevillanás. Nem az egyik megy rá, mozdul a másikra, próbálkozik, akarja, nyomja (és sértődik meg, makacskodik, áll bosszút, ha fáradozásaiért nem vagy nem hamar kapja azt, amit ki akar nyerni). Marad tér, lélegezet. Finom, apró tapogatózás egymás felé. Nincs vad és vadász. Nem az a kérdés, jó- vagy rosszindulatú-e az, aki nyomja magát. Ez érzemi intelligencia kérdése. Nem segít a nyomakodáson, ha leszögezed, hogy de ez jóindulatú ám.
KedvelésKedvelés
Ezt egy csomó ember nem tapasztalja meg.
KedvelésKedvelés
Mert nem igényes, mást vár el, másra tanítják. Így kell létezni, nézni az emberekre, nem nyomakodni meg pornóra ráfüggeni. Erre nevelni a gyerekeket is, a szeretetteli, figyelmes közeledésre. És akkor nem torzulnak el így.
KedvelésKedvelés
Amúgy akkor szerinted az erőszak, ha egy férfi ismerkedni próbál, mert a nő nem adta tudtára, hogy vonzódik-e hozzá vagy nem?
KedvelésKedvelés
Nem erőszak, de az erőszakos kultúra (rape culture) bejárata, alapfélreértése. Ne élezd ki, amit mondok, hanem próbáld megérteni. Ha érdekel. Nem én akarok tőled kérdezni, tájékozódni. A véleményedet (“már az is baj, ha…?”) ismerem, többségi, mindenki ezt szajkózza, és nem működik (nektek se).
Nem azt írom, hogy “a nő választ” (“tudtára adja a férfinak, hogy vonzó”), hanem hogy kölcsönösen, félúton villannak, vagy egyéni különbségekkel, a helyzet szerint egyik jobban, de kölcsönösségben. Nincs űzés.
Ha te sose villantál össze, akkor nem a szintednek megfelelő nőket nézted ki, hanem olyanokat, akik nálad sokkal kapósabbak. Vagy egyszerűen taszító vagy. Nem az a baj, hogy nem voltál elég ügyes, fondorlatos, és nem is az, hogy nincs elég pénzed, kocsid, izmos tested. (Nem tudom, milyen vagy, de ez most nem fontos, mert az érvelés típusa vázol fel, ezt szokták kérdezni.)
Még valószínűbben: azokra mozdultál rá, akiknek a vonzóságára a tágan vett pornó tanított meg: ők azok, akik sokaknak kellenek, és akik ezért el vannak árasztva a nyomakodással, ezért téged lepattintanak. Róluk sem beszélek, mert a “szép” és érzelmileg, emberileg nem igényes nők gyakran üzletelnek a vonzerejükkel (személyes előnyöket keresnek). Ez is az erőszakkultúra része, nekik sem marad más.
Utólag, 40-50 évesen ezt az elrontott érzelmi, emberi részt nem lehet már visszacsinálni, így marad a frusztráció, a vádaskodás, a keserűség. És a pornó.
Ez is jó link, értő férfi írta a cikket.
https://index.hu/velemeny/2018/05/25/ferfi_vagyok_es_hoditani_akarok_legyszi_ne_hereljetek_ki/
KedvelésKedvelés
Szilárd meggyőződésem, hogy a férfiaknak nincs joguk kontrollálni, figyelni a nők szexualitását, döntéseit: kilóg a lóláb, hogy csak azért írnak erről megalázó, aljas, közhelyes vádakat, mert ők senkinek nem kellenek. Ez ciki, béna és frusztráció. Csak a saját ügyeimhez van közöm, nem alkotok elméleteket másokról.
Felszínesen beszólogatni, kéretlenül okoskodni is ciki, magamat ráerőltetni tök mást gondoló nőkre, kellemetlenkedni, nem olvasni, nem megérteni akarni, csak pofázni, másvalaki felületét hasznáni, nem is teszem többet.
Póni
(János)
KedvelésKedvelés