Előre figyelmeztetem a posztban említett történet szereplőit (magukra fognak ismerni), továbbá azokat is, akik hasonló történeteim részesei, és még azokat is, akiknek olyannyira szigorúak a másokra vonatkozó erkölcsi normáik (vagy szerencsések a körülményeik), hogy felháborodtak például ezen a poszton (a továbbiakban: undorító, kicsinyes kispolgárok), hogy
nem kell olvasniuk, itt lenniük, senki nem kötelezi őket erre.
Ha várhatóan szarul fog érinteni az én verzióm kimondása, akkor hagyj fel ezzel a gyermekded szokással, hogy engem figyelgetsz. Ha pedig azt keresed itt, hogy mit lehet ellenem felhasználni, akkor legyél tisztában azzal, hogy téged az én nyíltságom, valójában a tények zavarnak, és veled van a probléma. Ez a fajta rosszindulatú kíváncsiság jellemgyengeség, megoldása, kezelése és következményei nem tartoznak a bloggerre, és nem is érintik az ő megéléseit, világát, döntéseit. Ha fel akarsz háborodni, ha ürügyeket keresel, fogsz is találni. A te döntésed, mit olvasol, szeretsz-e felháborodni, mihez kezdesz az itt olvasottakkal. Mindenesetre engem mulattatnak a vehemens, vádaskodó, nagy svunggal, ám gyengécske íráskészséggel megírt reakciók.
Persze az is lehet, hogy bölcs előrelátásnak gondolod, hogy szemmel tartasz – a kíváncsi szűk szeműek, továbbiakban: KSzSz-k általában ezzel magyarázzák ezt a kínos gyarlóságukat. Ne kend rám a saját saradat, és ha ezt teszed, ne várj méltányos, jó fej reakciót, majd ostotrozz azzal, hogy én vagyok az agresszív és mi ez a bánásmód.*
Most kezdődik a poszt.
Mi tagadás, már képes vagyok élvezni is. Hogy mit?
Honnan kezdjem? A sokat emlegetett skandináv attitűd kínzóan és fájdalmasan hiányzik a normálisnak tekintett viszonyainkból. Mindenestül hatalomalapú és ennek révén, ilyen értelemben erőszakos az, ahogy a közélet vagy a személyes életünk résztvevői viselkednek. Én vagyok a főnök, én vagyok a családfő, az idősebb, a nagyobb tudású, én ismerem régebb óta, nekem nagyobb a befolyásom. Vagyis, az erősebb kutya baszik. A továbbiakban: EKB, senkit ne zavarjon, hogy ez az Európai Központi bank nevének a rövidítése is.
Fontos már itt leszögeznem, mert nem csak végső tanulságnak, nagy és innovatív felismerésnek szánom, hogy a hatalmaskodók blöffölnek. Amit hatalomként használnak, az többnyire hiedelmeken alapul. Késznek elfogadott, de valójában működésképtelen erőviszonyok ezek, és nem valós hatalom. Nem olyasmi, amivel ne tudnál szembeszállni. Egyszerűen egy zseblámpa kell, és bevilágítani a mocskos sarokba. Nem félni attól, amit ott látsz. És aztán a látottaknak megfelelően cselekedni, nemet mondani, nem hagyni. És képesnek lenni itt tartani, és ha nem tartasz itt, akkor ezen dolgozni.
Ha tehát te is bedőltél, engedtél életedben EKB működésmódú embereknek, akkor igenis van eszközöd, esélyed. Ez komolyan biztató azoknak, akik azt hitték: a világ már csak ilyen, nem tehetünk semmit azok ellen, akik a hatalmat bitorolják, az öntelt, másokat kétely nélkül megszorongató basáskodók ellen és ügyeskedők ellen, akik egyébként riasztóan gyakran hivatkoznak morálra (család, polgári erkölcs, szokások, hagyomány, Isten). Az kell a szembeszálláshoz, hogy értsd, átlásd ezt a működésmódot, tudd, mit akarsz és legyen benned tudatosság és kitartás, és ezt ne minősítsd pejoratívan másokban sem (igazság bajnoka, harcol stb.).
Nehéznek tűnik, de nincs más út.
A legtöbbször Óz-effektus van: az EKB-k ijesztőek, de leginkább te tetted őket azzá a tudatodban, és ezt használják ki. A félelmet, a homályt, a tudatlanságot. Nincs valós hatalmuk, jogosultságuk, ők csak hiszik, hogy nekik több jár, de ezt senki előtt nem tudnák igazságos eszközökkel megvédeni. Ezért fontos a szó, a nyilvánosság, az el nem kenés. Ezt láttuk a közelmúlt zaklatóin is: nagy hatalmú potentát, kontra egyetlen áldozat, aki megszólal, és jól használja a nyilvánosságot. Egy pillanat alatt omlott össze az a nagy hatalom.
Az ő eszközeik: elhallgattatás, “tapintatra” felszólítás, ferdítés, pletyka, sugdolózás, mószerolás. Soha nem nyílt beszéd. Soha nem egyeztetés. Soha nem a törvény szelleme. A durva az, hogy gyakran önkéntelenül, reflektálatlanul (pofátlanul) folytatják a számukra előnyös viselkedést. Anyanyelvük a hazudozás, a maszatolás, nem ismernek mást, hamis a tudatuk. Nincs értelme vitázni velük, szembesíteni őket. Ne állj le, hogy meggyőzd őket. Nem fogják megérteni. Egyszerűen ki kell őket iktatni.
Talán pont az oly sokat szidott törvény, igazságszolgáltatás, vagy a nyilvánosság, a kiállásod fog téged megvédeni. Ettől borzasztóan félnek. Ne hidd magad tehetetlennek, mert ez az EKB-knál is nagyobb ellenséged.
Bemutatom azt az egyedfejlődési utat, amelyet én az EKB viselkedéssel való találkozásom által bejártam.
1.0 verzió (gyermek- és ifjúkor, három báty, vallási terror, bénán régies iskolai viszonyok) Az ember nem tud az EKB létezéséről, sem az EKB igazságtalan voltáról, ezért vakon teljesíti azt, amire felszólítják, amit elvárnak tőle, magára rója a feladatot, és az EKB-knek ilyenekkel a legkönnyebb. Mert ez a valaki nem jár utána, hogy hányszor verték át, hatalmaskodtak, mikor, hogyan éltek vissza a helyzetekkel, manipulálták vagy élték fel az erőforrásait, hagyták információ nélkül. Ellenben permanens rossz érzései vannak, bűntudatos (ezt gerjesztik is benne), megfosztottként viselkedik, miközben nagyon igyekszik követni a szabályokat, elvárásokat, és ettől kimerült. Azt mondják neked, igazat kell mondanod, azzal zsarolnak, hogy milyen kislány az olyan, aki, hogy elkárhozol, vagy az ún. közmorállal (“egy normális ember!”), hogy megtedd azt, ami egyedül az ő érdekük. Ebben a szakaszban nem is tudod, mit tesznek veled, sem azt, hogy ez miért gond, és semmi esélyed ellentartani. Sokan egész életükben így élnek, tehát nem jutnak túl az 1.0-n.
2.0 Tudatos, intellektuális fiatalok stációja. Túl sokáig voltál jó. A nyomás kicsapja a fedelet, robbansz. Már dereng valami, hogy az EKB a rovásodra megy, ez nem normális így, ez igazságtalan. Ebből annyi lesz, hogy puffogva engedsz az erőnek, sunyiban cigizel, szabályokat hágsz át, de egyre gyakrabban töröd a fejed azon, hogy hogyan lehetne másképp. Van, hogy indulatosan fantáziálsz a bosszúról.
3.0 Már teljesen átlátod az EKB működését és problematikus voltát, de nagyon sok érzelmi energiád megy el arra, hogy több-kevesebb sikerrel szembeszállj. Aki itt tart, gyakran hiszi azt, hogy ez a megértés és a végső állapot: már tudod, már nem hagyod. Ilyenkor a leggyakoribb, hogy nagyon szenvedsz a velük való érintkezéstől, vagy bármikor, amikor találkozol a viselkedésük hatásaival. Félsz, menekülsz, tulajdonképpen azért, mert helyettük is szégyelled magad. Előfordul a visszacsúszás is az előző szakaszba. Sokat túlórázol, például, nem szerződsz írásban, elhiszed a szóbeli ígéreteket, nem kérsz kauciót stb.
4.0 Már a szemed se rebben, ezt a fázist szívesen nevezném el Bajusz Orsolyáról. Áthat annak a megkönnyebbülése és, igen: derűje, hogy engem többet nem fognak szorongatni, ugráltatni, rávenni semmire olyanok, akik semmibe veszik az érdekeimet. Mersz olyan lenni, amiről korábban azt hitted, önzés és gonoszság, mert ezt tanították neked, hogy megakadályozzanak a magadért való kiállásban. Mered a a saját érdekeidet követni, nem vállalni önfeláldozást, plusz munkát, nem megbízni akárkiben, nem azonnal és igennel válaszolni bárkinek. Már rég túlvagy azon, hogy jaj, de jó, hogy akar tőled valamit, szóba áll veled, és neked a max kedvességet, előzékenységet kell hoznod. Megerősödtél, megértetted, mi zajlik, és nem vagy hajlandó helyettük szégyenkezni. Ekkorra már megszoktad a tudatot: igen, ők ezt csinálják, képesek rá, és nem démonizálod őket, hiszen látod, nagyon sokan vannak, normálisnak számít, amit tesznek, “ők is emberek”. Nem, nem fogják megérteni. Nincs benned gyűlölet, nem mondasz nagymonológokat, nem meséled mindenkinek, hogy ú, milyen szemetek. Egyszerűen nem engedsz nekik. Tudod és képviseled a jogaidat. Nemet mondasz, ha használnának.
4.0 frissített verzió, és újabban már ez van minálunk, és G. nagyon sokat segített, hogy itt tartsak
Amikor már élvezed azt, hogy valaki a saját kisszerű játékaiban, gyanakvásaiban hogyan vergődik, hogyan teszi tönkre ezzel a saját életét, és mennyire nem fog semmire menni, mert emberére akadt. Az EKB emberek a demokratikus, egyenlő normák közt mindig ásatagok, ügyetlenek, nevetségesek. Ott nincs tekintélyelv meg hatalmaskodás.
Na, ez történt velem tegnap. Hivatalos aktuson kellett jelen lennem mint az ügyben érintett személynek. Jelen volt a hatóságon kívül egy, az ügyben semmilyen tekintetben nem érdekelt személy, régi szereplő, aki viszont végtelenül jogosultnak hiszi magát. Mások viszont, az ő hozzátartozói nagyon visszaélősen követelik azt, ami nekik jár.
Fel kellett mérni, mi van a lakásban. Javak, részben kiürítve. A lakáshoz engem érzések, emlékek kötöttek. Álltam az ablaknál, elgondolkodtam, míg hosszasan szemléztek. Nem éltem itt, de sokat voltam itt. Fogtam egy kisseprűt, összehúztam a száradó szobanövények hullott leveleit, ahogy máskor is. Kidobtam a szemetet, ehhez zacskót vettem ki a kredencből.
És akkor észrevettem, hogy jön utánam a nő. Hogy az van a fejében, hogy én mit csinálok a konyhában. Ahogy a saját projekciója, gyanakvása, beidegződései vezetik. Ahogy szemmel tart. És akkor már mosolyogtam: leesett a tantusz. Haláli volt. És akkor elkezdtem cukkolni ezzel, és őszintén mulatni rajta. Hiszen semmilyen hatalma nincsen, semmit nem is fog elérni ezzel, csak magát idegesíti. Még valamit kidobtam, és ő utánam jött és belenézett a szemetesbe. Jajj, repestem. Akkor két szobával odébb mentem. Akkor felszólított, hogy lehetőleg ott legyek, ahol a többiek. Akkor megkérdeztem, hogy már miért tenném és ő milyen alapon kér bármire. Mire gondol? Pisilni szabad? Aztán még egyszer rám szólt, hogy mit csináljak. De én nem csináltam azt, mert neki nincs ehhez joga. Úgyis el van ez már baszva, hadd szóljon.
Ilyenkor az ember kimegy, szép komótosan, hosszan kutat a kabátzsebében zsepiért. Tesz egy kört a fürdőszoba felé, ott is kinéz az ablakon. Kimegy a bicikliért, nem bánja, mi zajlik bent eközben. Pontosan tudja, hogy a másik ugrik, de tehetetlen, és csak vergődik a saját fantáziáival. Azt, amire képesnek hiszi a másikat. (Konkrétan: lopással gyanúsítja. Eközben neki nincs semmilyen alapja, joga, hogy ott eljárjon, nem ő az örökös, ez fontos. A többi jellemzés a tetteiről, a múltról most nem számít.)
Vajon rájött, hogy cukkolom? És arra, hogy hiába tartott szemmel…?
Jaj, de meg vagytok mindig lepve, ha elér titeket a tetteitek következménye…
*
Az EKB stációiban nagyon nehéz tisztának maradni, nem csúszni bele gyűlöletekbe, nem ragadni indulatos, mindent másokra fogó viselkedésmódokba, amelynek szomorú példáit egynémely itt felvérteződő, később önállósodó kommentelő életútján láthatjuk.
Két esteben van valós hatalmuk EKB-éknek:
- ha te szeretnél olyat, ami irreális, nem jár, ügyeskedés, ez nem az ő hatalmuk miatt nem sikerül, hanem a te jogosulatlanságod miatt, szóval csakis igaz ügyekben lehetsz kemény, ezt ne feledd (és nagyon ritkán szubjektív értelmezés kérdése az, hogy mi az igaz ügy)
- ha végtelenül korruptak, taktikusak, lefizetik a bírót, ilyesmi.
De EKB-ék a legtöbb esetben alábecsülnek téged, és elég a tudatosság és a józan ész. Vagy hogy egy kicsit okosabb, alaposabb vagy, tudod a jogszabályt, nem félsz.
És hogy nem tiszteled a tabuikat, nem hallgatsz azért, hogy ők tovább ringatózhassanak a jóemberség zsongító tudatában. A szó, a kimondás, a nem-hallgatás…!
Én azzal is megtöröm ezt a működésmódot, hogy nyilvánossá teszem az álláspontomat: nem hallgatom el az igazságot a húzásaikról, elemzem a viselkedésüket és bemutatom a hatalmaskodás törvényszerűségeit. 2012-ben, a blog indulásakor ez volt az egyik fő motivációm, hogy elmeséljem a a történeteimet.
* egynémely kommentelő, illetve e-mailes zaklató figyelmébe
Kedves fórumozók! Érdemes volt végigrágni magatokat ezen a poszton? Volt olyan pont, mondat, amit értettetek?
:DDDDDDDD
csak az olvassa. én szóltam 
Ezt most nagyon köszönöm. A 3.0 verziónál tartok, de pont jókor jött ez a bejegyzés – 4.0 következik.
KedvelésKedvelés
Szintén 3.0.
Az a korszak, mikor ráébredek, hogy senki sem fogja elismerni, ha valaha bántott. Emiatt előfordul, hogy dühös vagyok.
Btw. a bejegyzés harmadik harmada pofaleesős.
KedvelésKedvelés
Történetek jutnak eszembe, évtizedekkel ezelőttről is. Akkoriban a 2.0 fázis rendszerint kimaradt, főleg nőknél. Belecsúsztak annyira a 3.0-ba, hogy tudták, lázadni kellene, de úgy érezték, lehetetlen és nem is lázadtak. “Mikecs Anna: Altató. Gerlóczy Márton regénye” – ez a címe az idén megjelent könyvnek. Ebben tökéletesen le van írva, mi a külső kontroll nyomása, az alávetettség, döntésképtelenség, főleg a családon belül. Nem is akármilyen család – mindenki a saját, eredeti nevén szerepel a könyvben. A másik eset, amikor a 2.0 fázis uralkodik el valakin, értelmetlen döntéseket hoz és ide-oda rángatja ezzel a tőle függőket, ez Rakovszky új könyvében, a Céliában van megírva. (Mindenből ezt olvasom ki?) (Ez a bejegyzés amúgy egy self-help könyvre való tanulságot tartalmaz, köszönjük!)
KedvelésKedvelés
De éppen ez az. Az ilyen EKB személyek akkor is ott tudnak lenni a hivatalos eseményen, ha semmi hivatalos joguk nincs rá. Megoldják. Azért adódik a kérdés, ha nincs benne a képletben akkor MAFKO? Vagyis mi a fa.zt keresett ott? A habitusát, motivációját értem, de hatósági szinten nem, ha egyszer nem érdekelt fél.
Lopni. Aha, éppen most. Meg egyáltalán. Meg kitől is? Nem látnak az egójuktól.
KedvelésKedvelés
Neki volt kulcsa, rokona (talán meghataélmazottja) az érdekeltnek, aki külföldön él. De joga ettől nem lett.
a hatóságnak mindegy, ki engedi be.
KedvelésKedvelés
Értem is, meg nem is. Szörnyen viselkedett az, aki téged ellenőrzött, a régi szereplő, bár nem értem igazán, ez milyen helyzet is volt. De miért mentél bele, nekem ez furcsa. Cukkoltad? Oké, ez szembesítés, de nem annyira oké mégsem. Mert ezzel az ő szintjére léptél. Sok mindenben igazad van, de mégis. Nem tudom, talán… na, igen, én mit csináltam volna… önkéntelenül is elgondolkodtam rajta. Meg ne haragudj ezért. Biztos megkérdeztem volna, miért ellenőriz, mit feltételez. Lopást? Mi az oka ennek? Hogy gondolja? Nem is volt jogosan ott, ez tény. Akkor meg pof. bef. Rövidre zárni. Esetleg ossza meg a kétségeit a hatósággal, de ne tegye ezt veled, és főleg ne a partvonalról.
KedvelésKedvelés
Pont annyit írtam, amennyit erről közölni akarok, nem fontosak a részletek, a dinamika a fontos, és az pontosan kiderül a posztból. Úgy van megírva.
Mibe mentem én bele? Egy hivatalos eljárásba, amelyben érdekelt vagyok? Kellett. Mint magánember, csak azokkal érintkezem, akik jó fejek és szeretnek, akikben bízom, akiktől jó jön az életembe (ez volt a fő cél a bloggerséggel, a kötetlen munkaidővel, a családommal való elhatárolódásban). De itt nem kerülhettem el.
Neki nem volt ott keresnivalója.
Szerintem teljesen okés a cukkolás. Erőszakmentes, magával szembesíti, sétálgat, kicsit kardiózik, röhejessé válik. Magának csinálja. Nekem nem kerül semmibe.
Úgy gondolja, hogy hihetetlenül anyagias, mohó, és ezt projektálja. Továbbá rossz a lelkiismerete.
Oké, átadom neki, hogy megírtad, hogy mit csináljon. 🙂
KedvelésKedvelés
Azt értem, hogy te nem csináltad volna, ebből pedig az következik, hogy nem csinálod a saját életedben. Nem is te írsz megerősítő blogot, posztot a 4.0+ állapotról. Hiszen idáig el kell jutni, hogy ha csak simán ellentartasz, szembesíted mindenféle ártó szándék és károkozás nélkül a másikat önmagával, akkor ne érezd magad gonosznak. És persze át kell definiálni a téves értelmezéseket, tisztázni, mit jelent a gonoszság, mi a károkozás, és világosan látni, mi zajlik valójában. (Konkrétan az, hogy a gyerekeimtől megpróbálják ügyeskedéssel, sumákolással elvenni, ami jár nekik.)
Pont azt írom, hogy (kínomban, nyilván) ott tartok, hogy a szembeszállás finom (vagy erősebb, mert másik áskálódó ellen máshogy, törvényesen, ám drasztikusan léptem fel) eszközeinek már tudok örülni is a sok szégyen, megfosztottság-megalázottság-élmény után. Hát már miért ne mászkálhatnék egy lakásban, ha úgy van kedvem?
Van bennem egy egészséges, kicsit cinikus önzés, ebben az az érdekes, hogy nagyon gonosznak tűnik így, de a többség, a nem tönkretettek eleve innen indultak. Én meg, aki a gondolataimat is kínlódva cenzúráztam, emésztettem magam minden szarért, mások bűneiért, soha nem puskáztam, protekcióztam, ötven forintról is számlát adtam stb., átélem végre, kissé csodálkozva, hogy már nem félek, és tudom, erősebb, okosabb és tisztább vagyok, semmiféle bűntudatom nincs. Felszabadító.
KedvelésKedvelés
Ja, értem, hagyatéki szemle volt. Bocs, de másodikra már egészen másképp látom ezt.
Hagyatéki szemlén nagyon nem oké leszakadni a többiektől és “ászkálni a lakásban” Nem illik, ez van. Senki nem csinálja, különösen ott, ahol sok a tárgyi dolog.
Írod, hogy javak. Valamiért megütött ez a szó ebben a szövegben, mintha ki is lógna, aztán a sztorin elgondolkodva rájöttem, mi a bajom.
Nekem az jön le, hogy a “javak” a bajod, hogy esetleg osztozni kell rajta, ez nem tetszik. Ezért bosszúból felcukkoltad azt a valakit, aki elég hülye volt belemenni az ócska játszmába. Aki ad magára, nem csinál ilyet. Végigvárja a hagyatéki leltárt és nem cirkuszol meg kardióztatja a másik hülyét. Hatósági eljárásban amúgy sem veheti el senki a gyerekeidtől, ami jár. Te viselkedtél szörnyen.
Basszus, Magyarország, mint valami gyűlöletgyár…
Meg fogsz sértődni, de mindegy is, én itt úgyse fogok olvasni, benéztem ezt a blogot. Specifikus kutatást csinálunk, ehhez olvasunk feminista és más blogokat. De itt azt látom, hogy bolond és agresszív vagy és nagyon tolod a cuccot. Tényleg rendesen tönkrelehetsz. Na, mindegy, szasz.
KedvelésKedvelés
sajnálom, hogy “szörnyen viselkedtem”, remélem, kihevered
görényeknek ez jár
én ki mertem menni a lakásból a bringa miatt, érdekes…
KedvelésKedvelés
A blogger, akinek a blogjára kattintottál, elmond egy történetet, és abban azt állítja: nem ő a hunyó. Ez a keret. Tényleg nem érted?
Miért olvas szöveget az, aki nem érti, hogy azt hogy kell?
Mit akarsz itt, ha ezt a kiindulópontot nem hiszed el? (én nem akarom, hogy elhidd, én azt nem értem, mit akarsz, mit erősködsz)
Az történt, hogy gusztustalanul és tudatlanul mászol bele személyes részletekbe, ami nem a poszt lényege. Tuti fogalmad sincs róla, mi ez, mi az előzmény, ki az érdekelt, mi a törvény. És persze ítélsz. Nagyon okos vagy. 😀
És sokan is vagy. És próbálod a hangulatot kelteni.
KedvelésKedvelés
ó, jaj, most mi lesz?
akkor vissza az egész, nem ér se a megélés, se a blog, se az igazságom
gecirokonok is mennybe mennek
Megmondtad A Tutit
KedvelésKedvelés
Nem azt akarja mondani, hogy ő nem merne egy ilyen helyzetben hasonlóképp viselkedni, és csak magában puffogna?
Csak ilyen bénán írja?
Szerintem elég sokan vannak, akik ettől idegesek. Jó lenne erősnek, tudatosnak lenni, szemükbe röhögni. De nekik nem menne.
Megfosztottság. Jó szó.
KedvelésKedvelés
nemtommitakar.
csak erőltetetten nyomja különböző neveken, hatalmas szakértője ő az én életemnek, és iszonyúan fontoskodik.
rengeteg ideje van.
és ízléstelenül pletykaéhes, azt keresi itt.
rólam bármit készséggel elhisz, hát persze.
vagy összekombinál.
KedvelésKedvelés
(Konkrétan az, hogy a gyerekeimtől megpróbálják ügyeskedéssel, sumákolással elvenni, ami jár nekik.)
Kedves Éva, Önnek egy gyereke van Tamástól, Lőrinc. Ne használjon többesszámot tehát. A más apától született gyerekei automatikusan nem örökölnek az első élettársától.
KedvelésKedvelés
Ú, tényleg!
Kösz, hogy szólsz!
Összekevertem a dolgokat!
Most már minden világos.
(Te hülye vagy?)
És ha ennyire ostoba és aljas vagy, szerinted javít valamit a helyzeten, ha “Kedves Éva” és magázódás módon vagy kulturált, és úgy írsz förtelmes hazugságokat?
Miközben a témákhoz sincs semmi közöd?
Hogy ne röhögjelek ki, te lihegő szerencsétlen?
KedvelésKedvelés
A reakcióm önmagáért beszél.
Nemsokára jön értem az inkvizíció.
Tilos az életemet élnem, a saját dolgaimról tudnom, és semmi közöm se a gyerekeim apjához, se a gyerekeimhez, MERT ÉN GONOSZ VAGYOK.
Húzzam meg magam.
Bámulatos, milyen mohó, kíváncsi és tudatlan vagy. Hogy egy pillanatra fel se tételezed, hogy te vagy az, aki nem tudsz valamit, vagy akinek nincsen joga, igazolható érdeke belepofázni.
És azt reméled, a magázódás majd elfedi a jól ismert stílusodat.
(a többieknek: csak e néven vagy tíz álneves e-mailt írt az a jellemdús fasz, okoskodik, kombinál, hazudozik, gyilkossággal vádol és fenyeget, de van sok más álneve is)
KedvelésKedvelés
Kedves Éva. Az ön olvasói és barátai annyi dokumentumot küldtek önről, ami megdöbbentő és bőven elég. Ön rugdosódik a tömegközlekedésen, uszít az interneten, és a bíróságok is jól ismerik különféle ügyekből. Értesültünk a pszichés státusáról is. Önnek nehéz dolga lesz, bármi is legyen az. Őszintén meglepett, milyen nagy bajban van. Elkél a segítség, ezt csak sejtettük idáig. Ide írtam, mert letiltottam, de nincs is már mit beszélni, meg vagyunk döbbenve és meg vagyunk könnyebbülve.
KedvelésKedvelés
De miért írod ezt meg nekem? Nem jó egy ilyen nőt messziről elkerülni, nemhogy ENNYIT foglalkozni vele?
És most mi lesz? Jaj, jaj, de félek…
Vesztettél, bedőlt a hazugság-konstrukciód, bebuktál, de nincs annyi eszed, se eleganciád, hogy ezt belásd.
Mi ez az elegáns “mi”? Királyi többes?
get a life
KedvelésKedvelés
Letilt, de azért írni akar nekem. Ki érti ezt?
Te szerelmes vagy belém.
KedvelésKedvelés
Elég árulkodó egy ellentmondás. Szeretne abban a helyzetben lenni, hogy ne érdekeld. De érdekled. Nagyon is.
KedvelésKedvelés
Az e-mailt meg nem találták még fel, mit van mit tenni.
KedvelésKedvelés
“annyi dokumentumot”
:DDDD
“olvasói és barátai”
:DDDDDDDDDDDDDDDDDDD
mire elég? 🙂
KedvelésKedvelés
Erdekes. Amikor kiderul mennyire fogalmad nincs arrol amirol okoskodsz (nem az az ugy), akkor jon az apokaliptikus es erosen kamuszagu vadaskodas.
Nyilvan ha ekkora szakerto vagy, tudod, hogy Evat megtamadtak. Az irasai miatt, ahogy te is.
Undorito vagy
KedvelésKedvelés
Igen, és még a teátrális búcsú, letiltás… Persze itt les azóta is, ahogy évek óta.
Egy nő amúgy.
Nem bírja elviselni a blogot, nincs saját élete. Muszáj volt kitalálni ezt a szörnyű nagy lajstromot, épül már a Maginot-vonal, összeült a G8, rögtönítél a hágai bíróság!
KedvelésKedvelés
Akarki is az, teljesen beteg. Csak amulok.
KedvelésKedvelés
ugyanő, ezer néven, naponta ontja és “megbeszéli a többiekkel”
komoly szervezet alakult, meglesz a leszámolás! :DDDDD
mindig kanyarogva érvel, tereli a szót, sejtet, sugall, célozgat, összevissza ontja a vádakat, és mindig gyáván, álnéven, mert tudja, hogy égő
de azt is rám keni
és nagyon bénácskán hazudik
KedvelésKedvelés
és tök érdektelen, veszélytelen, jelentéktelen, sóvár, lemaradt, irigy, persze
de az nem azt jelenti, hogy nem elítélendő
hogy rendben van
én ezért így reagálok
KedvelésKedvelés
ugye milyen szar megkapni ezt az arcodba?
rögtön ráfogod, hogy én írtam, mert mást nem tudsz erre.
“ti” sokan vagytok! de én egyedül! mindenki elhagyott, mert kiismert!
:DDDDDD
gyáva, sunyi szarok
(válasz érkezett, ismét új álnéven)
KedvelésKedvelés
ja, hogy en vagyok te
nem o az, aki szaz neven adja ki magat tomegnek???
istenkem
KedvelésKedvelés
Annyira irritál az óvodás szinted itt.
KedvelésKedvelés
királyi többes
KedvelésKedvelés
Három gyerekem van, és a két kisebbtől is megpróbálták elvenni, ami az övék.
Tamás, TAMÁS…
KedvelésKedvelés
Én a 3.0-ban leledzem, kacsintgatva 4.0 felé. Sajnos a felismerés egyelőre tehetetlen dühvel tölt el időnként, mert ha próbálok 4.0 szerint viszonyulni iszonyatos mocskolódás, gátlástalan hazudozás a jusson. Próbálom tartani magam, nem áldozatul esni a játszmáiknak, cinkoskodásuknak. Iszonyú nehéz. Összeszokott munkahelyi “kollektíva” az én EKB-m, akikkel szemben többnyire széllel szemben pisálok. Tudjátok, ma nekem-holnap neked alapon támogatják egymást az EKB-ban. Én meg ufó vagyok, mert mertem azt gondolni naivan, hogy a következetes és kitartó tisztességem előbb-utóbb tisztulást hoz. Kis hülye, aki azt hiszi, a jó példa is lehet ragadós. Azonban keserű tapasztalat, hogy a nagy többség szívesebben csatlakozik az EKB-hoz. Valami egészen elképesztő, hogy emberek milyen nagy tömege képes hazugságokkal azonosulni, hogy piti előnyökhöz jussanak. és amikor nem csatlakozom, akkor főnökasszonyom haragosan azt mondja, na én innen levettem rólad a kezem. Azt gondolnám, nem szorulok gyámolításra, az én védelmezőm az egyenes gerincem, tiszta lelkiismeretem. De nem…. Folyton belelóg a kezem a bilibe, pedig trenírozom magam az érzéketlenségre a dolgaikkal szemben, és hogy akkor is a saját értékrendemet fogom követni, ha ezek akár ki is közösítenek.
KedvelésKedvelés
Igen, bejárós munkahely nélkül, megbízásokkal nincs ilyen helyzet. Tényleg könnyebb. Ezért “sincs munkám”.
Becsüllek a bátorságodért. Gondolkodtál már munkahelyváltáson?
KedvelésKedvelés
Köszönöm, hogy megalkottad az EKB fogalmát. Könnyebb így felismerni, hogy mi történik. Az jutott eszembe, mikor kezdő tanár koromban az idősebb kollégák a gyerekekkel együtt röhögtek rajtam.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, gondolkodtam, de mindig arra jutottam, hogy máshol sem jobb a helyzet EKB-téren. A munkámat meg szeretem. Itt legalább már kiismertem az egyes személyeket, teljesen ki tudom számítani a reakcióikat egyesével és falkában is. 🙂 Meg nem is akarok megfutamodni. Néha egészen szórakoztató is tud lenni. (azért nekem még ez a ritkább) Komolyan olyan néha a cég, hogy érdemes lenne szappanoperát forgatni róla.
KedvelésKedvelés
Értem. Nekem megváltás volt, extrém módon nem bírom az akoljelleget, védelmező funkcióit sem igénylem, hát még a hierarchiát, erőalapú működést, a helyi hagyományokat, az elrontott életeket és jeleiket naponta, közelről látni, a megalkuvásokat… brrr.
Viszont egy kevés (még egy kevés) diplomácia, eszükön túljárás segíthet talán, hogy bele se törj, egyenes gerincű is maradj, de le tudd szarni jobban.
KedvelésKedvelés
4.0, hála az égnek, végre. de mennyi sírás és dühöngés és rettegés volt, mire megtanultam… egy emberen, férjtől elválásban, és egész jól megy már, sokféle helyzetben. vele annyira durva volt, úgy megedződtem, hogy már az ingerküszöbömet sem éri el a mások próbálkozása, fel sem merül, hogy vitázzunk, ki az erősebb (én). azon nagyon tudok röhögni, amikor bepróbálkozik, mert ő nem vette észre a változást (mikor erre rájöttem, hogy ugyanazt nyomatja, csak rólam már lepereg, megdöbbentem. azt hittem lesz valami változás felőle is. naná, hogy nincs) viszont én nem tudok mindig teljesen őszintén nevetni, mert van az az EKB helyzet köztünk, amikor sajna több hatalma van, és az pedig a közös gyerekeink. hiába rajtam már nem talál fogást, lendületből még próbálkozik, és az ő bántásukkal próbál engem is bántani. az mondjuk nem tűnik fel neki, hogy a) célt nem ér, mert nekem nem fáj b) a gyereknek viszont kurvára fáj. legalja. nem gondoltam, hogy ilyen is történni fog köztünk. és természetesen azt gondolja, hogy én manipulálom őket (lásd elidegenítés…), és azért rossz a kapcsolatuk. én meg tehetetlen vagyok. vagy rájön magától, hogy nem kéne a gyerekeket beáldozni a bántásom oltárán, vagy? nem tudom. ettől függetlenül, erős maradtam, de abba majdnem beletörök, újra és újra, ahogy kínozza a gyerekeket.
KedvelésKedvelés
Igen, ismerős jelenség. Válásunk után exem nagyon sokáig “gyilkolt” engem, de számomra is meglepő módon egyik napról a másikra már tudott rám hatni. És akkor jöttek szegény gyerekek. Rajtuk keresztül bánt. Folyton beléjük köt, alpári stílusban mocskol engem nekik, amitől persze a gyerekek nagyon szenvednek. Dühösek, olyan is volt, hogy már majdnem nekimentek az apjuknak. És igen, a gyerekek valóban nem szeretik az apjukat, sőt, és ennek nyilván az én viselkedésem az oka. Vagy mégsem? (jé, ez inkább a PAS-hoz kapcsolódik, bocsánat)
KedvelésKedvelés
Pont most, egy nagy családi balhézás kapcsán jutottam el a 4.0-ig, bár eddig nem tudtam, hogy így hívják. Nagyon érdekes érzés, a felismerés, ahogy rájöttem, hogy engem ez már nem érdekel, nem hat meg. Ahogy hideg fejjel tudom nézni a szokásos játszmázást, érzelmi zsarolást, meg a többit, és megszületett bennem egy mély nyugalom és az az érzés, hogy már soha többé nem lesz olyan semmi, mint volt, hogy tényleg lepereg rólam. Gondolkoztam rajta, mi juttatott át ezen a határon, de nem tudom. De most jó így, dacára annak, hogy tudom, bőven sok bepróbálkozás lesz még, sírás, zsarolás, meg az összes.
KedvelésKedvelés
Talán az idő, az érés, megerősödés miatt. Az az érdekes, hogy ha valaki nem akar rögeszmékbe, játszmákba ragadni, ha ez nem erős lélektani érdeke, akkor spontánul is beheged a múlt, nem kell akarni, terápiázni. Csak általában gyógyulásképesnek lenni. Hány év telt el?
KedvelésKedvelés
Hát, egy egész élet:-) Nekem még van esélyem. 41 éves koromra eljutottam olyan felismerésekig, amikre sokan öregkorukra sem fognak. Vagy nem mernek. Vagy ki tudja, ezek már nem az én démonjaim és nem hagyom, hogy rám tolják őket.
KedvelésKedvelik 1 személy
Helyzetfüggő, mikor járok a 3., illetve a 4. stációban. A harmadikban még nincs ott az a magabiztosság, amit otthonosan meg tudok idézni, ha szükséges. Ez főleg amiatt van, mert nem ismerem eléggé a lehetőségeimet, abban a szakterületben valóban laikusnak számítok. Mondjuk az elméleti háttérnek utána lehet járni, bele lehet magamat ásni (igazi szakértő nem lesz belőlem, de nem is kell), a fellépés és a merés az, ami viszont gyakorlásra szorul. Afféle lelki tréningre van szükségem, hogy legközelebb is meg merjek szólalni, ki merjek állni az igazamért.
A negyediket megtapasztalni – főnök irritáló, velünk lekezelő barátját higgadtan a helyére tenni – újszerű élmény volt. Inkább utólag, mások reakciójából mértem le, mit vittem véghez. Akkor és ott csak tettem, amit helyesnek és biztosnak éreztem.
A negyediken túliba viszont nem vágyom. Annyira se szeretnék törődni a hatalmaskodóval, hogy élvezzem a nyomorát. Ha élvezném, az olyan, mintha érdekelne, foglalkoznék vele. Mintha szép csendesen feléje helyezném magam, és innét könnyen eltelnék a saját nagyszerűségemmel – én már eme helyzet felett állok, próbálkozz csak a szokott trükkjeiddel, izzadj, csikorgasd a fogad, nem érhetsz nyomomba, nem érhetsz el hozzám, nem tudsz raktam fogódzót találni, többé már nem, ó, de nevetséges az egész, amit csinálsz – erre a piedesztálra nem vágyom. A józanságomat többre értékelem efféle elégtétellel vegyes diadalnál.
KedvelésKedvelés
De hiszen foglalkozol vele, érdekel. Hosszan írsz róla. Az nem jön ki lélektanilag, hogy az életünk szereplője nyomaszt, offenzívát folytat, kavar, de minket nem érdekel. Ez egy felvett póz, elkerülő magatartás, önáltatás, és gyávaságot takar.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: “én nem foglalkozom vele” | csak az olvassa — én szóltam
Ezt fejezzétek be, hogy ide jártok pletykáért, kóstolgatni, reakciót kicsikarni, meg a feszültségért.
Ennyire nem unatkozhattok, ekkora lúzerség és külső tengely nincs.
Nem lehet megmagyarázni, hogy ez rendben van, hogy miattam jogos. annyira átlátszóan agresszív, rosszakaratú, inadekvát és hazug, olyan és olyan nevetséges hévvel védelmezitek azokat, akik tehetségtelenebbek, rondábbak vagy megtámadtak, hogy senki nem veszi be.
Ez egy intellektuális, megerősödést szolgáló blog, egészséges, kereső, nyitott elméknek, őszinte embereknek, akik nem félnek az igazságtól, és nem másokon vezetik le a feszültséget. Nem véletlen, hogy ez a címe.
Pletyózni, hírekre vadászni, napi híreken fejcsóválni, bennfenteskedni, hazudozni, kórusban hörögni azon, aki többre vitte, kövérséget és lustaságot megideologizálni, hatdik cés ützemmódban uszulni, érzelmileg zsarolva lenni menjetek máshová.
Ez a blog nem erre való.
Gumiszoba nyilván megkeres, ha szeretne valamit mondani. Nekem nem lehet üzengetni, én nem lesek.
KedvelésKedvelés
azért nevezed így a testemet, meg degradálod a művész urat, bármit, mert gyűlölsz és fájdalmat akarsz okozni, hogy én se örüljek neki
és azért gyűlölsz, mert irigyelsz, mert lemaradtnak érzed magad
és ugyanezért prörögsz körülöttem folyton
látod te, amit látsz
elárulnak a túlagresszív, valóságot nem fedő szavaid
te SEMMIT a testedből nem hoztál ki, unod, utálod az életedet, az embereket benne, a munkádat
keserű, csalódott, unatkozó és lemaradt vagy, gyengécske stílusban, akinek a szavaira nem kíváncsiak, bár nagy formátumnak hiszi magát
másokat hibáztatasz, amiért nem jött össze az élet
pedig te basztad el
és baszod tovább
nem tudok segíteni.
KedvelésKedvelés
ha nem irigyelnél, akkor leszarnál
nem bizonygatnád, hogy nem is töltesz velem sok időt
hogy nincs rajtam mit irigyelni
odít rólad
meg hogy sokan vagy és szervezetten viszitek a híreket és lesz valami
nem kamuznál fájdalomokozási céllal
nem firtatnád az anyagiakat
KedvelésKedvelés
Áhh! Ugyan. Csak néha benéz. :DDDDDD
KedvelésKedvelés
És ez persze rendben lenne, hiszen a blogom izgalmas, ő meg az a fajta, akinek kell a hír, a téma, a jó mondat, mert egyedül nem megy. Csak hát ő vádol azzal, hogy én lesem őt, és ő dehogy. Meg írt nemolvassa.hu durcás tárgymegjeöléssel gúnyos e-mailt.
KedvelésKedvelés
Jaaaaj, hát nekem csak most esett le, hogy mi az a kis sor ott fent! 😀
KedvelésKedvelés
annyira gusztustalan az egész irigy vádaskodás
KedvelésKedvelés
ez a dec. 12-iki
én nem tudom, de valahogy elégtétel is ez a nagy koslatás, tagadás, fontoskodás, kavarás, álneveskedés
hogy nem bírnak megnyugodni 🙂
KedvelésKedvelés
Most megint sok az acsargó, katasztrofaturista komment, egy-két elszánt, évek óta ólálkodó, megnyugodni nem bíró “csalódott”, leszerepelt rajongó termése.
Ezért leszögezem, hogy a blogger arról ír, olyan elv, esztétika, norma, cél jegyében, amilyet jónak lát. Azokat a történeteit idézi fel, annak “üzen” (vagy épp nem), úgy reagál, olyan állapotot tart eredményesnek, bemutatandónak, és az olyan helyzetekben mosolyodik el, amikor csak akar. Ehhez nem kér, nem vár helyeslést, jóváhagyást, és ez neki joga.
Fura, hogy ezt írom, de még furább, hogy kétségbe vonják.
Te meg értelmezed, ahogy akarod. Vagy elmész mást olvasni, netán jobbat írni. Nem várok el semmit, csak az volna a minimum, hogy nem akarsz bosszút állni meg zaklatni.
Egy biztos: nagyon érdekesnek találjátok, nem bírtok mellette elmenni, és ez az, ami igazi elégtétel.
KedvelésKedvelés
az a te bajod, kedves zaklatóm, hogy nincs stílusod, bátorságod, ötleted, lehetőséged élni.
és az élet, bizony, elment.
és ezért nézegetsz engem, az én javaimat, és ezért magyarázod, hogy az enyém nem is jó, sőt, magyarázol bele minden rosszat.
itt van minden, amiről lemaradtál.
KedvelésKedvelés
“tégla”
Ez a legviccesebb.
Ha nem is volna pondrószerű, amellett óvodás viselkedés árulkodni, szart keverni, akkor is: egy nyilvános blogon, illetve a bárki-jöhet edzésekről milyen titkokat lehetne jelenteni?
Mire kéne vigyáznom?
KedvelésKedvelés
Én ugyen nem bizonygatom senkinek, hogy miért van igazam a legszigorúbb erkölcsi mércék szerint is, már csak azért sem, mert az összes zaklató kommentelő csakis azért provokál, illetve magyaráztatna, hogy kiszedje belőlem a részleteket. Kis kíváncsiak.
Én meg röhögök rajtuk.
Nem érdemes ezt a blogot ilyen elkötelezetten, elmélyülten olvasni, ha nem hiszel a beszélőnek, nem fogadod el a szemszögét, értelmezési keretét. Annyi értelmes fealadtod lehetne! A pompás, sikeres életed, készülődés a karácsonyra, az értelmes munkád, a sport, a szeretteid… mert TÉGED BEZZEG szeretnek… 🙂
Vagy egy jó terápia.
Volt itt a blogon egy Család ellen nincs orvosság című poszt, abban világosan leírtam mindent.
KedvelésKedvelés
Azt hiszem en mar ugy alulrol bizergalom a 4.0 -at, bar a frissitett verzioval is ismerkedem neha, es elsore tenyleg felszabadito. De aztan meg jon a belenevelt buntudat, amitol olyan rohadt nehez megszabadulni, hogy talan soha nem is sikerul, a tulparazas, onelemezgetes, hogy akkor most lehet hogy rossz ember vagyok. A mit szolnak masok, amit annyira agresszivan probaltak belemnevelni hogy folyamatos kognitiv disszonanciaban elek, mert kozben lazado tipus is vagyok amit agresszivan probaltak kinevelni de nemmsikerult. De a cel biztosan ez, sok agyalassal, onreflexioval autentikus szemlyisegge valni.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: sebezhetetlen | csak az olvassa — én szóltam
Két haláleset van. Ez a másik.
Az egyiknél volt az, hogy lecseréltettem azonnal a zárat. Ott ehhez jogom és erre alapos okom volt.
És milyen jól tettem, mert tényleg be akart jönni az, aki amúgy sehol sem volt, amikor a neheze zajlott, csak utána.
Jó érzés volt arra gondolni, hogy ott áll és rázza a kilincset, majd elkullog. Ahogy azt hitte, ő majd rendezkedik, és nem tudott.
De annyi nem volt benne, hogy egyeztessen azzal az egy személlyel, akinek joga volt belépni ide.
Minden a lakásban van azóta is.
Itt nem volt szemle, nem volt rá szükség, nincs vita senkivel, egyetlen örökös van. A zárcsere megelőzte, hogy vita legyen.
Mindenkinek ajánlom a módszert, mert így tiszta. Ne mászkáljon be senki, ki tudja, mit csinál ott. Majd a közjegyző szépen, törvényesen átadja a hagyatékot annak, akit illet. Mást nem illet. A hatóság is lezárta volna, ha arra lett volna szükség, csak akkor elszáradtak volna a növények, meg berohad a hűtő, üresben ketyeg a telefon, a tévé, a modem, meg nem tudtunk volna takarítani.
KedvelésKedvelés
Tükröt kapnak az embrek.
Hatékonyságról, jogszerűségről, egyenességről, kitartásról, sportról, intellektuális erőről, félelem nélküliségről, szuverenitásról.
Meg van kérdőjelezve a gyakorlatuk. Lerántja itten az Éva a leplet a stiklikről, a világnak szóló, hazug műsorukról.
Persze, hogy ingerültek. Dühöngenek, kavarnak, hát mögött pletykálnak.
Bukdácsolnak a saját kis lúzerségeikben, alkuikban, gyengeségükben, alkoholizmusukban.
KedvelésKedvelés
Ex pasinak kedvenc mondása volt hogy EKB. Ezzel “oldotta meg” minden gondomat. A sajátját is, de az az ő baja.
Miben éltem én, úristen.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: neked hogy esne | csak az olvassa. én szóltam.
Ez egy nagyon erős poszt és fontos is.
Anyósom lakása volt a helyszín, megjegyzem. Én indítványoztam a szemlét, ők nem akarták.
Én viselkedhettem így, mert mindig becsületes voltam, nem kellett szégyenkeznem, nem én akartam elvenni a másét.
Vajon az ostoba liba kivette a növényszárakat a szemetesből?
Máshol nem is volt hagyatéki szemle
És ahogy rázuhantak a névtele gecik, ami őket érdekli:
Tamás halála, mit kerestem ott
mit kell csinálni a szemlén szerintük, parancsolgatás
legrosszabb projekcióik
pénz, az én “bűncselekményeim”, vádaskodás, feljelentgetés, rokonokkal szövetkezés, magázódva
mondjuk ezek tök másik rokonok, de mindegy…
névtelen levelekben…
ma már tudom, tegnap rájöttem, KI ÍRTA
ennyire a pénzt irigyelted?
KedvelésKedvelés