visszahízzák

Közzétéve Szerző:

Mi a franc folyik itt?

2018 nyarán kérdem ezt. Nem ma kezdtem testügyben gondolkodni, cselekedni, olvasni. Meg vagyok döbbenve.

Újra életmódügyi cikkeket írok, anyagot gyűjtök.

Régebben nem láttam ezeket, egyszerűnek tűnt minden. Nagyjából annyi volt, hogy telnek az évek, szültünk, egy kicsit elnehezedtünk. A 46-os méret már nem okés, de sosem voltam én 38-asnál kisebb. Azért a szélsőségek meg a túl sok sport sem jó! Ekkoriban én is úgy láttam, hogy vannak, akik divatból futnak, csak salátát esznek szegények, és gyötrik magukat, noha a gyötrést, a belemenést én mindig szerettem valahogy. Mindenesetre úgy voltam vele: nem kell semmi hókuszpókusz, nem akarok túlzásba se esni. Majd lefogyok, amikor akarok. Nem olyan nagy dolog ez.

A pillanat 2014 őszén jött el, volt neki több apropója. Csináltam, ahogy jónak láttam – és lefogytam. Tudom, hogy tele a blog vele, de csak 2015-től. Az érdemi meló idején, 2014 őszén–telén nem kürtöltem világgá, nem naplóztam. Nem is volt szükségem arra, hogy magamat cukkoljam optimistává blogposztokban vagy fotókkal.

Később kezdtem róla írni, amikor rájöttem, hogy ez sokak szemében nagy dolog (érdekes, hogy a kétkedők és az álneves zaklató kommentjeiből jöttem rá), aztán meg még többet írtam, amikor találkoztam azzal, hogy mi minden övezi és érinti a lefogyás témáját.

Ekkor még nem láttam, nem tudtam

azokról, akik a szememben gyönyörűek, állandóan magukat bizgetik, hogy még, még soványabbak legyenek

az étkezési zavarok bámulatos sokféleségéről

a szalonalkoholizmusról, ami rengeteg le nem fogyás háttéroka és nagy tabu

IR-ről, pajzsmirigy-alulműködésről, amelyek mellett sokkal nehezebb lefogyni

a magas szénhidrátos tanok és a vegánság erejéről

az extrém túlsúlyosak csendes, zárt, nagyon szomorú világáról

a fitneszversenyzők és testépítők világának visszásságairól

a plasztikai műtétekről

a body acceptance mozgalom csúsztatásairól

a valódi éhségről és arról, hogy ennek fényében mennyire túlbonyolítjuk az evéstémát

mindenféle faktorokról, amelyek miatt az emberek nem veszik észre, milyen állapotban vannak, és ha tesznek is valamit, túlbonyolítják, nem jó helyre teszik a hangsúlyokat

– nem tudtam, hogy sokan visszahízzák, ugyanabba az életmódba csúsznak vissza, vagy még rosszabba.

Erről mind nem tudtam még. Úgy tűnt, az a baj csak, hogy le kéne fogyni, és van, akinek ez borzasztó nehéz. Az is baj, hogy vannak a problémára rárepülők, a zavaros módszerek, guruk, az iparág és a maga érdekei, sajtója.

De vannak néhányan, a lány a szomszédból típus: minden különösebb parádézás nélkül kikerülik a szküllákat és kharübdiszeket, lefogynak, és ellovagolnak a naplementébe.

Eddig láttam én. És idáig lát a mainstream is. Csak megcsinálnánk, csak lefogynánk! Utána már minden jó lenne.

Ő Donna Gillie, száznégy kilóról fogyott ötvenkettőre, az pont a fele! A No Salty a sztorit sikertörténetként tárgyalja:

https://www.nosalty.hu/ajanlo/holgy-aki-6-eve-104-kg-volt-ma-pedig-bikinimodell,

pedig de rég volt az, hogy ez a lány (aki lefogyva sem volt színpadképes az európai normák szerint) úgy nézett ki. Azóta, kicsit izmosabban, de küszködik a hízással.

Most így néz ki, rendszeres sport mellett:

https://www.instagram.com/p/Biu5JB-Dz7e/?taken-by=lifeofdonnag

https://www.instagram.com/p/Bks6oyGjNKS/?taken-by=lifeofdonnag

A tengeren túl hatalmas ágazat az egyéni blogolóké, akik a weight loss journey-t dokumentálják, mesélnek az életükről, másokat motiválnak, fogyós közösségek (Weight Watchers) tagjai. Itt találsz egy listát:

https://www.healthywage.com/pages/2016-top-weight-loss-blogs/

Brooke Birmingham a fogyása miatt még csak lokálisan lett ismert. Később nagyon keményen kiállt magáért, amikor az amerikai SHAPE honlapján szerepelt volna, viszont arra kötelezték, a fotózáshoz vegyen fel pólót. Ő viszont a fogyás valóságát nem akarta elkendőzni. Nem is került be végül, viszont világhírű lett. 2014-es a történet:

https://www.huffingtonpost.com/2014/05/13/shape-magazine-brooke-birmingham-weight-loss_n_5316495.html?guccounter=1

Szült egy gyereket is. És most…

Aztán, az igazi szomszéd lány:

http://www.itsuxtobefat.com/weight-loss/failure-leads-success

Szintén szült a fogyás óta. 100 fontot fogyott, 75-öt visszahízott. Milyen érzés lehet annak, aki megcsinálta, példaképpé vált, kiörülte magát – és visszahízza?

Ó, hát amerikaiak. Bokáig járnak az optimizmusban. A legsötétebb szorongásból, szégyenérzetből, elakadtságból is ők mindig, mindenképpen vállon veregetik magukat, nyomják az önerősítő mantrákat, másokat is kötelezően dicsérgetnek, sétát futásnak és versenyteljesítésnek nevezve – tonna kincstári optimizmus van.

As with everything, this whole weight loss thing is about learning and growing and trying again…and again…and again. As long as we are trying, we are growing and that is what really matters.

Baby steps…!

Let me just highlight a few changes I have made:

  • I gave up all sweets.
  • I limited my carb intake.
  • I tried intermittent fasting (not sure about this one just yet).
  • I ate more vegetables than normal.
  • I said “No” to cookie cake (one of my favorites)
  • I drank more water.
  • I drank less soda.
  • I sold an items taking up a big spot in my garage that we were not using.
  • I took a “me” day.
  • I watched a movie from beginning to end.
  • I got my hair done.
  • I stopped letting a toxic person have any control over my thoughts or actions.

Wow…that’s actually quite a lot of successes!  I guess when I write it down, it looks like a lot more than I thought!

It’s all about baby steps.

Így európaiként megráznám a csajt, hogy te mi a bánatért iszol még egyáltalán bármennyi cukros üdítőt? Mindent tudsz, hogy mi a baj vele, miért nem kéne, nem csak a kövéreknek nem, hanem senkinek. Mert az inzulin rabul ejt. Milyen öncsalásban éltek ti? (Tegyük fel újra a kérdést: addiktív-e a cukor?)

Ő egy megkapóan intelligens, nagyon érzékeny nő, reménytelenül küzd százhatvan kilósan, kicsi le, több föl, évek óta. Tegnap írt új posztot.

http://notafraidofstripes.blogspot.com/

Magyar példa is van bőven. Világszínvonalú formát ért el Gökler Kriszti, és van valami utánozhatatlan kedvesség benne, nem véletlenül lett annyi követője. Most az egyik legbátrabb magyar közszereplő a Forbes Urban szerint, amiért ezt kimondta:

Sokan vannak még: végighajtanak egy-egy versenyszezont, aztán visszahíznak, vergődnek. Közben edzősködnek, pózolnak a szelfiken, a testük a cégérük – nagyon nem mindegy, mit üzen a forma állandósága, tarthatósága. De nekik sem, mert voltak már egyszer kiválóak. Megy a kajánkodás a pizzán, fagyin, “végre ehetek”, nyaralós képek – ez az általános. Valahol nagyon szomorú ez az egész. Miért híznak meg? Mi történik itt?

Pedig azt hittük a hollywoodi gondolkodással, hogy nekik már jó, ők megérkeztek. Ott már nincsenek problémák.

Erin Simmons állócsillag. Milyen érdekes, neki a profilján több a szabadban mozgós fotója, mint a kajás poszt:

https://www.facebook.com/erinsimmonsfitness/

Elképesztően sokféle, sekélyebb és mély rossz érzés kapcsolódik a fittséghez, az állapothoz is, és a megszerzése, megtartása folyamatához. Motivációvesztés, versengés, öregedés, szülés, betegségek, kiégés, irigykedők, magyarázkodás – minden van. Állandó szigorú önreflexió, testnézegetés, aggodalmak, kételyek. Az egyik újságírónő meg is írta: nem élvezi kifejezetten a futást, de tudja, hogy nélküle jön újra a depresszió, és azt ne, csak azt ne. Negatív motiváció.

Nekem is vannak rossz érzéseim. Én annyira jó akarok lenni, annyira hajlamos vagyok a határhelyzetekig elmenni, ugyanakkor nem tűrök semmféle külső kontrollt, edzéstervet, hogy folyton figyelmeztetnem kell magam: csak menjek edzeni, ne bonyolítsam túl, ne várjak el annyit. Nem lehet mindig egyenletesen fejlődni. Just do it, és majd lesz valami. És lesz, mindig. Most a squashban és a nyújtásban fejlődöm. A vizesedés is rossz volt (az edzésnaplóban írtam róla július végén). Nagy teher az is, hogy ki mit szól, mit magyaráz bele az életmódomba és önelemzéseimbe, igen fura reakciókat kapok. Nem szabad örülnöm. Ami az evést illeti, nem mindig esik olyan elementárisan jól az, amit pedig szeretek, a tojás, a zöldség, a hús. Lázadó énem csakazértis enne egy… mit is? Mi ellen lehet lázadni, mit lehet robbantani, ha egészen jól vagy? Zavarban vagyok a ruháimmal néha, szabad nekem ilyet…? Most nem vagyok olyan egészen jól, jön egy labor, várom, hogy elmúljon a forróság, amit idén nem bírok annyira sajnos. Szó nincs persze arról, hogy akkor pizza, kóla, sütik, 90 százalékban tartom a low carbot (amikor nem vagyok ketózisban, akkor is a fehérje a több, nem a szénhidrát), nem is fröccsözöm. Könnyen és bármikor böjtölök, ez se nagy szó már, semmi se nagy szó már, de másoknak igen, és ez elválaszt tőlük. Edzek, egyedül és másokkal is, folyton, ez nem kérdés, csak már nem akkora élmény egy-egy kézenállás. (Nézem Vrábel Krisztát: neki még igen? Őszintén? Mert persze elő tudom adni most is, hogy jajdejó, sőt, már tudok nagyon szép képet is, de most arról írok, amit érzek. Merre van még mozgástér a kézenállásommal?)

Csak pár percig érdekel bármely fotó is. Nemhogy ráírogassam, hogy nofilter meg smink nélkül. Jóhogy…

Ó, hogy én milyen boldog és gyanútlan voltam a 2014 kora nyári testemben és testérzetemben, például. Mennyire lehetett örülni akkor még bárminek, apró fejlődéseknek. Pedig én évek óta egy 74 kilós mediánú 3-4 kilós tartományban vagyok (plusz a víz, ami kijött közben). Tudom viszont azt, hogy, akárhogy is, ezt a jelen formát és mozgást siratni fogom húsz év múlva – és ezt tízről javítottam most.

74 thoughts on “visszahízzák”

  1. Durva az a lista. Cukros üditö, péksütemények? Mèg PMSkor is úgy nèzek rájuk, mint a döglött patkányra. És ez szoktatás eredménye már, erre büszke vagyok, de van még min dolgozni.
    Mièrt baj, ha a depresszió ellen fut? Én is azért járok terembe, hogy a fejem jól legyen, az, hogy a testemnek is jót tesz, az bònusz.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem baj, csak nem ez az alapértelmezett. Sokan vannak így, de ő ki is mondja. Nem örömből fut, hanem futás hiányában rátör a sötétség. És mondjuk sérülten ez milyen dilemma már… attól félni, hogy szarul leszel, de közben regenerálódnia kell a térdednek. Akkor ez is drogszerű.
      Amerikában minden a csomagolt, feldolgozott kaják felé húz mindenkit. Egy kis sorok közé olvasás a blogokon… elképesztő.
      “I often forget that the most important benefit of exercise for me is the feeling of accomplishment it brings. That feeling of accomplishment is motivating. It actually makes me feel mentally stronger which automatically gives me more inner strength to avoid sugar and other things I don’t need to eat.”
      “I have to force myself not to eat brownies. I have to force myself to exercise. I do NOT have to force myself, however, to teach. I truly love it.”
      Ő 300 fontot fogyott, elhallgatott majdnem egy éve, valószínűleg leállt. Én azt gondolom, hogy aki ott járt, aki majdnem belehalt (417 fontról, vagyis közel 200 kilóról fogyott), annak nem itt kéne tartania tudatilag, hogy az édességen tusakszik magával. Vagy hogy az a nagy szó, hogy elhúzza a belét edzeni.
      Ha ezen tusakszik még, akkor nincs meg a kiút, a biztos módszer, amit így hirdethet. Mert közben minden ilyen blogger azzal a gyerekes büszkeséggel lép fel, hogy ő megcsinálta! De az akaraterő elfogy, és másra is kell. És akinek nem vált a vérévé, nem szerette meg az új kajálást, a sportot, az mindig vissza fog esni, vagy csak fogcsikorgatva tart ki, az milyen életminőség? Várni, hogy teljen el az este, mert te nem vacsorázol. Eközben az életed telik el! A jótanulóság nagy csapda ám, ha csak a fegyelmezettség tart meg.
      Meg nem ott kéne tartani agyban, mint a wmn-es boldog hastulajdonos. Hogy iddogál, de ő így boldog. Vagy a kommentelő, aki nem érti, mitől hízott meg, ő nem tud többet tenni, miközben a LÁNCdohányzásról szokott le, és dobozos nemtudommiket iddogál és cigizik a tegnapi fotóján. Ezt nem tehetitek magatokkal – ha megtiszteltek azzal, hogy megkérdeztek, idekattintotok, akkor én ezt tudom mondani. Nincs ilyen, hogy dohányzol. Nincs olyan 40 fölött, hogy nem sportolsz rendszeresen, igazán. Nem mész anyajegyet nézetni, fogat rendbehozatni, rákszűrésre. Nincs süti, csoki, fagyi életvitelszerűen. Söröcske, sorozat, kifogások. És örülj, ha és amíg nem érted, miért mondom ezt. (stiláris az E/2.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Láncdohányzás: addig egy dohányos se teszi le a cigit amíg meg nem legyinti annak a szele hogy belehal.Férjem most lett 40, 25 éve láncdohányos volt. Se a józan ész, se a gyerekszületés se semmi nem hatotta meg. Télen volt egy nagy ijedség, azóta nem dohányzik, es az alkalmi alkoholfogyasztásnak is vége, futni kezdett. Nagyon remélem hogy nem későn kapott észbe. Egyszerűen nem lehet dohányozni, éjszakázni középkorúan, megöl.

        Kedvelik 1 személy

      • Egyetértünk.Nem tudom hivatalosan mikortól középkorú az ember, én olyan 30tól számítom. Nem hiszek a 40 az új 30 dologban. Nekem kb a 30 évemtől kezdett testi formát ölteni az addigi. visszaélés. Kis hízás, kis itt fáj ott fáj. Nem ittam vagy éjszakáztam sokat, csak a kis lustaság, kis rossz kajálás, kis ülő életmód egyszer csak jelentkezni kezdett.
        Huszonévesen még elbírt ezzel a testem, ma már nem. Egy éjszakázás, három vodka és hetekig öreg és beteg vagyok. Évi egy pohár bor lett a limit. Ezt szar belátni, szar átélni, de attól ez van. (Ezt most magamnak mondtam)

        Kedvelik 2 ember

      • Hivatalosan 35-64 a középkor. A fenti öngyilkosos cikkben van. Én onnan számolom, amikor már (tipik gyerekvállalási kor esetén) a gyerekeink (többsége) nem kicsi.

        Én fittebb vagyok, mint voltam, és inkább úgy érzem, a huszonévekben begyűjtött negatív kreditek, adósságok okozzák most azt, hogy elfárad, kiég, romlik a rendszer., Egész vígan élennéánk most is, ha akkor nem rongáljuk annyira. Mondjuk én tényleg kevéssé, meg alkatilag is szerencsés vagyok, nem fáj semmi eddig, és akkor voltam krónikus beteg, nem most.
        Az a normális, ha az ember nem bírja az alkoholt és az éjszakázást. Csak fiatalon olyan erős körítése, érzései vannak egy átivott estének, hogy azok felülírják a test tiltakozását.

        Kedvelés

    • Tudom, hogy ez szigorú, és azt a neten, az életmódos témában utálják a csajok. Őket biztassák, dédelgessék, dicsérjék, segítsék, értsék meg. Legyen mindenki kedves, kenegessük a lila semmit. Érdekes ez az elvárás, többnyire női kontent-előállítók irányába: legyél gyengéd, kedves, segíts. Amerikaiaknál egészen uralkodó ez, hogy mindenki pozitív, azon az áron is, hogy nem mond semmit, nem nevezi meg a problémát.
      Kedves nagykorú. Nem dolgom neked segíteni, nem ismerlek, nem vagyok ingyenpszichológus, vannak erre szerződött szakemberek, sok pénzért, és főleg TE kellesz hozzá. Én nem vagyok edző se, inkább rámutatnék arra, hogy egyes viselkedésmódok milyen alattomosan hamisak és rombolók. Te magadra ismersz, és aztán megkérded, miért nem segítek és “nyerlek meg” inkább, miért így írom a blogot és nem amúgy. Hát ettől kivagyok. Neked van feladatod, nem nekem. Mindent utálnak, ami a giccsel, önáltatással, elkenéssel, hitványsággal szembesíti őket. Iszonyúan alacsony a frusztrációküszöb. Hogy szerintem üres a nagy öntudat még a híres edzők és motivátorok esetében is sokszor. Hogy a nőies finom izékkel bíbelődni pótcselekvés. Hogy nem az ilyen-olyan extra, “mentes” alapanyagok beszerzésétől leszel jobban. Hogy ne főzögess, ne recepteket keress, hanem mozogj. Ha más nem megy, feküdj le egy matracra, csinálj ötven hasprést… Mert a végén nem az dönt, hogy ki volt veled kedves, eléggé szépen beszélt-e veled, hanem hogy rá tudott-e ébreszteni, hogy cselekedj. Amúgy semmi közöm, persze. Csak aztán ők finnyognak, próbálják relativizálni, eljelentékteleníteni vagy erkölcsileg kritizálni azt, amit én megcsináltam.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • O, ezt nagyon érzem.
        Hajlamos vagyok én kemény és szigoru, de főleg türelmetlen lenni magammal.
        De tudom, merre akarok haladni, és sokszor megy már a cukor nélkül, de ma is ettem kekszet, hát mekkora baromság volt.
        A multkor egy fb csoportbol akkor léptem ki, amikor egy poszt alá csak dicséretek jöttek.
        Valami piát ivott a csaj futás után, “ugye nem gáz” felkiáltással posztolta
        Én nemtom, ma a futás utáni kekszevésben semmi ilyen nem volt bennem, hogy jutalom vagy mittomén, csak jol nézett ki. És jol megbántam, hogy megettem vagy hármat. Na de szoval senki nem irta meg neki, h nem kéne alkoholt inni, pláne nem edzés után. Hát én kiakadtam. Ki is léptem. Ez egy ilyen futóanyás csoport. Senki nem irt neki negativat. Csak a megérdemled kommentek jöttek. Megdöbbentem.
        Gimi meg fösuli alatt jol szétcsaptam magam, pia, cigi, éjszakázások. De most, igy harminc felett kicsivel, két csm után, nem vidám. Tényleg fáj itt-ott, nem jó. És ezt tudom, hogy akkor bsztam el. Valahol tudtam én, hogy bak lesz, de kényszerem volt menni mindig.
        Most, rengeteh önismereti munka , és lelki szenvedések árán jutottam el a felnövésig, és önmagam belső gyermekének a szeretéséig. Most nem érzem, hogy inni akarnék, néha vágyom egy-két koncertre, de ennyi van. Bár, a gyerekek kicsik.
        De asszem, ha nagyobbak lesznek, mi akkor is ultrabalatonra megyünk, meg ide-oda versenyekre. Az a társaság nem vonz, ahol elhizott emberek bort vedelnek, és semmi tudatosság nincs bennük. Csirke-saláta kombó mellé kenyeret esznek. Wtf? 😀
        Na, nemtom, mit akartam, csak irtam.

        Kedvelés

    • Én is depresszió ellen kezdtem futni, és tényleg tud drogszerű lenni. Akkor nem is igazán jó, beszűkül az ember, és szorong,ha kimarad. Félelem társult hozzá, hogy mi van, ha ez se lesz, mi van, ha ez se megy. Csak a futástól nem is lettem volna jobban szerintem. De közben nagyon megszerettem, legtöbbször van nálam futócipő, és akármilyen lábbeliben is kocogok időnként néhány kört, ha kedvem van. Már nem mérem a távot meg a sebességet(csak 6-10 km-t futok kb. és lassan), simán belefér a virágszedés vagy az is, hogy próbálom kihajtani magamat.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  2. Ezekkel a magyarázatokkal én a kisgyerekes még szoptató facebook csoportokban szembesülök. Rendre az a sablon, hogy anyuka elkeseredetten írja, hogy a szülés óta nem mennek le róla a kilók, mert állandóan éhes és folyton eszik, általában csokit vagy édességet, mit tegyen, hogy ne így legyen. Erre írják páran, hogy no fehérliszt, cukor, egyen kalóriadúsan, de kevesebb szénhidráttal, sok zöldséget, húst, tojást, zsírt, cukrozatlan tejterméket, lassú felszívódású ch-t. Sokan írják, hogy ne aggódjon, vele is így van és majd ha nem szoptat, akkor lefogy. Nem sportolnak, mert akkor jajj, elapad a tej, egymásra találnak páran és biztatják egymást, hogy nem baj ha megeszed a gyerek tejszeletét, ha éjjel háromkor kizabálod a hűtőt, mert szoptatsz és akkor lehet. Azok is nagyon kevesen vannak, akik mondjuk elmennek és nézetnek egy labort, hogy mégis, esetleg van-e valamilyen hiánytünetük, ami miatt folyton éhséget éreznek. Ellenben amikor elmondom a saját példám, hogy nekem mi vált be, rögtön jön a kérdés, hogy tudom-e orvosi papírokkal igazolni, hogy tényleg jobbak lettek az értékeim vagy csak mondom. WTF? Ha változtatni akar, mindent tud vagy megtalál hozzá, ami szükséges. Szoptatási tanácsadók, külföldön élő egészségügyi szakember magyarázza, hogy nem kell cukor, fehérliszt, és nem, a tej nem lesz tőle több ha többet eszik vagy iszik pl. alkoholmentes sört (karamalz: cukrozott sör utánzat és azt hiszik növeli a tejmennyiséget), nem is fog elapadni, ha ezeket kihagyja, erre jönnek, akik “én is ittam, ha nem tettem volna már nem tudnék szoptatni” “az edzéstől elapad a tejed/rossz ízű lesz a gyerek nem eszi meg majd” és hiába mondják szintén páran, hogy edzés után rengeteg tejük van, mert felpezsdül a vérkeringés és a gyereknek egy szava sincs, akkor jön a következő érv: “méreganyagok kerülnek a tejbe, mert sport közben több méreganyagot választ ki a szervezeted” = elmész sportolni, akkor megmérgezed a gyerekedet. És a szoptató anyukák kb 80%-a hízik tovább, rabolja a hűtőt éjjel és össze-vissza eszik minden sz@rt. Mert ő jó anya, ettől van teje és nem mérgezi a gyerekét. Sokan meg azért nem szoptatnak vagy hagyják abba nagyon korán, hogy visszafogyjanak és sportolhassanak, pedig igazából a kettő mehetne egymás mellett is, mégsem próbálják meg. Ők meg nem vallják be, hogy emiatt, mert akkor azért sz@r anyák.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A szoptatás más tudatállapot, otthonmaradás, kímélet, passzivitás, lassúság, hormonálisan is. Van infóhiány is, kevés a jó példa, őket utálják is. A többi tényleg kifogásnak tűnik, nem szerettek ezek a nők sportolni sosem. Mostanában sok olyat látok, aki 40 fölött, megnőtt gyerekkel vagy válás után észbe kap.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem több ismerősöm is van, aki azt mondta nagy lelkendezve, hogy azért is szeretett terhes lenni, mert akkor nem volt baj, hogy nagy a hasa, azt és annyit evett amit és amennyit akart. Én meg ettől sikoltozom. o-O Van köztük, aki nagyon büszke rá, hogy a terhessége alatt nem is hízott sokat, hanem a szoptatás alatt. Mert akkor ő mindent megevett amit eléje tettek. Mind mennyiségben, mind minőségben. És ma úgy beszél magáról, mint a nőről, aki feláldozta az alakját az anyaság szent oltárán. (igaz, a gyerek már vagy 10 éves, lett volna ideje lefogyni) És hajtogatja, hogy ő így érzi jól magát. Kár, hogy amúgy meg nem igaz. De akkor sem változtat. Ilyen baromságokkal áltatja magát, hogy ő már korosodik (37 könyörgöm!!!!!) , és ilyenkor már… És várja a betegségeket. Mert az ebben a korban törvényszerű.

        Kedvelés

      • nekem ez gyanús, hogy ez az ellustulós-elnehezedős szoptatás ez azért nem annyira élettani, mert amúgy élettani körülmények között kb z egyharmad életedet végigszoptatod.

        Kedvelés

      • De normális élettani körülmények közt nem egy db anya van négy fal közt egy db csecsemővel 0-24ben.
        Nekem kb négy-hat hónap múlván jött meg annyira az önbizalmam hogy újra visszatérjek az normális életbe (köszönet itt is a család biztatásának és támogatásának), onnantól nem lustultam és nem is híztam tovább. Ahol ez nem történik meg, félnek kimozdulni, elindulni, ott nagyon bele lehet ragadni a netezős-tejeskávés-kakaóscsigás létbe, évekig. Főleg ha sorozatban jönnek a gyerekek.

        Kedvelés

    • Én már unom a szoptatást. Másodikat szoptatom huszonegy honapja, az elsö három évig tolta.
      Tényleg van ez a legyél otthon, elnemozdulj a gyerek mellöl téma.
      De én már a nagyobb gyerekek anyáin sem veszek észre semmi motivációt.
      A multkor férj kivitte a gyerekeket, jött az ismerős anyuka, kérdezte, hol vagyok. Férj mondta, elmentem futni. “Elengedett” (haha), mert én meg vigyáztam rájuk, amig ő úszott elötte nap. Na itt szolt közbe, hogy nefolytasd. És szenvedő arcot vágott. Tök szép a csaj, de bazira elhízott, és nehezére esik megmozdulni is.
      Én is voltam ott, tudom, milyen, de azt is, hogy mennyire utáltam magam. Mondjuk nincs támogató férj, a gyerekek többnYire az ő vállán vannak, férje “fáradt és pihen otthon-mert esztergál”. Érted. Tehát aki fizikai munkát végez, annak nem kelé a gyerekeivel foglalkozni. Hm.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Benne voltam ebben két évig. Két majdnem ájulásos vércukor-leesés kellett, hogy nekiálljak változtatni. Szóval tudom ez milyen, éreztem a saját bőrömön és onnan tudom, hogy nagyrészt kifogás volt a saját részemről egyébként. De nem is ezzel van a bajom, hanem kiposztolja, kérdezi, hogyan tudna változtatni, és utána megnyugszik, hogy a 20 kommentelőből 18 ugyanúgy tolja, mint ő, akkor biztos az a jó út és közben sem ő, sem az a 18 nincs jól.

        Kedvelés

    • Saját tapasztalat hogy a szoptató anya azért zabál meg nem sportol mert halálosan álmos és kimerült. Ilyen állapotban meg a cukor-liszt és a koffein pörget fel használhatóra. Plusz a hormonok, ha szoptatni akar egy nő akkor mint a drogos rákattan, és mindent megtesz minden csepp tejért.
      Ez részben saját tapasztalat, hogy fél év után csitul az egész. Én legalábbis kb ennyi idő után tudtam újra rendszeresen mozogni valamicskét meg nem a tejen pörögni. Szoptattam kerek 30 hónapig, nem tudok nem empatikus lenni ezzel a tudatállapottal, bármennyire idegesítő és butának tűnő hogy már nem érint. Szerintem egy halálosan kimerült nőnek a szülés utáni fél évben mindenért bűntudata van, izgul minden, bármilyen támogatásnak örül. Ha csak annyit olvashat hogy jól tetted hogy megetted azt a kakaós csigát, kell az energia, már jobban van. Nem ezen a pár hónapon múlik az egészség, persze úgy maradni évekig sem jó.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Persze, ezzel egyetértek, de, aki már 1,5-2 éve szült? Nekem tényleg majdnem két év volt mire kijöttem ebből az állapotból egy kis szülés utáni depivel megspékelve. Nem egyszerű, de a cukorhintáról lejönni sem az. Egyébként így, hogy jobban belegondolok nagyon kíváncsi leszek most a második etapra. Még mindig szopizik néha a 4 évesem és lassan születik a kistesó, rettentő kíváncsi leszek ezúttal milyen tudatállapotban leszek, vajon a mélységet elérem-e megint vagy a korábbi tapasztalatok segítenek elkerülni a legrosszabb lelkiállapotot…

        Kedvelés

    • Aztán, ha vége a szoptatásnak: hogy fogyjon le az, akinek a feladata az egész család táplálkozásának biztosítása? Akinek folyamatosan meg kell tervezni ebédet, vacsorát, főleg, ha nagyon mást szeretnek/esznek egyáltalán meg a család tagjai, vagy többféle kajálás van, például a gyerek gluténérzékeny, de apa nem hajlandó lemondani a “rendes” kenyérről akkor sem. Akinek folyamatosan dolga, hogy mindig legyen mindenből a hűtőben, utánpótlásról gondoskodni, és ha apa megy boltba, akkor összeírni neki, hogy mi kell, sokszor értekezlet közben zargatva telefonon, hogy na, most vagyok a boltban, mondjad, mi kell. Akinek mindig a kaján kell gondolkodnia, az jár a fejében, az hogy fogyjon le? Ha ez ráadásul identitás is, és ő büszke erre, hogy ő etet mindenkit, és milyen egészségesek? Nyilván úgy is lehet, meg lehet normális kajákat is választani, főzni a családnak, de nekem gyanús, hogy ha valakinek a kizárólagos felelőssége mindenki étkezése, akkor az az illető alapból többet fog enni (többet, mint “elég”), mert többet is jár a kaja a fejében.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • És, mert, a végén, neki (nekem) kell elszámolnia a maradékkal is.
        Jaj, a maradékok!
        Nagyon így van, ahogyan írtad.

        (Ez most nekem személyesen is, itt a nyár, itthon van a három gyerek, a férjem is itthon eszik mindig és sokat dolgozik itthonról. Folyton mindenki enni akar. (Tudom, erre írja Éva, hogy unalomevés, ami leépítendő, és igaza van.) És akkor nálunk még annyira nem is nasiznak össze-vissza, megeszik a zőccséget, nincs allergia meg intolerancia, meg mindenki vékony, ugri-bugri alkatú, kivéve persze engem (jó, azért kövér én sem vagyok).)
        De rettenetesen unom ezt a kajaközpontúságot, minden nap. Pedig amúgy nagyon jó ez a nyár, jó velük, van sok értelmes program, beszélgetés, együttlét, semmi kedvem a közelgő iskolához.

        Kedvelik 1 személy

      • Együttérzek, nálunk is sáskák, és rettenetesen utálom már, hogy mindig azzal kell foglalkozni, mi legyen a kaja. Mivel mindent megesznek, amit találnak, ezért úgy oldom meg, hogy alig van otthon valami, ebédet meg rendelünk (általában csak a két kisebbnek kell, a nagy nincs otthon). Nem annyira olcsó, de így legalább nem találnak. Ha főznénk, akkor megennék aznap a másnapi adagot… Borzasztóan idegölő, náluk ez volt a szokás, kövér is volt mindegyik gyerek (aztán jöttem én), minden hétvégén süti sütés, szénhidráthegyek…

        Kedvelés

    • Ez nagyon durva, hogy elhitetik magukkal és egymással, hogy a sport ÁRT a gyereknek.
      Örülök, ha tudom olvasni a tapasztalaitokat, mert én egy barlangban élek.
      A húgom pedig öt hónapja szült, és igencsak meghízott, ő, aki mindig is sovány volt… Próbálom támogatni, nem okoskodni sokat, de nehéz, ők péksüteményeken élnek… Na majd meglátjuk.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  4. Azért megy a magyarázkodás keményen…

    “It may take me longer to get where we are both heading as I did not choose the map of simple formulas but for me there is no other way. Perhaps my words and my thoughts often seem to go in circles. But this is me! This is where I find joy. I don’t pour my soul onto a page for the commenters that cannot really hear what I am saying. For those whose only reply is simply “Put down the fork”.” Hát pedig…
    Mi ez a függés, mi ez az egész?
    Minden túlélési stratégia, a legelvadultabb kórkép is, azt mondja a pszichológus olvasóm. Csak érteni szeretném…
    http://www.300poundsdown.com/2017/01/sunday-reflections.html

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Már egy egész órája nem evett!

      “I don’t give a voice to my feelings on this blog as a means to make excuses for my plight. I do it as a means to process. As I write this, it is one hour I did not spend eating. It is one hour I was not head first into a wine bottle. For me, this breathes hope. It gives me something to look forward to.”

      Ti értitek ezt? Mi ez? Hogy tehetik ezt magukkal? Mit nem értenek?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  5. Szerencsere meg nem hiztam tobbet 6 kilonal, de azert a narancsbor csunyan megjelent nem csak a combomon hanem a karjaimon is. Amiket osszezabalok 1 hete az valosagos botrany Zsiroskenyer, oldalassal, halva, malnas magnum, vaddisznoporkolt. Ket nap leforgasa alatt. Emiatt mar reggel farkas ehes vagyok. Ami nem akkora gond, mert ha nem akarok akkor en tenyleg nem eszek porkoltet vagy magnumot, az csak amolyan gratisz, nem hianyzik. Viszont,nagy kar volt oldalast sutni, zsirban radasul, mert imadom a zsiroskenyeret. El kell ajandekozzam a zsirt, hogy ne faljam fel az egeszet. Ha csak meglatom, mar kenek is. Tiszta hulye vagyok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nagyon brutal szenhidratcsokkentett kenyerrel eszem. A kenyer nem is finom, de legalabb nem nagykanallal nyomom a zsirt, azt kihanynam, a szalonnat sem tudom csak ugy magaban megenni. A magnum atmeneti, sosem eszem edesseget, csokit, fagyit, de most ez pont az a szakasz amikor, lazulok, csakhogy ennek a lazulasnak is nagy ara van, lesz.

        Kedvelés

  6. Ez, hát ez, én is látok visszahízást, de ezek döbbenetes példák, amik itt felmerültek. Én sokat lazulok és kizárólag a sok sport, ami miatt megengedhetem magamnak a szénhidrátot ilyen mennyiségben. Amelyik nap mondjuk nem sport van, hanem másmilyen mozgás, akkor nem is kell annyi. De röhejes volt például, amikor festettem a falat, az a farkaséhség nem szokott gyakran előjönni 😀
    A másik… lehet fősuli alatt annyira szétcsapni magunk? Biztos? Végleges? Tanácstalanul állok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Felsőoktatás+ a családalapítás előtti évek masszívan tudnak rombolni és megágyazni a szalonalkoholizmusnak. Főleg a fiúknál. Főiskolán sörözés nap mint nap, berúgás heti szinten, ha nem többször, évekig. Éjszakázás, kampányszerű tanulások, stressz. Utána van 5-10 év míg nincs család, munkahelyi haverok, csapatépítők, teremfoci utáni kispéntek a kollégákkal, péntek-szombat buli, csajozás. Nem egy ilyet látok az ismeretségi körökben. Harmincévesen felpüffedt fejjel,hasat eresztve söröznek a kerti sütögetéseken, a csajozós bulikat felváltják a legénybúcsúk meg a tejfakasztók, pálinkakóstolók, meccsnézések.
      És ez a jómódú diplomás közeg. Szóval ja, az átlag főiskola-egyetem (ami nem bölcsész vagy tudományos vagy művészeti, ott nem tudom mi megy) eléggé tud ütni. Én nem voltam nagy piás, de a kollégista évemben én is sokat, nagyon sokat ittam.

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

      • Én is iszom, minden nap. Bort, amit szeretek és értek is,sokfélét megkóstolok, többnyire egyedül iszom. Ezzel zárom a napot. Pár éve van így. Most elkezdtem aggódni vajon alkesz vagyok-e. Ez már tuti, hogy nem gasztronómiai indittatás, itt valamit oldok, elfedek. Megijedtem, csináltattam labort, minden érték rendben, májfunkció is. De hát az alkohol lassan öl! A legjobb barátnőm is iszik, még többet is mint én, és együtt röhögünk ezen. Pedig lehet, hogy nem kéne. A tagadás fázisában vagyok? Mivel befelé élek mostanában, és egyre kevésbé beszélem ki a szorongásaim, arra jutottam, hogy talán erre kell. A szorongás sporttal is oldható, nekem miért nem elég a sport? nem szeretem az irodai munkát, mégis azt csinálom, és erre kevés a sport. Egyre fontosabb a biztonság, most hogy valószínűleg egyedül fogom a gyerekeim felnevelni. Jó pénzt kapok az irodában, nem stresszes, rugalmas, otthonról is dolgozhatok. (de bejárok, mert ott van az edzőterem). Ezt mégis úgy élem meg, hogy a magam számára elvárható minimumot teljesítettem csak és ez fáj.

        Kedvelés

      • Igen, némi (napi) fű, egy-egy hétvégén bogyó vagy speed és tényleg. Reális opció, döbbenetesen gyakori.

        Kedvelés

      • Aha, most értem meg, miről beszéltek. Hát igen, én valahogy sosem szerettem igazán az alkoholt, plusz nem tudok jól éjszakázni, csak ha nagyon muszáj – ezért maradhatott ki ez.

        Kedvelés

      • Ildi, ezt én is csináltam, mikor végre nyugi lett és egyedül maradtam a gyerekekkel. Este borozás az erkélyen. Télen valami film előtt. De megijedtem, pedig semmi nem változott semmilyen teljesítményemben. Aztán pár hónapig semmi, és most meg csak akkor, ha alkalom van vagy extrém lazulás. szerintem a rendszeresség a gáz, ha sokáig elvagyunk nélküle, ki tud tisztulni. Nem görcsölök azon, hogy alkesz vagyok-e, mert a fél családom az volt, és olyan sose leszek. Light verzióban sem.

        Kedvelés

  7. Naponta alkohol, az nagyon sok. A legujabb kutatási eredmények elég megdöbbentöek, miszerint nöknek a heti egy is sok. Durva azért, de az önáltatásunk is az. És fü, eki stb: tényleg, talán a mai negyvenesek az utolsó generáció, amelyik még nem igazán fogyasztott drogot.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Visszahíznak, mert nem mennek le a legaljára a gödörnek. A felszínt kapargatva meg nem lehet valódi változást hozni. Az előre csomagolt, félkész, instant megoldások nem hoznak tartós változást. Tudom, unalmas, de elég mondjuk egy IR-es csoportot megnézni. Ugyanazt akarják folytatni, ugyanúgy akarnak élni, szeretnék elhinni, hogy a gyógyszer és étrendkiegészítő, meg az eritrites sütemény, nyírfacukros vaníliapuding, és Zero Sprite a lényeg. A speckó kaja hajhászásába feccölt időt akár csak sétára fordítva sokkal közelebb kerülnének a megoldáshoz.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

    • > A speckó kaja hajhászásába feccölt időt akár csak sétára fordítva sokkal közelebb kerülnének a megoldáshoz.
      ez egy kicsit azért elbagatellizálja a problémát, sétálástól senkinek nem javul meg a szétcsesződött anyagcsréje.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Valahol nem is annyira, h azt feltételezzük, hogy a séta a túlevés helyett és az állandó kajapörgés helyett van. És már attól jobban fogja érezni magát, hogy sétált és nem túlkajált. Ha ez az első lépés, akkor megjavulhat tőle az élete. Úgy veszem észre, hogy sok ember azért nem is próbálkozik, mert egyszerre túl sok mindent kellene változtatnia. A sok apró egymás után meg keveseknek sikerül.

        Kedvelés

    • Elegge ordogi kor ez. Azert akarnak ugyanugy elni, ld. eritritis puding, mert a fenntarthatosag kulcsa az, hogy kajaugyileg mi vesz korul kronikusan, mi elerheto es arra mekkora befolyasod van es persze milyen erofeszites aran. Lehet kapalozni izombol, akaraterobol tolni, de kimerito es szinte boritekolhato a bukta … meg aztan tenyleg irdatlan melo hormonkaoszban akaraterobol tolni … legalabb es foleg az elejen. Paradigmat valtani meg szinten nem mindenki kenyere, taplalek-elerhetoseget ujrahuzalozni szinten specko kaja hajhaszasaba feccolt – nem csupan – ido… persze lehet setalni is erte, sot sokkal hasznosabb azert setalni, mint az eritrites pudingert.
      Pont ez jott szembe a napokban es nagyon fejen talalja a szoget: https://medium.com/s/story/the-healthiest-people-in-the-world-dont-go-to-the-gym
      Idejekoran leultetnek a szekbe es de nehez is abbol felallni, ha mar egyszer leszoktunk a testhasznalatrol.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • És emiatt is jó a ketogén. Ha kibekkeled az első hetet, amikor még fáj a fejed az átállástól, de közben jóllaksz és eheted a zsíros kajákat, amiket szeretsz csak ch nélkül… Emlékszem az első ketogén kajálásomra, amikor bűntudat nélkül nyaltam ki a tányérról a három folyós tojássárgája maradékot (nem volt kenyér ugye amivel felitattam). Az élmény kárpótolt, vagy az első komolyabb erőpróba ketogénnel, amikor 3 órán keresztül bírtam dobálni a gyereket a medencében és az izmaim fájtak a végére, nem pedig pihegtem, nem szúrt az oldalam, és éreztem, hogy a végéig toltam. Ezek pedig az első hónapban jöttek. Majdnem mindennapra jutott valami hatalmas sikerélmény. 🙂

        Kedvelik 1 személy

      • Az mindig felemelo, ha vegre valami erezhetoen a helyere kattan es mukodik ☺
        Amugy barmilyen iranyt lehet tultengesben, pancsolva csinalni, ezt altalaban ertem. Nekem nehezemre esik iranyok moge beallni. Sot a ketogen se biztos, hogy mindenkinek, de akar mondjuk csak a zilalt anyagcsereuek tobbsegenek es/vagy tartosan egeszseghelyreallito vagy -megorzo hatasu. Meg aztan a ketogent is jellemzoen taplalekbosegben csinaljuk vegul. Persze lehet azt ugy is csinalni …
        Viszont vannak/lehetnenek iranyzatokon ativelo kozos minimumok, de amig abbol uzletet lehetetlen, de legalabbis korulmenyes csiholni, addig marad az eritrites puding. Bar meg azert is ‘akarnak’ ugyanugy’ elni, mert mindannyian nagyon be vagyunk kotve az edes izre es ennek is csak feszules aran lehet ellentartani. Na erre is alkalmas kompromisszumnak tunik az eritrites puding. Ettol meg pancs, de persze igencsak komfortfokozo, ami a legelso szempontok egyike.

        (Az imenti link nem tunik teljesnek fent:)

        View this collection on Medium.com

        Kedvelés

      • Az mindig felemelo, ha vegre valami erezhetoen a helyere kattan es mukodik ☺
        Amugy barmilyen iranyt lehet tultengesben, pancsolva csinalni, ezt altalaban ertem. Nekem nehezemre esik iranyok moge beallni. Sot a ketogen se biztos, hogy mindenkinek, de akar mondjuk csak a zilalt anyagcsereuek tobbsegenek es/vagy tartosan egeszseghelyreallito vagy -megorzo hatasu. Meg aztan a ketogent is jellemzoen csak taplalekbosegben csinaljuk. Persze lehet azt ugy is csinalni …
        Viszont vannak/lehetnenek iranyzatokon ativelo kozos minimumok, de amig abbol uzletet lehetetlen, de legalabbis korulmenyes csiholni, addig marad az eritrites puding. Bar meg azert is ‘akarnak’ ugyanugy’ elni, mert mindannyian nagyon be vagyunk kotve az edes izre es ennek is csak feszules aran lehet ellentartani. Na erre is alkalmas kompromisszumnak tunik az eritrites puding. Ettol meg pancs, de persze igencsak komfortfokozo, ami a legelso szempontok egyike.

        (Az imenti link nem tunik teljesnek fent:)

        View this collection on Medium.com

        Kedvelés

  10. Ennek a blognak a révén kezdtem az extrém kövérségből való fogyásról, az amerikaias megközelítésről olvasni.
    Vagyis, Brooke (brookenotonadiet blogja vezetett Jenhez, aki itt blogolt akkoriban, 2013-ban és hiteles volt. Ő volt az, aki lefotózta a kivágott karbőreit. Már nem blogol.
    Most ilyen cikk jelent meg itt.
    Nem te vagy a hibás, hanem a diéta.
    Aki diétázik, meghízik. Hagyjuk a picsába.
    Éhezni nem jó, szeretünk enni, a test védekezik.
    Szerényen elfelejti a cikk, hogy ezek az emberek miért diétáznak: mert meghíztak, esetenként 130, 170 meg 240 kilóra (ugyanattól, amitól nem tudnak lefogyni, ördögi ott az egész kajálás, élelmiszerkínálat, diétaipar, gyógyszeripar), és kövérnek lenni biztosan nem jó, nem evolúciós.
    Valami nagyon el van baszva abban a nagy, szabad, innovatív országban…
    http://www.priorfatgirl.com/why-do-diets-fail-here-are-7-good-reasons/

    “How is dieting working for you?
    Do you want to do this for the rest of your life?
    How important is your weight really?
    What do you really want and can you get it by focusing outside of your weight?
    Can dieting actually be harmful?
    What’s holding you back from quitting dieting?
    What’s the worst that can happen if you stop dieting?”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Egyre jobb, komolyan…
    “Food truly is comfort, so a diet that forces us to give up what we love is nonsensical and unnecessary.”
    “Dieting is often synonymous with suffering, so consider the reverse: 95 percent of diets fail people.”
    Tényleg nem akarják megérteni, mennyire elbaszták, mennyire természetellenes állapotba vitték magukat.
    https://health.usnews.com/health-news/blogs/eat-run/2014/11/17/no-95-percent-of-people-dont-fail-their-diets

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Visszajelzés: hogyan ne őrülj bele a diétádba 2. | csak az olvassa — én szóltam

  19. Visszajelzés: a te történeted | csak az olvassa — én szóltam

  23. Visszajelzés: mószerolják a sportot | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .