életelvek negyven fölött

Közzétéve Szerző:

Életmód- és szemléletbeliek inkább, minimális filozófiával.

  1. Az első és megkerülhetetlen: az elég alvás. Aki nem alszik eleget, azzal nem is beszélek, adok neki egy kispárnát inkább. Egészen hülye rakciókat okoz, ha valaki krónikusan kialvatlan. Én csak tudom.
  2. Ami a testemet illeti, csak a nettó számít. Idomok, tapintás, bőr, látás, haj, fog és energiaszint. A díszítés nem érdekel, és az előnyös fotó sem. És az sem, ha félreértelmeznek, ezzel nekem nincs dolgom. Az idő az én furcsaságaimat igazolta, egy új irány hírnöke voltam. Most már egyetlen és láthatólag bevált módja van annak, hogy igazán jól érezzem magam, és csak ez számít.
  3. Nemet mondok. Nem bonyolítom a helyzeteket. És nem egótdombborításból vagy fanyalgásból mondok nemet, hanem mert tisztán látom, mi kell nekem és mi nem, mi a dolgom, mi nem. Próbálok józan, indulatmentes maradni, látni és méltányolni a másikat, de ha megérzem, hogy használnak, akkor nem megyek bele a helyzetbe. Nem kell nekem mindenbe belemennem, mindig és mindenkivel jó fejnek lenni — nem a barátaimról van szó, hanem azokról, akik a neten látnak. Nem teperhetek azért, hogy szeressenek, meg hogy jaj, mit gondolnak, mert én önmagam kiteljesítéséért teperek. Amivel mindenki jobban jár, mint ezekkel a felületes játszmákkal, amikor vonakodva tennék meg valamit, a jófejség fenntartása érdekben.
  4. Energia, erő, derű. Semmi nyavalygás, tiltakozás – bölcs elfogadás. Valami csendes őszi árnyalat, elmúlásközel, a tudat, hogy biztosan leszek öreg, hanyatló, de még ennél is biztosabban halok majd meg, sőt, azt akár holnap is, és ehhez képest ragyog fel a parti fűzfa, válik felbecsülhetetlenné egy illatos szél, a Julis hangja, egy érzet.
  5. Önfelvállalás. Ha tudom, hogy igazam van, akkor nem balhézom, de képviselem. Nem félek, nem elégelem meg, nem diplomáciázom, és nem nézem az érdekeimet sem.
  6. Inkább egyedül, mint kompromisszumban. Nem mindig bírom szervezésileg és háztartásilag, de van méltósága az egymagamságnak. Nagyon nem szeretem az érzelmileg kiszolgáltatott, pótlékokba csimpaszkodó viselkedést. Partner, barát, szex, gyerek egyike sem való élethiány ellen.
  7. Nagyon keményen, figyelmesen, kompromisszum nélkül írok, magas önelvárással, lesázmítva az örök eültéseimet, amelyeket megtanultam természetesnek tekinteni, tudom, hogy nem értelemzavaróak. Ha belemerülök, teljesen benne vagyok. Ez a tökéletesedés útja. Ugyanígy edzek: minél többet, amikor csak lehet, és akkor hajrá, nincs kifogás. Az edzés nem függőség, hanem az élet alapja.
  8. Agyat használni, tornáztatni, apróságokra is: évszámok, telefonszám fejben, odafigyelni nevekre, adatokra. Féllábas és keresztezett pózok. Kézírás.
  9. Minden másban csak a lényeget csinálni. Nem törődni szokásokkal, szerepelvárásokkal, de amit mégis muszáj, azt problémázás nélkül, felületesen elvégzem. Az a cél, hogy mindenki jól legyen, a többi nem számít. Véges az élet, az ízlés pedig skandináv.
  10. Kultúra, mégpedig film, könyv, kiállítás, lehetőleg eredetiben, könyvként és moziban. A pénztárcámmal is szavazok.
  11. Tudatosnak lenni a  függőséggel kapcsolatban. Nem rácsúszni semmire. Engem cigi és alkohol, sorozat sose fenyegetett, hajrágás van, net és koffein.
  12. Komolyan venni az étkezést. Nem maszatolni kalóriacsökkentett szarokkal, egyszerűen azt enni, ami valódi, eleven, azt is mértékkel és minél ritkábban. Böjt. Én már soha nem leszek talán nem-túlevésre hajlamos, de amikor nem a kaja van a középpontban, amikor sodor az élet, akkor nagyon jól vagyok. A gyógyszer és a feldolgozott élelmiszer mekkora iparág. nemet mondok, ha lehet, egyszerűsítek.
  13. Úrnak lenni. Vagy indiánnak. Mindkettő fiú. Rezzenéstelenül állni a helyzeteket. Nem lehetek annyira lent, hogy csússzak-másszak, kenjem a felelősséget, alakoskodjam. Nem vergődünk alattvalóként, nem vádaskodunk, nem alkudozunk. És nem nehezítjük meg elvakultan más munkáját. Igaza van. akár van pénzem, akár nincs.
  14. Pénzen általában sem baszakodni: úgyis van, úgysincs.
  15. Semmi nívótlan, soha többé. Nem akarok jól járni, inkább nem veszek semmit hónapokig, inkább böjtölök, mint hogy rosszat egyek. Pénzzabáló üzemeket elkerülni széles ívben. Se ruha, se élelmiszer, se kávé, se háztartási gép ne legyen ócska. A befektetés mindig megérte eddig. Javítják bambuszom, hatéves mindjárt.

63 thoughts on “életelvek negyven fölött”

  2. Van hogy egy elírás, lesázmítva valódinak tűnik, Agyaltam ugyan milyen korrektori szakszó lehet, de aztán rájöttem a szándékosságra.
    A legnehezebb a nemet mondás tudománya. Gyakran azért nem tudunk nemet mondani, hogy a többi pontban megfogalmazott elvárások némelyikének meg tudjunk felelni.
    Én már nagyon régóta nem pályáztam állásra, azt hiszem huszonegykétévesen volt az utolsó. Mindig megkerestek egy feladattal s soha nem fogtam gyanút, arra kellek hogy vigyem a balhét.
    Több dolog motivált, hogy hű de nagyon menő fej vagyok, hogy megkerestek, de mindig rá kellett jönnöm abban a munkában soha nem lettem a hű de menő fej. A másik, hogy most majd akkor lesz jövedelem, meg más fizeti helyettem a közterheket. Megjegyzem ezen munkák során is az én gondom volt. De majd lesz pénzem jó minőségre. Mintha előtte nem lett volna.
    Míg ha a szokásos munkámnál maradok akkor lehet hogy a bevételek kiszámíthatatlanok, s nem számít annyira hogy most meg tudok dolgokat venni, de én voltam a “hajdúlaci” aki számít. No meg a szabadság. Szabadság abban hogy magam osztom az időmet, ha kevesebb szabadidő is jut. Szabadság abban, hogy mikor végzek el egy feladatot. Szabadság abban, hogy felhagyva a nyomorlicittel (mi az hogy reggel, már régen nappal van), s én határozom meg, mikor tudok egy találkozóra elmenni.
    Majdnem javítottam a lesázmítva szót a hozzászólásomban.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Köszönöm! A blogger másképp beszél, mint a sima ember, aki ezt nem érti, idegenkedik, az jobb, ha nem bosszantja itt magát.

      Sokan gondolják, hogy én arrogáns vagy nagyképű vagyok, pedig a helyzet csak annyi, hogy íróként tudom, mit akarok mondani, és erősek a mondataim. Általában az olvasásban rutintalanok vagy az óvatos, kerülgető beszédmódhoz szokottak tartanak vehemensnek. Amíg magamról beszélek, nem is gond, szerintem, hiszen önmagamban valóban kompetens vagyok, és a lelkem is tiszta. A múltkor elkezdtem egy Déli pályaudvar-ihlette posztot azokról a fiatal, jóindulatú, számomra fura férfiakról, akik gólyatáboros pólóban tartanak valami kistelepülés mókái felé, baromira nem bírom a típust, de leállítottam magam, nem volna szép. Szóval ezen a téren önkorlátozok. Tény, hogy senki kedvéért nem alázatoskodom, nem játszom a műszerényt, tudom, mit érek – ez abban a hierarchikus, rivalizáló közegben a szimpatikusság fő szabálya, amelyből én kiszálltam. A benne levők sem jó kedvükben csinálják, hanem félnek. Persze, hogy magamban hiszek a legjobban, minden érett és kvalitásos ember így van vele. Ha új vagy, és nem tudod, miből beszélek, szánj rá egy kis időt, pár hetet, olvass itt.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Na most magam is megértettem mi a bajom szülővárosom négy napos fesztiváljával. A tipikus gólyatáboros fíling. Majdnem velem egykorúak szervezik, s valójában egy valamikori gólyatáborból nőtte ki magát. A szervezők s a haveri kör egy része még mindig nem nőtte ki magát abból a korból. Furcsállottam amikor velem egykorúak mondták, hogy mennek arra a fesztiválra, ahol azért zömében a huszonévesek a célközönség.
        Ilyenkor mi motivál? Kapuzárási pánik?
        Egy saját haveri körrel is azért lazítom a kapcsolatot, mert zavar, hogy még mindig a múltban élnek. Abban a múltban amikor valójában még nem éltünk.
        Látom a görcsöt, hogy mi majd megmutatjuk a fiataloknak, hogyan kell bulizni. Azok meg biztos mondják, hű ‘a Laci bácsiék, na azok aztán…”

        Kedvelés

      • Na, azt aztán nem. Bár volt amikor a nagynénémtől kölcsönkapott lemezjátszóhoz volt Aradszky lemez. De szerencsére Illés is.

        Kedvelés

      • Kedvesem jövőre szeretne elmenni az Ozorára, bár a goát sem szereti annyira, de tetszik neki a légkör. Mondjuk onnan talán tényleg nem néznek ki 🙂

        Kedvelik 1 személy

      • Az nagy olvasztótégely! És partnerrel menni poén.

        Pont tegnap filóztam ezen, hogy én miért is nem járok fesztiválra, fővárosiként a Szigeten is csak egyszer voltam, már huszonévesen is riasztott a sátor, kosz, közvécé (a forrásvizes nomád tábor nem!). Az autótlanságon, a gyerekeim felügyeletén és ilyen helyekre járó baráti kör hiányán kívül azért sem, mert nekem valahogy az is olyasmi, mint a társkeresőzés, ami brrrr.

        Kedvelés

      • En is igy vagyok pont. Fesztivalozas inkabb nyug, (nem is emlekszem mikor voltam utoljara) termeszetben, patak es erdo mellett taborozas elvezet. Regebben megfordultam tobbszor a muveszetek volgyeben es eleinte egesz jo volt, de annak ellenere, hogy mas lepteku,” levegosebb” egy ido utan mar oda sem vagytam.

        Kedvelés

      • De amúgy, ha nem lenne nehéz a gyerek- és kutyaelhelyezés, és nem lenne ez a húspiaci jelleg, molesztálás, nagyon is mennék a jó zenéért, közösségért, ingerért.

        Kedvelés

      • Én csak Kapolcson voltam, kétszer, még mielőtt a programok felhígulása meg a tömegnyomor kezdődött volna, az nagyon jó volt. Aztán elmentünk pár év múlva egy napra, mert meghívták valamelyik kölök osztályszíndarabját, olyan volt a főutca, mintha a hetes buszt csúcsidőben keresztezték volna valami nagyon gagyi falunapi kirakodóvásárral. A normális programokhoz meg nem lehetett odaférni.
        (Bár az igazi, vattacukros, körhintás, műanyag fénykard- meg Adios edzőcipő-árusos falunapokat kedvelem, édesem szerint titokban deklasszálódni vágyom.)

        Kedvelés

      • Én idén voltam Kapolcson először, és nagyon éveztem. Úgyhogy én jártam jól, mert én nem láttam, amikor IGAZÁN jó volt, szóval én azt hiszem, hogy MOST jó, így aztán mehetek jövőre is. Hihi.

        Kedvelés

      • Valószínűleg most is jobb, mint a Balaton Sound 🙂 , csak én már vén vagyok ahhoz a tömeghez.

        Kedvelés

      • Azok is vehemensnek tarthatnak, akik a máznélküliségtől nagyon megijednek. Mert ha nincsenek rajtad rétegek, akkor egy interakcióban a másik is nagyon nehezen tud ilyenek mögé bújni. Kiderül, ki milyen.

        Kedvelés

      • Nem oktatlak, …csak felhívom a figyelmedet néhány olyan dologra ami eddig elkerülte a figyelmedet, és nem a képességeid hiánya miatt ,hanem csak úgy kikerülte… (G.B.után szabadon) .

        Ákos ezogiccs? Mia pika!

        Egyes felnőttek inkább gyermekekre hasonlítanak. Ők az igazi emberi lények. (Lakota indián nemzet)

        Ahol az igazság jelen van, nincs szükség sok beszédre. (Arapahó indián nemzet)

        Ne járj mögöttem, nem vezethetlek. Ne járj előttem, nem követhetlek. Járj mellettem, hogy egyek lehessünk. (Jút indián nemzet)

        Mindannyiunknak szükségünk van alázatra. (Szók)

        Két kutya él bennem. Az egyik hitvány és gonosz, a másik jó. A gonosz folyton a jó ellen harcol. Győzni az fog amelyiknek többet adok enni.

        írta és idézte :a névtelen kerülő

        Kedvelés

      • miért is van, hogy az Ákoshoz hasonló lánglelkű művészek megszólalási módjából akkora önhittség sür, még ha az alázatról is predikálnak, és a másokat alázatra intõ kommentek is olyan fensőbbségeskedő hangneműek… Kerülõ, meg tudnád fogalmazni a saját szavaiddal, nem idézetekkel, hogy konkrétan mi zavar téged ezekben a személyes elvekben?

        Kedvelés

      • 😀 nekem egy igen vagy nem is bőven elég lenne, de nem bánom azt se, ha Kerülő retorikainak tekinti a kérdésem és kerüli a válaszadást 😀

        Kedvelés

      • Kiver a viz es raz a hideg az ezo… idezoktol.
        Jobb lenne kerulnod, el. Hamar kerulo vagy. Az is lehet, hogy csak mokasan akarod cincalgatni nehanyunk idegeit, nem tudom. Annyira nehez elhinni, hogy ezt valaki tenyleg komolyan nyomja.

        Kedvelés

      • Nem csak magunkban, én jót szoktam szórakozni nem törzstagok idereccsentett kommentjein is, utólag is köszi, az Ákosos dumától kifolyt az orromon egy kis jeges mentatea a klaviatúrába, szerencsére cukormentes, úgyhogy nem ártott neki.

        Kedvelés

      • még szerencse, hogy annak idején befértél a kakaómentes klaviatúra körbe..

        nekem tökmindegy ki írta, valójában nem is ismerem Ákost, csak a gugliban találtam, (erő és alázat)

        tőlem írhatta akár Catullus is, a lényeg: “erő és alázat”

        olvasd el a -Medvék és Én- c. könyvet, találsz benne jócskán erőt és alázatot is
        https://moly.hu/konyvek/robert-franklin-leslie-a-medvek-es-en

        Kedvelés

      • Én azt kédezném: mit akarsz vele?
        Ha valahova odamész, gondolom, mert érdekel az a tartalom, felkeltette a figyelmed, miért azzal nyitsz, hogy sugalmazva (manipulatívan) kioktatod és minősíted a bloggert?
        Fullgáz ez az álspirituális okoskodás, műszerénység.

        Kedvelés

      • Annál egy kicsit többen vagyunk. Isten hozott a kétezer-kétszáz poszt között, az öt és fél éves csakazolvassán! Sokan próbálták utánozni, sóvárogták az olvasószámot, a díjakat, a jövedelmet, a menőséget, már kész anyagból dolgozhattak, nem kellett kitalálniuk nullától, és, lám csak, mégsem jött össze. Edzegetni, “életmódváltani” is sokan kezdtek ugyanígy. Sokszor rám mérgesek emiatt, önmagukkal szembesülnek keményen.

        Kedvelés

      • Anno a (tudom, tudom, de nekem bevált…) társkeresős profilomon az a mondat fogta meg leginkább édesemet, hogy Coelho, Márai, Wass Albert, kisherceg stb. idézeteket írogatók kíméljenek. (Ezzel eleve teljes megrökönyödéssel szembesültem, hogy ott van egy felület, ami arra való, hogy leírd röviden, ki és mi vagy, erre baszki odaír valami nagyon nyál dalszöveg-részletet, vagy Coelho-t.)

        A medvés könyvet olvastam még gyerekkoromban (de még mielőtt bárki beszólna, akkoriban már angol és orosz nagyregényeken, meg Jókai és Mikszáth összesen túl voltam, így jár, aki háromévesen tanul meg olvasni, és ráadásul körülötte van is mit), nem voltam tőle elragadtatva, erő és méltóság témában lennének jobb ötleteim.

        Kedvelés

      • A medvés könyvet én is olvastam, 10-13 éves koromban volt egy állatoskönyv-korszakom is (Gerald Durrel, Búvár-könyvek és hasonlók, na meg a nagy kedvenc Konrad Lorenz), leginkább az illusztrációk maradtak meg, elég jó volt, de annyira nem emlékszem már rá, hogy értsem, mi köze ennek az alázathoz, pláne a blogbejegyzés kontextusában. Mindenesetre sose értettem, mikor vitában érvént ajánlgatnak könyveket, pláne szépirodalmat. Egy jó könyv nem didaktikus, és minden olvasónak kicsit mást mond. Meg ha valaki vadidegenként azzal jönne, hogy legyek ilyenebb vagy olyanabb, és olvassam el hozzá ezt vagy azt, hát nem hiszem, hogy kedvet kapnék pont azt olvasni, a megbízható ízlésű barátaim által puszta lelkesedésből, nem térítgetési szándékból ajánlott könyvekre is alig van időm. Az egészről az jut az eszembe, amikor a konteós összeesküvés-elméletek hívei kifogynak az érvekből egy vitában, és elkezdenek 60-90 perces YouTube-videókat ajánlani, hogy majd attól megvilágosodom….

        Kedvelés

      • Tudod? “Aki sokat ír vagy olvas az egyéb aljasságokra is képes!” Van benne egy rövid mondat (A Medvék és Én) ami elkerülte a figyelmedet,majd kikeresem ha kéred.”de nem a képességeid hiánya miatt kerülte ki a figyelmedet,hanem csak elbújt előled”:( G.Bruno)
        Egyébként próbálom kerülni ezt a blogot, de talán valami erős negatív, vagy pozitív energia idevonz. Az asztaliteniszben figyeltem meg, hogy majdnem mindenki szereti lecsapni a magasan föladott labdákat, és még élvezni is ezt.
        Mindig is szerettem magas labdákat adni, had élvezzenek mások is!

        Kedvelés

      • Kerüld nyugodtan, ez a viszketeg beszólós szereplésvágy irritáló.

        Sokan vannak így vele, nem bírnak elszakadni.

        Hogy mi ennyire negatív, azt mondjuk nem értem.

        Kedvelés

      • Ezogiccs, és még annál is rosszabb. Talpnyaló, önimádó, politikai csicska, full ciki, potrohos féltehetségű fasz.
        Te szoktál olvasni? Nem indián közmondásokat, hanem igazi, rangos szépirodalmat? Van fogalmad arról, mi van a közhelyeken túl, és mit jelent a nívó?

        Kedvelés

      • Az-az igazság, hogy nem is tudok olvasni, nem volt rá lehetőségem (az aludttejes köcsögök miatt nem fértek el a könyvek a polcon). A Háború és Béke c.könyvet is csak elkezdtem olvasni kb.14 éves koromban, de túl unalmas volt. Fekete István könyveken nőttem fel ezután. A Harmónia C. be néha, két évenként beleolvasgatok. De lásd, hogy hajlok a jó szóra, ajánlhatnál valami rangos, de egy ilyen műveletlen embernek is érthető szépirodalmat.

        Kedvelés

      • Nem csak irodalmi műveltség van. Van kommunikációs és érzelmi fajta is.
        Tele van a blog kulturális ajánlóval. csakazolvassa.hu/tag/irodalom
        Kis bével írjuk a békét, de brilliáns az egész komment, csak nem ezzel szeretnék most foglalkozni.
        Akár így, akár úgy, ne téveszd szem elől: te akartál tőlem valamit, nem én tőled.

        Kedvelés

      • De te ezekkel az erőltetett beszólogatásokkal tényleg úgy érzed, hogy vicces és kemény vagy?……
        Ez nem a te helyed, nem a te közeged, úgy látszik. Nem nagy ügy, több milliárd sorstársad van. Miért kell itt feltűnősködni, bután provokálni?

        Kedvelés

      • Miért van mindenki meglepve, ha az adjonistennek megfelelő választ kap? Az anyagias anyagiast, a feszkózó feszkósat, a buta butát, a trollkodó moderátorit.
        Mit akartok tőlem?

        Kedvelés

      • Nem tudom, GB-vel mire utalsz. Többéves sztori, csúnyán megszívatta magát azzal, hogy kirakta az esküvői fotómat egy gyűlölködő közegbe. Leszerepelt a fél net előtt.
        Miért csinálod ezt? Ez irritáló.
        Mit szeretnél?

        Kedvelés

      • Aki bénácska és minőségi, avatott szöveg között ennyire nem tud különbséget tenni (ráadásul nem egy-két véletlen jó gondolat, találó fordulat van itt, hanem több, mint kétezer poszt), azt én nem értem. Aki rám akarja tukmálni magát, azt sem. Mit értetek el az életelveitekkel, mire mentetek vele, hogy áll az életetek?

        És mit szeretnétek tőlem?

        Engem sokan bírálnak, haragszanak rám, “nem értenek egyet”, de az közös bennük, hogy ők keresik a kapcsolatot velem, nem én akarom őket. Miért, miért, miért?

        Ha nem megy az olvasás, a szövegtípusok értelmezése, ha nincs semmilyen érvetek, csak a személy piszkálgatjátok, terelgetnétek, akkor mit akartok itt?

        Kedvelés

      • Hogy mit akarok? Semmit.
        Leegyszerűsítve, egyetértek Ildikó Nagy bejegyzésével.
        És ennyi. Uff!

        Kedvelés

      • 😀

        Övék a mennyek országa! És boldogok. Nem ám itt gondolkodni, meg kivívni a megmondás jogát holmi szellemi teljesítménnyel.

        Fujj, basszus, húzzatok már edzeni.

        Kedvelés

      • Tehát kioktatni, előlibbenni a semmiből nagy titokzatosan, és szúrni egyet. Gratulálok. Eközben nem tudjuk, te ki vagy, mi vagy, van-e bármi alapod, hogy ekkora arcod legyen.

        Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .