mi van a szívószálon túl?

Most ez a kötelező mutatvány – ahogy tizenöt éve az állatok kihalása és a szelektív szemétgyűjtés, vagy mint tíz éve a biokozmetikumok, öt éve a fast fashion kritikája és két éve a minimalizmus meg a kapszulagardrób. Amit minden női honlap és magazin leír kötelezően, mert így lesznek a tudatosak az olvasók, és erre a tudatosodásra újabb, másfajta ipart lehet ráengedni, vinni fogják, mint a cukrot. Például az Adidas új, trendérzékeny cipőit:

A szívószáladat ugye – ezt tanácsolják – helyettesítsd bambusz- vagy üvegszívószállal, vagy kukoricaalapúval! Hatalmas reveláció ez, egyáltalán: így az ovi után ti tényleg használtatok szívószálat? Miért?

És az olvasók eddig látnak. A törvénytervezetnek egyébként csak metaforája a szívószál, kb. mint a csipészadóé a csipsz, és bármilyen, fölös-eldobható műanyagra (evőeszköz, nejlonzacskók, fültisztító pálcikák, léggömb-szár, elviteles ételdoboz) kiterjed. Hatalmas hörgés lesz, ha ezt szigorúan veszik majd, ezért kell időben lágyítani azok tudatát, akik ebbe maguktól sose gondoltak bele, a három Franciaországnyi műanyagszemét-sziget érzékletes emlegetésével és megmutatásával.

A másik, hogy ne kérj műanyagot, járj vásárolni VÁSZONSZATYORRAL. Ez is nagyon csajos, és már teszik is ki a trendi, cuki vászonszatyrokat.

Azért foglalkoznak a szívószállal és a nejlonzacskóval, mert könnyen megragadható és igazán nem nélkülözhetetlen tárgyak.

De nem szól senki az ilyen-olyan menő kulacsról, a samponok csomagolásáról, a tökfölösleges Fischer Price játékdömping, a csőrös pohár, a millió kis szuvenír és csomagolás miatt.

Szeretnék árnyaltabb megközelítést bemutatni, csakis a blogolvasóknak.

Ne szívasd magad. Ne akarj trendi lenni, ne engedd magad sodortatni, viszont használd a józan eszed. Ne vállalj olyat, ami bonyolítja az életedet: akiknél olvastad, azok is csak azért vállalják, hogy kiírják a trendi blogjukra. Te vagy a legfontosabb – és te dolgozz azon, hogy éber, kritikus, érzékeny maradj, ne bánts másokat tudatlanul, normatívan, nyájjal bégetve. Figyelj és gondolkodj! Ettől leszel öko, nem attól, hogy trendeknek hódolsz.

Régóta kapható papírszárú fülpuc.

A minimalizmusnak ez a fura, butus értelmezése, amely blogok százain látható, paradox módon környezetszennyező az örök selejtezés és finnyogás, a tárgyak gyakori cseréje miatt. Talán a feng shui arcoskodás volt még ennyire romboló. A lelkes naivak tömegei selejtezik ki a teljesen jó ruháikat és alakítják át a lakásukat, dobálják ki a még használható kozmetikumaikat, hogy ők is minimalistának mondhassák magukat. Olyanok, mint az egészségtudatos fogyózó, aki ugyanúgy kajamániás, csak most chiamaggal és szafiliszttel tolja, háromszor annyi pénzért, kétszer annyi időben keverget és dobozol. (Szafi és a helyettesítős trend nagy kedvencem amúgy is.) Akkor hogyan?, ezt kérded. Amid van, használd el! Ne variálj annyit azon, hogy te mit szeretsz, mi tetszik, mi nem, ez fölösleges! Nem olyan fontos, mit eszel és mi van rajtad. Legyél visszafogott, alázatos, tanulj meg éhesnek és maszktalannak lenni. Figyelj jobban az élményre, az emberi kapcsolatokra, az érzésekre, a gondolatokra, a pihenésre, kevesebbet a tárgyakra, a javakra, a fancy eseményekre.

NE FABRIKÁLJ. Ez önzés. A Do It Yourself trendje a legnagyobb merénylet a nők ellen a fűző és a hormonális fogamzásgátlás óta. Ajándékba se legyél kreatív, egyszerűen tékozlás. Nagyon kicsi az esélye, hogy szépet, profit, a másik ízlésének megfelelőt alkotsz. Ebbe a megszomorodott világba nem kell több tornazsák, falikép, sál és pénztárca. (Falikép tuti nem.) Annyi, de annyi cucca van mindenkinek, hogy iszonyat.

Műanyag csomagolás és palack helyett ajánlják az üveget. Ne vegyél és ne cipelj üveget. Az üveg nem megoldás: drága, nehéz, veszélyes, macerás a szelekciója és költséges az újraolvasztása, a többsége szilánkosan a talajba és a vizekbe kerül, és rettentő lassan bomlik le. Magyarországon az utolsó betétdíjas termékek is bedőlnek lassan. Inkább ne fogyassz üveges, fémdobozos italokat. Amit mégis, annak használd újra és végül szigorúan szelektáld a csomagolását.

A textilszatyor használata korlátozott, esőben szívás, és sokszor siralmasan gyenge varrásuk tud lenni. Sima hátizsák, oldaltáska és a többször felhasznált, végül szelektívbe dobott, vagy lebomló nejlon is pompás megoldás. Ne vegyél új vászonszatyrot a trenden felbuzdulva! Ne vásárolj környezetvédelmi hevületből semmit, ha csak emiatt veszed a cuccot. A legökóbb megoldás, ha nemet mondasz a fogyasztásra, és használod a már meglevő dolgaidat.

Bevásárlás: menj a legközelebbi vállalható boltba, spórold meg az időt, az agyalást és az autózást. Vegyél minél több szezonális és helyi árut. Egyél egy jó lecsót. Ne csináld azt, hogy tudatos életmód címén kiautózol a HerbaHázba, a csomagolásmentes boltba, meg az olcsóság miatt az outletbe. Ne bonyolítsd az életed!

Bojkott. Sokszor vagyunk elégedetlenek, de ritkán hallatjuk a hangunkat. A legjobb módja annak, hogy fejleszd a szolgáltatást és a gyártást, vagy kiköveteld a változást, hogy visszajelzel az üzletnek vagy a gyártónak, és, ha nincs változás, bojkottálod a termékét vagy a márkát. Tudod, hányszor fordul elő, hogy mindenki morog, de a bolt, a szolgáltató nem hallotta még, mi a gond?

https://hiros.hu/hirek/csatat-nyert-egy-helveciai-edesanya-a-nejlonzacskok-ellen

Gabi vászonszatyor-ügyben, de teljesen következetesen járt el.

(Én kiket bojkottálok? A Danone-t mindenestül. Norbi Update-t. A Starbucks-t, az összes amerikai gyorséttermet, a neszkávét. A Nlc.hu-t. Az Unilevert és minden öblítőt. A vegán fancy termékeket.)

A gasztronómiai hevületek és az “imádok főzni” tipikus, a nőiség gettójába záró pótcselekvés. Vizsgáld meg kritikusan életed e területét is! Nem lenne előbb mindenki, ha hűvös erdőben sétálnál vagy egy sziklán meditálnál egy órát, és egyszerűbbet főznél?

Járd be az országod! Nem kell annyit messzire menni és főleg repülni – agyrém, amit nyaralás címén az életszínvonalára panaszkodó magyar középosztály csinál. Ne válassz gyarmatot nyaraláshelyszínként, mert azzal támogatod a kizsákmányolást és az egyenlőtlenséget.

Szakadj le a közösségi médiáról, mert átírja a tudatod. Szakadj le az akciós napokról. Szakadj le a divatról. Szakadj le a kényelmi gyógyszerekről.

Felejtsd el a “minden altestrészre külön krém és szérum napszakonként” irányt és a kötelező sminket, továbbá az ápoltság kellékeként magadra ragasztgatott dolgokat. Azt fejleszd, ami igazán te vagy: a szellemed, erkölcsi érzéked, éleslátásod és a tested. Ami a testet illeti, akkor szép a bőröd, a hajad, az alakod, a körmöd, a fogad, ha egyszerűen, ártalomcsökkentve élsz, ha megőrzöd a jó állapotot, és ennek útja nem az ilyen meg olyan termék, hanem az, ha sikerül valódi cselekvésekbe feledkezned (sport, emberi kapcsolatok, olvasás, beszélgetések), és nemet mondasz egy sor vacakra.

Ma teljesen spontánul mentünk edzés után a Kifolyóhoz, a Gellért térnél. A kis tóba a Gellért-forrás fölös vize folyik. Egy egykori gyári munkásnővel diskurálok a sisterhoodban, aki tud élni.

Mit gondolsz a szívószál- és műanyagellenes trendről? Mennyire volt új az infó? Mit tervezel változtatni?

182 thoughts on “mi van a szívószálon túl?

    • Saját kis szűk barlangomból kiszólok:a csóróság előnye a minimál fogyasztás.Nade ez nem ÷ppen a tudatos része Amit megteszek:minimál vásárlás,szelektív hulladékgyűjtés,használt és rogyásig használt dolgok.
      Amit nem szeretek:kiragadott problémák,trendre húzva,hypeolva.Figyelemfelkeltésnek mondjuk jó.A trend önmagában veszélyes ha átcsap tömegszintre(miért van quinoa majdhogynem minden sarki boltban és ennek mi a következménye stb)A minimalizmus és lokális(abb)létezés szerintem is fontos(az utazgatás tömegesen szintén borzasztó környezetszennyező,a tömegturizmus az úticél országát-régióit nagyon eltorzítja a kiszolgálandó igények miatt.
      A képmutatás itt is problémás mint mindenhol máshol és sok az okoskodó,fölényes egobajnok valamint a csőlátású bárgyú lélek is.(“én mindent megteszek.a Földanyáért.Te miért nem?” vagy megteszek.egy csomó mindent de ez sem elég-itt gabalyodnak belr az ok és okozat szálba:egy alternatív eljárás-anyag hosszútávon ugyanúgy felvet komoly környezti problémákat.Egy nagyonvegán nagyonzöld ismerősömmel pont erről.beszélgettünk tegnap.A terndivászonbevásárlószatyort minimum kb 150× kell.használni hogy az ökolábnyoma nullára redukálódjon.Mer ugye meg kell nagyüzemileg növeszteni a növényt,trágyázni,feldolgozni,stb..)
      Összességében:szomorú hír,hogy ami a tömegnek.készül az valószínűleg máshol elvesz,károsít és szennyez.

      • Nagyon fontos, amit írsz. A quinoáról jutott eszembe az avokádó, azt is ezek a kontentgyárok tették divattá, és erdőket vágtak ki miattuk, mire is leszedték sok helyen az étlapról. De a kávé, a kakaó, az ananász termesztése sem vidám.

      • Szerintem sehogy de valahogyan meg kell nyugtatni a népet☺Gondolom bizonyos gyártási károkozásokat összevetnek pl az eldobható műanyag szatyoréval és következtetnek valamirr.De a srác akivel beszéltem erről,szintén emlìtette hogy valójában ez csak spekuláció.

      • “quinoa majdhogynem minden sarki boltban” de jól mondod. Eszembe jut a sarródi kisbolt, ami kb keddtől péntekig 10-13-ig van nyitva, és nincs téliszalámi, ellenben van egész polcsort kitevő quinoa, bulgur, chia mag. És nem is drágán. Hogy lehetnek ezek ilyen olcsók? Nem is merném megvenni.

  1. Kertész Kriszta videóját nézem arról, hogy váltsunk bambusz fogkefére, az amazonról rendeli!
    Váltsunk.
    De ez valami beszarás: autóznak, repülnek, gyárkémények mellett élnek, cégeket és a fogyasztói társadalmat hizlalnak minden döntésükkel, verekednek az agymosásgyárban a figyelemért, nagy üzemek állítják elő a hőt, a hideget, a vizet, és a FOGKEFÉN meg a SZÍVÓSZÁLON problémáznak…
    Én is csinálok egy csomó haszontalan dolgot (hála istennek, mert ez luxus), de nem áltatom magam azzal, hogy ez fontos vagy öko.

  2. Fú, de jó. Csak ide-oda reagálok.
    1. Miért bojkottálod az Unilevert?
    2. Engem tökhülyének néznek azért, mert rühellem a dísztárgyakat, pláne a saját készítésű, KREATÍV holmikat 😀 nagy munka, sok szemét, biztos, hogy nem tetszik, az élvezi, aki csinálja, és nekem kell tenni valahova 😀 Csúcs a hobbibolt! 3. Volt még valami, de elfelejtettem.

    • Fú, tudnék mesélni. Tavaly lett, tetőtér, 40 fok. Ésszel használjuk, de így is teljesen lecsökkentette a tűrőképességem. Idén állandóan melegem van, tavaly csak időszakosan zavart a meleg, most már szinte mindig. Elkényelmesít.

      • Hát azért a tetőtér nem kispálya. Éltem én is tetőtérben sokáig, és az jött be, hogy reggel főztem, dél körül sötétítés + klíma, este és éjjel végig szellőztetés.
        De amúgy igazad van, a kocsiklímákon látom, már ek se tudunk induln nélküle :/

  3. Amit én teszek, és komolyan gondolok az a leszakadás a divatról, mellé az elmebeteg nyaralni kell, wellnesselni kell, tenger mániára egy nagy nem és a legesnagyobb nem pedig a minden testreszre más kence, párban a minden szobára más flakon tisztítószer.
    Illetve a nem választás a boltokban. Azt veszem mindig mindenből ami bevált, rengeteg percet megspórolok így, döntéskényszer se fáraszt. Illetve egy dolog, ami részben teljes érdektelenség miatt: nem vagyok hajlandó lakberendezni, vagy ezen gondolkodni egyáltalán.
    Nekem az időm a legdrágább, nem vagyok hajlandó aggályoskodással tölteni.

    • És szeretnék még kiállni a bőrkeményedés mellett. Mi pénz és idő harminc felett a sarkak rendbentartása? És ki az aki nézi? Miben ront az élerminőségen.
      (Ez most félig önironikus, félig komoly)

      • Én sem gondolm szexinek, viszont szerintem a lábfetisisztákon kívül nincs férfi aki tudja hogy van sarkam.
        Nem akarom amúgy eljópofáskodni a posztot, mert nagyon is jó kérdéseket vet fel.

      • Nem, nyilvan nem tartjuk annak, szerintem sem az. Ma lábápoltam, hosszan, és eltűnődtem, hogy nekem, akinek nagyon kevés kozmetikumom van, miért egy tölt meg egy teljes rekeszt a lábápoló cucc: csipesz, radír, habkő, penge, krém 1, krém kettő. Egy tök kicsi területre. Amúgy meg az egész testemen van szappan-sampon-balzsam és kész.

      • Nekem ugyanez a téma, hozzátéve az egész szőrtelenítést. Muszáj, mert nem érzem magam nőiesnek. Jó, amúgy sem, de így még annyira sem. A lábfetisiszták jöhetnének, az egyik legérzékenyebb részem.

      • a sarkat is csak a nőknek kell ápolni, legalábbis nem láttam még férfinak szóló ilyen témájú reklámot. vö: repedtsarkú

      • Hát, az én embereim mind vettek habkövet meg reszelőt, és sok férfi jár pedikűröshöz is (ezt látom, amikor én járok és beszélgetek a mesternővel). De a nők gyakrabban mezítlábszandáloznak és papucsoznak, a lábujjuk is gyakran látszik ki. Görcsölnek is ezen, hogy hogy néz ki a lábfejük, elég szép és nőies-e, a könyve tanúsága szerint még az ultrafutó legenda, Lubics Szilvi is.

      • A puha sarok azért jó, mert télen nem szakítja ki a harisnyámat, nyáron meg szép a szandálban – egyébként ez is milyen, ki mondja, hogy a tiszta, ápolt láb nem gusztustalan, de kemény sarokkal nem lehet szép? Aki mezítláb jár sokat nyáron, kétnaponta reszelheti, mint én is. de ott vége is a történetnek. Ja, és én még nem feküdtem egy ágyban olyan férfival, akinek érdes lett volna a sarka, de ha én most két hét mezítláb mászkálás után végighúzom egy lábam egy vádlin, az érezhető…

      • Egyszer találkoztam, ill. a lábam találkozott egy lábfetisisztával. Tudni kell, hogy negyvenkettes a lábam, nagyon hosszú a nagylábujjam. Ültem a Margitszigeten keresztbe tett lábakkal, jött egy fiatal srác (nálam kb 10-zel fiatalabb), odatérdelt elém, kezébe fogta a lábamat, én hüledeztem, kérdezte, baj-e ha megnézi, merthogy ő ilyen hosszú lábfejet még nem látott! Én elhúzódtam, és mondtam, hogy köszi, de nem. Teljesen meglepett, nem is tudtam erre mit reagálni. A lényeg az, hogy VANNAK ilyen emberek:)

      • A száraz sarok egészségügyi kérdés is, nem csak szépségápolási kategória. Idősebb nőknél a cukorbetegséggel karöltve akár láb imputálásig is elfajulhat a dolog.

  4. Nem használok testápolót krémeket. Van otthon mandulaolajam azt kenem a bőrömre, hajamra. Igazából próbálominimalizálni a kozmetikumokat. És kevesebb ruhát összevásárolni, a bonyolult, mintás, extra szabású cuccokat kerülöm. Egyszerűbb jól kombinálható holmikat keresek. Viszont egyre több a sport cucc, a decathlonnal vigyáznom kell.
    Utazni nem vágyom, a repülés macera, a túrista helyeket nem bírom. Meg drága is, van jobb helye is a pénznek. Természetre vágyom, csendre meg jó könyvekre. A mostani legnagyobb álmom, hogy úgy élhessel egy hónapot mint egy szerzetes, levinni az ingerküszöböt ameddig csak lehet. Tán egyszer össze is jön. 😊

  5. A hírekből olvastam a szívószálak kivonási tervéről. A természetvédelmi cikkek is elém kerültek a vizek mikro műanyagtartalmáról, tengerek műanyagkontinenseiről. Sok érzelemre ható képet is leközöltek állati tetemekről, amiknek gyomra tele van nem lebomló hulladékkal. Az ilyet nem szeretem, és nem a dögök miatt. A sokkolónak, felrázónak szánt képektől (pl. állatkínzás fotói a fészen) úgy érzem le akarnak valamit erővel tolni a torkomon. A szándékot értem, az eszközt nem.

    Nem tartom magam környezettudatosnak. Biciklivel járok, mert gyors és rugalmas. Alig van itthon nejlonzacsi, mert kukazsákká változnak és idegesít a szatyorban tárolt szatyor kupac, továbbá rászoktam hogy a gyümölcsöket csak úgy beleteszem zacsi nélkül a kosaramba. Irritál a zizegésük. Eddig mindenhol képesek voltak úgy is lemérni a pénztárnál. Nem szemetelek, mert kirándulásnál esztétikailag nem azt szeretném viszontlátni. Szelektíven gyűjtöm a szemetemet, mert van szervezett hulladékgyűjtés, régebbi lakhelyemen pedig közel volt a gyűjtősziget. Ha olyan helyen élnék, ahol se háztól gyűjtés se sziget nem csinálnám. A feleslegessé vált ruháimat vagy anyám csaklizza el és hordja foszlásig, vagy megy a ruhagyűjtő konténerbe. Inkább, minthogy apám elégesse a kazánban… Büdös lenne. Csinálom, amit csinálok, de nem meggyőződésből.

    A papírszáras fülpuc nekem új, eszembe se jutott, ilyesmi létezhet. Most rákerestem, hol kapható.

  6. Nekem van egy szappanom és egy borotvám és egy olcsó fogkefém,déjemes samponom(gyerekkel közös állítólag ökobb)amit rendszeresen használok.Ritkán kókuszzsír az arcomra.Parfümnek kókuazolajban oldott illóolajok.Olykor kapok dolgokat de rendszerint kihajítom őket lejárat után használat nélkül.Nem tudatos okokból:nem érdekel a testápolás csak amennyi valóban szükséges az ápoltsághoz.Szerencsére egyelőre elég ennyi.

  7. A szívószál nekem koktél, nem mondok le róla, de nem használom olyan sűrűn. Gyerekeknek nem adok, csak idétlenkednek vele.
    Do it yourself… ez nehéz ügy. Eszembe jutott az, hogy én régen taszítónak találtam az arcfestést a mindenféle gyerekprogramokon, olyan volt, mintha valami bőrbetegsége lenne a gyerekeknek. Aztán egyszer beálltam festeni, és a gyerekek imádták, én imádtam alkotni és azt, hogy a gyerekek imádják, én lettem az “arcfestő-néni”, egy időben komoly kiegészítő pénzt is kerestem vele. Azóta is benne van a referenciámban. A újrahasznosított kézműves-csodák ugyanez. Emlékszem megviselt az itteni cikizős poszt, de talán pont azért, mert a szívem mélyén érzem én, hogy ez igaz: újabb szemétgyártás. De rajztanárként ez egy adott vonal volt, amerre elindulhatok, a mai napig ez az, ami valamennyire megmaradt, mert olyan kézenfekvő, a gyerekek szeretik, a szülők örülnek, hogy a gyerekek szeretik. A dekorboltokban élvezkedek, ezt is, meg azt is ki akarom próbálni, pedig méregdrága, de biztos jól nézne ki. Múltkor mondjuk általam szedett kavicsra festettünk körömlakkal, de a műanyag -flakon kutya kézenfekvőbb. És néha nekem is sikerül valami jót összehoznom, az mindenkinek tetszik a facebookon, abból lesznek az “ebből meg is élhetnél” kommentek, és csábítóan hív a Meska (Etsy). De nem. Viszont továbbra sincs önmegvalósítás, még ötlet sem, pozitív visszajelzés, élet-értelem, és 41 évesen egyre inkább elkeseredek. Mandalákat is csináltam, az legalább művészet-terápia. De papírmasé szobrokra vágyom, és street artra.
    Geotermikus energia. Ha én ezt kimondom, akkor a természetvédők tömeggyilkosnak gondolnak, de azért ők is felkapcsolják a villanyt. Hatalmas kihasználatlan készlet van Magyarországon. És most Kína épít ide geotermikus erőművet.

    • Én is emlékszem, hogy nem esett jól neked a kézműveskedés kritikája.
      De nem lehet, hogy a gondolkodó ember ne lásson túl a saját érdekein, elfogultságán, előtörténetén. Ezt nem engedhetjük meg magunknak. Én is tudom, hogy a kávé igenis gáz.
      Van kedves, nem annyira csúf arcfestés, de azért ezt mi találtuk ki nekik. Túl sok mindent csinálunk, hagyunk, fizetünk ki azért, mert “a gyerek szereti”. A szülő dolga a szeretést is értelmes irányba terelni, különben mondjuk eljutunk a nyalóka, csipsz, xbox létmódhoz.
      Van ügyeskedés, aminek a produktuma nem olyan csúnya vagy fejleszti a művészi skilleket (Juli most volt múzeumi táborban). De nem annyira szerencsés.
      Vinni kéne őket a természetbe, hagyni mozogni, felolvasni nekik a világirodalmat, és beszélgetni, nem olyan bonyolult. Mindig erre jutok.

      • Az alkotási vágy, alkotó szellem nincs ellentétben a környezettudatossággal és a természet szeretetével. Ha egy ember (akár gyerek, akár felnőtt) kreatív és alkotni vágyik, azt nem tudod kicsapni az erdőbe meditálni, vagy nem olvashat folyton világirodalmat. Az alkotó szellemnek kevés a befogadás, neki anyag kell a kezébe, amit formálhat (legyen az hang, szó, vagy bármilyen fizikai anyag). Ha a gyerekek megtanulják, hogy a környezetükben lévő tárgyakból, akár hulladékból, saját maguk játékot, használati tárgyakat, akár bútorokat gyárthatnak, amit nem kell megvásárolni a boltban, és valami, ami hulladék volt, új értelmet nyer, az szerintem mind a kreativitásnak, mind a környezetnek hasznos, ráadásul az elkészítése minőségi idő. De ha a létrehozott tárgy nem hasznos, az alkotás folyamata akkor is előre visz, és környezettudatosság címén ne dobjuk ki például a képzőművészetet a kukába. Ennél a kérdésnél is ugyanúgy a motiváció és a józan paraszti ész a meghatározó, mint a blogbejegyzésben felvetett kérdésekben. De az alkotási vágyat környezettudatosság címén lehúzni nem szabad, hanem abban is meg kell találni a környezettel együtt élni képes utat.

      • Ó, bár ilyen magasztos alkotásról lenne szó! De giccsgyártás zajlik, nulla ízléssel. Lehetne craft is, art helyett, nem becsülöm le, de ez az se: a horgolmányok, sütik, takarók rondák és sokszor nem is használhatóak. Ami itt megy, az elvakult, sértett önigazolás, ezért ordítanak fel annyian, ha le merem írni, amiről eddig úgy hallgattunk mi (ön)kritikusak, mint ha fingott volna valaki: “amit én csinálok, az igenis szép, és KÜLÖNBEN IS (na, itt gyanús a dolog), én élvezem”! Sajnos, nem önbevallásra megy. Nem, nem szép, és senkit nem érdekel, ha te élvezed, csináld a négy fal között, barátom. És ez ökofüggetlen, ez ízlésficam. Illetve nem. Mert ők magyarázzák, hogy ez ökó és újrahasznosított és sk, ez volna az ízléstelenség mentsége, miközben anyag- és erőforrás-pazarlás, sokszor ijesztően drága és kártékony anyagokkal, szerekkel (a kedvencem e téren a tiffany, a dekupázs, a ragasztópisztolyos ügyeskedés és mindenek felett a bútorrestaurálás). Akinek ez az önmegvalósulás, a hobbi, miközben csúf és használhatatlan a produktum, az gondolja át, hogy nem divatot követ-e bégetve, nem pótcselekszik-e, illetve járjon sokat múzeumba és profi iparművészek munkáit nézegetni, mert az a gyanúm, nem csak az irodalomolvasás hiányzik.

        Sajnálom, ha magatokra veszitek. Ezt gondolom. Rosszul vagyok ezektől a poncsóktól, horgolt nyakláncoktól, waldorfos figuráktól meg az egésztől.

      • “környezettudatosság címén ne dobjuk ki például a képzőművészetet a kukába” Ja, azt nem is. De ha nem látod a különbséget az önlényegű képzőművészet és az unatkozó anyukák iparművészetnek szánt termékei között, akkor nem segíthetek. Nekik tényleg jót tenne, ha elmennének kapálni (vagy bármit sportolni), ijesztően gyakran kövérek és depisek is.

        Nekem csak feltűnt, hogy hányan vannak megsértődve, hogy ők mennyit alkottak, meg milyen szép, mégse tudnak belőle megélni (ugyanez kócsokkal is, sajnos). Önmegvalósítok, de senkinek nem kell – kinek a bűne ez? Csinálj olyat, ami menő.

      • “Ha a gyerekek megtanulják, hogy a környezetükben lévő tárgyakból, akár hulladékból, saját maguk játékot, használati tárgyakat, akár bútorokat gyárthatnak, amit nem kell megvásárolni a boltban, és valami, ami hulladék volt, új értelmet nyer, az szerintem mind a kreativitásnak, mind a környezetnek hasznos, ráadásul az elkészítése minőségi idő.” Ez milyen jól hangzik, küldd már el az ÉVA magazinba. És ez volt A barátságos harapófogó című Marék Veronika mesében is, de az is hogy nézett ki, már a rajzon is. Komolyan gondolod, hogy új tárgyakra van szükség, hogy nincs mindenkinek bútora, sőt, túl sok, vagy ne kapna minimális pénzért akármikor használtat, akár régit, keményfát is? Nézz körül egy lomtalanításon. Hol ökó újabb tárgyakat fabrikálni, nyersanyagot tárggyá formálni? És hol vannak azok az ügyes apukák? Baromi ritka az, aki tényleg használhatót készít. Amit írsz, mind a fusizás-eszkábálás felszépítése, erkölcsi mentegetése. Mert szeretjük, mert csak. Mert divatos. Mert olyan, mint az önmegvalósítás. Ami rendben van, ha szép, vagy széppé alakul a tárgy a tanulási folyamatban. De ronda. “Fiam, mi nem vagyunk olyan ügyesek, nincsenek olyan szerszámaink, és ne is erre költsünk, hogy igazán szépet, használhatót alkossunk.” Szerintem ez korrektebb. (Az a te bajod, hogy nincs két olyan gyereked, aki kerámiára jár. És az még nem is durván szennyező alapanyag. De egy lakk, egy festék, vagy a műanyagok…?)

      • “aki kreatív és alkotni vágyik, azt nem tudod kicsapni az erdőbe meditálni” úgy fogalmazol, mint ha ezt én irányítanám vagy dönteném el. A szülő terelheti a gyereket. És a gyerek dönt, de hozzon informált döntést. Ha a szülő azt mondja, hogy ez szép és jó, és beíratja és helyesel, akkor a gyerek is szemétgyáros lesz. Én a sajátjaimat az anyagtalan élvezetek felé orientálom, amennyire lehet, mert így is rohadt sokat fogyasztunk. (Kinek nem világos, hogy a Praktikamagazin és társai féle “alkotás” nem más, mint fogyasztás?) Amúgy a fentieket (meditálás, megőrülés elleni tettek) az unatkozó anyukákra írtam, mert lehet tágulni agyilag is, nem csak a konyhában vagy a varrógép mellett. És: sport!!!

      • Az arcfestésen az lepett meg, hogy a gyerekeknek ez ennyire kell. Tényleg azon múlik, hogy az egyiken meglátja, akkor a másik is ragaszkodik hozzá? Van olyan gyerek, aki nem szereti, az én fiam is ilyen. Amikor az anyuka akarja nagyon rádumálni a gyereket, azt nem szeretem, de furcsa, hogy ilyen is van.
        A művészeti oktatás szerintem fontos (jó, hazabeszélek) és van közös halmaza a tejfölösdoboz-kutya gyártással, de nehéz meghúzni a határt. Pont a lépésenként előrerajzolt dolgok a leggyanúsabbak, köze nincs a gyerek kreativitás-fejlesztéséhez, de közben azok a “legjobban sikerültek”, és sok szülőnek ez kell, valami kézzelfogható szépség. Amikor színes falevelekből raktunk ki színskálát, azt a gyerekek élvezték, de a szülő azt látta, hogy nincs a gyerek kezébe semmi, amikor kijön: “mit csináltatok két órán keresztül?”. Basszus. A kézműveskedés-kritika identitászavart okozott, de pont azért, mert nagyon gyenge lábakon állt az az identitás. Láttam én nagyon gagyi dolgot sorozatba gyártva, amire a készítője panaszkodott, hogy nem tudja eladni, és miért nem… (és az embernek nincs szíve azt mondani, hogy azért nem mert gagyi), de láttam szerintem blöff szintű művészetet is, amit nagyon jól el lehetett adni az Etsyn amerikaiaknak. Tényleg azaz érzése az embernek, hogy marketing kérdése az egész. A művészkedésnek is megvan a maga biznisze, én a jobbagyféltekés rajzolást is ilyennek tartom (előregyártott sablonok, betanult mozdulatok, pont a rajzolás mélységének a megtanulása marad ki), illetve mostanában divat a csapatépítő tréning fázisoknént való tájfestéssel. Persze, ha találnék ilyen munkát, biztos örülnék, hogy van valami, tehát hamis ez az elvhűség. A street-arthoz ragaszkodom, az számomra a modern kori urbanista népművészet, a 21. századi frusztráció kreatív kifejezése. Sokkal jobb, mint a galériákba szorult, és ma már önmaga belterjes önigazolásává vált magas-művészet.
        Köszönöm az ötletet a Kifolyóhoz, jó tudni, hogy ilyen is van Budapesten. Ki fogom próbálni! 🙂

    • “papírmasé szobrokra vágyom, és street artra” Erre mondom, hogy ne szívasd magad, menj a vágyaid után, ha tényleg ezek azok. De attól még ez pazarlás, ökológiailag, és lelkileg is lehet pótcselekvés, ne bántódj meg ennek a nézőpontnak a létezésén.

    • nemtom, pont a szívószálproblémával pont a „gyerek szereti” (szórakozóhelyen adnak neki/explicite kéri) formában találkoztam, és nem volt rá jó megoldásom, mert _nagyon_ sok mindenre mondok nemet egészségi meg szemétnemhalmozási (plusz helyigény) okból már így is. viszont zavar. nyilván az apróságok tudnak zavarni, mert azok vannak szem előtt.
      a fogkefe is zavar.
      egyszer mondtam neki, amikor mondta h vegyünk, hogy nem szívesen veszek itthonra, mert baromi környezetszennyező, de ha szeretne, veszek neki egy fémszívószálat és azt viheti magával. aztán valahogy elfelejtődött.
      viszont rábuzult a bambuszfogkefémre, amit a paleodéemben találtam. a fagyizóba visszavisszük a műanyagtálkát, de nem jó, mert egy idő után eltörik. bosszant.
      a tölcsér ökó, csak nincs pofám cukorral és fehérliszttel tömni (mivel mindenki azzal, iskola stb). széthízni és rákot kapni nem ökó (még ha belehalnánk becsülettel? nyilván nem opció akkor se).

      egyszer próbaképpen kitöltöttem egy ökolábnyomtesztet, és kijött kettő egész hétre a folyamatos húsevéssel együtt. nem értem. biztos az, hogy egy többgenerációs lánykoliszobában élünk 😀

      az a baj, hogy az értelmes mennyiségű szabadidővel jön egy csomó igény a „fölösleges” dolgokra (művészi tevékenység, ami per def nem fog azonnal és feltétlenül remekművet létrehozni, azon túl hogy a készíőjének örömet okoz), és a kézműveskedés egy csomó embernek adja magát, mint tevékenység, és normális körülmények között nem kéne ezzel gond legyen, mert kb mindennek hulladéknövény meg kőpor lenne az alapanyaga, amit akkora mennyiségben nem probléma kitermelni. a természet eleve pazarló üzem. más kérdés, hogy egy fákkal teli városra minek annyit streetartozni.

      • Hú, jókat írsz, “a gyerek kéri” szempont fontos, enyémek is kérik, lebeszélhetetlenek. Már viszem, komolyan. kanalat is, kést, villát, bicskát.

        Hol van a paleodéemm?

      • diéta life market néven fut a belvárosban több helyen is, nyugati aluljáróban, deák téren. ilyen újhullámos drogéria a paleo-lowcarb-vegán komfortkaja-tisztítószer vonalon (nem annyira tápkiegcentrikus mint a klasszikus „bioboltok”), nyilván gecidrága minden mert fertréd meg cukormentes, de kb jellemzően úgyis csak mosószert veszek. meg ha beválik ez a bambusz, akkor fogkefét. mondjuk a csomagolás lehetne szintén műanyagmentes.

        erről most még az jutott eszembe, hogy pl a butlerszben van búzakorpából készült partivilla nem is drágán, szóval ha betiltatjuk az ilyen tényleg csak kényelmi vacakokat központilag, biztos azonnal feltalálnak valami picit fenntarthatóbbat, ilyen szempontól szerintem nincs akkora baj a hájppal mint szervezőerővel, amíg tényleg van valami eredménye. nyilván sok mindenkinek van DIY arcpirosítós meg bionyersmézzel lábszőrszőkítős korszaka, aki először ráflessel a fenntarthatóságra, de ettől még szterintem nem baj, ha kicsit hájpolják azt, akinek sikerül a befőttesüvegnyi szemét (és ahhoz mondjuk egy férj is kell, aki nem hordja haza kartonszámra a dobozos kólát). meg könnyű úgy hájpolni a külsőségeket, hogy az a „normálishoz” képest mekkora lemondás meg etvasz, de belülről, működő rendszerként meg egyszerű és szabad.

  8. Szerintem, a szívószálak, műanyag evőeszközök, műanyag tányérok teljes kiszorítása, ugye ami a tervezetben is van, nagyon jó irány. Teljesen fölösleges dolgok, a fogyasztás alja. Egyébként még Nagy-Britanniában ért a hír, egy héten belül a kávézók nagy részében megjelent a papír szívószál, és kikerült a falakra, táblákra a felhívás, hogy mondjon le róla a kedves vásárló, ahogy a műanyag villáról is, ha teheti.

    Két perc alatt lezuhanyzom, nem értem egyébként mit tökölnek annyit az emberek a zuhany alatt. Sosem használtam testápolót, van egy kiváló minőségű szappanom, egy tiszta samponom, ami annyira jó minőségű, hogy a hajam erősödik tőle, és ritkábban kell mosnom vele. Kissé sprőd a mosás végén, ezért vettem egy utazó méretű balzsamot, amit két hónapja használok, mert csak egy borsónyi kell valójában, hogy a hajvégem ne legyen tépésig kusza kifésüléskor. Keresem az alternatívát a balzsamra, egyébként az utazó méretű cuccok vásárlása megintcsak a fogyasztói elmebaj kategóriájába esik, főképp ha megvizsgálom az utazással alkotott keresztmetszetét.

    Elkezdtem tervezői ruhákat vásárolni, illetve másfélét meg nem, ha nagyon muszáj, akkor pedig minőségi, másodkézből valóval pótlom az elkopott, használhatatlan holmit. Eleve, az első izlandi utam után eladtam és eladományoztam a ruhatáram felét, mert rájöttem, hogy tulajdonképpen még annyira sincs szükségem.

    Ahová tehetem, dobozzal, saját zacskóval megyek és abba kérem az árut. Néz is a hentes nagyokat, de hagy nézzen. Egész kacsát rendelek tőle, szóval mosolyogjon.
    Szeretek kimért tésztát, mosogatószert, olivaolajat venni, örülök, hogy nem szaporítom ezzel is a hulladékot. SEHOL nem kérek tasakot, szatyrot, papírmasé zsákokat, mindent hátizsákba pakolok, ami mély levendulakék, újrahasznosított műbőr és csinos, nem kell bolhásgoásnak meg kenderkócanyukának kinézni csak azért, mert bojkottálok néhány fogyasztási hordalékot.

    Röhejesnek találom a havi fogkefe-csere kényszerét, de a táplálékkiegészítő dobozok és vattakorongok tömegét is, fülpiszkálóról is leszoknék lassan, tényleg nem kéne belenyúlkálni, kívül meg megtisztul mosás-törlés kombóval. Belső viszketés vis major.

    Saját poharat viszek elviteles kávéhoz, abból ha egy van évekig, összehasonlíthatatlanul jobb megoldás, mint a napi egy, vagy heti három papírpohár, tetővel.

    Reménytelennek látom ugyanakkor a papírzsebkendő helyzetet, kizárt, hogy én taknyot mossak. A mosáshoz elhasznált édesvizet is borzasztóan bánom, de mi a fenét csináljak. Meg az Ázsiában gyártott sportcipő kérdés is foglalkoztat, hogy vegyek Nike-t ami nem onnan van, és iPhone-t, MacBook-ot? Javíthatatlanul fogyasztói és modern az életvitelem, ezek fontos kellékek, ugyanakkor évekig nyüvöm őket, egy pillanatra sem érint meg az újabb modell csillogása. Ám, soha nem voltam olyan gazdag, hogy ezekből ócska minőséget vegyek.

    Ja, és igyekszem jóval kevesebbet zabálni, annyit enni, amennyire valóban szükségem van, és tényleg éhesnek lenni, mert addig minden falat kurvára fölösleges.

    • Ja, és amire még nem vagyok hajlandó, ecettel takarítani a fürdőszobát.
      Egyszerűen nem bírom elviselni ezt a mindenhová beülő, vastag szagot, nagyon restellem de undorít.
      Ezen kívül nincs megoldásom a kozmetikumokra, lásd szempillaspirál, alapozós üvegcse, rúzsos tubus.

      • A papir szivoszalak, fulpiszkak, zacskok es mifenek detto nem oko friendlyk. Szivoszalnal feleslegesebb holmit nehez elkepzelni, meg akkor is ha van olyan helyzet vagy allapot amikor elkerulhetetlen. Az uvegpalack helyettesito szerepet en sem ertem, nehez, kenyelmetlen es lassan bomlik le. Sampon-balzsam literes mennyisegben veszem egy even at kitart, nem kell havonta ujat venni. Nagyon sokat kell meg tudatosodni, hogy tenyleg. A fogyasztas csokkentese jo irany, kevesebb felesleges holmi, nekem keves a feleslegem leszamitva egy-ket rongyot amit ugy kaptam, de sosem viselem.

      • A papír fülpiszka a műanyaghoz képest okésabb, annak, aki nem tudja kihagyni a terméket, és igenis lebomlik, minimális anyagtérfogat.

      • Ja.
        A brit példával a reakció gyorsaságát akartam érzékeltetni. Hitem szerint, ők lesznek az elsők akik kivonják a forgalomból a fenti eszközöket, ha odáig jut a dolog.
        Egyébként nem is értem a szívószál kényszert. Ha véletlen nem adtunk a narancslehez, követelték.

      • Én a Lush-nál találtam alternatívákat, ott lehet kapni csomagolás nélküli, tömbös sampont és balzsamot is, én ezeket használom. Először régi, üres margarinosdobozban tároltam, de annyira utáltam, hogy végül vettem ilyen szintén a Lush által árult kis fém tartókát, azóta azt használom, nem gondolom persze, hogy most aztán mennyire öko vagyok ezzel is, de engem annyira rosszul érintett az a rengeteg kidobandó műanyag tégely meg flakon, amiből ráadásul csak erőszakkal lehet kiszedni az utolsó cseppeket.
        Sok kozmetikumra is van csomagolásmentes alternatívájuk, de mondjuk szerintem szempillaspirálra pont nincs. (Én mondjuk nem használok ilyesmit, néha befestetem kozmetikussal.)
        Ha nem csomagolásmentes cuccot veszek a Lush-nál, akkor ilyen fekete tégelyeseket, mert a tégelyt vissza lehet nekik vinni újrahasznosításra. Elég drága az egész, és előtte a Mannaszappannal is próbálkoztam, de nekem azok a termékek nem működtek, kipattogtam, stb.
        Haragszom, hogy még a Lush is gyárt sima flakonos cuccokat, miért nem áll le a gyártásával, ha annnnyira érdekli a környezet? És azokat vissza sem veszik.
        Egyébként ami még ultragáz, az az arcradírokban lévő apró műanyag szemcsék, ami simán lemegy a lefolyón. Most már azért, gondolom, kevesebb ilyen termék van. Nekem mondjuk a só vált be bőrradírnak a legjobban.
        Ecet! Képzeld, én meg mindent azzal takarítok. Állítólag a krómozott csapokat jajnemszabad, ehhez képest semmi bajuk nincs tőle. Én az öblítő helyére is szoktam ecetet önteni a mosogatógépbe, szerintem jó illatuk lesz a ruháknak. Csak arra kell vigyázni, hogy a mosógép legyen előtte vízkőtlenítve, mert az ecet úgy kiold mindent, hogy tiszta trutyi lesz a mosott ruha. Bár ez talán csak nálunk jó tanács, itt Fehérváron durván kemény karsztvíz folyik a csapból, nagyon küzdünk a vízkővel.

      • Megnézem ezt a Lush tömb balzsamot.
        Hogyan uzod ki az ecetszagot?

      • Akkor elképzelhető, hogy a rossz szellőzésű helyiségek problémája ez.

    • “bolhásgoás meg kenderkócanyuka!!!” nemezművész! hónalj szőrös hipszter!

      Mit gondolunk róla? Ő variál a fogkefékkel. Magazinban ajánlják, mert a csajoskodás, életünk minden apróságának blogposztmélységig való kiagyalása, trendiskedése, pótcselekvésezése, az kell, a bjutitéma is kell, DE LEGALÁBB ÖKÓ:
      http://www.krisztakertesz.com/

      Úgy megráznám ezeket a kozmetikumokkal, kencékkel, esküvőszervezéssel, vegánsággal és minimalizmussal, kencekevergetéssel és fényvédelemmel gyötrődő magyar bloggereket: mikor nevettél utoljára felszabadultan? Mit olvastál, ami nem “önfejlesztő” meg divatos, és mikor csináltál bármit, ami spontán, mondjuk hogy tényleg belerohansz egy Pest környéki bányatóba, nem ez a rettenetes control freak gondosság és apróságokkal való csajos nyünyüzés, meg annak a felpasztellezett bemutatása? (És, ezzel a fb beszélgetésre utalok: üldögélős, csak neked vicces hobbi-DIY helyett, igen, helyett SPORT.)

      http://www.krisztakertesz.com/beauty/jade-roller-hogyan-hasznald/

      Jáde roller.
      Együttműködés, de ő csak meggyőződésből. Wtf?

      • JÁDE ROLLER
        édes anyám… először azt hittem, ez úgy roller, hogy közlekedési eszköz, és a jáde a márkája.

      • En nagy ritkan gyufaszalra tekerek vattat. Mindeketto eleve adott. A kozmetikai vattakorong sem gazdasagos. Ellenben egy nagy csomag vatta 100 evig is tart. Ezek ugyan aprosagok, de akkor is.

      • Én azt utálom a sima vattában, hogy szemetel. A vattakorong tömör és felezhető, én négy nap alatt használok el egyet. A nagy vattacsomag 100 gramm, sokkal nagyobb térfogat, úgy könnyű. Nem ez az a pont, ahol igazán meg lehet fogni a túlfogyasztást.

      • Ez a jáde roller kicsit döbbenetes. Soha, de soha nem kattintottam volna rá, ha most ezt nem linkeled be, és nincs nyári szünet, mikor ráérek elszöszölni. Szerintem simán buta dolog ilyennel foglalkozni. Meg a jónőképző, nem? Az is hihetetlen ostoba volt, pár videót néztem belőle leesett állal anno. Minden tipikus csajos-nőcis-bjuti dolog volt benne, amit említesz fent.

      • Jáde-roller és társainál valószínűleg az van, hogy a gyártó fizet neki, hogy tesztelje. Nekem idő kellett, amíg felfogtam, hogy ez egy szakma, Franciaországban kezd a legmenőbb női szakmák közé tartozni, “blogőz, jutubőz, influenszőz”, kozmetikum tesztelő, divat tanácsadó, online főző, filmajánló, nagyonmegmondó (utóbbiak inkább férfiak). Híresség lesz belőlük, akiket meghívnak a tévébe beszélgetős műsorokba, vagy hülye játékokra, akikről pletykák születnek a pletykalapokban, hogy épp kivel látták bulizni, némelyiknek komoly rajongótábora van, akik megállítják az utcán, hogy dedikálja a .. (mit is? Mondjuk a legújabb szemspirálját, amit az ő tanácsára vett?).

  9. Nem fertőzött meg a műanyagellenesség. Nem szemetelek, igyekszem nem vásárolni felesleges holmikat, ugyanakkor mérhetetlen hülyeségnek tartom a zöldek mániáit. Amíg mi a műanyag szívószállal / nejlonzacskóval / ózont szétfingó tehenekkel (ez komoly érv) vagyunk elfoglalva, addig városméretű norvég tankerek járják az óceánokat, amiknek a környezetre gyakorolt hatását lehet vitatni, de az biztos, hogy 30000 autónyi füstöt, amit egy ilyen tanker termel, nem a műanyag szívószál fogja ellensúlyozni.

    • “ugyanakkor mérhetetlen hülyeségnek tartom a zöldek mániáit” – esetleg próbáld meg kontextusban nézni a dolgokat, és kevésbé ítélni, mert amit írsz, az a tipikus kényelemmentegetés és tudatlanság – én onnan bírálok, hogy három gyerekkel nem autózom és mindig is szelektáltam, hordoztam.
      Az érved tipikus hamis dilemma. Egyébként a műanyaghegyek, szigetek, élővizek ellehetetlenedése meg a halak romlása nem a tankerek miatt vannak. Maga Norvégia megspórolja nekünk azt a lábnyomot mással, ott az olaj a jólét ára, nem kizárt, hogy a te autódba is az kerül, viszont a teljes lakosság szinte-egyenlőségben és visszafogottan él, nincs óriásplakát, nincs hivalkodó toronyház, idióta és káros pótcselekvések.

      • Szándékosan írtam mániákat, nem minden környezetvédelmi lépés hülyeség, amit kisemberként megtehetünk. Azt ellenzem, ahogy masszív, (elméletileg) környezetvédelemben érdekelt cégek Macska Jánosra hárítják a környezetvédelem egészét, bűntudatot keltve, miközben a tankerjelenség nagyon is valós.
        Szükségszerű a jóléthez, nyilván, nem is lehetne másképp, ha 500 évnyi olajon ücsörög az ország. Használják is ki, azért van.
        De ezzel szembeállítani azt, hogy néhanapján használok műanyag szívószálat nem túl őszinte. (egyébként nem siratnám meg, ha eltűnne)

      • Igen, a Macska János effekt nagyon igaz. D pont a tankerjelenségnek minden norvég haszonélvezője, sőt, ők nagyvonalúak a világgal is, mecénáskodnak. Pont egy olyan országot pécéztél ki, ahol nem ült rá ember, magáncég a haszonra, hanem a közre fordítják. Szóval uszuljunk rá az amerikai helyzetre és az olajsejk-államokra akkor már, én amúgy is egyre jobban utálom Amerikát.
        De nem, nem azzal állítják szembe. Igazad van viszont abban, hogy a nagy üzemek (ipar, monokultúrás mezőgazdaság, turizmus, kütyügyártás mint ámulunk-bámulunk high tech, ipari kozmetikumok, lakossági autózás, áruszállítás) az igazi reformálandó, nem a marhafing.

    • Mert a “mekkdonátszos” kóla a papírpohárból csak úgy jó.
      HajduLaci vagyok, csak éppen offoltam az összes social networkról (wordpressről is) – és látá az úr, hogy jó – de “csakazolvassa” függőségem miatt ide azért újra logoltam.

    • Betegtáplálásban van szerepe, de amúgy a gyomorszűkítés után azzal lehet bevinni a vágyott (kurva sok) folyékony kalóriát, például turmixokat, tejes-jócukros jégrémeket kicsit olvadtan, hogy ne legyen értelme a műtétnek.

      Borzalmas ez a világ.

      • Tegnap ettem egy mentolos magnumot, mert kíváncsi voltam, milyen.
        Nem mandula van a csokijában, mint hittem, hanem mentoloscukorka-darabok. Gondolom, mentoloscukorka-gyártási melléktermék, minősített esetben a padlóról felsöpörve.
        Azon felül, hogy soha többet nem teszek ilyet magammal, még émelyegtem is néhány órán keresztül, éhesnek érezve magam (persze).
        Egyetértek, borzalmas ez a világ.

  10. A zöld szállodák, és az auditjuk. Legyen szelektív papírgyűjtés és a nespresso kapszulák vissza legyenek forgatva, nejlon zacskóban természetesen. Buszkén prezentál zacskót büdös kapszulákkal, igen, hogyne hetente begyűjtik. Pipa. Ha valaki zöld ne menjen szállodába, mert miniszappant fog kapni minisamponnal, és alulfizetett bevándorló nők fogják az ágyat naponta áthúzni és naponta új törölközőt adni. Audit sikeres volt, hiszen ott a papirkartya, hogy torolkozot csak akkor cserelunk, ha a foldon van. Persze,
    csak takarizani kell valamivel, 15-20 perc jut egy szobara, torolkozo 100 kilometerre mosatva, keznel van es boseges. Csupa zöld takaritoszer, ami nem az és viszi a penészt meg a vízkövet elzárva oltozoszekrenybe. Pipa. Szivoszal mentes nap, adomanydoboz hátrányos helyzetű nők mentesére. Pipa. 18 éves román lányok vendegekhez látogatóba, autó kint várja. Szem becsuk. A fair trade címke hiányzott az ananászról, de azért meglett a green globe, megünnepeltük tortával és papirtanyerokkal. 🙂

      • Hollandia, de ott legalább próbálkoznak. A csapat egyébként elég környezettudatos, külön válogatjuk a szemetet és minimál nyomtatunk de a szállodaipar egyszerűen egy pocsékló üzem. A társadalmi egyenlőtlenségeknek pedig kiváló megjelenítője, de nem okozója. Azert fáj.

  11. Ha mar szalloda, merhetetlenul ocsmany a masik polus, ami nem is eko megfontolasbol, hanem mero melosporolasbol nem csereli a torolkozoket a vendegek utan hanem hajtogatja, igy 3-4 vendeg is ugyanazt hasznalja a masszazsok soran. Ez bevett gyakorlat minden luxusszallonal szinte kivetel nelkul.

  12. Fú, elírtad (és milyen jól meg összeszedetten) amit gurigázok magamban hetek óta.
    Arról is hogy egyáltalán mit lehet kezdeni dolgokkal úgy, hogy ne kezdjék el irányítani az életedet, meg arról is, hogy csak engem irritálnak a minden-hulladékom-elfér-egy-befőttesüvegben-évente guruk akik iderepülnek interjút adni, és az interjú fele olyanokra megy el, hogy például arcpirosító égetett mandulából (WTF) meg mittomménmiből (szén? grillrácsmaradék?) szempillakenegető, és nekem is az jutott eszembe, hogy baszki édesem akkor hagyd úgy vagy festesd be a kozmetikusnál, mert ami nála van az 50 emberenként lesz egy tubus, használ még hozzája két pici darab vattát és két biodegradábilis fa fogpiszkálót.
    A befőttesüvegbe meg – elvileg van gyereke – én hogy gyömöszöljem itt mondjuk ezt a sportcipőt, a fiam hozta tábor után, kilukadva-szétnyúzva, ez bizony kuka, a világ egyetlen cipésze se tud ebből hordhatót alkotni, nyár végére úgyis kinőné, és ahogy ő hordja, azt nem adom senkinek adományba sem utána. Milyen befőttesüveg, és miért kell ezzel nyomasztani az átlag olvasót, aki ebből (logikailag helyesen) azt szűri esetleg le, hogy környezettudatosnak a bolondok és megszállottak állnak, illetve hogy ez az egész számára kb. a Csomolungma-mászás, ergo megvalósíthatatlan. Pedighát.
    Én hordok vászonszatyrot, kiállításon stb. is osztogatják ezeket, tizenévig elvannak, alig van némelyiken minta (a berlini fekete conhIT marha erős és elég nagy például), esőben se annyira olyanok mint a papírzacsi (ami Oxfordban omlott szét a kezemben a jó brit esőben, muhaha), és a műanyaggal kéne tényleg kezdeni valamit, de nagyon mélyről kell indulni, tegnap elmentünk strandra, a népség kb. 90%-a nem találta el a szelektívet a palackkal-italos konzervvel, dobott viszont a sárga tetejűbe mustáros papírtálcát halfarokkal. Brrr, ezt elvileg már mindenki, az oviban is. Ja de mégsem.
    Ruandában például végiggondolták, mekkora kampány és hány év kéne, majd egyszerűen betiltották a nejlonzacsit, és úgy olvastam, kőkeményen üldözik. Mekkora fejlődés egy olyan helyen, ahol pár éve még inkább egymást.

  13. Van vászonszatyrom, kb 5-6. Ennyi elég. Az elsőt 13 éve vettem, még Angliában. Azóta is megvan. Jó nagy, azzal járok piacozni. 🙂 Műanyag szivószál otthonra nincs, ha kint iszunk meg valamit, akkor van. Találtam a padláson egy régi szakajtót, abban kelesztem a kenyeret. A barátnőm eladta nagymamája házát, adott nekünk négy széket. Lelakoztuk, egész “vintage” lett tőlük a konyhánk. Nyaralás helyett három hosszú hétvége, a gyereknek egy népmesetábor és nekem három jó könyv. (az egyik az Omerta). Ökó nyarunk van.:) ( és közben irigylek mindenkit, aki a FB-n üdvözletét küldi a tengerpartról)

  14. Éva, ha egyszer mégiscsak összeállítasz egy tanácsadó könyvecskét fiatal nőknek, ez kerüljön bele feltétlenül! :-).
    Nőiség gettójába záró pótcselekvés – istenem de szép megnevezése annak a pokolnak! Én tényleg szerettem főzni, enni is. Kikapcsolt, szórakoztatott. Aztán nem figyeltem oda és a konyha lett az életem egyetlen helyszíne, ami bármilyen kielégülést, kikapcsolódást, sikerélményt adott. Ezt erősen hajtotta mind a gyerek, mind az én ételallergiám és az ennek megfelelő készen vehető ennivalók akkor még erős hiánya. Aztán kipukkant ez a lufi a többivel együtt és most még a ló másik oldalán vagyok a nemfőzökkel és a nemeszemmel, de majd beáll remélhetőleg újra valami egészséges egyensúly.
    Így én annyiban örülök a vegán hullámnak, hogy hozzájutok néhány olyan ételhez, amivel itthon még fénykoromban sem szívesen pancsoltam.

    Szatyor: egy öko online oldalon vettem évekkel ezelőtt egy cekkert, tudjátok azt a hálós szatyrot. Mosható, könnyű és kellemesen sokkolja a pénztárosokat hogy mennyi cucc fér bele. Utána persze az én karomat sokkolja 🙂

  15. Szívemből szól ennek a posztnak minden szava. Nem is kell hozzátenni semmit.
    Csak egy vicces dolog jutott eszembe. Szelektív kukák kerültek pár éve minden budapesti társasházba és családi házba. Nagypapámhoz került a kerület első ilyen kukapárja, lefotózták, ott virított egy helyi újság címlapján. Akkorát röhögtem, mert az a pulcsi volt nagyapámon, amit még nekem vett anyukám a kilencvenes évek elején, oversize volt a trend, és papám évek óta hordja, mert zöld és szerinte szép a mintája is… Ennyit az újrahasznosításról.

  16. Még az jutott eszembe, hogy milyen furcsán szoktak nézni a zöldségesnél, mikor a négy almát és öt cső kukoricát csak bezúdítom a hátizsákomba, zacskó nélkül. Vagy mikor a dinnyéhez sem kérek szatyrot, csak felteszem a bicikli csomikosarába. Vagy a patikában nem kérek papírzacskót, a gyógyszereket is a hátizsákomba teszem.
    És a low budget tényleg sok felesleges tárgytól kímél meg, mert eszembe se jut megvenni azt, amire nincs is szükségem, csak úgy megkívánnám.
    A volt kolléganőm egyébként a műfaj csúcsa: nagyon szeret kreatívkodni a gyerekekkel, gyakorlatilag a fél nappalijuk tele van ilyen készletekkel, és mikor ki kell pakolni a szemetet, komoly mennyiség gyűlik össze beszáradt, használhatatlan dolgokból. Erre én nem mondok semmit, mert neki szívügye a tárgyak készítése – és ő a kivétel, aki képes olyan szépet létrehozni, hogy szívesen használom.
    A vászonszatyor meg azért lett most számomra különösen kedves, mert mindig is azzal vásároltam, ha nem fért be a hátizsákomba a cucc. És mikor először lecsattogtunk a szerelmemmel a piacra, kiderült, hogy tekintélyes vászonszatyor-gyűjteménye van, amiket innen-onnan kapott. Ezen nagyot röhögtünk.

    • Azta,
      Van egyfajta valós igény az ilyen önkifejezéshez, ez látszik. Nyilván a többség átlagos, de kiemelkedő “kézművest” is láttam már: Kifli és Levendula (az ilyen nevű blog tulaja) például szerintem tüneményesen tehetséges, ő tulajdonképpen álruhás designer, normál foglalkozása tanító.
      Van stílus-és formaérzéke, ízlése és egyedi fantáziája, viszont épp emiatt tulajdonképpen csak majmolni lehet, utánozni nem.

      • Nekem az a bajom, hogy a DIY mindig “ahhoz képest” műfaj lesz. Soha nem mulasztják el megjegyezni, mint az ovisok, hogy ezt ŐK CSINÁLTÁK, és _ahhoz képest_ lehet szép, de ezzel nem mondtunk sokat. Ők pedig mindig ezt a dicsértet kapják, hogy nahát, de ügyes vagy, meg sok ilyen tárgyat nézegetnek “inspirációért” (ez is mekkora önátverés, hát ha kreatív vagy, ne majmolj, találd ki magadnak legalább), így teljesen téves lesz az önképük, romlik az ízlésük. És hendikep-pontszám az, hogy ez házilagos, _vagyis_ lehet rondább, mint a gyártósori. Lehet, de minek?

      • Ez a DIY érdekes… Anno ifjúkoromban volt egy korszakom, amikor minden kicsit is díszített tárgytól idegrángást kaptam és totál feleslegesként definiáltam (ez volt az a korszakom, amikor az elég jelentős könyvtáramat is majdnem elégettem/elajándékoztam). Aztán szép lassan rájöttem, főleg a régi paraszti élet tanulmányozásából, hogy a használati tárgyak díszítése nem bűn. Később kitanultam a szíjgyártó szakmát, mert lovasként rühelltem, hogy baromi drágán adnak el nekem katasztrófa minőséget. (Alapszinten a többi népi kézművesség is megy, nagy álmom mindent magamnak megcsinálni.) Manapság kötök, főleg a fiamnak sálat-sapkát, apa-fiú szettet, magamnak átalakítok ruhákat. Igen, ajándékba is csináltam már, de akkor erről leszokom 😀

      • Nagyon becsüllek az önreflexiódért, de csak neked, mert nem agresszíven, önigazolva reagáltál, elárulom, hogy az enyém csak az egyik lehetséges vélemény, ízlés, bőven lehet, hogy szépen kötsz és a megajándékozottjaid örülnek neki… 🙂 Üdv a blogon!

    • Gyerekeknél teljesen el tudom fogadni ezt az ízléstelen barkácsolást, ha szabadon bigyózhat, próbálkozzon, fejlődik a finommotorikája, és valamiért azt gondolom hogy az alkotás élménye gyerekkorban közelebb visz a későbbi műalkozásokhoz, vagy legalábbis kedvet csinál.
      Ha felnőttkorban is folytatódik ez a házibarkács, én nem tudok másra gondolni, mint hogy ízlésben és tájékozottságban is gyerekkorban ragadt meg. Nem járt múzeumban? Mire használja az internetet, ha a papírzsepisdobozból akrlillal lefestett körömlakktartót szépnek érzi? Ez tök igénytelen. Basszus a barkácseszközök árából már egy célnak megfelelő, letisztult, olcsóbb ikeásat meg lehet venni, ha már dobozka kell. Biztos vagyok benne hogy szebb és ízlésesebb mint a házibarkács.

      • “ha már dobozka kell”
        Hát ez az, hogy nem is kell. Azért kell, mert csinálta: a tárgy létrebarkácsolása keletkezteti az igényt, ez a DIY egyik hazugsága.

      • Ezzel maximálisan egyetértek, mármint hogy sokszor a tárgy hozza létre az igényt, de azért az eléggé megható tud lenni, ha az emberrel szembejön barátai háztartásában a tizenöt-húsz éve nászajándékba készített fali kulcsakasztó vagy üvegfestmény, amit az ember hamvas ifjúságában, szabadidejében, négy alapanyagból három óra alatt összedobott. Volt ilyen is, és a mai napig nézhetem nagymamám fali papírzsepi tartóját, amit nem is arra használ, hanem a telefon fölött papírokat és tollakat rak bele. meg ilyenek. Vagy anyukám folyosóján a pirográffal díszített falitükör. Ezeket én készítettem valaha, mert volt időm és kedvem, nem akartam folyton ajándékot venni. Vagy sok esküvőre jártunk egy időben, mindenkinek hímeztem párnát, azokat is használják a mai napig.

        Most már hangosan felkacagok, ha megtalálom egy fiókban a szalvétákat és a dekupázskészletemet, vagy a gyöngyöket a gondosan összeragasztgatott gyufásskatulyákban. Ma már rengeteg jobb dolgom van a kevés szabadidőmben, mint hogy ilyenekkel babráljak. De a hímzés örök szerelem, azt sose fogom megunni. Nem anyagigényes, nem kerül sokba, simán el tudom kerülni a hobbiboltokat.

        Egy ideig vettem Praktika újságot, de évekg. Mikor még nem volt gyerekem. Múlt héten a kezembe vettem egyet, majdnem hangosan felkacagtam, mikor megláttam, miket lehetne készíteni, meg hogy egyébként hasonló tárgyakat mennyivel olcsóbban meg lehet venni BÁRHOL. Mondjuk azokról nem mondhatnám el, hogy én készítettem, milyen ügyes vagyok.

  17. Próbáluk elérni, hogy a kocsi csomagtartójában ott legyen egy kosár, szatyor, hogyha véletlenül betévedünk egy üzletbe “szarópapírt” venni, akkor ne kelljen külön szatyrot venni. nem mintha azt nem lehetne kézben is kivinni a csomagtartóba, de azért hoztam ezt példának, mert az sem semmi ami papírhalmazt, nedves törlőkendőt legyömöszölünk a “cloaca maximába”, alkalmanként több ballonnyi vizet utána zúdítva.

  18. Amitől én sírógörcsöt kapok, az az arcápolási rutin címszó alatt futó kencehalom, meg hogy érzelmes nők kishíján infarktust kapnak, ha elmondom, hogy én ugyanazzal a tusfürdővel/szappannal mosom meg az arcom, amivel a testem többi részét és úristen de hát arclemosó nélkül nem vagy ember!!!!!!!!
    Illetve a divatban az upcycling néven készülő ruha- és táskaszörnyek, nem értem, hogy hogy nem látják, hogy ezek -úgy 5%-nyi tényleg igényesen megcsinált és dizájnos cuccot leszámítva – mennyire ordítóan rondák. Az ötvenes évekbeli, nagyanyától örökölt függönyből készült menyasszonyi ruha, úristen, a barbimat nem hoznám ilyen megalázó helyzetbe, hát hogy néz ki, és áradoznak, hogy milyen szép és ötletes. Nem az. El tudnám mutogatni, melyik része mi volt azelőtt, és ápszájklingnak nevezi, hogy a singerrel összevarrta az ovis blúzát a függönnyel. Ja mert nincs szíve kidobni, hello, hát ki van kiért. Nálunk a pasim bortasztó tárgyhalmozó joleszmégvalamire alapon, de már kezdi ő is leépíteni a léchalmokat, meg meghallja, ha jelzem, hogy a craft és a tákolás közül az utóbbi sikerül (szerencsére őneki van craftmanshipje is tényleg).
    A diy brutális erejét az is szépen leírja, hogy pl engem is bedarált egy rövid időre a gyöngyözős-ékszerkészítős láz, pedig nekem rendes művészeti képzettségem is van, és azzal az erővel akár festhettem is volna. A diy ajándékozás ezért nálam kimerült egypár festmény-adományozásban. De díszbizbazt nem adok, venni se igazán, pedig a lakberhez van valami beteg vonzódásom, de pl a valóságban ezek a terek nem igazán fenntarthatók segítség vagy mániás és állandó takarítás-pakolás nélkül.

    Volt itt szó a csapatépítős vezetett festésekről, én tartok olyanokat, és elég ambivalens érzéseim vannak ez ügyben -ez egy kompromisszum, amit bevállaltam némi keresetkiegészítésért.

    Amúgy meg az ökoságom sajnos eléggé minimál, szelektívezek és van nálam vaszonszatyor, promós, ilyenért fizetni no way. De ha nincs és a hátizsákom is megtelt, akkor nem okoz álmatlan éjszakat az se, ha esetleg veszek egy szatyrot, lesz belőle kukazsak, amit pl hogy az istenbe lehet elhagyni súlyos önszívatás nélkül? Szívószál detto, nem kérek, de ha kocsmában úgy adnak ki italt, nem öntöm a pincér arcába. Az utazás nehezebb téma már, mert az idő érték, és repülővel azért nagyságrendekkel gyorsabb eljutni messzebbre. És vágyok, mert egy Firenzét, Louvre-t, etc azért látni akarok – de közben meg a mindenáron, életcélként, hobbiként, éves fénypontként kezelt utazással, az allinclusive dögunalommal, az etikátlansággal, a trópusi nyaralgatasokkal azért vannak bajaim. Miközben eljutottam én is, és csodás és bármikor mennék újra, mert olyan kizökkentő és a természet meg olyan más és vad és grandiózus, de nem szeretem, amit pl kihozott belőlem, a mindenholcsóró-ázsiábanmilliomos magyar vásárlási lázát. Zavaros ez bennem még, keresem, hogyan lenne jó megoldás. Mindenesetre köszi a posztot, jó sokat gondolkodtam rajta, lám, évek kihagyása után még kommentet is írtam.

    • És a Waldorf-babák! Mekkora kultusz van körülöttük. És ha belegondolunk, mint minden giccsben és gagyiban, ebben is van valami alapvető érték, csak a sok felesleges idő, pénz és energia…

    • Nekem is tetszenek ezek az átalakított babák, de gyanús, hogy jogdíj szempontjából ez nem tiszta. Nem a tasmániai ötletadó felé, hanem a babák eredeti gyártója felé. Ezek a túlsminkelt babák ugyanis általában Bratz babák, és direkt ilyen túlsminkeltek, ez a márka védjegye. Na most ő a baba alapanyagot, azaz a cég produktumát használja úgy, hogy közben erősen kritizálja a stílust. Ha én lennék a Bratz marketingese… persze még az is lehet, hogy örülnék az alternatív felhasználásnak. De ez cégfüggő.

  19. Amúgy valaha szerettem kötni, teljesen funkcionális dolgokat, nem sálat, hanem rendes hordható cuccot, rendes alapanyagból, középsuliban meg kicsit utána, olyan szépen nem tudtam azért mint nagyanyám (a darázsolva kötött fehér pulcsi megvan, szúrós kicsit a fonal szóval csak valamivel alatta lehet felvenni, de mindig megcsodálják, szóval nem rondább mint egy bolti, hanem sőt….de a nagyanyám más világba nőtt még bele, amikor kellettek a kézi cuccok, mert csak azok voltak és ő a lehető legfunkcionálisabbra és legszebbre csinálta, és az a világ elmúlt, punktum…)

  20. (viszont használt bútorral vigyázni, egyszer vettem egy kedves pofájú széket egy ősöreg kárpitos bácsi műhelyéből, hoztam szépen vele az ágyi poloskát a lakásba, nem volt jó buli…na eldugultam most már….)

  21. Nagyon sok szót kellene erre szánni, hogy a világ értse. Túlbonyolítják, ahogy írod is.
    Sokszor érzem, hogy mindebben is a külső kontroll, a megfelelés irányít.
    Nem preferálom túlzottan a vászonszatyrokat, iskolás koromtól kialakult hagyomány, van nálam mindig néhány használt, összehajtogatott reklámszatyor a táskámban, sokszor tesz jó szolgálatokat, még esőben is.
    A trendekkel kapcs. épp most akadt mulatságos szituáció, nekem a biciklis ruházat jó 15 éve ugyanaz a trendem, a saját trendem. Nem veszek azért legújabbmárka gagyát, topokat, hogy “szexi trendi csajszi” legyek (by the way, szexinek lenni az inkább mások felé irányuló nonverbáliskodás) – ha igen, akkor jó minőségűt, ami szerintem jó, ami nekem kényelmes. Egyensapkámban rovom az utakat sok éve, biztonsági, cserélhető plexilencsés szemüvegben. Nem áll jól. Kevéssé trendi. De biztonságos és kényelmes.
    Ami még eszembejut: egyetemen a fóliázgatás, teleírt lapokat egyesével – indokolatlanul (pl:kottánál nem az) – fóliákba rakás, mappázás szükségtelenül gyakori mértékben.
    Nyaralások…lassan az az érzésem, hogy azért mennek nyaralni, hogy legyen képanyag a facere és instára. Nincs instám, nem is akarok. Nem okostelefonozok. Sokat biciklizem, természetfelfedezek, izmosodok.
    “Kreatívkodás” – ááhhh >:-) nyomkodja őkreatívsága az ember orra alá a szalvétatechnikával pancsolt műveket és az összefilcezett, macskabajuszmintás kövecskéket, amiből aztán egyenes következményként vizionálja a kapolcsi, everness és egyéb helyeken ebből való meggazdagodást és tehetséges milliomossá válást.
    Vagy ott van a mostanában terjedő trend, a “legyél festő egy nap alatt” : előre felrajzolt témát, mint a kisiskoláskori, mezőkre osztott és számokkal jelölt színezőkben a képecskéket, kipingálnak a workshop boss utasításai alapján, amibe ő persze belejavít, addig javítja mindenkiét, amíg mindenkié ugyanolyan lesz. Eredmény = festőművész vagyok! Majd besértődik, amikor egy valóban hozzáértő, évtizedek munkájával, tapasztalatával rendelkező festő segíteni próbál neki, de hát ő is festő, neki ne mondják, ő tudja. Mert hát van már egy képe, ami szinte olyan, mint az eredeti, amiről másolták a workshopon…így aztán a sértett alkotásból keletkezett képek boldog-boldogtalannál ajándékként landolnak, illetőleg híres képek silány másolatai a vaterán párezerért, mert hát minek kiadni annyit, ő is tudja. (Bocsi, a do it yourself nálam beakadás. Zavar amikor nem eredetit, nem helyénvalót tukmálnak.)
    És tényleg: mindez összefügg a minőség fel nem ismerni tudásával.

      • Ijjééééé mindenképp beszerzem, sőt, esküvőtervező appot is. Orrvérzésigparty – Wedding Edition – Weddingnyunyik címmel pedig saját lagzis weboldalt indítok! (True story az év első feléből.) Nnahh, sietek, veszek egy ilyen mappát, augusztus van, már biztos kapni akciósat.

  22. Ez most gáz volt, bocsi. Én több minimalista-zero waste közösségben benne vagyok, és ezek az emberek nem divatból meg “fansziságból” csinálják a dolgokat, hanem tényleg hisznek abban, hogy jó dolgot tesznek, hogy a tetteikkel sikerül megállítaniuk a Föld szennyezését, a túlfogyasztást, a totál elanyagiasodást.

    Azt sem hiszem, hogy ez a téma most divat lenne, egyszerűenmost jutottunk el odáig, hogy az emberekben elkezdett tudatosulni az a környezeti katasztrófa, amit előokozunk az egyszerhasználatos műtárgyakkal. Én az iskolában még nem tanultam ilyesmiről, ma már a tananyag része. Internet nem volt, ahol lássuk szétszennyezett világot, ma a pofánkba tolják (jogosan), hova kerül mindaz, amit eldobunk. Régen nem voltak helyettesítő alternatívák, ma vannak, nyilván inkább ezt vásárolják meg az emberek.

    A környezetvédelem manapság nem divat, szimplán beindult a védekezési reakció, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem mehetnek így tovább a dolgok. Biztos van 1-2 ember, aki azért veszi meg a vászontáskát, mert trendi, de a többség egyáltalán nem ilyen. Aki ilyen, az sz*rik rá nagyban.

    • Ha te “benne vagy” (de jó neked!), akkor te onnan nézed, és kaptál az orrodra, ezért most visszavágsz, feltételezve, hogy én nem vagyok öko, és mindezt csakis azért, mert nem tudsz olvasni. Az ökoság, ahogy Antoni Rita nemrég az ÉVÁban rámutatott, a nők nyakába varrt, rettentő fárasztó, lemondással járó tevékenység – és én mégis öko vagyok. Közben a fiúk a drónjaikkal és rallyautóikkal elvannak.

      Te el nem tudod képzelni, mennyire puritán voltam én. Most már felszabadulás egy-egy apróságban azt mondani: nem szívatom magam ennyire, mert egy-egy döntésben több szempontom is van az ökóságon kívül.

      Innen, a kritikus gondolkodásból és húszéves következetes ökoságból vicces a nagy netes lelkesedésetek. Most fedeztétek fel a spanyolviaszt? És nem megy a rendszerben gondolkodás, ezért téma a fogkefe és nem téma nektek egy csomó minden, illetve pl. az autó és a klíma úgy, hogy “csak akkor használom, ha szükséges”, aha, ezt ismerjük. Igenis azt gondolom a sok visszásság láttán (a befőttesüveggel turnézóktól a biobjuti bloggerekig, hogy a netezés és hűdeprogresszívvagyok az állandó, előtte más érdekelt, cseppet sem öko trendek, és ti voltatok azok, akik sokkal többet fogyasztottatok fajlagosan, mint én bármikor, és pont ezért kiabáltok most. Jó lenne kioktatni másokat, igaz? Ti trendből csináljátok, egymást agymossátok és nem gondolkodtok, viszont menők szeretnétek lenni. Túl nagy jelentőséget tulajdonítotok a tárgyaknak, az egyes kis területeknek, a jól kinééző hipsztetárgyaknak, az öko bjutibloggerek marketingelt tartalmain és tárgyhalmozásán pedig csak röhögni lehet. De legalább néznének ki jól a csajok, de az sem.

      Veletek ellentétben én vagyok az, aki nem vett 2001-ben sem légzésfigyelőt a gyereknek, de babakocsit sem, három gyerekkel is csakis bringázik, életemben nem vezettem és a két férjem sem, vagyis a teljes családi életünket gyalog és tömegközlekedve oldjuk meg. Én vagyok az, aki soha nem élt és dolgozott klímás helyen, nem használ okostelefont, fürdővízzel önti le a klotyót apokaliptikus viszonyok árán is, minimalizálta a szemetét, és minden netes inspirálódás, csoporthoz csatlakozás nélkül képes ésszerűen dönteni. E nézeteimet pedig már tizenöt éve (amióta nőknek írok) következetesen képviselem az írásaimban. Úgyhogy nincs alapja a kommented fölényének. Ez az egész natúrszínű, feltrendizett, kütyüfüggő netes világ egy vicc, elég rövid kisujjkörömmel megkapirgálni, és dől ki a zavaros beltartalom, pont mint a vegánoknál. Ti csak a neten gondoljátok komolyan.

      “ma a pofánkba tolják (jogosan)” nem, ez manipuláció, kattintásvadászat és érzelmi hergelés. Az hogy lehet, hogy a net előtt nem tudtatok erről? Nem olvastatok, nem jártatok wordpress kiállításra, hírét se hallottátok, nem érdekelt? Miért?

      Ez a blog pedig nem való mindenkinek.

      • Ezt úgy értem, hogy kognitíve, nyelvileg nem fogjátok fel, amit írok, az értelmezést odadobjátok a vagdalkozás élvezetének. Nem fogjátok fel, hogy nem pro és kontra van. Ezért van a posztban is, hogy “csakis a blog olvasóinak”, mert ők ismerik a kontextusomat és beleteszik a gondolkodás (megértés) melóját.

    • Maximális számú minimalista csoportban vagy benne, és egész nap ezeket nézegeted? Olyan kioktatóak a régebbi kommentjeid is (Véda), kavarsz, zavarosan érvelsz, mögötte meg, úgy nézem, szorongsz.

      A lényeg kimaradt, mert az nem a hordozókendő: körömkefével sikáltam a textilpelusból a kakit 2001-ben, az erre mindenestül alkalmatlan, antiöko elsőférj meg, ma sem értem, szó nélkül vitte fel az ecetes-pelusos vödröket a mosógéphez, és a három gyerekem háromnegyedrészt textilpelust hordott, lebomlót vagy (Juli) semmit (EC). És én nem azért írom ezt, mert “bibibííí, én már milyen rég ezt csinálom”, hanem mert bármikor, bármilyen mértékig csináltam, eszembe nem jutott ezzel turnézni, csoporthoz tartozni, mások fölött lobogtatni, hogy én bezzeg, és nem láttam el angol zsargonnal sem ezt az egészet. Nem lett belőle hashtag és menőzés.

      És ez a nagy különbség.

  23. Kapcsólodik a bejegyzéshez ez a jóslat, miszerint a közeljövő már elektromos autóké.

    http://penzcsinalok.transindex.ro/globalis/20180730-orszagokat-es-iparagakat-taszithat-a-csod-szelere-ha-valora-valik-egy-professzor-joslata

    “A bázeli tanácsnak hozzá kell adnia az autóipart a kockázatmixéhez, hiszen a világ geopolitikai rendje szinte egy nap alatt átalakulhat, és ennek az átalakulásnak nem csak vesztes iparágai, hanem országai is lehetnek. De végső soron az egész emberiség hatalmas jóléti nyereségben fog részesülni.” – Szerintetek igy lesz?

  24. Szia Éva, Szia Mindenki.

    Nahát… Most kivételesen nem Wp által akadtam az írásodra, hanem egy Fb csoportban höbörögtek rá emberkék, bloggerek, meg több emberke éljenezte.

    Én kifejezetten csípem ezt az írást. Minden bjúti meg tudatos bloggernek olvasnia kellene.

    Azt gondolom röviden, hogy a szívószál felesleges a műanyag poharakkal együtt, fóleg annyi mennyiségben amennyiben gyártódott az elmúlt tizenx évben, illetve hisz már van alternatíva, fejlődjünk, lépjünk túl rajta, de ésszel viszonyuljon mindenki a tudatossághoz amben csökkenti a felesleges kütyüket az életében, és hasznosítsa azt amije már megvan meg tanuljon meg újrafelhasználni mindenki meg szemetelni rendesen (!) a lehető legkisebb trutyis lábnyommal a környezet felé.

    A környezetre való odafigyelésemről már váltottunk pár szót egyszer, ha jól emlékszem megdicsértél Éva. 🙂 De nem is ez a lényeg, mondjuk….

    Szóval az írásodról még (mert ugye nem lehet pár szóval békén hagyni). Nekem az Adidas koncepciója, hogy műanyag tengeri hulladékból cipőt csináljon eleinte tetszett (amig nem jutottam a következő kérdésekig, azaz, hogy mennyire profitorientált illetve amúgy ebből is szemét lesz pár éven belül és akkor mi lesz vele?) mert kiszedik és kezdenek valamit azzal a káros szarral, ami madarak torkán, halak gyomrában meg teknősök orrában végzi. Ez végtelenül tud dühíteni, főleg amióta útamon egyre közelebb kerülök a természethez, állatokhoz. Egyszer láttam egy videót, ahogy egy tengeri teknős orrnyilásából kihúztak egy szívószálat, azóta, ha tengerparton vagyok és meglátok egy embert szívószállal a szájában, ütném-vágnám. Kár néha, hogy az erőszak nem opció az életemben így csak teória marad, meg pillanatképek gondolataimban, de amúgy ja, ovi után ki az a féleszű, akinek mindenképp szükséges mindennapjaiban a szívószál? (Hagyjuk a száj, meg mindenféle műtéteket, ahol nyilván szükséges, mert az meg eleve nem mindennapos.)

    Vászonszatyor… Az is van évek óta, anya varta még, mikor élt, iszonyat ronda és baromi strapabíró, és a karomat odaadnám, ha még varrna ilyen carokat nekem.. Afrikai két évem alatt is vettem párat, piacokon, szegény falvakban asszonyoktól, azt gondolom ez azért menőbb, mint megrendelni online gizibloggertől aki idézetet nyom rá rosszabb esetben. Amúgy a mamim horgolt szatyrot mindig az egész családnak, nekem is még amikor kiköltöztem Olaszországba 17 éve, hármat is, valami lebontott pulcsiból, amit kinőtt valamelyik kisunoka. Kb mindenki hülyének nézett vele, de én imádtam. Még bírják, bár már nem nyúzom őket. Tavaly megörököltem mamitól az övéit, azt is amit a műanyag tejeszacskókból fontak (ki emlékszik erre? Vidéken volt “menő”.) meg egy csomó minden ilyet. Érdekes, hogy a régiek mennyire jól tudtak spórolni,újrahasznosítani, nem halmoztak felesleges szarokat, max mosószappant gyűjtöttek be, ha sok volt a kölyök.

    Továbbá… tudod min akadok ki én? Amikor a vegán, bio, kisérletmentes, minden mentes kozmetikum, tisztítószer szépen bele van töltve a nem újrahasznosított műanyag flakonba az üzletek polcain. Egyszerűen nem értem, hogy az emberek a hülyék akik ezt hájpolják vagy azok, akik megkérdezik, hogy mi a pékfütyiért nem lehet ezt másképp?

    A legtöbb, öko, bio, vegan, tudatos cucc is csak az eladásról és profitról szól. Ezeket bojkottálom. Engem ez azért dühít, mert próbálok valóban és ésszel figyelni a természetre. Is. Az meg a butaság teteje, amikor vegánok örülnek, mert egy tejgyártó cég alapított egy magital (ne hívja már senki magtejnek könyörgöm) üzemet, amire vegán logót nyomott. Amikor mondom, hogy de nyuszikáim,ez csak arról szól, hogy mindkét piacot a kezében (zsebében) akarja tartani, akkor le vagyok hurrogva, hogy ha nem hiszek a változásban akkor nem is lesz. (Pfff…)

    Amúgy én nem eszem húst, mert nem szeretem és támogatni sem szeretem a mai húsipart, a nagyüzemi állattartástól lever a víz, de én mielőtt véleményt formáltam volna, ellátogattam többe is, hogy saját szememmel lássam, ne csak online videokban, propagandakban. Amikor legutoljára ettem húst az vaddisznó volt, egy erdész barátom látott vendégül… Halat ettem mindig inkább, Olaszországban ez nem nehéz ugye, de a kutatók véleménye manapság aggaszt a mikroplasztik részecskék miatt, ezen tengerbiologus baratom sem javított az információival, szóval jelenleg dobtam a halat és az osztrigát is szóval a cink állományom apad. (Itt nem sznob, kihaénnem cucc az osztriga, tök normális dolog az összes többi tengeri herkentyűvel egyetemben.) A tej izétől 12 éves korom óta undorodom, szóval azt azóta nem iszom, de sajtot ritkán ettem mindig is, ha az nem tejszagú ergo nagyon érlelt. Viszont úgy vagyok vele, hogy az én étkezési szokásaim nem kell, hogy másé is legyen. Nem szoktam magam bekategorizalni, hogy vegan, vegetarianus, peszketarianus, mindenevő stb vagy erről eszmecserélni. Eszem, ami jólesik nekem és a jólesikbe nálam az is beletartozik, hogy elveim, nézeteim sincsenek fenékbe billentve, egészséges és erős legyek, de nem foglalkozom azzal más mit eszik vagy mi a divat. Viszont meggyőződésem, hogy a nagyüzemi állattartáson változtatni kell, globális szinten, függetlenül az ember étkezési szokásaitól. Több tonna húst dobálnak ki a gyárak a halmozas miatt Amerikában, Európában, míg máshol éhhalál van. A körülmények amikben az állatok vannak förtelmesek a legtöbb esetben, a kinzasok es gyilkolaszasok szüksegtelenek is lehetnenek, és eleve nem jó öko szempontból az egész. Arról nem is beszélve, hogy profitéhes cégek reklamai érdeme az is, hogy sok mai ember azt gondolja, minden nap kell enni húst. Többször is. A minőség meg nem mindenkinek (sőt) jut, de zabál minden akciós hústerméket a tescoból.

    Szafiliszt… én cölikáliás vagyok, és bár becsülöm az emberek munkáját, nem próbáltam ki, nem érdekel azért, mert trendi, elvagyok gyerekkorom óta nélküle. Norbiupdate bojkott nálam is meg egy csomó más okostojás. Kivagyok az öncsinált táplálkozás tanácsadóktól, akik minőség és tápanyagérték nélküli szar diétákat adnak el online zero tudással, de a lifecoachoktól is, azoktol akik valami tanfolyamotvegeztek a Szent István körúton a válásuk után és semmi több tapasztalatuk nincs az élet legkeményebb leckéiből, mint az, hogy Laci lelépett a kerekebb seggű Katival, de guruskodnak meg ontják magukból az ostoba idézeteket valami pinterestes képre nyomva (rosszabb esetben tőlem nyúl le egy-egy jobb mondatot, amit ő maga nem tudott megfogalmazni, aztán nekem szól be, hogy nagy az arcom, ha rászólok “inkább örülj, hogy terjesztem”-nem örülök,bocs.) De ez más téma.

    Papír fülcuci van évek óta itthon. Sőt. Vagy hat éve a fogselyem sem műanyag. A régi cuccokat elhasznaltam nem kidobaltam, tudatosan építettem be az új szokásokat. A bambusz fogkefét kipróbáltam, de nem az óceán túlpartjáról rendeltem, hanem norvég baratnőm hozta ajándékba. Hatot. A norvégok még eszméletlen fura (jó fura) arcok, imádom beleásni magam a sztorijaikba, átvenni, tanulni 8eleve más kultúrákból).

    A “Ne fabrikálj” részen hangosan röhögtem, imádtam! Ne nyalok épp, de szóról-szóra úgy gondokom, ahogy te. Kivéve ha az illető 7 év alatt van mondjuk, akkor szeretek tőle bármit, ami ronda is és haszontalan is. Vaj szívem van, nna.

    Elég közel áll hozzám amit írtál, próbálok ésszel odafigyelni és nem pazarolni, vagy bugyuta trendeket követni, azt teszem amit én magaménak érzek. Eszek avokádót, de sziciliai termésűt, ami itt helyi mégha nem is 0 km-es, szóval, ha van megveszem, ha csak óceánon túlról van, akkor meg nem. Helyi zöldség, gyümölcs van a konyhámon. A liszt, teszta, rizs is helyi. Próbálok figyelni, a káve EFTO és EFTA a tea is vagy helyi, ez a maximalis tudásom az ügyben jelenleg, bár pár hete olasz cikória rotyog a kotyogósomban betegség miatt, nuku kávé (valaki mentsen meg!). Kozmetikumként argán és kokuszolajat kenegetek ide-oda, mosószer újratöltős (folyékonyan veszem egy csap kinyitassal egy öko boltban vagy 6 éve, ahol kb minden ilyen), kávét, citromot, szódabikarbonát is használom a szépségápolásban, ez takarítani is jó, de van erősebb tisztítószerem is. Nyilván van olyan dolgom is, ami műanyagban van, mert nem tudom kikerülni, sem akarom divatból, magamra erőszakolni azt, ami lehet, hogy ököbb, de rosszabb minőség, nem szeretem, kb haszontalan stb.csak akkor váltok, ha a legtöbb szempontból megfelelő alternatívát találok. Ilyen az arganolajos balzsamom. Bár öko, bio, sle mentes, meg minden mentes, hogy ne szennyezze nagyon a vizet, de nekem kell, sajnos akkor is, ha műanyag a doboza. Nagy kiszerelést veszek, a tégelyekbe meg általában vagy ültetek valamit vagy kifertőtlenítem és macskamenhelyre jó kajástálnak. Meg szelektíven dobom, mint mindent. Itt kötelező is.

    Mindeközben azt fejlesztem, ápolom és arra figyelek, ami fontos nekem. Az elmém, a testem, az emberi kapcsolataim, a természettel való kapcsolatom. Na., meg a bringám védelme, hogy ezt ne lopják már el… 😉

    Hosszú lett. Megint. Bocs. De az írásod, annyi mindent felvet.

    • Szia, hiányoltalak a témából, meg egyáltalán, merre jársz?
      Én ezt nem tudtam, hogy ekkora megosztáshullám lesz, ezt nem lehet tervezni, nem azért írom, mégis néha ez lesz belőle, éles pró és kontra, “megosztó vagyok” szerintük, szerintem meg ők nem mennek elég mélyre, félnek gondolkodni, mindenből identitást csinálnak. Megy is azonnal sértett védekezés – embereknek tényleg identitás a vászonszatyor, a szívószál, a fabrika (szembeállítva az én sportolásommal: őt az kapcsolja ki, mit van mit tenni – édes istenem), “de nekem alzheimeres az anyukám” (szívószál) és ilyenek…

      Nekem is tetszik az AdidasParley, sőt, az egész Adidas, jóféle trend ez, de az állítás, hogy minden fogyasztáskritikára jön egy újfajta üzlet, gyorsan adjuk el akkor máshogy (túlárazottan, agyonreklámozva), ettől még igaz. (Vajon van gyerekmunka benne?)
      Olvasom a többit.

      • oh, hosszú sztori, egy hónapig kivoltam nagyon, volt egy allergiás sokk reakcióm egy hernyó szőrzetére (basszus hihetetlen) utána meg a kortizon cseszett szét. Nem tudtam nagyon kotrollálni, mit adnak be, iszonyat taccson voltam. Mostra kaptam össze magam.

        Gyerekmunnka neeee, nem akarnék belegondolni, de kell… Amikor Fokvárosban éltem elsőre nem mert tudatlanabb kis bugris voltam, de másodjára visszamondtam egy olyan szerződést (gyémántokkal kapcsolatban sok nullával dollárban), amiről akkoribban kezdtek el olyan infók terjengeni, ami végül kiderült, azaz, hogy gyermekmunka és gyermekkatonaság is áll a háttérben. Az meg borzasztó sztori, én sehogy nem akartam ebben részt venni. Amikor utána volt egy periódus, hogy anyagi gondokkal küzdöttem, elfogott valami elégedett boldogság is. Tudom hülye vagyok, de szerintem ember még nem volt annyira boldog a saját csoróságától, de én belehaltam volna, ha hozzájárulok tudatosan valamihez, amitől hányingerem van. Azóta is bojkottálok mindenféle gyémántot egyébként, a franc sem tudja honnan, minek az árán van befogatva bármilyen ékszerbe, meg eleve felesleges. A csilivili hatalmas gyémántköves gyűrűs instaképektől meg gyomorideget kapok. Ez meg már megint egy másik sztori.

      • A Parley bemutatóján plogging (szemétszedő, ennek ez a neve, most tanultam) futás volt, kicsit kocogtunk a Váci utcától a szigetig és utána buli egy helyen, ahol szintén műanyagpohár volt. Meg nem arról van szó, hogy meg sem vegyük, persze. Szóval valameddig eljut az Adidas, de ez még szerintem csak felszín.

    • ‘sem akarom divatból, magamra erőszakolni azt, ami lehet, hogy ököbb, de rosszabb minőség’

      Erre Krisztina barátnőm sztorija: Hát, a drága bio csótányirtó, az olyan, hogy a flakonnal agyonbaszod. Különben ráfújtam és továbbment, szerintem meg is sértődött, hogy né’, ezzel?!

      :DDD

  25. A diy-részhez szólnék hozzá. (Mert amúgy bunkó módon én a szelektív gyűjtésen kívül nem igazán vagyok öko…)
    Hát én imádok bútorokat felújítani! Rendszeresen járok az ecserire vadászni… amúgy a pótcselekvéseimet el szoktam ismerni, de szerintem ez nem az, és szerintem sokan vagyunk, akiknek nem az. Nekem konkrétan EZ a meditáció. Ok, nem teszem fel facebook-re, nem akarom eladni és leszarom, hogy tetszik-e bárkinek. Magamnak csinálom, és hihetetlenül kikapcsol, a legjobb gondolatok bútorcsiszolás közben jönnek 🙂
    Valahogy szerintem itt is a motiváció a fontos.

    Követek egy csomó diy-oldalt, igaz külföldieket, és hát… nem a magyar -odakenek egy kis zöld festéket meg virágmatricákat ragasztok- színvonal egyik sem. Mondjuk a kedvenceim mind profi asztalosok, profi gépekkel, így azért más.

    A kézműveskedés szerintem tök jó relax, csak nem kell akarni megélni belőle, nem kell ajiba adni ronda cuccokat, és nem kell megsértődni ha másnak nem tetszik.

    A másik ilyen a kertészkedés: régen sikítva menekültem ha valaki szóba hozta. Ma meg a saját rózsáimat nevelgetem a ház előtt, és baromi büszke vagyok rájuk. Ez is relax, meditáció. A fene akarna megélni belőle.

    Persze te is differenciáltan írsz, de azért gondoltam, kicsit megvédem a kézműves oldalt:)

    (Amúgy persze értem a poszt célját és ezt a kitételt is benne)

    • “Hát én” “Nekem konkrétan EZ” mindenki így érvel. De mit mond ez az elvről? Nem arról van szó, ki mit szeret, ez a haldokló világban luxuskérdés. Vannak pl. dohányosok is. Ők is szeretik. Az a kérdés, hogy átveri-e magát. Mert a kézműveskedés, új tárgyak létrebaszása nem ökó, nem kedves, nem is igazán melós, hanem surranópályán történő énképjavítás általában.

      • Nem jó példa sztem, a dohányosok tényleg csak hazudják, hogy szeretik. Maguknak is.

        Amúgy luxushobbi pl a lovaglás is. Értsd sokba kerül, de azért kikapcsolja az embert.

        És amúgy ha nem wcpapír-guriga állatokról van szó, hanem mondjuk asztalosmunkáról vagy kertészkedésről, az elég melós azért… egy hokedli lecsiszolása -géppel – kb 6-7 óra, és mivel oda kell nyomni, izommunka is.
        Bár lehet a melósságot te nem így értetted:)

      • A lovaglás legalább nem termel tárgyakat…
        Igen, értem. A felújítás más, mint az sk. Csináld, ami neked jó. Ezzel csak a vegyszerek miatt van bajom. Biztos pihentető.
        Sőt, van 24 kis piros nemezcsizmás adventi naptár, tök sokat variáltam vele, használjuk, 2005 óta, tetszett, esetlen, de személyes, emlékdús. Meg félig-én-csináltam rituális waldorfbabája is van Julinak, én se vagyok szűz.

      • Nem minden nap csinálom:)
        Ha meglátok valamit az ecserin, amire amúgy is szülség lenne, megveszem és megcsinálom. Legutóbb két éjjeliszekrényt a régiek helyett. (Semmi extrát nem csináltam, csak csiszolás meg fapác. Szebbek, mint barnara festve voltak.) Meg anyukámnak is szoktam adni – amúgy ő is imádja az ilyeneket, csak nincs ideje csinálni.

    • “A kézműveskedés szerintem tök jó relax, csak nem kell akarni megélni belőle, nem kell ajiba adni ronda cuccokat, és nem kell megsértődni ha másnak nem tetszik.” Szerintem az is gond, hogy a saját ízlés nem fejlődik, tévedésben vannak sokan.

      • Szerintem az ízlésfejlődés intelligencia kérdése is… én is látom a régebben készített cuccokon, hogy nem szépek (nem tudtam úgy használni az eszközöket még), ki is dobtam őket – persze ez sem öko, de mivel lomtalanításkor vitték el, talán más hasznát vette. Vagy felújította normálisan 😂

        Nem mindegy, hogy egy régi kredencet rózsás decoupage-zsal tolnak-e meg, vagy leszedik a fehér festéket és pácolják, lakkozzák. A kézzel végzett dolgok (és itt olvasott cikkekből pl neked ilyesmi lehet a favágás is, mondjuk az nem kézművesség) elképesztően kikapcsolnak. A kapálás, ásás is ad absurdum. Engem még a vasalás is.

        A lényege, hogy volt valami, amit használhatóvá teszel, amiből lesz valami más (az aprîtott fából tüzelő, a régi kredencből új, a kopár földből rózsák, a gyűrött ruhából sima stb)

        És ez is egy tanulási folyamat. Lassan egyre profibb lesz benne az ember, megtanulja a csínját. Ha ez tényleg nem pótcselekvés és a végeredmény nem ízléstelen, szerintem fasza dolog a diy.

      • Igen, ez igaz. Kösz, hogy érvelsz. Traumatúlélő vagyok, a mamamin nagyon sok debiovagyok, nagyonkötődöm, varrok, vagakonyhám van és dagadt vagyok önlobogtatót láttam.

    • De hiszen senki nem tartja ízléstelennek, amit ő (vagy az ő színvonala) csinál. Nem? Nem lát rá. Pont ez a baj.
      Nem mentség, hogy élvezitek. Olyan tárgyak keletkeznek, amelyek elsősorban az sk élménye kedvéért lkeletkeznek, nincs valós szükséglet, “alkotok valami szépet”. Aztán ráfogják, hogy hasznos és ökó, eközben fuldokulunk a tárgyakban. Az igaziakban, szépekben is.

      Most jött egy ilyen:

      “Azt sem tudod, hogy a gyerekeim hogy élik meg, hogy üveget visznek, sk táskában.” Hát, nem, basszus… Kínomban röhögök. Vagy viccel?

      Üveget cipeltetni a gyerekkel, mert az öko. Sk táskában. És tudnom kéne, ő miket ír a blogon, és az ő gyerekei (erre az agybajra ránevelve) hogyan élik ezt meg. Megsértődni azon, ha nekem ez bugyuta és fölös és kívülről vezéreltnek tűnik.
      Hogy lehet ennyire fontos az uzsonnásdoboz???

  26. Visszajelzés: lebeszéled az olvasókat a környezetvédelemről? | csak az olvassa — én szóltam

  27. Jelzem, várom a büdös dízel konténeres autót, hogy felpakoljam rá, az innen-onnan, tök idegenektől összeganézott, kétes minőségű “vintage” bútorokat. Amelyeknek nem csukódott rendesen soha az ajtaja, állandóan nekimentem egy kiálló funkciótlan részének. Ha mozgatni kellett, nem volt, hogy ne ejtsem a lábamra, vagy szétesett, s lehett kalapálni a hátlapot. “Beszerzéskor”, mert az a Puncimanci néni szekrénye volt, ki f.om az a Puncimancinéni, olcsóbb lett volna itt a közelben venni egy rendes új szekrényt, mintsem állni egy Bp-KK fuvar költségét. Aki adta így oldotta meg a lomtalanítást.

  28. Nekem a rajzolas a flow elmeny, tusrajzoltam hajdanan sokat. Kotes-horgolas tud hasznos lenni es aki profi modon, kulonleges cuccokat keszit, hat azt kurvara irigylem. Tudok en is, de tobbszori probalkozas utan be kellett latnom, hogy sosem sikerul igazan szepre, masreszt iszonyatosan untat egy ido utan. Arra is raebredtem, hogy rovid fellangolas utan “de jo lenne”, minden kreativ tevekenyseg kivul esik az erdeklodesemen. Masreszt zavarna, hogy nem tudom viszonylag rovid ido alatt elsajatitani annyira, hogy elvezetes legyen a vegerdmeny. Egyik baratnom eleg kreativ es szep cuccokat keszit, pl.nemezkepeket, de a kerdes tenyleg ott kereng, minek? Annyira azert nem kulonleges vagy muveszi. Egyszer azert racsodalkozunk, hogy ez bizony ugyes es azutan elfelejtjuk.
    Egy dolgot azert szivesen megtanulnek, de ugy mint szakmat, a keramia keszitest. Szerintem egyszer meg sort keritek ra.

    • A kreatívkodást (régen kézimunka – nem a mai jelentésben, beteg világ) én se tartom se önzésnek, se merényletnek a nők ellen. Van, aki nem szeret alkotni, nem elég ügyes vagy kreatív, de azért nem kell egy az egyben leszólni minden ilyen tevékenységet. Én se mondom, hogy a sportolás hülyeség. Aki akarja, csinálja, de én semmi élvezeteset nem találok benne. Hálistennek nem vagyunk egyformák (gondolom, ebben egyetértünk).

      • Nem a kreatívkodást, hanem a trendet, a nyomasztást tettem szóvá.
        Sport nélkül azért megnézheted magad, az nem csak örömre van.
        Nem vagyunk egyformák, de abban igen, hogy aki nem törődik vele, azt eléri a következmény.
        Ne emlegesd egy lapon a kettőt, ez nem méltó. Ezzel a saját frusztrációdról és értékrendi zavarosságodról vallasz. JHamis a dilemmád (miszerint “te sportolsz, én meg kézműveskedem”). Sporttal visszavágni nekem, akinek egyébként ügyes kezem van, csak van kritikai érzékem is. Pont azt írom, hogy ti sem vagytok elég ügyesek és kreatívak. (50-ből 1)
        Muti, miket csinálsz.

      • És amiről itt szó van: a fölösleges és nem is szép tárgyak tömege. Önzés, és nem ökó. Részletkérdés, hogy élvezi, aki csinálja.

  29. …a divatfogyasztásban, – iparban körülbelül egy évtizede válság van. Úgy tűnik, ebből a válságból racionális és eszmék vezérelte fogyasztói modellek fognak segíteni vagy segítenek már most kilábalni.”

    Racionalitás és felelősségtudat a mai fiatalok öltözködésében http://eletmod.transindex.ro/?cikk=27055

  30. Visszajelzés: kérdeztétek, felelek | csak az olvassa — én szóltam

  31. Vegán erőszakoskodónk, Németh Ádám már tovalibbent a facebookon, szolid ötvenkét rázúdítós komment után, de én megtaláltam közben ezt. Nem mondott igazat a klímavédelmet érintő lakossági faktorok arányáról, mármint eszerint a grafika szerint.
    Amerikából így néz ki a világ, bájos részletek vannak: alapértelmezett autózás (cseréld hibridre), a teregetés (hang dry) bizony azt jelenti, hogy nem szárítógép, és ez nóvum, amúgy sok országban tilos a teregetés utcaképvédelmi okokból. A repülés eggyel való csökkentése pedig a transzatlanti távokra vonatkozik. Kiköltözöttek, országok közt havonta röpködők, kinti élettel vagizók és amúgy is autózók, meg a kötelezően és évente Balira, Mexikóba, Kanári-szigetekre stb. utazók most eltűnődhetnek, mennyire sikerül klímát védeni.
    Az eggyel kevesebb gyerek – az átlagnál? amennyi van? egymás ruháinak hordása, játékainak-könyveinek használata nem ér?
    Amúgy is az egész elnagyolt, csak nagyságrendeket mutat az ábra, ezt ne rójuk fel (például mit eszik a plant based? ha átszállítja a banánját, paradicsomát, chiamagját, kókuszolaját, avokádóját, cukrát, tofuját az óceánon vagy hét határon, annál miért nem jobb egy mértékletes helyitojás- és helyihal-evő clean eater vagy akár vadász /biztosan jobb/, miért nincs az ábrán a netes vásárlás, házhozszállítás, a csomagolt, elviteles kaja, a kozmetikumok, tisztítószerek, a kütyük, a car sharing…)

    • Na ez megnyugtatja az önigazolós énemet, hogy a napi autózásról lemondás (egy emberrel az autóban napi szinten munkába járás) mennyire jó hatású. Mert mondjuk kirándulni meg hosszabb útra kocsival megyünk, nem is keveset. Mondjuk legtöbb esetben összeszervezzük másokkal a benzinköltség miatt. A fekete füstöt pöfögő városi buszokat meg most nagyvonalúan ne számoljuk bele. Sem a dízelmozdonyos vonatozást.
      Érdekes lenne elhelyezni ezen a skálán a házak energiatakarékossá alakítását is, egészen sok középületet szigeteltek le az elmúlt évben és volt pályázat lakásszigetelésre, ajtó-ablak cserére is. Azt remélem, hogy a fűtésből származó szmog legalább csökken jövő télre egy kicsit.

      • Eközben a sajtó azt mondja, vége mindennek, benne vagyunk a világvégében, eszkalálódik a dolog. Életemben először kezdem komolyan rosszul érzeni magam, mert eddig tényleg úgy voltam vele, hogy istenem, nyár van, meleg van, én kibírom, hát, sajnos, a szívbetegek meghalnak ilyenkor, de most nézem az erdőtüzeket, és félek. Nem sokat számít az, amit húsz év alatt ki-ki egyéni szinten tett. Mondjuk jurtával, önellátással meg napelem-telepítéssel nem szívattam magam. Összeülnek a nagyok, érted, a legnagyobb kibocsátók, a világhatalomra törekvő gazdaságok képviselői, akik tényleg tehetnének valami érdemit, nem olyat, mint a mi megspórolt nejlonzacskóink meg biciklizgetésünk, és Kína nem akar, és akkor az USA sem akar. Nem csodálom, ha sokan erre hedonizmussal reagálnak, csakazértis túlfogyasztanak és leszarják az egészet. A nyugati világban a felnőttek fele súlyos depressziós, téveszmés, elhízott, alkoholista, és ötlete sincs, mit kezdjen magával, a világ másik felén meg… nem is sorolom. És a Forbes még mindig a nyersanyagpazarló, első világ gazdag és unatkozó polgárait célzó kütyüket és dizájnkávézókat és üzletembereket élteti.

      • Értem és értékelem azt a hozzáállásodat, hogy felteszed a kényelmetlen kérdéseket is. Ha sokáig nézem és olvasom a klímával kapcsolatos híreket, én is arra a következtetésre jutok, hogy az általunk ismert világnak vége lesz, mégpedig az én életem során. Nagyon nyomaszt annak a tudata, hogy szinte minden amit teszünk, az hozzájárul valamilyen mértékben ahhoz, hogy ne legyen fenntartható ez ahogyan élünk.

        Gyerekkoromban volt valamilyen rózsaszín madaras rajzfilm, (német gyártmány? Albertnek vagy valami hasonlónak hívták a madarat) ahol sorra vették a hétköznapi szokásokat, végigvitték hogy mi hogyan hat a természetre, és utána bevágtak egy csomó olyan képet, hogy pl. hogyan fogják megölni egymást az emberek a vízhiány miatt, áraszt el a szemét, stb. Aztán jött a megnyugtatás, hogy szerencsére még nem itt tartunk, ezt és ezt teheted, hogy elkerüljük ezt a forgatókönyvet. Ha jól emlékszem akkor voltak egzisztenciális szorongásaim először, mert átéreztem, hogy mennyire elkerülhetetlen ez a végzet. Hogy milyen keveset tehetünk a lustaság és kapzsiság ellen, mennyire meghatározó az, hogy kialakult az iparosodott világ és annak a szokásrendjei. És most vagyunk abban a korban, amikor sok helyen az, amit rajzfilmben láttam csak, valósággá vált.

        “Nem csodálom, ha sokan erre hedonizmussal reagálnak, csakazértis túlfogyasztanak és leszarják az egészet.” írod. Ezt nem szeretném, hogy beletörődjek. Struccpolitika tudom, örülni a kis haladásnak és nem beszélni a súlyos problémákról. De nem maradnék motivált abban, hogy megtegyem az én pici részem is.

    • Ez a grafika nagyon kijózanító. A mindenhová autózó gyerektelen ismerős is ökóbb életet él akármelyik gyerekes családnál… nekem mindig lelkiismeretfurdalásom van az autózás miatt és igyekszek visszaszorítani, amennyire tudom, de ezek szerint a világnak a legnagyobb szívességet azzal tenném, ha végleg lemondanék egy esetleges harmadik gyerekről (de hogy lesz-e még gyerekem, mégse ettől fog függeni).

      • Jelezném, hogy módszertani hiba van: a gyerek nem fogyaztás, a fogyasztás fejenként van, és a gyerek is fő, olyan fő, akinek saját lábnyoma van, nem lehet egy sorba rakni a teregetéssel meg a takarékos izzóval. Én tudom, értem, hogy túlnépesedés van. És legyen korrekt fogamzásgátlás, és ne legyen nyomás a nőkön, és ne az anyaság legyen az egyetlen és legfőbb női pálya. De amikor már élő embereket kérdőjeleznek meg így, komolyan, nem értem. Vagyis, remélem, ez a még gyermektelenekre vonatkozik, hogy ne szüljenek annyit. Az élet szent, aki ezt nem érti, az feldughatja a környezetvédelmét, rohadtul nem érdekel, szálljon ki ő a kocsiból is meg a méhemből is. Úgy látszik, nekem ez a vakfoltom, önző, mohó, vagyont halmozó emberek olyannyira nem akarták, hogy ők megszülessenek, és olyan szépek és értékesek, és igenis különbek és igazul fognak élni. Negyven meg hetven év múlva mindannyian megyünk az aapokalipszisbe, de addig is éltünk, én soha nem fogok a gyerekeim létét kétségbe vonni. A nagy meg közben kocsit akar, szépen vagyunk.

      • De azért ökopolitikus korunkban kiszámoltuk, hogy a mi gyerekvállalásunk, pontosabban az én három gyerekem érint összesen öt vagy hat felnőttet, és összesen lett hat gyerek e nexusokból, szóval nem állunk olyan rosszul számszakilag se, amit meg a világra napsugaraznak az enyéim, az csak javít rajta, a fiam fogja megoldani az apokalipszist is, ahogy elnézem.

      • Nem érzem méhemben való turkálásnak, csak egy szemléltető, összehasonlító ábra, hogy melyik döntésünk mivel jár. Engem visszatartani se fog a harmadik gyerektől, csak megvilágítja máshonnan is ezt a döntést. Persze igazán informatív csak akkor lenne, ha tudnák, pontosan hogyan jöttek ki az értékek. Meglévő gyerekek megkérdőjelezése nem jutott volna eszembe erről, az szülői default állapot, hogy a gyerekeim létezése csodálatos, nincs ideológia, ami ezt felülírná.

  32. Az egyik nívós magyar blogger, bírom amúgy, nem olyan ügyetlenke, és nem csiricsáré.
    De vannak emberek, akiknek ez kérdés, hogy civil, hétköznapi nőként többször is felvegyenek-e egy alkalmi ruhát?
    Mennyire torz már ez? Eszitek a gasztrofalatkákat, megyéken át autóztok esküvőkre, és tényleg azzal áltatjátok magatokat, hogy zöldek vagytok?
    “Ti felvennétek ugyanazt a ruhát egymás után több esküvőre – vendégként?”
    “sustainable fashion
    supporting everything what’s green”
    az bizony a puritánság volna

    🇬🇧🔺🇭🇺🔻OUTFIT 7 of #summer10x10 🌿 Our friends got married. We were at the ceremony and at the wedding party yesterday. What was I wearing? • @infinity_bridesmaid variable dress • @mandragora_design shoes • #swapped jewelry ▫️ 📸: @virdzsophoto 💄: @makeupbydetti ▫️ Ti felvennétek ugyanazt a ruhát egymás után több esküvőre – vendégként? Nemrég a @liluland_hu újságírója ezzel a kérdéssel keresett meg. Azt gondolom, hogy igen – főleg egy ilyen variálható ruhát! De ha egy egyszerű, basic ruhám lenne, a kiegészítőkkel máris teljesen „át lehet alakítani”. Ti hány esküvőre mentek idén? Mit gondoltok a ruhakérdésről? 💕 Mit viseltem tegnap? • @infinity_bridesmaid variálható ruha (tesztelésre kaptam a márkától) • @mandragora_design cipő (vásároltam tavasszal) • ruhacserén beszerzett fülbevaló 🔺 #10x10challenge #stylebee10x10 #10x10hungary #summer10x10 #sustainablefashion #sustainablestyle #secondhand #hungariandesigner #fashionrevolution #weddigguest #buyinginmycloset #wearrewear #lovedclotheslast #capsulewardrobe #styleover35 #summerstyle #capsulecloset #inmycloset #unfancyremix #10x10kihivas #stilus35felett #mutimitviselsz #fenntarthatodivat #gardrobkihivas #mik #instahun #ikozosseg #eskuvo #vendég

    A post shared by Holy Duck! (@holyduckblog) on

    • Persze, hogy fel. Ha évente kettőre megyek, akkor azért, ha húszra, akkor meg pláne.
      Egyébként, pont az ő egyik posztja alatt volt egy ilyen témájú vitám a facebookon néhány nővel, mert kicsit viccesnek hatott, minimalizmus kapcsán ideálisabbnak beállított falusi élet. Én pedig megjegyeztem, hogy falun láttam épp azt a botrányos és ízléstelen rongyrázást, hogy minden héten keresztelő/eljegyzés/esküvő, és akkor mindenki, minden egyes alkalomra egy újabb nejlonkölteményben megy, új cipőben-táskával. Új harisnya, új köröm.
      Szóval kiakadtak, hogy ez nem falu-város kérdés, de ez mondjuk pont falu-város kérdés, mert városon nem mennek hetente vagy havonta eskövőre az emberek, falun meg igen mert mindenki meg van hívva, hisz az egy kisközösség, és közelebb vannak egymáshoz a tagjai.

  33. Nekem nagyon tetszik a minimalizmus, meg ennek az öko vonzata is, huszas éveim elején egy albérletben (ahol nagyon kevés tárgy volt de mind nagyon jó minőségű), fogalmazódott meg bennem, hogy pont ilyen otthont szeretnék, ha majd egyszer lesz saját. Ami nehéz és visszás: a sok-sok idő. Igen, értem, hogy rossz a fast fashion, de annyi időt kellene rászánnom arra, hogy vegyek egy nem ilyen terméket, amit sajnálok rá, nincs ennyi energiám/kedvem ezzel a témával foglalkozni, hogy kutassak az interneten hosszasan, odautazzak valami speciális bolthoz… csak, hogy vegyek egy pólót. Régen túrkálóba jártam, szerettem, nem annyira sprólosából, inkább mert itt érdekesebb dolgok voltak, de gyerekek mellett nincs erre időm/kedvem. És ez még csak a ruhák, mert akkor ott van az étkezés, a létezés millió vetülete, amit mind etikusabban lehetne csinálni. Ki tudja ezt MIND optimalizálni? Németországban éltem sokat, ahol ez a téma sokkal előrehaladottabb, ott bizonyos társadalmi szinten felül nagyon nem menő a hétköznapi pazarlás. Ugyanakkor nagyon ellentmondásos, hogy rám szóltak olyanok, hogy ne kapcsoljam be az elektromos fűtést, mert micsoda környezetszennyezés, akik külöben már addigra (huszonéveink eleje) körbeutazták kalandvágyból (repülővel persze) a Földet. És igen, bicikliztek, meg minimalisták voltak, de azért Chile, Laosz, stb. is megvolt, ez így utólag irritál nagyon, mert mindig úgy tűnt, mi kelet-európaiak vagyunk az elmaradott környezetszennyezők, közben meg a létezésünk mégiscsak kevesebb nyomot hagyott a Földön, mint a nagyon felvilágosultaké.

    • Szia, bocs, valamiért a lomtárban landolt ez a komment. Nagyon fontos, amit felvetsz. Jaj, ezek a jómódú önkorlátozók, akik később és mások esetében olyan tudatosak! Pont azok lettek a fejlett tudatú, erős polgársággal-középosztállyal rendelkező társadalmak, amelyek korábban a legkizsákmányolóbbak, legtékozlóbbak voltak, aztán vagy elfeledték, vagy meghaladták e gyakorlatokat. Utóbbi esetben némi bűntudatuk van. Ugyanonnan ismerjük a környezetromboló technológiát, a bűnös luxust, a profitéhséget, ahonnan a józan, hivalkodásmentes mentalitást, a felelősségvállalást, a megújuló energiát és a közösségi önreflexiót, és ezek az államok arányosan annyival tettek többet e téren, amennyivel többet pusztítottak, százas szorzóval, tehát a kár ennyivel nagyobb. Chile meg Laosz hipszter, legalább nem Dominika meg Seychelles, érted, azok is messze vannak.

      • Hátizsákos túra, minimalista bolyongás egy Chile vagy Laosz tipusú országban anti-mainstream körök Seychelle-szigete. Bringával járó, ökotudatos berlini ismerőseim csináltak ilyen túrákat – jobb ez, mint a kolleganőm Maldív-szigeteki utazása? Igen, mi alterosok lenézzük a mainstreamet, de megvan a saját fogyasztási vágyunk nekünk is… ezt most magamról írom és azokról a körökről, amikben általában éltem. Itt alap lenézni a kommersz, mainstream fogyasztókat, mert mást, máshogy akarnak, de ezek is konzumvágyak, Chilébe mindig repülő visz, maradni, ott élni nem fognak ők sem, hiába iszogatnak a helyiekkel a sarki lebujban. És jó hazatérni a graffitis, alteros, de azért németesen rendezett, felszerelt berlini lakásba. Közben learatják az erkölcsi fölény babérjait, mert ők aztán nagyon bevállalósak, meg az igazi életet látták, élték (két hétig, egy hónapig), egy igazi helyen.

      • A turistaparadicsomnál és a nyugatiaknak berendezett, körbeugrálós, luxusnak titulált, fillérekbe kerülő, az ottani valóságból semmit sem mutató műéletnél nincs lejjebb, főleg hogy szinte ugyanezt megkapod Horvát- vagy Görögországban vagy még egyszerűbb lelkek a Balatonnál. Én ezt a mentalitást ostorozom, nem a kerozinos kilométerek számát. Egy-egy repülőút belefér egy életbe, én nem mennék, nem is vágytam rá soha, de a világ üdvéért és más homályosságokért lemondani arról az egy-egy élményről, ami az életet egyedivé teszi, miközben egész életében józan, dolgozik, puritán – hát, nem tudom. Nincs szívem emiatt ostorozni bárkit, nem akarok rendőrködni. Igenis kevésbé hamis Laosz és India, a hátizsákos menés, lokális vegyülés, mint az elheverős, szállodás pálmafás részek. Ökolábnyomot ebből nem számolnék, a mentalitás a más.

      • Oké, lehet, hogy ez már csak nagyon érintőlegesen az öko téma. Engem vonz a hátizsákos utazás, vegyülés, természetesség, stb, mindig így utaztam, és még most, két gyerekkel is a sátrazás a vágy, az élmény, és ez már régen nem pénzkérdés. De: van ennek az egésznek árnyoldala, itt is működnek a felkorbácsolt vágyak, marketing, tömegpszichózis. Itt különlegesség/öko/minimalizmus öntudatot árulnak, nem luxusérzést, mint a hagyományos uticélokon. És az antimainstreamek úgy lobogtatják az indiai hátizsákos megvilágosodással járó útjukat a saját köreikben, mint egy luxusban érdekelt “egyszerűbb” ember az ilyen-olyan márkás táskáját vagy éppen maldív nyaralását a saját közegének. Nekem ez a része furcsa. Itt is sokan egy to-do listen lépkednek végig, hogy igazán “olyanok” (különlegesek, nem a tömeges ízlésnek behódolók) legyenek, közben ez is megfelelés, csak másfajta közegnek. Amit kiemelten nem szerettem nyugaton (Németország, Anglia) és sosem vonzott, az a “párnázott életemből biztonsági kötélen leereszkedek egy vadabb, igazibb létezésbe”, azaz, mások szegénységébe. Nyugati fiatal turista a világ háta mögött egy havi fizetésből utazgat egy olcsó és izgalmas világban, mintha állatkertben, szafarin lenne, csak ő közben még büszke magára, hogy milyen nyittot, érdeklődő, és csak enyhén feszélyezi a tátongó szakadék az ő vállalt, időszakos “szegénysége” és a helyiek állandó nyomora között. Ok, Magyarországon ez még talán marginális, az itteni kollégám őszintén sajnál, amiért ennyi idősen, két gyerekkel sátrazni megyek, amíg ő egy távoli szigeti resorton pihen, az ő univerzuma távol áll attól, ahol a sátrazás, hátizsákozás a menő és nem az ő uticélja.

  34. Sikítófrászt kapok a mintás anygból varrogatott, kreatív, hasznos zsebes tárolóktól. Gombok. Maradék anyagok, csúf öltések, cikkcakk, farkasfog, termésből fülbevaló, és a bűntudat: ez nem ám ipari, ezt valaki csinálta, szeretettel, személyesen, ajándékba. Ezek körül akármennyit takarítasz, mindig olyan, mint ha koszos lenne. Úgy minden koszos. Ki hitte valaha, hogy ez szép? Egy hatalmas katyvasz vizuálisan, a patchwork is, a kordbársony táskák, a rávarrott minták, brr. Selejtezek, ilyeneket dobálok ki (régi, itt maradt cuccok). Olyan ideges lettem, nem is értem. Tűzre velük. Valami gyerekkori beakadás lehet, mert a gomboktól már akkor is iszonyodtam.

    • Majdnem tettem linket is, de nem akarom ezt egyes emberekre kihegyezni, és nem is az a baj, hogy csinálják, hanem ez a rettenetes “ugye szép?” elismerésvadászat, mutogatás, lefotózás. Hogy ezt szépnek kell láni, jól van, kislányom, ügyes vagy…

  35. A szeptemberi Marie Claire divatszerkesztője is egy hétig műanyagmentes, erről cikket ír, és hoz mindent, amit
    Már nagyon ökónak érzi magát (szelektál, nem használ öblítőt, kerüli a durva vegyszereket).
    Kampányszerűség: egy hét. Hú, de nehéz!
    Lelkes újvászonszatyor-vásárlás, csini, csajos.
    szorongás, mit szólnak, megjegyzést tesznek-e.
    Önvállveregetés: ő tesz a földért.
    Közben az egész divat és női média vágygerjesztő, fogyasztásösztönző, rettenetes üzem. Most mentes meg fair trade meg ökotudatos a termék, de a lényeg nem változott. Fogyassz!
    Miért nem tudnak egyszerűbben élni?

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.