Kotrom a blogot, évekre visszamenőleg, rendet rakok, mérlegelem a szövegeimet. (2015-2017) Van, amit erősnek és kompaktnak érzek most is, ez kellemes. Máskor ámulok: hogyan bonyolíthattam ennyire túl, és egyáltalán, miről szól ez az írás? Vagy: ez én voltam, ilyenek foglalkoztattak…? Elvesztem a részletekben.

Mennyivel egyszerűbb most a lét!

Azóta ugyanis történt egy s más. Sorolom.

1. Ez már a negyedik év vége az újrainstallált állapotomban (2014 szeptemberében kezdtem a testem átalakítását). Sok keresgélés, próbálkozás után nem kell már agyalnom, érveket keresnem és ütköztetnem, mert készséggé vált mindaz, ami letisztult az életmódi irányok közül, mind a sportban, mint az étkezésben (a bejegyzés végén leírom a lényeget, nincs semmi új, sőt, kevesebb elemű a lista). Nincs már olyan, hogy ne tudjam, egy adott étel, edzésfajta, mozdulat mire való, szolgálja-e a céljaimat. Van ételből például: a) lelkesen igenelt fajta, b) “nem okoz nagy kárt”, “ennyi edzés mellett belefér” kategória, c) “ajjaj” fajta.
2. De nem olyan fontos mindez. Nem gyötröm magam semmivel, viszont nem is mentegetem a c) típust. Hogy miért eszem egyáltalán c-t? Mert a fittség, anyámkínja (hogy kell ezt nevezni?*) csak az egyik szempont: fontos szempont, de csak az egyik. Vannak más szempontok. Jól vagyok? Jól. Élek, színes és energikus minden. Ilyen egyszerű. (* Utálom, amikor rám szólnak a szóhasználatom miatt, csak mert az illető nem szereti azt a szót. Akkor ne használd. Életmódváltás, fittség, fogyás, formásodás, harmónia, egyensúly, edzés, diéta – ezek pont azt jelentik, amit. nem kell körbeírni meg “felokosítani” meg magyarázkodni, hogy “ez nem diéta, a diéták károsak” /wtf/.)
3. Tehát: ma már lazább vagyok, kevésbé elszánt, ennek minden következményével – melyekkel tisztában vagyok. Van, hogy fáradt vagyok, van, hogy nincs otthon a) típusú kaja, de b) is alig; sokkal egyszerűbb, vagy jobban esik, vagy közösségi jellegű (mások azt eszik, szerettem hozta) a c). Pont annyira leszek jól, amennyire komolyan veszem a saját elveimet, ezt is tudom. Lazább azért lehetek, mert már zsíradaptálódtam, az a meló már el van végezve. Nem akarok már nagyobb izmokat sem, a fenntartás viszont kisebb munka. Már nem félek, hogy visszacsúszom a régi életembe (ami, teszem hozzá, nem volt nagyon rossz: nem 2014-ben kezdtem bringázni, hosszúakat futni; a gyorséttermeket, adalékanyagokat, cukrot kerülni, sem minőségi alapanyagokat venni és sok jó zsírt enni). Nem félek attól sem, hogy újra támad a pajzsmirigyem (átnézettem a szerelővel gondosan!), vagy hogy szar lesz a vérképem, netán lappang valami kór bennem. Van pár évem a hormonviharig. Mit akarhatnék? Jobban kinézni a fotókon? Pózoljon, szerkesztgessen, görcsöljön, akinek hét anyja van. Én addig is sportolok.
4. Adtam plazmát hét hónapig. Nagyon más állapot ez (könnyebb). Plazmát adni megterhelő. Ennek ellenére csontvelődonor leszek a maraton után, június 16-án éjjel futom életem első maratonját Norvégiában. Plazmát, vért is fogok adni, csak nem ilyen sűrűn. Az egészségből jut másoknak!
5. A sportágak arányai is változtak: többet futok mostanában (de nem eleget), kevesebbet akrobatikázom és súlyzózom. Úszás heti egy (1-2 km, vagyis 30-60 hossz), squash egy vagy két óra, az egyik óra edzővel. Naponta sport. A maraton után többet fogok súlyzózni.
6. Edzőterem. Kiismertem a hardkór gym világát, amennyire érdekelt. Néha testépítőnek neveznek, nem értem, miért, mert én nem ezzel a céllal edzettem, csak jól izmosodom, ők meg mindenkire rámondják, aki terembe jár. Nem tudtam nem észrevenni, mi zajlik ebben a világban. Bennem nagyon ott volt az “előítéletmentesség: jaj, szegényekről mindenki azt gondolja, felszínesek, kompenzálnak, visszaélnek szerekkel és eljárásokkal, testképzavarosak, hiúak, buták, de biztos nem, én nem így nézem őket. Nos, a dolgok ritkán mások, mint aminek elsőre látszanak. Igen, a versenyzők és edzők ilyenek, emellett persze emberek, egyéni vonásokkal,, vannak tisztább, szerethetőbb, okosabb lények, de amit csinálnak, az fárasztó, nemtelen, értelmetlen, és aljasul, ráadásul kisszerűen üzleties. Mindezt úgy mondom, hogy több tucat versenyzőt figyeltem évekig, meg hát van szemem. Elképesztő, ahogy a valóságot kozmetikázzák a facebookon, és példaképként kívánnak kinyilatkoztatni egészségről a harminc éves, tönkrement anyagcseréjű, meddővé vált emberek. Harmóniáról, célokról, kiteljesedésről áradoznak, miközben az összes követőt (és őket magukat is) csakis a test, a látvány, a szexiskedés érdekli. A kiégettség, az örök görcs, az utált-muszáj edzések, rivalizálás, kavarás, lustaság, megmagyarázás, a műköröm és a többi. “Ennek a sportnak szentelem az életemet, de ti hálátlanok vagytok” fajta pozőrködés, költő-testépítő, “én ugyan nem kardiózom/nyújtok!” (és rokkant, gyakorlatilag)… És az állandó panaszkodás, méricskélés, pletyka, kisszerűség, antiintellektuális düh, kiskutyás videók. Ti tönkretettétek magatokat. Én a belső élményért, a sport öröméért edzek, és nem fogok kiégni. Terembe is fogok járni, és többféle sportot űzök, akkor is, ha nem leszek jó egyikben sem.
7. Korábban naiv voltam, “biztos az is jó”, mostanában viszont már döbbenten olvastam a vegán propagandát, érzelmi érveket, ellenségképzést is. A vegán netes jelenlét agresszív, önjelölt, dogmatikus és valóságtagadó – kvázivallás. Nincs olyan gasztronómiai kultúra a világon, ahol a zöldségek, a gabona ne a szegények ételei vagy köret, dekoráció lennének, és annak, aki megengedheti magának, ne a magasabb létformák, a négylábúak és madarak húsa lenne az igazi, tartalmas, ínyenc fogás. Az állatok az eledelünk, a vadhús, a hal kifejezetten etikus. Részemről ennyi, nem fogom már azt hinni, hogy a vegánok a jobb világért cselekszenek. Sue kommentelőnk ökoszisztémának, én táplálékláncnak vagy a teremtés rendjének nevezem azt, amit ők nem vesznek számításba. Nem lehet önkényesen összekeverni az emberi szintet az állattal. Meg ez a gyerekes érzelgés mindenen. Nem, a disznó nem áll merengve a naplementében, boldogan a családjával, ha te “megkíméled az életét”, és nem, nem cuki malac. Nem, a haszonállat nem olyan, mint a hobbiállat. A hobbiállat jóléti önzés.
8. Ma már kiröhögöm a wmn és a nlc kedvenc témáját, újabb influenszerek megélhetésiforrás-témáját, hogy minden test szép. Egy kicsit bedőltem ennek 2013-ban, amikor a friss gyászban nem sportoltam, és elvesztettem a kapcsolatot a testemmel (habár, nem hangoztattam akkor sem). Testszégyenítés, önelfogadás, belső értékek, a szépség relatív satöbbi. Persze sok lájkot oz az ilyen, mert sok a kövér és lusta ember, de iszonyatos felelőtlenség ilyesmit népszerűsíteni. Igenis tudok jobbat. Szerintetek az elhízás, a 35-40 százalékos testzsír, puhaság, gyengeség, üldögélés, falánkság nem probléma? Oké, nincs mit mondanom, nektek sok boldogságot kívánok. Ti tényleg nyomásként, sőt, elnyomásként, normaszabásként érzékelitek, hogy mások sportolnak és jobban néznek ki, fejlődnek? Akit csak a teste érdekel, az is gáz. De hogy egyáltalán nem…? Sok volt a blogon a plus size kritika, mert a saját 2013-as álláspontomon alapuló “bűntudatommal” küzdöttem.
9. Túl vagyok a táplálékkiegészítők korszakán: bedurrantó, BCAA, glutamin, kreatin, tejsavó, saját keverésű protein (ezt a lehetőséget szünetelteti is a cég). Megjegyzem, semmi baj nincs velük, morálisan ítélkezni fölöttük ostobaság és szereptévesztés. Izomépítéshez remekül működtek, soha olyan energikus, teherbíró, fényes, feszes nem voltam, mint akkor, amikor ezekkel éltem. Ma már csak célzottan élek velük. Maradt a vitamin, ugyanonnan rendelem. Ízületvédő. Haj-köröm-bőr (Evelle). BCAA edzés közben. SuperStarch: inzulinszintet nem bolygató, ketózisban hagyó, böjt mellé is alkalmas energiaforrás a hosszútávfutáshoz, és csak ahhoz – ez új. Ghee (gí, tisztított vaj). Zsírégető.
10. Kevesebb fehérje, sok zsír, némileg több szénhidrát – és az egészen nem sokat gondolkodni, az életre és a pillanatra bízni az evést. Nincs terv, vannak elvek és rutinok. Amit újabban kerülök: olajos magvak, színtej, friss sajtok, túró. Az étkezésemet az vezérli, hogy jól legyek, és akkor vagyok jól, ha sok teendőm van, nem az ételeken pörgök, és mire asztalhoz jutok, már nagyon kívánom a sűrű (magas kalóriatartalmú) ételt. Vagyis, akkor eszem, amikor már végképp energiahiányos vagyok, és ez ritka, akkor viszont nagy adag kalóriát. Ettől nincs cukorvágy. Ha halat, (kemény) sajtot, tojást, vajas zöldséget, hozzá kevés rizst eszem, akkor minden egyszerű. Tanácsként: legyél annyira éhes (és zsíradaptált és cukorkerülő), hogy ezekre fájjon a fogad. Ha nem kívánsz ilyesmiket (hanem péksüteményt, gyümölcsöt, sütit, csokit), akkor nem vagy éhes. Ennyire egyszerű.
11. Számok, nézegetés, mérés: kevesebb. Az edzéseket sem számokban dokumentálom, hanem élményfókusszal. Működik viszont az edzésnapló.

A letisztult elvek (fent ígértem ezeket):

• ritkás evés, félnapos böjtök
• néha rövid, intenzív edzések (terem vagy sprintek), máskor hosszú, alacsony intenzitásúak (futás). Nem fejlődni akarni egyikben sem, kiegyenlítő jelleggel végezni
• sokat kint lenni, nagy bőrfelületet érjen nap. Nem-termesztett növények, szél, felhő
• hidegtűrés, jégszauna; nem félni az elemektől, esőtől, karcolástól, kosztól. Mezítláb földúton: gyönyör
• sok alvás, nem lenni kialvatlannak, semmiért nem engedni az éjszakából. Ez korai kelést jelent, automatikusan
• sok csönd, mesterségesinger-mentesség: lombzúgás, teljes sötét, csillagfény, lépésszámlálás, nem hallgatok “zenét” futás közben
• kevesebb fehérje, sok hal, nem-színhús (belsőség, bőr, porc, csont), némi keményítő (rizs, gyökérzöldségek), alig fruktóz, sok víz. Szempont: nagyon azt kívánjam (néha jéghideg savanyú káposztát, máskor sűrű, forró levest, vagy málnát, vagy halat… tudja a test!). Kevesebb tejtermék, ami mégis, az zsíros, vagy erjesztett
• néha beleszarni az egészbe, nem olyan fontos, vár az élet
• kevesebb táplálékkiegészítő, ajándékba kaptam magnéziumos fürdősót
• a kávét jó lenne visszafogni (de annyira szeretem)
• labor is kevesebb: megnyugodtam (és megnyugtatott az eredeti endokrinológusom)

Hogy tartható-e a forma? Ez volt a cím. Mindenki hízik körülöttem, futók is híznak, és van olyan ismerősöm is, aki szépen lefogyott, de leállt a ketóval, és másfélszer annyi jött vissza.

Igen, tartható. Nincs nagy ingadozás (jojó), a testsúlyom olyan, mint a norvég korona árfolyamgrafikonja, és ez teljesen természetes, mert víz, emésztés, béltartalom, glikogén, ciklus módosítja. A norvég korona stabil valuta:

Zsírarány tekintetében minden mérés szerint alul lógok ki a normálisból. A sportot nem jó abbahagyni, ezért szép egyenletesen, nem kampányszerűren, sokat mozgok évek óta. Szeretek feszes, íves lenni, sokat alakultam, de formamegszállott nem vagyok. A futós nyár végén nézetek majd testösszetételt megint.

Mindenestül csoda részese vagyok: ugrásszerűen javult a közérzetem, egészségem, kinézetem. Napi valóságom, belső, személyiséget is érintő élményem, persze, hogy mesélek róla a blogomon, elmélkedéseim állandó helyén. Sajnálom, ha ez valakit zavar, neheztel, és képzelen a többi posztra koncentrálni. Biztos ő is megtalálja majd a saját útját, sok sikert kívánok. (Rengetegen basztatnak unalomból, rivalizálásból az edzéssel és a ketogénnel.)

Én azért szeretem a ketót, mert biokémia. Nincs hozzá ideológia, még annyi sem, mint a paleóhoz (az viszont eléggé ott van az agyamban, hogy az evolúciós előzményeket nem lehet kiiktatni a képletből). Terápiás hatású, sejtszintű változásokat okoz. Könyvet írok róla.

Update. Itt kapható:

https://www.kossuth.hu/konyv/5256/a-ketogen-csoda

Itt egy bekezdés, panaszrovat, hogy a blogger virulása ne legyen annyira zavaró az elakadtaknak. Nekem is nehéz ám, a múltkor elkéstünk a suliból, megcsípett egy szúnyog, nem találom az ezüst bicskám, szörnyű a világ, van egy anyajegy a hasamon. Áhh, semminek semmi értelme. Ki vagyok? Mit akarok? Mit csináljak ma? Kit kövessek be instán? Milyen sorozatok vannak? Valaki mondja meg. Milyen legyen az arcápolási rutinom?

Rovat vége.

Ha szenvedéllyel csinálsz valamit, akkor nem azt nézed, elég szerénynek tartanak-e azok, akik nem csinálnak szenvedéllyel semmit.

Nincs póz, itt futni kell.

Squash.Evez, mert az Eszter kitalálta, de végül nem tudott jönni, de én azért de.Nyaral.

Születésnapot ünnepel gyermekeivel.

Int.És (update) embertelen körülmények között, esőben, durva szélben LEFUTJA. Senki nem veheti el tőlem, 42 évesen maratont futottam. És aztán még egyet, és sok-sok felet.