-Nak ezúttal azokat nevezem, akik középkorúként vagy idősebbként olyan nagyon ravasz arccal érdeklődnek a fiatalok kapcsolatairól, szerelmi és nemi életéről. (Ez nem valami bevett terminus, most találtam ki.)
Megmondós poszt, sok felszólító módú igével. Viszont ez a téma legalább nincs tövig rágva. Azért tudom megírni, mert nagyobb gyerekem is van, így innen is, onnan is látom a témát.
Ártatlannak tűnik, ahogy megkérdezi a nagynénéd, mi hír, “van-e már valaki komoly”. Családi beszélgetés, barátnőség. Ahogy óvják, szemmel tartják a fiatalokat. Anyák, apák, osztályfőnöknők, szomszédasszonyok, anyubarátnője-k. Engem egyszer fel is szólított az egyik, alig ismertem, hogy ha bármi nyomja a lelkem, meséljem el, ő segít, van tapasztalata. (Lehet, anyám izzította be, így akart információt. Sosem tudhatom. És csak most döbbentem rá.)
De ez perverzió.
Először is, rossz a kérdés. Nem kötelező mutatvány ugyanis, hogy az ifjú leány “találjon végre egy rendes fiút”. Ne dohogj, hogy “pedig olyan csinos”. Lehet más életterve, és lehet egy tucat oka, hogy nincs neki senkije. Lehet, hogy csak hálni jár. Így döntött. Vagy: készül egy coming out – vagy nem készül, de volna mivel előállni. Vagy olyan jellegű abúzus, trauma érte a fiatalt, talán épp az egyik szülőtől, hogy ő ezt soha nem akarja. Esetleg vállalhatatlan a kapcsolata. Nem tudhatod. Le vagy tiltva a fb képeiről? (Nem hinnéd, ugye?) Akkor ne faggasd.
Ne korhold, hogy senki se jó neki, vagy hogy mindig pöcsöket választ. Ne legyen a mondandód üzenete az, hogy van egy norma, ami szerint élni kell, van helyes út, amin mindenki jár, csak ő nem, mert nem jól csinálja. Nem így van. Sok a visszaélő, önző, használós partner, nem tolong az érzés és a felelősség. Amúgy is, mindenki úgy él, ahogy tud.
Esetleg rád néz, és vissza talál kérdezni: és te mire mentél a házasságoddal?
Másodszor is: rossz személy kérdez. Ha van is kapcsolata, nem fogja szívesen taglalni. Ez törvényszerű. A szülő nem jó fej; a legjobb fej szülő sem jó fej, egyszerűen a szerepe, a nézőpontja miatt.
Ha mégis beszél róla, várd meg, amíg ő kezdi, tanácsot kér. Ne akard az életét élni. Ne “aggódj”.
Ha van saját szerelmi életed, foglalkozz azzal, örülj neki. Ne kukkolj, ne okoskodj, ne válj pletykás, mohó, perverz vénséggé. Ne prédikálj, ne akarj tanácsot adni, és soha ne pletykáld ki a lányod, unokahúgod, kis menyed bizalmas dolgait. Ne írd meg a blogodon, hogy milyen helyes a fiad kis barátnője. Ne akarj jófejkedni, ne vegyülj fiatalok közé, ne az ő ügyeikkel foglalkozz. Ízléstelen, és úgyis csak ürügy az, hogy de hát ő a gyereked.
Igazából unatkozol. Nem tudod elengedni a nemiséget, méltósággal kiszállni: kell egy ifjú gazdatest, amibe beköltözhetsz.
Terhességet, szülést, intim döntéseket vitatni! Az is tolakodó tud lenni, ha nem kérik a részvételedet. Van, hogy bejelentik, de aztán halál idegesek, ahogy túlfontoskodod. De “eladó” lányt, házasuló legényt nógatni, ösztökélni, összeismertetni, randit szervezni még gusztustalanabb.
Ne nézegesd, ne taglald a virulókat. Eleve nem tartozik rád egyetlen másik ember szerelmi élete sem, aki nem beszél róla önként. “Te, mi van azzal azzal a pasival” szinten sem. Hiába van rokoni kapcsolat meg gondoskodó szerep, akkor sem. A fiatalok világát, döntéseit nem értheted, ezt fogadd el, sőt, ne is sóhajtozz rajta.
Teljesen más a világuk, és nem szeretik benne az előző generációk okoskodását, kontrollját. Ez mindig is így volt.
Az már az övék. Megöregedtél.
Kapcsolódó bejegyzések, az egymás szájába nem lógásról:
csak az olvassa. én szóltam 
Ezt holnap akartam kirakni. Mellényomtam.
Olvassátok holnap.
KedvelésKedvelés
Késő. 🙂
KedvelésKedvelés
És még egy “paradoxon”:
a gyerek addig fog mesélni, amíg nem kérdezed, amíg nem érzi ezt a lihegést.
Bármi buzog is benned, hallgass.
KedvelésKedvelés
Ugye?! Egyből befeszülnek. De ezt én is így érzem… Amikor valamit “kell”, már egyből nem adom, mondom olyan szívesen. Szerintem ez tök érthető, gyereknek sem kell hozzá lenni.
Köszi, ez megnyugtató, hogy úgysem leszek jófej. Legalább kicsit feloldoz. 😀
KedvelésKedvelés
Van valami önelvárásod? Vagy konfliktusod velük? Vagy “szeretném tudni, de nem mondja el”?
Én egyáltalán nem firtatom, merre jár a nagy, néha jobb is (iskolai késés, nem akrok vele szembesülni) de az értékrendet sikerült megalapozni, és a nyári élete tök okés, boldog a jelek szerint: nem igényel asszisztenciát, ritkán beszél és mos magának, barátokkal találkozik, moziba jár.
KedvelésKedvelés
Má mindeggggy :). Amúgy kösssssz. Így ötven után egy hónappal igen jól jött. Észre fogom venni a késztetést.
KedvelésKedvelés
Talán el kellene olvastatnom felnőtt és kamasz gyerekeimmel, hogy ne hagyják magukat, védekezzenek.
Ellenem is.
KedvelésKedvelik 1 személy
De jó poszt! Ès mennyit szenvedtem èn ettől! De ez mintha megmaradna, mindig van aki les és taglal.Ha màs nem, jön a “na ez is egyedül maradt”. Engem az is idegesit, hogy ezt a tèmàt mindig valami kajàn vigyor meg összekacsintàs kisèri. Nem értem,mièrt.
A szülők meg iszonyarosak tudnak lenni. Egy règi baràtnőm anyja azt tanàcsolta a lànyànak, hogy legalàbb a petesejtjeit adja el, ha sajàt csalàdot kèptelen összehozni!
KedvelésKedvelés
Vagy az anya, aki azt tanácsolja a lányának, amikor külföldi “udvarló” bukkan fel, hogy hagyja abba a tablettát és fogja meg magának a pasit.
KedvelésKedvelés
Azért ez önmagában így demagóg…és arról neveli le az embert, hogy a szüleivel megossza a dolgokat, és baráti kapcsolatot ápoljon a saját szüleivel. S ezt pont azzal támassza alá, hogy a szülői szerep és stb…de pontosan azzal lehetne kilépni ebből a hierarchiából, hogy pontosan olyan nyitottsággal képes egymással kommunikálni szülő és gyerek mint két barát. Sokkal több érték lenne átadható, sokkal jobb lenne a kapcsolat…és sokkal jobb családi modell öröklődne tovább..
KedvelésKedvelés
Szia! Üdvözöllek a blogomon. (Udvarias kezdet, nem törődve az adjonistennel.)
A poszt a szülőknek, idősebbeknek szól, hogy ők ne kutakodjanak, leskelődjenek beteg módon, hanem bízzák a fiatalokra a megosztás, közlés mértékét, mélységét.
Nem látom sehol ezt a gondolatot problémásnak, nagyon sokan szenvedtünk kíváncsi, okoskodó, korholó szüleinktől 30 fölött is.
KedvelésKedvelés
Szülő és gyerek nem lehet barát, teljesen mások a keretek, jogosultságok, szabályok.
KedvelésKedvelés
Hülyén is néznénk ki… (Pedig eleinte én is inkább erre törekedtem, csak rájöttem, hogy a gyakorlatban ez nem egészen működik. A helyzet miatt.)
KedvelésKedvelés
Egy blogbejegyzés nem “nevel le” semmiről.
A szülők pedig jellemzően alkalmatlanok az ilyen nyitottságra, partnerségre: pont ők azok, akik még mindig tekintélyben gondolkodnak, és terelgetni akarják a fiatalokat.
KedvelésKedvelés
Én arra jöttem rá, hogy nem lehet elég gyerekünk ahhoz, hogy ne kérdezzék, mikor lesz következő. Nálunk a 4. után érdeklődnek, amióta 3 van. A korunkbeliek is egyébként, és az is zavar.
KedvelésKedvelés
Mert ilyen nagycsaládos-népnemtzeti a közeg, nem?
És mert látják, milyen szépen csináljátok.
Vagy nem látták, amikor kevésbé.
KedvelésKedvelés
Bár én alapvetően nem bánom, hogy az van a levegőben, hogy jó dolog a gyerek, mint ennek a fordítottja. De biztosan számít a közeg, mert anyósom azt mesélte, hogy őket a 70-es évek végén azzal piszkálták a nénik, hogy van már kisfiú, kislány is, nem kell harmadik. De nem hallgattak rájuk. Kiöntötték a tápszert is, amit azért vitt nekik a nagyi, mert Eszter néninek sem volt elég teje.
KedvelésKedvelik 1 személy
Meg az “ahol elfér hat, ott elfér nyolc is” mítosz.
KedvelésKedvelés
Jaja, meg a bárányka mellé ad legelőt is blabla.
KedvelésKedvelés
Az hagyján. De fiatalabbak is. Alkalmasint olyanok, akiknek esetleg nincs is.
Ez talán valami helyi viszonyokra szabott small talk dolog lehet.
Az időjárás nem annyira izgalmas, mint a Brit-szigeteken, azt meg életveszélyes megkérdezni, hogy a másik hogy van, mert nyomorpornóba torkollik.
Ja! Akkor legyen a téma a gyerek. De úgy, hogy picit azért legyen basztatás is. 😛
KedvelésKedvelés
‘Ez talán valami helyi viszonyokra szabott small talk dolog lehet.’
Szerintem is. Nekem akkor jutott eszembe ilyet kérdezni, amikor nem jutott eszembe más, de túlságosan kínosnak éreztem, úgyhogy azt hiszem egy-két kivételtől eltekintve nem tettem.
Kellemetlenül tolakodóak a kommunikációs szokások Magyarországon, általánosságban.
KedvelésKedvelés
Pontos! Van köztük olyan is, aki idősebb, akargat gyereket. De nincs. Néha kérdezi, hátha megoldjuk helyette is. Vagy nem tudom.
KedvelésKedvelés
Nyomorpornó! Köszönöm! Ezt a kifejezést kerestem, rendkívül pontos! 🙂
KedvelésKedvelés
Nyomorpornó!! Ez nagy.
KedvelésKedvelés
Hát mert egészségesek vagytok, fiatalok, a meglevők láthatóan jól sikerültek, meg középosztály, kertváros és a meglevő létszámból arra lehet következtetni, hogy még szeretitek is a sok gyerekeket.
Nyilván tolakodó kérdés, nem teszi fel az ember. Kevésbé tapintatosak igen 🙂
KedvelésKedvelés
Ezen a paraméterek alapján szerintem ti is gyakran megkapjátok ezt a kérdést. 🙂
KedvelésKedvelés
Két éve nem volt ennyire magas olvasottság.
Jóféle interakciók vannak mindenhol.
Köszönöm, hogy itt vagytok!
Köszönöm a támogatást.
KedvelésKedvelés
Pont tegnap azt éreztem, hogy valahogy úgy felpezsgett az egész, jó értelemben. Örülök, mert pont ezen a héten jól ráérek sokat olvasni.
Hát még én mennyire köszönöm, hogy itt lehetek.
KedvelésKedvelés
Igazából a blogszületésnap óta van ez. Anita képei mindent kifejeznek. Nem volt póz, beállítás, szelfis ölelkezés, volt közösség, szépség, régiek és újak, tárgykultúra, múltidézés, interakciók.
És most előjöttek többen, elkezdtek visszajelzéseket adni, privátban is.
Néha az ember azt hiszi, csak az aktívak léteznek, csak nekik lehet igazuk, és hát a beteg zaklató is köztük van.
Ami a témákat illeti, sokat írtam magamról, az életem változásairól, azok egzotikusak, kevéssé átélhetőek, mit lehet hozzáfűzni.
A sport lecsengett: aki tényleg akarta, elkezdte, csinálja, nem kellek hozzá, aki nem, az elengedte (és nem annyira szeret ilyeneket olvasni).
Ezek most megint jelenségelemzések, magukra, anyjukra ismertek sokan.
Engem is inspirált a pezsgés, be is adom a pályázatomat. 🙂
KedvelésKedvelés
A témát 2015 májusában kezdtem el, így nézett ki:
portrék 12.: hajadonok vérében fürdik
Amikor még igazán ifjú voltam, találkoztam többször ezzel a típussal. Ő maga félig ismerős, például szomszéd, kórustag, anyám barátnője, idősebb, többnyire nő, és kifelé megy a szexualitásból.
És mohón érdeklődik.
Figyel, és rákérdez, történetet akar.
Bennem megbízhatsz, azt mondja. Szeretné a részleteket, ifjúi titkaidat.
Ha férfi, nős létére arról faggat, te mit élvezel, hogy szereted.
Regénytípus is.
KedvelésKedvelés
Anyósom húga. Esküvőnk utáni reggel.
– Na milyen volt? Ugye nem is volt olyan rossz, túl lehetett élni?
(Hirtelen nem is értettem, miről érdeklődik. Borzasztó volt.)
KedvelésKedvelés
Aztakkurva. Nem kérte a véres lepedőt?
KedvelésKedvelés
X néni a lányomtól kérdi, jár -e valakivel. Válasz: nem, én nem, és te ?
Röhögtem nagyon.
KedvelésKedvelés
A szüleim ilyenek, és semmivel (SEMMIVEL) se lehet leállítani őket. “Nem jön a gyerek? Pedig csak szexelni kell, mi is úgy csináltuk! Ezek a mai fiatalok…” Nincs pasid csak egy halvány udvarló? Az sem baj, csak gyerek legyen, majd felneveled egyedül! stb stb Eleve undorító, ha a szüleink a szexről beszélnek.
KedvelésKedvelik 1 személy
Szerintem is. Pasiügyeket kíváncsi, szexuálisan már nem aktív, tanácsadó anyával megvitatni, brrr.
KedvelésKedvelés