Regiment, Kossuth-nóta, kokárda, toborzás. Honvédok avagy hondvédek.* Huszárok, nemzetőrség. Édes rózsám, el kell válnom tőled, illetve eszik-iszik a sátorba’. Síró leányok keszkenővel. Tavaszi hadjárat. Vízaknai csata. Gábor Áron rézágyúja. Bem apó. Bécs felé, Jellasics, a gyáva. Ott essem el én. Lánglelkű, ágyban, párnák közt. Dobogó paripák. Fegyverletétel. Pedig utolsó vérünkig, mind egy szálig. Görgey áruló, de most már Romsics Ignác ragaszkodik hozzá, hogy mégsem. Vértanúk. Idős honvédok áhítatos tisztelete. Ereklyemúzeum, Petőfi pipája. A honvéd özvegye: Szendrey Júlia, patriarchális meghurcoltatás az új háűzasságért (amely súlyosan bántalmazó volt, eleve is kényszerből született).
Mennyi ilyen szó van a tudatunkban. Fel tudok mondani simán ilyeneket, amiket például egy nápoly olasz nem (Garibaldi csárdás kiskalapja). Fel tudok idézni filmes csatajeleneteket. Utánaolvastam egy-egy témának.
De nem látom, nem érzem ennek a valóságát. Az én hazám függetlenségi harcának húsba hatoló jellegét. És nem csak azért, mert a háborúzásnak ezt a naiv, test test ellen korszakát elfedi a kulturális tudatunkban a két ipariasított világháború. Hanem a kis látószöget nem látom. Nem is mutatták meg soha. Hogy ez milyen volt kicsiben, emberileg, az ember életére hatóan.
Honnan tudták meg például, korszerű sajtó, telefon, távirat nélkül a mindenféle szerteszéledt csapatok, hogy vége van? Ki mikor indult haza? Mi lett a katonaszökevényekkel utána? Az ágyúgolyókat vajon összeszedték, és újra harangokat öntöttek belőlük? Harcoltunk mi nem csak a császáriakkal, de keleten szászokkal, románokkal, szászokkal is. Az aktuális átvonulók, a csata győztesei felgyújtották Losoncot, Nagyszebent, Nagyenyedet. Fosztogattak, rekviráltak, hadisarc volt, és nem csak statárium, hanem bírói ítélet nélküli kivégzések is, román felkelőké.
Gyöngyszemek korabeli beszámolókból:
…ezeknek folyamatban lévő szerelése szorgalom dacára lassan halad, mit nem annyira a felszerelési cikkek, mint a pénz hiánya okoz s efelett azon terhes körülmény, miszerént a pénztárok útján kezekbe csupán 100-as bankjegyek adatván, azoknak felváltása jelenleg csaknem lehetetlen, mert az aprópénz az előjáróság minden tiltakozásai ellenére is elrejtetik. Ezáltal a gyárosok és mesteremberek kényteleníttetnek kész munkáikat a kiadott nyílt rendeletek áthágásával, aprópénzzel fizető zsidó kereskedőknek titkon eladni, kik azokat az álladalomnak nagy kárára a katonaság számára kettős áron adják el.
Hoppá.
elkiáltja „Ne te nagy isten se minket ne segélj, se őket ne segítsd, csak nézzed mit csinálunk”
…így áthatva vágtattunk le a folyó mellett. – De az oláhság ordítva futott utánunk. – Ezt egyelőre fel nem foghattuk, hogy miért futnak, mert utol úgy sem érnek bennünket
(ti. a románok nem lovon vannak)
Kiss alezredes a 12 Székely huszárral mellettünk visszavágtatott, Bem pedig lépésben lovagolt hátra, mintegy 150 lépésre, a hol gróf Mikes Kelemen holt teste hevert egy hídon, melynek láttán Bem a fejéhez kapott mondván: „oh mon Dieu!
…kezdé a campirozás téli kellemetlenségei alól akként kivonni, ti., hogy itt-ott zsákmányolt portékákot hazahordotta, természetes, ha ki haza ment, kényelmesbnek találta házi tűzhelye s családja köriben magát, mint a tábori kellemetlen hideg és sáros pázsiton heverni.
Éspedig olyan színészekkel, akiket egy ideje figyelek: Mészáros Blanka a Katona előadásaiban döbbentett meg (Nyinaként, A tökéletes boldogság világában és legutóbb a virtuóz Ithakában), Vilmányi Benettről pedig a Radnóti 10 című, kihagyhatatlan előadásában mutatta meg, hogy jó színész. A főszereplő Váradi Gergely.
A film történész szakértője az itt is publikáló Fónagy Zoltán.
* Most olvasom, hogy itt a toldalék hangrendjének jelentésmegkülönböztető szerepe van: Imádom a Honvédot! – Habfehér keblére ölelte a sebhelyes nyakú honvédet.
csak az olvassa. én szóltam 
Victor Hugo Nyomorultak és főleg Tolsztoj Háború és békéjében (borogyinói csata) elég jól (jó hosszan) és naturalisztikusan le van írva egy ilyen háború jellege. Főleg az utóbbiban (meg nyilván még sok más műben is, de nekem most ezek ugranak be). Napóleon és Kutuzov személyiségén túl részletes leírások egyes napóleoni csatákról, arról, hogy egy hadvezér miképpen tudja követni a csata folyását, egy-egy döntésük hogyan változtatja a csata képét. Gyakorlatilag sehogy. Illúzió. Egy nagyobb csata leginkább minden esetben a káosz jellegét mutatta, Napóleon esetén is számtalanszor felmerült, hogy egy-egy ötletét ha kivitelezték volna is végzetes lett volna, de nem is jutott el már azokhoz sem, akik továbbítani tudták volna. És a többi. Leginkább Kutuzov esetén is az volt előnyére írva, hogy ő legalább hagyta az egészet, bölcsen hallgatott, néha mondott vmi okosat és ráhagyta az alatta lévőkre, a seregeket konkrétan irányítókra (értsd ma operatív irányító, vagy kis- és középvezetők). Eleve egy közelharcot vívó több ezres tömegben honnan lehet látni, hogy ki kivel küzd… Ellenben szellemiségükben tudtak talán vmit képviselni (kb. mint egy edző a csapatsportban, de ugye a mérkőzés átlátható, míg egy csata messze nem), de a gyakorlatban páholyban ülő drukkerek voltak.
Ugyanígy szó esett arról is, hogy ment a tájékoztatás – ha ment – és milyen hiedelmek alapján folytattak maroknyi halálfélelemben lévő elbújt csoportocskák további harcokat és gyilkolászásokat.
Egy nagy katyvasz és embertelen gyalázat volt az egész.
KedvelésKedvelés
És akkor a csatákon, a taktikán, hadvezetésen, felszerelési-ellátási-közegészségügyi bonyodalmakon, dicső hősökön kívül van még a kortárs, nem harcoló, civil lakosok, nők élete. Mert a háborúban nem csak háború van, és nem csak a katonák vannak veszélyben, nem csak nekik fordul fel az életük. Ezért megrázó a film: ők (már) nem harcolnak, ez utána van.
Akik egyik oldalról, olyan sapkában (csákóban!) jöttek, meg tudnak magyarul, és Bemre hallgatnak, azok az egyik fél, a másik meg a másik. És vannak a kémek, hírszerzők, előőrs is. Meg a civil felkelők. Egyenruhát muszáj volt hordani, ha másért nem, hogy a saját bajtársad meg ne öljön.
Az igazi hadvezér, amint azt ezerszer olvashattuk, nem azt mondja: Előre!, hanem Utánam!
KedvelésKedvelés
Épp a napokban olvastam Bulyovszky Lilla néhány levelét. ’49-ben, Buda ostroma után ő is kiment a többiekkel “nézelődni”, s a Dunában úszó hullák látványa riasztotta haza (a várfalról a szemük láttára kihajigált horvátok látványa kevésbé). Az anyja viszont azon sajnálkozott, hogy az ostromló katonák által rablott, majd nagyon olcsón – a csata délutánján – árusított ezüstből, fehérneműkből, stb. nem tudtak vásárolni, mert felborult a csónakjuk. Az emberek alkalmazkodó képességének hol vannak a határai?
KedvelésKedvelés
én tegnap láttam a Guerillát, és nagy hatással volt rám (főleg a mögöttem ülő pasi végkommentárjai: ” a …nagy pacifista nézetei miatt haltak meg, a tesója is meg a szeretője”…majdnem megvert, mert ellent mertem mondani, azt, hogy “úgyis van, jobb ha vakon azt csináljuk amit a főnök mond, mindegy hogy az hibás, ugye?…..”
KedvelésKedvelés
Nem volt pacifista. Nem volt harcedzett, és ember volt, ember maradt. A parancsnok is lőhetett volna. Kicsit elnagyolt volt a muszka figura kiszabadulása, homokozós jelenet, de jelzésértékű volt.
KedvelésKedvelés
igen,
azt mondom én is, a parancsnok hibája volt ami történt a végén…
KedvelésKedvelés
már ha hadi-hibázni lehetett már abban a helyzetben
KedvelésKedvelés
de tényleg elgondolkodtató: jobb-e hallgatni és úgy tenni, mintha a “hősök”-höz tartoznánk
KedvelésKedvelés
Olyan húsz éve kb volt újságcikk egy japán katonáról, aki nem hitte el, hogy vége a második vh.-nak és gerillaként folytatta, míg meg nem halt (talán ez volt az apropója a cikknek) – vagyis a tájékoztatás egyértelmű, de főleg plenáris volta nem csak a tizenkilencedik században volt kérdéses.
KedvelésKedvelés
A japánok SOHA nem tettek még le fegyvert, soha nem adták meg magukat, erre büszkék is. Ők addig harcolnak, amíg meghalnak. Ezért kapták ők az atombombát. Ezt az amerikaiak mondják, nem én.
KedvelésKedvelés
Jogos, a harakirit sem véletlen találták ki. Az amerikai indokot nem hallottam még, érdekes.
KedvelésKedvelés
Meg fogom nézni ezt a filmet mindenképpen.
De nekem ilyen március idusa táján ami mindig visszanézendő, az az “Élve vagy halva”, és valahogy ezt (még nem látva, csak kritikák, vélemények, előzetes alapján) ennek a remake-jének érzem – ami nem baj, csak hátha van valakinek kedve azt is megnézni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Saját, eredeti forgatókönyv.
KedvelésKedvelés