Igény 2019!
Avagy éppen: mitől jó?
Sokan kérdezik tőlem, mi a nívós irodalom, mi a gond a lektűrrel, mit olvassanak, kamaszaik mit olvassanak (milyen régimódi!…), összességében: honnan tudhatják, mi a jó. Erre válaszolva egy összegző posztot írok, bár nem vagyok elméleti ember, sem kritikus, sem különösebben olvasott, tehát a saját szempontjaimat deklarálom mint olvasó, határozott ízlésű, de nyitott ember és persze magyartanár, illetve eloszlatok néhány félreértést.
A kiindulópontom az, hogy nincs korlátlan időd olvasni, sem pénzed könyveket venni. Ha építő-okosító-emberebbé tevő irodalmiszöveg-élményre vágysz, mit olvass?
Én papírkönyvet olvasok, ezért erről a szegmensről tudok, de természetesen lehet és okos dolog, továbbá zöld is is e-könyvet vagy letöltött szövegeket olvasni. Viszketek attól is, hogy 30-60 százalékot tegyünk a terjesztő zsebébe. Ha tudsz, vásárolj a kiadótól, kiadói boltban, nagykerben, antikváriumban!
Csatlakozz olvasós közösségekhez, ott keress szépirodalmat, értékelj, cserélj könyveket: moly.hu, rukkola. Ha elolvastad, és nem tervezed többször olvasni, gyakran forgatni, add tovább!
Ami ezzel kapcsolatban fontos: szinte a teljes magyar nyelvű klasszikus és kortárs irodalmat megtalálod digitalizáltan a mek.hu és a dia.hu oldalain.
Nem kell mereven sznobulni. Lektűr is lehet minőségi, szórakoztató irodalom, és van átjárás a kategóriák között: szórakoztató típusból, krimiből, utazós-kajálós vagy csajos könyvből tudnak egész kiválók lenni. Minden oké ezzel, csak hát nem magas irodalom, de nem kell mindig azt olvasni. Tudd, mi micsoda, és akként olvass, akként legyenek elvárásaid. Bridget Jones.
Mi a magas irodalom? A magas irodalom nem annyit jelent, hogy egy művelt embernek tetszik, vagy komoly témájú. A leginkább azt, hogy esztétikai (gyönyörködtető) célú szöveg, amelynek intellektuális feladat megfejteni a jelentését, hatását, amely elgondolkodtat, megakaszt, érzékenyít, a világ és az emberi létezés teljességéről üzen. Az írók, az irodalom tud egymásról, így a korszerű-nívós szöveg, ahogy a zenetörténetben, a film- vagy a képzőművészetben is láthatjuk, része egy áramlatnak, haladásnak, nem lehet ugyanazt újdonságként elsütni 2010-ben, mint ami 1970-ben volt meglepő. A szerzők legjava halad, újít, formateremtő, ebben oly egyedi a mi Esterházynk.
A nívós szöveg sokszor trükkös, fura, elvarázsolt, elemelt. Murakami Haruki. Vagy a szerkezete csavaros, meglepő, feszült. Ian McEwan.
A jó szövegben néha meghökkentőek a mondatok, burjánzóak, élesen pontosak, hosszúak, árnyalatok sorát fejezik ki, és ettől tanulj meg nem félni. Krasznahorkai László. De vannak az egyszerűség esztétikájának is tőmondatos bajnokai. Fejes Endre.
A jó szöveg nem fél az emberi valótól, a sötét témáktól, bugyroktól, és többnyire nem kínál megnyugtató, feloldozó hepiendet. Intelligens ember nem mond ilyet, hogy “kár, hogy pesszimista”, és “tetszett, csak kár, hogy nem jó a vége”. Sofi Oksanen. A legjobb szövegek gyakran nyomasztóak. Megint csak: Krasznahorkai László. Ha nem bírod azt, hogy valami sűrű, nyomasztó, hosszú (ugyanez: filmen), akkor te cukorkaként olvasod a könyveket. Ami nem baj, az ember lazul néha, csak ez az élmény nem azonos a kíváncsi, világmegértő célú olvasói elvárásból fakadó élménnyel.
A jó szöveg társadalombírálat is tud lenni: felráz, megkérdőjelez, ellenzéki természetű, tetemre hívja a status quót. Lionel Shriver. Nyomaszt, elkeserít, kifejezi a tipikus helyi létállapotot, egyben mitológiát teremt. Bodor Ádám, Tar Sándor.
Nem érdemes boltok sikerlistáit alapul venni, amikor választasz, hiszen ami kereskedelmi értelemben népszerű, az nem okvetlenül minőségi. Például a Libri szépirodalmi eladási listáján olyan könyvek tarolnak, amelyek a fenti értelemben nem számítanak (magas) szépirodalomnak.
2023. április 17-én ezek voltak a bestsellerek a Libri Oktogon téri boltjában (az egész hálózatban, de ott fotóztam):
A fent értelmezett szépirodalmi (magas irodalmi) mű száma e polcon: nulla. A rangos hely a terjesztőt és a marketinget dicséri. Ezért nem érdemes ezekre a lapozni. Ezek a listák a FOMO-embereknek hasznosak, vagy aki strandra megy.
Ez amúgy kereskedelmi, nem minőségi értékelés. Márpedig a magas irodalom nem sikerágazat, tehát nem a példányszám, eladás dönt.
Kritikusokra és irodalmi díjak rangsoraira (Libri, Aegon Művészeti Díj) inkább figyelj. Vagy folyóiratokra. A Magyar Narancs a 2018. karácsonyi, dupla számában összeszedte a Minimum tizenegyes! lista utolsó öt évének legjobbjait (Csomagmegőrző, Ötéves összesítés. Minimum százhuszonnégyes! – a Magyar Narancs magyar irodalmi sikerlistái, 2014–2018). Magyar írókról van szó, és prózáról. És egy népes kritikusi testület döntött eleve is az egyes listákkal kapcsolatban, akik értenek hozzá.
Az első három lett, tehát a tízes évek közepének szakmailag legjobb könyvei szerintük:
Nádas Péter: Világló részletek (toronymagasan)
Kun Árpád: Boldog észak
Tompa Andrea: Omerta
Én egyszer, de ez régebben volt, mert mára durván átpolitizálták ezt is, megnéztem, kik voltak az elmúlt jó pár évben Kossuth-díjas írók, költők, és tőlük választottam olvasásra verseket, regényeket. Rakovszky Zsuzsában is így mélyedtem el, szerencsémre már az első regénye, A kígyó árnyéka idején felfedeztem. Ugyanígy érdemes belekukkantani a Nobel-díjasok listájába is: nem egyenletesen élvezetesek, a fordítóktól is sok függ, de mind nagyok, például Alice Munro lélegzetállítóan kitűnő novelllista, de a régi kedvencet, Doris Lessinget is ajánlom.
Érdemes kiadókat választani: a legrangosabbak még mindig a Magvető, az Európa, a Kalligram (a Libri bekebelezte őket közben), de jó tud lenni a Scolar, a Gabo és mindazok, akik a fenti szerzők jogait kezelik: Ian McEwan egyes könyveit az Ulpius. Tompa Andrea Omertáját pedig a Jelenkor.
A didaktikus, tanító célú, direkt szöveg rossz. Mondanám, hogy olvasókönyvbe való, és ott is találod meg. Anyám erőltette ezt, bűntudatkeltésből, reflexes moralizálásból, hogy Móra Ferenc: A szánkó. Milyen szép történet, van neki tanulsága. A szegény gyereknek semmije nincs, szánkózni se tudott egyszer se, nem maradt játéka, semmije, az öregasszony kb. egy nappal később fagyott meg, a gazdagok továbbra is vígan szánkóznak, a rendszer ismét érintetlen maradt. Az utolsó mondatért le tudnám fejelni a szerzőt. És anyám azon gondolkodott, Móricz-e vagy Mikszáth a szerző… Olvassatok Illyést (Puszták népe), Móriczot, Csalog Zsoltot! Ők nem írnak giccset.
Rengeteg írót említhetek, szoktam is, most ajánlom néhány kedvencemet. Regényírók, a fentieken kívül:
Guy de Maupassant
Bródy Sándor
Karácsony Benő
Galgóczi Erzsébet
Örkény István
Fejes Endre
Doris Lessing
Nádas Péter
Závada Pál: Jadviga párnája
Spiró György
Bartis Attila
Borbély Szilárd
Dragomán György
Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy
novellista:
Raymond Carver
Alice Munro, őt már írtam
Molnár Ferenc (A százados köpönyege, Noran)
Tar Sándor – keress rájuk, dián, meken, könyvtárban!
Jelenlegi legnagyobb íróink Esterházy halála óta Nádas Péter, Krasznahorkai László, Spiró György, Bodor Ádám, Závada Pál, Parti Nagy Lajos. Nem, Szabó Magda nem jó író. Ez az én nagy csalódásom, hogy erre lassan rájöttem, de jobb ilyesmit úgy kijelenteni, hogy ismered őt is, mert fontos jelenség.
Írjatok élményekről!
Volt ilyen rovat is, de igen vegyes, olvasói szerkesztés. Azért vannak benne figyelemreméltóak:
https://csakazolvassa.hu/ti-irjatok-konyv/
Ahogy a címkében és a tegnapi posztban is láthatjátok, meghirdettem az Igény 2019 kampányt. Nem eszünk silányságot, nem olvasunk és nem fogyasztunk gyatra tartalmakat, nem várunk sült galambot (sem szívemhez kisgyerek), nem kattintunk butaságra, és időnként leveleket írunk azoknak, akiktől kitelne a minőség, mégis szutykot gyártanak.
csak az olvassa. én szóltam 
A 12 éves lányom két napja azt kiabálta nekem az öt hónap alatt kiolvasott Harry Potter sorozat után, hogy csak azért sem fog ő szépirodalmat olvasni, mert én leszóltam a HP-t. meg Leiner Laurát. Neki mit adjak a kezébe? Elegendő az, ha lát engem és az apját olvasni? Örüljek, hogy “legalább olvas”? De hiszen a kortársait is látja…
KedvelésKedvelés
Nagy hiba volt leszólni, mert a gyerekek HP-t is ritkán olvasnak, olyan erős a kütyük csábítása, ráadásul a legjobb fajta kalandirodalomról van szó (LL nem, de azt se kell leszólni). És nem kell semmit konkrétan a kezébe adni, körbe kell venni kellemes káoszban sokféle könyvvel. Ösztönző környezet. És rábízni, mi érdekli, mihez van türelme.
Töröm a fejem, én 12 évesen Zolát olvastam, az sem okés.
A Lauder korosztályos ajánlója kitűnő:
http://lauderkonyv.strikingly.com/
KedvelésKedvelik 1 személy
Nagyon színes, gazdag és izgalmas válogatások, az ötlet és a megvalósítás is remek, az is, hogy van “Felnőtteknek és gyerekeknek” kategória is.
KedvelésKedvelés
Én boldog lennék, ha a lányom kiolvasná akár a HP-t is, de majdnemhogy diszlexiával nem sok remény van rá. Voltunk nevtanban, nem kapta meg az sni-t, de a btmn-t igen.
Nem adtam fel a reményt, de tudomásul vettem, hogy nem úgy olvas, mint én.
Mi együtt megyünk könyvesboltba. Sokszor megegyezünk, hogy csak nézelődünk. Megmutatja, mi érdekli, én is mutatok ezt-azt. Aztán békén hagyom, hogy nézelődjön kedvére. Látom, hogy leül a fotelba, bele-bele olvas valamibe, és nekem ez is öröm.
A szépirodalmat, amit szeretném, hogy megismerjen, azt felolvasom, vagy legalábbis egy részletet belőle. Ilyenkor újraélem a saját olvasmányélményemet, meg a régi meseolvasó estéket.
Ha valami nem érdekli, hagyom, választok mást. Gazdag a világirodalom! Az is tök érdekes, hogy mi ragadja meg.
KedvelésKedvelés
Aprilnek, Lehet, hogy erdemes lenne kiprobalni valami e-olvasot, amelynek a hatteret sotetre a szoveget vilagosra allithatod. Diszlexia pozitiv iranyba modosithato valamelyest, konnyebben olvassak a sotet hateru de vilagos betuket. Masreszt kiprobalhatjatok a sorkoveto eszkozt (nemtom a pontos nevet) a lenyege az, hogy az a sor lathato amit epp olvasnak az elotte es utana levok takarva. Vagy keszitsetek egyet otthon akar, sotet, fustszinu plexi-lapbol.
KedvelésKedvelés
Lucerna, nagyon köszi! Ki fogjuk próbálni! E-olvasót amúgy is szeretnék, főleg az idegen nyelv tanulásához, de ezt a projektet akkor begyorsítjuk!
KedvelésKedvelés
Ifjúsági irodalomból friss élményem Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám. Nagyobb kamaszoknak, gimnazistáknak. Alkoholizmus, családon belüli erőszak a témája, macskatesbe költözött Karinthyval és Kosztolányival.
KedvelésKedvelés
Mikor a fiam tízévesen felfalta a Harry Potter sorozatot, én is gondban voltam. Valakitől ajándékba kaptuk aztán A villámtolvajt, és benne ragadtunk a Percy Jackson univerzumban (Rick Riordan). Nincs fantasztikusan megírva, a kalandregények kliséit alkalmazza, de zseniálisan beleszövi a görög-római mitológiát, és olyan ötletes, hogy én is elolvastam mind a hét kötetet, most jött ki a nyolcadik, a záró. Volt, hogy délután a gyerek olvasta, este és éjjel meg én, mert annyira izgalmas volt…
Most ilyenek mennek a tizenhárom éves fiúgyerekeknél, hogy Magisztérium sorozat, A vadonjáró tanítványa, iszonyú jókat lehet böngészni a könyvesboltban, van, hogy akkor jövünk csak ki, mikor ránk sült már a kabát.
KedvelésKedvelés
A remek ajánlatokat kiegészíteném még az Időfutárral. A kiskamaszaim olvasták, tőlük kaptam kölcsön, fordulatos, izgalmas, ötletes “történelemlecke”.
KedvelésKedvelés
Olvasni nagy-nagy öröm nekem! Az utóbbi évtizedben egyes barátnőim íróvá lettek (Tompa Andrea, Molnár T Eszter), más pedig barátnőm lett, és őt úgy ismertem meg, hogy ír (Cserháti Éva). Látom az útkeresésüket, örömeiket, nehézségeiket és sokat tanulok ebből. Nem értem amúgy, hogy hogyan lett ennyi író a közelemben egyszerre, vszg. merő véletlen. Róluk nem beszélek, mert elfogult vagyok.
Mit olvasok még? A kiadó nekem is szempont újabban, Jelenkor, igen, azt megnézem, ők mit adnak ki, itt is van személyes kötődés egy szerkesztővel azóta. Tőlük nagyon tetszett mostanában Paolo Cognetti: Nyolc hegy. Szeretem a sodrását, a képszerűségét (zömmel kis észak-olasz faluban játszódik), azt, ahogyan megvillan a hegymászás benne, de még inkább az útkeresést, találkozásokat, elmenéseket, számvetést, emlékezést, amelyek beleférnek egy életbe. Menstruációs görcsök kínoztak egy nap, hát kiolvastam egy ültő (fektő?) helyemben.
KedvelésKedvelés
Parázs vitákat tud kiváltani egy ilyen kérdés: mi a jó szöveg? Főleg az előző rendszerben szocializálódottakkal. Az a tapasztalatom, hogy elsősorban tartalmi érveket fogok hallani. Például azok, akik az előző rendszerben szocializálódtak, de nem munkás vagy paraszt származásúak, a történelmi témájú szövegeket mondják, lehetőleg 1945 előttről. Aztán előkerül Wass Albert. Mivel be volt tiltva, ezért az automatikusan jó. Na mindegy, érdekes.
Nálam ez nem tartalmi, hanem formai kérdés. Ezt nem úgy értem, hogy mindegy a tartalom. Hanem, hogy ugyanazt meg lehet írni lektűrnek és magas irodalomnak is, mind ismerjük a stílusgyakorlat fogalmát. Ezért aztán a tartalom mégis majdnem mindegy.
A múltkor volt egy érdekes eset. Beleszerettem egy gyerekvers-könyvbe a boltban és megvettem (Keresztesi József: Mit eszik a micsoda?). El is vittem magammal karácsonyra, és felolvastam belőle, csak úgy viccből. Anyám, meglepetésemre, húzta a száját. Például, egy verssor: “szereti a vapiti a döner kebabot”. Hát de ez milyen hülyeség, mondja anyám, a gyerek nem fogja érteni. Én erre, hogy miért, azt érti, hogy ez a klázli, ez a flaska, ez meg itt a részeg Miska? Mégis óbégatják és nevetnek rajta. Szerintem az nagyobb hülyeség. A vapitin kétévesen röhögünk, meg tetszik a ritmusa, AMI A LÉNYEG, ötévesen rájövünk, mi az, hatévesen a kebabra is, tizenegy évesen pedig összeáll, hogy ebben mi is a vicces. Ez persze gyerekvers és tök más téma, de szöveg azért, és érdekes volt a reakció. Hogy azonnal a tartalomra, a formát nem is értékelte egyáltalán. Pedig szokta hallani az időmértékes ritmusokat.
Én most a Végtelen tréfa c. nagyregényen rágódok (David Foster Wallace), hát egyáltalán nem könnyű, tartalomra viszont Amerika, jövő, drogok, sport, fogyasztói társadalom, politika. Hány és hány lektűr van a témában! Itt viszont a szerző direkt húz a csőbe, az elején semmit, de semmit nem ért a b. olvasó, az ötszázadik oldal táján fel-feldereng, hogy jaaaa… De ehhez ott kell lenni agyban, összerakni a darabokat, emlékezni, ki kicsoda, és melyik rövidítés mit takar. Fáradtan ki se érdemes nyitni, mert semmi nem megy át. Teljes figyelmet követel. Magas szintű szövegnek tartom, és igen jó a fordítás is.
Nekem még a felsoroltakon kívül: Yann Martel (Pí élete), Anne B. Radge, Tóth Krisztina, Toni Morrison, Margaret Atwood, Olga Grushin, Tatyjana Tolsztaja: A macskány, Michael Cunningham. Most ennyi jut eszembe.
KedvelésKedvelés
Érdekes amit írsz, én is tapasztaltam. Varró Dani: A szomjas troll kötetét nem bírták befogadni a nagyszülők. A négyévesem nagyon szereti, élvezi, és ami nem utolsó szempont, én is szívesen olvasom neki, huszadjára is.
KedvelésKedvelik 1 személy
Mostanában örömmel tájékozódom a molyról. Van egy-két igazán színvonalas értékelés, egy-két olyan felhasználó, akiknek az ajánlása már-már garancia arra, hogy az adott könyv olvasásra érdemes.
Végre kezd beállni egy olyan új, egyensúlyi állapot, hogy a klasszikusok mellett a nemzetközi és hazai kortárs szerzők is kikapcsolnak.Tompa Andreától a Fejtől s lábtól-t olvasom most, és már megrendeltem Jón Kalman Stefánsson A halaknak nincs lábuk c. művét és Mathias Énard-tól Iránytűt. 2019-ben mindenképpen nekifutok Paul Auster-től a 4 3 2 1-nek, illetve reményeim szerint A Varázshegynek.
Ja, Bodor Ádám! Emelt érettségire kellett elolvasnom a Sinistra körzetet, a kedvencem lett a feladottak közül, azóta is lelkesen olvasom más írásait is.
KedvelésKedvelés
Sinistra-körzet! Nálam top 10-ben van most.
KedvelésKedvelés
Csak néhány gyors ajánlás, hogy mit szerettem, mi illik a felsorolásba:
– Feministáknak Han Kang Növényevője. Megrázó, egyszerű, tiszta próza, gyorsan olvasható könyv, ami sokáig veled marad.
– Lucia Berlintől a Bejárónők kézikönyve, csodálatos novelláskötet, három-öt oldalon bemutatott életek, sehol egy felesleges mondat, minden tűpontos, kicsit távolságtartó.
– Elena Ferrante Nápoly-sorozatáról nem gondolom, hogy magasirodalom, de fényévekre van a lektűrtől is, nagyon szerettem.
– Chimamanda Ngozi Adichie-től a regények magyarul, főleg Az aranyló fél napkorong, az esszék pedig angolul, mert ha jól tudom, nem fordították le őket. Elképesztően intelligens, afrikai, feminista, érzékeny, de távolságot tart a karaktereivel.
– Takács Zsuzsától A búcsúzás részletei hidegrázós élmény, van benne szülés, születés meg halál, szerintem még mindig nem értettem meg és dolgoztam fel teljesen, ezek a versek tényleg nagyon közel jöttek.
Szerettem még az elmúlt egy-két év olvasmányai közül: Jaume Cabré – Én vétkem, John Williams – Stoner, José Saramago – Vakság, Jonathan Franzen – Szabadság, Borbély Szilárd – Nincstelenek, Virginia Woolftól meg bármi, az utóbbi időben például az esszéi kerültek elém.
Épp várnak rám, de látatlanban is ajánlom őket: David Foster Wallace – Végtelen tréfa, Krusovszky Dénes – Akik már nem leszünk sosem, Krasznahorkaitól az Aprómunka egy palotáért meg az új Nádas.
Sokáig nem olvastam lektűrt, mostanában előkerülnek jobb krimik vagy scifik, de nem sokra emlékszem a pár órányi kikapcsolódás után. Sok szépirodalmat olvasok, de nem mindig van lelki energiám elmerülni egy szövegben, ilyenkor kerül elő valami nagyjából súlytalan. Olyat viszont már nem csinálok, hogy valamit hiúságból, valamilyen képzelt csoporthoz tartozás miatt olvasok, ezért az Ulysses például pár oldal után képes volt egyszerre idegesíteni és untatni, már nem kezdek neki újra. Irritálnak a múltba révedős, régenmindenjobbvolt könyvek, de ha a szart szeretnék kiásni a történelem rétegei alól, arra mindig kíváncsi vagyok (ezért is vettem meg rögtön az Omertát, a Kitömött barbárt, Forgáchtól az Élő kötet nem marad újabb verzióját meg Zoltán Gábortól az Orgiát). Több nőtől szeretnék olvasni, ez a cél erre az évre.
KedvelésKedvelés
Fú, öröm olvasni ezeket.
KedvelésKedvelés
Az Én vétkem nekem is a tavalyi év meghatározó olvasmánya volt, A Pamano zúgásával együtt.
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Próbálom rendszerezni a gondolataimat, mert ha könyvekrôl van szó, nagyon el tud szaladni velem a ló. Tavaly a Geopen kiadótól megjelent könyveket olvastam, mindegyik nagy élmény volt (nem reklámnak szánom a kommentet, remélem, maradhat).
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Marina Lewyczka: Ragadunk
Obioma Chigozie: Halászok
Sofia Oksanen Nagy kedvencem. Joanna Bator szintúgy (Homokhegy). Ha már lengyelek, Akko olvastam Mrozeket, na ez èrdekes, az ô írásait nem szeretem, elavultak. Simán el tudom kèpzelni, hogy amikor írta ôket, modernnek számítottak. Amikor ôt olvastam, az motoszkált bennem, holy mièrt ír pl. a reklámok hatásáról (Hazatèrèsem naplója) úgy, mintha ez valami vadonat új jelensèg lenne?
Tök jó, hogy it elôkerült Wass Albert neve. Nem tartom ôt jó írónak. Amikor tizennyolc èves voltam, odavoltam a regènyeièrt, kèsôbb viszont egyszerûen modorosnak találtam ôket. Most is annak találom, nem jó szöveg egy olyan szöveg, amely csak egy bizonyos èletkorban olvasva tud újat mondani. Ti hogy vagytok ezzel?
A szánkò: benne volt a harmadikos olvasókönyvemben. Irtóztam tôle, Csacsadèr varga neve van olyan lehetetlen, mint Szabó Magda Csabadulja.
Rakovszky Zsuzsától egy regènyt olvastam (A kígyó árnyéka), ès olyan èrzès volt, hogy a szöveg csak az agyamig èr el, nagyon èrdekes, elgondolkodtató, de a szívemig már nem hatol le. Furcsa volt emiatt olvasni.
Jó olvasni eat a posztot a kommentekkel együtt. Már alig várom, hogy otthon legyek, ès többet olvashassak. 🙂
KedvelésKedvelés
Próbáld esetleg A hullócsillag évét. Nálunk az felhozott valami mélyet mindenkiből.
KedvelésKedvelik 1 személy
És A hold a hetedik házban.
KedvelésKedvelés
De jó, de jó! Köszönöm! Nagyon keveset olvastam az elmúlt években, idén ez máshogyan lesz!
KedvelésKedvelés
Nálam most olvasásra várnak:
Kosztolányi Dezső: Mindent bevallhatok
Paul Auster: New York trilógia
Michael Chabon: Ragyog a hold
újraolvasásra vár Naomi Alderman: Hatalom,
befejezésre vár a Világló részletek. Sajnos félbehagytam pár hónapja, nem voltam megfelelő lelkiállapotban hogy olvassam, nem tudtam eléggé figyelni rá.
KedvelésKedvelés
Éppen most olvasom a Mágneshegyet. Nagyon lassan haladok vele, mert állandóan gondolkodnom kell közben; még elalvás előtt is a szövegen kattog az agyam.
Rakovszky Zsuzsától a Céliát olvastam eddig és most vettem meg még két kötetet tőle. És kaptam karácsonyra egy Karafiáth Orsolyát is, nekem ő is bejön.
A legjobb meg az, hogy könyvutalványt is kaptam. A fenti ajánlóknak ezért nagyon örülök.
Viszont már annyi könyvem van, hogy alig fér el…nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem néha csak úgy nézegetni is jólesik a könyvespolcot
KedvelésKedvelés
Mágneshegy nekem is nehezen ment és befejezetlennek éreztem. De mások nagyra tartják. Nincs nagy sztori, csak jól s kevésbé jól megírt részletek. A szakma belső élete, igen. De nekem mégsem jött be.
KedvelésKedvelés
Egyetértek, én kilenc tizednél abbahagytam, de a jó részletek nagyon jók.
A nagy szerkezet nehéz, kínlódom én is a regénnyel…
KedvelésKedvelés
Éva ajánlására kezdtem bele a Mágneshegybe nyár közepén, és mivel mindig a kertben olvastam, citromos-mentás valamivel a kezemben, nekem ez könnyű nyári olvasmány. Az elején sokat röhögtem, mert én is akkor voltam végzős egyetemista, mint amikor a regény játszódik, maximálisan tudtam azonosulni a világgal. A második fele más miatt volt érdekes, az is személyes kötődés. Szerintem nem sikerült úgy egybeépíteni a két részt, hogy szervesen kapcsolódjanak, de várom a következő regényét, hátha majd abban. Másnál is éreztem, hogy lenne posztmodern elem is, lenne ilyen-olyan hagyományos vagy tudatfolyamos narratíva, de nem érett össze valahogy.
KedvelésKedvelés
Olyan sok érdekeset említetek, sajnálom, hogy nincs egy-egy goodreads-kontakt a kommenteknél
Én most legutóbb Robert Seethalertől olvastam a Trafikost, és borzasztó régi adósságot tudtam le azzal, hogy két este alatt a Cseres Tibor Hideg napokját is. Előtte Oravecz Imre volt, Az én végén meg elég sok halállal, haldoklással, gyászkultúrával kapcsolatos szakirodalmat, meg nagyközönségnek szólót, de ebben a témában maradva. Filmek is ilyenek lettek nézve, újranézve.
KedvelésKedvelés
“lettek nézve” :)))
KedvelésKedvelés
Kevés világirodalmat olvasok (sajnos), az utóbbi hónapok emlékezetes olvasmányai főként onnan kerültek ki mégis:
Catherine Millet: Mesés gyerekkor
Laetitia Colombani: A hajfonat – a tematikus kapcsolat miatt Oksanen Norma c. könyve, de abba csak beleolvastam
Anne Carson: Vörös önéletrajza
Han Kang: Növényevő
Visky András új verseskötete
KedvelésKedvelés
Nem akarom ismételni az itt leírtakat, nagyon nagy, minőségi élmény mind egy szálig – hogy érek én rá ennyit olvasni? magam is meglepődtem, persze nincs Tv nálunk és a wifi sem ér el az én szobámba – de, ha ajánlhatok írót 2019-re Zoskának, és nem csak neki: Szécsi Noémi! A Nyughatatlanok, a Gondolatolvasó, a Finnugor vámpír, az Egyformák vagytok, a Kommunista Monte Christo… Tompa Andrea is nagy író. Én rá szavaztam a Könyvfesztiválom, bár tudtam, hogy Nádas nyer. Az Omerta és a Kettő orvos után a Hóhér házát is megszereztem a könyvtárból, de látom, újra kiadták, meg lehet venni. Zseniális írás!
KedvelésKedvelés
1. Anyámmal pontosan ez a beszélgetés zajlott le. Tehogy érsz rá ennyit olvasni?? – kérdezi. Nincs tévém – mondom erre. Ja, tényleg, mondja.
2. Annyira jó, hogy te is úgy említed azt a regényt, hogy Kettő orvos 🙂 Én is így szoktam, mert sose jut eszembe, hogy Fejtől s lábtól. Most is rá kellett keresnem, hogy melyik a kettő orvosos.
KedvelésKedvelés
Az egyetlen lányregény, amit felnőve is élvezek: Alexandra Ripley: Mary öröksége. Ismeri valaki? Lányregény ez egyáltalán? Szerintem igen, ilyen ifjúsági, de van benne minden, kurvák, gengszterek… de tinédzsereknek való módon. Azt szerettem benne, hogy nem néz hülyének, mint a Váratlan utazás-félék.
KedvelésKedvelés
Arra figyeltem fel, hogy ha olyan a mű, hogy köze van hozzám, sőt, még elevenembe is vág, nem tudom folytatni. Így hagytam abba anno az Iszonyt, és mikor már rég rászántam magam a válásra, és befejeztem, mindent értettem. Szerintem ilyen a szépirodalom. Üt, ha kell, és beleszól az életembe. Ugyanígy, Háy Jánost is sokat olvastam, de nála olyan tömény az emberi nyomor, hogy egy idő után nem bírom.
Szabó Magda fél életművén átrágtam magam pár éve, és onnan tudom, hogy ő nem jó, hogy végig lebegett bennem valami rossz érzés, mintha az elbeszélő szigorú tekintete rajtam is fogást keresne, de minden könyv végén tudtam, hogy semmi köze az életemhez. Talán A Danaida érintett meg kicsit, de szerintem ezek a könyvek 50 év múlva kihullanak a kánonból. Az ajtó körüli hype-ot sosem értettem. És a macskákat is utálom, mindet.
KedvelésKedvelés
Igazad van A Danaida még elég jó. Emberi, erős, nem ideologikus.
Úgy gondolom, már most sincs bene az igazi élvonal-kánonban, csak híres és kortünet. Ez egy ilyen népszerűségi valami, amiben benne van.
KedvelésKedvelés
Engem Az őz érintett meg nagyon komolyan, mert van benne valami számomra elemien átélhető szerepjátszás-vonal. Az ideológiai faszságok mögül felsejlett valami olyan nagyon fontos mentális torzulás, ami nekem is volt, és Az őz annak idején sokat segített helyretenni. De sajnos nagyon durván nyomul ideológiailag, mint a jókislány, aki kurvára meg akar felelni, és egyébként szerves része volt ez is annak, hogy mélyen érintett a mű. Hogy az író leleplezi ennek a szerepjátszónak a boldogtalanságát, úgy, hogy közben ő maga is játssza a szerepet, szinte látom, ahogy kinéz a kézirata mögül, ugye, jól csinálom ,elvtárs?
Az ajtótól meg konkrétan idegrángásom van.
KedvelésKedvelés
De akkor mindenki elvtársakra sandított. mintha megszínezték volna a levegőt, nem volt kivétel. Aki nem, az meg nem írt, hanem elment gyárba dolgozni.
KedvelésKedvelés
Mit gondoltok Ulickajáról? Három regényébe fogtam bele, az egyik novelláskötetét végigolvastam, de olyan rosszul voltam mindegyik után, mint akit megvertek. Úgy nyom le, hogy nem emel fel a végén, semmi katarzis. Vagy van, csak nekem nem jött el?
KedvelésKedvelés
Én Ulickaját nagyon szerettem, az első magyar megjelenésekor olvastam a Médea gyermekeit, aztán sorban még egy csomót, kicsit bele is fáradtam, és valahogy van egy olyan – meglehet csalóka – érzésem, hogy ez nekünk, akiknek van Kelet-Európa tapasztalatunk, jobban szól, és többet mond, mint a nyugatiaknak. Szvetlana Alekszijeviccsel is így vagyok. De lehet hogy ez hamis. Van olyan, irodalmon kívüli élményem is, hogy én úgy gondolom, nagyon értem ezt a szovjet/posztszovjet tapasztalatot, de aki valóban ott élt, az azt jelzi vissza hogy “egy oroszt csak egy orosz érthet meg igazán”. Na ja. …magad vagy, mondták, bár velük voltam volna én boldogan ,)
Ulickaja itt Németországban is népszerű volt az elmúlt években mindenesetre. Szerintem nagyon nem egyenletes színvonalúak a regényei, én személyesen még a Kukockijt nagyon szeretem tőle.
KedvelésKedvelés
Ket regenyet olvastam, az egyik a kukockij volt. Amig olvastam tetszett, kikapcsolt, de semmit nem tudok felidezni beloluk, nem maradt nyoma. Igy most nem is tudom mit gondoljak rola…
KedvelésKedvelés
Én szerettem a Médeát és az Életművésznőket, de én az anyámat eladom egy jó novelláskötetért, vagy egy jó pikareszkért, vagyis a kötetből egyért is hajlandó vagyok megvenni a könyvet. És még az Elsők és utolsók, amit a címe miatt vettem meg.
Meg még, ha már lektűr: Anna Gavalda. Jó lektűröket ír.
KedvelésKedvelés
Surik, Médea, Vidám temetés, Kukockij esetei..én szerettem ezeket, a Jákob lajtorjája meg itt figyel a polcról, hogy mikor veszem már végre elő.
Még egy írót szerettem volna ajánlani: Jorge Luis Borges. Most jelent meg egy kötet az összegyűjtött novelláiból a Jelenkornál, a Jól fésült mennydörgés.
KedvelésKedvelés
Borges nekem nagy kedvencem! Meg az egész dél-amerikai stáb, García Márquezestül!
KedvelésKedvelés
Ha Ulickaja, akkor a Jákob lajtorjája és a Surik! Nekem ezek tetszettek legjobban.
KedvelésKedvelés
Nádas, Parallel stories
KedvelésKedvelés
sziasztok!
kivalogattam 3 konyvet, amiket mar nem fogok ujraolvasni (tetszettek, de rengeteg mas konyv van, amit olvasni meg szeretnek) ezert elajandekoznam. erdekel valakit?
janne teller: semmi
janne teller: minden
alessandro d’avenia: feher, mint a tej, piros, mint a ver
KedvelésKedvelés
Az egyik influenszer, gyönyörű és erre rátarti nő, annyira nem tud már hogyan interakciókat generálni, hogy lefotózta magát egy könyvvel. Mit olvassak? Ajánljatok letehetetlen könyveket!
A kezdeményezés tisztaságához, őszinteségéhez méltó válasz is érkezett. Tőle bármi:
https://www.book24.hu/szerzo/sandor-aniko?gclid=Cj0KCQiAzKnjBRDPARIsAKxfTRC6ht0wqSdbMxfmbA5OkUK-p3DjrVpc2zk3kX4kPNH2olbsWuIMB2UaAh55EALw_wcB
Milyen tudati szinten léteznek emberek?
KedvelésKedvelés
https://444.hu/2019/03/05/madarcsicserges-szolt-amig-a-foldet-szortak-tandori-dezso-sirjara
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: kultúrharc | csak az olvassa. én szóltam.
Jó volt visszaolvasni, huh! Hozzáfűzném: Alekszijevics Elhordott múltjaink olyan korkép és sajnos, előrejelzés is, hogy egymagában ezért megérdemelte a Nobelt. (“A legmodernebb fegyvergyáraink vannak. Mit csináljunk velük, álljunk rá fazekak gyártására?” – mondta a volt nagyhatalmú. Vérfagyasztó, nem?)
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
Döbbenet, hogy egy valaha igazi író ezeket így tolja, és amikor az elkurvulás (rádió, feleség- és klánreklámozás, dilettánok promózása, aktuálpolitikai hörgés) miatt lenézi a szakmája, akkor politikai üldözöttet játszik.
Ők, ugye, a rangos Péterfy akadémia írói. Kinek van pofája ilyen kvalitású embereket bátorítani, a pénzüket elkérni, nekik publikációs felületet biztosítani? Zokogsz, félig a röhögéstől, elképesztő.
KedvelésKedvelik 1 személy
kurvasok pénzért őket hitegetik
KedvelésKedvelés
Jézusom, de rossz! Egy fél jó mondat van benne, azt is el kellett rontani szájbarágással.
Ja, és valaki mondja már meg a többieknek, hogy a kurva ‘tartalmát’ szóval megalkották a nyelvtanban a ‘felesleges tárgy’ mondatrészt.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: kérdeztétek | csak az olvassa. én szóltam
Visszajelzés: az olvasást népszerűsítik | csak az olvassa. én szóltam