Ha megnyugtat, hogy valaki milyen szarul néz ki, akkor te nézel ki szarul, de legalábbis ezen görcsölsz.
Régebben, mondjuk húsz éve még nem működött a net demokráciája, a közösségi kontroll, ezért hatékonyabban prezentálta a média az illúziót. Mi pedig elhittük: a híres színésznők, modellek hibátlanul szépek. Rózsaszínűt finganak, harmonikus házasságban élnek, sose depisek, nem híznak el, boldogok és kacagnak. A kilencvenes években általános csodálat övezte a tévében látott, koncertező, színházban játszó hírességeket. Ők voltak az izgalmasak, mi az átlagosak. Átjárhatatlan volt a világ egyszeri és híres ember között. Aki mégis elhízott, egyszerűen elbújt. Akkor még…
Én mondjuk se nem csodáltam őket, se nem haragudtam rájuk. Nem nagyon foglalkoztatott a híresek élete. Vagy ismertem őket a teljesítményük alapján (színház, irodalom), vagy egyáltalán nem törődtem velük. Nem fitogtattam híres ismeretségeimet. Jó volt benne hagyni őket a mítoszban, nem firtatni, haverkodni. Emberfeletti jól kinézést, jó fejséget pedig biztosan nem vártam tőlük, és nem akartam tudni a magánéletükről sem.
Tévém sincs. Később, a bloggeri korszakban már meg-megnéztem, kiket fednek a sokat emlegetett nevek: sorozatszereplők, kereskedelmi tévés arcok, trash-celebek, műsorvezetők, de heves érzelmeket nem váltottak ki. Vannak azonban ismerőseim, intelligensek is egyébként, akik nem kritikusak a médiának ezzel az ágával, és “nézegetnek”, jólértesülnek, majd felveszik ezt a beszédmódot: lelkesen, sőt, indulatosan taglalják olyan emberek öltözékét, alakját, döntéseit, szavait, magánéletét, akiket nem ismernek személyesen.
A kontroll jogáért, az erő megéáléséért megy itt a harc. Ki ítél meg kit? Ki lát át a másikon? Ki fogja magát szarul érezni?
Néhány (jó néhány) éve pedig eljött az Akárki Akármit Lefotóz És Közzétesz korszak. A vloggerek, a meglepően jól kinéző self-made modellek, szépség- és divatbloggerek, amatőr fitneszversenyzők, netes edző-motivátorok tömege elsodorta a hivatalos hírességeket, legalábbis a nethez hozzáférők körében. Ez a demokratizálódás trónfosztás volt, és jellegzetesen ezredfordulós jelenség. Ekkorra a nyomtatott magazinok már vergődtek, és elkezdtek a közösségi médiából és a független bloggerekből, instagram-szereplőkből dolgozni. Kiderült: nem kell felkent színésznő, menő modell, elég egy kamera és egy olyan hálószoba, ahol nincs a szekrény tetején dobozban a gumicsónak, a vasalódeszka és a meggymagozó vájling (persze volt, akit ez sem tartott vissza a videókészítéstől). Hatalmas elégtétel lehetett egyszerű fogászati asszisztenseknek, hogy nem is bonyolult olyan jól kinézni. El is mesélték a fogyásukat, ruhatárukat, edzésmódszerüket, életfilozófiájukat. És az ügyeseknek lettek követőik. Többé nem Erdős Péter-szerű kegyosztó döntött, sőt, nem is marketingszempont, hanem a közönség.
Másrészt a nagy felbontású technika és a lesifotósok uralma is eljött, és a híresszépnőkről kiderült, hogy “igazából” nem olyanok ám, mint a címlapfotókon. Jé! Póz nélkül, megcsinált outfit és profi smink nélkül nem is annyira szépek. Victoria Beckham térde ráncos. Ha olyan a mimika, fejtartás, röhejesen néznek ki (jé!), a plasztikai javításoknak nyomuk van (jé!), meg hát el is telt tizenöt-húsz év… Ha nem pózolnak, szinte nincs derekuk és elformátlanodik a köldökük. (Ne pózoljanak! Vagy: pózolok én is…)
Sőt, el is kezdték leleményesen levadászni az előnytelen fotókat. Ahol “látszik a valóság.” A munkásosztály bosszúja.
Én mondjuk a hörgést nem értem. Szerintem a híresek továbbra is szépek, csak nem olyanok, amilyennek az illúzióigényűek hinni szeretnék őket.
Nem szeretem azokat az idősebb ismerőseimet sem, akik bebújnak a magas kultúrába, és “fogalmuk sincs, ki az a Lakatos Márk”, “nem mennének el egy konditerembe”, akik ők sosem szállnak alá a bulvárba, és – ez már igazán kínos – mindig csodálkoznak, mert nem értik a populáris műfajok helyét, szerepét, de azért megvan a véleményük (a saját kifinomultságukat fitogtatják).
Újabban van pinterestem is… mert egy idióta vagyok (ezt a mondatot április elején írtam, akkor kezdtem ezt a posztot). Szar ez a nézegetés, nívótlan, időrabló, lélek-korrumpáló. Abba is hagytam. Alig hittem a szememnek. Van egy pin-típus: fotók összehasonlítása, a Nagy Leleplezés. Egyik fele a híresgazdagszép nő sminkben, előnyösen, retusálva, avagy fiatalon. A másik fele a “valóság”, a paparazzimunka, előnytelen, nem sminkelt fotó, narancsbőr, félresikerült plasztika, öregség, hízás.
Káröröm. Düh. Miért is nincs nekem is egy személyi sminkesem (mert akkor én is szép lehetnék)? És az osztályindulat:
Remember you are not ugly. You are just poor.
Meglepett az elégtétel-düh intenzitása. Logikusan következik ebből: ha a celeb (negyvenesen, előnytelenül fotózva, béna bikiniben, szülés után) nem olyan szép, akkor én, az egyszeri júzer is szép vagyok.
És megfeszülnek, úgy szűrőznek, csücsörítenek, fényelnek, sminkelnek. Rettegnek kitenni olyan fotót, amely támadhatóvá teszi őket. Talán el is hiszik: ők is tudnak úgy kinézni, ahogy a hivatalos-szépek, csak egy kis smink az egész. Ilyenkor nagyvonalúan megfeledkeznek arról, hogy az illető eredetileg nem dekoráció, hanem színésznő, énekesnő, tévés (de legalábbis köré van kanyarítva egy imidzs, amelynek van hírértéke).
Én ezt az egész bebizonyítósdit, leleplezősdit hüledezve figyelem. A kikezdőket, dühöngőket butának és pitiánernek érzem. Elég a kinézet terhe, mindannyiunkon. Bőven elég. Miért kell egymást a látszattal, illúziókkal is nyomasztani?
Kezdjük azzal, hogy a színészek, modellek, táncosok, sportolók, a testükkel dolgozók pontosan tisztában vannak a testük részleteivel. Nem lehet, hogy ne tudják, hogy néznek ki. Neked voltak illúzióid, kedves felhasználó.
Aztán, létezik ún. szar fotó, bárkiről lehet ilyet csinálni. Csak hát az igény, hogy valóságnak higgyük az illúziót, kiirthatatlan.
Továbbá: kit érdekelnek a celebek? Ők oda vannak neked tolva: csócsáld, kattints, véleményezz. Ez egy iparág, amely használja a hírességeket, és főleg téged használ. Celeb attól lett, hogy te rákattintottál. Témává tetted, hajlandó voltál őt csodálni, kitárgyalni, fújolni és dehumanizálni – figyelmet adni, száz meg százezer kritikátlan társaddal együtt. A probléma itt kezdődik, és ez a te problémád.
Hozzá viszonyítasz, tényleg? Olyan sminket szeretnél? Elolvasod magvas gondolatait? Rajongsz, gyűlölködsz? A celeb: ember, de termék is. Ha van benned tartás, méltóság, nem harapsz rá, hanem a saját életedben éled meg az érzelmeidet, céljaidat, ízlésedet, meggyőződésedet.
Ők is emberek, valamivel tehetségesebbek vagy szerencsésebbek az átlagnál, de amúgy kereszt nekik a sok elvárás, ettől nehezebb nekik. Sokan bele is rokkannak. Lásd az embert! Ne üsd te is. Te se lennél jobb fej. Ez például Sarka Kata ellen nemtelen volt.
Mikor lettél ennyire naiv? Tényleg nem tudtad, hogy működik a fotózás, a látszatkeltés, az utómunka? A kampányfogyókúrák fotózás előtt?
Egyébként én akárhogy meresztem a szemem, a VS modell civilben, natúr, nem-feszes pózban is gyönyörű.
Gisele Bündchen 15 évvel a modellkarrierje csúcsa után. nem pózol, spontán a kép
Csak az egy hétköznapi fotó róla. Nem látod, milyen arányos, deli, sima? Azt hiszed, így te is kinézel? Ne hidd. Tényleg szebbek nálad, jobb alapanyagok, másrészt nem csak a szépségük miatt tartanak ott, ahol.
Egyszerűen ne állj be ebbe a hergelődésbe. Maradj ki a vircsaftból. Ne akarj kényszeresen jól kinézni, viszont aktívan cselekedj a testedért. Tegyél magadért naponta: csendes, jóllétet szolgáló módon. A szép bőr, haj, fog, az alak arányossága mind egészség-tünet. A csúfságok egy része pedig nem egyéni sajátosság, hanem bajokat jelez: hasi hízás, érzékeny bőr, kusza fogak, rossz tartás. Sokan erről nem akarnak tudomást venni, nem is keresnek megoldást, inkább a látszatot javítgatják és mások kinézetét pocskondiázzák. Ugye tudod, hogy nem a fotóktól, fotókon leszel szép?
A női szépségtörekvéseket a pornókultúrában is összegződő képzet irányítja, a fiatal, íves derekú, kerek mellű, tűsarkús, műkörmös. Ha nem vagy kritikus ezzel kapcsolatban, akkor folyton az átszexualizált víziók fognak kísérteni. Te nem vagy modell. Nem kell mindenkinek tetszened.
Én nem szoktam kétségbe esni, ha nem “előnyös a kép”. Nem szégyellem a mimikát, a póztalanságot. Nem vagyok modell, nem a kinézetemből élek. Ez van, az embernek el kell viselnie a teste különböző reprezentációit. A kinézetnél fontosabb, hogy én vagyok a képen, hol vagyok, mit csinálok, például tanítom a gyerekemet kézen állni. A külsőt, mindig csak a külsőt a felszínes, lelketlen fajta nézi, ők keresik, mibe köthetnek bele.
Sok nagyon szép nőt láttam már közelről. Ők se hibátlanok. Fotótól függ, póztól függ. nemrég kétségbeesetem, volt egy megroskadt rész a bal szeme alatt. És eltűnt. Mert az árok, a puhaság, a roskadás pedig jön-megy. Úgyse tökéletes – mit kínlódjak? Én vagyok. És végül csak egy izmos hulla leszek. A tetteimre, szavaimra fognak emlékezni.
Szeretek jól kinézni egyébként, nem lett mindegy. Tegnap a színpadra képes voltam egy öt perces glow-sminket is összerakni, és négyféle terméket, azon belül hét színt használtam hozzá (ez sok). Legnagyobb meglepetésemre erős fényben sem voltam ráncos.
Ugyanakkor már nagyon rég nem arról van szó, hogy hogy nézek ki, hanem önmagam helyesléséről, arról, hogy a saját jó érzéseimre voksolok. A sport és a fejlődés élményéről, lelkesítő célokról.
Ez sem mindig egyszerű: a sarokgyaluval tegnap belevágtam a húsba. Véres sebek, a ragtapasz kilátszott a dizájnszandálomból. A késő nőiségem vajúdik a ciklus végén. Úgy fel vagyok vizesedve, ahogy nagyon ritkán. Minden mindig változik. Ezért nincs bennem extrém elvárás, nyugtalanság, pánik. Már tudom: néha ilyen, máskor olyan, de a középértéke rendben van. Szeretek mozogni és jobban érzem magam, amikor nem élek vissza az evéssel. Ami a legfontosabb: van bennem erő és derű.
Baromi érdekes, hogy milyen kevesen képesek elviselni a valódi kinézetüket. Aki “versenyben van”, az javítgatott fotókkal, maszkszerű sminkekkel, giccsfotósok pasztellcsaládi bézsképeivel próbálja elhitetni másokkal, hogy ő szép. Aki nem, az csuklott szemmel öltözik a próbafülkében, és nem rak ki magár5ól fotót. Valahol középen van az igazság.
Szokj le te is mások nézegetésről. Hagyd a szelfizést is: a testképzavar melegágya. Készíts magadnak smink nélküli, natúr fotókat, természetes fénynél! Terápiás hatása van. Ilyen vagyok. Nincs semmi baj azzal, hogy ilyen vagyok. Ha valamit változtatni fogok a testemen, az nem tetkó és műköröm lesz.
Aztán, nézz szembe azzal, hogy jutottál idáig. Mi az, ami romnt rajtad? Dohányzol? Stresszelsz? Keveset alszol? Alig vagy a természetben? Egész nap ülsz? Ez a gond, nem az öregedés, és nem az, hogy nincs pénzed jól öltözködni.
Vigyázz arra, ami adatott. Ne rontsd el. És ha már károsodott, tudd: nem kell guru. Nem termék, módszer, betartandó fog segíteni, hanem az egyszerű változtatások.
csak az olvassa. én szóltam 
Írom egyszerűen is. 🙂
A poszt morális kiállás, értékelvű. Nem arról szól, hogy szerintem ki hogy néz ki (csupa elismerés, természetesség-helyeslés, emberi együttérzés van és semmi basztatás nincs abban, ahogy nők testéről írok). Hanem:
– hogyan és miért akarják “elitellenes” átlagnők nickek mögül leleplezni a szépgazdaghíreseket,
– feljavítani a saját fotókat, ezeket mutogatni hazugság, én a nemcsakelőnyösfotót kirakók ritka fajához tartozva ezt képviselem, pedig próbálnak megalázni miatta,
– a test igazi jólléte és a fotón jól kinézés nagyon más, előbbiért érdemes cselekedni,
– ne dőlj be a másoktól átvett, heves indulatú beszédmódoknak, hanem legyél kritikus,
– ha szarul vagy, ne másokon csüngj, hanem hozd magad rendbe,
– a celeb is ember.
KedvelésKedvelés
A blogévek alatt mindenfajta kíváncsi, basztatós, magát okosnak és egyedinek képzelő, kioktatós, megalázó és rosszindulatú próbálkozás megvolt már. Nem tudtok újat mondani, kiismertem ezt, nem izgi, nem érint, nem rám jellemző.
Én a saját értékrendem szerint élek. Bárkit lobogtathatsz, nem érint. Rajongj nála, ne kavarj. Nem véletlenül rajtam lógsz, huszadik álnéven.
Nem hiszem, hogy egy lapon lehet emlegetni függőségben élő, panaszkodó, megfelelési kényszeres, nem iskolázott, műtött-tetovált, gyermektelen. depressziós, külsőségmániás, semmiről sem híres, nem szuverén nőkkel azt, amit én élek.
Ami az itteni kommentelést illeti, csak annak van értelme, ha valaki megnyílik, kapcsolódik, magáról beszél, őszinte, a témáról ír, nem a blogger személyét elemzi.
Tartalmailag, érveket írj, ha mást gondolsz. A személyeskedés, a címkézés nem menő, hanem ostoba.
Bírd elviselni, ha valami zavarba hoz, megingat, nem egyezik a jó kis megrögzöttségeiddel!
Különben olvasni sincs értelme. Miért vagy itt?
És ezért hoztam meg azt a döntést, amiről itt olvashattok:
És ezért nem engedek a tudatomba többé semmilyen kavarást, zaklatást. Szánalmas.
KedvelésKedvelés
ott van a baj, szerintem ahogy magadról írsz, az alapján egy sokkal szebb nőt képzel el az ember.
lehet hogy nem írtad le konkrétan hogy de szép vagyok, de a lényege mégis ez.
úgy állnak össze a szavaid. és a fotókon nem azt látja az ember mégse.
amúgy ez nem menti a szemétkedést.
KedvelésKedvelés
Pedig olyan fajtának tűnsz, aki előbb a képeket nézi.
KedvelésKedvelés
Ebben a posztban egy pillanatig nem volt szó az én kinézetemről. De máshol se nagyon.
Miért nem a posztra reagálsz?
KedvelésKedvelés
És annak, hogy megint proxyról, megint újabb nicken, megint e-mailt kamuzva (Máté Péter, hátha becsusszansz, és láthatólag nagyon tájékozott vagy…), na szóval ennek a kamuzásnak, örök bántási kényszernek van valami köze ahhoz, hogy te magad pornóra csattogtatsz, és úgy nézel ki, mint egy háromnapos, vírusos fos?
Visszautasítottak?
Lusta vagy?
Kényelmesebb az ítélkezési kényszer?
Tudod, hogy nem kellenél, még nekem sem?
KedvelésKedvelés
Miért, hogyan írjon magáról? Nekem eddig max az jött le, hogy ez az ember rendben van magával, a testével és a lelkével. Ezt tekinthetjük úgy is, hogy szépnek tartja magát, és akkor mi van? Amúgy meg milyen dolog már beleképzelni valamit az írásokba a szerző külsejéről, aztán óvodás módon felháborodni, hogy nem Aranyhaj néz vissza ránk a képekről (ne vedd magadra, ha nem érint, általánosságban írom).
KedvelésKedvelés
Szerintem neki az a fura, hogy az önértelmezésemet leírva látja. De hát ezt jelenti a blog: megfigyelem magam, megírom, miket gondolok.
Csak akkor tudok motiválni, elgondolkodtatni, ha rendben vagyok, és nem állok be az össznépi nyavalykórusba.
Korábban depressziós voltam. Most jól vagyok, nincs kiborulás, elbírom az életem, motivált vagyok.
Aki ennyi melót tett a testébe, és ekkorát változott, az joggal büszke. Pláne ilyen történések után. Nem a felszínt kapargatom. Csak örömből edzek. Végignéztem, mit kínlódnak fitneszmodellek egy kevés izomért. Hiába. Aztán vádaskodnak, hogy a többiek kokszolnak. 🙂
Nagyon sok visszajelzést kapok a blog, a sport, a kitartás, az átformálódás miatt, naponta, mindenhol. Ettől bárkinek megjönne az önbizalma.
És még egy: pont azért jött létre a blog, hogy a kíméletlen, okoskodó, erőszakos, rusnya, magukat jogosultnak képzelő kibicek nélkül tudjunk értelmesen beszélni. De ők akkor is belepofáznak, rám erőltetik…
KedvelésKedvelés
Aztán miért van ott baj?
Az, hogy az írás alapján kinek mi jelenik meg a szeme előtt, az az ő dolga. Egyébként, a fényes bőr, sima izom, karcsú derék, gömbölyű fenék nem egyenlő pornósmaca/bikinimodell, ez például egy borzasztó nagy felszínesség. Átlagos embereknek is lehetnek efféle attribútumaik, nem kell hozzá kivételes külsejűnek lenniük, olyannak, aki abból él, ahogy kinéz.
KedvelésKedvelés
Az instagram- és pornókultúra befészkelte magát a nem cizelláltak agyába. Nézegetnek, keresik az ingert, a megítélés, a fikázás lehetőségét. Lecsapnak, ha meglátnak valaki alkalmasat. Ők nem látszanak. Megmagyarázzák, miért, de tudjuk a valódi okot.
Lusta, unatkozó, szétfolyt emberek, ragacsos billentyűzet, kiürült italosdobozok, fodrászt rég látott haj. Valami kell nekik is. Bosszú.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, ha nem úgy nézel ki mint Gisele Bündchen (prolibbaknál Hódi Pamela) akkor ronda vagy, mire vered magad?
Ez az egyént önmagában kezelni nem tudó, sematikus gondolkodás, érdemek eltagadása csak azért, hogy legyen miért leszólni a másikat. Vagyis, más kárára érezni jobbnak magad, épp úgy, ahogy a posztban is írva van.
Rút jelenség, és olyan nagyon jellemző nálunk, és olyan nagyon nem jellemző jobb helyeken.
Emlékszem, egyszer hallomásból megtudtam, hogy valaki megdícsért engem, a ‘köztudottan’ csúnya lánygyereket, hogy milyen bájos a pofim. Voltam vagy tizenhárom, döbbenten álltam, meg zavartan, pedig csak a szomszéd pasi mondta, és úgy, mint ahogy azt egy apuka mondja egy kislányra, hogy szép. Életemben először hallottam ilyen pozitív véleményt a külsőmről.
Apám reakciója volt rút, fenti stílusú. Hümmögés, és és a hatodik szomszéd gyönyörű, hullámos, dús hajú, porcelánbőrű, babaarcú, tényleg hibátlan lányát hozta fel, hogy na az, az tényleg szép.
Más kategória voltunk, egyébként valóban. De ez csak arról szólt, hogy muszáj volt valamit mondania, amivel fölébem és a pillanatnyi örömöm fölé kerekedhetett, nem bírta ki.
Ez ugyanaz a csúflelkűség, mint amit itt tolnak egyesek veled szemben.
KedvelésKedvelés
Egy kicsit is arányos, fiatal, nem rút nőt egyébként nem nehéz szépre fotózni. Póz, fény, ruha, smink, haj. Sok fotón-szép nőt láttam közelről, nem annyira szépek ők sem. Senki sem.
Én ezt a szépre fotózást tartom fölöslegesnek és hazugnak, megfelelési kényszernek. Ez nem méltó.
Az én eszményem a természetesség, és borzasztóan nem bírom az ízléstelen, életkorhoz nem illő, erőlködős külsőségeket.
Mindig megkérdezik, mire verem a nyálam. Hát, én erre. Ballagj el, méresd meg. Majd rájössz.
https://csakazolvassa.hu/foto-2016-12-29-19-18/
KedvelésKedvelés
A saját apád, basszus.
Nagyon szép vagy, igaz.
KedvelésKedvelés
Jah, elemi szinten ismerem ezt a fajtát.
Köszönöm, mára helyrehoztam az önbecsülésem. Meg lehet gyógyulni.
KedvelésKedvelés
A szépség relatív, a szépség belülről fakad……jó kis közhelyek, de igazak. Te sosem fogod egy öregasszonyra mondani, hogy szép; pedig vannak ilyenek, számosan.
KedvelésKedvelés
Szerintem is van szépség idősebb korban is. Valódi, testi szépség, például Sophia Loren nagyon nagy melóval, de igen szépen öregedett, ellentétben Donatella Versacéval, aki még nagyobb melóval, de csúnyán.
Én viszont nem szorulok rá olyan vigaszokra, hogy idősebb korban meg belülről jön meg relatív. Sose írtam, hogy én szép vagyok, nem pályázok erre. De azt tudom, mennyit változott a testem, csakis saját melóból. Mérések szerint is. És azt is látom, mások elhagyják magukat, inlább oda se néznek, foszlanak szét. Ezt nem tudom és nem is akarom megmagyarázni.
A roskadtság, a romlás, a görnyedt, az aszott, a szétfolyt, a hiányos, a töredezett, az elgyengült nem szép, ezzel ne áltasd magad. A műfogsor se szép, a visszér se, az elfogyó izom sem. A testet nem lehet kiiktatni csak azért, hogy megússzuk a szembenézést. Nem, nem belülről fakad a szépség, azt lelki nemességnek hívjuk, és mindig azok mondják, akik nem szépek (már, vagy sosem voltak).
Mint ahogy a lassan futók mondják csakis, hogy ők önmagukat akarják legyőzni. Aki igazán jó, az másokkal versenyez. (Nem én. Én nem vagyok igazi futó.)
És még egy állításom van, ez sokkal fontosabb, ezt valóban ügyként képviselem: a szépség nem az, aminek a médiagépezet, a pornó, a szexualizált “male gaze” meg az önfeljavító szembenézni nem tudók láttatják. Nem a tűsarok, nem a babaszerű tág szem, nem az extrém derék-fenék és főleg nem a műtött mell.
Hanem a test jó (természetesen jó) állapota. A kényelmes, örömet szerző, energikus, arányos állapot. Nyilván aki károsította, annak ez az állítás is fáj. Nagyon sajnálom, de az többség semmit nem csinál kitartóan, nincs kedve, lusta, elkényelmesedett, aztán meg nyavalyog és gyűlölködik.
KedvelésKedvelés
Ja, és természetesen relatív, ezt nagy erőkkel képviselem magam is (én magam a régi énemnél vagyok látványosan formásabb, például. Szerintem menő a kockashas 3 szülés után). De egészséges legyen, és akkor nem probléma, ha nem olyan látványos.
Viszont a csúnya nem lesz szép. Rajtam sem, természetesen. Nem is értem, mi ez a sok vád meg értetlenség a témában. Menjetek el sportolni, közel a testetekhez, ismerjétek meg, és akkor nem fog zavarni más öröme, testével foglalkozása.
KedvelésKedvelés
Jaj, hadd kössek bele! Sophia Loren nem-tudom-mennyi műtéten esett át, és szerintem nagyon csúnya (Most már, Aldonza óta mindenképpen.). Versace nem különben. A véleményem szerint, aki igazán jól és méltóságosan tudott megöregedni, az pl Meryl Streep, Helen Mirren, Jane Fonda. (Láttátok Fondát az Ifjúságban? Egyszerre vállalja az öregedését, és egyszerre szemtelenül fiatal)
Ha például kortársakat nézünk, ott van Claudia Cardinale, vagy Brigitte Bardot, és mindketten elengedték magukat, Lorenhez képest. Szerintem ez nem baj. Ugyanis szerintem ez az – magunk elengedése – nem kategória. Ezek a nők ikonok, 180 kilósan, ráncosan, öregen, másra szorukva is azok. És nem a szép seggük miatt ikonok, ráadásul.
De mondjátok, ha butákat beszélek…
Amúgy mindennel egyetértek.
KedvelésKedvelés
Elhízni, elveszteni az arcvonásaidat szomorú, akármekkora díva volt is valaha. Nekem Cardinale és Bardot szomorú példák, ráadásul ők is keményen műttették magukat. Helen Mirrenhez és angolszász északiakhoz azért nem érdemes egy olasz dívát hasonlítani, mert teljesen más kulturális közegből jönnek, más az eszmény.
Egyezzünk ki Catherine Deneuve-ben. 🙂
Tegnap a belföldi tranzitban (túlnyomórészt született norvégok között) egyetlen kihívó, ledéren öltözött, sminkelt, műkörmöds nőt és egyetlen kövér embert sem láttunk, az idősebbek között sem.
KedvelésKedvelés
Hát igen, féltem ettől – Tullának válaszoltam, amit, nem neked. Veled egyetértek.
KedvelésKedvelés
Tulla aljas troll, aki nem bírja elviselni. 🙂
Én el bírom. A sajátomat is, másét is.
KedvelésKedvelés
Amúgy nem biztos, hogy egyetértünk, és ez nem is baj.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy valóban nem. Én valahogy a vonások, az arcizmok, a csontok szépségét – már az én ízlésem szerinti szépségét látom meg az öreg arcokban is. Nem kell ahhoz kivasalt bőr, sőt.
KedvelésKedvelés
De nem csak bőr van az arccsonton, hanem lecsúszott, eltorzult, elhomályosodott vonások. Sophia Loren arca megmaradt, Brigitte Bardot-é szétcsúszott.
KedvelésKedvelés
Be szép színed van abban a ruciban! 😀
Én még mindig olyan fehér vagyok, mint a bolti zsír.
KedvelésKedvelés
Folyton kint vagyok, hajnaltól. Bringázom, teraszon írok, gyaloglok és sokat úszom.
KedvelésKedvelés
valami betalált itt megint többeknek 🙂
KedvelésKedvelés
-“-
KedvelésKedvelés
Fent arról írok, hogy milyen profi is lehet egy amatőr: úgy fotózza magát, kitalálja a brandet, és akkor ő is szép.
De van egy csomó olyan netes szereplő, aki igencsak átlagos. Életmódbloggerek, sminktanácsadók, vagy sportról valamit összeírogatnak, miközben egyáltalán nem sportosak. Nagy lelkesedés, lefotózott sminkek, igen szerény látvány. Huszon-harmincéves, gyermektelen nők.
Őket miért nem basztatjátok?
KedvelésKedvelés
(én tudom a választ 🙂 )
KedvelésKedvelés
Szeretnélek megkérni, “Katona Mariann” és a többi kamunév, hogy ne ide járjatok ingert keresni a dögunalom életetekből.
Ha agyilag, érzelmileg nem sikerül megugrani a blog szintjét, akkor semmi keresnivalótok itt.
Undorító a kamuzás, és semmi ilyet nem olvasok el, már írtam.
Ne kavarj, mélyre süllyedsz tőle.
Én is szoktam kritizálni embereket, mert van, amikor nem lehet hallgatni. Pl. ha valaki blöfföl a ketóról, vagy követendőként állít be egy életmódot, ami kifejezetten romboló.
De
1. nem lepem el az oldalukat, nem ott csatázom, nem ők a rögeszmém, pláne nem évekig,
2. van alapom, mert tudok a témáról, letettem valamit az asztalra, jobb a testösszetételem pl., mint egy-egy nagyképű szelfisztárnak,
2. nem ócsárolok, zaklatok és személyeskedem, hanem tartalmi állításokat teszek, ontopik,
3. saját néven, egyszer és privátban írom meg, hogy pl. ne lopd le már és tedd közzé saját tartalomként, brandépítési céllal más munkáját.
Ez nagy különbség.
KedvelésKedvelés
Vajon mi van annak a fejében, aki még egy ennyire egyértelmű, megindokolt NEM után is több hosszút ír, érvel, fejteget?
KedvelésKedvelés
Kdeves “Hollós Péter”,
nincs neki ilyen nevű edzettje. Amúgy nagyon valószerű a sztorid! 😀
Valamelyik új posztjában meglepő őszinteséggel tárja föl, mennyire nem motivált, kiégett, félrekajálós. Hogy unja. Hogy más csajokat néz és irigyel, hogy keserű. Hogy csak a külső, a haj, a test érdekli. Hogy nincs kedve az egészhez.
Bőven van hely mindkettőjüknél! Már évek óta.
Embere sértetten követeli, hogy őt lájkolják, koldulja a visszajelzést, és heroikus munkának gondolja azt a tartalomgyártást, amire senki nem kérte, és ami csakis az ő nagyszerűségét hirdeti.
Aki középszerű, aki huszonévesen nem tanul, hanem azt hiszi, ő majd ebből a bohóckodásból megél, aki kiszolgáltatja magát egy nárcisztikus agresszornak, tönkreteszi az egészségét, termékenységét, miközben (a többi hasonlóval ellentétben) komoly eredményt sem ér el, aki nem szeret edzeni, nincs sportolói lelkülete, viszont félpornósan picsát mereszt, az sajnos mind így jár. Ez jó tanulság identitást kereső lányoknak.
Eredményes közös munkát kívánok! Én is sokat fizettem, csak én egy népszerű és korrekt edzőnek, akinél hely is alig volt, nem egózott soha, “téged csak meg kell ismerni”, ezt mondta, és elértük, sőt, meg is haladtuk, amit kitűztünk.
KedvelésKedvelés
Én közíró vagyok. Ez a munkám. Sokan nem értik, ez mit jelent, mert nem szoktak (igazit) olvasni.
A közíró nem saját szimpátiája, egyéni érdeke, hangulata szerint bírál, és nem is csak azért, mert edzőválasztás témájában rendszeresen megkeresnek, ha tudják, hogy ismerem a helyet. Hanem értékalapon, elvileg elemez jelenségeket. Ez a dolga. Te finnyogó magánember vagy, nem érdekes a véleményed, mert nem vagy abban a szerepben, mint egy közíró (rangban, teljesítményben, nem az a célod), emellett hazudsz, kavarsz, álneveskedsz és bosszút akarsz, az meg külön vicces, hogy egy háromgyerekes, 42 éves feminista nőre erőltetnéd a pornós eszményeidet.
Amit ők csinálnak, főleg a mester, az káros és lehúzás. Amit egészséges életmódként hirdetnek, az beteggé és keserűvé tesz, a fotók hazugak, a formát nem tartják, sportteljesítményre alig képesek. A fitnesz-influencerek nagy hazugságának esszenciái ők.
Ebben nincs indulat. És lopni sem etikus. Nem akkora meló kirakni a linket, idézőjelet. Tudom, lebukott, tudom, ingerült, és fut a pénze (a csávóba fektetett évei) után, nem fogja beismerni a bántalmazást, de ez van.
Engem is lehet bírálni, én is bírálok másokat. Válallom a véleményem, csak tartalmi dolgokat írok. Engem is tiltanak, ha rontom a bizniszt, én is tiltok, ha aljas és nem ide való színvonalú a névtelen áskálódó.
KedvelésKedvelés
Egy kicsit ezeket is azért rakják ki, nagy bókok közepette, hogy az egyszeri júzer aztán keresse a hibát, megnyugtassa magát: annyira azért nem jó, túl száraz, nincs melle, dereka… pedig de. Péterfy Bori gyönyörű! Ilyen a karbantartott, természetes test, ilyen is lehet késő negyvenesen.
https://femina.hu/hazai_sztar/peterfy-bori-bikinis-fotok/
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: trendek, amelyek elhúztak mellettem | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: populáris, bulvár, trash | csak az olvassa — én szóltam