hogy vagy? legyél jobban!

Közzétéve Szerző:

Június utolsó posztja. Mert kezdődik a Július!

Érzékelem, hogy sokan, akik velem lelkesedtetek, nemrég még sportoltatok, változtattatok az étkezéseteken, és jobban lettetek tőle, mostanra elvesztettétek a kedveteket, a pörgést.

Egy kicsit én is. Már nem akkora élmény a sport, mint amikor még meglepő volt, hogy képes vagyok rá. De azért csinálom. (A maraton óta végzett edzéseimről itt olvashatsz, tettem bele progresszfotót is.) Meg, például, nem dob ki az ágy. Szívesen kávézgatok (túl sokat), nézek videókat… Mondjuk ma van a napja, hogy tényleg, egyáltalán nem érzem már magam betegnek. Tíz napig voltam taknyos és gyengébb.

És ez jó kezdet is.

Nektek nehezebb motiválódni és változtatni, ha kötött, bejárós munkátok van, könnyebb viszont, ha fiatalabbak vagytok és kevesebb az éhes száj és követelés.

A csakazolvassa megújulási programot hirdet: a Támogató Júliust. JHarmincegy napig fog tartani.

Semmit nem kell megvenned, semmi promó nincs, nem kell elköteleződnöd. Nincsen KELL. Én itt leszek, a júliust a jobban-létnek szentelem mindannyiunkért. Ebben a hónapban nem lesznek szembesítős, éles posztok (persze kiszólok néha, nem is én lennék), éles kritika. Vagyis, rámutatok arra, hogy a motivációs ipar miben felszínes és mi szerintem az igazibb. De nem lesz senki, akire haragszunk, amin szörnyülködünk. Magunkkal foglalkozunk.

Az első egy állapotfelmérés:

Take Our Survey!

Névtelen a válaszadás, és csak én látom az Egyéb válaszokat. A válaszokból nem következik semmi különös, csak egy felületes képet kapok.

Én magam is kitöltöttem a tesztet. Szöveges leírás: mostanában kiegyensúlyozott vagyok. Van néhány lelkesítő, középtávú célom. Nagy könnyebbség, hogy nincs a nyakamon semmi (vita a vízművekkelVan nyolc olyan ember, akivel rendszeresen találkozom és egy húron pendülünk kultúrában, poénkodásban, bezsélgetésben, értékrendben, van, akivel edzésben is. Jót tett a lelkiállapotomnak az iskolai kiállásom sikere, Juli jól van, Dávid nem traumatizálódott. Melankolikus vagyok a választási kudarc miatt, nagyon haragszom a rendszer haszonélvezőire (ez új), viszont feldobott és értékrendemben megerősített Norvégia. Öntudatot ad, hogy végigmentem a maratoni távon, futó mozgással. Nem ment el a kedvem a versenyzéstől, neveztem is két újabbra. Talán rákapunk a maratonturizmusra. Boldogító a sok film, könyv, színház, itt is szeretném megköszönni annak a már-barátnő-olvasómnak, aki megszervezi és hibátlan ízléssel választ. Hihetetlen megkönnyebbülés, hogy nem fojtogat a hó vége, nem kell nemet mondanom táborra, sporteszközre, utazásra anyagi okból. Kifejezetten jobban vagyok a tárgyi környezettel, munkahatékonysággal, morcosságaimmal és bármilyen konfliktusaimmal, valamint a kutyával, mint egy éve. Sokáig voltam úgy, hogy én magam szuperül vagyok, de ez a sok ellenséges meg intoleráns ember, visszahúznak, nem értik a változásom mértékét, nekik a kézenállás is gyanús. Ma sokkal kevesebb emberrel állok szóba, viszont nem érzem annyira, hogy hátráltatnak vagy számít a véleményük. Sokkal kíváncsibb és nyitottabb vagyok az ismeretlen dolgokkal kapcsolatban.

Amit én szeretnék a saját életemben:

“harminc nap, harminc futás” kihívás magamnak (a Generali Night Run 14-es távja előtt (ketten futjuk, augusztus 4.), majd írok róla részletesebben, ha sikerül az eleje

selejtezni, rendet rakni (ruhák, kacatok)

sokat írni kézzel

még többet olvasni

kevesebb kávét inni

csak idénygyümölcs és alkalmanként banán, és sok zöldség (amúgy több mint okés a kajálásom, teljes értékű, sok böjt, sok bió)

Amit nektek szeretnék, a Támogató Július nevű akció keretében:

Gyakran írok motiváló posztokat (szinte csak ezt fogok, tehát hanyagolom a társadalmat), mellette kultúr- és sportélményt vagy személyes dolgokat. Rövidek, nem közhelyesek, vonaton olvasandók, megerősítők!

Szeretnék többeteknek köszönetet mondani mindenféle okokból, illetve érzelmileg támogatni titeket, ezért képeslapokat fogok írni. Kézzel, szépségeset. Főleg, ha valaki kéri! Cím privátban. Valójában ezt Norvégiában kezdtem, írtam Eszternek, követőnek, Vissizs-nek. Egyszer pedig, de az régen volt, valakit az öngyilkosságtól tartott vissza egy ilyen képeslap. Lehet, hogy túlzott. De mit lehet tudni? Úgy látom, nagyon sok embernek hiányzik az apró, személyes gesztus, én pedig ritkán fejeztem ki, hogy érzéseim vannak, szeretem őket. Évek óta kapok postán olvasói küldeményeket, én is nagyon szeretem az érzést. Köszönöm, Levena!

Mint a blogszületésnapon is: könyvtovábbadás. Ha van kedved, egyszerűen, ingyen dobd be a közösbe azt a kurrens, szépirodalmi, oigényes papírkönnyvedet, ami szeriunted másnak is élményt jelent, és írd meg kommentben. Válaszban lehet igényelni. A címcserét szervezem én. NEM LOMTALANÍTÁS!

Edzőcucc, sportkellék továbbadása. Vettél újat, nem jó a méret? Ajánld fel! Jó helyre kerül. Címcserét lebonyolítok. NEM LOMTALANÍTÁS!

Ajánljatok filmet, könyvet, cikket! Az aktuálisban vagy az aznapi poszt alatt.

Közös edzések.

Szabadtériek:

Nem tudok ennél jobb (nekem reálisan meg is közelíthető) helyet. Talán még a Petőfi-hídhoz és a Városmajorba elnézhetnénk. Mit gondoltok? Jönnétek? Mikor legyen?

Érik az új Reed-tagság (ígérik). Soha nem próbáltad ki az edzőtermet? Gyere el most! Gyere újra! (Majd írom, ha mehetünk. Messze van, de mindenki el van ragadtatva a Reedtől.)

Egy közös kávézás, azok figyelmébe, akik nem jutottak el a blogszületésnapra. Beszélgessünk a diétakételyekről. Játsszunk!

Kommentben írd meg, miben vennél részt! Van még ötleted?

Válaszolj a felmérés kérdéseire!

21 thoughts on “hogy vagy? legyél jobban!”

  1. Megint könyv: Majgull Axelson Nem vagyok Miriam c. könyve, Rácz Judit kiváló fordításában, a svéd nagykövetség és az Élet Menete Alapítvány támogatásával – ezt ajánlom a köz javára most.
    A képeslap nagy örömet szerzett!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Ami késik, nem múlik 🙂 (Nagyon nem szerettem az ősi bölcsességeket, főleg azt utáltam, hogy “várt leány várat nyer”.) Majgull Axelson svéd író, újságírtó, eleinte tényirodalommal foglalkozott. Magyarul 2002-ben jelent meg az Április boszorkány c. könyve. Nem olvastam, a moly.hu szerint anya, lányai és elhallgatott családi tragédiák indítják a történetet. A Nem vagyok Miriam egy koncentrációs táborból szabadult roma/cigány lány története, aki Svédországba érkezik meg a háború után, de már zsidó identitással, amihez akaratlanul, véletlen folytán jutott és a környezet, a társadalom nyomására tartotta meg. Egészen 85. születésnapjáig nem merte bevallani a környezetének, mert cigánynak nem fogadták volna el, csak felnőtt unokalányának. A mai Svédországban játszódó fejezetek között a roma holokausztról, a Auschwitzról és Ravensbrückről, aztán a polgári társadalomba való nehéz beileszkedésről szóló részek váltakoznak. Könnyű követni a történetet, mert az emlékek felidézése nem öncélú. Miriamnak nincs vérszerinti leszármazottja, gyereke, de a csecsemőkora óta nevelt fiát, a férje gyerekét a sajátjaként szereti és az unokájának végre meg tud nyílni. Ha későn is, de helyére tudja tenni a 70 évig elfojtott szörnyű emlékeket és a jelent is: “Úgy mondhatnám, hgy valóban Miriamnak hívnak… Miriamnak is.” Axelsson azt írja az utószóban, hogy a könyv szereplőit a fantázia szülte, de valós eseményekre épít. Szakirodalomra és élőszóban hallott visszaemlékezésekre támaszkodott, mégis regényt írt, nagyon jól szerkesztve. (A fordító privát megjegyzése: “…bár az örök kérdésemre itt sem kaptam választ, nem is fogok: hogy hogy lehetett ezt egy hétig is kibírni…”)

        Kedvelés

  3. Lionel Shriver: The Mandibles
    Talán inkább öszre, mert elég nyomasztó. Persze, minden könyve eléggé az, de ez most majdnem annyira, mint a Kevin. Viszont majdnem annyira zseniális is. Vagy csak én rezonálok rá nagyon.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  6. “majd pont te fogsz bárkiért bármit tenni” Úgy van. Mégpedig beleszakadás vagy túl közel menés nélkül, csak azért, mert olyan vagyok, amilyen, és szívesen csinálom ezt. Úgy tűnik a közös edzős csoportból, a sportrovatból, a valaha volt több mint 200 közös edzésre és képzésre jelentkezők számából, e kapcsolatok harmonikus voltából, az anyagilag támogatók számából, a levelekből, gesztusokból és az e-mailekből, hogy sokan itt motiválódnak. És ennek fontos eleme, hogy nem tekergek, nem a szelfiben és felszépítésben utazom, megmutatom az akrobatikus mozdulatot is, kajaügyben teljesen, átütően mást csinálok, nem ígérgetek gyors megoldást, illetve kirakom a mérések eredményét is.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. A Beköszönök-bejegyzésben Rita említette Tatyjána Tolsztaja Macskány c. könyvét. Ha az előző lakásomban megtalálom, szívesen odaadom érdeklődőnek. Engem is nagyon megfogott. Ugyan még a Kssz! címmel megjelent, régebbi kiadás, de ugyanabban a jó fordításban, M. Nagy Miklóstól. Kéne már a továbbadandó könyveimről egy lista, ha nem lennék lusta.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Köszönöm! Most minél kevesebb könyvet akarok, de talán… 20-21. sz-i verseskötetet mégis, mert a verseket nem szeretem könyvtárból olvasni, akkor a lejárat határideje nyom. (12 hét, de akkor is.) Esterházyt fogok gyűjteni, kisebb írásait (az Egy kék haris megvan), meg talán a Bevezetés…-t. Antikváriumban nem látok, ez végülis jó. Listáznom kellene a régi lakásban már.

        Kedvelés

  10. Nem is gondoltam, hogy így fogtok neki örülni 🙂
    Elgondolkodtam, hogy kitől kaptam én mostanában képeslapot? És bizony, egy ilyen ember van, egy régi barátom külföldről. Örültem mindig a lapjainak, de most mégis úgy érzem, eddig nem becsültem meg eléggé. Pedig többnyire nagyon bénákat választ, nem is értem…
    Az elmúlt években sokszor jutott eszembe, hogy régen, legalább karácsonykor mennyi lapot írtunk! Ma pedig a saját húgom postacímét sem tudom, pedig elkértem már tőle párszor. Engem nyomaszt az ünnepi kötelező küldés, pont akkor, valahogy a sűrűjében, feszültségben, nem tudok őszintén írni. De most én is úgy döntöttem, elkérem a címeket, végre gondosan felírom, és karácsonykor direkt nem, de csak úgy, fogok küldeni ezt-azt. Bármit, ami lapos, és borítékba fér 🙂
    Bolti lapot, idézetet, receptet, fényképet, egy darab hímzett virágot, rajzot, virágmagot…
    Jaj, csak az ilyen fellángolásaim mindig odavesznek, amikor napról napra halogatom, mert estére elfáradtam…
    A szobám végében van egy nagy halom – javítandó ruhák, nyúlott pólók, effélék. Már sokszor elhatároztam, hogy nekiállok, felszámolom. Kidobom, megvarrom, szétfejtem, de főleg: csíkba hasítom, és végre lesz belőle rongyszőnyeg. Lehet, hogy nem szőtt, hanem csomózott, az mindegy. Jó lenne ezen túl lenni már, ha ott hely lenne, én pedig büszke lehetnék a szőnyegemre.
    El akarom olvasni a Szitakötőket. Mind, első résztől a negyvenkettedikig. Többet olvastam már, persze, amikor megérkezett, és mindig elámultam, én is mennyit tanulok belőle. De főleg, nagyon furcsa: életre kelt bennem a kislány, aki voltam, aki lehettem volna, és annyira, de annyira örül neki. Én olvasok, mesélek, ő kacag, és valami oldódik bennem. Soha ilyen szépen nem beszélt velem senki, ahogy a sorok közül hallom a szerzők hangját. Ez hiányzott az iskolából nagyon, ez a sok szeretet, ami abban az újságban van.
    Egy ideje sokat lustálkodom. De ez jóféle lustálkodás, kéjes, lassú, édes szundikálással, óraketyegős csendekkel, ablakon kibámulással. Néha, ha eszembe jut, szappanbuborékot is fújok kifelé.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. Visszajelzés: a forró júliusban | az igazi. hamisítják!

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .