a rómain is viselkedhetsz úgy, mint egy norvég

Si fueris Romae, Romano vivito more! Ez az eredeti, angolul milyen tömör, verbless clause-zal: When in Rome, do as the Romas do. Tehát Rómában mint a rómaiak, vagyis: tartsd tiszteletben a szokásaikat. De viselkedhetsz akár a Rómain is úgy, mint… a norvégok.

Nekem eddig is ez volt az eszmény. Vagy: ez hiányzott. Vagy: ezért nem tud velem mit kezdeni a közegem. Most meg nem értem: mit kell ezen magyarázni?

Persze visszás volna itt pár nap alatt betekintést nyerni, tudni, ismerni vélni, milyenek “a” norvégok. Nem is kedvelem az ilyen friss ujjongásokat. Rajongani, hazám ellenében helyeselni egy másik társadalmat is snassz. Meg persze jól ismerjük a kulturális akklimatizáció fázisait: a lenyűgözöttség pár napja után a sokkot, a kételyt, az elidegenedést (de nyugi, a végállomás a megszokás, meghonosodás, mármint több év alatt).

Nem mintha ne volna igaz, amit a békés, deli északiakról hallani. Minden igaz. És én is protestáns vagyok, és józannak, szenvedélytelennek, mértéktartónak neveltek. Aki érti, miért példák a norvégok (mit jelentett a skandináv jelző eddig is itt), annak nem kell magyarázni.

Mégis összefoglalom, mit tartok jellegzetesen norvégnak, mi az, ami nekem megerősítő volt e pár nap alatt. Átmosott a fjord: olyan kicsinyes az otthoni marakodás, kispöcsűség, más zsebében turkálás. Itt a sarkvidéken olyan egyértelmű, hogy az nem szint, nem kell és nem is lehet vele vitázni. Felüdülés volt itt lenni, és bár a dánokat kontinentális jellegük miatt izgalmasabbnak gondolom, a legszélsőségesebb, tiszta, jóléti és kissé távoli formában a norvégok a skandinávok.

A legfontosabb: nyugis, elégedett, jómódú, ám mértéktartó emberek. Nincs a levegőben az otthon mindenhol tapintható frusztáció, versengés, önigazolás. A kudarc- és tehetetlenség megmagyarázása. Ez olyan, mint sok szmog vagy zaj után végre ezek nélkül, beleszimatolni a levegőbe, hallgatni a csöndet. Vagy mint bántalmazó kapcsolatból kiszakadva végre egyedül. Nem macerál senki, lehetsz, aki vagy. Hiszen annyira megszoktuk, hogy nyomnak, zsarolnak! Senki sem bámul és közösít ki. Válaszolnak a kérdéseidre. Telik mosolyra, türelmesek.

Protestáns munkamorál és mértékletesség. Norvégia nagyon, nagyon gazdag ország, amelyben ugyanakkor a köz mint entitás és az egyes ember is mértéktartó és demokratikus hajlamú. A járásokat kommune-nek hívják, és megértést kérve tájékoztatják tagjait például a futóverseny miatti útlezárásokról. A polgármester nő, és van neki felesége.

Semmi nem szélsőséges. Ahogy a jövedelmi helyzetben az alsó tized bevétele nem durván töredéke a legfelsőnek (ezt Anthony B. Atkins Egyenlőség című könyvéből tudom), ugyanez látható is. A házak hasonlóak, kicsit ilyenek-olyanok, de senkié nem kirívó, a külváros nem sokkal lohasztóbb látvány (csak ha vég nélkül futsz ott éjjel). Az autókkal is hasonló a helyzet. Tromsøben egyébként van sok Skoda Fabia és Octavia is, Toyota a jellemző, egyszerűbb BMW-k, kevés Volvo. Csupa középkategóriás. Minden praktikus. Nincsenek “nagyon szép” (kihívó) nők: mindenki egyenletesen jó külsejű, ápolt. Nagyon roskatagok se, és kövérek se. Nem kell semmit bizonygatni vagy elleplezni. Az olcsó (“Penny”, itt Kiwi) és a drága (Eurospar) szupermarketek között és a reptéri–földi árak között nincs nagy szakadék. A kis krimó és az elegáns söröző minőségkülönbsége sem akkora: a minimum minőségelvárást mind megüti. Sehol sem koszos a vécé.

Nem találkoztam szexizmussal. Egész nyugodtan lehetek önmagam, sportcuccban. Valamit néznek rajtam (nem tudom megfejteni, talán az a fájdalmas járásom?), de nem tahó, nem fenyegető. Sok kedvesség, semmi vitatható gesztus. (Járás elmúlt, nézés maradt.)

Nagy nyugalom van. Csend, türelmesen várakozó emberek, minden halad egy elég lassú rendben. Nincsenek harsány érzelmek, felháborodás, szenzáció. Van Polaria (a sarkvidéki élővilág bemutatóhelye), fókákkal, de nem harsog a zene, nincs extrém produkció, orosz típusú idomítás. Viszont odafigyelnek, hogy amit elmondanak, az hallható legyen a közönségnek. Komolyan veszik a lepényhalak és a rákok érdekeit is. A pénzért azt kapom, amit ígérnek. Nem tartja senki a markát borravalóért (nem is nagyon értik). A szállásadó azt írta: kis, szerény faház-szint a repülőtér és a természet közelében (ez is megfér egymással), és pont úgy volt. Nincsenek óriásplakátok, tájromboló kereskedelmi épületek. Nem dúlja fel az erdőt zaj, valahogy a repülők is kíméletesek. Kristálytiszta a fjord vize.

Mindenki sportol. Biciklizik, természetjár, fut, síel. Ez meglátszik a testtartásukon és az alkatukon is.

Miközben a világ tanulhatna tőlük, hogyan néz ki a gyakorlatban a társadalmi egyenlőség és az inaktívakról való gondoskodás, az átlagember gyanútlan. Nem tudja, hogy máshol nem így megy. Nincs gőg benne, hogy ők volnának a példa. Talán izoláltak is, nagyon a szélén vannak a térképnek.

Benedikte egyébként, akinél laktunk, mentális betegek otthonában ápoló, mesélt ezt-azt. Az egyik súlyos aspergerese is maratont futott. Egy másik egy éve nem jött ki a szobájából, csak pont aznap (vasárnap).

Érdekes, hogy a példa-országok többsége, Hollandia, Dánia, Belgium, Svédország mind királyságok. Norvégiában V. Harald uralkodik. Valamiért ez a nem-köztársasági, önmagát túlélő államforma alkalmas a jó gyakorlatokra és a társadalmi igazságosságra.

Kun Árpád nagyon szépen írja a Boldog észak végén, hogy Norvégiában a gazdagság alapját jelentő olaj hasznát a közre fordítják, nem ült rá magánszemély, érdekcsoport. A fejlesztések sem túlzóak, nem akarnak banánligetet, toronyházat, satöbbi. Bőven lehetne látványosabb turisztikai célpont a nyugis Norvégia, túlzó, hivalkodó, kacsalábon forgó, fénybe öltöztetett, de ahhoz más mentalitás és értékrend kell. (Dubajra gondolok, és egy kicsit Svájcra is.)

*

Mesélek még egy kicsit.

A legnagyobb élmény a futás volt, tényleg belső út meg rítus és irracionalitás (továbbá a tanulságok levonása, melyektől nem félek), és a többi, most nem részletezem. Mindjárt utána a keddi nagy buszos-tengerjáró hajós körút volt életre szóló élmény. Elképesztő helyeken hajóztunk, és nagyon finom (de ugyanúgy nem hivalkodó) vacsorát kaptunk. A borlapon volt ötputtyonyos tokaji aszú is.

Volt nagyon nyugis, város nélküli természetélményem kedd reggel: felmentem a fölöttünk magasodó hegyre, és megnéztem a vízesést. Hatalmas, vulkanikus kőhegyeket fehér csíkok, gleccservízesések szabdalnak mindenhol. Egy ilyenből, a tóvá szélesedő részén ittam is.

Lőrinccel élmény intenzíven együtt lenni. Ahogy tájékozódik, észrevesz dolgokat, összerakja magában a világot, és főleg ahogy ironizál, az beszarás. Az utolsó napi nagy, tízórás buszos-tengerjáró hajós kiránduláson fontos dolgokat vitattunk meg.

Elég rutinosan szervezzük Balázzsal az utazásainkat, 2005 óta nyomjuk együtt, most viszont volt néhány hiba vagy figyelmetlenség, ami egy kevésbé rendezett, kiszámítható országban zűrös vagy drága kimenetellel járhatott volna. Odafele Oslóban ettünk a tranzitban, és simán otthagytam egy asztalcserénél a kézitáskámat, benne az összes irattal, pénzzel. Persze begyűjtötték. Ez azt jelentette, hogy ki kellett mennünk a tranzitból a biztonságiakhoz, akik összeszedték. Viszonylag kis adminisztrációval megúsztuk, senki nem is nyúlt bele. A visszajutás nem volt egyszerű, mi már a belföldi részre keveredtünk vissza egy alapos biztonsági ellenőrzés után, de az összes beszállókártya nálunk volt (Lőrinc és én mentünk ki). Ennek a megoldásában többen végtelen türelemmel segítettek.

A másik, hogy a lelkesen, három napra lefoglalt szállás után még márciusban megnyugodtunk, és hanyagoltuk a témát. Láttuk, hogy fogynak a helyek, mennek föl az árak, nem tudtunk, a futás után mi legyen. Így csak ott hosszabbítottunk, de nem volt gond ebből sem (szerencsénk is volt). Nem akadékoskodnak, nem kell szaltókat ugrani mindenért. Rém egyszerű, szinte buta a Norwegian logója és felülete, viszont hülyebiztos módon, két kattintással lehet online becsekkolni. Jöttek az ügynökök a Wizzairtól, hogy így-úgy “támogatják a következő utazásunkat”, de kiröhögtük őket.

 

49 thoughts on “a rómain is viselkedhetsz úgy, mint egy norvég

  1. Norvég barát mesélte: az építészirodában a 8 órára bejelentett dolgozók legkésőbb 6 óra elteltével hazamennek a családjukhoz és ezt senki nem rója fel nekik, így természetes. Illetve kap taxicsekket (persze kártya ez is), hogy azzal tudjon tárgyalni járni, mikor viccesen és persze jó magyarosan megjegyeztük, hogy hát miért nem azzal jár munkába is, azt mondta, hogy az egyik főnököt azért rúgták ki, mert magánútra használta a kártyát.

    Kedvelés

  2. államforma: vagy maga a gondolkodás okozza, hogy megmaradnak a királyságnál, nem kell elkergetni, szimbólum lesz, beépítik az újat – mellé, építenek rá (pl. identitást, vagy hogy van valami örök közös a társadalom “felett”). Kanada is amúgy, büszkén alkotmányos monarchia. de van valami északi sajátosság bennük, mert a délebbre kevésbé működik, pl. Spanyolországban.

    (amúgy vajon ez a lagom, amit leírtál? mondjuk az svéd kifejezés, de ennyi közöst feltételezek innen messziről.)

    Kedvelés

    • és arra is jó, hogy ha az amúgy sokféle érdek, érték, alku, kompromisszum mentén akár heti jelleggel repedez(het)ne az ország, meg a közélet, az, mármint a királyság, még mindig ott van és egyezményesen valahogy nem firtatják, nem mennek neki, érdemben. ez olyan kvázi, mint a levegő.

      Kedvelés

      • az tuti 🙂
        nem is vagyunk alkalmasak rá, ekkora megszakítás után ez mesterséges volna, erőltetett
        (csak eljátszottam a gondolattal, kihagyva a képletből a megalománia képtelenségét, pusztán társadalmi szempontból vizsgálva az ötletet)

        Kedvelés

  3. Megértem, hogy az ismerősöm miért mondta azt, ha a kapcsolata megromlana a gyereke dán apjával, akkor se jönne haza. Azóta komplett életet, karriert épített ki magának. Ott szokott rá a csoportban futásra (önszerveződő a környék szomszédaiból, nincs nyomás, csatlakozol, amikor kedved van, senki nem kéri számon, hol jártál, ha nem voltál). Vállalta, hogy hiába beszél anyanyelvi szinten angolul, az nem elég, megtanul, levizsgázik dánból, mert csak akkor kap végzettségéhez illő állást.

    Amikor én jártam északon, akkoriban nem figyeltem az embereket, csak a tájat, és az teljesen elvarázsolt.

    Elgondolkoztatott, amit másik bejegyzésben arról írtál, jólétben, kiegyensúlyozottságban, kitett mégis kényelmes életet élő emberekkel ott az esély, meg lehet velük dolgokat tenni.

    Lenne az az ajánlat, Éva, amire azt mondanád, függetlenül a korábbi írásodtól (hogy hazából nem menekülünk, nem költözünk el), félre a Magyarországhoz kötődéssel és irány a skandináv kint élés? Mondjuk olyan részen, délebben, ahol a nappal és éjszaka tartja magát ahhoz, amit megszoktál.

    Kedvelés

    • “senki nem kéri számon, hol jártál, ha nem voltál” Igen, ez a nyomasztó. Hogy a komolyság meg a fejlődés nevében a férfi távedző (Fuss te is akadémia) akkor is lebasz, nyomaszt, számokkal fenyeget, ha én csak örömből futnék… Nem tudunk erről leszokni.

      Kedvelés

    • Lenne, igen, és nem csinálnék belőle ekkora elvi kérdést. Akár időszakosan is, simán. Képzettnek számítok, jó az angolom. Amit most csinálok, akárhonnan csinálhatom, ez a jó benne. Viszont ez azt jelenti, hogy itt is… Én nem érintkezem lehúzó emberekkel, nem kell elviselnem az erősködőket, hatalmaskodókat, ezt jelenti az a szabadságfok, amelyet a blogolás, szabadúszó munkák és némi özvegyi, háromgyerekes ellátottság révén magaménak mondhatok.

      A gyerekek miatt volna nehezebb. Pont Lőrincről volt szó, hogy tanulna kint egy évet (szintén olvasói szervezés, felajánlás), de végre a gimnáziumban nagyon beágyazódott, szeretik, jó közössége és aranyat érő osztályfőnöke is van. Ő maradna.

      A másik, hogy nekem a szerződés szerint életvitelszerűen kell az önkormányzati lakásban laknom. De ez sem olyan, hogy ne tudnánk megoldani.

      Kedvelés

      • Lehetőség egy éves középiskolai tanévre… Nem egyszerű kérdés. Persze itt vannak a magyar barátok, viszont ez olyan lehetőség, aki később nem jön vissza. Nekem egyszer lett volna külföldi cserediákos felállásra módom, nyuszi voltam, visszatáncoltam (mit visszatáncoltam, anyagiakra hivatkozva be se adtam). Erőltetni viszont nem lehet, és nem is érdemes.

        Az a jó, hogy manapság annyi ösztöndíjas, nemzetközi önkéntes program van fiataloknak, amikkel simán később is kimehetnek akárhová.

        Kedvelik 1 személy

    • Az ismerősöd azóta elvált amúgy?
      Igen, Oslo, Bergen, Turku, Malmö élhető klímaként. Koppenhága pláne. A telet itt is megszenvedjük…
      Télen nagyon nyomasztó, nekik is. A kirakatokban sílécek júniusban. Mindenki kabátban…

      Kedvelés

      • Sosem házasodtak össze, nem így kívánta megszerezni az állampolgárságot. Azóta is együtt élnek, egy ideje eltávolodtunk, a részleteket azóta nem ismerem, milyen ez az együtt élés. Annyi lejött, ott is emberek élnek, azaz esendőek, lehetnek gyarló dolgaik, nem kell túlmisztifikálni őket. Ott se mindig jön össze a párkapcsolaton belüli korrektség és autonóm felnőttség, viszont elképesztett, néha válás után milyen normális, mégsem belelógós viszonyt képesek fenntartani az exek ha van közös gyerek.

        Téli véget nem érő éjszakák döbbenetes alkoholizmust és droghasználatot eredményezhetnek, sajnos ilyen is esett norvég ismerősök között.

        Kedvelés

      • Erről az jutott eszembe, amit egy tavaly nyári randin mesélt egy férfi. Csak és kizárólag a kíváncsiság miatt találkoztam vele, ezt azonnal tisztáztam is, mert kiderült róla, hogy csak nyáron van itthon, egész évben Izlandon zenél (zongorista, zenekarokat és kórusokat kísér). Ő mesélte, hogy az izlandiaknál nagyon erős még most is a kórushagyomány. Sokan úgy gyűrik le a hosszú téli estéket, hogy eljárnak hagyományos dalokat énekelni. Ez nekem nagyon tetszett.

        Kedvelés

      • kórus, ó igen. ráadásul: kórusimprovizáció*. akik pestiek csinálják, mind onnan vették át, északról. én is ilyen kórusba járok. tele van “más” emberekkel, akik egyszer csak együtt tudnak működni, szervezni, önkéntesen, lelkesedésből. nincs bántás, elfogadás van, “minden hang jó” (ha biztos), csiszolódunk (mert lehet jobb), és talán ha egy embert tudok, akit “kidobott a társaság” (de ő nem is vett részt, csak írogatott levelezőlistára). elképesztően gyógyító (többek közt, mert demokratikus-abb), engem is felszínen, életben tudott tartani legmélyebb időszakaimban. az egyik technika a “skandináv tempó”, azaz mindenki a saját tempójában énekli ugyanazt a dallamot, egy kezdőhangról, és akkor indul, amikor gondolja. a végén bevárjuk egymást a záróhangon. beszédes. és nagyon szép a vége mindig.
        (*nagyjából úgy kell elképzelni, mint Björk Biophilia albumán/koncertjein a háttérkórust.)

        Kedvelés

    • Alábbi kommentedre reagálnék.
      Igen, Izlandon is borzasztó mennyiségű alkohol és drog fogy, elsősorban a téli időszakokban. Ennek visszaszorítására nyíltak a Vinbudinok, vagyis az italboltok, tehát nem elérhető bárhol, bármikor az alkohol. Ennek köszönhetően négy harminckor sorban áll a pap, a tanító, a postás, a rendőr, a könyvtáros és a szállodás is a Vinbudin előtt, cukin.

      Kedvelés

      • Megértem, hogy megviseli őket a sötétség, és megoldást keresnek. Fogalmam sincs, én hogyan reagálnék lelkileg több hónapos napsütés megvonásra.

        Kedvelés

      • Én sima depresszióval reagáltam, de az sem volt vészes annyira. Inkább eltávolodtam emberektől, magamba fordultam, mintsem rossz kedvem lett volna.
        Mondjuk sem inni, sem drogozni nem jutott eszembe, de ez annak is köszönhető, hogy véges volt az idő, tudtam, meddig kell kibírni.

        Kedvelik 1 személy

      • Tudom, hogy fújt a szél, meg napsütéses órák száma novemberben 1, decemberben 0, de a minimális fény-dózis, természetélmény érdekében sokat voltál kint? Vagy inkább bent? Szerintem depresszió, befordulás ellen kimenni jó.

        Ahogy nézem, még épp a sarkkörtől délre van. Viszont sziget, óceáni éghajlattal. A Golf-áramlat egyik alága (Irminger) teszi élhetővé.

        Kedvelik 1 személy

      • Igen, így van, a Golf segíti a klímát.
        Igen, amikor lehetett, kint voltam, sötétben is. Csak amikor a szél fellökött, és a bringatárolóba kapaszkodtam, mert felemelt (!) akkor adtam fel a napi kötelező órás sétáimat. 😀 Egyébként derékig hóban is másztuk a hegyet, élvezetes volt.

        Nekem nem tett rosszat ez a fajta magamba fordulás. Éppenhogy jót tett, lejöttem emberekről, megtanultam újra egyedül lenni, távolodtam, ambivalens viszonyokat lazítottam fel általa. Szóval, ilyen céllal újra visszamennék télre. Kijózanító volt, érzelmileg. Rászorított az olvasásra, tanulásra, nyugodt belső elemzésekre, szembenézésekre.

        Kedvelés

      • És, nagyon könnyű volt humorral reagálni arra, hogy januárban négykézláb másztunk fel minden nap a bejárati ajtóhoz, akkora volt a szél. Kicsi vagy, jó ezzel tisztába jönni, erre is kiváló a szélsőséges természeti adottságokkal járó hely.

        Kedvelés

  4. Norvégia a fejlett világban is sok országnak példa, vagy amolyan rejtély. A látványberuházásokròl Japán jutott eszembe… Az teli van, meg nyüzsögnek, mint a hangyák… Amerikai műsorban szoktam nézni, hogy állandóan elemzik a skandináv modellt, mert Amerika azért nagyon más… Kulturális beágyazòdottsága van az újraelosztástòl és államosìtástòl valò rettegésnek, a bűnözések száma messze az euròpai felett, és stresszes, versengő életet élnek.
    Eddig Norvégiára a legnagyobb kritika, amit hallottam, hogy silány a kulturális élet, ezt kinti ismerőseim panaszolják. Nyilván nem véletlen mentek ki, amúgy szeretik, imádják a káprázatos természetközeliséget, de azt mondta a kulturális élet annyira lapos Osloban, hogy Budapest simán veri.
    Többlaki élet.. sokszor gondolok rá, sok ilyen vloggert követek, mennek, viszik a laptopot, szemlélődnek, megìrják, levideozzák..néha irigylem.
    Van egyébként egy svéd lány, Jonna Jinton aki a svéd vidéken él, kicsi, szerény, tájba illő (ott is nagyon hasonlòan épìtkeznek mint a norvégok) házikòja van, a természetet járja, furcsa nekem, úgy szép, hogy én nem bìrnám szerintem a teleket, Ő megy, az ottaniak hozzá vannak szokva, sőt, léket vernek, belemártòznak a hideg vìzbe… sokat gondolkodom, mennyivel fenszibb, nagyobb házban lakom, mint az ottaniak, pedig ők a gazdag ország, de ez a mértéktartás, puritánság tényleg nagyon skandináv.

    Kedvelés

    • Köszi az adalékokat! Nekem is feltűnt, hogy az amerikaiak nagyon individualisták, nem bíznak az államban.
      Kultúra: könyv mindenhol van. Hatalmas, üveges, tengerre néz a tromsoi könyvtár. A múzeum szerény terjedelmű (általában az épületek is kicsik, a folyók se szélesek), de igényes. Színházi, zenei élet: biztosan haloványabb. A skandináv filmmel vigasztalódhatnak, az internet korában nincs mentség a nem-művelődésre, és vannak sztárszerzőik is, Jo Nesbovel tele a reptéri könyvesbolt is.

      Kedvelés

  5. Budapest kulturális kínálata európai mércével is fantasztikus. De az internet korában már nem muszáj jelen lenni. A kultúra is fenn van. Mint annyi minden más, ami nem olyan pozitív. De az a hajó, Éva, le vagyok nyűgözve. Imádom a tengerjáró hajót, a kikötőt, a kompot, de az evezést is. Kár, hogy a derekam nem bírja. Nagyon szívesen élnék víz, főleg tenger mellett. Én is egyre kevésbé bízom az államban, és erre minden okom megvan. Az utóbbi évek tapasztalatai főleg.

    Kedvelés

  6. Egy norvég sosem rajongana szenvedélyesen semmiért és ilyen cikket sem írna. A korrektséghez, toleranciához, felelős döntésekhez, udvariassághoz, szabálykövetéshez, mások tiszteletéhez stb. kell egy alapvetően szenvtelen, távolságtartó, hideg, saját érzéseit elnyomni tudó attitűd, ehhez pedig valamiféle társadalmi közmegegyezés, hogy mindenki lenyomja a gyerekei torkán, hogy mire felnő, megingathatatlanul pedánsfejű legyen.

    Kedvelés

  7. Mindig el akartam menni Magyarországról. Amióta lányom született,ez csak fokozódik. Most,hogy oroszok társaságában nyaralunk,hihetetlen szintet ölt ez a vágy…(sok a hasonlóság hozzánk,sajnos) Azt érzem,hogy nem kezdődik el az életem,amíg el nem megyünk innen.
    Most,hogy olvaslak, csomagolnék 🙂

    Kedvelik 1 személy

  8. “Norvégia 1905. június 7-én békésen elvált Svédországtól. Miután az államformáról döntő népszavazáson a monarchia többséget kapott a köztársasággal szemben, a norvég kormány meghívta a trónra Carl dán herceget és a parlament egyhangúlag királlyá választotta őt. A VII. Haakon nevet vette fel, Norvégia középkori független királyai után. 1898-ban minden férfi szavazati jogot kapott, 1913-ban pedig minden nő is.”

    wiki

    Kedvelés

  9. “Meg persze jól ismerjük a kulturális akklimatizáció fázisait: a lenyűgözöttség pár napja után a sokkot, a kételyt, az elidegenedést (de nyugi, a végállomás a megszokás, meghonosodás, mármint több év alatt).” – a megszokás még nem jött el. Illetve megalkuvásnak érzem. De azért emlékszem az első alkalomra, amikor Párizsba jöttem, minden sokkal izgalmasabb volt, mint Pesten, még a kutyaszar is. Most meg Budapest a világ közepe, de valószínűleg 10 év távlatából elromantizálom egy kicsit. Előbb-utóbb meg fogom kérni az állampolgárságot, és akkor belülről fogom szídni azt, amit most sikertelenségemben hibáztatok. Ez önmagában eléggé franciás. 🙂
    Ez egy kicsit fatalista lesz, de szerintem mindenhol jó élni, és mindenhol lehet nagyon szar is, ha visszük magunkkal a lelkünkbe zárt sötétséget. Azt érzem mostanában Magyarországról (kívülről), hogy kétségbeesve mennének el az emberek, túlidealizálva mindent, ami külföldi. És a külföldön élő magyaroknak is van egy olyan kategóriája, aki folyamatosan Magyarország és a magyarok szidásával akarja igazolni a döntését.
    De valószínűleg van bennem egy adag hegedűvonó, mehetnékem van mindig, akár messzire is. De nem északra, inkább egzotikusabb vidékekre. Ilyen szempontból az a multikulti, ami itt van, segít aklimatizálódni és nyitottabbá, empatikusabbá tesz. Az utóbbi időben sokszor kellett szembenéznem magammal, hogy miért zavarnak más kulturájú emberek. Ez személyiségfejlődéshez vezet.

    Kedvelés

  10. Én tudok mondani Norvégiáròl negatìvumot 🙂 Nem rosszindulatbòl, mert így is a világ egyik legélhetőbb országa, de a pozitívumait úgyis mindenki tudja, ismeri.
    Az egyik legnagyobb arányban halnak meg drogtúladagolásban. Igaz, mostanra már felismerték, hogy ez probléma és másként kell kezelni, úgyhogy talán van némi javulás.
    Itt meg szó van arròl az alap skandináv attitűdről, aminek a pozitív oldala, a “mindenki jól él”, a negatív oldala, hogy semmivel nem lehet kilògni a társadalombòl. (https://medium.com/@askgramfranck/why-i-love-norway-but-hate-norwegians-b6deeaa2b927)

    Ennek azért vannak hátulütői, plusz nem mindenkinek valò. Van, akinek ez fullasztó. Plusz ezért nem Norvégia a világ húzòereje. Amerika, a sok és nagy különbség ellenére ezért verhetetlen innovációban, kreativitásban, produktivitásban. Ott elfogadják a nagyon egyedit, különbözőt, vagy kirìvòt. Ehhez képest Norvégia olyan, mint egy álmos falu. Nem szeretik a versenyt sem, és oltári nehéz valakitől megszabadulni a munkahelyen. De mentalitás kérdése, van, akinek ez bejön.
    Én asszem valahol a kettő között vagyok…. Amerikában a fegyver törvények, a túlfogyasztás, a pazarlás, vagy az önfétis kifejezetten taszìt…
    De azért délebbre vagyok így, magyarként a norvégoktòl mindenben.
    Hiába, ezt az országot kéne jobbìtani, az lenne az ideális.

    Kedvelés

    • Érdekes, amit írsz, köszi.
      “ezért nem Norvégia a világ húzòereje”
      Azért ha megnézed területét, lakosságszámát, az is különbség Amerikával? Picike, de na. :O
      “Amerika, a sok és nagy különbség ellenére ezért verhetetlen innovációban, kreativitásban, produktivitásban. Ott elfogadják a nagyon egyedit, különbözőt, vagy kirìvòt. Ehhez képest Norvégia olyan, mint egy álmos falu. Nem szeretik a versenyt sem, és oltári nehéz valakitől megszabadulni a munkahelyen.”
      Amerika nemcsak a kapitalizmus vezérhajója, a kíméletlen és majdnem korlátozatlan piaci verseny élországa, hanem az egyetlen olyan ország is, ahol a munkásmozgalmat, tőkeellenességet tűzzel-vassal irtották.

      Kedvelés

      • Azért, ha ott megnézed milyen brutális kártérìtést kap egy munkás, ha pl baleset éri,(akkor is, ha illegális) amellett messze eltörpül a kontinentális jogot alkalmazò Európa, hiába voltak munkásmozgalmak. Az emberi ( egyén) jogai nagyon fontos alapérték kint is, a munkásé is, csak más megközelítésből. És nagyobb a belső mobilitás. Ott tényleg létezik a “McDonalds-os kiszolgálòbòl vállalatigazgatò vagy neves producer” életút. Skandináviában meg inkább azt mondják, a McDonaldos kiszolgáló meg az igazgató között ne legyen akkora különbség. Legyen mindenki a középosztály része, kis túlzással. Más kultúra.
        Ja, egyébként, a Magyarországos szakaszra: szerintem lehet, meg kell is kritikát megfogalmazni, csak ne legyen közhelyes, szervilisen rajongò, hisztérikus. Ez a tipikus dedòs buzgòmocsingoskodás, mikor csak azért jó valami, mert az Ausztriában van meg Amerikában meg Angliában. Főleg, mikor ismerős emberek olyan dolgokat dìcsérnek meg reflexből, amit – ha itthon vezetnének be – háborognának. Tudom, mert ismerem őket.. Szerintem fontos egy koherens világkép, hogy egyáltalán tudd, mit tartanál jò iránynak, vagy hova kéne fejlődni. Ez sokaknál hiányzik, egyszerre akarnák hogy Magyarország olyan legyen, mint Florida, ami gyakorlatilag egy libertárius állam, alig adóznak, de mindenért fizetsz, fényűzés van, meg mindenki nagy autóval vereti, és hát, ez is nyugat, meg a puritánabb Dánia is. Vagy pl van, ahol legális a prostitúció (Hollandia, Németország) Skandináviában meg abolicionisták. De úgy látom, hogy itt a blogon azért van egy kialakult értékrend, és egyáltalán nem baj, ha ahhoz képest látja valaki, min kéne itthon változtatni.
        Egyébként Floridáròl jut eszembe, hogy van Gombos Edinának ez a vlogja, ami nagyon népszerű. És hát, aranyos család, meg minden, de én már meg sem merek szólalni, hogy amit bemutat, annyira végtelenül ìzléstelen sokszor, az a fajta floridai giccs, és megalománia, hogy az valami borzasztò…Na, az pl teljesen fölösleges, és tőlem nagyon távol áll. Mindenkinek csöpög a nyála a kommentfalon, de nem tudom, nekem nem tetszik….ennél euròpaibb vagyok

        Kedvelés

      • Miamiben pl. nincs mettró, ez beszédes, pedig jóval nagyobb Budapestnél. Nekem nem illik az értékrendembe, hogy mindenki saját autóval araszol a dugóban.

        Én biztosan nem szeretnék versengő és súlyosan álszent társadalomban élni, ahol mindenki egyénként tekint magára, ráadásul az általános műveltség elképesztően alacsony (lásd a redditet és a tumblr-t, az eglsz transz meg fat liberation hisztizést), az elit alatti, közepes egyetemek színvonala is siralmas. Én azt tartom ideálisnak, ahol az egyenlőség, az általános jólét valósul meg, az olajbevétel az államé, és nem kell megfeszülni a melóban. Továbbá az abolicionista álláspotot pártolom.

        Az az önmegvalósítás és csoda-self-made-manség, amit említesz, millióból egynek sikerült a huszadik századnak kb. első hat évtizedében, amikor még nem telítődött az ország, és voltak új iparágak, területek. Azóta nemigen van ilyen, telítődött a rendszer. Azokat a nagy csodatörténeteket is a saját bevallásaikból tudjuk (kulturális toposz, ujjongó beszédmód), egy-egy ilyen sztori mögött pedig sok százezer csalódott van, aki egész életében kínlódik, de soha nem sikerül semmi.

        Kedvelés

      • Sajnos, nem lelkes, szabad, bekiabálós ötletbörze kérdése, hogy min kéne (és lehet) változtatni Magyarországon, meg vagyunk határozva mindenekelőtt választópolgártársaink mentalitása, érdeke szerint (ezért van itt tíz éve FIDESZ), aztán geopolitikai, történelmi, anyagi kötöttségeinkkel.

        Kedvelés

      • Ja, és nálunk sokkal okosabbak, tanult, képzett, elkötelezett szakemberek sem tudtak nemhogy érdemben változtatni, de egyetérteni sem olyan kérdésekben, hogy mennyire legyen piac, verseny, szabadságjogok, melyik közszolgátatást kéne nagyobb erőkkel fejleszteni, mi legyen a szegénységgel, minimálbérrel stb.

        Kedvelés

  11. Visszajelzés: újabb netes lincselés… | csak az olvassa. én szóltam

  12. Visszajelzés: még egy tanulság: a szakértősködésről | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .