2018-at írunk, és még mindig itt tartunk: nem értitek, mi bajuk a nőknek. Már egyenlőség van, nem? Mert most már nem olyan sűrűn hull rájuk – de a nők még csuromvizesek és törődöttek.
Egy kicsit békén kéne talán minket hagyni, mert évezredek keservét cipeljük hátunkon, méhünkben és visszereinkben. És én inkább ezt a békén hagyást választom, mint reflektálatlan, érzéketlen férfiak társaságát. És rohadt nagy szerencsém van, hogy kiügyeskedtem az élettől, hogy nem kell anyagi okokból ebben megalkudnom.
Sajnos, nagyon sokan vagytok ilyen érzéketlenek, oda sem figyelők, és engem nem nyugtat meg, hogy “de a nők is macerálnak férfiakat, meg nőket is”, “még gonoszabbak, mint a férfiak” (ez amúgy szerintem nem igaz, nem olyan mélyre hat, amit a rosszindulatú nők vesznek el, és leginkább a patriarchális logika marakodtat minket: szépség, fiatalság, pasik…), és nem is vigasztal engem a “kivétel”, a “mérleg másik serpenyője” férfi, mert az volna az említésre sem méltó minimum, hogy nem macerál senki senkit.
És tudod, az egész olyan súlytalan volt, nem volt semmi értelme. Maga a női futógála és a jelzésem, hogy ott utánunk kiabáltak, május 28-án volt. Mégis napokig pörgettétek. És akkor rájöttem: ti ezt élvezitek. Kakaskodni nőkkel. Helyretenni őket, megmondani nekik, mit érezhetnek, mi téma, mit lehet szóvá tenni. És a nők is lapítottak, olyan vehemens voltál. És nem láttad, hogy kicsit se vagy vicces, amikor bagatellizálod a nők traumáit és szar élményeit, jelzéseit. Hogy ez ugyanazon a skálán van, mint a többi visszaélés, és hatalmi kérdés. Hogy dönthetnél másképp. Hogy nem vagy érzékeny, sem eszes – elég finoman fogalmaztam most –, és szándékosan csinálod.
Mi is történt?
A kedves, rendes, visszafogott, ám példakép-férfi nagy körben hangoztatja, hogy ő mennyire egyenlő (és ez mennyire tetszik a nőknek, meg amúgy is, őt meg szokták nézni, vonzó csávó). Előtte szóvá teszi, hogy mi ez a nagy elkülönülés: női futóverseny? jógaterem? wellnessközpont? Ne már! Ő szereti a nőket!
Ő nem bánná, ha közös lenne az öltöző!
Ejha.
Egyáltalán: én már voltam eleget egyenlő, én vásárolok be, nosza, mostantól én, ÉN diktálom a nőknek, hogyan lehetnek egyenlőek!
És beleszállsz egy nőbe, akihez semmi különös közöd nincs, a témát nem tolta oda neked, csak önkéntesként dolgozott alattad, és dicsérte a bizniszedet, de úgy alakult, hogy előző este egy kicsit utánanéztél, szórtál sok lájkot, és most tudja meg mindenki, te NEM ÉRTESZ EGYET, téged KIZÁRTAK a nők a futógáláról! Mást gondol? Nem kér férfi gyámkodást a nézeteihez? Tán egy kicsit többet tud valamiről nálad? Meghúzzuk a haját!
És kiteszed középre koncnak a sok sporttárs közé. Vagy hallgathat, persze.
Olyan színvonalon kommenteltek magukat filozófusnak képzelő jógaoktatók meg nem tudom, kik, hogy elsírom magam. Semmi más alapjuk nem volt erre, mint a férfifölény, a nárcizmus, a tufa sértettség. Tehát nem a tudás, és nem a jó érvek.
És ki tudja, mi mindenről mesélhetnének a nők az életükből.
Nem zavar titeket, hogy a nemi szerepek, maga az érvelés, a jog, az emberi jogok olyasmi, amit mások egyetemen tanultak? És mégse ők szálltak beléd, kezdték ezt feszegetni?
Meg hogy esetleg sok nőnek traumái vannak, és ezzel nem kéne viccelni? Egy nemierőszak-túlélő vajon mit gondol arról, hogy legyen közös az öltöző?
Mert téged nem zavar, azért?
Statisztikailag, ahányan azt a posztot olvasták, volt köztük több tucat erőszaktúlélő. (Így hívjuk, és nem azért, mert néha belehalnak.)
Egy perc alatt csináltál arénát a kommentelésből, és igyekeztél bárkit sarokba szorítani és megrendszabályozni. És még azt is letoltad, aki csendesen, szabadkozva elmesélte, hogy neki szülés után, lógó hassal miért volt komfortosabb csak nők között edzeni. Ő meg szinte bocsánatot kért, amiért úgy mert érezni.
Egyenlő bánásmódot nem egyes emberektől és nem is magáncégektől, megánrendezvényektől követelhetsz, hanem az állam intézményeitől, a közszférában. Ez megvan? Az egyenlő bánásmód nem ugyanazt jelenti a hátrányos csoportnak, mint amit a többieknek: egy mozgáskorlátozottnak például rámpát jelent, egy potenciális erőszakáldozatnak pedig a bejárathoz közeli parkolóhelyet. Neki nem válasz az, hogy te rendes férfi vagy. Esélyteremtésre van szükség, hogy végre ne legyen nekik nagyon szar. Csakhogy te a veszély, a hátrány létezését is tagadod, és hajtogatod: te ilyet nem csináltál.
Ám vannak más szempontok is, mint az egyenlő bánásmód. A nem-állami területen más szabályok és szempontok is vannak, ezeket a helyeket, eseményeket egyébként tiltakozásul lehet felnyomni vagy bojkottálni, aztán majd eldől, mennyire kérhető számon rajtuk az EB.
Súlyos frusztrációra utal, hogy azt gondolod, nők azért akarnak egynemű helyeket, hogy téged kizárjanak.
A lelkes drukkered nem érti, nem érdekli, ahogy téged sem, hogy a nők egyenlősége pont azt jelenti, hogy hagyod őket szóhoz jutni (de már ettől is ideges leszek, mert mi az, hogy hagyod, mitől épp te osztod a szót, a jogot? hogy került hozzád ez a hatalom, amely mindannyiunké?), szóval nem bírálod felül azt, hogy ők hogy képzelik és valósítják meg az egyenlőséget, sem azt, hogy hogyan érzik jól magukat, és mit szeretnének. Nem gyámkodsz, nem vagy felülről jóindulatú, kegyosztó. Nem teszel úgy, mint ha soha semmi probléma nem lett volna. Ha érdekel, hogy miért viselkednek így, ha érdekelnek ők maguk, és nem saját használatra, akkor megkérdezed tőlük, meghallgatod őket, utána megpróbálod felfogni a választ – ez esetben valószínűleg revideálni fogsz, mert rájöhetsz, hogy bizony te is sok előnyhöz jutottál nők kárára.
Nem pedig kinyilatkoztatsz és ellened valónak értelmezed azt, amit ők magukért tesznek.
Szimmetriát követelsz? Szerinted te úgy vagy kitaszigálva a női futógáláról, ahogy Kathrine Switzer a bostoni mezőnyből 1967-ben? Ez igen mély gondolkodásra utal. Hozzáteszem, hogy te rég nem is futsz aszfalton, és egyáltalán nem szint nektek a nagyik és dundi nők, a végre egy kicsit gyerek mellől elszakadók és ráktúlélők között a maximum tízes táv. De ez nem fontos, tényleg az elv a lényeg. És… az elvvel sincs semmi baj. A női futógála marketingcélokból női, nem politikailag, és nem állítja, hogy ez a sport nőknek való. A nők ugyanis sosem kontrollálták és gáncsolták a férfiak futását.
Szerintem jár ezeknek az alig kiszakadó (és edzeni is alig tudó) nőknek néhány (sok) nevezési hely, meg egy kis tér és nyugalom. Annyi verseny van. Ha valami politika (értsd: közügy) van ebben az egészben, az az, hogy végre ők is sokan lehessenek, egymást húzhassák. Mert a sorsuk közös, pont a merev nemi szerepek miatt.
Sőt, ha történelmi, társadalmi kontextusában szemléled a nemek viszonyát (járj utána a témának! angol nyelvtudással előnyben), és nem csak az vezérel, hogy így nem nézegetheted a seggü nem viríthatsz kellő számú nő körében egyenlőként, akkor a nőknek a dühös, fájdalmas traumareakciói vagy a határozott elkülönülése láttán sem kezdesz kiabálni, hogy ez ellened van. Tökre nincs ellened. Te nem vagy benne ebben, sehol sem vagy, ebben a mi tapasztalataink vannak benne és az évezredek, amelyek átitatták a jelent.
Mert mi így nőttünk fel: gőgös, megmondós, túljutalmazott fiúk mellett, túlsztárolt fiú osztálytársak mellett, miközben én hoztam az OKTV helyezéseket. És ehhez tanárnők asszisztáltak. Fölényes élet császárai miatt szorongtunk, ők aláztak meg és rendszabályozták a kinézetünket, röhögték ki a bontakozó szexualitásunkat, csattogtatták a fitymát a jelenlétemben… hát hogy írjam ezt, hogy kéretlenül és serdületlen létemre, és eközben a saját anyám is jobban díjazta és védte a fiait. És én, amióta nem szorongatok érdemtelen kötődéseket, nem vagyok zsarolható azzal, hogy ha kimondom, amit gondolok, akkor nem fognak szeretni, kivirultam. Nem függök többé. Tudok a gondolataim erejének, a saját ügyeimnek, a sportnak örülni.
Egy nő írta angolul a kommentfolyamban, hogy ha kizárjuk a férfiakat, akkor hogyan is tudnák bebizonyítani, hogy szépen viselkednek? Mondjuk ha majd nem öl meg (!) ebben a nincsisprobléma országban hetente egy vagy két nőt a partnere, és ha majd több évtizedes távon elmondhatjuk, hogy nem él át erőszakot minden ötödik nő; majd ha nem politikusnők külsején, öltözködésén és szexuális viselkedésén megy a témázás és nem kurváznak le visszautasított férfiak, akkor igazán elkezdhetjük a kísérletet. Nem csak az a probléma, hogy visszaélés van, hanem hogy aki ezt szóvá teszi, abba beleszállnak és lesöprik. És nem hisznek neki, nemi erőszak esetén sem. Ez a népszokás.
Mert a te koedukált öltöződben ha lesz csak egyetlen erőszakos, vagy kellemetlenül poénkodó, stírölő megnyilvánulás (ezt pedig a nő, pontosabban: a mindenkori stírölés tárgya mondja meg, hogy neki mi a kellemetlen, tehát nem fogod engedélyezni neki a traumáját!), akkor te majd felteszed a kezed, hogy nem te voltál, és ez kivétel. Vagy megmondod a nőnek, hogy nem is volt kellemetlen, és nem erőszak? A dolog mégis a teáltalad áhított közös térben történt, és úgy látszik, ott nem voltak garanciák. Bárhol megtörténhet, mint ahogy egy női futógálán is megtörtént, amit én szóvá tettem, mire is te összeeszkábálsz válaszul egy saját sérelmet. Te vagy itt kirekesztve, és te csak úgy, egyenlőségből akarsz nők között öltözni, leszarva, hogy ők meg nem akarnak közötted öltözni, bármily vonzó is vagy egyébként, meg magasztos.
Én nagyot csalódtam benned, rossz arra gondolni, hogy lánygyerekeket nevelsz, de mégse volt értelmetlen ez az egész. Sok nő van körülötted, veled dolgoznak, futnak, fontos, hogy tudják, mit gondolsz valójában a nemek egyenlőségéről. Az idő nem a te nézeteidnek dolgozik.
csak az olvassa. én szóltam 
Nem olvastam erről, most cseng le a Mátra – de tudom, kiről beszélsz. Ő egy átlag magyar férfi ebből a szempontból, semennyire nem árnyalt. Azt is tudom, nagyon sokan nem értik, az átlag férfi nem érti ezt. Sokszor már nem is magyarázom, ugyanezek az érvek, amiket felsoroltál (de ő nem, de a kollégái házasságában a nő a sárkány, stb.). Mi, nők, egy kevesebb hatalommal bíró, nem egyenlő csoport vagyunk – szerintem ez a mai napig tény. Hadd döntsünk magunkról, hadd legyenek saját helyeink, versenyeink, edzésünk, és ne jöjjenek, hogy ők is, de női ruhában, meg közös öltöző. Valahogy azt látom, csak magunk között tudunk megerősödni. És nem, nem a férfigyűlöletről van szó, viszont más a dinamika, ha csak nők vagyunk. Pár, ha jut, nagyon-nagyon ritka, hogy a fent általad kifejtetteket értené…
KedvelésKedvelés
Sajnálom. Nem tudom elfogadni, és normálisabb országban ilyen nincs, se olyan, hogy a bájgúnár jógamester gondolatrendőrséget kiált, és ezen viccelődik.
János is konzervatív volt (és emellett nem csak önjellemzésként egyenlő, a legtöbb téren), de attól az emberi ízlése tartotta volna vissza, hogy így kikezdjen valakit és ekkorára hizlaljon egy threadet, ráadásul ilyen buta közhelyekkel, érzéketlenül.
Eltalálta őket a dolog. Kihegyezte rám, egy semmiben rá nem tartozó dolgot, előző este pedig tőle is (és már egy hete egy vele hirtelen lelkesen egyetértő, az étkezőben engem hosszan néző, ottragadó sporitól hullottak a lájkok… és én nem tartottam egyiket sem molesztálásnak, nem is jeleztem, nem erről volt szó, hanem másvalaki, máshol tett undorító tárgyiasító beszólásáról. De ők majd ezt is megszakértik).
És lányai vannak. Ő addig egyenlő, amíg a nők gyönyörködtetik, helyesen viselkednek, őt csodálják, szót fogadnak. Ha egy nő saját élményt mond el, nem függ és nem igazodik, akkor mindegy az érv és a valóság, betámadja?
És nem arról van szó, hogy én szóltam volna neki valamiért, vagy bármi helyzet vagy vita lett volna. Hanem kikereste és belém kötött. Volt, aki csak leírta a véleményét, aztán írta, hogy nem folytatná, mennie kell, az után is szólt, hogy ilyen nincs, hogy elpályázik, olyat se szabad… Döbbenet.
KedvelésKedvelés
És akivel ott látsz a Mátrás fotókon, ő sem érti sajnos, pedig mindenben és maximálisan támogat, én is őt, igazán közel állunk. De van az a témakör, amikor legyintek, elhallgatok…
KedvelésKedvelés
Amikor olvastam vele egy interjút, nem tudtam, hogy hangoztatja, hogy ő mennyire egyenlő, de még így is összeszaladt a szemöldököm, hogy ez hogy jön ide egyáltalán? Miért kell ilyeneket kinyilatkoztatni? Nem is ez volt a téma.
“Szerintem főleg egy férfi számára fontos, hogy legyen sikerélménye. Egy nőnek például a gyereknevelés adhat hasonló élményt. Ő inkább érzelmi oldalról tud nagyobb sikereket elérni, mint a férfiak.”
KedvelésKedvelés
Szerintem meg kell kérdezni nőket, hogy nekik mi ad. Ahelyett, hogy kinyilatkoztat.
KedvelésKedvelik 1 személy
Milyen volt a Mátra? Gondoltam rád, meg egri sporttársnő is!
KedvelésKedvelés
Amennyiben nem katasztrófa-turistáskodás, ez az internet berkein belül merre történt?
KedvelésKedvelés
A májusi hétvége című poszt végén van egy link, onnan kiderül, mi az, amiért tiszteltem akkor még, és ki ő. Az idővonalán volt, nem tudom, van-e még. Egy táborral visszaélő, hatalmas, személyeskedve és ítélkezve görgetett, jól kihegyezett, unalomból csócsált, hat napos folyam. Sokan döbbentünk, én írtam is, meg egy-két nő is.
KedvelésKedvelés
Köszi!:)
KedvelésKedvelés
de most már kiveszem a linket
KedvelésKedvelés
“Ha valakinek nem jó, hogy minden nap kedvesnek szánt dolgokat mondok a kinézetére, akkor annak az embernek jobb nem mondani ilyeneket: nem azért, mert különben joga lesz feljelenteni, tönkretenni és börtönbe záratni, hanem mert nyilván nem akarom, hogy rossz legyen neki. Ha valaki zaklatásként éli meg, hogy mindig atyaian megsimogatom a karját, ha együtt dolgozunk, ahhoz joga van – ahogy nekem is jogom van őt magamban teljes meggyőződéssel hülyének nézni emiatt. Csak ahhoz nincs jogom, hogy ennek ellenére tovább simogassam.”
https://index.hu/velemeny/2018/05/25/ferfi_vagyok_es_hoditani_akarok_legyszi_ne_hereljetek_ki/
KedvelésKedvelés
Sosem gondoltam volna, hogy a karsimogatás atyai gesztusnak van szánva, számomra mindig zaklatás volt. A pasi viszont tényleg nem értette, miért menekülök…
KedvelésKedvelés
Volt itt valaha egy kommentelő férfi, aki aztán szintén bepörgette magát félszerelmesen, “de hidd el, én egyenlő vagyok! velem foglalkozzatok! szorongok! én nem vagyok olyan! látjátok, rendes vagyok!”, persze hozta ugyanazokat a leuralásokat, manipulálgatást, önvirítást, így már nincs itt. Nem kedvelem a manipulatív, látszategyenlő férfiakat, akik mindig el akarják lopni a show-t, akik miatt nem beszélhetünk női szemszögről, mert muszáj velük foglalkozni, az ő sérelmeikkel, és ők definiálják, mi hogy van. A futós szervezővel is ez történt.
Na, ez a férfi írta:
“megkíséreltem megérteni, mennyire általános és romboló a nőgyűlölet. A posztból is, meg máshonnan is. Ha valamit elérsz itt, akkor az pont ez: nagyon alaposan kielemzed a nőgyűlölet különféle formáit, és ez szerintem is tényleg nagyon fontos társadalmi cél, semmiféle vita nincs köztünk ebben. És nem is vitatkozom azzal, amit írsz. Csak azon kapom fel megint a fejem, hogy “akkor nem a férfiakat sajnálnánk itt”. Ebben van alapvető vita köztünk. Hogy szerintem az agresszor is áldozata valaminek, és igenis sajnálni kell. Lehet és kell is szörnyűlködni a helyzeten, aminek a férfiak a haszonélvezői, és az igazságtalanságok valóban vérlázító módon sújtják a nőket. És megértem, ha valakiben ilyenkor kevés empátia van a tettesek iránt. De sajnos ez nem lesz megúszható. Ezek a gonosz agresszorok valójában nagyon szerencsétlen emberek, akik a maguk kevésbé nyilvánvaló módján szinten szenvednek, mint a kutya. Szoronganak, rettegnek, erőt kell mutatniuk, megbetegszenek, korán halnak. Pedig csak azokat a mintákat követik, amiket mindenhol látnak. És most azt hallják, hogy ők az okai mindennek. Ezeket az embereket nem lehet simán csak kiiktatni, vagy megvárni, hogy kihaljanak: folyamatosan újratermelődnek. És szerintem csak empátiával lehet megváltani sokukat. Azzal viszont szerintem igen. Szóval csak annyit mondok, hogy ha néha sikerül sajnálni és megérteni a “tetteseket” is, az egyáltalán nem árt az ügynek. Sőt, csodákat tehet.”
árt az ügynek… nekünk lesz rosszabb! Lisztes pata az ajtórésben… Újabb meló, kiosztva a nőknek, egy férfi által. Mindezt egy női szemszögű, női sorsról szóló blogon.
Nem, nem kelletek, így nem, ez tuskófejű, ez nem szint. És annyi jó fej van, értő, eszes, nem önsajnáltató!
Én agresszort nem dédelgetek, nem értek meg. Elkerülöm. Mert csak addig hüppög, amíg ki nem csikarja, ami szerinte jár neki. Mert újra erőszakol, amint teheti.
Szerintem ha valaki meggyőződésből nem képes nem támadóan, nem manipulatívan, nem leuralva, önsajnáltatva, hisztisen viselkedni, akkor lehet neki szólni, érvelni. Ha a jelzéseket, kéréseket semmibe veszi, nem reflektál magára, akkor lehet megszakítani vele a kapcsolatot. És lehet nagyon élesen elutasítani: megmutatni másoknak, mit művel, használni a közhangulatot, amely már alakul, és amelyet lekésett. Lehet rászorítani arra, vegye komolyan az egyenlőséget, ne akarjon diktálni.
Ez nem átlagférfiség, ez sunyi trükk. Hogy mindig róluk legyen szó, őket értsék meg, ők szabják a normát.
KedvelésKedvelés
Mit szólnál egy nyilvános vitához? Face to face. Nem klaviatura, nem blog, nem FB. Két fotel, egy kamera, két ember.
KedvelésKedvelés
Csanya, én sosem csináltam ilyet, én írni tudok. Ennek ellenére szívesen, mert nem annyira bonyolult (téma mi? nők egyenlősége? a te kellemes külsőd? miért ne kössünk bele az önkéntesbe? szeretik-e a nők, ha tárgyként nézegetik őket? korrekt-e mindez egy családos embertől?)
Engem már e skandináv (haladó, progresszív, e területen tájékozott) blogom miatt nagyon sokan basztattak és megítéltek igen buta és rosszakaratú emberek, és elég fáradt vagyok ettől, szívesebben foglalkozom temérdek kötelességem, egyedül nevelt hármam mellett csak a jóval, azzal, ami örömet jelent.
Egy ilyen vitához el kéne hinnem, hogy
jót akarsz: mást gondolsz, de nem a saját guruságodat építed az én rovásomra és szétszedetésemmel,
nem legyőzni akarsz, nem nárcisztikus alapú a vita szándéka,
bölcs vagy, egy kicsit utánanézel, hogy milyen formái vannak a nők elleni erőszaknak, mi a gond a beszólogatással, miért sérelmezik, miért lehet nekik hinni.
Szóval így szívesen, akár némi feszkó árán is.
Itt, az én terepemen senki sem megy, menne úgy neked, ahogy a te ismerősi körödből egy-két nem túl cizellált kommentelő nekem jött.
Alig hittem a szememnek – és írtak többen, és nem veszitek észre, hogy ez bántó, sértő, nem érzékeny???
Komolyan mondom, bánom, hogy elmentem 20-án, egy illúzióval lettem szegényebb.
KedvelésKedvelés
Ok. Akkor majd szólj, ha elhiszed rólam azokat amit írtál (jót akarsz, nem legyőzni stb.). Ha meg nem jön össze, akkor nem. Én megyek tovább az utamon, te a tieden, a föld meg forog tovább.
KedvelésKedvelés
Kérdeztem inkább: így van-e? Nem így tűnt. Nagyon gyanútlan voltam, pedig sok rossz tapasztalaot szereztem már nagyon csodált emberekről, és most nagyon gyanakszom. Van bármi, amit revideálnál?
KedvelésKedvelés
Nem véletlen, hogy élő vitát kezdeményezek.
Egyrészt nem hiszem, hogy ezt a témát írott beszélgetés formájában meglehetne vitatni.
Másrészt az írott szöveg könnyen félreérthető, könnyen mögéláthatunk olyan tartalmat ami valójában nincs is ott.
Most sem fogok belemenni magyarázkodásba, mi hogyan történt, ki mit írt és azt hogyan gondolta, hogyan értette.
Ha akarsz velem vitázni, akkor vitázzunk, ha nem, akkor nem. Ilyen egyszerű.
KedvelésKedvelés
😀 😀 :D. Szimplán cirkuszt szeretnél csinálni.
KedvelésKedvelés
Én azt mondom, porond, aréna, szereplés helyett olvass itt sokat, csendben. Sokan érkeztek így, mint te. Aztán változtattak.
KedvelésKedvelés
Jaj, Csanya…
Két út áll előttem, melyiket válasszam. Te helyezel ebbe, hogy nekem most két utam legyen: vita, nem vita.
Ez az egész kényszerű vagy-vagy arra szolgál, hogy te szimpatikus maradhass a köröd szemében, elmondhasd magadról, hogy te aztán milyen építő voltál. Nem érzem őszintének, ellenben manipulatívnak érzem.
Vagy belemegyek a csőbe, egy mesterkélt, semmit meg nem jobbító, kétséges kísérletbe, vagy “nem volt hajlandó vitázni”.
Mi nem állunk szemben egymással, tök békében meglehetnénk a különféle szempontjainkkal és nézeteinkkel. Semmiben nem tartozik rád az, ahogy én a tapasztalataim, tanulmányaim alapján az értékrendemet kiformáltam és képviselem. Ez volna az igazi tisztelet: nem fontoskodni, nem játszani bírát és háremtulajdonost.
De te nekem jöttél, írásban. Jó sok ember előtt.
Most látod, emberedre akadtál (és az embered egy nő), most akkor ne legyen írás…
Hidd el, jót tesz az, ha te néha az emberedre akadsz.
Tévedsz azzal, amit az írásbeliségről gondolsz, és ez egy közkeletű tévedés, én magyartanár vagyok végzettségem szerint, és eléggé mosolygok ezen.
Hosszú hagyománya van az írásbeli vitáknak, a Nyugat, az ÉS tele van ilyenekkel.
Az intelligens emberek munkával megírt, nyitott elmével, rossz szándék nélkül olvasott szövegeire nem igaz, hogy mögé képzelhető bármi, meg félreérthető – ezt mindig a nem hivatásosan, esetleg ügyetlenül írók mondják (mint ahogy a futók közül is csak a lassúak mondják /pl. én/, hogy mindenki magával versenyez – mert a jók egymással…).
Pontosan kell fogalmazni, ennyi. Nyilván nem komment-terjedelemben.
Sőt: a leírt szó visszakereshető, átgondolható. Hosszan fogalmazható, javítható. Nem ragadtat el a hirtelenség.
Te mindenkit leoltottál: engem azért, hogy miért idézek a blogból, mást azért, hogy hogy mer távozni a vitából akkor, amikor úgy gondolja, neki elég. Tied a hatalom és a dicsőség…
Önigazolás meg népszerűségvadászat, imidzs-féltés helyett komolyan kéne venni a témát és a másik embert. Ennyi az értelmes vita (akár az írásbeliség) titka. Csakhogy a te állításod, egyben pozíciód az, hogy neked van igazad, és a nők csodáljanak… hogy a nők alattad állnak. Mármint, ez jön ki belőle.
Ez rendkívül manipulatív, hogy “ha nem hiszed el rólam” – nem, nem hiszem el rólad.
Mivel győztél meg erről?
Nem nagyon magyarázható amúgy, ami ott folyt, nagyon gáz. És egyáltalán nem vetted, hogy többen jelezték: gáz. Imádtak ott a népek kontrázni, hangoskodni, sztereotípiákat hajtogatni, majd bőszen leáltalánosítózni azt, aki viszont valós tendenciákat jelzett… Semmi dolgom velük, ez nem szint.
Annyi értelmes feladatom van. Nem szeretnék koncepciózus, nem nyitott emberek előtt annak az eszköze lenni, hogy hű, de jó fej a Csanya. Én ugyanis nem külsődleges megnyilvánulásaim miatt vagyok népszerű, amennyiben az vagyok, hanem értékeim szerint.
KedvelésKedvelés
Sajnálom, hogy nem vagy hajlandó vitázni. Mondjuk nem vártam mást.
KedvelésKedvelés
Disznók elé gyöngyöt volna a facebookos roham alapján, ne haragudj.
Most minden olyan zen meg együttműködő, amiket írsz, de rendszabályozni akarsz nőket.
Remélem, csak itt játszod el, hogy semmi tanulságot nem vontál le, igazából de.
KedvelésKedvelés
Nem haragszom. Sajnálom, hogy nem vállalod.
KedvelésKedvelés
Hát, vitának nem látom értelmét, amíg valaki tényeken (angol nyelvű források alapján, egyszerűen magyarul kevesebb az info), valaki pedig szubjektív meglátásokon alapuló érveket használ…
Inkább a Mátra…
Ott az történt, hogy előző nap fájni kezdett a torkom. Gondolom, busz, légkondi. Éjszaka szörnyű volt, de keltem és mentem, elvégre ez gyaloglás. Esőt kaptunk rögtön a rajt után, mázli volt, szinte végig innentől árnyas, szeles idő, a tűző napon sokkal nehezebb ezt csinálni.
Majdnem végig együtt mentem valakivel, aki az összes ilyen túrát megcsinálta. Volt vagy 40 km, amikor elhagyott, de azután álmos volt, nem volt kedve, így újra és újra bevárt, közben a pontokon aludt. Ez azért nagy segítség, bár az is az volt, hogy az utolsó 60 km-t bejártam és ismertem.
Irtó lassan kezdtem, aztán kicsit felpörögtem, lefelé kocogtam, de később már fájt a talpam, így csak gyalogoltam. Mindig csak a következő pontig néztem előre, így nincs agónia, hogy még 80 km hátravan.
A pontőrök iszonyú jófejek, többszörös Mátra 115 teljesítők, Spartathlon teljesítők, jógás tanítványok, futó barátok sátraznak a csúcsokon, mindenük van, vizet, kólát, ételt cipeltek fel (és ezek nem egyszerű csúcsok, meredek, köves felmenetek vannak), tejeskávéval kínálnak, vasserpenyőben három pasas palacsintát süt, tudsz arcot mosni, kendőt bevizezni… a nagyobb, falusi pontokon gyümölcs, zöldség, szóval nem tudsz olyat kérni, ami nincs. Azért egy kis plusz kaja volt nálam, ilyenkor nem reggelizem és elvileg 40 percenként bekapok valamit, ami egyre nehezebb, mert nem vagyok éhes, de rengeteg kalóriát felzabál ez a menet. Nem fájt a gyomrom, semmi baj nem volt, csak nem voltam éhes, ilyenkor emészteni is nehéz, ezért eszem picit gyakran, de amikor az már barack és ananász, akkor az nem biztos, hogy elég. Volt is eléhezés a legdurvább emelkedőn éjszaka, de volt nálam egyetlen gél, az ilyenkor gyorsan segít.
Ami még érdekes volt, hogy hallucináltam plusz embert magam elé, ilyen sosem volt. Előző estéken rosszul aludtam, és reggel szédelegtem a fáradtságtól. Mivel koffeinista vagyok, a kávé+koffeintabletta semmit nem ért. Végül csak felébredtem 🙂
Az ízületeimet kíméltem, nem gondoltam, hogy épp az emelkedőket fogom várni. Volt egy három héttel korábbi komolyabb bokahúzódás, de tapeltem és bokaszorító, semmi baja nem lett. A térdeim picikét éreztem már a végére. Ekkor már inkább ballagtunk és beértünk. A Mátra gyönyörűséges. Nekem iszonyú nagy élmény, hogy erősen, örömmel tudtam menni. 28 óra 20 perc.
KedvelésKedvelés
Fú, gratulálok! De jó!
KedvelésKedvelés
Aztaaaaa. Gratulálok.
KedvelésKedvelés
Vita az legyen, a feltételeit meg (minthogy nem írásban, de kamerák előtt, fotelből) majd a Csanya eldönti. Fair.
KedvelésKedvelés
Írásban már megvitattuk. Csak mondom.
KedvelésKedvelés
Nem, ez nem vita volt, hanem koncnak bedobás, röhögcsélés és nyavalygás.
KedvelésKedvelés
Nekem van fotelom viszem azt, te hozd amin kényelmesen tudsz ülni, kamera indul, a néző okul. #csakaznézze
KedvelésKedvelés
Szerintem kár rád karaktert pazarolni.
KedvelésKedvelés
Mesterien provokálod Évát, te Csanya! A hátrányokra (mit veszít) és főleg szakirodalomra hivatkozás….!
Nem akartál volna vele inkább privát beszélni, ha már sok napja nem sikerül túllépni ezen az egész témán?
Akkor esetleg nem vetülne a gyanú rád, hogy felhasználod a személyét a saját pecsenye sütögetéséhez.
Ezek a nyilvános viták (konzervatív,-haladó, férfi-nő, konteós-inkluzív stb) rituális megerőszakolásra emlékeztetnek. Jól ki lehet ám játszani azt a kártyát, hogy “ugye, mi rendes emberek vagyunk, ti vagytok a métely”….
KedvelésKedvelés
@dunavarsány
“Nem akartál volna vele inkább privát beszélni, ha már sok napja nem sikerül túllépni ezen az egész témán?”
Nem igazán értem miért kéne egy nyilvános blogbejegyzésre privátban reagálni….
KedvelésKedvelés
Mert kettőnk ügye, ami lett, nem vircsaft, másoknak való látványosság. Mert emberek, nem vadak vagyunk. De mindegy, én megértettem, túlvagyok rajta. Elballagtam a nagycsoportból. Hogy te miért erősködsz még mindig valakinél, másoknak csinálva a fesztivált, akit a harminc lájk, önkéntesmunka és kölcsönös szimpátia után letiltottál, azt nem értem. A férfiszocializáció, megint…
KedvelésKedvelés
neki van fotelje is
KedvelésKedvelés
Ne már!! Ez komoly? Ilyen van? Mármint ilyen vitára hívás?
Hát, izé, khmmm, tényleg szokás szerint ‘mindenről’ lemaradva, ez, ez igen, ez üt. Brandépítés mesterfokon.
KedvelésKedvelés
Nem csak, hogy van ilyen (vitásra hívás) ha nem egész komoly szakirodalom van rá, hogy mennyit veszít (sokat), aki egy ilyen vitát nem vállal.
KedvelésKedvelés
Finom nyomasztás ez is, gratulálok. Mi lenne, ha egyszerűen elfogadnád és tiszteletben tartanád, amit mondok? Nem akarnád te megszabni, mit csináljak, mi nekem az előnyös?
Nem sétálok be a cirkuszba, és ezzel nem veszítek semmit, nincs hatással az értékemre. Rengeteg értelmes feladatom és terepem van. Áskálódó, bosszúszomjas, mohó lúzerek, kitiltott trollok, elmebetegek (akik azóta neked is írogatnak, vagy nem?) elé nem megyek koncnak.
Nem a nálad kommentelőkre gondolok, vagy a “drukkerekre”, akik beteg módon lesik, hol lehet szart keverni. Ha még nem szálltak rád, kukkants be ide, és ezerszer ennyi aljas komment van:
Szerintem látod, hogy nagyon más világ, más kifejezőeszközök, nyelvi skillek vannak itt, nem volna elegáns (de nem ez a fő ok, hanem az a mentalitás, amit nálad, abban a threadben tapasztaltam, az ottani reakciók – a többségi, önigazoló, erőhöz húzó emberek sosem tudtak mit kezdeni velem).
Nem érzem, hogy közelednénk, erőltetést érzek.
Többségi, helyeselt, “énjóembervagyok”, “ezmárcsakígyvan” vélemény biztonágos tövében nagyon könnyű ám érvelni, szimpátiát szerezni. Nekem elég az a pár tízezres állandó kör, aki a blogomat olvassa, itt tudok progresszív lenni, újszerűt mondani a kis magyar ugaron.
Méltó, emberi lenne, ha elengednéd ezt az egészet.
KedvelésKedvelés
“Nem akarnád te megszabni, mit csináljak, mi nekem az előnyös?”
Nem, nem akarnám. Köszönöm a felkérést, de nem szeretném.
KedvelésKedvelés
Pedig ezt tetted! Mindennek a keretét kitalálni, megszabni, abba beleterelni a másikat. Ha nem tetszik neki, akkor “sajnálod”.
Nagyon érzed a dolgokat! Tegnap éjjel lefutottam életem első maratonját.
Nem hittem volna, hogy visszajössz – ezért. (De már gyanítom, nem te vagy, csak a nevét használod.)
KedvelésKedvelés
De, ő az.
KedvelésKedvelés
(a facebookon más jellegű helyesírási hibák voltak pl.)
KedvelésKedvelés
A “vita” lényege nyilván az lenne, hogy Csanya felülkerekedjen, nem érdekli , hogy mit gondolnak a nők ezekről a dolgokról.
KedvelésKedvelés
Erre a következtetésre miből jutottál?
KedvelésKedvelés
A kommentjeidből. Leírták többen előttem, miért.
KedvelésKedvelés
Pontosan, ez nyilvánvaló abból, ami eddig történt.
KedvelésKedvelés
Van egy-két vehemens, itt csüggő, minden botrány-esélytől eksztázisba kerülő, hazudozó, kavaró, bosszúszomjas hulladék is (nem jelennek meg a kommentjeik).
Ez mindig így működik, bármire rávetik magukat, hergelnék, habosítanák a dolgot. Unatkoznak és gyűlölködnek.
Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy az igazi Csanya írt ide, de nincs kedvem utánanézni.
KedvelésKedvelés
Lehet úgy értelmezni, hogy GerleÉva/ a kommentelők/a feministák (bármit is jelentsen ez) milyen elutasítóak minden párbeszéddel kapcsolatban.
De úgy is, hogy ennyire döbbenetesnek és taszítónak, ostobának tartom, tartjuk azt az érvelést, értékrendet, kommentes összeröhögcsélést, jógaooktatói pozőrködést, meg azt, amikor valaki képtelen érzékenyen, nyitottan viselkedni.
Kár, mert nagy nyilvánosság előtt járattátok le magatokat, nekem meg az egész ügytől, terepfutástól teljesen elment a kedvem, milyen jó, hogy a maratonom nem itthon lesz.
Ugyanez: milyen gyűlölködő a blogger a “kommentelőkkel”, vagy aki “nem ért egyet”!: nem, pont ennyire viszolygok tőlük és vetem meg őket (és aki nem volt a helyzetemben, az ne magyarázzon nekem: évek óta százával jön a kikezdés, hazudozás, fenyegetés, “leleplezés”, kontrollálási kísérlet, minősítgetés, testszégyenítés).
Másokkal nincs bajom, csak a nyaggatással meg a használattal, irigykedéssel, önlobogtatással.
Megsúgom: minden jóindulatú ember ennyire ítéli el, ha valaki passzióból kezd basztatni olyat, akihez amúgy nem lenne köze, ráadásul álnéven, a sötétből, látható élvezettel.
És ezt ti is tudjátok.
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
Ez a közös öltöző nyilván poén, illetve jópofa udvarlásnak álcázott macsó okoskodás. Ha komoly, akkor már az ötlet is agresszió, mert nem tudod “következmények” nélkül visszautasítani. Ha nem tetszik az ötlet, akkor prűd vagy, konzervatív, szexuálisan frusztrált, túlságosan vallásos vagy férfiutáló feminista. Megvalósulása esetén pedig nincs már alternatíva az ellenzőknek, mint hogy nem öltözik/nem sportol. Szerintem férfiben is van olyan, aki nem szeretne vizslató tekintetek között öltözni, vagy nem akar “automatikus testi reakciót” megkockáztatni (most heteronormatív vagyok). Vagy az ötlet csak alternatíva, és a hagyományos férfi-női ötlöző mellé lenne egy közös harmadik, annak aki akarja? Erre ott vannak a nudista strandok.
“Az egyenlőség már megvalósult.”
Maradjunk a sportnál, közeleg a foci vébé, a világ legnépszerűbb, legjobban fizetett és legerősebb marketing hatású sportja, még Amerika nélkül is. Akár szeretjük, akár nem, ezek tények. A legjobban fizetett férfi focista Cristiano Ronaldo évi 90 millió euro (ez nem csak foci, hanem marketing is nyilván, meg tippelt adat, de a nagyságrend megvan), a legjobban fizetett női focista a brazil Marta 500ezer dollárral. Ronaldo egyben a legjobban kereső férfi sportoló is a világon, női megfelelője a teniszező Serena Williams 28millió dollárral.
(Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy ezen mesterségesen kéne változtatni, senki nem fogja meggyőzni a fociszurkolókat arról, hogy női meccseket nézzenek férfi helyett. Csak azért írtam le, mert ez is egy olyan dolog, ami fel sem tűnik azoknak, akik rendszeresen oda döröglik az orrunk alá a “már egyenlőség van” szöveget.)
KedvelésKedvelés
meglett a komment, és köszi
KedvelésKedvelés
Nem akarta Cs. erőnek erejével bevezetni ezt az öltöződolgot, csak írta, hogy minek az elkülönülés, őt nem zavarná, és (gondolom, mert inherens): nincs semmi probléma, visszaélés nem létezik, biztonságos lenne.
KedvelésKedvelés
(Vajon biztonságos-e a nőknek, ha a férfiak sunyiban megnézegetnek egy női testet, majd maguk között megbeszélik?
Az a durva ebben, hogy nem mi nők tettük ilyenné a világot, hogy félnünk kelljen, hogy a természetes, egészséges, jól működő, nem elhízott testünk majd jól meg lesz ítélve, pontozva, látványához ki mit szól.
Mielőtt bárki megkérdi: nem, én nem pontozom a férfiakat. Embert nézek, nem testet.
Amúgy beszédes az a fesztelenség, ahogy nekivetkőznek a pocakosok is a melegben.)
KedvelésKedvelés
A közös öltöző (és zuhanyzó) nem poén, ha nem tény. Belgiumban pl így van és működik. A posztom alatti kommentben sem azt írtam, hogy nem bánnám, ha nem ,hogy ez egy lézető dolog. Ahogy pl egy csomó Balatoni strandon is így van….
KedvelésKedvelés
Ez a belgiumi példa személyes tapasztalat? Én Franciaországban élek, még soha ilyet nem hallottam.
KedvelésKedvelés
Tényleg? Hol működik így Belgiumban?
KedvelésKedvelés
Több belgiumi olvasóm van. Amit írsz, azt hallomásból tudod, nem néztél utána. Én megértem, ha ez vonzó képzet egy magyar férfinek, de ahol ilyesmi szabad és fejlett dolog megjelenik, akár kísérletként és sehol sem kötelezően, ott nem úgy gondolkodnak a nők egyenlőségéről, ahogy te. Nem teszik hozzá, hogy “de akkor a férfiak is legyenek egyenlők”. ez röhejes egyszerűen (fogalmilag értem).
Ötféle megfogalmazással ennyit találtam, transzneműeké a téma:
http://www.dailymail.co.uk/femail/article-5065331/Viewers-react-Topshop-s-gender-neutral-changing-room.html
KedvelésKedvelés
Tizenévesen évesen baráti társasággal sátoroztunk. Éjjel egyik lány elindult a mosdóba, meghallottam, hogy a mellettünk lévő sátor mellől az apa utána küldi a fiát, hogy menjen gyorsan, tapizza le, milyen jó nagy melle van, és egyedül ment! Az anya hallgatott. Utánuk rohantam, és üvöltve téptem le a csajról a kezeit. Nekem ez jut eszembe azóta minden strand minden öltözőjéről, vagy mosdójáról.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon durva. És akkor vannak még az edzők, sporttelepi gondnokok, masszőrök, úszómesterek, tanárok, papok. szerintem sokkal többen molesztálnak rutinosan, mint amennyit hinni szeretnénk. És őket védi a nagy tiltakozás, prüszkölés, viszontvádaskodás! Nem is igaz. A nők is csinálnak ilyeneket. Ez természetes, evolúciós, hormonalapú. A nők provokálják stb.
KedvelésKedvelés
Meg az “ellencikkek”, a másik oldal. Az említett júniusi ÉVÁban leleplezi egy bártender (szép, fiatal fiú), hogy a nők mire képesek, és a 16-18 évesek a legrosszabbak ám. Meséli, hogyan zaklatják, villantják a cicit, kínálkoznak fel. Hát hol a női méltóság?
Hogy ki vannak akadva, amikor egy vonzó férfi kap olyat, amit egy épp csak nem rusnya nő naponta. Vártam a nagy bűntettet, de a telefonszám-otthagyásokon, facebook-üzeneteken kívül a markolászás meg elé térdelés volt a legsúlyosabb (utóbbit egy fiú csinálta…). De nem volt semmi olyan, amit ne vennénk teljesen természetesnek egy bővérű, hódító stb. férfitól, és amit a tavaly ősz negatív hősei ne csináltak volna százszám és következmény nélkül. A cikk kimenetele ennyi, ha értőn olvasom: lám, megérik a nők is a pénzüket, TEHÁT nem férfiak hatalmi alapú, tendenciaszerűen egy irányú nyomasztásáról van szó…
KedvelésKedvelés
Júniusi ÉVÁhoz írom, csak már nem fér: és írja a szerző, vagy talán a főszerkesztő az ajánlásban (?), hogy ő szégyelli magát “a női nem helyében” ezeket a történeteket hallva. Férfiaknál nem látom ezt a nagy szégyenkezést.
KedvelésKedvelés
Meg az egész. Pofáncsap.
Negédes zen-elfogadó vegán eszmefuttatás (ő /Steiner Kristóf/ nem erőszakos, de azért ő utat mutat), elöl Regnum húsüzem-reklám.
Fogadd el a tested, hagyjuk a bikiniparát (majdnem tökéletes testű parasportoló, kiérződik a sorok közül, hogy frusztrált miatta), pár oldallal később újságíró vallomása, hogy hej, de jó döntés volt a szilikonmell, őneki most már van önbizalma.
Fiatalító (méregdrága) módszerekre való rábeszélés.
Naptej- és bőrrákpara nincs most (a leégés, napfény, melanóma összefüggése amúgy kamu, ezt nem innen tudjuk).
KedvelésKedvelés
Újjáépített holland uszodában nincsenek férfi vagy női öltözök. Van viszont nagycsoportos , kiscsoportos és sok kicsi privát öltözö. Mindig volt hely. Én a csoportosba jarok mert szeretem ha van helyem. A jobb oldaliba szoktak inkább a fiúk menni, a balba meg a lányok. De van hogy nem. Akit ez zavar az megy a kisebb oltozokbe. Szeretem, mert nem kell bénázni, tudunk együtt öltözni a fiaimmal. Senki nem stirol. De nem is futtyog, az útépítők sem… Pedig szoknyában biciklin közlekedem.
KedvelésKedvelés
Milyen szép vízió! Ez volna a cél. Meg hogy ne legyen szükség feminizmusra, semmilyen biztonsági intézkedésre, pozitív diszkriminációra többé.
Csakhogy az erőszak kultúrájában élünk: ez itt az ocelotmintás, kurvulós, mélyen szexista, az önálló nőket és főleg a nők szuverenitását görbe szemmel néző Balkán. Ahol ha bárki megemlíti, hogyan molesztálták, jön az “ez természetes”, “minek ment oda”, “a nők legalább ilyen durván közelednek” és társai. Ahol mindenki bőszen dekontextualizálja a jelenségeket (külön-külön kezeli, nem nézi az előzményeket, egységes mércét követel, miközben ő maga kettősmércézik).
Jó ezt hallani, tényleg. Hogy Hollandiában már ez valóság, de nem úgy, hogy “terror”, hanem megvan a választás lehetősége is.
Leszögezem, hogy én nem kampányoltam a külön női terekért, és nem érzem magam kellemetlenül férfiak jelenlétében, simán poénkodom akármin, a minap taxiban hajtottam végre teljes, alsóneműs átöltözést, mert helyzet volt.
Sőt, volt egy blogszületésnap (2014), és ott ment a morgás, hogy miért mansplainingelnek többen, miért nincs “védett tér” (= csak női), és akkor rájuk szóltam, hogy ne akarjanak szervezkedni, ez a blog születésnapja, nem női kampányrendezvény, hivatalosak: az olvasók, én már nyomatékosan meghívtam mindenféle férjeket, szóló férfi olvasókat.
Szóval nem az én igényem a külön női tér, de nagyon megértem azokat, akiknek bármiért igen. Mert mondjuk valakit annyi trauma, bántás, nyomasztás ért, vagy épp annyira látványosan préda-jellegűen jó nő, hogy rohadtul elege van, és inkább külön szeretne. Nem tudok mit kezdeni azzal, ha valaki nem érti meg, hogy másoknak más szempontjaik vannak, lehetnek. Hogy férfiak ezt (női futógála) ellenük való támadásnak veszik, jajgatnak az egyenlőségért, őket kizárták, meg minden. Férfiellenességet kiabálnak, letiporják az épp nyíló, kezdeti emancipációs fejleményeket, és kontrollálnák az erről való beszédet is, miközben nem értenek hozzá, kisemberi “én úgy vagyok vele” paneleket szajkóznak, nem gondolkodnak igazán.
KedvelésKedvelés
Kicsi privát öltöző nagyon tetszene. Cserébe nem zavarna az se ha azok közösek lennének, csak hadd öltözzek egyedül. Járok néha úszni és az öltözés az egészben a legkellemetlenebb rész.
KedvelésKedvelés
A káposztásmegyeri új uszodában pont ilyen van, elsőre meglepett, de azóta mindig csodálom a kompaktságát (amúgy nemcsak az öltözőjének). A zuhanyzók külön férfi-női terekben vannak, de a szekrények közösek és egy térben találhatók, különböző méretű kabinokkal. Egyszerű a rendszere, de mégis eléggé zegzugos, emiatt egyidejűleg tud sokféle igényt kiszolgálni az iskoláscsoportoktól kezdve az egyedül öltözőkig.
Részemről nagy respect a tervezőnek. Nem gondolom, hogy bármiféle gender ideológia alapján lett ez ilyen, de a használók igényeit szem előtt tartani, a szokásjogot rugalmasan kezelni, és az ezáltal nyert négyzetméterekkel a mindenki által használt területeket értékesebbé tenni, ehhez kell érettség szerintem.
De azért nevetek is kicsit magamon, lehet, hogy csak így fért be. :))
KedvelésKedvelik 2 ember
Bécsben ugyanez, van privát és van közös tér, ott lehet szekrények takarásában öltözni. Nekem belefért. Viszont egy csúnyasága vagy vélt csúnyasága miatt komplexusos vagy traumatúlélő nő másképp gondolja, és én nem vitatom el tőle
KedvelésKedvelés
Itt a gombóc többeknek nem megy le valakiknek, viszont semmilyen tartalmi érvük nincs. 🙂
Teljesen érthető lenne levegőnek nézni, “kiközösíteni” engem az erőszakoskodás helyett. Csakhogy annál nagyobb a hatása, beletettem bő nyolc év munkát a tudatosításba. Nők százainak az életét változtatta meg gyökeresen, végleg, és ezrekét lényegesen, amit itt találtak.
Egy kulturált társadalomban állati ciki volna így viselkedni, ahogy a poszt ihletője meg a rárepülő, nőgyűlölő, nőktől félő trollok.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: miért fontosak a zárt női terek? | csak az olvassa. én szóltam
Megint álmaimban kísértenek, és fontos, hogy ki tudjam őket nevetni és ezt leírjam róluk:
Az évek alatt rengeteg férfi szállt rám, volt olyan több is, aki évekig olvasott itt mindent, naponta, és keringett körülöttem (“megfogadtam, hogy nem kommentelek, de nem bírtam ki”), többször újrakezdte a kommentelést nagy sértődések után is. Tukmált, könyörgött, nyomott, támadott, személyeskedett, flame-elt, aztán áldozatot játszott. Bármilyen érv, határhúzás, vagy ha átláttam a szándékain, vagy ha mások írták, hogy ne már: az agresszió, az én mániám, egyéni torz sérült percepcióm az egész, démonizálom őt, mindez csak a fejemben létezik, mert ő nem rossz. Eközben mind pontosan ugyanazt csinálta, és mind engem vádolt végül. Még élvezte is, hogy ő ilyen fontos, hogy traumát okoz nekem. Soha nem vállalta egyik se a tetteit, az egyirányúságot. Hogy ő jött ide, ő nézett ki magának, őt foglalkoztatom én, kihívást jelentek, én meg alig tudok róla valamit, amit mégis, azt is tőle, felszépítve és fontos előzményeket letagadva (egyikük exfelesége mesélt később cifrákat). Jaj, ő is nagyon sportos ám. Neki is azt szabad, ő miért ne tehetné, ha én is. “Megbeszéljük és megyünk békével”, úgy értette, én is? Innen? Neki kellett volna ide se jönni. Mindezt álnévről…
A legmanipulatívabb igényt formált a figyelmemre, szemrebbenés nélkül használt, jár neki a megértésem, ha nem adom, akkor rossz ember vagyok (legyek az anyukája, valójában), ja és érdemtelen a blogom sikere. Ugyanezt írta a nulla olvasottságú, fontoskodó, jövedelmével dicsekvő (ő évek óta adózva négyszázezret keres! hallod, akkor valamit nagyon elbasztál, ha nem is emelkedik, amúgy ez már akkor sem volt komoly pénz), utóbb látványosan nyomorgó filozófus blogger (abban van a nagy lóvé!). Máskor azzal dicsekedett, hogy ő nem is létezik magyar adóalanyként és soha egy fillér adót még nem fizetett, mert anarchista. Mekkora férfigyűlölő vagyok, vezér, aki ebből majd jól kipottyan, és ez nem tesz nekem jót, kár értem (!), mehetnek más irányba is (gondolom, olyanba, hogy az legóját és a kudarcérzését ne zavarjam). Értem csak buta, megvezetett libák rajonganak (a nem feszülő kommentelőket, vagy akik leírták, hogy megérinti őket a szöveg, szépnek tartják, ők mindig ilyennek látták: “velem foglalkozz, én nem olyan liba vagyok, hanem értelmes, vonzó FÉRFI, saját véleménnyel, ők kényelmesebb társaság, de az igazi ÉN vagyok, aki megmondja neked, ha tévúton jársz). Vagy privátban anyukomplexussal lelkizett nekem. Követelőzött, nyavalygott, zsarolt, panaszkodott.
Sikerült leszoktatni végül mindegyiket a kreatív eszközökkel arról, hogy interakciót akarjanak. Olvasni szabad, sőt!
A deklarált incelek, katolikus görcsök, mozgalmi férfigőgösök, csúf cerkaverők ezekhez a beépülő “értelmes férfiakhoz” képest kismiskák, tőlük ugyanis sosem vártunk semmi jót.
De ezek hangoztatták, hogy értelmes vita, ők balosak, érzékenyek, remekül érvelnek, meg hisznek az egyenlőségben, és közben full irigyek voltak, kiéletlenek. Megőrültek, hogy a blogolásom kitartó, látványos, sokszínű és hogy nincs hatalmuk fölötte, nem tudják se tönkretenni, se átvenni a szót, se “árnyalni”, beleszólni. VAgyis az autonómiám és a nővoltom mert csak az a nő, akit le lehet bírt, ha nem lehet lebírni, akkor nőietlen és gonosz, vagy bolond. Nem tudatosan, de azt hitték, “ez csak egy nő”, és ehhez idecibálták a saját kudarcaikat, a “nem kellek” élményeket, az álló farok frusztrációt, és én sajnáljam őket, aki épp a nemi erőszak élményéről írtam. Manipuláltak, meghazudtoltak, lenéztek. Néha tudtak egy-egy nővel is beszélgetni, reagáltak rájuk, az nagy fegyvertény lehetett (női, könnyen leuralható társaságot akartak).
A filozófus egyszer nagy szellemeskedve, dühében a privát címemre elküldte nekem a kan kutyája hanyatt fekvő beterpesztett fotóját, látványos kutyafasszal, heregolyóval ráközelítve, a körítésből ítélve ezt hatalmas visszavágásnak hitte, mert nem tetszett neki egy poszt – és ezek hápogtak az ismerőseik között, hogy milyen tárgyiasító cicis nő van a Blikk címlapján. Ugyanabban a levelezésben szerelmet vallott. Tisztaságot, egyenességet éheztek, mert ők zavaros kudarctömegek voltak, súlyos titkokkal, erőszakos történetekkel. Mind lobogtatta, hogy ő mekkora egyenlő, lám, még engem is partnernek talál, leereszkedik erre a blogra! Aztán követelte, hogy neki legyen igaza, és én is az ő irgalmas énképe szerint értsem a sorait. Hosszú sztoriban panaszkodik, hogy hiába erőszakolta magát nőkre. A kutyásról kiderült, hogy agresszív dühkitörései vannak, pszichiátriai gyógyszerek kellenek, de iszik is rájuk, rettenetes ronda és alkoholista is, utóbb a járványban kínálta filozófusi beszélgetős szolgáltatásait pénzért, mindehhez vagy hat gyereke volt, mind alapítványi sükebókaiskolában (ezt büszkén írta, hogy az milyen sok pénzbe kerül), állítólag boldog házasságban, de itt meg a Facebookon baszta az idejét.
A harmadik egy kelet-magyarországi viskóban a sparhelt mellől írta a tanácsait, hogy én hogy ne fázzak és van-e mit ennem. Egyébként is teljesen le volt csúszva. Szegény anyuka az erdőben! Talán a barátaim segítenek nekem tűzifát gyűjtögetni. Hagyjam nyitva a gázsütő ajtaját, attól majd jó meleg lesz!
Fölény, hatalmaskodás százféle formában. Álmodom ezekkel, főleg mondatokkal. Durva, hogy 40 éves koromban is tudtak traumatizálni.
KedvelésKedvelés