TLDR Nem vagyok orthorexiás. Az orthorexia nem hivatalos diagnózis, a DSM-V-ben nincs benne. Talán nem is állapot. Azoknak jön jól, és lődöznek is vele bőszen, akik görbe szemmel nézik, hogy valaki tudatos, nem nyafog, megy neki, amit eltervez, meglátszik rajta a sport, van tudása, szempontja,. eredményei. Az összes hivatalos guru (“a rendelkezésre álló élelmiszerkészlet biztonságos” – Alimento/Meleg Sándor), kövérmentegető, elhízott.
Megvettem csütörtökön az Orthorexia című ismeretterjesztő könyvet, amelyet Renee McGregor RD írt és a könyvem kiadója jelentetett meg Magyarországon.
Az RD azt jelenti, hogy Registered Dietetian, tehát nem orvos, de nem is önjelölt okos, és nem csak nutritionist. Az orthorexia jelenségét elsőként egy San Franciscó-i orvos írta le 1996-ban, Steven Brathman azokat jellemezte így, akiknek rögeszméjévé vált az egészséges táplálkozás.
A könyv bemutatja az egészséges-tökéletes étkezés és edzés hajszolását (röviden ez volna az orthorexia), továbbá az orthorexia és az anorexia nervosa, a bulimia nervosa, valamint a kényszerbetegségek hasonlóságait, sok esettanulmánnyal és részletes magyarázatokkal.
Értem én. Ez alapján én bizony vastagon ortorexiás vagyok. A 2015-ös állapotom egyértelműen: abban az évben megtanultam és kikísérleteztem magamon mindazt, amit azóta tudok és élek. De talán a mostani állapotom is orthorexiának számít, legalábbis határeset. Most mi lesz velem. Ingatom is a fejem a két tenyerem között búsan.
Most annyira vagyok eltökélt és a saját szabályaim betartásában szigorú, amennyire éppen azt érzékelem, hogy jobb szeretnék lenni. Tehát nem annyira, mint az elején, mert már kitanultam, felépítettem a testem, már jól vagyok. Nem kell megfeszülnöm, nem is szeretek. (“Eddzen, aki szarul néz ki.”)
Tavasszal például nem voltam ennyire energikus és erős, meg jobban akartam futni, akkor csináltam a böjtömet.
De persze edzek (újra, amióta nagyjából begyógyult az anyajegyeltávolításom hege). Az edzés alap. Ez azt jelenti, hogy nem a lényeg, az élet célja, hanem az alap a lábam alatt. A lábam alá ritkán nézek, de azon állok, arra épült mindenem.
És nem, nem bíztam meg a szakemberekben. Elmentem, elvégeztettem a szakszerű vizsgálatokat, meghallgattam, amit egy kiválóság mondott, egy kicsit szedtem is az általa felírt gyógyszert, ami (ugyanez a szer) eddig sem hozta rendbe a pajzsmirigyem. Az én Basedowom ellen (ez volna az eredeti betegség) a terhesség volt a jó, és aztán a testsúly-normalizálás, zsírszázalék-csökkentés, kemény edzés és a szénhidrátcsökkentés.
A Basedow is autoimmun betegség, az autoimmun betegségek gyulladásalapúak, és a low carb és a carb folyamatos, intenzív felhasználása csökkenti a testszintű gyulladást.
A könyv magyar függeléke arra biztat, keressünk háziorvos ajánlása alapján szakembert, lehetőleg hivatásos dietetikust, és ne az interneten tájékozódjunk itten összevissza. Ahol azok a bloggerek meg mindenféle csodamódszerek vannak.
Értitek. Internet = ellenőrizetlen, érdekalapú katyvasz. Igazi tudás = nyomtatott könyv, egyetemen tanított információk. Jól értem én ezt?
Persze, van, akinek internet ezt jelenti: magyarul, színes-szagos, harsányan ígérgető, izgalmas, a hivatalos-szárz-szürke tényekkel szemben csodát ígérő honlapok, instagramprofilok. LifeTilt és társai.
De hiszen ez sima igénytelenség. Becsaphatóság, restség, hiszékenység. Az, hogy nem vagy igénytelen, nem jelenti azt, hogy valami doktorhoz mész, és mindenki más hülye. Sem azt, hogy nem használod az internetet informálódásra. Az interneten minden fent van. A jó válasz is, az érdek nélküli csoda is.
Én nem vettem semmit a neten át, nem beszélt rá senki semmire. Én Peter Attiát olvastam, ezt itt, vagyis ennek a régi verzióját:
https://peterattiamd.com/category/ketosis/
És erősen nem értem ezt az egészet. Mi ez, hogy ne az internetnek higgy? Ne legyél buta? Nem vagyok. Csak a hivatalos, felkent tudományban higgy? Hátööö, azt tudjuk, itthon milyen. Még csak nem is hallott a nem-veszélyes ketózisról, mert csak a ketoacidózisról hallott. És azt állítja, Alimento például (egyébként az interneten, borzasztó, elsöprő magabiztossággal), hogy mindegy, a vércukrod éhezés vagy kalóriadús ketogén étkezés következtében csökken le, mindegy, mi vezet a ketózishoz, a test nem tudja a különbséget.
Most erre mit mondjak?
Én ahogy elnézem és megtapogatom magam, vagy összevetem a gyűlő DEXA-adatokat a sajátjaimmal, bizony nem mindegy, hogy eszem-e tápanyagdús ételeket vagy nem.
Az eredeti könyvszöveg is tele van ezzel, hogy jajaj, az internet gyanús, híg, téved és átver. Ne vicceljetek. A PubMed nem az interneten van? Azok az okos-kopasz orvosok nem a neten néznek utána konferencia előtt vagy csak úgy, tájékozódván, tudást korszerűsíteni, felfrissíteni? Hanem poros könyvekben? És ha egy komoly alter netes szereplő olyat ír, ami nem állja meg a helyét, nem szednék szét azonnal, pont a net közösségi kontrollja miatt?
Lényeg a lényeg: én nem tagadom, hogy aszerint, amit a könyv összefoglal, levezet, bemutat, orthorexiás vagyok. Sue is ezt írta: tudja, hogy ő is annak számít. Engem is nyomtak már ezzel fura testalkatú emberek. Oké, akkor othorexiás vagyok.
Inkább vagyok az, mint dagadt és lusta. Mint olyan erőnlétű, test-állagú, mint a fontoskodók.
De van véleményem arról, hogy az orthorexia kategóriája milyen fogalmi-gondolati keretben született. Lesújtó véleményem.
A könyv például rámutat arra, hogy az élelmiszereknek, egyes fajtáknak, illetve mások mellőzésének nincs olyan hatása az egészségre, mint hisszük, vagyis nincs értelme ennyi szabályt bevezetni. Táplálékfajtát akkor zárj ki, ha az orvos azt mondta, mert különben megfosztod magad értelmetlenül fontos tápanyagoktól.
Miközben a képzett, városi, nem-három-műszakban, nem-hármasikrekkel-éjszakázó ismerőseim nem és nem mozognak, ellenben ülnek, stresszelnek, túlesznek, elhíznak és előrehajolni nem képesek, nem ám hídba lemenni, mi azokért aggódunk nagy tudományosan, akik velük szemben csinálnak valamit. Ők bizonyára túlzásba estek, és veszélyben vannak! Pótlék és kényszeresség. Menekülés és mentális torzulás.
Onnan biztosan.
Mintha mindenféle átlagtól való különbözést, kilógni merést, többre vágyást, kíváncsiságot, tehetséget, élménykeresést, örömöt ferde szemmel figyelne a Normalitás Őre. Maradj csak köztünk, a szürke tömegben! Ne legyenek, nem lehetnek egyéni preferenciáid, saját elképzeléseid arról, hogy milyen testben érzed jól magad, és azért mit vagy képes és hajlandó tenni. Ha furákat eszel, ha hozzánk képest sokat edzel, ha próbára teszed a tested, akkor te megtévesztett áldozat vagy.
De hogy néztek ki ti, normálisak, mivel telik a hétvégétek, és mennyit bírnátok futni, jajdulok fel én. Én nem akarok úgy! Annyit mondok: ha én erős, fejleszthető testet kaptam, az nagy érték. Nem fogok vele visszaélni, eltunyítani, tévé előtt, autóban, irodai széken tönkrelustítani, fájóssá hanyagolni, elherdálni csak azért, mert mindenki ezt teszi. A normális nem normális!
Érdekes, hogy a könyv mit talál az öngyógyítás, saját tájékozódás témájában önjelöltnek, veszélyesnek, túlzónak. Amúgy nem ítéli el, nem rossz az, de. Mindig van de. Ha nem talált választ a hagyományos orvosi kezelésekben, akkor ő már minden hülyeséget elhisz. A legdurvább orthorexiás esetnek titulált lány a bőrproblémái miatt kiiktatta a tejterméket. Nem átallotta! “Hiába láttam el tudományos érvekkel alátámasztott tanácsokkal, ő inkább azt hitte el, amit az interneten olvasott.” Nem kis elégtétellel jegyzi meg a szerző, hogy amikor ez a lány meggyógyult az étkezési zavarból (a szerző rendelésén, csakis), akkor gyógyszerekkel hozta rendbe a bőrét.
Egy másik fejezetben leírja, mit tart a brit és amerikai kormány elégséges, megfelelő testmozgásnak egy átlagos felnőtt esetén:
hetente minimum két és fél óra mértékletes aerob tevékenység (enyhe pulzusemelkedés) és és saját testsúlyos gyakorlatok, vagy heti két pilates/jóga.Vagy: heti egy és egynegyed óra intenzív aerob edzés és legalább két erősítő edzés. Vagy ezek ötvözete, de mindenképp aerob (kardió), akár intenzív, akár mértékletes, és erősítő gyakorlatok.
Nagyon szomorú, ha valaki, aki fiatal vagy kora középkorú, ennyit bír és igényel.
A testhasználat az alap (gyaloglás, kutyaséta, bringás közlekedés, gép nélküli komoly házimunka), az edzés pedig azon felül van, a jellege, célja, öltözéke, szerepe is más. Az edzésben legyél kíváncsi, mozdulj ki a kényelmes, ismerős mozdulatokból, folyamatosan fejlődj – és élvezd. A szellemed is nő általa.
“Kóros mértékű sportolási megszállottság” a tünet. Vajon mit jelent ez, honnan nézi, mihez viszonyítja? Ami neki már sok? Amit egy lusta városi ember nem szívesen csinálna?
Én is láttam olyat, aki rágörcsölt. Aki konkrét, ám irreális célt hajszolt, és frusztrálódott. Nem élvezte, de még hatékony sem volt. Nem a mennyiséggel vagy a fajtával volt a gond, nem attól volt szomorú a történet, hanem az attitűddel. Az önromboló mondatokkal, a nyugtalansággal, hogy neki valamilyennek kéne lennie, és hogy miért nem olyan. A csodavárással.
Én sokat írtam az edzéseimről, mert én máshogy csináltam, mint a kitaposott út. A példám innovatív és tanulságos, demonstratív volt, egyfajta lázadás is a háromgyerekes középkorúság ellen. De ma már azt mondom: az elején egy kicsit ráizgulunk, ez természetes, de sportolni végső soron egyszerűen, sok duma nélkül érdemes. Nem beérni csacskasággal, de nem ezen pörögni.
Az orthorexia miatt aggódó beszédmód gyanakodva bírálja azt, aki konditerembe jár, fittségről beszél vagy ekként jeleníti meg magát. Minden ilyen tartalmat is divatnak és felszínesnek, nőellenesnek, elnyomónak, testszégyenítőnek tart, mert ő maga ilyet nem csinál. Erről van szó. Hogy ti nem sportoltok eleget. És ha túlzásnak nevezitek azt, aki jólesően sportol, akkor a mérce eltolásától ti majd rendben lesztek.
El nem romlott mozgásszervvel életörömdús emberek mindenféle cél hajszolása nélkül, örömmel járnak edzeni, ennek pedig az atletikus test mellékterméke, nem célja. És ennyi. Aki ezt túlbonyolítja, annak magával van sara. Szerintetek nem kell a lelkesítő példa? És csak mert nem vagyok orvos, nem lehetnek érvényes tapasztalataim, valamint biztosan árulok valamit és kuruzsló vagyok? Mi ütött belétek?
Hogyan élnek, mit esznek, mennyit mozognak azok, akik nem orthorexiások?Azt is megtudjuk a könyvből, hogy a brit kormány ajánlása szerint a szénhidrát szükséges, napi adagja 300 gramm (férfi) és 260 gramm (nő), ha mérsékelten mozog és szeretné megtartani a súlyát.
Aztakkk. Úgy is néztek ki.
Teljes élelmiszercsoportok orvosilag indokolatlan, kényszeres kizárásáról ír a könyv, és eközben mi mindent tekint normális ételnek, hajaj. Szerinte nem kellene a cukrot, az édességet, a lisztet, a feldolgozott ételeket kiiktatni, azok is rendben vannak. Minden rendben van, ami megszokott.
Szerintem meg nincs rendben, hanem rászoktattak minket, és ehhez érdek fűződik.
Én amúgy nem zárom ki a kovászolt, hosszan kelesztett, jóféle gabonából készült kenyeret, újabban egy-két szelete alkami élelmiszer, ahogy a rizs is és egy-egy pompás süti. Kizárom viszont a cukros üdítőt, a gyümölcslének nevezett pancsot, a gumicukrot és társait, a buherált péksütiket, a csipszet, a tejcsokit, a transzzsírt, a gyorséttermi kajákat, a pizzát, a növényi tejtermékhelyettesítőket, mert ezekre semmi szükség. Szerintem nem csak a kalória számít. Ezek nem is finomak.
Nem akarok olyan tápanyag- és ízvilágban, helyeken, asztaloknál létezni, és főleg nem akarok úgy kinézni, ahogy azok, akik ilyeneken élnek.
Pontosan tudom, magamat is látva, a saját közérzetemet pedig elevenen érzékelve, mit csinál a testemmel az, ha mondjuk több édességet vagy lisztes dolgot eszem. Nem jó. Nem a kényszer vagy a bűntudat miatt, hanem mert úgy már semmi sem finom, elvész az, hogy táplálom a testem, mert szüksége van rá. Eltűnik az elemi éhség és csak a “de finom” marad, egy fura mohóság, még-még-még. Ezt bizonyos élelmiszerek és kombinációk csinálják, kelbimbó és kacsamell sosem.
Sajnos, amikor emberek azt mondják, imádnak enni, szeretik az ízeket, akkor erre a falánk, lusta, rekreációs jellegű eszegetésre gondolnak, vele együtt az összes ünnepi, hagyományos fogásra, terített asztalra és traktára. Számukra az, ha pont eleget és minőségit esznek, fogyókúra, szenvedés. Ahogy az edzés is büntetés, ledolgozása a bűnnek.
Főzök, és élvezem. Mesterséges korlát és mindenféle számolgatás nélkül eszem. Egyik nap többet, a másik nap kevesebbet, összesen pont eleget, és nem vágyom arra, hogy “mindent ehessek”, hogy legyen vége már “a diétámnak”.
A “diétámra” vágyom, amelyet értékalapú választás, önmegfigyelés, a jó közérzetem alakított ki. Nem más mondta, nem számolom, nem kell betartani – én kerestem magamnak. Nem hittem el és nem fogadtam el például a tejtermékmentességet, sem a húsmentességet. Az edzés utáni elemien éhes állapot kérte pont azt, amit enni szoktam. És volt, hogy szénhidrátot kért, máskor inkább zsírt, fehérjét. Nem egyszer savanyú gyümölcsöt akart, vagy zöld levelet, nyersen harsanót, máskor sót.
A viszontagságoknak való kitettség is kérte a konkrét ételféléket: erdőben mozgok, gyaloglok, kint vagyok a hidegben, és nem teszem le a bringát sem esőben, sem fagyban, sok éve már.
És ezért biztatnék mindenkit a zúzásra. Mert akkor megérted a tested. A komoly, határterhelést jelentő edzésre biztatlak a tanulás, előkészítés után, középhaladó szinten. Ne állj meg, ne csak tornázgass. Próbáld ki, milyen a guggolásban vagy fekve nyomásban a bukás, a sprint, a pihenő nélküli szett, az intervall, a hosszú táv, a megterhelt keringés. Ha az élmény elemi, akkor a tested azt kéri, amire szüksége van.
Meg az anyagcseretréningre is biztatnék mindenkit, hogy tudnillik a teste ne csüngjön ennyire kizárólag a cukron, hanem tudjon zsírból is energiát nyerni. Ha nem dideregsz a hidegben, ha fél-egy napokat jól bírsz evés nélkül, ha nem vagy rosszul tíz kilométer futás után és “frissítés” nélkül, akkor jól működsz. És ez edzhető, fejleszthető is. Ne hagyd elveszni ezt az értékes képességedet!
Tudom, hogy nem vagyok étkezési zavaros. Régebben, túlevő koromban voltam étkezési zavaros. Enyhe fokban voltam túlevő, ami semmi ahhoz képest, amit az amerikai beszámolókban olvasok, és amiről Dia ír itt:
https://www.duciforradalom.hu/l/kajafogsag/
Ráadásul az én túlevéseimet a hétszeres szinten pörgő pajzsmirigyem is hajtotta.
A közegem gyanúsnak, fura túlzásnak tartja azt, ha én 50 vagy 100 gramm szénhidrátot eszem, és egy héten ötször edzek. Ez nekik nem fér bele, ez már orthorexia.
Én azt mondom, olyan károsodásokból, elhanyagoltságokból, stresszből próbálunk helyrejönni, olyanok a körülményeink, hogy arra csak erős válaszok vannak. Nem normális válaszok. Ez az orthorexia.
Maradok orthorexiás, köszönettel – és jól vagyok így.
csak az olvassa. én szóltam 
Imádom a blogod. Tartalmasat nem tudok hozzáfűzni, de csendes, régi rajongód vagyok! Órakat el tudok tölteni itt.
KedvelésKedvelés
Onnan,ahonnan a normálisok nézik,ez biztosan érthetetlen. Sosem mozogtak,honnan is tudhatnák. Én a jelenlegi várandósságom miatt csak “tornázgatok” edzés helyett,és érzem,miként kényelmesedik és lustul bele a test és a szellem is ebbe a puha,nyomi állapotba. A vágy is eltűnik a mozgás iránt. Szóval valószínű,hogy ők mindig is ebben az állapotban voltak,nem értik,hogy miről van szó.
Egy valami viszont dühítő lehet: tűpontosan tudják,hogy igazad van,mert egészséges vagy,úgy is nézel ki. Ők meg szarul. És ezt nem lehet magyarázni. Emiatt olyan mérgesek sokan.
KedvelésKedvelés
Jaj, ma én is, hogy kell ezt mondani, BEKUCKÓZTAM, de még csoki is volt. Álmos, nyugtalan vagyok. Mindig jól indul a nap, reggel nagyon jól vagyok, aztán szorongat a szürke köd meg a teendők. Mondjuk dolgozom.
Teljesen élettani, természetes a finom, érzékeny, ritkásabb torna babával a hasban. Nehogy rosszul érezd magad! Élvezd az állapotod, ritka időszak.
Köszi. Érdekes, hogy csak azóta piszkálnak agresszíven a külsőm miatt, amióta hídban meg kézenállva meg bikiniben látják a fotókon, lepucoltan.
Jól tenné mindenki, aki “elfogadja magát”, meg “van ennél fontosabb”, ha megnézetné a testösszetételét. Nagy sokk.
KedvelésKedvelés
Edzek rendesen, és nem vagyok nyűgös! Jé!
KedvelésKedvelés
A 132–133. oldalon olvashatjuk:
“…azok a divatdiéták, amelyek megkövetelik, hogy egy adott élelmiszercsoportot kiiktass az étrendedből, nem vezetnek semmiféle testi tökéletességhez, és garantáltan nem hozzák el számodra a boldogságot. A valódi, mély tartós, önmagad elfogadására és szeretetére, valamint az önbizalomra épülő boldogságot biztosan nem fogod diéták révén elérni.(…) Az ilyen boldogságot akkor nyerheted el, ha megtanulsz megbarátkozni és megbékélni önmagaddal, aminek része, hogy kiderítsd: mi okozza nálad az önbizalomhiányt.”
Értem.
Maradj úgy, ne akard magad megoldani a gondjaidat, ne találd ki te, mi bajod és arra milyen megoldás való. Fogadd el magad, ne higgy senkinek, csak nekünk, felkent gyógyítóknak.
Majd mi ajánlunk neked napi 260 gramm szénhidrátot, gyógyszert, és elmondjuk, hogy a bajod, sajnos, örökletes és a korral jár.
Hogy én ezt hogy utálom.
Nekem nem volt önbizalomhiányom. A testem viszont a nagy boldogságban el volt hanyagolva.
Az én tapasztalataim és tanulságaim mindig atipikusak, ellenzékiek, ezt is tudom.
De én a mértékletes evésben, a saját utak megkeresésében, a rengeteg, rohamosan fejlődő edzésben és a ketogénben önbiztalmat találtam: Lám, képes vagyok rá. Ilyen meglepő változás is lehetséges.
És innen nagyon utálom, ha valaki erről lebeszél, és nem létezőnek, irreálisnak tartja a munkámat, a céljaimat, a felfedezéseimet, miközben nem tudja, miről beszél. Se az elméletet, se a gyakorlatot.
Vagy elveszi az emberektől a reményt .
Nem az a baj a tömegekkel, hogy túl hóbortosak, szélsőségesek, hanem az, hogy lehangoltak, reményvesztettek, kényelembe száradtak.
És akkor még ez a vádaskodás is, miszerint mentális és étkezési zavarban szenvednek, amiből meg kell gyógyulni, mert veszélyes.
Én szívesen visszatérnék a semmit nem csinálós normalitásba, ha azok az emberek nem lennének olyan szarul és nem néznének ki úgy.
Semmiféle divat nem volt, nőnek gyúrni az én közegemben szokatlan, senki nem is hallott a ketogénről, és ma sem népszerű.
Nem kellett megbékélnem az elhanyagolt állapotommal, hanem örülhettem a jónak, amely igenis boldogságot és önbizalmat hozott.
A recept egyszerű:
Mondd rá, hogy divat meg az interneten olvasták, riogasd őket a veszélyekkel.
Fejezd ki, hogy kritikátlanul hiszel az embert részekként felfogó, gyógyszeralapú, a prevenciót komolyan nem vevő orvoslásban, amely csak a kimutatható betegséggel foglalkozik, egészséggel nem, és népegészségüggyel sem, amely pedig megmutatná, mi mire hajlamosít és mennyit és milyen életminőségben él az, aki “normális” és nem sportol.
És akkor te vagy az okos.
Miközben (orvos írja Sasafitnessnél):
az orvosok nem tanulnak az egyetemen a táplálkozásról SEMMIT (legalábbis amikor én tanultam, ez így volt – 2001-ben diplomáztam), mivel az egész egyetemi képzés még egy 19. századi meggyőződésen alapul, vagyis azon, hogy a betegségek kialakulásának nincs köze az étkezéshez! Ezért nem várható el az orvosoktól, hogy étrendi tanácsot adjanak, mert nem tudnak!
KedvelésKedvelés
Azért mérhetetlenül logikus, amit mondasz, mert tényleg csak az egészséges étkezés és mozgás szerinte túltolásának van orvosiasan hangzó latin neve, de annak persze nincs, amikor az átlagember nullától huszonnégy óráig folyamatosan a kaján pörög, miközben tolja befele a reggeli csokis croissant-t, már egyezteti a tíz órai coffee break-et, ahol majd megtárgyalják egy kapucsínó fölött, hogy hol mi az ebéd és hova menjenek, de útközben be kell ugrani az aldiba, házastárssal hosszan egyeztetni, hogy mit kell venni, vacsorafőzés, nasi, süti, csoki, hétvégén mi legyen az ebéd, receptes újságok, utazáskor “gasztronómia”, azon aggódás, hogy a két órás városnézés közben mi lesz, ha megéhezünk, karácsonyra szakácskönyv… És akkor a minősített eset, amikor anya dolga az egész, mindenkinek a táplálása az ő felelőssége a háztartásban nullától hatvankét évesig, mi fogyott el, mit kell venni, hol mi akciós, főzés, sütés, fagyasztás, ki vágott disznót, vidékre utazni “olyan” sajtért, és mindig ő a hibás, ha valakinek valami nem ízlik vagy nincs otthon, amit szeret vagy kérne vagy csak simán nyivákolhatnékja van és kell, hogy valaki hibás legyen, és hát miért ne már a kajafelelős, hiszen mi másért lenne otthon egész nap, és akkor a végén aztán tényleg. És aztán ezek folyományaképpen ötvenféle orvoshoz rohangálás, aggódás, mindenkinek a keresztbe-kasul sajnálata és sajnáltatása, és még csak a láthatáron se dereng fel, hogy az összes tünetet mindenki magának volt szíves okozni.Szerintem meg ez a beteg. De ezt nem lehet latin névvel ellátni, mert akkor mindenkinek lenne ilyene. Ja nem, kivéve az orthorexiásoknak.
KedvelésKedvelés
Igen, mindez, főleg ha nem jár markáns, látható következményekkel, normális. Ha meg beüt az IR, a cukorbetegség, az áteresztő bél, akkor nem értik, mitől van. Isten útjai, ugye.
Amúgy szétszedi a szerző az álca-etikus vegánságot is, súlyos és említi Youngert is, e blog szerzőjét:
https://www.thebalancedblonde.com/
A Binge Eating Disorder is létezik, és étkezési zavar. Fat Positive körökben is elismerik a létét.
KedvelésKedvelés
Már ideges vagyok ha baráti társaságban evésre vagy főzésre fordul a szó. Életveszélyesen unalmasan sokat tudnak róla beszélni, amit nem értek.
Ha éhes vagyok eszek, minél egészségesebbet, lehetőleg kibírható áron és lehetőleg nyugisan. 10 perccel utána már sokszor nem is emlékszem hogy mi volt az.
Mások valahogy nem így vannak összerakva, azt látom, csak nem értem.
KedvelésKedvelés
De pontosan, szellemesen írod!
KedvelésKedvelés
Bocsi, ez Ellie-hez: igencsak tanulságos, hogy mióta lejöttem a szénhidrátról (idézőjel), kurvára nem érdekel, mit eszem. Mármint, ahogyan írod: untat, nem agyalok rajta, bár ne is nekem kellene kitalálni. Nincs bajom az étellel, hanem egyszerűen olyan szinten van a téma, mint az, hogy elmegyek vécére, ha kell. Most már úgy érzem, minek erről ennyit beszélni? (Persze, mióta tudom, mi jó, és mi nem a testem, egészségem szempontjából.)
A család étkezésével kapcsolatban is azt gondolom, hogy ezen pörögni naponta és főleg hétvégén, hogy az legyen a csúcspont, hogy eszünk, szerintem nagyon rossz hatással van. Ne legyen ennyire központi téma ez… Így is rá vannak cuppantva a sok szarra a gyerekek. (Minden tiszteletem azoké, akik küzdenek a gyerekek szénhidrátfüggése ellen.)
KedvelésKedvelés
Mi legyen az ebéd, mi legyen a vendégségben a kaja, mindenki szeresse, elég legyen, elegáns legyen, különleges legyen, kiadós legyen, házias legyen, elbűvölje a háziasszony a másik háziasszonyt, nagyanyám így főzte, az uram most is emlegeti anyósom töltött káposztáját… a legjobb gyros a városban, elviszlek egy helyre, beállított fotók menőzésből, instagram, maché nyálcsorgás, vacsorázni vittek, bebebeee… zaba, zaba, zaba, a gyerek ezt szereti, azt nem szereti, belecsempészem a teljes kiőrlésű pékárut, házilag csinálok tejberizst, zsírszegény tejből a gabonapelyhes reggeli, befőzöm a barackot, én nem teszek bele tartósítószert, és csak kevés cukrot, az egészséges, a gyerek csak a spagettit eszi, jaj, nehogy megéhezzen, reggeli, első óra, hivatalos tízórai, még egy óra, saját nasi, ebéd, uzsonna, dobozka, kocsiban enni kell, miért hízik, nyaggat, desszertet követel, megcsinálom, mégse kéri, kidobom, zaba, zaba, és ugyanennek a szociális verziója: hogy tudok olcsón kiadósat, hol olcsó a sajt, a hús, szeddmagad, fogyózom, chiamag, kókuszolaj, zabkása, cukormentes pite, mindenmentesnemtudommi, isteni diétás csoki, pláne a vegán tejföl, a szejtán, a tofu, ami még külön hiszti… hogy ezeknek mennyi energiájuk és idejük van. És jön a karácsony, és jaj, a linzer, a mézeskalács, a bejgli, csoki, nem bírom ki, hízni fogok… Ti megőrültetek. A könyvtárak meg üresek. Csak rajtatok múlik, felismeritek-e, hogy e hagyomány fenntartása iszonyatos meló és nagyon kevés jó van benne. Hullafáradtság, feszes megfelelés, önkizsigerelés, elhízás, kínzó betegségek, eszement pazarlás.
Aki a kajára rápörög, aki ennek az üzemnek a működtetésébe öli agyát, lelkét, pénzét, az sosem tud ettől elszakadni, nem túlenni, jóízűen és célszerűen enni, elemien edzeni.
Én is szeretek enni, ahogy… kakilni is, jó a hasonlat. Csak nem beszélek róla, mert személyes, és nem fotózom le az éttermi kajáimat, mert annyira snassz ez az instagrammánia, mutogatás, menőzés. A befőzéseimet sem. Zsíros, elsőrangú falatok, házi húsáru, ökotojás, újhagyma, sajtok, bárányhátszín, fagyasztott eper, narancslekvárt főzünk. Gyerekeknek simán sütit, palacsintát sütök. Én low carb, náha rizs, néha több gyümölcs, böjtökkel és zsírböjtökkel.
KedvelésKedvelés
Köszönöm!!
KedvelésKedvelés
A szénhidrát és a testmozgás ajánlás megdöbbentő.
Egy hónapig tartó munkahelyi kegyelmi állapotban heti 5 edzőterem és 2 jóga mellett voltam a legboldogabb és energikusabb. Azóta is azt vágyom vissza. Az ajánlás ülőmunkánál kb az életben maradásomhoz sem lenne elég. Ezt megspékelve 260 gramm szénhidráttal garantált lenne a depresszió meg az önutálat.
KedvelésKedvelés
Ritkán látjuk így számokban az ott uralkodó dietetikai ajánlást. Betegesen félnek a zsírtól, és fura ötletnek tartják az édes íz mellőzését is, sőt, sokaknak reveláció az is, hogy nem kéne szénsavas-cukros/édes italokat inni (meg hogy a cukrosak beszáémítanak a kalóriába).
A mozgás-ajánlás minimumot mond, mégis ehhez viszonyítódik a könyv kontextusában az, aki már túlzásba esett. Azért megnézném (láttam is eleget), ki mit ért mondjuk fél óra súlyzós edzésen. Oké, ha csak annyit, de fejlődni nem fogsz.
KedvelésKedvelés
260 gramm az ajánlott? Hát az rengeteg. Zöldségből gyümölcsből is nehéz lenne bevinni annyit. Mondjuk csokiból, kenyérből könnyű, tény, meg meghízni is tőle. Én inkább maradok a 100 grammnál, az se kevés.
KedvelésKedvelés
Kenyér, tészta, krumpli, rizs. Ez csak gabonával vagy erősen keményítős terményekkel megy. Vagy: sok gyümölcs. Banán.
260 gramm egy nőnek úgy, hogy ez az ideális, tehát izokalória az alap, mondjuk 1700-1900 kalória. Ebból 1040 a 260 gramm ch. Vagyis egy közepesen inaktív átlagnő számára marad 700-900 kalóriakeret zsírra és fehérjére. 10 gramm zsír 90 kalória. Még a napi 30-40 grammhoz is mindent le kell fölözni, lájtosítani, kerülni a vajat, a sajtokat, a zsiradékban sült ételeket, önteteket, kiiktatni többféle húst, magvakat, ritkán enni csak tojást. Egy nyersen húszdekás, jó minőségű marhaszeletben, ami igazán nem nagy adag, van mondjuk 50-60 gramm zsír. De ne görcsölj rá, az káros!
Az ajánlás idézésekor sikerült kiválasztani az egyetlen makrót, aminek nincs minimuma, esszenciális fajtája. A zsírnak és fehérjének van, nélkülük akadozik az idegrendszer és az agy, romlik a bőr, a haj, a köröm állapota, fogy az izom, és az A-, D-, E-, K-vitamin is csak zsírban oldódik.
Az átlagos amerikai 400 gramm tiszta ch-t is bevisz egyébként, főleg cukorból és kukoricaszirupból, nyilván nem izokalórián van.
Nagyon sokan elmesélhetjük, hogy energikusnak maradni és nem elhízni egy étrenden, ráadásul finomalkat is enni, az a legkönnyebben úgy megy, ha a ch-t nyessük meg.
KedvelésKedvelés
Honnan nézzük, ugye. Én a legkevésbé sem mondhatom el magamról, hogy sokat edzek, de középkorú, középosztálybeli, közepesen elhízott környezetem szerint elképesztő extrémsport, hogy biciklivel visszük és gyalog hozzuk az óvodába a gyereket. 1 km. Egy. Illetve borzasztó önkicsinálás a Lidlből hazahozni a kaját szatyorban. Szóval innen nézve a heti két pilates is orthorexia.
(Én egyébként nem bírom a tejtermékeket, borzasztó pattanásos leszek és rettentően viszketek tőle. A hagyományos orvoslás szerint nem vagyok rá érzékeny, nem okozhat ilyen panaszt. Mégis, ha nem fogyasztom, jól vagyok. Megoldom, egyszerűen nem eszem ilyesmit, vagy ha mégis, akkor emelt fővel vakarózom.)
KedvelésKedvelés
Én is ugyanezt tapasztalom. Teljesen ufónak néznek, amiért nincs autónk és bringával vagy kutyasétáltava jövünk-megyünk az oviba, és hazahordom szatyorban a bevásárlást. Kifejezetten sajnálnak bennünket, a gyerekeket különösen. A két kisebb gyalogol vagy biciklizik a 2 km-re lévő suliba-oviba, a nagy vonattal jár be Budapestre. Ez rendszeresen kelt megrökönyödést. A vonat egyébként itt az egyetlen ésszerű közlekedési mód, ha be kell menni a fővárosba, mégis autózik a többség, és hosszú órákat ül minden nap a dugóban, ráadásul szinte mindennapos a halálos baleset a kettesen.
KedvelésKedvelik 1 személy
Extrém sport, azta!!…..
(Eltűnt egy hozzászólásom? Vagy béna vagyok?)
KedvelésKedvelés
keresem
KedvelésKedvelés
Én most élelmezésvezető okj-t csinálok, az összes órán robban szét a fejem a féligazságok, nettó hülyeségek, tudományos pontatlanságok, zsírfóbia, mindentlehetmértékkel, ketogén különös előszeretettel lefikázása hallatán. És ezek alapján kell 200 embert etetnem.
KedvelésKedvelés
Ess túl rajta. És tudd az igazat. De te úgyis tudod… Hol fogsz dolgozni?
KedvelésKedvelés
Itt a lakóhelyemen van egy bentlakásos, szellemi sérülteket ellátó otthon. Itt dolgozom az élelmezésvezető mellett június óta, és az ő helyét veszem át 3 hét múlva. Szóval a gyakorlatban már csinálom pár hónapja. 6 féle diéta van, a cukrosokat sajnálom legjobban. És sok cukros van, amin nincs mit csodálkozni, ezen az étrenden nem is lehet mást várni. Ma pl. a normálaknak almás pite van, de épp nincs tojásunk, ezért a cukrosoknak nem tudunk diab almást sütni helyette, így grízes tésztát fognak kapni diab lekvárral. Sajtosat nem lehet, mert a leves előtte tejfölös, és nem lehet egymás után két tejtermék tartalmú étel. A tojás is maximálva van persze, mert ugye nem egészséges. A cukrosok diétája kimerül abban, hogy graham kenyeret kapnak a sima helyett, és édesítőszert a cukor helyett. A cukros tejmentesek túró rudi helyett gyümölcsös müzliszeletet kapnak. Ch csökkentésről szó sem lehet. A szénhidrát az kell, minimum fele arányban ugye, a zsír öl, butít és nyomorba dönt, fehérjéből se szabad sokat, mert jaj a vesének. Sírnivaló.
A héten egy értelmesebb lakó diétás tanácsért jött, mert rosszak lettek a leletei. Próbáltam neki néhány egyszerű, könnyen megjegyezhető dolgot javasolni, de a többséggel még ennyit sem lehet tenni, a nővérek sokszor össze-vissza adják ki az ételt, nem tudják, ki milyen diétán van, nincs igazi odafigyelés és egyébként is tudatlanság van.
Szóval tudnék mesélni.
Egyébként érdekes hely, szeretek itt dolgozni mindezek ellenére.
KedvelésKedvelés
Meglett!
KedvelésKedvelés
Írtam ide egy választ, lehet, hogy elszállt?
KedvelésKedvelés
Nagyon érdekes, amit írsz. Dietetikus nincs? Te vagy a táplálkozásügyi orákulum? Tényleg inkább 200 gramm gríz/tészta, mint egy plusz tojás? Vagy az csak elfogyott?
KedvelésKedvelés
Mostanában szeretek a testemmel kísérletezni. A kísérletek (mâr) nem arról szólnak, hogy hogy nézek ki, inkább arról, mit tudok magamból kihozni, meg minek milyen a hatâsa. Kivâncsi lettem pl. a low carbra. Szóval mâr 10 napja teljesen kiiktattam a lisztes-cukrozott cuccot, a krumplit, rizst és târsait (viszont valszeg több spenótot meg rukkolât ettem, mint egész eddigi ëletemben). Vártam, hogy valamiféle hiânyérzetem lesz, de ërdekes módon nincs, teljesen jól vagyok, csak többet kell törnöm a fejem, hogy akkor mi is kerüljön a tányéromra, A másik kisërlet, hogy vasárnap végre rászedtem magam, hogy elmenjek futni. Én, aki azelött csak a busz után szoktam, a gyerekekért a suliba, esetleg ha egy kutya nagyon csúnyân nézett rám a parkban. Azzal a szândékkal, hogy milyen jó lenne a nem túl fényes kondimon kicsit javítani. Aztân rámtört a megvilágosodás: hiszen ez jólesik… elsöre 9.2 km sikerült, ami egy komoly sportolónak tuti, hogy semmi, nekem azonban ëpp elég volt az eufóriâhoz😁 Szóval, a világraszóló felfedezésem, hogy a futás drâmaian csökkenti a depis percek szâmât és növeli az örömteliekét…#énhülyeerremiértcsakmostjövökrá
Szóval, nekem most az edzettség tök másodlagos szempont lett, azért fogok eztân futni, hogy ne érjen utol a depresszió, a reménytelenség, az önutálat és társai.
U.i. Költöi kérdes: hogy lehet bárki is boldog egész nap ülve és csipszen, meg mükaján ëlve?
KedvelésKedvelés
Nem boldog, dehogy. Csak benne ragad. Kínos és nehéz változtatni, szembemenni a mintával, a környezettel, az önáltatással. Eleve kimondani: nincs ez így rendben, amit magammal teszek. A testem sincs rendben.
Idézném egy három és fél éves kommented:
május 9, 2015 15:08:
‘ megvan a lehetőséged, időd, információd, valamennyi pénzed, belátási képességed, hogy javíts a tested működésén, érzetein és esztétikumán, ezt ne vesztegesd el, élj vele’
Nana, hogy megvan. Csak motivacio nincs es onszeretet. Na meg aztan hova tunne a masok megszolasabol fakado velt erkolcsi foleny erzete, ami olyan kivaloan kepes megtamogatni az enkepet.
Jelenleg mindenkit utalok, aki nalam szebb/formasabb. Beiratkoztam viszont az uszodaba (a biztonsag kedveert olyan a tagsagi, h min. 1 evig nem lehet lemondani), ugyhogy oda ezentul muszaj lesz eljarni. Huh, remelem, sikerult vegre kicselezni onmagam.
—
Olvasd/nézd Ónody Molnár Dóra futós beszámolóit (insta), ő is ezért fut.
KedvelésKedvelés
Az uszoda anno nem jött be…most ez egy oltári nagy közhely lesz, de nekem elöször meg mellett tanulni szeretni a testemet, jónak és vonzónak látni ahhoz, hogy javítani akarjak rajta. 15 kilóval ezelött tuti, hogy nem indultam volna el, viszont irigysëggel és gyanakvással figyeltem azokat, akiknek ‘megadatott’ a szép test (genetika, nem igaz? így jobb, ha én nem is próbâlkozom, úgyis felesleges, jó nekem így is) Másrészt tök megnyugtató, hogy körülöttem mindenki ‘olyan’ volt vagy még olyanabb, ami szépen megerösített abbéli meggyözödésemben, hogy ën normâlis vagyok, aki szëp és jóalakú, az pedig az ufó, akinek egyszerüen ezt dobta a gép (milyen rohadtul igazsâgtalan is az élet). Engem ebböl a bennragadtsâgból csak egy jókora pofon tudott kizökkenteni, nem tudom, hogy lehetne ezt tömegesen elöidézni? Hogy ne az legyen a normális, hogy ugyan szarul érzem magam, de hát ezt ismerem, akkor biztosan ez a létezés egyetlen lehetséges módja. Mert abból, hogy tudom, szar nekem, még baromira nem következik, hogy tudom, hogyan lehetne jó. Tudom, beszélgettünk mâr erröl, ha úgy talâlod, hogy körbe-körbe jârok, mint a centifuga, nyugodtan szólj🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Először még azt akartam írni, hogy ezek a szövegek és a dietetikus/orvos ajánlása, szerepének némi túlértékelés nem a tefajtáknak ajánlódott és íródott, hanem talán azoknak, akiknek a szövegértése is veszélyesen alacsony, és a természettudományos-élettudományos képzése (és/vagy autodidakta módon felszedett tudása) is finoman szólva kívánnivalót hagy maga után (ezért nem tud kutatni és válogatni a források és információ közt megfelelően), és ennek tetejében még befolyásolható is, ha valami elég színes-szagos-harsány-ígérgetős. Mert akkor én is azt mondom, inkább az orvos, a dietetikus mint a gyakorikérdések.hu meg a szomszéd facebookozó hülyeségei isten tudja honnan.
Aztán olvasom a kommenteket és idézeteket, és már ezt se merem mondani, ha az ún. tudományos forrásra támaszkodó ajánlás, az orvosi vizitek során elhangzottak is ilyen ijesztőek, és nem csak azoknak, akiknek már az is előrelépés ha CSAK EGY cukroslötyit isznak per nap és CSAK heti kétszer esznek cukros tejcsokit és megállnak a tábla kétharmadánál.
Innen nézve már én is ortorexiás vagyok, miszerint a kajában növényi és állati alkatrészek+növényi fűszerek legyenek, más meg ne, meg emelt fővel vonulok el az egyre fantáziadúsabban elnevezett és egyre durvább színű cukroslevek polcai előtt („eeeez mi, fagyálló?” –ezen röhögtek a gyerekeim pár éve), és van még néhány ehetőnek becézett ezmegaz, ami nálam nem esik a megennivaló kategóriába.
Nekem eddig az ortorexia fogalma mást jelentett: amikor valaki felnőtt szerint mások feladata lenne számára különleges diétát biztosítani, és mecsoda cirkusz lesz, ha ez nem áll rendelkezésre (és innen a dolog nem étkezésről hanem hatalomról szól). Vagy ha valaki végeérhetetlenül elemzi valami teljesen oda nem illő helyzetben/időpontban (pl. munkahelyen, munkamegbeszélésen) a nagyon spéci, nagyon elit, nagyon nemtommilyen étrendjét, amiben leginkább nem táplálkozási alapelvek vannak kommunikációs üzenetként, hanem hogy micsoda különleges hópihe is ő,
KedvelésKedvelés
Szerintem utóbbi kettő része a fogalomnak.
Érdekes a szerző instagramja, az esetei, a gyógyulás. Értem én, ilyen is van.
KedvelésKedvelés
“Innen nézve már én is ortorexiás vagyok” nem, a könyv elég szakszerű és pontos, a szerző szakember. Nem az orthorexiadefiníció a baj, hanem az, hogy mit tart ő normálisnak, egészségesnek, ezt a 260-300 gramm szénhidrátot például, és mindezt Amerikában. Vagy hogy mennyire nem kritikus a gyógyszermán, nem-prenventív orvoslással, és m,ennyire lenézi a laikusokat és “az internetet”.
Én attól vagyok zavarban, hogy azt a hajtóerőt, ami a fejlődésem feltétele és egyben öröm is, ő kényszeresnek, tökéletesség utáni hajszának nevezi. A testméréseket, az informálódást pedig kontrollnak.
KedvelésKedvelés
Nagy erő ám a gyógyszerlobbi meg a cukorlobbi is, utóbbiról tán a qubiten volt egy szép hosszú cikk valamikor korábban.
A mérést nem értem, adatvezérelt korban élünk, “adattal nem vitatkozunk”, a kontroll meg rendben van, azért mérünk mert az eredmény is részben a visszaigazolása valaminek.
KedvelésKedvelés
Azt nem ismerem, de a cukorlobbival kapcsolatban ez a kedvencem http://medicalonline.hu/tudomany/cikk/a_cukoripar_es_a_koronariabetegseg
KedvelésKedvelés
Renee McGregor esetei:
KedvelésKedvelés
mondjuk én most ezt így elolvasva kíváncsi lennék, hogy az ortorexia nem-e egyszerűen csak a szénhidrátról nem (nem eléggé) lejövés helyett kalóriadeficittel/éhezéssel (salátán élés) fenntartani próbált testsúly miatti vagy már anélkül is meglevő krónikus tápanyaghiány tünete… nekem ez a kaján irracionálisan pörgés-szorogás-irritábilitás-stb amit ír, nem tűnik lelki eredetűnek (nem konkrét triggerek vagy élethelyzetek hozzák elő, mint egy traumát), inkább biokémiainak (lásd „hisztiző” éhes/fáradt/cukorfüggő gyerek). nekem ezek a nagyon mániás, égő szemű nyersvegánok jutnak róla eszembe meg a széthajtott fitneszversenyzők.
KedvelésKedvelik 2 ember
Jó olvasni a pontos megfogalmazásaidat, köszi!
KedvelésKedvelés
Ellenpontként egy kis fatlogic:
– érdemes megnézni a hashtageket is.
KedvelésKedvelés
Azért, mert valahogy igen nehéz elképzelnem azt a szcenáriót, hogy az a bizonyára nagyon szélsőségesen orthorexiás ember mondjuk iszik egy kávét reggelire (kihagyja a reggelit!), eszik egy negyvendekás bifszteket ebédre (kenyér nélkül! horror!) és ezek után egész délután azon parázik, hogy a céges vacsorán mi lesz, ha nem lesz neki mindenmentes kalóriaszegény opció nehogy kifusson az izokalóriából meg mi lesz ha megint beszólnak a nyúlkajára. Valahogy ezek így hogy mondjam, dramaturgiailag nem passzolnak össze.
(Úgy, hogy persze van olyan, hogy tényleg bekóstolnak meg van cukorfüggés aminek van egy gyógyulási ideje, amikor baráti kört kell váltani meg nem lemenni egy ideig a nagymamához karácsonykor, és ezek miatt lehet nagyon is félni, de teljesen más létállapot valamitől (joggal, akár kicsit felnagyítva) félni, mint a lokális idegösszomlásig rágörcsölni valami teljesen értelmetlenre).
KedvelésKedvelik 1 személy
ebben a fatlogicban az a végtelenül szomorú, hogy tulajdonképpen minden szavával egyetértek.
KedvelésKedvelés
Ja, mert a kontextust nem látod, ami a hashtagekből világos. Hogy ezek szélsőségesen elhízott, moccanni nem akaró doughnutfalók, akik hadakoznak, hogy a diet culture romboló, semmilyen restriktív “manipuláció”, akaratlagos súlycsökkentés nem elfogadható, ellenben káros és elnyomó, és ők nehogy éhezzenek vagy megerőltessék magukat, semmiféle akadály, erőfeszítés nem okés, miközben gyakorlatilag járni sem tudnak. Nagyon sokan vannak. Tehát politikát és áldozatiságot csinálnak abból, hogy nincs kedvük felismerni a helyzetüket és változtatni.
Ha nem lenne “igaz”, akkor nem lehetne így ámítani vele a több tízezer fős közösségeket. Ahogy egy kommentelő írta, nekik legfeljebb a székrekedés utáni megváltó esemény a joyful movement.
KedvelésKedvelik 1 személy
ezt én tökéletesen értem. igazából az a szomorú, hogy igazuk van, mert az egyél kevesebbet, mozogj többet mint olyan _tényleg_ nem működik biokémiailag, mindenki próbálta sokszor, sokféleképpen, csak éppen az a típusú kontextusuk nincs meg, hogy pl. mi az, ami valójában tápanyag.
olyanok, mint amikor egy gyerek azzal válaszol az elviselhetetlen otthoni körülményekre, abúzusra, képmutatásra, hogy drogos lesz, mert a máshogy élés előremutatóbb formái nem elérhetőek a számára.
KedvelésKedvelés
“az egyél kevesebbet, mozogj többet mint olyan _tényleg_ nem működik biokémiailag, mindenki próbálta sokszor, sokféleképpen” – dehogynem működik, a CICO már egy jó minimum ahhoz képest, ahogy emberek élnek, esznek, ülnek, önátvernek. Nem látod, ez mekkora kifogás a fatlogic keretén belül? Nem szeretem az alterságnak ezt a fokát. A többség igenis így fogyott le, számos olvasó, én is, Lexi is (ő 160 kilót), Mozogazazi is, hacsak nem volt valami iszonyat hormonkavar, amire amúgy sokan hivatkoznak, de valójában ritka állapot. Ha fogyok, most is így fogyok. Nem értelek, és nagyon nem szeretném azt terjeszteni, hogy fogyni reménytelenül nehéz, mert az önfelmentések melegágya, riasztó, kontraproduktív. Mindenki tudja, egy kis böjttől, kenyérelhagyástól, több sporttól mennyire máshogy érezte magát, mennyire elkezdett szólni hozzá a teste, rutinná tudott válni a mozgás. Az elhízottak mindenképp túlevők.
Amúgy érdekes mindig, amiket írsz, intellektuálisan mármint, de nem tudom, mire használható, a level 1 felhasználót féltem ezektől, aki kb. annyit ért, hogy mindent máshogy kéne, mint hiszi, az aletrságnál is lehet még sokkal alterabbnak lenni, a zöldség se jó,a paleó is kevés, és semmi sem egészséges, nem baj a koleszterin, egyen húst, de mégse egyen. ezt nem tehetjük. Ha ennyire geekek vagyunk, nem fog senki semmit csinálni végül. Haladó meg profi szinten elvitázhatunk arról, hogy a bioalma megéri-e a cukrát, hogy a crossfit jobban gyilkol-e, mint az intervallfutás, vagy hogy hol vegyünk legeltetett marhatőgyet, de a kezdőknek erre semmi szüksége.
KedvelésKedvelés
Említeném Lengyel Csillát, aki alulműködik, és neki de nehéz, és mindent megpróbált, de a hosszabb versenyszünetében, 2016-ban nem tudta lefogyni a vizes-zsíros pluszt. Pedig igen hiú, a teste az identitása, ez minden fitneszversenyzőre igaz, amellett edző, így a teste a cégére is. Ő mindent megpróbált. Eközben dőlt a 2016-os oldaláról az “édesszájú vagyok”, “a csoki a gyengém”, kalácsrecept, apunak torta, összejött a család, süssek-e pogácsát. És amikor orvos szól rá, akkor sír, hogy ő többet nem ehet semmi “normálisat”. Miközben a tét az, hogy elpusztul a pajzsmirigye, és szül esetleg egy agykárosodott gyereket. Ne mondjuk már, hogy mindent megpróbáltak.
KedvelésKedvelés
nemtom éva, szerintem nem gondolunk annyira mást a gyakorlatról, csak más típusú embereket láttunk közelről, a saját tapasztalat is más, meg a kiindulópontunk is.
szerintem több embernek lehet segíteni, ha a low carb szemléletet hangsúlyozzuk, mintha erősködünk, hogy a kalóriarestrikció igenis működik, holott ha egy ilyen könnyen elérhető módszer mindenkinek (vagy akár csak tömegeknek) működne, akkor mindenki le tudna fogyni, aki akar és nem is lenne probléma.
szvsz pont hogy a level egy felhasználó rosszabb állapotban van, mint gondoljuk, és jó eséllyel már megpróbált kevesebbet enni, és nem ment neki hosszú távon.
statisztikailag nagyobb valószínűséggel fog tudni lefogyni, ha mondjuk elkezd paleózni számlálgatás nélkül (tehát lejön a gyorsan felszívódó és magas szénhidráttartalmú kaják tőbbségéről), mint ha számlálgat vagy elkezd edzeni minőségi változás nélkül.
KedvelésKedvelés
“ha egy ilyen könnyen elérhető módszer mindenkinek (vagy akár csak tömegeknek) működne, akkor mindenki le tudna fogyni, aki akar és nem is lenne probléma” Mint ahogy el tudna válni, leszokhatna a cigiről, találhatna jobb munkát és lehetne türelmesebb az anyjával. Ez mind “ilyen egyszerű”. Nem csinálják. Működik az, de nem csinálják. És olyan állapotba kerültek, ahonnan már nagyon messze van az eredeti, jó állapot. Én tudom, kik és mire használják “a kalóriarestrikcó nem működik!” nyavalyt, és nem szeretnék beállni közéjük. Ez fontosabb nekem, mint hogy random emberek sikeres fogyásáért vállaljak felelősséget, adjak tuti tippet, amihez úgysem én kellek, hanem ők. Inkább írok magamról. Különösen nem akarok konkrét módszert promózni (amiből sütievés lesz úgyis), már csak azért sem, mert a tejtermékeket én fontosnak tartom, de nem tudom, mi a népegészségügyi szintű igazság. Sem udvarolni, megnyerni bárkit, hogy fogyjon le.
De látod? te is azt írod, hogy nem ment a kevesebb evés. Ha menne, akkor sikerülne. Ez a feladat, ennyire nehéz, fogja meg a végét, aki akarja. Tele van a blog IF-es linkekkel, infókkal is, az az út. Ritkábban enni, kevesebbet enni. Már nem hiszem el az emberek önbevallását, akik “alig esznek, nem fogynak”. Agymosás van, önbecsapás, kajába fulladás, nem látják, mi a tét, mennyit és mit kéne enni és mozogni az egyensúly fenntartásához, sem azt, hogy emnnyire elszúrták. Egy csomó lehetőséget nem ragadnak meg, nem szeretnek sportolni. Tanácsot nem adok, nem segítek, az másik szakma, nem dolgom. Jelenségekről beszélgetek és visszásságokat észrevételezek, ami a szakmám. A dilemma hamis, nem kell választani a kalóriarestrikció és a low carb között, mellesleg egy epebetegnek nem tudsz low carbbal segíteni. Lehet, hogy nem az a lényeg, hogy aki többet eszik, az hízni fog, vagy nem ez a lényeg, de az igaz, hogy aki meghízott, az biztosan többet evett a szükségesnél (Peter Attia fordította meg így).
KedvelésKedvelés
Számlálgatást meg innen nem lehet kiolvasni, soha nem csináltam, nem is javasoltam. A restrikció lehet adag-, köretfelezés vagy étkezés-ritkítás is. Én inkább attitűdöt mutatok be, mint módszert.
KedvelésKedvelés
“mint ha számlálgat vagy elkezd edzeni minőségi változás nélkül” – edzeni elkezdeni nem volna butaság. Mondhatni, a legfontosabb. Szerintem attól lesz jobban. És nem zárja ki egyik a másikat, láttam már nagyon elhízott próbválkozót edzeni és paleóban számolgatni.
KedvelésKedvelés
Még annyit, hogy én úgy látom, mi ketten nagyon mást csinálunk a gyakorlatban, mást is olvastunk és másképp lettünk jól vagy jobban.
A level 1 mindenképpen a CICO és az egyél kevesebbet-mozogj többet, a level 2 a lehetőleg tiszta bármi evése, és csak később jön a célszerű edzés, a paleó és más finomságok. Az emberek, akik megoldást keresnek, nem agyaltak, kerestek és fejlődtek velünk az elmúlt években, nekik ez mind tudományos fantasztikum, hogy nem szaloncukor, nem kenyér, nem kell reggelizni stb.
Azt meg nem tudom, valós és gyakori probléma-e, hogy valaki nem eszik eleget, és ettől kéne félni, meg hogy belassul és ezért nem fogy. Mindez obezitogén környezetben.
Amikor hiány van, a test azt nagyon markánsan jelzi.
KedvelésKedvelés
És annak a vallomása, aki egy ideig elhitte, aztán ráébredt, hogy mekkora kamu (9 oldalas kifotó):
KedvelésKedvelik 1 személy
nagyon fontos megfogalmazás.
KedvelésKedvelés
az egy teljesen más kérdés, hogy mi a legpontosabb igazság, és hogy ebből mennyit kell érteni „level egy” szinten. eleve más a „level egy” annak, aki mondjuk valami autoimmun szarból akar kijönni és annak, aki fogyni akar.
a level 100, az origó ami minden ilyesmire jó és teoretikusan minden embernek működne, az jó eséllyel valami nagyon hasonló lesz, és szerintem sok időt meg lehet spórolni azzal, ha rálátunk arra is, hogy merre van az origó. az, hogy nem szénhidrát alapú étrenden pl. nincs szükség zöldségekre, az segíthet azoknak „a level 1” felhasználóknak, akik rosszul emésztik a zöldségeket (többnyire nem is szeretik). az, hogy a megfelelő tipusú táplálékból nem szükséges kevesebbet enni, mint jólesik ahhoz hogy az ember fogyjon, segíthet azoknak, akik keményen edzenek és ezért nagy az étvágyuk.
de ettől még az is van, amit te mondasz, hogy mekkora mennyiségű konkrét öncsaláson és el nem kezdésen segíthetne még az is, ha valaki kalóriaszámolni próbál.
KedvelésKedvelés
“más a „level egy” annak, aki mondjuk valami autoimmun szarból akar kijönni és annak, aki fogyni akar” Minden nap kapok ilyen kérdéseket. De én nem értek ehhez. Egy ideális világban szakorvoshoz irányítanám őket, így meg Bartha Ákoshoz. Abszolút nem dolgom, nem kompetenciám autoimmun ügyekben okosnak lenni, konkrét eligazítást adni, ingyen, keretek nélkül. Ez nem játék.
“nem szénhidrát alapú étrenden pl. nincs szükség zöldségekre” Ezt már mondtad, akkor is döbbentem. Nem találtam még komolyan vehető rostbevitel-ellenes vagy 0 ch-t ajánló alter tartalmakat, és nem gondolom se megfizethetőnek, se etikusnak, se kivitelezhetőnek a csak állatevést. Erre írtam, hogy alterebb az alternél. Én nem akarok, tudok olyan lenni, akit nem értenek és használhatatlannak tartanak ilyenek miatt. Nem mernék senkinek ilyet tanácsolni. Nem is tanácsolok semmit. Csak azt tudom elmondani, az én testem mitől lett ilyen, mitől és mikor volt még ilyenebb.
“a megfelelő tipusú táplálékból nem szükséges kevesebbet enni, mint jólesik ahhoz hogy az ember fogyjon” ezek az emberek táplálkozási zavarosak, romlott anyagcseréjük van, nem működik a telítettségjelzőjük, az éhségjelük. Azlért esznek, mert guszta, mert finom, mert előttük van, mert unatkoznak. És trükkös is, mert ch nélkül, magas zsíron mindenképpen kevesebbet fog enni, kevesebb kalóriát is.
Nem értelek most.
KedvelésKedvelés
Aki rosszul emészti a zöldségeket, annak helyre kell hozni a bélfalát, bélflóráját, újraindítani az emésztését. Minden bélbetegségben (puffadás, IBS, fekélyes colitis, crohn) fontos a növény.
KedvelésKedvelés
Van olyan, hogy igen, az kell, azaz okosan, de atmenetileg csokkenteni es jol megvalogatni a rostbevitelt. Ld. FODMAP dieta, ahol a laktoz-fruktoz-fruktan-poliol emesztesenek nehezsegei miatt csak igy lehet gyogyulni es a sokkal kompaktabb allatibol bevinni a tapanyagot. De ilyen meg az SCD, az autoimmun paleo, a GAPS is. Hosszutavon viszont a belflorat kell etetni az ilyen-olyan rostokkal es nem alapvetoen magunkat. A legtobb protokoll kifejezetten a gyogyulas kezdeti elliminacios fazisa utan nem a patogen, a nem hasznos opportunista irtasara, hanem a hasznos sokfelesegere teszi a hangsulyt es nem kivanatos tomeges kihalashoz vezetonek tartja a tartos eheztetest. Aztan meg van az is, akinek az oldekony es az oldhatatlan rostok kozott kell szemfulesen valogatni. Az oldhatatlan az un. IBS tuneteknel pld. mar gyakorlatilag olaj a tuzre. Jo sok elelmiszeripari termeket egyebkent egyoldaluan ilyen-olyan rosttal kuldenek meg, az vegkepp nem az a kategoria, ami jotekony. A legtobbszor a rostok emesztese ott jelent nehezseget, ahol a flora, az emesztes mar kronikusan kompromittalt. (Most arrol nem beszelve, ahol a vegeken hosszu alkalmazkodas kovetkezteben normalis az, hogy szinte a zerohoz kozelit a rostbevitel. Ott az egeszseges flora is nagyon mas. Pld. Inuitok.)
De izgalmas ez maskepp is, mert pld. a rendszeres IF kifejezetten felviragoztat egyes hasznosakat es eheztet mas nem kifejezetten kivanatosakat. Vagy mert a fermentalas is nagy kulonbseg azaltal, hogy kvazi eloemeszti a rostokat.
KedvelésKedvelés
De akkor azt kimondhatjuk, hogy egészséges, még nem nagyon borult emésztőrendszerrel jó és szükséges a sok zöldség? Megzavarodtam. Szemem se rebbent attól, hogy a gyümölcs desszert és cukoréhség, jobb kiiktatni, csak az antioxidáns, pektin miatt éri meg, meg tud finom lenni.
De nem értem ezt, Mau, és inkább tőled kérdezem, hogy egy átlagos fogyózónak, egészségkarbantartónak (vagy akár az adaptálódott ketogénnek) a zöldség, akár a keményítős gyökér miért lenne gond, főleg, ha szereti is, ha sokféle ételt tud belőle elkészíteni, ami üdvös, amikor az ember az ezerötvenedik reggelen nem akar már szalonnás rántottát enni. Hogy hova vezet ez, hogy a ketót, ami eleve alien, megpakoljuk még azzal is, hogy ja, tudtátok amúgy, hogy növény se kell? Van valami hivalkodó jellege ennek, hogy még megdöbbentőbbet mondani, és az a bajom (a könyvön dolgozva), hogy nem tudom alátámasztani, mert ezt meg végképp nem kutatták eleget. Tekintve azt is, hogy a(z igényes, nyitott, érveket értelmezni képes) kezdőnek már az is új, hogy a hús, a tojás, a zsír nem gond.
Amikor nekem sok az infó, sok az irány, túl alter, akkor visszatérek Peter Attiához. Ő IR ellen és kutatásokat olvasva, alapul véve, cukrot mérve evett mindig, akkora tál salátákat, mint a feje, ezt így írta, és nekem ő az etalon, mert valamihez jó magam tartani.
KedvelésKedvelés
Amit magamnak leszurtem az az, hogy a belflora, a belek allapota az kapcsolo. Kapcsolo genkifejezodesben, elhizasban. Ezert aztan minden, ami erre hat, erdekes. Mi magunknak talan a taplalkozasra es a fizikai aktivitasra van, lehet a legnagyobb hatasunk. (Most leszamitva azt, hogy az elelmiszerkinalat milyen sulyosan manipulalt es milyen iranyba strukturalt.) A belflorara pedig a valtozatos es szamottevobb rostbevitellel lehet hatni, de ebben a kontextusban lehet meg idoszakos bojttel is, akar ketozissal, a cukrok, a silany zsiradekok mellozesevel es hat jocskan meg allati eredetu termekekkel is. Szoval nem alltam at vagy ilyesmi, de altalaban kicsit eltelve azzal, hogy akkor paleo, nem paleo, keto, vegan, ugyis-minden-mindegy … valahogy a lenyeg sikkad el, azok pedig a bentlakoink.
Es azert aztan, hogy ez a kapcsolo ujjlenyomatszeruen egyedi, nincs biztos recept, csak kabe szukseges minimumok vannak es ilyen szerintem a novenyek jelenlete az etrendben.
KedvelésKedvelik 1 személy
Szerintem azért nem értesz, mert itt több különböző szempontról beszélünk egyszerre és valahogy nem sikerül a teljes nézőpontot átadnom, ahonnan ezeknek van értelme.
Meg valamiért a meggyőződésed, hogy én dogmatikus vagyok meg túl alter és amit én csinálok, az valami szélsőséges dolog, tehát nem lehet igazam. Sokszor láttál szarul kommunikálni kajaügyben, szóval ez érthető, csak így nem nagyon van értelme, nem is szoktam kommentelni. Nincs is szükséged arra, amit mondok, van egy teljesen jól működő gyakorlatod.
> Nem találtam még komolyan vehető rostbevitel-ellenes vagy 0 ch-t ajánló alter tartalmakat,
A paleomedicinások pl. pont ezt csinálják a hét-nyolc éve működő praxisukban. Az őáltaluk ajánlott protokoll (paleo-ketogén néven fut) gyakorlatilag húsevés _opcionális_ némi-zöldséggel és tejtermékkel (és hangsúlyozzák, hogy van, aki nem tolerálja jól a zöldségeket egyáltalán, és az ne egyen és kész). Crohn-betegségre is van esettanulmányuk. Persze lehet, hogy buták v etikátlanok v embereileg gázak, nem volt velük dolgom eddig, de más forrásokkal (netes csoportok tapasztalatai) összevetve valszeg működik, amit csinálnak.
Peter Attia tök jó, de ő egyetlen forrás, tudtommal csak saját magáról vannak közvetlen adatai. Nem ír rendszerezett anyagot, nem ír vagy metaanalizál kutatást. Nem biztos, hogy mindenre rálát. Szinte senki nem lát rá mindenre. Az, hogy ő jól van sok salátával, az tök jó, a legtöbb embernek nincs baja némi leveles zöldtől (nekem se kell csak húst enni, csak úgy döntöttem, hogy ezzel kísérletezek, mert ezt tartom, ez bizonyult a legjobbnak és legegyszerűbbnek), de az, hogy neki nincs baja a salátától, nem jelenti azt, hogy anélkül nem lenne ugyanolyan jól.
Ha az elhízást mint olyat meg akarjuk érteni, akkor pl. Taubes mellett nem nagyon lehet elmenni, és ő nagyon más következtetésre jut száz év kutatástörténete alapján, mint az, hogy kevesebbet kell enni és többet mozogni.
Szerintem nagyon fontos rehabilitálni a húst, ennek exvegaként látom a fontosságát, meg azért is, mert jelenleg mindenhonnan a vega-vegán-koleszterinparás tartalmak özönlenek a képünkbe, sok az épp-csak-csirkét-evő exvega, és nekik jó eséllyel nem az lesz a legnagyobb bajuk, hogy le kéne fogyniuk pár kilót. Ha egészségről beszélünk, akkor nem hagyjatjuk ki ezt a képből. Sokaknak nem alap, ami neked az volt, hogy igazi tojásból igazi vajjal igazi szalonnát, és csak a cukrot meg a kenyeret kell letenni mellőle.
KedvelésKedvelés
Sue-ra válaszként érkezett ez, a lomtárba került automatikusan, de úgy értem, nekem írod.
Én nem tudok felelősséggel olyat állítani, hogy nem kell zöldség/rost se, vagy hogy működhet a hústúlsúlyú, növényt minimalizáló/nem tartalmazó keto vagy paleó. Márpedig erről írsz. Nem erről írsz?
Nem tudom alátámasztani, nem szeretném ezt itt terjeszteni, felelősségem van. Kompakt képet, irányt kell mutatnom, kezelhető infókat, direkt tanácsadás nélkül.
Tehát leszögezem:
alappal és nem csak saját tapasztalatból állítom, hogy a sok zsír, elég sok fehérje, a minimális és csak rostos ch, semmi liszt, semmi keményítő, semmi gyümölcs működik, nem ártalmas, illetve adaptálódott, jól működő anyagcserével, sok és intenzív sporttal csodákat tesz, megfiatalít, újrainstallál, a súlytartás eszköze, és tartható is.
E csomag cáfolatai rövidlátók, irigyek, nem tudják, miről beszélnek, pár hetes kutatásokat citálnak, ahol a kérdés is rossz volt, szakmaiatlanak, érdekvezéreltek, rossz tudományon alapulnak, alterofóbiásak, üzleti jellegűek, kontextus nélkül szemlélik a jelenségeket, összességében kamuk, beleértve a vegánokat, Szafi és a Mindent Lehet Enni, Csak Mértékkel behízott hivatalos dietetikát is.
Azt én irányom Peter Attia iránya, és elengedhetetlen a sok zöldség (nem csak “nincs baja” tőle), és a minimális, csak zöldségből és tejtermékből származó, de stabilan 30-50 g körüli szénhidrát. Tehát nem 0, mert az kiéhezteti a bélflórát. Ami bizonyos esetekben meg kontrolláltan, más előnyökért megéri és működhet, de mi nem rákos betegek vagyunk.
Peter Attia nem árul semmit, kutató és kutató attitűdű, magán kísérletez, ez igaz, de érti, értelmezi a nem itteni méretű tudományt, a legjobban ő lát rá nagy méretű dolgokra az általam olvasottak közül. Ismeri és alapul veszi a számomra meggyőző, nem csodaváró, nem szenzációhajhász Volek–Phinney vonalat. Orvos, első kézből tájékozódik, több ezer hallgató és kolléga folyamatos kontrollja mellett ír és összegez, és speciálisan IR, sport, fogyás témára használta az étkezését, továbbá családban, jövő-menő, utazó, élhető életet él, és láttuk a testét, laborjait, sportteljesítményeit, sok más fura alakkal ellentétben.
Ha úgy tetszik: szerintem az egyetlen igazán okos ember, akinek hiszek, mondjuk a Szendi-szerű Mercola mellett.
Nem az a bajom, hogy nem értesz egyet, mert az oké, és nem nagyon hat meg, ha valaki nem ért egyet, habár nem értem, mire alapozod ezeket (tavaly sem értettem, amikor helytettem válaszoltál egy kérdezőnek a Costában), de:
felelősségem van a blog tulajdonosaként, hogy mi van itt. Hogy ki ne szedje innen valaki, hogy itt olvasta ezt, és én hirdetem.
A másik, hogy lássuk már a tudásunk, kompetenciánk korlátait. Saját szakállra azt csinálsz, amit akarsz, linkelni is lehet, de terjeszteni sajátként ilyesmit igen problémás.
Jelen körülmények között nem fognak ancestor módra nyers (ipari) húst, tojást enni, ami miatt gond van a hőérzékeny tápanyagokkal. Én tehát nem gondolom, hogy növény nélkül szerencsés, és nem is tudom alátámasztani. Nem gondolom, hogy káros, de nem látom értelmét. Nekem ez túl alter, úgy értem, valahogy már minden kevés lett, mindennél még extrábbat akartál. Egyes állapotokban lehet terápiásan és átmenetileg, kísérleteznek ezzel, erre utalt Sue is, aki jobban ért hozzá.
És ha tőlem kérdezik, nem ajánlok ilyet.
A paleomedicinások rákos és más súlyos (cukor) betegeket gyógyítanak alter módszerekkel, ami mindig éberségre int, mivel üzlet is, dokumentálatlan a dolog, és van egy igen visszás főalakjuk, akinek én nem hiszek, és aki nem tiszta ember.
Ha én Magyarországon ajánlok valakit, az a Táplálkozásbeállítás.hu lesz, akik sem a tartósan 100 gramm ch alá menéssel, sem a keményítő teljes mellőzésével nem értenek egyet, és gondosan nézik, kinek való a ketó, és akinek nem, azt lebeszélik róla.
Fontos, hogy ne állítsd azt, hogy te ugyanazt mondod, mint én, mert elég sokszor elmondtad, hogy nem kell növény, nem kell zöldség se, és én ezt igenis rátromfolásnak érzem, és nem értek vele egyet. Az itt olvasók többségének az is meredek, hogy ne falja félkilószámra a gyümölcsöt, vagy ne kenyeret reggelizzen, mire jó ez? Viszont én nem átmenetinek gondolom a zöldséges ketót, paleót, ami után felderül majd a Csak Hús hajnala, mindamellett a színhús sem egészen okés, szóval szerintem: változatos és zsíros állati alkatrészek, lehetőleg jól tartott állatból, aki bírja, annak tejtermék is, és mindenféle, sok növény, térfogatilag az alacsony ch-júból a háromszorosa-négyszerese a fehérjének, alkalmilag pedig magv, gyümölcs és csoki, for fun, meg antioxidánskéntmeg ufóság ellen. Én ettől, ezzel csináltam meg a narancsbőrtelen, 16,4-es DEXAzsírú formát.
Nem értek egyet a hús rehabilitálásával, az állat rehabilitásával értek egyet, a színhús erősen inzulinogén (ez vagy tucatszor volt már), és az állat rehabilitálása nem jelenti a zöldségek elhagyását, hamis a dilemma, és egysíkú az étrend.
Nem akarok és nem is dolgom senki speciális problémájára választ találni, de képviselek egy irányt, aminek hitelesnek kell maradnia, következetesnek, és ami gyógyír nem, de ihlet vagy szemlélettágítás lehet.
Úgyhogy én a saját alapomon szeretném a saját, felelősséggel vállalt csomagomat bemutatni, ennek értelmében írok, nem kezdek mindig valami még elvontabba, tapasztalatokat érdeklődve olvasok, ugyanakkor nem szeretnék vitázni, mert a felelősség az enyém, nem a kommentelőé.
Nem csak a cukrot és a kenyeret kell letenni, az a kezdet és a minimum, hanem a feldolgozottat, az édes gyümölcsöt, a gabonát, a sok keményítőt, a hüvelyeseket, az édes ízt, és sokaknak a tejterméket is.
KedvelésKedvelik 1 személy
“valahogy nem sikerül a teljes nézőpontot átadnom, ahonnan ezeknek van értelme” Nem, hanem meg se próbáltad, egyetlen érvet, linket sem tettél, ellenben beszólsz PAnak, hogy ő sem tud mindent, és megkérdőjelezted azt, ami az alap, hogy eat less, move more, szintén érv nélkül.
Semmivel nem támasztottad alá, csak azt írtad, hogy neked ez fekszik, praktikus.
Az se korrekt, hogy “nem lesz baja a növénytől”. Miért lenne baja, miért a növénytől és nem mondjuk a húson a légyszartól vagy a májban az antibiotikum-maradványtól?
Az is érdekes, hogy én soha nem voltam vega, se vegán, nem is kacérkodtam vele. Nem kell mindent kipróbálni. Kétféle étkezésem van, és nem a ketó a lényeg, hanem a tudatos/nem tudatos.
KedvelésKedvelés
rendben, akkor nem írok erről többet, nekem is fárasztó.
KedvelésKedvelés
Szerintem túlzás, nem értem, azt főleg nem, hogy miért nem érzékeled, hogy másnak ez sokkoló és fölösleges. Lehetséges út, de minek?
És nem vagyok abban sem biztos, hogy neked ez jó.
KedvelésKedvelés
Allj, allj, egeszen biztosan nem koronaznam meg magam … egyszeruen csak csunyan beakadt ez a tema es sokfele tajekozodom.
Kozben beugrott es vissza is kerestem, volt egy interju, amelyben a British Gut vezetoje (Tim Spector, eredetileg genetikus aztan megtert 🙂 … nem ertette, hogy az ikertanulmanyokban az egyik miert hizik ugyanazon, a masik meg nem es megcsinalta az American Gut [http://humanfoodproject.com/] parjat, amelyben felmerik a lakossag belflorajat es keresik az okokat a remek egeszsegugyi allapotokert stb., onkiserletez es a hires [https://www.bbc.com/news/magazine-40686373] Hadzakhoz is jart rendszeresen) az itteni, mostani beszelgetesunk sok aga-bogat erinti … hogy miert mukodik, eleg a kaloriarestrikcio es – szamlalas egyeseknel es miert nem masoknal, miert nem eleg, hogy allati es/vagy noveny es miert … szoval mindenbe belelog a belflora jocskan.
http://www.danielvitalis.com/rewild-yourself-podcast/rewild-your-gut-the-hadza-experiments-tim-spector-163
(Kb. a 12. perctol csapnak a lovak koze.)
KedvelésKedvelés
Meg fogom nézni, ha olyan helyen és net mellett leszek.
De az önbeszámolók a megevett ételről, a döbbenetes nemfogyások… hát, nem tudom. Nem hiszek nekik. Nagyon erős érdek ez, hogy “mindent megtettem”, “nem értem”, “nem működik a testem”.
Meglátjuk, ha LifeTilt bezárja a nőket és testüregi motozást is végez, vagyis teljesen kontrollálja a bevitt kalóriát, mi lesz. Igaz, csak 3 fő és egy baba, és csak 30 nap.
KedvelésKedvelés
Most nem azert, de 😀
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
Es meg a husado is keszul:
http://www.ox.ac.uk/news/2018-11-06-tax-meat-could-offset-health-costs
KedvelésKedvelés
Szerinted teljesen kamu az, hogy a (fel nem dolgozott) vörös hús tetemes mennyisége egészségetelen, megrövidíti az életet?
Honnan van erre adat? A telített zsírral van bajuk? Az ipari csirkemellfilé a javaslat? Nem az a baj megint, hogy ezt a zsírt az emberek nem használják fel, és a cukorral, szénhidráttal együtt rossz a hatása?
Miért emlegetik együtt a natúr vörös és a feldolgozott húst?
Régen szentírásként kezeltem a WHO-t, de azért a glutén korai bevezetése meg az anyatejügyi korrupt jelenségek miatt igen szkeptikus lettem.
És kimondják-e valaha, hogy a hozzáadott cukor napi egészséges mennyisége 0 gramm?
Amikor én sejttem, intuitíve követtem valamit, az eddig tudományosan mindig bejött, a böjttől a hidegtűrésen át a zsírevésig. Nem mondhatom, hogy akkor a vörös hús eszerint biztosan ártalmatlan, sőt, szuperegészséges, de nekem a fehér, az rettentően halovány, jellegtelen, tápanyagszegény.
Az intuícióim ellenében senki nem tudott meggyőzni, nemigen hallgatnék egy olyan bloggerre se, mint én magam.
KedvelésKedvelés
Hogy lehet kiemelni egy elemet az etrendbol, az egeszsegi allapotbol, az eletvitelbol, a szokasokbol? Hogy lehet erre az elemre ramutatni, demonizalni minden mastol fuggetlenul elmeszelni? Hogy lehet azt sem vizsgalni, hogy milyen forrasbol jon ez a hus es milyen formaban, milyen minosegu? Hogy lehet nem eszrevenni, hogy pld. szinhus-e vagy sem? Hogy lehet a tobbi tenyezovel osszefuggesben nem vizsgalni? Hogy lehet mindezeket nem ratukrozni a belflorara, ami gyakorlatilag szinte minden kutatasban-tanulmanyban negligalt es mivel ujjlenyomatszeru csunyan osszekuszalhatja es ossze is kuszalja a szalakat? Hogy lehet ilyen bizonyossaggal egy tenyezot okolni, mikozben kb. ugyanannyi es ugyanilyen szinvonalu anyag tudja ugyanezt a cukorrol stb.? Hogy lehet mindezeket az eredmenyeket megismetelni nem tudni? Hogy lehet tobbnyire onbevallasra epitve ilyen ajanlasokat tenni? Hogy lehet mas hasonloan pazarlo es szennyezo uzemet nem figyelembe venni? Hogy lehet ugy adot kivetni, hogy kozben mashol nem igazitanak; ld. termelesen, eloallitason, fogyasztohoz jutason, fogyasztoi informaltsagon stb.?
Az ado es az allami beavatkozas onmagaban es altalaban nem feltetlenul rossz. Mindig az a kerdes, mivel egyutthatasban tortenik. Valamelyik lobbi most megint brutaleros.
Ezzel megint azok fognak meg rosszabbul, nagyon rosszul jarni, akiknek nagyon keves, illetve keves a jovedelme. Most majd meg kevesbe jutnak minosegi hushoz es meg tobb szines vizet, szagos cukrot lehet majd eladni. Es a tobbi szemet, meg annak az eloallitasa, majd pedig elfogyasztattasa tenyleg senkiben nem vet fel kerdeseket? Ezzel az egeszsegugyi, a kornyezeti es egyeb koltsegek csokkenni nem fognak. Vagy legfeljebb azert, mert pld. az egeszsegugyit nem fogjak tudni kifizetni. Viszont az egeszsegugyi allapota tomegeknek lesz sokkal rosszabb. Az a gondom tehat, hogy megint nem a lenyeget piszkaljak, hanem minden mast erintetlenul hagyva egy tenyezore es alaposan fel nem tart osszefuggesre probalnak hatni. Mikozben a minosegi voros hus az egyik legegeszsegesebb taplalek, vitaminokkal,, asvanyi anyagokkal teli es szinergiaban es boven felulmulja a feher husokat, kulonosen, ha nem szinhusrol beszelunk.
KedvelésKedvelik 1 személy
Iszom a szavaidat, nagyon fontos és pontos. Viszont a cukrot, az alkoholt, a transzzsírt vagy a dohányzást így ki lehet emelni?
KedvelésKedvelés
éva, még csak az se, hogy a szénhidráttal együtt.
pl nem maga az LDL koleszterin (amit a telítettzsír egy picit növel) okozza a plakkokat, hanem a kicsi, sűrű LDL-koleszterintszállító részecske (de a nagyméretű, nem sűrű szerkezetű nem). emellett a legjobb szívbetegség-előrejelző a HDL koleszterinszint, ami negatív korrelációban van a szívbetegségekkel, a szintje pedig a szénhidrátfogyasztással fordítottan arányos (nyilván akkor a zsírfogyasztással egyenesen).
ezek biokémiai eredmények, külön-külön nem nagyon vitatja őket senki, csak akkor ugrik mindenki, ha valaki le meri vonni a következtetést ahelyett, hogy vonogatná a vállát.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ez az. (Mondjuk a dohanyzas szerintem az mas kategoria es ott a matek, ha jol emlekszem arra jott ki, hogy 20xval noveli a tudorak kockazatat, itt pedig meg mindig valami 1:33000-hez, hogy vastagbelrakod lesz, ha bacont eszel. Es a who igy tette a karcinogen cuccok koze a bacont.) Azt gondolom, hogy un. food study-kat a legnehezebb csinalni. De azt legalabb mar lattuk Ancel Keys nyoman, hogy milyen az es mi tortenik akkor, ha kiveszunk egy tenyezot es azt mondjuk ra, hogy fuj meg juj. Ld. lowfat ajanlasok es a jarvanyos cukorbetegseg.
Szerintem voroshust enni egy egeszseges (ld. valodi es minosegi taplalekbol allo) etrend kontextusaban egesz mast jelent, mint egy atlagos vagy nem kifejezetten tudatos vagy esetleg egy egyenesen junk etrend kontextusaban. Es eszerint nem kulonboztetnek a voroshus-tanulmanyok. De ugyanigy nem tesznek kulonbseget aszerint, hogy milyen az eletvitel, dohanyzik, alkoholt, hogy fogyaszt, kronikus allapotok stb. stb. Es ami szerintem mindenhol a game changer es ezert (meg persze azert, mert rossz a kerdesfelteves) nem talaljuk amugy a szent gral titkat etrendugyben, az a voroshus-tanulmanyokban is negligalt tenyezo, a belflora. (Es volt is talan kifejezett kritika ezugyben, hogy de beazonosithato, hogy a fokozott rakkitettseggel osszefuggesbe hozott anyag, amit a feldolgozott husbevitel nyoman eloallitunk az bizony mast es mast eredmenyez diszbiozis eseten.)
Ha most, azt mondjuk food study-kat igy marpedig nem lehet csinalni, vagyis inkabb rajuk hagyatkozni nem kene, kulonosen pedig nem lehet egy-egy tenyezot inkirminalva ajanlasokat tenni, akkor jobb, ha az olyan kutatasi eredmenyekre figyelunk es emesztjuk, mint amilyen peldaul egy legutobbi es egeszen elgondolkodtato: ket szomszedos, viszonylag erintetlen torzset vizsgaltak; eletvitel, etrend, eletkorulmenyek azonos vagy nagyon hasonlo, egyetlen kulonbseg volt, hogy az egyik idonkent hozzajutott ipari, feldolgozott elelmiszerekhez, a masik meg egyaltalan nem (ez utobbi elkezdett kerteszkedni nyomokban, de tovabbra is vadaszo-gyujtogeto maradt alapvetoen) es erdekes modon az ipari, feldolgozott elemiszerekhez is hozzajutonal az evek alatt egyre-masra tobb korosztályban is felutotte fejet a magas vernyomas, a megfigyeles meg folyik amugy, ha jol emlekszem. Talan nem is olyan nagyon bonyolult, hogy merre kene tartani az ajanlasok ugyeben is.
(Amugy extrem magas rostbevitel volt, lehet talalgatni mibol is, cukortalansag /nyilvan itt most a termeszetes formait nem ertem ide/ es voros hus, vad nyilvan es nyilvan erost alkalomszeruen, de tokkal vonoval.)
KedvelésKedvelés
egyébként a húsevő gyakorlat pl. azt mutatja, hogy a legtöbb embernek nincs baja a sima konvencionális állattartásból származó vörös hússal sem, ugyanúgy meggyúgyulnak az autoimmun szarokból stb. minimális kisebbség az, aki úgy érzi, hogy csak a legeltetett a jó neki.
a csirke disznó viszont gyakori hogy konkrét problémát okoz vagy egyszerűen csak elmegy tőle az ember kedve, ez valószínűleg tápértéktől is függ, meg az is van hogy sokkal több szart elviselnek, a tehenet pl. nem lehet ipari táppal etetni mert felfordul, gabonával is csak vágás előtt hizlalják fel, ha jól tudom.
szóval még az is lehet, hogy még a minőség is inkább egy gasztronómiai kategória a vörös húsnál, meg esetleg a zsírsavarányt kellhet hosszú távon korrigálni, de még az is fene tudja (nem tudjuk, hogy tényleg az omega3-6 arány az annyira fontos, vagy minimum érték van, ami akár ketogén üzemmódban kisebb, csak mi a mai primitív népek gyakorlatát ismerjük, ami sokszor kompromisszumos, valószínűleg nem ugyanaz, mint pl. a jégkori ember nagy zsíros emlős alapú étrendje – az eszkimók meg direkt alkalmazkodtak a rengeteg tengeri telítetlen zsírsavhoz pl).
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: Normális? – lerágott csont
“Az Akismet már 74 406 spam-től óvta meg a honlapot, de jelenleg üres a spamtároló. Micsoda szerencse!”
KedvelésKedvelik 1 személy
Ismét nagyon jó írás, hála-hála. Súlyos beteg az a társadalom, ahol a súlyzós edzést és a tudatos étkezést csípőből betegségnek minősítik. Úton-útfélen én is megkapom érte a magamét. Ellenben nem az én térdem / hátam fáj. 🙂
KedvelésKedvelés
Nem mindent minősít annak, de:
“Mára szerencsére már egyre többen úgy gondolják, hogy a “vékony” nem feltétlenül az egészség és a szépség szinonimája. Ez pozitív változás, aminek kifejezetten örülök…” és még egy kis “minden korban mást tekintettek szépnek, lásd a festményeket, vagyis a szépségnorma önkényes” maszatolás.
A szerző amerikai, ahol 70 százalékos az elhízottság és túlsúly a felnőtt lakosság körében, és durván megtöbbszöröződött a cukorbetegség is.
Ma is elnéztem a testeket. Csak nagyon fiatalon, rendkívül szerencsés kötőszöveti rugalmasság és eloszlás esetén esztétikus a zsír. A zsír dővel mindenképp petyhüdt, formátlan, laza, lógós lesz. Nekem senki sem fogja megmagyarázni, hogy a tőgyszerű, csíkos mell, a csíkköldök, a hepehupás, szürkés, rossz keringésű, rengő comb, fenék, a kibuggyanó hurka természetes, szép, anatómiai.
És:
“Létezik egy olyan étkezési elmélet, amely számos különféle néven bukkan fel a diétákban, és nagyon népszerűnek tűnik az orthorexiára hajlamos személyek körében: fogyassz kevesebb szénhidrátot! (…) Ne hagyd, hog« becsapjanak! ez a farkas az álcázás nagymestere, rengeteg különböz ő báránybőrbe képes bújni…” Az otrhorexiások “leggyakrabban a szénhidrátok száműzésével indulnak el a lejtőn.”
“Számos orthorexiásra jellemző az egészségteléen mértékű testedzés. (…) Azok a javaslatok, amelyek szerint az étrendi változtatás javíthatja a fizikai teljesítményt, újabb csalit kínűlnak a testi tökéletesség és tisztaság megszáélloottjai számára.”
Mindenben a cáfolata vagyok ennek. Komoly szabályok mellett, megértett diétával, évek óta rengeteg edzéssel, viruló egészséggel és életkedvvel, normális tetssúllyal, látványosan átalakulva és másokat is elindítva, segít ve az úton.
Amit idéztem, azt jelenti, hogy semmit nem ért. Se a diéták lényegét, se a biokémiát, se a sport lényegét. Retteg a kiválóságtól, az egyéni utaktól, a bátorságtól, a különbözni meréstől. Az mind deviancia és veszélyes.
KedvelésKedvelés
Valahol röhejes ez. Rémes, nem hajlandó pillecukrot enni meg franciakrémest! Nem “asszonyosodik meg” negyvenévesen (aka nem XL-es ruhát hord és nem folyik a strandon…), borzasztó. Nincs neki magas cukra meg recsegő ízületei, hallatlan. Hogy merészeli.
Szegény nagynéném, fellökte a kutya az udvaron hetvenegynéhány évesen, eltörte, amit el lehet ilyen esetben, viszik be a kórházba, milyengyógyszereketszed? “Semmilyet” – mondta azzal a világító kék pillantásával, a személyzet meg csak lesett, miféle unikornist hoztak ide nekik.
KedvelésKedvelés
A szerző indiai gyökerű brit (ezt benéztem), velemkorú, Amerikában thinnek mondanák, nem látványosan sportos, de sportol, és vegetáriánus. Ennek ellenére nincs sem eü, sem ízlésbeli bírálata a cukorral és a feldolgozott élelmiszerek özönével szemben, arra biztat, hogy bár 5 százalékos a hozzáadott cukor maximuma ama pompás kormányzati ajánlás szerint (ami mondjuk 25 gramm), ne csináljunk ügyet abból, ha néha több is lecsúszik, belefér. Úgy ír, mintha mondjuk norvég étkezési kultúrából nyugtatná meg a számos, megszállottan sportoló, sovány orthorexiást, miközben a sokkolóan elhízott, elkényelmesedett, hisztis, ipari kaján élő, pazarlóan zabáló angolszász kultúra a célcsoport. A britek sem állnak jobban elhízásügyben, csak a körükben a 30-40-es BMI a gyakori, az amerikaiaknál a 40+.
Innen látszik, hogy inkább nem írja meg, hogy sportol (ez egy hegyi futás Nepálban), nem motivál ezügyben, mert az trigger lehet:
KedvelésKedvelés
Ami pedig a könyv végét, a megoldásokat, a gyógyulás útját illeti:
a szerző gyanakszik, ha valaki összefüggést lát az egészség és az élelmiszerek minősége között, állítása szerint sem az egészségre, sem a közérzetre, sem a sportteljesítményre, sem a betegségmegelőzésre nincsen komoly hatása a táplálkozásnak
“mindent szabad enni, csak mértékkel” és nincsen nemhogy komoly, de semmiféle kritikája a szokásosan kapható, manipulált, megmarketingelt, iparias, felmarketingelt, általánosan finomnak gondolt ételekkel
nem tudja, nem érti, miért lehet gond a tejtermék és a glutén sokaknak, annyira nem, hogy özönszerű fogyasztását javasolja, minden étkezésben szinte
nem gondolja semmilyen tekintetben gondnak a lisztet, az acelluláris szénhidrátot, és bőszen javasolja a teljes kiőrlésű gabonát mint egészséges verziót
pirítós, mogyoróvaj, croissant, lekvár, gyümölcs reggelire
tojást nem is említ (húst és tejterméket igen, utóbbit szereti)
jó öreg telítettzsír-para…
emberek lustaságára alapoz: a cukor mindenben ott van úgyis, kár görcsölni, és ha főzés helyett este előkerül a mirelit pizza, akkor “ember vagy te is”
nem tud arról, mi a gond a fruktózzal és az édes gyümölcsök desszertnek használatával, a bélben a cukorfüggő organizmusokkal és a felborult flórával
napi sok étkezést sugall (“előfordul, hogy gyümölcsöt egyik nap csak három-négyszer, de másnap már kilencszer-tízszer is eszel, így kiegyenlítődik” – ??? ugye ez adag volna, nem alkalom, de akkor se jön ki, ha félrefordítás, ez mennyi kalória és cukor így?)
“ráparázol már arra a cukorra is, ami a gyümölcsjoghurtban van” ööö, hogy és miért is került bele? semmi gond vele? egészséges? miért finnyognak a legtöbben, akik szerint a tejtermék/a gyümölcs egészséges, a natúr joghurt és az avokádó, citrom, grapefruit, ribizli hallatán? Azért, mert az nem elég édes. Erre vak a szerző.
“rettegsz a burgonyacsipsztől” ha kiéhezik a szervezet, mondja, persze hogy akarja majd a tápanyagot, ami hiányzott neki, és akkor befalsz majd egy zacskóval, de ha megkapta, amire szüksége van, beáll az egyensúly – ??? és: terápiásan egyél spagettit, határozd el, szar lesz, de vissza kell szokni rá. MIÉRT PONT FEHÉR LISZTES, IPARI TÉSZTÁT? És nem mondjuk (ha már szénhidrát) krumplit vagy rizst, zabot?
Nincsenek “rossz, bűnös” ételek, mondja, ne moralizáljunk… Nem is, de ő gyanakodva figyeli azokat, akik tudatosak és egyösszetevős (nem manipulált, nem gyártott) ételeket választanak mint orthorexiás-jelölteket, és károsnak gondolja a clean food és edzős influenszereket egy súlyosan nem mozgó, elhízott társadalomban.
Hogy a burgonyacsipsz, a croissant, a gumicukor, a tejcsoki egészséges fogyasztása 0 gramm, az is biztos, csak ha beletunyultál, ezt nehéz belátni. És mindig ilyen szerényen kedves kajákat ír, amitől ne félj (csicseriborsó-faszom, joghurt, pirítós), és hallgat arról, hogy azon emberek, akik hálistennek nem orthorexiásak, bizony gyakran rácsúsztak a legszemetebb, magukat etető junkra, nachosra, csokira, pattogatott kukira, sült krumplira. Melyek, hogy mondjam, nem bűnös ételek, csak aki imádja őket és tömegesen fogyasztja, az úgy végzi, ahogy. Látjuk ennek példáit. Ha már rosszak a szokásaid, akkor valamennyit kénytelen leszel önkorlátozni, önmegtiltani, moralizálni (jó és rossz fogalmait kötni ételekhez). Ez a lényeg, és erre az elrontottságra (élelmiszeripar, városi élet, ízlés, tudás, szokások) teljesen vak a szerző.
KedvelésKedvelés
Ennek is van am neve: CARB syndrome: carbohydrate reversible brain syndrome
…When the Harvard Psychiatrists Hudson and Pope first introduced this concept, they called it Affective Spectrum Disorder (ASD) and they considered it to be the most common disease in modern Western societies. Because they never determined the triggers or pathology of the condition, their concept never made it out of academic medicine. Over decades of clinical practice, I also noticed that many common brain disorders seemed to be somehow connected. Many published studies have also documented these connections. We now understand that the primary trigger of this disease is long term consumption of highly processed food so I decided to change the name of the disorder to CARB syndrome, better reflecting the underlying pathology. Consuming this type of food leads to glucose spikes that have an adverse effect on brain function, eventually leading to the brain dysfunction symptoms that define CARB syndrome.
https://carbsyndrome.com/diagnose-and-treat-your-own-carb-syndrome/
…
When you develop CARB syndrome your hunger drives become disassociated from your nutritional needs and you start to think about food and eating during or shortly after a meal or at other inappropriate times. These intrusive thoughts about food and eating eventually kidnap your brain, leaving you little time to think about more pressing matters.
https://carbsyndrome.com/the-22-symptoms-of-carb-syndrome/
Lehet ezt ragozni bamelyik iranyba, azonban egy kerdes marad ugyis, milyen erdek fuzodik ahhoz, hogy eppen a tudatossagot stigmatizaljak.
Meg aztan vicces, hogy csak azert, mert allapotok, megnyilvanulasok, tunetek es attitudok tomegeknel jelennek meg, az lesz a norma es a normalis, minden ettol eltero pedig megbelyegzendo es devians.
KedvelésKedvelik 1 személy
Kedves Sue, nagyon is meg vagy korozázva, vadászom a kommentjeidet… ritka az ilyen érett kommunikáció, intellektuális láz, mindezt a legkisebb banalitás nélkül… Maut is nagyon szeretem, hasonló okokból. Ritkán olvasok itt, de most nagy öröm, hogy mindkettőtöket elcsíphettelek. (Sue, valamiért az a fantáziám, hogy egy helyen élünk.) Az utóbbi időben kicsit én is “orthorexiás” lettem, de nem bánom. A második gyerekem születése után visszatértem a sporthoz, nagyon jólesik, pedig kemények az edzések – capoiera – de valahogy feszesebb a ritmusom, rendszerbe tette az időmet.
KedvelésKedvelés
Kicsit sem manipulatív és erőltetett komment, köszönjük! :DDDDDDDD
Sue, nem az a gond, hogy téged és Maut dicsér (miközben engem levegőnek néz), lehetne ez sima és jóféle dicséret, de ez egy aljas manipulátor. Ugyanez a stílus ugyanezekkel a mondatokkal már félsztárolt titeket fórumkommentben és nekem írt álneves e-mailben, hogy én szar vagyok, de ti bezzeg jók. A “nézelődöm és lerabolom a blogról az emberi kapcsolatokat, aztán nyilvánosan rugdalom a bloggert” fajtából való.
KedvelésKedvelés
“they have won basically every (…) battle to this point (BMI is bullshit, set point, intuitive eating, got the culture to believe AN is common and caught by skipping 3rd lunch and on and on). They are currently working and winning the debate in pathologizing healthy eating and exercise with their mainstreaming of Orthorexia Nervosa. People here at Fat Logic believe Orthorexia is a real thing. Orthorexia is NOT an accepted eating disorder in the DSM or any medical society. It was proposed in a newsstand magazine, not in a scientific journal or conference. There are two proposed criteria one would make basically anyone that cares at all about what they put in the mouth fall under the label. The other would have so few people there is no need for the label because it would just be a compulsion disorder.
After they win this one they will move on to “Healthism” and they will probably win that also.”
kontextus, előzmény:
KedvelésKedvelik 1 személy
Visszajelzés: és még az is van | csak az olvassa. én szóltam.
Sóhajt. Megint ugyanaz. Mit tekintesz normálisnak?
View at Medium.com
KedvelésKedvelés
Azóta, hogy ezt a posztot kiraktam, még egyértelműbben nevetségesebbnek tartom, hogy tudományra és szakemberekre hivatkozva ilyen aggályosan bele akarnak szólni abba, mások mit esznek – miközben ugyanezek az emberek/irányzatú megmondók jajgatnak, hogy ne szóljunk bele mások szexuális életébe és szexuális önkifejezésébe – pedig az, amibe “beleszólunk”, valóban veszélyes, nőgyűlölő és emberellenes, ellentétben azzal, amit egyvalaki eszik és tökéletesen magánügy, ráadásul nem káros, de közben stigma az orthorexia és kéretlen diagnózis.
Itt nagyon a vegánságot erőlteti a cikk rossz példának, de annak (és némi keleties-purista jógás “tiszta” kajálásnak) a kivételével egyiknek sincs konkrét filozófiája, ja és a vegánság tényleg ciki.
Tényleg érdekes, hogy nekik az öngyilkosság is belefér mint méltóság meg önrendelkezés, de 1. járvány, 2. ki mit eszik, ezzel kapcsolatban agresszív fegyelmezgető, riogató propaganda megy. Saját döntésből kajálni ne legyen szabad, mert betegség, káros, és náluk van a tudás.
Ráadásul ezeknek minden étel rendben van:
“nincsenek eleve jó vagy rossz ételek, az egészséges táplálkozás kulcsa – orvosi szempontból – a változatosság, a kiegyensúlyozottság és a mértékletesség”
, miközben a könnyen elérhető, megfizethető árú élelmiszerek többsége döbbenetes összetételű, addiktív, kvázi drog és tele vagyunk életmóderedetű betegségekkel és értelmetlen halálozásokkal.
Annyira átlátszó itt is, ahogy Alimentónál is (BÖJTTEAM kell, mert meghalsz), hogy doktorék, dietetikusék csak a tekintélyüket féltik, és nekik mindenki ellenség, megfegyelmezendő, aki autonóm és nem kér belőlük.
Ebben az írásban egy “kritikai pszichológus” betegségnek nevez (kérdőjellel) valamit, ami nem került be az új DSM-be sem.
“Steven Bratman számára az jelentette a döntő felismerést, hogy miután számos alternatív étrendet kipróbált, észrevette, hogy a különböző alternatív táplálkozási filozófiákra nemcsak az jellemző, hogy időnként megkérdőjelezik az orvostudomány eredményeit, hanem emellett rendszerint egymásnak is teljességgel ellentmondó étkezési javaslatokkal állnak elő.”
És ha ellentmond egymásnak a sok irányzat, az bizonyíték arra, hogy egyik sem jó – mindezt azért, mert a hivatkozott szerző összevissza loholt egyik divatból a másikba…
https://ujegyenloseg.hu/az-ortorexia-nervosa-ujabb-civilizacios-betegseg-a-lathataron/
KedvelésKedvelés