szépeket ír

a szerelmeslevél mint műfaj

A szerelmes levélnek, itt most külön írtam, jelzős szerkezetként, az írásbeli ráhajtásnak és önkifejezésnek széles a spektruma. Megdöbbentő, mik fakadnak fel a pennákból, mi mindent mutatnak meg vagy fednek el az emberről és szándékairól.

Nincs irritálóbb, mint annak a levele: nyáladzása, nyomakodása, akit nem szeretsz. A verbális győzködése, önillegetése, bizonykodása és önsajnálata, együttérzésedre való apellálása. Aki rögtön ajánlattal nyit. Aki szerint csak jól kell fogalmazni, és meglesz az, hiszen ő akarja.

Meglátod a küldeményt, a borítékot vagy az e-mailt, és az az émelyítő érzés, hogy jaj, ne, már megint. Pedig már megmondtad, hogy nem kell, nem, nem, nem ő az. Az első levél még nem is volt irritáló. Az csak meglepett.

De ha nem vagy durva (és miért lennél, “szerelmes” férfit hagyományosan sajnálunk, “miért nem vagy vele kedvesebb”), akkor azt hiszi, csak bizonytalan vagy. És ha ír, ha remél, ha kitart, akkor majd mégis megpuhulsz.

És aztán ugyanilyen levelekben vádaskodik, nem képes a nehéz érzéseit magában intézni, ehhez nem elég erős, rádönti a frusztrációt. A tegnapi poszttal ez úgy kapcsolódik, hogy abban a helyzetben is abból lett a sértődés, hogy nemet mond a célszemély, ő pedig abban a hamis hitben volt, hogy neki joga, hatalma volt akarni, és neked pozitívan kellett volna fogadni. És hosszan haragszik, mert nem tudta rád erőltetni magát.

A minap érkezett ilyen, nem szerelmes, de nyomakodó, és nem gondolom, hogy csak velem csinálja. A névelő után a baszás szó az első:

Ez volt az eleje.

“1 kis pocak” – robogok Nyíregyre!

(Ezért tanácsolom, hogy ne társkeresőzz, mert a maradék sítlusérzéked is elhagy, elbutulsz, főleg ha amúgy se vagy kifinomult.)

Megírtam neki, hogy én ekkora embereket eszem reggelire. A nemet nagyon tudjuk, azonnal. Én abból is, vagyis, az is biztossá teszi a nemet, hogy akit nem szerettem, az sose volt a leveleiben szellemes. Annak gáz a helyzetfelismerése.

Viszont nincs nagyobb, reszkettetőbb boldogság, mint attól kapni szerelmes levelet, akitől odavagy. Amikor mondatokba szilárdítja, amit sejtesz, ami már alakul, de sokkal több van, mint hitted. És amikor nem csak szépeket ír (vers, idézet, rózsás képeslap – ilyen is volt, őt leállítottam hamar), hanem megalkotja, kifejezi, és az sokkal több és intenzívebb, mint remélhető. Nem az aktus bejárata, hanem külön univerzum, az emberi teljességé. Azt akarja, a levele is tetsszen. És ha százat kapsz! Ha naponta. Ha ömlik, ha már nincs annyi szó, amennyire…!

Hogy utóbbi fajtából sokkal több érkezett, azt köszönöm az égnek. De végül is logikus: irodalmár vagyok. És ezért szerelmes levelekbe lettem külön is szerelmes, ami szorzásként működik.

Fő szerelmeim írtak, jól írtak, tilosban is írtak, félelem nélkül, vallomásosan, viccesen és megrendítően is. Ma már a lányom kapja, sír is. Ír is. Rajzol.

Amit neked írtak, amiben boldogan ismerted fel magad, istennőségedet, azt soha senki nem veheti el már. Kimondott szónál is kevésbé. Túléli a szerelmet. Vigyázz rá.

13 thoughts on “szépeket ír

  1. Papírra írtat még csak egyszer kaptam, tévedés volt, reménykedett, hogy valami, de nem, bennem nem volt semmi. Nem válaszoltam, nem forszírozta. Aztán sokkal később egy másikat, az megdöbbentett, meghatott, szép volt. Kár, hogy a küldője az csak olyan volt, nem pedig Amolyan. De még így is, úgy éreztem, hogy lát, engem lát, én vagyok neki olyan, aki nagyon. Ez jó volt.

    Volt a szignifikáns Valaki, aki nem tudott az maradni, de tizenegy év akkor is egészen hosszú idő együtt. Fontos volt. Amikor még nem voltam túl rajta, valamiért folyton azon ettem magam, hogy ez az egész csak nekem volt fontos. egész végig beképzeltem magamnak, én csináltam hülyét magamból, ő csak hagyta, néha a szemét forgatta titokban, amikor sok voltam, de tolerált, aztán meg nem. Ez nem igaz, ezernyi jele volt, hogy nem, valamiért mégis egészen sokáig ez volt a visszatérő félelmem, így utólag. Megalázó lenne, ha így lett volna. Ha így volna, az életem meghatározó része csak egy nagy önátverés volt, de ez nem így volt. Gondolom nem is úgy, ahogy elképzeltem, különben máig együtt lennénk.

    Ez ellen segítenek az emlékek. Nem szívesen nézegetnék szerelmes leveleket tőle, nem is voltak. Szerelmes rajzok voltak, azok nem voltak komolyak, de sok volt, viccesek voltak és kedvesek, de azokat sem szívesen. Valahol még megvannak a gépemen (számítógépes grafikák voltak, persze, két kocka egymás közt ilyeneket csinál). És persze voltak hosszú párbeszédek, vallomások. Frappánsak is, viccesek is, tényszerűek is. Komolyak.

    Egy kedves emlék:
    Amikor összejöttünk, az első egy-két, tapogatózó hónapban, volt egy sms-váltásunk. Még csak találkozgattunk, külön laktunk, külön aludtunk, Ő harmadikos gimis volt, én érett huszonkevés éves, nem is vettem komolyan, néztem, mi sül ki belőle. De azért vonzott.
    Volt egy sms-váltásunk, még a régi butatelefonokon. Igyekszem visszaidézni. Külön voltunk, lefekvés-idő. Kaptam tőle egy sms-t:
    (ő) hiányzol
    (én) te is nekem. Jól esik ezt hallani
    (ő) hát nekem nem esik jól érezni. Igaziból tényleg hiányzol, nem csak duma. jó lenne veled lenni. Rossz, hogy nem vagy velem.
    ….

    Nem tudom, hogy folytatódott, de folytatódott. (és ennél sokkal frappánsabb volt, de tényleg. Igenis, az volt.) Tapasztalatlanok voltunk. Meghökkentett. Ez nem a szokásos csajozós duma volt, amit akkoriban vártam, nem pont tőle, de mindenki ilyeneket magyarázott. Nekem ő hiányzott kicsit, valóban, de én még a régi rendszerben voltam, ahol ezeken a lépéseken végig kell menni, van a csajozós szöveg, amire a megfelelő választ kell adni ha akarok valamit. és ennyi. Addig voltaképp alig hiányzott. Az sms-váltás megsokszorozta a hiányzás érzését. Találtam egy srácot, aki nem a korosztályom, szinte gyerek, de utcahosszal veri a korosztály srácokat. (én nem irodalmárokkal ismerkedtem, ő sem volt az). Ez a srác tudja, hogy mikor szokás nyáldumákkal kábítani az “áldozatot”. és nem teszi, sosem tette, viszont tudja, hogy a nyál mögött igazság is lehet, és nem fél kimondani, és nem törődik vele, hogy az eredeti verzió csak nyál, mert képes átértelmezni a szöveget, és szuggesztív erővel át is adni a saját értelmezést. És persze az önirónia, az is ott volt. Minden.

    Aztán folytatódott a kapcsolat, úgy, ahogy, nem számít. Ez az apró epizód nekem egy meghatározó élmény. Vissza lehet nyúlni hozzá.

    Kedvelés

      • Állati stresszes a célozgatás, folyton dobozolva, kategorizálva, felcímkézve lenni, meg szabadkozni, hogy igen, fővárosi vagyok, igen, nem nyomorgok, igen, értelmiségi a közegem, magyar szakra jártam, igen, okos férfiak akartak engem, és én is őket, mert hasonló a hasonlónak örül.

        Kedvelés

      • Eszembe nem jutott célozgatni :O, pláne erre. Még tudat alatt sem csinálhattam, mert pont az ellenkezőjét érzem/gondolom.
        NEKED már miért kellene szabadkozni a pozitív dolgaid miatt?! (válasz: semmi okod nincs rá. Persze, hogy okosakat akartál, persze, hogy magadfajtát, ebben semmi extra nincs, eddig is tudtam, például a bejegyzésben is benne volt, amúgy is magától értetődik)
        Én voltam az, aki szabadkozik, mert az én közegemben a 180-as IQ mellé sem jár automatikusan a jó íráskészség, alacsonyabb a léc, ráadásul ez egy réges-régi emlék, ami visszanézve kicsit már butácskának is tűnik, ugyanakkor nagyon kedves nekem, féltem, hogy leszólja valaki. (persze nem a szabadkozás a legjobb módja annak, hogy ezt megakadályozzam, az csak ösztönösen jött).

        Én is okosakat akarok, én is magamfajtát akarok (voltak is ilyenek), más szempontok a fontosak, mint neked. Ilyen módon nem irigylem azt, ami neked jutott, mert ők neked voltak jók, nekem nem lettek volna azok, ugyanez fordítva.

        Kedvelés

  2. Óh, fényes ifjúságom édes pillanatai! Minden levelet Férjjel oda-vissza két cipős doboz őriz és hol egy régi kézzel írott receptes füzetből pottyan még ki mindig régi vallomás, vagy íróasztal fiókjából találtatik elő saját költeménye. Kettőnk közül ő volt a grafomán, de már elmúlt neki, és a tűz is csak szelíden pislákol. És meglett asszonykorom izgalmas, titkos szerelme, kivel már csak digitális szerelmeslevelek jöttek-mentek és a környezetemben már mindenki tudta, hogy mitől virultam és vidultam, kivéve Férjet. Ám amikor ügyesen lebuktattam magam többször is, hogy vegye már észre mi folyik és akadályozzon meg benne, akkor szerelmes levelei és versei megint záporozni kezdtek felém. Ennek már 10 éve, most békesség van.
    Anyám halála után előkerült Apámmal a 4 évig tartó udvarlás ideje alatt váltott levelezésük (“a harmat cseppjétől nyílik a virág”), megsárgult, borítékok 60 filléres bélyeggel az 1950-es évekből. 2 éve készülök, hogy elolvasom mindet (csak 1-2-t olvastam), és időrendbe rakom, de félek, hogy kiderül, miért is volt annyira koraszülött a testvérem. 😀

    Kedvelés

  3. Ó, gimnazista és egyetemi diákságom szerelmeslevelei! Szerintem a 21. század beköszöntével a papírra vetett szerelmeslevelek leköszöntek. Vagy ha ír is valaki, nagyon ritka madár, pláne, ha olyat!
    Rengeteget leveleztem kamaszkori szerelmeimmel, az egyik grafomán volt. Házasságkötésem előtt rituálisan eltüntettem mindet.
    Tavaly egy diákot indítottam angol OKTV-n, ahhoz kell olvasni is. Kölcsönadtam neki a Picture of Dorian Gray-t. Bele volt dedikálva, hogy kitől kaptam, mikor, töltőtollal, szerelmes szavakkal. Sose láttam viszont, a gyerek elhagyta valahol. De már nem bánkódom ilyenek miatt, mert ez csak egy tárgy, a szerelem emlékét meg sose veheti el tőlem senki.

    Kedvelés

  4. Első szerelmemtől is van még meg pár levél, és őrzöm a második szerelmemmel a katonakorából való egy éves naponkénti levelezést is egy jó nagy dobozban 🙂
    Exférjjel nem leveleztünk sose, legfeljebb ilyen hűtőmágnes alatti cukiságok, hogy mikor ki vigye le a szemetet.
    De a kedvessel való teljes virtuális levelezést lementettem legalább öt helyre, nehogy elvesszen, abban olyanok vannak, hogy ha néha felkúrja az agyam valami triviális baromsággal, akkor előveszem és elolvasok belőle pár oldalt, és rögtön újra szerelmes leszek. Egy külsősnek valószínűleg nem annyira romantikus, hálistennek, ha kifelé is annak tűnt volna, nem vesz meg ezekkel a dumákkal kilóra 🙂

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.