két film és a reflexiók

Régi lemaradásomnak tettem eleget teljesítettem hoztam be immár második alkalommal, sok az alja, szóval szerdán is, csütörtökön is megnéztem egy-egy nem egészen friss filmet.

Most plazmaszünet van, ezért az edzések után filmre vagy posztírásra, esetleg fordításra jut idő. Úgy nézek filmeket és olvasok, ahogy edzek: szenvedéllyel, az oka is ugyanaz: szükségem van rá. Volt két év, amikor semmi színház, minimális könyv és aligfilm volt, és kiéheztem. Ahhoz, hogy jól legyek, lelkes és ihletett, be kell vinnem heti 6-10 óra igényes művelődést.

Szerdán edzés után 2-től Mercivel A legsötétebb órát néztük meg, Joe Wright filmjét, ami a Dunkirk című Nolan-remekművel egyszerre versenyzett az Oscarért, és annak háttértörténete.

A csütörtöki edzés után A Viszkis volt a filmélmény, a Tabánban. Szépen ment egyébként.  Itt megkövetném a Filmhét műsorfüzetének készítőit, akiknek beszóltam: Nagy Zsolt csak egy icipici szerepet játszik a filmben (a Viszkist játszó komikus), nem tudom, ezt honnan vettem, hogy ő a Viszkis, hiszen olvastam a filmről. Talán álmodtam? (Amúgy Nagy Zsolt nem csak a regnáló fő-rosszfiú, nagyon hasonlít is Ambrus Attilára.) Szalay Bence a Viszkis. De milyen jó!

Ebből a videóból megtudod, a sármőr bankrabló mit szólt a készülő filmhez.

https://index.hu/kultur/cinematrix/2016/09/15/ambrus_attila_nagyon_elegedett_a_rola_keszulo_filmmel/

Kilépek a fénybe, ott áll a némileg gátlásosnak mondható jegyszedő, és én napszemüvegemet orromra illesztem, jelentőségteljesen. Érti a poént, elmosolyodik. Azon tűnődöm, hogy mindkét főszereplő döbbenet volt, felfedeztem nekem fontos, netán saját vonásokat bennük. A leghíresebb britben a szavakhoz való viszonya miatt: kritikusai szerint a tények ellenére, azokat figyelmen kívül hagyva is voltak szavai. Ha egyszer felült a retorika vonatjára, akkor onnantól robogott – és pont ezzel adott reményt egy egész népnek akkor, amikor semmi reális ok nem volt reményre. Annál nagyobb teljesítmény ez. Egy ország hallgatta lélegzetvisszafojtva a beszédeit. Martin Luther King és Jézus is nagy szónok volt (de Gandhi például nem). És ha Churchill akkor, 1940-ben nem ad reményt a szavaival, és a döntéseivel nem vállal ésszerűtlen kockázatot, akkor – ha jól értem, nem erősségem a téma –, tekintettel arra is, hogy a franciákat tönkreverték, Európa legrégebbi parlamentáris demokráciája, a legemeltebb fejű nép Hitler lába előtt végzi, de ha nem is, akkor a győztes Sztáliné lett volna egész Európa. Ami azért nem lett volna mindegy az elmúlt hetvenöt évet és teljes Európánk máját tekintve.

egyik kezében sétapálca és szivar, a másikban győzelem

Churchill rendkívüli szellemességét, frappírozó hajlamát és emberi, gyarló pillanatait mutatják be a film legerősebb jelenetei. A metrós kulcsjelenet azonban giccsbe fordult, arányt tévesztett a forgatókönyvíró a rögtönzött, ráadásul női kvótás és multikulti népgyűléssel ama végtelenül hosszú metrómegálló alatt: Churchill a valóságban fehér Európát vizionált, nem volt oda a nem-fehér emberekért. A másik, ami feltűnt az életrajzból, Drezda és rengeteg civil bombázása. Ezt leszámítva Churchill menő, ha vitatott is a megítélése. Ennyi szivarral és piával meg pláne megdöbbentő emberi és szellemi teljesítménye. De nem volt alkoholista. (???)

A Viszkis pedig a meglepetésdramaturgiával, a figyelemszerzés vágyával és a személyisége erejével gondolkodtatott el önmagamról. A filmet 1,1 milliárdból rendezhette meg Antal Nimród, aki szorosan együttműködött Ambrus Attilával, és a hollywoodi tapasztalatait is kamatoztatta. Kifejezetten szerethető volt a címszereplő figurája a filmben, a teljesen más karakterű, intellektuálisan szép Szalay Bence alakította kevés eszközzel, nagy erővel.

Látatlanban, már a werkfilm idején elkezdtek felháborodni a kommentelők: Egy Bűnözőről Filmet Forgatni, Kvázi Reklámozni, Hőssé Avatni…?! Tájékoztatom az erkölcsnemesítő filmeket igénylő (ám titokban pornót és valóságsót bámuló) tömeget, hogy a világirodalom legnagyobb regénye a Bűn és bűnhődés, leghíresebb filmje pedig A keresztapa. Ó, istenem… ami a hittantanár az oktatásban, nyelvőr a nyelvészetben, az a kommentelő a nézőben! Buta, normatív, álszent és ítél. Bármiről lehet és sok mindenről kell is filmet csinálni, megérteni próbálni motivációkat, jelenségeket, mindent, ami emberi, ez megvan? Még a görögök mondták. Antal Nimród – részben a Viszkis kérésére – szándékoltan nem művész-, hanem közönségfilmet forgatott, de ez nem akadályozta meg abban, hogy láttassa a nehéz gyerekkor, az erdélyi gyökértelenség szerepét, mégpedig sokkolóan és összetetten, vagy épp a rendszerváltás farkastörvényeit, a hivatali korrupciót, ezeken kívül és főleg azt a mechanizmust, amely ekkora sztárrá tette Ambrus Attilát: a média híréhségét és legendaképzését. A film fikciója szerint a Viszkis eredetileg pálinkát ivott, de a tévében viszkit emlegettek, akkor váltott, és onnantól helyezte fricskakét az üres viszkisüveget a kipakolt széfbe. Tehát nem a viszkis legendájáról van csak szó, de amúgy valóban emberi és megkapó a figurája, talán a karizmatikus szó sem túlzás. Tettestársa pedig undorítóan irigy, betyárilag becstelen. A viszkis akkora arc, hogy a farvizén, őt leleplezendő, “kitálal” típusú “tartalmakban is próbálkoztak néhányan figyelmet szerezni. Tettestárs, akit bevett a buliba, utólag mószerolja. Az örök tizedik. Hm, kikre is emlékeztet ez engem.

Lélektan, forgatókönyv, érzelemkeltés, színészi játék, érdekességek, izgalom, átélhetőség, kaszkadőri munka tekintetében is ötös alá a film. Schneider Zoltán szuggesztív a nyomozó szerepében. Még az epizódszerepekben is olyan színészeket látunk, mint Lukáts Andor, Pogány Judit, Gazsó György, Csuja Imre, Tóth Ildikó, Csőre Gábor, Trill Zsolt, Kaszás Gergő, Keresztes Tamás, Szikszai Rémusz. Kata (Móga Piroska, egykori toldys tanítványom) apja nem más, mint Zsótér Sándor, a taxisofőrt pedig maga Ambrus Attila alakítja.

Szerintem egyébként nem a bankrablónak drukkolt egy ország akkoriban, és nem annyira az volt a lényeg, hogy afféle Rózsa Sándor ő, vagy hogy mennyire extravagáns a rablások körítése, hanem a balfasz rendőrségen röhögtek, amely olyan szinten végezte a munkáját, hogy lehetett ekkora kockázatot vállalni. Harminc rablás! szökés a Gyorskocsi utcából (nagyon erős jelenet)! Ez Pintér Sándor rendőrsége, aki akkoriban rendőrfőkapitány volt, és ma is ő a belügyér.

Két baki van A Viszkisben: az egyik a Boráros téri elfogási jelenetben felvillanó intelligens utastájékoztatási micsoda, a másik a rendszámok, amelyek a bartókos ezres idején még két betű-négy szám formátumúak voltak. (De ebben is tévedtem. Már 1990-ben voltak új rendszámok, mert a régi kombinációk elfogytanak. Fejezetek egy blogger nehéz pillanataiból. Szörnyű vagyok. Bennehagyom.)

Igyekszem a jegyvásárlásommal támogatni a művészmozikat: általában Művész, Puskin, Cirkó. A gyerekekkel Mammut CinemaPink és Allée is.

Bocsánat, ha van hiba a kvízben, elég sok buktató van egy ilyen interaktív posztnál.

Láttátok valamelyik filmet? Mit gondoltok?

5 thoughts on “két film és a reflexiók

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .