társkereső, pornó, lélektelen szex

és az igazi szenvedély és humán kötődés

Több olvasóm tiltakozott már, amiért én a szexualitásról írott posztjaimban, a humán jelző és követelmény használatával megszégyenítem és kioktatom őket, egyébként is elefáncsonttoronyban élek a színházaimmal meg a docenseimmel, prűd vagyok, nem tudom, mi az élet, nem veszem figyelembe, milyen az “eredendő”, a “természetes” férfi szexualitás, illetve nem számolok a valósággal.

Szerintem kétféle szexuális attitűd van, azokban tudniillik, akikben egyáltalán lobog vagy pislákol még ilyesmi, mert a nők nagyobb részéből a késztetést mindenestül kiölték, annak ellenére, hogy folyamatosan és normatívan van szó a hétköznapi életünk tágabb és szűkebb köreiben a szexualitásról.

Milyen is a szex két fajtája?

Az egyik a pillanat varázsán, az ismerősségen, a bizalmon, a kölcsönösségen, az emberi gyengédségen, az érintésen alapul. Az ilyen partner nyílni, vegyülni, szeretni akar. Felnőtt, van tudása, vannak szavai, képes megosztani magát és érintésekkel kommunikálni. Az a lényeg az ilyen férfi számára, és az adja a szexuális önbecsülését is, hogy a partner mosolyogjon, öröme legyen az aktusban, bízzon benne. Ezt a bizalmat pedig nem rongálja. Iparilag nem keres partnert. Nem arra hajt, hogy mit engednek neki, mit tud elérni, kiügyeskedni a hajlandóságból, nem forgatókönyvet követ (“most egy kicsit bizgetem a csiklóját, aztán végre jön a lényeg”), hanem az adott pillanatban a konkrét személy jelzéseire, igényeire figyel. Mint ahogy őrá is figyelnek – mert egyirányúan figyelni a szexben lehetetlenség. Nem is éri be passzív, riadt, kommunikációképtelen, szexre nem nyitott, túlesni akaró partnerrel, erre nem szorul rá. Sem olyannal, aki harsányan szerepel, dögösen játssza a buját, a hatalmát élvezi, miközben nem élvezi. Nem csikar, nem könyörög, nem szorul rá ügyeskedésre (shit teszt!), nem gondolja, hogy a másiknak dolga volna vele szexelni, akkor sem, ha az illető a felesége! (Micsoda űrlény az ilyen!)

Ha kívánnak, tudni fogod.

Az ilyen szex felemel, szabaddá tesz.

A másik fajta lealacsonyít. Ennek végrehajtója nem képes a gyengédségre, kapcsolódásra, vagy csak nagyon ritkán, amikor elvárásnak kell megfelelnie, de szíve szerint disznó és mocskos volna akkor is, vagyis: önzőn, durván hatalomfitogtatásra használná a nő testét. Erre keres partnert, adott esetben üzleti alapon, befolyással visszaélve vagy csak személytelenül (társkeresőn), hogy a vágyait teljesítsék, kiélhesse magát, leereszthesse a gőzt (ami agresszió, és nem számol a másikkal – az ilyen aktust a nő csak eltűri). Ők azok, akik olyat kérnek, amit otthon nem kapnak meg, szegénykék kénytelenek hivatásoshoz fordulni. Ők azok is, akik mereven megkülönböztetik, mi az, amit a feleségükkel és mi az, amit a buja, párszor használatos szeretővel vagy prostituálttal csinálnak – és nem a feleség a fapina itt. Ugyanakkor ők vannak nagyon felháborodva és helyeznek kilátásba vendettát, ha egy másik férfi az ő tulajdonukra (feleségükre, lányukra) néz úgy.

Rossz a lelkiiesmeretük.

Nagyszüleik megszállt területeken álltak rituális, közösségi bosszút a szexualitásuk megcsúfolásával, ők pedig képernyőn nézik a fullasztós torok-erőszakot és a kamaszlányok bemocskolását.

Mindez a durvaság, a lebírás vágya, a “na, csak kicsikartam, amit akarok” fajta szex nem eredendő, nem ösztönös, nem természetes, bár rengeteg példája van az emberi történelemben. Erre a férfiakat az erőszakkultúra, a nők tárgyiasítása és a pornó tanította meg. A mélyén mindig kisebbségi érzés, frusztráció, bosszúfantáziák vannak. Visszautasított életem szerelme, elvált a feleségem, nem jönnek be a próbálkozásaim? Akkor jól megalázok valakit.

Ennek a a fajta szexnek a résztvevője élvezi, ha a másik lényét, énjét, méltóságát szétzilálja, mert csak magát látja, a másik ember nem érdekli. Így kerülhetett a gyalázat, a meggyaláz szó a szexualitással kapcsolatba. Nem szégyelli magát, ha látja, hogy az, amit ő akar, a másiknak nincs ínyére, zavarja őt, undorodik tőle, és nem számol azzal sem, hogy az ő önzése miatt teherbe lehet esni.

Az önös, frusztrált, erőszakos szexet egy ideig ragoztam így meg úgy, hogy nem is biztos, hogy úgy van, meg a szex mindenkinél más, meg az agresszió rokona a szexnek, de ma már biztos vagyok abban, hogy igényes, ép lelkű embernél nem így működik, nem hagyja eltorzulni, eldurvulni a szexualitását. Elvégre mégis a saját legbecsesebb testrészéről van szó.

Nem, az első típus nem csak nem meri kiélni a vágyait, hanem elemien, kókasztóan szégyellné magát, ha megalázna és kihasználna valakit. Magától, emberségétől undorodna meg. Nem, nem lehet felszabadítani az ilyen férfi “gátlásait”, és nem is kell, pedig férfiközösségekben, politikusok késő esti vacsoráin ezt teszi velük a csoportnyomás. Az el nem torzult, a szexszel vissza nem élő férfi nem válik ragadozó állattá, és ezért hazudnia sem kell, sem magának, sem a partnerének. Nem kell az alkoholra, a pillanat varázsára fognia a “botlást”.

Nem olyan bonyolult ez.

Most már egészen nyugodt lélekkel ki tudom mondani: nem, nem számolok azzal, mi a “természetes”.

Éspedig azért nem, mert az a szexuális attitűd, amely az ő számukra természetes, nem számol más, sérülékeny emberekkel. Rengeteg fájdalmat és össztársadalmi, objektív kárt okoz. Különösen akkor, ha már nem a fantáziákról van szó, hanem a megvalósításról. Tegyük fel, találnak a durváskodáshoz magát nem szerető, disszociált testben létező, valamilyen képzelt vagy valós előny miatt a megaláztatást vállaló (bevállaló) nőt – ez persze kölcsönösnek, beleegyezésen alapuló aktusnak tűnik, de azt a nőt is traumatizálják. A kiindulópontjuk a téves.

De azügyben se legyen senkinek illúziója, hogy hány olyan tisztes munkaerő és apuka van, aki tizenéves, diáklányos, bébiszitteres videókra gerjed (ezek egy tavaly augusztusi amerikai jogi döntés értelmében gyakorlatilag zöld utat kaptak), azokkal bizgeti magát, tartja állandó feszültségben az elméjét. És hát nekik is vannak lányaik, azoknak osztálytársaik, házibulijaik, és ők is szoktak a bébiszitter kamaszlányoknak fizetni.

Ha pedig nem találnak a lebíráshoz, a kvázi nemi erőszakhoz nőt, például mert ügyetlenek, egyáltalán nem vonzók, a kiszemeltjeik egy pöttyet éberebbek és öntudatosabbak, vagy valami nagyon gusztustalan, szélsőséges, fájdalmat okozó extrájuk van, akkor ezek a férfiak lesznek a frusztrált gyűlölködők, akik folyton mások szexualitásával foglalkoznak. Ki más mit csinál, másokkal miért állnak le a nők, bezzeg a kockás hasú milliárdosnak szabad, amit neki nem? (úgy van: aki vonzó, annak sok mindent szabad! és az nem is molesztálás, ha a nő is vonzódik), melyik kamaszlány mikor veszti el a szüzességét, a filmben miért létezik az a fajta szex, ha egyszer neki senki nem “adja meg”, hogyan csikarhatná ki mégis. Erről csetel névtelenül, kukkol, faggatózik fórumokon.

Ezt a szexuális attitűdöt vagy kulturálatlan környezetben, eldurvult lélekkel szedték fel, vagy nem volt különösebben problémás a neveltetési csomagjuk, mégis eldurvította őket a sivár szex és a pornó. Esetleg magyarázatnak azt használják, hogy a nők nem hajlandóak, nem élvezik a szexet, mind frigid, az ember úgy él, ahogy tud (és meg is öregedtek, ami nem dicső korszak szexuálisan a férfiaknál sem).

És kicsit sem, soha nem szoronganak, hogy gusztustalannak, aljasnak, testileg taszítónak, lealacsonyodottnak találják őket. Csak ők gúnyolódhatnak a nőn, a nő testén, szexualitásán, méricskélhetik, értékelgethetik, ki elég jó.

Gondolkodj el magadon, férfi olvasóm. Te úgy gondolod, hogy a jó szex mocskos? Mit értesz ezen?

Könnyen elsodor téged a gerjedelem, megvakulsz tőle, vagy érzékeled azért a másikat, az ő érzéseit és szexuális örömét a nagy hévben is? Tapasztaltál valaha látható szégyent, elutasítást, riadalmat, unalmat szex közben a másik részéről? Mit tettél ekkor? Rendben van ez?

Akartál-e olyat, amit a másik nem akart, és ezt vonakodással, passzivitással, esetleg tiltakozással ki is fejezte? Kellett-e győzködni, hogy “próbáljátok ki”? A jó szexben mindkét fél aktív, bátorító, tevékeny, és a másik szemébe néz. Csináltál már olyat nagy hévvel, hosszan, ami a másiknak egyáltalán nem esett jól, számodra viszont ejakulációval járt? Eszednél voltál, vállaltál felelősséget, gátoltál fogamzást, vagy rányomtad ennek a terhét a másikra, sőt, vállat vontál, hogy neked úgy (gumiban, megszakítva) nem is jó?

Lestél-e meg valaha gyanútlan, vetkőző nőt? Fantáziáltál-e valaha önös szexről, erőszakról, beleegyezésre képtelen korú lánnyal való szexről? Próbáltál-e rávenni, rábeszélni valakit egyoldalú, csak neked élvezetes szexuális magtartásra? Ehelyett miért nem jobb a saját kezed? Nevezted-e az ilyemit bevállalós cselekedetnek, vagy így gondolsz-e rá, mesélgettél-e erről nagy röhögve, felszépítve? Használtál-e csajozásaiddal kapcsolatban militáns metaforákat: hódítani, megtörni az ellenállást, bevenni a várat, betörni a kaput, bejutni a bugyiba?

Nagy pornófogyasztó vagy? Mi a jó benne? Szerinted a szex szórakoztató műfaj? Nem az.

Érdekel-e, hogy a nő, aki a közeledben van, kíván-e téged igazán? Vádaskodtál-e valaha, amikor pedig világos lehetett, hogy nem akar téged, hogy de ő igenis úgy viselkedett, úgy öltözött, hogy te azt hitted, és felhúzott? Elbírod a felismerést, hogy tetszeni ugyan akart általában (mindenki akar, ezt a társadalom kéri a nőktől), de nem vonzódott hozzád? A határ az érintés. Sőt, van, hogy a bámulás meg az explicit szavak.

Volt valaha kölcsönös, szimmetrikus aktusod? Most, ha van szexuális életed, biztos vagy abban, hogy a partnered élvezi? Képes vagy erről beszélni? Vagy te is az a fajta vagy, aki utána annyit kérdez, hogy neked is jó volt?, te is elmentél? Vagy ennyit se? Egyáltalán: kérdezni kell ezt?

Szerinted én, ha rákérdezek arra, hogy figyelsz-e a partneredre, vagy csak a magad pőre kielégülése a cél, akkor prűd vagyok, és irreális elvárásaim vannak? Mert az élet nem ilyen?

Szerinted rendben van-e, hogy férfiak nyilvánvalóan hazug módon tárgyalják ki a szexuális élményeiket, a partnereik orgazmusát (bizony, tőlük még a kurva is…!), akár nők füle hallatára is elemzik ki nők testét, avatják normává a személyes ízlésüket, várják el, hogy a nő úgy öltözzön, viselkedjen, ahogy nekik tetsző és izgató? Taglalják ezt kommentekben, ahol semmi szexről nem volt szó, hanem pl. sportról, divatról vagy önbizalomról, betolakodva nők közé, hogy nekik mi volna kívánatos, hogyan öltözzön egy nő?

Azt kell neked mondjam: aki ember marad a szexualitásában, aki a helyén kezeli, annak nincsen különösebb, látványos jutalma. Csak néhány kínos történettel, mocskos titokkal lesz kevesebb. Lehetsz mindig őszinte, még a félrelépés (ez is milyen szó) se olyan undorító így. De nem lesz tőle több vagy jobb nőd, kiteljesedett “fantáziád”, pornóban látható különlegességek. De hogy rögtön ezt kezdted elvárni jutalmul, csak mert nem vagy undorító, az is mutatja, milyen mértékben normalizálták már világunkban az erőszakot.

Ember maradsz, ennyi a “jutalom”.

Nőktől kérdezem: az ilyen, második fajtaként részletezett férfiakkal szerzett tapasztalatod az oka-e annak, hogy inkább nem érdekel már az egész szextéma? Hogy “frigid2 vagy? Hogyan tudtad meggyógyítani a durva, figyelmetlen, artikuálatlan, jogosult, önös férfiakkal szerzett traumáidat? Hogyan választasz partnert?

Mit gondoltok?

Kapcsolódó poszt: mitől jó a szex?

szextanácsok magazinszerte