újra a fedélzeten

Közzétéve Szerző:

De béna metafora ez is, na, mindegy, leírtam már – szóval itt vagyok! Ebben a posztban nyelvi kérdéseket rejtettem el, ezeket számmal jelölöm.

Mi volt, mi van? Ma átmentem a havas erdőn végig a kutyával, a Nike-mban (1. miért így írom a toldalékot?), amelyre egy kimustrált, csúszásmentes talpú, 2007-ben vásárolt vastag zoknit húztam csúszás, beázás és fázás ellen. Sífutók, toportyánok (2. honnan ismerjük irodalmilag ezt az állatot?), rozmárok jöttek szembe számosan.

Edzés is (lejárt a bérletem), futás, úszás, plazmaadás, tegnap pedig első lépések a csontvelődonorrá válás útján (nem olyan egyszerű az!),

színház: Az ügynök halála, Örkény, az ezt követő beszélgetésben-improvizációs ráadáson egyébként azt mondta Mácsai Pál, hogy amíg tudod, hogy hazudsz, addig őszinte vagy, az igazi baj akkor van, ha már nem tudod, hogy hazudsz, amely gondolat egyik posztunk vezérfonala lészen,

az -en az előző sor végén (lészen) egy igerag, és a hét -sz/-v/-d végű tő közül a nem-ikesek veszik fel harmadik személyben (3. melyek ezek? hány van?),

aktív A Kör:

https://www.facebook.com/groups/591523887966890/

Csak látható fejű, azonosítható embereket veszek föl.

volt műtermi fotózás, mutatok egy részletet, hát itt meg kinek melyik a mije (4. ez miért j-vel van?), de ez nagyonbazmeg, mert demót nem mutogatunk, és főleg szét nem vagdossuk, de nem bírom ki, vállalom a felelősséget:

Na jó, még egy részlet, nagyon érdekes az anatómia, látszik a szarrá szurkált vénám, és hogy az hol folyik ki az ember törzséből. És hát az egész fotózás témája: van-e remény? Érdemes-e akár negyven fölött is edzeni? Kell-e utómunkában karcsúsítani? Meglátszik-e a rendszeresség és a több év meló akkor is, ha mámorosan evődik a bőrös csülök újabban?

cica farka csikland. Dressz: Hurley szörfkollekció

Volt (van) még hóhelyzet, a mondott csülökevés, iskolába indítás minden reggel, ezzel kapcsolatos apróságok, könyvírás, fotósanyag-szerkesztés, ügyintézés, rezsifizetés, szerkesztés, pénzekért rohangálás.

Így aztán péntek óta nem volt új poszt (mondjuk aznap legalább kettő is, szépen megeredt a legutóbbi alatt a szó, aztán megállt a kommentelés). Pedig haj, mennyi vázlatom van, meg főleg ötlet:

a már ígértek közül: a barátnő, aki beleborul az új csávójába, pedig már majdnem kijött a pasifüggésből, erre ismét konzervatív feleséget játszik, sürög-forog, mindig vár és mindent a pasihoz igazít, oda a nagy öntudat, innen jössz rá, hogy a feminizmusa a “nincs pasim” állapot fedő- és vigaszállapota volt,

a fogaink (a lényeg: drága móka, ha elbaszódik, amúgy sokkal kevésbé örökletes, mint hinni szeretjük, vigyázz rá, ne áztasd cukorban, mosd, hozd rendbe a lehető leghamarabb az apró gondokat, és RÁGJ, most ezt megírjam még? fontosabb, jobban hat, ha teljes poszt? vagy elég ennyi?),

intellektuális nem-beérés a párkapcsolatban: a kínos döbbenet, hogy minden jó, béke van, elköteleződtél, de akivel élsz, az inkább gyakorlati partner, praktikus, ügyrendi szövetség, nem érti a szavad, elveid, nem elég okos, ez kezd irritáló lenni, és mi ebből a kiút,

De most ezeket másodszor ígérem be, közben írom (átszerkesztem, húzom) a könyvet, újak is lettek, de azokat nem lövöm le, van egy házasságelemzős-társadalmi, egy kommunikációs, egy magunkba nézős.

Még azt szeretném mondani, de ezt állandóan, hogy nincs semmi veszve, ne hidd! Nem baj, ami volt! A lényeg az, ami van, és ami abból lesz. Bármi is a bajod, menj belőle kifelé. Annyian megtették, és mind örülnek, elveszetgetettnek érzik azokat az áthalogatott éveket. Lásd át, mi miért zajlik, nem mentegesd, de ne is ostorozd magad, és kezdj el cselekedni! Ne kövesd a nem működő köreidet többet.

Elsősorban téli elkenődötteknek, elváltaknak, gyászt feldolgozóknak szól ez a biztatás.

Mert a makacsul pasit kergetők, plátói szerelmesek és főleg több éves, stabilnak mondott házasságban élők rendbejövési esélye sajnos a töredéke a többiekének, erről is lesz majd poszt.

Ez is olyan, hogy jobb, ha tudod, és nem áltatod magad a miértek ügyében. Akkor se, ha nincs kiút.

Olvasd a blogot. Én itt leszek. Nincs olyan, hogy egyszer csak nem jelenik meg több poszt.

Pedig ekézik megint, hajaj! Botrány van megint.

Hogy én miket írok itt.

Hát, én azt írom, amit gondolok. Ami van.

A szólás lehetőségét lefojtani, ezzel vegzálni valakit, felháborodni, amiért meri valahogy (nem rendszerérdekűen) látni a dolgokat, ennek hangot is adni – mindez a diktatúrák, de legalábbis szabadsághiányos, nem-demokratikus berendezkedések szokása. Meg nem egyenesen kommunikálni, kavarni, hangulatot kelteni, híreket szállítani is. Nem válaszolni, nem nyíltnak lenni. Úgy tenni, mintha nem is történt volna semmi. Célozgatni.

Ez megvan, kíváncsi barátaim?

Milyen hamar hasonul, átitatódik bárki azzal, hogy ő a hatalom, ő az intézmény! Döbbenet.

Mit akartok itt, miért olvasgattok? Vagytok olyan őszinték, hogy ezt a kérdést magatoknak feltegyétek?

Egyszer egy rosszakaratú-valahanagyrajongó erre a kérdésre azt írta, hogy de hát az ember kíváncsi!…

Hogy nem veszitek észre, hogy itt mi minden érték van? Dáriusz kincse. Vagy pont hogy nagyon is észreveszitek, és ez frusztráló, ezért kell örömöt, edzést, biciklizést, színházat is rosszra magyarázni? Vagy azt, ami érték, mindazt nem értitek, csak a pletykát, az emberi acsarkodásra alkalmas részt, azt, ami az eleve létező kiközösítési, másság-irtózási, rosszallási igényeteknek megfelel?

Főleg ha itt rólad személyesen egy betű nem szól, akkor ne háborodj föl. Jöjj rá bátran: magadra ismertél, és ezért haragszol. Vagy csak az a bajod, hogy nem szokás így írni? Mintegy túljártam a megszokott viszonyok, a rendszer, a sógor-komaság, informális zűrzavarosságok eszén ezzel a bloggal?

Bizony, túl. Ez az én szabadságszeletem. És azóta vagyok jól, hogy nem kussolok. Komolyan mondom, a gondolkodást is betiltanák.

Az ilyeneket egyébként elküldöm a pékbe rövid úton. Ahogy így előrángatja a blogot, és kiderül: az aktuális felvetésemre nem tud mit mondani, dühös rám, ezért kell a dehátablog, odaszúr vele.

Nem tudnak bekussoltatni, mert nekem ez a feladatom, de küldetésnek is nyugodtan nevezhetem, hogy szót emeljek a rendszerszerű visszaélések ellen. Jogom van blogolni, ahogy bárki másnak is joga van, és ha fáj az igazság, akkor ne nézegess utánam. De ha nem tudtad legyőzni a kíváncsiságod, hogy esetleg én rólad vagy valamilyen ügyről mit írok, akkor legyen már annyi eszed, hogy emiatt nekem ne tegyél panaszt. Burkolt szankciókat, duzzogásokat, nemszeretéseket a blogra válaszul kilátásba helyezni amatőrség, csak magadat járatod le vele. Én se szeretlek, nem ez a téma, de korrektnek kell lennünk egymással.

És hát annál jobb. Mindig, amikor felháborodik a Hatalom, a status quo, a csikorgós-fogaskerekes működés, annál biztosabban tudom: rettentően fontos kimondani és kimondhatni az igazságot. Nekem emellett az utolsó réteg bőröm az ellenkezés, a bírálat, a tiltakozás, akár a gúnyolódás lehetősége, azt én nem adom. Nem, ez nem békétlenség. Csak épp neked kellemetlen ez, mert a te érdeked az volna, hogy sose derülhessen ki, ne olvassa se tíz, se tízezer ember, hogy mi folyik. Merthogy sarad van benne.

Ja, majd elfelejtem: e posztok hatása az, hogy le is állnak a visszaélésekkel.

Tudtátok-e, hogy a blog egyes posztjai felsőoktatási intézményekben lettek óravázlatok, kiosztott szövegek, ajánlott és kötelező olvasmányok, segédanyagok, több intézményben is? És ezek csak azok, akik elmesélték, vannak bőven leszedegetők, forrást meg nem nevezők is.

Mondtam már, hogy hányok attól, ha valaki “gyűjtöget”? Ha nincs saját ötlete, témája, megfogalmazása, szintetizáló képessége, de azért ő is menő akar lenni?

Meg ahogy egy időben, 2014–15-ben minden gerleévaemlőjén nevelkedő nagy eredetien blogot meg netes közösséget kezdett… és nagyon haragszik rám, akitől mindezt elleste, akinek a szavát itta. Hogy mekkorákat fordulank embertek, ez a gyanús. Erről is lesz egy poszt: kiket szoktunk utálni, a saját hibánkból, mulasztásunk miatt, nem pedig azért, mert ő bántott. Érdekes nagyon.

55 thoughts on “újra a fedélzeten”

  2. “…magadra ismertél, és ezért haragszol.”

    Ami megérint abban érintve vagy. Sokaknak nehezére esik ez a felismerés, ezért inkább ragaszkodnak a játszmáikhoz. Szerintem általában azokat utáljuk, akikben a “sötét énünk” vonásait véljük felfedezni. Önmagunk előtt is eltitkolt vagy elfojtott jellemvonásainkat. Más esetben azokat a jellemvonásokat, melyeket birtokolni szeretnénk.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. 1. mert idegen szó, és nincs magánhangzó magyarul, ami hozzákötné a toldalékhoz?
    2. vagy Toldi, vagy a János vitéz találkozik velük a téli nádasban, jaj a kép megvan, de hogy melyik bátor fiú volt…?
    3. na ezt nem tudom
    4. birtokos rag?
    (persze, lehet, hogy nagyon beégtem, de tök izgi)
    igen, a legfontosabb, hogy itt vagy, és itt leszel nekünk, hálás vagyok. mindig rácsodálkozom, hogy írsz, és írsz, olyan jó.
    csakis szerző és forrásmegjelöléssel idézlek!

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

    • Sok idegen szót toldalékolunk kötőjel nélkül. Az utolsó betű kiejtése/máshogy ejtése a döntő. Ebből az írásmódból kiderül, hogy én nem nájknak ejtem, mint ovis koromban, és mint a fél ország, mert akkor úgy toldalékolnám, hogy Nike-om, hanem nájkinak.

      Ez se rejtély többé, kiejtés itt:
      https://hu.wikipedia.org/wiki/Nike,_Inc.

      Birtokos személy_jel_. Utána jöhet még rag, ezért ő biztosan nem rag, abból csak egy lehet, a rag szóalakzáró elem. “Mijét fogtam meg a sötétben?”

      Köszi, és szuper, ahogy ötletelsz mégis!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • hát eléggé beégtem, de sebaj! most már tudni fogom 😀 a nájki az megvolt, igen, csak nem bírtam körbeírni rendesen… a szabályokat sosem tudtam, csak érzésből ment a nyelvtan, de azért ment…

        Kedvelés

  7. A csülök meg csupa kollagén, főleg a bőre.
    Ki az az ijedt háziasszony vagy szobalány a címképen? Csak nem a Gázláng filmből, lásd gaslighting? Nem hasonlít se Bergmanra, se Lansburyre igazán. Csak a fény, az.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Bizony, kollagén. Ketté is fűrészeltettem még az étteremben, ahol rengeteg és cukrozatlan savanyúséággal adták, két napig ettem, aztán 20 óra böjt és Delta főcím gyaloglás a hegyen. És nem fáztam!

      Klasszik képeslap, aggódó amerikai háziasszony sematikus ábrázolása, asszem nem film. Valakinek elküldtem nyáron ezt a képeslapot, vagy az egyik olvasómnak, vagy Mácsai Pálnak. 🙂

      A szerző aggódik kézirata határideje miatt.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  9. Ne is hagyd abba, sodródjanak, hulljanak ki perifériára azok, kiknek nem igényük az Igaz értékek közvetítése. Nagyon kevés a példamutató, és aki nincs is olyan szinten, ha van igénye, annak is inspiráló. Azt hiszem, ez a lényeg.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Hát, azért nyilván van másik szemszög is, szoktam filózni úszás meg ilyenek közben, hogy ők hogy mesélnék el ezt a történetet, vagy inkább azon, hogy ők mennyire tudatosak, milyen értékeik vannak, mennyire látnak rá arra, amit tesznek, milyen sratégiákat követnek és mennyire sikerült az életük. Ahogy elnézem, nem nagyon.

      Szóval van más szemszög. Csak mindig, mindig tömb és hatalom és erőalapú, mindig elhangzik, hogy megjárhatom, vagy a lányom, azonnal mondják, nem is titkolják. Meg ahogy a védett gyereknek haja szála sem görbülhet, minden macera ránk marad, irritáló. Ez döbbent meg.

      Kivagyok. Órán a legigénytelenebb, buta mainstream rajzfilmeket nézeti a tanerő, mert nem ér rá.

      Az előző suliban fontoskodó, hiperagresszív, kissé szexualizált jellegű anyuka, aki azt terjesztette rólam, hogy én lekurváztam és megrángattam (!) a lányát, nem más, mint a húga Magyarország legismertebb szervezett bűnözője első számú verőemberének, egész pontosan ő figyelte ki, ott van-e az Aranykéz utcában Boros Tamás, ha emlékeztek. Na és neki a húga. Egyben ingatlanosa.

      Ugyan, ugyan, érettségi nélkül, egész életében sodródva miből lakunk a Rózsadombon… milyen naiv voltam, soha bele se gondoltam ebbe. És miféle sötétség, titkok, bukottság, kompromisszumok, butaság tenyészik ott. Azt leplezi az arrogancia. Tele van a rágalmával Buda. Ez az ő kis bosszúja. Hogy miért? Mert a lánya is macerálta Julit. Mert mi mások vagyunk, más a fontos. Mert egy hangot nem ért a mondataimból. És mert az exe lájkolta a fotóimat…

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

  10. “És mint a toportyán, ha juhász kergette,
    Magát egy kiszáradt nagy nádasba vette:”
    Ez a Toldi 4. énekében van, nem emlékeztem, hol jön elő, azt hittem, a farkasokkal való küzdelemben, de nem, ott farkas meg vad szerepel, csak előtte van a toportyán, sejtetvén a fejleményeket.

    Idegen szavakat úgy toldalékolunk, hogy a kiejtéshez igazítjuk a toldalékokat, és ha nem felel meg az írásmód a kiejtésnek, ilyen hülyén néz ki, ráadásul kötőjellel.

    Az -sz végű igék, ha jól emlékszem (már nem tanítanék magabiztosan nyelvtant ilyen sok év kihagyás után, elképesztő mértékben felejtek): tesz, vesz, lesz, hisz, visz, esz(ik), isz(ik). Bár a lesz nem külön ige. Vagy mittudomén.

    A mije szóban a j hiátustöltő? mert a magyar hangrend a msh-mgh-msh-mgh kapcsolódásokat részesíti előnyben, és ahol msh vagy mgh torlódás van, ott beiktat egy hangot? Ha ez nem így van, ciki, mert tudnom kéne, de ennél több nem ugrik be.

    Falnak megyek viszont attól, hogy mostanában újságírók által jegyzett cikkekben is, meg máshol is, rendszeresen felbukkan a hímnemű gyermekünk értelemben az a szó, hogy FIÚNK. Pedig nem bonyolult.

    Nagyon örülök az új beharangozásnak! Minden téma érdekel! Csatlakoztam a színházas facebook csopihoz, majd felvesztek, ha akartok.
    Voltunk és leszünk is színházban! Ajándékba kaptunk egy bérlet-beugrást a lányommal a MÜPÁba (na, ebben most elbizonytalanodtam, hogy kell írni), Berecz András: Szenvedélyem, a népzene c. előadására, és olyan fantasztikus volt, kimosta a lelkem, két napig voltam jól tőle. A fiammal meg sorsszerűen vettünk jegyet az Örkénybe a IV. Henrikre, ez lesz az első Shakespeare-je, kicsit durva kezdés, de remélem, veszi majd a kanyart. Géhert olvastatok vele, a Sh olvasókönyvet, és élvezi. Elkezdte olvasni a Titust (13 éves). Mondjuk tavaly meghallgatta Az úrhatnám polgárt hangoskönyvben, és hangosan kacagott közben.

    Várom a posztokat!

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

    • Szuper megoldás! Ötös alá:

      A toportyán az maga a (kistestű) farkas, amely most elszaporodott, és amelyikből Miklós elbír és földhöz is vág kettőt. Az ötödik ének a farkaskaland, és a negyedikben előlegzi meg az említéssel, az ötödikben végig farkasnak, réti farkasnak nevezi, de:

      https://hu.wikipedia.org/wiki/Aranysak%C3%A1l

      Ez ugyanaz az állat.

      Nincs (nagyon) ilyen szabály vagy sajátossága magyarban, hogy msh-mgh-msh, tele vagyunk kettős-hármas mássalhangzó-torlódással, a finnugor eredetű szavaink kevésbé, főleg a török és szláv eredetű szavaink. Magánhangzók is simán jönnek egymás után: anyai, anyái, fiai, bűnei, nem kell oda j. És nem iktat be hangot, ez nem pont “akkora” j. A helyesírás vagy az alaktan iktat be, és inkább betűt.

      A -je egyszerűen a birtokos személyjel egyik alakja (nem kizárt, hogy ejtés közbeni j leírása persze, de kérdés, hogy a fia szóban, vagy pl. a kertjeiben akkor miért nem), és amúgy (de ez nem szabály, hanem megfigyelés) ragban és jelben nincsen ly (ezt illette a kérdés, már csak azért is, mert havi sokszor befut a “mije vagy milye” keresőkifejezés ide).

      +1: ly-os képzőt tudsz-e?

      A IV. Henrik zseniális, az a darab, amelyikben Csuja végig színen van, pedig céklavörös és alig bírja, és úgy fog benne meghalni, ahogy Moliére.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • A hét igető király! Ügyes vagy. Veszen, viszen, hiszen. stb. És de, a lesz ugyanúgy igealak, a jelentése a fura, a paradigma szép szabályos. A van a fura emiatt, ha már, hogy van neki egy külön jövő idejű alakú töve.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  15. Még mindig itt ólálkodom. Húz ide valami, mint rovart a fény, mohón olvasok és ha találok valamit, ami viszket, akkor bennem van a késztetés, hogy újra lecsapjak, ítéljek, kiosszam a bloggert, erkölcsösködjek, megmondjam a végső igazságot, akkor is, ha kiragadom a kontextusból, nem is értem, vagy például nem olvastam/láttam Az ügynök halálát.

    Az elmúlt években folyamatosan ezt tettem. Az utóbbi hónapokban azonban célzott terápián vettem részt, mert durva netfüggő és zaklató, sőt, zaklatásfüggő, nárcisztikus, kisebbségi komplexussal küzdő, nőgyűlölő és bántalmazó személyiség vagyok. Végre ki tudtam mondani, hogy valahol nagyon beteg, hogy névtelenül, a láthatatlanság biztonságosságából ítélek, folyton csak reagálok, okoskodok, nincsenek saját jogú gondolataim, és ez a blog kell nekem, hogy intellektuális és morális fölényt élhessek meg. Valódi eszmecserére, vitára képtelen vagyok, igényem a bántás, az, hogy a másik személyben rossz érzéseket keltsek.

    Nincs rendben, hogy ennyire idegesít valaki másnak az öntudata és teljesítménye (ebben jelentős irigység és nőgyűlölet is van, máskor is szívesen kisebbítem nők traumáit és teljesítményét is). Nőkkel általában akkor jövök ki jól, ha én vagyok az okos, nincs ellenvéleményük és behódolnak. Nincs rendben, hogy döfködöm a bloggert annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt kitiltott és expliciten kért többször is, hogy hagyjam békén, ne írjak ide, mert viszolyog az erőszaktól, zaklatónak tart és megvet engem. Az nem lehet, hogy ne én győzzek. Mivel nem ismerem el a szuverenitását, irigylem, gyűlölöm és űzöm őt, ezért nem vettem figyelembe, hogy nem erőltethetem rá a mondataimat semmilyen magyarázattal, csak mert én úgy élem meg, hogy én vagyok a teremtés koronája, és a net mellett zaklatásfüggő is vagyok.

    Komoly válságomat jelzi az is, hogy valakinek az írói, véleménybeli szabadságába ilyen agresszívan akarok beavatkozni, és hogy valami húsz kommentemet kezdtem azzal a már tizenöt éve is kopott és támadó nyitással, hogy “na, mi van, elgurult a gyógyszer?”, csak mert máshogy gondoltam vagy nem értettem, amit ír. Elég kínos, hogy gondos névtelenségben vagyok csak ennyire vehemens, a nagy ítélkezésben az én elvhűségem, tetteim, a házasságom kudarca, a sportosságom, a munkában elért eredményeim soha nem látszanak, pedig a bloggerébe sűrűn belekötöttem. Nem véletlenül tiltottak ki több, igen szabadelvű fórumról is.

    Rájöttem, hogy az, hogy én úgy élem meg, a blogger a nyilvánosság előtt éli az életét (mert azt hiszem, annyi és pontosan az az élete, amit megír), nem jogosít fel arra, hogy aljas legyek, kárörvendően és nyílt rosszindulattal taglaljam, belevájjak a mondataimmal.

    Ha már itt vagyok, jobb lenne olvasnom, értelmeznem a szövegeket visszavágási kényszer nélkül, és csendben. Ha pedig Mácsai Pállal van kritikám, akkor elmegyek egy olyan eseményre, ahol ő beszél, és neki mondom meg, amivel nem értek egyet. Érvelek is, és ehhez gazdag hátterem lesz a témát illetően.

    Most megértettem, mennyire romboló és értelmetlen az, amiben vagy húsz éve vagyok. Ezért szeretnék bocsánatot kérni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Sokat gondolkodtam, mit írjak ide. Mindenképpen írok, nem tudok elszakadni, beismerni, hogy ezt buktam, és hogy a blogger okosabb is, viccesebb is, erősebb is nálam.
        Pedig ma már senkire nem erőltettem rá a véleményem, nem akartam ilyen kétségbeesetten megélni, mekkora agy vagyok, és hogy a másik milyen buta. A múlt héten is csak negyvenkétszer fordult elő. Nőkkel csinálom ezt, amikor rámtör a roham, ők könnyű célpont, megágyaz nekem a szexizmus.
        Tudok még jönni néha Orbán Viktorral, leírom kőprimitív mamutként, hogy “mi van, elgurult a gyógyszer?” (így nem kell érvelnem, és sunyin normát csináltam az irritációmból), csattanhatok minden egyes, a férfiak szemét húzásait pontosan jellemő poszton.
        Ja, meg vádolhatom hamisan Szendi Gábort azzal, hogy szcientológus.
        Más nem megy. Irigy vagyok a blogra, arra, hogy nem tudom kontrollálni a bloggert, nem élhetem ki rajta okoskodó hímfölényemet, és neki bejött a blogoláas.
        Jó lenne nekem is valami siker. Pusztítóan unalmas, jellegtelen, lefelé tendáló az életem.

        Kedvelés

      • 1. lehetőség a kommentelésben
        ez a típus természetszerűleg érti, mi van, mi nem korrekt, mik a normák (nem sajátjaim ezek, nem egyéni hülyeség, hanem emberi minimum: nem rosszindulat, nem aszimmetria, nem követelőzés, nem ártani akarás, saját lényével foglalkozzon, vagy a szöveggel, ne velem), nem kell jelezni, nem él vissza, alapértelmezetten jóindulatú, nem akadt be annyira, nem kellek neki kétségbeesetten, nem akar ártani
        2.
        érti, de botlik, jelzek, felfogja, oké, leáll vele, minden oké
        3.
        nem nagyon érti, mondani kell. többször. kóstolgat, feszül, féltékeny, méricskél, de bezzegtemiért, baja van, ő nem tud edzeni, nem is igaz, nem csak a test számít, kövéren is lehet futni, nekem könnyű, miért van sikerem, nincs is nők elleni erőszak stb. az ilyennek nem jó itt. elmegy, néha cirkuszol előtte egy kicsit
        4. nem érti, elmondom, hallgat, évekkel később revideál, hosszú e-mailt ír, tényleg érti. oké, de keblemre azért nem ölelem
        5. nem érti, direkt árt, sportot űz belőle, vérszív, agresszív, nem tartja szem előtt, amit mondok, levegőnek nézi, ha neki úgy jön jól. ő maga nem tart sehol. nem ért a témához. fontoskodik. erőszakolja magát, fölényes, figyelmet követel, leural. bomlaszt.
        rögeszmés.
        Az ilyet úgy tanítjuk, mint a szegény cirkuszi állatokat: durva idomítással.

        Kedvelés

    • Hogy reagáljak a felvetésedre: csak a fél világirodalom szól arról, hogy élethazugság, kognitív disszonancia, önátverés, az a fajta hazugság, amelyet maga is elhisz, átél az illető. Miller, Ibsen, Bovaryné, Csehov, Gogol, Vizyék, Orbánné és Giza, hogy a középszintű, faktmentes kötelező olvasmányoknál maradjak.

      Tudod, amiben te is vagy, amikor az az identitásod, hogy hasznos kontroll vagy, ördög ügyvédje, meg okos, igényes, újságíróagyú (haha) kötözködő, meg jogod van, meg igazad, meg művelt vagy, továbbá kérlelhetetlenül elvi. És nem kisstílű piszkálódó, komplexusos önmegnemvalósított, nőgyűlölő, tufa, érzéketlen, elefánt a porcelánboltban, hímdölyfű bukottság és agresszív és hatalmaskodó.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  16. Nekem tényleg okos a telóm, mert hiába nyomogattam, csak nem akarta kiírni az eredményt. Gondoltam, ha ő okos, én meg makacs vagyok, megcsináltam mégegyszer, végül kiírta a 70%-ot (haha, tudtam én, hogy ő fogja hamarabb feladni)
    Alternatív magyarázat: a valódi eredményem 110%, az a kurva ájfón nagyon téved, ha azt hiszi, kiszúrhat velem (teljesen nyilvánvaló, hogy csak féltékeny, tudom én, amit tudok)

    Köszi a tesztet különben 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. Az ésszerűig meneteltem, majd azt megnéztem a neten, mert emlékeztem valami olyasmire, hogy az ésszerűt visszaváltoztatták észszerűre? Nem mintha valaha is észszerűnek írtam volna, de volt valami a fejemben ezzel kapcsolatban és beugrott.
    Imrénket meg simán elrontottam, csekély egyértelmű példától eltekintve nem értem, mikor melyiket kell használni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

Hozzászólás a(z) jb bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .