jelszó, 2016

Új korszak kezdődik a jelszavas írások történetében. A sportrovat kivételével minden jelszavas posztnak ez lesz a jelszava mostantól, illetve, hát hiszen ismertek, a lassan őrlő malom munkájától függően, de előbb-utóbb.

Az új jelszó rejtvény lesz: aki rászánja az időt, és kitalálja, az megérdemli. Figyelek arra is, hogy ne legyen túl nehéz. A jelszó nem valami NASA-kód. Az a célom, hogy el kelljen hozzá mélyedni a blog kontextusában, tehát legyen valami befektetés az olvasó részéről, ne minden erre tévedő, passzívan nézelődő júzer találkozzon mindennel, illetve hogy ezek a tartalmak ne legyenek kereshetőek. Engem az se zavar, ha kevesen olvassák.

Mi van, ha rosszakaratúak is megfejtik?

Megtisztel az érdeklődésük, az van. Író nem kívánhat ennél többet. Eléggé meglep egyébként, hogy bár azt állították, elmentek innen, még mindig itt vannak. Nekem ők olyanok, mint tanár koromban a tüskés diákok. Tudom én, hogy azért nem olyan ádázak ők se, és hát a tanár mindenképpen én vagyok. Akkor is dolgozik bennük a szöveg, a világom, akkor is szereznek innen inspirációt, információt, értékrendet, műveltséget, ha azt állítják, hogy nem szeretnek, vagy ártani akarnak. Ami ennyire érdekel, az mindenképp hat rád, és kinek-kinek a maga felelőssége, hogy azt engedje a tudatába, amire szüksége van. Én például azt, ami zavar, idegesít, ami kicsinyes, ami koppintás, vagy direkt a zaklatásomra van kitalálva, azt nem olvasom, nem látogatom. Szerencsém, hogy nem vagyok kíváncsi természet, és nem is hiszem, hogy kontrollálhatom, mások mit csinálnak. Az írók célja nem az, hogy szeressék, hanem hogy olvassák őket.

Mi van, ha leszedik és közzéteszik a jelszavas tartalmat?

Semmi. Soha senkinek a csakazolvassa relevanciája körében nem lesz akkora olvasottsága, hogy ez bármit számítson. Akinek ez jelent valamit, az tudja, hogy én írtam, és itt olvassa. Az ekézők, hírverők, szervezkedők, vádkiötlők, jelszó-továbbítók nevetségesek. Komolyan megható, hogy ennyire érdekes bárkinek, amit én írok, bármely blogger kezét-lábát törné ezért. Képesek szemmel tartani a hosszú posztok legvégét, a több hónapos posztba utólag betett fotót, a hetvenötödik kommentet.

Egyébként rég nincs a jelszavas posztokban semmi extra, nincsenek olyan részletek, amelyek érzékenyebbek, mint a nyíltban és a kommentekben megírt tartalmak. Amit nem akarok, hogy kikerüljön, azt nem írom meg egyáltalán. A blog ötödik évében nincs olyan, hogy nem figyelek, naiv vagyok. Tudatosan teszem ki a tartalmakat, a magam szempontjai szerint, és mindennek számolok a hatásával.

Az is érdekes, hogy ha valami jelszavas, milyen érdekessé válik, önmagában ettől. Szóval ez az egész jelszó-dolog inkább csak játék.

Nagy felszabadultság tudnom: nekem nem tudnak ártani, és sajnálom, hogy valaha is elhittem, hogy nekem tartani kell valamitől, hogy bármi fontosabb lehet, mint az, hogy én azt írjam, amit én akarok írni.

A múltkor használta valaki a gépemet, és kérdezte, hogy nem baj-e, mert nem akar semmi személyesbe beletolakodni, akkor jöttem rá erre: nekem nincsenek titkaim, se az előzményben, se a levelezéseimben. semmi, ami rám nézve volna terhelő.

A megfejtésben a törzsolvasók és a művelt olvasók előnyben vannak.

Annak segítek, akivel már leveleztem a privát e-mailemen, és egyet kérdezhet.

Tehát, a jelszó egy értelmetlen betűsor, ékezet nélküli.

Első betű: van a blogkönyvben egy poszt, a címe két betűbűl áll, ennek a második betűje.

Második betű: egy századfordulós író novelláiban van egy testvérpár, akik nem bánnak kifejezetten szépen az élőlényekkel úgy általában, az ő vezetéknevüknek az ötödik betűje.

A harmadik a lánykori vezetéknevem negyedik betűje.

A negyedik a blogtalálkozók helyszínéül szolgáló hely nevének hatodik betűje.

Az ötödik betű: a 2014. január 24-én megjelent poszt negyedik bekezdésének első betűje.

Jó mulatást!

Két témáról szeretnék jelszavasban írni a közeljövőben.

evanak-0457

 

30 thoughts on “jelszó, 2016

      • Hogy en evek ota olvaslak. Nem mindig mindent, de ugy nyolcvan szazalekot biztos. Es eleinte ugy ereztem tolakodo jelszot kerni (akkor meg lehetett ugy is neha), aztan meg jottek a megfejtosek es valahogy ez mindig megakasztott. Nem tudom miert, neha pedig nehez volt ahogy az ember olvas es megy tovabb es atmegy egyik posztbol a masik irasba, szo szot kovet es egyszercsak fal. Es tudom, hogy van a falon tul elet es lehetne, de nem birok. Van amihez kulfoldon lakom (most a szulinapi buli helyszinehez), van amihez oregszem (IT wizzard:)). A koncepciot ertem, ugyhogy magannyomor, csak hirtelen felindulasbol beirtam.

        Kedvelés

  1. Biztos vagyok benne, hogy rafinált genyák bent vannak, miközben a jóindulatú, de nem elég proaktív vagy keresésben/nyomozásban nem járatos olvasók úgy érzik, nem csak nem tudják, de nekik illetéktelen is volna.

    De ez ilyen.

    Akivel volt már kontakt, kérdezzen nyugodtan! De valami értelmes, közelítő kérdést, ne a megfejtést!

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .