shit teszt – kibővítve

Keresőbarát cím, jobb lenne valami szellemes. A kíváncsi rosszindulatúak (élükön Kozmáék, automatizált kattintásokkal, lejáratási céllal, 2014 óta) alaposan beágyaztak a keresőbe: fáradhatatlanságuk jóvoltából sokan találnak ide, és köztük vannak azok is, akik aztán örömmel olvasnak. Ilyen ez az internet.

Gyakran előfordul, hogy én csak ironizálok, bírálok valamit, de előrébb sorol az algoritmus, mint az eredeti helyet. Szóval, ha már így alakult, egyre relevánsabb címeket adok, és örülök, ha erre a mostani címre (kifejezésre) is megjelenek.

Döntsük tovább a mítoszokat, amelyekkel a szexlabirintusban bolyongó, gyanakvó férfiak magyarázzák a kudarcaikat, a természetes egyenlőtlenség dogmáját és a misztikus, érthetetlen, avagy számító nőket. Már volt szó arról, miért hülyeség

az evolúciós rizsa (ez például, ha rákattintasz, példa a nem releváns címre),

az elvárt szex (ez is),

a rendes fiú mítosza és a felszínes nő (ez ugyanaz a link),

a barátzóna,

a szeret, csak nem tudja kimutatni,

a nyakra-főre, divatból elváló nők,

a rossz fiúk iránti vonzalmunk és a béta férfi (második része itt).

Tudjuk, hogy jó lenne a nő, jó lenne csajozni, de ilyen tévképzetekkel nem fog menni.

Másrészt meg érthetetlen, miért keveredik a mélyen lelki, szeretetteli, intim történetekbe, amely az emberi szexualitás volna, lehetne, ennyi bosszúvágy, hatalmaskodás, gyűlölet, lenézés, bántás, csikorgás.

Ma a shit teszt jön.

Hogy ezmiez?

Az eredeti fogalmat a kilencvenes évek amerikai önszerveződő netes Pick Up Artist közössége alkotta meg, a magyarítók egyike egy kommunikációs tréner, Valent Gábor.  Igen, ő az, aki lökdösi a Bazilika előtt a járókelőket, mutatja, hogy kell férfiasan haladni, miközben a farzsebéből kandikál a buksza.

Itt van róla egy friss cikk:

http://velvet.hu/randi/2016/09/03/reklamcege_volt_most_csajozni_tanit_siofokon/

A csajozási eredményességi szupermódszer egyik fogalma (zsargonkifejezése) a shit test.

A lényeg az, hogy kalibrált csajok vannak, embereket lehet pontozni ránézésre (ez a kinézetüket jelenti), 10 a maximum. Ha a 9–10 pontos csaj jól fogadja a közeledésedet, az már valami.

A csajozás sikere például a megszerzett telefonszámban mérhető. Érted: egy csaj elárulja a számát, nem küldte el azonnal a próbálkozót a vérbe. Sőt, nem egy, hanem több, minél több, annál jobb, erről statisztikákat vezetnek. Emberünk hazamegy, ugyanúgy egyedül, ugyanúgy ábrándokkal, nézi a telefonszámokat, és boldog. Hogy aztán a lány felveszi-e a telefont…? Hogy a valós számát adta-e meg? Hogy randi lesz-e? Hát még abból boldogság? Ki tudja. Ilyesmit a módszer nem ígér.

De a csók és a nyúlkálás is ilyen mérce, az italmeghívás is, habár, azzal jó vigyázni (hívjon meg ő – ez is egy shit teszt reakció ám!).

Eleve: a férfi elmegy egy helyre, ahol nők vannak, azzal a céllal, hogy csajozzék. Ez ikes ige. Úgy csajozik, hogy odalép a nőkhöz, és megszólítja őket. Azt képzeli, hogy ebből lesz a kapcsolat. Vagy valami.

És nem érti, ez miért nem működik.

Tehát nem baráti körben, közösen végzett tevékenységben, lagziban, szülinapon, dzsúdóklubban, főzőtanfolyamon, vonatúton stb., összevillanó szempárral ismerkedik.

Az ismerkedős párbeszédben a nők kelletlenek. Ez ilyen. Mindig azok, de ez csak próba, ekkor kell bizonyítanod. Igazából azt provokálja, hogy meggyőzd, hogy vonzó vagy, igazi férfi. Mond valamit, ami elutasító, bizalmatlan, lekezelő. Nem azért mondja, mert elutasít, bizalmatlan és lekezel, illetve hogy lekoptasson, hanem hogy próbára tegyen. Ez a shit teszt, és erre kínál megoldásokat a kommunikációs tréning.

A PUA rövidítve (sic) Pick Up Artist. Olyan ember, aki folyamatosan tanul, annak érdekében, hogy jobban értsen a nőkhöz. Nem nőcsábász, aki minden nő bugyijába akar bejutni és becsapja a nőket, hanem képes a nőt szeretni, elfogadni és vezetni, hogy közösen boldog életet tudjanak élni. Sajnos vannak, akik puszta csajozásra, csajozási lifestyle-ra használják. Amivel nincs is baj. A gond akkor van, ha ez tölti ki valakinek több évét, évtizedét és idejének több, mint 50%-át. Van egy kis százalék, aki manipulálni szeretné a nőket, és úgy elcsábítani. Ezt ami oldalunk nem támogatja, és nem is támogatta soha.

Hm.

Pedig a módszer azt állítja, hogy a nők kelletlensége tudatos stratégia. Ha ügyes vagy, akkor meg tudod változtatni a helyzetet. De szó nincs manipulációról, ez csak kommunikációs rutin. A kontrollharcot meg kell nyerni, akkor te irányítasz, és vonzalmat építhetsz.

Az a jó, ha te irányítasz. Vagy te, vagy ő, ne legyél papucs. De nem nézzük le a nőket, dehogy.

Itt nálam nincs instant válasz, hogy hogyan legyen csajod. Hogy egészen őszinte legyek, nem ennek a kérdésnek a megválaszolására írom a blogot, és ezt a posztot sem. Inkább az ésszerűtlenségre, ordító ostobaságra, a lehúzásra mutatok rá. Csak annyit javaslok: ha az emberektől akarsz valamit, közeli viszonyt, bizalmat, intimitást, akkor vedd komolyan őket. Ne csak akkor legyél normális, ha kiügyeskedsz valamit, ami neked kedvező.

Itt nincs se DVD, se válaszok és megoldások excelben. Viszont nő vagyok, lényeglátó és vannak jó tapasztalataim férfiakkal. Hátrányom, hogy régimódi, lelkizős vagyok, szórakozóhelyen nem ismerkedtem még soha, és nem nagyon van randizási rutinom.

Nos, szerintem:

A kapcsolatok nem így működnek, ahogy azt a tanfolyam szituációi és Valent Gábor útmutatásai állítják. Amiért érdemes ennyit nyúzódni, az mindig egyedi történet. Lassan, érzékenyen, sérülékenyen épül, spontánul. Nincs benne gőg, gyanakvás, eredményvárás, betanult készség, technikázás. Ha pedig felépült, akkor együttműködésen, egymás kiegészítésén alapul. A szerepek nem a nemekből, hanem a felek személyes tulajdonságaiból következnek.

A PUA és Valent Gábor mindig emberi és átélhető, amikor promócióról van szó. Tisztelettel beszél a nőkről, és közelséget, meghitt kapcsolatot ígér, nem trófeagyűjtést. Valent Gábor fél a kritikáktól, a nőgyűlölet vádjától. Valent Gábor, aki egyébként stílustanácsadást és portfoliófotózást is ígér azoknak, akik a kinézetükön javítanának, nem csak úgy natúr nem vonzó, hanem az ügyetlen srác imidzset, a rossz öltözködést azért hozza, és a bemutatott képzettek is azért annyira bebújós cipőjű informatikusok, hogy senki ne gondolja, hogy a siker kigyúrtság és béemvékulcs-pörgetés. Ez az ő piaci rése: a félénk, nem menő férfiak. Az ő reménykedésük fial ennyit.

Amit mond, a fogalmak, a módszerek, a pontozás, abból viszont rövid elemzéssel ki lehet hámozni a valóságot. Az pedig a manipulatív kommunikáció, az eredendően téves párkapcsolat-képzet, a nők lenézése és eszközként használata, a merev szerepfelfogás, emberek darabra való kezelése és a nárcizmus. Én vagyok a csajozóművész.

Ezt egyszerűen nem hi-szem el. Hogy ennyi frusztrációval, ellenséges érzülettel valaki szerelmet, kapcsolatot akar “a nőktől”. És közben aki ezen keres, azt állítja, hogy ez közel kerülés és a nők tisztelete. Mit gondolnak ezek az emberek, miért olyan ellenségesek velük a nők? Miért érzik, hogy joguk van velük beszélgetni nem kívánó nőkkel erősködni? Miért gondolják úgy, hogy nekik jár, és a világból kierőszakolható a szex?

Szóval, ha:

Eleged van abból, hogy lefagysz, amikor egy nő bekóstol.
Frusztrál, hogy pöcsnek érzed magad, amikor baszogatnak.
Gyomorgörcsöd van, amikor egy nővel beszélgetsz és miután bedobott egy Shitet lefagysz és ott állsz csak savanyú arckifejezéssel, mint egy megcsömörlött fallosz.

Kiborulsz, amikor egy nő átveszi a kontrollt feletted.
Legszívesebben fejbelőnéd magad, amikor egy nő durván visszautasít.
Akkor:
Nincs más hátra, mint hogy rányomsz a
megrendelem gombra.

És ezzel megszerzed az eszközt, vagyis a Shit Test Terminátort, aminek segítségével végérvényesen véget vetsz annak, hogy egy nő átvegye feletted a kontrollt!

http://www.csajozasitanacsok.hu/shit-test-terminator

Aki ezeket a technikákat dobja be a siker érdekében, annak a figyelme nem valódi. Csak az eredmény fogja érdekelni a mindig egyforma helyzetekben, az, hogy ő mekkora májer. Embernek lenni, kiteljesedni, izgalmassá válni nem tanfolyamokon, részterületre koncentrálva, hanem spontán helyzetek sorában, teljes énünk fejlesztésével tudunk. Ha nem vagyunk kiteljesedett, izgalmas emberek, de még terápiára sem megyünk el, ha nem vagyunk műveltek, szellemesek, különlegesek, és nem is ezen dolgozunk, akkor kár olyan hatásokat várni vagy puszta technikákkal kiügyeskedni próbálni, amelyek művelt, szellemes, különleges, jó kisugárzású embereknek járnak.

Elmondom, mitől nőgyűlölet a PUA-nak ez az elképzelése, hogy a shit tesztek megfelelő kezelésével vonzalmat lehet kelteni, illetve egyáltalán az is, hogy a lekoptató szövegeket meg kell valahogy válaszolni (visszavágni).

Emberünk pre-PUA állapotában nem túl vonzó (eufemisztikusan: félénk, rossz tapasztalatai vannak stb.), nem nagyon veszik észre. Szórakozóhelyen odalép a nőhöz, próbálkozik. A leszólítás, odalépés még nem molesztálás, bár szövegtől függ. Az a molesztálás, ha nem értesz a válaszból.

Mert mi a válasz? Nő kelletlen, 1-es fokozatban.

Ember vert seregként távozik, szarul érzi magát. Azt hiszi, a nő reakciója miatt (miért bánnak velem így a lányok?), de valójában azért, mert az egész szituáció, ahogy a nőre ráhajtott, kínos, kellemetlen, kockázatos, és sikertelen. Nincsen szimmetria: a nőnek az ő társasága nem kívánatos. Mindegy, miért. Mindegy, hogy nem derült ki, emberünk milyen jó fej, vagy hogy a nő képzel túl sokat magáról, vagy felszínes. (És akkor? Úgy járt.) Nyilván azért kellemetlen a közeledés, mert az illető nem vonzó, és a nő semmiféle biztató jelet nem akar neki adni. Ha vonzó az illető, akkor kölcsönösség lehet, és kölcsönösség esetén (csak akkor, a vonzás vagy az, hogy magadat vonzónak képzeled, nem elég) nincs szó  molesztálásról.

Ilyenkor szoktak a teljesen gyök kettők felháborodni, hogy ez milyen igazságtalan. Úgy van, az életnek ez a része képtelenül, fájóan kockázatos, és nem igazságos. Velem sem akar randizni a Mads Mikkelsen, pedig írtam neki.

Egyébként mindenféle srácok képesek arra, hogy természetesen kapcsolódjanak, ne vegyék nyomulásnak az első mondatukat, csak úgy beszélgessenek. Ha közös a baráti kör, és nem ismeretleneket szólítasz le, akkor ez könnyebb. Másfelől, kifejezetten vonzó emberek, szép kapcsolatok után, társasági lényként is évekig képesek várni, hogy valami igazi történjék.

Na, a PUA azt állítja, hogy a nő csak tesztel, meg kell válaszolni cselesen, amit mondott. Ez pedig molesztálás. A nő azt éli át, hogy hiába jelezte, hogy NEM, te nem szállsz le róla, azt hiszed, neki dolga veled beszélgetni. Te épp a kis stratégiáidat építed, Valent Gábor arca élesebb előtted, neki jobban akarsz bizonyítani, mint a lánynak, és egyszerűen nem látod a valóságot. Tévedésben vagy: ez nem beszélgetés, épp azt jelzi, hogy nem akar beszélgetni. Ha akarna, nem mondana kelletlen dolgokat, hanem kedves, lelkes lenne, keresné a tekintetedet. A nő még elutasítóbb, hogy hagyd végre békén, az is lehet, hogy a béna szöveg vagy a nem élethű előadásmód miatt hülyének néz. Mond valami még erősebbet, 2-es fokozatban, vagy elfordul, elmegy. Te még mindig azt hiszed, hogy ti beszélgettek, és ő tesztel. Győzni akarsz, vonzalmat kelteni, ezt ígérte a Valent Gábor. Még jobban leforrázva állnál ott, de már PUA vagy, megvannak a válaszaid. Mondasz valami durvát, és ezzel “megszerezted az irányítást”.

Ébredj fel. A trénered meggazdagodott. Te igazolni szeretnéd, hogy nem hiába fizettél a tudásért. Minden csodapirulát vásárló bepalizott szerencsétlen bizonygatja, hogy milyen hatásos a termék, sőt, rábeszél másokat is. És persze átélheted, hogy a tied az utolsó szó, érezhetsz némi elégtételt. De ugyanúgy hülyén érzed magad, és ugyanúgy nincs barátnőd.

Ép érzékű, ún. igényes ember nem remél szórakozóhelytől érdemi ismerkedést, hacsak nem műszaki egyetemista vagy informatikus (bocsánat). Nem szenved ennyire nőhiányban, hogy erre szoruljon. A nagyon rászorulókkal, akik borzasztóan szeretnének már női közelséget, szexet, mindenki óvatos. A célra törés taszító.

Amit Valent Gábor terepnek nevez, vagyis hogy a nyílt utcán gyakoroltatja sétáló nők között a tábor ismereteit, az rendkívül aggályos és kudarcgyanús. Azokkal, akik közterületen figyelik és szólítják meg a nőket, mindenki tartózkodó, akkor is, ha bulihangulat van.

Szórakozóhelyekre nem feltétlenül ismerkedni, hanem a társaságért, a tömegélményért, a zenéért, módosult tudatállapotba kerülni, inni és betépni mennek az emberek. Az is lehet, hogy a lányok a partnerükkel vannak, vagy van párkapcsolatuk. Ha egy lány azt mondja, hogy van barátja, az nem shit teszt, hanem elutasítás. Ne erőltesd tovább.

Értelmes férfi egyszerűen nem gondolkodik ilyenben, hogy ha neki megtetszik az először látott nő, akkor majd odalép a bekészített mondattal, és kedvező választ kap, ha meg nem, akkor ugyanezt egy másikkal próbálja meg. Tisztában van azzal, hogy a csinosabb nőket folyton leszólítják, és ez nagyon unalmas. Nem nagyon reagálhatnak kedvesen, az veszélyes is volna: könnyűvérűnek tartják, visszaélnek vele. Általában az odalépő férfiakban mi nők nem találunk semmi vonzót, pont a nyomulás miatt. Ha mégis így akarunk ismerkedni, jelzéseket adunk. Hökkenet, hogy a honlap példái szerint hoszteszekhez is odalépnek, és velük is csinálják ezt a shit teszt baromságot. Nagyon éretlen dolog valakit a munkája végzése közben nyaggatni.

Reális énképű férfi nem próbál meg felszedni csajokat úgy, hogy sem nem jóképű, sem nem látványos életművész, sem nem gazdag, hogy aztán telesírja a fórumokat, hogy “a” nőknek csak a jóképű és gazdag kell. Mit reméltél? Te is a külsőségekre mész, ők is. Olyan közeget választottál.

Nem gondolja továbbá, hogy neki lehengerlően és kezdeményezően kell fellépnie, csak mert ő a férfi. Ha bárki kelletlenül szól hozzá, akkor azt elfogadja, és nem erősködik tovább. Tisztában van azzal is, hogy ritka az olyan, aki a számára terhes személyeket egyértelműen elküldi a vérbe: a szájhúzás, a kelletlen, hangnem a maximum. Ha tetszenél neki, másképp viselkedne. Ritkán változtatható meg a kezdeti elutasítás, szórakozóhelyen nem is, és amikor ezzel próbálkozol, molesztálóvá válsz. Ha mégis változik a kiszemelt nő attitűdje, az isten kegyelméből történik. Nyaggatás, betanult fordulatok, zsargonok, hatásosnak vélt technikák hatására nem szokott, és egyébként szubmisszív, mindent toleráló, szívességtevő magatartás hatására sem.

Ha tényleg elhiszed a PUA retotikának, hogy te harcolsz azzal, aki tetszik, hogy most még ellenáll, de majd meggyőzöd, és akkor nyuszi lesz, engedelmes és vonzódni fog, akkor lúzer vagy. Olyan vagy, mint egy követelőző kisgyerek, aki kinézett valamit, amit a szülei nem vehetnek meg, mert túl drága, de azt hiszi, ha érvel, akkor majd másképp lesz. Nem lesz. Az ismerkedés nem harc. Csak olyannal állj le, aki nem rejtélyeskedik, őszintén visszanéz, és ha mond valamit, azt hidd el.

Aki azzal nyit, hogy de béna a farmered, az nem shit tesztel, hanem elutasít. Vagy: bunkó. Hiába jó a teste, bunkó, és azt hiszi, ezt is megengedheti magának. A szerelem és a vonzalom nem lehet viaskodás és rafinéria. Párkapcsolataink sikerét, érzelmi állapotunkat nem jónők számában mérjük. A PUA lehúzás.

És még egy megjegyzés. A csajozós oldal azért hangsúlyozza, hogy a tréningre jelentkezők önbozalomhiányosak, félénkek, ügyetlenek, fejlődni szeretnének, szóval ezt az aranyos srác-jelleget, hogy leplezzék az egész logika mélyén rejlő agressziót. Ezt gyakran csinálják a kommentekben is azok, akik a szexen csikorognak: ők az áldozatok, kár értük, rajtuk segíteni kéne – eközben ők tökéletesen érzéketlenek mások traumája iránt, viccelődnek a nemierőszak-áldozaton, zaklatóan viselkednek. Ki az agresszor? Az agresszió eszköze, hogy magát láttatja áldozatnak. (Pont mint a trollok, akik nem értenek a szóból, aztán meg sírnak-rínak, hogy a blogger hogy elbánt velük. A trollok ugyanúgy nem képesek felfogni és emelt fővel elviselni, hogy nem kívánatos a jelenlétük, csak ők ehhez még névtelenek és áskálódók is.) Megy a műsor, hogy ők nem tehetnek róla, ez mekkora szenvedés, érintés nélkül élni olyasmi, mint a lakhatás hiánya vagy az éhezés, de ez az érvelés önsajnáltatás, és a mélyén az a meghökkentően önös és pökhendi meggyőződés áll, hogy nekik jár a szex, és ossza nekik alanyi jogon a köz, mert különben ők frusztráltak lesznek, improduktív tagjai a közösségnek, sőt, ölnek, mint Elliot Rodger. Ezek az emberek nem vállalnak felelősséget magukért, elváró a viselkedésük. Nincs ugyanis forrása annak a jónak (jav), amelyet ők követelnek a társadalmon, ellentétben példál a szociális támogatással, amelynek forrása a társadalmi szolidaritás, fedezete pedig az adóforint. Nőbank nincs, mert a nők emberek, saját akarattal. Ha nekik partnert biztosítanának, az egy másik emberi lény szabadságjogát tiporná (ezek egyébként létező szolgáltatások, a jogtiprás általános, de ők persze önként és ingyen akarják). (Emlékeztek még az Erzsébet-utalványos prostituáltkiutalás javaslatára?)

Csak annyit kéne végre megérteni, hogy a partnerválasztás önkéntes, vonzalmon alapul. Minden más visszaélés, nemektől függetlenül, mindkét oldalon. Ha erőlteted, hogy de neked jár, az nem azért baj, mert nem jogos (ez téged nem érdekel), hanem azért is, mert az erőltetéstől még taszítóbbá válsz. Onnantól a cölibátusod valóságos lepra, mert a követelőzés, csikarás meglátszik. Ha úgy fordulsz a frissen megismert nő vagy általában a nők felé, hogy most aztán végre elégtételt veszel a kudarcaidért, az nagyon nagy baj, és inkább orvosi, mint pszichológiai végzettségű szakemberre tartozik.

A kapcsolatteremtés bizalom és kellemesség. Izgalom és zsongás. Ha ez nincs, akkor csak szócsata. Valójában bosszút akarsz állni az elutasításért, és meg akarod alázni. Nem ismered el azon jogát, hogy visszautasíthat. Miért bántod azt, aki tetszik, akit már szinte becézgettél? Ilyet azzal, akit kinézett magának az ember, egyszerűen nem csinál. Hanem tiszteli annyira, hogy békén hagyja. Nincs győzelem, nincs vereség. Ha vissza akarsz vágni, vagy blőd lesz az egész szitu, vagy kifejezett verbális erőszak. Mehetsz haza azzal a tudattal, hogy győztél. Ez is nőgyűlölet, mégpedig nem vélekedések, hiedelmek, hanem cselekvés szintjén.

Nekünk nőknek arra jó ez az egész, hogy felismerjük a repetitív mondatok mögött a számító, élettől félő, nem őszinte próbálkozókat.

184 thoughts on “shit teszt – kibővítve

  1. Úgyis süvít a bóra, úgyhogy felolvasást tartottam. Kedvesem informatikusként csókoltatja a züllött életű nénikédet, de volna egy építő jellegű javaslata: aki bemegy egy szórakozóhelyre, tegyen ki egy megfelelő felirattal ellátott kitűzőt, mint pl. “csajozni szeretnék” “csak be akarok nyomni” stb. (Mondom, hogy informatikus.)

    Kedvelés

    • Annyira nem is elvetemült ötlet. Legalább humorforrás lehet :)) Amúgy mi a párommal szórakozóhelyen ismerkedtünk meg, leszólított vmi buta dumával, elküldtem a vérbe, majd újra odajött és akkor pedig “mi rossz történhet” alapon belementem egy egyéjszakás kalandba. Aztán több lett belőle. Ilyen is van. Na ez az ami nem jellemző :))

      Kedvelés

      • Exférjem kinézett magának a négyes-hatoson, de mielőtt kapcsolt volna, leszálltam. Másnap ott várt a megállóban kettőtől hétig. Azzal kezdte, hogy “ugye emlékszel rám tegnapról a villamosról” én meg mondtam, hogy bocs, de nem. Aztán lett belőle tizenöt évnyi egész jó, majd öt évnyi igen szar házasság, sok jó közös élmény, egyfajta megmaradt kellemes bajtársiasság meg három remek gyerek.

        Kedvelés

      • Jó, na. Persze ez is szakfüggő, az építészek között 60% a leány, a terméktervezőn még több. A gépészek között sajnos 10%. Aztán már tankör sincs, a műegyetemen pedig egy árva közösségi teret sem építettek. Jókat dumáltunk a radiátorok mellett a végtelen folyosókon.

        Kedvelés

      • Értjük ám a tréfát, csak nem szeretjük! (A kedves egyébként közgáz szakközépben volt a negyvenfős osztályban ötödmagával fiú, utána PSzF-en szintén, informatikus csak véletlenül lett…)

        Kedvelés

  2. Shit Test Terminátor 😀

    Az a gond, hogy ezeknek a férfiaknak a legapróbb reakció is visszacsatolás. Innentől kezdve a tartalom nem is igazán számít, a lényeg az, hogy megteremthessék maguknak azt a közeget, ahol végül a “nem” is “igen”-t jelenthet.

    A jelenség megnevezése önmagában hordozza a lekezelést, lásd a ‘shit’ szóhasználatot még hasonló kontextusban, mint pl. ‘talking shit’, ‘do not give a shit’, ‘shitting with sy”, ahol összességében a passzív alanyt kell a legkevésbé komolyan venni. A ‘shit test’ szófordulat ugyanezt az érzést kelti bennem.

    Nekem inkább az a furcsa, hogy vannak, akik elhiszik, hogy az ilyesmit nem lehet már minimum 15 méterről kiszagolni.
    Pedig higgyétek el, messziről bűzlik.. :[

    Kedvelés

  3. Szórakozóhelyen, ifjúkori emlékeim szerint, szoktak ismerkedni emberek, van, aki ilyen céllal is megy oda. De utcán ismerkedési céllal leszólítani valakit a végső ínség jele. Vagy akciós parfümöt akar valójában eladni az illető. Még az építőmunkások csinálták a szocializmusban, azóta vagy jobban kell dolgozni a kapitalizmus miatt, vagy megöregedtem.

    Kedvelés

    • Szerintem van, ami nem változik. 1-2 éve újították fel a kerületben az orvosi rendelőt, és a tetőről kiabáltak nekem a munkások, hogy menjek fel. Szerintem nem gondolták át rendesen, már kívülről is azt nézegettem, hogy ha rajtam múlna, visszabontatnám azt a súlyosan szakszerűtlen alátéthéjazatot.

      Kedvelés

    • Hát igen. Alkoholmámorban, rossz fényviszonyok között, lélektelenül, szexcéllal, egótuningként, zselés hajjal. Ezért írtam oda az érdemi jelzőt. ezért csodálkozik a fenti kommentelő is, meg az egyk bátyám is, hogy tartós, együttélős kapcsolat, majd család lett a dizsi után. Igazi ritkaság.

      Vegyétek hozzá, hogy én a társkeresőtől is rosszul vagyok. Régimódi, finnyás.

      Kedvelés

  4. Kb két éve olvaslak, de csak most vettem a bátorságot, hogy kommenteljek. Mindamellett, hogy teljesen egyetértek a fentiekkel, férfiként megértem a jelenséget, a “kurzus” célját, és a rá jelentkezők indíttatását. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valaki úgy megy le egy koripályára, hogy még a büdös életben soha nem volt korcsolya a lábán. Elesik, kimegy a bokája, fellökik, fáj mindene, és soha többet nem megy a közelébe. Rengeteg olyan férfi van, aki alapvetően fél a nőktől, halvány lila gőze nincs arról hogyan kommunikáljon velük (persze ez nagyrészt abból is fakad, hogy a másik nemet – tévesen – homogén masszaként értelmezi). Ugyanakkor vonzódik, szeretne kapcsolódni, de a félelem jóval erősebb a kezdeményezésre való hajlandóságnál. És akkor jön Gábor, aki megoldást ígér, eszközrendszert ad, valamit, amibe kapaszkodhat az alany. Viszonyítási pontokat, amelyek között mozogva ösvény nyílik a dzsungelben. És nem mellesleg közösséget. Hasonszőrű embereket, hasonló célokkal, és hasonló kudarcokkal. Egy támogató “falkát” ha úgy tetszik. Persze maga az elv, amire épül alapvetően téves, az eszközök erőszakosak. De szerintem elvitathatatlan, hogy ezek a módszerek is tudnak működni egy bizonyos környezetben (lásd szórakozóhely). Magam is tapasztaltam, hogy manapság szórakozóhelyen megdöbbentően könnyű ismerkedni. Vagy legalábbis valamilyen szintű kapcsolatot kialakítani, a kurzus alanyai szempontjából a valamilyen szintűn van a hangsúly (felszedni, “kavarni”, stbstb) Persze ez nem őszinte, és nem is ideális, de egy olyan alany szempontjából, aki eddig nulla kapcsolatot tudod kialakítani a másik nemmel, hatalmas sikerként csapódik le. Az alany aztán ha pozitív fejlődési pályát ír le, akkor megjön az önbizalma, és ha nem teljesen retardált, akkor rájön, hogy maga a PUA egy teljes baromság, de a megszerzett önbizalom már nem tűnik el, és el tud indulni azon a pályán, ami valódi kapcsolatok kialakításához szükséges. A negatív pálya ugyanígy kezdődik, azaz megjön az önbizalom, csak az alany magáévá teszi a PUA eszmerendszerét, és sorra csapkodja le a könnyű labdákat (mert bizony van hozzá felvevő közönség). Persze egy ép kapcsolata sem lesz, de, hogy ő ezt sikerként vagy kudarcként éli meg, már csak rajta műlik.

    Kedvelik 1 személy

    • “Rengeteg olyan férfi van, aki alapvetően fél a nőktől, halvány lila gőze nincs arról hogyan kommunikáljon velük (persze ez nagyrészt abból is fakad, hogy a másik nemet – tévesen – homogén masszaként értelmezi).” Pontosan.

      A nőktől nem kell félni, és nem kell ellenük módszer sem, mert a nők emberek. Ilyen egyszerű.

      Kedvelés

      • De ha valaki a promóoldalon látható típusú nőt részesíti előnyben (kipakolt cicik, egyenhosszú haj, szexualizált félpornós megjelenés), akkor mondjuk hiába vár őszinteséget meg kapcsolatot. Ez a külső kívánkozást, gerjedelmet, hódolatot akar, tömegesen.

        Kedvelés

      • Ha valakinek gondjai vannak azzal, hogy kapcsolatot teremtsen mas emberi lenyekkel mibol gondolja, hogy majd ep parkapcsolatot tud mukodtetni hosszutavon? Ezek komolyan veendo problemak, amik terapiaert kialtanak, nem ilyen felnotas gurukert…

        Kedvelés

      • Talán feltűnőbbek azok az emberek, akik ügyesen ismerkednek, de képtelenek hosszú távú kapcsolatra, de a fordítottja sem ritka. Én nem látok itt ellentmondást, egy hosszú távú párkapcsolat működtetése egészen más készségeket igényel, mint a kapcsolatlétesítés új emberekkel. Ettől még persze, ha az utóbbi végképp nem megy, az egy erős hátrány az illető életében (más területeken is), a Valent-féle irányzattal pedig tényleg csak visszafejlődni lehet.

        Kedvelés

      • a kettő teljesen más szkilleket igényel… ez olyan, mint hogy az, hogy az állásinterjún balfaszkodsz-e vagy sem, semmit nem árul el arról, hogy mennyire vagy jó munkaerő a gyakorlatban. amúgy az ilyen embereknél az szokott tökjól működni, hogy érdekesnek kell lenni és akkor majd a csajok jól megkapcsolatteremtenek.
        el kell menni olyan közegbe ahol együtt lehet csinálni mindenféle dolgot kis csoportokban (hobbiközösségek a legjobbak, de akár a munkahely is ilyen) és akkor máris van miről beszélni meg van miben érdekesnek lenni, és hamar kiderül, hogy 1-1 helyzeben milyen jó arc az illető, és akkor biztos, hogy megtalálják egymást a lányokkal.

        de ehhez persze kell az, hogy ne csajozni akarjon az illető, hanem tényleg érdekelje a közeg.

        amúgy ezért tragédia, hogy a sci/tech szektorban olyan elcseszettek a nemi arányok [a másik oldalon a futószalagon gyártott bölcsészek javára], mert ez a típus tipkusan az, amelyik nem azzal fog becsajozni, hogy valami random kocsmai társaságban kitűnik a dumájával, hanem tematikus helyzetekben, közös (fizetett vagy önkéntes) munkában meg érdeklődésben.

        Kedvelés

    • Amúgy meg üdv a blogon!

      Folytatom.

      Mindenkinek az az érdeke, ha komolyan veszi magát és a szerelmet, hogy őszinte, egyszerű, hiedelemmentes legyen a kommunikáció. Az legyen, ami az aktuális helyzetben van, ne előzetesek, elvárások meg előítéletek. Ezt az egyenes kommunikációt aknázza alá a sok koreográfia, módszer, betanult válasz, hiedelem.

      Nekem szokott sikerülni. Csak néha előfordul, hogy közénk áll valami. Egy álló farok, és annak a köde. Vár valamit, nagyon, képzeleg, nyomást gyakorol. Attól nehéz. Egyirányú utca. Sunyt farokkal iszkol el a kapcsolódhatnékom.

      “vonzódik, szeretne kapcsolódni” — kihez? “A” nőkhöz? Itt kezdődnek a gondok. Mert vonzódni csak személyhez lehet. Közben értem, persze, én is vonzódom a férfiassághoz, vagy mi, szóval amit ez nekem jelent. De mindig emberrel, egy emberrel vagyok csak interakcióban. És az ő sajátosságai, a helyzet egyedisége adja ki, hogy mit tegyen az ember. A szia, milyen zenét szeretsz, mennyi paprika termett nálatok beszélgetés nem annyira jön be. De én extrém intellektuális vagyok, borzadva kerülök mindent, ami nem személyes, egyedi, minőségi, rám vonatkozó.

      Tőlem szoktak tartani, mert a szavak embere vagyok, elég okos is, és (már) tudom, mit akarok. Például önbizalomteli, felszabadult, technikás, őszinte örömű, játékos partnert, akinek a testéért is rajongani tudok. Én, ha elemzem magam, attól tudok elutasító, szigorú lenni, mert nagyon komolyan gondolom, hogy nem akarok sok lenni. Nem akarok teher lenni. De ezt meg is mondom annak, aki tetszik, és várom szíves jelentkezését. Ha így sem, akkor nem lesz semmi.

      “És akkor jön Gábor” De Gábor egész kinézete, mimikája, beszéde nem riaszt el senkit? Mert ez lehet a gond. Ez nem eszközrendszer, ez téves pszichologizáláson alapuló bullshit és lehúzás. Több százezer forintokról van szó. Én értem, hogy vannak jól kereső, befordult informatikusok, de ennyi pénzből vehet egy normális ruhatárat, tíz könyvet, befodrászoltathatja magát, továbbá két hónapig jól kajálhat és gyúrhat is az emberünk. Szerintem ha baromság, ahogy írod, akkor semmiképpen nem kéne pénzzel hizlalni. Ez nem korrekt, ez csak utólagos megmagyarázás (a bepalizottaké).

      “egy olyan alany szempontjából, aki eddig nulla kapcsolatot tudott kialakítani a másik nemmel” — engem komolyan érdekel, hogy ennek mi lehet az oka. Talán mert nem hitte el, hogy a nő is ember? Talán mert csak a szexet látja bennük?

      Milyen könnyű labda? Ez tényleg működik? És azok a lányok milyenek? Tényleg szexelnek? Honnan veszed? Ez promószöveg és Münchausen.
      Felnőtt embereknek pénzért kell elmondani, hogy nézzenek a másik szemébe, mosolyogjanak, ne törjenek agresszíven célra, és legyen saját véleményük a világról? Személyiségük? Mondjuk ha nincs, azt tényleg nem árulják sehol.

      Nagyon, nagyon szomorú, ha valakinek a nárciszikus, másokat használó trófeagyűjtés elég tud lenni. Az ő partnerei áldozatok, és át vannak verve.

      Kedvelés

      • “vonzódik, szeretne kapcsolódni” — kihez? “A” nőkhöz? ” – Igen, bárkihez. Száz százalékig igazad van abban, amit írsz, de ez az ő oldalukról nem így néz ki. Egy – az évek során tanulással, önismerettel, kellő intelligenciával – kifejlett, kiforrott személyiség és értékszemlélet mögül írod a fentieket, de a PUA-célcsoport nem áll ezen a szinten. Ők örülnek bárminek, mindegy csak legyen valami. Aztán innen indul a pozitív, vagy negatív fejlődési pálya..

        ““És akkor jön Gábor” De Gábor egész kinézete, mimikája, beszéde nem riaszt el senkit?” – Ezen már én is gondolkodtam, talán olyasmi lehet a háttérben, hogy egyfajta torz hitelességet kölcsönöz a dolognak. “Lám, így néz ki, mégis be tud csajozni”.

        “egy olyan alany szempontjából, aki eddig nulla kapcsolatot tudott kialakítani a másik nemmel” — engem komolyan érdekel, hogy ennek mi lehet az oka. Talán mert nem hitte el, hogy a nő is ember? Talán mert csak a szexet látja bennük? – Talán az, hogy alapvetően introvertált, az a kevés alkalom pedig amikor nyitni akart, akkor csalódás érte. A másik nemből pedig annyi benyomása van, amit pornóból, filmekből, viccekből, könyvekből, sztereotípiák halmazából kap.

        “Milyen könnyű labda? Ez tényleg működik?” – Igen. Itt veriférjéhez csatlakozom, aki fent (vagy lent) megírta a legutóbbi legénybúcsús tapasztalatát. Hasonlóról tudok beszámolni. Az utóbbi 5 évben 5 legénybúcsún voltam (3-4-ről pedig “közvetve” tudok beszámolni), plusz rendszeresek az éves család nélküli “fiús” hétvégék. Ilyenkor közelebbről is látok szórakozóhelyeket, és ha azt mondom, hogy könnyű terep, akkor nagyon finoman fogalmazok (ettől egyébként rendszeresen elborzadok). Ebben a környezetben a PUA “stílus” abszolút működőképes. Gyors kontakt, bájcsevej, onnan meg ki tudja (egy PUA alanynak már ez is óriási siker). Az aktuális 20-as korosztály kapcsolati dinamikájáról pedig egy-két még egyedülálló barátom beszámolóiból tudok tájékozódni (persze ez így erősen sarkított), nem igazán vágyom vissza 🙂

        Kicsit olyan ez a téma, mint amikor a jómódú ember kiakad a szegények fogyasztási szokásain. Nem érti, hogy hogy lehet pl fagyasztott sült krumplira költeni, amikor megvenni a krumplit, meghámozni és megsütni sokkal olcsóbb. Más világ, más szocializáció, teljesen eltérő értékrend, és világnézet. A fenti is egyfajta szegénység. Csak nem fizikai.

        Kedvelés

      • Azt nem tudom, hogy könnyű terep-e, főleg mert a beszélgetés után a folytatás az olyan mint a Columbo felesége, mindenki hallott róla, csak látni nem látta senki.
        De annyit azért megjegyeznék, hogy jelek vannak. Ezek érzékelését és értelmezését kellene inkább fejleszteni, nem az erőszakos nyomulás technikáját. Olyasmire gondolok, hogy az emberfia ül egy órája ugyanott a bora és barátai mellet, aztán csak észreveszi, hogy ki az a lány, aki néha (vagy gyakran) nézi őt.
        Nem bonyolult ez, csak sokan még gondolatban sem engedik meg, hogy a nőknek is tetszhet valaki, hogy ezt ki is mutathatják azt pláne nem. De az is lehet, hogy teljesen rossz nyomon járok.

        Kedvelés

      • Az ő oldaluk gyermekded, frusztrált hülyeség. És persze szerintük csak az ő oldaluk számít. Cáfollak: nem jó bárki, ők a “jó” nőkre hajtanak, azért is pontozzák őket ilyen dölyfösen. Ezt az egész elégtételvevős, bosszúálló logikát erőltetik, és el vannak tévedve benne. Csak játsszanak, meg joguk van, persze, de a posztom pont arra mutat rá, hogy ez a szegény-srác-vagyok-ismerkedni-akarok lényegileg ugyanaz az agresszió, jogosultságérzet, molesztálás, amitől veszélyes nőnek lenni.

        Igen, én kiforrtam. De szó nincs arról, hogy mert nekem könnyű. Én csak nem alkuszom meg, és nem járom mások útját. Ne felejtsd el, hogy viruló huszonévesen évekig nem volt senkim, és azóta se sűrű az élmény. Csak én nem nyávogok. És ami van, az olyan minősgű, amiért megéri ez a sok bonyodalom.

        Értelek amúgy, és kösz, hogy árnyalod. Ugye a saját krumpli, az nem a feleség…? Mert ez egy igen dehumanizáló metafora volna.

        Kedvelés

      • Dehogy 🙂 Egyszer talán egy fókuszos riportban volt egy interjú egy mély szegénységben élő családról, ott volt egy olyan vágókép, ahol mutatták, ahogy az anyuka fagyós krumplit süt. Erre a riportra születtek aztán olyan kommentek, hogy ha ennyire csóró miért pazarolja ilyesmire a pénzét, stb. Abba a diskurzusba folyt bele egy hölgy, és próbálta megértetni a nagyérdeművel, hogy ezen a “szegénységi szinten” nem érvényesek azok a költségracionalizálási technikák, amelyek a létbiztonságban élők megfogalmaznak, mert azon a szinten már eleve a gondolkodásmód is teljesen más (adódva a szocializációból, tapasztalatokból, oktatás szintjéből, stb). Valahogy ezt érzem ezen téma kapcsán is.

        Kedvelés

      • Ezzel magyarázzák, hogy miért cigarettáznak 70 ezres fizetés mellett… “egyetlen luxus az életemben”…

        Kedvelés

      • A „szegény srác, aki ismerkedni akar” típus engem mindenhol megtalál. (valószínűleg még sokakat) Én minden alkalommal belemegyek egy vitába, vagy nem is tudom, próbálom „felvilágosítani”. (pedig simán hagyhatnám is, de bevallom, hogy szinte várom ezeket a lehetőségeket) Végül egy részük támad, hogy „persze, te is olyan nő vagy, akinek a kigyúrt, gazdag pasik kellenek, a belső nem számít.” Senkit nem sikerült meggyőznöm, hogy ez az elképzelt világ az „ilyen meg olyan” nőkkel csak az ő fejében létezik, és ez nem normális, és ismerkedni így nem lehet, ez erőszakos, nem az jön le belőle, hogy milyen kedves, épp az ellenkezője. Nincsenek módszerek, látni kéne a realitást, önmagával kellene foglalkoznia. Egyszer fogyott el a türelmem, közöltem, hogy nem képzelheti, hogy én szóba állok olyannal, aki nincs kigyúrva. Azonnal békén hagyott, mert igazoltam, amit gondolt. Szóval reménytelen. Másik részük sajnáltatja magát, hogy „nekem miért nem megy a csajozás, pedig milyen rendes ember vagyok”. Csajozás? Miért nem?

        Kedvelik 1 személy

      • De miért nagy dolog az, hogy könnyebb ismerkedni?
        Elmennek a lányok is, nem is akarnak többet, mint kikapcsolódni, esetleg egy laza szex, mindenki megy dolgára. Valahogy efelé alakul minden.
        És emlékeim szerint, én még hallgattam műegyetemistákat (bocs veriférje 😀 ) agonizálni, hogy de szép is lenne, ha ez így működne. És lám! Kértek, s megadatott.
        🙂
        Amúgy az is érdekelne engem, hogy azok a srácok, akikről beszélsz, hogy félnek a nőktől, alapvetően mikor választották le magukat a közösségről? Mert aki a nőktől fél, az mindenkitől el kellett távolodjon, nem csak a nőktől. Azt értem, hogy a munkahely, szomszédság, haverság szabályai szerint a férfiakat nem annyira kerülik ki, mert muszáj érintkezni, de aki ilyen szinten idegenkedik a fél világtól, az idegenkedik az alapvető emberi interakcióktól. Nem tudom, érthető -e amit írok?
        Nem lehet száz emberből ötventől úgy eltávolodni, hogy a másik ötventől ne távolodj el.
        Más van itt a háttérben szerintem, vagy pedig van valami nagyon is egységes, rendszerszintű trauma, ami a fiúkat éri, és nőktől való félelemmé alakul. Egy ilyen mértékű para nem hoszonháromról huszonnégyre, egy csalódás miatt jön elő, annak mély, sokkal régebbre nyúló gyökerei vannak, ha ilyen szintűvé fokozódik.

        Kedvelés

      • Érthető, amit írsz, de mintha abból a feltételezésből indulnál ki, hogy a lakosság túlnyomó többsége egységesen extrovertált, a többi pedig defektes. Sokan állnak félig-meddig hadilábon az interakciókkal, a megszokott közegükön túl nem érintkeznek szívesen és százből kilencven embertől el vannak távolodva. Nincs ezzel baj.

        Nekem úgy tűnik, 12-14 éves kor környékén elég könnyen összejön az a kisebb törés, ahonnan kezdve egyre szaporodik a lemaradás, gátlás, kudarc. Lelki szempontból ez a korszak szerintem borzasztó, még azoknak is, akiket összességében tisztelnek és keveset bántanak. Iszonyat erős csordaszellem és nemi polarizáció, a fiúk nagyon macsók akartak lenni, a lányok nagyon csajosak. Két egészen más világba próbáltak belebirkulni a fiatalok, átfedés alig. Aki eltért az igen kevés lehetőséget hagyó korosztályi átlagtól, annak könnyen übergázzá vált a társasága. Aki idomult, de nem szívesen nyitott mások felé, az maradt bezárkózva a kis klikkjében. Ahogy komolyodtunk, omlottak a falak és mosódtak a határok, de minél inkább nemileg homogén közegben mozgott valaki (akár az oktatási intézménye, érdeklődése, haveri köre, családja révén), annál kevésbé jelentkezett ez.

        Kedvelik 1 személy

      • Nem, ezt te látod bele. Akinél ekkora gaz van, hogy nem mer megszólítani senkit, de méginkább az, hogy FEL a nőktől, ott trauma van a háttérben, ez mar nem az introvertaltsag vagy extrovertaltsag kérdésköre.

        Kedvelés

      • Megjegyzem, a laza szexben, különösen alkoholban, kutyafuttában a nőnek ritkán van orgazmusa. De van, hogy a kívántság élménye, vagy az én-akár-ezt-is vagy az emberi érintés élménye is elég.

        Kedvelés

      • Ha a passzivitás a szerepköre, akkor biztos. Nálam ez nem így, már jó ideje, és hát lehet hogy emiatt én vagyok a rosszlány, a negatív példa a tinédzser leányaikat féltő anyák köráben. 🙂

        Kedvelés

      • “van valami nagyon is egységes, rendszerszintű trauma, ami a fiúkat éri, és nőktől való félelemmé alakul”
        internet.
        xbox, pornó, gyerekesen fiús hobbik. érzelmi alulfejlettség. gondolattalan elme. mindent, amit mond, más gondolt ki. mások hőbörgését, életbölcsességét ismételgeti.
        izoláció. saját kocsi, egyszemélyes háztartás, utcán bedugott fül.
        dobozos, újramelegíthető kaja.
        feltétel nélkül szerető, mártírként gondoskodó anyu.
        esetleg ugyanez gonoszban (Huffnágel-syndrom)

        Kedvelik 1 személy

      • Először is mik azok a “gyerekesen fiús hobbik”?

        Itt már rendszeresen láttam, hogy gyakori ostorozás tárgya sok férfi hobbi, legyen akár az a pecázás, motorozás, sportrajongás. A nők hobbijai miért nincsenek gyerekesnek vagy pazarlónak tartva? Sok fiatal nő (gőzöm sincs honnan, hogyan és miből) költ el havi százezreket kozmetikumokra, márkás dizájner-ruhadarabokra, hírneves fodrászokra, nomeg túlárazott márkás kávézókban mennek el a tízezrek, stb. Rájuk senki se mondja, hogy gyerekes és pazarló…

        De ha egy férfi pl. vadászik, pecázik, motorozik, vitorlázik, és hasonlók, sokan azt sugallják, hogy érzelmileg felnőni képtelen, gyerekes és pazarolja a (“családi”, vagyis nőnek járó) vagyont.

        De a női pénzköltési szokásokat automatikusan komolynak, szükségesnek tartják

        Kedvelés

      • Nem ostorozzuk, hanem (én) tipikus tünetnek tartom, és ha felnőtt férfiak ezzel töltik a szabadidőt, ahelyett, hogy emberek között gyakorolnák a skilleket, akkor nagyon ügyetlenek lesznek a nőkkel, az élettel, az intellektuális dolgokkal. Pl. amit írtam: xbox, szimulátor, autóverseny, szerepjáték, modellezés, meccsnézés, házhoz hozatott pizzával. Magányos, kütyüs, passzív, virtuális, autisztikus, olyasmi, amihez nem lehet kapcsolódni, vagy csak fiúknak. Mindenki úgy pihen, ahogy akar, és nincs ezekkel baj, ha 1. nem sír a szája, hogy milyenek a nők (ezek révén nehéz személyiséget, szociális ént építeni), 2. ha belegondolsz, ezek női párja a matricás album, az emlékkönyv és a csillámpóni, meg a H und M-es lila sminkkészlet. A nők eközben valahogy jobban felelősséget vállalnak, hajlamosak értelmes ügyekben részt venni.

        De olyat is láttam, és ez már a családos férfiak világa, amikor a méregdrága, hétvégén elvonulós hobbi, a fiús úgymaradás (vitorlázás, downhill, ultrafutás, gyorsulási verseny, crossmotor, jurtás ősmagyar találkozó) volt a veszekedések témája. A felszínen a hobbi a válóok , de a mélyben az önzés. Mert ő annyit dolgozik, hozza a pénzt, hadd pihenjen (otthonról menekülés, szarbanhagyás)… persze a gyerekek az anyára maradnak akkor is, ahogy hétköznap, és anya sose megy jógatáborba. A munkamegosztás egyenlőtlenségéről van szó: a nő sokkal jobban szív ezeken a hétvégéken, ha ő megy koktélozni, akkor meg gyakran kontroll van, bűntudatkeltés.

        Ha férfi vagy: fontos, hogy nem kell megfelelni, vagy bármit hozni a blognak/nekem, de a korrelációt megfigyeltem, és ezért írtam meg.

        Kedvelés

      • “Sok fiatal nő (gőzöm sincs honnan, hogyan és miből) költ el havi százezreket…” Mondjuk mert szingli, és meg is keresi az árát? Olyan a munkája. Szerintem ha jómód van, a menő ruha lehet pazarlás, de nem gyerekes úgy, mint az xbox. A jó kocsi se gyerekes. Az a gyerekes, hogy felnőttként kvázi tologatják a kisautót a szőnyegen, aztán meg nem értik, hol maradnak a nők.

        A családi “vagyon”, valójában: büdzsé, az nem a nőnek jár. Elfelejted a gyerekeket és a közös, otthoni élet fenntartását. A rezsit, a hiteltörlesztőt, a mosószer stb. árát. A kajaköltséget. Azt nem a nő éli fel.

        És hogy a nő azért nem keres annyit, mert a közös gyerekeket hozza-viszi, szervezi, neveli, pelenkázza, az megvan?

        Ha gyerekeid vannak, önzés a “férfias” hobbi. Nem azért, mert a nő kontrollál meg irigy.

        Szerintem ritkább a gyerekesen pénzt költő nő.

        Kedvelés

      • De akkor az élettől félnek nem a nőktől, hogy teátrális legyek!
        Lesz ám nagy csalódás, ha meglesz a nő, mégsem lesz élet!

        Kedvelés

      • Igen, van ez a fajta szocializáció, amely a nőt abszolút értéknek tekinti, vágyja, a nő az élet Fő Java, és ha lesz, akkor majd minden lesz: szex, szín, kedvesség, lakberendezés, meleg kaja. Néha összejön, és ahogy az évek telnek, a rajongás kopik, már csak a kaja-, esetleg szexkövetelés marad. Nekem nagyon feszélyező, hogy az ilyen férfiak nem bíznak a személyiségük erejében, ékszerként kezelik a nőket.

        Másrészt néha csodálkozom, ahogy a férfiak udvarolnak, ahogy meg akarnak győzni. mi lehet a fejükben? Milyenek voltak a korábbi partnereik? Vajon ennyi nő van, aki igazán nem is élvezi se a közelséget, se az érintést, akinek csak a “romantika” kell, a körítés, ajándék, vacsora? Hátmert nekem nem. És akkor vajon én világkurvájának számítok? Férfias vagyok, mert én is mozdulok, és nekem nem héttorony?

        Ott ülök a randin, és még fűz, bizonygat, miért? Nem hiszi el?
        Legyen jó beszélgetés, legyen őszinteség, nagy szeretet, és bízzon az aktivitásomban. Minden lesz, jó lesz. Szinte szégyellem, de hát én is szexuális lény volnék, eleven és határozott, vannak akcióim, nem én vagyok a játéktábla, amin halad. Engem nem kell győzködni annyira (ha már szóba álltunk), meg ígérni, hogy hidd el, jó lesz… vagy ez nekik kell? A jégkirálynő-fíling? Hogy csak ritkán és csak vele?

        Kedvelés

      • (Remélem, oda kerül, ahova szánom.) Exférj fotózós hobbiját pl. azért utáltam, mert fél Európán keresztül cipeltem utána a tizenöt kilós táskát meg állványt, és közben nézegethettem egyedül a látnivalókat. (Mármint ott és akkor, saját szemmel.) Jógatábor, de akár gyerekeknek madármegfigyelő tábor helyett lett új objektív. (A korral ő is beérett, most már mindennek elébe sorolja, ha együtt lehet a szeretteivel.)
        Coming out: mikor a kedvessel még csak hétvégenként randiztunk, csodás élmény volt, hogy ő egy-két órára (mint utólag kiderült, bűntudatosan) belemerült a saját MMORPG világába, körülöttem csönd volt, senki nem akart tőlem éppen semmit, leülhettem rajzolni vagy lemehettem futni. Aztán elmulasztottam a bűntudatot, megmaradt tudatosan a saját idő.

        Kedvelés

      • Bennem is átfutott a kérdés, mitől gyerekes egy hobbi, de nem jutottam többre, mint hogy a hozzáálláson, az élet többi szálához való viszonyon, a prioritásokon múlik. Valamin keresztül tényleg baromi nehéz kapcsolódni. De nem kell mindennek az érintkezést szolgálnia, sőt bizonyos tevékenységek maradjanak csak meg elvonulásnak. Eszembe jutott egy nőies példa, amiben sok éven át el voltam merülve: a (félig-meddig) kreatív hobbi-barkácsolás. Legtöbbszőr nők írásaiból tanultam, a boltban nők között mozogtam, de ugyanúgy magányos elfoglaltság volt, mint stratégiai játékokban pályát szerkesztgetni, kivéve, hogy a pályákból sosem lett ajándék.

        Ha nem lennének annyira felborulva az arányok, az éretlen férfiakhoz társított területek is simán lehetnének közös érintkezési pontok. Nem rossz dolog az, amikor a mindkettőtök által ismert nyelvek közt ilyenek is vannak, mint C++, Java, … 🙂 A legtöbb embernek amúgy sem célja különösebben épületesen eltölteni élete szabad perceit. Online játékközösségeken keresztül például egész jól lehet kapcsolatot építeni. Azt nem csodálom, hogy a bikinipáncélos hősnőket felvonultató játékok világa nem vonzó a lányok számára (fiúk részéről is szánalom a jelenség). Forma-1-es grid girlök dettó, ha a show a lényeg, miért nincs mellé grid boy, ha az autóverseny a lényeg, egyáltalán miért kell emberi dekoráció. De az F1- vagy focirajongó lány se olyan ritkaság. A csillámpóni-szektor egyébként fiúsodik.

        Kedvelés

      • Bárkinek legyen idétlen, gyerekes, költséges hobbija. Csak szerintem aki ezekkel sok időt tölt, azokkal nem jó élni, lenni. De ezt biztos nem tőlem tudják ők, pláne a partnereik. Az összefüggés a fel nem növés és a párkapcsolati képtelenség/gondok között valós. Meg az is, hogy egy ideig élvezetes társaság a másik, aztán összecuccolás, és az egész kiürül, megy a párhuzamos netezés a kanapén/eltűnés/hobbikba menekülés/munkamánia. Tényleg minek ilyenben élni, mármint a Lobster-féle felerezsin kívül?

        Kedvelés

      • (Na, hogy ez most hova kerül..)
        Van egy haverom. Mindig sokat vitatkoznak, hogy miért költ annyit (szerintem magára) a hobbijaira. De annyira, hogy gond elmenni nyaralni együtt a gyerekekkel mert arra nem marad. Aztán mindig azt mondja, hogy ő keres pénzt és jár neki egy hobbi, hogy ki tudjon kacsolni. Így már érthető, miért van xbox, síelés, évente új teló, milliós hifi cucc, kevlárbringa…

        “…megy a párhuzamos netezés a kanapén/eltűnés/hobbikba menekülés/munkamánia.”
        Ennek biztosan van olyan foka, hogy már csak az van. Nem tudom, belülről nem láttam ilyet. De fenchurch említette a saját időt, ami szerintem nagyon fontos, főleg ha egyenrangú, ha mindkettő megteheti. (Gyerekesekre gondolok itt, mindketten nem lehet elbújni egyszerre, bár ahogy nőnek, nekünk ez is egyre többször sikerül.)
        Szerintem tök meghitt egymás mellett olvasni a kanapén, nehéz elképzelnem, hogy ez nem megnyugvást, hanem menekülést jelent valakinek. Akik azért nem szólnak egymáshoz, mert nem épp most, hanem már nincs mit mondaniuk egymásnak.

        Kedvelés

      • Te nem tudod, mennyire elsivárosodott lelkek vannak. Akik semmit nem csinálnak együtt, unott fejjel telefonbuzerálás, egy kedves szó sem, és minden teendőre van kifogás, kimenekülés.

        Kedvelés

  5. A probléma a shit-teszt leszólásával az, hogy a nők észre sem veszik, hogy csinálják. Ez náluk teljesen ösztönszerű, és ha nem megfelelő a válasz a tesztre, akkor csökken a másik értéke a szemében. Amikor meg szembesítik vele a nőt, hogy éppen mit csinál, akkor kézzel-lábbal tiltakozik, hogy nem is igaz, de értelmes magyarázatot nem tud adni arra, hogy akkor ezt miért csinálta.
    Pl párom, amikor már 3-4 napja nem volt semmi vita, veszekedés, akkor hirtelen előáll valami irreális, értelmetlen követeléssel, amiről már nem egyszer beszéltünk, és megállapodtunk a végeredményben.

    Kedvelés

    • De ez a dogma tényleg ennyire belefészkelte magát az agyatokba? Én megmagyarázom neked, amit a nő nem tud: ha ezt csinálja veled, akkor nem tetszel neki, nem rajong érted, nincs igazi szenvedély, nem fogad el igazán. Ezt nem kéne erőltetni. Attól még lehetnek előnyeid. Én speciel viszolygok attól, aki azt hiszi, majd meghódít, miközben nem-nem-nem vonz, de mások vidáman furikáztatják, vacsoráztatják és tartatják el magukat olyanokkal, akik erre hajlandók. Ez a deal, ez a prostitúció, és nem mi találtuk fel és tartjuk életben, hanem a ti beteg kívánkozásotok. És ne ríjatok, mert ti srófoltátok ennyire magasra a női közelség, hajlandóság, társaság, test, testnyílás árát, mert csimpaszkodtok ebbe a szextémába, aztán meg kudarcosan fortyogtok a nők ellen.

      A shit teszt elmélete a zaklatós, valóságot elfogadni képtelen lúzerek önigazolása és bosszúja, akik úgy akarnak győzni, mint egy ovis. Nem ugorhatunk olyanok nyakába, akik nem tetszenek, és ezt elfogadni sem tudják.

      Ösztönből kevés van, az ösztön szakszó, főképp az etológiában és a freudi kontextusban használatos. Én nagyon utálom, amikor az “önkéntelen” vagy az “észrevétlen”, “önreflexió nélküli” helyett használják, mert túlzás és félrevisz.

      A párod lehet, hogy manipulál, az is lehet, hogy un, de az is előfordulhat, hogy te értelmezed önösen, egyénileg azt, amit megbeszéltetek, és hatalmaskodsz, azt akarod, hogy nálad legyen az irányítás, és a magad javára magyarázod a helyzeteket. Esetleg belefojtottad a szót, és hatalmi jellegű eredménye lett a “megbeszélésnek”. Az olyan nő számára, aki nem tud jól érvelni, vagy az érveit nem fogadják el, lesöprik, az érzéseit hisztinek tartják, az indirekt nyomasztás és az elhidegülés marad eszköznek. Szomorú, az biztos. Ha így van, ahogy írod, mindenképpen gondolkodj el, jó férfija vagy-e, és neked ő jó nőd-e.

      Kedvelés

      • ‘Én megmagyarázom neked, amit a nő nem tud: ha ezt csinálja veled, akkor nem tetszel neki, nem rajong érted, nincs igazi szenvedély, nem fogad el igazán. ‘

        Pontosan. Nem téged akar, hanem kapcsolatot, nem beléd, hanem a szerelembe szerelmes, satöbbi.

        Kedvelés

      • Vagy annál is kevesebbet: bókokat, a vágyottság állapotát, hatalmat annak révén, hogy ott kepesztenek a lába előtt egy egyszerű, banális aktus miatt.
        Mintha gyémánt lenne nála. “De izgalmas vagyok.” Ti csináljátok ezt vele, belőle.

        Kedvelik 1 személy

    • “párom, amikor már 3-4 napja nem volt semmi vita, veszekedés, akkor hirtelen előáll…” — te komolyan gondolod, hogy csak mert nem volt vita, veszekedés (mert nem akar, nem mer, meggyőzi magát, hogy jó ez így), akkor minden rendben, és ő biztosan jól érezte magát? Remekül rátolod a felelősséget, de gondolom, a szituban benne van a te viselkedésed is.

      A nők NEM veszekedősebbek, hisztisebbek, és nem is manipulatívabbak, hanem kevesebb legitim eszközük van az érdekeik érvényesítésére, illetve azokat az érdekeket automatikusan kevésbé veszi figyelembe a partner, mint viszont.

      Kedvelés

    • Nem leszóltam amúgy, hanem egy kétezerötszáz szavas posztban részletesen cáfoltam. Azokra az érvekre kéne valamit írni. Tehát:
      Nem igaz, hogy a “shit tesztelő” nőnek én nem tetszem, mert…
      Nem igaz, hogy csak vissza akarok vágni neki, mert…
      Nem igaz, hogy molesztálom azt, aki jelzi, hogy nem kívánatos a társaságom, mert…
      Nem igaz, hogy nem is érdemes azzal leállni, aki kigúnyol, fölényeskedik, mert…
      Nem igaz, hogy a szórakozóhelyen az emberek a külsőségekre hajtanak, mert…
      Nem igaz, hogy el kéne fogadni, hogy csak annyira vagyok vonzó, amennyire, mert…
      Hajrá!

      Kedvelés

      • Nem csak az van a nőknél, hogy VAGY tetszik az az illető, VAGY nem. És vagy egyik skatulyában vagy, vagy a másikban ELEVE és MEGVÁLTOZTATHATATLANUL.

        Igen is, van olyan is a nőknél, hogy nem döntötte el előre véglegesen, hogy akarok-e tőle valamit, hát nem néz ki rosszul, nosza, lássuk, le tud-e nyűgözni, szórakoztatni, stílusával, humorával, fellépésével elkáprásztatni. És ennek a letesztelésének a metódusa a shit teszt. A shit teszt egy magas labda, “na hapsikám, lássuk erre mit lépsz, milyen fából faragtak.”

        Maga a vonzóság fogalma férfiak esetében is magában foglalja, hogy hogyan kezeli le ezeket a helyzeteket.

        Guglizz rá még picit a shit tesztre, ha lehet még angolul is, mert a legkönyebben támadható figurát (Jimmy-t) választottad ki. Nem szép dolog most itt érveléstechnikai hibával vádaskodnod, amikor te is egy érveléstechnikai hibát (szalmabáb érvelés), amikor az ellenfél legkönnyebben támadható variánsát támadot.

        Kedvelés

      • Ti termeltétek ki ezt a variánst. És tettétek gazdaggá. Ő a híres. Én ebben a témában nem mélyedek el, ne haragudj.

        “nosza, lássuk, le tud-e nyűgözni, szórakoztatni, stílusával, humorával, fellépésével elkáprásztatni” Ez a ti reménykedésetek, mert nagyon kell a nő.
        Az ilyen nők bunkók, és nem igazán akarnak, csak húznak. Ti meg belementek, mert hátha. Borzalmas nyomor.
        Számzárás? Csókzárás? És erre büszke valaki?
        Mi ebben a jó? Az excel, amiben vezeti? Hát még a nyálcserés fertőzésveszély is komolyabb, mint ezek sikerélménynek.
        Ezek a nők EMBEREK, de ti tucatra és típusra kezelitek őket, és elmanipulálgatjátok egymást.
        Vagy felsültök a szituban, vagy bosszút álltok a visszavágással. Aztán megírjátok a fórumon az élményt. Remek. Ennyire nem lehettek nyomik. Az egész elképzelés, hogy a nő direkt kóstolgat, és neked kell megmutatni, milyen vagy, hamis. Angolul is. Az a lényege, hogy nektek jár a nő. Olvasd el a posztot, és mutass rá, hol nincs igazam. Nem Valent Gáborról van szó, hanem a nők lebírásának, lenézésének kissé leplezett gyakorlatáról, ami persze kudarcba fullad.
        Mivel te jöttél olvasni a blogra, én ajánlom, hogy olvasd el a humán szexről szóló írásokat, (rohan felém, humán, imádom a szőrös férfitestet stb.). Ha ennek a lényegét felfognád, nem kéne technikázni, felszíneskedni, erőltetni semmit, és a pornó is silánynak tűnne.
        Aki erre gerjed, ilyen apró reményecskékre, ott vergődik a nő előtt, az szánalmas. Közben játssza, hogy mekkora fölényes életcsászár, övé a tér, az ő társasága egy jutalom. Ami nyilvánvalóan önátverés.
        Borzalmas a PUA, lehúzás. Nem kell ezt bonyolítani. Magyarul a PUA Valent Gábor és még néhány nicknév.
        Egyébként több botrány is volt, például az ausztrál hajós eset, ahogy fojtogatta a nőt.

        Kedvelés

      • A tapasztalat épp az, hogy az ilyen nők is a legtöbb esetben összejönnek, hiszen ha eleve és reménytelenül nem jönnék be neki, ELEVE elküldene a vérbe, és nem jönne el randizni. Nyilván megvan a két véglet: a szakadt csöves semmilyen PUA-dumával nem lesz nyerő, Cristiano Ronaldo-nak meg azt is elnéznék, ha zavarában hebeg-habog, de az átlagpasi meg aszerint fog célt elérni, hogy le tudja-e nyűgözni a nőt a fellépésével, humorával, talpraesettségével, a magas labdák frappáns lekezelésével, a váratlan szituációk ösztönös feloldási képésségével. Lényegében ez a shit teszt, és nem több.

        A randizás egy játszma, egy társasjáték, mindkét oldalról. Te az idősebb nők megkönnyebbült tudatossága mögül beszélsz, nem véletlen, hogy a direkte szextárskereső oldalakon a nők átlagéletkora 45-50… ők már nem játszmáznak, egyenesek. De a nekünk tetsző nők még sokszor maguk se tudják mit akarnak, vagy nagyon is tudják, pont erre megy ki: adok neki egy esélyt, hogy lenyűgözzön. Mi meg belemegyünk, hiszen csak az ilyen nőket tartjuk szépnek és vonzónak (a fiatalokat és kapósokat, nem azért mert flegmák, hanem annek ellenére), másrészt a tapasztalat az, hogy nem mission impossible.

        Kedvelés

      • Iszonyú sematikusan látod a világot szerintem.

        Kinek a tapasztalata? Komolyan mondod? Randiztál nőkkel, akik tetszésében nem voltál biztos, de meggyőzted őket? PUA módon? Ott idétlenkedtél, majd lekurváztad őket, ha mégis visszautasítottak? Vagy mi lett belőle? Normális az ekkora visszautasítottsági ráta? Nem lenne egyszerűbb letenni a tévhiteket, és a “szép és vonzó” nők helyett azokkal elegyedni, akiknek rád villan a szemük? Aki igazán akar téged, az jeleket fog adni. Mert az örökös nyomulással, amit férfiasnak hisztek, bohócot csináltok magatokból.

        Vagy mesélték mások, hogy milyen jó nőik lettek így? Ahhha.

        De hát szó nem volt randiról eredetileg. A randi már félig igen, ezt jól látod, de ha ott nem természetesen viselkedik a “hódító”, az nagyon gáz. Szórakozóhelyi odalépésről, esetleg facebookos “ráírásról” meg társasági/munkahelyi rányomulásról volt szó.

        “le tudja-e nyűgözni a nőt a fellépésével, humorával, talpraesettségével, a magas labdák frappáns lekezelésével, a váratlan szituációk ösztönös feloldási képésségével. ” Bizonygass csak a nőnek. Felvételizz, ügyködj, szorgoskodj egész életedben. Jó lesz…

        Milyen magas labda? Ki dobja fel? Te komolyan gondolod, hogy a nő téged direkt szívat, de amúgy kedvel? Az milyen nő, hányadikos?

        Vagy nem kedvel, de majd meggyőzöd? Ez tévhit, ez nem így működik. Zavarában sem mond az ember hülyeségeket. Természetesen kapcsolódik.

        Milyen ösztön? Ezek kizárólag tanult készségek, értsd: Mauglinak nem menne. Általában az emberek lassan, szervesen sajátítják el ezeket, a puások pedig videókról és tanfolyamokon, sok pénzért. És akkor olvashatjuk: “az elmúlt két hónapban volt öt számzárás és két csókzárás”! Hát, remek. Közben eltöltött megint az életéből x órát fórumozással, videónézéssel (ott kövér és feszengő emberek győzködik a sikeres csajozásról), “gyakorlással” meg görcsöléssel. Addig sem edzett, olvasott Kosztolányit vagy merült spontán tevékenységekbe más emberekkel. Pedig előrébb lenne ezekkel.

        A nőket nem kell lenyűgözni. Csak önmagadat kéne adni, azt az önmagadat, amelyik nem hamiskodik, nem játszmázik, akinek telik elegáns, nemes viselkedésre, akitől nem kell félni, hogy ha elutasítják vagy nem a kedve szerint alakulnak a dolgok, akkor majd bosszút áll. És azt az önmagadat, amelyik nem képzel magáról irreális dolgokat (“én vagyok a szórakozóhely királya, minden nőnek jutalom” stb.). amelyik kompatibilisan viselkedik a vonzerővel (a szegény nem túl vonzó, de ezzel rendben levő srácok iránt komoly érdeklődés tud lenni, ha nem görcsölnek).

        És meg kéne érteni, hogy a szerelem, a erős kölcsönös vonzalom nagyon ritka.

        Meg elengedni a mohó szexvágyat. Az elvakít.

        Ha egyszer az életben nem úgy gondolnál a nőre, mint valami feladványra, amelyben lépésről lépésre haladsz, és a végén vár a Jutalom, hanem hozzád hasonló lényként, akkor ki tudnál szállni ebből a gondolkodásmódból és az általa implikált kudarcokból.

        A nők nem ennyire mások, mint a férfiak, és nem mint “nők” mások, mint bárki más, hanem egyénként.

        Az igyekezet, az önprodukálás, a túl nagy hév taszító, izzadságszagú.

        “Te (…) De a nekünk tetsző nők….” :DDDD Ezt komolyan gondolod, hogy ekkora lúzerként te szólsz le engem? Mindenki lesz negyven éves. Hatalmas összeborulások vannak idősebbek között is. az a nem mindegy, hogy azt az életkort milyen állapotban, mennyi derűvel érjük meg.

        “csak az ilyen nőket tartjuk szépnek és vonzónak” Az remek, de ő téged nem tart szépnek és vonzónak, ez sem zavar?

        A possible mission az szex, vagy ovis “csókzárás”, vagy kapcsolat, vagy még két randi? Érdekel.

        Kedvelés

      • Kíváncsi vagyok, hogy így, közel egy év elteltével hány pua-hívő csajozott be végzetesen és visszafordíthatatlanul.

        Kedvelés

      • Szerintem a shit teszt pont nem az olyan szituációkra vonatkozik, ahol egyértelmű, hogy NEM jön be az illető a nőnek. A shit teszt már annak a jele, hogy adott a dolognak egy esélyt.

        Az első ránézésre nem vonzó férfiakat nem shit tisztelik, hanem ignorálják ill. explicite/implicite elküldök a vérbe. Az egyértelműen robbanás-csúcsszuper-hiperalfa férfiakat (Mick Jagger, C.Ronaldo, és hasonlók) szintén nem shit tesztelik, hanem simán elmennek velük akár egy takarítószertárba is egy gyors menetre.

        A shit teszt azon átlagférfiak osztályrésze, akik sem nem reménytelenül és eleve taszítóak, sem nem szuperalfák. Ők megkapják az esélyt, de bizonyítaniuk kell, méghozzá (többek közt) a shit tesztek kipipálásával, és ha jól szerepel a fickó, akkor lesz belőle szex (és-vagy) kapcsolat.

        Ez nem direkt és tudatos szivatás, lényegében arról van szó, hogy érthető módon a nő tudni akarja, hogy nem egy Nyúlbéla-e az illető, akivel elment randizni. Ezt pedig úgy lehet megtudni, ha pár ilyen tesztet elsüt. Aztán ha jól kezeli, a nő szemében a férfi ázsiója megemelkedik, és a shit tesztek száma csökken.

        Ha meg szar a kapcsolat (mert a férfi a nő szemében elbétásodott) a shit tesztek, kötekedése száma növekszik.

        A shit teszt sosem egy valódi kérdés, amire egyenes választ kell adni, hanem egy verbális magas labda, amelyet intellektussal és humorral kell elütni. Ha erre a férfi nem képes, akkor nem vág az esze, nincs humora, vagy bénácska.

        Az a baj, hogy elköveted azt a hibát, hogy az egész PUA-t/Red Pill-t/MRM-t azonosítod néhány MLM-szerű ügyeskedő tanfolyamaival, és abból is a leggyengébbet tűzöd tollvégre.

        Pedig ha a marxizmust akarom megcáfolni, nem az a derék feladat, hogy a legbutább, gyorstalpalón kiképzett munkásőrt cáfolom, hanem ha egyenesen Marxot, Lukácsot vagy TGM-t. Szóval ne ezt a szerencsétlen Jimmit köszörüld, mert olcsó győzelem az.

        Ott van a Chateau Heartiste, na az már derék feladat.

        Én, sőt még általam ismert egyetlen ember sem vett részt egyetlen ilyen fizetős kurzuson, amikről a béna videókat a neten láthattad.

        Kedvelés

      • Az első ránézésre nem vonzó férfiak fordulnak elkeseredésükben a PUA módszeréhez és elméletéhez, ami veszélyes csapda, mert a nők misztifikálására, démonizálására és külön lényként való kezelésére szoktat rá. A vonzó, az meg sokféle lehet, nincsenek világos kategóriák.

        Én az említett csomaggal és jelenséggel találkoztam, és arról írtam, ezúttal sem MGTOW-ról, sem Red Pillről nem. Nem kívánok sem belemélyedni, sem meggyőzni magam, hogy ez mégis valami szuperség, ez a ti érdeketek. Te kevered a saját szemszögedet az enyémmel, állati manipulatív.

        Nem Jimmit köszörültem, ő csak ürügy. De nem fogsz rávenni efféle témák olvasgatására. Attól, hogy te még nem voltál ilyen kurzuson, egészen sokakat lehúznak vele. Nekem az egész puás, elméletgyártó törekvés túllihegett, érthetetlen és taszító. Nem-humán, nem érett, álbiztonság ez a sok fogalom, általánosítás és teória.

        Határolódjatok el inkább ti. Valent Gábortól és Huffnágeltől is. Mert amit ő űzött nők ellen, az több volt heccnél.

        Folyamatosan olyan fogalmakat és kereteket használsz axiómaként, amelyek szerintem nem alkalmasak a valóság leírására, és bántóan önigazoló vagy. “Az egyértelműen robbanás-csúcsszuper-hiperalfa férfiakat (Mick Jagger, C.Ronaldo, és hasonlók) szintén nem shit tesztelik, hanem simán elmennek velük akár egy takarítószertárba is egy gyors menetre.” Tök jól felmondod a leckét, de, ne haragudj, egészen ostobán vagy sematikus. Honnan tudod? És ha így van, miért zavar? Mi a tanulság? Nem érted, hogy szerintem az alfaelmélet _mint olyan_ hülyeség? Azokhoz, akiknek pénzük van, hatalmuk, népszerűségük, férfiak is dörgölőznek, ez emberi vonás, nem nemi.

        Shit teszt NEM LÉTEZIK. A posztban olvashatod, miért, tedd már meg. Nem Valent Gábor miatt, hanem az egész egy hülyeség úgy, ahogy van. Pl. az elképzelés, hogy a férfinak kell irányítania és bizonyítania. Hogy vagy egyiknél van az irányítás, vagy a másiknál. És persze a férfinél legyen. Nagyszerű. Együttműködésben nem gondolkodtok soha, meg is érdemlitek.

        Kedvelés

      • Egyébként láttam, ezt kicsit félreértetted: nem téged szóltalak le személy szerint, csak azt írtam, hogy szögezzük le, hogy a legtöbb nő (sőt emlékszem írtad, hogy anno még te sem) 30-35 év alatt nem kezeli olyan lazán és tudatosan a szexualitását, hogy egyensen tudja kezelni, kihagyja a játszmát, hogy azt mondja, hogy tudom, hogy ki vagyok, mit akarok, mi vonz, és egyenesen felvállalja az illetőnek, hogy vonzódik hozzá. Nem véletlen, hogy a nudista strandon nemigen látni 40 alatti nőt. Vajon miért? Azonban _NEKEM_ ezek a nők tipikusan már túl idősek, hogy ÉN vonzónak láthassam őket. Így az én célcsoportomra továbbra is igaz marad az, hogy nem tud elszakadni a játszmától, nem az idősebbek higgadtabb-beletörődősebb-tudatos hozzáállását hozza, hanem bele kell menni a játszmába. És ez nem azt jelenti, hogy manipulálással ráerőltetem magam egy olyan nőre, akinek én világosan nem vagyok vonzó. Nem, csak egy ajándékcsomagot fel kell bontani, aminek van útja-módja.

        Kedvelés

      • Arra gondoltál, hogy ezek a harmincas nők akkor szülnek, szoptatnak, és stabil kapcsolatban élnek? Elméletgyártási kényszered van, csoportokról beszélsz egyének helyett, és nem tudjuk meg, ezzel a felfogással mire jutottál. Mert ábrándozni lehet, hogy neked ki kéne, de a valóság dönt.

        Én nem játszmáztam akkor sem, nem ezt jelenti a felszabadulás. Én sokkal inkább bántottam magamat ezen a téren, mint másokat.

        Szerintem a játszma egyetlen életkorban sem igazolható, normális. És a nők nem eleve packáznak és nem eleve kíméletlenek. De ha túl sokszor élik meg, hogy mire hajlandóak a szexuális igenjükért, akkor miért ne viselkednének eszerint? Mindenki szereti, ha tetszik, hatalma van, kepesztenek érte. Ennek ellenére sok őszinte, egyenes, vagány fiatal lány van, én nem érzem, hogy az érettség vagy a játszmázás életkorral függene össze. Meglehet, ők nem olyan helyekre járnak és nem úgy néznek ki, mint ami a ti fejetekben van nőként (és amit, legalábbis közvetve, a pornó ihletett). Mint pl. Gábor belinkelt fotóin a nők.

        Az egyenesség inkább önismeret, az érdekmentes lelkesedés meg azzal függ össze, hogy igazán élvezi-e a nő a kapcsolódást, szexet, vagy csak a kapcsolat külsőségei kellenek neki. Flszedheted, de boldog nem leszel vele. Én mindig az igazi, mély, humán intimitásról beszélek, alapértelmezetten, nem erről a koreográfiáról.

        Az én érzelmi érettségem (például hogy tisztában vagyok az igényeimmel, határaimmal, nem akarok megváltoztatni senkit, nem tesztelgetek finnyásan, nem várok egyirányú hódolatot, nem bánok cudarul azzal sem, aki megbántott/nem tetszik) sem jelent beletörődést.

        Fura szavakat használsz.

        Szerintem nagyon eltévedsz, ha ajándékcsomagnak tekinted a nőt.

        Kedvelés

      • De hogy te is hány néven kamuztál már itt… Nagyon nehezemre esik a bizonygató, szögletes kommentelés, és semmi nincs a soraidban, amit ez a poszt, meg a hasonlóak sokszorosan ne cáfoltak volna. Erre leírod újra a butuska kiindulópontot. Ez időpocsékolás.

        Egyszerűen nem érted a szövegeket, meg a céljukat, a kontextust. Sokan vannak így: képtelenek értelmező módon olvasni, csak a magukét hajtogatják, önigazolnak, illetve ingert (feszültséget és női beszélgetőpartnert) keresnek, néha bosszút állnak azon, aki magabiztos/erős/mást gondol/meg meri magát mutatni/elítéli a nőkért kepesztő férfiakat.

        Nem ellened van ez, egyszerűen másfajta interakciókat akarok magamnak, meg ide a blogra.

        Kedvelés

      • Elég sértő azt gondolni, hogy aki nem vonzódik az érettebb nőkhöz, annak a pornó formálta a nőideálját. A pornó nőideálja a hidrogénszőke, feltöltött-szájú, szilikonmellű szélsőség, nagyon kevés férfi ideálja ez a típus. Az én ideám mondjuk a 20-25 között természetes alakú, őzikeszemű barna. Elég messze van a pornós ideáltól.

        Kedvelés

      • Nem írtam ilyet. Csak egy összefüggésről írtam. De azt jelezem: nem valós, amiről írsz, elméleteid vannak. Nincs igazad, a pornóban is sofkféle nő van. Barnák, szemüvegesek, nagyik, tinik, ázsiaiak, teltek, őzikeszeműek. Nagyon sematikus vagy.

        Engem nem érdekel, te vagy a hozzád hasonló elméletgyártók kihez vonzódnak, de az biztos, hogy a merev életkori kategorizálás, egyáltalán: amikor paraméterekkel írják le az embert, és nem a személyiség számít az egyedi helyzetekben (szőke, nagymellű, zenekedvelő, kigyúrt, diplomás stb., kb. amit te is csinálsz, azzal a különbséggel, hogy te csak a testet jellemzed — elég gáz), az nagyon félrevisz. Néha pedig azon bilibe lógó kezűek bosszúja, akik se feketéknek, se 72 éveseknek nem kellenének.

        Ismerős a szögletes logikád, ugye, ez a mostani nem az első kommentözönöd itt?

        Kedvelés

      • Önmagában is vicces, hogy a shit testet cáfoló írás alatt te azt fejtegeted, neked milyen nőtípus jön be. Gyanítom, te nem vagy 20-25, és vonzó sem, de azért nagyívűen ecseteled, hogy neked ki kéne. Ez vicces. Elvont nőkről, paraméterekről ábrándozni, társkeresőn, facebookon ilyen nőket nézegetni is a tágan értelmezett pornó része, csak szólok (a pornó ellentéte a valós kapcsolatteremtés és a lélekkel való kapcsolódás).

        Nem az a baj, hogy azt vontam le, hogy ezek szertint “én nem kellenék ennek az Albert nicknek”, a felvetés is abszurd. Nagyon valószínű az is, hogy mi itt többen a blogon, ha találkoznánk, nem akarnánk neked tetszeni, a kvalitások és a világaink különbözősége miatt.

        Senkit nem érdekel, neked mi a típusod, nem is volt téma. Ez a te fantáziáid világa, kívánunk neked álmodban is, ébren is sok őzikeszeműt, de mi dolgunk vele? Magánügyed. Én sem írok a zsáneremről. Arra akarok rávilágítani, az efféle besorolós, elméletgyártó, fölényeskedő, embereket nem embernek tekintő logika miért nem vezet sehova.

        Mi idősebbek vagyunk, többnyire, sokan családosak, és kiröhögjük a puát és a többit, az egyedülálló férfiak konstrukcióit, amelyet kínjukban és bosszúból ötölnek ki.

        Ez, amit most csinálsz, olyan, mint amikor született egy pompás, szeretetteli, intelligens vendégposzt arról, hogy a férfiak nagyon fetisizálják a farokméretet, de ez nekünk nőknek azért annyira nem fontos, mire frissen érkező rejtélyes csávó elkezdte ízléstelen és megszégyenítő, gusztálgató módon taglalni és osztályozni a női puncikat, hogy neki milyen kéne (és nem volt semmilyen, valószínűleg). Hadd érezze rosszul mindenki magát.

        És ő jött ide, nők körébe, nem mi kattintottunk oda, ahol ez a téma. Ez fontos különbség, és azért írom, mert az agresszív sértődöttek ide járnak megsértődni, én viszont a saját blogomon a saját világunkat írom meg.

        Ennek a kommentelésnek, beszélgetésnek mi a célja szerinted? A magadét hajtogatod, hogy neked mi kéne és hogyan képzeled, de ezek feltételezések, nem érvek.
        Én irritáló, hamis, önös, agresszív, nőhibáztató tanok ideerőszakolásának érzem. Csakazértis. Pedig tudod, hogy ezt az itteni légkörben nem komálják. A leegyszerűsítést sem.

        Kár belétek ez a blog, úgysem értitek, úgyis csak feszültök és alázni akartok. Nem is értem a töretlenül szorgalmas figyelgetést, kommentelést.

        Kedvelés

  6. Szombaton legénybúcsúztatón jártam. Kevesen voltunk, Gozsdu, fröccsterasz, városjárás meg ilyenek éjszaka. Hát izé. Engem eléggé taszított a szórakozóhelyek légköre. Mindenki nő/férfi jelmezt visel, és szerepet játszik. Folyamatosak a kényszeres “meghívhatlak egy italra” dumák.
    A jelenség általános, és több, az éjszakai életet jól ismerő résztvevő szerint messze nem a legdurvább helyeken jártunk ebből a szempontból.
    Úgy gondolom, a többség alapnak tekinti, az ismerkedés egyetlen csatornájának ezt a folyamatot. Erre épít a PUA, úgymond a technika megtanulásának lehetőségét kínálja. Lényegében azt az illúziót árulja, hogy ez megtanulható, mi több ezt meg kell tanulni, hiszen nincs más út. Nem csodálom, hogy hülyére keresi magát rajta, az összes reményárus így működik.
    A velvetre teljesen jellemző, beleillik a pornónépszerűsítő és szexista cikkeik közé.

    Kedvelés

  7. Várjunk. Azt nem tudjuk, milyen a tízpontos nő.
    Azt sem tudjuk, kik azok, akiknél ez bevált.
    És még mindig nem tudom eldönteni, hogy mi a cél. Becsajozni, vagy a másik alázásán keresztül egót fényezni? Fentiek az utóbbira utalnak.

    Kedvelés

  8. “Az a baj, ha ilyen hobbikat űző ember aztán nem érti, miért félénk, kövér, életidegen és nőtlen.”

    most mi a baj, nem értem

    te ugyan agresszív vagy (és nem félénk,) elég testes, plusz életidegen, mert mások ostorozásával töltöd az idődet és szingli. fiatal sem vagy már, bocs, szóval nagyon is hasonlóak a problémáid.

    miért bántod azokat, akik nem szerencsések vagy bénák…? Sértegetésvágyból vagy épp azért, mert te is hasonló helyzetben vagy.

    És ez egy értelmiségi blog, azt írod. Akkor hogy kerül ide ez a szegény Volent Gábor, úristen.

    Kedvelés

  9. Még valami, friss élményből származó összegzés:

    Annyival levegősebb, méltóbb minden ismerkedési szándék, alakuló kapcsolat és a vele járó kételyek nélkül, csak ismerős szeretteim körében élni a kialakított életemben, a feladataim között. A bármi lehet érzése. Csak villanó szemek, picike helyzetek, állandó zsongás, néha szex, de semmi fejtörés.

    Mint az izgalmasan és kedvesen induló, majd igen hamar kínosan folytatódó sztorikból szabadulni próbálni. Pár napig kedvesség, szeretettség, aztán csak a macera. Amikor reménykedem, hogy nem hív fel, mert úgy egyszerűbb, mint megmondani: ne haragudj, nekem nem megy ez mégsem. Hogy ne is bántsam meg, ne legyen neki rossz, ne érezze magát lepattintva, de nem akarom én ezt, nem, nem, nem.

    Nem beszélve a megfakult, darabra stimmelő, valójában lehúzó, fojtogató vagy csak unalmas kapcsolatról. Az a legszarabb.

    Persze az igazi az építő szerelem az igazi, én azt soha nem is tagadtam. Az egymásra kattanás, a bizalom. Amiben hátra lehet dőlni, nem kell résen lenni, és spontánul minden jó együtt.

    De a nagy szerelem is nyűglődés volt, levelezések, sóvárgás… iszonyú időket elvett, épített az egyik oldalon, az egekig, megtanított egy csomó mindenre, de irtózatos áron. Nagyon leterhelt, nagyon sok szenvedés volt benne, nagyon elvont az életem más fontos részeitől.

    Kedvelés

  10. Aztakkk. Mindig elfelejtem, hogy ez létezik.

    “Gábor, a randizásnak megvannak a bejáratott fortélyai. Erotikus felpörgetés még a találkozó előtt, a helyszín kiválasztása, a megfelelő asztal lefoglalása, magad mellé ültetni (nem szembe), sztorik, negatív bókok, érintések, nyitott kérdések, közelítés-távolítás, jutalmazás-büntetés, értékdemonstrálás, flörtölés a pincércsajjal, komfortépítés stb. Onnantól, hogy a csaj eljön a randira, már nyert ügyed van, csak elbaszni tudod.”

    Kedvelés

    • “Hol voltak a lányok, amikor küzdenem kellett nehézségekkel, és kellett volna a testi lelki támogatás? Sehol. Most hogy már vannak eredményeim, bele ülnének a kész helyzetbe (addig amíg az fennáll) hogy az én költségemre lebabázzanak, hogy aztán a gyerek egész éjjel sírjon és kénytelen legyek családi autót venni meg kétszer akkora lakást fizetni mint ami nekem elég. Hát egy nagy fityiszt, ebből nem esztek! Lettetek volna velem és mellettem mindenben azóta hogy 18 voltam, akkor talán…”

      Kedvelés

  11. Nagyon sok komment jött most, és nem engedem be őket. Ha valami nem tetszik, a saját helyeitekben, közösségetekben írjátok meg. Nem azért, mert “más vélemény”, és mert én “nem bírom elviselni”, vagy mert engem bánt, ha valakinek nem tetszik a cicim (???), hanem mert 1. nem értitek a szövegeket és a blogolásom, a fotók célját, sok nektek, vagy nem tudom, 2. csak sérteni, megalázni, feszkózni akartok, az meg itt nem lesz. Ennél építőbb az xbox, de még az önkielégítés is.

    Ez egy blog, az én önkifejezésem, nem ellened íródik. Elég valószínű, hogy építő azoknak tud lenni, akiknek hasonló az érzékenységük. Itt senki sem vitatkozni akar, legalábbis ezt a l’art pour l’art feszkózást nem. Nekem az a célom, hogy aki csak visszavág, dühöng, leszól, annak ne legyen kedve itt kommentelni, mert az nekem idő, energia. Ha nagyon zavar, sért, irritál, amiket írok, nem kell itt lenned, én nem rohanok utánad a posztjaimmal.

    Minden nyilvános, mindent megnézhetsz, és bármi lehet róla a véleményed, engem az nem zavar. De nem nekem kell nagy gúnyosan vagy dühösen idekenni. Nem te vagy az, aki engem foglalkoztat, hanem fordítva, és engem meglep, hogy ez nem valami egyszeri erre járás-beszólás, hanem néhányan évek óta jönnek kellemetlenkedni, magukat előttem lobogtatni, megfélemlíteni próbálni, nullás EQ-val, váltott nickekkel. Tényleg nem zavar, ha más a véleményed. De tudjad: ha zavar valami, azzal neked van dolgod. Ez nem vitablog, inkább kapcsolódós, személyes, egymásban megbízós. De ha vitablog volna, axiómákon (pl. hogy a nők nem eredendően és mindenestül más jellegű lények, mint a férfiak, vagy hogy nem az a téma, hogy szerinted mi a szép/neked milyen női test kéne, ez nevetséges gőg) akkor sem vitáznék. Szóval olvashatsz, de a blogger figyelme, munkája nem jár neked alanyi jogon, sem a blogfelület. Előre szólok: továbbra is ilyen hangvételű posztok, sporttéma, médiakritika és önmegmutatás lesz itt, nem lesz változás. Az értelmezés és elhelyezés a te dolgod. Ha nagyon erőlteted a bántásokat, nyomakszol, csak nevetségessé válsz.

    (És ha azt mondom, akkor tényleg nem olvasom.)

    Kedvelés

  12. Van egy csoport kommentelő, aki innen a mindenféle posztokól azt akarja megfejteni, milyenek “a” nők, hogyan érdemes próbálkozni. Talán általában is azért olvassák a blogot.
    Olyan érdekes, hogy még mindig azt hiszik néhányan, hogy itt arról van szó, és arra lesz megoldás, hogy nekik hogyan legyen csajuk. Vonzó, áhított csajuk. Honnan jön ez a reflex? Egyáltalán, ez a világ tengelye. Mi más lenne? Miről lehet még beszélni?
    Ezt nevezzük csőlátásnak. A vakfolt ellentéte: minden homály, csak egy kis folt éles. Mindent úgy néznek. Ennyire elvakít a frusztráció. Ezért reklamál, írogat dühösen, áll bosszút, veszi magára, veri az asztalt, gyalázza a kinézetemet…
    Ez a blog nem képezi le “a” nőket. Én sem vagyok tipikus. Nagyon ritka, valójában eszményi az, amiről írok. Én itt író vagyok, nem nő. Emberi dolgokról, eszményről és minimumokról írok, de ez nem megoldás a valós világban. Én is képviselem, amit írok, a skandináv egyenességet, korrektséget, de aki játszmázik, frusztrált, azzal nem működik. Nem is könnyű.
    Én azt mondom, kapcsolódni nem ilyen iparilag és optimalizáltan, elváróan, hanem emberien, rebbenve érdemes. És bosszút állni, visszavágni meg önsajnáltatni lehetőleg ne. Ennyi a tanulság itt. A PUÁn stb. mi mulatunk, nem lehet igazolni ekkora faszságot. Hódítás, csajozás, nyitás, zárás. Az egész elképzelésen mulatunk és hüledezünk, hogy a férfi csinál valamit a nővel, egyirányúan: ő nézi ki, hódítja meg, viszi ágyba, ő bizonyít, a nő meg jutalom, életcél, motiváció, főjó. Ez nem így van. Egyszerűen nem akarhatja jobban egyik a másikat, mert az nem sül el jól.

    Kedvelés

  13. “kifejezett verbális erőszak. [..] Ez is nőgyűlölet, mégpedig nem vélekedések, hiedelmek, hanem cselekvés szintjén.”

    Mert vissza(!)vágni verbális erőszak meg nőgyűlölet, de “a béna informatikusokon” viccelődni az csak egy szellemes, “értelmiségi” hasonlat. (Akinek meg ez nem tetszik, az nyilván igénytelen és értetlen. Ja, és sértődött. És persze férfi.)

    A következetességedhez és igazságérzetedhez tudok gratulálni.

    Kedvelés

    • Kedves Joseph!
      Köszönöm építő kommentedet. Nyilván te is úgy vagy vele, hogy sok-sok kedvedre való, igazságos, következetes tartalmat találsz a neten, azokat olvasod örömmel, és nem akarsz senkit felelősségre vonni, elszámoltatni, nem akarsz macerálni valakit, aki egy konkrét személy, és akit érdekődéssel és ezek szerint régebb óta olvasol. Mert az a gáz.
      Ez egy éles blog, az a célja, hogy az olvasó szisszenjen, de ne önérzetileg, hanem intellektuálisan. Azokat érinti érzékenyen az élesség, akik nem akarnak gondolataikban változni, csak védekeznek, és akiknek a sértett egója kitakarja az agyukat (vagyis, nem tanultak meg intellektuális módon olvasni). Ők engem kikiáltanak elnyomónak, elég vicces. De azért rohadt kíváncsiak, persze, visszajárnak. Blogger nem kívánhat többet.
      Nem írtam, hogy bénák, csak azt, hogy jellegzetesek (és számomra nem túl vonzók), de így értették. Többen nagyon ugrottak erre. Valami önértékelési gondjuk van, valószínűleg. Én csak jellegzetesnek és nem túl fantáziadúsnak gondolom a típust, azok alapján, akikkel találkoztam. Talán ez még nem erőszak, hogy nekem ők nem tetszenek, de még ezt sem írtam, csak hogy egy háromgyerekes nő nem buli még a jóságos fajtának sem, és én ezt mélyen megértem.
      A világnak meg kell állni a forgásban, ha ti nőt akartok, vagy az önérzeteteket valami sérelem éri. Ez a drámázás, az önsajnálat az erőszak másik arca. Mikor melyik jön jól. Mi nők bírunk úgy áldozatok lenni a ránk zúduló erőszakban, hogy nem vágunk vissza. Igaz, nem is hallgatunk.
      Remekül példázza ez a kommented a visszavágást: nekem nem tetszik valami, a saját teremben teszek rá egy megjegyzést, és akkor vissza kell vágni, mert magadra veszed.
      A lúzerek elromlanak, ez a gond velük. Én már nem sajnálom és nem dédelgetem őket, se az elhízott, másokra megjegyzéseket tevő nőket, se a társat nem találó férfiakat. Full frusztráltak, tele vannak feldolgozatlan indulatokkal, nem tudják nyugisan elfogadni a valóságot, dühösködnek, hamis valóságot teremtenek, ráadásul haragszanak azokra, akik örömmel élik meg a nemiségüket.
      Rendszerszintű, informatikusok elleni erőszakra egy fő bloggernő amúgy nem képes. Talán nem érted, mit jelent, hogy a nőgyűlölet rendszerszintű, inherens, messzire ható, kultúrába ágyazott, súlyosan ártalmas, erőszakos valami.
      A mai poszton lehet még jobban kiakadni, ha ez a cél.

      Kedvelés

    • Rányomulni, életvitelszerűen bepróbálkozni és nem érteni a nemből, az igenis erőszak. Te akartál valamit a nőtől. Nem korrekt és nem férfias a bosszú. Azt jelenti, hogy szerinted nincs joga ahhoz, hogy ne érdeklődjön, nemet mondjon.

      Örülök, hogy eltalált a dolog, ez a célom. Hátha eztán cikinek érzitek, amit csináltok.

      Kedvelés

  14. A PUA nem a nőkről szól hanem arról hogy egy férfi fejlessze önmagát. Az is tévedés hogy egy PUA azért megy oda egy nőhöz mert fel akarja szedni. De egyébként sok mindennel egyet tudok érteni azokból amiket leírtál a cikkedben.

    Kedvelés

    • Én szívesen felajánlom magam tesztalanynak, teljesen komolyan, lehetne rajtam próbálgatni a technikákat, közben fejben jegyzetelek, és aztán együtt kielemezzük, hogy az illető szerintem mit csinált jól, és mit nem.

      Kedvelés

      • Elemzésre azért nincs nagyon szükség mert ha az ember valamit jól csinál annak még aznap megvan az eredménye. Akár egy mosoly, egy kedves szó vagy egy igaz ölelés formájában. Viszont a segítséged jól fog jönni mert szerintem a PUA közösség szívesen megismerne olyan hölgyeket is akik például ezt a blogot is olvassák vagy esetleg szerkesztik.
        Keress magyar PUA fórumokat, biztosan örülni fognak neked és a segítségednek.

        Kedvelés

      • Was?
        “szerintem a PUA közösség szívesen megismerne olyan hölgyeket is akik például ezt a blogot is olvassák vagy esetleg szerkesztik.”
        Ez egy egyszerzős, egyszemélyes blog, és én nem szeretnék az eddigieken túl a PUA-val foglalkozni, sem ilyen színvonalon gondolkodó férfiakkal megismerkedni.
        Szerintem amúgy olvass vissza, mert mintha nem tudnád, hogy hol vagy.

        Kedvelés

      • Egy érdekes és izgalmasnak tűnő helyen vagyok ahol sok, rengeteg elgondolkoztató dolgot lehet találni. Mindazonáltal a PUA val kapcsolatban nem vagy objektív sem az emberekkel akik ezt az iskolát választották, de senki sem az aki csak azokat a dolgokat ismeri amiket egyébként bárki fia borja megtalálhat az interneten, hiszen nagy nyilvánosság elé mindig csak az ártalmas féligazságok kerülnek. A PUA nem az amit az interneten találsz róla, az csak a promó amivel eladják és úgy érzem hogy pont ezért kell PUA mellett is szólni mert volt már úgy hogy életeket mentett meg, emberek találtak önmagukra, karmikus szerelmek találtak egymásra, Nők és Férfiak lelték meg magukban az identitásukat. Vannak olyanok akiknek ez a célja, akik boldogok akarnak lenni és a PUA bármennyire is úgy tűnik nem egy rosszindulatú bullshit amikkel egyébként tele van manapság az internet hanem komolyan lehet belőle intellektuálisan és érzelmileg is meríteni.

        Kedvelés

      • Szerintem objektív vagyok, csak te vagy megsértve. Ha idejössz a blogra, akkor valamennyire el kell fogadnod a nézőpontomat, kereteimet, világomat. Nem egy semleges térben vagyunk, és nem is én kerestelek, hogy beszélgessünk, ezért kérlek, figyelj, hol vagy, ha kapcsolódni akarsz. Minden szektatag, megvezetett MLM-résztvevő, a pótlék-identitásban utazó azt magyarázza az indifferenseknek, hogy ez nem olyan, mint amilyennek látszik, pedig de, sőt, még annál is durvább, és a letompított, hozzászokott hívek állítják csak, hogy ez normális. Légyszi, ne adj nekem feladatot, nem gondolom, hogy okosabb vagy, sőt, szerintem elfogult vagy. Kifejezetten kérlek, hogy ne próbáld itt ezeket a nézeteket népszerűsíteni. A PUA a nőgyűlölő ideológiák egyik ága, ráadásul súlyos pénzeket keresnek rajta, ahogy utalsz is rá, de megértem, ha te erre nem akarsz rálátni – neked nem áll érdekedben. Én publicista vagyok, így én a saját igazságomat fogom megírni, ebben nem korlátozhat senki, főleg nem egy épp erre járó, de amúgy az igazság kimondásában súlyosan ellenérdekelt szeretteim sem. Nem dolgom ide is, oda is kedvezni, igazságosnak lenni bárki kedvéért, vagy hogy mondjam.

        Kedvelés

      • “nagy nyilvánosság elé mindig csak az ártalmas féligazságok kerülnek. ” Nem, ez ritkább, elsősorban a minden szépet és jót ígérő, pénzért is pörgetett promó kerül a nagy nyilvánosság elé.
        Nem, a kritikusok nem tévednek és nem ártani akarnak, hanem EZ A VÉLEMÉNYÜK. Nem te vagy az Egy Igazság birtokában, ennyit fogj fel.
        De meg vagy te sértve…

        Kedvelés

      • Egy adott témáról való véleményed két dolog miatt születhet meg. Vagy mások győznek meg róla, vagy Te győzöd meg saját magad a tapasztalataid, megszerzett tudásod alapján. Te meggyőzted magad hogy a PUA Nőgyűlölő és meggyőzöl róla másokat is, akiket tudsz. Viszont ezzel pont hogy segíted a fejlődését annak amit egyébként elítélsz -amiről rossz véleményem van azt elítélem, én úgy vagyok vele- mert megszűröd, illetve távol tartod azokat a Nőket akiket egy PUA messziről észrevesz és nagy ívben elkerül. Szóval azzal hogy leírtad a véleményed, és ide összegyűlnek sokan akik egyetértenek veled ez csakis a PUA közösségnek jó.

        Nem is a PUA ról van szó hanem arról amit írtál róla. Engem személy szerint nem érdekel sem a PUA sem a véleményed de az igazság annál inkább mert mindig az győz. A gonosz mindig alulmarad mert azt a szerepet szabták rá eredendően. Jól tudom hogy pszichopátiás rosszindulat és mindenféle ártó szándék nélkül írtad a cikked és tetted közzé egy olyan helyen amit sok normális hétköznapi ember olvas. Én is egy ilyen abszolút hétköznapi pasas vagyok, de a bejegyzésed negyedénél feltűnt hogy valami nem stimmel, mert túlságosan elfogultnak találtam amit írsz. Ha pedig azt állítod hogy objektív vagy akkor miért érzem azt hogy elfogult vagy? Az írás is olyan művészet mint a festészet vagy a zene és ugyanúgy lehet benne érezni az alkotó gondolatait, hiszen a legnagyobb nyomot mindig az érzések hagyják és a gondolatok.

        Jómagam nem vagyok PUA, de sok embert ismerek közülük. Viszont van PUA lányoknak is nem csak fiúknak. A lányoknak való PUA miért nem férfigyűlölő ha a fiúknak való PUA nőgyűlölő? Vagy akkor a lány PUA pedig férfigyűlölő lenne? A cikkedben nem írsz a lány PUA ról, egy objektív publicista úgy érzem hogy ezt megtette volna.

        Tudod egy igazi PUA azt szeretné -még azok után is amiket írtál róluk- hogy ha most nem is vagy az, de megtaláld a boldogságot és Önmagad, magadban a Nőt meg minden és nem vele, hanem azzal akit Te választasz ki! 🙂

        Kedvelés

      • “megszűröd, illetve távol tartod azokat a Nőket akiket egy PUA messziről észrevesz és nagy ívben elkerül” szegény nők, sírnak is. )
        Nem onnan indulunk, hogy a PUA-ig süllyedő férfiaknak nincs nőjük? Bármilyen nőnek, normális interakciónak örülnének ők.
        A csajozás nem lehet ideológiai alapú.
        “ez csakis a PUA közösségnek jó” akkor örüljetek, én nem állok be pártokba, nem vagyok ovis, hogy aktívan ártani is akarjak annak, amit elítélek.

        Ez a kioktató, tanári hang ciki, mert most érkeztél, és vendégségben vagy.
        Nem úgy formálok véleményt, hogy “meggyőzöm magam”. Nem önérdekűen írok, hanem intellektuálisan, elvekről. Utánajárok a témáimnak, és nem ma kezdtem. Rá szoktam érezni a lényegre. Ettől van olvasottság, évek óta.
        Ellenben arról írok, amt én jónak látok, én jelölöm ki. Nem dolgom pl. az albínó zsiráfokról is írni. Bárkibe bele lehet kötni, hogy miért nem írt Ádámról-Éváról is, így nem elég objektív, de ez manipuláció.
        Nem lehetne, hogy nem erőlteted, hogy meggyőzz, megítélj, hanem elfogadod, hogy valaki ilyenek látja a PUA-t? Attól még nem leszek ellenség. Szerintem a te sértettséged takarja ki a valóságot. Inkább érvelj!
        Az a gyakran hangoztatott érv, hogy “én ismerem őket, benne vagyok, jobban tudom” pont nem igazol semmit, hanem torzít.
        Szerintem te nem vagy tisztában azzal, mit jelent a nőgyűlölet, és hányféle megnyilvánulása van.
        Te jöttél ide olvasni, feltételezem, érdekel, amit írok. “Engem személy szerint nem érdekel sem a PUA sem a véleményed de az igazság annál inkább mert mindig az győz” ???? De, mindkettő érdekel, hosszú kommenteket írsz erről, ide, a blogra.
        Ugye nem gondolod, hogy ez a téma jó és gonosz harca lenne?
        Ha neked valami feltűnik a bejegyzés egynegyedénél, akkor nem biztos, hogy én vagyok az elfogult. Talán csak mást gondolok? Ez belefér neked? Hogy egy nő torkán nem nyomod le a véleményed?
        Vagy mit szeretnél tőlem?
        “Tudod egy igazi PUA azt szeretné -még azok után is amiket írtál róluk- hogy ha most nem is vagy az, de megtaláld a boldogságot és Önmagad, magadban a Nőt meg minden és nem vele, hanem azzal akit Te választasz ki!🙂 ”
        Igazán nagyvonalú, már csak valami naplementés mém kéne. De mi köze hozzá? Mi közünk egymáshoz? Én nem nézem az ő magánéletét.
        Az álságos, általános jóindulat szerintem gázabb, mint a rosszindulat. Semmi olyasmi nincs az életemben, amire puás férfiak vagy bárki rábólintását várnám. Ez manipuáció, és pont ezt utálom a PUA-ban, a kommentelőkben is. Amikor anyázás helyett írja, hogy “kívánom neked, hogy találd meg…” Értsd: “te boldogtalan vagy, de én meg milyen nagyvonalú”?
        Mondjuk ha a kommentelési stílusodat nem érzed nagyon gáznak, akkor úgysem értesz ebből egy kukkot sem.

        Kedvelés

      • “A lányoknak való PUA miért nem férfigyűlölő ha a fiúknak való PUA nőgyűlölő? ” Nem tudtam a női PUÁ-ról, és nem tettem róla semmilyen állítást. Nem ettől vagyok objektív, illetve a publicisztika nem objektív műfaj, nem tudományos értekezés. Épp az adja a szabadságát, hogy nem lehet az írójának szegezni, hogy “de ez így nem pontos, nem teljes”. Akinek más a véleménye, az megírja a sajátját (hasonló színvonalon, megfelelő felületen, tehát nekem nem dolgom helyet biztosítani, egyébként semminek, ami nem tetszik). Ez az ún. sajtóvita.
        Attól még van korrektsége a publicisztikának, de te a hírműfajról beszélsz, annak kell kiegyensúlyozottnak lennie (a hivatásos médiában, de én független vagyok). Nem kéne egy sima véleménytől ennyire besértődni, démonizálni.
        A nemek helyzetében egyébként nincs szimmetria, nem a férfiakat érik nemi alapú szankciók, ezért értelmetlen a felvetésed. Minden olyan akarás -gyűlölő, amelyik a másikat tesztalanynak használja, rajta próbálgatja önmagát, receptúrákat követ és eredményeket (számzárás, ölelés, csókzárás) számolgat, ahelyett, hogy belső énerővel arra figyelne az adott kapcsolódásban, ami a másik ember valósága.

        “Jól tudom hogy pszichopátiás rosszindulat és mindenféle ártó szándék nélkül írtad a cikked és tetted közzé egy olyan helyen amit sok normális hétköznapi ember olvas.” Hogy írhatsz le ilyet????
        Ha arra gondolsz, hogy sok az énfejlesztő, önbizalomerősítő netes program, irányzat, cég van, ez így van, és annak is sok a szemete, általában nem kifejezetten okos emberek szoktak ilyeneket üdvözülten megvásárolni.

        Kedvelés

      • Igazi PUA és nem igazi PUA megkülönböztetése – ez is állati kényelmes és manipulatív. Ami gáz, azt persze a nem-igazi PUA-k csinálják. Amikor kritika éri a PUA-t, akkor lehet azokra mutgatni, akik nem igaziak…

        Kedvelés

      • “meggyőzöl róla másokat is, akiket tudsz” Szabad, gondolkodó olvasókat feltételezek, ők a döntésükből vannak itt, és máshol is olvasnak, önállóan alakítják ki a véleményüket. Nekem nem célom őket meggyőzni, én a véleményemet szeretném kifejezni, ez a munkám is.
        Ha arra célzol, hogy visszaélek a népszerűséggel, olvasottsággal, akkor vedd figyelembe, hogy én építettem ki ezt az egészet. Az olvasóim a hasonló írásaimra jöttek, és ezek miatt lettek törzsolvasók. Bárki indíthat blogot, és kiépítheti a saját körét.
        Valamiért a férfijogi, engem rendszeresen ekéző helyek nem pörögnek nagyon, azért ólálkodnak itt folyton. Aki arra téved, belterjes, botrány sincs, úgy gerjesztik őket…

        Kedvelés

  15. “Rájöttem, hogy kell felcsábítani egy nõt hozzám. Régen nem voltak hajlandóak feljönni. Ramóna annyi ellenállást dobott, az igazi siker az volt, hogy sikerült felülkerekednem rajta. Innentõl egy plázapicsa sem foghat ki rajtam”
    sikersztori
    Puafesztivál Jimmi

    Kedvelés

  16. “Az egyik legnagyobb titkom: hogyan tudtam pocakos, alacsony, halovány bőrű fickóként sikeres lenni a nőknél?
    Hogyan legyünk visszautasíthatatlanok?
    Kisfiús szokások megszüntetése automatán vonzóvá tesz téged”
    Puafesztivál Jimmi

    Kedvelés

    • Ha Amerikában lennénk, egy alternatív(abb) filmes már helyzetkomikumot csinálna a puafesztiválból. Na nem egy egész filmet, annyira azért nem különleges ez, főleg ott, ahol mindenre van csoport, gyűlés, egyesület és érdekképviselet.

      Kedvelik 1 személy

  17. Visszajelzés: udvarolnál? így ne légy kellemetlen | csak az olvassa — én szóltam

  18. Furi, de én is elfogultnak érezlek.

    17 hét évnyi házasság után, hogy pontosan mikor nem tudom, de átmentem bétába. Mindent a feleségem kedvéért teszek, mert szeretem.
    Ő meg elkezdett évek óta “shit tesztelni”. Így próbáltam megérteni a tesztjeit is, és inkább kérdezgettem mi a gond stb. Így ezekre nem jól reagáltam visszatekintve. Most, hogy elolvastam egy cikket a shit tesztekről, rájöttem, hogy folyamatosan tesztel. Így úgy reagáltam, mint a cikk leírta. És lőn csoda, a nejem aki már 10 éve nem kezdeményezett kipirulva, mint egy kis kamaszlány kezdeményezett (már napok óta nem vagy kíváncsi a bugyimra?). Ennyit arról, hogy nem működik a shit teszt. És ehhez nem kell tiszteletlennek lenned, vagy lenézőnek a nők irányába. Egyszerűen amikor tesztelnek, megfelelő választ kell adni. Ennyi az egész.

    Kedvelés

    • Üdv a blogon! A feleséged nem szeret, nem becsül, készpénznek vesz, nem igazán fél attól, hogy elveszíthet. Az, hogy bele tudod vinni kisded játszmákba, nem eredmény, és attól se essél hasra szerintem, hogy kezdeményez. A te dolgod a határaidat meghúzni, nem hagyni magad használni, nem függeni az ő javaitól, mindezt erőszakmentesen, érett, figyelmes ember módjára, nem elváróan, zsarolva. Mivel az én utolsó kapcsolatom egy kölcsönös rajongáson alapuló szerelem volt, előtte pedig egymást komolyan vevő, partneri szerelemben éltem a férjemmel a haláláig, nem gondolom, hogy én volnék az elfogult. Ezekhez a játékokhoz, egymás manipulálgatásához, használatához nekem nincs gyomrom, soha nem is volt. Ezért bírálom ezt is, a húspiaci jellegű társkeresőzést, a “bulizni” és fesztiválozni járókat is.

      Kedvelés

      • Kedves Csak Az Olvassa,

        Még mindig tévúton jársz. Előbb leírtam volna hosszabban a válaszom arra amit most írtál, de hagylak tovább menni ezen az úton, mert úgysem változtatod meg a véleményed. További jó blogolást. 🙂

        Kedvelés

      • Jaj, hát így jártam, most már így kell élnem örökké, ezzel a hiánnyal. Ó, istenem!
        Bizonyára eredetinek és szellemesnek gondolod magad. De tudod, hányan próbáltak így manipulálni engem a blog történetében? Nesze-semmi érv, álelegáns búcsúzkodás, fölényeskedés. Unatkozó, frusztrált, rossz helyesírású emberek, álnévről, borzasztó sértődötten.
        Bizonyára megnyugtató, ha a zűrös játszmátokat pont lefedi egy tetszetős elmélet, de ettől még nem lesz építőbb, sem az életed boldogabb.
        Belátom, hogy érzékeny azzal szembesülnöd, hogy ha játszmáznotok kell, akkor téged nem kíván a feleséged, arról nem is beszélve, hogy tönkreteszitek az őszinteséget. De ez nem az én hibám. És én nem élek és soha nem is éltem hamiskodásban, érzelmi nyomorban, méltatlan alkuban. Nem hiszek a másik idomításában, a játszmákban.

        Kedvelés

      • Ok. Mivel választ vársz, válaszolok (a sértegetéseidre most nem reagálok és nem is sértegetlek vissza):
        Nem az volt a természetes viselkedésem, amit már évek óta alkalmaztam.
        A megjátszás a másik oldal volt, amit a romantikus filmekből lestem el. Azt hittem ezzel teszek a legjobbat a nőmnek. Nem értettem a “shit tesztet”, azt hittem, ilyenkor lelkizni kell a nővel, de nem. Nálam működik ez a módszer. Hiába tagadod, a helyes út: a férfi vegye fel az eredeti, ösztönös férfias reakcióit. A nő viselkedése, vonzalma is egyből helyre kerül.
        Nem az a természetes viselkedése a férfiaknak, amit ma a többség próbál felvenni. A természetes viselkedést a “shit teszt” mutatta meg. Ilyen voltam házasság előtt és ~7 évig a házasságban. Majd pont, mert szeretem a feleségem és minél jobban szerettem volna “jót” neki -> elolvastam jó néhány pszichológiai stb. cikket, amik egybevágnak nagyjából a romantikus filmekkel is. -> Elkezdtem “puhán” viselkedni, akkor amikor nem kellett volna. Ez egyre távolabb sodort a feleségemtől. Most viszont ismét közel kerültünk egymáshoz, hogy tudom magamat adhatom.
        A nőknél is a tesztelés a természetes (ösztönös) viselkedés a férfiaknál is az a természetes reakció, amit a shit tesztek leírnak. Nekem is egy példa elég volt, hogy lássam hol hibázom.
        A shit teszt és a megbeszélni a dolgokat nem egyenlő egymással. A shit teszt akkor jön elő, amikor a nő kezd bizonytalan lenni benne, hogy még férfi-e a férfi. Illetve kapcsolatok elején is alkalmazzák ezt ösztönösen. Ilyenkor nem a megbeszélés ideje van.
        Az a férfi akinek ez nem természetes viselkedés, szerintem nem is tudja megtanulni. Csak néhány betanult tesztre lehet esetleg kész válasza.

        Kedvelés

      • Nem sértegetlek, álláspontom van. Amit a házasságodról írtál, az számomra meztelencsigásan brrr (“a nejem aki már 10 éve nem kezdeményezett” wtf? és neked erre _vagy_ a meghunyászkodás, _vagy_ agresszív bunkózás a reakciód? nem megy azzal szembenézni, hogy nem vonzódik hozzád, nem élvezi veled, hogy játszmaalapnak használja a kelletlenül csöpögtetett szexet?), még a blogomon se legyen ilyen, undorító. Ez ellen jött létre a blogom, de csak nyomultok tovább.
        A kérdéseim szónokiak, nem én akarok tőled valamit, te jöttél ide. Ne itt erősködj és feszkózz. A blogom nem arra való, hogy a szövegeket értelmezni nem tudó, elakadt, unatkozó, gyáva névtelenek szereplésvágyát, kommunikációs hiányait kielégítse, önigazolásukat akár negatívan, akár pozitívan szolgálja.
        Te egy kukkot sem értesz ebből az egészből, kár itt nézegetni.

        Kedvelés

      • Nem sértegettelek. Megpróbáltam megvilágítani a beállt álláspontodat más szempontból. De már sejtettem, hogy nem fog menni, mikor visszaolvastam néhány előző kommentet és a rá adott válaszaid. Ez most be is igazolódott. Ráadásul még sértődöttséget is érzek részedről. Pedig én nem sértegettelek ellentétben Veled. Amit leírtam csak azért írtam le, hátha más megvilágításban látod a világot. Félig igaz amit írsz. Ha egy férfi csajozásra használja fel ezt a tudást, esetleg úgy, hogy nem is ilyen az alaptermészete, akkor az tényleg manipulációs.
        Előző bejegyzésedben is sértegettél, vélt tulajdonságokat aggattál rám és családomra. Meg sem próbáltad megérteni a másik szemszöget.
        Mindegy. Engem nem kell meggyőzni, sem magamat sem. Én már tudom, hogy amit ebben a blog bejegyzésben leírtál félreértelmezés vagy csak nem mersz szembenézni dolgokkal. Én elfogadtam, hogy a nők így működnek és ezzel együtt is tudom szeretni Őket. Te is így működsz, csak Te tagadod.

        Kedvelés

      • “Megpróbáltam megvilágítani a beállt álláspontodat más szempontból.” Ki kért erre? Ki vagy te, hogy számítson a véleményed? Olvashatod a kommentbox fölötti kérést.
        Mert szerintem meg magyarázkodsz, önigazolsz egyszerűen.
        És az erőszakos manőverezést terjeszted, próbálod legitimálni.
        Csak mert ti elszartátok a házasságotokat.

        Kedvelés

      • Nem, én nem így működöm, én egész kis korom óta viszolygok mindentől, ami nem egyenes, nem méltó, ami ilyen erőalapú üzletelés, színjáték. Mint ahogy nem puskáztam, nem protekcióztam, nem hagyatkoztam “kapcsolati tőkére” sem, és nem törtem bele a szokásosba.

        Tudom, hogy mindenki ezt csinálja, épp ezen viselkedések kritikája a blogom.
        Csak abban hiszek, hogy kölcsönös a vágy és a tisztelet, nagy szeretet és jóindulat van, abban nem, hogy a szexért kuncsorog meg manőverezik meg megy a kölcsönös baszakodás, hangulatrontás.

        Engedd meg, hogy én tudjam jobban, hogyan működöm. Ahogy a buta és visszaélős mechanizmust rámerőszakolod, ahogy jobban tudsz rögtön, az elég nevetséges.

        A másik fontos kérdés: mit szeretnél itt, tőlem? Te szólítottál meg. Mert zavart valami. Engem nem zavarsz, úgy külön pláne nem, ahhoz túl sokan vagytok félremagyarázók, nem-igazán-értők, sajnos.
        Az, hogy eltalált a poszt, a te dolgod. Próbálj megbirkózni vele.
        Zavar ebben is a manipuláció. Az aszimmetria. Te nem is érzékeled ezt, már a bőröd alá ivódott a hazug játszma, a másik nem-tisztelete, lenyomása. Most kaptál egy icipici visszajelzést erről. És rögtön kiakadsz és bosszút állsz.
        Én itt vagyok, magamat vállalva, saját nevemen, fotókkal, őszintén. És te is, ti mind, megpróbáltok engem használni és nekem visszavágni. Mert otthon, az asszonnyal vagy a főnökkel, anyátokkal stb. nincs elég bátorságotok. Akkor ott lenne a feszkó, meg “nem lenne szex”… gyáva, gyenge férfiak, kilövik inkább a netre.

        Névtelenül könnyű… annak cirkuszolni, aki nem is tudja, ki vagy.

        Eléggé lenézem az ilyen viselkedésű embereket, ne haragudj.

        Nekem életemben nem volt olyan gondom, hogy én akarok szexet a párkapcsolatban, de a másik nem, és fordítva sem volt ilyen.
        Te megszólítottál, kérdezel. Mit szeretnél?
        Mert nekem te egy tipikus hang vagy, nem egyedi valaki. Hogy gondolod, hogy majd különösen okos, fontos leszel? Pláne, ha (láthatólag a poszttól és a kis hazug játékaid miatt eltalálva) azonnal minősítgetsz, okoskodsz, visszavágsz.
        Gondold át ezt, kérlek. Nem nekem van problémám a kapcsolatommal, hanem neked.
        Nem én mentem a te blogodra olvasni, véleményezni, hanem te ide.

        Kedvelés

      • (Látom, nem fogtad fel az iróniát, hogy “ó, istenem”… Nem várok választ, erre céloztam. És tudok élni nélküle. Mert szánalmasnak tartom ezt a kioktató hangot.)

        Kedvelés

      • Én mondjuk szeretek itt a tévúton. A vakvágány mellett. Kellemes, csendes, árnyas, jó a társaság, önmagam lehetek. Meg azért Éva is biztos örül, hogy a Valaki-Gorgó HAGYJA őt továbbmenni, ez igazán kedves. Szép ez a világ mégiscsak.

        Kedvelés

      • Úgy látom a másik száll le lett zárva. Oda már nem tudok írni, így ide válaszolok.

        Kérdéseidre amiket feltettél már válaszoltam. Csak vissza kell olvasni. De a kedvedért leírom megint: 🙂
        1. Mint már írtam a cikk rész-igazságokra épít. Abban igaza van, hogy aki manipulációra használja ezt a tudást, az nagyon csúnya dolog. Viszont Te ez alapján elveted az egészet, hogy az egész hülyeség. Ezt szerettem volna egy kicsit tisztázni.
        2. Erre Te egyből támadtál. Kiragadtál részeket egy történetből és valami egészen mást formáltál belőle. Beleképzelted, hogy manipulálom a nejemet stb. Pedig csak visszatértem a normál viselkedésemhez.
        3. Közben elolvastam a fentebbi hozzászólásokat, hogy mások már próbálták néhányszor felnyitni a szemed, de Te mindegyikre eléggé úgy válaszoltál, hogy egyértelmű volt, nem akarod felnyitni a szemed. Ezért leírtam, hogy nem tervezek válaszolni. Erre Te elkezdtél sértegetni (ahogy Te nevezed “csak határozott álláspontod van”).
        4. Erre megpróbáltam egy érthető megfogalmazást leírni. És köszönöm a kapcsolatommal minden rendben van, mióta visszaálltam 10 évvel ezelőtti üzemmódba, a természetes viselkedésemre.
        5. A természetes üzemmódba visszaállást egy cikk elolvasásának köszönhetem. Már egy példából megértettem a “tesztek” lényegét.
        6. A 10 éven keresztüli viselkedésem a modern média és “hirdetett házassági tanácsok a férfiaknak” hatásának volt köszönhető, ami nem egyezik meg az alaptermészetemmel és majdnem tönkretette a házasságom.

        Hogy miért írok névtelenül?
        Talán azért mert annyira elterjedt a nemek egyenlőségét hirdető mozgalom, hogy ha ezt a nevemmel írom le, lehet soha többet nem kapok állást sehol. Pedig teljesen nyilvánvaló, hogy a 2 nem különbözik. Másban jók. Ezek ki is egészítik egymást. Nemrég pont a google-től rúgtak ki egy srácot mert le merte írni, hogy a férfiak pl. a programozásban jobbak, míg a nők pl. a dizájnban.

        Kedvelés

      • “próbálták felnyitni a szemed” ha a gyenge manipulálók és erőszakos kötözködők oldalán állsz, persze hogy az gondolod, hogy én vagyok az, akinek fel kell nyitni a szemét, és ti hű, milyen jól átlátjátok az igazságot. Pedig ti dagonyáztok a boldogtalanságban, a zavarosságokban. És én lepleztem ezt le. Az én életemben nincs zavarosság, nem is volt.
        Szerintem csak buta önigazolás ez az egész “más vélemény”, és azért reagáltak így, mert érzékeny téma nekik a saját lúzerségük, meghunyászkodásuk, az, hogy szexért kuncsorognak olyan nőknél, akik nem kívánják őket. Esetleg az, ahogy a PUA tanok terjesztői sok pénzzel lehúzták őket. Érthető az önigazolás amúgy. De ettől nem lesz igazuk, és neked sem.
        A “cikk” elég pontosan kifejti, miért, minden részletet. Láthatólag nem értetted az érvelést, ugorj neki még egyszer. Nem én akadtam ki a te véleményeden, fordítva volt.
        Te tipikus vagy. Tipikus erőszakos, önigazoló, aki nem érti, mit jelent az egyenlőség.
        Biztos a feleséged is nagyon boldog. Biztos nem csak beléd törődött.
        Biztos egy csettintéssel vissza lehet csinálni tíz évnyi nemtelen kuncsorgást.
        Én csak azt nem értem, mire ekkora az arcotok. Miért jöttök ide okoskodni, feszkózni. Miért nem saját blogon fejtegetitek ezeket a remek igazságokat, én se házalok a véleményemmel, mert jól tudom, hogyan él és gondolkodik a többség, a kis szaraikat, erőalapú küszködésüket, függőségeiket és mindent, amiről nem beszélnek, a pornót, a netfüggőséget, az erőszakos vágyakat, és azt, hogy unják a házasságukat. És én nem akarok úgy élni és olyan igénytelen lenni.
        Csak miért engem használnak?
        Milyen részigazság? Nekem ez a teljes. Nincs “másik oldal”, mivel a másik oldal buta és erőszakos. Nem része az igazságnak.
        Számomra ezek a fő kérdések.
        Erőszakos a kommentelésed. Belém rúgsz, fölényeskedsz, hülyeségeket írsz, erőből próbálod megoldani azt, hogy nem kívánnak, ezt magyarázod (nem lehet megmagyarázni), aztán nem érted, miért nem vesz komolyan a blogger.
        Ha nem érted az alapelveket, értékeket, ha kötözködési kényszered van, ha nagy a szád a semmire, nincs itt keresnivalód.

        Kedvelés

      • ‘Nemrég pont a google-től rúgtak ki egy srácot mert le merte írni, hogy a férfiak pl. a programozásban jobbak, míg a nők pl. a dizájnban.’

        Ühüm. Mert baromságot írt, és az efféle szexista megnyilvánulások annyira természetesek és a bőrünk alatt vannak, hogy minden rájuk adott adekvát reakció túlzónak tűnik. Pedig csak annyira szélsőséges, amennyire szélsőségessé tette a körülmények nyomása a nemi jellegeket. Természetesnek tartunk oyasmit, ami nem az, mindössze működőképes volt egy ideig, bizonyos körülmények között.

        A köreid évekkel ezelőtt lefutottak itt. Ha visszaolvasol, minden efféle kérdés, érv, szemfelnyitás meg lett már válaszolva, le lett reagálva, tucatszor.

        Kedvelés

      • Olyan szanalmas ez, nincs is kedvem irni, reagalni. Minek jonnek tenyleg, minek? Felfoghatatlan. Ezt a fajta korlatolsagot remenytelen “kezelni”.

        Kedvelés

  19. Szia,
    Új vagyok a blogon, pár napja találtam valahol egy linket az egyik bejegyzésedre, az tetszett, mostanra pedig szerintem az itteni írásaid legalább felét elolvastam. Sok minden tetszik, néhány dolog tekintetében mást gondolunk, időnként szívesen vitáznék is, mert tényleg nagyon mást gondolunk számomra fontos témákban, de szerintem nem jutnánk előrébb, inkább hanyagolom és csak olvasok. És több “aha” élményem is lett olvasás közben, ezeket köszönöm.

    Szóóval, ami miatt mégis írok, apróság, csak valahogy kellemetlen nekem. Hátha meg tudod fontolni.
    A bejegyzéseidben ahányszor előjönnek az informatikusok és a műszakisok, negatív színben tűnnek fel, ők a nyomik, a srácok akik senkinek nem kellenek, akik magukban gyűlölködnek, az unalmasak, Ők azok, akik olyan taplók, hogy azt hiszik, szórakozóhelyen lehet ismerkedni, a bebújós cipősök. Nincs explicit kijelentve, de érzésre ők a lelkiekben szegények, kreativitást hírből sem ismerők is. (és csak srácok, sosem lányok)

    Ez nekem azért tűnt fel, mert én magam is informatikus/műszakis vagyok, méghozzá nem a humán irányban eltolódott fajtából, még annyira sem, mint az átlag. Ja és nő vagyok. Nekem innen nézve úgy tűnik, a programozás és a mérnökség is nagyon kreatív dolog lehet, olyanokat hozzátesz a világ működésének, csodáinak megértéséhez, amiket humán foglalatosságok nem tudnak. Lenyűgöző dolgokat tanulmányozunk, lenyűgöző dolgokat készítünk. Nekem úgy tűnik, hogy a műszakis/iformatikus srácok kb olyanok, mint bármely más srácok, helyesek és nem helyesek, nekem sokkal vonzóbbak, mint a humán foglalkozásúak,.

    Így nekem kicsit rosszul esik az informatikusozás. Értem, hogy ez csak irodalmi eszköz, nem igazán rólunk szól, de engem személyesen érint. Esetleg használhatnál néha a nyomiság illusztrációjaként könyvelőket, vagy szemüveges, mekiben dolgozó bölcsészeket, lúzer magyartanárokat* is.

    *az egyetlen általam ismert magyartanár igazi klasszikus, általad ábrázolt nyomi volt.

    Kedvelés

    • Üdv a blogon!
      Kérlek, próbálj meg engem nem úgy olvasni, mint a hávégét vagy egy használati utasítást, amelyen számon kérhető az objektív igazság, a logika, a taxonómia. Bár szeretek elemezni, gyakran tipizálok. Ez csak egy egyszerű típusfelvázolás volt:

      “a bemutatott képzettek is azért annyira bebújós cipőjű informatikusok”

      Szerintem viszont az egy társadalmi kérdés, hogy a műszakiak és különösen az informatikusok az intellektusukhoz és teljesítményük társadalmi értékéhez képest túl vannak becsülve és fizetve, emellett igen műveletlenek tudnak lenni, mondjuk a zenén kívül (de ez sem gyakori tudás) kb. bármiben, amit sokan úgy kompenzálnak, hogy ezeket a területeket megmosolyogják és egy legyintéssel elintézik, hogy az nem is fontos, az csak lila belemagyarázás. És ezért sem lesz az én szövegemben példa a nyomi magyartanár, hiszen rengeteg melóval, műávelten a töredékét keressük, ami már eleve igazságtalan. Én magyar–angol szakosként értem a köbgyököt, a százalékot, a geometriát, a függvényeket, az erőkart és a nyomást úgy nagyjából, ők logikát kérnek számon a nyelven, netán nem tudják, mi az, hogy határozatlan névelő vagy századforduló, és frankón belejavítanak, vagy megkérdik, hogy melyik század. Sok a magát nagy arcnak gondoló, jóindulatú, de értetlen kocka közöttük, akik mindent vonaltól vonalig értelmeznek, aspergeres jellegűek, komolykodóak, geekek, humoruk viccmesélésből áll, és formállogikát kérnek számon a pillangó szárnyának porán. Nekik a humán, emberi, kapcsolódós képességeik sem fejlődnek ki, gyalázatosak metakommunikációban, átvitt értelem vagy irónia értelmezésében, nem rugalmasak.

      A kommentelők némelyike e típusból megveti a bölcsészeket és az írókat is, akiket nem olvasott, és én velük nem tudok mit kezdeni. Ez a személyes véleményem, és minden ilyen “követelőzés” erősíti ezt. Itt olyan értelemben vett igazság, kiegyensúlyozás nem lesz, amiről te írsz, mert akkor semmit sem írhatnék. Én az informatikusokról, illetve egy jellegzetes típusukról gondolom ezt, másokról nem, a te magyartanárod a te élményed. Egyébként a bejárós, főnökös, hierarchikus ülőmunkát ugyanúgy bírálom, például mert széles és formátlan seggük lesz tőle, és rosszat tesz a lábak keringésének, valamint a mentális színvonalnak is, és amiatt is megy az érzékenykedő hörgés.

      Nem arról van szó, hogy nem értékes emberek. Persze, hogy lenyűgöző, amit csinálnak (nagyon ritka az olyan ember, akiben semmit nem lehet becsülni), mondjuk ez a munkájuk, amiért pénzt kapnak, ezért hadd ne csókdossam a lábuk nyomát, és igen ritka az innovátor és a világjobbító közöttük. Gyakran azt hiszik, amit ők tudnak, az a minden, a többi csak fingfestés. Hát nem. Én egyébként csillagász és matematikus unokája, mérnök és orvos gyereke vagyok.

      Típusokról írok, jelenségekről, nem személyekről. Ha nem vagy olyan, akkor nyilván nem ismerted fel magad a leírásban. Ha olyan vagy, akkor meg igazam volt…

      Az derült ki öt és fél év alatt az ilyen férfikommentelőkről (de voltak bi nők is), hogy elfantáziálnak rólam, mert megtévesztő a nyíltságom, a közel-engedés, az érdekes és személyes témák, meg mégiscsak nő, és az abbéli fiktív frusztrációjukban, hogy én őket lenézem, nem kellenének nekem, visszavágnak. Maradjunk a szövegnél, ne a személyt ostromoljuk. Én is maradok az érveiteknél.

      Az is egy lehetséges megoldás, hogy bebizonyítod: a műszakiak, informatikusok jellemzően a bölcsészekhez és művészetkedvelőkhöz hasonló szinten értik az irodalmat, az iróniát, az árnyalatokat, mert… Menni fog? De ne anekdotikus legyen az alátámasztás. Nos, nekem az agyamra megy a férfi kommentelő fajta, aki egyébként nagyon öntudatos, élőben bénán öltözik, nem vagány, gyakran fontoskodik és racionalizál lágy dolgokat, nem nagyon érti a világomat, és az is felháborít, hogy sok órát netezik, írogat ide munkaidőben.

      Kedvelés

      • Ja azt hittem, szándéktalanul vagy bántó, pusztán mert nem gondoltál bele, gondoltam, ha megemlítem, akkor belegondolsz, aztán vagy kezdesz vele valamit, vagy nem. De a reakcióból úgy tűnik, tök szándékosan vagy bántó, még így is, utólag is, hogy érintett vagyok, úgy, hogy most először beszélünk és nem szóltam be. Sőt, csak úgy igazán. Ezerbocsi.

        Azért leírom a választ, csak az után megyek, bizonyítva a visszataszító aspergeres jellegemet
        … Kár. Harmincas nőként érintve éreztem magam a témák által, mert pl azt gondoltam, a problémák a férjemmel nagyjából egyediek, nem tipikus férfi/női viszonyok, erre nem. Infós/műszakisként meg úgy érzem, mint a roma, amikor a bejegyzés mellékesen büdöscigányozik (árnyaltabban persze, mert a büdöscigányozásra nem ír az ember ilyen kérést, hanem elhúz, senkinek nem hiányzik a habzó száj, mint reakció), aztán még ő bizonyítsa be, hogy a cigányok jellemzően illatosak és nem lopnak.
        …..
        “Míg én magyar–angol szakosként értem a köbgyököt, a százalékot, a geometriát, a függvényeket, az erőkart és a nyomást úgy nagyjából”
        ..úgy szerintem “ők” (én) informatikusként ismerik az anyanyelvüket, úgy nagyjából. Ha már szimmetria. Nem összemérhetőek veled, de te sem velük az ő területükön, köbgyökkel vagy anélkül.

        ..”és minden ilyen “követelőzés” erősíti ezt.”” Még jó, hogy idézőjelben írtad, mert ennél finomabban már nem tudtam volna kérni, de szerintem senki. Most kukk nem értem, hogy egy ilyen kérés mit erősít a véleményeden, senki nem szereti, ha bántóan írnak a fajtájáról, te sem, ezt nem csak az informatikusok csinálják. Persze csak akkor, ha feltételezi a jóindulatot, és a bejegyzéseid alapján feltételeztem.

        “mondjuk ez a munkájuk, amiért pénzt kapnak, ezért hadd ne csókdossam a lábuk nyomát,”

        Ki a f.sz kérte, hogy bármit csókolgass, én csókolgatom a műszakiság lába nyomát, nem jobban, mint te az irodalomét.

        “Típusokról írok, jelenségekről, nem személyekről. Ha nem vagy olyan, akkor nyilván nem ismerted fel magad a leírásban. Ha olyan vagy, akkor meg igazam volt…”
        Az “informatikus” címkében ismertem fel magam. Mint roma a cigányozáskor, muszlim a muszlimozáson.

        “Az is egy lehetséges megoldás, hogy bebizonyítod: a műszakiak, informatikusok jellemzően a bölcsészekhez és művészetkedvelőkhöz hasonló szinten értik az irodalmat, az iróniát, az árnyalatokat, mert… ”

        Ezt miért is kellene.. ? A blogban nem az irodalomértésüket húzod le hanem az emberi minőségüket, nekem ez nem tetszett. De amúgy az emberi minőséget sem tudom tudományos igénnyel bizonyítani.

        …mindegy. :/

        Kedvelés

      • “pusztán mert nem gondoltál bele” – szóval nem, nem erről van szó. Ugyanakkor én meg nem sértődöm meg a bölcsészpoénokon. Szeretek bölcsész lenni, gazdag az életem, nem érzem, hogy kimaradtam valamiből.

        “a bejegyzés mellékesen büdöscigányozik” ez meg HAZUGSÁG, az informatikusokra sem írtam semmi hasonlót. Nem igaz, hogy ennyi nem fér bele. Hogy rám kell mutogatni meg cirkuszolni, passzív-agresszíven sértődni, ahelyett, hogy magadba néznél. Mert ebben a kommentváltásban is volt négy-öt kínos nemértésed, pont olyan, amiről írok.

        “Harmincas nőként érintve éreztem magam a témák által, mert pl azt gondoltam, a problémák a férjemmel nagyjából egyediek, nem tipikus férfi/női viszonyok, erre nem.”

        Akkor tulajdonképpen ezt a megerősítést köszönöd a blognak.

        Nagyon szívesen. Viszlát! 🙂

        Kedvelés

      • “..úgy szerintem “ők” (én) informatikusként ismerik az anyanyelvüket, úgy nagyjából. Ha már szimmetria. Nem összemérhetőek veled, de te sem velük az ő területükön, köbgyökkel vagy anélkül.”

        Simán fejleszthetnéd magad felnőttként irodalomértésből. Csak ahhoz nyitottnak kéne lenned.

        Nagyszerű, hogy tudnak magyarul, de ez 70-es iq-val is szokott menni. Én sem a szorzótáblát írtam. Nem erről van szó, hanem arról, hogy okoskodnak olyan területen, amit nem értenek, nem is olvastak, például Esterházy Péter, vagy Romeo és Júlia. Aztán, ha ez kínosan nyilvánvalóvá válik, akkor neki szar volt a magyartanára, és megy a döfködés, hogy én milyen agresszív vagyok.

        Alapdolgokról írtam, nem teljes jártasságról. Nagyon béna az érved. Más a szakmám ugyanis. Specializálódtam, mint minden jó eszű diplomás. De az említetteknek az alapdolog sem megy. Viszont nekiállnak kioktatni, hamis párhuzamokat, erőltetett példákat felemlegetni, szar mondatokban.

        Csak ezt sérelmezem. És nem kell nekünk beszélgetnünk. Ti akartok, mindig.

        Ja, nem kell sértődötten bejelenteni, hogy elmész, mehetsz minden teátrális gesztus nélkül is.

        Magadért legyél itt, és csak akkor, ha jó neked. Csak az olvassa…

        Kedvelés

      • “hadd ne csókdossam a lábuk nyomát”

        ezt tényleg nem érted, hogy mit jelent? az árnyalatát? a funkcióját?

        ti hova jártatok, de komolyan?

        hogy talál haza az ilyen?, kérdezné K. barátnőm.

        vagy igényes sulikba, meg művelt szülők, sok könyv, csak elhatároztad, hogy mindenbe belekötsz, ami nem 1×1 módon érthető?

        Kedvelés

      • Nem, nem bántó vagyok. Viszont tudatosan írok, és meg vannak alapozva a metaforáim.

        Nyugodtan mondhatod: “én nem ez a fajta informatikus vagyok, akiről a blogger ír, hanem értőbb olvasó, kevésbé szögletes, nem keresek kákán is csomót, erős a személyiségem, nem innen akarok megerősítést, elbírom a fricskát is, és értem a színeket és a hímport is.” De így van-e? Kb. elvitatod, hogy én jellemezzek emberi viselkedéseket, csak mert NEKED kényelmetlen. Vagy rá tudod fogni, hogy az. De ehhez az kell, hogy eleve ellenszenvvel olvass. És még előtte: hogy itt legyél, engem akarj olvasni. Fura, hogy valaki ennyire meg akarja mondani, hogyan kellene írnom, gondolkodnom, és hivatkozik mindenre, elvre, jogra, normára. Sokáig csinálták ezt velem. Csakis a maguk előnyére tették. És én sokáig voltam balek.
        És ezért írom, hogy követelőzés, és erősíti bennem.Mmert ha az olvasó ugrik, sértődik, akkor ott van valami.

        Ez itt nem szanatórium meg gyógyped többé. Írd a saját igazságodat, és viseld el a másét.

        “kukk nem értem, hogy egy ilyen kérés mit erősít a véleményeden” azt erősíti, hogy kurvára nem értitek, amit írok, nem való nektek. Azt hiszitek, rajtam követelhető az igazságosság. Pedig volna mód önreflexióra. Azt hiszed te is, hogy megsértődni valami jog.

        “senki nem szereti, ha bántóan írnak a fajtájáról, te sem” – nem is járok máshová megbaszódni. Amellett nincsen “fajtám” sem, jobban vagyok egyén és teljesítmény, mint bármi más. Elismerem: írja, tolja mindenki, amit fontosnak tart, legfeljebb nem az én olvasmányom lesz. Pl. tele van a net azzal, hogy a negyvenes nők már kiöregedtek a húspiacról, vagy hogy a bölcsészek igénytelenek. Nem gondolom, hogy ellenem írja az illető, és nem is ismerek magamra.

        Bizony, akinek kényszere van vitázni, okosnak lenni, úgy, hogy a szövegfajtát sem érti, és persze az aktuális szöveget sem, annak ez emberi minőségét is érinti. Valami fontosat nem ért. Felőlem lehet jó ember, de nem nagyon kedvelem, hogy a figyelmemet kéri, itt akar szerepelni. Gyakran erről van szó, mint azt a fenti, förtelmesen agresszív (általad talán helyeselt?) kommentekből látod. A blogger ilyenkor csak mosolyog: persze, hogy pattognak, betalált a mondat.

        Én már beletettem a munkát a blogba, több év alatt és a posztba is. Pontosan érzem, mit miért írok, nem szorulok ebben tanácsra, terelgetésre. És ez nem jelenti azt, hogy egyet kell értenünk, sőt… nem akarlak megbántani, de nekem ugyan édesmindegy, hogy pont neked vagy egy-egy olvasónak, főleg annak, aki nem is akarja megérteni a mondandót, mi a véleménye. Mert ez nem szint, egyszerűen. Én vagyok, én lettem a blogger, és az van még itt, aki a szövegeimet olvasni akarja. Nem kell kiegyeznünk, közös megoldásra jutnunk. Nem kedvelem azt sem, ha elmondatják velem, elmagyaráztatják újra a posztot, látványosan nem értik, miközben pontosan meg van írva. Ugyanis ők jönnek a közelembe, nem én keresem a társaságukat. Néha azt gondolom, szándékosan a feszkót akarják. És, bocsánat, de az ilyen emberek 90 százalékban informatikusok vagy hasonlók. Egyszerűen nem tanultatok meg irodalmi módon olvasni.

        A blogger amúgy is nagy kínban érzi magát, amikor először látott nick tanítgatja meg reklamál. Miközben a bloggernek igazul és nívósan, nem vetítve itt van a teljes lénye.

        Nincs igazad a roma és a muszlim párhuzamban, nem stimmel. De úgysem akarod érteni. Választott, jól fizetett, magas presztízsű állapot az informatikusság, bár én nem írtam sehol általában az informatikusokról. Szóval nem valami emberi jogi, elnyomott csoport. És senki nem megy utánad a minősítésekkel, vagy tagad meg tőled olyasmit erre hivatkozva, ami amúgy járna. Magánszemélyeknek nem dolguk azt a fajta teljes elfogadást, egyenlőséget garantálni, ami az intézmények, hivatalos eljárások és törvények feladata. Pláne nem egy vitriolos tollú bloggernek.

        Kedvelés

      • “Az egy társadalmi kérdés, hogy a műszakiak és különösen az informatikusok az intellektusukhoz és teljesítményük társadalmi értékéhez képest túl vannak becsülve és fizetve, emellett igen műveletlenek tudnak lenni, mondjuk a zenén kívül (de ez sem gyakori tudás) kb. bármiben, amit sokan úgy kompenzálnak, hogy ezeket a területeket megmosolyogják és egy legyintéssel elintézik, hogy az nem is fontos, az csak lila belemagyarázás.”
        Fú, azért ez most megint a megvilágosodás kategória, amikor érzem, hogy valami nem stimmel, de nem tudom vagy nem merem megfogalmazni, mert az informatikus meg a műszaki, az olyan megkérdőjelezhetetlenül húha kategória, és persze, hogy ő kaszálja a nagy lóvét. Egyébként tök műveltek szoktak lenni sci-fiben, Asimov a legnagyobb író és hasonlók. Itt jön be az az érdekesség, hogy a sci-fi igen gyakran a technológiai megoldások köré építkezik, meg különleges körülmények és bizarr, abszurd világberendezkedések körül forog egy olyan történet, ahol a társadalmi berendezkedés semmiben nem tér el a jelenlegitől – férfi-nő viszony, hatalmi szervezetek, munkaalapú társadalom, tök ugyanolyan. Nem azt mondom, hogy nincs társadalmi sci-fi, hanem azt, hogy az az unikornis, és a kizárólagos sci-fi fogyasztók általában nem azt fogyasztják, mert az nem “érdekes”.
        Egyébként ha már Asimov, még az is nagyon érdekes, hogy a robotika alaptörvényeit mennyire kétkedés nélkül kész ténynek vették/veszik egy csomóan, én például általános- és középiskolában is informatikából ezt konkrétan tanultam, hogy ez így van, és ezek alapján készítenek robotokat. Úgy, hogy a valóságban tökéletesen megvalósíthatatlan. (Nulladik kérdés: az “ember”-t hogy definiálod a robotnak?) És mégis: mivel TUDOMÁNYOS-fantasztikus a műfaj, meg olyan logikus is az egész, plusz nincs készség a fikció és a valóság elkülönítésére, így már készpénznek is vesszük.
        De elkalandoztam.

        Kedvelés

      • Neeem, a nulladik kérdés az, hogy nem szabad kárt okozni az emberiségnek 🙂 ennek megvalósításában embereknek szabad.

        Édesem mehetett volna gimnáziumba, utána meg egyetemre, és lehetett volna irodalomtanár – tizenéves korára kiolvasta abc-sorrendben a megyei könyvtárat, nem lennék itt, ha nem ilyen lenne – de apukája szerint kell egy jó szakmát tanulni, ezért lett könyvelő, aztán meg informatikus. Szóval azért vannak kivételek, bár az összetalálkozásunkban nagy szerepet játszott, hogy én is hároméves koromtól olvasok scifit. Viszont ő humánul nyomja az informatikát is, és nincs kockás inge, igaz, hogy azért, mert annyira szétmállott az egyetlen ilyen, hogy babzsákot varrtam belőle fotóállvány helyett.
        Asimov a maga helyén kezelendő, nálunk inkább Dick meg az oroszok a nyerők, és Sturgeon, a gyönyörű, költői nyelvezetével, ha nem olvastad volna, ajánlom a “Ha aggódsz, ha szeretsz” című novelláját, valamint a Több mint emberi-t.
        Közvetlen kolléga viszont pont olyan, mint amit leírsz, plusz még néha kicsit büdi is.
        (Ráadásul még nagy lóvét sem kaszál, kilóg a fenekünk a gatyából. Talán ez is a humán vonal miatt van.)

        Kedvelés

      • Erről tudsz egy kicsit mesélni, mit jelent nála az, hogy “humánul nyomja az informatikát”?
        (a munkahelyemen nagyon éreztem a hiányát az emberi oldalnak és a pénzkeresésen túli értelemnek, így eléggé foglalkoztat a téma)

        Kedvelés

      • Ő alapvetően humán értelmiséginek indult, aztán muszájból lett közgazdász, és szeretetből informatikus.
        Empatikus az ügyfeleivel, nem oltja őket, ha mondjuk a 8 általános borsodtehénfalvai 60-as könyvelő néni nem tudja frissíteni a vidóst? Vagy mit? akkor érti, hogy az illető mit szeretne, és milyen módon lehet hozzá eljuttatni az információt. Satöbbi.
        A másik fele, hogy ha holnap elmenne a navhoz rencergazdinak, kb. négyszer annyit keresne, mint így kkv-ként, de hát van kétszáz ügyfél, akiknek hiányozna.
        Plusz még szeret új nyelveket tanulni, legyen ez programnyelv vagy valami humán izé 🙂
        De az alapvetés az empátia.

        Kedvelés

      • Értem. Hát, ez eléggé más, mint amit szoftverfejlesztőként láttam magam körül. Ott a humán jellegű meló két dolgot takart: nyalizni az ügyfeleinknek (más cégek menedzsereinek), és kidumálni a csoportunk hibáit (saját menedzsereinknek). Így végül más irány mellett döntöttem, ősztől tanárképzést kezdek a fizikus végzettségem mellé. Én amúgy reálos gondolkodású embernek tartom magam, mégis úgy éreztem, hogy jelentős darabok hiányoznak a teljességhez. A multis-infós epizódnak nemrégiben vége szakadt, most egy kisebb ipari kutatócégnél dolgozok, így már közel sem olyan nyomasztó az érzés, de azért bőven van hová gazdagítani. Kettős szakmai életről álmodok, kutatás-fejlesztés és tanítás. Aztán majd kiderül, merre vezet az út.

        Kedvelés

      • Hangsúlyos technológia nélkül nem lenne sci, csak fi. De amúgy tényleg remekül lekövethető Asimov jövőbeli galaxisában, hogyan változott a világ második világháborút követő negyven évben. A közelmúltra hajazó hétköznapok mellett én az életszerűtlen karakterek és a suta emberi kapcsolatok miatt ábrándultam ki a sci-fiből.

        Tényleg tanítják robotika alaptörvényeit? Én úgy tudom, máig nincsenek lerendezve az olyan filozófiai viták, hogy pl. mit engedjen meg magának az önvezető autó.

        Kedvelés

      • Azt nem tudom, tanítják-e most is. Nekem tanították, kétszer is, egyszer általános iskola ötödikben, másodszor gimnáziumi első osztályban. Tényként.

        Kedvelés

      • Nem billent el mostanában a blog provokatív jellege egy kicsit egyoldalúan a műszakiak ellen? Jó-jó, van erdélyezés, meg kövérezés, meg néha még a másik blogot alapítók leárulózása is visszajön uborkaszezonban, de lassan minden második posztban van informatikusok ostora szekció, elhatalmasodik ez nagyon… (különben oltásellenes, meg lábszárborotválás-ellenes posztok direkt nincsenek, vagy ezek olyan vésztartalék témák, hogy ha punnyadás van, vissza lehessen hozni a tüzet meg a trollokat, legyen konfliktus meg szappanopera az értő olvasóknak?).
        Az az igazság, hogy kifejezetten jó érzés a műszaki archetipusnak lenni, annyira plasztikusan kirajzolódik kommentről-kommentre, olyan igazi kis okoskodó nyüzüge puásféle arc, szerintem ha valaki ilyen jól és töményen tudná hozni élőben, mint ahogy itt megjelenik, az amolyan negatív stílusikon lenne, mint dzsoki volt a dallaszban…

        Kedvelés

      • Szerintem gázak. Nem érzékenyek, szar a helyesírásuk, lenézik azt, ami engem érdekel. Az életmódjuk meg…
        Erről beszélek:
        “14-15 éves koráig focizott, de leállt az edzésekkel. Jött a főiskola, majd a programozói lét, „mint minden irodai munka, ülsz, kaját rendelsz és nem mozogsz.” Munka, határidők, stressz, „mindig valami fontosabb volt saját magamnál”, a kilók pedig kúsztak. 120 fölött nem nagyon állt mérlegre, fotózni tilos volt, gyűlölte magát.” Ez pont a futólegenda, Dagadt Köcsög múltja. Aki emellett urbánus, kanapén rohadós kütyümán is volt.
        És arról van szó, hogy túl vagytok hájpolva és fizetve, de nagyon, a társadalmi hasznosságotokhoz és kvalitásotokhoz, a munka bonyolultságához képest. Orvosokhoz, nővérekhez, tanárokhoz, tudósokhoz, pincérekhez képest.
        Belátom, hogy ez érzékeny annak, aki műszaki és magára ismer, de azt nem, hogy erre feszkózni kelljen, nagy gúnyosan belém kötni. Ti keltitek a feszkót az utánam koslató kötözködéssel. Én a magam köreit, integritását védem, a blogot, amelyet rengeteg melóval építettem, és az ellen tiltakozom, hogy használjanak. És ha nagyon nyomulsz, akkor tükröt tartok. Ami éles és fáj, erre persze jön a vád, hogy én feszkózom…
        Megtisztelsz, hogy még mindig itt nézegetsz, miután többször megkértelek, hogy szállj le rólam, te pedig 2014 óta read onlyban vagy, ahogy írtad. Ez is érzelmi intelligenciára utal, mely oly jellemző az irodában rohadó, délelőtt netegzető, ám remekül kereső és öntudatos, műszaki szakmájú férfiolvasóra, aki unalmában lesz vitakényszeres és érzelmi teljesség hiányában száll rá egy nőre, hogy következmények nélkül baszogassa. És te ezt évekig a Bezzeganyán toltad, anyukák között, azért ez önálló kórkép.

        Nem uborkaszezonban van, és alapvetően kapcsolódik a blog lényegéhez a sztori. És nem leárulózom, hanem tényleg ocsmányul használtak, leutánoztak, hátba támadtak és tényleg bődítő tehetségtelenség és áltisk uszulás megy ott, olyasvalaki vezényletével, aki minden bűnét, mulasztását kimagyarázza, és akinek nemigen jött be az élet.

        Kedvelés

      • Nem, pont ezt és ennyit gondolok “a” “műszakiakról”. Valójában: unatkozó, igénytelen, okoskodó, sivár életű, életközépi válságban vergődő férfitípusról. Vajon ez miért zavar téged?

        2014 augusztusában azt írtad, nem kommentelsz ide, read only maradsz (ezt sem értem: miért jó az neked? és ha már, miért írod meg nekem? én szégyellném.)

        Függő vagy. Nemcsak net- és kommentfüggő, hanem csakazolvassafüggő.
        DE AKKOR MÁR MIÉRT ÉPÍTŐEN?

        Vlaci is, és még sokan mások. Mind férfi, mind kioktatna, aztán meg frusztrált.

        Kedvelés

      • Köszönöm, majd átgondolom. Mindenesetre véleményem szerint a sunyiság az, mikor kifejezetten bántó és lealázó módon minősítessz másokat, majd ha jön valaki érintett és tiltakozik, akkor á, ez nem neki szólt személyesen, csak az értő sleppnek, ők értik a metaforákat, nem is érted mit akar az illető tőled, de azért az 5 leírt mondata alapján személyeskedsz és hiteltelenítessz. Attól hogy metaforákat rittyentessz köré a bántó minősítés még ugyanúgy bántó marad, a kirekesztő fasisztoid stílus az fasisztoid bármibe is csomagolod bele.

        … pár kommentem alapján, meglovagolva a közhangulatot, megállapította rólam hogy… ezzel a huszárvágással egyszerűen kirekesztett azok köréből, akikkel értelmesen lehet vitázni…
        okosnak lenni jó, mindenki élvezi, amikor Átlát A Másikon, de ennek az igénynek a kielégítésével nem kéne ledarálni másokat.

        Kedvelés

      • Ha nincs válaszod, mindig az a válasz, hogy _én_ vagyok agresszív.

        Szerintem nem sunyiság egy blogon azt írni, amit gondolok. Csak neked bassza a csőrödet, sérti a hiúságodat. Semmiről sem írhatnék, ha folyton azt nézném, mire legyek tekintettel. Ehelyett hetente négy-öt téma is van. Aki nem bírja, ne olvassa. Nem az a legény, aki adja…

        A bírálatba beleszövik a blogról eltanult kifejezéseket, fordulatokat, érveket, vagy azokkal vágnak vissza, amit én írtam. Ezen szoktam röhögni. Azért is, mert ez annyira ovis, nem ő találta ki, lusta megfogalmazni a véleményét, és azért is, mert tök más az a helyzet, amire én írtam.
        És azért is, mert én a saját dolgaimmal foglalkozom. És ők is az enyéimmel.

        Ne feszkózz, akkor nem lesz feszkó. Nem én járok utánad, nézegetlek, véleményezlek. Ez az én blogom, az én személyem, az én teljesítményem, és én ezt védem. Kizárólag azoknak írok így vissza, akiket többször kértem már, hogy szálljanak le rólam, irritálóak, de semmibe vették ezt is, a blogszabályzatot is.

        Nekem csak az a kérdés, hogy miért járkálnak utánam, ha én bántó vagyok.

        Célpontnak, indulatáttételre kellek. Sokaknak. Semmilyen viszonyban nem vagyok velük, semmit nem várhatnak el, nem számoltathatnak el, nem ígértem semmit, nem jár semmi csak azért, mert őket “érdekli a blog”.

        Hogy nagy gratulálva érdeklődik a sportos képzések iránt, elítéli privátban, hogy zaklatnak, majd pár hónap múlva beáll a kollektív hörgésbe, azon dohog, hogy miket írok a kövérekről, szakemberhez kéne mennem, velem van a baj.

        Meg ilyenek. Olyan… gyengék, gyávák, nem azonosak semmivel, önmagukkal sem. És használnának.

        Neked meg külön nincs semmilyen alapod itt moralizálni, hiszen álnéven, kizárólag feszkózni, gúnyolódni jársz ide évek óta, se írni, se érvelni nem nagyon láttunk még, és többször kértelek: hagyjál, jobb nélküled mindenkinek.

        Szutyok helyesírásod van, ellenséges, sértett attitűdöd, hatalmas arccal.

        Kedvelés

      • Le lehet rólam szállni, ha nem tetszik, ha ennyi ellenérzésed van. Miért jössz ide még mindig?
        Miért lennék sunyi attól, hogy blogot írok saját néven, bármiről, ami eszembe jut? Nem kell idejönni, és akkor nem zavaró.
        Tehetségtelen érvelő vagy, szövetszöcske, humortalan, kellemetlen, sértődött ember a kommentjeid alapján. És sunyi is.
        Ne kezdd rá a felemás bókolást, hogy van, amivel egyetértesz, meg látsz értéket is a blogban, továbbá olyan jó lenne, ha megérteném és olyanokat írnék, ami neked nem zavaró. Mert tök világos, hogy unatkozol és frusztrált vagy, a valóság zavar. Nem jött össze az önmegvalósítás, ezért engem piszkálsz. Nem érted, mit jelent az önfelvállalás, a szót se, a fogalmat se.
        Senkivel nem beszélek így, aki nem görénykedik. Kértelek sokszor: ne. Ne minősíts, ne használj, ne kukkolj, ne írogass. Keress olyan helyet, ahol jól tudsz lenni. Szokj le arról, hogy neked az erősséged “a vélemény”, “a különállás” meg “a kritikus látásmód”, mert ez röhejes.

        Kedvelés

  20. Vajon még nehezebben viselnék, még jobban fortyognának, ha válasz nélkül hagynám ezeket a provokációkat? Nem az a célom, hogy fortyogjanak.

    Nekem kisebb meló volna, de gondolom, akkor is én lennék a szemét, aki az építő észrevételekre nem reagál.

    Én megőrülök attól, hogy olyan értetlenek. Annyit dolgozom az erős, kifejező szövegeken. Mit akar itt, akinek ez (elsősorban) bántó?

    Kb. betiltanák a metaforákat, mert nem is igaz, hogy sötétben a tehén FEKETE.

    Kedvelés

    • “Kb. betiltanák a metaforákat, mert nem is igaz, hogy sötétben a tehén FEKETE.” – Jaj. Erről az jut eszembe, hogy pár napja néztem egy művészettel kapcsolatos Youtube videót, és rengeteg art schoolba járó fiatal (gondolom, hogy főleg fiatalok) kommentelt, hogy a nem (hiper)realisztikus art az miért művészet stb. És akkor valaki benyögte: “Why can’t art be like maths?”
      Édes istenem,……

      Kedvelés

  21. Visszajelzés: kétféle szex | csak az olvassa — én szóltam

  22. “Nem olvastam végig ezt a blogbejegyzést, kb a felénél feladtam. A másik felébe csak beleolvastam. Sejtettem hogy egy nő nem fog tudni reálisan shit tesztről blogbejegyzést írni. :DDD Ő pl azt sem tudja mi a shit teszt. Odáig jutott el, hogy ha szórakozóhelyen odalépsz egy vadidegen csajhoz, aki nem akar veled beszélgetni és ezt közli veled, az egy shit teszt. :DDD Hozzáteszem, Valent Gábor komplett munkásságát sem ismerem, meg PUA-ban sem vagyok nagyon otthon mert annyira nem érdekel, ezért nem tudom hogy ők ezt a szituációt már shit tesztként definiálják-e, de a blogbejegyzésnek kapásból helyre kéne igazítania, ugyanis ez qrvára nem shit teszt. Odalépsz egy vadidegen lányhoz, aki azt válaszolja neked hogy nem szeretne ismerkedni, vagy barátja van, az nem shit teszt. Nem kell firtatni a dolgot. Esetek 99%-ában ez nyilván nem működik ebben a formában.”

    De, igen, a fenti, magyar nyelvű linkek alapján pontosan ezt jelenti a shit test.
    Ha egy nő shit tesztel, miközben van benne hajlandóság, az buta, manipulatív és még a maga ellensége is. Egy tartással bíró, nem koldus férfi soha nem beszél olyannal többet, rá se néz, aki kedvetlenül, provokatívan-negatívan, suttyó módon beszélt vele.
    A koldusokat egységesen megvetjük.
    Olyan egyéártelmű, amikor két ember egymásra van kattanva, hacsak nem zárt vagy képmutató a környezet, azonnal lehet tudni. És akkor nem kell semmilyen praktika.

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) csak az olvassa bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .