a hét örömei

Közzétéve Szerző:
Csupa apróság: Imádom a vízigesztenyét, érzéki öröm. Fantáziálok róla. Magyarországon védett. Sulyom a hagyományos neve. Wokkeverékekben kapható, roppanós. Dávid érik, jó fej, együttműködő, elhagyta apró idegesítő dolgait és szorongástüneteit (nem tikkel, például, nem krákog). Nagyon harmonikusan vagyok vele, gyaloglunk haza, sakkozunk, Carcassone, sudoku. Magyarázza nekem, hogy a négyzet átlója hosszabb, mint az oldala, és hogy erre hogy jött rá. Most Juli idegenebb, vadabb. Lazulós, alvós, piciket tevő-vevős hétvége, szombaton hosszút mentem gyalog, vasárnap aludtam, főztem, Dáviddal társasjátékoztunk és még írást is gyakoroltunk. Kicsit súlyzóztam. A legjobb sportzokni (ezt mostanában kikísérleteztem, tényleg van vagy nyolcféle) az Ecco. A másik ilyen egyszerű, de fontos: van új szállítmány a Zero Feel nevű fehérneműből (Sloggi), ami lézervágott, érzékelhetetlenül puha. A világoskék mellett most fekete és bordó is. Ez nagyon saját. Vettem egy pulcsit, be kell látnom, ősz van. Az evés most egyszerű, jóleső, hosszú szünetek közte, nincs cukoréhség, szívesen bíbelődöm vele, valódi ételek és két igen jó ebéd a városban. Jó lelkiismeret, cikk és fordítás leadva. Sportok a naplóban: maraton utáni edzésnapló. Találtam sebészt, aki leszedi a problémás anyajegyem a héten. Melengető visszajelzések, utcai összetalálkozások. E., squashpartnerem, újra a fedélzeten. Érezzük, értjük, szeretjük egymást. Beugrottunk egy színházba szombaton Balázzsal (Pesti, Audiencia), majd lázasan néztük, mik a monarchia jogi érdekességei, kik voltak a brit miniszterelnökök, hogy is volt a szuezi válság, mikor és miért avatkozott bele az aktuálpolitikába a királynő. A béke oldalán, csakis. A következő poszt a populáris, bulvár, trash című lesz, megválaszolom, mi (lehet) a szerepük a gondolkodó ember életében, mi visz rá, hogy nézzük, fogyasszuk őket. A héten felbolydult a blog. Hát nahát, csakazolvassa most sem félt a legsajátabb történetéről és érzéseiről írni, és nem fél a nagy ellenállást kiváltó, alapmeggyőződéseket felbolygató témáktól sem. De hiszen sosem volt ez másképp, mégis csakazolvasnak és háborognak, vitatkoznak tök világosan leírt, vitathatatlan állításokkal. Mennek a hírek, látom a keresőkifejezéseken, ahogy megpróbálták összerakni a sztorit. Amit sajnálok: jóhiszemű, csak nem elég rég olvasó vagy nem figyelmes emberek sztereotipikusan fogták fel, pedig igyekeztem pontosan fogalmazni. Ez nem tipikus sztori, én sem vagyok tipikus, és igen meglepő fordulatok vannak benne. Összességében persze logikus. Ami nagyon érzékeny, arról viszont hallgatok. Persze szar. De végül segített az, amit most megértettem, összeraktam (a mélyre ásott levelekből, régi képekből, meg a saját el nem küldöttjeimből, ezeket évekig pókkal teli szobaként kerültem, kulcsra zártam magamban). Szeretem, ha igazság van, ha amit mondok, gondolok, az egyértelmű, tiszta. És ez is eljött. Felnőtt, erős érzet. Nem bánom, ha nem szirupos a sztori. Én sosem voltam szemét, kicsinyes, ennyi maradt meg. Mondjuk ez nem kevés. Viszont kíváncsi nem vagyok, hiába írogatnak, pletykálnak bizalmaskodva, kajánul sosem hallott neveken (ugyanaz a pár ember). Nem foglalkozom ezzel. Az edzett test gyorsan regenerálódik, hát még az edzett lélek!

10 thoughts on “a hét örömei”

  1. Jaj, nem is írtam.
    A héten vastag borítékot hozott a postás, a budai bíróság a feladó.
    Kozma Szilárd decemberben ismét feljelentett, szerinte 21 milliós kárt okoztam neki és törÜljem le a blogokat stb.
    Ezt:
    https://kozmaszilard-veszelyes.tumblr.com/
    A lényeg, hogy nincs bűnügy, a “veszélyes”, még ha én írtam volna is, nem becsületsértés, lezárták a nyomozást. A “rágalmak” pedig tényállítások és mind igazak (ez mondjuk nem stimmel jogilag szerintem, de mindegy).
    Nem mindenki tudja a sztorit (2013-2014), hogy milyen pitiáner, ám több éves genyóság tövén virult ki a blog (és a szerelem): semmilyen blogot nem írtam, itt vitattam a nézeteiket először, később pedig az agresszív és kegyeletsértő gyalázkodás ellen álltam ki. Itt a blogon.
    Sokan próbáltak leckéztetni, beleszólni, rám tolni a felelősséget, csak mert akkor sem sírtam, erősebb is, tisztább is voltam. Nem kisebb arc is, mint Parászka Boróka. Pont amikor életveszélyesen megfenyegetett Szilárd, 2014. május 27-én, akkor állt neki engem okítani.
    Őt is zaklatják, fenyegetik most hasonlók… talán átérzi már, milyen az, amikor téged hibáztatnak mindenért, miközben csak irigyek, és konfliktusnak nevezik azt, hogy elmebetegek zaklatnak.
    Nem én szeveztem a védelmemben létrejövő kommenthadsereget, nem tudtam, hogy szerveződik, tőlem függetlenül működött (teeztnemtudhatodhajnalkám nevű kommentelő szervezte, szeretetből, de sajnos belecsavarodott, és később itt is Tavasztündér-Lelkes Villő akarta a figyelmet, a show-t. Mindketten élethiányból tették, nagyon bele akartak szóélni az életembe, később a tömeges-hisztis távozás idején, 2014 nyarán aljasul elárultak).
    Én kommenteket írtam, vállaltam a személyemet, és nem is tudom, a többi, azóta már törölt blogot pont ki, mikor írta, szerkesztette, soha nem én hagytam jóvá, nem is tájékoztattak. Nem ezzel foglalkoztam abban az évben. Öt-hat embert tudok, akik ebben utaztak. Nem hívtak soha kihallgatásra, nem kellett őket mondanom, örülök.
    Ez az egy még ott van. Ha nem tudnátok, EZÉRT nics a jó Szilárdnak megbízása, munkája.
    Ne röhögjek?
    Kozma Szilárd azt kapta az élettől, ami a tetteiből következik. Csúnya öregkora lesz, van.
    Még a múlt héten is írogatott, igazi kullancs.
    Erős idegzetűeknek:
    https://www.facebook.com/csakazolvassa.leleplezese/

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nagyon örülök, hogy lezárult. Hihetetlen, mikre megy el a jó magyar rendőrségnek és bíróságnak élete ideje. (Nézem közelről én is egy ideje, leendő exférjem ténykedését, hihetetlen, mikkel próbálkozik, akinek nincs élete.) Döbbenettel olvastam anno is, később is, nemrég is, hogy mire képes az ember, ha nincs értelmes munkája. Az ingyenélő mikre képes, hogy folytathassa a láblógatást, felhő/csillagnézegetésből a szponzorkeresést. Jelentettem az oldalt.
        Iszonyat jó figyelni, hogy nem hátrálsz meg, így csinálja az, akinek tiszta a lelkiismerete. “Pedig halál ellen az a jó.” – azt hiszem, ezt írtad az előzőben, nyakizmokat izomlázba taszító erővel bólogattam, mikor ezt olvastam.

        Kedvelik 1 személy

    • A gyűlölettel maga alá temette az énje jobb részeit, innen nincs visszaút.
      Utálják a gyerekei, szerettei is.
      Semmi mást nem csinál, mint zaklat, fenyegetőzik, les, domborít.
      Csúf és beteg, roskadt. És már öreg. Csak pofázik. Szűköl a figyelemért.
      Én majd harminc év múlva szép és emelt fejű öreg leszek, és az addigra összegyűjtött javaimból fogok élni.
      Addig is nagyon, nagyon sokat dolgozom, fordítok, olvasok és művelődöm, továbbá sportolok. Már nem sajnálok meg senkit, kizárólag olyan embereket engedek az életembe és a személyes terembe, akikkel kölcsönösen szeretjük egymást, hiába lesnek és kóstolgatnak mások.
      Nincsenek félbehagyott projektjeim, blogjaim, az írásról, a szabadabb gyerek neveléséről és a sportról nem csak dumáltam.
      Nem tud senki a véleményével, a szimpátiájával zsarolni.
      Haladok a céljaim felé, nem szorulok rá olyan emberekre, akik nem szeretnek. Nem perelnek tízen, sőt, igazából soha nem pereltek, nem jött össze nekik még a feljelentés sem.
      Amikor én pereltem vagy feljelentettem, mert olyasmi történt, akkor végül győzött az igazság.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .