Idén — én is alig hiszem — teljes böjtöt folytattam a nagyhéten.
Ami azt jelenti, hogy virágvasárnap este 6-tól húsvét reggel 9-ig nem ettem. Ez 159 óra kiszállást jelent a mit együnk, éhes vagyok-e, jaj, nem ettem-e túl sokat, belefér-e még ez a joghurt taposómalomból, mindennek teljes, beintős hátrahagyását, mert unom. Jobb, tisztább szeretnék lenni.
A kajálós kérdések eddig sem a gabonapehely-croissant-spagetti háromszögben merültek fel, a magazinok, fitneszes oldalak tanácsait, kaján rugózását, receptjeit, szénhidrát- és gabonafejűségét pedig eleve kritikával kezeltem, viszont a bejáratott egészséges, nettó, de legalábbis minőségi élelmiszereim körében is felmerülnek ezek a kételyek, illetve részben a siserahadam etetése kapcsán is — azt akartam, hogy ez az agyalás szűnjön meg, az evésem újra egyszerűvé, ősemberivé, kételytelenné váljék. Ez meg is történt. A bejegyzés végén írok arról, mit tervezek változtatni elvként evésügyben, hogy még jobban legyek, és ne bonyolítsam túl.
Ami mégis a gyomromba került a bő hat nap alatt: némi kávé, benne késhegynyi vaj vagy teáskanálnyi tejzsír (a tejszín kemény legteteje). Felmerülhet: miért pont ez, miért zsír. Szerintem az éhezésben az egyetlen igazi para a zsír hiánya, az ttöri meg az arcot, bőrt, hajat. Pár napos távon a fehérje hiánya nem gond, a szénhidrátot (vércukrot) meg elintézi a test magának (jól működő anyagcsere esetén). Fogyasztottam még csalán- és májtisztító gyógyteát, rengeteg vizet, a vitamintablettámat, kollagéntablettát, edzéshez kötődően BCAA-t (aminosavtabletta), és összesen négy darab rágót a szárazságérzet és ízhiány ellen. Szerdán elrágtam két, már kisült fekete olajbogyót, amit a gyerekek meghagytak a pizzájukon, illetve egy levél bazsalikomot.
Az edzésekkel nem álltam le: hétfőn nagyon kemény edzőtermi menet volt egy végigugrált HIIT-órával, aztán volt még sok gyaloglás, bevásárlás, némi bicikli, szerdán csökkentett (csak 20 hossz, 660 méter) úszás, kedden és pénteken squash, pénteken még egy kemény edzőterem is, elég sok kutyaséta, lépcsőzés és három alkalom szauna. Nem vártam hatalmas teljesítményt magamtól, gyengébb voltam, többet pihentem, és egyáltalán nem futottam (ez a legnehezebb mind közül).
Amikor elkezdtem, összegyűlt egy csomó apró szorongás: megviseltek a pitiáner, naponta százszor felmerülő döntési helyzetek (melyik cipőt vigyem edzésre, most dobjam-e ki a szelektív szemetet, esetleg este, vagy hogy jól fogalmaztam-e egy nem is fontos, formális e-mailben). Ami a lelki, attitűdbeli hatását illeti ennek az önmegtartóztatásnak, valahogy a csömör ellen hat, hogy újra fontosak, élesek legyenek a dolgok, és öntudatos, önazonos érzés, hogy képes voltam rá. Nem voltam benne biztos, de az első nap végén kedvem volt folytatni. És, ímhol, a hatodik nap estéjén írom ezt a bejegyzést.
Testi hatások
A böjt ősi, kipróbált, részben szakrális gyakorlat, nem fedeztem fel újat.
Autofágia: ezt nem érzem, hanem tudok róla. A kitakarítódása annak, ami sérült, romlott, sejtek, sejtrészek.
Gyengeség, takarékosság. Péntek délután váratlan erő, derű, könnyűség.
Szerdán és csütörtökön didergés, erős inger takaró alá vonulni, melegbe, csöndbe, nyugiba.
Fogyás, nyilván. Amikor kezdtem, az csúcs volt: a hét utolsó napjaiban sokat ettem, kb. 3 kilóval nyomtam többet a megszokottnál. Összesen nyolc kilóval lettem könnyebb,a csalánteás napokon egészen sokkoló volt a csökkenés. Ez glikogénból van nagyrészt, ahhoz kötődően sok víz távozik, továbbá salakanyag, a belek tartalmai, de a könnyűségből, ruhák érzetéből, a haskockákból, a combom formájából ítélve némi zsír is. Most vagyok jó. Számítok arra, hogy két-négy kiló visszajön.
Nagyon fontos, hogy szinte folyamatosan ittam, négy-öt liter vizet és gyógyteát, edzések közben és szauna után is többet a szokásosnál. A böjt dehidratálódva összeomlás. Nem toltam túl a vízhajtó hatású teákat. Egyszer Himalája sót is szopogattam (az elektrolitok miatt), még a hét elején.
Nem küzdöttem szédüléssel, fejfájással, nem esett le a vércukrom (most nem mértem), jól voltam. Az éhség egy idő után nem gyomorkorgás, hiszen nem termelődnek emésztőnedvek akkor már, inkább tompa nyomás és várakozás.
Megélések, érzetek
Üresség, tisztaság, megszenteltség szerzetesi sürgölődés, főleg rendrakás, takarítás. Erő, öntudat, önazonosság. Furcsa hagyománytisztelet, belenyugvás, hogy ez most böjt, ez most húsvét, son- és barka, tojás, sőt, tojásfestés.
Eközben készülődés: Julis 10, Dávid 8 éves lesz a napokban, és nagyon fontos, hogy örüljenek.
Türelem volt bennem, kifejezett alázat: a nagy és örök dolgok, a törvények erősebbek nálam, én csak részlet vagyok, a világom az enyém, nekem fontos csak. És várakozás a Fényre.
Ugyanakkor a dolgok leegyszerűsítése érdekében mondogattam spontánul azt, ami már az életem elve kb. két éve: úgy csináld, ahogy neked jó. Ez jelentett igazi örömű Guess farmert (28-as méret, el se hiszem), és CK feketeneműt. Tudván és leszarva, hogy ez másoknak/elvileg/sztereotipikusan sznob, baromira örülök a trendi cuccoknak.
Nagyon sokat foglalkoztam ezekben a napokban a tavaszi szünetelők és némi vendégjárás miatt ételekkel, és ez nem esett nehezemre, szívesen matattam, mosogattam, lefolyót is szereltem. Szinte szórakoztató volt rizibizit főzni, almás pitét és palacsintát sütni, piacon sonkát, tojást, tormát és nyers tejet vásárolni. Aztán, mint a mesében: a gyerekek tojást festenek, én meg dagasztom a kalácsot. Ezt írjuk be sporteseménynek, van neki vezeklés-jellege. Jézusnak is nagyon rossz volt ekkor.
Azt álmodtam, hogy beleharapok valami szendvicsbe, és utána úgy érzem, most mindent elrontottam.
Jó érzés gondoskodni, főzni, táplálni, tálalni, valahogy kapcsolatban maradni az élelmiszerekkel, és különösen sokat kérdezgettem, ki mit enne, nem éhes-e, de a rágás, nyelés, szürcsölés hangja és a kajával pancsolás, mellécsöpögtetés extrémen irritált most. Inkább kimentem, nem bírtam, de nem akartam folyton rájuk szólni. Maga az étel nem zavart, sőt, vigasztaló volt. Abban volt egy kifejezett élvezet, ahogy a mozdulataim — mondjuk kikanalazok valamit, vagy áttöltöm a zacskós tejet nekik palackba tölcsérrel — pontosak, simák voltak. Ennek a fajta koncentráltságnak az öröme rendkívül személyes, magányos.
Takarékosság: ami ehető, azt félretenni, megőrizni, doboz, fagyasztó, tervek, hogy azt a fél csésze valamit én majd hogy, mivel. Ugyanakkor kidobás, kutyával etetés. Összességében erőteljes rendszerezési, pakolási késztetések, minden aprómunkában buzgóság, amihez nem kell messzire menni, nagyokat mozogni.
A kutyával meghitt séták, futkározik, figyelem, merengek. De a vásárlás-nyüzsgés is kedvemre való. Titkom van. Azt is érzem, jól nézek ki.
Volt több emlékezetes kultúrélmény: szerdán Lőrinccel újranéztem az Ultrát, Simonyi Balázs ultrafutásról szóló filmjét, utána közönségtalálkoztam, örültek nekem szintén filmet néző olvasók, ez jót tett a kedélyemnek, mert az fizikailag a neheze volt. Pénteken Ádám almái a Radnótiban Balázzsal, szombaton Viszlát odafönt! című francia film megint Lőrinccel. Olvastam is (a Boldog északot és magazinokat).
Történetesen (de hát nincsenek véletlenek) netszünet is, gyengélkedett a MacBookom.
Összességében egy kicsit ijesztő volt, hogy mennyire könnyen megy, milyen nemes érzés az evés megtagadása. Visszaköszöntek Emma Woolf sorai, aki anorexiás. Én nem leszek anorexiás, azt hiszem, és nem volt bűntudatom a késhegynyi vajak miatt, amikor megindult a dilemma, hogy akkor most megegyem-e a két szem olajbogyót meg tegyek-e ebbe a kávéba is tejszínt, hogy egészen tiszta legyek, arra tudtam reflektálni, ráláttam magamra: ez hülyeség, Éva, nem ez a lényeg, mindenképpen tízezer fölötti kalóriadeficitben vagy. Mindenesetre a böjtélmény, annak elszántsága kóstoló volt abból, amit ők nagykanállal nem esznek.
A böjt megtörése
Elmegyek misére hajnalban. Nem röhög: ez így kerek. (Újak kedvéért: vallását nem gyakorló, ám mély hitű protestáns vagyok, életemben először Tamás gyászmiséjén áldoztam. Vagy csak most, a böjttől újjászületve mondom, hogy mély a hitem?)
Inni fogok egy kevés nyers tejet vagy tojásos-banános-tejszínes-mogyorós turmixot. Pici adagok.
Kilenckor rituális reggeli: főtt sonka, torma, tojás és hozzá egy szelet kalács. Kávé. Erre a reggelire vendégünk Balázs, és kértem Lőrincet, vegye komolyan. Én fehérben. Julis szép ruhát vesz. (Szombat este, a tojásfestés és a kalácssütés után megszállta őket a kisangyal: összehajtogatták és szekrénybe helyezték a szanaszét heverő ruhákat.)
Ez volt a terv — elbasztam, Bridget Jones-banálisan. Kidobott az ágy (ez megint a szervezet jelzése, de türelem, türelem), tettem-vettem, ennek jegyében szétszedtem a tejszínhabos szifont mely a túlnyomástól felrobbant, és azt le kellett nyalni, ugye. A lényeget a kutyára bíztam, de azért belém került pár evőkanál tejszín. A Hajnali láz jutott eszembe, Gárdos Péter filmje, amelyben a túlélőket tejszínnel és halolajjal hizlalják fel, és nem bántam. Sokat gondoltam egyébként is az éhezőkre, az ostromlottakra, háborúra, nélkülözésre is.
3-ra edzőtárs-barátnővel színház, és talán bemegyünk a Menzára, ezt még nem tudom. Biztosan kávézunk. Előtte felteszek egy levest, benne nyolcféle zöldség, és egyben megsütök egy csirkét, fűszerekkel és fokhagymával tömve a következő napokra.
Este nem eszem. Edzés lesz.
Tanulságok
Nagyon sok mentális és testi tartalékunk van, és a csömör és túl sok választási lehetőség, agyonbonyolítás alól meglepő rétegek kerülnek ki. A böjt egyszerű.
A dolgok fontossága át tud rendeződni. Most úgy érzem, az állandó kajálás, sóvárgás és szénhidrát vatelinje alatt vannak az igazi érzések, a lényeg. Egészen bensőségesen, elégedetten, szeretettel tudtam ebben lenni, ami van: gyerekek, barátok, kutya, az ünnep külsőségei, emberekkel való kommunikáció, házimunka.
Létezik megtisztulás és — szerintem — testi kitakarítódás, avagy méregtelenítés is.
Ami szombat hajnalban megfogalmazódott bennem, de ez sem új, csak most egyértelműnek érzem és lelkesedéssel tölt el: csak elemi éhség, korgó gyomor esetén fogok enni, a testem igényeivel akarok hagyatkozni, szóhoz jutni hagyni, tehát felszámolom ezt a beidegződést, hogy de hát dél van, ilyenkor már kéne valamit enni. Szociálisan sem. Edzéshez kötődően (utána) eszem, de akkor sokat és sűrűt. Tojás, zsírok, hús, hal. Még jobban kerülni fogom a nagy térfogatú, nem kalóriadús ételeket. Másképp gondolok már most az adagokra, az elégségesre. Evés közben eszem, csak ülve, nyugodtan. Nem csak azért hogy ne legyen demoralizáló látni, ahogy visszajön pár kiló (biztosan jön), hanem hosszú távon. Egy-két napos böjtöket rendszeresen beiktatok. Most, mivel ünnep van, és utazunk is, hasonlóan eszem, mint szokás. A kávé csökkentendő, csökkentettem is. A kapszulás Illynél továbbra sem tudok jobbat.
Számítok arra, hogy a futás könnyen, energikusan fog menni, és tovább formál.
Figyelmeztetés és felelősségvállalás. Ezt a böjtöt nem ajánlom senkinek kipróbálásra. Nekem inkább szellemi-tudati kísérlet volt, és eü hatásai vannak, kevésbé az esztétikai célú fogyás eszköze. Ebből következően csak úgy megy, hogy mentálisan nagyon egyben vagy hozzá. Edzett, rugalmas anyagcsere kell hozzá, inzulinrezisztensként, sok szénhidráthoz szokottaknak veszélyes és gyötrelmes lehet. Én szóltam.
Új képek, szerda délután készültek.
csak az olvassa. én szóltam 
Jó volt ezt olvasni! Fantasztikusak a fotók.😊
KedvelésKedvelés
Huuuh. Nagyon fasza csaj vagy!
KedvelésKedvelés
Tudom, hogy nekem ez csak úgy megy/menne, ha úgy alakítom a napjaimat, hogy ne legyen benne ilyen: “Fú, igazán illene meglátogatni anyukámat” “Múzeumba kéne menni a gyerekekkel, mert sosem megyünk, itt lenne az ideje”, és hasonló “kénék”, amik elveszik az energiámat. Egyébként már egy 10 perces telefonbeszélgetés anyukámmal úgy le tud amortizálni, hogy azonnal ennem kell. Szóval erre tényleg rá kell hangolódni azért valamennyire, és bizonyos programokat/kötelességeket ki kell iktatni. A képek fantasztikusak! Jó ez a tavasz, már a levegő is energetizál.
És eddig sose volt ilyen elhatározásod? Mi az, ami most segített abban, hogy kitarts? Mitől volt ez más, mint az eddigiek?
KedvelésKedvelés
Volt már. Májtisztítás is, háromnapos is, 2005 nyarán. Ilyen hosszú nem volt, kisgyerek mellett, rohangálva nem életszerű.
És volt egy egyhónapos anorexiás korszakom 14 évesen.
Nekem azért ment, mert tényleg kizárólag azt csinálom, amit szeretek és ami jól megy, semmi mást nem engedek magamra pakolni.
KedvelésKedvelés
És hogy miért pont most? Az előző kb. négy hónap nagyon szabadon, örömtelien, eredményesen alakult, rengeteg edzés, tervek, jó emberek lendületes írások, éleslátás, erős filmek, színházak, jó bevételek, örömök, sikerek, akkor is, amikor harcolni kellett. Erős lettem. Jól vagyok, nem hagyom, hogy elrontsák, nem is tudják. Itt lesnek, próbálkoznak, írogatnak. De csak én vagyok a felelős azért, hogy jó legyen nekem. És jó nekem. Ugyanettől a döntéstől lehet böjtölni, keményen edzeni, nagyokat futni. Tervezem, hogy csontvelő-donor leszek.
KedvelésKedvelés
Csontvelödonor! Respect!
KedvelésKedvelés
Orulok, jo ezt olvasni!
KedvelésKedvelés
Elővettem újra azt a nagyon kockahasú képet (lásd az edzésnaplóban). Az még az Ed-zés korszaka előtt készült, tehát még az az izommennyiség nem volt rajtam. Érdekes belegondolni, hogy most jóval nagyobb izomzattal vagyok annyi (kevesebb) kiló, mint akkor. Persze a glikogén miatt nagyon csalóka a kiló.
KedvelésKedvelés
Ez a zergés kép de jó! 🙂
KedvelésKedvelés
Csúcs képek, és gratulálok a teljesítményhez. Remek poszt, köszönöm.
KedvelésKedvelés
Dejó volt ezt olvasni! Rendesen megóhajtottam így várni a húsvétot. Eszembe jutottál tegnap, míg Miku ajánlására néztem a Borg vs Mcenroe c. filmet.
KedvelésKedvelés
Mindig kuncogok, mikor írják az okosságos helyeken, hogy csak az üdvözít, ha böjtölés közben elvonulás és meditáció és teljes nyugalom. Részemről kizárólag úgy tudtam jól böjtölni, ha minél nagyobb a nyüzsgés és elfoglaltság, hogy eszembe se jusson az evés. Ez működött úgy is, hogy közben egy hétig negyven főre főztem. Inkább újra enni elkezdeni nehéz, van az emberben olyankor egy erős érzés, hogy ezt az egész evés-témát túlhájpolják, simán meg lehetne lenni örökre csalánteán 😀
KedvelésKedvelés
Még egyetemista koromban ( hetvenes évek) volt hogy néhányszor 7-8 napig böjtöltem, ezt akkor elvonónak hívtam. Ugyanúgy csináltam a dolgom, bejártam előadásra, gyakorlatra, de menza meg büfé helyett kilométereket gyalogoltam, vagy rossz időben úsztam, viszont nekem ezek a napok mindig az egyedüllétről is szóltak. Máig tisztán emlékszem ,kb. a negyedik naptól menetrendszerűen jött az a leírhatatlanul jó dolog, valami végtelenül nyugodt, koncentrált elmeállapottal, az érzékszervek felfokozott működésével és egyfajta boldogságszerű érzéssel. Tisztának, derűsnek, jónak, energikusnak, szinte mindenre képesnek hittem ilyenkor magam. Voltak persze kellemetlenségek is, reggeli szédülés, kézremegés, mégis időben abbahagyni mindig nehezebb volt, mint elkezdeni. Szerintem meditáció nélkül, böjttel is kerülhetünk megváltozott, meditatív tudatállapotba.
KedvelésKedvelik 1 személy
Az állapot neve ketózis. Biokémia a boldogság.
KedvelésKedvelés
Akkoriban még nem tudtam, mitől ez a mindenhatóság-érzés, izgalmas volt hinni, hogy valamilyen titkos tudás birtokában vagyok.
KedvelésKedvelés
De komoly! Én is semmi evős, csak ivós böjtöt tartottam most, és ma reggel ettem először: halat. 🙂
De én nem tartottam ilyen sokáig, csak csütörtökön kezdtem. Így lett összesen 82 óra. És azt éreztem, hogy tudnám folytatni, mér nem kezdtem hamarabb? Meg az izmok glikogénraktára hárm nap alatt ürül, ha jól tudom, tehát valójában ma reggel kezdődött volna az igazi kísérlet.
Én egész télen többször nyomtam 40-48 órákat. Kb. havonta egyet, így tudtam, hogy mennyire leegyszerűsíti a dolgokat.
Pontosan az agyalás… ettől milyen jó megszabadulni.
És könnyűség, és derű.
Nagyon jó volt. És én is arra jutottam, hogy ezentúl csak ha tényleg, igazán éhes vagyok!
Na meg a tartalékok – hogy mennyire sok van.
Meg a télen éheztetett teknős, meg éhező hősök, Gandhi és Miss Pettigrew is.
És nem okozott gondot a kajakészítés, tényleg, de az illatok azért megviseltek.
Én tegnap reggel ettem tyúkhúr leggusztább, zsenge hajtáscsúcsát, mikor kicsit émelygősnek éreztem magam és még nem jött az erő. De ez kb. másfél óra alatt elmúlt. Ezen kívül kicsit lassabb voltam délelőtt, meg nehezen keltem ki az ágyból. De a reggeli hideg-meleg-hideg váltózuhanyt pl. egy hónap kihagyás után most kezdtem újra.
Bulizni is voltam közben. Három óra tánc Pesten körülöttem mindenféle szerektől tudatmódosult emberekkel. Csak a dohányfüst zavart néha kicsit. Egy régi szerető felbukkanása, a vonzóság elemi megélése. De olyan tiszta volt az egész.
Te jó ég, mennyi minden történt, pedig csak három nap volt.
Én oolong teát ittam folyamatosan, és citromos vizet. Magnézium aszkorbátot minden nap. És mikro adag fegyencedzés minden nap többször. Meg kertimunka. Kútból vízhúzás, talicskázás. Az volt a legnehezebb.
És körülöttem mindenki fanyalgott az esőn, meg hogy borult az idő, én meg ettől is csak boldogabb voltam, mert a két hete folyamatosan elrakott vesszőim, dugványaim olyan hálásak, hogy csak úgy ragyognak a rügyeik. Olyan volt, mintha nekem esne az eső.
És még tolerancia. Azt éreztem, nekem jó, tudok rátok tekintettel lenni. Bár ez az érzés mostanában böjt nélkül is rámtalál. Csak most fokozottan.
Örülök az egy hetes tapasztalataidnak, köszi, kb. mintha válaszoltál volna a kérdésemre: mi lenne, ha hosszabbat csinálnék?
KedvelésKedvelés
De jó, hogy te is!
Én sokkal urbánusabban, plázában bolyongva, lifttel utazva, metrózva élek… a földszag, a szél, a hajtások, hmmm!
KedvelésKedvelés
Már én is sokszor elhatároztam, hogy több napot fogok böjtolni Húsvét előtt. Aztán elsodorja az élet ezt a szándékot. A sonka az tabu a hűtőben, ehhez mindig tartottam magam. (nagy dolog egy 7 napos böjthöz képest…)
Misén nem voltam, de a Passiót nagypéntek éjjel megnéztem most is, ez szokásom.
KedvelésKedvelés
Èva! Megkèrdezem,amit lehet,hogy nem illik: nekem egy 24-36 órás böjt (ez a maxom, mert mèg szopik a 2 ès fèl èvesem) alatt azèrt kellemetlen szokott lenni a leheletem. Nem acetonos vagy ilyesmi, csak hát…nem jó. Gyesen vagyok,senkit sem zavar, de èrzem,na. Te tapasztalsz ilyesmit? Vagy ez egy olyan dolog,ami csak nekem van?
Bocsánat,ha illetlen a kèrdès.
KedvelésKedvelés
Nem én tapasztalom, ha tapasztalom. 🙂 De az aceton csak kezdeti tünet. A gyerekek nagyon élesen jeleznék, ha bármi szag volna, érzik pl. a szagát, ha vérzek, mindent éreznek, mindenért szólnak, és ugye mi együtt alszunk születésük óta. Sokat kell inni. Bazsalikomlevél, rozmaring is jó.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó nap volt.
Reggel a rítus (mise, barka, szél, böjttörés, közös evés szép asztalnál), aztán nyusziizgalmak és legózás, aztán színház, aztán még kajálás Helyen, barátokkal, aztán hatalmas, könnyű érzetű, ám zúzós edzés: 5,5 km vágta, 30 perces intenzív súlyzózás, nyújtás hárman. Feszes vagyok, élvezem.
KedvelésKedvelés
Jelentem, minden zavar nélkül tudtam újra (sokat, bármit) enni, emésztés újraindult, és sportolni, energikusan. semmi következmény, rossz hatás, a bőröm tiszta, fényes. Egy kilós súlygyarapodás, és most megyek futni, és süt a nap!
KedvelésKedvelés
Ja, és normális a BMI-m. 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem is ez a húsvét volt az egyik legmélyebb. Volt még egyszer egy álmom, amiben a törvény nevében megkínozták az akkor 2,5 éves lányomat. (Álmomban volt 2,5) És utána hetekig pityeregtem ha csak eszembe jutott. Aztán most 2 hónapja tanítottam az Ómagyar Mária-siralmat és hirtelen felkerült bennem az érzés, hogy ugyanaz, mit Mária érezhetett akkor, hogy mennyire, elemi, mély féltés, hogy még úgyis, hogy csak álom volt – egy egészséges, kiegyensúlyozott lányom van – képes voltam hetekig sírdogálni miatta. Meg közben veszítettem egy magzatot is, ezekkel együtt nagyon mély, igazi húsvéti élményem volt. Akárcsak Évát, engem is erősen vallásos közegben neveltek, csak engem római katolikusnak, sokszor hétköznap is misén ültem, litánián és bár nem járok templomba és nem tartom a formaságokat, a személyiségem alapjaiba égett bele, ennek ellenére most éltem át először igazán a húsvétot.
KedvelésKedvelés
Nekem nagyon befolyásolja az étkezési szokásaimat az, hogy éppen hol tartok a női ciklusban. Menstruáció előtti és az eleje alatti napokban pl nem tudok böjtölni, de más ételeket is kívánok. Ilyenkor egyébként sokkal nehezebb önfegyelmet gyakorolnom is. De igazából nemcsak ezt, pl a takarításhoz való hozzáállásomat is, azt figyeltem meg, hogy mindig ugyanabban az időszakban megy szinte magától értetődően, hogy fényesre nyalva tartom a lakást, máskor meg jobban legyintek az ilyen dolgokra. Van, hogy valamit kéne csinálni és már legyintek rá, hogy na, jó, majd pár nap múlva olyan magától értetődő lesz, most meg nagyon fájna megcsinálni. De igazából zavar, hogy ilyen erősen befolyásol.
Ti ezt hogy tapasztaljátok meg?
KedvelésKedvelés
Engem néha megszáll a kisangyal, és akkor hatékony vagyok, elviszem tisztítóba/megszerelem… most például kitakarítottam az edénycsöpögtető alját, mely gyanúsan vízköves meg barna levek, meg alatta morzsák. és fújtam Clint az ablakokra, belülről, mert az időjárás megérdemli. De alapvetően engem az, hogy mit csinálunk programként, milyen a ruhánk és miket eszünk, úgy összességében, hogy mindenki jól legyen, sportoljon, pihenjen, jobban érdekel, mint bármely lakás állapota. a kutya pedig nagyon koszos üzem.
KedvelésKedvelés
Ciklus előtt takarítok, úgy gondolom, hogy a tisztulás folyamata manifesztálódik külső tevékenységekben is.
KedvelésKedvelés
Menstruáciò előtt-alatt én sem tudok böjtölni. Olyankor még reggelizem is (mandulát, diót), és totál szénhidrát éhség van rajtam akkor is, ha a ciklus egyéb részeiben nem jellemző. A takarítás tekintetében más a ritmus, az sokkal könnyebben megy az aktív ciklus eleji 2 héten. Amit nekem a mensi dob, mint extrát, az a megnövekedett kreativitás. Olyankor sokkal jobb énekelni (na persze nem a legelső napján), rajzolni, írni.
KedvelésKedvelés
Ha én egyszer belekerülök abba a “szent”, eltökélt állapotba, ami a böjt, akkor felülök a hullámjára, és mindegy, mi van mellette a világban vagy a testemben. Csak mentális, csak döntés. És sokkal egyszerűbb így létezni, mint enni. Sportolni nehezebb csak böjtben. De az erőfeszítés, a kellemetlenség nem hátulütője, hanem inherens része a böjtnek. Próbatétel.
Nem menstruáltam amúgy a böjt alatt.
Most nehéz. Hogy “elrontottam”. Nyilván ki vagyok éhezve pszichikailag. Közben a formák, a feszesség nagyon tetszik, a bőröm telt, fényes, és akármi is történik, az, ami kiment belőlem (autofágia), nincs bennem.
Nem csinálom gyakran, nem rongáltam meg vele semmit (anyagcsere! jójó! éhező üzemmód! ezek faszságok, pontosabban a súlyos ch-függő többségnek szólnak, korlátozott érvénnyel), a szervezetem meg is lepődött és könnyen adta a kilókat: több olyan év van mögöttem, hogy izokalórián, hajszállal fölötte vagyok, bőségesen eszem mindenfélét rengeteg sport mellett.
KedvelésKedvelés
Az nehéz, hogy abbahagytad? Mit jelent, hogy “elrontottam”?
KedvelésKedvelés
Eszem. Izmaimba szénhidrát megy, újra nehezebb leszek. Ez relatív elrontás. Leterhel az emésztés. Nem olyan tiszta és könnyű az álom. Újra van mindenféle a belemben. Dilemma: futás előtt kéne klotyóra menni. Éhséget érzek. Nem tudtam abbahagyni tegnap, nem jóllakásig és nem csak éhségből ettem, hanem szociálisan.
KedvelésKedvelés
Gyönyörű ez a Julis.
KedvelésKedvelés
Azt írja a görény, hogy koszos a zoknim.
Érdekes meglátás egy nedves fűben készült, csupa szépség tavaszi kép kapcsán.
KedvelésKedvelés
Nagyon jól esett olvasni, Éva, köszönöm! Meghoztad a kedvem egy kis böjtöléshez. (Bár manapság csak laza IF-ben nyomulok, néha 24 órával, de az semmi.) Ilyesmi, hosszabb böjtbe nagyonvega főiskolai éveim alatt vágtam bele. Egyszer volt 6 napos léböjt (gyógyteákkal), meg többször 3-4 napok ugyanígy. Testileg nem nagyon viseltek meg ezek. Mivel úgymond tisztán étkeztem (vega verzió 😀 ), gyorsan lement a méregtelenítős rész, s nem is volt túl kellemetlen. (Akkoriban nagyrészt biozöldségen, -gyümölcsön, teljes gabonákon éltem.) Többedik napokon semmi éhség nem volt már, csak az ízek hiányoztak nagyon. (Máig ízfüggő vagyok.) Sokkal érdekesebb volt a lelki része! Az első 1-2 nap után elkezdtem lecsendesedni, minden az egyszerűség felé mozdult bennem. (Volt mindig egy hullám, ami a negatívnak mondott érzelmek tisztulását hozta. Azaz türelmetlenség, harag, szomorúság tört rám a napok soràn többször is.) Mikor ez lement, hozzá kezdtem férkőzni olyan rétegeimhez, amelyekhez amúgy nem (mert ezzel-azzal kompenzálok). Nagyon jól lehetett e napokban meditálni, dolgozni magamon. Sokat jógáztam. Számomra két jelenség volt kellemetlen a böjtökben.Az egyik szociális: minél inkább belemegyek, annál nehezebben viselem az embereket magam körül. Egyszerűen azt érzem, hogy minden érzékszervem sokkal pontosabban működik, és ez így városi körülmények között (nekem) megterhelően sok benyomás. Amióta gyerekeim vannak, nem is böjtölök 1-2 napnál többet. A böjt másik kellemetlen mellékhatása számomra az, hogy kiszed a hétköznapi valóságból. Annyira “bevisz” magamba, hogy szinte elszállok. Ilyenkor a természet tud földelni, s ezért sem toltam mostanában több napokat. (Egész nap lótok-futok, sok BKV, gyereklogisztika, stb.) Ideálosabb olyankor böjtölni nekem, amikor esélyem van erdőjárásra, pihenésre.
Talán majd nyáron, amikor lesz 2 gyerekmentes hetem. Most annyira jó, stabil alapot ad a napokhoz a ketogén, hogy csak egy kicsi, diszkrét hang érvel a tisztító jellegű böjt mellett. 🙂
Nóri vagyok, de úgyis tudod már.:-)
KedvelésKedvelés
Nagyon érdekesek a lelki megéléseid!
“manapság _csak laza_ IF-ben nyomulok, néha 24 órával, de az semmi.” Dehogyis. Nem kell semmit túlhaladni. Nagyon jót tesz a 12, a 20, a 48 óra böjt is. Nyilván a hosszabb időszakban végképp és mindent takarít a test, de a több kicsi böjt is nagyon üdvös. Ez a több napos próbatétel inkább látványos, komplex érzésekkel, megírhatóan.
Én a nagyhét miatt, a teljesség érzete miatt, szakrálisan böjtöltem ennyire hosszan, azt éreztem, most van ennek az ideje. Egyébként pont virágvasárnap gondoltam, hogy na jó, elég volt, tehát nem terveztem el előre a nagyhetet. Az is nagyon fontos, hogy könnyebb legyek, szárnyalva fussak, mert mostantól több versenyem lesz.
Tavasszal persze mindenképpen illő a böjt, hajrá! Megy az húsvét után is.
Léböjt: ez könnyen emészthető, folyamatos szénhidrátot jelent, ha gyümölcs- és zöldséglé a bevitt táplálék, szerintem félmegoldás, önátverés. Hacsak nem húsleves vagy alig ch-s zöldségleves-lé. Pont az édes íz hiánya és főleg ch hiánya a lényeg, az inzulinmentesség, az alacsony vércukorszint, az edz, az szorít rá anyagcsere-rugalmasságra, az mutatja meg, mit csinál a vércukorszint, mennyire stabil a rendszer.
Egyszer szédültem meg egyébként, hosszas lefele lógás után, pénteken.
Kósza terv a jézusi (jánosi), a negyven napos. Hmmm… ott egy kicsit félek: abból visszajönni…? És aközben nyilván nem tudnék futni. Tudnék viszont gyalogolni, zarándokolni, erdőben, ahogy te is írod.
KedvelésKedvelés
Igen, annak idején zöldséglevekkel indítottam a 6 napot, de a 3.naptól csak víz meg gyógytea ment. 🙂 Arra emlékszem, hogy nem volt különösebb szédelgés, vagy másfajta rosszullét, csak az ízek hiányoztak. Most, hogy szerintem viszonylag rugalmas az emésztésem, azt gondolom, nem okoz majd problémát fizikailag egy pár napos bõjt. Szeretnék viszont rákészülni. Hogy valóban ott legyen a döntés, valódi tere legyen a tisztulásnak. Át kell gondolnom, mennyi fér most bele a napi rutinba, ami sajnos jelentős alvásdeficittel és sok kávéval van megfejelve. És ahogy írod, a visszajövetel is lényeges. Nekem nem könnyű lejönni a nem-evésről. (Volt ebből problémám 17 évesen,vagy 3 hónapnyi, 39 kiló volt a negatív rekordom. Most azért odafigyelek.)
KedvelésKedvelés
Hűha. Legyél nagyon tudatos.
Tényleg áldásos a böjt. de ne érezd, hogy most ez valami teljesítendő, hogy lemaradsz, hogy gyenge vagy. Az böjtöljön (sportoljon, ketogénezzen, fusson maratont, valósítson meg ön), akinek ez kiabál az életében. Nekem csak jött egy ötlet, egy ihlet és zsupsz. Mint amikor hirtelen felindulásból vesz valaki egy repülőjegyet Mexikóba. 🙂
KedvelésKedvelés
Köszönöm, igen, csak tudatosan. Érik a dolog, nyilván nem véletlenül szólított most meg az írásod. Szeretnék menni kicsit befelé, letenni a kaja-ügyet pár napra, foglalkozni olyasmivel, ami amúgy nem fér bele a folyamatos emésztés miatt. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Nekem nagyon érdekes, amiket a húsvétról írtok.
Nálunk semmi hagyománya nincs az elmélyülésnek ilyenkor, nulla vallásos nevelés, és a vallástól megfosztott szokások se csak sonka, de az is frankfurti mártással. Sőt, mi ilyenkor pörgünk fel, a felcuccolunk együtt-kirándulunk valahova-egyrakáson lakunk valami apartmanban-viszünk sonkát-társasozunk jó hangosan-típusú húsvét van már régóta.
Nem hoztam magammal hitet, mélyet főleg nem, és nem is arrafelé alakulok tudatilag. Ehhez képest sokat olvasok vallásos témákban, regényben is keresem néha az ilyesmit, nagyon szeretném megérteni, hogy az milyen lehet. Ezért is érdekes mindig, amikor ilyesmi a téma és a kommentek.
Anyukámat megkérdeztem, hogy böjtöltek-e valaha. Azt mondta, “egyszer apáddal csináltunk egy egyhetes léböjtöt, nagyon szar volt, soha többet”. Hát, inspirációt nem tőle fogok nyerni hozzá. 🙂
Az autofágia felcsigázott, tök logikus egyébként.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ami csendes és elmélyült, az a nagyhét. A húsvét már vidám, hangos, színes, fényes, közösségi!
Vallást megélni kívülről nem lehet és nem is kell, nekem is nehéz volt ezzel a neveltetéssel is, hogy ne akarjam rajtakapni a misén/a hívek viselkedésében, hogy ez nem igaz/arányos/őszinte, meg amúgy is, mi van a szexuálisan molesztálókkal meg a fidesz-hangulattal. De lehet úgy nézni: mások így élik meg, kultúrélményként. Része csak korlátozottan lettem, pedig tudom a liturgikus szövegek nagy részét.
Képtelen lennék egyébként hetente vagy akár havonta egy órát misén ülni, katolikus meggyőződés nélkül. Ott van mellette a futókör…
Lehet, hogy valami gyerekeknek is való, felekezetemnek megfelelő vasárnapi programra benevezünk, Juli jelzi ezen igényét.
De a felnőttkeresztség az igazi. Érdekes, hogy a két kereszteletlen jobban benne van (nyári tábor révén, evangélikus), a szigorú hagyomány szerint katolikusnak keresztelt nagy mélyen leszarja, semmi nem érdekli, De hát ez nem új, csak a meggyőződés vagy az elszánt értékrendű nevelés tesz valakit kereszténnyé.
Nem _kell_ kereszténynek lenni, nem menőség (nem úgy “ajánlom” ezt, mint egy filmet, élményt), nem is vagyok az, vagy nem tudom, de ebben nőttem fel, illetve a műveltségem részének tartom.
Annak volt szépsége, hogy a hófehér terítő fölött, gyertya mellett felolvastam újra (de Károli-fordításban) a János 20 elejét. (A sír üres!) Két apostol. Futnak. És egy nő.
KedvelésKedvelés
Én is katolikusnak keresztelt vagyok, de kb azért, mert “újra lehetett” (’90 után, kb 10 éves voltam), és az apai nagyanyám nagyon akarta. Én nem értettem az egészből semmit, meg nem is nagyon érdekelt, csak, hogy megyünk az Aranylabda étterembe és ehetek rántott sajtot.
Nagyhét! Az még csak a tudatomig sem jutott el, hogy az is van.
Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Nem volt semmi hittan, felkészítés? Betanítás? Fehér ruha?
KedvelésKedvelés
Érdekes amit írsz.
A felnőtt keresztséget én élem, megléptem, jó döntés volt. De soha az életben én előtte templomba nem jártam vallási alapon, nem érdekelt ez a téma, a katolicizmus kifejezetten riasztott a giccsesnek tűnő ornamentikával és tömjénszaggal. Most már sok mindent értek, de nem tudom magamévá tenni.
Ha én, belül, saját formában és kizárólag rám érvényes hitbeli normával nem lennék elég jó protestáns saját magamnak, figyelembe véve az aktuasaikat, szokásaikat, ünnepeiket, sosem keresztelkedek meg. Nekem elég jó, Isten keze sem sújtott le rám mielőtt és miután, úgyhogy azt hiszem ezzel rendben is vagyunk így.
Ja, visszatérvén a civilizációba, vettem egy winflo 4-et. Te, az valami álom. Feltámadás!!!
KedvelésKedvelik 1 személy
Mi az a winflo 4?
KedvelésKedvelés
Én nem mertem megkérdezni, meg egyébként is, van egy jó barátom. 🙂
KedvelésKedvelés
Megneztem.
KedvelésKedvelés
Valami hittan volt, de nem nagyon emlékszem, meg nekem ez inkább “hülyeségnek” tűnt. Volt Képes gyermekbibliám, azt ismertem és szerettem, de csak úgy, mint bármelyik másik könyvet, és nem igazán értettem, minek ennek olyan nagy feneket keríteni, hát ez is csak egy történet, mint akármelyik másik. Igazából még most is így gondolom.
Fehér ruha nem, hanem az iskolai ünneplőnkben voltunk (az öcsémmel együtt voltunk keresztelve, aki még kevesebbet értett az egészből).
Mivel a szüleink abszolút nem meggyőződésből kereszteltettek minket, hanem, mert a nagyszülők (közülük is egy) annnnyira akarta, így otthon sem volt különösebb felkészítés. Elmondták, mit fog a pap csinálni, de hogy ez miért jó, azt nem igazán tudták elmondani, az maradt meg, hogy “akkor nem lesztek már pogányok”, és ez a ‘pogány’ szó valami elmaradottságot sugallt nekem, ennek örültem, hogy már nem leszek pogány.
KedvelésKedvelik 1 személy
Egyszer sikerult 3 napig bojtolni, 48 oran keresztul fozott csontlevel (akkor meg nem tudtam, hogy micsoda kincs van a birtokomban: sosem hasznalt kukta, amiben 2 ora alatt porladnak a csontok). Na es az tortent, hogy a fel eve kinzo csalankiutesek, amire mindenki csak a vallat vonogatta, elmultak. Megvilagosodas nem volt, de azt hiszem ahhoz en amugy is tul turelmetlen vagyok. Vagy csak 3 nap nem eleg, nem tudom, de akkor mar ugy ereztem ha nem ad valaki kajat, megeszem a gyereket. Viszont a gaps utana kiralyi dozsolesnek tunt.
KedvelésKedvelik 1 személy
Sok mindent nem dokumentáltam, nem is bántam. Befelé figyeltem.
Nem mértem körfogatokat és vércukrot (kölcsönadtam a mérőt).
Nem készültek fotók.
Ez mondjuk van: Juliska hétfőn lett tíz éves. A nevezetes fehér asztal.
KedvelésKedvelés
De szép élet ez!
KedvelésKedvelés
Elég sok minden rajta van a képen, ami büszkeséggel tölt el.
KedvelésKedvelés
For fans.
KedvelésKedvelik 1 személy
CukorJulis ❤
KedvelésKedvelés
Szép ünnep, szép teljesítmény! Lájk!
Kipróbáltam én is. Három és fél nap Húsvét utáni böjt 84 óra, első nap kerékpár 28km délután, munka után, dombos terepen, sziklák és héricsek (Adonis vernalis) között, másnap úszás 40 hossz, harmadnap jóga 2 óra. A második napon fura, hiperaktív érzés, harmadik nap reggel gyengeség, este valaki azzal mérgesít fel, hogy az elfogadás az nem beletörődés, de a jóga után megnyugszom, nem kívánok még enni, a negyedik napon nehezen szánom rá magam, hogy megigyak egy tejeskávét. Könnyűség, erő, majdnem szétszedem az irodát, jövök-megyek, beszólok annak, akinek még soha, bürokráciával is megküzdök – mondja fel az elhunyt lakó bérleti szerződését a külföldi tulajdonos (!) ez az igazi hungaricum – de szerintem egy dekával se lettem könnyebb. Ma szociális evés délben, nem mondhatnám, hogy alig várom… én az evéstől leszek még éhesebb. Jövő héten próbálok majd többet mozogni, sajnos én reggel vagy kora délelőtt vagyok a legaktívabb, akkor sportolnék, de irodában dolgozom, ahol még a levegő sem elég.
KedvelésKedvelés
Fagylaltot eszem.
Ma statisztáltam (Hanna c. sorozat), és olyan voltam, mint egy normális ember. Műanyagpohárból kávé, korán sietni melóba, parizeres zsömle, instrukciók, befogni a szám.
Mondjuk ma négyen jöttek oda, hogy mit sportolok, fitneszmodell vagyok-e.
Egész héten olyan voltam, mint egy normális ember. Lángos, kalács. A szervezetem komepnzál.
Most nagyon sokan írtatok nekem.
Csináltam ezt a böjtömet, befelé figyelve, aztán érdekes téma lett, felgyűlt sok mondandó, és megírtam. Nem volt terv, nem akartam bizonyítani semmit. “Én nem bírnám.” Sok leves, szénhidrátos léböjthöz nagy gratulák, mekkora teljesítmény.
Mentálisan dől el. A magadban való hit. és ez edzhető.
Kapom a leveleket, hogy majd ők is. Majd életmódválktanbak, majd sportolnak, ketóznak.
Nyugi.
Ha ott tartasz, ha felfedezed az erődet, akkor meg fog történni.
Ha nem, akkor ráér.
erőlködni nem érdemes.
Képtelen lettem volna a böjtre 2016-ban és 2017-ben is. Akkor nem volt itt az ideje.
Az összeszorított fog nem működik.
A bebizonyítás nem működik.
A hangoztatás nem működik.
Csak az működik, amit magadnak, kedvvel, külső kontroll nélkül csinálsz. S ehhez fel kell nőni.
Látom szétzuhanni a nagy akarókat sorra, a motivációs mémek harsány kitevőit, az örök szelfizőket, a külsőségek megszállottjait, az álompárokat. Sokkal fiatalabbak, semmi dolguk, nincs igazi szakmájuk, élettervük, kemény melójuk. Lézengenek. Szenvednek, hogy nem olyanok, mint versenyforma idején.
Edzéseket kéne tartani, edzeni. Nincs edzett. Szelfiznek. Kiégnek. Értelmes hobbijuk sincs. Az igazi sporthoz semmi közük. Depressziósak. Összeomlottak a hormonjaik. Nem lesz gyerekük. Szétműttették magukat. Lózung és púp a hátukon az egészséges étkezés.
Dolgokat reklámoznak és panaszkodnak, hogy halat esznek.
Én olyan hálás tudok lenni, hogy van mit enni. És kis csészébe, mint irén mama, félreteszem a fél tojássárgájat.
Ők hatosával öntik ki.
Edzek, megyek, csinálom. Azért csinálom, mert fegyelmezett vagyok.
Nem várok semmi különöset, dicsfényt.
Azért csinálom, mert hiszek benne.
A menő cuccért is olyan hálás vagyok, amiket felfedeztem magamnak. Nem magától értetődő.
Mindig, mindig ott van hozzá képest a nehézség, a halál, a nyomor, a kiszolgáltatottság.
Annak a másik oldala ez erő, a szabadság.
Felnőttem. És elég rosszul voltam, hogy változtassak, és eléggé hittem magamban.
És még a firtatás, beszólás, basztatás is akkora elégtétel. Hogy ennyire fel vannak háborodva. Hogy bedőlnek a külsőségeknek.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a legjobb posztok – szerintetek, szerintem, a blogmotor szerint | csak az olvassa — én szóltam