ne merj erős lenni 1.

Közzétéve Szerző:

kétezer-ötszáz szó, húszperces olvasmány, sok érdekesség, képek is

de a napirajz is fasza oldal, ha nem kedveled a betűket

Avagy: hogyan szabotálják, gáncsolják, szedik szét azt, aki felelősséget vállal a sorsáért és változtat.

Az nagyon tanulságos volt, amikor Tóth Vera egy júliusi este előállt, és a facebookján bejelentett élő adásban elmondta, hogy márciusban bypass műtéte volt, attól fogyott harminc kilót. Megszólalt az orvosa is.

Ami ott elkezdődött! A nagy magyar kismagyar valóság. A senkik bosszúja. A rajongók, amint fölfalják a kedvencüket. Tóth Vera szimpatikus sztár, vitathatatlan tehetség, semmi zűrös ügye nem volt, és ez ugye a rajongótábor volna, a lájkolók, nem a közömbösek. “Verának csodálatos hangja van, de…” Csalódtak benne. “Én dundin is szerettem, mindegy a kinézete.”

Hát Verának nem volt mindegy. És nem csak a kinézete.

No lám, írták mások, büdös a diéta? Ez csalás! Én tudtam volna jó módszert! (Mintha Vera korábban nem diétázott, edzett volna.) Mi ez a műtét, hol csinálják? (Erről beszélt addig, ott volt a videó.) Mennyibe kerül? (Másfél millió.) Nem támogatja az OEP? (Nem.) Elszámoltatták. Na, a promóért cserébe biztosan ingyen operálták! (Valószínű. És az is az ő teljesítménye, hogy ilyen marketingereje van.) A szegény ember meg éhezzen és ugrabugráljon, mi? (Úgy van. Vagy ne hízzon el.) Mi ez a módszer? Vera türelmesen linkelgette a honlapot.

Furcsa volt az irigy kíváncsiskodás. A bypass nem valami álomutazás: súlyos probléma megoldása, komoly döntést és egyedi elbírálást követő, lelkierőt, tudatosságot és életmódváltást igénylő lépés, azoknak, akiknek 40 föltötti a BMI-jük, és a hagyományos fogyókúrákra az összezavart anyagcseréjük már nem reagál (általában a megállíthatatlan hízást is ez a zavar okozza). Amellett magánügy, akkor is, ha elmondja. Erkölcsileg is magánügy: nem mástól vette el, nem árt vele senkinek.

Vera hetek óta védekezik, szimpatikus akar maradni, pedig semmi magyarázkodnivalója nincs. Korábbi “elfogadtam magam” nyilatkozatait is korrigálja. A szülést emlegeti, hátha akkor nem kötnek bele.

Mások is firtatás, piszkálgatás célpontjai, jóval egyszerűbb emberek is. Az új-zélandi Simone Andersont a fogyása tette híressé. Huszonhárom évesen kezdte, nyolcvanöt kilót fogyott tizenegy hónap alatt. Az instagramon dokumentálta a folyamatot, és motivált vele ezreket. Az amerikaias internet weight loss journey-nek nevezi és meghatottan, lelkizősen köríti a fogyást. Számos interjú készült Simonével, különösen a bátor önmegmutatása miatt. Ezekben nem, de a saját facebookján megtalálható az információ, amely aztán a kommentelők vesszőparipája lett, hogy Simone weight loss surgeryn esett át (azt hiszem, ez is bypass műtétet jelent), így “nem ér a fogyás”. Az egyszeri ember boldogabb országokban is varázslatnak gondolja az ilyen beavatkozást.

Többször találkoztam a gyűlölködők kedvenc érvével: aki a nyilvánosság előtt él, az kritikát is kap, ez ilyen. De ezek nem kritikák voltak, hanem rágalmak. Félremagyarázás, lejáratási szándék, rosszakarat, legjobb esetben ízléskülönbség és beleokoskodás. Szerintem akár privát, akár nyilvános az élete, nem igazolható a támadás, a bántás. Valójában semmi dolgunk vele, csak kíváncsiak vagyunk: ő nem főnökünk, szomszédunk, miniszterelnökünk, és a mi döntésünk a kattintás. A netes szereplőket, celebeket a frusztráció levezetésére használni egyszerűen emberi és morális igénytelenség.

Kedves netező: ez a nő árt neked? Nem árt neked. Mit akarsz? Azt gondolod, hogy az, hogy ő tett valamit magáért, vagy jól érzi magát, összefügg azzal, hogy neked nem megy az élet? Az, hogy irritál a személye, soványka alap ekkora hörgéshez. Az meg önjelölt fontoskodás, hogy közérdeknek gondolod “rámutatni” az “igazságra”. A véleményed nem annyira érdekes, mint reméled. Leírhatod, technikailag van rá lehetőséged, de a nagy buzgalmadban irigynek, kotnyelesnek, pletykásnak tűnsz, és így is fognak kezelni. Simone senkit nem bántott, ellenben intelligens és jóakaratú (én is az vagyok, csak felbasznak a kötözködők), és joggal várja el, hogy támogatást, szeretetet és értelmes kérdéseket kapjon az önmegmutatására válaszul. Ha meg a sikere fáj, akárki utána csinálhatja az átalakulást és az önmegmutatást is.

Szóval, Simone instagramján is ment a műsor, hogy hamisította a képeket, nem is ő az, nem is fogyott le, nem lehet ilyen a bőre.

És akkor megmutatta.

Később pedig közösségi adakozásból megműttette.

http://www.dailymail.co.uk/femail/article-3256553/Obese-woman-lost-200lbs-reveals-new-body-Tyra-Banks-six-days-undergoing-NINE-HOUR-surgery-remove-unsightly-excess-skin.html

Egészen modellesen lett szép nő, és most már az áloméletét mutatja meg.

A bőrfelesleget, a hasat, mellet, feneket ritkán látjuk: vagy a bikinis fitneszműfajig fogy valaki (és akkor is szűrő-barnító-retus-póz van), vagy felöltözött before-after fotókat tesznek ki. Én Simone előtt csak ezt láttam, meg Jenét, aki szintén megműttette. A motiváló optimizmus mellett kevés szó esik arról, mi jár a drasztikus fogyással. Talán nem akarják, hogy kikezdjék vagy sajnálják őket, vagy hogy a mellékhatások elijesszenek másokat. Sokan mondják, hogy ha ez ilyen, akkor inkább maradnak kövérek. Van, aki a fotózható tökéletességet ambicionálja (én is. A nettó test ezt jelenti: semmit sem kell takargatni. És persze én sem az elkoszolódott talpbetétemet, a striát vagy a vízhólyagot mutatom meg). Másoknak viszont mindegy a bikini, csak egészségesek szeretnének lenni.

Mennyire fogalmunk nincs egymás problémáiról. Mennyire csak a feljavított valóságot látjuk és akarjuk nézni. Én mégis azt gondolom, hogy legmesszebbre a realizmus és a szembenézés vezet.

Nekem is mondhatták volna 17 évesen, hogy ne hízzak el, mert később, ha lefogyok, a melleim lógni fognak. 23 éves koromra már úgy néztek ki, mintha egy legalább 30 évvel idősebb nőé lettek volna.

Strandon, szexben szégyenkezni, próbafülkében feszengeni megfosztott, csonka élet. De más nem fog szólni. Az amúgy is basztatás.

Én nem tartom hősöknek azokat, akik sokat fogynak, nem ezért hozom ide ezeket a történeteket. Útjuk, küzdelmük, önreprezentációjuk mindenesetre emberi és tanulságos. A hatásuk az igazán fontos, mert sok olyan elhízott, depressziós ember van, aki tudna változtatni, csak a motiváció hiányzik. Ma már az instagramon megy az újéletkezdés.

Nem csak a nyilvánosság mar. Van, hogy az anyós, a barátnő teszi a megjegyzéseket. Vagy a jó szándékú férj a szabotőr. Egy másik fogyástörténetből:

Legnagyobb meglepetésemre a nagyon támogató férjem is ellene volt a terveimnek kezdetben, nem dicsért, nem motivált, sőt a tetteivel mintha ellenem dolgozott volna, pl. rendszeresen lepett meg finomságokkal. Azt hiszem, hogy ezek ellenszere az volt, hogy eldöntöttem, hogy akármi történik, én ezt most végig fogom csinálni. Később kiderült, hogy a férjem nagyon is büszke rám, csak éppen ő olyan ember, aki nem szereti a változásokat.

…nagyon rosszul érint, amikor úgy érzem, hogy bagatellizálják a befektetett energiám azzal, hogy azt mondják, hogy „Neked könnyű, mert…” és itt mindenféle olyan befejezései vannak a mondatnak, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. A legrosszabb az volt, amikor kaptam egy hosszú e-mailt arról, hogy mennyire rossz anya vagyok, hogy magukra hagyom a gyerekeimet, amíg „önmegvalósítok”.

http://www.nosalty.hu/ajanlo/hetkoznapi-siker-20-kg4-honap

Összecsengenek a tapasztalatok. Azt hittük, a jó alak a nyomasztás, erre tessék: az kap, aki nekiáll a projektnek.

Egészen sok ember van a világban, aki azt hiszi, csak mert neki nem tetszik valaki, és technikai lehetősége van, hogy ezt kifejezze, akármeddig elmehet, akármiket számon kérhet. Álneveken.

Engem is kikezdtek. Erről szól a poszt második része: ne merj erős lenni 2.

 

61 thoughts on “ne merj erős lenni 1.”

  1. Hűséges olvasód vagyok, aki utál írni, így nem is szoktam reagálni. Ha a barátom lennél, akkor időnként felhívnálak és elmondanám, hogy mit gondolok, így inkább hallgatok.
    Együtt sírni valakivel sokkal könnyebb, akkor is ha a baja nem a mi bajunk. Együtt örülni még a saját barátunkkal sem mindig könnyű, különösen nem egy olyan teljesítményen, amibe én is belekezdhetnék (nem biztos, hogy ugyanoda érnék), de nem indultam el.
    Szóval nehéz azzal szembesülni, hogy te csinálod, én meg csak tervezem!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Üdv a blogon! Örülök, ha elkezded. Az én motivációm nem magyar eredetű volt, és a környezetemben sem volt olyan testű, életmódú személy, aki errefelé inspirált volna, blogger se. Hanem pl. Peter Attia, eatingacademy.com. Nem is csak a sport meg a testünk egy új, izgalmas világ, hanem amit erről sokkal lelkesebb és nyitottabb emberek leírtak a neten, angolul.

      Én egyébként nem akartam motiválni, csak magamról mesélni. Aztán mégis. Mindenkit önmaga érdekel, a bloggert is. A hatás történt. Nem akartam, hogy velem legyenek ebben, csak azon lepődtem meg, hogy pszichológus meg feminista régi ismerős mennyire nem, és jól meg is mondta.

      Az 530-as kommentfolyamban is hányan voltak, akiket érdekelt, akarták, vettek súlyzót, ugrókötelet, és visszacsúsztak ugyanabba.

      mi a titok vajon?

      Én is több kiló vagyok, kockás hasamon centis zsírréteg épp, nyűgösen, menstruálva megyek, de ki nem hagynám az edzésemet.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  2. A legemblematikusabb mondatot ezzel kapcsolatban akkor kaptam, mikor 6 éve a válásomat követően lefogytam: “Majd ha minden rendben lesz, úgyis visszajönnek a kilók.” Miközben épp attól mentek le, hogy minden rendben lett. Tapasztalatom szerint az emberek többségének az agyába nem fér bele, hogy a kényelmes, a könnyű nem egyenlő a boldoggal, és főleg nem az egészségessel. Pedig az az orbitális Facebook-közhely, miszerint a csoda mindig a komfortzónádon kívül történik, nagyon is igaz. Mondjuk ezt én is azóta tudom csak, amióta sportolok. De akkor szeretnek, ha nyomorult vagy, mert így csökkented a saját nyomorérzetüket, ezért mentek neki Tóth Verának is (aki szerintem egészen nyilvánvalóan depressziós, folyamatosan küzd a démonjaival, ezért őt ekézni különösen gennyes dolog).

    Egyébként meg heti 2-3x 5km laza kocogás is döbbenetesen meg tudja szépíteni a feneket pl. Én zéró sportos előélettel a harmincas éveim végén pár hét alatt eljutottam idáig. És akkor a dolog kémiájáról még nem is beszéltem, az az endorfin löket, sokkal jobb, mint bármilyen kaja. Csak csinálni kéne pampogás helyett – akinek a folyamatos kommentelésre van ideje és energiája, az ne mondja, hogy nem fér bele.
    (Az alakomat egyébként azóta is tartom, sőt a kocogásnak meg az aikidónak köszönhetően tónusosabb lettem, jobb lett a tartásom, a mozgáskoordinációm és egyéb mellékhatásokat is tapasztalok.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. A többfelől parázó antifeminista szárny:
    “…de hát mit várjunk attól, akinek biboldó férje az SZDSZ-es haver építész volt, ebből szerezte a milliárdokat, amiből te most élősködsz. Közpénz az is, amiből te most proteinporokat veszel. Kb. mint Orbán meg veje, csak mivel az régen volt meg ballib oldalról, ezért téged nem fognak elővenni ballibék😀
    Amúgy meg te egy antikrisztusi ideológia képviselője vagy, és minden ellened bevetett dolog szent cselekedet.Dieu le veut!”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Milliárdok? Közpénz? Micsoda elképzelések vannak egyesek fejében… De nincs ám átpolitizálva minden gondulatuk, neeem.
      Amúgy erről az jutott eszembe, hogy valamiért minket építészeket mindenki gazdagnak gondol. Ez talán az európai és amerikai filmekből szűrődött le, de itthon egész más ám a helyzet. Egyrészt mindenki ért mindenhez, építeni aztán különösen tudnak, hiszen már a nagypapa is milyen jól csinálta okosba. Olyanok is a házaik.
      De addig amíg egy bejárati ajtó meg három ablak árát sajnálják egy családiház tervért, és nem látják be hogy vannak dolgok amihez más jobban ért, mondjuk azon egyszerű oknál fogva, hogy az a szakmája, addig mégis mit várunk?
      Ebben is messze van még skandinávia.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Te is tudhatod, hiszen járatos vagy a gym világában, hogy egy adag protein 3 millióba, egy zacskó pedig fél-egymilliárdba kerül!

        A férjem a SZÖVTERV meg a VÁTI óta, a nyolcvanas évek óta nem tervezett és nem pályázott. Elméleti ember volt, tanított és szakíró volt, elméleti szakember és híres ingyenmunkás, önkéntes volt, a rongyosság határán öltözködött, szakadt bőrszandálban gyalog járt. Soha a politikának közelében sem járt, csak városvédőként, tüntetőként, az SZDSZtől Makovecz Imre jobb kezeként meg igen távol állt. Mindez még a wikipédiából is világos lehet. (De persze van az a gyökkettő, aki szerint minden zsidó származású ember balliberális mutyizó és dúsgazdag.)

        Kedvelés

  4. Írtam már máshova is részletekben, hogy lefogyni és sportolni kezdeni az egyszerűen üldözött dolog itthon. Amikor én lefogytam 10 kilót, azonnal mindenki aggódni, mélyintejúzni kezdett és meg akartak gyógyítani. Akinek meg mondtam, hogy járok edzőterembe, azok (34-es BMI-vel rendelkezők) kiröhögtek a hátam mögött, hogy a kigyúrtságtól nagyon messze vagyok én.
    Voltak, akik érezték, hogy ezt azért nem illik így telibe bekérdezni, ők meg óvatosan érdeklődtek. Ez talán még rosszabb volt. Teljesen szokványosak a “voltunk futóversenyen a hétvégén” “remélem, nézőként.” “úristen, biciklivel jöttél?” típusú párbeszédek. Pedig 30as emberekről van szó.
    Azt is tisztán látom már, hogy munkaügyben azért erősödtek fel bizonyos támadások irányomba, mert ezt gyengeségnek nézték. Azt pedig egyből ütni kell ugye.
    Ahogy múlik az idő, egyre több emberrel találkozom akik így ismernek meg. Ők tudnak természetesen viszonyulni, másoknak, köztük sajnos a barátaimnak is, ez 1,5 év után sem megy igazán. Ez leginkább nevetséges, hiszen 76-ról 66kg-ra történt a változás, ami szerintem inkább alakformálás mint aggodalomra okot adó fogyás, de a többség szerint nem így van.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Engem nagyon érdekelnének a tapasztalataid, meg másoké is e téren.

      Engem apám reakciója döbbentett meg teljesen: elkezdett faggatni, hogy jól vagyok-e, mert hogy – szerinte – ez már nem egészséges! Érted, huszonévesen több mint nyolcvankilósnak lenni ezek szerint a szemében biztosan egészséges…

      A húgom kijelentette, hogy “csoffadt” vagyok (aki nem ismer, annak mondom, hogy másfél éve végzek súlyzós edzést, és úgy fogyok, hogy közben erősödöm…), és hozzátette, hogy ő nem ilyennek szokott meg.. szóval ennyit a családról. :DDD Eddig sem vártam tőlük mást.

      A rég látott ismerősök csak hüledeznek, meg inkább örülnek, gratulálnak. Persze ha több emberrel tartanám a kapcsolatot, biztos én is kapnám a hülye kérdéseket…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  5. Szia.
    Nem olvasom a blogot régóta, de azt érzem, hogy a jelenség, amit leírsz, létezik ugyan, de túl nagy jelentőséget tulajdonítasz neki. Ugyan nehezen megszerezhető tudás, de szerintem jobb megtanulni elengedni ezeket a véleményeket, és legyinteni.
    A lehető legtömörebben így angolul láttam megfogalmazni:
    “haters gonna hate.”. És utána egy vállrándítással érdemes továbbmenni, és azzal foglalkozni, amit boldoggá tesz.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szerintem hiba a blogot úgy olvasni, mint személyes lelkizést és panaszt, és vigasztalgatni a bloggert, tanácsot adni. Megfoszt a lényegtől (téged). Itt sokkal nagyobb intellektuális kaland van. Nem azért írtam meg, mert erős érzelmeim vannak, hane mert fontos téma. Azt sugallod, hogy szégyenkeznem kéne, amiért hat rám. Rád is hatna.
      Nem is vagyunk barátok. Nem azért írom, hogy mindenki jobban tudja nálam.
      Egy elterjedt jelenségről írtam, újságíróaggyal. Engem is érint, de azt is úgy írtam meg. A címkék között nem szerepel a személyes, innen is tudhatod. (De ha szerepel, akkor se vigasztalj.)
      Amit javasolsz, nem megoldás. Inkább arról van szó, hogy neked kellemetlen ez, nem akarsz vele szembesülni. Vagyis, cipeljem egyedül, ne mondhassam ki (kb. ezt mondják minden erőszakcélpontnak. meg hogy ő tehet róla. meg hogy oldja meg). Általában sem túl szerencsés nem elhinni mások valóságát, érzéseit, stratégiáit. Te nem tudod, milyen bloggernek lenni, énnek lenni. De biztos jó megélni a higgadt kibicokosságot. És hogy veled ez nem történhet meg…
      “Az unatkozó görénykedés nem lesz elfogadható semmilyen magyarázattól. Nem a célpontot kell elemezni, hogy ő hogy viselkedik, “mivel váltotta ki” a “kritikát”, miért úgy reagál. _Csak mert róla lehet tudni, kicsoda. Nem őt kell taglalni.”
      Ott van a posztban.
      :nemérti:
      Én nem veszem adottnak a rosszat, mert az a mindent elfogadás, mindenbe belecsúszás melegágya, a lassan megfövő béka esete.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Értem. Nyilván fontos a jelenség észrevétele, és analizálása. Csak szerintem ez egy megváltoztathatatlan jelenség (mármint hogy folyamatos az áskálódó, gyűlölködő kommentek áradata), ezért nem érdemes nekifutni megváltoztatni. Nem lehet minden hülyének egyesével válaszolni, és megcáfolni minden értelmetlen/igaztalan állítást. Túl sok időt emészt fel, és élvezetesebb dolgok elől vesz el időt.
        Persze, mondom ezt úgy hogy nem vagyok blogger, és nem kommentenelnek rólam idegenek semmit.

        Kedvelés

      • Nem válaszolok minden hülyének egyesével, ezek nem üzenetek, hanem posztok. Még csak el se olvasom a nagyját. Jelenséget értelmezek, és az olvasóknak írom. Suerintem tanulságos. lehet, hogy írok könyvet a netes bullyingról, amikor Egyszeri a nickjéről megbünteti Érdemlegest, akinek neve és arca van. Van anyag, meg szakirodalom is.

        “megváltoztathatatlan” Végtelenül kényelmes és cinikus álláspont, és szerintem nem jelent realizmust. Ez amúgy elvi kérdés: aki alapértelmezettnek, megváltoztathatatlannak veszi a status quo-t, az ahhoz is fog alkalmazkodni, kiszolgálja voltaképpen, ebből következik, hogy a fenntartója, miközben mások a jobb világért dolgoznak helyette is.és kiállnak az embertelenség ellen.

        Megint tanácsot adsz. Kérlek, ne válj Nagy Fehér Jóságos Férfivé, első kommentben is az ment, hogy szép vagyok, ami kedves, de aszimmetrikus. Így nem az van, hogy együtt vagy egymásra hatva, egymás mellett gondolkodunk. Ami a cél volna. Minden: a poszt, a vallomás, az edzés, a fotó csak eszköz ehhez.

        Feldolgozok, megértek és megírok dolgokat, munkaidőben. Mint a színészek. Nem veszi el más elől az időt, mert ez az életem. Nem tudom kikerülni, tehát fel kell dolgoznom, és, igen, szeretnék nekik is üzenni. Biztos szar így meglátni a viselkedésüket különösen az eltelt másfél év fényében. Annyira remélte, hogy én sem csinálom meg. Variálni egy fotón, remélni, hátha trükk, tagadni a tényeket, és figyelmen kívül hagyni, amit tegnap írt a kommentelő, hogy azért én csak lefogytam meg megedzettem a testem, annak akkor semmi nyoma? Áhh.

        Engem ez érint, nem tudok úgy tenni, mintha nem létezne. Az is, ha lelopja és manipulálja, ide-oda küldözgeti a fotóimat az én nevemben, és bosszús válaszüzeneteket hamisít (!), noha természetesen nem tehetek ellene semmit. Egyszerűen nem akarok ezzel magamra maradni. Nm akarom, hogy a többi olbvasóm ne értse, mitől vagyok óvatos, miért nem írtam ki ide a könyvbemutató helyszínét.

        Egyébként az illető, aki oly igen le akar járatni, nyilvánvalóan pszichopata, de elég intelligens, és megfontolja, amit írok, agyal is eleget a válaszain.

        Én egész nap írok, gondolkodom, értelmezek álmomban, futás közben, biciklin és a kisboltban is. Minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő. Ez fontos a blog megértéséhez, ezt jelenti az újságíróagy. És ez a munkám is.

        Amikor megláttam Simone soraiban, hogy írja, hogy a telefonja új, elköltözött, a füle meg szerinte nem változott, amit az én trollom is elért náálam, akkor felismertem az összefüggést. Hogy világos, egyértelmű állításokat tesz, mert előre tudja, mivel állnak elő majd megint a gyűlölködők. És akkor megint az van, hogy “magyarázkodik”.

        Kedvelés

      • Tamas voltál az előbb, azért akadtál fenn új kommentelőként.

        Nem a megváltoztatás a cél, hanem a kimondás.

        De amúgy számít a kiállás is. Sokan ítélik el a buta, kíváncsi gyűlöletet, sokan kapnak innen érveket, idézhető mondatokat mindenféle témákban.

        Kedvelés

  6. Éva, engem nagyon motiváltál. Köszönöm. Már én is a súlyzós edzésnél tartok. 61 évesen. Látványos a fejlődés, szinte érthetetlenül. De jó, hogy megszerettem magam! Ezt is tudja a testem! Lehet, hogy sportoló leszek? Ölellek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. Itt linkelték a blogot:
    cikk:
    http://www.nlcafe.hu/sztarok/20160809/toth-vera-sort-dogos-kics-oriasok/
    celebalázás:
    http://disqus.com/embed/comments/?base=default&version=6a9716e36ecec6a35786e4a87d7352ea&f=nlcafe&t_i=181984+178&t_u=http%3A%2F%2Fwww.nlcafe.hu%2Fsztarok%2F20160809%2Ftoth-vera-sort-dogos-kics-oriasok%2F&t_e=Tóth+Vera+ilyen+dögös+fehér+sortban&t_d=Tóth+Vera+ilyen+dögös+fehér+sortban&t_t=Tóth+Vera+ilyen+dögös+fehér+sortban&s_o=default

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Nekünk nem kell gyönyörűségnek lenni, ugyanis nem mutogatjuk magunkat ilyen vaskos lábakkal sortban egyik újságban sem. A kritizálókon mit akarsz látni? Ez nem társkereső oldal, hogy megismerkedj velük és nézegesd őket! Te sem a saját fotóddal virítasz, ahogy látom.
      Vera valóban sokat fogyott, gratula neki, bár nem az akaraterejének, kitartásának, hanem a gyomorműtétjének köszönhetően, de ez nem jelenti azt, hogy úgy kell öltöznie, mint egy 50 kilósnak. Öltözzön a 80-90 kilójához, aztán ha elérte álmai súlyát, jöhet sort, amit egyébként minimum ki kellett volna vasalni! Gyönyörű a hangja, az arca nagyon szép, de ez a sort még korai a súlyához.
      120 kilósan is cicanadrágban és mini lebernyegben virított övvel a derekán. Már akkor is kellett volna neki egy stylist és most is kellene.”

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • “Úgy lehet lefogyni, hogy estére csak salátát eszik, a paradicsom már önmagában csökkenti a farkaséhséget, a legjobb fogyókúra az ha nem vesz csak egy kis egészséges olajat főzni, zsír, cukor, felvágott semmi, friss hús, barna rizs, saláta, étvágycsökkentő teák.”

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • (Én sem akarok okoskodni. De azért gyanítom, hogy a pontos megfogalmazás az volna: aki marad a szénhidráttúlsúlyú étkezésen, akinek azt mondja a dietetikus, hogy “a szénhidrát, az kell”, annak ilyen adatokkal tényleg a műtét a megoldás.)

        Kedvelés

      • ezen a tetovált szakállon nagyon rajta maradtam. hogy miért választja valaki? mi van, ha majd nem akar megint szakállas lenni?
        es a legkinzobb kerdes, lehet, hogy nagy idolomnak, Azis-nak is az van?
        (regota tunodom, miért van az a bizonytalan, nem teljesen termeszetes, amit látok erzesem az abrazataval kapcsolatban.)

        Kedvelés

      • Szerintem ők ezt eldöntötték. Ez a dizájn része, előnyösebb, egyszerűbb így szakállasnak lenni. De lehet, hogy valami speciális festék. Majd kilézerezteti százezer dollárért, az ő világukban akármi van. A mai megjelenés egyáltalán nem természetes, mi sem engedjük szabadjára a mellünket, szőrtelenítjük a lábunkat, push up nadrágban van a seggünk és kiszedjük a szemöldökünket. Ők meg reflektorfényben, fotósok előtt élnek.

        Kedvelés

    • Már a régebbi posztoknál is azon gondolkoztam, hogy mintha senki sem akarna igazából erős lenni, hiába pörögnek nagyot az erős vagyok mémek, sokkal jobb magunkat sajnáltatni. Mindenki áldozat akar lenni, mennyi komment van már az a poszt alatt, amikor arról van szó, hogy melyik mondat bántott a legjobban, mindenki szeretne egy megkínzott zsidó felmenőt, aki miatt lehet sajnáltatni magát, (nem a fiktív felmenőt), ide kéne még egy a felsorolásba, hogy kicsit enyhítsem az előbbi zsidósat, de most csak ezek jutnak eszembe.

      Valamit akartam ezzel nagyon mondani, még fél órája, de aztán kiment a fejemből, és aztán azt is lecsekkoltam, hogy ez a nő feltöltette a száját, és már masképp hordja a szemöldökét, olyan agymosott vagyok, magas a véremben a blikk faktor.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, ez blikkes, és tök fölösleges.
        Ez a lány a déli féltekén egy teljesen más, sokkal jólétibb, nyugisabb, dizájnoltabb, történelemtelenebb, amerikaias létet él, amelyet ráadásul az instagramra szán. Huszonnégy éves. Semmi bevásárlószatyor, anyjával lakás, diákhitel.
        Tetovált szakáll, például. Kék száj, elképzelhetetlen ruhák. Sminkművésznek mondja magát, esküvőket dizájnol, egyébként is afféle világsztár lett, a legnagyobb amerikai talk-showkban szerepelt, és ha felvesz egy rucit, és lefotózza, felrakja, annak komoly reklámértéke van. Megcsinálta a fogyását, és megél a prezentációjából.
        Nem követendő, nem viszonyítandó, nem hüledezendő.
        Remélem, fogtok szeretni, ha feltöltetem a szemem alját hyaluronsavval, meg a mellemet saját zsírral.

        Kedvelés

      • A szemem alatt én is akartam, genetikailag beesett, de voltak olyan beszámolók a realselfen, hogy ilyen hurkák maradtak utána, nem merném. De nagyon kíváncsi leszek, neked milyen lett. Most a co2 lézer az amit nézegettem, állítólag csökkenti az is, ha lenne lehetőségem kipróbálnám.

        Kedvelés

      • Most elgondolkodtatott ez. “Erős vagyok” mémekhez és közhelyes megható oraveczségekhez (a közhelyes nagyon fontos) az áldozati lét mutogatása mint motiváció. Lehet drama queenség, annak a hajszolása, hogy legyen elmesélhető sztori, egyik a másik után, amelyekkel ki lehet tűnni, amelyek révén figyelmet kaphat. Lehet valódi tragédia is, amelynek kapcsán lehet nagy pátosszal ilyeneket posztolni. Csakhogy aki valóban erős és összeszorított foggal túlél, ebben él, tényleg, az nem fogja posztolgatni meg mutogatni. Aki mutogatja, annak a sajnálat és a figyelem lélektani előnye kell, amelynek csak eszköze a nagy történés, “jól jön”. Én is csináltam ilyet, ismerem a logikáját. Eszközként használtam a történetet, kellett valamire.

        Kedvelés

      • Én is hallgatok már a traumákról. A nagyokról mármint. A kicsik megosztásából érdekes beszélgetések vannak. De a közös térben, politikaiként sokkal fontosabb az informáciadás és örümelv, mint az általam megfogalmazott és persze lelopott, mű-önsajnálatba süllyesztett mondat, hogy itt a nők végre elmondhatják a történeteiket…

        Amióta nem beszélek a Nehézről, és problémáimat egyedül intézem, nem a neten állok bosszút, amikor csalódom a partneremben, megkapom, de nagy dózisban, hogy nekem könnyű.

        Kedvelés

  12. Hú nem is tudom, hogy kell-e nekem itt szólni egyáltalán, valamiért mégsem tudom megállni. Teljes elképedéssel olvastam, azt hittem, hogy ilyen “sikertörténet” csakis pozitívumot tud kiváltani másokból, az edző hozzászólása/hozzáállása meg egyenesen felháborító szerintem. Én úgy vagyok ezzel az edzés/futás dologgal, hogy bármi mozgás jó, bárki bármennyit mozog, azzal csak jót teszt saját magának és annyira kiolvasható a soraidból, hogy élvezed, magadért csinálod és ezért beszélsz róla annyi sokat, nem azért, hogy tukmáld, hanem mert jó dolog arról beszélni, ami nekünk örömet okoz, amiben otthon vagyunk és úgy gondoljuk, tán másokat is motivál. Amúgy szerintem nem olyan elképesztő változás, volt valami kis háj és ebből munkával egy izmos szép női has lett, nem is értem a kiakadásokat, a rosszindulatot pedig végképp.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Köszönöm! Üdv a blogon.

      Nem az a lényeg, hogy pontosan mit értem el , és mekkora melóval, hanem az, hogy aki látszik, aki kiteszi magát, akit lehet szúrni, arra mindenképpen odarepülnek az éhesek, és le akarják járatni. A névtelenségből biztonságosan megtehetik, így nekik is jut egy kis erőszerű élmény. Csak találgathatnám, miért haragszik ez a magát csoportnak beállító valaki, de nem lényeg. Elég sok életet megváltoztattak a blog más témájú írásai. De nem is lényeg, a lényeg az intolerancia, az elirigylés, a rosszmájúskodás, ami mindenféle témában kiderül, ha az ember kommenteket olvas akárhol.

      Én is örülök mindenki változásának, lendületének, és minden tettemmel a sportot és a változás lehetőségét képviselem. Csak valami beért bennem, valami nagyon küzdős. Olyasmi, hogy vége a kisgyerekes önfelmentős tudati trükközésnek. Magammal szemben maximalista lettem, és közérzetre tizenöt évet fiatalodtam. Tavaly még nagy álomnak tűnt, hogy valaha lefutom a félmaratoni távot akármilyen tempóval, most meg nem tudtam örülni, mert a futás egy olyan alapvető mozgásforma, hogy ennyit futni egyenletes tempóval alapelvárás magammal szemben.

      A fotón nem látszik minden, de 85-6 kilóról indultam. Ebből lett DEXA (röntgenes) mérés szerint 16 százalékos zsírarány, és több kiló plusz izom. Úgyhogy ez nem a jónőség meg fogyózás (nem is kifejezetten nőies), ránézésre kérdezik, hogy mit sportolok.

      Aminek még örülök, az az edzésélmény, az edzőm, a motiváló hatás, a közös edzések olvasókkal, a nyugalmi pulzus és a kardiovaszkuláris edzettség adatai, illetve hogy meggyógyultam a pajzsmirigybetegségemből.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  13. Ma is akartunk edzeni, én futni is, aludni alig tudtam, de annyi eszem nem volt, hogy olimpiát nézzek…
    És tegnap olyan váll-mell-bicepszEdzés volt, hogy ma, amikor meg akartam nézni, serken-e a hónaljszőröm, a mozdulat húsz százalékánál meggondoltam magam.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Én úgy tudom, hogy a férjed a Demszky-érában kereste hülyére magát mutyizással, és a város történelmi jellegét romboló ‘entartete Kunst’ épületek tervezéséért

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Tévedsz, és gyűlölködő vagy, meg buta is. A férjem bölcsész-építész volt, városvédő akciókban vett részt, klasszicista épületek lebontásáért tiltakozott a hatodik kerületben, legfeljebb kilincset meg festéknyomó hengert tervezett szecessziós épületek felújításakor, mert szépen megkérte a (fideszes) polgármester, kiállításokat nyitott meg, egyetemen tanított hajnali vonatozással, folyóiratot szerkesztett, levéltárban dolgozta fel építészek hagyatékát, konferenciákra járt, könyveket írt, és gyereket nevelt. A mai számítógépes tervezőprogramokhoz nem is értett.

      “1997-ben „több évtizedes kiemelkedő építészetelméleti és szakírói tevékenységéért, a magyar építészet hazai és nemzetközi megismertetésében végzett munkásságáért” megkapta az Ybl Miklós-díjat, 2012-ben pedig Ezüst Ácsceruza-díjat is.”
      https://hu.wikipedia.org/wiki/Gerle_János
      Csapassad, van hova művelődni!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A férjem amúgy megátalkodott antiliberális volt nagybajuszos korszakában, Makovecz-jobbkéz. Ettől is vicces. Nem csak hogy nem lopott és nem tervezett, hanem teljesen a másik oldalon állt, Gyurcsány ellen tüntetett stb.

        Kedvelés

  15. Tipikus ujjongás (csak a nyelvezetet mutatom, fotó nem):
    “Was super hesitant to post this but I said “screw it”. I’m seriously so amazed at how much my body has changed throughout my weight loss journey. It hasn’t been easy, it never really is, but I pushed myself through. I’m not even close to being done. But I can say I’m super proud of my self and so glad I made a change for the better. 💕
    HAPPY TRANSFORMATION TUESDAY!
    KEEP CALM AND KETO ON!!”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  16. Na, az ilyen komment az, amit nem engedek be.
    Még egyszer.
    A poszt pont arról szól, mennyire elfogadhatatlan kritizálni, piszkálni, taglalni, megalázni azt, aki lefogyott/fotót rak ki/örül magának. Bárkit. A test, a kinézet, a testhez kapcsolódó személyes történések, döntések, beleértve az akármilyen műtéteket is, személyes, egyedi és tiszteletben tartandó. Azt gondolsz, amit akarsz, csak nincs “jogod” felületet kapni a hányásodhoz tőlem. Az utcán sem mész oda arcába röhögni senkinek.
    Ez egy sokrétű, intellektuális blog, nem a velvet. Itt előadni ugyanazt az egysíkú ítélkezést kínos tévesztés.
    Sehol nem volt szó a magazinos-fitneszmodelles jónőségről, nem ezt képviselem, a képek sem olyanok. Az önismeretről, az életörömről, a felszabadultságról volt szó, a “skandináv” módon atletikus, izmos testről, az anatómiáról, az amatőr sportról, tudatos étkezésről, és annak eredményéről, az ön-vállalásról. Nem volt cél szexin megjeleníteni magam, mert nekem nem olyan a helyzetem, egy másik közegben vagyok. Értem én, hogy szerinted aki elmúlt 25, az ássa el magát, de pont nem találom az ásót.
    A testemen semmi szégyellnivaló nincs.
    Nem tudom, milyen a tested, nem véleményezem, nem is érdekel.
    Békén hagyni másokat a maguk sokféleségében, ennyi volna a feladat. Gyűlölködni sokkal több energia.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. Ő Donna (a sportrovatban már volt):
    Magyarul a cikk:
    http://www.nosalty.hu/ajanlo/holgy-aki-6-eve-104-kg-volt-ma-pedig-bikinimodell
    Friss progress:
    https://www.instagram.com/p/BI0lE-Yg_rG/?taken-by=lifeofdonnag
    Szóval a média imádja ezt, és állítja, hogy most 52 kiló, de nem annyi. Meg hogy bikinimodell (valójában kétszer indult versenyen, az amerikai amatőr versenyeken fű-fa-virág elindul, nem szégyen 45 évesen meg csíkos hassal), de ez nem ilyen. Föl és le, örök harc ez. Viszont rendületlenül edz, és megmutatja ezt az állapotát is.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. “valaha nagyon erős.”
    konnyezve rohogtem fel!

    amúgy csak most esett le, hogy nekem is mondta jó barátnőm miután lefogytam, hogy nem ismer má többé, nem tudja, ki vagyok. megváltoztam. hát most “engedelmesen” elkezdtem visszahizni, nem mintha ez segítene a dolgon. furcsa egy reakció.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nagyon sok jóindulatú emberben van egy ilyen felül nem vizsgált stabilitás-vágy: maradj olyan, amilyennek ismer, az a hűség, az az önazonosság, akkor vagy az, akit ő szeret, követni nem tud. És nem akar rosszat, és nem is feltétlenül irigy, csak megszokott olyannak, úgy férsz a puzzle-be. Ha pedig változol, egy normához igazodj: csak fogyj, csendben, kicsit, öntudatod ne legyen, élvezni ne merd, szenvedj csendben (mint mások), léted-kinézeted-módzered ne figyelmeztessen senkit semmire, ne váljék életmóddá (vége a sütizéseknek), ne legyen túl nagy szerepe ennek az életedben, és ne legyél izmos.

      Eközben nem törődnek azzal, te mitől érzed jól magad, mi okoz gondot, hogyan szeretnél élni. Ami elég riasztó.

      Továbbá: neked normál a testsúlyod, mit akarsz még, ehetsz, amit akarsz, ne gyötörd magad. Hát azt akarja, hogy nem a BMI az érdekes, hanem az egyéni test és arányosság, és szép vékony lábak fölött ott a hasi zsír.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  20. Visszajelzés: ne merj erős lenni 2. | csak az olvassa — én szóltam

  21. Visszajelzés: metablog 3.: trollok | csak az olvassa — én szóltam

  22. Visszajelzés: a blogger még mindig válaszol | csak az olvassa — én szóltam

  23. Visszajelzés: mószerolják a sportot | csak az olvassa — én szóltam

  24. Visszajelzés: budai | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .