E-nek, nagy szeretettel

Te is elfelejtettél helyesen írni?

Megtanultuk alsóban a teljes hasonulást: írásban jelölt és jelöletlen, az igék helyesírása, felszólító mód. De ezt sokat kell azért gyakorolni később is, gimnáziumban, nyomtam is nekik, például az olyan cseles igék miatt, mint a hisz vagy a játszik (ez nem nagyon cseles, egészen szabályos a paradigma, de sajnos a tanítónők rontották el, akik belesulykolták mindenkibe, hogy csak a felszólító módnál kettőződik az sz, pedig nem).

Ha idáig érted, írd le magadnak (vagy kommentbe), mondatban, milyen egy kijelentő módú, kettő sz-t tartalmazó játsz- tövű alak!

Az igék helyesírása olyan, ahogy a csillag megy az égen (néha kihuny egy, meteorraj is van, van valódi és álikes ige, hiányos paradigma, szóval sok minden, de nem egy nagyon nehéz terület), de ahogy felfalják felnőtt éveink a rajzkészségünket, kézírásunkat, az olvasásszenvedélyünket, játékos késztetéseinket és edzéseinket, úgy veszítjük el a helyesírásunkat is, mármint az, akinek ez nem szakmája, vagy nincs különleges érzéke, szenvedélye ezekkel kapcsolatban. Nem én várom el a tökéletes helyesírást, nem is tekintélyszemély, felettes én, hanem te. Magadnak fejleszted ezt is. (Ha valaki nagyon szemét, vagy pont az én helyesírásomba, elütéseimbe köt bele – előbbibe mindig tévesen, utóbbiba joggal – de az nem helyesírás* –, akkor azért rá szoktam mutatni a helyesírásban is tükröződő tahóságra.)

Volt tegnap egy vicces pengeváltás: kóstolgattak szokás szerint a nickek, gyűlölködők gyülekezete valami szutyokfórumon, belekötve a “nárcizmustól” és a futásomtól a “tarháláson” keresztül az edzőtermi súlyhasználatomig és a kávémig mindenbe, erre tartottam nekik egy kis sajtótájékoztatót, elmondtam a tényeket. (Ez baromi érdekes, és derűsen írom ezt, nem felháborodva, meg nem is hosszan: vagy tíz nick taglal fontoskodva, mint valami celebet, összevissza részleteken csámcsog a személyes életemből, csöpögő rosszindulattal, majd ha nem kussolok és bújok el, márpedig nem, akkor úgy terelik a szót, hogy itt én akarok közéjük tartozni, ez az ő terepük itt, az ő elfogadásukért küzdök én, sőt, én is ismerjem el akkor az ő teljesítményüket… ők – még mindig: a nickek – is valakik ám! Hát, mondom, valahol te is biztos ember vagy, de itt csak nick, és annyit is érsz. Önként és rég úgy döntöttél, hogy falka és kórusban hörgés leszel. Innen nem tudsz visszamenni az értékes egyén szintjére.)

Na, és valaki kérdez valamit, erre írom, járjon utána:

Kérdd meg a környéken lakó ismerősödet!

Nem kell itt magyaráznom, miért így írtam. A helyesírásból az én olvasóm tudja, mi az igető.

Na de ott! Ott erre, mert mire nem, lecsap a legalja típusú, zavarosan kötözködő, ezt kifejezetten élvező nünüke: haha! A nagy író, még azt se tudja, hogy egy d! Kér+d, csak a -d végű igéket írjuk két d-vel!

Jujjj.

Bravó, mondom, jártál általánosba, ez szép. Esetleg nézd meg a wikit, hogy én meg még hova. Két d, és d végű ige ez is. Másodlagos szégyent érzek, inkább nem kéne semmit mondani (János! A kínos, másvalakit megalázó szituációkat, amelyben a másik jósolhatóan harapni, bántani, hazudni fog, el kell kerülni, nem szabad belemenni, így elegáns! Édes János…). Én, itt, élőként viszont ismeretterjesztek. Tudom azt is: ez most nem nyugszik bele, tolja lila fejig. Nem lehet, nincs is olyan tő! Vagy kér, vagy kérdez… Kérd tő nem létezik!

Belinkelem neki a szótárból. És:

“Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”
Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra…

Szóval ez volt tegnap, komolyan felvidultam. Ötször próbálkozott, hogy valahogy mégis jól jöjjön ki ebből, de nem sajnáltam meg, mert a tényt, az igazságot nem ismerte el.

Bántó vagyok, mondják. Üldözök, harapok, bosszút állok. Az én esztétikám az, hogy az igazságnál nincs fontosabb. Az igazság az emberek érzékenykedésénél, önérzeténél sokkal fontosabb.

Ez a kis affér nagyon jól modellálja a netes, nickes erőszakot is: nincs igazad? Nincs érved? Nem vitted semmire? Rút és ragyás vagy, mégis jó nőket taksálgatsz? Takargatni akarod a butaságodat, kisemberi idegenkedésedet, középre igazodásodat és irigykedésedet? Erősködj, gyalázkodj, szidalmazd csürheként, hergeld a többieket is! Tereld el a szót! Kezdj el a baszhatóságáról, életkoráról, anyagi helyzetéről, bármiről írni!

*

Eredetileg ez lett volna a poszt:

Ahogy a csillag megy az égen, edzek. De mivel ugyanilyen lendülettel megyek korrektorversenyre is, és egy nagyon kedves sporttárs kérdezte a minap, hogy ezt az igét hogy írjuk, szeretnék három fontos tudnivalót kiemelni:

1. Nem ikes ige. Ez, az -m mel ragozás nagyon elterjedt. Tehát általános (alanyi) alakban nem rendszeresen edzem vagy reggel edzem, hanem edzek. De tárgyasban persze: edzem a vállizmom hátsó fejét.
2. Hülye egy betű a dz, eleve csak ezerkilencszáznyolcvannégy óta létezik, Faludy György ki is borult egy kis jegyzetében, hogy ilyen (dz, dzs) nincs, én pedig – tizenhét évesen – írtam neki a Szent István körúti címére: de, van, a dz hang, a c zöngés párja, a dzs pedig a cs-é. A magyar helyesírás nagyon szabályos, szereti a párokat, a teljes lefedettséget, az egy hang:egy betű megfelelést, minden hangnak egy külön betűje van (kivéve? A megfejtés kommentbe jöhet).
3. Úgy kettőzzük, ahogy az sz-et is: ddz, és: ddzs (Mostanában csak a briddzsel foglalkozik). Egy vagy két dz-je szempontjából az edz ige (ezt illette a kérdés) úgy viselkedik, mint a mond vagy a tud ige. Tedd mellé, és hiába bonyolult az igeragozás, megmutatja magát a gyönyörű szabályosság: mondj – eddz, mond – edz, tudjátok – eddzétek, tudtok – edzetek. Ahol j jelenik meg a mond és a tud alakjaiban, ott két dz van. És: tudd – edzd.

Fejleszd a helyesírásod, élvezd a logikus összefüggést, a tudást!

Ne oktass másokat, soha, senkit. Tartalmilag érvelj a vitákban. A helyesírás forma és keret – és ekként fontos. Tévedhetsz! Javítani az e-nyelv szintű tanácsadóknak van joga és kompetenciája, akkor, ha kérdezik. Én is szoktam helyesírási kérdésekre privátban válaszolni, de egyszerűbb, ha kikeresed, minden fent van itt: e-nyelv.hu

A verseny pedig: a középmezőny lekes tagjaként, és A legizmosabb korrektor különdíjért megyek:

http://www.e-nyelv.hu/2019-01-05/korrektorverseny-a-sajtonyelvi-helyesirasert/

* Az elütés nem helyesírási hiba, ahogy a nyelvbotlás sem a nyelvtudás hiánya, hiszen ha visszakérdeznek, gondolkodás nélkül tudod a jót. Sokan kötöttek már bele az elütéseimbe, igazi félanalfabéták is. Én igyekszem, sokat javítok írás közben és utólag is, szélsebesen pötyögök, de nem tanultam meg monitort nézve írni, sajnos, és sokkal többet írok naponta, mint hogy ne csússzon bele sok ilyen, értelmet amúgy nem zavaró betűcsere, karaktertöbblet, egymás melletti billentyű tévesztése. Nem direkt csinálom, ennyi megy. Olvasóm, jegyezd meg te is: a telefonrontott szöveg – ebben mindenki sáros amúgy is –, az ékezettelenség és az elütés nem hiba. Vicces persze az, hogy szoros, mert lehet szőrös is, de ezt meg kell szoknunk, mert ilyen a világunk. Az értelmezéshez ott a mondat és a szöveg (a kérdd is kiderült amúgy a kontextusból). De: “igazi” írásban, önéletrajzban, fontos e-mailben, publikált szövegben legyél hibátlan. Ennyi. Ne szabadkozz efemer műfajok apróságai, az elütések miatt soha!

Az ihletért, élményanyagért köszönet az indexeseknek, akik ma is ott ugatnak munkaidőben, minden cél, értelem nélkül, és tegnap is, és holnap és mindörökké. Így lesz poszt itt az elbaszott napból is. (És nem csak poszt!)