Ezt a posztot nettelen írtam a jegyzetek között, hosszú edzésre zötykölődések idején, azért néz ki másképp.
Sokan kérdezitek, mi van Julissal, hogy megy az iskolán kívüli lét – miközben öccse is (elsősként), bátyja is (tizedikesként) benne van, viszonylag jól. Pontosabban, egyiküknek sem könnyű, csak nekik másért nem, és kevésbé szenvedik meg. Abból nincs feszkó közöttük, hogy Julis nem jár.
Babalány egy prototípus: alkalmatlan a közoktatásra.
Babalány babalány, mert gyermek maradt, minden vész közben is tiszta, megóvott, fára mászó, nem kütyüző, nem tévéző, nem érdekalapú, nem betörhető, őszinte.
Nem tűri az intézményt.
A tanulócsoportot bírná, csak most, jó okkal egyébként, teljesen megértem, kéthavi kauciót kérnek, ráadásul nagyobb és drágább bérleménybe költöztek az épületen belül. Na, és az nekem nem fért bele augusztus végén.
Nem akartam folyton tartozni.
Ez az igazi ok, nem tagadom, különben ott volna, és az volna neki a legjobb.
Így meg az élet egésze van. Erdei, jövős-menős és könyvszagú élet, kiállításmegnyitó is, Balázsnál városban alvás, ha úgy alakul.
Mindennapi kardió Dávidot iskolába juttatni, és onnan általában még reggel haza, erdőn át.
Castingokra járunk és akrobatikázni, úszni. Könyvtárba. Hagyományos tankönyveit értelmesen használjuk, akárhol megold egy-két feladatot, de kap gyerek-rejtvényújságot is.
És mindent csinálunk: a valós életet. Házimunka, kutyaséta, piac, nyújtás-ugrókötelezés, ügyintézés, hajvágás, posta.
Mennyi mindenbe be lehet vonni értelmesen Babalányt!
Hol vagyunk, melyik kerület, azon belül a városrész, honnan tudhatja ezt. Milyennek látja a lila hajú nénit és miért, szerinte miért sír az a baba. Böngésző az egész város! Vaddisznó, cinke, gyík, pinty. Mi kell a palacsintába? Sakkprogram, angolul.
Kapott futócipőt, megyünk szombaton versenyre, 5 km, az öccse is. Futunk, gyakorlunk.
Összeszedjük hazafelé tirpákék sörös- és cigisdobozait.
Számold meg a visszajárót. Mennyibe fog kerülni két csomag mozzarella? Kerekíts 5-ösre, tízesre.
A kiadóban kaptunk két könyvet, hogy ne nyűglődjön, amíg leadom a számlát és fotókat válogatunk. Ide írd le a szereplőket, csoportosítsd aszerint, emlős-e, madár-e, hüllő-e. Ugyanez halmazábraként. Mókusos füzet. Írj öt értelmes mondatot arról, mi a cselekmény. Írj húsz -l végű igetövet. Szófajok. Ige, állítmány. Mondjunk találós kérdést és közmondást lóval. Most jön jól, hogy tudok (még, már) zsinórírni, szabad kézzel rajzolni, helyesírni, értem a matekot, nem zavarodom bele az állatrendszertanba, tudom a verseket fejből, érettségiig, gyerekdalokat, zsoltárokat, szolmizálva is.
Milyen jó, hogy nincs munkahelyem.
De ezt se terveztük el, ezt is az élet hozta.
Babalány már a vizsgája másnapján azt mondja: most újra van kedvem olvasni, és nekiül egy hónapokkal azelőtt félbehagyott, maga választotta, kissé bugyuta könyvnek.
Ebben a házbeli, nála kicsit fiatalabb, ám máris könyvfaló Szent Erzsébet-sarjat utánozza.
És: eddig, mama, az volt, hogy írni kell, írás, ne, meghalok, felrobbanok. Most meg ezekkel a feladatokkal úgy vagyok, hogy na, leírok még egy szót, nem baj, nem is nehéz. Nem a kedvenc tantárgyam azért.
Nem drámázta túl azt, ahogy őt Anikó néni traumatizálta, de nagyon durva azért, ahogy a nyomokból és a tiltakozásból ítélem, különösen, hogy minden mást motiváltan, önállóan, szenvedés nélkül csinál. Nem is nagyon értem, a többiek hogy és miért törnek bele ebbe.
Mi magunk lehetnénk a változás.
Hihetetlen, milyen különbség van a megfogalmazásaiban, azok színvonalában, amikor munkafüzet-feladatba kell megalkotni a mondatot (kb. négyéves szint, háromszázas szókincs), meg amikor spontánul fejez ki valamit (eszes, lényeglátó 16 éves, Arany János kifejezőeszközei).
Napi másfél-két órát tanul úgy, hogy ül a füzet, könyv fölött, ha úgy alakul, szombaton is, de szerdán mondjuk nem, mondjuk heti hat napot, természetesen. Amit ezzel elkerül és megspórol: rivalizálás, adminisztráció, osztályzás, klikkek és kirekesztés, fegyelmezés, szervezés, sorakozó, hol a cipő, azt, hogy tanúja legyen más gyerekek nyökögésének, problémáinak, és hogy szembesüljön az elidegenedett nevelés eredményeivel csoportnyomásként. Itt nagyon gyakori a kibélelt életű, mindenért a szülőt nyüstölő, egész nap evő, problémás, agresszív, követelőző gyerek és az ennek, plusz még az intézmény tekintélyelvű, formális elvárásainak önostorozva és jóindulattal megfelelni akaró szülő.
Julis csak minőségi ételt eszik, éhsége szerint és nem napirend-szerűen. Én főzök, együtt főzünk, vagy igényes helyen.
És bejárunk azért az iskolába, Dávid miatt is, hétvégi, délutáni és sportprogramokra, illetve sokat van kortárs gyerekek körében, szabad játékban.
Az akorbatikát Rippeléknél imádja, nagyon komolyan veszi, jutalomként fogja fel, és önállósodik összekészülésben, buszozásban.
Nincs semmi, amit csak nélküle tudok csinálni, nincs helyszín, esemény, ahol ne lehetne ott. Alkalmazkodik és alkalmazkodom, kitaláljuk, megoldjuk. Legózásra és kerti kapirgálásra is marad idő. Egyedül a Reedbe nem tudom bevinni, meg a mély medencébe.
Élünk, vagyunk. Nagyon meg vagyunk ezért ítélve.
Én pedig nagyon erősen érzem, hogy így a jó, és minden rendben van.
Itt olvashatsz még az otthonoktatásról, ez épp svájci példa:
Kérdezzetek, meséljetek.
—
Ezt tavaly ősszel írtam, félbeszakadt, mert meghalt Lőrinc apja szeptember 24-én, rengeteg ügyintézés volt, vele voltam sokat.
Ezért bevittem Julit, akit eleve furán kezeltek, nem sikerült ezt lenyelni, hogy ő attól még bejárhat.
Be is járt, nem ő volt a gáz. De csak rosszabb lett a helyzet.
Megbántam nagyon.
csak az olvassa. én szóltam 
Nagyon jó a kislányodnak. Nem baj, ha nem tetszik másoknak, amit csinálsz, így jó neki. Mert jó, azbbiztos.
KedvelésKedvelés
Pont ilyen életet szeretnék, tervezek én is, de ehhez előbb magamat kell felhoznom egy szintre.
KedvelésKedvelés
De jó neki istenem!
Fontolgatjuk mi is, hogy ha nem megy a hagyományos iskola, nem akarunk sokszori iskolacserét, legyen inkább otthontanuló, mert az időbeosztásunkba belefér. Viszont megbukik ott, hogy egyikünk sem tanár típus, megkockáztatom, némileg műveletlenek is hozzá. A lány most még nem olyannak tűnik akit lehet vinni mindenhová, sajnos. Szerencsére még sok év, addig lehet bármi.
Nagyon jó Julinak, lennék a helyében.
KedvelésKedvelés
Én is szívesen lennék Juli helyében! 🙂 ❤
KedvelésKedvelés
Gyere, gyertek! Van feszkó néha, de kevés.
KedvelésKedvelés
Nem akkora etwas ám értelmes, gyereket elemien szerető, őt nem problémaként és sorozat-darabként felfogó személyként a harmadikos anyag. Ne misztifikáljuk túl, a motiváció (szeretem őt, illetve mit úszik meg ezzel) és az élet valósága a lényeg.
És van jóféle, vállalható közoktatás is. Valahol biztos.
A gyerek igénye a lényeg, nem az, hogy mindenki így csinálja.
KedvelésKedvelés
Nem misztifikáljuk túl, egyszerűen gyönyörű az egész, mert opció, életszagú, és tele van szeretettel. Ez utóbbitól lesz egyszerű is. Mert olyan magától értetődően megy. (Pedig sok munka van mögötte.)
(Kuszaság lett nagyon?)
KedvelésKedvelés
A szükséges tudást, skilleket ne misztifikájuk túl, így értettem. A szemlélet meg azonos, és, igen, egyszerű.
KedvelésKedvelés
Nekem nagyon tetszik ez, forralom magamban, nagyon örülök ha olvashatok erről. Elég érzékeny, finom anyagból szőtt gyerek lányom, nem tudom mi lesz vele a közoktatásban, persze ha jól érzi magát akkor az a legegyszerűbb.
Az otthon oktatással kapcsoltban a kétség magamban leginkább abban van, hogy képes vagyok-e türelemmel, szeretettel egész nap a gyerekemmel lenni.Szomorú ezt leírni, de ezt érzem. Igaz, egy frissen intézményesített hároméves mellől mondom ezt, közel van még az egész napos együttlét emléke.
(Belőlem nagyon sokat kivett az elég komolyan vett kötődő nevelés, most kezdek magamhoz térni.)
KedvelésKedvelik 1 személy
Azért egy hároméves meg egy nyolcéves ebből a szempontból ég és föld 🙂
KedvelésKedvelés
9 és fél, harmadikos.
KedvelésKedvelés
Bocsánat, hogy nem figyeltem eléggé! (Szerencsére a korábbi állításom így is fenntartható. 🙂 )
KedvelésKedvelés
Van annak valami korlátja, hogy hányadik osztályig lehet valaki magántanuló? Vagy lehet érettségiig így? Ezt elsősorban jogi szempontból kérdezem, másodsorban meg azért, mert a 10.es tananyag azért már nem 3.os egyszerűségű. Én nem hiszem, hogy meg tudnám azt tanítani itthon. De kétségtlen, hogy neked ebben egyértelmű előnyöd van másokhoz képest.
KedvelésKedvelés
nincs. jól is néznénk ki, ha pont gimnáziumban, ahol jellemzően rendszerezetten megtanult konkrét ismeretanyagot kérnek, amit simán meg lehet tanulni könyvből órán kornyadozás nélkül is, ne lehetne magántanulónak lenni.
nekem sokkal ijesztőbb, hogy mondjuk időre meg kelljen tanítanom egy hatévest gyereket olvasni, aki még mondjuk nem tart ott magától.
KedvelésKedvelés
Igen, meg lehet esetleg tanulni pl fizika feladatot megoldani példatarbol…de tanár nélkül elvesznek az olyan háttér infok, amik igazán érdekesek pl fizikatörténeti sztorik, viták (legalábbis én magamtól tuti nem kerestem volna rájuk, elég lett volna a nettó tananyag).
Az meg teljesen igy van, minél kisebb a tanítvány, annál több pedagógiai készség kell (a Cramer szabályt simán átvettem a Naggyal, a szöveges feladatok egyenlet nélküli elmagyarazasa a Kicsinek viszont jól megizzasztott :)) és ezt tanulni (vagy születni rá?) kell.
KedvelésKedvelés
Abban az esetben, ha a szaktanár nem csak a nettó tananyagra szorítkozik. Nekem sajnos nem rémlik egy fizikkatörténeti sztori se, pedig de jó lett volna.
KedvelésKedvelés
Csak azt ne hidd, hogy a hivatalosan oktatott gyerekek olyan jól megtanulják ugyanezeket, ha jól értem, neked a szabályos iskolát kellett kiegészítened otthoni tanulással. Na, mi ugyanott vagyunk, mínusz 12 hónap trauma és érdeklődés-kinyírás. A fizikatanárok és általában a kis óraszámú tárgyakat oktatók többsége meg nem érdekes és nem anekdotázik, hanem túlél.
KedvelésKedvelés
Ha te magad intellektuális és nyitott vagy, ha nem csak a “kész tudást” akarod átadnini, hanem van benned lelkesedés, hogy a gyerekkel együtt fedezd fel a dolgokat, és ha az egész folyamatról le lehet hántani a nyomasztó “kell” terhét, akkor ez biztosan élvezetesebb és építőbb, mint az átlag fizikatanár órája.
Nekem amúgy a gimis fizikatanárom bőven nem átlagos koponya volt, mégse figyeltem soha se nála, se informatikán, és igazán a nagyon is kedvelt biosz–kémiatanár óráján sem, bezárult a tudatom, hagyjanak ezzel engem, úgysem értem. Ezt látom Julin is, szomorú, hogy ennyire icsiként.
Én lassan lettem olyan elme, amely mindenre nyitott, sok mindent alkatilag lassan értek meg, nem csak a természettudományokat, hanem a törit is. Csak az írás, olvasás, versek mentek már nagyon korán.
KedvelésKedvelés
Na ez az, a magam részéről nem vagyok benne biztos, hogy olyan nagyon “intellektuális és nyitott” lennék :(.
Egyébként hétvégén megkérdeztem a gyereket, hogy szíve szerint milyen sulit szeretne és azt hittem, majd valami sablon dumát mond, hogy csak játszani meg hasonlók, de nem. Kaptam egy részletes kifejtést, hogy neki a “finn modell” tetszik és miért …és valóban, hú de klassz lenne, legalább közelíteni nálunk is!
KedvelésKedvelés
tele van a tévé meg az internet fizikai érdekességekkel, sokkal több, mint amit egy szokásos fizikaórán megtanulsz (évente három darab kísérlet, nagy cucc). eleve az egész világ fizika, kezdve onnan, hogy miért tud a pók fejjel lefele mászni az üveglapon vagy hogy ezek az érdekességek. ezt a szemléletet soha nem fogod a mostani közoktatásban elsajátítani.
> Az meg teljesen igy van, minél kisebb a tanítvány, annál több pedagógiai készség kell
ezt mondjuk pont nem mondtam, arra gondoltam, hogy egy kisiskolást *időre* megtanítani valami készségre (olvasás, írás pl.), amire még nem érett meg magától vagy még nem érdekelné magától, nagyon sok energia. (itt most egészséges, nem alultáplált, nem ingerszegény közegben felnövő gyerekekről beszélve, akiknek tényleg kell a pluszmunka, hogy behozzák)
mondjuk most, hogy megláttam, hogy a betűket 100%ban lemásolni képes kézügyességű lányom ferde egyeneseket húzgál ugyanúgy sormintába (függetlenül attól, hogy most még két hét után élvezi meg csinálnak egy csomó más dolgot, de akkor is ez így tök nem hatékony), elkezdtem revideálni még azt is, hogy annyi idő alatt iskola nélkül ne tanulna meg „magától” (gazdaságos mennyiségű tanítással).
szerintem a pedagógiai készség ugyanúgy „veleszületett” készsége az embernek, mint a gyereknevelés úgy általában (illetve annak az alesete). lehet elnyomni vagy hátráltatni a fejlődését, ha traumatizálnak vagy izoláltan nősz fel, meg van az is, hogy a gyereket nagyon érdekli valami, ami téged nem annyira, és akkor kell keresni neki olyan embert vagy közeget, ami kielégíti az érdeklődését.
de azt kéne megérteni, hogy a jelenlegi iskolás tananyag, az csak valami, amiből le kell vizsgázni ha tetszik, ha nem, és a kérdés az, hogy mennyi idő marad a releváns dolgokra (ami lehet a fizika valódi, élő ismerete meg szeretete, amit a gyerekek 99%a jelenleg nem a fizikaórán szerez meg, vagy versolvasás vagy tánc, vagy ezek mindegyike).
KedvelésKedvelés
Van annak valami korlátja, hogy hányadik osztályig lehet valaki magántanuló? Vagy lehet érettségiig így? Ezt elsősorban jogi szempontból kérdezem, másodsorban meg azért, mert a 10.es tananyag azért már nem 3.os egyszerűségű. Én nem hiszem, hogy meg tudnám azt tanítani itthon. De kétségtlen, hogy neked ebben egyértelmű előnyöd van másokhoz képest.
KedvelésKedvelés
Nincs. A törvény meglepően szabad, megengedő, megadja a gyerek igényeire is, nem csak élsportolóknak vagy külföldön lévőknek, betegeskedőknek. Én is tanítottam életemben vagy öt magántanulót, úszót, művészt, gimiben.
Az igazgatók hepciáskodnak csak az alkalmazásban, nehogy népmozgalom legyen a magántanulóság itten.
Úgy tűnik, mindenki menekül a nyomasztásból: tekintélyelvűbb-hajszolósabb helyről a mi erdei kisiskolánkba, innen meg (az ilyen tanítőnőjű osztályból) a még szabadabb igényűek magántanulóságba, waldorfba (SztE gyerekei), gyermekek házába, Lauderbe, prezibe.
Tizedikest én sem, hanem addigra már rég megtanítottam őt egyedül tanulni, és konzultálhat szaktanárral is.
De egyetemi végzettséggel ne menne a középiskolás anyag, ha egy kicsit is odateszed magad, úgy, hogy a gyereknek meglegyen legalább a 3-as vizsgaeredménye? És tök mindegy, csak nem bukik, és végül az emelt szintű érettségik, a nyelv meg a versenyhelyezés számít csak.
Amúgy ezeket a gyerekeket a lexikális tölcsérrel fejbetöltés helyett inkább vizsgázni kell megtanítani… és mellette az életre, a valóságra, értrékekre, pont olyasmi módon, ahogy ti is éltek.
(Jé, mennnyire máshogy kommentelek, amikor normálisan szólnak hozzám, nem kezdenek ki, nem gúnyolódnak kajánul azon, hogy zaklatnak…)
KedvelésKedvelés
Hát biztos könnyebb lenne nekem ha magánmérnökök és nem magántanulók lennének. 🙂
Igazából nem is tudom. Fogalmam sincs, hogyan szereztem görbülő jegyeket kémiából és biológiából, a többi menne.
Simán lehet, hogy akit b.sztatnak napi 7 órában, azt nehéz itthon leültetni tanulni. Aki meg nincs kitéve ennek, az érdeklödő marad.
KedvelésKedvelés
Az igazgatók egy része valószínűleg azért hepciáskodik, mert a magántanulók után nem jár fejkvóta, viszont adminisztrálni, vizsgáztatni kötelezettség. És oké, hogy ezért fizetünk adót, de ez egy alulfinanszírozott intézmény igazgatójának, fenntartójának nem nagy vigasz 😦
KedvelésKedvelés
Fejkvóta úgy általában nincs már.
KedvelésKedvelés
Gyönyörű gyerekeid vannak. És nagyon jó nekik.
KedvelésKedvelés
Csodajó nektek, szèdítő szabadság èrződik az írásból.
Ránèzek a kètèvesemre,ès rettegek már előre,mert csak azt látom ès hallom,hogy be vannak törve a gyerekek. Semmi sem számít,csak hogy stimmeljen a papírforma.
Ès ami mèg zavar: a többi szülő. A szarfej gyerekek szarfej szülei. Ez a járulékos kín. Bocs,ha nyers vagyok. Már most is ott vannak a játszótéren,ès az iskolában majd hivatalosan is jófejnek kell lenni velük.
Prezibe menekülnènk pl,de hát egy vagyon,mint minden,ami alternatívát nyújt…
Na,szóval csodák vagytok ti ott,az erdőben! 🙂
KedvelésKedvelés
Arra sincs garancia, hogy az alter megoldásokban mindenki jófej 🙂
A két és fél évesemet egy kisebb vagyonba kerülő, tényleg színvonalas, kis létszámú családi napközibe járatjuk, minden olyan, hogy jobban kívánni se tudnék, de itt is vannak nekem ellenszenves, nemjófej szülők és nemjófej gyerekei.
KedvelésKedvelés
szuper, drukkolok!
KedvelésKedvelés
legalább nekik legyen jó és élhető.
én nem tudom, hogy honnan szerezném az erőt és a tudást, de kudos to you hogy megteszed.
KedvelésKedvelés
Olyan álomszeru ez az életmód nekem…valószínűleg azért, mert én bölcsi/ovi/suli/gimi/fősuli/meló megszakitatlan folyamaban éltem, mindig közösség és kötöttseg…kivéve 2*1,5 év otthon a gyerekekkel (mondjuk azt nagyon szabadnak is éreztem :)).
A kérdésem, hogy nem gond -e hogy az anya és a tanító szerepe eggyé olvad? Nekem bizony elég nehéz volt egy hosszabb betegség alatt úgy átvenni a tananyagot a kicsivel, hogy élvezetes legyen, megértse, ne akarjon “logni” a nemszeretem tantárgyaknal…mert amit szeret(unk), az okés volt, szinte beszélgetés :). Viszont pl a matek tanulás olyan konfliktusos volt, hogy hajaj :(.
KedvelésKedvelés
De, gond, nem is akartam én ezt, tiltakoztam hosszan e szerep ellen, fizettem a magas tandíjat.
Úgy meg végképp nem akartam egyben tanító és anya lenni, tanárként sem, hogy síró, tiltakozó, hullafáradt gyerekkel büntető jelleggel végzem este azt, amit a zseniális tanítónő előír, eltervez nagy ambiciózusan, de nem tudja se megcsinálni, se idő nincs rá, se hozzáértés, se motiváció, csak stréber teperés, át van tolva a szülőre a meló. Ráadásul szakszerűtlen is volnék, mert nem vagyok tanító, nem tudom az írás- és olvasástanítás szempontjait, módszereit. A pedagógus soha nem adott senkinek instrukciót, csak annyi volt, hogy “haza kéne vinni a táskát”, “gyakorolni”, “csak napi tíz perc, és hétvégén nem is, csak szombaton egy hosszabb, és akkor már nem kell hétfőig” (ez elhangzott). “Olyan ügyesek, hadd mutassák meg, mit tudnak.” Alattomos elváérások, sorok közöttiség. A tetűjárványt is ahogy kezelte J és D tanítónője, beszarás a különbség, a sunyiskodás, elkenés, szigor, kontra felelősségvállalás, bizalom, megolkdáscentrikus egyszerűség.
A tanítónő a kedvelt, “jól fekvő” gyereknek benne hagyja és ötössel jutalmazza az ordító hibákat, a másiknak meg agyonpirosozza és szomorú fejekkel látja el (ez is, basszus, mekkora érzelmi manipuláció, “szomorú vagyok, ha így dolgozol”) a margón túl nyúlást és más példátlan rontásokat.
És nem beszél egyenesen, célozgat, drámázik, sír, önlobogtat, hogy ő bezzeg milyen felelős és jó anya, kikel ő az ágyból éjjel is ceruzát faragni (szülői értekezleten, harminc felnőtt előtt, és ne röhögj).
A nagyon példás katolik családban, mely egyébként a lúgos orvos gyülekezete, imalánc, minden, a két kislányának meg van hagyva, hogy nekem nem köszönhetnek, vissza.
Én nem ezt akartam, hopgy én tanítsam a lányom, a nagyfiamat se tanítottam, csak éltünk. Én egy józan, nem zseniális, de lényeglátó, tapintatos, érzékeny embert akartam tanítónak.
Négyen mentek el a tanítónő személyisége miatt két év alatt, az induló huszonháromból.
Nem tudom, a többieknek miért okés ez, miért éri meg, talán van komplexus, hogy ezen múlik, ettől lesz a gyerek okos és kvalifikált, máshogy nem, ha nem ilyen feszülten, hajszolva, rivalizálva, agyonterhelve, akkor mi lesz a felvételivel, a jövővel, akkor lemaradunk… komplett antivekerdy, basszus. Eközben érzelmileg sokan analfabéták, magatartási zavar, agyonterheltség, tiltakozó testek, betegeskedés, hirtelen ételallergiák, körömrágás, ruhatépés… tömegesen.
Amire Dávid tanítónője, ugyanebben az iskolában, mondja, hogy azonnal jelezzük, ne romoljon el az iskolába járás, ő figyel erre, intézkedik, ha a gyerek teste jelez.
Szóval ez van most, valóban szuboptimális. De így nem lesz hiányérzetem, legalább a Babalánnyal kapcsolatban. Talán egy, talán több tanévre minőségi, eleven, soha nem pótolható pillanataim lesznek a kislányommal, átadom neki, ahogyan intellektusnak, nőnek, egészséges lénynek, kreatív személynek, sportolónak, háziasszonynak lenni érdemes.
KedvelésKedvelés
Akkor lehet, hogy felsőbe, amikor más tanár, tanárok lesznek, visszamegy az osztályba? Vagy csak az iskolába? Egyébként nem lehetett átkérni a gyereket másik osztályba, vagy ilyesmi? Lázadás, valami?:-) Nekem most ment iskolába a lányom, készülök a lehetőségekből, ha balul ütne ki a dolog:-)
KedvelésKedvelés
De. Kérvényeztem többször. De nem jobb az se, ott más problémák vannak. Most ott magántanuló, és így sokkal jobb neki, mint ha bejárna. Egy-egy napot van bent (ma először), figyel, közösségben van, és nem értékelik. Julinak a rubrikás intézménnyel mint olyannal van baja, de nem csak neki, hanem a gyerekek többségének, itt az elit oktatásban is.
KedvelésKedvelés
Igen, mérgező és fullaszto környezetbol ki kell menteni a gyereket, minél előbb…olvastam már tőled “julis dolgokat” és döbbentem, milyen helyzetek voltak :(. És tényleg az van, hogy puding próbája az éves (+1 igaz közhely :))…nálunk is jött menő ovibol kisfiú hozzánk, mert ott mindig bepisilt…a mi (felnőtt szemmel kicsit beleszaros) ovoneninket és a minimál ovinkat meg imádta :).
Kíváncsian várom, hogy hogyan alakul nektek ez a rendhagyó év (biztos jól, csak érdekel a konkrét hogyan is)!
KedvelésKedvelik 1 személy
Egyre inkabb el vagyok keseredve attol, hogy a mi iskolarendszerunkben a gyerekek szamitanak a legkevesbe. A helyzet az, hogy vannak helyek ahol mindent elkovetnek, hogy a sracok utaljanak suliba menni es tanulni. Nem csak a rendszer,ami ugy szar ahogy van, de az adott iskola vezetojen is sok mulik. Az adott keretek kozt nem hiszem, hogy ne lehetne azert ennel sokkal jobb. Azt sem ertem a rosszhiru es tenyleg kartekony tanarok miertt eltavolithatatlnok, kiveve ha o akar menni.
Nem csak a gyerek kedve megy el az egesztol, amit en teljesen megertek, az en kedvem is elment mar. Hulye szabalyok, folytogato elvarasok, de a feltetelek biztositasarol nincs szo. Statisztikak vannak, szamok (en is csak egy resszam vagyok) kipipalando. Az egeszet ujra kene epiteni az alapoktol. Ez igy szar es embertelen.
KedvelésKedvelés
Juli, az atlasz fölött, melyből interdiszciplinárisan írásfeladatot ötlök ki (Magyarország szomszédai):
“Minden ország rántott hús alakú.”
KedvelésKedvelés
Ezzel megtalálta az élet egyik alapvetését, mert minden rántott hús alakú. Funkcióját tekintve pedig sörnyitó.
KedvelésKedvelik 1 személy
:DDD
KedvelésKedvelés
Újabb kérdés, mert erősen munkál bennem ez a dolog.
Ha elsőben olyan tanárhoz kerül a Julis mint akit Dávid kapott, akkor szerinted minden máshogy alakul? Vagy az intézmény nem tűrése olyan alkati kérdés lenne, ami mindenképp kiütközik.
B lányunkhoz köthetö mondás: “első két hétben minden új tanár jó fej, erről majd utána beszéljünk inkább.”
KedvelésKedvelik 1 személy
Kevésbé szenvedné meg. Még Dávidnál sem tudjuk, milyen lesz ez az egész hosszabb távon, azért reggel, ilyen esőben, nyári idillikus legózások után nagyon nehéz összekészíteni az útra mindenét. Ha lesznek tünetei, neki másfélék, asszem.
KedvelésKedvelés
Szerintem szò sincs az intèzmèny nem tûréséről. Az egèsz oktatásunk alapjaiban rohad. Néhàny zászlóshajó próbálja menteni a süllyedő utasokat, de a hivatal minden igyekezete arra irányul, hogy ezt megakadàlyozza. A 16 évre csökkentett korhatár, a szakgimnáziumok, minden egy irányba mutat. Hogy ez tudatos és kitervelt. A szülők pedig túlterheltek, nem látják át, vagy tehetetlenek. Nagy szerencse, ha valaki mentőövet tud dobni a gyerekének. Meglepődnék, ha Dávid nem produkálna rövidesen tüneteket.
KedvelésKedvelés
Nem kell mindjárt… na. A nem tűri az intézményt a posztban van, ezért erre kérdeztem rá.
KedvelésKedvelés
Igen, alkatlag kevésbé tűri, és igen, én fogalmaztam így.
De azért egy nem-Anikó nénit elég jól viselt volna, mert alkalmazkodó, okos és érzelmileg is intelligens.
Ankió néni megtestesíti az intézményissimót, és Julis az erőszakot, az intézményarcú erőszakot nem tűri.
Amúgy valószínűleg Dávid is mutat majd tüneteket, de az ő tanítónője legalább kiszámítható, letisztult, lényegre tör, nem vet be fölös, elitnek szánt, de kompenzációból fakadó terrort és távol van ettől a mélységes képmutatástól.
KedvelésKedvelés
A nagyfiam ismétlő nagycsoportos. Sok oka van, de én úgy örültem, hogy nyerünk még egy évet, mielőtt választanom kell neki egy iskolát. (A körülmények úgy alakultak, hogy nem jártunk most se jobban, de valahogy majd túléljük ezt az évet.) De az iskolaválasztás témában nem lettem okosabb, pedig bizisten nyitott szemmel-füllel járok. Perpill nincs egyetlen olyan iskola se a kerületben, vagy a szomszédos kerületekben, ahová jó szívvel vinném a gyereket és várhatóan a költségeit is vállalni bírom. Annak sok értelmét nem látom, hogy a reggeli és délutáni csúcsban órákat üljünk az autóban, így max. 20 perces távra lévő intézményeket nézek. Pedig nincsenek nagy igényeim. Relatív kis létszámú osztály (ne 35-en legyenek), ne legyen semmi specializáció, legyen helyette nagy udvar és egy kedves-mosolygós, nyitott tanítónéni.
Nagyon örültem minden infomorzsának, amit Juli tanulócsoportos életéről megosztottál és remélem, az otthon tanulós évből is lesznek ehhez hasonló beszámolók. Csak hogy láthassuk, van más út is.
KedvelésKedvelés
Ma nekem egy délelőtti filmvetítésre volt meghívásom, Babalány ezért bevonult ismerkedni új osztályába, a párhuzamosba. Lehetősége, de nem kötelessége bejárni, mondjuk a kolléga nem tudott arról, nem szóltak neki rajtam kívül, hpogy Juli eztán hozzá jár.
“Meglátom, és az jut eszembe, soha többet nem akarok tanulni. Mindenre csak egy perc volt, és nem úgy csináltad, ahogy ő gondolta, akkor feketepont.” Ez a régiről a jellemzés. MINDEN normális, ép lélek tiltakozik ez ellen, vagy befele nyomja. Nem mi vagyunk az extrák, az összeférhetetlenek, és ezeket nekem el se mondta, csak tudtam, hogy szenved. mindenki kimenekítette volna ilyen tünetek esetén a gyerekét,. hacsak nm állt át a szülő a tanítónő oldalára.
A többiek betörtek, “szigorú”,”vaskalapos”, “keményen fogja”, “rászoktatta”, lélektelen a nő, teljesítményt lát, gyereket nem, és minden probléma esetén, amikor kifejezetten vele volt a gond, más csináljon valamit, azonnal úgy fordította a szót, mint itt a trollok, tolta át a felelősséget, soha nem revideált, mindig csak keménykedés ment.
Babalány jól érezte magát, Csani “jó fej, nem olyan harcolós”, és Sz. néni öt percet hagy, miután megmutatta, hogyan kell megoldani, és olvasni is könnyebb így, és “megkér, hogy pakolj ki következő órára, de nem dől össze a világ, ha nem, mert elfelejtem, mert szünetben bejöttek a fiúk kergetni…”
KedvelésKedvelés
Iskolába járni a társaság miatt jó, de hogy mi lesz a szereped az osztályban orosz rulett. Mert bármilyen jó a társaság, mindig van legalább egy nyomi is. És magyarországon szerintem a legtöbb esetben a tanár se próbál ezen változtatni, én minden történetben amit hallok, a tanár csak felül a hullámra és zaklató lesz. Engem tipikusan arra használt az ált isis tanítónéni, hogy a káromra viccelődéssel, vagy rám célozgatásokkal vezette le az egyéb feszültségeket az osztályban.
És amit megfigyeltem még, hogy mennyire nyomot hagy bennünk az ált iskolai szerepünk. A legszebbszéplány most is legszebbszépnek gondolja magát, mostani kinézetétől függetlenül, még mindig az akkori divatot követi, a különc most is különc, a nyomi most is nyomi, vagy hiperkompenzáló magasra törő, a tölteléklányok töltelékek, ilyesmi
KedvelésKedvelés
Annyira szégyellem, hogy egyfajta gyerekmegőrzőnek érzem az iskolát! Keresem a megoldást, hogy minél több időt itthon töltsenek, ezt tartanám természetesebbnek. Nem nagyon megy, mert irtó sok az órájuk, én meg dolgozom. Annak örülök, hogy mindegyiknek van több jó tanára is, és vannak őket érdeklő tantárgyak.De túl sok a macera, a felesleges elvárás így is.
Közben meg látom minden nap a saját tanítványaimon, ahogy leszoktatja a suli őket a gondolkodásról. Azt várnák, hogy mondjak sablonokat, amit megcsinálnak, mondjam meg, milyen amit csinálnak, és a végén jöjjön az eredmény, amihez a folyamatot végig ellenőrzöm. Nehéz kizökkenteni a gyerekeket, féltem a sajátjaimat is ettől.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: annyi minden van, lett | csak az olvassa — én szóltam