Támogató Július 12.
Kezdjük ott, hogy én igazi, nem metaforikus sikítófrászt attól kapok, ha valaki elkezdi mesélni az álmát. Az emberek többsége semmilyen sztorit nem képes élvezetesen előadni, az álom egyébként is oszthatatlan, más álma zavaros dögunalom.
Na de lehet, hogy nekik más az ízlésük. Most mesélek a sajátjaimról. Sikítotok-e?
Mit üzennek az álmaid?
Az ezo-spiri álomfejtős vonalat én hatalmas parasztvakításnak tartom, a grafológiával, az enneagrammal és a többivel együtt. Minden, ami ellenőrizhetetlen, szimbolikus, visszaélésre veszélyes, a családállítás is. Az ironikus, folklórgyűjtő Krúdyt pedig durván félreértelmezték. E nívón felül sem igen foglalkoztat a téma. Persze nekem nincsenek nyugtalanító, visszatérő, üzenetként értelmezhető álmaim, és ezért nincs okom ott keresni a lelkem nyitját.
Habár… volt nekem alvásparalízisem, és az is álom tulajdonképpen. (A tézis–antitézis szerkezetű szöveg mindig úgy születik, hogy teszek egy határozott állítást, aztán eszembe jut: nem úgy van az, és jön a habár.) És mivel ezt is megéltem, tudom, hogy az álommal nem a lélek üzen. Az alvásparalízis biokémia, agyrángás. Az okát is tudom: mindig nagy mennyiségű, olcsó alkohol fogyasztása után jelentkezett, életemben összesen vagy tízszer, és már vagy tizenöt éve egyáltalán nem.
Se alkohol, se rémek, se álmok.
Röviden írom a protestáns részt. Meggyőződésem, hogy a jól levő emberek mélyen, nyugodtan alszanak és csak ritkán álmodnak emlékezeteseket, a szokásos, felvillanó képek pedig nem viselik meg őket, ezek gyorsan tova is tűnnek. A rémálom, a makacs, visszatérő kép, a koherens történet és az üldözés nem más, mint traumalenyomat, extrém stressz, durva elfojtások, a feldolgozatlanság megmutatkozása. Így hasznos lehet foglalkozni vele, de nem önsegítő, öndiagnosztizáló, misztikus módon, hanem terápiában.
Nyilván nem álmodhatsz olyat, ami nincsen jelen a tudatodban. Viszont nagyon sok tartalom nem az életed eseményei, a személyiséged révén van jelen a tudatodban, hanem beletuszkolják mesterséges hatások. Mások fantáziái, látványtervezett látványok kísértenek. Ezért nem üzen igazán az álom a vizuális média uralmának korszakában már önmagadról, a sorsodról.
Lehet még a kínzó álom tudatmódosító szerek hatása (alkohol, drog, koffein és rossz kajálás), idegrendszeri probléma, vagy a sok vizuális inger lecsapódása (túlfeszített filmek, videojátékok). Összességében urbánus jelenség. Tessék elmenni kapálni.
Mindenekelőtt: oldd meg az élethazugságodat, mondd ki, ami a szívedet nyomja. Legalább magadnak ne hazudj. Sportolj sokat, feküdj le időben, ne igyál annyit.
Rendelőnk mára zár. Protestáns rész vége. Személyes rész.
Amikor nagy ritkán álmodom, vannak intenzív jelenetek. Nem álmodom éles szexszel, de van vágy, és mindig-közbejön-valami, hosszan nyúló igyekezet, hogy azt betöltsük. Nem álmodom vizsgahelyzettel, vannak viszont iskolai, nosztalgikus, kicsit nyomasztó helyszínek, és vagyok néha kiskamasz. Álmodom magasságot, de az nem zuhanás: lift robogása fölfelé, nem és nem áll meg, kilő a sztratoszférába. (Érdekes volt ezzel most a Lajkó című filmben találkozni.) Menekülés, de sosem éles: kulcsmozzanat, hogy kéne tudni, de nem tudok, mégis megpróbálok autót vezetni (és sikerül). (Valójában egyáltalán, kicsit sem tudok autót vezetni, soha nem is próbáltam, nem tudom, melyik a gáz, a fék, meg se figyeltem.) Van aztán az álmaimban vég nélküli bolyongás, kacskaringós odüsszeia, megoldandó feladat, amely csak nem sikerül, mindig valami közbejön. Mahtobot, Betty Mahmoody lányát (A lányom nélkül soha) álmaiban egy róka üldözi, és ez a róka a papírkép-előhívó cégnek a jele, a gyerekkori, apja által készített fotói hátán szerepel. Enyhe frusztráció van az álmaimban, inkább bosszantó, mint rémisztő, és amikor üldözős az álom, az üldözőm sem olyan, hogy csatakosan ébrednék, inkább afféle tudat ő, “valaki üldöz” érzet, mint személy. A bolyongós álmokban jellemző az elfelejtett PIN kód, a telefonszám, amelyet tudok, de képtelen vagyok beütni (a valóságban nincs ezzel problémám). Börtön is van, illetve egy emlékezetes álmomban volt: betuszkolnak egy lyukba, azt mondják, kell, ez egy cső lefele, és lent sínylődés van. Ráadásul így választanak el a gyerekemtől (majd ő is jön utánam), és én majdnem bemegyek – ez a Goya-film inkvizíciója, börtön, ahonnan nincs visszaút. De rájövök, hogy nem akarom. Ráébredek arra, hogy mondhatok nemet, és mondok is. Pedig valakik, valami hatalom kimondja: ennek így kell lennie, büntetést érdemlek. Hát nem – álmomban is beintek. Nem lesz bajom. De az élmény napokig kínoz: az én döntésem volt, lemegyek-e, és én majdnem lementem, mert azt mondták.
Van az intim álom, az én esetemben ez mindig a sóvárgásról szól, a beteljesületlenségében is harmonikus, testi–lelki egymást szomjazásról, és hogy sose jön össze semmi, kicsi sem, megy a bolyongás, tuti akarjuk egymást, talán én egy kicsit jobban, de van bőven jel onnan is, zsongás, és mindig egészben, lélekkel, az énemmel akar a másik, és ez a másik mindig férfi – de nem lehet.
Most álmodtam egy másfélét: egy, az életben vonzó, de konfliktusszereplő férfival vagyok valami pakolásban, házak között. Álmomban is neheztel, és én is rá, de jó a közelében lenni, és nem tudunk elszakadni egymástól. A vonzalom erősebb a haragnál, és átöleljük egymást. Álmomban minden kölcsönös, egyszerű, felszabadult, és a vágy áttör a haragon, pedig csak ruhástul öleljük egymást. Az élmény erős, taktilis jellegű, tényleg átélem, ugyanakkor semmi tényleges szex nincs. Ez amúgy feloldotta az életbeli, igazi konfliktust bennem. Nagyon erős érzelmi töltete volt, boldoggá tett, noha a szereplővel ébren nem beszélek.
Pénteken hajóval mentünk Szentendrére, mondtam beszálláskor a szokásosat, mert Balázst mindig szórakoztatni kell, hogy előbb a nők és a gyerekek, illetve hogy a zenekar végig játszott. Előtte, Norvégiában a fjordok között Lőrinccel beszéltünk a Titanic technikai részleteiről, és hogy az áramlás lehúz a hajó alá. Dávid most, a szentendrei hajón kérdezte, hogy hogy lehet fennmaradni a vízen. Mondtam neki, hogy aki beesik, az elmerül, igyekezzen a levegőt nem kifújni, akkor lassan feljön, és ott már lehet lebegni. (Nem tudom, így van-e.) Dávid egyébként egyszer, amikor Jánost műtötték 2010-ben, babaként víz alá csúszott a kezemből, és lebegett, és én csak néztem, annyira fáradt voltam – akkor észbe kaptam, hogy ha ilyen létezik, akkor nagy baj van. Ez jelentős fordulat volt, ott valami eltört bennem a (közel lakó) családommal szemben is, akik mindig erősek voltak jó tanácsban, de ténylegesen nem voltak jelen. És akkor én segítséget kértem máshonnan.
Egyszer pedig a városligeti csónakázótavon Juli pottyant a (hetvencentis) vízbe, és én ugrottam utána, akkor komolyan megijedtem, hogy János így le tud fagyni.
Valószínűleg e vegyes benyomások hatására álmodtam most, keddről szerdára, hogy Dávid a túlparton, a széles, ijesztően mély folyam másik oldalán a vízbe esik és elmerül. Egy kicsit előre tudjuk, hogy így lesz. Én az innensőn egy magas épület, egy rozoga kávézó víz fölé nyúló teraszán egyensúlyozom, és dohogok, hogy ezt hogy képzelték, mi van, ha valaki leejti a kulcsát, bármijét…? Álmomban tudok úszni, ott van János, látjuk az esetet, gyors válságtanácskozás, és azonnal cselekszem. Úszunk ketten a túlpart felé. János merül. János fiatal. János él. De én ugye kiokosítottam Dávidot, így feljön, megjelenik a feje, és én érek oda, és utána a megkönnyebbült, minden-rendben perceket is megálmodom. De ami a legérdekesebb: hogy álmomban Dávid sem passzív. Fel tud jönni, és tud úszni, jobban, mint az életben.
Az álombeli történeteim régen rosszul végződtek, csak nem akartak befejeződni, a vágy nem teljesült, nyugtalanságot hagyott.
Most átölelt és jó volt, egyszerűen jó.
És kimentettem a fiamat, aki maga is kompetens volt, ráadásul Jánossal együtt akcióztunk.
csak az olvassa. én szóltam 
Gyerekkorom óta voltak visszatérő,nyugtalanító álmaim.Sokszor próbáltam megfejteni őket de az én-és önismeret sokat segített.Az írásodban szereplő úgynevezett protestáns rész tényleg segít az alvásban(no szerek,fizikai munka és/vagy sport,stb).Aki kihajtja a szervezetét,ritkán hánykolódik(kivétel a nyomasztó élethelyzet).Az álmok szimbolikáját azonban saját értelmezésemben magam számára fontosnak tartom.Hadd játsszon a gyermek.☺
KedvelésKedvelés
A nyomasztó élethelyzet pedig a legtöbbször élethazugság, lelki restség eredménye.
KedvelésKedvelés
Ja hát ez tény.Legtöbbször mi teremtjük nehézségeinket(itt nincs háború pl.Persze mindig vannak tőlünk független tényezők-haláleset de a legtöbb fetrengés a kreálmányok következménye)
KedvelésKedvelés
Én is majdnem írtam, hogy de hát ha valaki beteg, az más, arról nem tehet. Vagy ha nem talál munkát. Viszont a betegségnek nagyon sokszor van életmód-oka.
KedvelésKedvelés
“Az álmok szimbolikája” lehet játszani, de tudod, ebből tanok, spirituális körök és rendelők létesülnek, válságra megoldást nyújtó könyvek, és teljesen ellenőrizhetetlen blöffök ezek az állítások, ugyanígy az asztrológia, sorselemzés és társai. Nem véletlenül használják ítélkezésre, becsomagolt átokként sokan: “ez az álom/tenyérvonal/zaccmintázat/aszcendens mutatja a te” (és egy csomó negatívum). Rohadtul nem igényes, nem intelligens és nem felelős ezt tudásként előadni.
KedvelésKedvelés
Az “álomfejtésnek” is van egyébként pszichológiai haszna, de csak akkor, ha azt egy képzett szakember vezeti – pszichológus, pszichiáter stb… – és kombinálja más módszerekkel, mikor mire van szükség. Nem a távoli csillagszférában értelmezve, hanem annak, ami: az agy feldolgozási kísérlete valamire.
KedvelésKedvelés
Ez az ezospiri tényleg veszélyes ha fátumként,relevanciaként tekintünk a megállapításaira és az ezeket kinyilatkoztatókra(guru-jelenség).Nem fogja más megoldani a problémáinkat és az életünket(próbáltam,nem jött be,szóval tényleg nem éri meg a lustaság😃)
KedvelésKedvelés
Én azért Jung bácsival szívesen leülnék beszélgetni az álmaimról.😁 Liftes álmaim nekem is vannak, megyek nagyon magasra vagy mélyre.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen!
Nekem nagyon sok segítséget nyújtottak, amikor az amúgy jungianus terapeutammal feldolgoztuk őket.
Azóta tudom, hogy a tudatalatti kivetulesei nagyon fontosak, elsősorban olyan emberek esetében akik gyakran nem vállalhattak föl magukat, már gyerekként sem es az elfojtas a termesztes reakció nyugtalanito, igazságtalan, fájdalmas helyzetekre.
Jelzések.
KedvelésKedvelés
Regebben rengeteget almodtam, szines, meseszeru, teljesen szurrealis almok. Szeretek almodni. Mostanaban ritkak a komplex, sokretu almok es ezt sajnalom. Volt egy, egyetlen semara epulo visszatero almom, evtizedeken at evi 2-3 alkalommal. 18-19 szazadban, regi macskakoves varosokba tevedek, a helyszin mindig mas, de lenyegeben a hangulat ugyanaz. Gyorsan kiderul, hogy en egy maganyos vandor vagyok es idegen, de neha van lovam is. Ejszaka ehesen bolyongok, vagyom a bentrol kiszurodo fenyu mas emberek otthonaiba, szeretnek egy jot enni, beszelni es figyelni. Kibaszott maganyos vagyok. Vegul nem kopogtatok be sehova, csak vagyakozom es tovabb megyek. Hajnalban felerek a kozeli hegy egyik magaslatara, lerogyok es csak bamulom a napfelkeltet es tudom, hogy ez mar mindig igy marad. Mindig azt gondoltam, hogy ez az alom tenyleg olyan mint egy joslat es feltem tole, hogy mi van ha igen. Es igen. Alomban mindig nemtelen vagyok, de ha mar nemes akkor inkabb ferfi, kiveve a szeretkezos almokat, mert ott no.
Tobb almomat nem irom le, de ez az egy hosszu idon at meghatarozta jo nehany ejszakamat.
KedvelésKedvelik 2 ember
Imádok álmodni, ritkán emlékszem rá, de akkor nagyon szórakoztat ahogy újrarendez az agyam . Kaleidoszkóp.
Amúgy gyerekkorom óta alvajáró vagyok, ha stressz ér mindig. Ezt utálom, kiszolgáltatott, röhejes.
KedvelésKedvelés
Én innen tudtam meg évekkel ezelőtt, hogy amim volt, az nem visszatérő rémálom, hanem alvásparalízis.
KedvelésKedvelik 1 személy
Az én álmaimnak is vannak ilyen jól elkülöníthető típusai* s ezek között van egy, amit én általában el szoktam mesélni kornyezetembol ennek-annak, mert úgy vettem észre, ok is szórakoztatnak találják. Ez pedig a totál nonszensz hülyeség-típusú álmaim; ezekben olyasmik történnek, hogy egy gonosz idős házaspár zoldsegge akar változtatni engem s kis barátaimat midőn egy túra után megfaradva betérünk hozzájuk egy pisilesre, vagy amikor egy fekete afrikai országban éppen zajló háborúban az emberem életet adja nick cave-ért, hogy o végül is megtarthassa ott az előre egyeztetett koncertjét a börtönbe vetés helyett s hogy azt mi is megnezhessuk (álmomban persze nem zavart se az ellentmondás, sem pedig h én utálom a fickó zenéjét).
*valszeg captain obvious vagyok most ezzel, de nem az van, hogy a nagy többség almai besorolhatok ilyen kategóriákba s ezek mindenkinél nagyjából megegyeznek, alapvető, osztonszintu félelmek semaira épülnek. Nekem is 90%-ban ezek a típusú álmaim vannak, mint neked, Éva, innen jutott eszembe ez, mintha lenne egy ilyen teória.
KedvelésKedvelés
Igen, de szerintem nem az ősiből jön az álomkincs közös volta, hanem a jelenből. PIN elfelejtés, autó, lift… A neurózisaink is hasonlóak, az élelmiszerek adalékanyagai is (biokémia, mondom én). És egyféle vizuális kultúrát tolnak nekünk, onnan jönnek ezek.
KedvelésKedvelés
Arról mit gondolsz, hogy esetleg is-is? Nyilván a jelen világ dolgaibol adódó félelmek az egyik rész (nekem is van pl. az autóvezetés, mikor pedig nem is tudok a valóságban és felek is tőle), a másik pedig az osiek, mint a magassagtol, víztől (itt nem feltétlen a te vizes almaidra gondolok), rovaroktol, kigyoktol való félelem.
Nem akarom mindenképp ezt az elméletet eroltetni, csak én látok benne raciot, nyilván nem kizárólagosan.
KedvelésKedvelés
Igen, lehet. Én azért forszírozom, hogy át van írva az agyunk, mert szerintem túlságosan elhisszük, hogy ősi képzetek, mítoszok, meg Jung meg kollektív tudattalan, miközben ezek jóval kevésbé hatnak már egy ennyire elidegenedett, virtuális és vizuális világban. Van némi veszélye az ősire és eredendőre való hivatkozásnak – általában annak, ha nem látjuk be, hányféle viselkedésünk, jelenség, szexuális minta, családi kötődés kultúrafüggő (és ezért meg lehet változtatni).
KedvelésKedvelés
Szerintem hatnak, rengeteget tudattalan tudást hurcolunk szerintem magunkban.
De nyilván, ki milyen nézeteket vall, én például nem hiszem hogy a születéssel kezdődünk és a halállal végződünk, ez nekem vicces feltételezés. De nem tudom, hogy úgy van -e, ahogy én hiszem, tehát bármi lehet.
KedvelésKedvelés
Meg nem azért lehet megvaltoztatni mert nem ősi, hanem mert az ősi nem feltétlen az amire ramondjak. Sokszor igazol kényelmet meg komfortot a bizonyíték, és ferdítés és csúsztatás és szándék van mögötte, meg szemléletmód.
KedvelésKedvelés
Nemrég borultam ki pont egy netes teszten, ami azt ígérte, hogy az álmaid alapján megmondja a korodat, és az összes ismerősömnek pontosan megmondta, nekem pedig ötven-valamennyit tippelt. Lehet, akkor nem koravén vagyok, csak kevés mesterséges hatás ér. Se tv-t, se filmeket nem nézek (sajnos), falusi vagyok, szórakozni se járok (sajnos), végülis, valóban egy nyugdíjra készülő nénike életét élem. Általában nem álmodom, de ha igen, akkor hétköznapi helyzeteket, amiket gyorsan el is felejtek.
Kiskoromban gyakran álmodtam, hogy térdre esem és lezuhanok a sötétbe, azt a mozdulatot és érzést a lábaimban máig vissza tudom idézni.
És, ha valami nagy stressz ér, (általában párkapcsolati) mindig vízzel álmodom. És volt, hogy be is pisiltem. Valamint felülni és halandzsázni is szoktam néha.
KedvelésKedvelés
Kicsit lemaradva csatlakoznék, mert rengeteget álmodok.
Tipikus álmom, hogy lekésem a repülőt a saját hibámból, nem indulok el, hosszan pakolok, nem arra a napra szól a jegyem, vagy elveszett, vagy más banális ok (sose késtem még le, vagyis én mindig ott voltam, de a járatok szoktak késni) ezt tényleg nem tudom megmagyarázni, rutinos utazó vagyok, minden helyeztet megoldok, ez érdekes.
Amit meg tudok magyarázni, az a “mindig-mindig közbejön valami” típusú intenzív vágyakozás, különféle extrém helyzetekben, helyszíneken, általában bizonyos férfiakkal, de néha a múltból előbukkanó exekkel, de ami a meglepő (számomra), hogy előfordult már olyan, akivel se akkor se később nem volt köztünk semmi. És a legérdekesebb ezek közül: az ismeretlennel való találkozás. A másik tipikus álom a félkész vagy elhanyagolt, romba dőlni készülő ház, amit próbálok egyben tartani. Ezt pontosan tudom, mit jelent és mi az alapja. Máskor gyerekem születik, könnyen, gyorsan, váratlanul, ez mindig pozitív élmény, és nagy boldogság még felébredés után is. Rengeteget álmodok és fel is jegyzem (legelőször a mobilomba). Novemberben szoktam leggyakrabban álmodni. Mindig színes és intenzív érzések, kalandok, de nincs üldözés, zuhanás, repülés, erőszak – szerencsére. A boldogságos álmokban rendszerint életben van az apám vagy a holland barátom és együtt csinálunk valamit. Sütünk, főzünk, kempingezünk. (Mindketten hirtelen haltak meg.) A legutóbbi álmomban egy karcsú, fekete szobrásznő voltam, aki üvegtálakat pakol, és polcokat rendezget. Na ez lehetett a jobbik énem…
KedvelésKedvelés
egyszer segített egy álom lezárni valamit.* volt valaki, akit úgy éreztem, nagyon szeretek (persze ő viszont nem, vagy nem úgy.) álmomban kisgyerek voltam (3-6 éves) és az apja zaklatott (az életben jóban voltam az apjával is): lassan vettem észre, hogy valami történik a hátam mögött. nem volt semmi konkrét, csak tudtam, hogy “valami olyan” történik. rettegtem, és szóltam is a szeretettnek: baj van, és az unokahúga is bajban lehet máskor, védje meg őt. a válasz az volt (kb.), hogy “minek jöttél ide”. ébredés után órákig zokogtam. azóta nem tudtam beszélni velük, mármint képtelen vagyok megkeresni őket (pedig legalább két éve volt az álom). az a szeretet/függőség, ami hozzá kötött, nyomtalanul eltűnt, elvágták akkor az álom után. persze jobb ez így, de azért elég traumatikus volt, hónapokig kísértett. (és nem tudom, vajon nem-e egy valós emlékfoszlányra vetítettem rá őket. van egy ilyen félelmem azért, de még nem tudok/akarok foglalkozni vele, hogy kiderítsem.)
* segíthetne többször lezárni és kevesebbet fenntartani, utóbbi a több, de nem járok jól vele.
KedvelésKedvelés
Az is érdekes, ki hogyan álmodik: színesben/fekete-fehérben, saját vagy külső szemszögből.
Nekem mindennapi stressztől vagy érzelmi mélyhullámtól tud rémálmom lenni. Szerencsére egy ideje nincs már 🙂
KedvelésKedvelés
Csak megtaláltam ezt a posztot. Tudtam én, hogy már volt!
Azért írom le, hogy ne felejtsem el:
nemrég, bő egy hónapja volt egy emlékezetesen paradox álmom, a saját négynapos, fekete zsákba csomagolt hullámmal keringtem egy nyomasztó, homályos tájban, és próbáltam kibulizni, hogy valahogy ne oszoljon már tovább a kezemben, temessük el, de papírok híján nem lehetett, papírt meg nem lehetett szerezni, hiszen éltem. Kétségbeejtő volt. Végül egy kombi Dacia csomagtartójába tettem be, de azonnal meg is mondtam a felbukkanó tulajdonosnak, aki nem haragudott, és értette a helyzetet. (?)
Sokkal nyomasztóbb volt jellegében, élményként az előző, a hétfőre virradó éjjel (márc. 17-18.), előzménye, hogy viszonylag sok, tejszínbe kevert kókuszreszeléket ettem előtte. Egy zegzugos szálláson, osztálykirándulás-kulcsosházszerű helyen voltunk többen, ahol nekem a számban, a fogaim tövében, mellett, az ínyemnél folyamatosan termelődött valami száraz, váladékszerű gyülem, egészen szarszerű és barna, egyben kiszedhető volt, de nem büdös vagy nagyon gusztustalan, inkább a bősége, megállíthatatlansága volt meglepő, és én ezt folyamatosan kikotortam, összegyúrtam és kidobtam, MIKÖZBEN aggódva járkáltam szobáról szobára, mert a művész úr, akiért odavoltam és tanáromként érzékeltem, pont mint az életben hajdan (de már elmúlt), eszméletlen volt és így is folyamatosan hányt. Valakik ott nyüzsögtek körülötte, segítően, de nem vitték kórházba, pedig tényleg odavolt. Azt gondoltam, meg fog halni, de azért tudtam, hogy nem. Álmomban nincs halál és álmomban a szerelem csak édes, nincsen benne kétely, gátlás, nem-kölcsönösség.
Gyógyító, bár nyomasztó, múltfeldolgozó célú, érdekes pszichológiai motívumokkal teli álomnak gondolom ezt.
KedvelésKedvelés