…az, hogy másképp képzeltétek. Nektek nem ezt ígérték.
Gazdagon bemutattátok tegnap és tegnapelőtt, mi van a fejetekben, szívetekben, és mennyire nem működnek a stratégiáitok. Meg azt is, hogyan kell másokkal nem törődve erőszakoskodni, rászállni, hangulatot rontani, majd a házigazdát hibáztatni. Felbolydult a méhkas, hadat üzent a blogger. Elég fura, hogy szerintetek nem írhatom azt, amit gondolok, illetve ha igen, majd megtanítotok, mi az igazság. Hogy lettem ennyire érdekes?
Most nem kell idézgetnem és összefoglalnom, miféle mentalitásról beszélek. A probléma az, hogy itt elég sok réteg van, nem nagyon fogjátok föl, ti amúgy is mozaikosan és felületesen olvastok, mert egyáltalán nem vagytok kíváncsiak a posztra, csak a saját agresszív kliséitekre, és hogy azoknak keressetek felületeket. Nem értitek, és nem is akarjátok érteni, mit írok, miért írom, mert dühösek vagytok, és az én területeimen, amelyekben a szövegeim fogannak, fél- vagy zéró műveltségűek. Ezen kívül pedig érzelmi analfabéták és személyiségzavarosak.
Na de az öszefüggéseket meg lehet azért állapítani, nem csak a ti kedvetekért, nektek mindegy. Nem nekem van problémám ezzel a nemi leosztással, nem én sírok. Én, veletek szemben, látom a felelősségemet, nem függök, megvannak a stratégiáim, hogy az egyenlőtlenségek közepette mit lehet mégis tenni, hol van a produktív élet, és ezért nem kellenek önigazoló magyarázatok, nem vagyok ideologikus — sosem voltam.
Eközben ti aggódva, atyáskodva kíséritek figyelemmel, mivé alakul “Csao elvtársnő” blogja, ahogy erőltetetten neveztek (ugyanezzel a buta, jogosult fölénnyel, álságos jóindulattal próbáltatok már állást foglalni, békíteni más ügyemben is. Úgy érzem magam, mint egy rituális állat). Mindegy, csak lekezelés és beleokoskodás legyen, és valahogy ki lehessen hozni, hogy én vagyok az agresszor.
Azok a lájtos kommentelők, több évre visszamenőleg, akik ambivalens módon vannak a bloggal: éhezik, keresik nők közelségét, témáit, de a körükben nem képesek humán módon, tisztelettel viselkedni, és elég egy kicsi bírálat, hogy érzékenykedni, erősködni kezdjenek, és kibújjon a szög a zsákból: nem kapcsolódni jöttek, hanem kontrollálni.
Ezek a nagyokosok, megszokták, hogy ők csak járkálnak, nézelődnek, semmivel nem tartoznak, de a véleményük egyenrangú, sőt, ők majd megmondják nekem.
Az ideológusok viszont egészen elképesztően tolták. Ők a f*** csövét szívták, úgy növekedtek ilyenné, úgyszólván. Jöttek is innen-onnan összeollózott, béna mondatokkal, folyton osztott, minden blogra beügyeskedett bulvárcikkekkel (mint bizonyíték, úgy bizony) és nőgyűlölő linkekkel, vagy saját szavakkal bénácskán összegezve, hogy mindenki milyen szemét, a szex jár, és ők nem tehetnek semmiről. A legerősebb a szegény férfiak mind áldozatok, a feminizmus tette őket tönkre, meg a rikácsoló nők, akik szeretet helyett rá akarják őket venni az alantas mosogatásra vonal volt.
Mi már ezt jól ismerjük, semmi sem változik évek óta, se az érvek, se a ti életetek, se a dühödtség, a képzelt ellenség. De azért itt van sok-sok új olvasó, amióta a könyv kijött, még több, és igen nagy volt az elképedés, hogy akkor ez ilyen? Volt, aki innen jött rá: a feminizmus csakis valami pompás eszme lehet, ha ilyenek az antifeministák.
Én most elmondom nektek, mi a ti traumátok, vagy ha az nem, problémátok.
Ti azt hittétek, hogy nektek minden jár, mert ebben nőttetek fel. Nektek minden azt súgta, hogy űrhajósok, feltalálók, sztárcsatárok lesztek a születésetek jogán. Közepes tehetséggel, vagy semmilyennel is majd csak lesz valami, tanultok egy kicsit, vagy nem is, vagy nagyon, de nektek akkor is több jár érte, mint a lányoknak, mert ők csak szorgalmasak. Cigi, pia, iskolai botrányok, felelőtlenségek és kisszerű húzások bocsánatos bűnök: fiatalság, bolondság. Valamint elég, ha egy fokkal vagy szebb az ördögnél. Meglesz így is a jó állás. Az álomélet (az alfák sorsa) anyagi javak rivalizáló halmozása, erőalapú helyezkedés, kis korrupció, üzletek, másokon átgázolás és sok-sok nő, tökéletes testű tizenkilenc évesek (szőke, és ikrek!). Közben alázatos, boldogtalan anyátok, akit mélyen lenéztek, noha rászorultok, mossa a fékcsíkot a folttisztító szappannal, főz, ellát, sóhajt, el is tart, ha úgy alakul. Nő is lesz, komoly kapcsolatra is, alázatos, odaadó, termékeny, hű, mert ki ne akarna egy ekkora főnyereményt?
Az évek teltek, anyu egyre csak mosott, de állás, vagyon, virulás nem jött össze a valóságban. A csajokra hajtás se sikerült úgy, ahogy ígérték, és amikor nem működött a dolog, vagy téged dobtak, vagy pincsikutyaként tapadtál a nőre — neked azt mondták, virág, romantika, esemesek és vacsorák, szex lesz abból! –, akkor nagyon fájt és csalódtál, pedig az eredeti elképzelésed volt a téves.
Esetleg korai házasság, éretlenül, csak előnyt keresve, beledumálva, emberként nem is kapcsolódva, hiszen ki sem alakultatok emberként. Érdekalapú egyezkedés volt ez, a jelmezek alatt már domborodott a gyanakvás. A te szereped az, hogy hajlandó vagy elvenni őt, aztán hozod haza a pénzt, okoskodsz a kanapén, te nem tudsz lelkizni, te nem tudod pelenkázni a gyereket, te gyereket se akartál, de fogamzásgátolni sem tudtál, illetve hagytad magad beledumálni abba is, ami egyedül érdekes egy nyomiban: hogy igát húz és van néhány ondósejtje (igen. ez a rögvalóság, akkor is, ha az elején van valami érzelemszerű, és cikornyás ezüst a dőlt betű az ültetőkártyán).
Szóval, ez az egész szükségképpen pofára esésben végződött, akkor meg kellett valami magyarázat. Közben annyi minden történt, hogy pont a személyiséget kiérlelni, emberséget megtalálni, felnőni nem sikerült. Az volna a felelősségvállalás.
Maradtak a hangzatos, önfelmentő magyarázatok. Jött a bétaelmélet, jogkövetelés, jövővázolás és bírálat. A gyűlölködés az alfák iránt és a nők iránt, meg az önsajnálat. Minden nő egyforma, mind kihasznál, csak az alfa kell nekik, fűvel-fával lefekszenek, csak veletek nem, meg kéne ezt rendszabályozni. Bezzeg régen, alázatos nők voltak, akik nem mondtak nemet, szépen, mosolyogva vezették a háztartást, nevelték a gyerekeket, és ti biztosak lehettetek abban is, hogy tőletek van a gyerek. Nem volt baj, hogy berúgtál és sose vagy otthon. És főleg nem akartak önmegvalósítani, de még főlegebb, nem kerestek többet. Válás esetén is szépen meg lehetett hurcolni őket, ki lehetett őket rakni a lakásból. Azok voltak a szép idők! Volt kockalada is, szotüdülő, bulgár tengerpart, és alufóliában-papírban volt a Milka!
Elhittétek, hogy a nők mások, elemien azok, mástól boldogok. Ki is kiáltottátok erőszakos hárpiának, aki ugyanattól boldog (saját döntések, saját élet, önálló gondolatok, igény a valódi szeretetre, vágyott társsal élvezetes szex, nem csak roskasztó terhek, komolyan vétel). És ott ültök keserűen, csalódottan az életetek romjain: az eredendő hatalomtöbblettel és a könnyítésekkel nem mentetek végül semmire.
Álljunk meg. Én nem hibáztatlak titeket — tényleg ezt mondták nektek. Eléggé irreális volt, de én is ugyanott nőttem fel. Három bátyám van, és bántalmazó, magát mosdató áldozat-apám. Nem nagyon értenek engem.
Na de az élet jelzett, világosan, és ti már nem vagytok fiatalok.
A PUA-ra, Red Pillre meg a többi erőltetett eszmére-módszerre nem azért van akkora kereslet, mert a nők mások, és ti meg akarjátok érteni ezt a másságot, és visszacsinálni valahogy, valami varázslatosnak gondolt, férfias fellépéssel azt, amit a feministák elrontottak. Hanem azért ilyen népszerűek, mert titeket átvertek, és most a nálatok maradt apróból szeretnétek kiügyeskedni mégis valami olyasmit, valami alfaszerűt. Közben megy el a rengeteg idő és érzelmi energia a gyűlöletre, a hibások keresésére, torzultok el ebben. És ezt már nem lehet megmagyarázni, hogy de ti azt hittétek. A felnövés, az új kor járata, úgyszólván, elhúzott, pedig sokáig állt a megállóhelyen. Tényleg sok jelzést kaptatok, szólt a világ, láthattatok boldog nőket, a válás előtt is elmondta, már évekkel korábban is jelezte a társatok, mi a gond.
A társatok nem volt veletek boldog. El is mondta az okát. Szarul volt, és nem volt kedves ő se.
Arra azt mondjátok, shaming language. A nő, akinek nem kelletek, shit tesztel, nyilván, mert az nem lehet, hogy ne az legyen, amit te elképzeltél. Rákaptatok a pornóra, kinyírtátok vele a talán-lett-volna-valami szexualitásotokat, irrális elképzeléseitek vannak a női testről és működéséről, a női vágyról. Gyűlölitek, sértegetitek, zaklatjátok azokat, akik után sóvárogtok, bizonygattok és fossátok a szót. Barátzóna, a nő hipergám ösztöne, nőpárti jogrendszer, kifosztott és utcára tett férfiak, akiknek nincs más választásuk. Pedig ők hozták létre a civilizációt. Fájdalomtól üvöltő, pompás oroszlán, skorpió szipirtyók és hárpiák. Fenyegetőzés, hogy kihal Európa, összeomlik a nyugati civilizáció, jönnek az arabok, ha nem lesz valami nektek kényelmes, fura fundamentalizmus (pornó azért legyen!), és persze jog a szexre, olyan szexre, amilyet ti elképzeltek. A kínzó szexhiány miatt le is fogtok mészárolni valakit, majd meglátjuk.
Mint óvodás, amikor elfogyott a pilótakeksz: ha neki van, nekem miért nincs? Azért, mert te nem voltál elég jó, nem volt szerencséd, mostanra meg beleőrültél a magyarázataidba. A vonal, a hatalomfosztottság határa nem a férfiak és a nők között van, hanem a vonzók és az ügyetlenek között. Ügyetlennek lenni szar, ritkán megélni a szex teljességét kínzó érzés, de el lehet viselni agresszió és pótcselekvés nélkül is.
Fogalmatok nincs, mitől jó egy nőnek, mi teszi boldoggá, milyen a pillanatban kapcsolódni, milyen az emberség, mert nektek csak férfi van meg nő, és úgy, ahogy ti elképzelitek. Mindenki ellenség, pedig csak elhúzódnak. Az, hogy nem vagytok elég vonzók, összeesküvés és igazságtalanság. Miért nem kötelezhetők a nők a házasságra, szexre? Szent Pálra meg a házastársi hűségre hivatkoztok, szelíd és simulékony asszonyokat emlegettek.
Eközben mi feldolgoztuk a traumáinkat, mert nekünk se volt fáklyásmenet a párkapcsolati sztori. Új fejezetet kezdtünk, kátyús utakon jöttünk ki a nyomorunkból, és nem vádaskodunk, hanem értelmes dolgokkal foglalkozunk. Férfiak százai, ismerőseim nyavalygás és farokméricskélés helyett keményen dolgoznak, művelik lelküket és elméjüket, izmoznak, jó az illatuk, érdekli őket a világ és benne az emberek, nem akarnak garanciát, nőkkel is pompásan kijönnek, nem félnek tőlük és nem látják őket mitikus ellenségnek, élet-halál urának. Nem csak szexre és szexért kell nekik egy nő társasága. Van szexuális életük, vagy nincs, esetleg akad, akadozik — nem ez definiálja azt, ahogy az embertásaikra néznek. Megvetik azt, aki nem ért a szóból, és érzelmileg vakon ver le ezt-azt a Pradóban. Nem értenek titeket, azt hiszik, ez valami vicc.
csak az olvassa. én szóltam 
Ebben a cikkben legalább az látszik, hogy eljutottál addig a felismerésig, hogy a mai férfiak jelentős része nem azonosul ezzel a feminista világrenddel, ami a nyugati civilizációt hatalmába kerítette. Őszintén szólva, az utolsó fejezet alapján az döbben meg, hogy te ismersz olyan férfiakat, akik önként, mi több őszinte hittel hajtják ebbe a szerepbe a fejüket, amely ez az ideológia nekik szán.
Az amerikai politológia ismeri a „white guilt” fogalmát, és azt értik az alatt, hogy a fehér ember kollektíve bűnös és a fehéreknek bűntudatot és önmarcangolást kell, hogy gyakoroljanak a színesbőrűek ellen elkövetett történelmi bűneikért, úgymint a rabszolgatartás és gyarmatosítás. Most az hagyjuk, hogy több fehér ember volt színesbőrű rabszolgája a világtörténelem során, mint fordítva, meg azt is, hogy a gyarmatosítás oka nem a gyarmatosított népek bőrszíne volt, de a lényeg az, hogy ezt a bűntudat-kultuszt nevelik a nyugati iskolákban a fehér gyerekekbe.
Ennek analógiája alapján beszélhetünk „men guilt”-ről is, vagyis hogy vannak olyan agymosott férfiak, akik indoktrinálódtak a feminista oktatástól, hogy őszintén kialakult bennük a nemük miatti öngyűlölet. Mégis mi másért hajthatna egy férfi ebbe az igába a fejét? Mi másért mondana le önként ősei dicsőségéről?
Hogy egy engedelmesen mosogató balek legyen, akit a nő úgy oszt ki, ahogy akar, és ő ez ellen semmit se tehet? Hogy a párkapcsolat/házaság addig tart, amíg a nő úri kedve úgy tartja? Mint egy bábut elővesz, aztán ha megun (ok nélkül), akkor kidobja a kukába, mint egy használt papírzsebkendőt?
Igenis a feminizmus a nők legsötétebb ösztöneit emancipálta, és ezek az ösztönök a civilizációnk pusztulását vetítik előre. És ez nem vicc, nem túlzó paranoia. A civilizáció fenntartásához szükséges, hogy az álagférfiak ehhez motiváltak legyenek, azt meg Zimbardo jól leírta, hogy ebből kimenekülnek. Muhammed Ali azt mondta, hogy miért harcolna az ért a fehér amerikai világrendért Vietnam-ban, ami őt diszkriminálja? A fehér férfiak most azt mondják: miért mozdítanánk a fülünk botját is ezért a rendszerért, ami nekünk SEMMIT nem ad, sőt?!
Erre persze a nők további megszégyenítéssel felelnek, felnőni képtelen kisfiúnak gúnyolják azokat a férfiakat, akik kiiratkoztak abból a társadalomból, amely őket semmibe veszik. Igen, abból indutunk ki, amikor ifjúkorod hajnalán eldöntöttük, hogy tanulni fogunk, meg keményen dolgozni, úgy, ahogy apádánktl láttuk, és lesz ház, autó, szép feleség, család. Csinálod, küzdesz, hajtasz, és közben azt látod, hogy a lányok észre se vesznek, elhajtanak, vagy a szemetebbje még ki is nevet, közben mindenki jó nekik: raszta, rosszfiú, migráns, ______ (behelyettesítendő), csak te nem, a szorgalmas, illedelmes, kedves, csillagokat is lehozó fiúcska. Egy ponton aztán beleszarsz az egészbe: ez az élet nem ad semmit a becsületes munkádért cserébe, hát te se adsz semmit neki. És megszületik a “kisfiú”.”
KedvelésKedvelés
Végigolvashatatlan vagy.
“nem azonosul”
Nem volt illúziónk, hogy a férfiak feladnák a kényelmes kis önsajnáltató agressziót.
Kut érdekel, mivel azonosulnak ők? Miért ahhoz kéne folyton igazodni? Most a nőkről van szó.
Nem világrend amúgy.
Maroknyi, vesztes kis csoport vagytok, a legtöbb férfi nem azonosul semmivel, csak él a vakvilágba a szerepek és automatizmusok által, de nincs ennyi fárasztó agyalása, némelyik belátja, hogy akkor ez nem megy így. Majd rájönnek. Amíg és akik puncifüggők, amiatt jönnek rá, később és mások meg belátásból. Nem éri meg követelőzőnek, esszencialistának lenni. Vagy elmagányososdnak és kihalnak szépen. Ez is evolúció. Én nem sírok utánuk.
Tudod, amikor kudarcaim voltak, amikor nem ismertek el, hatalmi helyzetből aláztak meg, amikor az én teljesítményem láthatatlan volt, és az volt a nagy dolog, hogy valamelyik bátyám átbukdácsolt valami vizsgán, vagy amikor visszautasítottak, én is bebasztam volna egy féltéglát néha valahova, ablakba, arcba. De inkább fejlődtem és megtaláltam, miben vagyok jó, hogyan tudok függetlenedni tőlük, vagy a párkapcsolatban jobb stratégiákat követni.
Látom, megint mindenki más a hibás.
KedvelésKedvelés
“Maroknyi, vesztes kis csoport vagytok”
Zimbardo is tízmilliókról beszél, ez a bizonyos maroknyi. Ezért a legkisebb becslés szerint is több tízmillió férfiért nem kár, így jártak, dögöljenek meg, nem szükséges bármit is átgondolni az ő helyzetük miatt, ugye? Több emberről van szó, mint ahogy transznemű van a világon, bezzeg őértük nem sajnáltátok az egész világot kiforgatni a tengelyéből, de a sima ciszheterő férfiak problémáival egy fikarcnyi megértéssel sem tudtok lenni…
Legalább kimondtad azt is, hogy a feminizmusban “it’s not a bug, it’s a feature” az, hogy férfiak jórészét a társadalom peremére teszi, és vesztes szerepre kárhoztatja. Olya ez, mint a nemi feudalizmus: vannak a kiváltáságosak, és vannak, akik megszívták, születtek volna valami egzotikusabbnak: nőnek, vagy legalább melegnek!
A leggyakoribb vérfeminista reakció egyébként, amit a problémafelvetésre látni szoktam, az a diadalittas kiszólás, miszerint a férfiak azért ilyen frusztráltak, mert úgymond evolúciósan visszamaradottak és képtelenek az új szociális környezettel illetve a szárnyaló nőkkel fölvenni a versenyt, és ezért nem is kár, ha a sovinisztája elhullik.
A vicces csak az benne, hogy állami újraelosztás nélkül nem lenne itt semmiféle női szárnyalás, valamint ha tényleg kihullik a sovinisztája is, aki a nő alá kvázi bedolgozik, hogy az függetlennek hihesse magát; abban a pillanatban a nagy női szárnyalásnak is vége.
Fred Reed mondta valahol még egy régebbi dörmögésében, hogy a feminizmus egyenlősége nem két fallal elzárt tengerszintet öntött egybe, hanem folyamatosan pumpálja a vizet az egyik oldalról a másikra. Ha leáll a pumpa, felüti ordas fejét a rút valóság.
KedvelésKedvelés
“a legkisebb becslés szerint is több tízmillió férfiért nem kár, így jártak, dögöljenek meg, nem szükséges bármit is átgondolni az ő helyzetük miatt, ugye? Több emberről van szó, mint ahogy transznemű van a világon, bezzeg őértük nem sajnáltátok az egész világot kiforgatni a tengelyéből,”
Gratulálok, ez igen érzékeny és européer összehasonlítás volt (pilótakeksz).
Szerintem nem kár értük, így jártak, ez az evolúció, ugye, a béta, gamma oroszlán is rosszul jár, vagy nem? A ti életeteket, biztonságotokat senki nem fenyegeti, a transzok pedig nem követelnek szexet senkitől. Szerintem ne legyenek ilyen (uszuló, erőszakos, kártékony) emberek sehol, ne csak a közelemben ne. Én nem a Zimbardo-félékre gondoltam, hanam a hozzád hasonló önfelmentő, gyűlölködésbe borult agresszorokra, a férfihang évek óta semerre nem mozduló magvára, akik csak a neten kemények, ott állnak lesben, élőben összefosnák magukat egy sima tízperces beszélgetéstől akárkivel, egy ép eszű férfival is. Ők maguknak erodálták ilyenné magukat, pedig sok-sok jelzést kaptak. Ott van fenn a posztban, hogy mi az ok: hogy a második esélyt is eljátszottátok. Ha úgy gondolod, felőlem lehet azért, mert a pina a hatalom, és majd rákényszerültök. Nekem mindegy, bár szerintem a pina nem hatalom.
De hogy ők még a megoldást a saját kínjukra is mástól (a nőktől, a társadalomtól) várnák, az elég durva. Más csináljon valamit, hogy nekik jó legyen. Miközben náluk van a túlhatalom, pusztán a férfivoltuknál fogva, a jogosultság érzete és az erőszakoskodás kényszere is ebből fakad.
KedvelésKedvelés
“Miközben náluk van a túlhatalom, pusztán a férfivoltuknál fogva”
Miféle “túlhatalma” van a bétáknak??
KedvelésKedvelés
Elvárásaik az élet iránt (van arcuk egy csomó mindenhez, pl. garantáltnak várni a nőt).
Bocsánatos bűnök, még a nemi erőszak is, de munkahelyi törtetés, nőalázás, csalárd viselkedés, molesztálás, apróbb verekedések, veszélyes, mások életminőségét rontó szokások, függőségek és sportok.
Erőforrások felélése mások elől.
Saját gyerekeik leszarása, elhanyagolása, anyagilag nem támogatása, játszmaeszköznek használása. Lelépés. Sétrődés. kontroll.
Hőbörögni, mást hibáztatni, erőszakoskodni, elméleteket gyártani sem szégyellnek.
A béták is jobban keresnek, mint ugyanazért a munkáért a nők.
Disznóólban élni és ezért is másokat hibáztatni.
Munkahelyi előmenetel.
Senki nem vár tőlük szolgálatot, ingyen munkát.
Maradhatnak egyedülállók, szankciók nélkül, nem piszkálja őket senki emiatt.
Anyu pici fiacskája helyzet, a fel nem növés luxusa.
Egyébként béták nem léteznek, és már jelztem, hogy én nem használom ezeket a fogalmakat. Férfiak vannak, meg főleg emberek, csak valamiért a férfiak közülük hihetetlen műsort rendeznek, követelőzni kezdenek, ha egy nő nem végzi el a nehezét, és nem tartja oda nekik vágy és problémázás nélkül is a…
Mindez az általatok alfákra nevezettekre is igaz, csak ők legalább vonzók, vagy tudnak előnyöket kínálni a nőnek (de ez sem tiszta és humán, a pénzért kussol a nő, vagy rzelmi függésben, nem azért, mert jó neki).
Úgy általában túlhatalom léte esetén nem boldog a nő és a párkapcsolat, vagyis nagyon törékeny az ilyesmi, sorvasztó a nőre nézve.
Lúzerségre-nyomiságra erőszakos megoldási kísérletek — a legrosszabb kombináció.
KedvelésKedvelés
Szóval bizonyos dolgokat érezni az hatalom? Már ha tegyük fel igaz az a vád, hogy a béták ÉRZÉSEI valóban leírhatóak ezzel a feminista retorikával, hogy “jogosultságérzet” és hasonlók.
A hatalom szociológiai értelemben annyit tesz, mint képesnek lenni arra, hogy másvalaki valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, amit önmagától nem szándékolna.
De a béták alig érintkeznek nőket, hiszen egyedül, magányosan élnek, megkeseredve, és a munkájuk is tipikusan olyan, ahol nők alig fordulnak meg, úgymint IT-szektor vagy nehéz fizikai munkák (útépítés, és társai).
Hatalma csak az alfáknak van, de nekik sem férfimivoltuknál fogva. Megjegyzem azzal, hogy a feminizmus épphogy megnövelte az alfa férfiak hatalmát azzal, hogy felszabadította a promiszkuis női szexualitást, mert így az összes nőt az alfa férfiak kefélik, míg a férfiak 80%-a csak morolhatja, hogy “most siralommal zokogok, bútól aszok, epedek”. Szóval az alfa férfiak sokkalta nagyobb hatalmat tudnak gyakorolni sokkal több nő fölött, mint amikor társadalmi és állami nyomás útján biztosítva volt, hogy minden nőhöz egy férfi tartozik, és viszont.
így a béta férfiaknak nemhogy TÚLhatalma, hanem semmilyen hatalma nincs semmi és senki fölött. El kéne engedni ezt a buta dogmát.
KedvelésKedvelés
Nincsenek béták, olyan személyek vannak (csoport tagjai, akik nem reflektálnak a saját helyzetükre), akiknek mindig van felmentés, magyarázat, még egy esély, és nem érzik cikinek, ha náluk klasszisokkal jobb nőknél próbálkoznak, és szerintük a nők túlértékelik magukat.
A múltképed hamis, műveletlen, gyerekes és önigazoló.
KedvelésKedvelés
“Ezért a legkisebb becslés szerint is több tízmillió férfiért nem kár, így jártak, dögöljenek meg, nem szükséges bármit is átgondolni az ő helyzetük miatt, ugye?”
Ezt az egy mondatodat olvasd el sokszor, különösen a “bármit is átgondolni az ő helyzetük miatt” részt. Aztán GONDOLKODJ! Mert neked és önsorsrontó társaidnak kell dönteniük az életük felől, nem várhatják el senkitől sem, hogy pótolja az anyukájukat! Ideje felnőni, felnőttként gondolkodni és nem egy sértett kisfiú szemszögéből méregetni a többieket.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ha élni akar egy felnőtt, akkor dolgoznia kell, ezért nem jár a pénzen kívül semmi. Főleg nem szép feleség. Szép férj se.
Mindegy, csak gondolkozás nélkül ontja ugyanazokat , nem reagál .
KedvelésKedvelés
Igen, én is gyanítottam, amikor ment az “érted dolgozom” műsor, hogy nélkülem pont ennyit dolgozna: amennyihez kedve van, vagy amennyit az ambíciója diktál. Meg aztán én nem is kértem, hogy annyit dolgozzon. Én is dolgoztam.
És hányan dolgoznak fizetetlenül! Elvártan, természetesnek véve, és csak a hiánya tűnik fel. Nem mondhatnak fel. Nők, többnyire.
KedvelésKedvelés
A nők legsötétebb ösztönéei épp ugyanazok, mint a férfiak legsötétebb ösztönei.
Csinálod, küzdesz, hajtasz, és közben azt látod, hogy a fiúk észre se vesznek, elhajtanak, vagy a szemetebbje még ki is nevet, közben mindenki jó nekik: raszta, rosszlány, migráns, ______ (behelyettesítendő), csak te nem, a szorgalmas, illedelmes, kedves, csillagokat is lehozó lányka. Egy ponton aztán beleszarsz az egészbe: ez az élet nem ad semmit a becsületes munkádért cserébe, hát te se adsz semmit neki. És megszületik a “feminista”.”
KedvelésKedvelés
Ez elég sötét értelmezés lenne, rengeteg feminista ismerős él egyenrangú, boldog kapcsolatban.
KedvelésKedvelés
És szerinted a férfi is boldog ebben az alávetett, megalázó szerepben? Jó, végülis Stockholm-szindróma is létezik…
KedvelésKedvelés
Csak annyira boldog, mint a másik. Egyenlőség. Az élet nem könnyű, viszont a terhek megoszthatók. De az biztosan nem működik, hogy az egyik csak elvár, követelőzik, elméleteket gyárt, magát sajnáltatja, és minden teher neki, ami a másik igénye, mert ő csak kényelmesen házimunkát, szexet és garanciát akar. Nem csak a párkapcsolata nem fog működni, hanem eleve nem talál partnert, mert ez TASZÍTÓ.
Nem tudom, ki mennyire boldog, majd tesz a saját boldogságáért, ez nem sütiosztás az oviban.
Miért várjátok, hogy mások aggódjanak a ti boldogságotokért?
FEL KÉNE NŐNI
KedvelésKedvelés
Miért alávetett szerep az egyenrangú kapcsolat?
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, így az idézőjeles feminista születik, aki jobb híján, dafke “lett feminista” – militáns felhanggal, szekértábor jelleggel, valakivel szemben. Maga a feminizmus “anyagában” nem tartalmazza ezeket az elemeket, de ha eleve azért fordulsz arra, mert herótod van, akkor kisülhet ez is belőle.
KedvelésKedvelés
Nem bírom végigolvasni, addig jutottam, hogy “engedelmesen mosogató balek”. Szóval, ezek volnánk, mi nők.
KedvelésKedvelés
Miért a mosogatás az origója ennek az egésznek? Napok óta erről van szó. Én azért szoktam, hogy tiszták legyenek az edények amikből eszünk/főzünk. 🙂 Hát aki szerint az a hatalom, hogy nem mosogatunk, annak többet biztosan nem adnék.
KedvelésKedvelés
És az mekkora hatalom már, nem pörögni, idegeskedni, kivagyiskodni, energiát pazarolni, harcolni, számolgatni meg feszülni azon, hogy ki mosogat.
KedvelésKedvelés
Gyönyörű. Mintha kimondtál volna valamit, ami régóta ott motoszkált bennem, csak sose tudtam megfogalmazni.
Milyen furcsa, amikor egy-egy fárasztóbb nap után “hisztis vagyok”, vagy “neharagudjdrágám de ma nehezebben bírom”… Bizony, felszínre jön az, amit sose engedtem, hogy átérezzem, vagy nem hagytam magam átgondlni, inkább jött a magyarázat, hiszen van rá okom, hogy miért viselkedem így… Hiszen teljesen kifordulok magamból, van, hogy nem mosolygok, nem mosogatok szó nélkül és még a barátnőmmel is megittam egy fröccsöt, “sok lesz ez így szívem, nincs kedvem hozzá!! Inkább aludj rá egyet…”
Sose sikerült megfogalmaznom, hogy mi is a valódi, a mélyen érzett baj. Tisztán, őszintén, szorongás nélkül kimondani, hogy mit érzek. Most is csak próbálkozni tudok 🙂
KedvelésKedvelés
“Ők a f*** csövét szívták, úgy növekedtek ilyenné, úgyszólván.”
Ez de jó! Nem esett le elsőre, aztán gondoltam, hogy a faszt még csak-csak kiírnád, de azért mindennek van határa! 🙂
KedvelésKedvelés
Perfekt, tűpontos éleslátás, de jó ezt így egyben olvasni.
KedvelésKedvelés
“Elhittétek, hogy a nők mások, elemien azok, mástól boldogok. Ki is kiáltottátok erőszakos hárpiának, aki ugyanattól boldog (saját döntések, saját élet, valódi szeretet, vágyott társsal élvezetes szex, nem csak roskasztó terhek, komolyan vétel).” – szerintem ez a tökéletes összefoglalása a feminizmus alapjainak 🙂 de komolyan.
KedvelésKedvelés
Ebből se értették meg, de nem is azért jöttek. 🙂
A trollkodást berekesztem, más témák jönnek.
KedvelésKedvelés
Ez a helyzet, itt tart most a nő és a férfi.
KedvelésKedvelés
Van most egy szerintem jo hangvetelu iras a Raerunk blogon, Frusztralt fiatal ferfiak cimmel. Nem az unalomig ismert klisekben tapicskol legalabbis.
KedvelésKedvelés
Ostoba antifeminista agresszor írt rá válaszcikket.
Tudjuk, és egyáltalán nem érdekel minket, onnan viszont özönlenek a kattintások. Jellemző.
A szerk.
Vége a mókának.
KedvelésKedvelés
Reggel óta, kisebb-nagyobb megszakításokkal, röhögök vagy a hajam tépem. 😀
Felteszem sok más nővel egyetemben, én soha nem gondoltam a férfiakat en bloc farokvezérelt szextálibnak. De úgy tűnik, vannak, akiknek ez lett az identitásuk, és csodálkozva nézik, ahogy elhúz mellettük alfa, béta, omega, meg az összes nő, kétségbeesetten ösztökélve a seprújét. 😀
Sygmund Freud also likes this.
Éva, kösz a posztokért, tetszettek, kösz, hogy tanulság- és demonstrációképpen beengedted a fitymacsattogtatókat, és kösz, hogy megszüntetted őket a kellő időben. Ritkán jutok ide, de most pazarul szórakoztam. 😀
KedvelésKedvelik 2 ember
szextálib! köszönöm! 😀
KedvelésKedvelés
Nagyon igaz.
Elgondolkoztató,hogy bizonyos embereknek a házimunka,mint olyan miért csak nők által végezhető feladat?Ha egy férfi egyedülálló,akkor ki mosogat utána, mos és főz rá,stb?Csak nem ő maga?Az otthon sosem látott munkamegosztás tovább hagyományozódik,a mindent más (anyám,nejem,barátnőm)csináljon helyettem általános felfogás az ismeretsègi körömben. Pedig a munka és a fizetés alap mindkét oldalon.És a nagy mellénnyel hangoztatott pénzt se megenni,se felvenni nem lehet.Azért,hogy abból étel,ruha és az egyszerű hétköznapi zökkenőmentes élet legyen tusfürdővel ès fogkrèmmel,valaki keményen megdolgozik.Általában észre sem veszik,mert a díszlet és a kellékek adottak.A nagy mellény és pénzkeresès,mint egyetlen és überelhetetlen erèny ellensúlyozására meddig kellene várni,hogy az asztalra letett fizetés étellé vagy bármi mássá váljon,ami az élethez kell?
KedvelésKedvelés
“Ezt olvasd el, nagyon-nagyon szépen kérlek” nicknév. kerlek@szepen.hu e-mail!!!!
Beszarok. Mit szeretnél? Meggyőzni? Az időmet?
És máskor is könyörgött.
Figyelj, miután itt előadtad az ismrrős stílusú beteg gyűlölködést, hogy gondolod, hogy engem érdekelni fog a kommented, a linked, az akármid?
Kognitíve azt meg tudod érteni, hogy az első, nememet vagy személyemet gyalázó, leminősítő mondatok után a viszolygás jön, és nem tudsz javítani? Bezárul és megvet a másik.
Azt hitted, te vagy érdekes, veled beszélgetnek, de sajnos, én 2013-ban annyi ilyet olvastam, hogy nekem ez tipikus és unalmas. Már írtam, hogy illusztrációként szerepelsz itt.
Lehet zokogni, zsepit adok
KedvelésKedvelés
jé, ez kétszáz sor. ugye viccelsz?
KedvelésKedvelés
A szex tíz perces élvezet. Nekik.
“Az a vicc, hogy a szex nem unalmas a fiúknak, hanem egyszerűen nem akarják azért a 10 perc élvezetért rabigába hajtani a fejüket egy rossz kapcsolatban vagy házasságban, hogy aztán majd pár év után mindent vigyen az asszony.”
KedvelésKedvelés
Mindent, amit egy béta megtermelt? (Mert ugye, itten nem alfákról beszélünk:D) A lakás- és autóhitel felét? A gyerekeket, és a tartásdíjat, mind a húsz forintot? Vagy, OMFG! A PIROS TABLETTÁT IS?! 😀 😀
Genyó rész: és a kéket is, amivel kibírta teljes tíz percig?
Oks, abbahagyom. Nem méltó. 😛
KedvelésKedvelés
Kiröhögöd azt, aki nem milliárdos és egyszerű munkásként neki igenis EGY ÉLET MUNKÁJA, hogy hitelből 10-20 év alatt nagy nehezen kiköhögött egy szaros panellakást?? Sokszor szülői segítséggel? És abból teszi ki az asszonyka??
KedvelésKedvelés
“nem milliárdos”, hát, nem erről van szó.
KedvelésKedvelés
(nem kell szexelnetek, ha nem akartok. de hogy ezt fenyegetésnek gondoljátok?…)
KedvelésKedvelés
10 perc? Miért? Tovább (már?) nem áll fel, vagy mi?
És az fenyegetés, hogy ebben a 10 percben nem lesz része a nőknek? :O
KedvelésKedvelés
Azért valahol ez rettenetes, mármint a jelenség. Nem sajnálom ezeket a pasikat, csak észrevételem, hogy azon szenvednek, hogy már nincsenek privilégiumaik a születésük jogán, most már valamit tenniük is kellene és egyszerűen eszközük nincs hozzá, akaratuk nincs hozzá, ez valahol a fordítottja annak, hogy a nőnek meg akkor vannak privilégiumai ha megszerzi őket magának és valahol hálásak lehetünk azért, mert pusztán a nőiségünk jogán félembernek néznek minket, hiszen megtanultuk, hogy küzdenünk kell. Persze ez közel sem igazságos. Ill. van 200 millió hiányzó lány Kínában és Indiában az egykézés és a férfiak előnyben részesítése miatt. Így aztán van 200 millió hopon maradt pasas és további sok millió, akit kb bottal nem piszkálnak meg a mai korban. Egyébként a béták hamis érvelése, hogy régen volt nő, meg alázatos volt. Nem volt mindig, a veszteseknek nem volt. Jóérzésű szülő nem adta olyannak a lányát feleségül, akiről messziről látszott, hogy egy “kisköcsög”. Voltak pártában maradt lányok és voltak agglegények is bőven.
KedvelésKedvelés
Komolyan mondom, èn màr a könnyeimet törölgetem a röhögéstôl a kétbites “bèták” kommentjein… Ez már annyira abszurd, annyira szar, hogy már áthajlik a vicces kategóriába. :DDD
Ùùùristen, szegèny fiùkák, hàt fôzni meg mosogatni kell nekik, jajj, jajj! Micsoda tragèdia! Idesüssetek fiùkák, vannak àm férfi szakácsok is, férfi kitchen porterek is, anno az èn fônököm egy fèrfi head chef volt, öröm volt nèzni amit a konyhában csinált, azzal a szenvedèllyel, ahogy csinàlta… kicsit irigykedtem is, na. Mármint a tehetségère. A kukták, a pincérfiùk, a konyhai kisegítôk èppůgy megcsinálták a dolgukat, bàr azèrt nem mosolyogva, de nem sírt a szájuk. Nèha megbeszéltük kollektívan, hogy mennyire utàlunk mosogatni, jòt röhögtünk rajta és ennyi :D.
Igen, a lányok is. Èn sem a Perwolltól kapok sorozatos orgazmust. Bár a Coccolinot szerettem, de csak szagolgatni… a konyhában meg kész katasztrófa vagyok, ezért a barátom fôz, vagy együtt hülyèskedjük el a fôzèst a konyhäban.
De most itt az a pasi kommentelôk miatt meg fogom mondani, hogy sajnos biológiailag alkalmatlan a fôzèsre. Igaz, hogy hat ève ezt csinálja, de majd mondom már neki, hogy ez ártani fog a fèrfiasságànak. Igaz, hogy az öcsém is szakácsnak kèszült… biztos genetikai hulladèkok mind. 🙂
KedvelésKedvelés
“biológiailag alkalmatlan a fôzèsre”
És szóljál gyorsan Jamie Olivernek és Gordon Ramseynek is 😀
KedvelésKedvelés
De ők nem azért főznek, mert egy gonosz nő rájukripakodott, nemde?
KedvelésKedvelés
állati szórakoztató, olyan, mint egy bábelőadás az ötvenes évekből
KedvelésKedvelés
Miért, a nők tekintélyes része mit gondolsz, miért főz(ött) a férjére?
KedvelésKedvelés
Mármint most kire gondolsz? 😀 A Head Chef-re (ez kötőjeles?)?
Kérlekszépen ő akkortájt nyitotta az első éttermét Londonban, ezért azonnali munkaerőre volt szüksége. Feladta, én jelentkeztem, bekerültem, juhú. 🙂 Egyrészt azért nyitotta, mert önmaga főnöke akart lenni, másrészt mert ennek a munkájának élt: a főzésnek, sütésnek, stb. A manager lófaszt nem csinált, mint úgy általában a managerek, csak papírokat töltögettek, adminisztrációs ügyekhez. Az összes többi feladatota a Chef végezte, az volt ám az igazi multitasking, amire ugye a férfiak állítólag nem képesek. :DDD Főleg hogy sokszor 12+ órákat dolgozott naponta, kemény dolog ez.
Egyébként ezt a “gonosz nő ráparancsolt” képet nem értem. Te tényleg azt hiszed, hogy vannak ilyen sztereotipikus nők, akik sodrófával a kezükben állnak a csávó háta mögött és mondják, hogy hogyan keverjék a paprikáskrumplit? Éljél már egy kicsit a valóságban, öreg. 😀 De már eleve ez, hogy GONOSZ NŐ, atyatúristen, én komolyan meghalok. 😀
Fuhh basszus… na, ez jobb volt mára, mint egy viccoldal. Sajnos már tegnap megfőztünk mára EGYÜTT a barátommal, szóval most rohanunk is tova, konditerembe is. Mert tudod ez így megy. Ha van munkamegosztás, van felszabadult idő, amit együtt tölthetünk, akár fejlődésre is.
Amúgy meg ha esetleg valaki komolyan venné itt a fiúkákat, akiket férfinek semmiképpen nem neveznél, tanácsolnám azt, amit bölcs nagyanyám nekem anno:
“Kislányom, semmi gond azzal, ha valaki nem ért egyet veled. Nem a te dolgod meggyőzni, nem a te dolgod megmenteni, sem segíteni rajta. Biztosan nem is tudnál. Hallgasd végig, ha kibírod röhögés nélkül, illendőségből tedd meg. Aztán sétálj tovább és felejtsd el amit mondott, mert mindig emlékezz rá: nem neked kell vele együttélni, sem meghallgatni. Utána pedig örülj, hogy ez így van. :)”
Milyen bölcs is volt az én nagymamám. ❤
KedvelésKedvelés
Az én kedvesem is nagyságrendekkel jobban főz, mint én, a mindennapokban mégis én főzök, mert nagyon szeretek kreatívan főzni, és elcsakliztam tőle ezt a tevékenységet. Morog is miatta időnként. A mosogatás nem probléma, itt mosogatógép van, és mikor elromlott, és kézzel kellett mosogatni, nem baszogatott senki (mint a házasságomban), hogy szarul csinálom, hanem vagy megcsinálta maga, vagy roppant hálás volt, hogy nem neki kell. Kedves mindig cikinek érzi, mikor porszívózok meg felmosok (mind a 40 négyzetmétert, hűha), hogy miért én, de ha ő csinálná, akkor minimum egy hétig nem lenne dugás, annyira fájna a háta (és nem azért, mert direkt úgy tesz, mintha, csak hogy ne kelljen porszívózni…), tehát inkább megcsinálom én 🙂
KedvelésKedvelés
“Nem értitek, és nem is akarjátok érteni, mit írok, miért írom, mert dühösek vagytok”
Az persze fel sem merül hogy azért nem értik mert összevissza beszélsz. Az hogy miért írod, tök nyilvánvaló: azért mert dühös vagy, de másokat vádolsz vele. Felsőbbrendűségi érzéssel vádolsz másokat miközben árad belőled az öntelt nagyképűség. Öntöd magadból a traumáidat aztán leírod hogy milyen klafán feldolgoztad. Másokat vádolsz ezerrel, aztán leírod hogy te aztán nem vádaskodsz. És persze semmit nem fogsz érteni ebből sem, mert aki írta annak pöcse van, tehát per definitionem nem lehet igaza. De azért ideteszek néhány példát, hátha mégis…
“Mint óvodás, amikor elfogyott a pilótakeksz: ha neki van, nekem miért nincs?”
Érdekes hogy épp egy feminista érvet adsz férfiak szájába.
“te nem voltál elég jó, nem volt szerencséd, mostanra meg beleőrültél a magyarázataidba”
Feltéve hogy férfi vagy. Ha nő, akkor elég jó vagy (sőt, tűsarkúban hátrafelé), szerencséd csak a patriarchista társadalom miatt nincs, és nem kell fárasztanod magad alternatívákkal hiszen tudod hogy egy magyarázat van mindenre: NŐELNYOMÁS!!!
“a hatalomfosztottság határa nem a férfiak és a nők között van”
Akkor miért mondják a feministák mégis azt?
“Fogalmatok nincs, mitől jó egy nőnek”
Fogalmatok nincs, mitől jó egy férfinak. Ja, bocsánat, az le van szarva, az egyenjogúság nevében a férfiak csak kussoljanak és robotoljanak. Ha meg nem akarnak robotolni, akkor ők az “anyuci pici fiacskája” (apropó, “anyuci” nem egy nő? Aki tűsarkúban, stb.? Akkor mégis hogy a pélóba nevelt ilyen férfiatlan wimpet? Uhh, most jövök rá: micsoda hímsoviniszta disznóság hogy “férfiatlan”nak nevezek valakit, hisz a nők sokkal jobbak, tehát a “nőietlen” lenne a megfelelően degradáló jellemző – vagy akkor most hogy is van ez?).
“nektek csak férfi van meg nő”
Uhh, tényleg, ma már más a divat. Akkor te most a LGBTTQQFAGPBDSM melyik betűje vagy?
“Az, hogy nem vagytok elég vonzók, összeesküvés és igazságtalanság.”
Az hogy nem vagytok olyan jók mint a férfiak, összeesküvés és igazságtalanság.
“Miért nem kötelezhetők a nők a házasságra, szexre?”
Pont a nők akarnak mindenáron házasságot, még a vérfeminista halivúdi propagandafilmeken is.
“mi feldolgoztuk a traumáinkat”
Megírod a háború és béke nyolcvanadik részét (megint), amiben a vélt és valós traumáidat vagdosod mások fejéhez (megint), aztán azt hazudod hogy feldolgoztad 😀
“nem vádaskodunk”
Ez volt a legröhejesebb hazugságod.
KedvelésKedvelés
Ha összevissza beszélek, miért jössz ide? Mit szeretnél? Miért számítok? Mitől vagytok ilyen idegesek mindig? Úgyis csak a nálatok jóval árnyaltabb, tanultabb, érzékenyebb lelkű-elméjű férfiakra és nőkre hatok, nem keresztezzük egymás útjait.
Nem vagytok elég műveltek, nincsenek olvasási skilljeitek. Szerintem. Mit akartok egy intellektuális, irodalmias szövegblogtól?
Én nem koslatok utánatok.
KedvelésKedvelés
Mindig eljátsszátok, hogy én akarok veletek beszélgetni.
De én nem akarok beszélgetni veletek.
Ha idejöttök, válaszolok.
Nem muszáj idejönni, én viszont itt leszek, és itt azt írok, amit jónak látok, mivelhogy ez nem a nagy közös internet, hanem a saját blogom.
Nem vádaskodunk, ez, ami annyira szarul esik, diagnózis, és megkülönböztet több fajta viselkedést.
KedvelésKedvelés
Vélt traumák nem léteznek.
Nem kell mások traumáiról okoskodni.
Valójában elolvasni se kell őket, ha ennyire ingerült leszel tőlük.
KedvelésKedvelés
“Felsőbbrendűségi érzéssel vádolsz másokat miközben árad belőled az öntelt nagyképűség”
FeNsőbbrendű. Na.
Az én öntudatomat az adja, hogy tudok magyarul. Nem kötelező olvasni, senki nem erőlteti rád. Téged érdekel a véleményem, azért jöttél ide. Vagy szeretsz szenvedni?
Miért akarzok lenyomni, mit kerestek itt? Miért nem olyan helyen kommentelsz, ahol hozzád hasonlóak vannak? Mi nem fogunk ott zavarni.
Engem nem érdekel a te véleményed: épp azt és a többi klisét, erőalapú okoskodást ismertük fel és haladtuk meg itt, régesrég.
Nekem bejött ez az írás-dolog, ezért vagyok magabiztos. Valamit állítanom kell, én ezt gondolom, meg is írom. Mitől vagy ennyire dühös? Nem zaklatok vele másokat. Nem értem, hogyan zavarhat ez téged. Nem férünk el az interneten? Ha nem akarod, nincs, nem olvasod, kész. Ez nem valami demokratikus sörözés vagy osztályfőnöki óra, ahol ott kell lenned, de nem hagynak szóhoz jutni.
A magabiztos szólás képessége, pozíciója abból adódik, hogy sokakat érdekel, amit írok, újszerűnek tartják, évek óta.
Lehet, hogy te nem, én nem bánom, csak azt nem értem, mit szeretnél (a feszültségkeltésen és a sértegetésen kívül).
Valóban feldolgoztam a traumáimat.
Nem vádolok senkit, csak leírom a tipikus működésmódokat.
A fenti szöveg a szánalmasan vekengő, erősködő, zaklató antifeministákról szól, akik valójában rettegnek a nőktől.
Örülök, ha eltalált és piszkál, ez volt a cél.
Ha már erre jártál. De szerintem ne gyertek ide a pofonért.
A többiek meg, ha szempontokat kapnak, akkor tudnak mit kezdeni ennek az érvelésnek a finomabb formáival, és megismerik, mik vannak más emberek fejében (amúgy ekkora ostobaságokkal ritkán találkoznak).
KedvelésKedvelés
Marhára felesleges reszelni a fingot, téged is csak az érdekel, hogy bebizonyíthassad: nyertél, megnyerted a vitát, te vagy a kemény belevaló csaj, a szánalmas nyomi átlagférfiakkal szemben, akiknél természetesen neked jobb jár, akikkel szóba sem állsz, mert gammák, hulladékok, arra ítélte őket a természet, hogy sose párosodjanak, és utód nélkül haljanak ki (bebizonyított dolog, hogy a nők a férfiak 80%-át értékelik “átlag alattinak”, nekik csak a top 20% kell, igen, az átlag alatti nőknek is… esetleg nem jut, de megalkudni nem fognak sokan, inkább egyedül nyomják, várva, hogy egy a 20%-ból egyszer elmenjen velük egy körre mert épp nem talált jobbat, vagy lusta volt keresni aznap) ezen lehet örömködni, csak sajna a nőknek is sz.r lesz ez a helyzet hosszabb távon, akármennyire is bizonygatják, hogy nem úgy van. A többségetek nem fog találni hosszú távú, boldog kapcsolatot, egyedül, és utód nélkül fog meghalni, magányosan, ugyanúgy, mint ezek a “szerencsétlen frusztrált kisfiúk”. Az a pár alfa, aki pár dugás után dobott titeket lesz mindig a mérce, akihez képest a béta (gamma stb.) jófiúk nem lesznek soha elég jók és izgalmasak, kompromisszum lesznek, a kudarc bizonyítéka, hogy nem sikerült a hipergám ösztönt beteljesíteni, és megfogni az Igazi Hellyespaseet hosszú távra. Ki tudja, lehet nemsokára már a poligámiáért fognak harcolni a feministák, mint megoldás 🙂 Tele lesz a fejlett világ megkeseredett 35-40 feletti nőkkel, akik 50-100 vagy több múltbeli szexuális partner után egyszer csak rájönnek, hogy a húspiaci értékük erősen hanyatlóban, az éhes kanok már nem jönnek, vagy már csak “szint alattiak”.
Sokuk már képtelen lesz kötődésre, mert kiégett, bizonyos számú szexuális partner után egyszerűen már a nők nagy része képtelen hosszú távú kapcsolatra, nem termelődik az oxitocin, ami ezt elősegíti. A férfiak meg jobban bírják a magányt és az egyedüllétet, mint a nők, minden látszat ellenére, majd ellesznek a videojátékokkal, meg a poresszal, meg a sport tv-vel és a haverokkal sörözéssel, ha élőt akarnak, vannak bérnőstények (bár a feministák nem véletlenül harcolnak mindenütt a prostitúció betiltásáért), kicsit pénzesebb és jobb kinézetű pasiknak alkalmi ribancok, akár minden ujjukra egy. De ők sem fognak megállapodni, mert nem látnak olyan női jelöltet, akit alkalmasnak találnának, akik többre lennének jók egy ürítésnél, esetleg egy mozizással, vacsorával, wellness hétvégével körítve (ezek a hölgyek amúgy nem egyszer kapcsolatban élnek amúgy…). Személyes ismeretségek alapján mondom ezt, ilyenek az “alfább” haverjaim. A “gammák” meg alkalmazkodtak az önkéntelen cölibátushoz, belenyugodtak kb., nem omlottak össze tőle, nem szednek antidepresszánsokat, nem masszív alkeszok, dolgoznak, hobbijaik vannak. Köszönik szépen, ők megoldják, tudomásul veszik, hogy ez a felállás a modern feminizálódott társadalomban. Lásd a japán “növényevő férfi” jelenséget. Bizonyára jobb nekik így is, mint egy őket nyíltan megvető, netán félrekúró vagy teljesen elsárkányosodott, 100 kilós nő mellett (aki akkor sem hajlandó már szexre velük, ha lenne gusztusuk hozzá), ami számukra kb. a reális alternatíva, mivel se külsejükkel, sem anyagi helyzetükkel nem teljesíthetik a cosmo-generáció elvárásait. Szóval ez a feminizmus által elhozott új társadalmi és húspiaci felállás, nálunk még nem annyira világos ez, mint pl. az USA-ban, de ami ott van, az lesz itt is előbb-utóbb. A társadalmi következményei viszont ennek rémületesek, gyakorlatilag az erre beállt fehér ember kihal egy-két generáció alatt, persze lesznek, akik elfoglalják a helyét, más szokásokkal, más vallással, ugyebár az elmúlt 1 év Európában is erről szólt, és még sokan jönnek majd. A fent lévők feltehetően ezt találták ki a helyzet megoldására. 🙂
KedvelésKedvelés
Hűha. Ez nagyszerű, hogy te “csak beszólsz”, de mi az én szerepem, miért pont nekem? Azt várod, hogy én oldjam meg a problémádat, vagy a szexért-párkapcsolatért sóvárgó férfiak problémáját? Vagy hogy megváltoztassam a véleményemet, amelyet nőként szereztem a saját életemben, illetve a nekem mesélők százait hallgatva? Nem érzed ezt gyermekdednek? Én azokról a nőkről írok, akiknek a hatalmaskodásból, rideg elvárásosdiból, funkció-létből, örökös kritizálásból, nőgyűlöletből elegük van, nekik és azoknak a férfiaknak, akiknek eszükbe nem jutna a szexuális aktust ürítésnek nevezni, a nőket felhozatalnak, a szexualitás és párválasztás témáját húspiacnak, a kapcsolatra vágyó férfiakat meg éhes kannak.
Dehogy is nyertem én, nem vetélkedem ugyanis, a “gammákkal” biztosan nem, én nem is gondolkodom ilyen fogalmakban. Engem az emberi teljesség, a szabadság és az öröm érdekel, de ti ezt a nyelvet nem értitek, nem beszélitek, és a világos érvelést sem. Soha nem voltam kemény. Érvelni, írni, néven nevezni tudok, ez a szakmám, és a blogon ez látszik, talán ez kelt benned ilyen képet. Szoktak félni a szavaimtól, de én egy rendkívül érzelmes és puritán, mondhatni, konzervatív nő vagyok, olyan, aki szív alakú jégkockát pottyant a szerelme vizébe, és sose voltam kíméletlen a kapcsolataimban. Nekem a humán lényeg a fontos, ma is, amikor már magabiztosabb vagyok, jobban élvezem és én választok. Akit szeretek, azt én mindenestül, a szarát is, úgyszólván, megbocsátóan, grandiózusan, soha nem nyomasztva, hiszen én választottam, és az egész embert. Akit nem szeretek, ahhoz meg nincs közöm, semmivel nem tartozom neki, az ő ügye, ha esetleg nyálcsorgat vagy bennem véli megtalálni az ellenséget. Ha idejön erősködni a hányásszagú elméleteivel, akkor (verbálisan) oltom, és rámutatok a kis erőszakos húzásaira. Láthatólag őket nyugtalanítja is, naponta bejöt öt-húsz ilyen feszülős komment, és távoli, siralmas nívójú blogokon sérelmezik, hogy én miért nem vitázom velük.
Én nem vitázom a jövőképetekkel, amit mindig ideerőltettek nagy fenyegetőleg, patetikusan, én nem tudom, mi lesz, lehet, hogy úgy lesz, lehet, hogy kalifátus jön, lehet, hogy egyre több magányos férfi lesz öngyilkos, lehet, hogy a virtuális valóság üzletága ível majd fel, meg a japán típusú szexpótló szolgáltatásoké, és az is lehet, hogy ölni fogtok. Csak azt értsd meg, hogy ezzel nőket zsarolni nem lehet. És az is biztos, hogy fel kéne már nőni, felelősséget vállalni, nem mindig másokat (és épp a vágy tárgyait!) hibáztatni. Ha ezek a nők ilyen siralmasak, miért akartok velük szexet? Ezt se értem. Na, a lányeg: szexet biztosan nem akar egy nő azzal, akit nem akar, ez tautológia, és én biztatnám, hogy ne is menjen bele semmiért, mert tönkreteszi a saját szexuát (sőt, azt még a szeretett, de nem lelkes, unt, rutinos, elkényelmesedett partnerrel folytatott hosszú távú szex is elkoptatja). A vád, hogy a nőknek csak alfák kellenek, hazug. Eleve, alfák nem léteznek, egyedi vonzalmak léteznek, gazdag lelkű/kedves/vonz/okos/szép testű/gusztusos/inspriráó/lenyűgözően maszkulin emberek, meg olyanok, akik nem ilyenek, meg még helyzetek és pillanatok.
Én nem tudom, nőként győztes vagyok-e, mert én nem harcnak fogtam fel ezt az egészet. Úgy vagyok vele, és ennek jegyében is éltem, hogy inkább évekig ne legyen semmi, vagy inkább eljövök egy szál pendelyben, fenyegetések közepette, mint hogy belemenjek vagy benne maradjak olyan kapcsolatban, szexben, ami (már) nem jó, nem teljesít ki, nem igazi csattanás, visszaélés. Hogy mi az, mit élek meg annak, jónak, elégnek, boldognak, elnyomónak, csak én tudhatom. Ennyi az én erőm és méltóságom, amúgy nincs mire nagy arcom legyen, én is tele vagyok kételyekkel, nem számítok vágytárgynak általában, nem vagyok különösebben vonzó, vénuszi alkat, inkább az intellektusra figyeltek fel azok is, akik belém szerettek.
De ezen nem dühöngök, hanem elfogadom mint sorsot. Az erőm annyi, hogy nem akarok minden áron kapcsolatot, és így nem kell megalkudnom, nem vagyok ezzel zsarolható. Tök fura, hogy ilyennek látsz, én egész életemben azon görcsöltem, hogy nem vagyok elég jó, nem vonzódnak hozzám a férfiak, az én szememben mindegyik alfa volt, ez a bátyámék okozta trauma: mindig féltem, hogy mindegyik csúnyának és soknak látna. Így összegezve és a barátnőket hallgatva, kommentelőket olvasva szerencsém volt, mert aki nagy ritkán mégis úgy nézett rám, az komolyan vett és kifinomult volt minden értelemben. Tulajdonképpen szép, emberileg kiteljesítő kapcsolataim voltak, még a bántalmazó kapcsolatom is építette az énemet eleinte. Az én diadalomat, vagy hogy mondjam, te nagyítod fel így, mert kisebbségi érzésed van, amit ideológiákba fojtasz, illetve mert én nem alkuszom a kapcsolataimban, élesen látom a játszmákat, hatalmi viszonyokat, szexkövetelést.
A nők nem lesznek olyanok, amilyen nektek megfelel, hiába érveltek orrvérzésig, hogy mi lenne a közjó (amley gyanúsan egybeesik a ti kényelmes, fel nem nőtt érdekeitekkel). Abból kell gazdálkodnotok, ami van. És ha te jobban akarod a nőt (egy nőt, nőket, vagy a szexet általában), mint ő(k) téged, akkor önként teszed magad szubmisszívvé és sétász bele a szánalomgödörbe. Ha még erősszakos is vagy, akkor meg ki se jössz onnan.
A szex önműködő, vágyból fakad, nem kell ennyit dumálni róla. Akinek működik, a legritkább esetekben használ vele kapcsolatban ocsmány, gyűlölködő, cinikus szavakat. Ha kívánnak, mert nem a gyűlölet és a kudarc sugárzik rólad, ha vonzó vagy és magabiztos, és nem üresen, pózból, külsőségekben vagy az, hanem árad belőled az élet öröme, ha szereted a saját és a másik testét igazán, és érzékelhető belőled a nők igazi, lelkes megbecsülése, élvezete (rettegés és csikarás, előírás és büntető mondatok helyett), akkor lesz szép szexualitásod és hozzá partnered, ha meg nem, akkor nem. Akkor kommentelgethetsz keserűségedben napestig. Szexelni veled az fog, aki kíván, minden más csak erőltetés, játszma, lebírás, csikarás, és nem lesz benne valódi öröme senkinek.
Ha most azzal vádolsz, hogy én csak a (nekem) vonzókkal állok le, a többiek meg így jártak, akkor igen, ez van, de ezzel mindenki így van, csak én, ha ez nem jön össze, megvagyok egyedül, és nem hibáztatok érte senkit. Verbálisan sem bántok senki férfit, aki nem feszül, követel szexet, erősködik, csak nincs velük dolgom. De miért lenne, ezek (hogy hozzád vonzódjanak, legyen partner, legyen szex) nem alapjogok, és én nem vagyok állam vagy szolgáltatás vagy civil szervezet férfiak üdvéért (tőlük se lehetne amúgy követelni ilyen magánéleti, szabad választáson alapuló dolgokat). Én a problémát világosan látom, de nem tudok megoldást, hogy ti hogy csajozzatok, csak annyit hogy a nők a hamis, rossz kapcsolatoktól hogyan védjék meg magukat. Ezért mutatok rá a manőverekre, gyanús jelekre, képviselem, hogy ne add alább, van igazán jó szex, igazi érzelem, neked valóbb férfi, boldog egyedüllét.
A ti álmotok láthatólag egy feszes, kényszereken és szabályokon alapuló társadalom, ahol valami embertől független entitás (mechanizmus) garantálná, hogy nektek is lesz kényelem, hűség, rendszeres és kedvetekre való szex és minden földi jó. Ez gyermekded ábránd, amellett az evolúcióval is ellentétes: a nem is bétáknak, hanem pszichopata erőszakoskodóknak ki kell halniuk, magányosodjanak el, senki ne akarjon velük kapcsolatot. Ez az élet, az öröm és a jövő szava. Biztatnálak, hogy legyél el poresszal és videojátékokkal, mi igényes nők nem óhajtjuk olyanok társaságát, akiknek ez egyenrangú választás (pótlék) és ezzel befenyegetnek.
A blogom olvasottságát, pezsgését, nívóját én hoztam össze, és a saját céljaimra használnám, nem gyűlöletterjesztésre. Elképeszt a pofátlanságotok.
KedvelésKedvelés
“bebizonyított dolog, hogy a nők a férfiak 80%-át értékelik “átlag alattinak”, nekik csak a top 20% kell, igen, az átlag alatti nőknek is… esetleg nem jut, de megalkudni nem fognak sokan, inkább egyedül nyomják, várva, hogy egy a 20%-ból egyszer elmenjen velük egy körre mert épp nem talált jobbat, vagy lusta volt keresni aznap”
— ezt meg nem tudjuk, ki és milyen módszerekkel “bizonyította be”, eleve hogy lehet 80 százalékról beszélni, emberek választását, motivációját ennyire átlátni. De aki nem kell, az nem kell, és ha közgazdaság és ridegség a logikád (az enyém nem), akkor a kedvedért fogalmazok így: ilyen a piac. Nem, a nők nem akarnak kompromisszumos férfival kapcsolatot, noha gyakran belemennek, csak hogy legyen valakijük. Én nem megyek bele, mert az olyan társaság nekem nyomasztó, sajnálom rá az időt, a szex meg, vágy híján, örömtelen, kockázatos, kínos.
Szóval vagy alkalmazkodsz, vagy elpusztulsz. Nem érdekes, ki a hibás. Nem az a baj veled se, hogy nem vagy alfa, és még a férfitársaidat is irigykedve gyűlölöd, hanem hogy taszító vagy és erőszakos.
KedvelésKedvelés
80 %: tegyük fel, hogy igaz. De úgy igaz, hogy minden egyes nőnek megvan a maga 20 %-a a pasik közül, akiket férfiként is értékel. De minden nőnek más 20 %. Igen, vannak szerencsétlen balfácánok, akik a nyavalygásuk miatt egyetlen nőnek sem kellenek. De ez nem 80 %, hanem legfeljebb 20.
Feminizmus és húspiac: a változás annyi, hogy a korábban csak a nőket sújtó húspiac szemlélet mára valamennyire kiterjedt a pasikra is. Azaz ma már nem elég az, hogy farkad van, meg az X mellé egy Y kromoszóma is, valami egyebet is le kell tudnod tenni az asztalra. És az, hogy van valamennyi pénzed, szintén nem elég, mert ma már két X kromoszómával is lehet értelmes és fizető állást találni, tehát nincs rászorulva a nő, hogy a pénzedért legyen a tied.
100 kilós nő, meg hogy kinek van hozzá gusztusa: na igen. Itt a mocskos feminizmus. Mert korábban a nő gusztusa iránt nem sokan érdeklődtek, tehát a nő hozzákényszerülhetett (illetve ki kellett tartania) a 100 kilós dagadt pasi mellett. Vagy a nyomi mellett. Ma meg nem kell neki. Igen, ma már nem csak a ronda, gusztustalan nőknek van rossz dolguk párkapcsolatilag, hanem a ronda, gusztustalan, nyomi, alkalmazkodásra képtelen, erőszakos (ezek közül bármelyik és bármilyen kombináció választható) pasiknak is.
KedvelésKedvelés
És igen, akivel nagyon jó, azzal inkább egy röpke, kötetlen szex is, ha annyi, hát annyi, de nagyobb élmény, mint egy biztonságos-igyekvő-rajongó-tehetségtelennel romantikázni, moziba járni, vagy törvényes kapcsolatban együtt élni (amúgy meg ő sem őszinte kedvességből, hanem csak azért “kényeztetne” annyira, mert ő ezt tudja adni, nem elég vonzó, és így kompenzál). Akivel jó, azzal pont azért jó, mert nem unja és nem lélektelenül csinálja azt az alkalmit sem, és én se azért megyek bele, hogy elmondhassam magamról, hogy megvolt az unott alfa, hanem pont mert nem unott, és a vonzalmam egybeesik a sejtéssel, hogy mi ketten nagyon jók volnánk. Az igazi Casanova lelkes, nagy érzései és vágyai vannak, és grandiózus, a Jago-alkatú, kiélt és manipulatív Don Juannal szemben, épp ez a lényege.
Amúgy meg nagy élmény ám meglátni a gyarló embert azokban is, akik olyan istenkirálynak tűnnek… aztán elmondják a titkaikat.
Mondjuk a bizonygatós, nőkövetelő görényekhez képest egy átlagos kinézetű, önbizalmú, kedvességű férfi is istenkirály.
KedvelésKedvelés
“te vagy a kemény belevaló csaj, a szánalmas nyomi átlagférfiakkal szemben, akiknél természetesen neked jobb jár, akikkel szóba sem állsz, mert gammák, hulladékok, arra ítélte őket a természet, hogy sose párosodjanak”
Érdekes, hogy ilyennek látsz, de ez a te nyomorod. Kemény nem vagyok, a Cosmo generáció tagja se vagyok, győzni nem akarok, de férfiból csak olyan kell, aki tetszik. Mégpedig megrendítően, a kis vonzalmak nem érdekesek. Végesek a kapacitásaim, ritkán “párosodom”. Te valószínűleg nem kellenél, nem értem, mi lenne a feladatom. Természetesen a nyomiknál jobb jár, nem vagyok nyomi, szabad vagyok, nincs kényszer a választásaimban, és elég sok objektív előnyöm van, de ezt bebizonyítani nem akarom. Viszont így is csak egyedi, pillanat szülte, személyes vonzalomról lehet szó, nem “suba a subához” alapúról. Mások párosodásáért, kudarcaiért sem magánszemélyként, sem érvelő bloggerként nem tudok felelősséget vállalni, gyermeteg ez az elvárás, senkivel nem kell szóba állnom, akivel nem akarok (amikor emberiességi okokból megtettem, zaklattak, fullasztóak lettek). De szerintem te túldimenzionálsz engem, nálam sokkal jobb csajok is vannak, meg átlagos kíméletlenek is. A vonzalom, szex, szerelem nem lehet rászorultság-alapú, ezt fogd már fel, egyszerűen nem működik úgy.
KedvelésKedvelés
Helloakárhány,
jól ismerem ezeket, és érdektelennek és felületesnek tartom. Például mert csak a külsőt nézi, amelyet vonzerőnek nevez.
A rövid válasz az, hogy a medián és az átlag nem esik egybe. Néhány szép férfi/nő van, az átlagos küllem már rondaságot jelent, mármint ebben a média torzította, uniformizált eszményű közegben, ahol képeket mutogatnak, és személyes jelenlét nélkül kell megmondani, ki tetszik.
Ezek nem nevezhetők forrásnak, egy valódi kutatás a valódi kérdésben kivitelezhetetlen volna — a párválasztás-szexuális vágy sokkal több tényezős jelenség, nagyon nehezen kutaható, és mindeig részleges eredményt hoz. Akárhány százaléknak tetszik is akármi, akármekkora mintán vizsgálják a kérdést, bármennyire őszinték a válaszadók, arra, hogy te miért nem találsz társat, a kutatás nem fog választ adni, és semmilyen törvényszerűséget, se társadalmi, cselekvési irányt nem fog mutatni — ha ennyi kudarcod volt, akkor nem vagy elég jó és kész, akármit jelent a jó. Törődj bele, és ne rontsad okoskodó önigazolással a helyzetedet. Rajtad pont az sem segítene, ha a nők a férfiak 95 százalékát tartaná vonzónak. De amúgy a nem vonzóakkal is simán leállnak, kapcsolatot kezdenek, ha azt kapják tőlük, amire szükségük van, és ha nem rombolják a bizalmat, vagy nem irritálóan unalmasak és elváróak.
Nagyon kínos, hogy az antifeminizmust ilyen egyéni kudarcok, felelősséget nem vállaló emberek gyűlölködése szervezi. Miközben a hatalom nálatok van, a hőbörgést is nektek bocsátják meg jobban. A problémátok oka ti szexéhségetek és hatalmi elgondolásotok (a szexet hatalomgyakorlásként és követelhető valamiként értelmezitek), és nem a nők viselkedése. Ha a nőtől akarsz valamit, akkor ne szövegelj, hanem legyél olyan, ami a nőnek kell. Ha akasrsz valamit, akkor a nőhöz, mégpedig a szabad akaratú, manipulálatlan nőhöz fogsz igazodni, ahhoz, akinek te is tetszel. Ezzel mi nők is így vagyunk, és néha a való életben evésbé vagyunk öntudatosak, mert nagyon tetszik a másik, egy kicsit feladjuk érte magunkat.
Az egyéni életben nem játszik szerepet a nyolcvan százalék, de a húsz sem, egy-egy partner érdekel mindenkit, a sajátja, élethosszig 4-5-10-20 személy az érdekes, aki igazán, sok szempontból bejön, és jó vele lenni. Másokról meg minek okoskodni? Kilóg a lóláb, hogy neked van bajod, azt csomagolod elméletieskedésbe..
Ti sem tartjátok izgatónak vagy szépnek a nők túlnyomó többségét, még a 18-50 közti korosztályt sem, és nem igaz, hogy beérnétek egy randm nővel, mert nem tetszik, és kész (és nem is valami lelkes, de mitől lenne, ha nem bóvonzódik hozzád?). Nos, nekünk se tetszik a férfiak többsége, néha ijesztő állapotban vannak öltözékek és fogak, már a harmincasoknál is. Mi ezen mégse sírunk, pedig a pornókultúra meg az instragramos manipulált tökélytestek igen nyomasztóak, nekünk nőknek sokkal nyomasztóbbak, mint nektek az alfák vagy a plakátfiúk. Én nevetségesnek tartom a nőktől is a másra mutogató “hol vannak az igazi férfiak?” felvetést. Változik a világ, tessék alkalmazkodni, vagy megkeresni, netán megvárni azokat, akiknek így is tetszünk, kompromisszumot kötni, vagy ha így nem kell, akkor egyedül is boldognak lenni. Ezt jelenti a felnőtt lét: nincs kiszolgálás, azstalverés.
Ezen a blogon egészen biztosan nem fogjátok a jóindulatommal és a türelmemmel visszaélve az ocsmány önigazolásaitokat tolni, mert az az olvasottság, az az értelmes kötzeg, amelyet én elétem a munkámmal és a képességeimmel, arra való, amit én szeretnék terjeszteni. Ezek veszélyes, agresszív eszmék, gondolatok, attitűdök, és én nem leszek balek. Erre magatoknak kell létrehoznotok a helyeiteket.
KedvelésKedvelés
Még annyi jutott eszembe az alfákról, hogy gazdag és hatalmas férfi akkor kell, azért kell, attól vonzó, ha a nőnek nincs hatalma és saját, jelentős jövedelme. És az egész férfi szerep-női szerep bullshit is azért kell. Az, hogy nincs jövedelme, hatalma, nem az egyéni ügyetlenségéből fakad, hanem rendszerjellemzőkből, és épp mi feministák mondjuk, hogy ezek a rendszerjellemzők, amelyek a nőket otthon, fizetetlen munkában tartják, megváltoztatandók. Vagyis, legyen a nőnek saját jövedelme, koncentráljon az önfenntartásra, karrierre, ne szüljön meggondolatlanul, tudatlan rajongásból és elvárásra, csak felelősen, és ne tartassa el magát, mert az kiszolgáltatottság.
De ti ettől is féltek, ti féltek az erős, okos, öntudatos, szép, szexuális önismerettel és tapasztalattal rendelkező nőtől, mert annak meg végképp nem kellenétek, csak a szelíd alázatosoknak, ahogy az egyik troll fogalmaz.
KedvelésKedvelés
Én az elmúlt két évben láttam közelről és rendszeresen több száz, jó társadalmi helyzetű (délelőtt edzeni ráérő, sportot igénylő, budai), 20 és 60 közötti, kidolgozott testű férfit. Beszélgettem hosszasan vagy százzal. És valami tíz az, akivel bármit (egy alkalom szex, egy mozi, kapcsolat) el tudnék képzelni, aki valamiért megérintett, vagy kedves volt, vagy eszes, vagy vicces. És ők nem biztos, hogy engem vonzónak tartanak, szóval ők se mind néznek vissza. Hárommal volt valamiféle kölcsönös vonzalom.
KedvelésKedvelés
Kedves Éva,
Elöljáróban: nagyon örülök, hogy rátaláltam a blogodra. Élvezet olvasni az írásaidat, mert az üzeneted érdekes és elgondolkodtató, s ráadásul elegáns, szép szavakba öltözteted a mondandódat. Gratulálok!
Az kiváltképp lenyűgöz, micsoda türelemmel és jobb ügyhöz méltó megértéssel válaszolsz az olykor minősíthetetlenül alacsony színvonalú kommentárokra is.
Ezért merészelek hozzászólni a “trauma” / “mi kell a férfiaknak” / “mi kell a nőknek” témakörhöz.
Háttérinformáció: középkorú férfi vagyok, szerettek és szerettem, kidobtak és elhagytam, történt velem egy és más… úgy gondolom, van elég tapasztalatom a szív dolgaiban ahhoz, hogy talán nem lesz teljességgel életidegen, amit mondani szeretnék.
Mint már oly sokszor, most is Karinthy találta fején a szöget: “Férfi és nő hogyan is érthetné meg egymást? Mindegyik mást akar: a férfi nőt, a nő férfit”.
Tehát: akarunk. A traumáink egyik gyökere, hogy sokszor nagyon akarjuk. Igen, mert nagyon jó szeretni és szeretve lenni; és mert nagyon rossz, ha nincs valaki, akibe szerelmesek tudunk lenni és aki magunkért, őszintén viszontszeretne. Nem “a punci hiányzik”, az ugyanis, a legrosszabb esetben, megvehető. Több kell: a férfinak nő, a nőnek férfi. És írásban könnyű vállat vonni, hogy “erős vagyok, ha nincs senkim, kibírom, elvagyok a hű-de-kiegyensúlyozott személyiségemmel, tehetségemmel, munkámmal, baráti körömmel…stb.”. Legtöbbünknek, akiknek van nemi vágya, ez hosszú távon nem elég. Tehát akarjuk, de ha túlontúl akarjuk, azt sajnos a potenciális partnerek messziről észreveszik. Nekem úgy tűnik, olyan ez, mint az árnyékod: ha futsz utána, sose éred utol, ha nem foglalkozol vele, követ… Paradox helyzet, nem könnyű kezelni. Főleg, ha épp nincs árnyékod, mert önként félhomályos sarokba álltál. Na de elég a képzavarból.
A traumáink másik gyökere, hogy a Karinthy-doktrína ellenére igenis meg kell próbálni megérteni a másikat. És magunkat is.
Személyes példa: volt nekem egy nagy szerelmem, nevezzük G-nek. Csillogó intellektusú, magasan kvalifikált nő, mindenfajta szexuális tabuk és görcsök nélkül. Összeillettünk szellemileg, lelkileg, testileg. Csodálatos volt pár hónapig. Aztán szépen, lassan elkezdett rám unni. Vajon miért? – kérdeztem magamtól: hiszen én is diplomás, művelt, vicces, kreatív ember vagyok, az ágyban sem lehetett ok panaszra, és nagyon-nagyon szerettem G-t, verseket írtam hozzá (!), gyöngédségekkel halmoztam el, minden hisztijét toleráltam… mi lehetett a baj? Aztán megtudtam, hogy az előző parnere egy intellektuálisan mélyen a mi színvonalunk alatti figura volt, akinek a sörözés és motorozás volt a mindene, ezenkívül, G szavaival, “agresszív faszkalap” volt. Mégis évekig éltek együtt.
Most lehet bölcsen bólogatni, aha, az előző partner volt a “rosszfiú”, és az kellett annak a ribancnak, nem én, hiába voltam fényévekkel jobb mindenfajta szokványos kategóriákkal mérve, G-nek én csak “béta” voltam.
Miért tűntem “bétának”? Mert, magamat és G-t nem ismerve, olyasmit vártam el tőle, amit ő, a saját előtörténete miatt nem tudott megadni. G nem szerette igazán magát, s ezért nem tudta bátran vállalni az érzelmeit, félt az irántam érzett szerelmétől, félt lekötni magát [volt rossz házasság s még rosszabb válás, még a “faszkalap” előtt]. Kellett neki az illúzió, hogy “jobb a partnerénél”, s hogy még egy agresszív vadbarmot is kordában tud tartani a pina hatalmával (mert a pinának igenis van hatalma — mint ahogy a fasznak is). Ezért élt együtt évekig a diplomás nő a tahóval.
Én pedig ott hibáztam el, hogy túl sok érzelmet zúdítottam olyasvalakire, aki erre nem volt felkészülve, még akkor sem, ha igazából a fél karját odaadta volna azért, hogy valaki olyan intenzitással szeresse, mint én. Neki sajnos úgy jött ez át, hogy a szerelméért cserébe én teljesen kiszolgáltatom magam neki. Nem hibáztatom: ki a csudának kell egy érett férfinak álcázott nyafogó kisgyermek?
G nem értett meg engem, és én nem értettem meg G-t. És elkövettünk egy szörnyű hibát: erről nem beszéltünk. Ennyi az anamnézis, ennyi a diagnózis. Most jön a terápia:
1) NEM VAGY BÉTA. Senki sem az. Csak akkor tűnsz bétának, ha nem ismered eléggé magad, és nem veszed a fáradságot, hogy megismerd a partnered, amennyire lehetséges. Kommunikálj! Szavakkal, ha jól bánsz velük. Simogatásokkal, ágyban és a konyhaasztal mellett. Minden lehető és lehetetlen alkalommal: figyelj oda a másikra, és igyekezz neki megadni, amire valójában szüksége van. S ha nem sikerül, tanulj belőle, mint én.
2) NŐJ FÖL, ÉS MARADJ GYEREK! Fel kell nőnöd, hogy tisztába jöjj magaddal, és hogy tudd magad szeretni. Csak így tudsz másokat szívből szeretni és mások is csak akkor fognak tudni szeretni téged. Ugyanakkor felnőni nem elég. Kicsit gyereknek is kell maradni: mert a benned lappangó gyermek játékosságára, zabolázatlan kreativitására, őszinte örömére és árcédula nélküli, feltétlen szeretetére is szükséged lesz ahhoz, hogy szépen, boldogan lehess szerelmes.
3) NEM ÉRDEKES, MI KELL A NŐKNEK, úgy általában. Mert nem “nőkre” van “a férfiaknak” szüksége, hanem egy bizonyos hímnemű egyén keres egy bizonyos nőnemű egyént. Ne csüggedj! Vannak egyéni, konkrét, hús-vér nők, akiknek pont te kellesz, és azok között biztosan van olyan is, aki meg neked kell. Görög betűs besorolástól függetlenül. Meg fogjátok találni egymást.
KedvelésKedvelés
Köszönöm a hozzászólásodat. Üdv a csakazolvassán!
Ezen a blogon a prostitúciót nem tartjuk megoldásnak semmire, ellenben emberi jogi botránynak tartjuk, és ez nem prüdéria. Aki azzal beéri, aki azzal a tudattal képes megélni a szexualitását, hogy a másik nem vágyból csinálja, hanem anyagilag vagy direkt erőszakkal van belekényszerítve, az szerintem nem sokat tud a szex humán jellegéről (vagy átveri magát).
Én pedig, ha vallhatok erről, nem mondom, hogy minden jó, hogy nekem elég a barátok, siker, önmegvalósítás. Csak azt mondom, a kitárskeresőzött, összeerőlködött együttlét nem igazi. Az olyan találkozás, ami előtt nem döbbent igazán a gyomor, és nem villant össze a szem, egyszerűen nem éri meg, hamis, időpocsékolás. Szóval nem úgy értem, hogy így is pont olyan remek, hanem úgy, hogy realista vagyok, és tudom, hogy a nem elég jó vagy langyos kapcsolatnál nincsen rosszabb. Tehát a nem igazival csak rosszabb lenne. Én az ilyenekre sajnálom az időt, és ahogy telnek az évek, pontosan jelez valami, zsigerileg, nincs kedvem semmihez, ami nem elementáris. Én nem is értem, hogy ennyit van idejük embereknek nyűglődni ezen, meg keresgélni, mert van egy csomó feladat, nekem elsősorban a gyerekeim, de mondjuk közösségiek is, van a beteg szülő ápolása, vagy szakmaiak. Érett, teljes ember nem ér rá ezen gyötrődni, viszont örül, ha megtörténik. A bármi. Történik is néha. Csak ne akarni kelljen.
A szemösszevillanósból meg nekem bármi jöhet, az elköteleződés bármely fokán, csak hát a szemösszevillanás ritka. Szerintem ez az igazi tisztaság: semmi érdek, semmi számítás, csak nagy vágyból, de akkor egyértelműen, és nem számítanak a keretek.
És szerintem nincs igazad, sokan soha nem találnak senkit, annyira irreálisak (pornósak, patriarchálisak) az elvárásaik, és annyira rágörcsöltek erre a témára. Akiről lehet érezni, hogy nagyon akarja MÁR VÉGRE, az tasztíó.
És akkor a kommentelő meg megkérdezi, hogy tényleg csak az udvaroljon nekem, aki nekem is bejön??? Persze. Miért? És nem félek, hogy egyedül maradok? Nem. A szar kapcsolat az, amitől óvjon meg az isten. A kínos, nem elég közeli szex, a nagy csöndek, a “nem érek rá”, az “inkább filmet néznék egyedül, de nem merem megmondani”.
KedvelésKedvelés
“Ezen a blogon a prostitúciót nem tartjuk megoldásnak semmire”
Én sem. Elnézést kérek, ha félreérthetően fogalmaztam. A félmondattal, “[a punci] legrosszabb esetben megvehető” pusztán azt próbáltam jelezni, hogy azoknak, akik ennyire egydimenziósan látják a helyzetet, azoknak eszébe juthat ez a “megoldás”, amiről persze tudja mindenki (szívük mélyén talán azok is, akik idáig süllyednek), hogy egyáltalán nem megoldás. De ne is menjünk bele a témába, mert a hozzászólásom nem erről szólt. Hanem arról, hogyan kellene a férfi-nő-kapcsolati traumáinkat megközelíteni. Ahogy írtam, “Több kell: a férfinak nő, a nőnek férfi.” Vagyis az egész ember, nem csak a genitáliák (akár pénzért, akár nem).
“a kitárskeresőzött, összeerőlködött együttlét nem igazi. Az olyan találkozás, ami előtt nem döbbent igazán a gyomor, és nem villant össze a szem, egyszerűen nem éri meg” .
Jaj, nagyon igaz! A kínban fogant “kapcsolatoknál” sokkalta jobb egyedül lenni, abszolúte egyetértek. Egy apró megjegyzés csupán: nem tartom elméletileg lehetetlennek, hogy valaki apróhirdetésben / interneten / társkereső szolgálat útján találkozik valakivel, akivel aztán “összevillan a szeme”. Mert a szerelem útjai kifürkészhetetlenek, sokféleképp lehet találkozni, akár először digitálisan is.
“sokan soha nem találnak senkit, annyira irreálisak (pornósak, patriarchálisak) az elvárásaik, és annyira rágörcsöltek erre a témára”
Hmm, sajnos lehet, hogy igazat kell Neked adnom ebben. De nagyon remélem, hogy kevesen vannak ilyenek. Vagy én vagyok naiv
“A szar kapcsolat az, amitől óvjon meg az isten”
ÁMEN 🙂
KedvelésKedvelés
Szerintem az akarás, egymás méregetése előre tönkreteszi az olyan találkozásokat. Nekem mindig véletlenül történt az összevillanás, regényesen. De én magyartanár vagyok. 🙂
A pornós elvárás, a patriarchális képzetek sokak agyát belengik, a pornó durva és tömeges agymosás, valós élmények, lelki gazdagság, műveltség, intellektus nélkül silány követelőzőkké teszi a férfiakat. Itt a merítés elég nagy, gyakran sündörögnek, nézegetnek a nőért nyafogó, közben őket lenéző “antifeministák”. Jellemző, ki ragad rá kire: arról panaszkodnak, hogy őket bántják “a feministák”, de azért követelik a beengedést, idézgetnek, hisztiznek, hogy tegyem ki a linküket. Itteni kommentelésük, zaklató megnyilvánulásaik, nullás EQ-juk ugyanazt a dinamikát mutatja, mint a visszautasított, molesztáló férfiak viselkedése.
KedvelésKedvelés
Ahogy meg ilyen szépséges kétpólusúan írod le Férfit és Nőt, az persze szemléletes, de elvi értelemben aggályos, sőt, kirekesztő. Én is azt gondolom, hogy persze, örömteli szexualitású, fullheteró vagyok “98 százalékban, azt a kettőt meg fenntartjuk váratlan esetekre”, a blog egyik régi poénja innen:
De ott vannak a biszexuálisok, homoszexuálisok, a pénszexuálisok, a transzneműek, az aszexuálisok és rengeteg “csendesen lobogó”, aki csak nagyon néha érez bármi ilyesmit, és ez nem valami kórság. Itt is döbbenetes coming outok voltak az elmúlt években. Nem tesz jót a gondolkodásunknak, ha azt hisszük, mindenki olyan, mint mi, mert ott mindig néma tömegek vannak, akik el se merik mondani, hogy ők nem így, és nekik a mi mondataink normatívak és kirekesztőek.
KedvelésKedvelés
“Ahogy meg ilyen szépséges kétpólusúan írod le Férfit és Nőt, az persze szemléletes, de elvi értelemben aggályos, sőt, kirekesztő. […] De ott vannak a biszexuálisok, homoszexuálisok, […]”
A hozzászólásom egyik vázlatában volt egy “disclaimer” arról, hogy egyszerűség kedvéért férfiakról és nőkro̊l lesz szó, egyrészt mert a Karinthy-idézet is róluk szól, másrészt mert az ő idejében nem volt political correctness és ezért nem is ildomos rajta számonkérni, hogy nem foglalta bele a frappáns bon mot-jába az összes lehetséges kombinációt, harmadrészt lusta voltam minden esetben felsorolni mindazokat, akiket Te felsoroltál és akiket igazán nem akartam sehonnan sem kirekeszteni, negyedrészt úgy gondoltam, hogy már amúgy is sokat locsogtam 🙂 Igy aztán nem került bele a közzétett hozzászólásba ez az extra bekezdés.
Biztosan erre is lehetne valami szép formulát találni, “egymást erotikus kontextusban szerető embertársak” vagy efféle, Te biztosan jobban meg tudnád fogalmazni, én most kissé fáradt vagyok, meg hát nem is magyart tanítok… 🙂
KedvelésKedvelés
Na, hát éppen ettől elavult Karinthy. Nem kérem számon rajta, hanem azt gondolom, hogy nem őt kéne idézni, nem az ő igazságait kellene elfogadni, mert látjuk, hogy nem fedi le a valóságot. Ma már a jelen, lényegi jelenségek megvilágítására igen korlátozottan alkalmas, és nem csak a pc hiánya miatt, hanem azért is, mert más tekintetben is megváltozott a világ, és főleg minden áron való szellemeskedés kényszere miatt, lásd mindkettőre példaként a Barack című karcolatot. Hihetetlenül retrográd és szexista ez a mi Frigyesünk, és így disclaimerrel sem működne a dolog, mert fogantatásától hamis a kétpólusú gondolkodás, tulajdonképpen többségi vakság, sőt, erőszak.
(A bonmotműfaj meg általában se jó semmire, ami igényes, leginkább csak keresztrejtvény-megfejtésnek.)
KedvelésKedvelés
Aki a “naiv”-ot hosszú í-vel írja, nem kommentelhet a csakazolvassán. 🙂
Ne erőlködj.
KedvelésKedvelés