Futok (kocogok) padon, erdőben, aszfalton és versenyen, volt három félmaratonom és egy teljes, gyötrelmesen lassú, de végigfutottam mind. Mellette pedig – mert inkább vagyok újságíró, mint futó – figyelem a futáshoz kapcsolódó tartalmakat, egyéni blogokat, az amatőr futós portálokat és a versenyszervezést is, mondhatom, hogy évek óta. Néha azt gondolom, hogy ne legyen már véleményem, hiszen bennem nincs az a szenvedély, ami a többi futóban, pontosabban: bennem a mozgás iránt van, a futás csak az egyik fajtája. Máskor meg szisszenek. A következő visszásságokat vettem észre:
- A futók közötti tipikus közbeszédben nagyon erős a kompetitív szemlélet az öröm, az egészség és a rekreáció rovására. Nem csak tempóban megy a versengés, egymásra tromfolás, hanem távban, extremitásban, bakancslistás versenykipipálásban. (Vagy: akik “csak úgy” futnak, azok nem írnak róla?) Én elismerem a hősöket, de ahogy a nemhősök is felveszik ezt a beszédmódot, az egy kicsit sok.
- Sokan válnak függővé: túlhajtják a futást, túlvállalják magukat versenyzésben, nem reálisak az állapotuk felmérésében, és lesérülnek. Szomorú.
- Egyre többen akarnak a megélénkült futótrendből egy kis know-how segítségével maguknak bevételeket hasítani. Ennek része az is, ahogy rábeszélnek mindenkit a drága cipőre, cuccra, edzésre. A legnépszerűbb verzió a távedzés: szakmainak tűnő cikkek, zsargon, a profizmus látszata, fontoskodás. Fenyegetések és ígéretek, soha el nem érhető szint lebegtetése. Elidegenítő és fölösleges. Mindenki úgy él meg (jól), ahogy tud, és ha ez kell a népnek, akkor ez kell, de most már ott tartunk, hogy komoly szakemberek lélektelenül lemennek kutyába, és akciósan, 2590-ért árulnak havi tagságot olyanoknak, akik nem elkötelezettek a futás iránt. Súlyos infláció ez.
- Miközben ezekhez a pulzusalapú módszerekhez kütyü (pulzusmérő, sportóra, applikáció) és naplózás kell. 40 ezer alatt nincs kütyü. Aki rákap, többet bajlódik applikációkkal és grafikon-nézegetéssel, mint amennyi időt a futással tölt.
- Teljesen amatőr futók tekintenek úgy magukra, hajtják úgy magukat és szereznek be olyan cuccokat, mint a hivatásos sportolók. Nincs “kimaradt edzés”, zajlik a “kilométergyűjtés”, emelkedik a “laktátküszöb” és a többi. Méregdrága cuccok halmozása. Néha ez röhejes, mert amúgy sem a lelkület, sem a kinézet, sem az eredmény nem sugall sport iránti elkötelezettséget. Fontoskodó jólértesültségnek, életpótléknak, pénzelbaszásnak és család (asszony) előli menekülésnek tűnik a futásotok, barátaim.
- A szénhidrát eluralja a táplálkozásról, töltésről való beszédet: másról, mint a glükózalapú ATP, nem tudnak, hallani sem akarnak. Komoly szakmai újságok sem. 50-60 gramm szénhidrát óránként. Miért? Soha szóba nem kerül a kókuszzsír, a vércukrot nem bolygató töltési módok. A vegánság is a küszöbön ólálkodik (erről már írtam augusztusban, álláspontom szerint ideológiai alapon táplálkozni veszélyes, emellett a magas gabonatartalmú étrend különösen egészségtelen, gyulladáskeltő).
- Nagyon sokan, akik futnak, csak futnak. Hajtják a futós eredményeket, nem végeznek keresztedzést (azok se, akik mondják, hogy fontos), ami rendkívül egyoldalú. Több nem fér bele a munka, család és regeneráció mellett, ez érthető. Neves futóknak is láthatólag fájdalmas, sérült mozgásuk van (nem a 72. kilométerről beszélek).
- Futni trend, és ami trendi, mindig elkurvul, felhígul, kiüresedik. A BSI versenyei profinak számítanak, minden ki van találva, jól működik. De azt a szeméthegyet (műanyagpoharak), harsány reklámtömeget, értelmetlen prospektust, ami ezeken a versenyeken van…! Lehangoló. Hiába szedik össze, tudjuk, mi lesz tízezer műanyagpohárral. Igenis ez lehetne másképp. A fő kritikus és másképp csináló nem más, mint Csanya. Megfogadom: saját frissítéssel futok eztán. Kíváncsi vagyok, mi lesz Madridban, ahol október 28-án futok félmaratont. Norvégiában sokkal kisebb felhajtás, reklámerő és szeméttömeg volt, és semmi szexizmus, lekezelés, “hajrá, lányok, mert még meg kell főzni az ebédet”, ez múlt vasárnap volt, és nem értik.
- Nyom a futócipőm, pedig már félmaraton is van benne.
Megyek futni.
csak az olvassa. én szóltam 
Eszméletlen jó kép! Teccik!
KedvelésKedvelés
Igazad van.
Sok éve kezdtem kocogni, mikor még nem volt divat. Kicsi volt a fiam, szétment a házasságom, nem aludtam, szorongtam, depressziós lettem, menekültem a földesúton — mindegy, merre. Pénzem nem volt, szétmosott cuccokban, régi tornacipőben jartam ki, lassan, keveset, keservesen szenvedtem. Hidegben nem, kanikulában nem, sötétben nem. Évekig ez ment, a semminél alig több. Aztán falura költöztem egy éve, és megindultam. Idén több versenyen indultam, lettem második (10 km terep), harmadik (10 km városi), és negyedik (21 km erdei aszfaltos), és legtöbbször sehányadik, de mindegyik jó élmény volt. Úgyhogy idén már van új, szép futógöncöm, és egy jó kis Polar órám. Ez megy nekem, szeretem, felemel, kilapcsol, inspirál. Nem fogok belefutni a trendi futás világába, megölné az egészet. Saját céljaim vannak, beléptem egy aranyos futócsoportba, vannak már ismerősök, megtanultam szeretni a telet, a hideget, tudok egyedül lenni, lassan úrrá leszek az egyedül futásos félelmeimen is. Terápia 🙂 nekem.
KedvelésKedvelik 2 ember
Padon! 😀
Én mint futni nem szerető (de minden edzésen futó) leginkább a kilences ponttal tudok azonosulni.
KedvelésKedvelés
Nemrég újrakezdtem a rendszeres futást, és ezzel párhuzamosan elkezdtem követni pár népszerű futós oldalt, és hasonlók a benyomásaim, futni nagyon szeretek, javulok, tudatosabbá is válok, de kb pont az általad felsorolt dolgok miatt idegenkedem a futós szubkultúrához tartozó beszedmódtól. Nekem az jön be, hogy csinálom, figyelem magam, meg újabban a pályán diszkréten figyelem azokat, akik jobbak nálam, hogy tanuljak, főleg technikát. Én is huszonévesen kezdtem futni, amikor még nem volt ekkora trend meg biznisz is, főleg stressz, néha depresszió ellenszereként, vacak cuccokban, a kelleténél egy számmal kisebb cipőben, amit mégis használtam lila körmökkel egy évig, mert nem volt pénzem újra, egyedül, de úgy is jó volt, és nagy sikerélmény volt a puszta fejlődés is. Aztán 10 éve külföldre költözés után az első időszakban elég sokat voltam versenyeken, vettem pár rendes technical cuccot, egy Polar-órát, meg két könyvet, és mindezt nagyon tudtam, tudom értékelni. Voltak hosszabb kihagyások, különböző okok miatt, de most nagyon élvezem, hogy más dolgok mellett ez is újra belefér a életembe, és megy. Én korábban csak 10-15 km-s távokon indultam, egyéniben vagy maratonváltón, de most elkezdtem fontolgatni, hogy megpróbálok felkészülni egy tavaszi félmaratonra, hogy legyen konkrét célom, olyan, ami segít megtartani a mostani rendszerességet télen is.
KedvelésKedvelik 1 személy
Terápia, az :-). Most több az időm, többet futok, de lassabban, mnt 10 éve. Nekem kábé 20 éve jött a rendszeres futás (előtte is szerettem, csak semmi rendszer nem volt benne), és persze azóta volt már minden: versengés és kilométergyűjtés, macinaci és cuccvétel, 10 éves cuccban futás és nemfutás, nemnyújtás és jóga futóknak, órával és órátlanul, aszfalton és terepen… mint az élet, komolyan. Ma már vetekszik egymással a túra és a futás, azaz, ha utóbbi van, nem tudok nagyon nézelődni, ha megállok, hamar fázom (kivéve nyáron).
Akikkel kezdtem, sokan futunk még. Néha írok róla, de nem mindig. Néha ürügynek használom, hogy meglátogassak távoli családtagokat, barátokat (október 7., Kassa maraton :-)…). A trendeket jól összefogtad. Szívszorító a menekülés jelleg, vagy a nekem ez jár jelleg, időnként látom ezt. A környezet nem kímélése is. Nehogy már autóval járjak terepfutni…
Önálló frissítést próbáltam egy BSI versenyen: kulacs a kezemben, de így is a műanyagpohárból kellett áttöltenem az innivalót. Azzal meg tudjuk, mi lett.
Érzésre nekem a futás egyre kevesebb, a nyújtás/trx/gimnasztika/jóga/túra egyre több lesz, ahogyan az életkorom változik. Azt érzem, jobban esik a testnek. De ha futás nem lenne, sok barátságom sem lenne.
KedvelésKedvelik 1 személy
Kedves Éva, nagyon tetszik ez a bejegyzésed (is). A futás, mint minden, ami endorfint termel, könnyen függővé tesz.Tényleg baj ez? Ez egy olyan függőség, ami erőfeszítést is követel, szemben más drogokkal. (Hacsak azt nem vesszük erőfeszítésnek, hogy meg kell szerezni a heroinra a pénzt.) Èn örülök, hogy sokan futnak, hogy ez trend lett. A biznisz meg minden felkapott dologra rárakódik, saját döntésünk, hogy milyen mértékben vagyunk hajlandóak bedőlni a futóiparnak.
Ami sok nemfutó szemében unszimpatikussá teszi ezt a sportot, az tényleg a rengeteg szemét! (Meg sok autósnak a versennyel járó útlezárás, de ez szerintem nem jogos, csupán lustaságból táplálkozó nagyképűség.) A saját frissítéses versenyek bevezetése nagyon jó ötlet.Csak sajnos a teljesítménykényszeres másodperchajszolók le fogják hurrogni a többletsúly miatt.
A keresztedzés elvileg minden futás része: a futóiskola mind átmozgatja a teljes izomzatot, a végén pedig a nyújtás szintén egyfajta keresztedzés. Sokan súlyzózunk is a vizespalackunkkal futás közben. ìgy megoldható a szükséges izomépítés csak futással is. Nem kell ahhoz újabb és újabb helyekre bérletett váltani.
KedvelésKedvelés
“saját döntésünk, hogy milyen mértékben vagyunk hajlandóak bedőlni a futóiparnak.” Ez nem igaz, a rajtcsomag tartalma és a műanyagszemét ránk van kényszerítve, és az is, hogy reklámhordozók legyünk. Ezért készülnek célfotók is. Nincs olyan célfotó, amelyen ne virítana egy egyébként igen szemét, kapzsi repülős cég felirata.
KedvelésKedvelés
Én is voltam már néhány versenyen, és tényleg rengeteg szemetet nyomnak az ember kezébe rajtcsomag címén. Azt viszont választhatom, hogy a cuccaim ne poliészterből készüljenek, hanem mondjuk finomszálú pamutból, selyemből. Ezek sem kerülnek sokkal többe, mint a műanyagszemét, amit high-tech futócuccnak nevezve aranyáron kínálnak. A bőrön sokkal kellemesebb, és ugyanolyan gyorsan szárad. Igaz, nem annyira rugalmas, testhez simuló.
KedvelésKedvelés
Szia! Nem baj, hogy trend, nem baj, hogy függőség. Én is, továbbra is futok, örülök, kapcsolódom. Csak vannak visszásságok. Például a szemét és az értéktelen kacatok halmozása (póló, érem mindenkinek, érembetét), a futó mint reklámfelület használata komoly probléma, szóvá kell tenni, ha az ember értéktudatos és jobb világot akar (ráadásul van egy olvasott blogja). Senkit ne kedvetlenítsen el, amit írok!
Egyetértek az útlezárásos résszel!
A műanyagpohár nélküli versenyek szervezéséről ajánlom a Runners’ World előző számából (aminek az elején szervezők, futónagykövetek vannak vagy tízen) Csanya cikkét. Csak tudatosság kérdése, és a mi szintünkön, a BSI-s derékhadnál nem számítanak a másodpercek, ez nevetséges. Ráadásul akkora tumultus se lenne a frissítőasztaloknál. A vízellátást ballonból is meg lehetne oldani. És nem, nem kell 4 kilométerenként inni, enni. 10-es távon nem kéne frissítés, vagy legfeljebb egy, és csak víz. Nagyon sok a terméketlen hiszti ezzel kapcsolatban (és még: meleg van, emelkedik a pálya, rossz az aszfalt, cipőnyavaly… Kamu).
Nagyon jó, ha némi izomfejlesztés is zajlik, de az átlagfutó arányai és testtartása siralmas, és vizespalackkal nem lesz érdemi izomzat. Kézi súlyzók nőknél 6 kilónál kezdődnek, ha az atletikus arányokat valaki hozzám hasonló komolysággal kezeli (fotók itt: https://csakazolvassa.hu/sporttortenet/), guggolás vagy felhúzás 40-80 kilóval. Ez és az alapgyakorlatok leginkább teremben valósíthatók meg.
A nyújtás sem olyan a fatörzsnél, hogy azzal az ártalmak elkerülhetők legyenek: ezt onnan tudom, hogy egy ideje komolyan nyújtok akrobatákkal. Ráadásul a futók túlnyomó többsége még fatörzsnél sem nyújt, a mozgástartomány a hosszú távokat teljesítőknél döbbenetesen beszűkül.
(utólag írom: elég vicces másodpercekről beszélni, te sokat sétáltál a maratonon ez után pár héttel, és 5:20 lett az időd)
KedvelésKedvelés
Igazad van teljesen. Aki hobbiból kezd futogatni, és nem erôsít/nyújt mellette, előbb-utóbb szembesül a sérülésekkel. A profi atlétáknak is rengeteg erősítő gyakorlatuk van. Leginkább saját testsúllyal persze, mert a tömegnövelés ott nem cél.
KedvelésKedvelés
Hol nyújtasz akrobatákkal? Ez érdekelhet 🙂
KedvelésKedvelés
PolePlay stúdió, Bartók Béla út.
KedvelésKedvelés
Szia, én vagyok a H. Szorina, és a 8.-as pont végét azóta ötvenszer átrágtuk a csapattal, akik a szpíker barom megjegyzéseire feltették a kalapot azzal, hogy pont azt a számot játszották, amit (többieknek: ez az Elizabet, egy KFT-szám, aminek a 80%-a bicskanyitogató, buta hímsoviniszta duma, majd a végén kiderül, hogy lírai én ezzel a sok baromsággal elmar minden csajt maga mellől és nem érti, hogy miért nem szeretik. És mennyi ilyen csávó van irl…).
Alapvetően nem tökbuta és kőhumortalan (vagy bandibácsisan kedélyeskedő) emberekről van szó: örülnék, ha túljutnánk velük azon, hogy óborzadály, “beszóltál” nekik – és például ők is képbe kerülnének azzal, hogy az általuk játszott számoknak hány olvasata van, mennyire nem mindegy, mit mikor, hogyan játszanak (játsszák az Apám hittét is, arról is beszélgettünk aztán az Emberrel otthon (aki a zongorista), hogy annak is van egy kifejezetten ellenszenves, régenmindenjobbvót-vegyélelszűzlányt olvasata, amitől egyébként ő is hányik. Magától a számtól nem.).
Az amatőrizmusról nem beszélgettünk, ők alapvetően nem is zenekarnak mondják magukat, hanem társulatnak, nem, vagy csak ritkán próbálnak, viccelődnek, majomkodnak sokszor, szóval egyáltalán nem is céljuk, hogy hót pengék legyenek minden vonalon. Nyilván van az a szám, amit nem infantiliskodnak széjjel, de alapvetően ez egy vállaltan örökamatőr csapat.
Bocsánat a kilométeres szófosásért, csak valahogy kikívánkozott, hogy igen, értem, miről beszélsz, és tökjó lenne, ha a banda is értené, de miután lehordtad őket minden dagadt, rozzant alkesz* közellenségnek (pont a nyamvadt Elizabet miatt), érthető, hogy kicsit meg vannak illetődve:)
*megint a többieknek: a banda frontembere valóban nem kis darab, inni nem iszik, vedelni se vedel, viszont magas a vérnyomása. Sokat autózik, ülőmunka, meki. Nem csesztetjük vele, mert attól ugyan nem lesz jobb ezen a fronton, amúgy meg egyáltalán nem rosszarc.
KedvelésKedvelés
Szerintem egész pontosan leírtam az első posztban, mi a gond a leromlottsággal is, túl a hamis dalolgatáson és a nőgyalázó szövegen. Nem tudok többet írni. Irreleváns, hogy ki ismeri őket máshonnan, milyenek amúgy (Frei esetében is irreleváns volt), ez sima fontoskodás, biztos cuki kisfiúk voltak és nagyon rendesen ápolják a nagymamájuk sírját is, de ez semmit nem változtat azon, amit szóvá tettem. Ez a fellépésük gáz volt, és a reakciójuk is. Rémülten magyarázkodtak és támadtak, pedig nem volt rá szükség. Lehetett volna felfogni, amit írtam, és egyszerűen bocsánatot kérni, vagy figyelmen kívül hagyni.
Minden futóversenyen van egy csomó sértő megnyilvánulás, és tudatilag a nők nem tartanak ott, hogy szóljanak miatta. Engem zavar, szólok.
Egyébként kár ezt 1:1 vitának beállítani, nem kölcsönös viszonyban vagyunk, nem én szolgáltattam (én _fizettem_).
Aztán pedig a viselkedési, kulturáltsági szokásaikról írtam, azt már a reakcióikra meg az utánamjövésre írtam, és amikor olyan sokan estek nekem, akkor meg elkezdtem élvezni a vergődésüket, és olyat írtam, ami eltalálja őket, “geci” lettem. Egyszerűen ostobák, az ilyesmi ezt váltja ki belőlem. “nem tehetek róla.” Butának lenni önálló agresszióforma. Aki szerint én voltam itt a sértő és agresszív, az gondolkodjon el, miben hisz, miért hiszi azt, és miért nem szabad itt minálunk szolgáltatás igénybevevőjeként szólni semmiért, ha nő vagy.
(Az ivás honnan…? Azt csak privátban írtam neki, eléggé látszik az arcán.)
KedvelésKedvelés
“örülnék, ha túljutnánk velük azon, hogy óborzadály, “beszóltál” nekik”
itt is van egy félreértés. Attila, megnézegetve a profilomat, úgy gondolta, ez valami gyönyörű barátság kezdete, és majd megismerem őket és bizonyít nekem és kiderül, hogy ők nem is olyanok ám. Ez teljes félreértés, én nem akarok tőlük semmit, én a futóversenytől akarom, hogy ilyen 1. zenei színvonal, 2, nőellenes tartalom ne legyen többet. Semmi dolgom velük, nem baj, ha haragszanak (nyilván haragszanak, azért reagáltak így, azért nem értik, azért ilyen reflexió nélküli a zenélésük is), nem kell elrendeznünk ezt. Én deklaráltam valamit, olvasta egy maréknyi ember. Aki elgondolkodott rajta, jól van, aki utál vagy értetlen, az is oké, csak szálljanak le rólam, ne pörgessék ezt végtelenségig. Eltelt majdnem egy hét…
(Szerinted nem kibaszottul, fülsértően amatőrek és hamisak?)
KedvelésKedvelés
Azért vannak megilletődve, mert bebukták, félnek, és ezért harapnak. Mulatságos.
Én nem bánom, ha “nem szeretnek”, engem ezzel nem lehet zsarolni.
Tessék normálisan viselkedni, nem kimagyarázni, meg nem hagyni a turósistvánokat átkozódni, ennyi.
KedvelésKedvelés
Ebben a posztban nem írtam róluk amúgy.
KedvelésKedvelés
“nem, vagy csak ritkán próbálnak, viccelődnek, majomkodnak sokszor, szóval egyáltalán nem is céljuk, hogy hót pengék legyenek minden vonalon.” kurvajó, de ezzel kiállni 10000+ ember elé…?
KedvelésKedvelés
Lehet az Elizabetet játszani legénybúcsún pl. De ahogy az örömóda se való temetésre, a sok erős, atletikus nő előtt macsóskodást nem kéne nyomni.
KedvelésKedvelés
A kajálásról. Először is, ebben nem mélyedtem el. Soha. Én össze-vissza eszem. Rendszeresen. Pl. tréningen pogácsa és süti délelőtt, mert addigra éhezem meg valamennyire, meg az a gyors, aztán ebéd már nem is kell. Máskor meg sokat. Sok edzés, nincs plusz kiló, van erő. Nincs farkaséhség. A kaja a sokadik prioritás, más előrébb van.
Csakis tapasztalat lesz, amit írok. És gondolkodás.
Az van, hogy a hosszú (4 óra+) futásokon (van benne gyaloglás is, terep, mindegy, viszonylag intenzív és hosszú mozgás, az a lényeg) viszont éhes leszek. Tényleg-igazán. Akkor segít rajtam a szénhidrát, de legalább a banán. Nem reggelizem előtte és 45 percenként eszem, akkor is, ha nem vagyok éhes. Keveset. Ez idéntől van, ez nagyon bejön. Ha sokat ennék és ritkábban (így próbáltam), az gyomorparához vezet, közben nehéz emészteni, máshova figyel a test. A kevés, fél zabszeletnyi, a sok, az meg egy. Előtte napokon, ha nem nagyon eszem szénhidrátot, a hosszú edzés napján nem vagyok erős.
Szerintem egy maraton (4 óra) simán menne banánból, ahhoz nem kell annyi kaja, ha előző nap rendesen ettem.
Tudok persze pár ketogén futóról. Lehet, hogy ha beletennék melót, át tudnék állni én is. De annyival egyszerűbb a szeleteket, vagy pirítóst vinni :-)…
Aki ezekben utat mutat, gondolom, maga sem követett ketogén diétát, anélkül pedig nehéz azt javasolni, annyira nem mainstream.
Másik kérdés… lehet vajon vegánnak lenni bonyolult, külföldi hozzávalók nélkül? Tudja ezt valaki? Nem, én nem leszek az 🙂
KedvelésKedvelés
A szénhidráthoz kötődsz anyagcsereileg, mint mindenki. A keto más dimenzió.
Van egy amerikai, azóta elhalt blog, négy fiatal srác, mind ketós, mind terepultrafutó. Jól tolták.
Lehet vegánnak lenni olcsón és egyszerűen, de akkor egészséges, ha nem gabona az alapja, hanem szezonális zöldség.
KedvelésKedvelés
Igen, biztosan.
Nekem van egy sokkal fontosabb érdeklődési területem a kajálásnál és azt is nehéz nyakon csípnem. Ez a meditáció, nem a bulvár fajta. Egyszerűen a kajálásra már semmi energiám, úgy értem, hogy az totál elég, ha nem cukros, nem iparilag feldolgozott, sok zöldség alapú, sok vízzel. Ha ez megy, akkor eléggé működik minden.
Azt jó hallani, hogy így is lehet, mert a vegán számomra egyet jelentett a túl bonyolulttal és egyszerűen nem értettem, hogy erre hogyan képesek emberek ennyi energiát szánni… és hogyan nem látják meg a másik oldalát… nekem egyre inkább fontos, hogy kicsi legyen a nyom utánam, hogy helyi élelmet vegyek, kevés csomagolással.
KedvelésKedvelés
Pedig a lélek nem más, mint biokémia.
KedvelésKedvelés
Tudom, hogy páran vannak ketok futásban, valamiért nem üt át. Vajon nincs róla info? Vajon macerás a mainstream életvitelhez? Hát nem tudom…
Asszem én most az elme felől közelítem a testet-lelket. Ez is egy mód, csak szintén más dimenzió. Még kevés a tapasztalatom, hogyan működik, meg hát kérdés, hogy tud-e ez a mód lényegesen működni a mi élethelyzetünkben (akik nem elvonulva élünk). Rendbeteszi az életmódot, azt azért látom. És ha ez így van, akkor a kajára is hathat. Tuti kevesebb alkoholt iszom, ez biztos 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Ez pont így van nálam is. Legjobb cucc nálam hosszú tavokon a banán és ilyenolyan szeletek mellett szalámis szendvics, vagy fasírt. Nem bírom az édeset egy idő után.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy azért ez az út érdekes nekem, mert mindig a jól néz ki fizikailag, de nem érzi jól magát kategória voltam. Utóbbi mára jelentőset változott. Biztos a terápia is jó, van vele régről viszonylag pozitív, de sok negatív tapasztalatom is. Mindennapos tréningre vágytam, külső segítség nélkül és ezzel kísérletezem már egy ideje. Ha csinálom, látványosan jobb.
KedvelésKedvelés
Zorán Apám hitte című száma is “nagy klasszikus”, és bénán nosztalgikus az értékrendje. De nem direkt és agresszíven nőgyűlölő.
KedvelésKedvelés
5 éve futok kisebb-nagyobb megszakításokkal. a leghosszabb távom 16 km. a kényelmi távom 10,5 km. a napi edzőtáv 5-7 km (max. 5 nap egy héten) – HA rendben van a testem.
cuccok terén két dolog számít igazán: a cipő és a melltartó legyen eszméletlenül kényelmes. (megtörténhet, hogy az olcsó kényelmes.)
keresztedzem, úszom, jógázom és akrojógázom. rövidülnek az inaim és az izmaim, időnként fáj a jobb térdem. ha nagyon fáj, hetekre abbahagyom a futást. a jógát sosem.
48 éves vagyok, ezért “zsírozom” az ízületeimet csontlevessel. nincs jobb természetes kollagénpótló. nyújtok futás után.
minden esetben hallgatok a testemre. nem tolom túl. lazítok futás közben, és leállok, ha az kell.
volt kütyüm. két éve nem használom. van belső órám 🙂
már szinte senkivel nem beszélek a futásról. ha kérdeznek, válaszolok.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: hogyan kezdjek bele? | csak az olvassa. én szóltam.
Visszajelzés: újabb netes lincselés… | csak az olvassa. én szóltam