anyu, miért nem vagy itt?

Jaj, indulatos vagyok.

Tegnap este Odüsszeusz találkozott az anyjával az Alvilágban. Az anyja nem háborúban és nem betegségben halt meg, hanem a fia távolléte miatt emésztette el magát. Remek. Eközben a pompás Odüt várja a felesége is, húsz éve. Micsoda luxus! (Ez egy feminista Odüsszeia amúgy, bravúros és rendkívül szórakoztató, amit Ithaka királya kap, azt nem teszi az ablakba.)

Kissé el vannak kényeztetve a fiúk. Ha elszúrsz valamit, ha bajod van, ha nem működik az életed, meglett férfiként szaladhatsz anyuhoz, vagy vádolhatod őt. Anya persze funkcióként van értve, de épp ez a lényeg: elfeledkeznek arról, hogy ő is ember, és csak egyik oldala ez a funkció, nem az egyetlen. Én se néztem soha máshogy anyámra, mint akinek az a dolga, hogy nekünk négyünknek a lehető legjobb legyen minden.

Pedig az anyánkon nem követelhető az egész élet, annak minden java, a boldogság, nem vádolhatjuk azzal még negyven évesen is, hogy miért nem volt még anyásabb, igazi anya, gyengéd, önfeláldozó bölcs; boldog és boldogító. Hogyan merészeltek problémái vagy gyarlóságai, pláne bűnei lenni? Szexusa???

Mintha nekünk nem volnának számosak bűneink, nem vágyódnánk el folyton, és nem volna néha ciki a szexusunk.

Miatta vannak most a traumáink: tessék, anyu, ezt jól elbasztad! Az egész életemet elbasztad, te nem adtad meg azt a szeretetet, az alapot. Mindent elbasztál!

Ha úgy baszta el, hogy egy dilemmában a saját boldogságát választotta, hát az meg a legalja. Ez is toposz: a vészkorszakban menekülő anya, aki hátrahagyja a fiát. Akinek teher a gyerek, aki nemet mond rá, aki élné az életét. Ott is hagyja a zsidó boltosnál a kis gnómot, amíg a szeretőjével van. És hogy a második ne szülessen meg: három hónapos ki-tudja-kitől-terhesen halálra eszi magát, hallal. Milyen anya az ilyen?

Tegnapelőtt meg Popriscsin jajongott az anyja után. Akit változatos elmefuttatásai alatt, még jobb állapotában egyszer sem említett. A hideg vízzel leöntött, összevert, meztelen elmegyógyintézeti lakos kiáltozik csak utána: anya, hol vagy? Látod-e szegény, méltatlanul szenvedő fiadat? Ejtesz-e érte könnyet? (Itt jegyzem meg, hogy nem igazán veleszületett oka van Popriscsin őrületének: az a társadalmi egyenlőtlenség tükre, de amúgy egyéni nagyravágyása és indokolatlan ambíciója, frusztrációja juttatja idáig.)

Anyát hív és provokál József Attila versében, a Kései siratóban is a nyüszögő én. Ment és teregetett némán.

Anyja várja epedve, újra meg újra haza a csavargó hazudozót, Peer Gyntöt, a statikus anya. De ő legalább ott van vele a végén, szelíden halálba meséli Asét, és korrektül eltemeti.

Anyát hívja a fájdalmasan rettenetes regényben, Bódis Kriszta Artistájában az összeégett kislány a kínhalála előtt.

Jézus keresztje alatt bezzeg ott az anyja, minden anyák prototípusa, aki a katolikusoknak groteszk módon fontosabb a fiúnál, a fő közbenjáró, és mi az ő országa vagyunk! Jaj, fiam, jaj, én fiam! Keserűen kínzatol, vasszegekkel veretel.

És ha büszke rá, mert olimpikon lett, akkor csak csendesen tegye, mosolyogva, saját áldozatát kisebbítve!

Mindannyian jobban kiáltozunk az anyánk után, aki a méhében hordott, mindannyian jobban haragszunk az anyánkra, mert azt gondoljuk, neki inkább lett volna feladata az, hogy nekünk minden jó legyen, és nem látjuk, hogy az a paradicsomi lét, a feltétel nélküliség, biztonság mekkora elbírhatatlan meló, ha egy ember jut rá.

És aztán felnőtt férfiak más nőkre nyomják ezt az elvárást, az anya után nőktől követelik, hogy értsék meg, fektessék le, takarítsák ki, emelkedjenek felül, bocsássák meg, tartsák rendben, cipeljék a hátukon az egész életet, az ő összes bűnüket, mulasztásukat, elégtelenségüket.

És a legdurvább: az ambivalencia. Mindent elfogadni, alapértelmezettnek venni, kodependensnek lenni, őt szidni mindenért, a nőt vagy az anyát.

És soha senkiben fel nem merül, hogy eközben az anya szuverén létező, neki is egyetlen, saját élete van, céljai és képességei (KARRIERISTA!). Már az is elég szép, hogy megszülte, gondozza, nem hagyja el a gyerekeit, végigtolt velük húsz meg harminc évet, mármint az apához képest, aki meg simán, és őt persze senki nem vádolja emiatt.

De a nőn követelik. Miért nem teljesen, paradicsomian, boldogságot hozóan csinálta ezt az anyaságot, hogy nekünk jó legyen?

És van a meglett férfi, aki még mindig az anyját használja – és gyűlöli. Szidalmazza, bántja, fenyegeti. Ebben a házban, ahol lakom, 2013 nyarán az egyik lakó, egy alkoholista férfi eltörte az anyja gerincét, miután évtizedes távon itta el összes pénzét, kiabált vele, alázta, koldulni küldte. Én jelentettem fel.

Ilyen az anyaság, ahogy a férfi-önimádó kultúránk érti, ez a nők végső és elemi elnyomása, a bírhatatlan feladat. Mindegy, romantikusan, anyák napi verssel vagy gyámhatósági felszólításban vagy pszichológus díványán nyafogásban jelenik meg, ez iszonyat. Az anyákra nem volna szabad így gondolnunk. Felnőttként van eszközöd, hogy rendbe hozd magad, hogy szembenézz a saját döntéseiddel, máshonnan nyerj erőt, elviseld, ami rád méretett – vagy legalább az apádra is neheztelj egy kicsit.

Anyácska, hát nem ejtesz könnyet szegény fiacskád bánatán? Nem. Oldd meg az életed, bazmeg.

A posztban említett előadások, mindegyiket lelkesen ajánlom:

Ithaka, Katona, a fiú: nagy Ervin, az anya: Bodnár Erika

A bádogdob, Kamra, a fiú: Dér Zsolt, az anya: Pálmai Anna

Egy őrült naplója, Jurányi, a fiú: Keresztes Tamás, az anya nem jelenik meg

Peer Gynt, Szkéné, a fiú: Nagypál Gábor, az anya: Nyakó Júlia (csak késő tavasszal és ősszel játsszák)

12 thoughts on “anyu, miért nem vagy itt?

  1. Kórház személyzeti szobájában, a mosogató mellett felirat: ‘Orvosok! Mossátok el a csészéket magatok után! Az édesanyátok nem dolgozik itt, hogy megtegye…’ Ez nem csak egy kórház nem csak egy személyzeti szobàja… pedig mi itt aztán fejlettek, haladó szelleműek meg egyenlőségpártiak vagyunk… (mi lehet ott, ahol nem azok…)

    Kedvelés

    • Van ismerősöm, mentőápolóként dolgozik (férfi). Múltkor, mikor megunta, hogy a mentőállomáson hetek óta beszáradt kávé van a csészékben, mert a kollégák nem mossák el maguk után, ha van idejük, fogta, és kidobálta őket az ablakon a hátsó kertbe (nem a kollégákat).

      Kedvelés

  2. Igen, igen szó szerint.
    Nézem a jegyeket, az Ithakával régóta szemezek! Kamaszgyereknek azért ütős lenne? Szerintem egyedül fogok menni.

    Három dolog jutott eszembe.
    1. Katolikus vagyok, de nekem sose volt fontosabb Mária, és a kultusz ellenére szerintem a katolikus egyház is a Szentháromságot tolja előre, nem hirdette még soha senki, hogy Mária előrevalóbb, vagy fontosabb lenne Jézusnál.
    2. 12 évig éltem együtt egy férfival, aki szerint a feleség is ugyanúgy feltétel nélkül kell, hogy szeresse a férjét, mint ahogy anno az anyja. Mondta ezt azért, mert az anyja soha nem szerette így, fogalma sem volt róla, hogy az milyen.
    3. Feltétel nélkül szeretem a gyerekeimet, de közben olyan jó, hogy lehet életem, aminek nem minden szegmensét osztom meg velük. És nem is akarok belecsontosodni az anyaszerepbe, holott messze ez a legfontosabb az összes közül az életemben, addig tart, amíg élek, visszavonhatatlan, csodálatos. De mikor elegem van, felteszem a lemezt, hogy “Nem vagyok cseléd!” “Ne szívjátok ilyen hülyeségekkel a véremet!” – mert egyedül tényleg megfeszülős téma ez.

    Kedvelés

    • “nem hirdette még soha senki, hogy Mária előrevalóbb, vagy fontosabb lenne Jézusnál” akkor ugyanezt vizsgáld meg a liturgikus szövegek, ábrázolások és ünnepek százalékában, belekalkulálva, hogy “csak egy nő”
      Ithaka 14-15 éves értelmes, eposzt ismerő gyereknek abszolút, és rendkívül szórakoztató, egy másodperc csak-szellemi-erőfeszítés, örömtelenség, üresjárat nincs benne. Akár állójeggyel is! Ha meg nem jön össze, ott a Sufni vagy a Kamra vagy a Puskin mozi!

      Kedvelés

  3. Igen!
    És: anya ne legyen beteg idős korára sem, mert felnőtt utódai összetörnek gyengesége miatt, s hogy nem, nincs ereje többé erélyes és erős nőnek lenni, alkalmazkodni, lelket ápolni. Tisztelet az összes kivételnek.

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.