finoman szólni

a kíváncsiságod miatt vagy itt és olvasol, ezt ne feledd

Mikor szólunk? Ha gond van, ha zavar valami. Vonzata az -ért ragos okhatározó. Szól valamiért.

A helyzet, amelyről most írok, a kényszerű és felszínes társulásokban szokott előfordulni: tágabb kollégai körben, edzőtermi társnak, szülőközösségben szólunk.

Csak úgy mondani valamit, az szerintem – ezekben a viszonyokban – határátlépés. Nem véleményezünk, nem adunk tanácsot, nem szólunk bele, nem “segítünk”, nem várjuk el, hogy az illető barátságos legyen, aktív legyen, részt vegyen mindenben, mert az emberek nem egyformák, és nem tudhatjuk, kinek milyen az élete. (Én sokszor hittem azt, hogy valaki érdektelen, elutasító, nem kedvel, miközben depressziós volt, szégyellt valamit, nem akart a házastársa előtt magyarázkodni, hogy miért jön el színházba velem, vagy nem volt pénze a közös programra.) (Én pedig nem barátkozom már, mert nincs átjárás. Magukat értelmiséginek valló nők azt támadják bennem, ami az intellektuális lényegem).

És főleg nem beszéljük ki az illetőt a közösségen belül, a háta mögött.

Ha finoman lehet szólni, akkor inkább ne is szólj, mert nem kell, nincs gond. Amikor már szólni kell, akkor viszont érdemes pontosan fogalmazni.

Az meg bántó lesz. De hát baj van.

Én nem tudok ebből kiutat. Ez a mostani helyzet megmutatta a dilemmát: hogy vagy belemegyek az ő kommunikációs utcájukba, amely szerint nincs is semmi baj, ez természetes, nem is úgy volt, itt úgy működnek a dolgok, hogy… (törzsi logika), és nem azért van, félreértettem, ne higgyem én azt, felfújom, Bíborka (agresszor) nagyon is jóindulatú… nézzük meg a másik oldalt, mindig kettőn áll a vásár (édes jó istenem), vagy pedig kimondom, ami van: nem természetes, hagyja abba, gond van, régóta csinálja, kártékony, a család bennfentes, Juli nem bántott senkit, csak létezni szeretne.

És hát lehetett volna nem szólni, majd csak vége lesz, kibírjuk (felső tagozat, új tanár), de a múltkor a sok nem szólás oda vezetett, hogy megerősödött a dinamika, és egyvalaki levette a hangulatból, hogy Julit össze lehet rugdosni.

Ha valaki nem érti, mi a baj, akkor nem tud változtatni. Ha elmagyarázom, mi a baj, hogy ez nem valami eseti dolog, hanem az illető gyerek teljes tévedésben van, hatalmaskodik és árt hetek óta, garanciát kérek (ne menjen a közelébe, de még aznap mégis megy, még alázza), akkor a szülő megsértődik, kikiált ellenségnek. Ez a dilemma. De nem hagyhatom, mert az ép eszem vész el: a helyzet nyilvánvaló, és mindenki tagadja, nagyon is feltűnően, hogy jaj, nem, dehogyis. Én nem állok be tagadni a kedvükért.

Eleve ahogy rajtunk pörögnek folyton. Anya írja, hogy a kislány rengeteget mesél, sokat beszélgetnek rólunk, Juliról (új hús!). Ők már előbb tudtak rólunk, hogy jövünk, és hogy Bíborka minden újnak segít, terelgeti és felkarolja őket (vészcsengő a szóhasználat is), de ha mi nem szeretnénk, akkor nem… Higgyem el, másoknak is volt ilyen problémája (az isten áldjon meg, semmi probléma nincs, a lányod szekálja a lányomat!!!), de majd megoldódik minden, bízzam BENNÜK. És: majd, hosszú idő múlva már minden rendben lesz, EZ EGY NAGYON SZERETETTELI KÖZÖSSÉG! De addig még hosszú idő telik el!

A kis Bíborka meg az anyja majd engedélyezi, hogy mi is vehetünk levegőt, nem kell majd megalázkodni, nyelni a szemétkedést, kivívtuk a helyünket?

Felnőtt emberek tényleg komolyan gondolják, hogy egy gyereknek attól van több joga, hogy régebb óta van az osztályban? Hogy az, hogy valaki bassza a csőrét, megalapozza azt, hogy bántsa? Ő ilyen kis határozott, szókimondó egyéniség.

Én tudom a lányomtól, hogy a kislány KÉMCSAPATOT szervezett a barátnőkkel, melynek ő a kapitánya, hogy figyeljék, Juli kivel játszik, hova megy, mit csinál. Majd jó hangosan tették a megjegyzéseket. Merő segítőkészségből.

Ezt magyarázzák ők most.

Get a life…

Ha nem fogalmazom át, az kellemetlen lesz, sajnos, de hát az igazi kellemetlenség az, ami miatt szólok, és akkor már ne én sasszézzak körbe, hogy jaj, ő (pont akivel a gond van!) ne bántódjon meg. Jaj, nehogy félreértse.

Az volna a feladatom, hogy azt jelezzem vissza: a kislány rendben van, jó fej, segítőkész, nincs itt gond. Ez kötelező, mert minden szülőnek érzékeny pont a gyereke, mert a mivé-nevelés identitás, a morális helyesség a tét, és ők jó család. Csak a probléma éppen az, hogy ez a jó fej kislány túl sokat képzel magáról, rögeszmésen rászállt Julira, pont mint rám a trolljaim. És ugyanazért:

  • azt gondolja, hatalma van, övé a terep
  • új, más, szabad, ellenzéki, kvalitásos? Maceráljuk, míg be nem törik!
  • rajzhoz nincs saját ötlete, utánozza
  • szerelmére irigy.

Tehát én szóltam, a nevén neveztem a dolgokat, és amikor nagyon tagadták, akkor már szándékosan a konkrétumokat mondtam. Azokkal a szavakkal, amelyek azt jelentik, amit. Nem fogalmaztam át, és nem is hallgattam el.

És mivel neki ez érdeksérelem, pengeszája lett, hallgat, mérges.

Most a kislány szűk szemmel bámulja a lányomat egész nap. Na, azt szabad (csak azért vicces).

Most majd jön, hogy mi mit csináltunk, kitalálják utólag, és hát milyenek vagyunk mi, velünk mindig ez van, “a kislánnyal nem lenne semmi baj, csak az anyja ír valami blogot” – és igen, barátaim. Mindig, mindenhol ez van: én nem görnyedek és nem vagyok szarul, nem járok mágazoltánra és nincs műkörmöm. Szólok, nem félek. Szabad, kereteket túl komolyan nem vevő, nem buzgólkodó, hierarchiát el nem ismerő, nyílt vagyok. Mindig, mindenhol feltűnő, hogy a lányom nem tableten nőtt fel, lénye erejét nem az abajgató, helyette szervezkedő, befolyásos szülei adják, hanem önlényegű. Nem gondolja, hogy neki minden jár, ellenben kreatív. Nem kavar meg intrikál. Nem gonoszkodik vissza sem. Ügyes, ugribugri, madár. És hát elég szép is. A tények makacs dolgok.

31 thoughts on “finoman szólni

    • Van, aki azt hajtogatja, hogy én tehetek róla, hogy Julit miattam utálják.
      Pedig nem utálják. Sőt. Épp ez a gond. És akárhogy is csavargatom, nem tudok olyan helyeseltbudai meg nyüzsgős lenni, meg bevágódós.
      De örök kritikus sem vagyok, minden oké nekem, ha a lányomat nem kínozzák, pécézik ki.
      Most, hogy felvetettem az of-nek ezt, rákezdte, hogy lehet, hogy Julinak évet kell ismételnie.
      Eddig erről nem volt szó. Nem vette észre, de burkoltan fenyegetett.
      Láttam, hogy alakult ez, hetek alatt. Hogyan űzi, megy utána, tárgyalja ki. Mások se kedvelik a kislányt.

      Kedvelés

      • Ez egy burkolt fenyegetés.
        Azt is mondta pénteken, hogy Juli a fő tantárgyakból folyamatosan felmérőket ír e héten. Féléves anyagból. Nem mondta, melyik nap miből, se a pontos anyagot. Nem érzi, hogy egy gyereknek, aki amúgy egész nap tanul (mást), ez megfoghatatlan.
        De nem tudja, mit tesz, hogy ez direkt szívatás, csak csinálja. Ahogy Jézus mondta, úgy.
        Juli két hónapot hiányzott, ezért. De ezt nem tőlünk tudja. Ez mind a szóbeszéd. Viszont ha mondom neki, nem hallgat meg.

        Kedvelés

      • Amit írsz. A rendszerszintű problémák, az erőszakpártolás, tehetetlenség, oda nem nézés. A fontosszülő tabu, a gyereke is. nemértjükszülő rúgható. Egyelőre finoman.
        Mindent alázatosan kéne, átfogalmazva, na de hetek óta megy a szekálás.
        Nyilván “utánam néztek”. 🙂

        Kedvelés

      • Évet kell ismételnie, mert egy másik gyerek piszkálja? Eddig azt hittem ez tantárgyi tudásától függ.
        Nagyon durva, hogy egy ilyen problémára ez a reakció egy tanár részéről.

        Kedvelés

      • Ja, nem ezért. Ezzel csak eltereli a szót a piszkálódásról. Ez rejtett visszavágás, hogy én puncsoljak, viselkedjek, ne legyen “nagy a szám”. Sakkban tart. Juli jaj de rengeteget hiányzott (ez az ürügy, de nem tudja, mennyit), de küldené óráról pszichológushoz, mert milyen kis érzékeny.
        Valaki innen súg nekik, úgy írjatok.
        Már ha buzgón kinyomozta, hol van ez. 🙂

        Kedvelés

      • Hát az meg mi, hogy nem mondja meg, miből ír felmérőt a gyerek?? (Témazárót két héttel előtte be kell jelenteni — nálunk e-naplón keresztül a szülőknek is. )

        Kedvelés

      • Ami a könyvben van. minden “fő” tantárgyból. Egyszerre, egy hét alatt, nem mondja, melyiket mikor.
        Valahol meg akarja fogni A Renitens Kislányt, Aki Egyszer Átlépett Egy Pókot És Két Hónapig Nem Járt Iskolába, és ezt buzgalomnak, lelkiismeretességnek álcázza.

        Kedvelés

  1. És pont az lett gyanús, hogy olyan nagyon tagadta mindenki. Végig se hallgatta, már mondta: ő nem olyan! Ő kedves, cuki, jólelkű, segítőkész! Higgyem el!
    Mintha vigasztalni kéne, letagadni… mert tényleg gáz, és mindenkit tudja, hogy gáz.
    Olyart se hallottak még, hogy valaki azért “segítőkész”, mert mindennek róla kell szólnia, kontrollál, fontoskodik, beleszól mindenbe, nem tudja elviselni, ha ő nincs benne a dolgokban?

    Kedvelés

  2. Ez most a régi suli vagy az új? Vagy nincs is új? Lemaradtam.
    De, igen, minden pont így.
    Amióta tavaly rábeszéltem a barátnőmet, hogy váltsanak iskolát, mert amiben forognak, az csak rosszabb lesz (hetedikes és másodikos gyerek, mindkét osztályban elképesztő szőnyeg alá söprések, bandák, klikkek, bántalmazás, gyerek kifordul önmagából, agresszió napi szinten, tanárok meg se látják, a bántalmazó mellé állnak, szokásos magyar oktatási rendszerhibák), már nem fukarkodik a szólással. Az új iskolában egyetlen kislánnyal van baj, de már nem az ofőhöz ment, nem futotta a felesleges köröket, hanem iskola után odament a bántalmazó, kiközösítő, agresszív kislány anyukájához, és belemondta szép határozottan a szemébe, hogy mit nem fog eltűrni, mi lesz a következmény, és volt olyan kemény, hogy meg se hallgatta a mentegetőzést, azóta viszonylag nyugi van. Nem kell finomkodni szerintem se.

    Kedvelés

  3. Azért nekünk, budapestieknek mégis van másik négy-öt intézmény, ahová még fájdalommentesen, vagy napi extra fél órával el tudjuk vinni a gyerekeinket. Nyilván nem akarjuk, mert nem lehet félévente iskolát váltani, és ha ugyanazok a gondok, meg kell oldani. Szerintem egyébként nem lehet. A gonoszság, ostobaság, kicsinyesség, irigység nem gyógyíthatók. Ha meg jogilag megyünk neki, még jobban befeszülnek. De nyilván megéri, hogy látszódjon, nem lehet akármit. Nagyon drukkolok, hogy sikerüljön leállítani őket, de basszus, tényleg ez kell???????????????

    Olyan történések vannak már megint, barátnőm rokonával, durván bántalmazott elsőssel, elkenés, jegyzőkönyv, iskolaváltás, megúszás. Hihetetlen, a sztori felénél már rosszul voltam. És megint a rendezett, megfelelni akaró gyerek húzta a rövidebbet, a bántalmazó maradt. Ha naiv lennék, feltenném még a kérdést: HOL ÉLÜNK, EMBEREK?

    Vidéken ezek a problémák hatványozódnak, most vagyunk benne, van a családban ilyen. A rendszerhibák ugyanazok: nem megfelelő emberek maradtak benne az oktatásban, illetve ha azok, kicsinálják őket a többiek, a követelmények, a túlterheltség, a hozzá nem értő iskolavezetések. Van egy gyerek a családban, elképesztő bántalmazást kellett elviselnie nem gyerekek, hanem tanárok részéről, és a szomszéd falvakba azért nem veszik fel, mert vagy a saját tanárai intézték el, hogy ne mehessen át (rágalom, hazugság, ordas fenyegetések), vagy ha hajlandók is lettek volna, olyan tanárhiány van, hogy nem vállalják, küzdenek így is a fennmaradásért 16-19 fős osztályokkal, nincs megoldva egy csomó szakóra, és ennyi. 2019-et írunk, uniós tagállam vagyunk, elvileg jóléti államban élünk, nincs háború, nincs éhezés (mindenhol). Döbbenet, szégyen.

    Kedvelés

    • “nekünk, budapestieknek” ahol én lakom, minden másik iskolában több a könyöklés, szülői nyomásgyakorlás, lélektelen rivalizálás.
      Lőrinc még jól járt. Neki buli az élet, most már számít az agya, kreativitása, otthoni alapú értékrendje, kulturális hajlama (ami itt némelyeket annyira zavart, mintha nem volna érték, de szerintem érdem is, nem csak érték). Ő az 5-8. osztályt szenvedte meg. De nagy hiba volt oda menni, meg az a tanárnő.

      Kedvelés

      • Elképesztő. Ugyanazt a szart tapicskoljuk akkor körbe-körbe? Mi van felsőben? Meg főleg, kik? Országos szinten? Nem akarom leírni, mivel jönnek kilencedikbe ilyen-olyan általános iskolákból a gyerekek, de évről évre döbbenek meg azon is.
        Meg én azt is hiszem, hogy a mi generációnk szülőként többségében igen elbaszott egy szülői gárda. nem tudok mást gondolni. főleg ezek után.
        Apokalipszis-hangulatom lett ettől a sok mocsoktól, úgy, hogy az én gyerekeimnek minimális fos jut a felsőből, főleg azokhoz képest, amiket évek óta hallgatok meg olvasok.
        De az jó, hogy legalább középiskola tekintetében jobb a helyzet. Örülök Lőrincnek! Ilyen iskolát kívánok én is a fiamnak, most kezdett el szárnyalni, úgy vártam már, mikor lesz ilyen.

        Kedvelés

      • Minden konfliktus abból van, hogy egyes emberek, de inkább a többség, mindenesetre az összes aktív/hangadó valaki törzsi szellem (igazodás, csoportnyomás, “jó közösség”, birkaság, közös érdekek) és konformizmus miatt azt gondolják, joguk van úgy viselkedni, ahogy nekik kényelmes, nem is gondolkodnak rajta, teljesen kifacsart, visszaélős módon is, meg mert “mi régebb óta itt vagyunk”, vagy irigy, vagy fel van háborodva, és akkor:
        megüt a fogason
        teljesíthetetlen, zavaros feltételeket szab és évismétléssel fenyeget, ahelyett, hogy segítené a MINDENKI SZERINT kedves, jó fej, eszes kislányomat, pedig tudja, mit tettek vele
        közelembe jön ambivalensen (“idegesítesz, de legyünk barátok”), magát virítja, kóstolgat, imponálni akar és kritizál (ez is egy szülőtárs, Dávid osztálya)
        rászáll a lányomra, követi, zaklatja, hangulatot hergel,
        – én erre szólok, azt, ami van, nem maszatolom el (pl. tudom, hogy kibeszéltek, tudom, hogy a kislány befolyásos családból van, ez zaklatás)
        ők azt gondolják, nekem nincs jogom ehhez, hallgassak, hiszen… (kitalálják vagy felhasználják a momentumokat)
        Az igazság vitathatatlan és nagyon gáz.
        Erre ellenséget csinálnak belőlem, bosszúból hazudoznak, összesúgnak, kirekesztenek.
        És a támogatók, mindig vannak, sose nyíltan, csak sunyiban, írnak nekem, nem vállalják.

        Kedvelés

      • És akkor most mi lesz? Nagyon drukkolok, hogy ez most máshogy legyen, de basszus, mitől lenne máshogy????ÁÁÁÁÁÁÁ

        Kedvelés

  4. Visszajelzés: szépeket ír | csak az olvassa — én szóltam

  5. Híjjj… te jól idetapadtál!
    A lihegésed, bosszúvágyad a tiéd.
    Az életem az enyém, a döntéseim, az infóim, a jó érzéseim, az igazságaim, és megítélésre sem alkalmasa részleteket csak én tudom, magyarázkodni biztosan nem fogok. Az önbecsülésem és a pénzem is az enyém. Nem bitorolja és teszi tönkre senki.
    Lubickolok ebben, mert korábban folyton mások definiáltak, pofáztak belém.
    És semmilyen módon nem ellenérdekelt egyik gyerekem sem velem, együtt élünk, nincs ilyen, hogy “jussuk”, ez csak a blog meg a munkáim miatti irigykedésed és dehonesztálásod megint. Le kéne nyelni a békát.
    Egy 11 éves kislányról írsz, jellembajnok. És te moralizálsz…

    Kedvelés

  6. ‘majd, hosszú idő múlva már minden rendben lesz, EZ EGY NAGYON SZERETETTELI KÖZÖSSÉG! De addig még hosszú idő telik el!’

    Hát anyuka nem kertelt, az biztos. Ez a napnál is világosabb megfogalmazása annak, hogy addig szeretik agyon, amíg Juli be nem tagozódik a börtönhierarchia neki kijelölt helyére és fejet nem hajt az alfalány elött. Mi az a ‘queen bee’ magyarul? Mármint ugye nem a méhecskékre vonatkoztatva… Juli hogy van?

    Kedvelés

    • Jól van, rájuk szóltam elég erősen. Julit szeretik, jól érzi magát, nem vele van a gond, a többi gyerek kedves, normális, és itt nem voltak azok a beteg és gonosz dinamikák sem, amelyek szeptemberben keserítették. A dolgozatok részben tanári hiányzás miatt elmaradtak, írja a többiekkel a szokásosakat, ezek azokon felül, sokkal nagyobb anyagból lennének.

      Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.