Márminthogy a patriarchátus. Patriarchy hurts men, too. A férfiaknak sem jó a régi szereposztás.
Na, persze, a változás sem jó, erről írtam már egy korai posztban: mert az nekik is jó lenne. Túl régóta, túl elemien létezik az egyenlőtlenség. Csak álmodozhatunk a skandináv világról, ahol egymás szemébe nézünk, emberileg örülünk és lélek van érdek helyett. Annyira eltorzult az egész, hogy sehogy se jó.
Minden hörc.
Durciznak. Akkor ők nem játszanak! Nincsenek ránk szorulva ám, van elég távol-keleti nő, pornó, prostituált és számítógépes játék.
Ha nem úgy lesz, mint régen, ha megszüntetik itten a hozzáférést a készséges, nem problémázó nőhöz, ha nincs garancia, hogy nem bukhatnak bele, akkor ők nem hajlandóak. Nősülni sem, egy:egy kapcsolatban lenni sem, felnőni sem. És tényleg azt gondolják, hogy ez nekünk, a nőknek szar.
Nincs garancia, miért lenne? Téged az tartana egyben?
Olvassuk el mármost ezt a nagyon geek okfejtést. A házasság és a prostitúció összevetése. Melyik éri meg jobban?
A házasságkötés a válások legközvetlenebb rizikófaktora es előzménye.
Igeeeen…! Ezt így leírta.
A pár évnyi közepesnél gyengébb, kikönyörgött heti 2 szexért senki ne fizessen a vagyonával, egzisztenciájával.
Hanem vegyen feleségül olyan nőt, aki őt igazán kívánja… Nem talál ilyet? Hm.
A szexhez ne társuljon irreális anyagi elvárás, erről le kell szoktatni a nőt. A házasság egy biankó csekk a jövőbeni szexuális szolgaltatásokért cserébe. Nonszensz.
Szexuális szolgáltatás…! Apám, a szex akkor nevezhető szexnek, ha azt a másik is élvezi. Nem találtál ilyet? Hm.
A prostira költött pénz kalkulálható, kontrollálható, alkalmi kiadás. Bármikor le lehet állni vele további kötelezettségek nélkül.
Vagyis, a szükséglet annyira nem elemi. Csak egy kis szórakozás, a másik kiszolgáltatottsága árán.
Én nem élek vele, nem járok prostihoz, így nincs ilyen kiadásom. De ha házas lennék
…mert nem is házas. Csak elképzeli. Miről beszél?
akkor is kellene fizetnem a nőt, ha éppen nincs szex, nem jó, sőt még válás után is kellene fizetnem, mikor már más kúrogatja.
Nem, nem. Az a gyerektartás. Asszonytartás gyakorlatilag nem létezik a hazai gyakorlatban.
A házasság olyan, mint a 10 éves devizahitelt felvenni egy Suzukira, ami már 5 év múlva se ér semmit.
Igen, ezt ide a blogra leírta valaki. Igen, ez létezik, igen, ezzel hergelik egymást a nyomik, kell az ideológia, mert nem vonzók, viszont annyi méltóság nincs bennük, hogy akkor az egészből nem kérnek. Kéne nekik a nő, olcsón, lédig, kiszámolják, mennyi az ára. Ez a komment nagyon vicces, de ami felsejlik benne, az maga a patriarchátus, az embert nem látó, rideg erőszak.
Vajon miért kell a szexért könyörögni? Vajon miért érkezik be naponta hússzor különböző formában a csakazolvassára ez a keresőkifejezés?
- nincs elég sex
- nem akar sexelni a feleségem
- azt mondja, szeret, de nem kíván
- nő nem akar szexelni
- mit csináljak, hogy több sex legyen
- nem kíván a feleségem
Nagy rejtély ez, barátaim. Vajon miért nincs kedve szexelni a nőnek, ha az elvárás, és kötelező? Ki érti ezt? Vajon milyen minőségű az a szex? És milyen minőségű az élete, a párkapcsolata az ilyen nőnek? Mennyire izgalmas emberileg a partnere?
Az izgalmasság, az emberi teljesítmény, a lelki odafordulás, a jó beszélgetések, a másik tisztelete helyett kell a szerep és az intézmény (a házasság).
Senki se higgye, hogy a férfierényeket meg mosolygós asszonykákat sirató, magazinos érvelés olyan nagyon mást mond, mint a fenti számítás a Suzukiról. A média szépen alájuk tesz a sopánkodással. Áljóügy-képviselet: szegény férfiak elbizonytalanodtak, össze vannak zavarodva ebben a nagy egyenlőségben. Felcserélődtek a szerepek sajnos manapság. Vezérigazgató nők, no hiszen! Bezzeg a boldog nagyanyáink, meg az ő kötényük…! Az a sok szép aranylakodalom, hűségben, kitartásban, becsületben. Morális pánik: mumusként emlegetett feministák, nők, akik nem akarnak szülni, akiknek a karrierjük fontosabb, akik a mának élnek, önzők, promiszkuitásban vannak, kasztrálják a férfiakat.
Nem néznek fel rájuk. De ugyan, lehet? Csak a szerep volt fenn, az ember nem.
A ló túlsó oldala. És a kedvenc téma, amelyet mindig emlegetnek, a “genderveszély”: egyesek itten a saját szakállukra akarják eldönteni, férfiak-e vagy nők.
Mit is tehetnének a férfiak ebben a zűrös korban, hát persze, hogy passzívak, nem akarnak felnőni, nem alapítanak családot.
A nőknek ez nem fenyegetés, nem mennek vissza a karámba meg a járomba. Semmi sem tereli őket vissza, mert már tudják: a sorsukról dönteni, fizetett munkát végezni, a gyerekvállalást nem robotpilótaként előadni, ellenben jól meggondolni nem abszolút főjó és vágyálom, pláne nem kegy, hogy “ma már ezt is lehet”, hanem alap.
És ez a fajta buta újságírás hallgat arról, hogy a múltbeli rendezett látszat erőszakon, elnyomáson, női ingyenmunkán, szűk életlehetőségeket alapult, és közel sem volt olyan szépséges az udvarlás, a lánykérés, a szerelem, a családi élet akkor sem. Ez múlthamisítás.
Kiderült, hogy létezik többféle életút, nem kötelező egyfélét követni. Hogy nem igaz, hogy a férfi a racionális, a teremtő. Hogy a nők megállják a helyüket a nehezebb pályán is.
Nézz magadba, kedves férfiolvasóm, tekinteted hatoljon mélyre, és legyél őszinte. Te is úgy képzeled, befizetsz egy feleségre, és akkor neked maradjon ott, legyen hű, nevelje a gyerekeidet? Ne tudjon lelépni (te tartod el, a te neveden a vagyon, vagy úgy közös, hogy nagyon bonyolult legyen szétmenni), és ne legyen viszonyítási alapja (szűzen kerüljön a tulajdonodba). Így képzeled? Ne önmegvalósítson, ne akarjon sikeres lenni, ellenben takarítson és szüljön. Őt csakis az tartja a férfi mellett, hogy éhen halna nélküle, és retteg attól, amit soha nem csinált: az önjogú élettől. Ezt nevezed hűségnek, korrektségnek. Hogy ne számítson, te milyen ember vagy, állod-e a szavad, miszerint szereted a másikat. Tartsa ott az, hogy bonyolult a válás, drága fölszámolni az összebútorozottságot. Meg a gyerek érdeke: a manipulatívan emlegetett apukája, az ő kis lelke. A gyerek jólétével zsarolják a nőt, mert apuka valami rejtélyes okból csak addig gondoskodó, amíg a nő az ő tulajdona. Simán leszarják a gyereket, ha a nő nem bírja tovább, ez a büntetés. Morálisan és anyagilag is zsarolják. Apuka nem akar válni, dehogy, az csúnya dolog, ő csak szépen pokollá teszi mások életét, vagy nincs is jelen. De ne akarjon válni a nő, ebből vád is lett: a nők kezdeményezik a válásokat! szegény férfiak! Illetve a hipergámia vádja, tehát hogy már nézi a következő partnert, mindig jobbat akar. És hogy drága felszámolni az összebútorozást.
Ha te ezt a hagyományos házasságot, amelyben te vagy az erős, a támogató, az okos, a másik pedig infantilizáltan a te szavadon és erőforrásaidon csüng, és ez jó neki… ha ezt komolyan gondolod, vagyis függésre, kényszerekre alapozod a párkapcsolatot, akkor megérdemled az eredményét.
Ugyan, te nem gondolod, hogy mindenki szeret dönteni, a magáé fölött rendelkezni? Kezdeményezni? Kitalálni dolgokat? Élni az életet, máshol lenni, mint otthon? Megmámorosodni? Felfedezni új dolgokat? Minden ember szeret, ha van rá módja. És nem szeret alkalmazkodni, szót fogadni, véleményt lenyelni. Csak kénytelen. Te azt hiszed, a nők nem emberek?
Én azt mondom, kedves férfiolvasóm, hogy neked ez a régi felállás nem jó. Ha a szerep működik helyetted, ha a nő kénytelen maradni, ha a szex lehet elvárás, akkor nem a személyiséged fog működni. Az elnyomás elvégzi helyetted a melót, nem kell emberként, vonzerőben teljesítened, fejlődnöd, és így elromlasz, rossz fej leszel. Az követelőzik, aki satnya, aki nem kell. Ezért nem éri meg.
Az elnyomás, a másik erőforrásainak felélése nem csak morálisan problémás. Az a baj vele, hogy amint résnyire nyílik az ajtó, a rab kislisszol. A rabod gyűlöl, és csak a függése tartja melletted. Ezért nem értjük a basáskodókat meg a prostitúció-használókat se. Nem érzik nagyon gáznak a hazugságot, és hogy csak a pénzük kell? Hogy a szexualitásuk, a hajlandóságuk nem értékes, nem remegtet meg senkit?…
Az igazság túl kínos, ezért elnevezték nőiességnek a szívást. Így kell lennie. Erre rendeltettünk… kár, hogy tendenciaszerűen tönkremennek benne a nők. Elvész a libidójuk, utálják az egészet, hisztérikusak lesznek, pszichoszomatizálnak, gyanakvóak. Rátelepszenek a gyerekeikre, majd megbosszulják az egészet a menyükön.
Külön vicces, ha a férfiszerepet, amely sima önzés, heroizálod. Sírok ezektől, ahogy feljavítják a basáskodást. Dalban mondom el, mert meghatóban emészthetőbb.
Apám hitte az otthon melegét,
Apám hitte az ünnep örömét,
Apám hitte az apja örökét,
S úgy hiszem, ez így volt szép.Apám hitte az első éjszakát,
Apám hitte a gyűrű aranyát,
Apám hitte a szavak igazát,
S úgy hiszem, ez így volt szép.Tü rü-rü-rü-rü rü-rü-rü-rü-rü
S úgy hiszem, ez így volt szép.Apám hitte a hős tetteket,
Apám hitte a bölcsességeket,
Apám hitte a szép verseket,
S úgy hiszem, ez így volt szép.
Te fáradtan meg szájhúzva félrevonulhatsz a családi élettől, és van alibid. Cseveghetsz, míg a feleséged kiszolgálja a vendégeket. Túlórázhatsz és ki tudja, merre járhatsz, amíg az anyjuk életben tartja a gyerekeidet. Majd hazamész, és ebbe is belekötsz, nem tetszik ez se, miért nem bírja jobban? Miért nem veled foglalkozik? Szex sincs? Emlegeted X-éket, hogy ők bezzeg, és még csinos is az asszony?…
Aztán meg nem érted, miért unnak, néznek levegőnek és utálnak. És fórumokon sírsz, hogy milyen jó apa lennél, tudod, mi a jó neki (elméleti apuka), csak nem engednek a gyerek közelébe. Ki vagy rekesztve a családból. Végignézted évekig, hogy a feleséged szedte ki a mosogatóból az ételmaradékot, akkor is, ha te mosogattál, és végignézted, ha egyáltalán felfogtad, hogy ő csinálta azt a sok bornírt apróságot, ami a gyerek életének részleteit jelenti, mert neked ez büdös volt.
Ez az, amitől ennyire nyomik lettetek. Hogy fel se merül az énetek fejlesztése, hogy hogyan legyetek izgalmas, érző lények, társak, beszélgetőpartnerek, közösélet-élvezők, közös életélvezők. Elég az, ha megvan a rendszer, az infrastruktúra, beletoltok valamennyi pénzt, de lelkizni ne kelljen, se babrálni a gyerek körül. Az nem férfias! A kevésbé pofátlanok úgy fogalmaznak: “a feleségem annyira jó anya – mindent átlát, mi hol van a lakásban, meg tudja jegyezni az összes tanár nevét, meg hogy hol lehet minőségi cipőt kapni.”
*
Akik vágyják azt a fényességes múltat, azok vesztesei a jelennek, éppen ez érlelte meg a nosztalgiájukat, de ők a múltban is vesztesek lennének. Mert olyan nem volt még soha, hogy ne számítson az emberi egyezés, a szívbéli jóindulat. Hogy ne a vonzók legyenek a vonzók. Hogy a Stockholm-szindróma erősebb legyen, mint a vonzalom. Az emberséget, a lelki közelséget, a feladatmegosztást nem lehet sehogy se kiiktatni. Olvassatok Mikszáthot, Móriczot, Tolsztojt, Csehovot, ha nem hiszitek.
A nők rájöttek, mi zajlott ellenük. A nők dühösek. Van, hogy erre az ugyanaz, nőbe’ a reakció:
http://thoughtcatalog.com/nicole-mullen/2014/07/guys-without-abs-should-basically-kill-themselves/
– tehát üssük a férfiakat az érzékeny pontjukon. A kövéreket, például, pont úgy, ahogy ők ütöttek és ütnek minket, ahogy megalának és tárgyiasítanak. Én ebben nem hiszek.
Nem szoktam kertelni, a nevén nevezem mindig a játszmákat és a lúzerséget, van is sértődés, de a visszabántást, a bosszút elítélem. Egy olyan világot szeretnék, amelyben nem az a változás, hogy új agresszor van. Nem az az új, hogy most már a nők is csinálhatják ugyanazt. Leszarhatják, packáztatnak. Amelyikben nincs erőfölény, nincs visszaélés, amely humán, emelt fejű. És vagy szeretetteli együttműködés van, vagy, ha ez nem megy, békén hagyjuk a másikat. Elválunk. De nem alkuszunk meg.
Na de mit lehet tenni, ha a nyafogók ezt is úgy élik meg, hogy őket bántják? Ha számukra erőszak az, hogy nem hagyják őket basáskodni? Hát az ciki, nagyon ciki. És nektek szar, ha ilyenek vagytok.
Lobster: A nőgyűlölő nem jó szó erre
csak az olvassa. én szóltam 
Férfi kommentelő a népességfogyásról szóló cikkhez írta:
“Ma Magyarországon a nők pénzszerzési lehetőségként “vállalnak” gyereket, gyakorlatilag csináltatnak maguknak. A férfiak konkrétan emiatt inkább máshol és másként élik meg nemi szükségleteiket, mert nem akarnak egy életen át fizetni. Ha ez nem így lenne, vagyis a nők is felelősek lennének a gyerektartásban és nem csak haszonélvezői, vagyis elszámoltatva lennének, hogy valóban a gyermekre költenek-e, akkor javulna a helyzet. Érdekes lenne egy ilyen kimutatás, hogy ahol nincs, vagy éppen más megítélés alá esik a gyerektartás, ott hogyan alakul a népesség?”
Mi van?? Szóval ezt így is lehet látni. Gondolom, nem is egyedi vélemény. Jaj!
KedvelésKedvelés
Ez nagyon egyben van, minden sorát élveztem! Trü rü-rü-rü 😂 😀
Az jutott eszembe, hogy van az -a többsèg- aki ( az egyébként agresszív) passzivitásba menekül a meló helyett, és én most azzal találkoztam a környezetemben, hogy egyesek -korábban abszolút heterók, (vagy abszolút heteróknak hittek) akik lányba még szerelmesek is voltak vakon, de látványos kötődési és kapcsolatteremtési zavaraik vannak a nőkkel- e helyett inkább a férfiak mellett döntenek, ott próbálkoznak. Nem vagyok a helyükben tehát lehet, hogy ez eddig is hozzá tartozott a szexualitásukhoz, és most már merik megélni, vállalni, azonban a társuló játszma-jelek, a kifordított és infantilis viselkedés közben számomra arról árulkodik, hogy a passzivitas egy másik formája, hogy egyesek így keresnek feloldást a szorongásra és egy identiást maguknak a nőkkel szemben. Erről ti mit gondoltok??
KedvelésKedvelés
Mióta egyszer megértettem – köszönet annak hogy itt olvasok – azóta kiver a hideg az ilyen daloktól.
Néha társaságban említem, hogyha vmelyik szóba kerül, hogy mennyire egyoldalú és elnyomó – és annyira egyedül érzem magam. Más ezt nem látja?
KedvelésKedvelés
“Egy olyan világot szeretnék…” – ez tökéletes, köszönöm. A fentiekben leírtak végülis mindenre, mindenkire vonatkoznak, annyira áthatja az életünket mindez.
Agresszorváltás, avagy “legjobb védekezés a támadás”: úgy 40-50 éve figyeltem fel arra a nőtípusra, aki diplomás vagy más kvalifikációval bír, ‘helyzetben’ van: tanár, orvos, ügyintéző. És harsányan, katonás, Marlene Dietrich-es mély hangon, harciasan beszél, leszid, parancsot osztogat, főleg nőneműeknek. Megértettem, hogy neki biztosan meg kellett harcolniuk a felsőfokú tanulmányokért, hogy a férfitársadalomban egyáltalán érvényesülhessen, de miért velem kiabál, mikor az ő fogója van a számban, ha fogorvos? Szerintetek mennyire él még ez a típus?
KedvelésKedvelés
bocsánat, “harcolnia” a helyes. Alany-állítmány 🙂
KedvelésKedvelés
Az én anyám gyerekorvos. Egyszer nagyon meglepődtem, amikor még gyerekként bementem a rendelőjébe, és kiderült, hogy milyen “katonásan”, de legalábbis határozottan beszél a betegei szüleivel, olyan hangon, amit én otthonról picit sem ismertem. Igaz ugyan, hogy otthon is ő döntött mindenben, nem az apám (aki viszont mosogatott és porszívózott és fürdetett minket és vacsorát főzött, egyébként szintén orvosként dolgozott), de teljesen más hangnemben, sokkal kevesebb önbizalommal. Én nem úgy értelmeztem ezt a különbséget, ahogy te, hanem azt éreztem belőle, hogy a munkahelyén egyrészt teljes és egyszemélyes kompetenciát érez és bír is, hiszen ott csak ő volt egyedül, aki szakértelemmel felszerelve döntési helyzetben volt (otthon mégiscsak megbeszélte apámmal és velünk, hogy hova megyünk nyaralni, vagy mi legyen az edzésünkkel stb.), másrészt a bizonytalan szülőknek igenis nagyon határozottan elő kellett írnia, mi hogy történjen a gyerekkel, ha azt akarta, hogy a gyerek meggyógyuljon.
Ugyanezt gondolom sok ügyintézőről is, és kifejezetten jobb, ha egy ügyintéző kompetens abban, amit csinál, és ezért (esetleg picit bántóan túlságosan) határozott, mintha igazából fogalma sincs, hogy hogyan kell megnyugtatóan elrendezni valamit. Természetesen másik eset, amikor csak az arca nagy, a szakmai tudása meg nem annyira.
Harmadik élményem még mindig ebben a témában, hogy voltam én is a gyerekem anyjaként nem egyszer szakorvosnál úgy, hogy majdnem megsértődtem, hogy hülyének néznek és nem bíznak bennem és egyáltalán hogy beszélnek velem, de mindig rájöttem, hogy az átlag szülő, akivel az adott orvos beszél, az nem én vagyok, és mivel nincs ideje felmérni, nem tudhatja, hogy habár nem vagyok orvos, de a társadalom igen széles rétegénél nagyságrendekkel több az egészségügyi tudásom, részben a családom, részben az érdeklődésem és nemlankadó utánaolvasásomnak köszönhetően. Sokszor előfordult, hogy amikor benyögtem valami szakkifejezést a jó helyen és időben, egyből megváltozott a hozzáállásuk, például előzőleg nem akartak egy komplikált helyzetet elmagyarázni, utána viszont amikor látták, hogy nem a nyolcadikos biológiai ismereteknél kell kezdeni, hanem elég a “tetejét” elmondani a dolgoknak, mert megértem, akkor annyi idejük már volt rá és szívesen elmondták, hogy mi is a pontos helyzet.
KedvelésKedvelés
Ismerős szitu. Ezért szeretek ismerős orvoshoz járni, ha emlékszik rám akkor már csak a lényeget – tetejét ahogy te hívod – mondja és mindannyian sokkal jobban járunk.
KedvelésKedvelés
Az ember alapvetően számító állat. Azt vizsgálja, hogy a befektetett erőforrásai és az érte kapott jutalom mérlege pozitív-e. Ha nem találja annak, akkor igyekszik a befektetését csökkenteni (kevesebb pénzt ad haza), a “jutalmát” meg növelni. Erre remek példa a hatalmas látenciával bíró családon belüli erőszak.
A család évezredeken át működött így. A piacon nem vagy drágán kapható szolgáltatások cseréjének volt a helyszíne, asszony főzőtt és ellátta az állatokat, férfi meg szántott és aratott. A családon kívül ezeknek a szolgáltatásoknak nem igazán volt piaca. A gyerekek a kötelező iskoláztatás bevezetéséig erőforrások voltak, akiket kevesebbe került dolgoztatni, mint ami hozama a munkájuknak volt. Ezért is házasodtak hamar és mentek el a családtól.
Mára elértük azt, hogy szinte minden kapható a piacon. Kajáért, takarításért, sőt szexért sem érdemes házasodni, fillérekből lehet enni és takarítót fogadni, a többire meg ott a pornhub. Japánban pl, hihetetlen mértékben nő azok száma, akik aszexuálisak, akiknek sosem volt szexuális kapcsolata és nem is akarnak, ráadásul egyedül is fenntarthatóan lehet élni, elegendő egy szoba, nem kell 4 (nappali, háló + 2x gyerekszoba), elég egy kisebb autó, ha egyáltalán szükséges.
A gyerek az elmúlt 50 évben erőforrásból kötelezettséggé vált, sok értékes időt és megkeresett pénzt kell felhasználni a nevelésük során. A mai 40-50 évesek idején fordult meg a dolog, előtte még alapvetően használták munkára a gyerekeket, a későbbieket viszont hordják ringatóra, babaúszásra, karatére, sítáborba, stb.
Az gondolom egyértelmű, hogy a gyerek iránti vágy, a biológiai óra a nőkben erősebb, ők inkább akarnak gondoskodni, a férfiak meg inkább dugni akarnak. (a biológiában nem determináció hanem valószínőségek vannak, ezért az “inkább”, egyesek ettől még működhetnek fordítva).
Egy átlagos, középosztálybeli férfi számára egyértelműek a társadalmi elvárások – lásd lobstert a szerepekről. Nem akar annyira, de megházasodik, házat épít a külvárosban, lesz két gyereke, akiket nem lát, mert az utazás és a munkaidő elviszi az összes idejét, a felesége 4-6 évre gyesre megy, mert ez a feleség felé az elvárás. TÖMEGESEN látni ilyen kertvárosi boldogtalanokat.
Aztán meghalnak pedig nem is éltek.
Ezek akkor szívják meg életük fő területén – az anyagiak terén – ha válnak. A gyerekek miatt mindkét szülőnek nagy lakás kell, + mindenkinek autó, és a gyerekek mint fő fogyasztási inspirátorok miatt modern és drága de hamar avuló kütyük folyamatos beszerzése, valamint az eladónak magas profittartalmú egyéb cuccok vásárlása (pl. 7000 Ft/kg -os gumicukor a gyereknapi vásárban) miatt kell egész életükben dolgozni a kiszállás lehetősége nélkül.
Erre ad – nem teljesen adekvát, de megérthető – választ a MGTOW mozgalom például, ahol a férfiak “kiszállnak”, nem házasodnak, nem vesznek házat, autót, szar fogyasztók, direkt.
A feleségem és én átmeneti világot teremtettünk, egy gyerekkel, takarítónővel, sok közös idővel, közös főzéssel, deklaráltan nem családi házzal, tízéves kocsival, 0 utazással a munkába, heti átlag 25 óra munkával, az anyagi javak csökkentett fogyasztásával, kvázi kiszállva a társadalomból. Kurva jó érzés, a függetlenség, megéri.
KedvelésKedvelés
Azért az mégiscsak baromi gáz, hogy MGTOW és nem – pl. – P(eople)GOTOW.
Ha szar nekem, arra nem az adekvát válasz, hogy kazalba hordom a nyomiságom minden egyes elemét, kinevezem identitásnak. Igazából nem is érthető. Hagyományai, igen, azok viszont vannak.
KedvelésKedvelés
Azért nem GOTOW, mert a férfiak válnak le az elvárásokról. Hiába mondják nekik, hogy nősüljenek, legyen gyerekük, ha egyre többen nem hajlandók rá, látva hogy alapvetően látványos, de szar életük lesz a család miatt.
Ezeket a csókákat vadásszák a lányok egyetemen, úgy, hogy megérje tőlül elválni 20 év múlva.
Itthon is akadnak ilyenek, de sokkal kisebb számban.
KedvelésKedvelés
” látva hogy alapvetően látványos, de szar életük lesz a család miatt.
Ezeket a csókákat vadásszák a lányok egyetemen, úgy, hogy megérje tőlül elválni 20 év múlva.”
Ezt sokszor cáfoltuk, olvass antifeminizmus címkéjű posztokat és kommenteket. És arra megkérlek, hogy ezt a fajta önsajnáltató hibáztatósdit és vádaskodást a nők ellen ne az én blogomon told. Köszönet!
KedvelésKedvelés
Olvastam, de ettől függetlenül tömegesen létező jelenségről van szó, nézz körül a japán ifjúsággal foglalkozó tanulányokban, vagy amerikaiakban, ahonnan ered ez a jelenség, más-más háttérrel, de meglepően hasonló eredménnyel.
Nem önsajnálok, mert megoldottam az életem, leválva az elvárásokról, az elképzeléseimhez illő párt találva, családostól különcnek kikiáltva, de feleannyit dolgozva mint az egyetemista környezetem.
KedvelésKedvelés
Nőhibáztatsz, mindenesetre. És előadod ezt a különleges hópehely dolgot, igen agresszív címkézéssel, persze te nem vagy része a rendszernek, te kivétel vagy, rád nem vonatkozik. Borzalmasan fölényeskedsz.
Kérlek, ezzel ne lepd el a blogot. Köszönet!
KedvelésKedvelés
Hát én például nőként leváltam az elvárásokról (fiatalon férjhez menni, gyereket szülni, férjemet jól tartani, nem vinnyogni, mosolyogva tolni, kertesház, kutya, cica, fehér kerítés), tisztára W(omen)GTOW szerint élek. Az az érdekes, hogy ha erről szó esik, akkor ez nem adekvát és megérthető válasz (mint pl. egy férfi esetében), hanem egy büdös, lúzer szingli vagyok, akiknek majd a macskái rágják le az arcát.
KedvelésKedvelés
El kell fogadni, hogy eltérve a normáktól furcsának találnak. Ez az emberi természet alapja. Mi is fura család vagyunk sokaknak, pedig kifelé sok dolgunkat nem mutatjuk.
A nőkkel szemben a legtöbb férfinak van egy – teljesen helytelen – felsőbbrendűségi elképzelése, ezt sulykolja beléjük szinte minden, ezért téged hülyébbnek néznek, mint a hasonló életet élő férfiakat. Szerintem azért ez a nyomás enyhébb, mint húsz éve volt, és hullámzóan, de folyamatosan csökken.
KedvelésKedvelés
Több olyan helyzet volt, amikor arrafelé ment a dolog, hogy családalapítás, de te nemet mondtál?
Mert ha nem, akkor nem ér, én a “nem nősülök soha” férfiakra is rászólok, hogy ez csak akkor bátor tett és önálló út, ha valódi döntés volt, nem az események alakulásának utólagos megmagyarázása.
KedvelésKedvelés
“Azért nem GOTOW, mert a férfiak válnak le az elvárásokról.”
Van az a vicc az agresszív kismalacról.
Amikor azt mondja a végén, hogy “Kuss, én így szállok le a bicikliről.” 😛
KedvelésKedvelés
Azért nem P, mert ez az életmód a nőkön akar bosszút állni, nekik üzen: betűszó a sértődöttségből, és heves nőgyűlölet. Legalábbis amikor elmagyarázzák, miért léptek erre az útra, mindig heves nőgyűlöletet hallunk, amely visszautasítottságból ered, ami meg a vonzóság hiányából, szóval ennyit ér a dolog.
Meg valaki azért szüljön, nem lehet mindenki OTOW.
KedvelésKedvelés
Nofene, a szélsőjobb középre húz, a migtáúk meg hipszterek lesznek?
KedvelésKedvelés
Az ember alapvetően számító állat. Azt vizsgálja, hogy a befektetett erőforrásai és az érte kapott jutalom mérlege pozitív-e. Ha nem találja annak, akkor igyekszik a befektetését csökkenteni (kevesebb pénzt ad haza), a “jutalmát” meg növelni.”
En ezt hala istennek sem a felnevelo, sem a jelenlegi csaladomban nem tapasztaltam. Leirom neked mit tapasztaltam, most csak kimondottan a korulottem elo ferfiakrol irok.
Amikor az apam 22!! evesen elvette az anyamat , egyutt elt az anyosaekkal es a sogoraval aki egy fogyatekkal elo ember volt.
Az apam harminc even at, amig a sogora elt , segitett a felesegenek tevolegesen a gondozasaban, mellette volt ket allasa, es felnevelt engem es a testveremet.
Es nem luzer hanem igazi ferfi , a felesege es a gyerekei , unokai balvanyozzak , imadjak.
Soha nem nezte a befektetett eroforrasait.
Az en ferjem ot evvel nalam fiatalabb , hat o se egy luzer ,programozo a szilicium volgyben ahol most elunk.
Soha meg nem mericskelte az elonyoket es a hatranyokat ami a csaladi eletet illeti, pedig az otthon maradt szuleit is segiti.
Teszi amit tenni jonak lat.
KedvelésKedvelés
Az ember nem állat. A blogger megjegyzése.
Ha állat, akkor váljék ketté az emberiség, az állatok csoportja kapjon annak megfelelő bánásmódot, és ne sírjon a szája, hogy egyéniség, szabadság, high tech. Akkor csak vak folyamatok vannak , nincs döntés, nem kell gondolkodni, de meg is érdemlitek.
KedvelésKedvelés
De nem ám. A számitó mindig csak az előnyök behúzására sandító létezés ahogy én eddig láttam , mindig visszaüt. És amit fentebb írsz, ha egy ferfi, vagy nő, mindegy, család és gyerek mellett dönt , az akart út legyen , az ő személyes útja, utólag a másikat azzal revolverezni, hogy te akartál gyereket nem épp tisztességes.
KedvelésKedvelés
“egyesek itten a saját szakállukra akarják eldönteni, férfiak-e vagy nők” elképzeltem az arcuk 🙂
KedvelésKedvelés
Idevag ugyhogy merem ajanlani a kovetkezo konyvet mindenkinek: “Sex at Dawn”
Itt megtalalni a magyarazatot arra, hogy miert bukik meg a monogamia es hogy miert nem hibaztathato ezert senki.
Meg nem olvastam ki teljesen, de mar kiderult belole, hogy a patriarchatus nincs is jelen annyira reg ota, ha az emberiseg egesz tortenetet tekintjuk (ertsd. miota Home Sapiens megjelent)
Nagyon erdekes szamomra ez a konyv. Sajnos a parom csak annyit mondott ra hogy ot ez nem erdekli ilyen szinten.
KedvelésKedvelés
A patriarchátusnak szociális-evolúciós okai voltak, mint ahogy a család mostani gyengülésének is.
Az ősközösségben, amíg nem volt vagyon, az volt a legtöbb gyerek apja, aki a legerősebb volt, a leggyorsabban futott, az alfa.
Ahogy lehetett valamit örökölni, máris fontossá vált, hogy ki az apja a gyereknek, aki olyan balfasz volt, hogy a kőbaltáját más gyerekének adta örökül, az kihalt, így mi a kapzsi és féltékeny férfiak utódai vagyunk.
Ez a vagyoni öröklődés hozta létre a családot, és addig volt szerepe a családnak, amíg a vagyon fontos volt. A legtöbb ember nem hoz létre vagyont, pedig tudna,
(az általunk lakott lakás és autó meg a lapostévé és iphone, amiket használunk, nem része a vagyonnak, csak az vagyon, ami azért van, hogy gyarapodjon. Tehát a nyugdíjszámla sem az, az csak halasztott fogyasztás.)
Ma egy gyerek fel tud nőni a hatékony társadalmi működés miatt az anyával, így a nőknek nincs szüksége az apákra, nem feltétlenül kellenek a családok. A “fészek” ház, autó, megteremtése után a férj gyakran mehet a dolgára – meglehetősen sok, sablonosan másolható esetben. Különösen ott, ahol a jog ezt nemcsak a gyerektartás intézményével, hanem a kötelező feleségtartással is támogatja.
A férfiak erre adott válasza lett a MGTOW, ami ha közelről nézzük, erősen hasonlatos a jelenleg ősközösségihez leginkább hasonló társadalmi formában élő óceániai népek társadalmi szerkezetével, ahol a nők és gyerekek élnek együtt a nők házában, illetve a férfiak a férfiakéban.
KedvelésKedvelés
Légyszi, ezt a lebutított esszencialista-evolucionizmust ne told itt. Sokszor cáfoltuk, sértőek a premisszák is. Köszönet!
KedvelésKedvelés
Az evolúciós elmélet már nem feltétlenül állja meg a helyét. Mármint minden, ami 3000 éve volt megfelelt az akkori funkciójának és ami ma van szintén megfelel a mai funkciójának azaz nem jobb, vagy fejlettebb csak más a környezet. Szerintem igenis van szeretetkapcsolat az emberek között mint ahogyan xezer éve is volt és akik szeretetkapcsolatban élnek egymással azok is akik épp szerelmesek és gyerekeik lesznek. Ebből az elméletből nekem csak az emberek közötti érzések hiányoznak. Ami a monogámiát illeti én pl érzelmileg nem tudnék poligám kapcsolatban élni. Volt egy olyan komolyabb kapcsolatom és tudatos döntésem volt, hogy ebből nem kérek. Biztosan vannak akiknek működik a poligámia de csak akkor van értelme ha egyik félt sem kényszerítették bele, hanem szabad akaratából döntött így.
KedvelésKedvelés
Fú, azért itt van az évmilliók nyoma, bár először majdnem azt írtam, hogy ez azért lassan változik, és amúgy változik is, de. Feljött hozzánk egy huszonéves dzsessztanszakos srác, a pasimat tanította szaxofonozni. Értelmiségi szülők meg minden. Ebédelünk, és ő panaszkodik, hogy a barátnője családja, azok milyen furák már. Az apuka rengeteget dolgozik, a felesége meg a két lánya meg csak költik a pénzt… és a papát ez nem is zavarja. Sőt, még többet vállal, és még többet, és még kényezteti is ezeket a …nőket.
A szám azért tátva maradt. Persze, az én fiúm is elsüt ezt-azt néha, meg vannak folklórelemek, de semmi olyan, amit ne lehetne kiröhögni és lepattintani. Az a legjobb, amikor együtt röhögünk. De ettől ő is csak nézett. Azóta is emlegetjük. Azóta a srácot elhagyta ez a lány, pedig nagy szerelem volt, és kölcsönös is egy ideig. Ugye, mondanom sem kell, hogy miért hagyta el…
KedvelésKedvelés
Még az eredeti elmélet sem állja meg a helyét. Szendi is bőszen ötletel, nagyon ingatag a tevékenységének ez a része. És főleg ebben a lebutított, laikusok által önigazoló módon összeokoskodott formában igen nagy bullshit.
KedvelésKedvelés
“a család mostani gyengülése” Csak az erőszak és a kényszerű függés gyengült.
Attól, hogy nem élnek együtt, nem egymástól függenek, az még család, ahogy család az egyedülálló szülő–gyerek páros is, és még más modellek is vannak.
“a nőknek nincs szüksége az apákra” nem, nekük társra volna, annak reményében alappítotak párkapcsolatot. Apára a gyereknek volna szüksége, de ezt a feleségükkel egy háztartásban élő (egy lakcímre bejelentett) férfiak is elbliccelik.
Alapfogalmaid nem stimmelnek, érzéketlenül és gőgösen ítélsz.
“hasonlatos a jelenleg ősközösségihez leginkább hasonló társadalmi formában élő óceániai népek társadalmi szerkezetével, ahol a nők és gyerekek élnek együtt a nők házában, illetve a férfiak a férfiakéban.” nagyszerű, tehát a férfiakcsak ejakuláltak, a nők meg felnevelték a gyerekeket. Igazságos, de legalábbis kényelmes.
Annyira vulgár-konyha-bulvárszinten írsz fontos összefüggésekről, vélekedéseket tényekként adsz elő, döbbenet.
Az MGTOW arra válasz, hogy a Huffnágel-típus meg van sértve a nők miatt, nem jutott csajhoz, mert nem vonzó, és annak kellett egy betűszó meg sok-sok ideológia. Mely aztán kvázi jogosulttá teszi, hogy agresszív gyűlöletbeszédet toljon, ismeretlenül zaklathasson nála sikeresebb vagy őt egyszerűen irritáló nőket a neten, következmények nélkül. Hogy a nő nélkül élő hős mégiscsak lóghasson valahogy a nőkön. Nagyon Own az a Way… és főleg, nagyon Men…
KedvelésKedvelés
Nekem ez döbbenet, hogy ezek a panel-mondatok és forgatókönyvek milyen szigorú egyformasággal jelennek meg. még annyi variáció sincs bennük, mint a népmesék változataiban… nálunk ez így hangzott: “A férfiak mind Porschéra vágynak, de tudják, hogy magas a költsége, és csak ácsingóznak, de nem vállalják be. Hát én bevállaltam, és vállalom a magas költséget is.” és ez volt a bók. a nagyvonalú megbocsájtás a magas költségekért, amiket én okoztam. a végső csapás az volt, amikor a válás során a (nőnemű) mediátornál meséltem ezt a hasonlatot, annak illusztrálására, hogy tárgyként kezelnek, ellágyult mosoly volt a válasz. mert ez bók, mint tudjuk.
KedvelésKedvelés
Porschére kellene vágynom? Fel sem merült bennem, nem értem a tárgy-kultuszt. Igazából olyan google-autót szeretnék, ami jön értem ha kell, aztán ha kiszálltam, megy másért. És soha nem kell lemosni, tankolni, parkolni, mert nem az enyém. Egy taxi, sofőr nélkül 🙂
Ez kb. a véleményem a használati tárgy-birtoklásról, vagy a feleségről, mint tulajdonról.
KedvelésKedvelés
“vagy a feleségről, mint tulajdonról” ő is taxi, sofőr nélkül?
Nem rólad írta szerintem a Porschét, de értjük, te nem vagy olyan. 🙂
KedvelésKedvelés
a volt férjem fogalmazott így, és rólam, illetve magáról beszélt. én nem éreztem magam Porschének egyébként, inkább lerobbant középkategóriásnak – ez is a forgatókönyv része volt, a nyomasztás, és mellé a szép szöveg. de a metafora, gondolom, szabadon behelyettesíthető bármilyen felső kategóriás járművel, akár gugli taxival is. a logikája ez: asszonyállat, ember rakta össze / ember tartja életben, amit isten neki rakott össze. a “szellem a gépezetben” típusú filmek ugyanezt a mélységes szorongáson alapuló metaforát használják (amikor a humán rádöbben, hogy nélküle – az ő teremtő kontrollja nélkül – is önálló élet létezik. jut eszembe: ne hergeljük őket a létezésünkkel 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Agymosógép, mi nem világos? Miért erősködsz? Kérlek, ne kommentelj ide, semmit.
Nem a tartalma zavar a feszülésnek, úgyis mindig kitalálsz valamit. Pusztán az, hogy ideerőlteted magad, ahogy mindig jelzed, hogy megfigyelsz. Ez valami beteges vonzalom? Miért jó itt neked?
De ez most nagyon béna volt, és ezt te is jól tudod. Nem, a sajtó nem azon anyákkal van tele, akik láblógatva élnek a tartásdíjból, miközben a gyerekük cudarul van. Jóval több eset van, amikor az apa árt, bánt, a gyerekkel tartja sakkban az anyát. esetenként kidobja az ablakon. Vagy teljesen leszarja a gyereket, elhazudja a jövedelmet, minimálbéres lesz, feketézik, hogy kitoljon az anyával. Vagyis, nem vállalja a következményeit a családalapításnak, hanem rányomja a nőre, és még ő sajnáltatja magát.
Nem kell nősülni, nem kell gyereket nemzeni, ha nem vállalják a felelősséget.
KedvelésKedvelés
“Nem, a sajtó nem azon anyákkal van tele, akik láblógatva élnek a tartásdíjból, miközben a gyerekük cudarul van. ”
Az, hogy mivel van tele a sajtó, mióta referencia?:)
Ha hajlandó lennél belegondolni, te is rájönnél, hogy a tartásdíj rendszere legalább annyira tekinthető feleség-, mint gyerektartásnak.
Minél legálisabban, jogszerűbben történik minden, annál inkább, pusztán azért, mert egyre több pénzről van szó, amit az anya arra költ, amire akar. Innentől a jóindulatára van bízva minden, ami lássuk be, nem ad teljes garanciát a gyerek jólétére sajnos, bár ez is erős tabu itthon, természetesen.
Abban természetesen igazad van, hogy a ki nem fizetett tartásdíj nem tekinthető feleségtartásnak, mint ahogy gyerektartásnak sem. Ilyenformán viszont nem is a rendszer része, hanem anomáliája.
Rendszerszerű működés esetén erősen esetleges, hogy a kifizetett gyerektartás eléri-e a gyereket…
KedvelésKedvelés
De akkor éhen halna a gyerek. Pont az volna anomália. Én leharcolt egyedüálló nőket látok, meg olyanokat, akik nagyon keményen dolgoznak. A rút, költekező exre hivatkozva a hozzád hasonló gpndolkodásúak simán kibasznak a saját gyerekükkel.
Vagy azt állítod, hogy a tartásdíj mértéke túl magas? Mondjuk 35 meg 40 ezer forint egy fővárosi, 7-15 éves gyerekre…?
Nem, nem anomáliája. Része, belekalkulálva. A packázás, a kijátszása is. Különben nem lehetne ennyire gyakori.
Click to access 11159.pdf
KedvelésKedvelés
“nem hallunk arról”, ha így jobban érted
KedvelésKedvelés
“Sajnos a férjem a tartásdíjon felül semmivel nem járul hozzá a gyerekek kiadásaihoz. Többször kértem segítséget tőle, amikor váratlan egészségügyi kiadások merültek fel (pl komoly gerincprobléma, ami napi szintű gyógytornát, úszást, állandó orvosi ellenőrzést és folyamatos fűző viselést igényel, szemüveg, fogszabályozó, persze ez nem 1 gyerekre, hanem összességében), mindig elutasította, azzal, hogy fizeti a tartásdíjat és ezen felül neki nincs kötelezettésge. Kértem, hogy legalább a még közösen befizetett EP számlán lévő összeget(amit az adójóváírás miatt fizettünk be anno) hadd használjuk fel ezekre, de ettől is elzárkozott. Mivel az ő nevén van a számla, így megteheti. A nyári táborokról, hangszer vásárlásról, különórákról ugyanez a véleménye. Közben elvárja, hogy a gyerkekek életszinvonalában ne legyen változás.
Az albérlet összege a teljes tartásdíj 4/5 részét elviszi, a rezsi még nincs is benne. A véleménye szerint a gyerekek közvetlen költésgeire adja a tartásdíjat, abból ne albérletet és rezsit fizessek, költsem rájuk közvetlenül. Én is dolgozom, de a fizetésem a közelébe sem ér az övének, ami nyilvánvaló, hiszen én maradtam otthon a gyerekekkel GYED-en, majd GYES-en, és a napi logisztikát, betegségeket teljesen , szünetek nagy részét most is egyedül oldom meg.
Sajnos főleg e miatt a hozzáállás miatt nem merem úgy lekötni a pénzt, hogy a lejárat az adott gyerek nagykorúságára essen, bár nem tudom, ez megoldaná-e egyáltalán a problémát.”
pl.
Innen: http://www.jogiforum.hu/forum/23/17829
KedvelésKedvelés
“És még egy kérdés. De inkább csak gondold át, ne írj, jó? Nem adom fel. Hiába kavarsz, meg tolod, hogy én vagyok a gáz, azért belül csak megérted, ebben bízom.
Ha valaki jelzi, hogy nem kíván veled beszélgetni, taszító vagy, szállj le róla, ki is tilt, azt is megírja, hogy nem olvassa el a komentjeidet, akkor miért erőlködsz tovább?
Azért, mert nyilvános a blogja? Tényleg? Ez ok?
És mert nem állod meg? Álld meg. Mit akarsz tőlem? Ennyire jellemgyenge vagy?”
tavalyi kommentemből.
itt nem fogsz gyűlöletet tolni.
KedvelésKedvelés
Soha, soha nem látok olyat, hogy nők nyüstölnék, figyelnék a bloggert a férfijoginak titulált oldalakon. Nézz szembe vele: ez is erőszak. Hogy netfüggő vagy, az egy probéma, de erőszakoskodni miért kell?
KedvelésKedvelés
Nahát, mintha a gyerekeim apja írta volna. 40 ezret fizet összesen a 4 gyerekre, már ha fizet. Mert szerinte nem lehet tudni, ebből nem jut -e nekem is pénz.
Dolgozom, ő nem, felmondott a munkahelyén, nagyobb összeget örökölt, annak a kamataiból él.
Nemrég vett az egyik gyereknek új vonalzót, elkérte tőlem az árát.
Rendszeresen eltávolíthatatlan pecsétekkel hozzák meg a gyerekek a ruhákat a láthatásról, vagy fél évig nála marad mosatlanul, addigra ki is növik.
Felháborodva magyarázta a gyerekeknek, hogy neki pénzt kell adnia nekem, és még azt az ételt is megvenni, amit nála esznek.
És az ismeretségi körömben az elvált apák túlnyomó része egyáltalán nem fizet, a miénk nem kirívó eset.
KedvelésKedvelik 1 személy
Drága, kitartóan hűséges Agymosógép!
Én nem veled beszélgetek, tévedsz. Zaklatsz, utánam koslatsz, gyűjtögetsz. Nem bírsz elszakadni innen, ezért értelmezem úgy, hogy a magad puhány, gyűlölködő, ambivalens és ártani akaró módján bizony te (és még vagy 20 férfitársad, aki szokott így írogatni/ SZERELMES vagy.
Szóval, itt lógsz, ami mulattat, szánalmas leszel tőle, és ezt visszajelzem.
Ez a bloggerenlógás, leskelődés egy típusviselkedés, elkövetői általában roppant fontosnak hiszik magukat, fel nem merül, hogy nem minden róluk szól. De a személyed nem számít. Állítások vannak (jelentek meg) a blogomon, amelyek hatnak emberekre, egymással interakcióban vannak, sokan olvassák őket.
Ha nem érdekel a blogom, ne írj ide. Kértelek is rá. Én viszont a saját blogomra írok, ez a munkám ugyanis.
Nekem nem érzelmi kérdés az, amit írok, és nem sérelem, ha valaki nevetségesen, visszaélősen és tipikusan viselkedik. És bután, csak azért, mert én vagyok a blogger, és mellémfeszül, hogy de ő is milyen okos, de én nevetséges vagyok és neki akkor is igaza lesz… miközben az apák nagyobb része egy kanyit nem fizet, bosszúból, felőle felfordulhatnak a gyerekei, a többiek meg a kevéssel elszámoltatják és vegzálják a nőt… És te ezt a magatartást mentegeted és véded, és azt hiszed, igazad lesz?
Az, hogy zaklatsz, nem sérelem, és nem engem minősít. És nem felejtjük el, ami történt, bár tudom, jobban örülnél, ha “spongyát rá”. Ha nem nyomnám oda neked és társaidnak a kínos, buta erőszakos dolgait. Miközben az illető évek után is itt szaglászik, nézegeti a képemet, tüzetesen tanulmányozza a kommenteket…
Én képes vagyok elszakadni, nem visszajárni, leszarni. De ez a blogom. Innen nem fogok elmenni.
Jól látod: nem vagyok beteg. Ellenben egyre egészségesebb vagyok, bele merek menni nehéz helyzetekbe, nem félek, nincs bűntudatom meg szégyenem mások mocsak miatt, jól alszom, és amióta kimondom az igazamat, azóta van ez így
Más is ferdített, a majmolós, mindent elkívánó, megfigyelgető, fb kommentekben és álprofilokról is hajszát űző nagyrajongó, hogy én neki üzengetek, pedig ő letiltott. A valóság az, hogy én tiltottam őt, és a blogomra írtam egy posztom alá kommentet, mivel kiderült valami új dolog. Amire ő fel volt (és maradt is) iratkozva… és persze nézte is azonnal… ezt nevezte őrjöngésnek, és hogy HAJNALBAN jött az értesítés…
Hogy éreztesse: a hatalom nála van, és én igénylem őt, én vagyok rászorulva, nekem a mániám ő, nekem vannak indulataim iránta, én buktam el.
Pedig fordítva van. Irigy, nem tetszik neki, hogy én lettem az, akire figyelnek, majmolt…
Ritka gusztustalan pszichopata, sokakat megvezetett, de ettől nem a mániám.
Te is ezt csinálod.
IRATKOZZ LE esetleg.
Ha nem iratkozol le, ha visszajársz, akkor te ezt a beteg viszonyt ÉLVEZED. Akkor én neked KELLEK, és akkor e viselkedésedért leszel szíves vállalni a felelősséget. Nem rám tolni.
Én meg azt élvezem, de annál jóval üzemszerűbb, hogy élvezetnek mondjam, hogy kimondom az igazságot. Életem minden területén ezt teszem: kiállok, élesen látok, nem félek és nem alkuszom meg, nem tudnak senkik semmilyen irányba nyomni.
Búcsúzom! 🙂 Te képes vagy rá? Kérlek, ne írj többet a blogomra. Ne nekem legyen melóm még a lomtárürítéssel se, amiért te gyenge vagy és nem bírod ki. Köszönöm!
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
“Agnes” meg Lorax. Akiről írtam tegnap, hogy nem alkalmas a tornára, és ezért trollkodik, viszonyítgat, zavarja az én edzésem, meg mutatja, hogy ő mekkora motivátor és életmódváltó. Haláli, ahogy itt lóg, nézeget, elkívánja a tornámat. Én vagyok a világ leggazdagabb verebe szerinte. Kicsit sem beszédes a hasonlat. Jól megtalálták egymást a kitiltott zaklatók…
KedvelésKedvelés
Sokan vannak, akik nem bírnak leszakadni rólam, megkerülhetetlenül fontosnak gondolják a személyüket, vágyják és éhezik a figyelmemet, és keményen projektálnak… Bántalmazás és elhanyagolás. Nincs támám. Lesegetem őt. Álprofilok…
Gsz ebből a szempontból külön hányás, mert rengeteget kapott tőlem, inspirációt, ötletet, megértést, időt, pénzt is…
Csakogy lássátok, miről beszélek, amikor a zaklatásról beszélek, mennyire eltorzult, kifordult emberek vannak. Mert ez az igazság. És ezek bizony nem magánlevelezések. És közben megy a szenteskedés, műmeghatás, nagy erkölcsös tanítónősködés, sztárkodás, sosem volt jelentőségű életút, egyszerűen MINDENE a figyelemzsarolás, bármi áron.
KedvelésKedvelés
Értem amúgy, miért nyomnátok, hogy hallgassak, ne legyen szó a múltról, rég történt.
Hogy nevetségesnek állíts be, amikor felhozom. De hát megtörtént, ez történt. Ez a lényeg, nem az, hogy mikor beszélek róla.
Nem én vagyok a nevetséges meg sértett, hanem – például – te vagy az erőszakos és manipulatív, emellett jelentéktelen és sunyi névtelen is.
És nem álltok le. A Gumiszobás haragvók még mindig rajtam pörögnek.
Te is tudod, hogy nagyon kiröhögnélek, ha élőben találkoznánk. Jellegtelen, unatkozó netfüggő vagy, nulla teljesítménnyel. Csak a neten vagy kemény.
Mindegy, mikor történt, mert megtörtént. Zaklatsz.
Ha szerinted rendben van az, amit ellenem mint blogger/közíró ellen tettek, ahogy névtelenül hajszoltak, fenyegettek, zsaroltak, zaklattak, magánadatokat és képeket tettek közzé, megtámadtak, álfeljelentést és álleveleket írtak, rám kenték, rágalmaztak és az a baj, ahogy erre én FELLÉPTEM és KIÁLLTAM az igazamért, akkor te egy morális hulla vagy.
Vicces ez, mert eredetileg ti keresitek az én társaságom, ti kíváncsiskodtok itt, aztán két-három manipulatív komment (vagy év) után visszajelzek, és akkor megy a mószerolás meg óbégatás, hogy _én_ milyen agresszív meg sértett vagyok.
Nekem nincsenek érzelmeim, a kicsinyes bosszútok, pletykásságotok és irigykedésetek egyszerű munkakörülmény, eredeti sem vagy. Te összekevered a szavaim erejével, illetve a saját érzelmeiddel, amit “látsz”.
Én pontosan szeretnék fogalmazni, kifejezni, ami van.
Én nem panaszkodom, nem unatkozom, nem lógok másokon, a problémáimra magam kerestem meg a válaszokat, és elvégeztem a melót. Saját ötlet, saját projekt, alkottam, mertem. Te nem. Ők sem. Senkit nem majmolok, nem névtelenkedem, nem félek vállalni a helyzeteket.
Az elakadtak állítják, hogy én vagyok a beteg, a kudarcos, az érdektelen… És ők “ellapoztak”… Vicces. Itt lógtok folyton. Főleg engem leckéztetni meg az én mentális egészségem miatt aggódni…
Az elmúlt hónapokban Máltáról, ahol Gumiszoba lakik, és épp semmi más nem érdekli, mint hogy új életet kezdjen, ennyi kattintás jött. Minden nap 2-4-6-10:
És beszopják, hogy ő a drama queen, nem teszik fel neki a kínos kérdéseket, nem bánják a koppintást, és tényleg elhitték, hogy én nem tudok leszállni róluk. Nekik is gratulálok…
KedvelésKedvelés
…
KedvelésKedvelés
Nem nagyon mertem elolvasni napok óta, de mégis elolvastam. A hagyományokhoz hűen, ez a férfi-nő kapcsolatról szóló bejegyzés is földbe tiport, még ha nem is lepődtem már meg, de az igazság ilyen mértékű töménysége szinte már fáj.
KedvelésKedvelés
ès öszintén, ismersz olyan férfit, akinek szintén ez lenne a véleménye a posztról? Hogy ez már fáj, annyira igaz? Mert gyanitom, a nagytöbbségük fuldoklik a frusztrációtól, hogy a nök mekkora elvárásokat támasztanak velük szemben: pl dolgozzák ki a belüket, hogy legyen a nönek menö kocsija, mialatt az otthon mereszti a picsáját a gyerekkel, aztán még van pofájuk elvárni, hogy kedves és segitökész legyen a férfi otthon.
KedvelésKedvelés
És “nincs szex”, vagy ha van, “gyengébb a közepesnél”!
KedvelésKedvelés