füttyögés = nemi erőszak?

Közzétéve Szerző:

Nem. És:

ilyet soha senki nem is állított.

A megnövekedett érdeklődésre tekintettel egy kis gyorstalpaló.

Azt mondjátok, ez műbalhé. És hogy bunkó férfiak mindig is voltak. És hogy természetes a füttyögés. Ösztönös!

Mikor, mitől, mennyire kellemetlen a szexuális beszólás, füttyögés, közel jövés, érintés?

Ami a címben áll, azt visszavágásként kérdezik azok, akiket valamiért érzékenyen érint a téma. Jó gúnyosan, túlozva. Szerintük a nők, “a feministák” hisztiznek, drámáznak, egy súlyúnak tartanak egy bókot az erőszakkal. Ma már semmit nem lehet, elveszett a játék, a lovagiasság ethosza! Kiheréltük a férfiakat!

Így szeretnék elgyengíteni, nevetségessé tenni, diszkreditálni azt, aki szóvá tesz valamit a nemi erőszakon vagy szexuális kényszerítésen kívül, és ezzel megsérti a jó kis stabil viselkedésüket, énképüket, hiedelmeiket.

Mert ezt nem csak bunkó férfiak csinálják ám.

A pontosabb kérdés: baj-e a beszólogatás, célozgatás, füttyögés is, és ha igen, mekkora?

Nem tudom megtaksálni a baj méretét, és ez nem is értelmes igény. Vannak emberek például, akiknek pánikrohamot okoz az, ha mondjuk az abrosz szegése felfele van. Mindannyian nehéz történetekkel vagyunk az életünkben. Nem annyira értelmes azt elemezni, kit mi akaszt ki. Inkább figyeljünk egymásra.

A beszólogatás, tolakodó megjegyzések, tapizás, célozgatás az abroszszegésnél tapinthatóbb, strukturális, sokakat érintő baj, pontosabban: tünet. Nem az a kérdés, “szabad-e”, vagy hogy mit szabad (nincs egységes útmutató, hogy mit “szabad”, mert egyes helyzetek vannak), hanem az, hogy odafigyelsz-e a másikra. Ha csak rendszeresen felhívsz valakit, aki ezt nem szeretné, az is zaklatás. Tolakodás lehet az is, ha megfigyeled, mindig arra jársz, róla beszélsz másokkal. Még úgy is, ha nem tud róla.

Nagyon kemény azzal szembesülni, hogy amit te viccesen vagy mellesleg művelsz, esetleg mindig is műveltél, az másvalakinek sértő, bántó. De ha ilyen jelzést kapsz, fontold meg.

Ne keress mentségeket azoknak, akik beszólogatnak, koslatnak nők után. Legalább helyettük ne.

Én nem tudom, mekkora baj, de igenis baj, amikor érzékeli az egyik, hogy a másik nem kéri, nem jó neki, bosszantja, és mégsem hagyja abba. Ő így szokta, neki joga van, “nehogy már ne lehessen”. Vagy mert mások is ezt csinálják, illetve mert “a női nem az talán, a talán pedig igen”. A nem, az nem, és ezt jó, ha a nők is így kezelik. Ne lebegtess, ne játssz.

Ha pedig a beszólogatónak, tapizónak jelzik, hogy ne, akkor megmagyarázza, hogy nincs ebben semmi. Dehogy nincs: ezért nem csinálod se a haveroddal, se a nagyanyáddal, se a tanszékvezető asszonnyal.

Ő tiszteli a nőket, ő rendes, egyenlő, a másiknak meg nem elég laza. Vagy jön a gúnyos szöveg a túlzott egyenlőségről, a baszatlanságról meg a félelmetes feministákról.

A beszólogatásra ritkán fog éles, egyértelmű reakciót adni a célpont. Inkább úgy tesz, mint ha mi sem történt volna, mert előbb szabadul.  Az a játékszabály, hogy ezt szabad, legalábbis van rá mentség. Hogy ez a vonzerő jele. A tyúkszemét fogadja el így az emberlány.

Miközben megalázó. Minden tárgyiasítás az. A beszólogatás és társai ugyanazon a skálán van, mint amin a kikényszerített szex, a “szerelemféltés” alapú bosszú, a nemi erőszak, és ugyanaz az eredete: a hatalmi különbség. Elkövetőik nem foglalkoznak azzal, mit érez a másik. Nem az a lényeg, hogy hol van a skálán a beszólogatás, hanem hogy rajta van.

Értelmes, reális énképű nő nem függ a férfitetszéstől, nem a beszólogatásból értesül arról, hogy ő jó nő, nem rendel alá a “tetszésnek” fontosabb szempontokat, és nem a szexuális vonzerejére alapozza az önbecsülését.

Miért nőkről és férfiakról írok? Sokszor kerülöm ezt, és egyik meg másik félről írok, de a tendencia és a régebbi probléma az, hogy férfiak szólogatnak be kellemetlenül nőknek, vadásznak, próbálkoznak, virítanak és öntudatoskodnak a szexualitásukkal.

Lengyel Anna dramaturg a júniusi ÉVÁban foglalja össze az őszi metoo kampány kései tanulságait, hollywoodostul, Martonostul, Kerényi Miklós Gáborostul, nagyon érzékenyen. Másrészt azt mondja, Amerikában hiszti kezdődött: opportunista nők meglovagolták a témát és “ügyetlen randik”, füttyögések meg finom érintések miatt is nemi erőszakot kiáltottak, bosszút álltak férfiakon.

Szerintem ez egy másik probléma. Ez a hordalék. Másrészt olyasmire is rámondják, hogy hiszti, ami probléma ugyan, de nem annyira kiáltó, és le szeretnék tagadni.

Az is írja Lengyel Anna, kezeljük a helyükön a dolgokat, ne rontsuk bagatell ügyekkel a “valódi” áldozatok érdekképviseletét, harcát. Ha a combodra teszi a kezét, vedd le! Ha füttyögnek, fütyülj vissza!

Ó, ha ez ilyen egyszerű volna! Hogy lehet, hogy ő sem érti?

Az a baj, hogy az egész életünk át van itatva a magát jogosultnak képzelő nyomakodással. Nem szexuális, nem intim, nem bulis helyzetekbe is beleerőltetik ezt, mondván, “minden erről szól”.

Az a baj, hogy tényleg úgy gondolják, a szexualitásuk a tág környezetre tartozik, és mindenkinek látnia, hallgatnia, tudnia kell, ők milyen erős indíttatásokkal bírnak.

Az a baj, hogy nők nem viselkedhetnek így, mondjuk ez nem úgy baj, mint a többi, mert lélekkel bíró nőként engem nem vinne rá a lélek, de mutatja, mennyire nincs szimmetria, és hogy ez hatalmi kérdés: a férfi nem a tesztoszteronja stb. miatt csinálja, hanem azért, mert megteheti (értsd: nincs következménye).

(Itt szeretném megjegyezni, hogy a tesztoszteron nem a szexualitás, hanem az agresszió hormonja, pontosabban a késztetésben van szerepe, de oxitocin, szerotonin és lelki jelenlét nélkül értelmezhetetlen az emberi szexualitás. Az emberi szexualitás nem ösztönös, hanem inkább tanult, vagyis erre nem érdemes hivatkozni. Nem ragadozó jellegű: amikor az, az erőszak.)

Az a baj, hogy a megjegyzéstevés, a vicces-szexuális beszólás intimitást teremt olyan helyzetben, amelyben az nincs benne. Ragadni kezdenek a helyzetek tőle. Megnehezíti az emberi kapcsolódást.

És egyébként igényes férfi nem csinál ilyet.

Az a baj, amikor önimádó bájgúnárok az ő nagy “férfiasságukban” (valójában: nyomakodásra mindig kész viselkedésükben) találják meg az identitást, és megmagyarázzák, hogy ez így ősi meg természetes.

Gondolatrendőrség? Nem. Azt gondolsz, amit akarsz, nézni is lehet, de ne bámulj, ne szólogass be.

Ha férfi vagy, nézz magadba. Lehet, hogy nem volt botrány még (Marton Lászlónak se volt évtizedekig!). Lehet, hogy csak finom visszautasításban volt részed, vagy abban sem. Vizsgáld felül a gondolataidat: van-e a szexuális jellegűekben hatalmaskdó, nagyon fiatalokra, gyanútlanokra irányuló, kiszolgáltatottságra gerjedő? Csak úgy, magadnak. Jó volna reflektálnod erre: miért gondolod, hogy egy másik ember a te élvezeted eszköze?

Az én álláspontom az, hogy oké, ez nem Skandinávia, te is itt nőttél fel, meg én is, mindannyian. Nem tudhatod.

De biztos vagyok benne, hogy nem akarsz se kellemetlen lenni, se leszerepelni a nő szemében. Ha jelzi, hogy ez nem okés, vagy: nem jelzi, hogy ez okés, akkor hagyd abba. Hogy ezt miből lehet megítélni? A kommunikációs, érzelmi képességeid segítenek.

Lehet, hogy egy határig okés, vagy nem nagyon kellemetlen a poénkodás, szexuális célzás, érintés, aztán meg már igen. Nem kell “végigcsinálnia”. Nem, nem csőbe húzott, hanem neki ennyi volt az elég.

Ne akarj garanciákat. Nem, nem fog senki feljelenteni, csak elhúzódik tőled. És: nem, velem nem történt semmi kellemetlen, semmiféle molesztálás az ominózus pilisbeli hétvégén. Nem ezt tettem szóvá. Amit szóvá tettem, az egy héttel később, máshol történt, arra viszont Cs. reagált, és úgy lett ebből facebookos téma pont vele.

Tudd még azt, hogy a sok erőszakos, negatív, lélektelen gesztus, a bitorló fajta szex tönkreteszi a nők szexualitását. Utána már nem kérnek belőle. Ez az alapja annak, amit “férfigyűlöletnek” neveztek (a másik a családi és társadalmi munkamegosztás, amely a nőkre terheli a nemszeretem teendőket, a babramunkát, és presztízst nem jelentő, passzív feladatokat). A nők jelentős része teljesen lefagyasztja a szexualitását. Nem azért, mert nem elég szép, sőt, ennek nem sok köze van az egészhez. (Lehet, hogy nem ő az érzéki, hanem benned kelt buja gondolatokat?) A sokat emlegetett egészséges szexualitás nagyon ritka: ami jellemző, az a vonzerő kihasználása, a szerepként vagy érdekalapon űzött flört, a megjátszott orgazmus, az előnyért vagy békességért elviselt aktusok.

Pedig mi is örömet, felszabadultságot szeretnénk, de sokkal kisebb eséllyel találunk.

Mit tehetsz, ha “nem akarsz egy fenékmegmarkolásért börtönbe kerülni”?

Nem fogsz börtönbe kerülni, Magyarországon még nemi erőszak miatt sem igen.

Csináld a szexuális megnyilvánulásokat randin, az intimitás megfelelő fokán, olyan nővel, aki ezért jött el.

Csináld szavak nélkül: nézz úgy, figyeld a választ. Ha tetszel, vissza fog nézni.

Csináld azzal, akivel ez kölcsönös.

A többiekről egyszerűen szállj le.

És: akkor csináld, ha partnert keresel. Ha szerelmes vagy. Vadász és gyűjtögető jelleggel ne. Tartózkodj az ilyesmitől, ha főnöke, orvosa, edzője, tanára vagy a másiknak, tehát felkelősnek kell lenned, és több a hatalmad. a főnök–beosztott, tanár–diák viszony nagyon szexi, de állj ellen. Nős vagy tartós kapcsolatban elkötelezett férfiként lehetőleg ne csináld, legalábbis rutinszerűen ne, mert gusztustalan. Ha nagyon szerelmes vagy, az más, de az nem ennek a posztnak a témája, és akkor nyilván nem is fütttyögni fogsz.

Ti, leányok, pediglen viselkedjetek egyértelműen, egyenesen. Ne játsszatok. Mondjuk úgyis belemagyarázzák, hogy játszol, húztad a férfit. Áhh, el van ez baszva mindenestül.

Kovács Bálint cikke:

Férfi vagyok és hódítani akarok, légyszi, ne heréljetek ki!

Kapcsolódó csakazolvassás bejegyzések:

imádom a szőrös férfitestet

természetüknél fogva poligámok

a csap, amelyikből ketten lehet csak inni

most akkor elmesélem, nekünk milyen volt

csak azt akarják

a rajongó

46 thoughts on “füttyögés = nemi erőszak?”

  1. Ó, pont most volt egy ilyen történetem: véleménykülönbség miatt egy idôsebb ismeretlen férfi úgy kezdte a választ nekem, hogy kedvesem. Szóltam h nem oké ne hívjon így. Erre egy csomó nô belém szállt, h nekik oké szóval én feminista vagyok. Annyi elég lett volna, hogy bocs. Majd kioktattak helyesírásból, ami inkább nyelvelméleti kérdés. Tiltottam az egész beszélgetést.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Nekem ez most nagyon aktuális, köszönöm.
    Múlt vasárnap, fényes nappal, a 4/6-os egyik megállójában ordítottak rám, hogy “rázzad a segged, bébi”. Egy izzadó, meztelen felsőtestű, nagyhasú úriember, akit nem ismerek. Nem ráztam, mentem. Miniszoknyás egyberuhában voltam, mert meleg volt. Te, aki nem érted, mi bajunk van ezzel folyton: tudod, mi volt az első, automatikus gondolatom? Hogy úristen, nem kellett volna miniruhában jönnöm. Egy jó kis kirándulást tettem volna egyedül a fővárosban, igazából odalett a felszabadult hangulatom és nem is találtam rá többet, csak húzogattam lefele a szoknyámat.

    Ne foglalkozzak vele, azt mondod? De te nem tudod, hogy ez milyen. Mire felnőtt lettem, automatikusan összeszorul a gyomrom, ha egy férfiakból vagy fiúkból álló társaság előtt vagy mellett kell elmennem egyedül. Nem ücsöröghetek egyedül egy kihalt téren, mert, bazmeg, ha miszter májer arra sétáltatja a tacskóját, akkor biztos, hogy megszólít, és hiába mondom, hogy nem szeretnék beszélgetni, vagy 1. leprűdpicsáz, vagy 2. nem érdekli, mit mondtam, és dumál tovább, és nekem kell elmennem onnan.
    Vagy szerinted örüljek neki? Miért szólítasz fel örülésre, miért nem lehet elhinni, hogy ez nagyon szar és megalázó? Miért nem lehet békén hagyni?
    A metoo alatt is a legtöbben ezt mondták, de igen sokaknak nem jött át. Hogy most az a minimum, hogy nem te akarod már megint megmagyarázni, hogy ki mitől hogy érezze magát, és hogy mi AZ és mi nem AZ, hanem hallgass el és figyelj egy kicsit azokra, akiknek mindig van egy kis gyomorgörcse fényes nappal egy villamosmegállóban gyalogolva.

    Olyan is volt amúgy, hogy a buszmegállóban utánam szóltak, hogy cicc, cicc! Pont akkor ért oda a szerelmem, és rámeredt. Erre a ciccegő azt mondta: ja, bocs. Mármint NEKI. Nem nekem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Olyan is volt amúgy, hogy a buszmegállóban utánam szóltak, hogy cicc, cicc! Pont akkor ért oda a szerelmem, és rámeredt. Erre a ciccegő azt mondta: ja, bocs. Mármint NEKI. Nem nekem.”

      Ez annyira jellemző. “Bocsi, nem tudtam, hogy a TIÉD”. 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • na engem ez tud a legjobban felidegesíteni, munkahelyen humorizálásnál is, meg akármilyen társaságban, ha ott van a csávóm, valaki elkezd lökni nekem valami efféle hülyeséget, és utána átszól a fejem fölött a csávómnak, hogy höhö, ja, meg ne verjél, mert így meg úgy az asszony. eleve ettől az asszonyozástól is kihullik a hajam, de ilyenkor szoktam szólni, hogy tök jó, hogy így adtok-vesztek, de lehet, hogy ha arról van szó, hogy én kivel akarok dugni, akkor az én véleményemet kéne kikérni. ez nagyon jellemző, hogy alapvetően is akármilyen ismerkedős-felszedős-nyomulós helyzetben ha azt mondod az illetőnek, hogy nem tetszel nekem, és légyszi ne nyomulj rám, vagy valami effélét, az nem elég, de ha azt mondod, hogy van barátom, az a tuti lekoptató szöveg, mert téged nem tisztelnek, de a tulajdonosodat igen.
        van egy srác a munkahelyen, aki eléggé udvarol nekem, ami kölcsönös is, de például azt ő egyáltalán nem érti, hogy miért nem akarom, hogy ő odajöjjön és szétcsapjon a diákmunkások között, ha pofátlankodnak velem, meg lökik a hülyeséget, mer én mindig mondom neki, hogy de hát hogy nekem ez tetszik vagy sem, és meddig tetszik, azt az én dolgom eldönteni, és megmondani is nekik, ha úgy gondolom, mert pont rohadtul azt nem akarom, hogy az én szavam (ráadásul a főnökük vagyok) ne számítson, csak akkor, ha egy pasas is áll a hátam mögött. teljesen helyes, normális, hozzám hasonló közegben szocializálódott, velem egykorú srácnak ez teljesen és abszolút új gondolat. sőt, még ő érzi magát rosszul, merthogy őt puhapöcsűnek fogják gondolni, ha ilyenkor nem megy oda és tesz rendet, hát nekem ez is valami elképesztő, mármint nem úgy, hogy meglepő, hanem hogy szomorú, hogy mik vannak az össztársadalom fejében erről az egészről. mert igazából valóban a legtöbb nő is elvárja, hogy a faszija “tegyen rendet” efféle esetekben, és tulajdonképpen mindenki elvárja egymástól a megfelelő viselkedést.
        mondjuk van ennek egy másik oldala is, hogy ugye faszik között sértő, ha valaki a barátnődet nézi az utcán, most hagyjuk a füttyögést meg a beszólást, a viszonylag kulturált nézésről beszélek. és nem értem valahogy, hogy miért van az, hogy a legtöbb faszi úgy is gondol erre, hogy milyen sértő, ha az ő jelenlétében történik ilyen, mert akkor őt nem tisztelik. mármint burkoltan az ő tulajdonosi jogait, mert sajnos ez igenis ezt jelenti. bár már volt, akinek mondtam olyat, hogy mit zavar az téged, hogy más megnézi a barátnődet, hiszen az azt jelenti, hogy jól néz ki, és te is megnézed, hát ki akar olyan emberrel járni, aki senkinek nem tetszik, hát akkor neked se tetszene, nem? ezzel legalább egyszer egy arcot el lehetett gondolkodtatni, aki ilyesmin hőzöngött.
        mindenesetre valahogy borzasztóan felbasz az, amikor faszik egymás között tisztelik egymás jogait meg tulajdonát, és a nőt mint személyt egyáltalán nem, és annyi minden ártalmatlan viccelődés is ugyanerről szól valójában, csak enyhébben.

        Kedvelik 1 személy

    • És mindeközben PR azért megmagyarázza, hogy a nők igazából hogy is érzik magukat mindeközben.

      https://mno.hu/cinkosakinema/a-futtyogo-munkasosztaly-genderidegen-2408714

      “Jelzem továbbá, hogy nem létezik olyan nő, akit zavarna, ha fütyülnek utána az utcán – a nők imádnak tetszeni. Ma egész világunk arról szól, hogy mindenki kényszeredetten és elkeseredetten küzd az elismerésért, a figyelemért, a szépségért, a fiatalságért. Komplett üzletágak épülnek erre: a szépségipar, a divat világának megannyi brandje, terméke és szolgáltatása – a marketingosztályok mindennapos keserű hajszát szerveznek az örök fiatalság és a minimális testzsír álmának bűvöletében, a lábak esztétikuma tűsarkokon demonstrálódik, a ruhák tenyérnyiek, mindig van rövidebb szoknya, és mindig van nagyobb push-up melltartó. Az optikai tuninggal ellátott topok és fedetlen combok beszélnek hozzánk: „felkeltem a férfiak figyelmét, kivívom az elismerésüket – felkeltem a nők figyelmét, kivívom az irigységüket”. Ennek megfelelően: ha fütyülnek azok után a nők után, mert tetszik nekik, amit látnak, akkor én boldogságot és elégedettséget látok azokon a nőkön, nem pedig félelmet. A fütyülésben nincs semmi erőszakos, nincs semmi zaklató, nincs semmi sértő. ”

      (Éva, nyugodtan töröld, ha a linket és az idézetet inkább nem kéne idebiggyeszteni. )

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Dehogy, nagyon fontos és jellemző.
        Hogy vadidegenek ordibálása, fütyülése, az tetszés volna. Hát ja.
        Hogy az ember ne annak akarna tetszeni, akit ismer, aki intelligens.
        Hogy ne volna bőven elég “elismerés” a nézés, az “udvariasság”…
        És ugye nem csak fütyülés van, hanem undorító ráerőltetése a világra annak, hogy ő mit szeretne, kivel mit csinálna.

        Kedvelés

      • Hogy zajlik vajon a megfigyelés? PR füttyög, vagy leül az építkezéssel szemben, megfüttyögött nőket nézegeti, jegyzetel…?

        Kedvelés

      • “Hogy az ember ne annak akarna tetszeni, akit ismer, aki intelligens.”

        Igen, a feltételezés, hogy NEKI öltözöm ki… mikor kb. egy ember van, akinek igazán tetszeni akarok, az a barátom, más esetben pedig mintha nem 35+ lenne a hőmérséklet és nem ő is félmeztelen flangálna a napon.

        Kedvelés

  5. Erősen gondolkozom, hogy elküldjem ezt a bejegyzést egy kollégámnak. (Nem fogom, fáradt vagyok már küzdeni. Talán ha majd visszatér az energiám) Szóval ez a kollégám, amikor beléptem az irodájába megkérdezte, hogy leettem-e magam. (Volt egy kis folt a blúzomon, sikerült a d vitamin cseppeket magamra borítani és nem jött ki) Mondom ja igen. Mondja, hogy úgyse azt néztem. És mutatja a két kezével, mintha neki is mellei lennének. Mondtam neki, hogy szerintem ennek itt nincs helye. Nem értette. Innentől kezdve kb minden mondata után megkérdezte: és ezt lehet?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Bőrgyógyász, aki azt kérte, hogy a nyári ruhámat levéve, magassarkú papucsban forduljak körbe előtte. Meg akarta nézni, hol vannak a testemen, esetleg veszélyes anyajegyek.

        Kedvelik 1 személy

    • Sziasztok!
      Jajj, a férfi nőgyógyászok! Első alkalommal mentem nőgyógyászati szűrésre, huszonévesen, egyedül (értsd: támogató nőtársi jelenlét nélkül), tökre görcsben, hogy mi lesz ez az egész. Bemegyek, 60-as orvos, kezdi azzal, hogy​letegez, csillagomnak vagy kedvesemnek vagy mi a fenének szólít. Totál lefagytam, nem tudtam reagálni, hogy “elnézést, én a páciense vagyok, sose találkoztunk, ne tegezzen”. Vagy mondjam neki én is, hogy “Szia, Józsi”? Azóta is tök rossz érzés, ha eszembe jut: hogyan legyek észnél egy ennyire kiszolgáltatott helyzetben, (szó szerint) totál lemeztelenítve?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Velem is mindig az idősebbek csináljak, direkt hatalmi pozícióban. Lehet, hogy ez a női vonzerővel való visszaélés…?

        Kedvelés

  8. Vonzerővel való visszaélés témához: az életben nem flörtöltem önszántamból, vagyis ha már magamtól belemegyek ilyen helyzetbe, abból lesz valami. Egyszerű vagyok, mint egy faék, tényleg, ki gondolná, hogy van ilyen nő…

    Na de. Nem kell nekem belemenni, majd belelöknek. Jellemzően hatalmi pozícióból, amikor valamilyen mértékben ki vagyok szolgáltatva a jóindulatának és/vagy szaktudásának.. nem nagyon durva, csak benyálazósan kellemetlen, nem adom alá a lovat, de nem is küldöm el a búsba, mert csomószor fáradt vagyok másikat keresni, másik cipészt, másik orvost, másik könyvelőt, és mi rá a garancia, hogy nem ugyanakkora f*sz…

    Egyébként ha hosszabb távú az együttműködés, akkor keresek, de első alkalommal..nem pattanok fel emiatt, de nagyon nem szívesen megyek vissza. Pedig milyen kedélyesen elbeszélgettünk!

    És képes bárki azt hinni, hogy ez azért van mert előnyt remélnek a nők? Hát nekem köszönöm nem kellene semmi előny, bőven elég lenne, ha a tőle elvárható körültekintéssel végezné
    a dolgát minden vén barom, és nem kéne kockáztassam, hogy hátrány ér, ha megkérem, hogy ezt ne.
    Inkább bájosan mosolygok és próbálom leszerelni, de hogy ha hallanák ezek magamban mit gondolok szerintem adódna némi potenciazavar a már valószínűleg amúgy is meglévő mellé.:)

    Merthogy ezek általában öregek, 50, 60, 70 plusz. Diszkrét kis paternalizmus.

    Nekem a 35-40 alattiakkal nem sok bajom van, (valakik már biztosan kasztrálták őket) hacsak nem árkot ásnak, de az azért más közeg.. Velük legalább a lehetősége megvan annak, hogy ha mernék, következmények nélkül visszaordíthatnék, hogy inkább hova dugják..meg menti, hogy bunkó. De amelyik nem bunkó, az mi? Ja tisztes csaladapa, nagypapa..egy hazugság az egész életük.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Igen, ez a baj, hogy nem deli, fess férfiak, hanem behízott biztonsági őrök és önjelölt, hatvanhat éves szakik “bókolnak”. Nyilvánvaéóan egyenlőtlen. Nőknek ritkán van pofájuk ehhez, mondjuk náluk a fiatalokra való gerjedelmet le lehet fedni az “anyáskodással”.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Mikor még 18-19 éves voltam és a Vidámparkban dolgoztam, akkor volt egy vén szatír (ott dolgozott), aki bármikor találkozott velem, elkezte nyomni nekem, hogy igenis majd próbáljam meg két férfivel egyszerre, kurva jó lesz nekem. Aztán utána mindig a nyalásra terelődött a szó és kifejtette, hogy kit hogy kéne kinyalni, meg nekem is duplán jó lenne ezért a két férfi. Bárhogy próbáltad lekaparni, csak nagyon nehezen ment, aztán utána rendszerint ha láttuk egymást távolból, akkor ő nyalást imitált a nyelvével meg röhögött.
        Nem tudom, átjön-e, hogy mennyire feszengtem ettől.

        Kedvelés

      • Deli, fess férfitól is dealbreaker a fütyülés, beszólás, mert a köztérbe belenyomni a szexualitásodat egyszerűen suttyóság.
        Csak az, hogy nem ők csinálják, hanem a potrohos kiöregedettek, azt mutatja, hogy e viselkedés forrása:
        nemi ínség, beprtóbálkozás, vak tyúk is talál szemet,
        hatalomérzet, jogosultságtudat.

        Van egy elég kellemetlen, idősebb figura, aki két sporthelyszínemen is előfordul, minap érdekődött a pultban, hogy a világszép edzőm hány éves.
        30 alatti szám volt a válasz. “Olyan öreg?”
        A figura bő hatvanas, ijesztő kinézetű, de harsányan okoskodik és kontrollál mindenkit.

        Kedvelés

  9. Vonzerővel való visszaélés témához: az életben nem flörtöltem önszántamból, vagyis ha már magamtól belemegyek ilyen helyzetbe, abból lesz valami. Egyszerű vagyok, mint egy faék, tényleg, ki gondolná, hogy van ilyen nő…

    Na de. Nem kell nekem belemenni, majd belelöknek. Jellemzően hatalmi pozícióból, amikor valamilyen mértékben ki vagyok szolgáltatva a jóindulatának és/vagy szaktudásának.. nem nagyon durva, csak benyálazósan kellemetlen, nem adom alá a lovat, de nem is küldöm el a búsba, mert csomószor fáradt vagyok másikat keresni, másik cipészt, másik orvost, másik könyvelőt, és mi rá a garancia, hogy nem ugyanakkora f*sz…

    Egyébként ha hosszabb távú az együttműködés, akkor keresek, de első alkalommal..nem pattanok fel emiatt, de nagyon nem szívesen megyek vissza. Pedig milyen kedélyesen elbeszélgettünk!

    És képes bárki azt hinni, hogy ez azért van mert előnyt remélnek a nők? Hát nekem köszönöm nem kellene semmi előny, bőven elég lenne, ha a tőle elvárható körültekintéssel végezné
    a dolgát minden vén barom, és nem kéne kockáztassam, hogy hátrány ér, ha megkérem, hogy ezt ne.
    Inkább bájosan mosolygok és próbálom leszerelni, de hogy ha hallanák ezek magamban mit gondolok szerintem adódna némi potenciazavar a már valószínűleg amúgy is meglévő mellé.:)

    Merthogy ezek általában öregek, 50, 60, 70 plusz. Diszkrét kis paternalizmus.

    Nekem a 35-40 alattiakkal nem sok bajom van, (valakik már biztosan kasztrálták őket) hacsak nem árkot ásnak, de az azért más közeg.. Velük legalább a lehetősége megvan annak, hogy ha mernék, következmények nélkül visszaordíthatnék, hogy inkább hova dugják..meg menti, hogy bunkó. De amelyik nem bunkó, az mi? Ja, tisztes csaladapa, nagypapa..egy hazugság lehet az egész életük.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem mentség nekik tudom, de abba szocializálódtak bele. Van olyan idősebb férfi rokonom, aki 1-2 sör után kezdi ezt lökni, addig tart a kontroll, amit gyakorol magán. Persze a körülötte lévő nők – feleség, nagylány stb – beoltják és újra visszavesz, de annyira ez az alapműködése, hogy egyszerűen nem tud leállni. Még szerencse, hogy olyan helyen dolgozott világéletében, ahol nőknek nem, inkább csak férfiaknak parancsolt.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez mutatja, hogy lehet reflektálni egyénileg, de tényleg a rendszerrel van a gond. Viszont komplett társadalmak vannak, ahonnan ez kikopott, vagyis, létezik, de suttyóság-faktor.
        Igen, az olaszok, különösen a déliek többet fütyülnek nők uátn, mint a dánok. Igen, Olaszország szexistább értékrendű társadalom, mint Dánia.
        Igen, a képzetlen, egyszerűbb emberek gyakrabban füttyögnek és nyáladzanak, mint a műveltek.
        Persze az se vidám, ha valaki nem fütyül és nem szól be, de titokban erőszakos dolgokra veri, meg letiprós szexről fantáziál.

        Kedvelés

  10. Ami engem illet (mert erről nem volt szó a posztban):
    Rengeteg elismerést kapok a kinézetemmel kapcsolatban, főleg nézést, objektív szavakat, udvariasságot, előnyt, mosolyt, ennek ugyanígy van szexista gyökere, ennek az egész “fiatalabb és/vagy dekoratív nőkkel másképp bánunk” katyvasznak az van. Nők meg igen ellenségesek tudnak lenni.
    Nagyon ritka a paraszt, szexuális jellegű megjegyzés férfiaktól, tényleg csak a legszánalmasabbak csinálják. Visszaszólok.
    A nagy Éliás Gyula markolászott gyakran a Flexben (segg, derék, folyamatosan járt a keze), azt nem tudtam hova tenni, szívattuk, kértük, Ed rászólt, nem hatott, végül termet váltott!
    Engem az igazi aljas megjegyzésektől az ment meg, hogy nem vagyok már fiatal, ellenben nagyon izmos, és nincs nagy mellem, így lehetek tapadós cuccban, pornós szemmel nem-szexi, és ez megóv. Ugye nagyobb a bicepszem a beszólónál, ami roppant komikus.
    A mellkasukon gömböket viselők sokkal jobban ki vannak téve a molesztálásnak.
    Ha nagy mellem lenne, vagy műtött, biztos nem nyomnám emberek képébe, tehát a köze nem volna látható, de ez persze ízlés, nívó kérdése.
    Férfi nem magyarázhatja nőnek, hogy az hogy érzi magát, ha zaklatják füttyel, megjegyzésekkel. Egyik nő így, a másik úgy, van reflektálatlan, van reflektált is, aki nem bánja, de őt, vagyis a konkrét nőt kell megkérdezni (megkérdezés hiányában inkább nem füttyögni), maga a Puzsér-féle elmagyarázás is leuralós, kontrollszagú.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez egy jó összefoglaló.

      Nekem is mindig van egy olyan érzésem hogy az hogy szemüveges vagyok sok x@rtól megkímél ilyen téren. Meg a farmer, póló vászontáska. Meg a korom is, gondolom 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Fura ez, hogy mi váltja ki. Én is szemüveges, bár nem mindig, de most a 20 évvel ezelőtti alakom és testsúlyom van megint (és azelőtt sem voltam túlsúlyos, csak a sok túra és jóga még alakított kicsit), és nagy és izmos a fenekem, miközben a mellem kábé, mint egy kisiskolásé (ez mindig ilyen volt). 44 éve vagyok. Meg szoktak nézni. Évához hasonlóan, testhez álló, inkább sportos ruhákban járok. Szerintem a fenekem az oka, de komolyan, ezt gondolom.

        Kedvelik 1 személy

      • mi váltja ki – mondjuk szerintem a nézés még oké. Habár, igazán kulturált, intelligens emberek professzionális helyzetben át tudnak nézni a külsőn, és félreteszik a személyes ízlésüket. Sajnos, sok egyetemi oktató vizsgán sem.

        A többit, a molesztálást, tapizást pedig az erőszak kultúrája váltja ki.

        Ahol akinek van képe és hatalma hozzá, rányomja a világra, hogy neki mi kéne, és ha már nem elég ehhez a hatalma, akkor gyorsan úgy fordítja a szót, hogy ő az áldozat, a nemi nyomora miatt őt kell sajnálni, megérteni, vele foglalkozzanak, őt nyomják el, “herélik ki” a nők. Ravasz.

        Ahol egy sor férfi azért lesz konzervatív, családbarát, keresztény, házasságpárti, Budaházy Eddával egyetértő, mert annyira nem vonzó, hogy a netes követelőzés, nők agresszív megfigyelése és kritizálása marad neki csak. Egyszerre utálja a vonzó férfiakat és az összes nőt, mindenkit, aki nemet mondott neki, vagy aki frusztrációval tölti el.

        Ahelyett, hogy magával kezdene valamit.

        Kedvelés

  11. Utánam már nem füttyögnek, na nem azért mert annyira ronda lettem, hanem idősebb. Meg a ruhatáram is jóval szolidabb, a farmer, póló, edzőcipő, kismotor a kézben outfit (meg a benne levő test) kevésbé látványos mint az ifjúkori. A sors fintora, hogy ma már nem szoronganék miatta, mert vissza tudok szólni, és megrendíthetetlenül tudom hogy a másik a bunkó, nem én a kihívó.
    A legtöbb füttyögést, ordítást tizenévesen kaptam. Sosem felejtem el a zavart és a szégyent amit éreztem, megalázó volt, gyomorszűkítő, mert nem csináltam és nem akartam semmit, csak léteztem a testemben. Oké a farmersort lehet hogy rövidebb volt mint most ízlésesnek tartanám, de istenem, tini voltam.
    Amúgy szerintem az életkor önmagában is nagyobb támadási felület, nem csak a szebb feszesebb test miatt. Egy tizenéves lány mindig préda, könnyebb zavarba hozni, és nagyobb valószínűséggel nem tudja verbálisan megvédeni magát.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. Én pár éve bekerültem egy feminista FB-csoportba és az ott megosztott cikkek az utcai zaklatásról, szexista viccekről nagyon megerősítően hatottak. Azóta szinte soha nem hagyom ellenreakció nélkül még azt se, ha egy idegen csak úgy az utcán feltűnően végigmér, visszamérem még feltűnőbben és megdöbbenve látom, hogy iszonyat zavarba jönnek. Ha fütyülnek, visszafütyülök, ha beszólnak, nyalást imitálnak, megállok (biciklivel járok), visszasétálok és megkérdezem, hogy ez most mi volt. És bizony látom, ahogy bevillan nekik anyukájuk dorgáló tekintete és lesütik a szemük, rosszabb esetben mérgesek lesznek, hogy elrontották a játékukat, de lesz egy meghatározó kellemetlen emlékük, és én hiszek abban, hogy következő alkalommal, amikor emelik a kezüket, csücsörítik a szájukat, fogalmazzák a frappáns disznó viccet, eszükbe jut és legalább még egyszer meggondolják, hogy megtegyék-e. A szembesítés önmaguk szánalmasságával nagy erővel bír. Ez vág ide: https://youtu.be/SDYFqQZEdRA

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Kulturális ikon. Hamisítatlan pesti hangulatelem.
    https://hu.wikipedia.org/wiki/Füttyös_Gyuri

    “Ártalmatlan, de olykor bosszantó figura volt. Általában eltűrték viselkedését, sokan kedvelték, de a nők gyakorta féltek tőle. Esetenként komolyabb atrocitások is érték fenékcsapkodásai miatt, néha meg is verték. 1979-ben Gothár Péter Ajándék ez a nap című filmje egyik jelenetében önmagát alakította: a Felszabadulás téri aluljáróban Esztergályos Cecília fenekére csapott újságjával. Az 1980-as évek végén megjárta az elmegyógyintézetet is, de nem tudtak segíteni rajta. Édesanyja halála után nem volt, aki gondját viselje, a rendszerváltozás éveinek türelmetlensége sem kedvezett életvitelének.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Három napig bicikliztem Berlinben teniszruhában, ingruhában, lenge pamutholmikban. A férfiak kilencven százaléka észre sem vett, tíz százalékuk bámult és beszólt, harsánykodott. A bámulók közt akadt ránézésre fehér ciszhetero, a kiabálók, füttyögők mind, jól láthatóan más kultúra szülöttei voltak. Nem, nem migránskérdés, hanem szexizmus kérdése. Egyes déli, afrikai vagy arab országok szexistábbak mint Németország. Ez van.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  15. Segítséget szeretnék kérni, kedves Éva, szexuális erőszak kapcsán, a napokban megtámadtak, és most nagyon félek, rettenetes trauma ért, még nem tudom, hogyan álljak neki a feldolgozásnak, az egésznek…a biztonsági szervektől amikor segítséget kértünk, nem túlzottan érdekelte őket. Tudom olvasmányélményeimből, hogy Te és itt többen hozzá tudtok szólni az erőszakhoz, és én most nem tudom, mihez is kezdjek. Segítségre van szükségem, kérlek, segítsetek! :””'(

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .