Annyi minden van! Nem írtam napok óta. Folyton megyek valahova, ha meg nem, akkor belemélyedek valamibe. Átrohannak rajtam élmények, egymásra hatnak, tavasz duzzad az ághegyeken (na jó, most néztem: hóvihar… hát jó), főzök, kutyázom, mosogatok, és sokféle emberi találkozás is van. Szombattól ezek történnek:
volt a statisztamunka a Homeland: A belső ellenség című sorozatban, ezt már említettem kommentben, izgalmas volt és fárasztó, jó sztorikkal, sok röhögéssel, a tűrőképesség határán rohangásztunk a Széchényi (igen, ez é) Könyvtár széles, csúszós lépcsőin tömegként, és még az járt jól, aki kincstári, oroszosra vett katonaruhában, de én business casualben és magassarkúban!
ez az a cipő
Edzés: öt konditermi-közös, új tagokkal is: vasárnap, hétfő, szerda, csütörtök, péntek, ebből hármat eléggé éreztem utána, és bevezettünk új vagy régi-új gyakorlatokat is. Volt egy úszás-szauna kedden Katával. Két plazmaadás. Két benti kicsi futópados-gyors futás és egy kinti hosszú terepen, az edzés előtt szerdán, ébred a völgy! Nagyon sokat kell még a tempómon meg a mentális attitűdömön dolgozni, és még hosszabbakat futni, még-még, egyszerűen, nem agyalva. Nem olvasni meg tippeket vadászni, nem is hengerezni, nem is pulzusmérni, csak futni. Talán atlétikai pályára is elmegyek, holnap van ez, megnézném, milyen élőben. A legdöbbenetesebb, hogy az elit futókon nem látszik, milyen gyorsak, csak az, hogy futnak, és nem csoszognak. A minap is feltűnt, milyen lendületes az egyik srác a futópadon, odaosontam, és 17,3-mal futott, már sok perce.
Egyébént kicsattanok: az állandó sport hatása, hogy nem rágódom semmin, könnyen túlteszem magam apróságokon, sőt, nagyobb kavarokon is, energikus vagyok, nagyon jól alszom, igényeim szerint eszem, sokfélét. Csütörtökön toltam egy csülköt a Menzán, ejj, be jó volt.
Táplálékkiegészítők: sima és sportvitamin, BCAA, kollagén, Evelle, omega 3. Eszement sok a mozgás, hidegtűréssel. Sokat eszem és időnként mindenfélét, őszintén szólva, de mindenből minőséget. Heti ötször vagyok alacsony ch, néha eleresztem a gyeplőt, igyekszem a futásokhoz igazítani a szénhidrátot.
Olvasok, mindenfélét: Anya kiáll és beszél interjúkötet, aktivistákról, akik közben anyák is, nagyon szépen van megírva. Kun Árpádtól a Boldog Északot (jajj, de nagyon jó!), Michael Chabon: Ragyog a hold, még mindig a Ragyogást Kingtől, Kiss Noémi: Ikeranya, párhuzamosan és lassan, illetve sok újságot, életmódtémában, meg politikát.
Dühöngő ifjúság a Belvárosi Színházban, Znamenák István rendezte, Nádasdy Ádám fordította, Kovács Patrícia és Szabó Kimmel Tamás is igen jó színészek, és sok munka van benne, nagyon szépen összeállt, itt olvashattok interjút. Nagyon messze ültem, jó lett volna egyész közelről nézni az arcokat.
Küldöm a meghívókat a blogszületésnapra sorban, április 22.!
A gyerekekkel legó, Rumini, közös bevásárlás, ez tud nagyon hangulatos lenni, főzés, futás (versenyre készülünk). Olvasok nekik sokat, nézünk filmeket, és próbálok figyelni az igényeikre.
Megvettük a repülőjegyeket és szállást is foglaltunk Norvégiába, mindenki megy (az összes gyerekem és Balázs, köszönet a támogatásért, évek óta nem jártunk külföldön), és minden lesz, fjord, bálna, tájvédelmi körzet, futás, északi építészet. Nem tudom, mi lesz a Nagy Cél teljesítése, tehát a 42,195 éves koromban lefutott 42,195 km után a motivációval, de a maratont egyszeri gesztusnak szánom, és hosszú távon, ha egyáltalán futok, tíz kilométeren szeretnék javulni. Semmit nem akarok hajtani, belenyomorodni, egyoldalúvá tenni, és aktívan örülök annak, hogy nem fáj semmim. A sokat futók meg tudnak nyomorodni, elsivárosodni, és nem nagyon tetszik, ahogy kinéznek.
Fordítok és írok sokat, a fordítások nagyon tanulságosak, van minden, prosztatarák, például (korral jár, ne bolygasd, nemi életed amúgy sincs). És követem, kicsit kajánul, ki mit csinál, hogy halad. Itt a magyar szcénában nemigen látok görcsmentes, valóban nívós önmegjelenítéseket. Ti jól vagytok, valóban?, kérdezném tőlük. Mire jó, amit hirdettek? A legtöbben magabiztosan, verbálisan is pózolva, a fotókon is pózolva, nyájaskodva hajtogatnak valamit, ami nem saját, illetve hosszabb távon nem működik. Mások, vagy ugyanezek behódolnak az eladásnak, szponzorált tartalmakat tesznek ki, márkákat ajnároznak, miközben nemigen tartanak semerre. Belenéztem a 160 gramm blogba, azért érdekes, mert Iza a napi 50 gramm szénhidrátról ment fölfelé, mert a dietetikus azt mondta. Megkapó, ami csinál, de valami nem működik. Persze, siker kordában tartani az IR-t, valamennyire javítani a hormonokon, megelőzni a hipózást, de évekig le nem fogyni, sok sport mellett sem? A hivatalos dietetikának erre milyen válasza van? És ha semmilyen, miért üldözik és inszinuálják a low carbot? Másik motivátor, csillogó, folyton főző-dobozoló, extra alapanyagokat használó leány, sokat fogyott, nagyon feszes, mindenki gratulál – én kiszúrom a csipőtájékon a heget. Nem lesz ilyen a hasad műtét nélkül, ez átverés. A harmadik, aki ellenségként kezeli a ketogént és a magas fehérjét is, mikor látja be, hogy a hagyományos képzés le van maradva, hogy a dietetikusaink sincsenek jó bőrben, és a saját fogyása csúnyán elakadt? Hogy lehet valaki, aki naponta sportol, ennyire nem-fitt? És hogy lehet örökké kajálva-kalóriaszámolgatva-dobozolva élni, az ilyen életminőség? (Erről írok majd.)
Megjegyzés. Iza ez után leállt a heti két edzésével, és több mint tíz kilót hízott, amit a költözésére fogott, de továbbra is életmódügyben árul szolgáltatást és ad elő.
Lőrinc ma hajnalban elment Angliába, egész pontosan Wales-be.
Tulajdonképpen folyton az zajlik, hogy nekem mi a jó, de úgy, mint ha valaki vendégül látna és mindent megtenne, hogy szórakoztasson, gondoskodjon, hogy legyen pihenés, kényelmes ágy, finom falat, kaland, érzelem – csakhogy ez a valaki én vagyok. És borzasztó boldog vagyok, hogy a magammal való intenzív törődés nem jelent már meddő sebnyalogatást vagy közhelyes önismeretet, sem azt a kínzó sakkozást, hogy “valamit kéne csinálni”, ebbe-abba belekapva, hanem csinálom, évek óta, pont azt, ami nekem való. Az eredménye ennek a normává váló állapotnak pedig az, hogy kedvem van mindenféléhez, lenyűgöznek, érdekelnek a dolgok, nem siratok annyira veszteségeket vagy apróbb kudarcokat, jól vagyok Artemiszként, és – ami a legfontosabb – mostanában anyaként is jól érzem magam és jó szintet hozok.
Ti hogy vagytok?
(Artemisz az, aki nem Vénusz.)
csak az olvassa. én szóltam 
Szarul de buszken!😃
Jo volt ezt az osszefoglalot olvasni,tisztan erzodik a gorcsmentesseg(nekem is eljon az idom,nem vagyok elkeseredve).
KedvelésKedvelés
Hú, nekem a múlt hét volt extrémen telített. 3 futás (összesen 30 km), 1 hot iron, 1 spanyol, 1 zenekari próba, és még itthon is jógáztam 45 percet. Az idei évre a nem sportos cél a napi 100 oldal olvasás (átlag). Havi 1 színház (legalább), havi 1-2 futóverseny, új szerelem a terepfutás.
Köszönöm, jól! 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Fogytam 4 kilót, sajnos nem spontán, hanem számolgatva, szénhidratot csökkentve. Volt heti három dinamikus jóga, mind jó volt, igazi flow. Színház, film sajnos semmi. Illetve, de a Testről és lélekről otthon (nem torrent!) Vizuálisan nagy élmény volt.
Könyvélmény: megint Cabré, ezúttal A Panamo zúgása. Hát igen. Igazi öröm ez is. Párhuzamosan Móricz Virág és Faludy.
Rengeteget vagyok a szabadban, esőben fagyban, a gyerek miatt elvileg, gyakorlatilag magam miatt. Beteges volt a január, még most is pótoljuk a kimaradt szabad levegőt.
Volt fodrász is, közérzetileg az is fontos. Jól érzem magam, én már kitavaszodtam
KedvelésKedvelés
Szerelem van.
KedvelésKedvelés
de jó 🙂
KedvelésKedvelés
Monomániás vagy!
KedvelésKedvelés
Érdekes első komment, gratulálok!
Az is érdekes, hogy csak azóta kapok ilyen fura jelzőket, sorolom is:
önző
nárcisztikus
nagyképű
túllihegett
, amióta görcs és bűntudat nélkül merek magamra időt szánni, sokat olvasni, élvezni a filmeket, teljes szívvel dolgozni, teljes szívvel sportolni, teljes szívvel elheverni, jó cuccokat vásárolni, nem csüngeni embereken, jól érezni magam…
Mások bezzeg hej, de milyen jól vannak és milyen jól néznek ki!
KedvelésKedvelés
“pszichológiai fogalom tizenkilencedik század elejéről, jelentése rögeszme, hóbort, amiknek kiváltó okai általában a függőségek. Indokolatlan cselekvésekre vezető kóros lelki állapot, amelyre rögeszmék, kényszerképzetek fellépése jellemző. A fogalom a mai pszichiátriában már nem használatos, jelentősége történeti”
fején találod a szöget mindig!
A maratonra gondolsz? Vagy a kulturális igényeimre?
KedvelésKedvelés
Pedig itt a blogon inkább “polimánia” van, oly sokféle a téma 🙂 Részben idevág a legutóbbi Magyar Narancsban Cseresnyési László cikke: Ars trollica, a Nyelv és neurózis rovatban.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ez sima irigy személyeskedés.
KedvelésKedvelés
Közhely, hogy a mi szakmánkban, pláne ha vállalkozásban végezzük, két probléma van: ha nincs munka és ha van. Most szerencsére az utóbbi a helyzet, határidők összecsúsztak, közelednek, úgyhogy sokat dolgozunk. Panaszom egyedül a hálószoba melletti fán fészket építő madárpáros nevében van az időjárásra, fel kellett függeszteniük a munkát. Egyébként minden fasza.
KedvelésKedvelik 1 személy
Remek hírek!
KedvelésKedvelés
A múltkori bejegyzés nyomán kölcsönöztem ki a héten a könyvtári ajánlópolcról L. Shriver Mandible családját. Hűha! Nagyon megfogott. Az összeomlástól való félelem valahol, mélyen ott van a kollektív emlékezetünkben. Olyan jól meg van írva a regény, olyan elevennek érzem a történetet. Vagy csak az idősebb generációnál van ez így?
KedvelésKedvelik 1 személy
Én is azt olvasom. Jó.
KedvelésKedvelés
Én 2 hete megrendeltem, de még várnia kell rám. Nagyon kiváncsi vagyok, ez lesz a 4. Shrivel könyv és eddig mindegyik nagyon tetszett.
KedvelésKedvelik 1 személy
szarul. meglepően szarul, inkább halok most, mint élek. igyekszem egyensúlyozni… azon lepődtem meg, hogy máskor milyen nagyon hasonlók vannak bennem, mindig pontosan (de tényleg, évek óta) éppen azt írod, vagy azt találom meg éppen, amire szükségem van, vagy amiben én is vagyok, és most milyen éles az ellentét. de lehet, hogy ez valami fénytörési dolog lesz. én a magány kútját olvasom most radclyffe hall-tól. kikészülök tőle 😀
KedvelésKedvelik 1 személy
Mindjárt, mindjárt jobb lesz.
Én néha, amikor régóta stabilan, hiányérzet nélkül jól vagyok, elkezdek olyan igénnyel fellépni, hogy ne is legyen semmilyen probéma, nehézség, csak egyszerűség és öröm.
Na, azért ez nem járja.
KedvelésKedvelés
hm, igen, igen. de jól esik, amit írsz. ma már jobb. mindig ledöbbenek, haragszom, igazságtalannak érzem a gyászt, pedig még mindig az van, egyszerűen. és egyszerűen meg kell adni az idejét, belemenni, mint az örvénybe, és feldob majd magától. és ott van a mai posztban, igen, ami az enyém: “csak menni a megérzésed után, és csökönyösen akarni jobban lenni”. így-így 🙂
KedvelésKedvelés
Fáradtan. Annyit írsz mindig, hogy belefáradok, mire elolvasom. Kérdeztél, így hát válaszoltam:) Rólad valahogy leggyakrabban ez jut eszembe: mértéktelenség. Reméljük, sohasem üt majd vissza.
KedvelésKedvelés
Értem. Tehát miattam vagy fáradt.
:DDDDDDDDDDDDDD
Az ilyen posztok, kérdések nem arra valók, hogy kitöltsd valakin a frusztrációd.
Próbálj meg te is úgy élni, ahogy neked jó, és annak örülni.
KedvelésKedvelés
Ez a poszt amúgy szokatlanul rövid, ezer alatti szó a wordpresses számolás szerint. Egy igazán izmos témakifejtésem nem áll meg 1700-2400 alatt.
De vannak képregények is.
KedvelésKedvelés
Az utolsó mondat kimondottan aljas.
KedvelésKedvelés
“Reméljük, sohasem üt majd vissza.”
KedvelésKedvelés
Ugyanezt a facebookon is fontosnak tartotta megírni.
“Mire is írtam, hogy a mértéktelenség jellemző rád? (szigorúan szerintem persze) Mindenben ezt látom: az írásaid hosszában, a sportban, az edzésekben. Félő, hogy ez még ártani is fog neked, de ez már a te dolgod. Egyébként meg ne te mondd magadról, hogy intellektuálisak a szövegeid, az a jó, ha ezt mások veszik észre.”
Nem tudom, hogy gyárilag hiányzik-e a beleérzés képessége és a minimális tisztelet ebből a jólmegmondomneki típusból, vagy a saját állapota homályosítja el és teszi rosszakaratúvá. Vagy bántotta valaki? Én biztos nem.
Én nagyon nem kedvelem az ilyen embereket, le is nézem őket. Nem, nem a kritikát nem kedvelem, Ildi (noha, egyébként: senki sem kedveli, főleg ha idegen, nem példakép okoskodó tolja erőszakkal, és főleg ha szólok, hogy ez gáz, de csak erősködik, kimagyarázza, “sajnálom, ha bántónak érezted…”).
Én a rosszindulatot, az áskálódást, a nem is leplezett, pitiáner irigykedést vetem meg. Szeretnél te ilyen energikus lenni, csak hát belebuktál a vegánságba, és jól elhíztál. Nem is látunk rólad friss fotót, csak tízéveset, és ez nem véletlen.
KedvelésKedvelés
Igen, aljas.
Én egyébként nem elhatároztam, hogy mindenáron és csakazértis tolom (a blogot, a mások támogatását, az edzést). Csak komolyan gondoltam, ezért nem álltam le.
És most már ez motivál, visszatekintve. És emlékszem, aki az első hét hónap és a nagyon látványos átalakulásom idején írta: úgyis abbahagyod, úgyis visszahízod. Tudom ám, hogy hánytatod magad…
Olyan jó érzés ez. Sok gyenge, szar, irigy ember. Nehogy én jobban lehessek. Pedig én keményen dolgoztam érte, nem csak pofáztam meg másokat szidtam.
Nem is fogok leállni, kedves fanyalgók. 🙂 Nem akarok úgy élni, úgy kinézni, mint ti.
KedvelésKedvelés
“Annyit írsz mindig, hogy belefáradok, mire elolvasom.” Épp tegnap este mondtam ki, hogy szerintem műveletlennek lenni, nem olvasni, az elme trenírozását lustaságból nem akarni, az a bűn egyik fajtája. Mert akkor az az ember manipulálható, megvezethető, ráncigálhatja mindenféle primitív üzenettel bármilyen polgári szöveccség vagy egyéb szervezet, viszont pont ugyanannyi szavazati meg satöbbi joga van, mint annak, aki viszont nem sajnál időt és energiát arra, hogy gyakorolja az olvasást, az üzenetek értelmezését, a kritikus gondolkodást. Mindenkinek kötelessége lenne a lehető legjobb védelmi rendszert kialakítani az ostoba, manipulatív baromságok ellen, és nem megvezethetőnek lenni, és ezt meg nem tenni mulasztásos vétek.
Akinek ez a szöveg “hosszú”, az nemhogy nem gyakorlott olvasó, de olyan, mint aki fél kilométer laza futástól tüdőtágulást kap: életképtelen a világban. Az adásvételi szerződés kötésekor is reklamál vajon, hogy “hosszú”? Vagy leszarja, el se olvassa, “az ügyvéd dolga”? Aztán meg jön a pampogás, hogy őt átbaszták? Érdekes.
KedvelésKedvelés
Plakátország…
Hitelszerződés: ez elhangzott közvetlen környezetemben, kamatemeléskor. “Ki olvassa el azt a sok apró betűt?” HUSZONÖT évükről döntöttek akkor, bő két minimálbérnyi törlesztőről.
“műveletlennek lenni, nem olvasni, az elme trenírozását lustaságból nem akarni” De hát hoooosszú! Ő amúgy mindent lelkesen elolvas, írta is.
Hányszor volt már ez amúgy.
Olvasó jő, lelkesedik.
Nézeget, megszaglász, örül.
Aztán valami fáj neki, eltalálja. (És/vagy, ne zárjuk ki, tényleg megzavarodik a szövegtől, nem bíbelődik vele, nem érti.)
És rákezdi: “Milyen bonyolult! Milyen hosszú! Érthetetlen! Neked hogy van erre időd? Túl sokat foglalkozol magaddal! Nem kéne inkább (random javaslat)?”
KedvelésKedvelés
Meg aztán nem is kötelező olvasni a blogot.
KedvelésKedvelés
“Reméljük, nem üt majd vissza”. Mire gondolsz, Ildi, ezzel a sunyi rosszakarattal?
Elszakadjon az Achillesem? Váratlanul kiégjek? Eladósodjak? Valamelyik gyerekemmel legyen zűr? Kiderüljön rólam valami?
Egyik se fenyeget, sőt, mindent azért csinálok, hogy ne ez legyen.
De ha megtörténik, nem fogom másra kenni, és azzal telehörögni a netet, hogy velem hogy elbánt a rendszer meg orbán meg nőként meg ebben az országban sajnos, az tuti.
Legyek jól, csak kussoljak?
Én hat meg tizenöt éve olyanokkal küzdöttem ám, hogy generalizált szorongás, bipoláris zavar szerű érzetek (nem diagnosztizálnék, mert nem hiszek a büntető-patriarchális pszichiátria kategóriáiban), súlyos motivációhiány, levertség, furán szenvedélyes rajongások, állandó frusztráltság, tehetségtúlhabzás megvalósulás nélkül, testi szégyenek, evési visszaélések. Folyamatosan sóvárogtam. Hittem, bíztam, aztán az összeomlásig csalódtam, ügyekben, szeremekben.
Ezek mára nincsenek. Hanem mindig kiegyensúlyozott vagyok.
És, őszintén szólva, elrémít a kortársaim pótcselekvés-dömpingje. Nem az van, hogy engem nem érdekelnek a gesztenyelisztes sütik meg a “divat”, vagy nem írnám meg őket, de legalábbis identitássá nem tenném.
Hanem hogy a fő szart nem oldották meg azóta sem. Ugyanazokban a nem működő kapcsolataikban tengődnek, nincsenek jobban, nem haladnak a testükkel, nem profi, amit csinálnak, és magyarázzák, ki mindenki hibás.
És ilyeneket írnak nekem.
KedvelésKedvelés
Én betegen, a négy napban és előtte, most már egész jó. Januárban is ez volt, hosszadalmas.
Közben a jógámon fejlesztgetek. Otthon gyakorlok jórészt és azt próbálom megérezni, melyik nap, mi az, reggel, amit érdemes, néhány összerakott gyakorlatsor és akkor azokban nézegetni a változást. Ha nem kell figyelnem a sorrendre, sokkal inkább el tudok mélyülni és könnyebben össze tudom a hatásokat hasonlítani. A légzés nyújtása izgat igazán.
Amikor nagyon átmegyek futóba (heti 10 óra mondjuk, ami részben túra), és kevés a jóga, akkor leszek beteg. Érdekes megfigyelés. Mintha elveszíteném magammal a kapcsolatot. Persze imádok futni (is).
Az olvasás, mozi, jövés-menés elég vegyes. Sok jógairodalom, a Láthatás (fejbevert), az Anatomy Trains (a test egy elég új anatómiai modellje), Hosszúlépés séta a Citadella belsejében. Hm, ahogy így leírom, fura is, hiányzik a művészet :-). Igen, most igen.
KedvelésKedvelés
Tegnap meg egész abszurdba hajlott az este. Délben jártunk egyet a kutyával, bevásároltunk, aztán volt mozi a gyerekeknek, a kerti törpés, mi megnéztük ennek a kiállításnak:
ttps://capacenter.hu/kiallitasok/golden-boundaries/
a finisszázsát a Capában (és hát ebben az épületben, a vécéjében történt ez 2007 nyarán, ó:
https://csakazolvassa.hu/2013/07/28/mondjuk-el-meg-azt-is/ ),
aztán itthon hatalmas adag rakott kel művészi összerakása, habzsi-dőzsi, a gyerekek rajzolnak, jönnek-mennek, mi meg kilencvenes évek retróestet tartunk, sorra hallgatjuk a Fekete Vonatot és Falco-klipeket, de végül David Bowie-nál kötünk ki, és minden szóba jön. De még Sabrina is volt.
KedvelésKedvelés
Új távlatok nyíltak hirtelen lakhatás terén, most feldolgozom és készülődöm. Még nem aktuális, de nemsokára. Ha összejön, akkor nagyon, nagyon jó lesz.
Évek óta ez volt az első olyan tél, hogy egyáltalán, egy egészen kicsit sem voltam beteg. Még csak egy kis nátha sem. Elégedett vagyok.
Azzal kevésbé vagyok elégedett, hogy miután újra tudok spárgázni, sajnos túltoltam és meghúzódott a spárgázós lábam, szóval most hetekig megint nem gyakorolhatom, remek. Nem véletlen, hogy nem lettem balerina. 🙂
Színház: Kartonpapa, Székesfehérváron. Nos, lehet, hogy nem klasszikus (még…), és az is, hogy nem remekmű, de azt éreztem, hogy tényleg NEKÜNK készült, a nézőknek, méghozzá sokféle nézőnek. Jó volt, megyek még egyszer. A hosszú hétvégén meg itt volt a komplett famíliám, sikerült bejutnunk a Régimódi történetre, és, habár izgultam, hogy fog-e nekik tetszeni, élvezték és nem unták. Úgy tudok örülni, amikor kitalálok egy programot, és az jól sül el.
Könyv: most Grecsó: Tánciskola, és rohadtul idegesít a főszereplő, szerintem ettől egy csomó mindent nem is veszek észre.
KedvelésKedvelés
Engem Grecsó önmaga és általában idegesít, ami nagyon anti-intellektuális álláspont és felszínes is, tehát te sokkal jobban tolod. 😀
KedvelésKedvelés
De jó a lakástéma! Rátok talált valami? Jobb lesz? Ezt eladjátok?
Grecsóval egy napon születtem, ettől érzek valami közelséget, de nem sikerült nekem még az első se végig. (Mellettem elférsz című, csak eszembe jutott)
KedvelésKedvelés
Nincs saját, és ebben a hurrikánban, ami most van a lakásokkal, nem is reméltem, hogy öt-hét éven belül átállhatok bérlésről kölcsön-visszafizetésre (a tervem a 65 éves koromra lakjak tehermentes sajátban), de most apukám kitalált egy “konstrukciót”, ami, úgy tűnik, ősszel lehetővé teszi, hogy “vegyek” (persze a tehermentesség arrébb van).
Ezt én venném egyedül, sajátom lenne.
Igazából már találtam is egyet, de sajnos még csak március van. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Drukkolok! Település ugyanaz?
KedvelésKedvelés
Igen, ugyanitt. Szeretnék maradni, akár örökre.
KedvelésKedvelés
Kihanemén:
rosszmájúskodás ne legyen,
csak nyilvános infókkal korrekt vitázni, a privátot privát sem terjesztjük, nemhogy nyilvánosan (kivéve ha bűncselekményről van szó).
az ellendrukkerkedés is gáz.
köszönet.
KedvelésKedvelés
Az én fiam! Nem is szól ezekről, csak megnézi, megírja. Ez már munka. 16 éves, épp a szigetországban múlat.
http://kapcsolj.be/post/172033903376/tarjanlorinc-somlodavid-listeningclub
KedvelésKedvelés
Remekül vagyok 🙂
Rájöttem, nincs is kevés hajam (kamaszkorom óta abban a hitben éltem, hogy de), és leszoktam a harisnyahordásról a nadrág alatt. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy télen anélkül tegyem ki a lábam otthonról. Valami megváltozott.
Megszerettem a főzést és finoman sikerülnek. Olyan ételek is vígan hemperegnek a tányéron – édeskömény, brokkoli, karfiol, kelbimbó – amit régen nem szerettem, nem kerestem.
Bicajom szervizben csücsül, ráfért a karbantartás, újult erővel csusszanhat alám.
Munkahelyi változás ráébresztett, max 2-3 évig élek még Pest megyében, aztán elköszönök innét. Amúgy sem terveztem itt megöregedni, de a fennforgások éberré és tervezgetővé tettek. Jól esik.
Lesem a naptárat, mikor megy le a “high season” melóban, és kiszabadulok kirándulni. Szenvedélyem, egyszerűen akkora örömet okoz, hogy nincsenek rá szavak. Ha kerekezéssel kombinálhatom, kész nirvána.
Alkotással, ahhoz köthető érdeklődéssel beljebb nőtt a fejem lágya. Sokáig képzeltem azt, dolgom van egy zsánerrel, és érzem, mégsincs így. Amivel viszont van, azt egyből érzem, mert magával ragad, nincs benne se megfelelési kényszer, trendkövetési szolgaság. Tojok a női kvótára, mégha az van most zászlóra tűzve is.
Újra fáj a derekam. A sok átkos ülés… rögtön érezni, ha elhanyagolom az átmozgatást.
KedvelésKedvelés
Szia Évi! 🙂
…hát igen, most látom, Nálad is vannak “törpénések”..és még lesznek is…
Örülök a sok fénynek! A fürdőablakból szoktam sütkérezni…meg a nagy ablakunkból, amibe nincs felfüzve, apró, színes, napelemes, keleti lampionka.
Igen..nos, ilyenkor, mint egy macska, csak ülök az ablakban…valamilyen teával..vagy kávéval.
Most “betegen”…de jövő héttől újra munka. Megyek takarítani a dm-be. 🙂 Várom…a köztisztes állás helyett ez jobb! Lesz idő magamra. Újra tanulok majd..s a délutánok csak az enyémek.
S a hétvégék is. Letudom hétközbe a melót. 🙂
A könyvek kapcsán az jutott eszembe, hogy: Első könyv, amit angolul olvastam, s még akkor kb. csak németül tudtam jól…se angolul, se norvégul nem nagyon…
…szóval az első könyv: Ruíz Carlos Zafón: A szél árnyéka…
varázslatos és “önbeteljesítő” lett az életembe…Főhőse: Daniel.
Ki később (a rengeteg viszontagságos év után, mire megtaláltuk egymást újra, felnőtt, érett fejjel) a barátom lett.
(Sok Daniel nevü ismerős volt már ekkorra az életembe…mind pozitív tartalmú ismeretségek kapcsolódtak ehhez a névhez! :))
Most Rudolf Steinertől A világ, a föld, és az ember c.müvét olvasom. Még sose olvastam Steinert.
Tetszik.
és gyógyulok…frissülök mint a föld..
így, tavasz táján 🙂
KedvelésKedvelés
Szia!
Köszi az élménybeszámolót!
KedvelésKedvelés
Nincs mit.
KedvelésKedvelés