elhaló nyakkal

Amúgy jól vagyok. Köszi az üzeneteket, kérdéseket, és többeknek a segítséget, jelenlétet!

Tegnapelőtt este professzionális kezek leszedték az anyajegyemet a tarkómról. Én megkérdeztem a doktort, fogok-e még elegáns konttyal tangózni fényes termekben, vagy csak a B ligában, ahol az a szexi, hogy mindenki “egyedi”. Majd kértem, ha negatív a szövettan, tegye már vissza majd a helyére, jó volt az ott.

Ezen a képen nem látszik. Ami látszik, azzal nincs gond. Még nincs meg? Vagy a hajam miatt? Vagy mert ez szerelmes hely itt? Az biztos, hogy nagyon sok napot kapott a nyakam bringázás közben az évek alatt.

Egyben kérve kérlek titeket, menjetek anyajegyszűrésre, dermatoszkóposra, onkológus bőrgyógyászhoz.

Hülye helyen van, mert nem látom, nem is láttam soha, nem tudtam róla. A sebet nem tudom magamnak kötözni. A heg elég nagy, mert jó alaposan kimetszették, és azt így lehet összevarrni.

És megfeszülős helyen van. A fejbiccentő és a hátizmok nagyon erősek. Ez a nehéz. Maga a műtét csak a bőrt érinti, fogászatnyi macera, lidokainos érzéstelenítés, semmi fájdalom, húsz perc és haza, viszont nem tudom forgatni, előre hajtani a fejem, mert feszül a seb. Nem kell figyelni, könnyen kezd fájni, és az elintézi a helyes tartást.

Az enyhe, egész napos kényszerű tartás fáraszt. Korlátoz, nyűgössé tesz. Azért ez mégis hegy, és három gyerek, háztartás, kutya, Juli új iskolába jár. És én ennyitől is egocentrikusan azt hiszem, hogy mindenki másnak jó, minden hepi, csak én vagyok az invalidus.

Pedig mindkét gyerek iskolájában mentő járt ma. És sokan tudták meg ma is a Rossz Hírt.

Minden relatív, ez is kiderül. Leguggolok (ez két g, egy időben vadul figyelmeztettem mindenkit, hogy egy, és nem tudom, honnan vettem, álmodtam talán? mamuttal keverem?), mert hajolni nem tudok, és olyan könnyű, mintha az ilyen nehezített helyzet mutatná meg: nem fáj a térdem, derekam. Jóleső, a hajláshoz képest.

A gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál még rosszabbat. Én azonban, ha elgondolom, hogy négy helyett nyolcfelé is szaggathatott volna a prépost, helyzetemmel, még ha nem is valami rózsás, mégiscsak elégedett vagyok.

Közben pedig a blogon ez történt. A profilképes, nyúlfarknyi, sem el nem mélyült, sem nem szép, sem nem nagyon eredeti poszt miatt. Kommentekben is ment a nagy döbbenet (áskálódás) (máshol linkelve). Értem én ezt? Nem értem. Sohasem is értettem. (A sötét az IP-címek száma, a világos a kattintásszám).

Amúgy jelenleg ezek a blog hat és fél évének legnépszerűbb posztjai. Ezekből a nem-rovat jellegűeket ajánlom (1., 2., 4., 5., 7., 9., 11., 13., 14.). Mindegyiket olvastad?

 

26 thoughts on “elhaló nyakkal

    • Mert nagy olvasottságú írónő megosztotta, és onnan már virálisan terjedt. Kis hazánkban ennyi elég, hogy belobbanjon, aki frusztrált. Hihetetlen, mennyire nincsenek jóindulatú feltételezések, ha valaki úgy érzi, a tyúkszemére léptek, mert ő is csücsöri. Milyen a csésze, én mit pózolok, mekkora a konyha, mit virítok a MacBookkal, dicsekszem a híddal, a karomat miért feszítem be (!), a másikon LÖTTYEDT, izéke meg mindig ideges lesz a posztjaimtól, ő BÁRMIBE BELE TUDNA KÖTNI.

      Kedvelés

  1. Hát én most pâr napig nem voltam, remélem, azóta jobban vagy? Az a nyüglödös-fájó-kellemetlen érzés, ami elöbb-utóbb majdcsak elmúlik, de addig is falramâszás, mert az ëlet nem âll meg, a dolgodat pedig csinâlni kell – nekem is ismerös, csak nekem a most a térdemmel… 😩 Nagyon örülök, hogy Juli újra iskolában, meg szabad kérdezni, milyen és hogy hogy érzi magát? És mi a Rossz Hír? Vagy csak figyelmetlenül olvastam?

    Kedvelés

    • De drága vagy! Nálunk semmi Rossz Hír, de elég gyakori (diagnózis).
      Nincs okom panaszra, enyhe kellemetlenség és csak bőrt érintő, pici beavatkozás. Pontos szövettant nem tudok még.
      Juli egy tündér, boldog nagyon. Nem alázzák meg, nem kell félnie, önmagában ez is, és akkor a többi.
      Amúgy kiderült kis volt osztálytársakról, hogy itteni gyereket próbáltak kicsinálni oviban, párban. Kis kíméletlenek.
      Majd még beszámolok, hogy alakul.
      Térdednek mi baja?

      Kedvelés

      • Trampolinparkban (tényleg, van erre magyar szó?) leugrottam úgy 5-6 méterröl (lehet, hogy kevesebb, csak magamnak hízelgek😁) Puhára estem persze, csak az instrukciók szerint fenékre kellett volna, nem térdre, ami összecsuklott alattam, az egész testsúlyom meg râ. Már majd két hete, akkor alig éreztem, azóta egyre jobban. A járás még csak-csak, de a guggolás/térdhajlítás fâjdalmas. Majd ha már nem tudok lâbraállni, gondolom csak kénytelen leszek elmenni az orvoshoz😁. Nagyon örülök Julinak, és neked is, remélem, nem sokat fogsz várni a szövettanra és minden eredmény negatív lesz🙂.

        Kedvelés

      • Ó, micsoda menő baleset! Ja, nézzék meg, menj mielőbb!
        Trambulin.
        Ha negatív a szövettan, akkor arra gondolok, hogy ún. elővigyázatosságból magamba vágattam tök fölöslegesen…

        Kedvelés

    • Az én bőrtípusommal (kettes) jobban, mint amennyire tettem, legalább a napnak legjobban kitett részeimet kenhettem volna nyáron. Egy átlagember, aki nem kint dolgozik, nem tud annyit napon lenni a legerősebb sugárzás idején, hogy baja legyen, hacsak nem extrém érzékeny a bőre. A szétégetem magam az egzotikus tengerparton típusú kéthetek biztosan veszélyesek, még az enyémnél jobb bőrtípussal is. Óvatos napnak kitettség, leégés-elkerülés, fokozatosság és rendszeres anyajegyszűrés, ezt tudom mondani most. Ha meglesz a szövettan, írok róla. A D-vitaminhiány és a vele járó fényhiányos depresszió katasztrofálisabb és tömegesebb, mint a sugárzáskárosodás, szóval nehéz okosnak lenni.

      Kedvelés

  2. Ma varratszedtek. Nem szép a heg, duzzadt még, sőt, a varratok már irritálták, de rendben van. Nyakat nem érintő (nem feszítő) tesizés mehet. A szövettan szerint még épp nem nagy baj, de durván atípusos, veszélyes fajta, amit ezek szerint még időben szedtünk le.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .