Mármint a honlap. Az fasza olvasmány. Ott lakik a néplélek. Hogy mik vannak emberek fejében! És valóságként kezelik.
Gyönyörűen kirajzolódik, mennyire fontosnak gondolja ki-ki a saját véleményét. Kvázi a mindenség tengelyének. Senki se szabadkozik, hogy ő nem tudja, hogy van ez, nem látott eleget a világból, nincs tapasztalata, tanulatlan, lehet, hogy más másképp van vele, hanem kardoskodnak. Azt, ahogy a kommentelő valamit történetesen csinál (mert úgy alakult, vagy az az ízlése, vagy valamiért nem megy jobban), irányelvnek gondolja. (Ezt jelenti az, hogy az ízlésed nem norma.)
A moralizálás a legviccesebb. Amikor olyan gonoszul fogalmazzák meg, mi helyes, mi elfogadhatatlan, mi hogy legyen – mások életében.
Az oda írók tanácstalan, nem túl széles látókörű fiatalok, de olyan nagyon ne örüljünk magunknak, mert nyomokban a mi gondolkodásunk is tartalmazza ezeket a hiedelmeket, téves összefüggéseket és paneleket.
A párkapcsolat rovatból gyűjtöttem.
1. elképzelés: nincs partnerem, és azokra haragszom, akiknek összejön
Alapélmény: huszonéves srác, látja (és figyeli), hogy mindenki jár valakivel, ő is próbálkozik, kudarcokat szerez, lassan identitásává válik, hogy ő az, akinek nem jön össze. Erre bírálni kezdi őket, kialakul benne, hogy amazok gyanúsak, felszínesek, összeesküdtek ellene, hatalmat képzel nekik. Hosszú listája van, milyenek azok, akiknek sikerül: durvák a lányokkal, nagyarcúak, hangosak, üresfejű izomkolosszusok, a lányok meg felszínesek, a pénzre hajtanak.
A valóságban mindenféle fiataloknak van partnerük, a siker (?) nem köthető egy-egy jellemvonáshoz. És többféle az is, akinek nincs, az okot elég nehéz körvonalazni. Tán csak nem járt arra. Lehet, hogy jobban jár az ismerkedéskor az, aki nem szorong, nem vesz mindent a szívére (a kudarcokat sem), jobban belemegy a helyzetekbe, gyakorlatot szerez, és kéthetente képes a Nagy Szerelemre. Lehet, hogy a dolog önmagát generálja: akiről tudható, hogy “csajozik”, annak emiatt is könnyebb, mert mindenki úgy tekint rá, mint sikeres srácra, és ő is önmagára. És lehet, hogy az a titka, hogy görény. Hantázik. Átver másokat. Ha ezt sikerreceptnek gondolod, ha ezen az áron is kell a trófea, az elég gáz.
Ne legyél görény, de légy tisztában vele, hogy sokan görények.
Lehet, hogy a gátlásosság mögött általában nagyobb emberi értékek vannak, és az intellektuálisabbak máshova teszik azt a sok energiát. De ezért nem jár jutalom.
Tanárként úgy láttam, hogy a pártalálási siker és általában a népszerűség szempontjából jobban számít a kortárs szociometriában elfoglalt hely, mint a kinézet és a jellemvonások. Akire ráégett egy nem túl szerencsés szerep, és szenved tőle, jól teszi, ha iskolát vált, mert más, neki valóbb közegben másképp tud működni.
A kérdésfeltevő szemében kiáltó a kontraszt: a többiek sorra halmozzák a lélektelen szexkapcsolatokat (vagy neki így tűnik), miközben vele szóba sem áll senki, pedig ő milyen rendes, és neki csak egy, ó, csak egy megbízható barátnő kéne, akit tejben-vajban fürösztene (de az aztán el ne hagyja ám, mert akkor világ kurvája).
Mindenki csalódik, aki be akarja biztosítani magát. És nagy hiba össze nem illéseket, nem elég erős vonzalmakat önérzeti sérelemként számon tartani.
Az is lehet, hogy másoknak simán szerencséjük volt. És az is, hogy a látszat csal: akinek összejön, az se valami boldog vele, csupa visszaélés, közepesség a párkapcsolata, unja.
De az biztos, hogy nem az ő hibájuk az, hogy neked nincs barátnőd vagy sikerélményed.
Esküszöm,hogy ezen már annyit gondolkodtam,de sosem értettem meg..Én szerintem egy kedves srác vagyok,aki semmi pénzért nem ütne meg egy nőt,szerintem külsőleg sem vagyok az a ronda és mégsem jó ez egy lánynak sem.Miért van ez? Mellesleg nem tartom magam unalmas embernek! (18 vagyok)
Vicces, amikor magát jellemzi, hogy ő mennyire vonzó és tartalmas. Pedig ebben, sajnos, mások véleménye számít, ha kapcsolatot akar. Ha ügyetlennek érzi magát, amikor egy célszeméllyel beszél, akkor valószínűleg mások is annak tartják.
Nem tudom, mi a megoldás (igazából feszengek, hogy már megint a rendes srácokról és az ő elvárásaikról írok, elég sokat taglaltam már). De a fórumokon tenyésző és onnan eltanult nagy szólamok csak a keserűséget hizlalják.
2. elképzelés: vagy a felszín, vagy a mély
Miért hiszik ennyien, hogy ha 1. csúnya vagy jelentéktelen vagyok, 2. nem akad senkim, akkor ennek az az oka (vagy ebből az következik), hogy lelkileg tartalmas vagyok?
Én is ismerek ilyen srácot, nagyon rendes, jó lelkű, de nem bír egy barátnőt összekaparni. Nála az a gond, hogy éppen a jó szíve miatt a csajok inkább barátnak, lelki társnak tekintik mint férfinak.
Vajon nem azért nem tekintik “férfinak”, mert nem vonzó? Nem azért jószívű, mert ő ettől remél sikert?
Sokan megengedhetik maguknak a lélektelenséget, a “rossz szívet”, mert elég vonzók, és bízhatnak abban, hogy aki nekik tetszik, az majd kellően elfogult lesz. Nekem annyiszor írták a kommentelők már, hogy “hol az igazság?”, hogy elárulom: igen, ez igazságtalan. Ez nem az Egyenlő Bánásmód Hatóság. Attól, aki nem tetszik (és nem is ért a szóból, és viszonzást vár), terhes a virágcsokor. A másiktól meg okés, ha úgy köszön, hogy belemarkol a seggembe. Miért? Mert ő ő. Mert tudja, hogy a dolog kölcsönös, és jól tudja. Kifejezetten ügyetlenül kommunikál. Bumfordi. Nem elmélyült. De valamit nagyon tud, talán feromont. És marad terem, időm lépni. Nem kell félnem, hogy már megint szonettet ír parfümös papírra, amihez majd jó képet kell vágnom.
Seggbe markolni amúgy parasztság, don’t try it at home. A virágcsokor meg szép és illatos, udvarias és gyengéd gesztus. De ezzel eltereljük a szót a lényegről: az a gond, hogy annyira akarsz valamit attól, aki tőled nem. Téged nem is érdekel a másik, az ő tetszése, valósága. Téged a saját regényed, jófejséged érdekel.
Ez nem vagy-vagy. Nem úgy van, hogy akiben belül van érték, abban kívül nincs. Van, akiben sok téren van érték. Az se biztos, hogy észreveszik az értékeidet. Jól kell tálalni. És vajon az az érték (tegyük fel, hogy létezik, nem csak önjellemzés) kapós-e, kell-e ennyire mélynek, értékesnek lenni mondjuk a bohó bulizás korszakában? Az önmagát nagyon értékesnek tartó, ám szociálisan ügyetlen embert leckemásolásra használják.
Aki sorozatos kudarcokat szerez, nagyon rágörcsöl a témára, mert mondjuk félénk, vagy előnytelen a külseje, vagy rosszul kommunikál, az el is romlik ebben, és akkor sorolhatja a nagy belső értékeit. Gyanakvó lesz, neheztelős, ellenséges, irigy – taszító. Aki feltesz már egy ilyen kérdést, hogy nem igazság, bezzeg másnak miért sikerül, azzal gond van. Infantilis elképzelés azt gondolni, hogy létezik valami forrás, amelyik érdemalapon oszt partnert, hogy panaszt lehet tenni, és az is, hogy az érdemek igyekezettel szerezhetők meg.
Igényes ember egyébként kevés van, talán jobban járnak a lelki szegények az ismerkedéskor. Sokan használják a párkapcsolatot pótléknak és szanatóriumnak, arra, amire nem való. A regényes Nagy Találkozás meg elég ritka. Sok talmi szempont keveredik bele a választásba. Rengeteg értékes ember van egyedül, pont azért, mert az igazán jót várja, nem alkuszik meg, nem veri át önmagát sem.
3. elképzelés: bosszúfantázia
Miért önérzeti kérdés, ha nem kellesz? Aki valaha tetszett, az miért lesz gyűlöletcélpont?
Hát nem ez volt a cél? Örülhetne. Vagy ez valami próbatétel? Egyszer egy királyfi…? Felszínesség…? Ne nagyon csodálkozzatok, hogy az ilyenekben, hogy vonzalom, szex, fontos szerepe van a másik külsejének és önbizalmának.
A kommentelők elégtételt akarnak. Ezt most nem részletezem, de rettenetes.
4. elképzelés: az emberek (“a” férfiak, “a” nők) eredendő működése: egyféle, megváltoztathatatlan
Én így működöm, nekem ez kényelmes, tehát nem kell vele semmit csinálnom. Mentség mindenre: ez ösztön, ilyenek vagyunk.
Sajnos vagy nem sajnos, kiábrándító vagy sem, egy férfinál kétféle nő létezik:
1. Aki tetszik ezért lefeküdnék vele!
2. Aki nem tetszik és (józanul tudatosan) sosem feküdnék le vele!Az, hogy egy lánnyal kapcsolat is lesz az más tészta, ahhoz nyilván kell hogy a lányt “elviselje”, kedvelje => … => jó legyen vele lenni => … => együtt tudjon élni vele … => szeresse! Persze ez a sorozat ennél szebben néz ki és összetettebb is.
Ha egy lány szexi és csúnyán szólva “dugahtó” akkor meg is lesz “dugva” ha a lány is akarja. Hogy aztán ebből lesz e kapcsolat az a lány személyiségétől függ. Ha nem alkalmas a srác szerint kapcsolatra, akkor nem lesz kapcsolat, de attól még “dugni” fogja ha nem lesz neki más és ha a lány engedi.
Ha egy lány csúnya a fiú számára, vagy nem elég vonzó a “dugáshoz”, akkor max barát lehet semmi több.
Valóság: azért működsz így, mert nem kapsz érte szankciókat. Aki megteheti, megteszi, de ha szégyennek számítana, amit csinálsz, vagy hátrány érne miatta, sürgősen változtatnál a stratégiádon.
Soha nem kalkulálják bele, hogy a nő szexuális vonzalomból akar “dugni”. Nem, ő engedi, ha szeret, vagy ha kiérdemled. A fiúk vállalják a lányokat. A szexkapcsolat nem kapcsolat. A fiúk, ha lehet, dugnak.
Ne érts félre, ha párom van, hűséges vagyok, nem dugok meg egy lányt ha megismerek csak mert nem barát kategória, de ha nincs barátnőm és “megdughatom” akkor megdugom amint engedi, mert férfi vagyok és ez az alapműködésem, ez az élet célom, szexelni akarunk ez van belénk kódolva.
5. elképzelés: a riherongy
Prosti a barátnőm, szakítsak-e (nem spoilerezek, olvassátok végig, meglepő a vége)
Senki nem hibáztatta a klienst, “Budapestet”, aki megvásárolja másvalaki testét, autonómiáját, kiszolgáltatottságát.
6. elképzelés: Fiatal srác vagyok, prostituáltként szeretnék pénzt keresni (özvegyeket javasoltak neki, és ismerősnek jelölt)
Ez kész, szintaktikailag is, kedvem volna ágrajzot készíteni a mondatból:
Vannak olyan hölgyek vagy helyek Budapesten ahol a nők fizetnek a szexért?
Egy kis többlet jövedelemhez szeretnék jutni… Olyat keresnék ami nem publikus pl (internetes oldal escort fiuk stb) Van ilyen hely esetleg?
Kérdezgetik a válaszadók, megtudjuk, hogy tök átlagos, inkább vékony. Kéne edzeni, de az idő és pénz.
Emberünk nem találta meg a piaci rést, sem semmilyet.
Zavarban vagyok, mert a kérdésfeltevés a jelöléssel együtt pont annak a molesztálásnak és agressziónak az egyik típusa, amelyre itt a blogon szoktam rámutatni. Nem nagy ügy, az én sérelmem enyhe bőrborzongós viszoly, ugyanakkor ez az egész olyan kulturális-érzelmi-életstratégiai hátránya neki, amin nem illik gúnyolódni. Olyasmi, mintha fingott volna, de ettől még, bárhogy nevezzük, nem túl illatos.
+ 1, lapzárta után, kommentben
https://whoism3.wordpress.com/2012/11/17/confessions-of-a-reformed-incel/
Ez bravúr ám.
Érdemes elolvasni: igen, ez létezik, és az amerikaias verzió így fogalmaz.
Összefoglalom: őt a feminista szocializáció, miszerint tisztelni kell a nőket, emberként tekinteni rájuk, figyelembe venni az igényeiket, tévútra vitte és tönkretette, ezért teljes cölibátusban végigszerencsétlenkedett 12 évet, 17 és 29 éves kora között. Friend zone-ban tartották, szíve királynője “legyünk barátok”-kal intézte el, és kúratta magát emberünk egyik barátjával, aki csak kihasználta. Válság, öngyilkosági tervek, maga a pokol. És most elmondja nekünk. Elmagyarázza “a” nőknek, mitől lett ilyen (érdekes, hogy nekünk magyarázza, mintha döbbenten állnánk, hogy de hát miért, szóval hogy ekkora veszteségünknek gondolja, hogy “kiszállt”).
Neki, írja, nem “feminizmus” kellett volna, hanem olyan tanácsok, hogy vágass rendes hajat, ápold a bőröd, gyúrd ki magad, mélyedj el valamiben, amiben jó vagy, és legyél magabiztos, öntudatos. Ezt egyszer írta szemrehányóan egy hasonló olvasmányok emlőjén hízott kommentelő: miért nem mondok megoldást? Miért nem segítek ilyenekkel? Visszaírtam, hogy nem vagyok az anyukád, van viszont tükröd. Amúgy sem az itt a téma, hogy neked hogyan legyen nőd.
Én nem értem ezt, komolyan. Senki se mondta, hogy a “tiszteld a nőket” meg a “legyél érzékeny” azt jelenti, hogy legyen (vagy: lehet) béna a hajad, függhetsz mások viselkedésétől, lehetsz taszítóan szubmisszív, és kínlódj napi 28 órában mély érzések közepette azon, hogy mikor, hogyan lehetne valakid, aki szeret/megérint/méltányol/szexel veled. Azt meg biztosan nem jelenti, hogy kutyatekinettel rinyálj nekik, zsarold őket érzelmileg és nyomozz utánuk, miután neked nemet mondtak. Ez játszma, ez gyenge jellem, ez taszító, és ezt nem a feminizmus tette veled.
A rendes fiú a TE képed magadról. A szubmisszív viselkedés nem vonzó. Más inkább nyominak és kuncsorgónak lát, csak nem mondja, mert nem akar megbántani. De hogy nem találsz senkit, azt vehetnéd jelnek, hogy talán nem velük van a baj.
A kuncsorgás ellentéte nem a kihasználós cinizmus és a nőgyűlölet, hanem a méltóság. (Vagy talán nem is a másik végpont, hanem merőleges tengely arra a teljesen használhatatlan, téves, kínlódós egyenesre…?)
A feminizmusnak ezek az “áldozatai”, akiknek az az énképük, hogy ők annyira rendesek, mély érzésűek, akik erről sokat beszélnek, és jutalmat remélnek a nyomiságból következő szenvedéseikért, általában nem értenek a másik jelzéseiből. Csodát remélnek alanyi jogon, álmaik felillúziózott nőjét, miközben a szociális viselkedés szabályait nem sajátították el, és többé-kevésbé nyíltan zsarolják a környezetüket búbánattal, akár öngyilkossággal.
Fiúk, szeretet, érintés, méltánylás, szex nem jár. Senkinek. Ez rögeszme. Bennem van bugi, de ennyire nem nagy fless a szerelem, nemhogy a szex. Be kéne csukni a mesekönyvet. Azt a nőt senki nem ígérte neked, te csak a pornó miatt gondolod ezt. A viszonzott szerelem, de az észbontó szex is az élet hatalmas ajándéka, és ajándékot nem reklamálunk.
Nyomasztóak ezek a szegény visszautasítottak. Elképesztően makacsak a nagy, mély érzéseikkel, és azt hiszik, mindenki másnak könnyű, ők buliból bulira, ágyról ágyra és többszörös orgazmusokból orgiákra járnak. És persze a nőknek milyen könnyű, azonnal észreveszik őket, ha azt akarják (valójában: könnyen felszedik őket, és akkor részük lehet egy lélektelen aktusban, tárgyiasító, igénytelen szexben, amely kriminalisztikai értelemben elég veszélyes, elrongyolja a lelket, és amely után mocskosnak érzik magukat, és akként is kezelik őket).
A mély, kölcsönös, emberi, gyógyító szenvedély nagyon ritka, még a vonzók is ritkán tapasztalják meg.
Azt a sok szép és jó cselekedetet ezek a férfiak mind viszonzás reményében, konkrét céljuk eléréséért vetik be, nem szívjóságból, meggyőződésből (a jóság imperatívusza miatt) és mély érzésből. Nekik a rendességük van, abból gazdálkodnak, mert például nem néznek ki jól, de ugyanazt szeretnék, amit a jól kinézők kapnak. Ez az egész egy téves stratégia. Ha nem kapják meg pont azt és úgy, amit akarnak, levonják a tanulságot: MNK, vagyis: minden nő kurva. Gyakran válnak zaklatóvá, érzelmi vérszívóvá és bűnözővé, és ennek ugyanaz az oka, mint az eredeti kudarcaiknak: hogy mindig más a hibás, nem képesek elfogadni a valóságot, valamint nem vállalják a felelősséget a viselkedésükért. Nem tehetnek róla. Ezek a legmélyebb érzéseik. Ez evolúció. A férfiaknak naponta kell ejakulálniuk, különben megőrülnek.
A nagyon érzékeny, nőket tisztelő posztíró tizenkét éven át lógott a “quality euro porn”-on, ami elég érdekes ellentmondás. A pornóbeli normákat és hidelmeket tette magáévá.
És a filmszerű befejezés: egy keserű, elvált, cinikus és izmos férfi, rövid hajjal. A tökéletes, feszes testű sztriptízlány, aki vele és csak vele elmegy ingyen, de még el is élvez, mert a jó helyen fogdosta meg (PUA-tanítás!). Így kell ezt.
Ez a nagy diadal.
Simán uglynak nevez és fitymálólag ír egy másik nőről, a sztriptízes lány barátnőjéről, aki talán pont azt éli át, mint ő nemrég. Bosszú?
Nem is tagadja: nőgyűlölő, átgázol rajtuk, használja őket a saját céljára.
Úgy illik, hogy erre én is ajánljak olvasmányt.
https://markmanson.net/fuck-yes
Rezümé: ha te nem kívánod egyértelműen az illetőt, az nem lesz jó, és főleg: ha téged nem kívánnak lelkesen, egyértelműen (‘fuck yes’), akkor semmi dolgod azzal a partnerrel. Nincs de miért? meg ő kivel? (ne is nyomozz), meg miért a rossz fiúk a nyerők? Ha tetszel valakinek, azt tudni fogod, ha nem, akkor fogad el. Csak elásod magad, ha erőlteted és belemész ebbe a szegény rendes-önérzetes-mélyérzésű fiú/lány szerepbe, akiket mindenki sajnál. Olyan meg nincs, hogy ha senki nem akar téged, akkor dühös vagy mindenkire. Csak valakikre lehet haragudni, de rájuk sem érdemes. Ne csinálj magadból hülyét.
csak az olvassa. én szóltam 
Hogy én milyen sokáig voltam ez a fajta – lány.
Hogy nekem a lelki mélységeim, meg a szívességeim miért nem elegek…
Meg sem tudom őket mutatni, hiszen eleve nem szólítják meg a nem elég szépet. (Ezt máig a tradicionális felállás és a társastánc nagy méltánytalanságának tartom – csak én már nem várom, hogy felkérjenek.)
És igen, nekem is új környezetben jöttek a hódítások – elég volt csak külföldre menni -, és otthon maradtam ugyanaz a pondró sokáig.
És hogy tudok már kínosan mosolyogni azon a szegény valamikori lányon – még ha őrzök is kicsit az méltatlankodásaiból -, és hogy tudok már legyinteni erre a hamis, felszínes (férfi)lelkizésre…
KedvelésKedvelés
De jó, belőlem is először mélységes önreflexiót váltottak ki az idézett olvasmányok. Én is voltam szomorú szemű, makacs lány, aki de hát nem érti, miért nem jó ez, még jobban igyekszik, és úgy, de úgy sajnálja magát, és az egészet olyan heroikusnak és méltánylandónak érzi. Ezt füzetes regények és kommerszfilmek ültették el bennünk.
Mindegy, hogy a célszemély arcába mondtam-e, vagy a naplómba írtam a nagy érzeményt, elképesztően sok időmet, energiámat, lényegemet elvette, hogy nem és nem értettem, hogy NEM, és nem tudtam továbblépni, vagy magamban lenni egésznek.
Mindig csonka voltam.
Én soha nem hódítottam meg és soha nem is szedtem föl senkit. nekem ez nem megy. Én nem éltem meg azt a hatalmat, amiről a legalul linkelt blogposzt ír. Olyan volt, hogy naiv, gyerekes, életörömteli felszabadultsággal viselkedtem, mint általában, és azt a másik (mindig idősebb) felkínálkozásnak vagy tetszeni akarásnak értelmezte, és megtette a már randira vonatkozó lépést.
Szóval ilyen nagyon tragikus voltam, aki, ha némaság van, kétszer annyira mondja, hátha akkor.
Néha még vagyok is. És akkor játéknak fogom fel az egészet: mi lenne, ha most megváltoztatnám a szokásos, ismerős viselkedésemet? Ha most képes lennék hátralépni, elfogadni neheztelés nélkül, hogy ez ennyi volt, vagy: nem tudni, ennyi volt-e, elfogadni, hogy a másik viselkedését nem tudom befolyásolni, csak a sajátomért felelek? Befogni a pofámat, nem követelni igazságot?
Kicsit kevésbé habos így az élet, de nem ragadok több hónapos kínokba, célszemély nélkül is megvan az ujjatlan trikós felvonulás mézes, zsongató mámora, önmagamért. Nem csak Ő a fontos, mindenféle fontosságok vannak, néha csak egyedül akarok lenni, vagy futni inkább, mint vele.
Egy kicsit szomorú mégis. Meg nemet mondani folyton: nem, nem, ő sem, ha utazni vinne, ha szolgálatokat tesz, akkor sem, mert nem.
Na de csak azzal összejönni, aki nagyon kell, igazán, minden érdek nélkül, az nagy luxus. Ez az ára.
Ritkás csúcsélmények vannak, hasad az égbolt olyankor. És nem kopok el.
Itt szeretném megjegyezni (újra), hogy nem az életkor, az anyaság vagy az érettség teszi, házasságban mindenki sokkal rosszabb fej, unalmasabb, elváróbb, szarrágóbb, hisztisebb, gyanakvóbb, mint nélküle. Én is. Pedig nekem nagyon komoly döntés volt ez Jánossal, a legjobbat hozta ki belőlem, sok mindenben szerencsénk volt, és ő maga abszolútum volt emberileg, érzelmileg.
KedvelésKedvelés
Kata voltál először, Kató később. És 2013. február 7. óta kommentelsz.
Felismer a rendszer, maradhatsz Kató.
KedvelésKedvelés
Én is. De figyelj, én ezen kívül még mennyi PÉNZT költöttem másokra, nem csak sima szívességeket tettem, hanem rendesen fizettem, mint a katonatiszt, dolgokat vettem meg én egyedül, kaját-italt összejövetelre (relatíve) nagy értékben, de még olyan is volt, hogy szállást fizettem valakinek, vagy fesztiválbelépőt. És nem tudtam vele megvenni semmit, de semmit, csak még szánalmasabb lettem tőle. Egyszer egy csodált osztálytársam (általános iskola, alsó tagozatban vagyunk) azt mondta, holnap majd hoz nekem valamit. Én aludni se tudtam az izgalomtől, hogy mi lesz az. Persze tökre elfelejtette (lehet, hogy nem is akart hozni semmit). Erre én a következő nap egy dobozka számomra tök értékes apróságot vittem neki, amit csak össze bírtam szedni otthon, kis műanyag figura, radír, ilyenek. Átvette, mosolygott, örült neki, talán eszébe jutott az ígérete, nem is tudom. De nem hozott semmit megint. Erre én, tudjátok, mit csináltam? MÉG EGY dobozka apróságot összeszedtem, valahogy, és megint bevittem neki. Akkor már úgy se tett, mint aki örül, simán csak nem értette. Feladtam. Persze sose tudtam meg, mit akart volna nekem hozni, ha akart egyáltalán.
KedvelésKedvelik 1 személy
És, teszem hozzá, mindezt csórón, tehát, hoy magamtól vontam meg inkább, de neki legyen. Ő (akárki is az az ő éppen, nem csak fiú, hanem egy lány is, akit barátnőnek áhítottam volna, de persze észre sem vett) meg elfogadta, szépen megköszönte, de legtöbbször úgy csináltam ám én ezeket, hogy nem derült ki, hogy én voltam, mert milyen szép gesztus… és majd úgyis hátha megtudja… áhhh.
KedvelésKedvelik 1 személy
Hú, de jól összeszedted! 🙂 Már jó ideje idegesítenek engem is a “MNK”, stb. hozzászólók különböző oldalakon. Kezdetben még próbálkoztam szélmalom-harcolni ellenük, de úgy tűnik “divat lett” az általánosítás, meg a “megérdemlem, jár nekem” hozzáállás. Néha már úgy érzem, hogy ez a “kérd, és megadatik”, stb. könyvek, tanok, valóságshow-k mellékhatása. (Apropó: nem tudom ki emlékszik rá, de volt valami műsor, amiben Alekosz panaszkodott, hogy “A Berki” mennyi pénzért szerepel tv adásokban, ő meg nem, pedig ő is megérdemelné, ez neki is járna. Most szerepel az új Édes életben. Lám, van akinek bejön ez a hozzáállás, panaszkodás; lehet ez inspirálja a többi ilyet. 🙂
KedvelésKedvelés
Óh, hogy nekem mennyi ilyen “kutyaszemű” udvarlóm volt! Mennyire fárasztóak voltak! Alegnagyobb baj az volt, hogy vmi furcsán értelmezett udvariasság miatt nem voltam képes egyenesen megmondani nekik, hogy “bocs, de nem”, hanem körülírtam ezt, elviseltem őket. 19-20 évesen nekem nagyon nem ment a nemet mondás. A mai fejemmel nem értem, hogy miért kerteltem. Mindig is világosan tudtam, hogy akarok-e vmit az adott illetőtől, vagy sem. Ezek a “kutyaszeműek” nagyon kitartóak tudnak ám lenni és nagyon szolgálat készek. De, sajnos, nagyon bosszúállóak is.
KedvelésKedvelés
Válás után sokáig nem tudtam, miért nem kellek én egy nőnek sem, aki tetszett nekem? Mostanra eljutottam odáig, hogy bár még mindig nem tudom, de már nem is érdekel. Megtanultam, hogy tudok egyedül élni, tudok gondoskodni magamról, meg tudom teremteni – úgy nagyjából – amire szükségem van. Nincs _szükségem_ senkire. Amikor majd jön valaki, aki másnak lát, mind a többiek, akkor nem azért lesz valaki, aki mos, főz, takarít, segít az életben, hanem mert jól érezzük egymást a másik társaságában.
Azon duzzogni, hogy ilyen nő még nem jelent meg az életemben, igazi ostobaság volna, nem értem azokat, akik így gondolkoznak. Persze, egy házasság sokban változtatja meg az ember gondolkozását. És az is sokat segít, hogy tudom, ami igazán fontos az életben, az már megvan, innen minden más bónusz. És ha nem sietős, akkor minden ráér! 🙂
KedvelésKedvelés
Hmm… ezt elrontottam de nem tudom javítani. Szóval nem azért kell valaki, hogy segítsen vagy kiszolgáljon az életben, hanem hogy élvezetessé tegye azt. Majd, egyszer, de nem egyhamar. Mert most így jó, szabadon.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ez az az ero, ami szetfesziti a hazassagokat, nem? Az emberek megtalalni velik a magabiztossagukat az altal, hogy visszaigazolva latjak magukat a gyerekcsinalasukban. A valahavolt legnagyobb gamification, illuzio-es identitasteremtes. “jól érezzük egymást a másik társaságában” – a hazassagok is csak arra varnak, hogy az emberek ezt vegre megvalositsak bennuk. 🙂 Nem kotekedesbol irom ezeket, ilyen helyzetben valoszinuleg mind igy gondolkodunk. A hatralevo idoben, ami akar meg tobb is lehet, mint az eddig eltelt, keressuk az eletben a Kicsit Kevesbe Fontos Dolgokat a mar meglevo Igazan Fontos Dolgok melle.
KedvelésKedvelik 1 személy
Hát, nekem azért más terveim is voltak a házassággal, amikor megkértem a volt feleségem kezét, mint az “érezzük jól magunkat egymás társaságában”.
Most viszont már nem várok többet egy kapcsolattól.
KedvelésKedvelés
Ez az igazi MGTOW hozzáállás, csak így tovább! Osztom nézeteidet, hasonló cipőben járok. Bár a sok Red Pill olvasmány után már nem nagyon van igényem menstruátorok társaságára. Ránézek egy nőre, és annyi hiányosságot látok, hogy kész facepalm.
KedvelésKedvelés
Jó helyen jársz ezen a blogon! Isten hozott, mesélj még! Mindenképpen érzékenyen, figyelmesen kommunikálj!
Mi amúgy pont azt szorgalmazzuk, hogy szakadjatok már le erről a gyerekes nő után lihegésről, erőltetésről, reménykedésről, beledumálásról, ne nyomasszatok senkit, és legyetek ömagatok.
KedvelésKedvelés
vagyis úgy érted, hogy csak azok udvaroljanak neked, akik amúgy teneked bejönnek?
Nem félsz attól, hogy ezek a férfiak elég kevesen vannak? És más nőnek is bejönnek? És esetleg, pusztán a nagy számok törvénye alapján, egyedül maradsz?
KedvelésKedvelés
Hát persze, hogy úgy értem. De nem is értem, hogy lehet másképp gondolni. Az udvarlás nekem értelmezhetetlen, az se más, mint szexért való nyaggatás, manipuláció. Nálunk, szabad, boldog, örömcentrikus feministáknál nincs udvarlás. Egyértelmű összenézés van. Mindketten tudjuk, és akkor zsupsz, gyönyörűséges, szenvedélyes, mélyen humán szex. De ez nagyon ritka, ebben igazad van. Viszont az összes többinek nincs értelme.
Ma már nincsenek azok a merev erkölcsi meg traumatikus gátak, amiért egy nőt, aki egyébként vonzódik a férfihoz, győzködni kéne (mit szól a világ, hűség, szex nem élvezete, teherbeesés). Az udvarlás győzködés, és hazug koreográfia, én meg nem bírom a hamisságot. Ez olyasmi, mint ahogy egy férfi se tud mit kezdeni azzal a nővel, aki nem hozza lázba. Na, nekem meg a lelkem, emberségem, érzékeim “nem állnak fel”. Csak ő fújol is, meg csúnyákat mond az ilyen nőkre, én csak elketülöm az ilyen férfiakat, nem akarok senkit bántani. Nekem nem nagyon van a lélek felől bejárat, tehát azzal, hogy “szeret”, szívességeket tesz, nem “érdemli ki” senki a szexet. Ez mondjuk mostanában van így, régen sokkal kevesebbeknek tetszettem, én se mertem elhinni, hogy vonzó vagyok.
Nekem a lelkem, az egész személyiségem “nem áll fel”, nem is szeretek ilyen férfiak közelében lenni, kínos az egész, nem akarok félreértést. Még barátságos se szeretnék lenni velük, mert abból is csak a félreértés van.
Miért örülnék annak, aki nem jön be? Az kellemetlen. Nagyon ritka az olyan, aki nem tetszik, de aztán “meggyőz”, kiérdemli. Ennek pedig elemi feltétele, hogy ne legyen nyálcsorgatós, zsarolós, nyomulós, rábeszélős, szívességtevős, bánatos szemű, “de én olyan rendes vagyok, most miért nem kellek”, nanogrammnyi mennyiségben sem. Lenézem az ilyen férfiakat, kicsit sajnálom őket. Nem azért, mert “béták”, nem azért, mert szubmisszívek. Az erőszakos, határozott nem vonzóakat is lenézem. Nem azért, mert nem vonzók, mert attól még emberként lehetnénk jóban, hanem mert nem veszik tudomásul a valóságot, nem értenek a jelzésekből. Vagy “fuck yes” van (értsd: ujjongó “hát persze”), vagy ne legyen semmi. Ha nincs fuck yes, akkor kínlódás a randi, a szex, erőltetett, akart, rossz emlék lesz. Annál sokkal jobb egyedül.
Csak a jót engedem a közelembe, ettől maradtam tiszta, nem égtem ki. Kevés történetem van. Minden szexben benne volt a teljes személyiségem, nem voltak kínos jelenetek, mert a szeretet és a vonzalom áthidalta. Tulajdonképpen minden partneremre szeretettel gondolok, talán kettőre nem szívesen, de rájuk se haraggal.
Nem tudom, mennyit tudsz az életemről, helyzetemről, de esetleg olvass utána, a kép alatt van “a blogger maga”. Ajánlatokban nincs hiány. Nem félek. Nem vagyok kiszolgáltatva a kapcsolódási vágynak, a szexigénynek, de még az érintés iránti igényemnek sem. Ez borzasztó éretlen és veszélyes állapot, aki ilyen, mind végigszenvedi az életét. Amúgy is nehezen viselem az érintést a férjem halála óta, de ez jó is, mert akié mégis jólesik, azzal nagyon-nagyon jó. Eléggé teljes életet élek, nem pörgök örökké se a kinézeten, se az “ismerkedésen”. Ha épp nincs partnerem, akkor én ezeket az élményeket, amit másnak a szex jelent, edzéseimen, a futásban, az edzőmmel való nagyon mély kapcsolatomban vagy egy speciális fajta masszázsban élem meg. Én elbírom a valóságot, nem vagyok egy egyszerű ember, nem is gondolkodom kapcsolatban, pláne együttélésben. És engem sehol nem láttál nyavalyogni, hogy milyen szemetek a férfiak, miért nem akarnak elköteleződni, hova tűnt az igazi férfi, miért csak a vékonynagymellűhúszéves kell nekik stb. Pénzben sem szorulok senkire, negyedik éve intézek mindent és tartom el négyünket, alkalmi baráti segítségeket leszámítva.
KedvelésKedvelés
Az a benyomásom, az ilyen latinos nevűek szeretnék, ha mi nők kiszolgáltatottak, zsarolhatóak lennénk.
Légy erős, a nők többségének szerelemvágya azt jelenti, hogy jó lenne, ha valaki eltartaná őket, irányt mutatna, bebizonyítaná az ottlétével, hogy ők értékesek, lehetne őket mutogatni az ismerősök előtt.
Nem mondom, hogy nem vágyom arra az emberileg kiteljesítő, ágyat roskasztó szerelemre. De kiszolgáltatva ennek az igényemnek nem vagyok. Azt úgyse lehet akarni, erőltetni, keresni, a többi meg csak hitvány pótlék. Illetve van még az el nem köteleződő, “addig, amíg jó” fajta, érzelmes szexkapcsolat azzal, akitől első látásra moccan a bugyi. Ebben pedig az a lényeg (ez csak úgy működik szenvedésmentesen, ha) csak az öröm van, semmi veszekedés, dráma, panaszkodás, játszma, kontroll, és én sem akarok teher lenni.
KedvelésKedvelés
Ja, és nem érzem, hogy más nőkkel versengenék, ezt az egész evolúciós felfogás nagyon gáz. Senkit nem akarok kisajátítani. Az egyediségemben és a pillanat, a vonzalom erejében hiszek.
KedvelésKedvelés
Ez idézet egy korábbi kommentből:
“…akivel nagyon jó, azzal inkább egy röpke, kötetlen szex is, ha annyi, hát annyi, de nagyobb élmény, mint egy biztonságos-igyekvő-rajongó-tehetségtelennel romantikázni, moziba járni, vagy törvényes kapcsolatban együtt élni (amúgy meg ő sem őszinte kedvességből, hanem csak azért “kényeztetne” annyira, mert ő ezt tudja adni, nem elég vonzó, és így kompenzál).”
KedvelésKedvelés
Komolyan mondom, én legyintek a szőkenős viccekre, az ostoba dumákra, de ez a “menstruátor” szó, ez betalál. Miféle aljadék emberek találnak ki ilyet? Olyan, mint egy aljas, hátulról jövő ütés, valami gyáva féregtől. Szóval, kikérem magamnak. Anyád is menstruátor?
KedvelésKedvelés
Ne legyen már nekik elégtétel a felháborodásunk. Undorító, igen. De aki a nőket menstruátornak tekinti, annak olyan is az élete. Meg hát nagy kérdés, hogy mi minden hibát lát a női szem, ha rajta siklik végig, vagy vele tölt egy órát. És ez az ok itt.
KedvelésKedvelés
“ez a “menstruátor” szó, ez betalál. Miféle aljadék emberek találnak ki ilyet?”
Haha, ez akkora ziccer, slusszpoén, hogy MUSZÁJ belőnöm. Tudod ki talál ki ilyet? Nem “nőgyűlölő” antifeministák, nagyon nem, sőt éppen ellenkezőleg. Ezt a szót a CEU-n népszerűsítették liberális genderista feministák, mivel a menstruáció kapcsán nem PC nőkről beszélni, hiszen nem csak nők menstruálnak, hanem magukat “férfiként definiáló” transzik is, akik ugye a PC szerint TÉNYLEGESEN férfiak….
“Még ennél is meglepőbb információ volt azonban, hogy a menstruáció „emberi jog”, és „nem csak a nők menstruálnak, hanem a transzneműek is”, akiket nem szabad megsérteni az olyan szóhasználattal, mint a „női higiéniai termék”.”
“a kiállításon osztogatott szórólap szerint ideje új, gender-semleges szavakat használnunk az olyan idejétmúlt kifejezések helyett, mint „nők”, „anyák” vagy „lányok”. A javaslat szerint a legjobb az lenne, ha a nőnemű egyedeket mostantól „menstruátornak” vagy „menstruációval rendelkező embereknek” neveznénk. Nem tudjuk kiverni a fejünkből, hogy a menstruátor hallatán ne valami nőnemű terminátorra gondoljunk, aki mondjuk azt hajtogatja: „I’ll be back. Every month.” Vagy valami ilyesmi. Kiváló South Park- vagy Family Guy-alapanyag lenne, na.”
KedvelésKedvelés
Szervusz, Tóth Lajos/gdsgsd, satöbbi, látom, magával ragad a blog. Egyszerűen nem tudsz elszakadni innen. 2014. február 8. óta kommentelsz itt, száz fölötti kommented van a különböző nevek és IP-k szerint. Igazán megtisztelő! Látom, az életminőséged azóta sem javult, mások körül szaglászol a neten azóta is.
Tévedsz a kárörömöddel, túl nagy a röss meg az indulat, és emiatt félreérted az egészet. A kiállítás nem a nőkről szól, hanem a menstruációról, és épp azt emelik ki, hogy a nők nem egyenlőek a menstruáló személyekkel, mert transzneműek is menstruálnak, illetve nem minden nőnemű lény menstruál (méheltávolítás, idős kor, szervi vagy hormonális gondok, fogamzásgátlás). Nem véletlen, hogy a sosem elég okos mandiner is félreérti. De ha ennyit nem sikerült felfogni (nekem tíz másodperc alatt sikerült), ráadásul szándékosan megalázó, lekezelő kommentet ír az ajtóstul-a-házba stílusú kommentelő, akkor ne reméljetek szíveslátást. Itt csak az okos, jóindulató, valóban érdeklődő olvasóknak lesz terepük.
Nekünk (nekem) nem minden szentírás, amire ráírják, hogy gender, CEU és feminizmus. Amúgy is máshogy hat egy ilyen szó is egy egyenlőségben hívő ember szájából, mint egy nő nélkül maradt, gyűlöletében finnyáskodó, buta embertől.
Mindamellett ezt a szót angolból magyarították, és az angolszász közegbe, ottani elméleti kontextusba és a csak ott létező társadalmi érzékenységnek szánták a kiállítás üzenetét.
Az elmélet szavai nem vehetők át a hétköznapokban, de szerintem nem hiszik ezt a kiállítás kitalálói és magyarítói sem. A dolgokat kontextusban kell értelmezni.
Egy kicsit vegyetek már vissza, nevetséges ez a sok feszülés, idejárogatás, offolás. Kell a balhé? Nem lesz.
KedvelésKedvelés
Nekem mindegy, ki írta, bele is lőhetsz, ziccert is, bátran. Ez gusztustalan, hülyeség és sorolhatom napestig a jelzőket. Én se pro-, se anti-, se ultrafeminista nem vagyok, csak jóérzésű ember. Hányni meg annak is van joga.
KedvelésKedvelés
De nem a nő szinonimája, ez nem mindegy. Az eredeti csökkent értelmű medvebocs akként használta. Persze lehet, hogy a transzneműekre gerjed, ki tudja.
KedvelésKedvelés
A menstruáció kontextusában (betétek hirdetései, ciklusról szóló cikkek) stb. jelenti azt a szó, hogy “azok a személyek, akik menstruálnak”. Viszont nem minden nő menstruál, és nem csak a nők menstruálnak, ezt állította a kiállítás. Ennyi erővel szenes vasalót is írhatott volna.
KedvelésKedvelés
Ember, te miről beszélsz? Bár nem tudom, hogy mi az MGTOW és a Red Pill-ről is csak annyi dereng, hogy néhány durcás nőgyűlölő agyalta ki, én egyáltalán nem erre gondoltam.
Nem gyűlölöm a nőket, sőt, imádom őket! Én szabadság alatt nem a nőtlenséget, hanem a társtalanságot értem. Csak a férfitársaság még lehetőség szintjén sem merül fel bennem. Nem az a lényeg, hogy nő ne legyen mellettem, hanem hogy jelenleg jobb egyedül, mint társaságban.
Szar lehet neked, ha egy nőre nézve a hiányosságait veszed észre, orvos látott már?
KedvelésKedvelik 1 személy
MGTOW és RedPill nem nőgyűlöletről szól, csak a nők igaz természetének megismeréséről, amit ki-ki saját vérmérséklete szerint hasznosít. Van aki falni kezdi a nőket, van aki rendberakja magát és nem tesz különösebb nőzési erőfeszítéseket, és van, aki kivonul ebből a mókuskerékből.
KedvelésKedvelés
Szeretnélek megkérni, hogy ezeket a görcsös, gyűlölködő dogmákat ne itt népszerűsítsd. Egész pontosan arra kérlek, hogy ne kommentelj többet.
Mindenestül torz, amit írsz. Aki elszúrta az életét, aki kuncsorgott, akit sokszor utasítottak vissza, aki nem kell, annak más tapasztalatai vannak. Nyilán azt nem akarja elfogadni, hogy vele van a baj, és akkor persze, hogy olyannak látja “a nőket”, de “a nők” nem olyanok.
KedvelésKedvelés
Azzal, hogy azt mondod, hogy Red Pill = nőgyűlölet, az legalább olyan tárgyi tévedés, mintha azt mondanád, hogy iszlám = terrorizmus. A téveszméket ezáltal te terjeszted. A Red Pill nem feltétlenül azt üzeni, hogy a nőkkel baj van, hanem azt, hogy a férfiak vesztes többsége eddig rosszul álltak hozzájuk.
KedvelésKedvelés
Én nem mondok semmit. Nem ez a témám. Amit férfiról-nőről gondolok, arról valami hétszáz bejegyzést írtam. Jó olvasgatást!
Kérlek, ne kommentelj erre a blogra többet. Köszönöm!
KedvelésKedvelés
vesztes:
azt hitte, neki jár valami
elhanyagolta művelődését, testét, ambícióit, nicsenek céljai, elmentek az értékes fiatal évei gyerekes időtöltésekkel
nem elég tehetséges, érzékeny
azt hiszi, a szex (a pornóban látott fajta) a fő jó
manipulálta a nőket, nem jött be
téves elképzelései vannak az életről
irigy másokra
azt hiszi, másoknak könnyű, csak mert nem óbégatják tele a világot a kínjukkal, vagy: szereztek 1 darab partnert, akivel nem boldogok
Szóval ez nem valami igazságtalanság.
Inkább az, hogy fáj a valóság. Fáj az, hogy nem okoskodni kéne, a világot hibáztatni, meg mások blogjára erőltetni magad, hanem beleállni a saját életedbe, lefogyni, rendes hajat vágatni, megerősödni.
KedvelésKedvelés
“azzal, hogy azt, az”, basszus, fáj a magyartanári szívem is
KedvelésKedvelés
Márpedig a szintet TE fogod meghatározni a gyönyörű szemüvegeddel! És aki azt nem hozza, az elmehet a… :DDDDDD
Én csak egy vágyakozó, komplexusos férfit látok, aki kínjában és unalmában ideologizál, és, a viselkedésére rá nem látván, agresszor lett.
KedvelésKedvelés
Nagy zúdulás van megint a férfihangról. 🙂
KedvelésKedvelés
Sajnálom, ha lehetőséget kínáltam nekik.
KedvelésKedvelés
Ja, nem miattad. Be vagyok linkelve, nemrég nagy egyetértésben elemezték szegény incel sztoriját.
KedvelésKedvelés
Amit galád módon eredetiben linkeltél a saját cikkedbe, hogy az olvasók többsége ne tudjon vele mit kezdeni, nehogy már egy kattintható közvetlen linket adj a férfihangnak.
KedvelésKedvelés
Dehogy adok. Ne vicceljél velem, kemény munkával felépítettem egy komoly olvasottságú blogot, ezt nem használhatja akárki a hülyeségeire. De ti erősek vagytok, nem kellek nektek én, pörög az Ügy, nem? Nem olvasok férfihangot, drágább az időm, népszerűsíteni meg végképp nem fogom az alattomos, okoskodó, elméletgyártó förmedvényeiteket, amelyeket pornóval váltakozva, ragacsos kézzel kattintgattok. De nem is kattintaná senki innen, évek óta tőletek jönnek ide olvasgatni, visszafele nem. Rendkívül kitartóak a fiúk.
Ugye nem gondolod, hogy mi beszélgetünk, vitázunk? Veletek biztosan nem, de amúgy se. Semmi értelme, mindennel visszaéltek, teljesen el vagytok torzulva.
Itt nyomult a linkkel egy lúzertárs, könyörgött, hogy olvassam el. Mondom, beleírom. Galád vagyok. :)))))
KedvelésKedvelés
Nőt akarok, és gyorsan…
KedvelésKedvelés
És ehhez mit szólsz? (gagyi link)
KedvelésKedvelés
Én azt szólom, hogy iszonyú kínos váltogatott kamu nevekkel győzködni próbálni valakit,
heccet csinálni a kommentelésből,
az evolúciós magyarázatot elhinni, amikor te vagy a béna,
az is, hogy még nem tűnt fel, hogy mi/én nem bulvársajtóból, “brittudósoktól” szerezzük az információt, hanem saját gondolatokkal és erőfeszítésekkel próbáljuk megváltoztatni, amt lehet, amit meg nem, azt elfogadjuk, felnőtt módjára.
Az evolúció rizsa, a cikkben ábrázolt nőknek nem kielégtő a házasságuk, nem élvezik a férjük társaságát, nem tartják őket értékesnek, nem jó vele a szex, belekényelmesedett a biztosba, ha esetleg mégis valaki téged akarna, ezen lehet ügyködni, de nem szubmisszíven.
Én amúgy nem vagyok a hosszú távú, monogám kapcsolatok híve, mert úgy látom, nem működnek, és feleségnek én is rosszabb fej voltam, mint előtte, ez az igazság. Szóval házasságdolgokban nem tudok igazi okosat, aki úgy érzi, hogy nem jó, annak nem jó.
KedvelésKedvelés
A bulvármédia mindig a tömegek elvárását szolgálja ki, hergel a celebek ellen, megerősít, hogy szép vagy úgy is, elváró magatartásra tanít stb.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: shit teszt | csak az olvassa — én szóltam