nem értik a mai világot

Közzétéve Szerző:

Szóval, újságok felkérnek okos szakembereket, és az okos szakemberek beszélnek. Értik a dolgukat, a saját szakterületüket, de a magyarázataikba belekevernek egy csomó “ebben a mai világban” dohogást, és nem hiszed el. Erre példa ez a cikk:

Ez a megbecsült, család–gyermek–keresztény erkölcs, olykor pocakos-professzorokbatthyányköre-rangkóros létmód, amely moralizál, óva int, “manapság sajnos” stílben ítél – ez elképesztő. Ennek ki a célközönsége? Mi ez az örök öreges gyanakvás kurrens, bevett, létező, tömeges dolgok ellen? Miért gond a szelfi, a jó test, a komolyan vett edzés? Mikor, hol találkozik ezek boldog, egészséges verziójával a doktornő?

A konzervatív, jámbor attitűd az, ami nekem nem tetszik ebben? Mert a lényeget elkerüli? Vagy generációs a különbség? Akkor hökkenek, amikor akár nálam fiatalabb nők is megérkeznek ebbe, felveszik a rendes középkorú megfontoltságot, és hajtogatják a konform, prűd, örömgyilkos nézeteket. És akkor én túlzok a sporttal, és jaj, mindenféle blogok vannak itten. Hahó! 2019 lett közben.

Ki dönt erről egyáltalán egy médiumnál, hogy kit kérnek fel? A szakértő tízezrek előtt beszél, és elemien nem érti, nincs otthon a mai világban, vagy abban a nyugatias, nyitottabb, esélydúsabb létben, ami felé jó volna tendálni. Amelyikben egyszeráű sporthelyszín az edzőterem, a sport meg az életnek úgy része, mint a fogmosás.

De azért mondja, elemzi. Hogy hogy kéne élni, mire volna jó vigyázni.

Pászthy Bea érti az anorexiát, rangos szakember. De nem érti a mai világot, amelynek a jelenségeiről az anorexia kapcsán beszél, és nem érti Bagdy Emőke, Müller Péter és nem értette Lux Elvira és Ranschburg, és számos lapszerkesztő és újságíró sem, és néha azt gondolom, Vekerdy sem.

Színházigazgató nem érti. 2012-ben Bálint Andrásnak megemlítettem, hogy az első találat, ami a nevére kijön (most nem fontos, mi), és visszakérdezett: mi az, hogy találat?

Jajaj, instagram. Ezt sokan mondják, nem csak újságban. Mert nem csak V. Kulcsár Ildikó aktív még, ítél simán a hétköznapi negyvenéves is. De úgy, hogy nem érti, mire jó az instagram. Neki ez fura, akkor mindenki hülye az instagramon, ne legyen instagram. Zárt aggyal gyanakszik, moralizál. A legviccesebb Kim Kardashian ekézése, nahát, milyen felszínes is ő – a szerző ugyanezt adja elő az instagramon, ugyanúgy rúzsozva, high life-ot kötelezően hozva, főállásban ön- és bárkimás-promózva, gondolattalanul, szűrőzve, magyar méretekben és színvonalon.

Úgy maradtak, vagy ami rosszabb: ismétlik anyáikat, és lengetik a mutatóujjukat. Nem tűnt fel, hogy ma már teljesen más szülni, gyereket nevelni, a családi mintázat és munkamegosztás, a párkapcsolat története és tartóssága, a nők szerepe, a nők életstílusa, negyvenes évei, teste, esélyei, mint régebben? Az, hogy ma lehet jobban kinézni és pörgősebben élni negyvenhat évesen, mint öreganyám, az nem teher, hanem lehetőség, te! Az a teher, amikor ezt stigmatizálják.

Na most, aki nem él a lehetőséggel, annak ez persze kellemetlen, és akkor emiatt moralizál. Rosszabb esetben nem szakember, hanem egy lelkes olvasó, a wmn jelenteti meg, és nekimegy a szépségideálnak, mert az milyen káros, az őt zavarja.

Mindig, kivétel nélkül az van mögötte, hogy ő maga csonka ezen a téren.

De az nem lehet, hogy valaki pszichológusként ilyeneket mondjun:

A soványság-kultusz nem kíméli a szülőket sem, különösen a nőkre, édesanyákra nehezedik nagy teher e szempontból. A szülő amellett, hogy elvárásokat közvetít, modellt is nyújt, így a testkép- és evészavarok kialakulásában jelentősen befolyásoló tényező a szülő saját testével kapcsolatos elégedettsége, táplálkozási, illetve sportolási szokásai. Mai világunkban a társadalmi sikeresség és a fittség, soványság összekapcsolódik egymással. A közösségi média oldalait ellepő, edzőtermekből küldött szelfik üzenete az, hogy „tökéletes a testem, sikeres vagyok, társadalmilag elfogadott vagyok.”

Ha a felnőttek ezt üzenik magukról, melyik gyerek ne vágyna ugyanerre az érzésre?

– és közben ne tudja, hogy a fejcsóva mögött az ő saját problémája van. Ő nem jár konditerembe, idegenkedik, és akkor azt mondja: úgysem lesz ötvenévesen harmincéves tested. Eközben ijesztő méretű a saját testtel kapcsolatos tudatlanság és nem-tudatosság, ártalmas szokások automatikus követése.

Aki gyanakszik a sportra, az egyszerűen nem sportol, és nem érti ezt, sokszor azért, mert egy más generáció tagja, úgy maradt, hogy konditerembe buta és hiú emberek járnak, az alakja csakis megfelelésvágyból meg a férfiak miatt érdekelhet valakit. De akkor nem nekik kéne erről beszélni, főleg, ha kamaszokról van szó, és ha ezzel a kamaszok nem sportoló szüleiben keltik a parát. Hogy aztán arról kelljen vitatkozni, a tejsavófehérje doppingszer-e, legális-e.

Folyamatosan hallgatja a fiam is, hogy jajaj, minek a színházban csúnyán beszélni, az ott a szép beszéd helye, meg ez a sok meztelenség is felháborító, hova jut a világ. Ő heti háromszor jár színházba, aki ítél, az meg alig néha. Értelmes, jó szándékú emberek nem haladnak a korral, nem értik a világot, amelyben élnek, nem tudnak ítélkezésmentesen megismerni és viszonyulni, pedig a mai világ értése, kezelése és közvetítése a feladatuk volna.

Én se nézek sorozatot, ennek megvannak az okai, de számolok vele, hogy mások meg igen, és igyekszem érteni a jelenséget. Nem az van, hogy akkor az fúj. De nem is kötelező. Nem darál be így ez a sok újdonság, dönthetsz. Sem a sorozat, sem a net, sem a fitneszőrület, sem a divatos cipőmárkák nem darálnak be. Nem ők csinálják veled. Te döntesz, ne kend az instagramra!

*

Nekem meg azt magyarázza a troll, hogy én nem értem a felületet, amelyre publikálok, mert arra az ír, aki akar, azt, amit akar. Én is régimódi vagyok: ember vagyok, érző és érzékeny, és nem gondolom, hogy okés engem nyaggatni.

Nem is vagyok közmédium, nekem nem kell kiegyensúlyozottan, profi személytelenséggel mindenkihez szólnom, nem érdekem a tömegek jelenléte, vagy mindenféle csoport megszólítása – pici magánblog vagyok nagy olvasottsággal, én annak szólok, aki ezt akarja olvasni, és így érti. És a saját jó érzéseimért, határaimért én felelek.

Az egy kétezres évek eleji állapot, hogy nosza, internet, kommentdoboz, essünk neki. És már mindjárt itt a harmadik évtized. Több éve belátta a nyugati világ, hogy a kommentelés így nem megy, elbutít, manipulatív, és szabályozni kell. 

És irtották a trollokat és moderálnak és bannelnek és kurrens téma a netes bully, és olyan subszabályzatok vannak a redditen, hogy csak nézek. Mert közben, 2004 óta rájöttek, hogy nem úgy van az, és iszonyú káros a netes, reagálós, unatkozó erőszak. Ami nem érti, mire jó igazán az internet.

Így lettem én a progresszív.

31 thoughts on “nem értik a mai világot”

  1. Nem a mai világunkban kapcsolódik össze “a soványság” és a “társadalmi siker”, és ez nem valami felszínesség, probléma vagy torzulás, hanem minden kiegyensúlyozott és jóléti társadalomban norma, hogy nem hízunk el. A fittség nem tud negatív lenni, hiába próbálják önhajszolásnak meg divatnak beállítani, ez irigykedés, mert a fittség maga az élet, életerő, önbizalmat ad. Az a torzulás, hogy a családi élet és a munka évtizedei alatt a nagy szorgalomban és megfelelésben olyan alacsony az életminőség, hogy nem sportolnak, eszükbe se jut, legfeljebb fogyókúraként, és annyi stressz, frusztráció, mártírság gyűlik fel, hogy érzelmi evővé válnak és kötelezően elhíznak emberek.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  2. Szervusztok! Először is szeretném elmondani, hogy rendszeresen futok. Egy kisfiam van , akivel itthon vagyok jelenleg. Férjem általaban 12 órázik. Viszem a háztartást jellemzően minden nap frisset főzök. Semmilyen elôre elkészített ételt nem veszünk. Megvan a napirend stb… de mégis úgy érzem sokszor nagyon elfáradok és az Instagrammról ömlő inspirációkat lehetetlennek érzem. Mikor itthon van a férjem elmegyek úszni is. Ez max. Heti 1x fér bele. Emelett sokat kellene erősíteni is. Ez persze itthoni tornával eléhető. Amit azonban sokszor látok Insta környezetben , hogy pl.3 gyermek mellett felkészülnek egy triatlon versenyre azt sugallva , hogy ez banális mert csak fel kell húznid a sportcipőt, egyszerűen nem igaz. Ha visszamegyek hamarosan dolgozni rendes 8 h munkaidő, a jelenlegi mennyiség is le fog csökkenni. Nem azért mert lusta vagyok. Mondjátok , ha korlátolt vagyok, de számításaim szerint hajnalban vagy késő este jutna idő rá. Sitterünk nincs , egy db nagymamánk van.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én nem gondolom, hogy lusta volnál. De az Instagram a látszat világa, nem érdemes ezért haragudni rájuk. Szerintem nem sugallja amúgy, de valahogy megszervezte, büszke rá, joggal. És nem, nem banális (azzal a saját dicsőségét rontaná), hanem megér neki ennyit. Ez a prioritása. Neked mennyit ér meg?
      Nekem is három gyerekem van, és időben sportolok annyit, mint egy triatlonos. Szervezés kérdése, és egy kicsit prioritásé. Viszem őket jó helyekre, esti mese, jó kaja, egyszerű aléapanyagok, de nincs körbeugrálás és nem írok olvasónaplót helyettük.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Amikor nagyon sűrű volt az életem, akkor rendszeresen este 9 körül kezdtem otthon edzeni. Anyám más ritmus volt, ő reggel 5-kor indult futni (egyedül nevelt). Most talán elképzelhetetlen neked, de hidd el olyan sokat ad ez a heti pár alkalom, hogy simán megéri nem a kanapét/sorozatot/vasalódeszkát választani.
      Az instagramon pedig vagy keress kevésbé frusztráló tartalmat vagy próbáld megcsinálni magadnak a saját insta pillanataidat, még csak le sem kell fotóznod, elég a fejedben :-).

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Basszus. Igen, engem is ez véd meg a frusztrálódástól, hogy én magam is megcsinálom a saját “instámat” (blog, fotó, megélés, közösség, bármi), elég izgalmasnak gondolom a pillanataimat, eredményemet. Kösz, hogy megfogalmaztad.

        Kedvelés

      • Szeretném elmondani , hohy én jelenleg is aktívan sportolok. 4-5x futok/ het alkalmanket 10 km. 17 honapos a kisfiam. De úgy érzem ezt plusz 8 hs munkaidővel nem tudom majd megtartani… az instáról csak annyi a véleményem , amit fentebb is leírtam nem igaz.

        Kedvelés

    • Nekem az elmúlt pár hónap legmeglepőbb tapasztalata, hogy nem is rossz hajnalban kelni, és elmenni úszni, pedig nagyon nem vagyok pacsirta típus. A munkám is olyan, hogy délután és este van aktivitás, ezért mikor kicsik voltak a gyerekeim, megpusztultam a rendszeres korán kelésben. Elég nagy fellélegzés volt, mikor már egyedül jártak suliba, és csak el kellett indítani őket reggel.
      A lányom ősszel kezdett intenzíven sportolni, az úszóedzések reggel 6-tól vannak. Az elején kérte, hogy menjek vele, most már persze elmegy egyedül is, de most meg én nem hagynám ki semmi pénzért a heti három reggeli úszást. Felkelni néha nehéz, de ahogy belépek az uszodába, már el is száll minden nyűgösségem, Egy kicsit büszke vagyok magamra, hogy lám, itt vagyok.
      Utána meg fantasztikus az egész nap. Én már közelebb vagyok az ötvenhez mint a negyvenhez, de érzetre olyan, mintha megint harminc lennék.

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

    • Itt már mindenki elmondott mindent, amit reagáltam volna, de eszembe jutott egy rövid mondat, amit írtál, ez: “számításaim szerint hajnalban vagy késő este jutna idő rá.”
      Nem okoskodom, nem mondom, hogy de lehetne máshogy is, nem ismerem az életedet. Hajrá, szurkolok neked.

      Ami rólam kiderült, az az, hogy fényfüggő vagyok, képes vagyok korán kelni, de ha sötét van, nehezebb, a testem még nem hiszi el, hogy nappal van. Kitaláltam erre egy trükköt, elmondom, hátha segít.

      Időkapcsoló, egy lámpára kötve. Olcsó, egyszerű, mechanikus jószág, ilyen: https://idokapcsolo-ora.arukereso.hu/gao/0744h-p353002367/ bárhol kapni, például Interspárban. Ezer forint környékén. Kb egy konnektor, amit te, kézzel nyomogatva állítasz be, hogy mikor működjön konnektorként.
      A lényeg az, hogy a valós ébredési idő előtt percekkel felkapcsol az kiválasztott lámpa, nem valami agresszív darab, hanem olyan, ami utánozza a lágy reggeli fényeket. Az agyad így már előbb elkezd feléledni, még az ébresztő előtt. Így kevésbé lesz utálatos felkelni a sötétben,
      Mivel ez egyszerűen egy konnektor, variálhatod is, például ráköthetsz egy analóg rádiót is, jó zenékkel.

      Probléma persze, ha nem alszol egyedül. Talán te nem tudod használni, nem tudom.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Ez nagyon nehéz, pici gyerekkel, tudom. Nyáron sokkal jobb azért, most olyan rövid napok vannak, de májustól el lehet indulni este 7-kor is akár 🙂 aztán ahogy nagyobb lesz, mehet veled bringával, ha olyan a terep. Hajrá 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  5. Soványság, vazzeg. Értem én, hogy a százhatvancentis hevenkilósnak sokan mások fujj, de soványak, én akkor éreztem magam soványnak, mikor negyven kiló voltam. Bocs, de hörögve ugatok erre a szóra. Grrr.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. És még egy aspektus.
    Megveszi a szülő a gyereknek a kütyüt méregdrágán, mert az kell, nézegetik rajta, amit mindenki, tetszik is, onnan tanulnak sminkelni, motiválódnak, jaj, de jó, végül mégis sír mindenki, hogy milyen romboló a kütyüből ömlő nyomasztás. És ráfogja az instacsajra. Akiért amúgy rajongott meg majmolta… külső tengely, projekció.
    Igazodó, nem kritikus, kortársi nyomásnak engedő gyerekek ülnek a kütyük előtt, “de hát a többiek is” alapon mennek a hülyeségekbe, amelyektől mindenki rosszul érzi magát.
    Szívesen felfejtem, kinek mi baja itt igazán.
    A nyomasztásra panaszkodó középkorú nőnek az, hogy lóg a segge, elhízott, ő sem tetszik magának, érzi a romlást, iszogat is olykor, és amit a cikkben/facebookon nem fog bevallani: az énnemszeretésnek, a szorgosmunkaerő-gondosanyaságnak megvannak a következményei a magánéletben és a lelkivilágában is.
    A kamaszlánynak az a baja, hogy nem fejlődött ki a saját, határozott értékrendjű énje. Nem képes válogatni, kritikusan viszonyulni a tartalmakhoz, értelmes elfoglaltságokat találni, unatkozik. Nem az instagram meg a szépségeszmény a problémája.
    A szülőnek az, hogy kudarcot vallott: a gyereke szenved. És hogy ő maga is fogyókúraként, “mi tetszik a férfiaknak”, csinosság-alapon tekintett egész életében a kérdésre, ő is szenved ezzel, nem sportol, nem ismeri ennek örömét. Nem tud jó mintát közvetíteni. Pászthy Bea szerint a testük miatt aggódó, fogyózó, fitneszmán anyák közvetítenek rossz mintát. Kétségkívül létezik a jelenség, és megvannak a poklai, igen vitás anyaként a pornós idomokat és öltözködést tartani szépségnek, a nagy autót, lokálokba járást és pasizást jó életnek, miközben az illető emberileg, lelkileg, agyilag egy roncs. De szerintem soha rosszabb anyai mintát, mint egy örömből edző, fitt, természetes testű nő. Van plasztika, ami nem csinál lárvaarcot meg plasztikafüggést. És van olyan fitneszélet, ami mellett az ember barátkozik, olvas, művelődik. Ez emberi igényesség kérdése.
    Magadat karban tartani és nem panaszkodni, elkezdeni, nem tanácsadásra meg csodára várni, nem kifogásokat keresni is emberi igényesség kérdése.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Elképesztő, milyen élesen látod ezeket a problémákat. Bennem mindig csak nyüszít valami, hogy ez itt csúsztatás lesz, durva érvelési hiba, sőt, inkább emberi, de ilyen jól sose tudnám megfogalmazni. Mondjuk mostanában elég kevés ilyen cikket vagy pszichológust olvasok, leáldozott a szakirodalom falása, most élet megy az olvasás helyett.

    Tudom, hogy nem vagyok reprezentatív társadalmi szempontból, de én naponta találkozom kb 400 kamaszgyerekkel a gimiben, és kb 20-30 gyerekkel és szülővel vagyok napi-heti kapcsolatban a gyerekeim iskolájából és a környezetemben működő közösségekből.
    Azt figyeltem meg, hogy:
    1. Elképesztően megnőtt az elhízott fiúk és lányok aránya az elmúlt 15 évben. Gyakorlatilag megszűntek azok a spontán gyerekközösségek, amik még voltak az én gyerekkoromban is: internet hiányában a parkban lógtunk kutyát sétáltatva, pingpongozva, focizva, tollasozva. Nem mindig, de sokat. Most a nem tudatos, gyereke idejét nem beosztó szülők gyerekei egész délután és este lógnak a játékokon, közösségi oldalakon, youtubereket néznek, keveset vannak a szabadban, itt, Pesten legalábbis ez jellemző. Közben esznek, rágcsálnak. Csak annak van sportélete, akinek a szülei veszik a fáradságot, és amíg kicsi a gyerek, elviszik, ha nagyobb, elengedik, családi programokat úgy alakítják, hogy beleférjen. És ki tudják fizetni.
    2. Egyetlen diagnosztizált anorexiás kislánnyal találkoztam ugyanebben az időszakban, ő az elképesztően képmutató családi vallási fanatizmussal nem tudott mit kezdeni, bárhol máshol keresett példaképeket, de a szülők kapcsoltak, 18 évesen már jól van. Nem tudom, a tanítványaim közül ki lehetett vajon az, nagyon látványosan senki.
    3. Ha a kamaszlányok karcsúak, csinosak és fittek, akkor az azért van, mert naponta járnak edzeni (tanulás helyett is), hetente szoliba és körmöshöz, tetszeni akarnak, bedarálta őket a szépségipar. Ez a rosszabbik eset. A jobbik az, ha azért sportolnak, mert élvezik, mert jó. Sok olyan tanítványom van, aki 10 éve RSG-zik, naponta lovagol, versenyszerűen úszik, kajakozik, kézilabdázik, egyebek. Nekik van életük, barátaik, nem az aktuális pasi köré tekeredve tetszelegnek egyébként bomba testükben. Ők azok egyébként (a cicás, műkörmös, műszempillás lányok), akikkel érettségi után 5 évvel összefutok, úgy szét vannak folyva, hogy alig lehet őket megismerni.
    4. Nagyon kevés családban van rendes étel. Főznek a szülők, de sokkal gyakrabban van szemét kaja. A gimisek 99,9%-a szalámis és sonkás zsömlét eszik egész délelőtt, netán büfés péksütit vagy fornettit. Nagyon kevesen hoznak salátát, netán komplett hideg ebédet a menza helyett.
    5. Sok kamaszlány bojkottálja a tesiórát, mert semmilyen testkultúrája nincs, szégyell levetkőzni (normál testalkattal is, rövidnadrág-pólóra), úgy, hogy a kollégáim között nincs olyan, mint anno az én tesitanáraim, akik csak baszogatni tudtak, tanítani már nem szerettek, az volt a legjobb, ha kicsaptak minket a Ligetbe futni. Nem teljesíthetetlen a tesiórai követelmény, nem bunkók, nem alázzák a gyerekeket, és még így sem.
    6. Minden, de minden a családok mentális állapotán múlik. Jöhetnek a pszichológusok romboló kortárs csoportokkal, ilyen-olyan netes befolyásoltsággal, nekem nem tudja senki megmagyarázni, hogy ha egy vagy két szülő szeretettel odafigyel a gyerekére, időt tölt vele, bizalom is van, akkor az a gyerek csúnya pszichiátriai eset lesz. Hagyjuk már. Itt a harmincas-negyvenes korosztállyal vannak súlyos problémák, nem a kamaszokkal. Mindig, de mindig kiderül, ha egy gyereknek bármilyen problémája van, ott a szülők alkeszek, elhanyagolóak, üvöltöznek, botrányosan válnak, nem elérhetők, ki-ki egészítse ki a listát gusztusa szerint.

    Tudom, hogy semmi újat nem mondtam, de olyan üdítő ezeket megfogalmazni, mert értelmiségi körökben is megy ez a sok fasság, közben meg csak el kéne kezdeni élni, figyelni, örülni, szeretni. Szerintem.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

    • Nagyon jól összeszedett pontok ezek!

      Az jutott eszembe az 5. ponthoz, hogy nekem – ellentétbe a korosztályommal – szuper tesitanárom volt, akinek szerettük az óráit és a magas részvétel annak is köszönhető volt, hogy megengedte a hosszúnadrágot (melegítő vagy “cicanadrág”), hosszú ujjú felsőt és nem lehetett felszerelés-hiányra hivatkozni, mert mindig akadt néhány extra póló, extra nadrág nála. Jó, nemcsak ez, de emlékszem, nekem elképesztően-nagyon (bizony, ennyire!) felszabadító volt, hosszúnadrágban tornáztam szinte mindig. (Pedig normál testalkatú voltam, ügyes, gyors, erős.)

      A 6. ponton elméláztam nemrég, más dolgok kapcsán, és arra jutottam, hogy nem
      tudom, mitől lesz valaki csúnya pszichiátriai eset. Nem értek hozzá, de nekem valahogy gyanús, hogy más terheltség is van ott, nem csak a családból hozott dolgok. Tényleg tanácstalan vagyok ebben, de azt biztosan érzem, hogy ez azért nem egy-az-egyben megfeleltetés.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én egy diagnosztizált skizofrén leánya vagyok, akit ma talán borderline-nak mondanának. Örökletes. Plusz az extrém kiélezett agy, érzékenység.
        És küzdök, hogy produktív életem legyen.

        Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .