vegyes

Ma (ezt hétfőn írtam ám) vidám és elégedett vagyok, mert azt csináltam, amit elterveztem, odaértem mindenhova, értelmes projektjeim voltak, energikusan, a napsütésben. Ilyenkor nem szabad enni, az ezt megtöri.

Egyszerűen, csak menni, nem véleményezni, aggódni, agyalni! Nem csak tervezni, hogy majd, és hosszan mondani, hogy most miért nem.

Reggel Julis ügyében (tehetséggondozó csopoprtba jár) bementem a sulijába, aztán húztam a Vasas pályára. Futottam tíz kilométert. Nem jött közbe semmi, letoltam, és a végére jó lett.

Utána ettem csak, zöld leveleket rokforttal, almával, dióval és egy kávét. Mentem plazmát adni. Írtam is egy keveset (a bevezető fejezetet a könyvbe), egyeztettem mindenféléről.

És határt húzok, és ez erőt ad. Sokan, sokszor éltek velem vissza, és én nem szóltam, engedtem, csak hát mögött mondtam. Most nyíltan állok ki, és, láss csodát, abbahagyják. Előbb-utóbb mindig az győz, ha már össze kell mérni bármit, aki erősebb, aki mellett ott az igazság. Ennek elfedésére nem segít semmilyen frusztráció, ferdítés, indulat. Végül az marad ott, az csinálja tovább, amit addig, a másik meg elsunnyog. Erőt ad az, hogy nem hagyom magam. nem is nagyon veszem komolyan, inkább játék ez: vergődj csak, kis rohadék, kellett neked molesztálni. Valakinek meg kel mondania, túl sokáig csináltátok a fölényeskedést büntetlenül. Nekem nem az a terápia, amiről írok, hanem az, hogy írok. Az írás mint rítus, kiállás: ez vagyok én, ilyen vagyok, nem félek.

Erőt adna és adott is az is, amikor csak magamnak írtam, naplóba (mint most a lányom, a kellően csicsás füzetben eszement cuki kis feljegyzései vannak, és angyon ki is tartó. Kreatív szórend. Nemigen olvasom, csak az a kérés, hogy én írja be a napokat arannyal és ezüsttel. Itt jegyzem meg: írj kézzel, sokat! A kézírás és a képesség, ami hozzá agyilag kell, elkopik). De akkor, naplóíró koromban nem volt olvasóm, így nem volt rajtam képzeletbeli tekintet, nem mérlegeltem annyira, amikor kiömlött az indulat. Tetszés szerint torzítottam, ha az vigasztalt. agyon fontos, hogy nektek írhatok. Ez a nektek csak kivételes esetekben jelent konkrét, megkülönböztethető személyt, inkább entitás: azok, akik értenek, figyelnek, együtt gondolkodnak, és a téma érdekli őket, nem a csócsálási lehetőség.

Na, időnként, amikor valaki élő paródia, engem is érdekel a csócsálás, de igyekszem nem ráönteni. És ők tényleg viccesek…

Megjöttek a képek, profin utómunkázva. Ez a fotózás egy nagy magazinanyaghoz készült, most rakom össze, és van még néhány blogra való és werkfotó is. Szép lassan teszem fel, fejlécbe, Maszájra, sportrovatba.

werk

Jelentkeztem korrektorversenyre, mert ilyen is van! Ott aztán baszhatom a köznevesített tulajdonneveimet meg az ötletszerűen használt nagykötőjeleket. A google űrlapján kellett jelentkezni, volt egy Egyéb rovat, az is meg volt csillagozva mint kötelező mező. Hát mit írjak? Egy bével írjuk.

Félálomban beúsznak régi történések, és helyükre kattannak. Hát persze! Hat óra harmincnégy nullakor tiszta a tudatom. Hat óra harmincnégy perc harminc másodpercnél a kutya megrázza magát, zörög. És hat óra harmincötkor megszólal a telefonos ébresztőm.

A fiam tehetséges (azt mondta a tanára, aki behívott, enm én kérdeztem. Nagyon, igazán, több szempontból, és jó vele dolgozni), nagyon szar bizonyítvánnyal, de úgy alakítja a jövőjét, hogy a klasszikus osztályzatai ne számítsanak, és ami számít, azt meg teljes elkötelezettséggel, tréfát nem ismerve tolja. Öröm nézni. Színházból nem késik sose. És van terepe a nagyvonalúságomnak, hát hiszen ugyenekkor, ugyanígy én se bírtam a kötöttségeket, mégis ember lett belőlem. A lányom cseveg és önfeledt, rajzol, ő maga is élő rajzfilmfigura. Pöttyös a harisnyája, kontya van, öltözködik, repül a folyosón. Meghatódom, amikor úgy látom, hogy ő nem lát. Hát ilyen lett a Babalány.

A fiam, a kicsi vicces, halkan mondja a poénjait. Korcsolyázik. Mosolyog, vannak ezek a kis intim kettesben-vacsorázásaink. Matekból kapott dicséretet, mert akármilyen csendes, szelíd, lassú, ő a számkirály mindig.

Azt hiszem, ha én magam tudom tartani ezt az életmódot, amiért annyi kockázatot és kigúnyoltatást, fura nézést kaptam, ha nem hagy alább a megírt sor öröme sem, ha csülköt eszem és színházazok, és marad a négy (öt) Nagy Barát, valamint a háromból egy gyerekem az lesz, ami az álma, és ez dicső valami, és nem is hal éhen tőle, már jó a mérleg. Ugyanakkor lehet három megvalósult gyerekem is. Elégedett, alkotó emberek. Nem kívánom, hogy velem sokat foglalkozzanak, unokával és szórakozással lássanak el, nem én vagyok a lényeg, én már elkészültem, és nem emberektől várok vigaszt, társaságot, időtöltést, választ a nagy kérdésekre.

Ami felszabadító.

Jó lenne sok ilyen nap, mint ez a hétfő. Oda is érni, az olajozott üzemeket is végezni, felszámolni valamit a káoszból (ilyesmi: vitamint venni végre, elvinni beteg Illyt szervizbe, ténbylegf, fel is hívom az óbudai kapcsolatomat), megvigasztalni valakit, kedvesnek lenni, de nem ám a vakvilágba, hanem azzal, aki igazán érdemes. És legyen valami új, aminek lehet örülni, valami közeles cél, meglepetés, poén. Lehessen G-vel valamin nagyon röhögni (ezt mostanában kissé túlzásba vittük). És jó ízek, elégedettségek. Rakott kelkáposzta!

Ma nem süt a nap, és ma nem vagyok derűs, leszerelték a házunk elejét, ami pedig műemlék volt. Kopasz most, romos, csúf, üres. Én szóltam (a polgármesternek). Munkagépek zúgnak a szomszédban és távolabb is, húzódik vissza az erdő. Sár van, nem süt a nap, taknyos is vagyok. De elmegyek futni.

7 thoughts on “vegyes

  1. Szaglik az élet a soraidból. Nagyon szeretem az egyszerűséget ahogy élsz. Ezt itt a blogodon tanultam ám. Most már én is majdnem hasonlóan. A fotó jó nagyon és a feneked is 🙂 irigy vagyok, de ezen majd dolgozom, meg a hátsómon is

  2. Marha jól néztek ki! Lehet, hogy egyszer a fiad fogja felkavarni kulturális életem lassan partot mosó állóvizét? Jaj, úgy drukkolok, hogy váltsa valóra az álmát!

      • Jó. Megbeszéltem a gyerekemmel, hogy színházba fogunk járni, havonta egynél több nem fér bele, de az akkor nagyon jó lesz. Mondjuk az Örkény elég magasra tette a lécet. Majd figyelem, mi lehet jó neki is, 13 éves koraérett…

      • Óh!! ❤
        És a leány is annyira fantasztikus. ❤
        És az öcsük is (ugye, így kell írni? xD ).

        (Mostanában el vagyok halva itten az én leányomtól, mennyire tele van élettel, tervekkel, akar valamit az élettől… Mondok neki, hát, a háromból, úgy néz ki, egyedül belőled lesz ember xD nem valami jó arány 😀 de engem vigasztal, sőt boldogít őt látni, támogatni.)

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.