oszd meg az egészséged!

Ha a saját szűk életeden, érdekeiden, a szeretteiden kívül a világ sorsa, más emberek helyzete is foglalkoztat, akkor sokféleképpen lehetsz jótékony.

Mindjárt az elején megjegyzem, és ez a közbevetés némileg fontosabb is, mint maga a poszt, hogy a jótékonyság, a mások iránti figyelem nem alapértelmezett (“egy értelmes, etikus embert nem hagyhat hidegen az ötlábú csirkék sorsa”), hanem döntés, plusz vállalás. Egyáltalán nem kötelező megmenteni vagy segíteni másokat, ne hagyd, hogy ezzel zsaroljanak, rossz érzéseket keltsenek benned.

Akkor adj, ha szívesen adsz, és ha van miből. Úgy adj, hogy önazonos maradj. Minden más esetben romboló és zavaros a dolog.

Belőlem a segítés imperatívusza eltűnt, amióta:

megértettem, hogy nem korlátlan az időm, energiám, és nem várható el mindez

úgy érzem, követelik, elvárják tőlem, úgy meg én nem (főleg ha a segítendő objektíve jobb helyzetben van)

világossá vált, hogy magamért felelek elsősorban, és bőven van dolgom a legközvetlenebb hozzátartozóimmal is

rengeteg csalódás, visszás tapasztalat ért a vállalásaim, társadalmi munkám, jótékony akcióim közben. Én lettem a hunyó valahogy. Kifosztottam magam. Sokszor kibeszéltek, vádaskodtak a segítettjeim. A segítségem azt üzente nekik, hogy én gazdag és erős vagyok, bármit megtehetek, hát akkor miért nem többet, vagy úgy, ahogy nekik lenne jó. Ezt többet nem csinálom.

Ennek értelmében ne helyezz senkit a saját életminőséged elé. Az első az, hogy te legyél jól. Nincs zűrzavarosabb, mint a világ üdvéért ténykedő, mártírkodó, szétcsúszott pótcselekvők, akik a saját javítandó területeikről terelik el az ügybuzgalommal a figyelmet. Akik szeretetet, figyelmet koldulnak a segítségükkel. A templomos nénik, a “mindig számíthatsz rám” emberek.

De ha mégis segítesz, akkor ezt sokféleképpen teheted:

Segíthetsz pénzzel, adománnyal jó ügyeket. A neked járó bevétel egy részéről való lemondással, például nem kérsz teljes bérleti díjat a nehéz helyzetű bérlőtől. De ne ragadjon el a hév: ne vállalj még többet, és legyenek garanciák. Legyél tisztában azzal, hogy ezt te adod, és nem kell adnod. Te vállalod, ami után még és még több nem jár.

Támogathatsz fontos akciókat önkéntes munkával, a politikai szerepvállalástól a közösségi, ökológiai, szegénységenyhítő tevékenységekig. Szedhetsz szemetet csak úgy. Olvashatsz mesét is állami gondozott gyerekeknek, tudtad?

Oszthatsz ételt promócélokból, fullsminkben és önelégülten, mint egynémely félceleb karácsony előtt, de csak úgy, hogy a körömlakkja ne sérüljön, és előnyös legyen az instafotó… “Legalább segít”? Nem, mert gyalázat elesett embereket fotóháttérnek, önlobogtatásra felhasználni.

Sokat tehetsz a világért a fogyasztásod korlátozásával, takarékossággal, lemondással is, ez akkor való neked, ha nem vagy kapcsolódós fajta, és nem igényled, hogy hirdesd magadról a jótékonykodást, csak a felelősségérzeted hajt.

És amire én kaptam rá: adhatsz az egészségedből. Lehetsz donor: petesejt-, vér-, plazma- és csontvelődonor.

az ötvenedik plazmaadásnál kis ünnepség volt. emellett harmincszoros véradó is vagyok

Már ígértem ezt. De nem könnyű döntés mégsem. Most belevágok. Valakinek én is hozzájárulhatok a gyógyulásához, a szerepem pedig az ő számára pótolhatalan, mert nagyon kell egyezni a szöveteinknek. Hogy képes legyek rá, ahhoz az kellett (mivel a csontvelőt altatásos műtéttel veszik), hogy sokat lássak ilyen beavatkozásokból, betegekből, meg se kottyanjon a tű, a testnedv látványa, tudata, a fájdalom.

13 thoughts on “oszd meg az egészséged!

  1. Szar lehet neked, ha értelmes munka helyett arra kényszerülsz, hogy a gyógyszerplazmások szétszurkálják a vénáidat. A gyerekek örökségéből meg addig lehet megélhetést szerezned, amíg fel nem nőnek. De előbb-utóbb ők is átlátják, hogy miben él(n)tek.

    Kedvelés

    • Nekem nagyon szar, hogy annyira egészséges és felelős vagyok, hogy vérem, plazmám, csontvelőm, erre időm is jut égési sérülteknek, transzplantációra váróknak, vérzékenyeknek és hematológiai rákos betegeknek. Ezért vállalom a heget és a macerát. Ennél nincs is szarabb! Egy nap beléd, a rosszakarattól szétrohadt testedbe is az én vérem csöpög majd.

      Én nem veszem el a gyerekeim járandóságát, hanem te nem bírod elviselni, hogy újságíróként és bloggerként tisztességes jövdelemet hoztam össze, nem szokásos, nekem megfelelő módon, ezért turkálsz a magánügyeimben és próbálsz vádaskodni, befeketíteni.

      A helyzetem miatt járó juttatásokból és a keresetemből felnevelem őket, ahogy más is a sajátját, csak én szülői segítség, nyafogás, elszálltság, agyonabajgatás nélkül. De te biztos jobban csinálod, a gyerekeid, életed, karriered és a tested is jobb az enyémnél.

      Már nem tudsz mibe belekötni, igaz-e?

      Te mire vagy büszke? Én nyolc vitathatatlan érdemet említek csak januárból. Közte van a magazinfotózás, egy 80 százalékos könyvkézirat, segítség egy nagyon súlyos helyzetű embernek, pro bono edzéstartások és az 50. plazmaadásom. Emellett, de ez nem különös érdem, csak a szokásos, írtam hat cikket, összeszerkesztettem négy másikat és fordítottam kettőt. Mindezt a blogon és a blogos projekteket kívül.

      Kedvelés

      • Jól látjátok: a jokurvaanyad nick e-mailje az, hogy gerleevadogoljonmeg, neki valami nagyon durva koppanása, alulmaradása van velem szemben, és rengeteg ideje figyelgetni, írogatni. Nem érzi, mennyire nevetséges a nyílt, ugyanakkor tekervényes szarkeverése.

        Kedvelés

      • Éva, a szétszurkált vénát a másik posztból veszi (újra a fedélzeten című), az ottani király fotó fáj neki, ezért jön azzal, hogy nincs értelmes munkád. Így tereli el a szót.

        Kedvelés

    • Továbbra is a blog nem megy le a torkokon, hogy én még mindig (a koppintók elfáradtak, bebuktak), és fontos nekik és követnek és említenek, új projektek, és szeretem és keresek vele – egy ideig azt hittem, a brutál izmok fájnak újabban, de a blog a nagy, keserű béka a te torkodban…

      Kedvelés

    • Igazi görény gnómot láthatunk megnyilvánulni itt.

      Én is járok (a konkurenciához, a Corvin negyedbe), és nem munkának tekintem, nem is ahelyett csinálom. Nekem ez pihentető és társadalmilag is hasznos kiegészítés, hetente, kéthetente fél óra, olvasok vagy alszom közben. Iszonyú hiány van, nagyon sokan várnak a vérkészítményekre.

      Kedvelés

  2. Nem sajnálod az ilyeneket, Éva?
    Rajtuk csak a legegyszerűbb kapcsolók (pénz, szex, érdek, csoporthoz tartozás) nyomkodhatók. Csalódottak, keserűek. Erre jár az egyszeri ember, jó esetben is valami szar munkában tengődik, és azt látja, hogy tehetséges vagy, budai vagy, utazol, röpködsz, azt csinálod, amit szeretsz. Neki ez felfoghatatlan. Ő meg hiába gürcöl, nem jut egyről a kettőre.
    Én valahol megértem őket.

    Kedvelés

  3. Sok a nyavalygás. Mindenki ennyire szar állapotban van?
    https://allergia.cafeblog.hu/2017/07/21/a-plazmaadas-kellemes-es-kockazatmentes/
    Ha rászorulsz, ne nyavalyogj. Éhes leszel, igen, mert a tested okos. (Én nem szoktam éhes lenni, és semmilyen panaszom nincs, ép a vénám is, csak vannak pici tűszúrások.)
    Soha nem vagyok beteg, nem kapok el fertőzéseket, nem vagyok fáradt kemény sport mellett sem.
    Ha nem szorulsz rá, akkor döntsd el, tudod-e vállalni, megoszthatónak tartod-e a testnedvedet, egészségedet.
    De ne hisztizz. Nem kötelező, nem paliztak be. Ez megint lúzerműsor: mása nincs, csak öntudata, öt forint átrkedvezményért másik boltba megy, neki se jönne rosszul havi huszonötezer plusz, meg a kaja, de jujuj, csúnya plazmacég őt kihasználja.
    Tudjuk, mi történik a plazmával, azt is hogy keresnek rajta, meg azt is, hogy itthon miért ennyi a juttatás, és mennyi Bécsben avgy Berlinben. Mi ez a hőzöngés?
    Én speciel örülök, ha kijön még hat színházjegy vagy négy éttermi kajálás ebből a kis pluszból.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .