Újra főoldalra teszem ezt, négy év után, aztán majd a második részt is. Állítom, hogy hazudnak a “diétakárosultakat” dédelgető, intuitív evést reklámozó, valódi erőfeszítéstől rettegő, érzékenykedő, önbabusgató, hisztis megmondók. Csak az az öröm, ha cselekszel, ha pezseg a véred, hevesen ver a szíved, ha tudatos vagy. Minden, minden könnyebb, ha aktív vagy, eleget vagy levegőn, van időd magaddal lenni. Hirtelen nincs nyűgös unatkozás, romboló stressz, falásroham. Jó érzés feszesebbnek, könnyebbnek lenni, erőfeszítés nélkül gyalogolni, futni, emelni, merev tagok nélkül kelni.

*

Már unjuk a diétatémát. A nem-üzleti, nem-bullshit verziót is unjuk, az egész életmódos témát és főleg a kaján pörgést. Aki csinálja, azért, aki leállt vele, azért.

Csinálom, ahogy négy év után lehet (az állapotfenntartás nem olyan izgi, mint az átalakulás, és a huszadik futós rendezvény se – jövő vasárnap félmaraton!), de én is unom, hogy erről beszéljek folyton. És az összes fitneszcsaj és fogyihős is unja, de ők marketingelnek, muszáj pörögni.

Nincs több újdonság, sem ujjongás: már nem esemény (még) fogyni, sportolni. Nincs már jobb cipő, újabb sportág, megfejtendő titok. Tudom, hol a határom. Már csak éljük az életmódunkat.

Mert hiába unjuk, működik. Ezek a mindennapjaim. Ugyanazok a jó öreg kaják, stratégiák, gyakorlatok. A súlyzón rozsdásak a nehezékként ráragasztott csapágygolyók.

Így edzek. Ami most kihívás, a gyerekek terelése nem durván egészségtelen irányba.

Amit itt olvasol, az nincs máshol: vagy rád akarnak sózni valamit, vagy nem látnak ki a vaskalap alól. Itt nincs érdek, nem akarok semmit eladni. “De érdekes!” aggyal, elemző módon szólok az étrendről és a sportról, sokat írok a médiáról, a kulturális, értékrendbeli, lelki-tudati hatásokról, miközben a progresszív tartalmakat szakmányban olvasom (és fordítom, egy ilyen alterlap munkatársaként). Nem retusáltatom és válogatom agyon a fotókat. Sallang, hiúskodás, mainstream-behódolás, dogmák nélkül, élményalapon, illúziókeltés nélkül beszélek a nettó testről.

Olyannak képzellek, aki sok mindent tud és próbált már, volt haladás is, de aztán mindig visszatértek a régi démonok, lazulások: összevissza eszel, jön a stressz, a sérülés, a terhesség, lisztes-cukrosat eszel, nem mozogsz eleget. Ilyen vagy?

A régi olvasóknak biztosan nem mondok újat, talán egy kicsit letisztultabban, máshogyan mondom ugyanazt. Az mindenesetre eredmény, hogy a blogon szűk négy év alatt félrehajigáltuk a lomot.

Én azt állítom, még mindig, hogy bár sok a disszonáns hang, buta cikk, a beletörődő, tudatlan, projektáló ember és a szeretteink is durva játszmákat űznek velünk, összességében nem olyan nehéz fürgébbé, erősebbé és egészségesebbé válni, önbizalmat nyerni, átformálódni. Nem olyan nehéz naponta sportolni, le nem állni, elkerülni a csiricsáré hiúskodást, jól kinézni, szépen mozogni, járni, sosem fájni – és eközben, bármily szenvedélyes is vagy, meg lehet maradni harmonikus (színházba járó, másokra is figyelő, nem dogmatikus) embernek. Tehát: nem, nem túlzás, ha sokat edzel. (Habár, nekem e tekintetben voltak kevésbé dicső hónapjaim. “Én nem vagyok elitista, unom a görnyedt értelmiséget” – én majd ugyanolyan jól elleszek teljesen más hátterű teremlakókkal!… Hát, nem. Iszonyatosan tufa emberek figyelgettek és aláztak meg úgy, hogy semmi különöset nem akartam tőlük. Ilyet még nem láttak. Edző? Pasizni jár ide? Mit ír folyton?)

Ha most kezded, ha újrakezded, akkor elmondom, hogyan fogd meg a végét. A bejegyzés nem szól azoknak, akik jól vannak, tetszenek maguknak, és nem akarlak semmire rábeszélni, ha tudsz jobbat.

Mi a cél? Az a cél, hogy jól legyél, sikerélményt szerezz, fenn tudd tartani az eredményeidet, élhető legyen az életmódod, és elkerüld az örök diétázók zavarait: kényszeres viselkedés, dogmatikus magatartás, étkezési rendellenességek, depresszió, jojó.

Mi a bajod? Én nem tudhatom. Tartózkodj attól, hogy külön nézed a testsúlyt, a zsírt a közérzetedtől, és tartózkodj attól, hogy a testedet csakis a jó kinézet szemszögéből értékeld.

Az a bajunk, hogy öregszünk és a testünket az évek alatt, a visszaélések és az intenzív igénybevétel, az elhanyagolás, a stressz és más embert próbáló helyzetek révén károk érik. Engem a görnyedt-vizenyős-rászoruló-demens öregség példái és rákdiagnózisok figyelmeztettek, hogy ideje cselekedni.

Az egészséges életmód ebben a posztban aktívvá válást jelent, amelynek zsírvesztés az eredménye, de ez nem fedi le a dolgot. Sem a vékonyság, sem az izom nem dísz. Maradjunk annyiban, hogy a testösszetétel javítása: kevesebb zsír, több izom és csont.

Le nem épülő, arányos, funkcionális, mozgékony izom. Harmincöt fölött és/vagy szülés után és/vagy az ülőmunka évtizedei után és/vagy lelkileg elakadt, traumasújtott állapotban a tünet: a fittség csökkenése és a romló testszövet-arányok.

Az első lépések

Mérd fel az állapotodat. Újra, ha kell. Honnan indulsz?

Egészségügyi állapot: vérkép, testösszetétel-mérés, fotó.

Mozgékonyság-teszt:

Vedd sorra a panaszaidat (emésztési gond, ételérzékenység, mozgásszervi fájdalom, testtartás, női vagy hormonális kavar, bőr, alvásminőség, stressz, energiaszint). Járj a végükre, lehet, hogy egy kis reform megoldja egyiket-másikat, de ezek alapvetően nem otthoni barkácsolás tárgyai. Nekem nincs panaszom, de sűrűn megnézetem a vérképemet és a testösszetételemet, illetve naponta mérem a vércukromat is, nehogy az legyen, hogy átvertem magam.

Azt mondom, nem nehéz, én is megcsináltam – de házilag, saját kútfőből akkor tudod javítani a tested állapotát, ha nincsenek olyan panaszaid, amelyek a tipikus 35 körüli, dolgozó nőnek már vannak: hajhullás, fáradtság, cikluszavar, megterhelő mestruáció és premenstruáció, bőrpanaszok, levertség, székrekedés, puffadás. Nem jó őket figyelmen kívül hagyni, fontos tünetek. Ezeket tedd rendbe szakemberrel. Én se magam álltam neki a pajzsmirigy-túlműködésemnek.

Hagyd abba a meddő mentális köröket, a jó vagyok én így, a szülés után ez normális, a barátnőm még kövérebb szövegeket, a nagymell-fétist (a nagy mell tartásrontó, általában lóg és elhízástünet, zsírraktár), és koncentrálj arra, hogy itt a jelenben, pár hónap múlva sokkal energikusabban, jobb kedvűen, erősebben létezz, a jövőben, a húsz-negyven éves távon pedig lehetőleg ne kelljen életmód-eredetű betegségekkel küzdened, ne veszítsd el mozgékonyságodat. A fat acceptance mozgalom nem ad választ arra, mi lesz veled harminc év túlevés és lustálkodás után, hatvan éves korodban!

Senkire ne hallgass, aki frissen fogyott le (nem tudjuk, mi az ára a fogyásának, és fenntartja-e – kampányszerűen, látványosan fogyni nagyon könnyű), se arra, aki valamilyen konkrét, helyettesíthetetlen terméktől, pénzért árult módszertől fogyott le, és azt hirdeti.

Az egészséged kulcsa nem kampány lesz, nem termék, nem módszer. Ezek az iparághoz tartoznak, az iparág pedig manipulatív. Nagyon válogasd meg, mit veszel meg (lehetőleg semmit), és ne csinálj identitást, közösségi életet egy-egy márkanévből, mert időrabló és elorozza a fókuszodat a mozgásról.

Mérd fel az erőforrásaidat: hol van egy kis tartalék idő, energia, pénz, szövetséges együtt-sportoló. Függőségek: kávé, cigi, sorozat, intenet, alkohol, filmek, társ-. Nyithatsz ennek egy önismereti füzetet is, amely egyben edzésnapló és az eredményeid dokumentálása is lehet.

Ne költs sok pénzt az elején, nem érdemes: egyrészt sokan, akik csodatermékekbe, videókba, edzésekbe, ruhákba fektetnek, pár hét után leeresztenek, úgy érzik, a bevásárlással, “rákészüléssel”l már sokat tettek az ügyért. Ha egyszer lefutsz mondjuk egy félmaratont, utána vedd meg a pöpec szerelést. Másrészt így elkerülöd, hogy csalárd módon az ígéreteket és a fitneszipart vádold, ha nem jön össze az eredmény. Te kellesz hozzá!

Ne kezdj az elején olyanokat enni, olyan kiegészítőket, kütyüket használni, amelyek a magas szinten, régóta sportoló embereknek valók. Ne akarj Spartan Race-t, triplaszaltót, ironmant az elején kamu motivációs szövegekkel (“csak én állhatok önmagam útjában”, “bármi lehetséges”). Nagyon hamar el fogsz fáradt és csak a kudarcaidat gyarapítod, ha nem reális a célkitűzés. Kerüld azokat a műhelyeket, ahol egyigazságot, identitást, életmódi valláspótlékot árulnak és étrendet írnak: ők a pénzedet akarják. Étrend, ha kell, ingyen is elérhető, motiváció is, edzésvideó, tanácsok is, dögivel, de magadnak is ki tudod találni (appal vagy anélkül, a saját igényeid szerint). Ne fizess értük.

Számíts arra, hogy ha változol, hirtelen mindenki okos lesz. Akkor is, ha nem döntesz rekordokat, nem leszel ultafutó, nem hatvan kilót adsz le: egy szelíd, pár kilós fogyástól eltávolodnak, pikírtek és gyanakvóak lesznek emberek. Ez róluk szól. Bárhogy nem mutogatod, bármilyen kedves, visszafogott maradsz: aki nem tudja ezt megugrani, utálni fog, beléd köt, kibeszél. Ez törvényszerű, és részben az az oka, hogy ki mersz lógni, eredményesebb vagy, részben az, hogy ők is megprbálták, de nekik nem sikerült, vagy meg se próbálták. Ne csinálj belőle érzelmi vagy pláne identitáskérdést, maradj racionális. Kell az erő másra. Vértezd fel magad, hagyd figyelmen kívül őket, és tarts ki. Ne magyarázz nekik, ne vitázz velük, szűkszavúan válaszolj, ha kérdeznek. Ne büszkélkedj, ne téríts, ne akarj másokat megváltani, és ne engedd, hogy tanácsokat adjanak. És néha nézz magadra: idegesítő vagy? Szeretnéd már két hónap után azt a szerepet dicső fotók közepette, hogy téged emlegetnek, te motiválsz, hős vagy, rád hallgatnak? (Miközben magad is máshonnan vetted az inspirációt, de magamutogatásban túlszárnyalod a forrásodat?) Inkább ne. Sok dolgod van még.

Vedd komolyan magad. Tartsd magad annyira, hogy nem áltatod magad. Ne várd el senkitől, magadtól se, hogy megmagyarázza a káros gyakorlataidat és azok nyomait a testeden. Ne térj le az útról, amit kitaláltál. Nem más akarja ezt: te akarod. Olyan utat és sebességet, olyan célt válassz, ami illik hozzád. Sokféleképpen lehet csinálni. Nem kötelező súlyzózni, terembe járni. Nem kötelező monoton, fegyelmet igénylő sportot űzni. Nem kötelező kütyün nézni a kalóriákat, sem lemérni, amit eszel. Változtathatsz a céljaidon is később, nem kell örökre elköteleződnöd. Rájöhetsz, hogy te máshogy, másban vagy ügyes, más érdekel. De ehhez egy ideig csináld, és:

tedd félre egy kicsit az út (vagy az újrakezdés) elején, hogy te mit nem szeretsz. Ezt nem engedheted meg magadnak. Nem szeretsz futni, nem szereted a karfiolt, a cukor nélküli kávét… ne már. Épp az történik, hogy rászoksz arra, ami egy kicsit kellemetlen, megterhelő. (A komfortzóna és a kilépés a komfortzónából kifejezések használatát belügyminiszterileg megtiltom.)

Tartsd szem előtt az anatómiát, de ne nézegesd mindig a tökéletes testeket, mert frusztrálóak. Ne kövess ilyen oldalakat, tartalmakat. Használd a józan eszed!

Ne fogadkozz, de amit kitűzöl, abba állj bele. Ha olyan vagy, ugorj egy nagyot. Ha óvatos duhaj vagy, tűzz ki kis célokat.

Ne utáld a “kövér” éned, én sem utálom, a testemet sem utálom: jó kis test volt – és lám, micsoda potenciál volt benne.

Ami a lelkemet illeti: megváltoztam. Nem voltam korábban ilyen szigorú, részleteket is látó, emelt orrú, fegyelmezett és magányos. Naivabb voltam. Szeretem az akkori magamat is, gyermekibb, játékosabb, csodálkozóbb, de jobb ilyennek lenni. Sebezhetetlenné tesz.

Ne ostorozd magad, ne beszélj negatívan magadról. Nincs semmi baj. Ez is a komolyanvétel része, az “én ezt nem tudom, gyenge vagyok, LifeTilt is megmondta, a Jutka is milyen szépen lefogyott” szöveg hiszti. Ne hisztizz.

Holnapután jön a többi, ennél is megfoghatóbb dolgok. És aztán a többi téma.