Kezd az a gyanúm lenni, a plázák kínálatát, a reklámok és az egész nőimédia-gépezet működését látva, hogy nekünk nyugati nőknek a melltartó olyasmi, mint a kínai nőknek a lábnyomorítás. Nem maga a melltartó, mert az lehetne egy lehetőség, és hordhatná az, aki abban érzi jól magát, hanem a kötelező jelleg. A melltartó hordását a hagyomány irányítja, sokba kerül, macerás és rontja az életminőséget. Erre talán azt mondod: dehogy rontja!, de úgy értem, hogy a normák, amelyek miatt előnyösebbnek és kényelmesebbnek tűnik melltartót hordani, mint nem, nem öröktől fogva léteznek, lehetnének mások, és akkor nem azt gondolnánk szépnek, előnyösnek, amit most.
Vagy igen? Nincs kész válaszom.
De ez csak hipotézis, szándékosan élezem. Meséljetek ti!
A kérdés előkészület. Egy válaszadó két lehetőséget is bejelölhet. Van “Egyéb” lehetőség is, oda beírhatod a saját szavaiddal a választ, de ne azt, hogy a kettes és az ötös igaz rád, mert a rendszer randomizálja a válaszokat (mindig más sorrendben jeleníti meg). Csak korlátozott karakterszámot írhatsz be.
A második kérdés. Itt egy választ jelölhetsz meg, és szintén randomizálva van a sorrend:
A harmadik.
És az utolsó:
A posztot itt folytatom majd. Kérdezzétek meg ismerőseiteket is, vagy küldjétek el nekik a linket!
FOLYTATÁS, május 18.
Ezek a sportcuccaim nagyon tetszenek az olvasóimnak.
Daquïni sportmelltartó, bebújós
Roppant érdekeseket írtatok.
Írtam már a cicimről, arról a régiről, még 2012 júliusában. Akkor még szoptattam Dávidot. Ott a komentekben érdekesképp nem annyira a ciciről volt szó, hanem a szőrtelenítés-mizéria tárult fel a maga döbbenetében, érdemes elolvasni. Téma volt a mell változása mint fogyási-sportolási aggály is. És Hatalmas Botrányt Okozó képeket is kitettem, a testem átalakulásának kontextusában… Jött is az erkölcsrendészet, majd jól megmondja egy szabad és alkotó léleknek, mi oké, mi nem, és hogy én miért csinálom valójában:
Az intim testrész megmutatása oké egy zárt blogon, nem a nyílt térben, ami tele van trollokkal. Addig pedig az, ami: szexuális éhség és felkínálkozás.
:DDDD tetszett neki. Pedig annyira nem jó.
Az elején szeretném leszögezni, hogy nők testrészeit én soha nem nevezem pejoratívan-vicceskedve, nem használom a gebe, csontkollekció, a műmell, a hájpacni stb. szavakat, igyekszem érzelmet és értékítéletet nem tartalmazó főneveket választani, emiatt a norma miatt. Ez nem valami magas önkövetelmény, mindenesetre értelmes emberek is simán használnak efféle minősítő, önigazoló szavakat. Amitől a csakazolvassán mégis sokan érzik magukat rosszul, és tartanak engem testszégyenítőnek: én kimondom azt, amit az olvasó jó közérzetének megőrzése érdekében tapintatosan kerülhetnék, ezeket én anatómiai ténynek érzem és nem ízléskérdésnek. Olvasó nem kívánja, nem bírja el az igazságot, a tényeket, felvetéseket, összefüggéseket, és rám haragszik, mintha én őt személy szerint kipécézném. Bloggert pedig megterheli az ilyen eltévedt viselkedés – én nem írok elő neked semmit, magaddal van dolgod, illetve döntsd el, olvasol-e, milyen tartalamkat követsz, és mennyire veszed komolyan az itteni állításokat. Ez a te felelősséged! Ez egy ilyen blog, és nem tervezek változást.
Nem hallgathatok, ha rájöttem valami fontosra, ha valami gyanúm lesz. Például már meggyőződésem, hogy a mell nem valami születéskori lottó és istencsapása: hogy nem szép, lóg, túl nagy, abban is van (lehet) szerepe a városias-középosztálybeli életmódnak. Bizsergetően jóleső a gonosz médiát szidni, a szépségelvárást, én ettől speciel hányok már, mert más helyett mondják ezt, és mindig olyanok, akikre nem szeretnék hasonlítani. A kerek, szimmetrikus, magasan álló cici nem annyira nyomorgató szépségeszmény, mint az isten eredeti vázlata a női testről, az egészséges-megóvott anatómia, a “vékonysággal” (el nem hízással) egyetemben.
A mellünket is tönkretesszük, a többi között. A poszt végén írok az anatómiáról.
Érdekes a szépségnyomasztás. Észrevettétek-e például, hogy így belecsapjak a lecsóba, hogy sem a kifutómodelleknek, sem a Calzedonia-típusú modelleknek nincs nagy mellük? Pedig ők az abszolút szépségek. Gyakran még kerek mellük sincs, úgy pózolnak a fürdőruhákban. Az exkluzív Daquïni vagy Wolford-modelleknek meg végképp nincs, ott a szolid formák az arisztokratikusak. Stílustörés volna akár a buja, telt mell, akár az implantátum. Nagyon fiatalok, nagyon magasak, hosszú lábúak, telt ajkúak, és hibátlan bőrűek, de a nagy mell annyira nem követelmény, hogy tilos.
Ahol a műtött mell a norma és az eszmény: a celebek és a fitnesz világa, a cicis magazinok, meg persze a pornó. Volt egy testtémájú összeállíás az egyik igényesebb magazinban, és nyilatkozott egy cicismagazin-főszerkesztő, hogy náluk is a “természetes mell” volt a koncepció, majd kiderült, hogy az olvasók nagyon is értékelték az implantátumos címlaplányokat, ERGO nincs a műtött mellel semmi baj.
És ez egy manipulatív ergo, mert felhasználónak tekinti a nézegető férfit, és más nem is érdekli, csak annak az ízlése, szexuális preferenciája, kiszolgálása. Miközben a nő az, akit megműtenek és aki a következményeket viseli. A legtöbbünket nem az tart vissza a mellnagyobbítástól, hogy “mű” lesz, még csak nem is az, hogy nem lehet tudni, milyen lesz, hanem egy sor, értékítéletünkkel, életminőségünkkel kapcsolatos szempont. (Az Amiről az orvos… harmadik számában hökkenetes összeállítás jelent meg a szilikonimplantátumok visszásságairól és a piac ellenőrizetlenségről.)
Meglepően sok válasz érkezett a négy felmérés négy kérdésére, és itt a kommentekben is bőven meséltetek.
Kiderült a válaszokból, hogy hordtok melltartót, mert szeretitek, mert megszoktátok. Hordtok melltartót, annak ellenére, hogy nem szeretitek, mert “kell”, de hazaérve letépitek, és az istenáldotta szabadon engedésben könnyebbültök meg. Vagy: nem tépitek le, abban is alszotok, mindig van rajtatok (rajtam is, egyébként). Viszonylag kevés szó esett a partnerek, férjek ízléséről, preferenciáról, nagyon helyesen: a testetek a tietek.
Hordtok melltartót, mert nagy a melletek, vagy mert nem áll elég magasan, mert az alsó része összeér a bordákkal, izzad alatta. Mert mozog ficánkol, ugrál. “kKbökné a szemem, ha átmegyek a fekvőrendőrön”. 🙂 Mert mindenki nézné, mert érzékeny a bimbó, dörzsölődik, ha a ruha érinti, ez ciklustól függően is. Mert szoptattok, és nehéz/nagy/csöpög.
Mások azért hordanak, mert kicsi a mellük, és az erre alkalmas push up némi méretet hamisít, felnyomva vagy kipárnázva.
A közepes mellűeknek nem tetszik a forma, de sok kis-, illetve nagymellűnek sem. Van, aki nem hordana, de a munkahelyén szóltak, vagy a férje, hogy kell. Egy olvasó külön megírja, hogy ő amúgy nem hordana, de gyerekek között dolgozik, akik gyakran megérintik, az ölébe ülnek. A védtelenség gyakran előjön a válaszokban.
Utánajártok, keresitek az ideális modellt, sok sztoritok van, és sok pénzt költötök rá. Ez jó üzlet, és akiknek jó üzlet, azoknak édekük fenntartani a melltartóviselés kötelező jellegét, ami egyébként egy színtiszta kulturális jelenség.
Én amúgy a legkevésbé sem mondom, hogy utánam, vegyétek le a cicifixet! Én is benne vagyok. De attól még elgondolkodhatunk a témáról. Nem beszéllek én rá semmire, a közös gondolkodás a cél. Mi miért van úgy, ahogy van? Honnan erednek az érzéseink, attitűdjeink, meggyőződéseink?
Én vagyok az, aki megtehetné. Nem járok be naponta munkahelyre, elüldögélek az erdőben, amikor épp nem edzek (sportmelltartóban). Én vagyok az, aki gyakran megnöveszti a szőreit, és nem pánikol ezen. Rövidnadrágjaimban, rönk-combjaimmal is leszarom, hogy a többi szülő vagy a banki ügyintéző mit szól, mert én csupasz bőrrel szeretek bringázni, barnulni, hidegtűrni.
De a melltartó más. A mellem kis-közepes, nem lobog a szélben. És hordom rendületlenül, nem is érzem kényelmetlennek a melltartót. Talán elveszítettem a képességemet, hogy annak érezzem.
Úgy vagyok vele, hogy mindenki eldönti, a maga közegében és előzményeivel, hogy kívül (kinézet, a világ visszajelzése, tetszés, szex) és belül (érzések, traumák, belső én-reprezentáció) mi éri meg neki: kicsit vagy nagyon szépítkezni, netán leszarni az elvárást.
A mell különleges téma. Szexjelkép és erogén zóna, ekként célponttá tesz és traumához kapcsolódik: ahogy folyton figyelik, nézik, az is célponttá válás. A nők drámája, hogy ha szépek és vonzók, az nekik nem hatalom, hanem pillantások, akarások, megjegyzések kereszttüzében élnek (ez elsősorban a férfiaktól és a hatalmasoktól fenyegető, de a nőtársak sem kímélik őket), és e csillámpóniságban elsikkad, láthatatlanná válik az emberségük, az érzéseik, az intellektusuk, az akaratuk. A szexualitásuk bevethető fegyver, csillogás, látszat és felszínesség, amely nekik nem hoz sok boldoságot. Akkor hozna, ha az lehetne, ami az isten vázlata: méltó, humán, őszinte, erős, vállalható. Emberek meg akkor lehetnek teljes jogon, e szexualizáltság hátrányai nélkül, amikor szexuálisan (már) nem veszik őket számításba.
Ez már csak így van, sóhajt a relativizálásra hajló olvasó, de a vágyott és egyébként nem is olyan bonyolult állapot az volna, hogy a nők egyszerre élhetik meg, hogy ők emberek és szexuális lények, a szexualitásnak pedig nem elszenvedői, tárgyai, hanem aktív részesei, alakítói. Tehát nem nyaggatják és nem gúnyolják őket, nem terelgetik semerre, nem igényekre válasz a testük, a viselkedésük, hanem lehetnek olyanok, annyira és úgy szexik, ahogy az nekik megfelel. Mások pedig számolnak azzal, hogy mire vágynak és mire mondanak nemet. Nincs erőltetés, és nem kell félniük attól sem, hogy ki mit szól akkor, amikor ők vágynak valakire.
Egyelőre az van, hogy míg a nők egy része időt, energiát és kényelmetlenséget nem kímélve próbálja a dekoltázzsal és dús halmokkal elvitetni a megjelenését: dekoltázs és gömbölyűség, előretolt helyőrség (mellette a nem éppen formás, nem jól tartott test is akár), és a férfiak verítékezve nézik, zavarban, meg elviccelik. Eközben más nőknek (de akár ugyanezeknek a domborítósoknak is) a mellük a szomorú tárgyiasítás egyik áldozata. Nem a szabad, boldog “csináld, ahogy neked jó” skandináv békénhagyás övezi a mellet, hanem szabályok, szorongások, elvárások, kételyek, szégyen.
(Ebből a szempontból üdvös, hogy mára a fenék lett az alternatív szextárgy, ha már szextárgynak lennie kell: azzal nem lehet ekkorát csalni, és a feszes fenéknek mégiscsak több köze van a test általános jóllétéhez.)
Sokakat zaklatnak verbálisan vagy tettekkel a mellükkel, annak ürügyén. Mások csak feszélyezve érzik magukat tőle. Az egyik egyéb válasz megrázott: egyszer meglátta az amúgy natúr hajlamú, önfeledt válaszadó fotón, hogy hogy néz ki a melle, és azóta zárja szabályosabb küllemet biztosító kalodába.
Van, akinek egyvalaki szólt be: kolléga, vadidegen vagy férj, és egyszer, de az olyan emlékezetes volt, hogy nem feledi, és ettől viselkedik mellügyben úgy, ahogy eredetileg nem viselkedne: lapítja le, takarja el a mellbimbót, műtteti meg, rejti bő ruhába az egészet vagy épp tömi ki szolid B-s méretig. Félnek a kinti ítélettől, miközben szabadulnának, vagy ők tették belsővé ezt a kontrolláló tekintetet.
*
Az én traumám kora kamaszkortól az volt, hogy a mellem csúf, miért ilyen, mindenkié szebb. Ez teljesen valóságfüggetlen volt, és nem beszéltem róla senkinek. Heves és szimbolikus öngyűlölet volt. Pánik: ne lógjon. (Ettől ilyen a testtartásom, nem is a tornától.) Igazából, már amennyire rekonstruálni tudom, nagyon szép mellem volt 18 és 25 éves korom között. Ez közös élmény többetekkel: nem tudtuk, hogy akkor még… Volt nekem 85E-s meg 90D-s melltartóm is, és nem csak szoptatós koromban. Haj, haj!…
Most némi csík van felül, de tényleg minimális. Edzés után dehidratált és zsírtalan állapotban furán néz ki, aztán kitelik újra, és egyébként minden ciklusban. Nagyon ritkán és különleges alkalmakkor érzem szexinek a melltartótlanságot.
80B vagyok egy ideje, de nem bénaság a régi, 85C-s melltartó sem, csak máshogy áll. A mellem pompásan funkcionált, három gyereket táplált, talán őrzi a sokat használt mirigyszövetet, és jól működik szexuálisan, mondhatni, sine qua non.
A hétköznapi melltartóim Intimissimi, pánt nélküli is, vagy vékony szivacsos. Szeretem, hogy semmi bonyodalom, viszont színes:
85C, kicsit kifakult azóta
De van ilyen is, csík. Kifejezetten leszorítós.
Luxusdarab: a Wolford. Ránézésre semmi különös:
Sporthoz is van Intimissimi, elöl cipzáros:
A NIKE, ugyanilyen van feketében is:
A már említett Nubra‹™szerűség, “űrmelltartó”. Akinek ez így megáll pánt nélkül, és fent is marad, annak nem bonyolult az élete. Tegyük hozzá, hogy van, aki direkt imádja, ha bonyolult:
Az igazi luxus a két Daquïni. Az egyiket fent már mutattam, ez a másik (Villő ezt is megkívánta, ami nem baj, sokan vesznek innen életmódbeli, fogyasztási tippeket, de V. közben agresszívan mocskol engem):
Fürdőruha: egy ideje csakis bikiniben úszom, és imádom ezt az érzést. Van egy Wolford háromszögfazonú, egy Benetton, egy Women’s Secret:
…és lett több Nike, Hurley, Tommy, egy Adidas. Dresszek is. Ronggyá hordom őket. Squashütőm viszont 2011 óta csak egy van.
Kiraktam ezeket a képeket, és a sok “feminista” nő MEGŐRÜLT. Ők is edzeni, látszani, hatni akartak, és szemétségeket írtak rólam. Szelfiztek és szűrőztek, torzították is a képeiket bőszen.
A poszt írása kedvéért és során, kísérletképpen töltöttem forgalmas kertünkben egy fél napot fehér wifebeaterben és melltartótlanul. Nekem is elképzelhetetlen, hogy nem hordok, én is megszoktam, én is, éjjel is. Ha a miértre kell válaszolni, azt találom, hogy itt van a mellkasomon két ilyen nem elég magasan álló, nem elég feszesen gömbölyű és szoborszerű idom, és nem lehet, nem szabad, hogy ilyenek legyenek, így nem elég jók (ez is a még-még, minden téren van, írás, főzés, emberi kapcsolatok, és nem engedi, hogy becsüljem az épp jót, vagy megbocsássam a nem jót). Tehát a csupasz cicim nekem nem kényelmetlen, nem tapad, engem a mellbimbó-dolog sem foglalkoztat (én nem látom ugyanis), én az érzet, a tudati kényszer miatt hordok, hogy nem olyan, amilyennek lennie “kell”, és ez a kell nagyon erős.
Most meglepően natúr és magától értetődő volt a melltartótlan élmény, és amilyen vagyok, reggel hosszan tanulmányoztam a kerek tükörben, hogy olyan-e még, mennyit változott. Mintha mondjuk folyékony lenne, igen, ez pontos: mézszerű, és ha nincs benne az öntőforma-melltartóban, akkor lefolyik.
És (ó, a megszokás) ott a feszkó, hogy: jó ez így, biztos…? Azóta együtt öltöztem további félezer nővel, és egyre erősebb, hát hülye vagy te, Éva…? Én a képekből, általában a testem ilyen vállalásából értettem meg, hogy olyan, amilyen, ez az enyém, és nincs vele semmi baj. A mellem első blogos megmutatása olyasmi volt, mint a víz alatt úszás: ennek meg kell lenni, mert akkor leszek szabad.
Emlékszem, ahogy jeles bloggerkollégám egy múltidéző poszt végére kitette fürdőruhás képet, és az én reakciómra is: ú, de bátor! – az egyébként ülős, esztétizált képet.
Eléggé megváltoztam azóta. Ma azt teszek ki, amit jónak látok, amivel célom, üzenetem van, vagy épp csak kedvem. Hogy ki mihez kezd vele, azt meg majd eldönti ő. Az interpretációja az övé.
Egyvalamit tudok biztosan: bele a mellembe ne vágjanak. Szépészetileg, méret miatt biztosan ne, de nagy csonkulásnak érezném a szöveteltávolítást vagy az Angelina-féle prevenciót is. A fogyásom elején, hogy a csúf melltől való félelmemet elaltassam, fontolgattam a saját zsíros feltöltést, mentem ilyen konzultációra is. Majd nem lett csúf, teljesen más lett, és ami nagy meglepetés: fölötte az a fényes, domború, izmos felület. Ez érdekes, mert szokták mondani, hogy a kigyúrt, de lezsírtalanodott nők testén van az izom, meg a “tejeszacskó” (hopp, ez is olyan bántás, amit én nem…), de valójában ugyanaz a bőrfelület van az izmon és a mellen, és ha nem a mell, akkor az izom a térfogat. Én a fotókon úgy látom, hogy a fenti izom, és talán egy kicsit a széles hátizom is oldalról, megemelte, feszessé tette a mellem.
A másik, amit nem lehet megúszni: a balettos testtartás, erős hátizmokkal. Ennek gyilkosa a szégyenteljes görnyedés, másrészt az ülőmunka: az deformálja a hátizmokat és megrövidíti a mellizmot. Széles mellkasú nőkön, például úszókon és tornászokon nem látsz lógó mellet. Az izmozástól minden kifényesedik és nettó lesz. Eddel rákaptunk a női fekve nyomásra, a kedvencem lett, ráadásul úgy érezhetem, hogy én mindent megtettem a mellemért, ez ilyen.
Nem tudom visszaidézni a mellemről férfiak által tett érdemi megállapításokat. Talán mert semmi különös nincs benne. Nem beszélnek róla, és talán nekik nem is olyan fontos, mint nekem, illetve fontos lenne, ha olyan lenne, meg a férfi is rajongó típus, de nem olyan és nem olyanok. A legnagyobb szerepet a mellem mint téma és mint a szex szereplője a házasságomban játszotta. Most úgy van, hogy miközben én szépnek látom és rendben vagyok vele, tudom, hogy “ők” kicsinek látják. A minap mondtam egy reményteljes partnernek, hogy egyébként nem valami nagy, előre szólok, de ezt ő lecsapta, hogy az ő farka sem. (Majd kiderült, hogy ő viszont viccelt.)
Nők viszont szoktak megjegyzést tenni a mellemre, a sportos testemhez illő jelenlegire, és ez meglep. Miközben én empatikusan kerülöm a lógó mell témáját, többször éltem meg, hogy megjegyzést tesznek rám, “az enyém legalább nagy!” felhanggal. Nem szólok vissza, de áhítom, hogy hagyjuk már egymást békén.
*
Az anatómiáról szeretnék pár szót mondani. Nekem az a hipotézisem (gyanúm), hogy valahogy nincs rendben, hogy ez az örömforrás és csoda, ami a cicink, ennyi bonyodalmat és traumát okoz. Az egyik ok a testünk és nőiségünk elleni erőszak, a másik pedig az életmódunk.
Ezt a galériát már linkeltem, azóta sok száz új kép került rá. Én pedig megváltoztam. Tudom, hogy sokaknak lehet gyógyító megkönnyebbülés ilyen melleket látni (Amerikában nagyon ritka látvány a cici nem-pornográf közegben), és azt is fontosnak tartom, hogy a nem-felszépített, nem-beavatkozott valóságot mutassuk meg az illúziók helyett – viszont itt az életmód erős hatásait látjuk (elhízottság, jojóhízás, felborult hormonok, testtartás). Nem, a szoptatás önmagában nem teszi lógóvá vagy megnyúlt mellbimbójúvá a mellet.
http://www.007b.com/breast_gallery_A.php
A sok hízás-fogyás nem tesz jót a cicidnek, se az állománynak, se a kötőszövetnek, se a bőrnek. “Onnan nem szeretnék fogyni” – mondják, és én sóhajtok. És nem csak azért, mert ez naivitás. Szerintem egy-egy ifjú, feszes csodát leszámítva az átlagnő mellén sem mutat jól a túl sok zsír, nem lesz szép a mell formája, ráadásul a súlya miatt megereszkedik. Tegnap együtt szaunáztam egy nagyon telt, feszes és hatalmas mellű nővel, de általában a “mellem-legalább-van” típus nem fiatalságot és egészséget sugároz.
A mell igazán a mirigyállománytól gömbölyű, és ennek a formája genetikai. Nézzétek meg az anatómiai ábrákat, a zsír csak bevonat. Van, akinél a zsír oda gyűlik, szépen, kereken, máshova nem hízik, de ez pont olyan ritka, mint az alkati gepárdtest.
A fogyást, a lappadást, az életkort a szépen és pontosan működő hormonrendszer ellensúlyozza, és a hormonális fogamzásgátló ezt súlyosan befolyásolja. Nem tudom, kutatták-e a témát, hogy a nyugati nő mellét mennyiben változtatja meg a tömegesen szerdett hormon (és még mi).
Más az, ha a mell súlyosan rontja az életminőséget, mint ha a pornó elvárásai miatt gyötrődik valaki a méreten, formán, de azért egy esztétikai-öntestképbeli kínlódás sem kismiska, bármi is az eredete. Régebben sokat olvastam a RealSelf amerikai plasztikaibeavatkozás-értékelő közösségi oldalt, nagyon érdekes volt.
Ajánlom továbbá ezt a könyvet: Hoppál Bori: Kebelbarátnők
Ilyen posztok, kérdések kapcsán kimondódik az, amiről amúgy nem beszélünk, de végigkíséri az életünket. Rájöhetsz, hogy nem vagy egyedül, és felismerheted az okokat. Én folyton azt várom: ugye más is érez így? Az meg tulajdonképpen, és ez pompás zárszó, fantasztikus, hogy a gusztálgatók nem érdekesek, mert a sok görcsölés ellenére az akármilyen mellünk, testünk lehet örömforrás, sőt, szép is valaki Fontosnak.
csak az olvassa. én szóltam 
Pont ma kérdeztem a 10 éves fiamat, hogy az osztálytársnői mind viselnek- e melltartót. Persze, hogy. Na ezt kötelező hülyeségnek tartom.
KedvelésKedvelés
Juliska kért topot, minden kosár meg tartófunkció nélkül, és én helyesnek láttam ezt, sőt, magam szorgalmaztam.
KedvelésKedvelés
Fura ez a melltartópara mostanában….nekem a gyerekem születéséig nem is volt…ahogy akkoriban senkinek. A lányom 12 évesen úgy jött haza, az iskolából, hogy rém ciki, neki nincs, és látszik a melle….12 évesen…nem is volt melle..:) de vettünk, azóta ( most 16 ) állandóan hordja. A mi viszont valóban nagyon aggasztó, hogy a barátnőm kislányának az osztályában külön szülői értekezlet volt arról, hogy a lányok hordjanak e ( 6.-os osztály ) mert az a nagyobb baj, ha látszik a melltartópánt, és úristen mit gondolnak a fiúk ( szerintem hatodikban semmit. mindaddig amíg nem szólnak nekik, hogy gondolni kell valamit egy melltartópántról ), vagy az a nagyobb baj, ha látszik, hogy a lányoknak melle kezd lenni. Ez az egész nekem kissé ijesztő…és amúgy semmit sem érzek a melltartókkal kapcsolatban…vagyis eddig én sem tudtam, hogy éreznem kellene..:)
KedvelésKedvelés
” vagy az a nagyobb baj, ha látszik, hogy a lányoknak melle kezd lenni” Mert melltartóban nem látszik? A mai divat szerint a melltartó felhívja a figyelmet a mellre, ki- és megemeli, előrenyomja…
KedvelésKedvelés
Munkatársak, nők, egyszer komolyan megszóltak egy kollegát azért, hogy a blúz alatt nem volt rajta melltartó egy megbeszélésen. Nem volt átlátszó anyag, de vékony, tehát kiadta a formát, nyilvánvaló volt. Nem tudtam megvédeni, ez szerintük irtógáz, a melltartó norma, és munkahelyre viseljük.
(A következő héten nem hordtam melltartót, de nem voltam nagyon lázadó, még hűvösebb idő volt, a pamutpóló vagy pamutruha alatt hordtam passzos trikót, az én mellem kicsi, így szerintem nem volt feltűnő, ha nincs rajtam…)
Az, hogy van mellünk, így is úgy is látszik, de melltartóban — főleg a ma divatos szivacsos kivitelekben — nem látszik a mellbimbó. Melltartóban látszik, hogy van rajtad melltartó, a varrása, pántja áttűnik a legtöbb anyagon, innen lehet tudni, hogy te konszolidált nő vagy, és nem egy céda, aki felhívó, himbálódzó mellekkel közlekedik.
A melltartó nélküliség kihívó, és ne csodálkozzon, ha így valakinek a mellét nézik egy megbeszélésen, ha megfogdossa a főnök, ha így nem tűnik elég komolynak / ha folyton rajta a fiók szeme — ha aztán megerőszakolják.
Én ezt a gondolatmenetet ismerem.
Egészen hátborzongató, hogy felmerült ez a kérdés az iskolában, úgy tűnik így se jó, úgy se jó, ha látszik, az a baj, ha nincs az a baj, mindenképpen ártunk vele szegény férfiaknak, akik így zavarba jönnek, nem tudnak magukkal mit kezdeni…
KedvelésKedvelés
Igen, csak érdekes, hogy az iskolában nyilván nem a kisfiúk szóltak/panaszkodtak, sőt azt gondolom, őket ez még totálisan hidegen hagyja, hanem a pedagógusok tették szóvá. A pedagógusnők…ugyanezen iskolában ahol nem engedték a 30 fokos melegben levenni a pulóvert a kislánynak, mert csak egy trikó volt rajta…Az én fiatalkoromban képesek voltak feldolgozni az emberek, hogy a nőknek melle van…nem tudom mi változott. 🙂
KedvelésKedvelés
Sőt, az én fiatalkoromban még szőr volt a hónunk alatt és a lábunkon is. Jópár éve olvastam egy vitát valamelyik cikk alatt, amikor egy anya írta, hogy tele volt a bolt kislányoknak (kb. 8-12 éveseknek) való szivacsos melltartóval és jaj, hová jut a világ, ha már egy gyereknek is hangsúlyozni kell a – még nem létező – mellét.
KedvelésKedvelés
Ez? https://wmn.hu/elet/39628-anya-tul-kicsi-a-cicim-onertekelesi-problemak-hatevesen
KedvelésKedvelés
Nem ezt, hanem: http://homar.blog.hu/2010/04/28/tombol_az_anya_7_8_eves_lanyoknak_arulnak_push_up_melltartot
De nagyon érdekes, amit linkeltél. A lányom osztályában már negyedikes korukban sok lánynak nőtt a cicije – olyan fura volt látni a kis testeket.Az enyémnek jóval később, már hetedikes volt.
KedvelésKedvelés
Ú, ez azért nagyon kis amatőr műfelháborodásocska, ráadásul egy amúgy is ízléstelen boltról. Mintha kötelező lenne megvenni. Mintha az ennyire olcsó helyekre járók nem úgy sakkoznák ki ötszáz forintonként a póló, a tornacipő árát… Nagyon utálom ezt az álmorális áldühöngést. Nem tűnt fel neki a szabadpiac uralma?
És az igaz, hogy dundibb vagy hormonlöketes kislányoknak 8 évesen is lehet dudor a mellkasukon, amit a világ már cicinek tekint.
Komment, ez is szép, kicsit sem tekinti tárgynak a kislányokat:
“Szükség van rá, mert a pornófilmeken nevelkedett kisfiúk a normális ciciket már semmibe veszik.
Jobb ha hozzászokik, hogy gyantázni is kell majd, mert a pornósoknak pucér ott lent.”
KedvelésKedvelés
http://index.hu/bulvar/2010/04/15/betiltottak_a_heteveseknek_arusitott_push-up_melltartot/
KedvelésKedvelés
Én is ilyesmit akartam írni, hogy anno nekem sokáig nem volt, eszembe se jutott (ugye én már negyven fölött vagyok), az elsőt húszévesen egy lyukacsos és emiatt átlátszó felsőm miatt vettem, annak pántja sem volt, aztán később a tornaórákra ugrálásokhoz. De csak az első gyerek óta hordok napi szinten (néha most sem). Meg először vitatkozni akartam Évával, hogy már miért lenne kötelező, rengeteg ismerősöm nem hord, de aztán rájöttem, hogy mind idősebbek 🙂 Bár a lányomnak is van olyan osztálytársa, aki nem hord, de lehet, hogy ő üdítő kivétel.
KedvelésKedvelés
Ó bocsánat, amíg írtam, beletelefonáltak, ezért elfelejtettem, hogy akartam én is boldog születésnapot kívánni!
KedvelésKedvelés
Ó bocsánat, amíg írtam, beletelefonáltak, ezért elfelejtettem, hogy akartam én is boldog születésnapot kívánni!
KedvelésKedvelés
Gimnáziumban jöttem rá, hogy ez elvárás, mert mindenkit nagyon érdekelt (lányokat is), hogy én nem hordok. Minek? Kicsi, formás és nem lóg. Azóta is havonta párszor és sportoláshoz veszem fel. Nyáron többször, mert néhány ruhám jobban áll úgy. De egyébként utálom, mert kényelmetlen.
KedvelésKedvelés
bizonyos méret fölött kell és kész. önálló életet élnek, himbálózik, na meg hát hm, hiába nem nagyon lógós, csak lóg, és tapad. és melltartó nélkül sokkal többen bámulják, az nem hiányzik. 20 évesen élveztem, ma már nem igazán.
KedvelésKedvelés
amúgy abszolút nem kényelmetlen. otthon ülni és olvasni, laptopozni, fetrengeni jobb nélküle. de már sétálni, vagy bármi mozgás csak benne kényelmes.
KedvelésKedvelés
Boldog születésnapot!!! (Nekem is ma van, ezért nem felejtem el). Hogy témánál maradjak, gyűlölöm a melltartót, és nincs is nagyon mit tartania, kivéve a szoptatás időszakát. De Kriston Andi szerint hordani kell, a szalagok nyúlásának megelőzése miatt, mert ugye azok rugalmassága nem vissza állítható, ha egyszer már megnyúltak. De ha tehetem, nincs rajtam, itthon sosem, inkább majd lógjon.
KedvelésKedvelés
Gyakran látok idősebb, elhízott, lógó mellű nőket melltartó nélkül. Hallottam már, hogy leszólják őket, hogy milyen igénytelenek, miért nem takarják el a csúfságukat, miért nem hordanak melltartót? Lehet, hogy tényleg van mögötte “igénytelenség” — idős korban az ember nem feltétlenül akar megfelelni bármilyen kinézetre vonatkozó elvárásnak, és a hajuk, ruházatuk valóban nem arról tanúskodik, hogy bármennyit is számít még nekik, hogy néznek ki, ha emberek közé mennek. (Ez elég ijesztő jelenség.) Csakhogy, ott, ahol én melltartót szoktam venni, csak az átlag nőre lehet méretet kapni általában. A nagy méret, főleg nagy kosár extrém ritka, csak szakboltban, és nagyon drágán kapható. Miből tellne egy nyugdíjasnak melltartóra?
KedvelésKedvelés
Anyukám is és anyósom is többnyire hordanak, utcára biztosan, de állandó problémájuk, hogy hol vegyenek és mit. És akkor nekik még telik is rá, de így is nehezen kapnak.
KedvelésKedvelés
Pesten van extra méret szakbolt, de asszem lehet rendelni a honlapjukról.
KedvelésKedvelés
Na de pont melltartót csak nem rendel senki felpróbálás nélkül. (Jó, az más, ha már volt egy pont ugyanolyan, de mondjuk Nyíregyházáról beugrani felpróbálni…)
KedvelésKedvelés
Dehogynem, netről, simán.
KedvelésKedvelés
Igen, ez gond.
KedvelésKedvelés
Nekem borzasztó kicsi mellem van,csak azért hordok melltartót,mert így nem mindenki azt nézi,van-e ott egyáltalán valami…Itthon sosem,csak utcán,de ott nem tudok meglenni nélküle.Másrészt a szoptatások miatt nagy lett a mellbimbóm,ami plusz vicc (dión orrmány),ami meg átlátszik,még jobban felhívva a figyelmet a hiányra…
KedvelésKedvelés
én régen nagy gyűjtő voltam, nemrég került elő rólam egy kép, amin 18 évesen zuhanyzom, magam is meglepődtem, hogy mekkora csöcsöm volt. és nem lógott! 75D-t hordtam, és még csak kövér sem voltam (akkor, aztán később beteljesítve nagyanyáim alkatát, híztam egy adagot). aztán lefogytam, meg gyúrtam, most 85A-t hordok, ezt se nagyon lehet kapni, azt se lehetett, és most csak két melltartóm van, meg a sport. régen el se tudtam képzelni, hogy ne hordjak, kényelmetlen is volt úgy, most néha előfordul, de azért a mellbimbóátlátszás feszélyez, bár így legalább muszáj kihúznom magam, mert a 85A-s mellem is lóg valamennyire (és még nem is szoptattam, képzelem, milyen lesz akkor). egyedül azt sajnálom, hogy a szép darabjaimat mind el kellett ajándékoznom, épp ma akartam venni még kettőt, mert milyen csöves dolog már, hogy csak kettő van. úgyhogy azért mégiscsak komfortosabb érzés, ha hordom.
KedvelésKedvelés
Nekem nagy para a mellem. Sokat fogytam. De arra gondolok, egészségesek. És várom a poszt folytatását 🙂
KedvelésKedvelés
Most hirtelen visszarepültem gyerekkoromba, amikor a környékünk a fehérnemű háziipar fellegvára volt. Tőlünk két házra lakott és dolgozott a “melltartós” asszony, szomszédjában az ikertelken a szemfelszedő kisiparos. Tudja még valaki mi az? A város lányainak-asszonyainak zöme pedig a bugyigyárnak nevezett üzemben.
A “melltartós” asszony a boltban nem kapható-bár akkor semmi sem volt kapható azért is virágzott a szemfelszedő ipar is-extra méretekre szállt rá. A portékát az akkor még nagyon elterjedt kirakodó vásárokban árulta s mivel kocsija nem volt, valamelyik szülőm szállította el a vásárba. Gyakran én is velük mentem, segítettem kipakolni a félelmetes “sátrakat”, amiket bizony elkapkodtak mint a cukrot.
Lehet hogy én, mi voltunk fura kamaszok, de ha jól emlékszem a lányok melle korántsem érdekelt minket, mintsem a tornadresszben domborodó vénuszdomb.
KedvelésKedvelés
Nálunk gimiben cikizték azokat a lányokat, akik nem hordtak melltartót, és pl osztálykiránduláson kiderült közös átöltözésnél. Azt mondták, hogy nekik hamarabb fog lógni. Emiatt nem mertem osztálykiránduláson melltartó nékül aludni se, pedig rohadt kényelmetlen volt. Nem tudom, van-e bármi korreláció a melltartó hordás és a megereszkedés között.
KedvelésKedvelés
Van, ami szerint izom tartja a melet – ez hülyeség, mert az izom alatta van, persze mint térfogat, kitölti a bőrt és alábéleli a mell többi részét.
A valóság az, hogy a bőr és a kötőszövet minősége, illetve a mirigyszövet mennyisége, formája adja a feszességet. (Talán szalagok is tartják? Nem, az a méh.) Ezeknek biztos nem tesz jót a gravitáció és a bőr elrugalmatlanodása az évek alatt, főleg ha a mellen sok zsír van.
KedvelésKedvelés
Ez a mell-para végigkísértette az életem, mert 30+ évesen is nagyon kicsi melleim vannak -> frusztráció. Fogalmam sincs, milyen lehet átlagos méretű vagy nagy mellekkel rendelkezni. Egy fiatalkori molesztálással kapcsolatos trauma ( 😦 ) is közrejátszhat abban, hogy a mai napig megrezzenek, ha valaki hozzáér; rettentő érzékenyek, ennek ellenére bizonyos szituációkban jól esik ez is, ha nagyon megbízok valakiben. Amikor felfedeztem a kínai boltok megfizethető és kényelmes, ráadásul nem minden esetben full műanyag sportmelltartó kínálatát, fellélegeztem, bár a nyári melegben ezek használata sem feltétlenül indokot. 🙂
KedvelésKedvelés
Én harminchoz közel kezdtem el melltartót és klasszikus női cipőt hordani, mert az akkori munkahelyemen finoman terelgettek minden kolléganőt és kollégát, hogy hogyan kell öltözni-kinézni-levegőt venni és a kebelfék szerves részét képezte akkor is a dress code-nak, ha számottevő kebelről szó sem volt.
KedvelésKedvelés
Kebelfék…!
Olyan trend nncs, hogy bizonyos nyáresteken és bulikban a kerek, feszes, műtött mellűek bátran ne hordjanak…?
KedvelésKedvelés
Ne haragudjatok hogy beleszólok..:) a kebelfékről jutott eszembe, a fiam kicsi korában cicibugyinak hívta..
KedvelésKedvelés
😀 nagyon kreativ!!
KedvelésKedvelés
Miért kell ahhoz trend? Hát ne hordjon, ha nem akar…éljen a ciciszabadság 🙂
KedvelésKedvelés
Ez nem megy ilyen egyszerűen, a külső ítéleteket belsővé tesszük, feszengünk, és jönnek a rejtett szankciók is, ha ki mersz lépni.
KedvelésKedvelés
De hisz te éppen ez ellen küzdesz 🙂
Különben sajnos igazad van, én sem vagyok elég bátor hónaljszőrrel lenni nyáron. De eljön majd az az idő, amikor ki nem sz..ja le, mit mondanak mások.
KedvelésKedvelés
Nem küzdök én semmi ellen. Szóvá teszek feltűnő, visszás dolgokat, diagnózisokat mutatok, meg deklarálom az értékrendemet. Nem szervezek mozgalmat, semmi ilyesmi.
KedvelésKedvelés
…és hordok melltartót, sokfélét, kissé feszengve, igazgatom az öltözékeimhez gondosan a formákat, pedig a mellem szimmetrikus, nem nagy és nem lóg. Amikor csak átbüdösödött melltartó van a szatyromban, és lecsattogok a lent hagyott táskámig a szaunából, azt képzelem, mindenki a mellemet nézi. És lőn, akit illet (az egyik olyan férfi, akivel zsongok), szóvá is tette, hogy nincs rajtam.
KedvelésKedvelés
Akkor félreértettem a kérdést.
KedvelésKedvelés
De hát csak egy kérdés volt. Úristen, ne így olvassátok. Diagnózis-igény van, az intellektuális megértés vágya. Akkor is, amikor a gymről írok. Miért van így, ami van? Nem rábeszélés.
KedvelésKedvelés
Jó téma.
8 évesen elkezdett nőni a mellem, és 10 éves koromra kb. 75D lett a méretem – elképzelhetitek, illetve ha valaki emlékszik rá még, milyen választék volt a 80-as évek elején melltartókból. Én akkoriban rettenetesen szégyelltem a nagy mellemet, sőt a melltartót, amit a rondasága ellenére hordanom kellett (a méret miatt, eleinte csak sportoláskor, később már mindenkor). Akkor még a kamaszlányok nem hordtak melltartót, ha nem volt muszáj – őket irigyeltem. Próbáltam olyan felsőket felvenni, amik magát a melltartót is takarták, minek következtében ormótlan, túlméretes cuccokat hordtam, hozzá megpróbáltam magam minél kisebbre összehúzni, hogy ne látsszon se a mellem mérete, se a melltartóm.
Aludni mondjuk nem tudnék melltartóban, illetve otthon néha leveszem csak úgy napközben, de aktív életet nem tudok élni nélküle.
Szerintem a melltartóviselés és a megereszkedés között nincs feltétlen kapcsolat. Gondolom genetika, szoptatás, súly, izom, életkor és méretfüggő a dolog egyszerre.
Mindig egy tortúra volt a melltartóvásárlás, de “hála” a szépségiparnak, ma már lehet kapni keskeny körméretű, de nagy kosárméretű melltartókat (most már 80E), amik tartanak is, szépek is (mondjuk jó drágák is sajnos).
KedvelésKedvelik 1 személy
Én pamut, bebújós sporttopokat hordtam 12-től 13-14 éves koromig, igaz, én későn értem. Cikire nem emlékszem, egyszer ugrált a mellem és kiszabadult a kissé megnyúlt topból alul egy mozgólépcsőn való lerohanáskor, és arra beszólt egy srác: “micsoda mellmozgás”. A másik emlékem, hogy még szertornázva a lehasalás, hason fekvés igen fájfdalmas volt a megduzzadós, kezdeti növekedés idején.
KedvelésKedvelés
Boldog születésnapot!
KedvelésKedvelés
Köszönöm! Szép volt nagyon, még s. k. epres torta is lett!
KedvelésKedvelés
Engem a merevítő készített ki, úgyhogy egy csomó melltartómból kiszedtem, de akkor meg hülye formájuk lett. Most ilyen kis bralette-eket meg sportmelltartókat hordok, boldog vagyok. A nubra-t nézegetem egy ideje, szerintem az is bejönne.
KedvelésKedvelik 1 személy
35 eves koromig nem viseltem melltartot es az volt a termeszetes, nem is foglalkoztam vele, hogy atut-e a formaja.
KedvelésKedvelés
Az én korosztályomban fiatal lány korunkban csak az hordott melltartót, akinek nagyon muszáj volt (egy lány volt a gimis osztályunkban, aki állandóan hordott, meg egy, aki csak tesiórára), utólag pirulok el, hogy milyen ruhákat viseltem melltartótlanul, gyakorlatilag a kedvenc nagy karkivágású, vékony farmer kánikularuhámban a hetes busz közönségének csak az a része nem csodálhatott meg köldökig mindent, aki az ablakon nézett ki inkább.
Mikor először megvemhesedtem, és hirtelen hatalmas melleim nőttek, akkor kezdtem el napi szinten hordani. Nettó tíz éven át melltartóban is aludtam.
Így vénségemre meg kezdem én is a kényelmet előtérbe helyezni, kínais, kicsit formázott topokat hordok, meg van három darab drága és mérethelyes szépmelltartó háromféle színben. Ez nem egyszerű. A testalkatomhoz képest láthatóan van mellem, B kosár, viszont széles a vállam meg a – hogy fogalmazzak, izom meg zsír nem nagyon van rajta, szóval a bordakosaram -, és igaziból a 80-as határeset, a 85-ös lenne igazán kényelmes. De idióta módon sokszor hiába ugyanaz a kosárméret, 80B nem jó egy adott fazonból, inkább A kéne. Az meg persze nincs, ezt megkaptam már pár fehérneműboltban, hogy hát mit képzelek én, torzszülött vagyok-e, 85A?
(Sebaj, majd rugdosom a térdemmel, vagy átvetem a vállamon, ha már nagyon útban lesznek.)
Ez volt a nyavalygás része, de igazából én kedvelem, hogy nem túl nagyok, és mozgáskor dupla toppal falhoz lehet őket állítani, édesem szerint pedig tökéletesen passzolnak az ötujjas fűtött bőrborítású melltartóhoz, és ha a férfiak hozzám beszélnek, általában a szemembe néznek.
KedvelésKedvelés
Még egy torzsszülött, jelen. A szülések előtt B méretem volt, jó széles háttal, a szoptatások miatt aztán lelappadt a mellem, és 85A melltartót nem kapni. Egy ideig kínlódtam, próbáltam vásárolni, mindegyik szarul állt, a legdrágább is, aztán úgy döntöttem, hogy nekem tulajdonképpen tök kényelmes az élet melltartó nélkül, mindenki bekaphatja. Azóta (négy éve) nem hordok melltartót, csak ha nagyon muszáj. Ma már ott tartok, hogy úgy érzem magam melltartóban, mint kényszerzubbonyban.
KedvelésKedvelés
Èn 80A-t, és 85A-t a New Yorkerben találtam, gagyi bolt, de ök legalább tartanak ilyen méreteket.
KedvelésKedvelés
Lehet venni melltartópánt toldalékot, egy kis téglalap, rajta plusz kapocs-sorokkal, amibe be lehet akasztani a melltartópántot, így meghosszabbítva azt.
KedvelésKedvelés
Bizony, egyszer volt A Hónap Kommentelője nyeremény is a szintén Intimissimi e terméke!!!
KedvelésKedvelés
azt hittem, hogy a kérdőívnél nem lehet majd kommentelni, úgyhogy az egyébbe beleírtam egy kérdésfelvetést: az milyen, hogy manapság már elvárás, hogy a mellbimbó ne üssön át a melltartón, ezért szivacsbetétest kell hordani. Van, ahol ez munkahelyi előírás. Részemről nem vagyok rá hajlandó, mert így is túlzásnak érzem a méretet és nem óhajtok még rátenni egy lapáttal. Felpróbáltam egy ilyet egyszer, egy merő cicinek éreztem magam benne.
KedvelésKedvelés
Az eladók folyamatosan megtalálnak a szivacsbetétesekkel – nagyjából képenröhögöm őket – még csak az kéne erre a méretre!
Én is felpróbáltam már ilyet, de az én méretemben leginkább röhejes.
Másik: fürdőruhafelső is ritkán található nagyméretben, szivacsbetét nélkül. Pedig amikor a szivacsbetét még megszívja magát vízzel is, az remek lehet ilyen méretben 🙂
KedvelésKedvelés
Volt egy ki nem vehető szivaccsal ellátott bikinifelsőm, megbocsátottam neki az alsó rész miatt, évekig hordtam, míg egyszer egy jóakaróm szólt, hogy az az ösztönös mozdulat, amivel vízből kijövetelkor két kézzel kinyomom belőle a vizet, nem igazán a publikum elé való.
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
Jaj, de rühellem már az ilyen tudálékos jóakarókat. És ha ez az apróság nem publikum elé való, akkor mi legyen azokkal akiknek szőrös a hátuk, hasuk (ez én vagyok :D), Sörhasuk van, viszereik, sztómazsákuk, ők akkor strandolástól eltiltva? 😀
KedvelésKedvelés
Én mindig kinyomom, fesztelenül… szauna előtt biztosan. De durva, hogy valakinek eszébe jut ezt megjegyezni. Haj, strandon sok mindent el kell viselni ezeknek az érzékeny-prűd-normatívoknak, a dolog szépséghibája, hogy direkt bámulva keresik, hogy min akadhatnak fenn… Istenem, ha lehetne természetesen viselkedni, és nem azzal foglalkozni, hogy másoknak mi a beakadásuk, amivel minket korlátoznak.
KedvelésKedvelés
65 E vagy 70 D. Hordom napközben mert minden lépésre ugrál. Otthon csak akkor ha tornázok.
Viszont sokszor fehér SPORTmelltartót szoknya blúz kombóhoz (munkába, amíg dolgoztam) mert az kényelmes.
Hason aludni vagy tornázni kamaszkorom óta nem tudok.
KedvelésKedvelés
Nekem is évekig volt para a mellkérdés. Irtózatosan szégyelltem a 75F-es melleimet és állandóan “bújtattam” őket. Nagyon vékony voltam, óriási dudákkal és csak ezt nézték rajtam még úgy is, hogy kikísérleteztem, hogy melyik egyetlen egy fajta melltartóban néz ki kisebbnek és ehhez milyen típusú felsőt kell hordanom, hogy kevésbé látszódjon. Huszon páréve még nem volt nagy kínálat melltartóból, szóval maradt a nagyanyám típusú és a gyógyboltos, ami meg olyan drága volt, hogy egyetemistaként arra költöttem az ösztöndíjamat. Napi szintű gyötrődés volt, hogy nagyon-nagyon látszanak-e a ruha alatt vagy csak kicsit. A fizikai oldalát is nehezen éltem meg: állandó hátfájás, gerincproblémák, éjjelre is melltartó, ami belegyógyult a vállamba, melegkiütés, bepállás, sebek mellek között és alatt. A rémálom a két nagyobb gyerekem szoptatása volt, mert akkorára nőttek, hogy két melltartó tartotta egyszerre és még így is meggörbültem a súly alatt.
Négy éve volt a mellkisebbítő műtétem, most már csak C vagyok és a világ kinyílt előttem. Szex közben le tudom már venni és nem fáj. Ha vennem kell egy újat, nem kell szégyenkeznem az eladó előtt sem és tudok 1.500-ért is venni, nem csak 20.000-ért. Fel tudok úgy öltözni, hogy nem látszik, de már egyre kevésbé érdekel.
Túl vagyok a “sziasztok, de szépek vagytok” típusú beszólogatásokon, a bármilyen nemű emberek mellemmel folytatott beszélgetésein, a fizikai fájdalmakon, a “nem tudok sportolni, mert leszakad”-okon és a görcsön, hogy megfeleljek.
És már van olyan, hogy nem veszek fel melltartót és mégsem tűnök pornószínésznőnek.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én is fontolgatom ezt a műtétet, egyelőre megvárom mi változik ha elég idő eltelt a szoptatás befejezése után. 75Dről, ami nagy, de kezelhető volt, 80E-F kosárra növelt a terhesség és a 27 hónapnyi szoptatás. Rettentően utálom, mert nagy is, lóg is, külön életet is él ha nincs leszíjazva. Bármiféle mozgás csak páncélban és leszorító pólókban nem kényelmetlen.
Így most vagyonokért veszem a nem szép, de nem is ortopéd ejtőernyőket, mert melltartó nélkül pont úgy nézek ki mint Rózsi néni a menzáról. Iszonytató, a legcsinosabb ruhában is horror vagyok melltartó nélkül. Szóval lehet hogy műtét lesz a vége.
KedvelésKedvelés
Megértelek.
Mesélj erről a műtétről! Én rettegek a kórháztól, meg mindenféle ilyesmitől, már annyit gondolkodtam rajta, de nem mertem megpróbálni.
Van két ismerős is, aki megcsináltatta, teljesen ellentmondásosan nyilatkoznak magáról a műtétről is, és az eredmény is teljesen más lett. Egyikőjük nagyon csini lett utána, neki voltak kisebb gondjai a műtét után. A másik ismerősömnek ugyanolyan megereszkedett lett a melle, mint a műtét előtt (csak kisebb), viszont 2 hónapig szenvedett műtét után.
Jó lenne még mások tapasztalatait is meghallgatni.
KedvelésKedvelés
Hát ez fordított T heges kimetszés-felvarrást is jelent. Azért az fáj.
KedvelésKedvelés
Ez nem szépészeti műtét, mert nem lesz szép utána a melled -legalábbis a hagyományos értelemben. Aki ilyet csináltat, azt nem érdeki, hogy rossz élmény-e a műtét (igen), gondok lesznek-e a műtét után (igen), megereszkedik-e később (igen), heges lesz-e (igen), csini lesz-e az új mellekkel (attól függ neked mi a csini) és a többi negatívum. Csak az érdekli, hogy kicsi legyen.
Van egy ilyen fórum is, ahol csak nagy mellű lányok vannak, ott érdeklődhetsz, mert sok műtött is van, meg nem műtött is.
KedvelésKedvelés
De biztos meg lehet csinálni viszonylag szépen is, nem?
KedvelésKedvelés
Igen. De ez kb. annyiban érdekes, mint császármetszésnél vagy vakbélműtétnél. A lényeg inkább az, hogy a fürdőruha takarja.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, adnál egy linket kérlek a fórumhoz?
Csini nekem azt jelentette, amit te is írtál fentebb – tud sportolni, nem feszélyezi, belefér a normál méretű ruhákba és jó az összkép (nem tudom jobban megfogalmazni).
Az egyik ismerősömnek ez nem jött össze, saját bevallása szerint sem, ráadásul, ami még rosszabb, hogy továbbra is fáj a háta.
KedvelésKedvelés
http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=8127
KedvelésKedvelés
http://www.007b.com/breast_gallery_extra.php
Nem akarlak megijeszteni, de szörnyű milyen orvosok, technikák és szövődmények vannak.
KedvelésKedvelés
Az előttem teljesen rejtély, hogy átlag méretű mellekkel miért kínozza magát szinte mindenki a 40 fokos melegben melltartókkal. Vagyis nem rejtély, mert nyilván elvárás, hogy legyen, de ez a legnagyobb kínzás mell ügyben. Amíg csak szimplán nagy volt, 35 fok feletti, megfelelő szabású ruhák alá nem hordtam (munkahelyre muszáj volt, előírás volt, hogy legyen), most teljesen készen vagyok, hogy akkor, amikor egy réteg pamut is sok lesz, még alá kell venni egy szivacs-anyag-pánt-kapocs mérnöki remekművet. Ahhh.
KedvelésKedvelés
Érdekes, mert én lépésenként elhagytam a kényelmetlen-de-csinos cipöket, a kényelmetlen-de-csinos ruhákat, egyre gyakrabban középsö ujjat mutatok a kontaktlencsének is, de melltartó tartja magát makacsul. Ha a külvilágban vagyok, nem érzem a melltartót, de ahogy hazaérek, leveszem, vagyis tudat alatt mégiscsak kényelmetlen lehet. Viszont a let them jump állapot mégse jöhet szóba, zavarna, és nem tudom, hogy ez internalizáció-e.
KedvelésKedvelés
Ez egy jó kérdés, én is azt gondolom hogy kényelmeset hordok, észre sem veszem, de itthon mégis csak kényelmes sport-topra váltok. Tehát mégsem olyan kényelmes, igen.
Nem tudom van-e itt valaki, aki a 80as években vagy korábban volt huszonéves, de ahogy a fotókat elnézem, nem hordtak melltartót. Viszont akkor is szültek, szoptattak, meg voltak mindenféle alkatú nők, vajon ők se viseltek?
KedvelésKedvelés
Ez beatnemzedékes lázadás, nem? Előtte kötelező volt.
KedvelésKedvelés
Az én nagymamám, aki 100 éves lenne, 52 évesen kezdett melltartót hordani.
Anyám 25 évesen.
Én nagyon bánom, hogy nem kezdtem hordani rögtön, ahogy nőni kezdett a mellem, de a fenti szemléletű nők neveltek 🙂
Szerintem régen az volt, hogy akinek kicsi vagy közepes a melle, annak nem muszáj.
Most, hogy írjátok, valóban felfedezhető valami hype ebben a jelenségben is, ahogy a szőrtelenítésben is. (Na, anyám meg nagyanyám azt se csinálták!)
KedvelésKedvelés
Én is 25 évesen, az első terhességem alatt, mikor is két hét alatt két kosárméretet nőtt a keblem. Akkor még aludni is kényelmesebb volt melltartóban.
(Utólag visszagondolva hordtam olyan karkivágású ruhákat melltartó nélkül… sőt, azt hittem, hogy ha a neccpólóra rávarrom a nadrágról leszedett két zsebet, akkor az attól városi viselet lesz.)
KedvelésKedvelés
De ezt valahogy megszokjuk, nem? Pont mint az egy réteg ruhát, vagy a régi időkben az ing-mellényt-kalapot a parasztok, a kánikulában is.
KedvelésKedvelés
Igen, most ezt viseljük el, mint korábban a hosszú szoknyát, mídert, kesztyűt, kalapot. Nyilván mi már egy kényelmesebb nemzedék vagyunk, a melltartó az utolsó fogvatartónk. Ja, meg a szőrtelenítési kényszer, az is egy smasszer.
KedvelésKedvelés
Nem az utolsó, azért mennyi minden van még, amire a férfiak ilyen tömegesen nem lennének hajlandóak. Kényelmetlen-de-csinos ruhák, cipök, hosszú haj, köröm, smink, illedelmesnek mondott mozgás, ülés, stb.
KedvelésKedvelés
“Az előttem teljesen rejtély, hogy átlag méretű mellekkel miért kínozza magát szinte mindenki a 40 fokos melegben melltartókkal. Vagyis nem rejtély, mert nyilván elvárás, hogy legyen, de ez a legnagyobb kínzás mell ügyben.”
Jaj, abszolút egyetértek! Nekem kis mellem van, és nem is lóg, tök fölösleges hordanom, csak hát az egy szál póló alatt, pláne, ha kicsit sztreccsesebb, simán látszik, ha nincs, plusz átüt a mellbimbó is.
Lehet, hogy rá kéne szánni az időt és keresni valami extra légáteresztő, gyorsan száradó, vékony cuccot, amiben túlélhető a 40 fok is.
Otthon soha nem hordok, és télen utcára se mindig, mert vastag pulcsi vagy többrétegű ruha alá nem kell.Szóval én tök jól ellennék nélküle.
Egyetlen eset van, amikor azért jól jön: néha kisebesedik a mellbimbóm, a legkisebb érintésre is fáj, olyankor sokat segít, ha nem ér hozzá közvetlenül a ruhához, nem dörzsölődik, hanem van rajta egy jól tartó, extra védőréteg.
KedvelésKedvelés
Kifelejtettem a válaszból a szoptatós trikó nevezetű találmányt, pedig mostanában az volt a legeslegkedvencebb ruhadarabom. Kár, hogy már túl meleg van hozzá.
KedvelésKedvelés
Viszont, régen más típusú fehérneműk voltak általánosak: kombiné, alsószoknya. A modern ruhák alatt ezeknek nincs hely, nem is ismerek senkit, aki hord ilyeneket.
KedvelésKedvelés
Igen, a kombiné..épp nemrég jutott eszembe, hogy jó lenne valami vékony pamutbatisztból varrni, mert a mai átlátszó ruhák alá kell valami, de az alábélelést bezzeg kispórolják vagy ami még rosszabb, műszálas anyagot varrnak bele.
KedvelésKedvelés
Én hordok kombinét, vagyis ezt a spagettipántos aláöltözetet, az áttetszőbb ruhák alá. Ápol-eltakar-melegít.
KedvelésKedvelés
Nekem főleg bevarrt alsószoknyáim vannak, már amelyiken. De a szekrényben van egy “csak alsószoknya is”, és van olyan ruhám, ami alá kéne, ha nem lennék legtöbbször lusta előszedni.
KedvelésKedvelés
Én vagyok az, akinek Éva szólt, hogy tornázáshoz vegyen két melltartót egymásra. Azóta azt veszek. Az öltözködésem arról szól, hogy elrejtsem a melleimet, vagy legalább eltereljem róluk a figyelmet. Ne ez legyen az első három dolog, amit észrevesznek rajtam 🙂 Régebben nagyon kiríttam, de azóta a plasztikai ipar is felzárkózott, meg minden nő kitömött melltartót hord, így már kevésbé feltűnő. Azok a nők, akik húsz éve egy kis pamuttrikót vettek csak, mert kicsi a mellük, ma szivacsos melltartót hordanak, hogy nagyobbnak nézzen ki. Tényleg érezhető egy evolúció ebben is, a választék is nagyobb, talán a nyomás is.
A kényelmes-e kérdésre nem egyértelmű a válasz. A nagyon szépek nem kényelmesek, aztán vannak jól tartó, de elfogadható darabok, és vannak olyan laza otthoniak, amiket akkor veszek fel, ha más nő nem venne melltartót 🙂 Melltartó nélkül csak akkor megyek az utcára, ha az égő házból rohanok ki pizsamában.
Még ott van a pánttéma. Nyáron a vállpántos pólók, ruhák alá csakis azonos színű melltartó illik, nem? Vagy melltartónélküliség, de az nem opció.
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, az egyszínű mítosz enyhült egy kicsit, lehet kontrasztosat venni, amióta ilyen önálló entitás a (szép) melltartó, és nem elrejtendő, testszínű, fekete-fehér, hanem divatbemutatón önállóan viselhető. Ja, meg nem szilikonpántos (úristen, az mekkora zsákutcája volt a fehérneműtörténelemnek…).
És ugye, az én kulturálisantropológus-kérdésem az, hogy egész pontosan miért nem opció. Afrikában, vagy épp eszkimóéknál mit csinál a nagymellű nő, és miért?
KedvelésKedvelés
Én éreznék valami nagyon közönségeset, ha mondjuk egy kék spagettipántos ruha alól egy tihrismintás melltartópánt kandikálna ki rajtam.
Nem opció: nyilván nem jönnének oda emberek, hogy ne így hordjam. De egyrészt én kényelmetlenül érezném magam, másrészt a férfiak figyelmét túlzottan kiváltaná. Nagyon sok ilyen dolog van, amire nem jön külső retorzió, de valahogy interiorizáljuk a kimondatlan normát. Én szoktam vele dicsekedni, hogy 35 éves koromig nem szőrtelenítettem a lábam, és semmilyen kritika nem ért ezért, viszont amióta csinálom, engem is zavarna a szőr. (Ebben is én úgy szocializálódtam a rendszerváltás táján, hogy csak annak kell gyantázni, aki NAGYON szőrős, és én nem vagyok az, de azóta a teljes szőrtelenség lett a norma, és ahhoz képest már a legkisebb is sok. Valami hasonló történhetett mellfronton is. Épp most gondolkodtam, hogy húszévesen én nem jártam se fodrászhoz, se kozmetikushoz, se pedikűröshöz, milyen sok szabad időm volt!)
KedvelésKedvelés
“Én éreznék valami nagyon közönségeset, ha mondjuk egy kék spagettipántos ruha alól egy tigrismintás melltartópánt kandikálna ki rajtam” Hát persze, hamisítatlan polgár vagy! De van az a divatdimenzió, amelyben ezek játékok. Mit a nyitott orrú platformszandál csipkezoknival, vagy a szándékosan túl rövid farmer.
KedvelésKedvelés
Tegnap láttam egy gyönyörű lányt a villamoson, igen kurtára levágott farmersort volt rajta pink csipkeharisnyával, kibaszott undorító vastag talpú hófehér kínaiáruházas edzőcipő, párducmintás haskilógós trikó, fehér csipkés pushup meg egy álvuitton táska. Hét megállón át gyönyörködtem benne, annyira szép volt, az arca, a haja, a teste. (Szerintem ő nem játékos divatdimenzionálásból csinálta, a számozott utcák még megmaradt részénél szállt le. Ha ugyanezt polgárpukkasztásból csinálná valami társadalmi eseményen, mindenki beleszeretett volna.)
KedvelésKedvelik 1 személy
Amúgy a szólástól javult az életminőséged? Ugróköteleztünk, vagy ilyesmi, és akkor jött az ihlet… Hogy ne verje ki a szemed.
KedvelésKedvelés
Jó ötlet volt, sokkal jobban tart, mint egy.
KedvelésKedvelés
Elvileg pántnélküli illene alá. D kosár felett is van olyan ami tart (Wonderbra) na de ha van kényelmetlen brutális kaloda, akkor ez az. Szóval a funkcióját ellátná, de pont 40 fokban, amikor létjogosultsága lenne, nagyon rossz érzés viselni.
KedvelésKedvelés
Sajnos a jól tartó melltartó általában csupa műszál, és ritkaság, ha merevítő nincs benne. A szivacsról nem is beszélve (az is jó tartást biztosít nagy mellnél, úgyhogy nem hülyeség, ha kibírunk plusz egy méretet). Én pántnélkülit meg alternatívat még nem találtam ilyen méretben, ami működött is volna, mindenben, ami eltért a hagyományos kétpántos, sokcsatos megoldástól, pár óra viselés után középen kizuhantak a melleim, vagy iszonyúan nyomott.
KedvelésKedvelés
Persze, hogy műszál, de ha technikai, mint a sportruházatok, akkor az jobb a pamutnál. A pamut nem vezeti el a nedvességet, a modal meg a spandex, vagy épp a NIKE DryFit anyaga igen. A Wolford igazi luxus, a kényelem csúcsa, de soha nem használ pamutot. Szóval ez a “pamut az igazi” hit is megdőlt mára.
KedvelésKedvelés
Igen, mind iszonyúan nyom, de annyira hogy 3 óra után rendesen fullaszt.
Ehhez képest hogy befülled a nylon és közé már észre sem vehető 😀
KedvelésKedvelés
De jól alakul ez, köszönöm, hogy annyit írtok! Elképesztően izgalmasak (tanulságosak, meglepőek) az Egyéb válaszok is! Azon vagyok, hogy ebből hamar poszt legyen! Türelem!
KedvelésKedvelés
Lánykoromban (67-es vagyok) nem volt melltartóm, senki nem hordott még tornaórán sem. Fehérnemű gyanánt trikót hordtunk. Később, 16-18 évesen fedeztem fel azt a vékony pántos melltartót, aminek a vízszintes pántja is csak egy keskeny csík. Később egy kolléganőmön láttam nagyon szép, csipkés kosaras melltartót, megkérdeztem, milyen márka, hol vette stb. Aztán vettem én is, irtó szexinek éreztem magam benne, pedig senki sem látta. Volt még egy kedvencem, elöl kapcsos, hátul széles, rugalmas csipke.
Kissé megereszkedett melleim vannak, úgyhogy napközben mindig van rajtam melltartó, legtöbbször pamut, merevítős. Ha elmegyek valahová, akkor vékony szivaccsal bélelt merevítőset veszek fel. 80-85B. Nem kényelmetlen, nem utálom.
Sportoláshoz is jobban szeretem, ha a melltartó kicsit formázott, és mell alatt varrással, erősebb anyaggal merevített.
KedvelésKedvelés
Nálunk a nagyobb méretű lányoknak (2 db) diszkréten (tényleg!) szólt a tesitanár (fiú!), hogy kéne a saját érdekében valami melltartó-szerűség, akinél úgy érezte, hogy nincs meg közöttük az ilyen jellegű bizalom, annak a szüleivel beszélt, jó volt.
KedvelésKedvelés
A fogyás után icipici melleim maradtak, mégis havonta egy hétig annyira tudnak feszülni, hogy megbolondulok tőlük. Valahogy jobban esik melltartót hordani, abból is a bralette-fazont (ezt most tanultam, köszönöm!). Minden más fazonból hiányzik egy-két párna. Mostanra megtanultam szeretni, hogy picik, alapvetően nincsenek útban, nem zavarnak, futni is tudok velük, meg ugrani, meg elfér a súlyzórúd elöl. 😀 Azért néha lázadok: télen, kabátpulcsipóló alá nem veszek (és persze ilyenkor azt hiszem, kívülről is feltűnő a hiány).
És hát mivel időm egy jelentős részét mozgással töltöm, a sportmelltartó: ha találok végre megfelelőt (szigorúan csat, merevítő, szivacs, cipzár (!?) nélkül), akkor párosával veszem őket, mert fogyóeszköz.
És a sötét múlt: az első melltartó szégyene (sokáig azt hittem, azért nőttek meg, mert kövér vagyok), aztán a csóróság, olcsó, vacak, rongyosra hordott szürkéssárga darabok szétmállott szivaccsal és kilógó éles merevítővel. Ó, milyen csúnya és fájó sebet tudtak ejteni a drótvégek.
Amit sohanem voltam hajlandó csoportnyomásra sem: szilikonpánt. Minősített esetben színes sormintákkal gyártják: virágok, masnik, unikornisok. Láttam egyszer hellokitty-s szilikonpántot. Ezt érti valaki? Én azt gondoltam, épp az volna a koncepció lényege, hogy ne látsszon, akkor minek a minta?
KedvelésKedvelés
Há’ mer’ az olyan mintha tetoválás lenne, azért kell rá a minta. (Megfelelő forrásból tudom az információt, a szilikonpánt virágkorában egy nagyon nem értelmiségi és nagyon nem jómódú társaságban voltam tinédzser.)
KedvelésKedvelés
A nagy keservesen, sok kereséssel kiválasztott (pamut) melltartókat, amit hordani tudnék, mindig kivonják a gyártók a forgalomból. Így sok a szekrényben, egy-kettő, ami még bírja, napi használatban. Egyszer (!) volt egy zseniális sportmelltartó az ALDI-ban, nem szivacsos, nem merevítős, nem vastag, nem mozdult el a pánt, minden alá jó volt… sajnálom, hogy nem vettem tízet. Elölkapcsos! Ha tud valaki ilyet, jelezze!
KedvelésKedvelés
Szilikonpántot viselve olvasom soraitokat és nem tudom, este haza merjek-e indulni. Mondjuk a hátizsák talán eltakarja.
KedvelésKedvelés
🙂 Azért nem kell a kertek alatt bújkálnod. Nem nyúlik ki, sárgul be a pánt?
KedvelésKedvelés
Miért, a normál textil melltartópánt nem nyúlik ki? (Mert nekem de, kétévente felvarrom. Nem a mellem, a pántot.)
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem, szerintem nem, legalabbis nem olyan gyorsan mint a szilikon, ami hamar leffeg és furcsán besárgul/elszinezödik.
KedvelésKedvelés
Igen, a jó minőségű gumírozott melltartópánt azért máshogy viselkedik, mint a vékony szilikon. Az tulajdonképpen fogyóeszköz.
KedvelésKedvelés
Nekem nem. Annyira nem, hogy amikor 10-20 év alatt végképp szétfoszlik valamelyik melltartóm, akkor a pántokat még visszamentem róla, igaz, nem ruhának, hanem pl. törülköző-akasztónak. Olyan szilikonpántom volt, amit a rendes mellé adtak, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor viseltem, de még a fiókban pihenve, naptól védve is igen hamar tönkrementek.
KedvelésKedvelés
Nekem nincs semmi mellem, olyan vagyok mint egy kisfiú, (vagy keira knightley) úgyhogy el is engedtem a témát, két ragtapaszt teszek a bimbókra, csá. Pedig amúgy nagy melltartó-náci vagyok, mindenki aki tud bele rakni valamit, hordjon melltartót! És nem értem a rugózást, se a szőrtelenítésen, se a mai kislányok sminkelnek meg melltartót hordanak témán se, tök ciki, ti nem ilyenek vagytok! Eljárt felettem már az idő, nem értek én már semmit, és nem is akarok – így hangzik, bocsi.
Alkalmakra szoktam még a drag queenek nu-bras trükkjét csinálni, mert sajnos bármennyire is elfogadtam magam, ezek az esküvőkre való ruhák egyszerűen nem működnek. És meglepő, de egy csomó fazon, amit csak mellekkel gondoltam viselhetőnek, tök jól működnek mell nélkül, például a mély kivágások, vagy a bralette-k, a problémás részeket kétoldalú ragasztóval rögzítem a helyükre. Igyekszem olyan oldalakat nézni, ahol hasonló alkatúak a modellek, például koreai divatoldalak. Ott láttam pl, hogy a spagettipántos ruhák alá sima rövidujjút, vagy inget vesznek, tök jól működik, előtte azt hittem sosem fogok ilyem fazont hordani.
KedvelésKedvelés
A nubra egyébként nem kitömés, nem ad tömeget, csak takarás. Illetve van belőle kipárnázott-push up verzió is, de az értelemszerűen nem marad meg úgy, mint a könnyű, sima változat.
KedvelésKedvelés
De ha a hónom alá ragasztom (kis túlzással) a két külön tappancsot, és utána összehúzom őket, és összeakasztom, aztán felveszek erre egy 2 számot emelő push-up -ot, akkor pont úgy fogok kinézni, mintha lenne mellem. Nem is kicsi, mindjárt cés! Érdekes, hogy nekem nem a leeséssel szokott problémám lenni, hanem a leszedéssel, volt, hogy be kellett állnom a zuhany alá, és így tönkre is ment
KedvelésKedvelés
Hmm, értem. És ha Nubra nélkül veszel duplapusapot, akkor milyen? Akkor is cés, csak nem olyan formájú? Amúgy A-s?
A Nubra bírja a vizet, a zsírt nem bírja. Van leszedési útmutatója is.
KedvelésKedvelés
Amúgy az A -s melltartó (75-ös pánttal, mert akkora kell a mellkasomra) üresen eláll a mellkasomtól, nekem körülbelül két evőkanál zsír van ott, semmi más. A jól varrott dupla push up felnyomja ezt a két evőkanálnyi zsírt, szóval kicsit jobban kitölti a kosarat, de logikailag elég fura látvány, hogy ott van két narancsnyi mell, de fent nincs dekoltázs. Ezért csak mellkast teljesen fedő ruha alá jó, de akkor meg csak kövérít, tök felesleges. De van olyan push upos melltartóm is, amiben a szivacs felett nmagy szakadék van, szóval katasztrófa 😀 És erre kell a nubra, mert azzal úgy összehúzom a bőröm, hogy mellnek nézzen ki, és odaragasztom, majd a lenti tátongó hiányra ráteszem a két szivacsfélgömb push upot. Nubra trick néven találtam a videót, ahol egy srác megmutatja, hogy csinál így magának melleket. Ezért hívom nubra trükknek, nekem olyan utánzatom van/volt, aminek ragacsis a belső oldala, egy celofánréteg van a ragacsin, amikor pihenőn van, de amióta lezuhanyoztam benne, azóta már ez a védőlap se tapad rá. Úgyhogy szerintem vége van neki.
KedvelésKedvelés
Értem, érdekes. Csak alkalomra képzel így melleket?
Mindjárt jön a poszt!!!
KedvelésKedvelés
Igen. Amikor még csak videón tanulmányoztam a trükköt, azt hittem, hogy sokszor fogom majd, de amikor megérkezett, és elkezdtem próbálgatni, rájöttem, hogy én már teljesen megszoktam és berendezkedtem a mell nélküli életre :D, a kedvenc ruháim mell nélkül néznek ki jól, kövérnek érzem magam vele. Másrészt pedig kénylmetlen, mindkét hosszú viselés után fájt. És gondolom gusztustalanul tönkrevágná a bőröm is.
Ahogy így visszanézek, ezt még az átmeneti korszakokban vettem, mert hiába hagytam abba rég gyakorlatban a melltartóviselést, még fejben ott volt a hátha, meg kellett néznem magam így is.
Először volt a fusztrált falusi kamaszkor, ahol mindig lesajnálás és beszólogatás volt a többi _lánytól_ . Aztán, a mindig kell melltartó, és az kipótolja, ami hiányzik a normális arányokhoz, korai huszas évek. További lesajnálás a többi magyar anyától; te tuti nem tudsz szoptatni, pedig terhesség után nekik olyan jó mellük lett. Közben egyre jobban meguntam, hogy folyton huzogatni kell, mert nincs ami a helyén tartja, meg behorpad, változott, hogy mit tartok szépnek, és eljutottam ide.
Érdekes még, hogy az elején annyira nem is akartam részletezni ezt a nubra dolgot, mert ha már mindenki ismerni fogja a trükköt, nem lesz értelme csinálni 😀 De igazából az ismerősök úgyis tudni fogják, hogy nekem igazából nincs ekkora mellem, meg ha rákérdeznek úgyis őszintén megmondom. Szóval nincs ellentmondás, hogy elfogadtam magam, de mégis valamit üldözök. Ez játék, mint a paróka.
KedvelésKedvelés
Én nagyon boldog voltam, mikor huszonegynéhány évesen felfedeztem, hogy hordhatok normális, 75B-s melltartókat – addig abban a meggyőződésben voltam, hogy olyan abnormálisan kicsi a mellem, hogy olyan méret nincs is. Későn érő típus voltam, és mikor már volt is valamekkora mellem, akkor is azt hittem, hogy nincs. Először annak örültem meg, mennyit dob rajta egy-egy jó fazon, utána annak, hogy akad olyan férfi is, aki nem a nagy mellre bukik, később pedig annak, hogy mennyivel egyszerűbb így a sport is meg az élet is, és hogy tulajdonképpen tetszik is, hogy olyan, amilyen. Kár, hogy ez legalább másfél évtizedes folyamat volt 🙂
KedvelésKedvelés
Hordok, vastagpántost, jó minőségűt, vékonyszivacsost.
Nagymamám igazi sokszoknyás parasztasszony volt, sosem hordott melltartót, a mellét konkrétan a szoknya dereka állította meg. Jaj.
Anyukámnak meg van egy kis bemélyedés a vállában, az izomban, a melltartópánt helye, Az a másik jaj. Két jaj közül melyik a kisebbik rossz?
KedvelésKedvelés
Biztos vannak nem ennyire bevágó melltartók, meg nem ennyire párnás vállak is.
KedvelésKedvelés
Most elkezdtem vadul tapogatni a vállam, elvégre én is 25 éve hordok melltartót, és egész biztos, hogy az a bemélyedés a pánt helye? Mert nekem is van ilyen, ha ellazított vállal ülök/állok. Ha mozgatom a karom, akkor viszont ez az izé egyértelműen ott van, ahol az izmok tapadnak, vagy elválnak egymástól, nem értek hozzá, de nyilvánvalóan élettani.
Majdnemanyósom mikor kórházba került, és be kellett vinni neki ruhákat, és otthon kotorászva kiderült, hogy az utolsó fehérneműjét kb. 1823 kora nyarán vette, megvettem neki a nagykínaiban a legnagyobb sportmelltartót, és kértem a nővérkéket, hogy kettőt adjanak rá egyszerre. Sima rugalmas top, kicsit formázott “kosárral”. (Ezt hordom én is, csak más méretben.) Azt mondta szegénykém, hogy sose érezte magát ilyen kényelmesen semmiben, már lánykorában is a 150 centis termetéhez képest derékig ért a melle, ó, ha akkor lett volna ilyen.
KedvelésKedvelés
Szerintem Elaine a zsírba vágó, határozott pánt-mélyedésről beszél, nem az izmok elválásáról.
KedvelésKedvelés
Én is ilyet hajtok most anyámnak.
KedvelésKedvelés
Ez itt a csuklyásizom és a deltaizom találkozása. Neked is ilyened van. Iránya és oka is más. 🙂
KedvelésKedvelés
Igen, ilyenem, az zavart meg, hogy Elaine az izomban található mélyedésről írt, bocsi.
(Csuklyásizmom most kezd lenni egészen light módon, mióta hetente kétszer úszom, és lejárunk megint naponta pingpongozni. És kaptam egy rollert 😀 a biciklivel ugye erőteljesen ambivalens a viszonyom, konkrétan rettegek rajta, és most kinyílt előttem a világ, ez valami istenkirályság! Nem félek, hogy leesek róla, lehet vele egészen gyorsan is menni, ráadásul minden szembejövő mosolyog. Mondjuk lehet, hogy némelyikük inkább kiröhög, de kit érdekel?)
KedvelésKedvelés
Fú, én nagyon nem akarom fejleszteni, sajnos a vállgyakorlatok egy részét, ha nagy a súly, csuklyásból húzom. De a súlyemelés is azt terheli, érzem is a tegnapit.
KedvelésKedvelés
Én csodálom azokat, akik rollereznek. Sokkal nehezebb menni vele, mint kerékpárral, én meg alapvetően lustaságból járok kerékpárral, nehogy már egy métert sétálni is kelljen…
KedvelésKedvelés
Sziasztok, bocsanat, hogy csak most. Igazandibol nem tudom, hogy izomba vagy zsirba, vagy mibe melyedes, de beljebb van, mint az ahol az izmok talalkoznak. Egy ceruza siman beleferne. Acsceruza is.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a cicink | csak az olvassa — én szóltam
Tizenhét éves koromig nem hordtam, mert kicsi volt és a helyén volt, de volt egy nagyon kellemetlen beszólás egyszer a vonaton, mert fehér pólóban átlátszott a mellbimbóm, na másnaptól hordtam melltartót. Most sportoláshoz mindig hordok, meg a hétköznapokban is, de este amikor a munkából hazaérek az a legelső, hogy leveszem. Ez a mozdulatsor jelenti nekem, hogy hazaértem. A szülés óta az egyik mellem szemmel jól láthatóan nagyobb, mint a másik, ez is az oka, hogy hordok melltartót. Mert az elfedi a különbséget.
KedvelésKedvelés
Tizenévesen para volt a mellem, mert mindig túl kicsinek gondoltam. Melltartót azért hordtam, hogy legyen ott valami. Ma (lassan harminc) már sokkal inkább áldásnak érzem, hogy csak ekkora, és gyakorlatilag nem kell foglalkoznom vele. Már szinte sosem hordok melltartót, csak télen spagettipántos trikót, hogy melegen tartson. Nehéz megmondani, hogy hogy bírtam felhagyni vele, de (a szőrtelenítés abbahagyásához hasonlóan, amit sokkal tudatosabban tettem, azért, hogy megtanuljak ne viszolygással és félelemmel tekinteni a saját szőrös testemre) akkora életminőség-javulást hozott az, hogy most már kb. nulla értelmi, érzelmi, anyagi kapacitást szánok erre, és így is jól, sőt, jobban érzem magam, hogy nem is szeretném újrakezdeni. Időnként megdöbbenek, amikor a közösségi oldalakon jönnek a nőknek élesített reklámok az ilyen termékekről, és csak akkor jön ki a kontraszt, hogy te jó ég, mennyivel jobb ezt leszarni.
KedvelésKedvelés
hmm… gimnazista voltam, mikor jelezték az osztálytársaim, hogy nem ártana melltartót hordanom. kis melleim vannak, nem szép gömbölyűek ugyan, de nem igazán lógnak. ami gond, az az, hogy széles a hátam, vagy hát a felsőtestem. ez alkati dolog is, meg a sportnak és némi súlyfölöslegnek is köszönhető. lényeg, hogy erre a kombinációra nem létezik melltartó. nagyon ritkán találok, olyankor megpróbálok bevásárolni belőle, ha tehetem.
kislány koromban azért imádkoztam, hogy nehogy olyan hatalmas melleim legyenek, mint tomi anyukájának. nem lettek, és ennek örülök, mert látom, hogy sokszor mennyire nehéz és kényelmetlen nagy mellekkel élni, hát még sportolni.
KedvelésKedvelés
Most jöttem rá, hogy a melltartó tényleg mennyire egy must-have cucc. 3 évesre való fürdőbugyit próbáltam beszerezni és elég nehezen sikerült. 2 éves kortól fölfelé a háromszögbikini a trendi. Vagy az egyberészes, de azt meg azért nem tudom értelmezni, mert pisilésnél lerángatni a vizes fürdőruhát felnőttnek is szívás, pláne kisebbnek. Mindenesetre lett fürdőgatyó, viszonylag kevés fodorral. 🙂 Tényleg, közmegegyezés szerint meddig lehet okés ez a viselet? Emlékszem, általános iskolai úszáson mekkora botrány volt, hogy az egyik lánynak bugyija volt és nem egyberészese. Talán másodikban, szóval 7-8 évesek lehettünk, skandallum. Nem is engedték úszni, azt hiszem. Mondjuk ez a 90-es évek eleje volt.
KedvelésKedvelés
Tavaly rácsodálkozott a fürdőbugyis másfél évesemre egy anyatárs: te nem félted hogy így mindent megmutatsz?
Elgondolkodtam, és úgy döntöttem, nem nem féltem. Egy kisgyerek, plána egy másfél éves még androgün jellegű. Kész.
KedvelésKedvelés
Legnagyobbikom (oké, másfél évesen még nem volt haja) állt egy szál punciban a Balatonnál a strandon, és a szomszéd törölközőn fekvő népek mondták, hogy milyen szép kisfiú, hogy hívják? Mondtam a nevét, és hogy kislány. “De hát nincs fülbevalója!” 😀
Ez egyébként cuki, nem az intim részeire koncentráltak.
Én annak idején egyébként azt csináltam, hogy vettem egy szép színes (piros, rózsaszín, sötétkék, pöttyös, mittudomén) gyerekbugyit, ami nem egyértelműen bugyiszerű volt első látásra, és azt használtuk fürdőbugyi gyanánt. Mikor kijött a vízből, lecseréltük szárazra.
KedvelésKedvelés
Heheee, nálunk sincsen egyik kiscsajszinak se fülbevalója. Gondoltuk, majd lesz, ha ők akarnak. Eddig nem nagyon tűnt fel senkinek. Mondjuk a háromévesnek már van szép hosszú haja 🙂 de lehet, hogy nyárra megrövidül, ha még mindig nem viseli el a hajgumit félóránál tovább.
KedvelésKedvelés
Hát, ha nekem nem lövik ki a fülem egész kicsi koromban, valószínűleg magamtól sose vállalkoztam volna rá, annyira félek az ilyen tűs dolgoktól. Persze fülbevalót hordani azt nagyon szeretek, úgyhogy utólag örülök neki, hogy nem most kell belevágjak. De hát csecsemőkorban ezeket egyszerűen még nem lehet tudni, és ugye később legtöbb esetben rájön a gyerek, hogy mit is szeretne.
KedvelésKedvelés
Nekem az egyetlen beszólás direktben és konkrétan a melleim miatt 12 és fél évesen volt, amikor még egyszál bugyiban nyomattam a strandon (1985, de az is lehet, hogy egy évvel korábban, akkor 11,5 és 1984). Aztán anyukám vett nekem (addig ő sem tartotta fontosnak, még épp el sem kezdtek nőni, csak a gondolat látszott már rajtuk). Azóta is szívből gyűlölöm a fürdőruha-melltartókat, a legelső semmipántos épphogy csak takarót leszámítva abból még egyszer nem találtam olyat, ami kényelmes is, jól is néz ki, miközben a normál melltartókkal nincs ilyen problémám. És amelyik szivacsos volt (ezt külön utálom a vizesség és nem megszáradás miatt), abból laza mozdulattal nyomom ki a vizet azonnal 🙂
A lányoméknál meg az iskolai úszásnál (ők alsó tagozaton végig jártak), sőt, már az óvodai úszásnál szóltak szülőin, hogy úszódresszt akarnak minden kislányon, én ezen akkor is fel voltam háborodva (2000-es évek).
KedvelésKedvelés
Érdekes írás. Végülis egész felnőttkorom a melleim rejtegetéséről szólt. A kommentekből kiderül, hogy más adottságú nőknek is, nekik másért. És míg a szőrrel semmilyen retorzió, kellemetlenség nem ért, a melleimre még melltartóban is kapom a megjegyzéseket, kamaszkoromban többször meg is fogdostak utcán, az nagyon rossz élmény volt.
KedvelésKedvelés
És végülis az derült ki, hogy a permanens melltartóviselés ellen egy védőfaktor van: az 1970 előtti születési dátum.
KedvelésKedvelés
Ezek szerint épp hogy megúsztam.
KedvelésKedvelés
Eszembe jutott az emlék. Az első megszégyenülés a melleim miatt. Kamasz voltam, középiskolás. Kezdett kellemetlenül nagy lenni a mellem (lásd fentebb) és a lengyel piaci kis féltrikók már nem tartották. Valahogy lett pénzem és elmentem a helyi Centrum áruházba melltartót venni. Előtte valami női lapból kinéztem és otthon centivel lemértem. Tudtam a méretem. Eladók arcokat vágtak és közölték hogy ilyen méret nem is létezik. Eladtak nekem egy 75 vagy 80 B-t. 15 évig olyat hordtam. Mindig bevágott a merevítő.
65 c-ért mentem be….
Pár évvel később elmentem a húgommal, hogy megvédjem (ő is ‘extra’ méret). Neki is pofákat vágtak, kritizálták hogy minek az neki. Szegény, jó gyerek volt, adott a felnőttek véleményére, a lelkére vette.
Nem sajnáltam mikor az a Centrum bezárt a rsz.váltás után nem sokkal. Ritka szemét eladók voltak ott.
(most ne kérdezzük hogy anyánk miért nem volt velünk)
KedvelésKedvelés
Éva, kösz a kérdést, most legalább kiírtam magamból, hátha többé nem zavar annyira.
KedvelésKedvelik 1 személy
Kamaszkent eleinte azert hordtam, hogy a cicihiany ne tunjön fel, kesöbb, amikor a mellbimbom megduzzadt, muszaj volt visszatuszkolni a bordaimra. Aztan egyszercsak rajöttem, hogy tulajdonkeppen szerencses vagyok: viszonylag kicsi, jo formaju mell, apro mellbimbo. Szinte sosem hordok melltartot, es elöfordult mar, hogy belecsiptem a mellembe valami fontossss talalkozo elött, hogy meg a korabbinal is peckesebben alljon 😀 Az a baj, hogy tanarkent neha at kell ezt gondolnom, de a megoldas altalaban megsem a melltarto, hanem a vastagabb felsö.
KedvelésKedvelés
Mire megoldás, mármint? Hogy ne látsszon a mellbimbó?
KedvelésKedvelés
Igen, a mellbimbo valamiert ciki. Meg szeGszi is tud lenni, es az meg iskolai kontextusban ciki.
De az instagramrol, meg ilyen helyekröl is a mellbimbos kepeket vagjak csak ki. A NÖI mellbimbosakat, marmint. Hallottam olyat, hogy felif viccböl ferfibimbikre csereltek fotosoppal a nöi mellbimbokat, hatha ugy jo lesz a cezuranak (nem volt jo).
KedvelésKedvelés
Ezt én is hallottam. Meg hogy van egy olyan insta oldal, ahova csak mellbimbókat töltenek fel – döntse el valaki, hogy férfi-e vagy női. Nem tudom, létezik-e még, de remek fricska.
Én nagyon sok mindennel kapcsolatban szorongtam, érdekes módon a mellem miatt szinte soha. Nem túl nagyok és kicsit furán állnak (lefelé-kifelé, így nekem sosem lesz olyan árok a melleim között, teljesen lapos), de nekem jók, és nem tudom, hogyan, de a mellpara teljesen elkerült.
Egy kivétellel: nagyon megalázó helyzetekben volt részem párkapcsolatban, amikor látszottak a mellbimbóim a ruha alatt (nem maga a mellbimbó látszott, hanem a formája, hogy ott van). Nyilvánosan, kifejezetten társaságban, durván röhögve mutogatott meg célozgatott rá, nagyon megalázó volt. Emiatt mindig hordtam melltartót. Ma már nincs az életemben ez az ember, és már felszabadultam ez alól, de munkahelyre még mindig hordok melltartót.
Tervem idén nyárra, hogy egy szál póló alá semmi. Hadd látsszon, legalábbis, hogy ott van. Otthon szoktam így lenni, és nekem esztétikailag és érzésre is tetszik, most majd az utcára is kimerészkedek így.
KedvelésKedvelés
Én a mellemmel és a szemem színével voltam úgy sokáig, hogy jó lapokat húztam zigóta koromban (azért a múltidő, mert a szoptatástól/fogyástól elkezdett megereszkedni, még mindig nem csúnya, de engem megijesztett, akár még a műtétet is bevállalnám). Büszke vagyok a melleimre, volt hogy mutogattam is, pl. monokiniztem az erkélyen. A bal mellbimbóm föltött van egy anyajegy, az különösen szexi. A sors furcsa iróniája, hogy a szexualitásomban nem játszott nagy szerepet, ugyanis egyéb hiányosságok miatt (leginkább öntudat, magabiztosság, a határok meghúzása, görcsmentesség, önszeretet) a szexualitásom ritkán működött. Viszont kerültem kellemetlen helyzetbe, úgy hogy volt idő, amikor rejtegettem magam. Sokáig nem hordtam melltartót, akkor kezdtem el, amikor nyálcsorgató férfiak a tudomásomra adták, hogy látszik a mellbimbóm. A mellbimbópara elég erős nálam, nyomaszt, ha látszik. Pedig vacak melltartókat hordok, amiból szintén kilátszik. Fontos lenne igényesebb cuccokat beszereznem. Illetve hallottam egy olyan eszközről, ami csak a mellbimbót takarja, olyasmi mint egy szilikon-tapasz. Azt lehet, hogy kipróbálom.
KedvelésKedvelés
Igen, az Intimissimiben kapható. nekem is vannak sportcuccaim, amelyekbe (melltartóbélésbe) egy szilikon párnácskát teszek, főleg ha nagy a melltartó, és az megoldja az átlátszást is, bár a minap néztem valami extrém gyakorlat közben, ahogy megjelennek a mellbimbóim, és azt mondtam: takargatja a halál, ez a női test, éljetek együtt vele. Megjegyzem, a férfiak mellbimbója is átlátszik, van, hogy szépek.
De jó lenne, ha nem lenne ez a rettenetes prüdéria meg ítélkezés, vádaskodás.
KedvelésKedvelés
Nyáron futni, top és még póló, hát hulla meleg. Utóbbi időben maradok a topnál. Ha megjelenik a mellbimbóm, akkor az van 😃
KedvelésKedvelés
Emlekszem, mar 12 evesen nagyobb cicim volt az osztalytarsaimnal de meg ket evvel idosebb noveremnel is. Az osszes eretlen serdulo fiu megtalalt az idetlen megjegyzeseikkel es az idosebbek is, csak ok kicsit tobbre vagytak mintsem viccelodni.
Anyukam eszrevette hogy zavar ahogy jaras kozben ugralnak es finoman megkerdezte hogy akarom-e hogy vegyunk egy melltartot. Zavarba jottem, szegyenloskodtem. O meleg hangon mondta hogy ne butaskodjak, ezek termeszetes dolgok.
Aztan tudat alatt ugy dontottem hogy tul sok figyelmet kapnak a melleim es veluk egyutt en is, igy hat meghiztam…nagyon.
21 evesen dontottem el hogy akkor talan lefogynek es megis csak kiprobalnam milyen nonek lenni. 40kg fogyas utan is 75E meretu melltartot hordtam. Sajnos megereszkedtek a hizas/fogyas kovetkezteben. 21 evesen, mikor lattam hogy mas korombelieknek milyen…hat inkabb szegyent ereztem mint buszkeseget. Akkor jutott eszembe eloszor a plasztikai mutet. Sokat gondolkodtam rajta, az osszes felelmemet korbejartam, nagyon figyeltem a testemre, hogy mi az ami szorongast valt ki es mi az amitol jo erzesem tamad, figyeltem az osztoneimre. 26 eves koromra meg is hoztam a dontest. Kozben ramtalalt egy gyonyoru nagy szerelem ahol teljes elfogadasban volt reszem. Onmagamert es a sajat kozerzetemert vagytam a beavatkozasra.
Utolag visszatekintve a legjobb orvost valasztottam, egy holgy szemelyeben, aki tamogato volt, jo izlessel es helyes raerzessel lebeszelt a kisebbito mutetrol, helyette csak felvarrast javasolt. Minden siman ment, gyonyoruen gyogyultam es a cicik csodaszepek lettek. Termeszetesek. Kivirultam es az eletminosegem oriasit valtozott. Utana is folyamatosan hordtam melltartot de most mar csak a sulyuk miatt. En igy ereztem komfortosan magam es talaltam kenyelmes melltartokat hala az egnek.Most 40 vagyok es maig ugy gondolom hogy jo dontes volt megcsinaltatni. Mindvegig a harmoniara torekedtem onmagammal es ennek jegyeben tortent minden.
Azert nyuladozni, otthon semmit tenni csakis melltarto nelkul…az a kenyelem amikor csak ugy vannak az felbecsulhetetlen 🙂
KedvelésKedvelés
Köszi, hogy megosztottad az élményt!
KedvelésKedvelés
Kérek szépen visszajelzést: mennyire építőek, tabutörősen megkönnyebbítőek, sorstársiak a mell-maceráról, szégyenről, molesztálásról írtak? És mennyire nyomasztó, vagy milyen érzést kelt az, amit én írtam a mellről?
KedvelésKedvelés
Én a poszt hatására a mellemen agyaltam tegnap délelőtt, majd olyat csináltam, amit nem szoktam, felvettem egy fekete melltartót egy átlátszó fehér blúz alá, és úgy mentem el meghallgatni a nagyonfontos embert, aki elmagyarázta a kirúgásom megfellebezhetetlen okait. Fapofával, sőt, félmosollyal a számon ültem vele szemben. Pedig az utóbbi időben csak pánikolva, sírásra görbült szájjal látott, aki szó nélkül könyörög a megértésért. Azért jó, hogy az utolsó találkozó másmilyenre sikerült. 🙂
Nem mondom, hogy nem vagyok kicsit kétségbeesve, de legalább nem mutatom. És ezen a hétvégén szerintem veszek magamnak szép fehérneműket.
KedvelésKedvelik 1 személy
Sok erőt! Most szünetet tartasz, vagy munkát keresel? Mik voltak az okok?
KedvelésKedvelés
Munkát keresek, de csak félgőzzel. Ki kell pihennem magam, és átgondolnom, mit is szeretnék.
Az okok összetettek, egy részét aláírom, de sok benne a rosszindulat és a prekoncepció is. Túlvállaltam magam (szünetekben napi 10 óra, iskolaidőben 5), nem tudtam kipihenni a napi stresszt, bizonyítási kényszerem volt, hamarabb be kellett volna látnom, hogy egy bizonyos életkor felett kezelhetetlenek számomra ezek a “szociálisan zaklatott” gyerekek. Látszott rajtam a pánik, meg az is, hogy valójában már rosszul vagyok ettől az egésztől, csak túlélek. Ha a saját gyerekeim betegek voltak (a pici még nincs másfél éves), akkor szájhúzva vették tudomásul, hogy nem jövök, de fizetett betegállományom vagy szabadságom nem volt. (Ilyen “helyettesítő” szerződésem van, ezért is tudtak olyan könnyen kirúgni.) Tízkörömmel kapaszkodtam valamibe, csak mert “muszáj” dolgozonom. És beálltam egy ilyen “bocshogyélek” attitűdre. Nem tudtam kezelni a konfliktusokat, a kollégák beszólásait sírással reagáltam le. Az ovisokkal viszont jól elvoltam, a gyerekek szerettek, de addigra már nagyítóval figyeltek a többiek. A végszó egy rosszul időzített böjt miatti beájulás volt, miközben a gyerekek magukra rántották a függőnykarnist. Eleve nem lehettem volna egyedül ennyi gyerekkel ennyi ideig, de épp emberhiány volt, mind általában, és ilyenkor “oldjuk meg”, amúgy meg ha egy 5 éves gyerek le tud rántani egy karnist, akkor az szerintem leginkább annak a sara, aki felszerelte. Nem lett egyébként senkinek semmi baja, csak megijedtek. Tíznapos fizetetlen betegállomány után arra mentem vissza, hogy nem dolgozhatok, mert nekik “erős emberekre” van szükségük. Nem először játszották el velem, de a legutóbb még visszasírtam magam. Nem kellett volna. A döntésképtelenségem egy hozadéka ez. Most még sokkol, de majd kiheverem. A legfontosabb és legszórakoztatóbb dolgot még végigcsinálom: az általam kitalált, megszervezett és kiplakátolt ugrálókötél bajnokságot. A gyerekek odavannak érte, sosem voltam még ilyen népszerű (nálam lehet jelentkezni). Vicces: rajztanárként próbáltam valamit kihozni magamból, és a végén a sport miatt tudok emelt fővel távozni. 🙂
KedvelésKedvelés
Fú, nehéz lehet. Kösz, hogy így feltártad magad. A mell/tartó csak jelkép, vagy az önvállalás miatt kapcsolódik?
Hasonló területen keresel munkát?
KedvelésKedvelés
A melltartó hirtelen ötlet volt, az volt a lényeg, hogy most ne a már ismert sírós-könyörgős énemet mutassam. Egy kicsit olyan “középsőujj” is, bár nem tudom pontosan miért.
Most egyenlőre hasonló munkát keresek, de tervezek mást is.
KedvelésKedvelés
Lehetne egy hasonló felmérés és írás a sminkről. Az ugyanilyen társadalmi nyomás és nagy pénzkiadás, van, aki csak az esküvőjén sminkel, van, aki anélkül ki se mer menni a házból, ott a sminktetoválás, és a kérdések: csak az sminkeljen, akinek csúnya a bőre? Minden nő? Vannak bizonyos alkalmak, amikor elvárható?
Ma a (talán?) Joy-t nézegettem a fogorvosnál, ahol valami híresség nagy akciójáról volt szó, aki smink nélkül szerepelt nemtudomhol, és ennek kapcsán a szerkesztő kicsit elfilozofált rajta, hogy mi nők azt hisszük, szebbek leszünk tőle, és ezért egy vagyont elköltünk rá, és ugye csak hisszük, de azért milyen cuki dolog egy új pirosító, lásd jobbra a hirdetést.
Én saját szocializációm miatt nem nagyon sminkelek, ha mégis, egy óriási “CSALÁS” feliratot érzek villogni a fejem felett, de látom, hogy más nőknek meg a pucér arcbőrük viselése elképzelhetetlen.
KedvelésKedvelés
A szűrők használata érdekesen visszaszorította a vakolatszerű alapozók használatát. Sokakat csak a fotó érdekel, ott látják magukat viszont.
Az én véleményem az, hogy amilyen szem alatti karikák meg károsodások vannak, én ezt sem tartom másnak, mint a mell károsodását. Nem csoda, ha aztán mindenféle módon ezt leplezik meg javítgatják.
Azért smineklünk, mert a hozzánk hasonló nőkre ez a norma kvázi kötelező. Az én közegemben az enyhe, alig látható, de gondos sminktől várható a legjobb szociális reedmény. Érdemes látni, melyik közegnek milyenek a normái. Én napi kapcsolatban vagyok olyanokkal is, akik szerint az én reggeli ápolási rutinom fölösleges, túlzó, pazarló, másrészt olyanokkal, akik szerint maga vagyok a két lábon járó igénytelenség, mert nincs műkörmöm és hosszabbított szempillám, vagy épp közönséges vagyok, netán nem öltözöm jól, mert egyáltalán nincs hajlamom optikailag javító kabátkát, sálat, válltömést, tunikát stb.hordani, hanem nettóban nyomom.
Ha folytatjuk a logikát, hamar eljutunk oda, hogy minek ez a sok ruha, sokkal kényelmesebb volna meztelenül. Há’ nem?
Már sokkal óvatosabban fogalmazok, mint régebben, akkor azt hittem, az a normális és helyes, mértékeltes, ám esztétikus, ahogy én jelenítem meg magam.
KedvelésKedvelés
Ezen én is sokat gondolkoztam, mert régebben nem telt hét új csinos ruci nélkül, és volt műszempilla, meg műköröm, meg jó sok szorongás, hogy vajon a fülbevalóm harmonizál e a cipőm bélésével…aztán valahogy ez az egész elkopott a fenébe..Tény hogy én mindig gyakori látogató voltam a konditeremben, tehát nem kompenzálni kellett..csak… már nem akarok mindenkinek mindenáron tetszeni…és van az a férfi, és van az az alkalom, amikor szempillaspirál, és tűsarkú…de az “különleges alkalom” és ettől, hogy nem mindennap vagyok a végzet asszonya, azok a napok súlyt kapnak. Vagy csak öregszem, és lusta vagyok sminkelni…:)
KedvelésKedvelés
Tök érdekes, hogy hajgumi és melltartó sb. csendes harmóniája nem hivalkodó, nem is tűnik fel senkinek.
“Vagy csak öregszem, és lusta vagyok sminkelni…:)” Igen, lehet. Hány éves vagy? Én most kezdtem el komolyan, de gyorsan és célszerűen elvégezni olyasmiket, amiket régebben nem.
KedvelésKedvelés
44…és igazából smink sose volt, mert egy időben szétmartam az arcom, nemlétező pattanások után kutatva, és azt nem is lehetett volna lesminkelni..de persze a szemöldöktetkó ( borzasztó vékony, rémület a régi képeken, de már lekopott és visszanőtt ) meg a műszempilla, meg a műköröm rém fontos dolognak tűntek…:) De igazából olyan szép és erős a körmöm, meg már a bőröm is helyrejött, csak az igény múlt el, hogy tökéletesnek látszódjak…:) Ettől persze még vannak fontos dolgok. A kockahas, meg a szép váll. 🙂 a műszempilla meg nem annyira.
KedvelésKedvelés
Ez azt jelenti, hogy nettósodsz. Hogy nem a feljavítás meg az illúzió számít már szépnek.
KedvelésKedvelés
De a parfüm is ugyanez. Le lehet élni egy életet nélküle, és lehet venni olcsót, drágát… (és ahhoz sem értek :-), egy van, azt használom, az előző is évekig kitartott.)
Én valami buborékban élhetek, de sose kaptam megjegyzést arra, hogy nem sminkelek, nem észleltem különbséget. Ha épp kisminkeltem magam, arra sem. Tudom, hogy ez egy tudomány, nekem sajnos kimaradt, néha próbálok felzárkózni, aztán feladom. Inkább természettől gyönyörű szeretnék lenni.
Viszont a rendszeres arcmasszírozás csodát tesz, és ezt nem annyira hirdetik, pedig meg lehet csinálni otthon is.
Abban egyetértek, hogy az arcbőrön is lenyomatot hagy az életmód, sőt, ahogy öregszünk, ez egyre látványosabb.
KedvelésKedvelés
Jé, a mi buborékunk hasonló. Én sem sminkeltem, soha.
Parfüm is csak egy, évekig, nem használom naponta.
Viszont többször jött visszajelzés aktuális barátomtól, hogy jó az illatom, és alapvetően szépnek találtak. Szerencsére senki nem nyomasztott ezekkel soha.
KedvelésKedvelés
Jaj, igen, te, Bringás, nagyon bugyborékban, igen.
Nekem három bátyám van, és elég sokféle ember közé keveredtem életem első harminc évében. Onnan hoztam a tudatot, hogy miket néznek és gondolnak. én nem úszom meg a tökéletes, szimmetrikus elvárást. belső vé tettem.
Általuk is, meg tanítottam mindenféle közegből érkező középiskolásokat. Hát, ők tudnak nézni, órai levelezni és megjegyzést tenni.
Aztán mindenképpen szép és jó vagyok, mert véd a házasságom, az anyaságom, meg az intellektuális közeg. Le vagyok kötve érzelmileg.
Az utóbbi kettőben újra vegyes a közegem. Hát, döbbenet, miket gondolnak nők kinézetéről.
Ismerkedem. ige szép testű férfiakkal vegyülök, van, akinek én vagyok A Nő, akárhogy, más meg ifjúsága diadalmas fölényével teszi a megjegyzést.
Bloggerként meg igen cifrákat hordanak össze még az én újabban ünnepelt, kidolgozott testemről is, és nagyon ingatag az ember mégoly alapos önbizalma is, ha rázúdítják a mindenféle bántást és frusztrációt brahiból. Tőgyem van, meg egy fáradt patront talán megérek.
De azért nekünk nagyon könnyű itt elitbudán, az autókban meg az új állapoitú buszokon, a kis elit üzletekben, kávézókban. Nem kell ismerkednünk, nem vagyunk gusztálgatva, nem hallom, hogy milyen igénytelen a szemöldököm. Még a biztonsági őr is udvarias, úgy les. Nem ér hátrány a jellegteken, anyukás vagy unalmas öltözködés miatt. Nincs munkahelyi tekintet. Nem vagyunk fotómodellek.
Szerencsénk van, hogy nem halljuk az öltözőbeli meg strandos észrevételeket. Fitos, intellektuális, házasságban élős orral továbbmegyünk. A férjünknek mindenképpen szépek vagyunk, ő a lényegünket látja.
KedvelésKedvelés
Én azért nem sminkelek napi szinten, mert tudom, hogy a szép sminkhez idő kell, és látok magam körül rengeteg nőt elbénázott reggeli ötperces sminkkel, ami riaszt. Cserébe ha néha alkalomra rászánom magam, akkor rengeteg pozitív visszajelzést kapok (és nem azért, mintha alapból annyira csúnya lenne az arcom).
KedvelésKedvelés
Mennyi különféle tapasztalat 🙂 nálam valamiért soha nem volt központi kérdés, biztos azért, mert picikék, konkrétan 22éves voltam, amikor először melltartót vettem, abból is bralette typust, szép katicabogarasat :D:D de nem hordtam rendszeresen, csak kedv, buli, akármitől függően. 24 évesen még rendszeresen melltartó nélkül jártam bulizni, és most, hogy az akkorihoz képest harmincpár kilóval több vagyok, még mindig 85 B méretű vagyok, na igen, a hasam megy elol. 😀 😀 Kényelmes ez a mellméret, szeretem 🙂 nem irigyeltem soha, ha valakinek nagy melle van, valahogy úgy voltam vele, hogy ha nekem a kicsi a kényelmes, akkor nehogymár az én testemet valaki más kedvéért (!) alakíttassam, na ne már. Amikor beszóltak, hogy milyen kicsi, akkor is csak vigyorogtam magamban, mondván, nyugodtan mondja, én jobban tudom, nekem mi kell.
Nagyon érdekes egyébként, hogy még hízáskor se ment fel a melleimre sok, alig nagyobbak, mint régen. Nekem ez így teljesen perfect. 🙂 🙂
KedvelésKedvelés
Oppsss javítok: mármint melltartó nélkül de persze ruhában 😀 😀 😀 😀 bulizni.
KedvelésKedvelés
Na, reméltük! :DDDD
KedvelésKedvelés
Amikor kislány voltam, sokáig jártam egy mellel, jobban mondva egyik mellbimbóm volt csak megduzzadva. Riadt kis szörnyszülött vagyok. Végül kinőtt mindkettő. 75B-t hordok, és csak a munkahelyemen, vagy ha nagyon vékony a ruhám. Szeretem a mellemet, örülök neki, hogy olyan, amilyen. A melltartót nem szeretem, egyszer volt csak olyan, ami tök kényelmes volt, azóta se. Valami mindig van. Amikor leveszem este, vakarózom. Biztosan a műszál miatt, ebben a percben jöttem rá. Csak pamutot kéne venni, csak hát van-e olyan, amiben semmi műszál nincs?
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: lebbenő ruhák | csak az olvassa — én szóltam
Az ezen a blogon leírtak hatására történt a gondolkodásomban egy nagy fordulat, nem ehhez a bejegyzéshez, hanem a mellhez kapcsolódóan. Egy másik alatti kommentfolyam volt a kiváltója a szoptatásról, az epic “és mi van, ha céges emberek is vannak az étteremben”-vitára gondolok, de nem tudom már, melyik alatt volt.
Akkor rájöttem, hogy teljesen hülyén gondolkodom a szoptatásról, mert addig én is húztam a számat, meg nekem a női felmenőim mindig belém beszélték, hogy a szoptatás, az olyan bensőséges pillanat az anya és a gyerek között, hogy muszáj ezt csak kettesben megélni. Én meg nem is gondoltam végig, hogy de ebből mégis miért kéne annak következni, hogy ezt a zárt ajtó mögött kell. Egyszer régebben (14-15 évvel ezelőtt? ilyesmi) láttam egy nőt az Ikeában, karácsonyi shopping őrület volt, és a kasszáknál ilyenkor mindig van valami kis berendezett életkép, akkor pont egy karácsonyi szobabelső-szerűség volt, kandalló és fotel. Na, és abban a fotelben ült egy nő és szoptatott. Akkor azt éreztem, hogy ez azért eléggé rendben van, de azonnal felülírta ezt a gondolatot a gondosan belsővé tett “dehát ezt az intim pillanatot nem szabad nyilvánosan megélni”-ítélet. Sokszor eszembe jut ez a helyzet, mint annak a példája, hogy egy csomó mindenről volt mindig is valami zsigeri érzésem (pl. hogy szoptatni bárhol lehet, pont ez benne a jó), és folyton egyből felülírtam valami kívülről jövő, végiggondolatlan hülyeséggel.
Na, és a mellemmel kapcsolatban is mindig volt egy ilyen zsigeri érzésem, hogy ki akarom tenni a napra, és tulajdonképpen szeretnék felső nélkül lenni, akár nyilvánosan is, és szeretnék fehér pólóban melltartó nélkül lenni, és nem is szégyellném magam. De ezt egyből felülírta persze, hogy fúj, meg, hogy akivel akkor együtt voltam, az kinevetett és megalázott jó hangosan, ha látszottak a mellbimbóim a felső alatt. Úgy éreztem, hogy ezek miatt a gondolatok miatt én egy bűnösen frivol nő vagyok, aki nem eléggé decens és szerény, nem ilyennek kellene lennem, és megérdemlem, hogy emiatt kiröhögjenek, és valójában én hozom megalázó helyzetbe saját magam.
Most már néha felveszek fehér felsőt melltartó nélkül, és igazából nem is bámulnak meg. Nem akkora szám. De nekem öröm, felszabadultság.
KedvelésKedvelés
http://hvg.hu/elet/20170809_Vegre_rajott_valaki_mi_kell_a_noi_melleknek
“the struggle against boob sweat is REAL”
KedvelésKedvelés