együtt jobb 15. – raymond carver: pávatoll

Közzétéve Szerző:

Támogató Július 9.

Együtt jobb! Közös olvasás.

Raymond Carvert a huszadik századi amerikai novellisták – nem szeretem tompítani, tehát nem egyik, hanem a – legnagyobbikaként emlegetik. Érdekelni kezdett, miért ő és miben áll ez a nagyság, ezért elolvastam a harmadikként megjelent magyar kötetet, a Katedrálist. Enbben az első novella a Pávatoll (Feathers), szerintem ez jó példa a mesteri, sejtetős, szűkszavú, kissé látomásos történetmesélésre. 1983-ban jelent meg a novella mint e kötet nyitódarabja (a Katedrális kötet összeállítása nem egészen azonos a Cathedral címlistájával), Barabás András fordította. Itt találod:

http://ketezer.hu/2009/11/pavatoll/

Kérdések

  1. Tudsz baljós madarakat a világirodalomból? Ez a szöveg azzal a hagyománnyal “beszélget”.
  2. Milyen képzeteket kötsz a pávához? Mitől bizarr a házban való megjelenése? Van-e valami speciális angolszász jelentése?
  3. Mit jelképez Fran hosszú haja?
  4. Milyen más bizarr tárgyak, történések jelennek meg a vendégség idején?
  5. Hogyan, a szöveg mely pontjain és milyen eszközökkel érezteti az elbeszélő, hogy lesz valami baj?
  6. Mi lett a baj? Van ennek valami ravcionális magyarázata? Sejtetted, hogy ez lesz?
  7. SPOILER Törvényszerű (ilyen az élet) vagy a páva-átoknak (?) köszönhető az elbeszélő házasságának ellaposodása? Esetleg van még valami más ok?
  8. Van olyan novella, novellista, szövegvilág, amelyre emlékeztet téged ez a darab?

Követőt megkérjük, hogy még ötöljön ki kérdéseket!

Hagyjunk időt az olvasásra, a kérdések segítségével dolgozd fel a szöveget, de este már kezdjetek válaszolni.

A modern novellákat nem lehet racionális elvárásokkal vagy csak a cselekményre koncentrálva mélységükben értelmezni. Mindennek jelentősége van. Párhuzamos idősíkok, esetenként több elbeszélő, misztikus elemek, szimbólumok, sejtetés, stílustörések, pátosztalan és szándékos hétköznapiság emelik el a modern novellát a romantika és a realizmus epikájától. A szöveg gyakran utal önmagára, olykor az elbeszélő kiszól. Gyakran nem a cselekmény, hanem a hangulat a fontos. Legyetek nyitottak, érdeklődők, higgyétek el: ez elsőrangú szöveg, és ekként próbáljuk megfejteni. Kerüljük a “tetszett”, “szerintem nem illik bele”, “az író helyében én…”, “talán a saját fájdalmát fejezi ki, hiszen ő maga is…” (az elbeszélő vagy a főhős azonosítása az íróval) megállapításokat és a hasonló felületességeket. (Persze nyugodtan mondd, ha tetszett, vagy ha nem, de amikor azt állítom, hogy egy szöveg elsőrangú, akkor nem arról van szó, hogy kellemes. Nagyon sok minőségi szöveg, film, előadás, zene nyugtalanító, ahogy az üzenete, megfejtendő állításai is. Megrendítő élménnyé annak válik, aki beleteszi a munkát és megtanulja értelmezni.)

158 thoughts on “együtt jobb 15. – raymond carver: pávatoll”

  1. Annak idején nagyon pörgött az Együtt jobb! Igazi, minőségi élmények és beszélgetés volt, és nekem is ez a legkedvesebb közösségi blogos élményem. Tényleg úgy tűnt, terjeszthető a minőségi szöveg, az irodalomértés, bár volt néhány ponyva- és “fan fiction”-kedvelő, akik előtt mindig magyarázkodni kellett, hogy mi a különbség az igazi irodalmi szöveg és az olcsó fantáziabizgetés között. Voltak irodalmi estek is. Egy ilyen után egy nagyon lelkes blogolvasó úgy beszólt a vendégnek nyilvános posztban, sértően, bután (lila kortárs irodalom), hogy elment a kedvem az irodalmi jellegű tevékenységtől.

    A kommentelés pedig elment a kényszeres reagálás, függőség irányába, ezek voltak a 400+-os kommentfolyamok, amelyek között alig akadt értelmes, egyrészt kínosan üres okoskodásba ment át, másrészt bennfentes jópofiba, pletyózásba, mások szidásába, később kavarásba, a blogger véleményezésébe, szúrogatásba, akkor elhallgattak többen. Én pedig abbahagytam az együtt jobb!-ot.

    Most azt kérem, hogy ha szeretnél közös élményt, ha fontos neked, este kezdjük el. Vagyis, írjatok, érdemben.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Igen. Negyedmilliós követőtábor közepette, nyilvános jegyzetben szólt be az általam szervezett, fizettett, maga választotta, ingyenes estre, tette a megjegyzést az egyik legtehetségesebb írónő kinézetére és introvertált lelki alkatára, meg az elvont kortárs irodalomra, amit ő sosem szeretett, hát ezért nem, és igazi parvenüként vagizott, hogy de legalább lilahagymalekvárral ette ott a kacsát. Ő maga, hát, nem valami divatos kinézetű.

        Kedvelés

  3. Vaó. Elképesztően jó választás. Annak idején, amikor ezt olvastam, volt egy ilyen általános érzésem, hogy ez borzasztó. Borzasztó. Úgy az egész. Uncanny valley-jellegűen borzasztó.
    1. Ezzel bajom van, bízom benne, hogy a többiek kisegítenek. Kéne kicsit kutatni, talán holnap délután lesz rá kapacitásom. Madárka, Ne bántsátok a feketerigót jut eszembe, de galamb és hattyú is feltűnik a novellában. Swann…?
    2. Hideg, fennkölt, arisztokratikus, távolságtartó. Semmi esetre sem “pet”. És színes, nagyon színes. Észrevettétek, hogy a színeiről egyetlen szó sem esik a szövegben? Azt várná az ember, hogy amikor páváról van szó, akkor a színeit biztos valami brillírozó színleírással fogják lefesteni. Itt semmi. A hangja és a viselkedése, amiről szó van. Amikor először olvastam, komolyan elgondolkodtam, hogy akkor ez most nőstény páva…? A Joey ráadásul női név becézése is lehet. De az nem stimmelne, egy nőstény páva képét nem vágná ki és ragasztaná a falára a gyerek Olla elragadtatottan. Nem arra vágyna.
    3. Amit a férje szeret benne. Ez alapvető kérdés. Mit szeret benne a férje? Mi tartja őket össze? Mit csinálnak ezek együtt? “– Például mit? – kérdezte Fran. – Kérte, hogy vigyünk magunkkal valamit? Magamtól honnan tudjam? Nem jut eszembe semmi.” Tehát társaságba nemigen járnak. Sőt: “Hát van nekünk szükségünk más emberekre is? – mintha ezt kérdezte volna.” És:” Néha elmentünk este moziba. Más estéken otthon maradtunk és tévét néztünk. Néha Fran sütött valamit nekem, és egy ültő helyünkben megettük, akármi volt is.” Mozi néha, de főleg tévé és evés. Ez a közös program.
    4. Fogsor, természetesen. Pávahang. Hogy a gyerek egy távoli szobában, egyedül sír. Olla pirulása. “Kincses térkép”, amelyen X-szel van jelőlve a helyszín.
    5. Olla pirulása – arra számítunk, hogy valamit titkol. Gyerek messze sír, ez nagyon baljós. Hogy olyan sokáig nem látjuk a gyereket – vajon milyen szörnyűséget titkolhatnak? De a legfontosabb szerintem a csendek. Ez külön kérdés lehetne: mi a csend szerepe a novellában? Fontos, hogy Jack jellemzésének eszköze: neki nincsenek szavai, így nem tudja megfogalmazni, amit érez, amire vágyik, csak olyan szinten, hogy új autó, meg Kanadába menni. De amikor viszonylagos harmóniával találkozik, nem tudja leírni, megfogalmazni magának, hogy mi tetszik ebben neki annyira, és hogy mi az, amit ebből ő is szeretne a saját életében.
    6. Nem az lett a baj, amit vártam. Ez nagyon fontos. Elmennek ezek a vendégek ebbe az isten háta mögötti házba, ahol agresszívkodó férj, pironkodó, ijedt asszony, rikoltozó páva, egy távoli szobában egyedül síró gyerek van, meg fura, hatalmas paradicsomok… És persze az olvasó ilyenkor, az olvasói rutinját használva, arra számít, hogy a vendéglátókkal nem stimmel valami, és borzongva várja, hogy mikor derül ki valami rémisztő. Aztán pedig azzal szembesülünk, hogy ez a család, minden apró diszharmóniájával (nő függő helyzete, pasi arcoskodása, gyerek ronda, pávájuk van) tulajdonképpen rendben van. Megtalálták a maguk igényeinek megfelelő otthont, kitalálták a maguk kis különlegességeit, hogy vidéki ház és páva mint kutya, meg a fogsor, ilyenek, de AMÚGY köztük megvan a harmónia. Minden bunkózása után Budnak van valami gyengéd gesztusa a feleségéhez. Pl “– Én már megszoktam, de, gondolom, nektek kicsit furcsán néz ki ott fenn a tévén. Ha megölsz, se tudom megmondani, miért tartja ott. Átnézett Ollára, azután meg rám, és kacsintott.” Meg hát a páva. A felesége arra vágyott, így, habár nem tartotta okos ötletnek, mégis keresett neki egyet. Fran és Jack viszont – tőmondatokban társalognak praktikus dolgokról, és ennyi. Jack Fran külsejét szereti, a hajának a csavargatásán túl nincs is gyengéd gesztusuk egymás felé. Plusz “Akkor már harmadik éve laktunk ott, és Fran meg én egyszer se fordultunk meg a környéken, az istenit neki.” Tehát sehova nem mennek. És a legnagyobb döbbenet az, hogy idejön ebbe a fura környezetbe, ahol minden olyan különös és baljós, és a végére feldereng, hogy az egésznek a furasága voltaképpen abban áll, hogy ez egy Olla és Bud által alkotott, saját maguk által kitalált, egyedi idill, olyan, amilyen Jacknek és Frannek nincs. Tehát azért érezték az egészet baljóslatúnak, mert ők ezt nem ismerik, nem élik át. Nem Bud és Olla a problémás, hanem Jack és Fran. Szar és ijesztő ezzel szembesülni.
    7. Na, igen. Részben, amit a 3-ra írtam. Meg 6-ra. Ez a kapcsolat eleve egy sehová nem vezető, külsődleges vonzalmon alapuló (eleinte…), motiválatlan kapcsolat. Az, hogy ők is szeretnének valami idillt, valami harmóniát, olyasmi, amit, “egyszerű emberek” lévén, nem tudnak kifejezni, megfogalmazni, megbeszélni, csak gyereket csinálnak, mert biztos attól lesz ez. De az, amit Budéknál láttak, annyira finom, sok összetevős dolog, hogy szinte törvényszerű, hogy nem sikerül. És nem azért nem, mert beteg a gyerek.
    8. Roald Dahl novellái!

    Én még kérdeznék olyat, hogy:
    9. Milyen nyelvi eszközökkel szemlélteti a szöveg Jack társadalmi hovatartozását? Mi ennek a jelentősége a történet szempontjából?
    10. Mi a csend szerepe a szövegben?
    11. Mi a cím szerepe?
    Az angol címe Feathers, szerintetek van annak az ötletnek értelme, hogy ezt csak egyetlen betű választja el attól, hogy fathers? Vagy ez erőltetett?
    Szerintem nem mindegy, hogy pávád van, vagy egy-két pávatollad. Az egyikben van élet, a másikban nem.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

    • Fú. 🙂

      Engem nagyon megkapott, ahogy a gyerek rondaságát jellemezte. Ahogy szavai se voltak rá. És ahogy aztán Budéknál úgy kikupálódott, legalábbis tudták szeretni. Fran meg az elbeszélő a sajátját nem. (?)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Jack szégyelli. “De most már vigyázok előtte a számra. ”
        Bud pedig kedélyesen mesél róla.
        Bringasahegyen lenti felvetése érdekes: mi van, ha a gyereknek amúgy objektíve nincs is semmi baja, de a szülő belelátja a “bajt”?

        Kedvelés

    • 11. Soha nem véletlen az ilyen, ők mindenestül bírják a nyelvet, mindenről tudnak, és még többről is, mint ami nekünk eszükbe jut, amikor választanak. De ezt nem lehet lefordítani. Angol anyanyelvű írónak azért jó lenni, mert ezzel nem kell számolnia, amikor sikerművet, világhírűt ír.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Akkor, felbátorodván: van ez a rész, ahol a telefonbeszélgetést írja le. Az asszony felveszi a telefont, és azt mondja: “Hello” (az angolban ezt mondja. Milyen különös, hogy Jack nem emlékszik a nő nevére, mégis, az ‘Olla’ és a ‘Hello’ annyira hasonlítanak, hogy olyan, mintha a saját nevét mondaná, és Jacknek mégsem esik le.

        Kedvelik 1 személy

      • A páva színéről egyetlen-egyszer csak esik szó: “Ragyogó, vad szemét egyenesen rajtunk tartotta. A farkát felemelte – mint amikor egy nagy legyező kinyílik és összecsukódik. A szivárvány minden színe ott csillogott a farktollain.”

        Kedvelés

      • Egyetemen olvastam, de angolul.
        Az maradt meg, hogy borzasztó, borzasztó… Pont, mint abban a történetben, amit a magyaros módszertan-tanárnő mesélt: volt egyszer egy alacsony intelligenciaszintű tanítványa, aki fejlesztésre járt hozzá. Festményeket mutatott neki, és elemezték őket. Egészen addig, amíg meg nem mutatta neki a Kolosszus című festményt (amit sokáig Goyának tulajdonítottak, és csak pár éve derült ki, hogy nem ő festette), amire csak annyit bírt mondani a tanítvány, hogy ez borzasztó, borzasztó. És nem volt hajlandó elemezni.
        Kép: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Goya.colossus.jpg
        Na, abban az állapotomban én is kb ennyire voltam képes. Hogy ez borzasztó, borzasztó.

        Kedvelés

      • (Egyébként a festmény érdekes ellentmondást tartalmaz: a kolosszus maga az ellenség, vagy ő jön megvédeni a menekülőket?)

        Kedvelés

      • A színek!
        A páva ragyogó türkizéről szó sem esik, csak hogy “piros szemét le nem vette rólunk” és a végén, a sivárság, kiábrándultság, kiüresedés szakában “hogyan emelte fel a páva a szürke lábát”.
        És (a gipszfogsor sárgás ínyrészén kívül) csak a piros jelenik meg színként: a piros gyűrű a szivaron (“meg egy celofán, amire az volt írva, hogy fiú” – fiú lett és mégsem a kék szín jelenik meg!), vörös szárnyú feketerigók, karcsú, piros váza a tévé tetején, Olla élénkpiros arca (btw. “a _két arca_ élénkpiros” csak engem zavar?!?), a gyerek vörös arca, a páva piros szeme.
        És Fran szőke haja ragyog még!
        És színes tévé, basszus!
        (Na jó, vannak még a zöld-ségek: saláta, bab, paradicsom. De az angolban a bab színe sincs írva (“lima beans”). Ha pedig paradicsomra gondolok, pirosra gondolok 😉 )

        Kedvelés

    • “… és a végére feldereng, hogy az egésznek a furasága voltaképpen abban áll, hogy ez egy Olla és Bud által alkotott, saját maguk által kitalált, egyedi idill, olyan, amilyen Jacknek és Frannek nincs. Tehát azért érezték az egészet baljóslatúnak, mert ők ezt nem ismerik, nem élik át.”

      Nem ismerték fel a paradicsomot se növényként, se átvitt értelemben.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • 10. Mi a csend szerepe a szövegben?

      Jack és Fran találkoznak a számukra idegen környezettel: kisvárosi házak, páva, gyerek – ők is szeretnének ilyet, de először szembesülnek azzal, hogy hiányzik ez nekik, nem tudják megbeszélni sem. “Nem tudtam, mit szokás ilyenkor mondani. Fran se tudta. Abban azonban biztos voltam, hogy később Fran bőségesen fogja kommentálni.”

      A saját gyerekük születése után: letagadják egymás előtt és Bud előtt is, hogy nekik nem jött be az idill.
      Nincs átjárás a két család helyzete közt, Jack és Fran is két külön világban élnek:
      “De most már vigyázok előtte a számra. Tudom, hogy ezt ő is érzi, és örülne, ha nem így volna. Én is örülnék neki.”

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

  5. Hú. Többet kell olvasnom az írótól, ez az első és nagyon megkapott.
    Az egész kisvárosi, észak-amerikai hangulat, nem értelmiségi szereplők, kukoricaföld, bizarr vendéglátók, akik Nascart néznek.. Mintha egy nyolcvanas évekbeli thriller archetípusa lenne a felütésben. Aztán persze semmi olcsó izgalom, jön a gyomroy nyomasztás.
    A kérdéseken még gondolkodnom kell, mert birizgalják az agyamat, de válaszolni nem tudok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  6. 2. Milyen képzeteket kötsz a pávához?
    Szépség, hiúság, elegancia, céltalan dísz.
    Ezért olyan disszonáns itt a kukoricaföldeken, az értelen paradicsomok, a foglenyomat és a konzervdobozban kínált sósmogyoró mellett. Nascar nézése mellett, ami ugye elég egyértelműen meghatározza hogy kikről is szól a novella.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. 3. Mit jelképez Fran haja? Azt a külső dolgot amit a férje szeret benne. A díszt. Fran egy dögös melós csaj, aki megszokta hogy körülötte forog a világ, és marhára nem érdekli semmi magán kívül. Nem járnak össze senkivel, és nagyon kivan. Jól megvannak a férjével, nem akarnak plusz terhet.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Ezt én is így érzem. A hosszú haját megrázza, az “röpköd” a feje körül, … aztán a végén a páva eltűnik a képből, helyette a baglyok jelennek meg, Fran pedig rövid hajú lesz, és kövér.

        Kedvelik 1 személy

      • Nagyon igazad van.
        Lehetett volna Fran Jack pávája. Ha elvégzik az ehhez szükséges belső munkát, ha kialakítják a saját idilljüket. De semmi ilyesmit nem tettek.

        Kedvelik 1 személy

  8. A kiallitott foglenyomattal melysegesen egyutt tudok erezni: az ott a gyozelem szimboluma, az elviselt es lekuzdott fajdalome. Test es lelek egyarant: az alkoholista ferjtol es a kusza mosolytol valo szabadulas.

    Kedvelik 2 ember

    Hozzászólás ↓

    • De Olla mégis azt mondja: “– Azért van ott, hogy emlékeztessen rá, milyen sokkal tartozom Budnak.”
      Vagyis, nincs idill, mégsem, illetve nem úgy van idill. Olla minimum érzelmileg függ Budtól, de a fizikai izolációban tulajdonképpen anyagilag is. Meg hát el is mondja, hogy a fogsort Bud fizette.
      Ugyanakkor ez úgy jelenik meg, hogy Bud törődött vele, érdekelte, hogy neki mi a fontos. Mint ahogy a pávánál is.
      Szóval nem fekete-fehér ez sem.

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

      • Persze, nem fekete-fehér. De a fájdalmat mégis Olla viselte el, még ha Bud finanszírozta, akkor is.

        Kedvelés

  9. 4. Milyen más bizarr tárgyak, történések jelennek meg a vendégség idején?
    Ez lehet hogy csak kulturális különbség, de számomra az egész vacsora bizarr. A férj italt hoz mindenkinek, a feleség magának hogy egy üveg gyömbéritalt. Konzervdobozban kínált sós mogyoró, tej a vacsora mellé. Az először látott vendéggel autóversenyt néznek. Hiányzik minden szertartásosság a kellélekben. De ez lehet hogy csak a kulturális különbség.Vagyis én is éltem már át hasonló vendégségeket, de leírva, novellában mégis nagyon üt az egész sivárság és igénytelenség.

    Amúgy Bud is alkoholista, csak gyógyult. A Felsőbb Hatalomhoz szóló fohász az Anonim Alkoholisták szóhasználatát idézi.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Minden novellahős és maga Carver is alkoholista volt.Kedélyesen, az élet kellékeként ábrázolja, és mindegyik novellájában isznak, néha ez a kapocs köztük, máskor rámegy az életük.

      Tanulmány:
      Alcohol, Emotion, and Tension
      in Raymond Carver’s Fiction

      http://www.bu.edu/writingprogram/journal/past-issues/issue-7/simpson/

      Másik cikk:
      https://www.theguardian.com/books/2013/jul/20/why-do-writers-drink-alcohol

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez nagyon érdekes. A Higher Power említéséről nekem is beugrott az AA, de msost utánaolvastam kicsit meg újraolvastam a novellát is az italok szerepére jobban odafigyelve, és elég egyértelmű, hogy Bud gyógyult alkoholista, mint Carver az élete utolsó tíz évében (felesége beszámolója: https://www.utne.com/community/outofthedrink ). Nekem úgy tűnik, az elbeszélő tudja is ezt róla, ezért nem reagál egyérteműen Fran javaslatára, hogy vigyenek-e bort, hagyja abba ő is a sörivást és kér tejet a vacsorához, meg szerintem Ollát is az önsegítő csoportja révén ismerhette meg, ez is magyarázza, hogy valódibb a Bud és Olla közötti meghittség, mint az a fajta kellemes, de felszínesnek bizonyuló intimitás, ami Franék között van az elején még. Tényleg, mi a neve az elbeszélőnek? Bud neve ezerszer elhangzik a történetben, Fran, Olla, Joey, Harold is gyakran meg van nevezve, de őt mintha senki se szólítaná a nevén, mintha csak a honey lenne. Vagy csak nekem nem maradt meg a neve?

        Kedvelés

      • Ja tényleg. Rémlett valami nagyon egyszerű, egyszótagú név, de ahogy átfutottam a pdf-et, nem vettem észre, viszont feltűnt, hogy a többiek neve milyen hangsúlyos.

        Kedvelés

    • A konzervdobozban a mogyorók szerintem rendben van, mármint az legalábbis, hogy dobozos, egyszerűen ez (volt?) a szokásos bolti csomagolása ott és akkor, és ez nem az a társadalmi osztály, ahol kiteszik külön üveg- vagy porcelántálkába, mint ahogy Magyarországon is sokan csak a bolti zacskójában tennék ki.

      És szerintem itthon is tök szokásos (már ahol persze), hogy a férj ad a vendégeknek inni, a feleség meg intézi a saját innivalóját, főleg, ha még az is benne van, hogy a vendégeket alkohollal kínáljuk meg, a férj meg vszeg tudja a feleségéről, hogy azt ő nem kér. (És mivel a ginger ale egy olyan innivaló, amelyik _minden_ háztartásban van, a vendégek kérhettek volna azt is még úgy is, hogy nem lett eleve felkínálva, mint ahogy a víz sem meg a tej sem. Ezek alapdolgok.)

      Szóval én nem kulturális különbségnek érzem az egészet, max társadalmi osztálybeli különbségnek, vagy még az sem, csak neveltetés kérdése, sőt, ennél is tovább megyek, csak szokás kérdése (nekem ebbe a körbe tartozik még a nézett TV-műsor nem kikapcsolása is, ez itthon ugyanúgy megy).

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  10. 6. Mi lett a baj? Van ennek valami racionális magyarázata? Sejtetted, hogy ez lesz?
    Fran és a férje jól megvoltak a maguk egyszerű módján. Nem akartak gyereket, talán nem véletlenül érezték így jónak. A beszélő le is írja, hogy már ott érezte hogy az életében minden keres, most a legboldogabb. (Itt sejtettem hogy baj lesz, ha ez a sivár vendégség a csúcs). Megkívánták a családi életet. Nekem az a sejtésem hogy versengtek, a bizarr pár ronda gyerekét látva a szép és rideg Fran saját, szép gyereket akart. Fran nagyon haragszik arra az estére, amikor a szokatlan vendégeskedés kibillentette a megszokott napokból, mégis gyerekre vágyott, és a gyerek nem olyan lett mint amilyet elképzelt. Már tetszeni sem akar, beszélni sem akar a férjével.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  11. 8. Van olyan novella, novellista, szövegvilág, amelyre emlékeztet téged ez a darab?
    Ciki, nem ciki: a bevezető rész, a hangulat Stephen Kingre emlékeztet. Lehet hogy csak a tipikus amerikai közeg, nem tudom.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. 3. Nőiség, külső szépség. A mű végén levágja: lány-asszony ellentét.

    4. A megszakított hívás említése. Különös állat az ablakban, amit Fran denevérnek hitt.
    A páva maga. Mindkét nőt lenyűgözi, a férfiak viszont nem szeretik, Jack egyenesen viszolyog tőle. “És akkor hallottuk azt a borzalmas rikoltást.” Ez az első mondat a páváról. Az “és akkor” nyelvileg is jelzi, hogy ez fontos pillanat, lesz még szerepe az állatnak, és valószínűleg nem pozitív.

    5. Az anyád ne sirasson! Nem tudom, mi volt az angolban, de lehet, hogy nem véletlenül választotta pont ezt a káromkodást fordító, a (gyerek miatt) síró anya utalhat a jövőre. Kicsit ki is lóg a szövegből.

    (Jó, hogy van megint közös olvasás! Nincs sok időm mostanában, de ezt nem tudtam kihagyni.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Nagyon kevés időm volt az olvasásra. Nálam még nincs vakáció, ma volt ugyanis a nyolcadikosaimnak a számítógépes elosztása: a leendő középiskolájukba ma derült ki, hogy bejutottak-e, s ha igen, hová… Na, de itt vagyok!!! Köszönöm a türelmeteket!
    1. Mivel világirodalom hangzott el, csak EAPoe jutott eszembe. Tovább nem is gondolkodtam. De ahogy beírtam a kommentet, és kezdtem olvasni a sokféle madrat, megijedtem, gyorsan kiléptem a blogról írni, hogy ne befolyásoljon az a sok minden, amit már írtatok.
    2. Páva talmi csillogás, díszes, de üres. A színei. Nagyon szeretem az ívét meg a mintázatát a farktollának. Szem a neve a mintának. Az a fényes zöldes kék az egyik kedvenc színem. Ronda (nem jó szó…) a hangja. Ettől disszonáns (erre sem találok jobb szót) a megjelenése. Bent a házban… Nem fér. Valószínűleg nem tudj kinyitni a farkát, azért hangzik a kártyakeverés hangja a tollaitól.
    3. Haj. A hosszú páva-farktollakra gondoltam, mert elolvastam a kérdéseket, aztán olvasás közben attól, hogy repül a haja, olyan madárszerűnek láttam a nőt. Őt hittem a pávának. Nem tudom, mit is jelképezhet…
    4. Az első fura dolog, hogy minden olyan békés, meg szép, meg nyugodt, és mégis azt mondja, hogy nem jártak még arra, az istenit. Olyan oda-nem-illő. Bizarr még a hattyú alakú hamuzó, hogy a hátán van a nyílás, mint egy perselynek. A foglenyomat, és az, hogy a tévé tetején tartják. Hogy milyen rondán beszél a pávával, meg a páváról Bud. Olla neve is furcsa: köszönés… Holla… Hogy tejet isznak az étkezéshez. Hogy milyen módon dönti el Fran és Jack, hogy mit vigyenek ajándékba, meg a házikenyér is. Hogy folyton piros az arca… Hogy tudják, hogy csúnya a gyerek, és várják a reakciót, de mégis… Ezt elképzelni sem tudom, hogyan lehet megoldani vagy feloldani, hogy gyerekről beszélni.
    5. Lesz valami baj… Amikor legelőször elhangzik az „az istenit”. Aztán a páva első kiáltása, amit rögtön a gyerekkel köt össze. Majd, amikor nem engedik elsőre látni a gyereket.
    6. Nem tudom, mi lett a baj… Talán, hogy sosem akartak gyereket, és mégis lett. E miatt a látogatás miatt lett… Erre nagyon kíváncsi vagyok! Ha ez a „baj”, akkor erre csak „irracionális” magyarázat van. Hogy az anyai ösztön még egy csúnya kisbaba láttán is előjön. (Furcsa, mert nálam biztosan nem! Én minden kisbabától húzódozom. Csak a saját gyerekeimet babusgattam féléves koruk előtt. Belőlem hiányzik az a fajta ”jajegyemmegdearanyosfelvehetem” reakció.
    7. Ezt kihagyom egyelőre, újra kell olvasnom, nem éreztem…
    8. Nem emlékeztetett senkire, semmire. Vagy nagyon messze vannak az emlékeim, vagy nem is olvastam ilyent…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Most olvastam újra, és nehezen, de megtaláltam a bajt. De azért köszönöm! Ami pedig a 7. kérdést illeti, annyira jó, ahogy Rita fent ír róla!!! És igen, (csak nagyon keveset olvastam tőle, de) Roald Dahl-nak a “Man from the South” című novellája jutott eszembe.

        Kedvelik 1 személy

      • Az angol nem durva, valóban, benne van a beteljesülés (fill me up), meg az elemi erő… de a magyar fordításban nem találom a szexit sem, a szeretetet sem, sőt mozdulatlanságot éreztem első olvasatra, nulla egymás felé fordulást, mivel csak “feküdtünk” van.
        Még valami – lehet, nem kellene, de már egyszer elkezdtem leírni, kitöröltem, de most megint nem hagy nyugodni.
        “– Az istenit azoknak az embereknek meg a randa gyereküknek – ezt fogja mondani Fran, minden látható ok nélkül, amikor késő este tévézünk. – És milyen büdös volt a madaruk! – teszi majd hozzá. – Te jó ég, kinek kell egy olyan?! – ezt is fogja mondani. Sokszor beszél ilyesmit, pedig az óta az egyetlen alkalom óta a színét se látta Budnak és Ollának.”
        Amikor először olvastam, csak megakasztott. Amikor másodszor olvastam (kerestem, hogy mi is “a baj”), arra gyanakodtam, hogy a “would”-ot fordították rosszul. Megkerestem az angol eredetit, és lám, “will” van. De akkor is valamiért furcsa a magyarban ez…

        Kedvelés

      • Magyarul fura tényleg a jövő idő. Az elbeszélő a willt itt abban a jelentésben használja sztem, mint ahogy a wouldot is használják (adott esetben idegesítően ismétlődő szokás), de benne van az előreugrás is talán itt, magyarul viszont ez a direkt forditás sok itt sztem.

        Kedvelés

      • “Szerintem elemi és szexi. Itt szeretik egymást.”
        “Honey, fill me up with your seed!” – így egészében nem érzem ennek a mondatnak a hangulatát, de a “honey” (az esetleges felszínessége, személytelensége ellenére is) bensőségességet sugall, a “fill me up” pedig elemi. És azon az estén _tényleg_ szeretik egymást: van egy keretes szerkezet, hogy Fran a kocsiban Jack térdére teszi a kezét – érkezéskor inkább csak (a pávarikoltástól való) ijedtében húzódik közelebb, de hazaúton végig ott nyugtatja a kezét. Jack is mosolyog magában, “Alig vártam, hogy kettesben maradjunk Frannel, és elmondhassam neki, mit is érzek.” Akkor este a vendégség után igazán összetartoznak.

        Kedvelés

  14. Előre szólok, műveletlen vagyok. A kérdésekre gugli nélkül válaszolni se tudok.

    Rettenetesen tetszett. Tudom, ezt senki nem kérdezte. De a szavak, és a szereplők, annyira azokat a narancssárga filmeket hozza vissza, amik gyerekkoromban mentek a tv-ben, ez a novella is olyan narancssárga mint azok a filmek. (De nem kék mert az thriller, olyat csak anyáék nézhettek este.) És úgy beszélnek mint az akkori magyar szinkron, káromkodnak is, „naná”, “teljesen eldugultam”, “dögös“ kimásolhatnám az összes párbeszédet, vagy mondjuk az első négy mondatot. Ahogyan narrál a mesélő, az is annyira. (és nem találtam meg a neten mikor fordították, pedig nagyon kíváncsi lennék, hogy ezt mostanában fordították pont ilyenre? Fogadok, hogy mostanában, mert az “x-szer” inkább mostani) A hangulat is pont olyan, a csávót Budnak hívják!! Fran!!! És tudom, hogy vannak felöltözve, az autójuk, a ruhájuk, mindent, ami nekem döbbenet, mert általában nem szoktam tudni soha kornak megfelelően elképzelni a könyvszereplőket.
    A feszültség is úgy jön, mint a Ragyogásban, vagy volt anyának egy olyan könyve, ami arról szólt, hogy a nő elmenekül a gyerekével a szadista férjétől, pont az a tipusú feszkót kapom tőle, az „Ez eddig egál”-nál már beüt, pont olyan, mint azokban a filmekben, mint például a Szűnj meg fred-ben, mostanában nem ilyenek a filmek, istenem, milyen öregember vagyok, az az igazság, hogy nem tudom megállapítani, hogy azért érzem-e így, mert gyerekkoromban néztem ezeket és érzékeltem, hogy valami van, de nem érthettem meg miről szólnak igazából. Gyerekesek is voltak, másrészt meg volt bennük valami ijesztő és misztikus is.

    Ebben a novellában is a hideg kivert, amikor nem akarták megmutatni a gyereküket, biztos voltam benne, és rettegtem, hogy fogyatékos. Száll a kakukk fészkére meg Virágot Algernonnak. Stephen King könyvekben is szokott rejtegetett-fogyatékos-gyerek szál lenni. Tudom, hogy ponyva, de hát ezekről a nyomasztó 80-as 90-es évekről beszélünk, ponyva és a suhi melegítő. Valamiert nagyon rá voltak izgulva a pszihológiara a kora 90’es évek filmjei, de közben a humoruk, meg a hülye átgondolatlan történések, mintha direkt gyerekeknek készítették volna őket. Mit akartak tőlünk, gyerekektől? Ezt a gyerekkorom hülye szorongását adja vissza a novella. És órákon át tudnám ezeket a filmeket fejtegetni. Amit nem kérdezett senki…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A lényeg, hogy élmény legyen.
      Sokan gondolják, hogy ami nyomasztó, az akkor nem is “tetszik”.
      Sokan intéznek el izgalmas szövegvilágokat azzal, hogy “tetszik”.
      Jókat írsz. Igen, narancssárga.
      2009-ben publikálta itt a fordítást a Kétezer.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Jaj, nagyon tetszik, amit írsz, szeproza! Én annyira görcsösen igyekeztem google nélkül a kérdések mentén olvasni, gondolkodni, hogy majdnem elveszítettem az élményt! Azt hiszem, holnap még egyszer elolvasom a novellát, majd jövök, hogy olvassam a többi kommentet is!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Már alig várom, hogy legyen legközelebb! Miattam nem fontos később adnod a kérdéseket! Lehet, hogy van, akinek jobb, ha vannak kapaszkodók. Én nem fogom előre elolvasni azokat, megértettem, hogy nekem nem szabad. Csak annyira régen nem beszélgettem olvasmányélményről, hogy nem tudtam, “hol kell megfogni a kapa nyelét/végét”. De pontosan ezért esett nagyon jól ez a mai este/éjszaka. Köszönöm szépen!

        Kedvelés

  15. 1. A szarkákról (magpie) van egy angol mondóka, azt a Carpe Jugulum című Pratchett könyvben is emlegetik – a látott szarkák száma jósol fiút, lányt, esküvőt, temetést, stb.
    https://en.wikipedia.org/wiki/One_for_Sorrow_(nursery_rhyme)
    Remélem, hogy Sir Pratchettre is lehet hivatkozni 🙂 szerintem zseniális.

    Valamelyik magyar ifjúsági regényből emlékszem egy olyan jelenetre, hogy az egyik lány elkiáltja magát az erdőben, hogy kakukkmadár (?) hány évig élek én? és számolja az utána következő rikoltozást, aztán szorong, mert kevés (és talán utána mintha meg is halna)…ez rémilk valakinek?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • De jó! Azt hiszem, gazdag angolszász madárügyi motívumok vannak!

      Riddle
      I saw a peacock with a fiery tail,
      I saw a blazing comet drop down hail,
      I saw a cloud wrapped with ivy round,
      I saw an oak creep upon the ground,
      I saw a pismire swallow up a whale,
      I saw the sea brimful of ale,
      I saw a Venice glass full fifteen feet deep,
      I saw a well full of men’s tears that weep,
      I saw red eyes all of a flaming fire,
      I saw a house bigger than the moon and higher,
      I saw the sun at twelve o’clock at night,
      I saw the man that saw this wondrous sight.

      És:
      Peacock Finger Family

      Daddy finger, daddy finger, where are you?
      Here I am, here I am. How do you do?

      Mommy finger, Mommy finger, where are you?
      Here I am, here I am. How do you do?

      Brother finger, Brother finger, where are you?
      Here I am, here I am. How do you do?

      Sister finger, Sister finger, where are you?
      Here I am, here I am. How do you do?

      Baby finger, Baby finger, where are you?
      Here I am, here I am. How do you do?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Agatha Christie: Egy marék rozs
        ebben van egy mondóka
        (“a well-known English nursery rhyme” a wiki szerint):

        Sing a song of sixpence,
        A pocket full of rye.
        Four and twenty blackbirds,
        Baked in a pie.

        When the pie was opened
        The birds began to sing;
        Wasn’t that a dainty dish,
        To set before the king.

        The king was in his counting house,
        Counting out his money;
        The queen was in the parlour,
        Eating bread and honey.

        The maid was in the garden,
        Hanging out the clothes,
        When down came a blackbird
        And pecked off her nose.

        Hat hatosról énekelj,
        Egy marék rozs a zsebben, ó,
        A pástétomban két tucat
        Feketerigó.

        Hogy fölszeletelték, trilla kelt,
        Hu-huncut a bíró,
        A király asztalára kerül
        A két tucat rigó.

        A kincstárban ült a király,
        Latolta, mennyi a pénze,
        A királyné a szép szalonban
        Mézet kent a kenyérre.

        Teregetett a kiscseléd,
        A kertben, csudajó,
        Pisze orrába belecsípett
        Egy feketerigó.

        Kedvelés

  16. Most elolvastam a kommenteket is, és azta. Hát, nagyon köszönöm, hogy ezt mind leírtátok, mert én valószínűleg soha nem tudtam volna ilyen jól és ennyi oldalról megfejteni, és rengeteget hozzáadott

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. 1 – baljós madarak:
    irodalmi műveltségem jórészt erről a blogról származik, szóval mást nem tudok mint a sirály.
    Ezen kívül még eszembe jutott a rút kiskacsa Ollával és a csúf kisbabával kapcsolatban. Az világirodalomnak számít?
    Google “baljós madár” 2. találat:
    “Mért vijjog a saskeselyű?
    Mért szállong a turul s ölyű,
    Hadintéző, baljós madár,
    Széles Dunának partinál?”
    Madárhoz kötödő fogalmak még:
    hírhozó, lélek, közvetítő, szabadság
    2 – pávához köthető képzetek:
    Különleges, ritka, érthetetlenül öncélú szépség –>bizonyíték isten létére.
    Pávát csak kedvtelésből tartanak, ezért úri huncutság. Előkelő.
    Angolszász vonatkozás: gőzöm sincs, csak tippelek: az arisztokrácia köreiben dívott a birtokokon pávát tartani. (?)
    Amúgy a páva és tolla a képzőművészetben korszakokon és kultúrákon át ihlette meg az alkotókat. Ráadásul a pávaszem (a minta a tollvégen), úgy néz ki, mint egy éppen megtermékenyülő petesejt.
    A páva önmagában egy nagyon sűrű szimbólum. Még sokáig lehetne fejtegetni.
    3 – Fran hosszú haja: Fran koronája, éke, mint a páva tolla. Macerás, mégis szereti. Unalmában, zavarában az ujja köré csavarja – kapaszkodó. Identitás. Közben idegesíti is a haja, ha ennek hangot ad, a férje szeretetmegvonással zsarolja. A levágás korábbi önmaga teljes elvesztése, korábbi értékrend teljes átrendeződése, lázadás a férj ellen.
    A fésülködés közbeni szertartás a kapcsolat legintimebb, legegyedibb része.
    4 – bizarrságok a vendégsébben:
    Bud haja vizes. Melegítőben vacsorára? Kéz köré tekert kötény? Kisgyerekes családnál a nappaliban nélkül rágyújt a vendég?

    A vendégség alatt Jack és Fran olyan destruktívan viselkedik. Bud és Olla kicsit furák ugyan, mégis lazábbak tudnak lenni, próbálnak őszintén kommunikálni, oldani a hangulatot, míg a másik páros kifejezetten kellemetlen hangulatot teremt. A zavarukat Jack nem tudja, Fran meg nem akarja elrejteni. Ezek után teljesen váratlan fordulat Fran érdeklődése a kisgyerek iránt.

    Fran mintha passzívabb szereplő lett volna a kapcsolatban, de nem jelleméből, inkább szerepéből adódóan. A vendégség alatt, mintha meggyőződött volna Jack alkalmatlanságáról, ami után magához ragadta a cselekvő szerepet, döntött és kifejezte akaratát: legyen gyerek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Pávát csak kedvtelésből tartanak, ezért úri huncutság. Előkelő.”
      És Olláék gyakorlatilag kutya helyett tartják. Bus úgy beszél vele, mint ahogy kutyával szokás, kedélyes disznóságokat vág hozzá. Olla említi, hogy ugyanúgy jelez, mint egy kutya. A gyerekkel ugyanúgy játszik, olyan kapcsolat van közöttük, amit kutyával “szokott” az ember kialakítani. A neve is Joey – egy pávának?? Azt képzelnénk, hogy valami fennkölt, Edward király, nem? De hogy Joey!
      Tehát szerintem EZ a páva Budék egyedi, megismételhetetlen sajátosságának a szimbóluma. Másnak nem lehet ÍGY pávája. Ők kitalálták ezt maguknak, de ezt nem lehet csak úgy lemásolni. Hogy csinálok egy gyereket, és akkor nekem is lesz ugyanilyenem. Ahogy Fran szidja a pávát, hogy milyen büdös volt, nem is kéne – abban benne van annak a keserűsége, hogy de igen, nagyon is kellett volna, csak ők nem végezték el az ehhez szükséges melót, nem alakították ki a saját idilljüket, nem szerezték meg a saját pávájukat.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Lemásolni. Tudjátok, mi jutott eszembe? Az eredeti pávás ötlet egy magazinfotóból jött. Az is egy másolat. Ez a páva a másolat másolata?
        Erről pedig eszembe jutott a fogsor. A fogsor is egy másolat. És arról van szó, hogy ez a fogsor megjelent volna egy magazinban. Megint egy magazin, és megint a másolat másolata.

        Kedvelés

  18. 1. Bagoly, kuvik.

    4. Nekem minden bizarr Fran és főleg az elbeszélő körül. Mintha még sosem jártak volna vendégségben, nem tudják, mit illik vinni és viselni. Még sosem jártak a környéken. Mintha nem láttak volna még térképet. Sőt, mintha még sose telefonáltak volna más embereknek. Beszélgetni sem nagyon tudnak. Bud a barátja, de semmilyen közös témájuk nincs. Nekem rejtély, ez a fickó hogy szedte össze a feleségét, teljesen analfabéta az emberi kapcsolatokban. Azt gondolom, ha pávánál és fogsornál jóval hétköznapibb dolgok történnek ott, azzal sem tudtak volna mit kezdeni.

    Az “űrítsd belém a magodat” magyarban kifejezetten biblikus.

    6. Nekem vannak kételyeim, hogy itt bármi “baj” lenne. Nézik a tévét, a nő meghízott, a gyerekük kicsit hülye. Azelőtt is a tévét nézték, ez a fickó két épkézláb mondatot nem tud összerakni, egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy tényleg baja van a gyereknek, vagy csak ő látja így a saját szűrőjén keresztül.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • 8. Tar Sándor jutott eszembe, az ő hősei ennyire eszközhiányosak.

      3. A hosszú haj a minden ebben a történetben. Amit szeret a feleségében, ami lelkesíti, ami összeköti őket, ami különleges az életükben, ami kicsit felemeli őket az “eszünk, tévézünk” síkja fölé, amikor gyengédek egymáshoz, amikor a jövőre gondolnak…

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

      • Egyébként köszönöm a lehetőséget, olvastam az egész kötetet vagy hét éve, de nekem rettenetesen idegen ez a világ. Olvastam egy elemzést arról, mennyire nehéz ezt a fajta primitív nyelvhasználatot még lefordítani is, a magyar fordítók már restellik egy 8 oldalas szövegben 267-szer leírni, hogy “mondta”, és szinonimákat tesznek be, meghamisítva ezzel a szöveg szellemét, pedig nála bizony a “said” van leírva minden egyes mondat után.
        A “Joey már nem szerepel a képen” szerintem nem jó fordítás.

        Kedvelés

      • Kukorellynek is vannak ilyen szövegei, ahol az elbeszélő teljesen alkalmatlan a feladatára, nincsenek nyelvi eszközei, véleménye, élményei, az a típus, aki kettest kapott volna fogalmazásból.

        Kedvelik 1 személy

      • 8. Az elbeszélő szó- és fogalomhiányára tényleg szuper párhuzam Tartól mondjuk A mi utcánk. És az amerikai hagyományból Faulkner sejlett fel , A hang és téboly.

        Kedvelés

    • “Nekem vannak kételyeim, hogy itt bármi “baj” lenne.”
      De szarul érzi magát, szégyenkezik, titkolódzik.
      Bud is ugyanolyan eccerű ember, de ő “boldog”, büszke. Nem?
      Szerintem nem az a lényeg, hogy a gyereknek tényleg baja van-e. Ha nincs baja, annál rosszabb, nem? Mert az apja meg van róla győződve, hogy igenis van. Én ismerek olyat, akinek a gyereke nem pont olyan, amilyet elképzelt (de olyan szinten, hogy nem pont olyanokat mond, hanem “furcsákat”, meg kitalál dolgokat, egy négyéves!! hát ki hallott ilyet!!), és orvostól orvosig hordja, hogy valaki végre mondja azt, hogy baja van a gyereknek, mert ha nem, az azt jelenti, hogy ilyennek kellene elfogadni… a szülő pedig erre képtelen… nagyon szar ám mindenkinek, és mindenki pocsékul érzi magát a helyzetben, és felőrli a családot. Hát még, ha eleve nem is volt különösebb alapja az egész kapcsolatnak, csak a haj, vagyis a pávatollak. De páva nem volt.

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

      • De fura ez is: “…eleve nem is volt különösebb alapja az egész kapcsolatnak, csak a haj, vagyis a pávatollak. De páva nem volt.” Tényleg Fran is eltűnik, a páva is csak eltűnik. Felmegy fára, és többé nincs, csak helyette a baglyok…

        Kedvelés

  19. Engem a Kosztolányi-novellákra emlékeztet ez, a Fürdés, A kínai váza és a Pacsirta világát idézte, nekem a hétköznapi élet tragédiáiról, sorsszerűségéről és az ezt reflektálás és érzelmi tudatosság nélkül elviselő kisemeberkről szólt ez a novella. Tényleg baljós, és végig érezni, valami rossz fog történni, csak nem ott és nem azokkal, akikkel vártam. Attól tartottam, a páva fog megtámadni valakit, Frant vagy a gyereket, és ezért elintézik (találkoztam túra közben egy vadászlaknál váratlanul pávával, elég ijesztő, ha az ember nem számít rá, gyerekkoromban pedig megtámadott nagymamáméknál egy különösen kakas, aki aztán a levesben végezte, meg a háremét féltő gúnár is párszor megkergetett). De fokozatosan kiderült, nem a fura vendéglátókkal lesz gond, hanem a semmi furát, semmi egyénit nem csináló vendégekkel, akik vágyni kezdenek olyasmire, ami nem igazán való nekik, mert ők nem tudják mindenestül elfogadni, megszelidíteni a maguk “csúnya gyerekét”, szépségéért vágyott, de csúnya hangú, nyűglődéssel is járó páváját. Angolul olvastam először, a conniving streak magyar fordítása szerintem félreértés, nem örökletes baja van, hanem a viselkedése, jelleme a gond, görbe utakon jár, valami nem stimmel vele, nem megfogható a probléma, lebegtetve van, hogy pontosan mitől is egy istencsapása ez a gyerek, csak annyi világos, hogy meghaladja a szülők szeretetre való képességét.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nekem most már nagyon gyanús, hogy ez félrefordítás, és itt arról van szó, hogy a gyerek nem “beteg” vagy ilyesmi, hanem van benne valami, ami nem megfelelő, azaz nem teljesíti be a reményeket. A Collins definíciója: If you describe someone as conniving, you mean you dislike them because they make secret plans in order to get things for themselves or harm other people.

        Kedvelés

      • A streak nekem a mean streak kifejezesből volt ismerős, olyanokra használják, akikből időnként kitör a vadállat vagy szeretnek szemétkedni, a conniving nekem is csak rémlett, a szótár szerint “to cooperate secretly in an illegal or wrongful action” és “to scheme, plot”. Amikor először olvastam a fordulatot itt, bennem Kevint meg a Fifth Childot idézte, de úgy, hogy nem tudni, tényleg a gyerek ekkora gond-e, vagy az, ahogy ezt a szülők megélik, nem tudni, mekkora stiklikről van szó. Ők nem tapintatból nem beszélnek róla, hanem mert kínos es nem tudnak vele mit kezdeni. Meg már egymással sem. De nem tudni, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, és már át is értelmezik, hol is romlott el. Es egyszerűbb a “végzetet” okolni.

        Kedvelik 1 személy

    • Igen, Kosztolányi is szikár, sok részletet leír, nem mindig derül ki, mi miért jelentős, és minden konkrét borzalom nélkül nyomaszt.

      Mint Poe novellái, de ott van borzalom és ópiumhatás is. Itt csak alkohol leng a szöveg fölött.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • “lebegtetve van, hogy pontosan mitől is egy istencsapása ez a gyerek, csak annyi világos, hogy meghaladja a szülők szeretetre való képességét.” Ez de jó!

      Talán az az istencsapása, hogy nem akarták igazán. Vagy csak olyan torz vágyból, hogy “lehet nekünk is, és a mienk szép is lesz”.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez nagyon jó, hogy “istencsapása ez a gyerek”!
        Én még arra fűznék egy gondolatsort, hogy “Fran úgy tekintette azt az estét Budéknál, mint a változás kezdetét. De tévedett. A változás később történt.”
        Tehát nem a gyerek fogantatása és születése volt a baj.
        Vagy tényleg a gyerekkel volt valami baj, de mivel “később történt”, nekem ez nem születési rendellenességre utal, hanem arra, hogy a szülők baszták el az egész gyerek(nevelés)-projektet.
        Vagy egyáltalán nem a gyerektől indult a baj. Hanem simán a párkapcsolatukat baszták el, de már a gyerekes időben, és így nagyon könnyű volt a gyerekre kenni.

        Kedvelés

  20. 1. Tudsz baljós madarakat a világirodalomból? Ez a szöveg azzal a hagyománnyal “beszélget”

    Bagoly, keselyű, varjú, holló (crow, raven)-mint halált hozó, túlvilági hírnökök, egyben bölcsesség szimbólumai is.

    5. Hogyan, a szöveg mely pontjain és milyen eszközökkel érezteti az elbeszélő, hogy lesz valami baj?

    Négy stoptábla a kereszteződésben, keselyű méretű madár, baljós rikoltás. (ennek éles kontrasztjaként a mennyország madara – kertben növő paradicsom- és mindez az Olla és Bud látásmódja, a vendégeknek ez furcsa és idegen) A babára utaló jelekből sok van, amikor azonban találkoznak vele, kiderül, hogy nem olyan amire számítottak. (Fran ennek ellenére is élénken érdeklődik, és a pávához hasonlóan eljátszik vele) A telefonhívás, amikor nem tudja a feleség nevét, csak a cimborájához kapcsolódik, Ollától elzárkózik.

    8. Van olyan novella, novellista, szövegvilág, amelyre emlékeztet téged ez a darab?
    Szerb Antal Pendragon legendája jutott eszembe róla (de az regény), meg a már említett Héja nász az avaron.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  21. Végre, végre! Nagyon köszönöm, hogy így, a nyári lustulásban kaptam intellektuális élményt! Nagyon vártam az együtt olvasást, szuper ötlet volt ismét!

    Az jutott eszembe elsőre, hogy az angolszász irodalom tényleg mennyire gazdagon használja a madár-szimbolikát. Egyszer írtam anno egy dolgozatot a Great Expectations-ről, ott a magpie, a szarka volt az egyik szimbolikus madár, és mikor szakirodalmat olvastam hozzá, egy univerzum nyílt meg.

    A madarak az irodalomban témakörben pedig Süskind A galambja és Wharton Madárkája ugrott be, elképesztő képek vannak ezekben.

    A kommentekben minden fontosat leírtatok, nekem még egy jutott eszembe. (Igaz, hogy végeztem magyar szakot is, de 10 éve nem foglalkozom vele, úgyhogy már amatőrnek számítom magam, bocs a kezdetleges fogalmazásért előre is.)
    Szóval hatalmas élmény volt anno olyan prózát olvasni, amiben az elbeszélőnek korlátozott a kompetenciája. Az omnipotens elbeszélőtől már herótom volt, és első nagy élményem ilyen szempontból Faulkner volt, A hang és a téboly. Ő időnként elmegy a végletekig, sztori nincs is, csak a benyomások, érzetek, szagok. És a dél. Ez jutott most is eszembe. A déli nő. Aki semmi mást nem tud, csak hogy szép haja van, és időnként süt. Itt valami olyan elbeszélő mesél, akinek nagyon korlátozott rálátása van az életre, be van szűkülve a kispolgári létbe, emberi kapcsolatai nem nagyon vannak, telefonon nem tud kibontakozni, de az autóversenyhez gazdag szókincse van, mert tévét néz eleget. Szerintem ezek az emberek a kétezres években nem tévét néznének együtt, hanem telefonon vagy laptopon vicces videókat, külön-külön.

    Az elbeszélőről lehet sejteni, hogy nem egy szuperintelligens, szimpatikus fickó, a párkapcsolata pedig igencsak sivár. Bud kapcsolata szerintem is sokkal gazdagabb, van benne valami heroikus, míg az elbeszélőéről nem lehet sokat megtudni. Nem vagyok biztos benne, hogy boldogabbak lennének egy egészséges gyerekkel…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Említed a déli nőt, én meg azon gondolkodom, hogy Fran szőke haja és svédnek becézése lehet e utalás a páva ellentmondásosságára. Ugyanúgy a vörös szárnyú feketerigók is furcsák a szövegben, mintha erre is épülne a Rita által említett uncanny valley.
      Vagy az egész csak az elbeszélő megfogalmazásának sutaságát illusztrálja mint a töknek nézett paradicsom?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez engem sem hagy nyugodni 🙂 Milyen a déli nő? Szenvedélyes, puha, mosolygós, stb És az északi? A svéd? Hideg, távolságtartó? Ezek közhelyek persze. De lehet, hogy Fran egyszerre déli- és északisága az elbeszélő meglehetősen ügyetlen jellemzési kísérlete, és ez jelzi is, hogy valójában nincsenek fogalmai a feleségéről (csak annyit érzékel, hogy néha ilyen, néha olyan – lásd a gyerek fogantatásának pillanatát is). A felületet, a láthatót érzékeli, de nem tudja összerakni egységes képpé (mással is így van, írtátok is). Nincs hozzá gondolata, ötlete. Ahogy később a saját gyerekükhöz, a változáshoz sem.

        Kedvelés

      • A déli nő kérdéséhez – nem hiszem, hogy a “déli” olyasmi, mint amit Európában értünk alatta (mediterrán, szenvedélyes, sötét hajú, stb.), hanem inkább a déli államokból való, talán Tenessee, South Carolina, Appalache-hegység. Olyan vidékek, amelyeket “hillbilly region”-nek gúnyolnak. Esetleg Texas?
        Érdekes, hogy sokan írjátok, hogy a Bud-Olla páros valahogy kialakított valamifajta idillt. Nem tudom, ahogy elképzeltem őket, ugyanúgy fájt nézni az ő párosukat, mint Franéket. Az életük bizarr kellékeinél (páva, fogsor) jobban zavart Olla folyamatos pirulása, olyan, mintha mindenért, a létezéséért is bocsánatot kérne, és ebben Bud nem is talál kivetnivalót. Bár lehet, hogy attól a pillanattól retteg, amikor meg kell mutatnia a kisbabát. Most megnéztem, és a baba megmutatása után nem pirul el, mintha túl lenne valami kellemetlen feladaton.
        A páva rémísztő volt – végig azt vártam én is, hogy a babát védve megtámadja a látogatókat, vagy a borzasztó este kulminálódik valamiképpen. (és persze nem, ami plusz pontot ér!)

        Nagyszerű novella, köszönöm!

        Kedvelés

      • Igen, végülis sokkal világosabb így, hogyha nem európai viszonylatban akarom értelmezni a történetet 🙂 És ezek szerint az eredeti angolban nincs “southern” típusú jelző.

        Kedvelés

    • Ez a “déli nő” szőke hajjal engem is zavart…
      És tessék: “Fran’s is a big tall drink of water.” Azaz magas. Hórihorgas. Égimeszelő. Langaléta. Lóbaszó spiné. (Ez utóbbi nagyon beragadt fordítástechnikából, ti. hogy milyen fontos a megfelelő regiszter, mert milyen hülyén hangzana Eddie Murphy szájából, hogy “sudár hölgy”.)
      Mondja is később, hogy Fran magasabb volt Budnál.
      Nem értem, mitől lett déli. Tudtok olyat utalást az eredetiben, amiből az derül ki, hogy déli?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “Fran hosszúra nőtt, dögös déli nő. Olyan szőke haja van neki, hogy a háta közepét verdesi. ”
        Szerintem úgy déli, hogy a déli (volt rabszolgatartó) államokból való, annak minden sztereotípiájával. (Filmes és irodalmi elményeim szerint, ebben az értelemben a déli nő, a maca típusú, butácska nő, aki süt-főz-csinos és mindig affektál/ elnyújtott déli akcentussal beszél. Természetesen hosszú a haja és tűsarkúban van. )

        Kedvelés

      • És tényleg, nincs az eredetiben a déli származásra utalás…
        Még egy érdekesség: a melegítő az eredetiben “slacks”. De a slacks nem melegítőt jelent itt, hanem “smart casual” nadrágot, ami kevésbé elegáns, mint egy öltönynadrág, de egyértelműen elegánsabb, mint a farmer. És Jack sajnálja, hogy túlöltözte Budot – azaz a vendégek adják meg a módját, nem a házigazdák, mint ahogy a magyar szöveg sugallja.

        Kedvelés

  22. 2. A gonosz szépség jut eszembe a páváról. Meg valamiért Pandora szelencéje.
    Fura Bud viselkedése a pávával,ami a feleségének annyira kedves. És érdekes, hogy a szereplők jellemzésének eszköze a pávához való viszonyulás.
    3. Megrendítő, hogy Fran levágatja a haját. Nem csak Bud miatt, a haj rövidre vágásáról nekem mindig eszembe jut a katonaság, fogolytáborok, személytelenség . Olyan, mintha Fran a sorból eggyé válna így.
    4. A kenyér bár nem bizarr tárgy, de ajándékként jelkép jellegű, meg egyébként is jelkép. Kenyeret visznek, átkot(?) kapnak, brrrr..
    A bizarr tárgyak azért érdekesek, mert végül nem az iszonyodás jeleivé válnak, hanem részben a vágyakozást keltik fel ,zseniális csavar.
    5. Már a szöveg eleje is baljóslatú. Ennek eszköze a hallgatás, mármint hogy Olláról nem tudunk meg szinte semmit egészen addig, míg fizikailag meg nem jelenik. Az ismeretlenség félelmet kelt , Olla ismeretlen. Nagyon tetszik a hangok-csend(információ hiánya értelemben is) ellentét, nem is tudom, melyik kelt inkább szorongást.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  24. 4. bizarr elemek
    Eleve maga a tipródás, hogy vigyenek-e valamit Budéknak.
    “– Kérte, hogy vigyünk magunkkal valamit?”
    Ezt vacsorameghívás esetén nem szokás kérni (kivéve a batyusbált) – legfeljebb fordítva, a meghívott kérdezi, hozzon-e valamit.
    “– De mi van, ha nem is isznak bort?”
    Nekem pont az üveg bor a legkézenfekvőbb, ha nincs ötletem. Olyan magától értetődő.
    De mindkettő lehet, hogy kulturális különbség.
    Desszertet vinni, hátha olyan lesz, amit nem szeretnek. WTF?! Ennyi erővel vacsit is vihetnének, hátha olyan lesz, amit nem szeretnek…
    Jack outfitje. A dzsoggingalsóban vendégségbe? És inggel?! (Mondjuk az angol slacks + sport shirt nem ennyire ellentmondásos. Slacks (wiki) = Semi-formal trousers that are less formal than those part of a suit but suitable for wearing in most offices and therefore nowadays no longer considered casual trousers.)
    “– Iszom egyet abból az whiskey-ből, egy kis vízzel – szólalt meg Fran. – Magas koktélos pohárban, jéggel.” Ezüsttálcán, fehér kesztyűben, frakkban hozd. Kösz szépen, Bud.
    A rémisztő fogsor. És hogy Budnak az volt az első dolga, hogy elküldje Ollát fogszabályoztatni. Ebben nekem nemcsak az van, hogy minél előbb magához láncolja Ollát, hogy az örökre hálás legyen ezért a roppant nagylelkű gesztusért, hanem az is, hogy “az én nőm márpedig nézzen ki jól, hogy mutogathassam”. Olyan, mint amikor a pasi megkérdezi, hogy “tényleg ebben akarsz jönni”?! Bazmeg.

    5-6. baljós jelek / sejtetted-e, hogy mit vetítenek előre
    “Ez eddig egál. Csakhogy Buddal haverok voltunk. És tudtam, hogy épp kisbaba van náluk.”
    Ez mondjuk gyanús lehetne így az elején, a kisbaba szóba hozásának mondatfűzése, “csakhogy”, “és tudtam” – de nem volt gyanús.
    „Jaj, ez a sok haj – azt mondja –, csak bajnak van.” “És hogy esetleg kiszeretek belőle, ha levágja.” A gyönyörű, Fran által büszkén hordott és Bud által imádott haj, a fétis ilyetén emlegetése. Na ez gyanús volt (vö. a Péri lányok híres aranyszőke hajával!).
    A páva borzalmas rikoltása, ofkorsz.
    “Mind a ketten tudtuk, hogy páva, de egyikünk se mondta ki hangosan a nevét.” Itt is (a már mások által is említett) (el)hallgatás. Ez a csend ugyanolyan ijesztő, mint a madár hangossága.
    Én nem éreztem azt, hogy rejtegetik a gyereket. Tényleg vannak olyan gyerekek, akik nehezen barátkoznak – de még nagyobb számban olyan szülők, akik szerint a gyerekük nehezen barátkozik. És nekem ezt támasztotta alá az is, hogy Olla csak akkor nem pirult, amikor kihozta a gyereket és vele foglalkozott.
    Összességében nem sejtettem, mi lesz a baj, legfeljebb annyit, hogy a hajlevágás-kiszeretés vonalon valami…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Desszertet vinni, hátha olyan lesz, amit nem szeretnek. WTF?! Ennyi erővel vacsit is vihetnének, hátha olyan lesz, amit nem szeretnek…”
      Igen, számomra ez a tévézés-evés horizont eredménye, vagyis, hogy a legfontosabb, hogy finom legyen a desszert, mert ha nem finom, az katasztrófa. És ezen aggályoskodni meg pörögni. A nagyszüleim jutnak eszembe, akik harminc éve nyugdíjasok, és a párbeszédeik a mit ettünk-mit eszünk-mit fogunk enni-mit ettünk 1948 augusztus negyvenkettedikén a Józsikáéknál és hogy baszták el és hogy kellett volna megfőzni, hogy jó legyen-skálán helyezkednek el.

      Jack outfitje – igen. Nekem több bajom is van ezzel a fordítással.

      Amit Budról és a fogsorról írsz, az egy tök érdekes értelmezés, és ezért gondolom, hogy fontos elem a “nincs idill, és mégis van”-hoz.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • (Annyira sekélyes, lelkileg szegényes a kaján pörögni, agyalni rajta, erről beszélni, recepteket nézegetni, kérdezgetni, vágyakozni. Beleértve az összes receptkönyvkiadó gurut, az ételfotókat, kajamutogatást. És még csak nem is minőségi, amit vesznek, esznek, de a receptekre meg a nézésre elmegy jó sok idő, agy.)

        Kedvelik 1 személy

  25. Csak most értem ide, bocs. Köszönöm a szöveg értelmezési lehetőségeit feltáró, izgalmas szempontokat. az előttem itt járóknak.
    Kérdésem.: Miként lehet – ha lehet – a TEJet motívumként értelmezni a beszélgetésfolyamban kialakult olvasat alátámasztására esetleg árnyalásra?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Sziasztok, ez az első kommentem (2014-ben Az önálló nő című posztot olvastam először és maradtam. Alighanem egyik legszerencsésebb facebook-kattintásom volt, ami ide vezetett).
      *
      Az irodalmi madarakról eszembe jutott Ted Hughes Varjúja (illetve a varjú-mitológia egésze baljóslatúságával, devianciájával). Rokon szövegvilág lehet még Bradbury-ével, a magyarok közül Bartis prózájával (fentebb már előkerült, nekem A séta a madár-motívum miatt és Lázár apokrifek tárcái közül a Cedenka a tejgyárban dolgozó főhős miatt jutott eszembe. És lehet, hogy távoli asszociáció, de felrémlett a Senki madara Szabó T. Annától és Krasznahorkai Seiobo-kötetének kócsagja; ebben a novellában is mintha “feleslegesen” képviselné a páva a szépséget,, mert a befogadók vakok rá – egyedül Olla számára értékhordozó.
      Amikor a szereplők helyváltoztatása megkezdődik, meseivé válik a jelenetezés (a fák között bújik meg a kis ház, ám a kukorica nagyobb az autónál stb.), de később bizonyosodik be, hogy mindez leginkább Grimm-mesei… A mesékben különösebben nem vagyok tájékozott, de talán idevág a Lotilko szárnyai című veszteség-mese (Boldizsár Ildikó friss kötetében olvastam, előtte nem is ismertem). A főhős az erdőben madártollakat gyűjt, hogy visszaszerezze elveszített szárnyát.
      Talán ezért olvastam Olla gesztusát bátorítóként, amikor madártollakat adott ajándékba, a remény metonimikus jeleként, hiszen számára ezt jelentette: az életbe vetett bizalmat, a változásra való képességet, hogy az álmok valóra válthatók. Megdöbbentett, hogy az áldásból átok lett (ha abból).
      Olvasás közben kerestem valamiféle belső madarat (főleg, miután olvastam Rita másolat interpretációját), hogy az égi minőségnek, amit – ha torzan is – a páva képvisel, van-e földi megfelelője. Arra jutottam, hogy Fran(gel?) alakjához volna köthető: a haja verdesi – szárnyként – a hátát. Szőke (fehér árnyalatúnak képzelem) magas, felnéznek rá, a jelenléte finom, alig észrevehető. Ahogyan érinti a férjét vagy ahogyan a saját életében jelen van (“vagy mi a fenét szokás inni a filmekben”), áttetsző, ártatlan (ezt erősítheti a tejüzemi munka); de nem érinthetetlen. Persze más olvasatban üres és illetéktelen/oda nem illő. Egy hozzászólás az “ürítsd belém magodat!” felkiáltást biblikusnak nevezte, ez is utalhat arra, hogy más, emeltebb szférához kötődik. Amikor levágatja a haját és a munkahelye is megváltozik, ennek az angyali minőségnek a lehetősége eltűnik. Végképp emberivé válik. A mennyország madara is távozik (mert nem tudta betölteni a szerepét?) nincs már, amit tükrözhetne.
      *
      Ami kérdéseket vetett fel bennem: miért kap mindkét férfi főszereplő szivarokat a feleségétől, hogyha tudható, hogy egyikük sem szereti? A szivarnak van valami jelentősége? S annak, hogy ez a gesztus a nők felől jön?
      *
      Bocsánat, ha sok és túlzó.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nekem a tej babáknak – anyatej és kigyerekeknek való ital, főleg vacsorára. Van egy felnőtteknek készült vacsora, ami előtt alkoholt isznak és a két férfi végül magához a vacsorához tejet iszik, mintha kiskorúsítanák magukat.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Fran tejüzemben dolgozik az elején – vágyik az anyaságra, de megtartja a nőisége jelképét a hosszú hajat. Miután megszületik a gyereke otthagyja a tejüzemet (kiábrándul) és levágja a haját (nincs visszaút az anyaság előtti létbe, Jack is kiszeret belőle ?). Bud tejet iszik a vacsorához – neki megszokott esti program, Jack akkor iszik először.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igaz, ez így interpretáció. Nem lesz akkor már olyan fontos számára az anyaság, kikopik? Ami még érdekes, hogy megnéztem az eredeti szöveget és ott nem tejüzem (dairy), hanem creamery ahol dolgozik! Vagyis ahol a tejszínt dolgozzák fel, miután lefölözték a tejet!

        Kedvelik 1 személy

  26. A magyar népdalban olvastam először a páváról,mint a hiú remény képviselője. “Röpülj, páva, röpülj,” Valamiért ez ugrott be mikor olvastam a novellát. A páva nem tűnt az átok madarának, inkább reménynek, hogy valami szép is történhet a szereplőkkel.
    Olla gyerekkori pávás képe…remélte, hogy egyszer ő is lehet szép. (gondolom, hogy a régi fogsorával nem érezte szépnek magát). Ő végülis “szép” lett miután rendbe tette a fogait, de lett egy csúnya gyereke, akit mégis szeret, és áthelyezi a bizalmát a páváról a gyerekre és Budra. Talán ő is a vállát vonogatja már, hogy elpusztult a páva, hiszen Bud megcsináltatta neki a fogait, a gyerekéből pedig “hátvéd” lesz.
    Frannek is reményt igért a páva és a pávatoll…. hogy neki csak szép gyereke lehet (hiszen ő is szép) és nagyon boldog lesz….Leszállott a páva vármegyeházára,de nem ám a rabok szabadulására…..

    Friss olvasmányélmény….Bodor Ádám: Verhovina madarai. Először a madarak tűnnek el a vidékről. Valakik eltűntetik őket, azért. hogy verhovina lakói tudják: mindennek vége…az életnek, a vidéknek, a hagyományoknak, a változatlannak, az időnek. A könyv végén pedig visszajönnek….a főhős ekkor úgy érzi, hogy a madarak útját állják a végső pusztulásnak.

    Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok…. ennek a könyvnek a címe is a végső pusztulást szimbolizálja.

    A páva helyét a baglyok foglalták el….maradt madár, még akkor is, ha nem igér semmit. Még van idő saját erőből felállni és nem a boldogság “kék madarára” várni. Úgy érzem, Ollának és Budnak ez sikerült, Frannak és a főhősnek pedig nem. Ők csak ülnek, esznek, nézik a tévét és idővel Fran a pávát okolja majd a boldogtalanságáért. “Büdös volt a madaruk! – teszi majd hozzá. – Te jó ég, kinek kell egy olyan”

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  27. Köszönöm ezt az élményt, rég olvastam szépirodalmat angolul, pedig szeretnék. Nekem a fordítás néha keresettnek tűnt “anyád ne sirasson” az “istenit” vagy “basszus” helyett, de nem vagyok műfordító, sajnos. Nem okoskodni akarok, de az amerikaiaknak kiemelten fontos a rendezett, szép fogsor. Ez Magyarországon még nem így van. A root beer nem gyömbérsör, hanem a szasszafrász fa (ez irodalomból ismerős) gyökeréből készülő ital, ami lehet alkoholos vagy -mentes is. A fiatal nő (Olla) piros arca az egy nagy rejtély számomra. Mit jelent, miért olyan hangsúlyos? Ő nem alkoholista véletlenül? Vagy ő is az volt valaha? Hosszú és rövid női hajakról pedig kedvenc íróm, Zoltán Gábor regényének elején lehet felejthetetlen mondatokat olvasni. És van baljós madár is.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  28. Nagy élmény volt ezeket a kommenteket olvasni (a novellát is, bár az nekem kicsit nyomasztó volt az elejétől fogva), sosem gondoltam, hogy a műelemzés ezt jelenti és nem a gimis irodalomórán a megszokott közhelyek egybegyűjtését. Jó lenne, ha lenne még ilyen!
    Egyben ráébresztett arra, hogy ha az embernek kevés ideje van olvasni, a novella jobb választás lehet, mint egy regény morzsákban. Úgyhogy ha nem nagyon off, szívesen vennék novelláskötet-ajánlásokat magyarul vagy angolul.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  31. Köszönöm az ajánlásokat! Az is eszembe jutott, hogy nagyon érdekes lenne egyszer egy műfordítóval beszélgetni az általa fordított műről. Nyilván neki is van egy értelmezése, egy képe a szereplőkről, ami meghatározza, hogy milyen szavakat, árnyalatokat választ.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

Hozzászólás a(z) Anna Gyöngy bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .