irodalomóra
E. D-nak, szeretettel
Amikor a Nyugat megjelent ama háború előtti, pezsgő években, megbénult egész Budapest. Álltak a villamosok, lehajtott fejjel, papírba temetkezve jártak a -kelők. Főleg Ady, a “furcsa, nagyszemű legény versei” miatt. Mit írt Ady?
De mi az a Nyugat?
Az egyik érettségi tételed. A kulturáltság és haladás fóruma a provinciális, félfeudális, Petőfit hatvan évvel a halála után is egyetlen modellnek tekintő, modoros, unalmas irodalmi életben. A Nyugat 1908-ban induló, sokféle áramlatot felvonultató, a művészi szabadságot zászlajára tűző, kulturális, társadalmi, művészeti kéthetilap volt, a legnagyobb teljesítmény a magyar kulturális életben, amely számos pályakezdő zsenit tett ismertté, juttatott rendszeres jövedelemhez Adytól és Móricztól, két legfontosabb felfedezettjétől Kosztolányin, Kaffka Margiton, Babitson, Karinthyn, Juhász Gyulán, Balázs Bélán, Tóth Árpádon és Móriczon át Tamási Áronig, Szabó Lőrincig és Ottlik Gézáig, valamint Radnótiig, akik ma a középiskolai tananyag és irodalmi kánon le nem dönthető oszlopai.
Pedig döntenék, hajaj, életlen fejszéikkel.
Ez az első szám. Szerepelt benne Szabolcska Mihály! Valójában már 1907 karácsonyán hozzáférhető volt.
A Nyugat 1941 augusztusáig, az akkori ikonikus főszerkesztő, Babits haláláig létezett. Nem volt méltó szerkesztőutód, sem megfelelő körülmények a további működéshez.
Nem volt nyugatos szerző például Molnár Ferenc; távol tartotta magát a szellemi körtől és külön utakon járt Kassák Lajos, de József Attila sem volt nyugatos, ő a második nemzedékesekkel kezdte a pályáját, kapcsolatban állt velük, de a Szép Szó köréhez tartozott. Harcos ellenzéknek számított a konzevatívak írófejedelme, az igen népszerű Herczeg Ferenc és a poszt szereplője, Gyóni Géza is.
A Napkeletet 1923-ban alapították
a hivatalos kultúrpolitika kezdeményezésére, illetve támogatásával, a Nyugat hatásának ellensúlyozására keresztény és nemzeti szellemben alapított folyóirat volt. Valamelyes értéket csak kritikai rovatai képviseltek, azok is inkább csak eleinte, szépirodalmi részében nem volt képes felmutatni maradandó alkotásokat. Nyugat-ellenessége dacára a Napkelet sokat átvett annak kritikai szempontjaiból, stílusában is „tett némi engedményt a modernebb irányzatok követelményeinek”, ugyanakkor ragaszkodott az „előkelő stílushoz”, a „társasági illem megtartásához”. A Napkelet később fokozatosan elszürkült, „a huszas évek végére már csak a konzervatív irodalom szűkülő körét képviselte…”
Tóth-Barbalics Veronika tanulmányából,
http://epa.oszk.hu/00000/00021/00042/mksz2004_3_03.htm
A Nyugat elleni vádak, mivel Fenyő Miksa, Ignotus és Hatvany Lajos, valamint Osvát Ernő, kritikaírásunk és mecenatúránk színe-java működtették, retrográdak, nemzetieskedők, paranoid “keresztény” jellegűek, antiszemiták voltak és azok a mai napig.
Az történt most, hogy egy Vastag Andrea nevű, valamiért irodalomtörténésznek titulált cikkíró teret kapott a Magyar Idők nevű orgánumban, amelyben a nyomtatott sajtó kultúrharca zajlik a műveltség és nyitottság ellen. Ő most Adynak ment neki, csak hogy a néhány irodalomértő, akinek a posványból kilóg a feje még, jól szórakozzék.
Az volt a gondja, hogy a tokaji írótáborban “Ady Endrének a nevével fémjelzik a nagy háborút s annak magyar vonatkozásait” az írótábor résztvevői és a Magyar Írószövetség.
Az első világháború végének centenáriumáról idén, Ady halálának századik évfordulójáról pedig 2019-ben vagyunk megemlékezendő. Vastag Andrea szerint Ady “egyébként igen tehetséges” (!!!), de a háborús időszak jelképének mint zsidóbarát, szabadkőműves, aki még a bevonulást is elbliccelte, nem alkalmas.
Itt olvashatod a 168 óra írását:
és itt Vastag Andrea eredeti cikkét:
https://magyaridok.hu/velemeny/az-alkeresztenyseg-kora-3580889/
Azt írja Vastag Andrea:
Van nekünk olyan költőnk is, aki odaveszett az első világháborúban, miközben Ady szabadkőműves barátaival a kávéházakban melegedett…
A szerző semmit nem látszik érzékelni abból, hogy a háborúnak mint olyannak mai értékrendünk szerint nem tud ethosza lenni. Az első világháború harsány propagandával megtámogatott, hatalmi szóval indított, a lakosságot kifosztó, öngyilkos ügy volt, amelyben vállalhatatlan nagyhatalmi érdekek csatlósaként vettünk részt, és végignéztük, hogy a „nótázó vén bakák” szerelvényei értelmetlenül szállítják vágóhídra a „butított és kisemmizett milliókat” – Ady a kezdetektől elszántan háborúellenes volt. Innen, a huszonegyedik századból könnyebb megítélni a történteket, és láthatjuk, csak Vastag Andrea nem látja, hogy e háború következménye a monarchia szétesése, Trianon, súlyos társadalmi válság, vörös- és fehérterror, a kaotikus húszas évek.
Ady a háború idejére elhallgatott, A halottak élén című, háborús verseit tartalmazó kötete csak 1918-ban jelent meg. A tízes évek elejétől súlyos beteg volt. Semmiféle hazafiasság nem volt a hadba vonulásban az egyszeri ember számára sem, ellenben kényszer volt. A harcokban százezrek haltak és nyomorodtak meg, asszonyok ruháskosárban kapták vissza végtag nélküli férjeiket, a háborút és területünk nagy részét elvesztettük, az itthon maradtak hadikölcsönnel támogatták a bukott háborút, amelyet soha nem kaptak vissza. Az ország zűrzavarba fulladt. Adynak és Babitsnak, a két nagy háborúellenes költőnek igaza volt.
De ami az érdekesebb, hogy kit emelne e korszak ikonikus költőjévé Vastag Andrea. Le is írja: nem mást, mint Gyóni Gézát, az evangélikus teológust, a Dabas és Vidéke, illetve az Alsó-Dabas és Vidéke című lapok múlhatatlan érdemű szerkesztőjét, az Adyt és a Nyugatot dühödten gyűlölő költőt, majd bevonult katonát. Gyóni is, Vastag Andrea is úgy gondolja, hogy az a magyar, aki keresztény, bármit is jelentsen ez, mindenki más kártékony elem, és ezért tartunk itt.
Remek Karinthy paródiája, mert megmutatja a célszemély valódi motivációit:
Gyóni Géza: Harctér
Ágyuk ugattak és a golyók fügyültek,
Fejünk fölött hollók, varjuk összegyűltek,
Véres magyar virtus a nagy eget vívta,
Előre, előre!… lelkünk a kürt hívta,
Imádságos lelkem rebegte e szókat:
Verje meg az isten a pesti írókat!Hej, te cudar muszka, az anyád csodáját!
Megemlegeted ám szittya-istenfáját!
Véres fejjel szaladsz az anyádho’ vissza,
Testedet, lelkedet aszu-föld felissza,
Szemem vérbeborul, puska-ágyú ugat…
Hej, gaz Fenyő Miksa, Ignotus és Nyugat!Nyim-nyám embereknek nincsen itten helye
Csakha helyén szíve és szívén a feje,
Száz lelke ha volna a cudar muszkának,
Agyba veri aztat agya a puskának,
Édes szép hazámat nem hagyom elveszni,
Kéne má’ a versem Új Időknek? Ezt ni!Rohamot fuvatnak… Szívem nagyot dobban…
Rohanó katonák… csak előre, jobban…
Ott a muszka… ott… ott… csak neki… előre…
Kiugrom hát én is… megbotlom egy kőbe,
Agyam elsötétül… kardot rántok… hörgök…
Nesze… nesze… nesztek…Nesze Ady… Nesze Babits… nesztek, nyavalyás
Pesti ujságírók, kritikusok,
Vigyen el az ördög!
Ugyanakkor az első világháború idején komolyan ment a haladók és konzervatívak között az Ady–Gyóni vita, amelyet Rákosi Jenő, az idős, igaz magyar kritikusfejedelem, Ady éles bírálója kezdeményezett (“nem helyeselte a Nyugat politikai álláspontját, egyes szerzőinek erkölcsi szabadosságát és a nyugati irodalmi minták túlzott utánzását”). De nem gondolhatták komolyan.
A vitát Rákosi ráadásul sunyi módszerrel provokálta ki: 1915 októberében szerkesztőtársaival egy ifjú rajongó üzenetének álcázva írt az ünnepelt, ugyanakkor élesen is bírált Adynak, és azt kérdezi tőle, mi a véleménye Gyóni Géza költészetéről. A válasz Csucsáról érkezett:
Gyóni (Áchim) Géza sohase volt költő, s nem is lesz. Ezt még egy világháború sem tudta megcsinálni. Fiatal újságírószimattal s kényelmetlenül kényelmes helyzetében transzponálta igaz poéták formáit s hangulatait. Természetesen elsősorban engem bányászott ki, de szerencsére nem jó bányász… Csak annyi ő, mint a háborús revük szerzői. Hadd éljen szegény, s ha hazakerül, hadd élhessen meg e szörnyű háborúból, mely annyiunk életét vette el, vagy tette tönkre.
Fenyő Miksa is tisztán látta, hogy nem elsőrangú szerzőről van szó. Persze ez tűnhetett úgy, hogy ők itt a kávéházakban elhumorizálnak a hős katonán. Valójában Ady ekkoriban alig publikált, visszavonultan kínlódott a betegségével.
Gyóni tehát 1917 nyarán halt meg. A húszas években elkezdték becsülni és kompenzációs módon hősként tisztelni Gyónit, miután a Csak egy éjszakára című verse nemzetközi díjat nyert. Később csend, majd csak lokálisan és néhány évre (1974-től), korabeli ellenzéki, klerikális-hazafias éllel lehetett feléleszteni valami kultuszfélét. Nagyszerű összefoglaló:
http://elsovh.hu/csak-egy-ejszakara-a-gyoni-geza-jelenseg/
Gyóni Géza versei amúgy nem rosszak, de az értő olvasó kontextusban értékel, azt tartja minőségnek, ami haladó, ami a kor problémáira válaszokat ad, ami eredeti és ekként vállal némi kockázatot, tehát provinciális, lojális, militáns elveket hirdetni, testalkattal gúnyolódni, a bevonulásból virtust faragni és egyszerre koppintani Adyt és Petőfit biztosan nem menő. Petőfi nagy szerző és meghökkentően modern – 1844-ben, eredetiben, amikor őt ugatták és harapták (…) hitvány ebek. Vagyis, Gyóni sorai úgy nem rosszak, ha a petőfies, nemzeties, a huszadik század lényegétől érintetlen fejjel olvassuk. Ez az, amit sok értelmes ember nem ért, mert ők csak néhány művet ismernek, a hátteret nem, “nelkem tetszik” módon van véleményük, és valamiképpen az örök értékekben hisznek (jellemzően utálják a modern művészetet is). Pedig az irodalom is kontinuum, nincsenek izolált alkotók, nem létezik kortól-kontextustól független minőség, és ezért kell sokat olvasni és ismerni a stílus- és eszmei áramlatokat, a társművészeteket.
Jókai és Mikszáth zsenik. Szabolcska vagy Gárdonyi sem rossz, egyáltalán (aki rossz, annak ma a nevét sem tudjuk). Csak nem modernek. Úgy maradtak, a 19. században. Ami egy olyan pezsgő korban, amely a társadalmi egyenlőség problémáitól, a polgárosodás, a tudományok, a technika rohamos fejlődésétől, új, jobbító eszméktől (szocializmus, kommunizmus, általános választójog, népművelés, szociális jogok, feminizmus) vibrál, amelyben százféle művészi irányzat indul és talál befogadókra, bűnös mulasztás.
Na és a hősi halál? Az is olyan, mint az irodalmi érdem. Nehogy azt higgyétek, hogy Gyóni karabélyát vitézként forgatta (a vitéz szót előszeretettel használja a harctéri verseiben) és az elsők közt rontott a gaz muszkára. Az orosz hadifogságban, a kórházban bolyongva, amikor már rég nem írt lobogó harci kedvű verseket, zavaros, háború rongálta elmével ráesett egy forró vaskályhára, majd pár nappal később belehalt a sérüléseibe.
*
Aki ma tájékozott, nyitott elméjű, figyelmes, elfogulatlan, nem ideologikus, nem soviniszta és nem kereszténykedő, az nem elég magyar. Ez van.
Csak egy éjszakára című versét sehol nem dívik mostanában idézni az első világháború kapcsán, de Ady Endrét annál inkább…
Ezt panaszolja Vastag Andrea. Hát talán mert Gyóni emlékezete néhány földijét leszámítva mára méltó feledésbe merült, Ady meg a modern magyar irodalom legnagyobb költője. Ma is értünk haragszik, nem ellenünk, pont mint Esterházy Péter.
Írtam egy kiáltványt, amely eléggé elterjedt, és utána lett kedvem poszttá gyúrni azt, amit Lőrinccel elolvastunk és megbeszéltünk. Soha nagyobb szülői örömet, mint hogy szívedből szakasztott elsőszülötted kijön a barlangjából, leül, meghallgatja, ahogy tüzes hangon “hazafias” verseket olvasol, és érti, érdekli, utánanéz. De azért ez, amit ebben a posztban írok, simán átmegy egy közepes gimnázium alap (nem faktos) magyaróráján. (Talán kevesebbet röhögnének.) Hogy lehet, hogy egy irodalomtörténész ekkora homály, ennyire nem érzékeli, mi minőség és mi ideológia?
csak az olvassa. én szóltam 
Ahhhh, jól van, én már semmin nem csodálkozom. Be is viszek egy Gyóni Géza-verset, hátha az lesz az írásbeli érettségin 😀
KedvelésKedvelés
Ady is zseni és hát Karinthy… köszönet ezért a verséért, ezt nem ismertem. Az “irodalomtörténész” asszony nagyot akart dobni, hogy megjegyezzék a nevét, ez sikerült is. Büntetésül olvassa csak Gyónit Ady helyett és egyen babot gesztenye helyett.
KedvelésKedvelik 1 személy
Jol mondod. Gyoni versek olvasasara karhoztatni a tudos asszonysagot. Azert ez hervaszto. Olyan ez az idoszak, politikai, kultur propaganda szempontjabol mintha az elso vilaghaboru es a masodik utani idoszakbol lenne osszegyurva. Nincs uj a nap alatt. Tenyleg ennyire hulyenek nezik az emberek zomet, ez az ami kiakaszt.
KedvelésKedvelik 1 személy
Gyoni, “csak egy ejszakara” versenek cime egesz jo, es az elso versszakban akad jo koloti megoldas is. Latszik, hogy ott elkapta valami ihlet szeru fuvallat vagy csak szerencseje volt, nem tudom. A masodiktol rekordsebesen laposodik. Kar volt tovabb irnia. Nem is ertem, hogy kerul Ady melle, meg ha csak pengevaltas szintjen is. Ady kolteszete es Gyoni versei nem osszehasonlithatok. Szemet dolog ebbe belekeverni Adyt, raadasul ugy, hogy az o tehetsege van valamilyen szinten bagatellizalva.
KedvelésKedvelés
Ezek jól ismert, invenciót nem igénylő költői megoldások egy ordas ideológia szolgálatában, amiben ő maga sem hitt már 1915 végére.
KedvelésKedvelés
És milyen sunyin kezdte ki Adyt Rákosi Jenő! Trollokra emlékeztet.
KedvelésKedvelés
Gyóni Géza: Levél Nyugatra
Hol vagytok most, kis „intellektüellek”,
Kiket bús század baljós vége ellett?
Szent nyugat előtt rajongva térdeplők,
Kik lehánytatok minden józan gyeplőt;
Gúnyos mosolygók ideálra, honra,
Kiknek a „New-York” volt a Pantheonja;
Kik ígértétek a szent Holnapot,
S akik tegnap is hátra voltatok.
Hol vagytok mostan, fránya franciások,
Kis erótikák, tucatóriások?
Csörög-e még a sok kis szélkereplő,
Amelynek szép volt minden, ami szeplő?
Magyart és múltat szánva nézdelők,
Nyugati szesztől kótyagos velők,
Koraszült bölcsek, véznák, betegek,
Mit érez mostan horpadt melletek?
Hol vagytok mostan, kerge planétásak?
A vihar földjén csak egyet is lássak.
De hol vagytok haj? Merre csak szemem lát,
Vasizmú hősök verik a gyehennát,
Mely odvaiból zúgva tör elő.
Csönd, kis fiuk, csönd, – beszél az erő.
Nevetek mától: csiba, korcs javas!
Halljátok: beszél az Erő s a Vas.
Halljátok: sorsunk egy marad a földön,
Míg csak Krisztusra kereszt vár és börtön.
E földet s mit rajt teremt a zseni,
Paraszterőnek kell megvédeni.
Mert elsodorja véres áradat,
Ki vérengzők közt védtelen marad
És hová kéne, hogy elbújjatok,
Ha idevárnánk – azt a nyugatot!
Az a Nyugat, melyet majmoltatok,
S melytől vártátok a szent holnapot,
És a vad Észak, melyet épülésül
Rajzoltatok, már rothadt a penésztűl.
S akik megtartják néktek a világot:
Erkölcsben tiszták, harcban óriások,
S azoknak marad magtárjuk egész,
Kiket ki nem kezd a világpenész.
Halljátok íme s megtartsátok észbe
Koraszült kornak sok kis csenevésze:
Korhadt fa törzse, min harkály kopácsol,
Földre zuhan már vihartámadáskor.
Csak szálas fenyves, melyben sasok hálnak,
Állhat ellene szél forgatagának
És jöhet vihar, világkeverő:
Mosolyogva állja szűz magyar erő!
Przemysl, 1914. október.
KedvelésKedvelés
Ne haragudj, ebből ennyi volt elég, a youtube betöltése lassítja az oldalt.
KedvelésKedvelés
Irredenta csatorna sem lesz itt, az tuti.
KedvelésKedvelés
“Gonda László (Budapest, 1948. szeptember 25.) gépészmérnök, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 vezetője, mely szervezet a 2006-os magyarországi tiltakozási hullámban részt vevő, önmagukat „Kossuth térieknek” nevező, illetve a hozzájuk csatlakozó egyéb szervezetek vezetője, a Kossuth téri demonstrációk főszervezője, 2011. szeptember 17-e óta a Magyar Történelmi Vitézi Rend tagja.”
KedvelésKedvelés
Szerintem ez a vers gyönyörűen alátámaszt mindent, amiről a poszt szól. Üvölt belőle a frusztrált gyűlölet, arról nem is beszélve, hogy almát hasonlít körtéhez, és a horpadt mellű nyugatosokat szidja, hogy őket, lám, a paraszterőnek kell megvédeni – és mindezt egy versben…
Úgy, hogy a “mosolyogva állja szűz magyar erő” is eleve érdekes, szegény úgy csinál, mintha mi önjogon mentünk volna háborúzni.
KedvelésKedvelés
Ja, első olvasásra én is azt hittem, hogy elrettentő példaként másolta be. Nehéz elhinni, hogy nem paródiának írták és akad ma ember, aki komolyan veszi.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, különösen a Magyarország számára vesztes világháborúk és az első vilaghàborúban színrelépő nagyüzemi, modern hadviselés ismeretèben. Idekívànkozik Wilfred Owen klasszikus verse a az 1. vilàgháború mèszárszékéről, az azóta már tiltott vegyi fegyvernek minősülő klórgáz hatásàról, Ki is keresem mindjàrt.. E háború kapcsán “vasizmú hősökről”, “paraszterőről”, a vihart “mosolyogva álló szűz magyar erőről” olvasni tragikomikus ma.
KedvelésKedvelés
Vissza is jöttek az izmos végtagok nélkül, már aki egyáltalán.
Az nagy döbbenet lehetett, ahogy várták a szerelvényeket az itthon maradottak, be is gördült, és akkor leszedték a sok emberroncsot. Tessék, a férjed. mankóval vagy ruháskosárban, csak a törzs és a fej.
Akik vesztes háborúban, értelmetlenül, kihasználva, traumatizálva “harcoltak”, maguk is öltek, és életük végéig a köz tartotta el őket, nyomorult körülmények között. Mondjuk a húszas évek végének gazdasági összeomlása idején egy hadirokkantnak vidám élete lehetett. Meg a feleségének.
KedvelésKedvelés
Dulce et Decorum est
Bent double, like old beggars under sacks,
Knock-kneed, coughing like hags, we cursed through sludge,
Till on the haunting flares we turned our backs,
And towards our distant rest began to trudge.
Men marched asleep. Many had lost their boots,
But limped on, blood-shod. All went lame; all blind;
Drunk with fatigue; deaf even to the hoots
Of gas-shells dropping softly behind.
Gas! GAS! Quick, boys!—An ecstasy of fumbling
Fitting the clumsy helmets just in time,
But someone still was yelling out and stumbling
And flound’ring like a man in fire or lime.—
Dim through the misty panes and thick green light,
As under a green sea, I saw him drowning.
In all my dreams before my helpless sight,
He plunges at me, guttering, choking, drowning.
If in some smothering dreams, you too could pace
Behind the wagon that we flung him in,
And watch the white eyes writhing in his face,
His hanging face, like a devil’s sick of sin;
If you could hear, at every jolt, the blood
Come gargling from the froth-corrupted lungs,
Obscene as cancer, bitter as the cud
Of vile, incurable sores on innocent tongues,—
My friend, you would not tell with such high zest
To children ardent for some desperate glory,
The old Lie: Dulce et decorum est
Pro patria mori.*
Dulce et Decorum est (Hungarian)
Meggörnyedve, koldusok zsák alatt,
Káromkodva a sártengeren át,
Már a rakétafény is elmaradt,
De botorkáltunk pihenni, tovább.
Alvajárók. Itt-ott bakancstalan,
Vércipőben bicegő vak sereg;
A végkimerültségtől ittasan
Nem hallottuk, ha akna süvített.
Gáz! Gáz! Gyorsan! – Mindenki fejveszetten
Kapkodja föl a maszkot, épp időre;
De egyvalaki még üvöltve fetreng,
Mint aki tűzbe hullt vagy mészgödörbe…
Félhomályos volt és zöld az üveg –
Akárha zöld tengerben fuldokolna.
Álmaimban jelenik újra meg,
Glugyog, mint az eltömődött csatorna.
Követnéd csak te álmodban a kordét,
Amire feldobtuk, míg dúlt a harc,
Látnád te, ahogy egy szemet kifordít
A vonagló, szétesett ördögarc;
Hallanád, ahogy minden zökkenőre
Kibukik száján egy vérbuborék,
Mint a fölkérődzött falat fűzöldje,
Mint fekélyes nyelven a lepedék,
Barátom, nem szavalnád te sem ezt
A diadalra sóvár, régimódi
Hazugságot: Dulce et Decorum est
Pro patria mori.*
*Dulce et decorum est pro patria mori / Édes és dicső a hazáért meghalni (Horatius – Ódák könyve III.2.)
(Imreh András fordítása)
(Forrás: Babel Web Anthology)
KedvelésKedvelés
Kösz! Spamba került, kiszedtem.
KedvelésKedvelés
Én úgy vagyok vele, hogy kezdetben még elolvastam ezeket az őrjítő írásokat, most már le sem kattintom. Kísérletnek is szánalmas, a pillanatnyi szituáció hozza létre, és úgy el fog tűnni, ahogy a pillanat. Ady Endre TEHETSÉGES, de?? Én arra mondom, hogy tehetséges, akiben benne van a lehetőség, de még nem alkotott nagyot. Ady Endre zseni volt, és ez vitathatatlan igazság. Köszönöm az írást, kezdő magyartanárként találtam benne újat.
KedvelésKedvelés
Én a Vastag Andrea-cikkhez szólnék még hozzá, mert elnéző félmosollyal olvastam, de egy ponton azért nagyon felment bennem mégis a pumpa.
Ennél: “Ahogyan az is, hogy magukat középjobboldalinak mondó, a baloldallal kokettáló személyek a migránsáradattal és az iszlámmal szemben Ady Endrével fémjelzik a magyar kultúrát, annak szent, megtartó erejét. Más magyar költőt nem találtak e célra? Csak olyat, aki a magyar nép megújulását egy másik, a Magyar Királyságba akkoriban bevándorolt népcsoporttal való összeolvadással, új népet létrehozva (!) vélte biztosítottnak látni? Igen, Ady Endre volt az, Korrobori című írásában.”
Ezt VA csakis és kizárólag azzal a(z egyébként valószínűleg pontos) előfeltevéssel írhatta le így, hogy az olvasók közül kb senki nem fogja elolvasni a mondott (egyébként kiadatlan!) Ady-cikket. Ez az. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00350/10556.htm
Hát ennyire kell ezt az egészet komolyan venni.
KedvelésKedvelés
Szerintem a közönségnek bőven elég, hogy érteni lehet, kikre gondol.
KedvelésKedvelés
Azért a Gyónit piedesztálra helyezők egy kicsit magukra is vehetnék a versét:
Csak egy éjszakára küldjétek el őket az októberi park padján aludni.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket egy menekült táborba.
Csak éjszakára küldjétek el őket penészeses lakásba beteg hozzátartozót ápolni.
Sorolhatnám. Persze Vastag Andrea sem így érti.
KedvelésKedvelés
A kiáltvány elterjedt.
Nem más, mint Wisinger István lájkolta.
Kezdők rovata:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Wisinger_Istv%C3%A1n
KedvelésKedvelés
Ez az uszító Gyóni-vers olyan, mint amilyeneket a Švejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban című befejezetlen remekműben parodizálnak. Ehhez mit lehet hozzátenni? Gott strafe England!
KedvelésKedvelik 1 személy
Gyűlölködésben jártas baloldali honfitársaimnak a mára egyetlennek maradt országosan terjesztett baloldali napilap tisztes hangvételű cikkét ajánlom figyelmébe :https://nepszava.hu/1138492_gyoni-geza-idezese Így is lehet megemlékezést írni, csak szólok. Érdeklődve nyitottam meg a blogot, de ezután a rovat után távozom. (Persze mindenből lehet tanulni valamit: a veréb is madár, a gerle se mind békegalamb…)
KedvelésKedvelés
Ó, de rossz most nekem!
KedvelésKedvelés
Hu,de jo ez a poszt nekem!Ady nagy talanyom.Sokat szoktam ragodni rajta,de tudasom hianyos a politikai korulmenyekrol.Orulok mikor olvashatok olyan infokat amik kipotoljak homalyos reszeket.
Nekem meg ott van Ady baratsaga Octavian Goga roman koltovel aki szinten nem rossz kolto.
Es a teny,hogy megszunt Ady szulohelye… Fajdalmas dolgok is vannak,nemcsak izlestelen okoskodasok.
KedvelésKedvelik 1 személy