mi mindent csinálunk, amikor sportolunk?

Közzétéve Szerző:

Néha olyasmiket kérdeznek tőlem, hogy csak nézek.

Elképesztő, mik vannak úgy általában az emberek fejében a sportról, konkrétan mások sportolásáról – a rossz lelkiismeretük, frusztrációjuk tele torokból ordít.

Nem is nekik írom ezt, hiszen ők zártak, ellenérdekeltek. Az én sportolásomban. Ne legyen nekem se jó.

Azoknak írom mindezt, akik nyitottak, vagy akiket a saját környezetükben ugyanígy basztatnak, hogy “nem lesz jó ez a sok sport”. Nem vagy egyedül, nem vagy fura, vannak érvek, amelyeket ha tisztán látsz, biztos lehetsz magadban, és akkor nem megy el a sok energia a vitákkal, rossz érzésekkel.

Eltelt lassan öt év, és még mindig heti 4-6 a zúzás. Rászoktunk erősen. Soha ilyen jó függőséget! Többen is, valóságos járvány ez.

“Én is sportolok, én is tervezek sportolni, most már elkezdem, megint megyek!” – bizonykodik az ismerős (ez kétszáz embert, olvasót jelent).

És: nem jó az a túl sok sport, illetve: le kéne fogyni, hogy fogytál le? Szedsz valamit?

Uramisten.

Mások csak simán gyanakodnak: ez valami henye, hiú dolog, ő nem is csinál ilyet, tehát ez valami zavaros, felszínes tevékenység. Nyílt érve nincs, sunyin szól be, mintha magáról beszélne. Azt hiszi, ő normális, ő lát engem a normalitásából valamilyennek (szélsőségesnek).

Összemosódik a fejekben a sokféle cél és mód, amelynek jegyében sportolhatunk, leegyszerűsödik a téma ezekben a beszélgetésekben, minden az ellenzők gúnyos ellenérzéseit szolgálja – ezért én már kerülöm is ezeket a helyzeteket. Vagy rákezdik, hogy hogy lehet, hogy én ennyit eszem, és mégis a diétáról papolok, teljesen ötletszerű állítások arról, hogy én hány kiló vagyok (nem csak antifeministák) úgy, hogy nem csak több száz fotó van kint, de a testösszetétel-méréseim is minden adattal.

Most a nagyon-alapok bemutatásával összefoglalom, hogy hányféle célja lehet annak, aki edz.

Először is: azért edzünk, mert dögös érzés, az élet esszenciája. Sokkal jobb, mint egy sor legális öröm, eufóriának mondanám, de annak egy fegyelmezett, melós megvalósulása, mert alapvetően nem kellemes (kényelmes) edzeni. És ha mégis ennyire jó, miért ne intenzíven csinálnánk? Aki károg ellene, aki kisebbíti ezt az élményt, az nem ismeri. Ez amúgy rendben van, engem nem zavar, nem is én kezdem neki magyarázni a témát. Aki meg sportolt valaha, és most, mert leállt, azt fejtegeti, hogy az túlzás volt, nem is jó, azt én komolyan nem értem. Az egészség bank: hát nem ama hajdani sok sport előnyeit, preventív hatásait élvezi most, tunyább korában is? És vajon milyen önismerete és jelleme van annak, aki meglett életkorában még múló szeszélyeknek áldoz, majd valamivel később elátkozza őket?

A másik: rendszeres és intenzív sport és testhasználat, illetve tudatos étkezés nélkül 35 fölött nincs élhető élet, én ezt gondolom. És azért gondolom, mert ezt látom a körülöttem élő, általában erőforrásokban bővelkedő embereken, látom azon régi olvasóim elhízásán is, akik mind megutáltak, és mind megjegyzéseket tettek az én utamra, ketogénemre és edzéseimre. Tehát a jólét, az életed többi területe nem oldja meg azt, ha elhanyagolod a tested, és aki a lusta, hárító, tagadásban levő nőket vigasztalgatja, a kifogáskeresést normalizálja, az bűnt követ el.

Az edzésekkel lehet:

  • Zsírt veszíteni és a testösszetételt optimalizálni: a fölösleget felhasználod. Az a baj a csak a fogyást hajszoló bármilyen módszerekkel, hogy izmot is leszed, még azt a kevéskét is, ami maradt. Én az életmódváltásom elején, sok kardiójellegű mozgással és kalória-, szénhidrátcsökkentéssel 2014 őszén-telén, 2015-be is átnyúlóan, 7-8 hónap alatt fogytam le a fölös zsírt. Lelkes voltam, sokat edzettem, egyszerűen ment. Azóta pedig erősödöm, izmosodom (izmot építek, nő a tömegem, persze emellett van egy hullámzás, némi ráhízás télen, de csak szezonálisan fogyok pár kilót).
  • Izmot építeni. A test további formálása ez, és a kirobbanó, ugribugri, mindent bíró közérzet. Csak az lesz izmos, aki gyakran, keményen, megtöretésig használja az izmait, ÉS mellette rengeteget eszik. Mivel az esetemben ez látványos volt, elkezdtek lebutázni és -testépítőzni a nálam idősebb, hízásban levő nők, akik nem edzenek. Más az, amikor valaki egy jó izomzatról leszedi a zsírt, és láthatóvá válik az izomzata. Építeni új izmokat építeni csak jelentős kalóriatöbblettel lehet. A nagy izomtömeg több szempontból egészséges: zabálja a kalóriát (passzív állapotában is), a hatékony anyagcsere jele és védelmezője, súlyos betegség esetén hasznos tartaléknak bizonyul, de nincs ártalmas hatása a megtartásának (a zsírénak van). Egyébként jól is néz ki, én ezért erre szavazok, és képtelen vagyok arról vitázni, hogy a domborodó izom, női testen is, esztétikus, életerős, egészséges-e. Nemcsak szakirodalmat tudok hozni, hanem a saját élményemet is. Haladó szinten nem lehet egyszerre izmot építeni és zsírt veszíteni, mivel az egyik bontó folyamat, alacsony inzulinszint mellett és kalóriadeficitben valósul meg, a másik építő és kell hozzá plusz inzulin és energia. De mindkettő gyógyító hatású.
  • További cél: erősnek lenni és erőszintet növelni. Egyre többet bírni, emelni. Edzős közösségünk új tagja odahagyja a labort, eddigi munkahelyét, és beteg gyerekeket fog emelni, neki erre kell az izom.
  • Másik edzést is lehet ellensúlyozni, kiegészíteni, mivel az egyféle sport is megnyomoríthat: mondjuk a futás egyoldalúságát, koptató-terhelő jellegét oldani, vagy kompenzálni a féloldalas teniszt súlyzós edzéssel, akrobatikával, sok nyújtással.
  • Képességeket fejleszteni, megügyesedni. Ettől lesz igazi hobbi az edzés. Egy jó húzódzkodás, három év után! Vagy kézenállni. Spárgázni. A maraton! És a jellemfejlődés, a kitartás edzése. Ugyanazokat a képességeimet használtam a könyvem megírásában, mint a futásaimon. Még tovább, még egy kicsit…!

Egyértelmű tapasztalat, hogy aki hatékonyan, és örömmel edz, az keveset magyaráz róla, nem mások teste érdekli, felbátorodva csak megy bele egyre jobban – és főleg ritkán mondja, hogy ő mit nem szeret. A sok duma csak hátráltat. Just do it! Megérkezett a tavasz is, én pedig épp kitettem a pontot életem legnagyobb projektje, a ketós kézirat végére. (2020 februárjában jelenik meg.)

hogyan kezdjek bele?

25 thoughts on “mi mindent csinálunk, amikor sportolunk?”

  2. De jó! 🙂 Bocsánat, kicsit öncélú komment lesz – szimpla örömködés annak, hogy leírtad és megfogalmaztad, miért is jó ez az egész.
    Benne van, amit egy ideje edzések után érzek, és ez valahol csodálatos. Más is tudja, érzi, nem csak én vagyok helikopter! 🙂 (Épp feltaláltam a spanyolviaszt, igen.)
    Most a környezetemben kevesen vannak, akik igazán értik, bár sokan támogatnak (és sokaknak példa, amit én mindig kicsit mosolygós hitetlenkedéssel nézek, de ez legyen az ő dolguk, én se csináltam mást, ‘csak’ elkezdtem és rákaptam nagyon, meg oké, átszerveztem kicsit az életem, hogy működjön eköré építve, mert most nekem ez fontos).
    És szelfi helyett tükörbe csodálkozás van, hogy olyan ívek jelennek meg rajtam, amik eddig sosem voltak (kikockásodott a hasam, nahát) és kiterülősen fáradt péntek este helyett edzés utáni pörgés, meg ‘enyém a világ’ érzés. Megyek, csinálom, iszonyatosan jól vagyok tőle, és baromi jó olvasni, ahogyan erről írsz te is. Köszi!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Meggyőződésem, hogy ha néhányszor megérezné BÁRKI, amiről te is és Éva is írok, meg néha én kommentelek: az-a-bizonyos-edzés-utáni-érzés, utána visszamenne (csak ahhoz el kellene kezdeni), keresné (megtalálná) a lehetőséget. Sokan azt mondják, nem hisznek benne, nekik nem ilyen lenne, ők nem sportos típusok (én is középkorúan jöttem ám rá, hogy ez nem típus, hanem cselekvés: hogy csinálom és kész. Az (bár kívülről kötöttségnek tűnhet), külön felszabadító volt, amikor (amúgy gyorsan) ráállt az agyam, hogy nem mérlegelek előtte, van-e kedvem vagy nincs – a munkabeosztásom függvényében előre megvan az edzések időpontja is, és hacsak nem történik valami rendkívüli (sürgős helyettesítés, láz stb.), alapértelmezett, hogy akkor ott vagyok, kész, pont. Ha pár éve azt mondja valaki, hogy a sport lesz az egyik legnagyobb örömforrás az életemben, kiröhögöm. Most rajtam röhögnek, akik nem sportolnak, de ez nem az én ügyem.

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

      • Annyira jó, hogy figyeltem magamra, és amikor éreztem, hogy a heti két edzés nem elég, nem tudom jól elosztani a hétre, sikerült döntenem, és már hónapok óta háromszor járok. Fixen. Munka után haza, átöltözöm, és uzsgyi. Természetessé vált. És nem fájok, legalábbis a mozgáshiány miatt biztos, hogy nem (annál rosszabb nincs, az a keserves, nyomott érzés…).

        Kedvelik 1 személy

      • Igen, edzés után, vagy már edzés közben, és főleg, hogy már van társaság is, akiket megszoktál, megkedveltél, családias légkör (nálunk van, és hálás vagyok érte), beszólok az edzőnek, piszkálom (mert nem akar nekiállni az edzésnek, aztán együtt csináljuk, és az olyan jó), és aztán azt mondja, “király vagy, Kriszti”.
        Ott azt érzed, tényleg akármire képes vagy (tudatilag), és nincs akadály, mit neked szorongás, csekkek, bárányhimlő, pattanás, kit érdekel, mi az egyáltalán?! Benne vagy olyankor a sűrűben, egészen mélyen, akkor érted meg A LÉNYEGET.

        Kedvelik 1 személy

  3. Meg egyet hozzatennek a mit lehethez, majd 80 evesen levagni a labkormod meg megvakarni a hatad segitseg nelkul. En erre is gyurok. Nem akarok majd fotelalakuan teblabolni a lakasban, varni, hogy benez valaki es segit.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. Jó kis család-összekovácsoló is a sport. Az elmúlt hét nagy eseménye, hogy sikerült az antisport- meg antimindenfélemozgás-beállítottságú páromat elcipelni futni. Illetve hát alig ötszöri megkérdezés utân önkënt felajânlotta, hogy eljön… Mindkettönk legnagyobb meglepetésére ki is tartott velem úgy 9 km erejéig, aztán pedig szépen megvárta, amíg lefutom a maradék hârmat. Számomra tök felemelö, pozitív élmëny volt, hogy eljött, akkor azt mondta, neki is, bár azóta is hiâba hívom…
    Nem sport, de mozgáselmény: görkorcsolyapálya. A nagylâny kijelenti, hogy ö egyedül neeem… Jó, mondom, ugyan 30 éve nem volt a lábamon görkori, de nem bánom, nevettessük ki magunkat együtt. Néhâny nyekkenéssel, meg kék folttal késöbb öröm volt nézni, milyen profin siklott végig a pályân (rólam már nem is beszélve😁). Még a két kisebb is csatlakozott: fáradhatatlanul gyakorolták, csinâlták, próbâlgatták újra meg újra, amíg meg nem tanulták. Én pedig csak úgy szâlltam a büszkesëgtöl és arra gondoltam, micsoda öröm, lendület, erö meg kitartás forrása is a mozgás, és hogy bárcsak ennek egy (minél nagyobb) részét sikerülne megörizni felnöttkorukig…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Szia, Cris 🙂 Képzeld, el akartam mesélni, de aztán csak olvastam itt, nem kommenteltem, hogy azóta újra megcsináltam a pentathlont, kis csalással. Szeretem ezeket a challange-eket, néha, mondjuk, ez után 2 napig nem tudtam felvenni a kabátomat: 840 pontom lett, ami elég jó. Hogy miért a kis csalás? A push press meg jerk nálam kicsit túlságosan is hasonlít egymásra (a jerk nem jerk, szóval egy versenyen simán kivágnának miatta – de áprilistól talán járok technikai órákra majd, ahol ezeken akarok javítani), mindegy, azért tök büszke voltam magamra, ez 60 pont javítás a decemberihez képest (minden fogásnemben emeltem egy golyóméretet). És azóta kicsit snatch-eltem 16-ossal, jó volt belepróbálni, hosszabb széria-rendszer azért nem lesz belőle, max. a létra csúcsa, ha úgy van. Te miket csinálsz mostanság?

        Kedvelés

      • Sziaaaaa! Hú, úgy örültem, hogy nekem írtál, ez olyan izgi, jóleső érzés.

        Iszonyú király vagy, bár a felét sem ismerem annak, amit mesélsz, de a lényeg átjön: hogy élvezed, csinálod, fejlődsz, és ezt jó olvasni. 🙂

        Még akkor is, ha én nem sok újat csinálok a kettlebellel, és egyelőre nem is fogok nagyon virgonckodni. Gyakran fájdul meg a derekam, de ez már nem veszi el a kedvemet: mindig tanulok belőle, hogy mikor, hogyan, mit NE csináljak, amikor fáradtabb vagyok, vagy nem érzem magam elég stabilnak, DE: már vagy két hete minden edzésemet a hasizmom aktiválásával kezdem, ami nagyon jót tesz annak, hogy minden mást is jobban bírjak.

        Ugye, nálunk van ilyen keret, vagy mi, majomlétra meg ilyesmik, és tudok lógni. Minden edzésen csinálok lábemelést (úgy, hogy lógok közben), és kombinálom plankkel. Így kimozgatom, kinyújtom a derekamat, meg beindul a hasizmom.

        Nem kettlebellel kapcsolatos, de elmesélem, hogy poénból indulva végül megcsináltam egyik edzésen húsz kört úgy, hogy tíz lábemelés (mellmagasságig kb.) + egy perc plank (már tudok kettőig is, jupíí, de ilyen sorozatban nem vállaltam be kétperceset). Ezt hússzor egymás után…
        Úgy volt, hogy megbeszéltem az edzővel, hogy az eddigi öt kört emeljük tízre, de ő késett, és mire ő bemelegített, addigra én már nyolc körnél tartottam… Na, mondok, István, a tizenegyediknél beszállhatsz… Erre ő: na, ha én megcsinálok még tíz kört, akkor csinálja velem. Azt hitte, viccelek. (Igazából, csak félig, benne voltam a játékban, de nem gondoltam, hogy bírni fogom.)
        Végül is, elmentem húszig, és még bírtam volna. xD Atomkemény lett a hasam, annyi szent…. és rájöttem, hogy ezt kell csinálnom még, sokat, mert ez baromi fontos a derekamnak. És jól is esik.
        Persze csinálok mást is, de egyelőre nem túl sok mindent. Sokat kell mennem seggre, combra, mert azok nem jó állapotban vannak. De húzódzkodni is szoktam gumikötéllel, kitörés, swing mindig van, guggolás is… és elkezdett hiányozni a snatch, de majd csak óvatosan próbálom, amikor tényleg nem érzem fáradtnak magamat, mert az olyan menő. XD

        Hú, annak idején ment tizenhattal is a snatch, az mekkora volt már, te jó ég… 😀

        Tegnap olyan volt, hogy három gyakorlatpárost ötször kellett ismételni, tehát:

        – 10 lábemelés, 1 perc plank (5 kör)
        – 16 guggolás (goblet squat), 16 kitörés (5 kör)
        – 20 swing, 15 fekvőtámasz (jáááááájjj) (5 kör)

        Hát, ezt így, a táblán olvasva, nem gondoltam valami nagy feladatnak, de rohadt büdös lettem utána… Általában tíz fekvőt nyomok egybe (igen, kényelmes is, hehe), most kipréseltem magamból az ötször tizenötöt, de beszartam utána. 😀
        Elég is volt, mert kialvatlan és fáradt voltam…

        Ilyesmik vannak. Nem sok a kettlebell-gyakorlat, de mindig van a kezemben. És örülök, ha írsz (nekem), nekem nagy élmény olvasni, és az emlékek, a lelkesedés is feltör.
        Fogok én még százat snatch-elni!! 😀

        Kedvelik 1 személy

    • Aranybánya!
      “egy irodista pesten nekem ne magyarázzon.
      edzeni itt minden sarkon lehet, futni is kb ,sőt még otthon is le lehet nyomni egy orás rékát és még mindig csak az időd 4%-át “basztad el”, mozgásra. ha minden másnap csinálod akkor meg a 2%át.
      vagy veszel egy AYCM kártyát havi 10 rugoért és korlátlan jársz vele 200 helyre a városban. bárhol is van dolgod, el tudsz menni mozogni előtte így… akarat kéérdése.

      szellemi fáradtságra legjobb a mozgás.”

      Az egyik kommentelő:
      “Hogy nyafog a magyar, nevetséges, mondjuk elég kimenni nyàron valamelyik vízpartra! Tele van elhízott, kocsonyàs testű fiatalokkal, akiknek az is a nehezükre esik, hogy a telefingott törölközőtől elvonszoljàk a tesznye testüket a vízbe! Kèt munkahelyem van, kèt naponta alszom 5-6 órát, és heti 4* minimum a teremben tudok legalább 1 órát eltölteni!”

      ugyanő:

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Volt férfi, aki azt írta, ő nem akar “sujozni” – de olyan is, aki én is lehettem volna (voltam) anno: “Ezerszer inkább egy jó könyv vagy el jó film vagy keresztrejtvény. Agyra gyúrok, nem izomagyra.” – Nos, nem olvasok kevesebbet ma sem, mint akkor, de ezt meg a mai énem mondja, tudja. És nekem ez a fontos. Amúgy meg döbbenetes, hogy a sportélménnyel, hogy el lehet ijeszteni szinte bárkit. Ma cseteltem egy régi kedves baráttal/szeretővel, mikor mi. Ez volt:
        én:

        ez nem volt ám benne a “programomban” pár éve
        hogy szeretni fogom
        igazán sajnálom, hogy nem évtizedekkel korábban
        de ez már mindegy, jó, hogy most, legalább most
        Sok-sok hülyeség, meg csak agyalás, iszunk-dumálunk helyett (vagy legalább mellett) sportolhattam is volna-
        egészen más életminőség
        közérzet
        energiaszint
        hangulat
        minden

        ő: a felével is kiegyeznék 🙂
        — és ki is lépett —

        Ilyenkor azért kicsit szomorú leszek… (de tényleg mindegy).

        Kedvelik 1 személy

      • Testalkattól függetlenül ott van ám az, hogy mekkora úri huncutság ez a sport, és egyébként is, olyan gyanús az egész, ha valakinek van ideje erre. Hát, hogy- Én ebben a hónapban kolléganő tartós betegsége miatt 94(!) túlórát nyomok le, így lehet, hogy nem 4-5-ször, hanem 3-4-szer megyek csak le, de szerintem elhozok egy bellt itthonra, és reggel-este a teraszon 20-20 percet edzem itthon (is). Igaz, gyerekem nincs, meg semmi “kötelező” háztartás, ergo: még filmet nézni és olvasni is fogok mellette, ahogy mindig. Borzasztó vagyok, azt hiszem.

        Kedvelik 1 személy

      • Asszem, a család meg a hagyomány háztartási elvárásai basszák szét a legjobban a nők életminőségét, életkedvét, önrendelkezését, nem a munka.

        Kedvelés

      • “Asszem, a család meg a hagyomány háztartási elvárásai basszák szét a legjobban a nők életminőségét, életkedvét, önrendelkezését, nem a munka.”

        Igggeeeeeeennnnnnn!

        Munkába szinte kikapcsolódni járnak sokan… Meg azt le lehet tenni tizenhat harminckor.

        Kedvelik 1 személy

      • cris, a belles-edzős kommentedhez: Ó, én meg pont ezeket nem tudom jól, amiket te írsz: lógás lábemeléssel, a fekvőtámaszom ócska, golyófülön pláne, de ma is gyakoroltam egy csomót, hátha… Amikor többet fájt a derakam, nekem is ezt a lógást javasolta az edzőm mindig, lekopogom, most egy ideje kutya baja, de igazából arra se jöttem rá, hogy mikor, mitől fájdul meg (kevés bemelegítés? – ez mondjuk jellemző – inkább melegítek be tgu-val vagy pillegolyós snatch-el, de ez hiba, persze, meg rendesebben kellene nyújtani). Leginkább swingnél szokott talán, snatch-nél soha, azt hiszem.

        Snatch, persze, hogy fogsz százat, ezret is – számomra ez a legélvezetesebb technika, de most kicsit kevesebbet csinálom, vagy csak úgy edzés után, kis súllyal, kardiónak. Ma csináltam először dupla golyóval, azt hittem nem fog menni, de tök jó volt, persze nem nagy szériákat.

        A múltkor kimentem futni, ó basszus, nem baj, nyár végére 5 km-nél fogok tartani. Vagy 7-nél. Csak jó helyet kell találnom hozzá, most itt a belvárosban tesztelte, jó nyomi volt.

        Ami még új, elkezdtem ketogén módon enni, erről írtam egy hosszabb kommentet, ez is érdekes, most kicsit erre pörögtem rá, még kényszeres vagyok, de elmúlik.

        Vártam is ám, hogy reagálj, azt hittem nem látod. Tök jó, hogy te is ennyire élvezed az edzéseket, amúgy dettó, itt is családias, kicsi, baráti: nyáron tervezem az edzőtábort is, lenne kedvem.

        Kedvelés

      • Újdonság, hogy most a lehányt visszük magunkkal. (A kedvetlen, lassú fiú után felüdülés vele minden.) Együtt edz, hol az apjával plankol, hol velem, hol az edzővel, hol mindhárman… Hátam mögött, apjának mondta: “azta, de izmos a Cris háta”. Furcsa érzés, de megtisztelő, hogy példa lehetek, és ha ezzel egy kamaszlánynak tudok adni valamit, az egyenesen fantasztikus. Mindig a saját gyerek-, kamaszkoromra gondolok, mennyire sokat adott volna csak pár jó szó, biztatás. Nekik aranyéletük van mellettünk, azt kell mondjam.

        A felhúzástól nagyon szépen alakul a hát, a váll hátsó része: ez utóbbira csak a hétvégén döbbentem rá, mikor megfigyeltem. Korábban tök lapos volt a hátsó vállam (akkor csak kettlebell-edzésen jártam, máshol), mondta is Ed (bizony, ő!) egy közös edzésen (melyet a blogger szervezett), hogy az oldalsó (?) része meg az első szép kerek, de a hátsón van mit dolgozni. Neki is keresedtem kissé. Erre most – hopp, hirtelen megláttam a tükörben, hogy van. 😀

        Kedvelés

  6. Visszajelzés: hogyan fogadd el magad? de igazán | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .