amiért “a” “rossz fiúkra” “bukunk”, és amiért “a” “béta” nem kell, 2.

Mi kell a nőknek? Ma megmondom. Vártátok-é, ugyi?

Elég durva kommentek érkeztek az első rész alá, ezért két megjegyzés:

  1. LÉGYSZI, MIELŐTT BELEKÖTSZ, OLVASD EL FIGYELMESEN AZ ÉRVELÉST! Nem olyan egyszerű a téma. Ne írj sematikus választ! Ne tulajdoníts nekem olyat, amit nem írtam.
  2. Ez a poszt (és ez a blog) nem alkalmas arra, és nem is tűzte ki célul, hogy iránymutatást, tanácsot adjon, hogy NEKED, akit nem ismerek, mitől lesz barátnőd vagy szex az életedben. Nekem ez nem szakmám, és nem is szeretném ezt csinálni,  én blogger (publicista) vagyok, gondolatokat és értékrendet közlök. A tisztánlátásom egyébként még a saját párválasztási gondjaim megoldására sem alkalmas. A poszt arról a problémáról szól, ami nem más, mint az antifeminista érvelés és háttere, a szexuális frusztráció. Ez itt a diagnózis, a hamisságokra mutatok rá. Megoldást a személyes problémádra hosszadalmas és valószínűleg költséges egyéni terápiától remélhetsz, ahol nem mismásolhatsz, és a szemébe kell nézned egy másik embernek, és az is csak esély. Az itteni gúnyos vagdalkozás ELTÁVOLÍT a megoldástól — nem vita, hanem agresszió.

*

Nem kell a deviáns rosszfiú, aki bánt, megaláz, ez tévedés. Azért démonizáljátok azt, aki szexhez jut, meg a nők választásait, mert ti nem juttok szexhez. Ez nem bonyolult. Ti nem ismeritek a mi partnereinket.

A sármos normaszegő amúgy sem más, mint kultúrproduktum: irodalom, színház és film alkotta meg és túlozza el a figurát, onnan szüremlett át a tudatunkba, nem a nők elemi igényéből. A normatörő hős persze izgalmasabb, a vadnyugat izgalmasabb, mint New Jersey és puritán telepesei. Ti is a normatörőből írnátok forgatókönyvet, mert ő kivételes, ő mer ellenszegülni, törvényen kívül létezni. Ő bátor, és leszarja, de csak a filmen végzi jól és lovagol el a naplementébe. A fizikai erő, a vakmerőség, az elemi vadság megmoccant minket, plakáton jól mutat, de ha önzés, svihákság és kíméletlenség is jár vele, akkor otthonra azért nem kéne. Kivéve persze az önsorsrontás aggályos eseteit.

Nagy számban rontunk önsors, és ez nagy baj. Szóval, maradjunk annyiban, hogy nem jó nekünk, ha egy férfi deviáns, és nem igaz, hogy rájuk bukunk, csak ők, akik megtehetik, hogy ne igyekezzenek előadni a rendes fiút, lazábbak és izgalmasabbak, mint a rendszergazda* típusú férfiak. A hoppon maradt rendszergazda (vagy kettős könyvelő) nagy öntudattal állítja, hogy ő milyen érző és kedves, és persze állati rosszindulatúan nyilatkozik a rossz fiúkról, akikre azért haragszik, mert elvitték a nőt. Megy a démonizálás, pont úgy, ahogy a nők lekurvázzák és gyanakodva figyelik azt, aki csinos.

Amiért kötődni tudnak a nők a rossz fiúkhoz, azokhoz, akik semmibe veszik és bántják őket, annak több oka van. Az első, hogy az elérhetetlen, a lehetetlen mindig fantáziamozgatóbb és megrendítőbb, mint a realitás — ezzel a férfiak is így vannak, amikor nőkről ábrándoznak, vagy reménytelen szerelembe esnek, és négykézlábig is lemennek. A másik a teljesen téves, de amúgy elvárt és díjazott szerep, a tegnapiban is említettem: majd én megszelídítelek-megmentelek, tudom én, hogy érző szívű vagy azért, lecsiszolgatni a követ a gyémántig. A harmadik pedig a Stockholm-szindróma, vagyis hogy a nők bántalmazó, érzéketlen, megúszós, basáskodó, alkoholista férfiak mellett nőttek fel, ez az elemi élményük, ilyen a férfiképük: az asztalracsapástól férfi a férfi, és aztán később rengeteg energiát fektetnek méltatlan férfiakba is, és kötődnek hozzájuk. Akivel sokat bajlódsz, azt megszereted, mert különben rá kell jönnöd, mekkorát tévedtél, amikor őt választottad. Fut a pénze után, ez is volt már.

Aki belenyargal a naplementébe, miután önbíráskodott, leszámolt, kifosztott, valamint meghágta a férjes asszonyokat és a szüzeket is, az legalábbis bízik magában. Na de ez mítosz, ez nem a valóság. Túl a filmeken, túl az egyéni traumákon, túl a bántalmazó apákon is, egyetlen vonás van, amitől a rosszfiú (a normaszegő) érdekes: a fent már említett énerő, a bátorság, a külön út, a személyiség ereje. Az, hogy nem kiérdemelni akarja a nőt, nem alázatoskodva illeszkedik a szex reményében, nem hüppög érte, hanem önjogon, kvalitásai révén válik vonzóvá. Az átlagjóskák is őt irigylik és utánozzák. Ha ez a vonás elemi, saját, és ha van mire arcoskodni (ne felejtsük el, hogy a mítosz úgy kezdődik, hogy Narkisszosz valóban és mennyire szép volt, és az a nem mindegy), az nagyon hatásos tud lenni.

De semmiképpen nem boldogsággyanús ez a helyzet. Mert ha a rosszfiú vérmesen önös és bántalmaz, akkor a nők, itt a valóságban, igenis sírnak, és igenis rossz nekik, és meg is szoktuk utálni a bántalmazóinkat, de legalábbis elsavanyodunk mellettük, Ágikká válunk, szóval légyszi ne mondogassátok már cinikusan, hogy mi nők ezt keressük, ez a jó nekünk. Ezek a férfiak nagyon kiülnek női arcokra, és ilyen női arcokat látsz a villamoson, valójában ezt nevezik öregedésnek.

Olyan nagyon nem bővelkedünk nemes lelkű, minket akaró és izgalmas személyiségű lovagokban, a társadalom pedig nem a nők valódi tiszteletére tanít: a tisztelet azt jelenti, hogy a férfiak kiügyeskedik a szexet, de nem meggyőződésből fakad. A rosszfiúk cseppet sem nemes lelkűek, de legalább izgalmasak: nekünk az igazi férfi, a nagy ő (ALT+336) a nemes lelkű, meggyőződéses ÉS izgalmas volna. Az erőszak és az önzés nem tud jó lenni, inkább az van, hogy a nő elhiszi, mert egész életében azt tapasztalta, hogy ő ennyit érdemel.

A nők (is) ön-ellenes, romboló stratégiákat követnek, és nem találják az igazi, önjogú létezést, én-erőt, se a méltó partnert, az egymás szemébe nézős kapcsolatot. Nem a szorgos-igyekvő férfit, nem a rózsát hozót, aki rendes és kiporszívózik, és foglalkozik a gyerekkel is (ezek is miért ilyen extra, felemlegetendő erények??? ne a nő kedvéért meg szexre ácsingózva porszívózzál meg játszóterezzél, te, hanem azért, mert a te mocskod és a te gyereked!).

Az igazi vágytárgy az erőszakmentes, a kvalitásos, a mélyen humán, aki nem igazol, bizonygat, és aki meggyőződésből olyan, nem csak azért, mert nem engedheti meg magának, hogy görény legyen (mert ahhoz nem elég vonzó).

Olyasvalaki kell a nőnek, aki komolyan veszi, és akit ő is komolyan tud venni. Sokat használt, de ettől még nem kevésbé fénylő fogalom következik: kisugárzás kell. A kisugárzás nem azt jelenti, hogy a férfi jóképű, vagy alfa, pedig ezt is gyakran hőbörgitek, hogy kamu a kisugárzás, fedőfogalom, és ez is csak pénztárca-rang-bicepsz-farokméret, de sajnos megint arról van szó, hogy nem vagytok elég vonzók, és démonizáljátok a férfitársaitokat (ami, ha már férfiszféra, nem valami szolidáris). A kisugárzás megmagyarázhatatlan, és ha te dohogsz rajta, hogy milyen ködös fogalom, és mit is jelent, akkor te a híján vagy.

Nem is statikus tulajdonság: néha csak a pillanat fénytörése teremti meg. Akkor látjuk meg, ki is ő, amikor a zebra közepén, a villamossínen (hú, de bornírt vagyok most) kiborul az egész nagy táskánk, az ezüstszínű Nike!, és együtt szedjük össze. Előtte fel sem tűnt az a kollégánk.

Azt jelenti a kisugárzás, hogy karakteres és bizalmat ébresztő. És hogy valamilyen önkéntelen (értsd: nem akart, nem PUA-képzésen elsajátított, nem mű-) testbeszéden keresztül, hanem valóban sejthető róla, hogy jó vele lenni, jó a közelében, bízni lehet benne, nem lesz görény. Igen ritka az ilyen férfi.

Egy mondat a státuszról-rangról. Nem akarunk státuszt, ez sem igaz, csak nem akarunk élősködő, élhetetlen, nyavalygó férfit, aki nemhogy nem porszívózik meg szexet követel meg kanapén okoskodik, meg előnytelen külsejű, meg szociális analfabéta, meg folyton baja van, még rendes melót és jövedelmet se hozott össze negyven éves korára.

Bocsánat a nem épp píszí kifejezésért: az kell a nőnek, hogy a férfi ne legyen nyomi. Legyen én-ereje, ne üvöltsön róla a frusztráció, a megfelelni akarás, a szexéhség, az örök próbálkozás ráégett szerepe. Nem, ez nem azt jelenti, hogy sikeres legyen, és azt sem, hogy soha ne legyenek kudarcai. De ha vannak, akkor ne csikorogjon, gyűlölködjön, hibáztasson másokat és gyártson elméleteket, hogy ki mindenki oka annak, hogy neki nincs jó állása, nem bír felnőttként viselkedni, és nem jut nőhöz.

Vagyis, ne legyen antifeminista, erőszakos kommentelő, rasszista, például.

Szóval, sok frusztrált, önsorsrontó, maga érdeke ellen választó nő is van, őket ne számoljuk, mert nem az kell “a” nőknek, ami nekik. Számos nő, szexuális vonzerő híján, csak előnyöket kínál, mert neki ennyi jut, és akkor ő megbízható, alázható, tűri a monotóniát, elvégzi a nehezét, pénzt keres (!), főz, nem sír a szája, szívesen anyáskodik egy óriáscsecsemő fölött, csak ne legyen egyedül. Erre (a gondoskodásra, szareltakarításra, háttér-jelenlétre) van kereslet, mert a férfiak egy jelentős csoportja nem akar felelősséget válllani. A nő megcsinálja a nehezét, a férfi meg szenved, hogy neki milyen nehéz. Vagy épp éli világát, önmagát keresi, motorversenyekre jár és xboxozik, fantasy-videójátékokat játszik negyven évesen, emellett néha felnyög, hogy mi a vacsora.

És sok olyan nő is van, aki ugyanígy dühönghetne kommentekben: csupa kudarcos története van, nem az kell neki, ami jut, és nem is választott igazán, mert választani, az privilégium. Soha nem jut olyan partnerhez, aki neki elég lenne, megfelelő lenne, és ennek az oka nem valami idealizmus vagy túlzó várakozás, és nem is csak az, bár ez gyakoribb, hogy szexuálisan traumatizált, és fél az intimitástól, hanem egyszerűen így járt. Neki is kevesebb az erőforrása, szerencséje, jó tapasztalata, és nem dúskál jó élményekben és ezért nem is vértezi fel csalódás ellen a párkapcsolati előélete.

Nem a nők és a férfiak között van a vonal, ahogy az antifeminista érvelés állítja, hanem azok között, akiknek a szex és a szerelem jellemzően, gyakran vagy legalább néha könnyen megy, boldogságot hoz, elégséges, és azok között, akiknek szinte soha nincs egy szép történetük.

Vagyis, nyomik. A nyomiságnak, sajnos, szaga van.

Olyan is van, férfiban és nőben is, aki ennyi mindent, amivel jár, nem vállal a párkapcsolatért, kockáztatni, kinyílni nem akar, mert ennyire neki nem kell se a közelség, se a szex. Mert tudja már: nem olyan, mint a filmeken.

De a nő, ha bányarém is, könnyen jut szexhez, mindig akad valaki, aki megdugja, mondjátok erre — igen, csak abban neki semmi örörme nincs, szerintem ne is nevezzük szexnek azt, hogy valaki még vele is hajlandó, mert ez a szex fogalmának megcsúfolása.

Neki nem az kell, hogy jobb híján valaki belé ürít. Ez az érv inkább azt mutatja, hogy a másik fél mennyire van kiszolgáltatva a szexuális késztetésnek, voltaképp: mennyire agresszív, embertelen, mennyire nem számít a másik személy. Hogy valakinek így is jó, hogy nem vállal semmilyen felelősséget, és hogy jognak fogja fel a szexet, az egyszerűen lelki és emberi igénytelenség.

Egyébként az alfának nevezettek, a nem-nyomik sem feltétlenül boldogok, csak nekik nem az őrjítő, krónikus szexhiány az első számú problémájuk. Akinek az, annak, mint fogfájósnak a világ, mindenki más boldognak tűnik.

És még egy, és ez volna a lényeg: ti, akik magatokat bétának és rendes férfinak definiáljátok, ti sem meggyőződésből vagytok jó fiúk, hanem mert erre szorultok, ettől vártok valami talán-mégis nőt. Mert nem vagytok elég vonzók. Addig mész el, amíg elmehetsz, lennétek ti is szemetek és hánynátok fittyet, ha volna hozzá vonzerőtök, de hát nincs. Úgyhogy felejtsük is el ezt az érdem-alapú követelőzést, hogy ti bezzeg nem vagytok olyanok.

*

Amúgy meg teljesen mindegy, ki kell nekünk, a legtöbbször, akárcsak nektek, be kell érnünk a realitással. Én mondjuk nem érem be, és ezért egyedül vagyok. Én is nyomi vagyok amúgy, pedig sok erőforrásom van, de valami lényegi hiányzik. Nem vagyok easy-going, nagyon agyalok, moralizálok, komolyan veszem, szorongok, félek tőle, vagy még inkább a sérüléstől. Elemien érint és nyitva hagy a szex, és a nyíláson keresztül el tudnak lepni a kórokozók, és néha belegennyedek. Meg hát nem alkuszom, méltón képzelem, és csak a legjobb a jó, nagyon ritkán vonzódom igazán (olyankor mondjuk nagyon), azért sem megy.

Fotó - 2016.05.09. 19.48 #2

Viszont nem sír a szám, és nem mást hibáztatok, sem a többi nőt, aki alám ígér, sem a férfiakat, hogy miért ilyenek. Kapitalizmus van, ugye, és én szigetre költöztem belőle.

* ez az a fogalom, ami helyett a kockás ingest szoktam volt használni, de azt elsodorta a társadalom.

264 thoughts on “amiért “a” “rossz fiúkra” “bukunk”, és amiért “a” “béta” nem kell, 2.

  1. A „sármos normaszegő” nem csak kultúrproduktum, a Red Pill-irodalom szerint ez a nők „beleégetett” ösztönének a szabadjára engedett válfaja. Visszautal a hipergámia: az a vonzó, aki „valaki”, és hogy ki a valaki, az koronként változó, az ókori Rómában a szenátor, a feudalizmus idején a gróf uraság, manapság meg a tahó, aki napszemüvegben feszít a drága kocsi mögül. Aki normaszegő, az a normaszegésének tényével bizonyítja, hogy ő „valaki”, hiszen megteheti, hogy fittyet hányjon a szabályokra.

    Amit az önsorsrontásról írsz, az nem olyan ritka eset, patologikus formájában van egy orvosi neve: hübrisztofília. Amerikában óriási piaca van a börtönben csücsülő férjnek szexi fotók küldözgetésének, a börtönparancsnokok beszámolója szerint a halálbüntetésre váró gyilkosok elképesztő mennyiségű szerelmes levelet, házassági ajánlatot kapnak nőktől. Könnyű elintézni azzal, hogy ők mind patologikus esetek, szerintem magáról a női természetről mond ez valamit, vagyis hogy ami bennük szélsőséges formában manifesztálódik, az csírájában minden nőben megvan.

    Figyeld csak:

    (nem figyelem, az én olvasottságomat kihasználva nem fogsz faszságokat terjeszteni. A szerk.)

    Kedvelés

    • “minden nőben” írod cseppet sem önigazolva, számos tapasztalatod alapján…

      Ha csak rossz tapasztalatod van, akkor biztos, hogy torz lesz a következtetés! Nem biztos, hogy a világ olyan, nem biztos, hogy a nők olyanok.

      Kedvelés

      • Nem úgy használtam “referenciaként”, mint egy lexikont, viszont ebben a két cikkből nagyon lejön, hogy nem beszélünk annyira másról, maximum a szóhasználat és végeredmény más. Pl.

        “valamilyen önkéntelen (értsd: nem akart, nem PUA-képzésen elsajátított, nem mű-) testbeszéden keresztül”

        Lefordítva: olyan régóta gyakorolja a domináns pozíciót, hogy mire én megismerem már rutinból menjen.

        “Bocsánat a nem épp píszí kifejezésért: az kell a nőnek, hogy a férfi ne legyen nyomi. Legyen én-ereje, ne üvöltsön róla a frusztráció, a megfelelni akarás, a szexéhség, az örök próbálkozás ráégett szerepe.” – randi előtt szexeljen egy kiadósat.

        Ahogy Rollo Tomassi mondja: a nők nem a küzdelmet akarják látni, hanem az eredményt. Akármilyen kemény is az élet, úgy kell tenni, mintha erőfeszítés nélkül lennénk sikeresek.

        Kedvelés

      • De, nagyon másról beszélünk.

        Nem, ez nem az előtte való szexelésen múlik (bocs, de a sima ejakuláció miért nem jó? az nem vezeti le? talán mert abban nincs hatalom, erőszak, nincs más rávevése valamire, amit amúgy az érdemeid alapján nem akarna?). És a megjátszós magabiztosság igenis bűzlik.

        Kedvelés

      • Ez elég perverz gondolat, hogy a férfiak azért akarnak nőkkel szexelni, hogy ezzel hatalmat gyakorolhassanak. Biztos vannak olyan beteges lelkű férfiak, akik szex közben azt gondolják, hogy “nesze neked te… ” stb., de az átlagos férfiak biztos nem ilyen alantas gondolatok miatt akarnak nőkkel szexelni. Ez még akkor is igaz, ha nem szerelemből, hosszú távú párkapcsolat reményében szexelnek, akkor sem az jár a fejükben, hogy most hatalmaskodni akarnak.

        “És a megjátszós magabiztosság igenis bűzlik.” – De senki sem azt mondta, hogy a megjátszós magabiztosság a jó: “fake it till you make it”, vagyis idővel ez az egész nem megjátszot szerep lesz, hanem internizálódik a személyiség hiteles részévé válik, nézd csak:
        Itt nem lesz nőgyűlölő link/PUA propaganda. Nem erre van a blogom. A szerk.

        Kedvelés

      • Hát pedig így van.
        Nem “nézem csak”, már mondtam. Ne fölényeskedj, ne oktass, nem engem érdekel a te véleményed, te itt csak illusztráció vagy. Te jöttél ide, te szeretnél valamit, olvasni, okulni. Nekem azért van blogom, és azért nem olvasgatok és kommentelek (főleg velem egyet nem értők körében), mert én nem okulni szeretnék. Szinte csak klasszikusokat olvasok.
        Minden linket kiszedek.
        Nem szólok többet.

        Kedvelés

      • Látszik, hogy abszolút nem érted, mit ír Éva. Randi előtt szexeljen egy kiadósat? ÉS akkor majd nem látszik rajta, hogy nyomi? NEm érted, hogy mit ért Éva nyomin. Nem az a baj, ha valaki ki van éhezve a szexre, hanem az, ha csak ez az egyetlen célja a nővel. nem akarja megismerni, nem érinti meg a lénye, mert leszarja, csak dugni akar, és ezt valahogy palástolni kellene (bénán), de amúgy marhára nem érdekli a többi romantikus körítés. Ez gáz. És ezt levágja a nő.
        Aki nyomi, az nem én azonos, nem találja magát a világban, nincs rendben magával, viszont úgy gondolja neki is joga van a nőhöz, erőlteti, próbálja leplezni a saját bénaságát, ez pedig lerí róla messziről és lepattannak a nők. A nyomi nők összejöhetnek neki, mert ilyenek is vannak. Ne gondold, hogy a tahó napszemcsis, BMW-s pasi nem nyomi,mert simán lehet, és ha van egy bombázó szőke mellette, az nem azért van, mert ő olyan szuper alfa, hanem mert a nő is nyomi, látszat ellenére. A látszat ellenére pedig valószínű nem boldogok, de egyik sem érti, miért.
        Szerintem itt neked se jó. Ha a terápia nem megy, keress egy hobbit vagy olyan sportot, amit szeretsz, olyan munkát, amiben jól érzed magad, kiteljesít, gyere ki jobban magaddal és akkor a nők is jobban ki fognak jönni veled, mert nem leszel nyomi. A kisugárzást nem a napszemcsi és a BMW adja, mint ahogy a nyomik gondolják, hanem az, hogy tisztában vagy magaddal, van önbizalmad és jól érzed magad a bőrödben, ilyen emberrel jó lenni, még ha van is egy kis pocak, vagy kopaszodás.

        Kedvelés

      • Egyetértek. És mi sem romantikát, rózsát igénylünk, hanem hogy meg lehessen bízni a másikban. Hogy nem eszköz a nő, és nem érdektelen reszelés a szex se, hanem emberi és izgalmas, és nem csikarva van, hanem számít, hogy mi is akarjuk, igazán.

        Kedvelés

      • Na igen, van, amikor a férjem totál be van indulva, de látja, hogy én nagyon nem, akkor neki ettől elmegy a kedve, mert neki csak akkor jó, ha nekem is.
        Meg hát azért nehogy már a házasság/kapcsolat arról szóljon, hogy bármikor kaphatok szexet. Álljon meg a menet, akkor a másik igénye hol van? HA épp szült, műtötték, migrénje van, vizsgára készül, vagy bármi más, amikor épp nem akar vagy nem lehet, na akkor mi van?
        Az a mondatod is elárul, hogy a férfi szexeljen egyet randi előtt, miért is?
        Ha nem maga a szex miatt, hanem a nő miatt randizna, akkor fel se merülne benne, hogy ha nem dugom meg, akkor jaj, meghalunk. Meg hogy jaj, vissza kell fognom magam, mert mit fog akkor szólni. Eleve a céllal van a probléma, hogy te dugási céllal, ő meg esetleg a személyed iránt érdeklődve randizik veled. Na, persze van az is, hogy ő is csak dugási céllal és akkor van egy jó egy éjszakás kaland, de abból nem feltétlen lesz kapcsolat. Miért nem lehet ezt mondjuk előre megmondani, hogy te csak abból a célból? Mert akkor nem kapod meg? Jobb átverni, úgy tenni MINTHA téged ő is érdekelne, hogy kapj szexet?? Ne haragudj, de ez undorító és ettől felfordul a nők gyomra. Nőben is van ilyen persze,az is gáz ugyan úgy. Ha nem vagy őszinte, hogy vársz, vágysz őszinte kapcsolatra? Vagy nem is arra vágysz? Téged annyira csak a szex izgat, hogy soha olyan nő, aki érdekel nem akadt utadba? Mert akkor tényleg csak a terápia segíthetne….

        Kedvelés

      • Nem biztos, hogy nyomi a nő, aki a BMW-ben ül, csak az, hogy neki a napszemcsi, BMW, esetleg a fakultatív mellizom a fontos, nem a fickó személyisége, lénye, társasága, teste, szexuális képességei vagy tehetsége.

        Kedvelés

      • “Ne gondold, hogy a tahó napszemcsis, BMW-s pasi nem nyomi,mert simán lehet, és ha van egy bombázó szőke mellette, az nem azért van, mert ő olyan szuper alfa, hanem mert a nő is nyomi, látszat ellenére.”

        Húha, meg ne sajnáljam őket! Sok férfi odaadná kezét-lábát, fele életét, ha ilyen “nyomi” mellet “nyomi” lehetne..

        “A kisugárzást nem a napszemcsi és a BMW adja, mint ahogy a nyomik gondolják, hanem az, hogy tisztában vagy magaddal, van önbizalmad és jól érzed magad a bőrödben”

        A pénz viszont önbizalmat ad, nézd csak: link A pénzes pasik vonzóbbnak tartják magukat
        Vagyis könnyű nem önbizalomhiányos “nyominak” lenni egy Boss öltönyben egy drága autó, drága lakás birtokában… és akinek ez nem jutott, az mire fel érezze magát pöpecnek? Nem fogja annak érezni, mert nem rendelkezik a nők által elvárt “must-have” javakkal, és máris kész a nyomiság…

        Kedvelés

      • “… és akinek ez nem jutott, az mire fel érezze magát pöpecnek?” Annyira jellemző ez is, hogy azt írod, hogy jutott, mintha minden sikeres embernek az ölébe hullna a siker és nem megdolgozott érte. Meg az is, hogy el se tudod képzelni, hogy nem csak az anyagiak adhatnák az önbizalmad alapját.

        Kedvelés

      • “legalább ennyiszer kéritek meg prostituáltak kezét”

        Ki? MI? Hol? 😀 Ne hazdj, a férfiak ösztönösen a fiatalságnak és az ártalansághoz vonzódnak, vagyis a szüzesség jeleihez, praktikusan olyahoz, aki ténylegesen szűz is.
        Aki nem fiatalos, ártatlan szemű nőhöz vonzódik elsődlegesen, az parafília, olyan, mint a kecskebaszók, vagyis 180 fokos ellentéte a normalitásnak.
        Ezzel ellentétben a nők hübrisztofíliája nem egy ritka és első ránézésre is abnormális parafília, hanem a MINDEN EGYES NŐBEN meglévő hipergám ösztönnek a legszélsőségesebb megnyilvánulása. Avagy amikor a hipergám ösztön kimutatja a foga fehérjét, kendőzetlenül, leplezetlenül, úgy ahogy a természet farkastörvényei szerint alapból lenne, ha nem lenne a civilizációs máz.
        Miközben a szerencsétlen béták, akik jó emberek, vőlegénybetegségben (kékhere szindróma) döglődnek, addig a börtöntöltelékek sorra kapják a szerelmes leveleket, házassági ajánlatokat, beküldött pénzt, szexi fotók, használt bugyik. Tömegesen. Sőt, még egyszer leírom: TÖMEGESEN. Ez a női psziché a maga nyers valójában.

        Kedvelés

      • Ha az én szövegeimet szeretnéd olvasni, kénytelen leszel elsajátítani a logikámat és a kereteimet.

        Ugyanakkora urban legend a prostik kezének megkérése, mint a halálraítélteknek írott szerelmes levelek (és ugyanakkora valóság is egyben).

        Hihetetlen nőgyűlölet hatja át az elméletgyártási kényszered. Nem is értem, mit kepesztetek ennyire ilyen romlott és alacsonyrendű lények iránt. Miért róluk elmélkedtek, velük kapcsolatban gyártjátok a magyarázatokat, olvassátok a blogjukat, rájuk veritek a cerkát. Milyen szar, nyomorúságos állapot, hogy az tart ekkora függésben, akit lenézel és megvetsz és akitől rettegsz (a valós nőktől).

        Habár, egy tömeggyilkos is érdekesebb, mint a lúzer udvarias zérófaszi, annyi már igaz.

        Kedvelés

      • parafília, kékhere szindróma, psziché,normalitás, abnormális,civilizációs,hübrisztofília, hipergám….Ismét egy művelt, olvasott Férfit köszönthetünk:D

        Kedvelés

      • “Ne hazdj, a férfiak ösztönösen a fiatalságnak és az ártalansághoz vonzódnak, vagyis a szüzesség jeleihez, praktikusan olyahoz, aki ténylegesen szűz is.”

        Ööö… de akkor ki szexel a sok prostituálttal? Miért áhítoznak sok mindent megélt, híres nők, modellek, színésznők után annyian? Miért él minden negyedik nő többedik házasságban?
        Hogy a bánatban lenne ez ösztön?
        Neked onnan vannak az információid, hogy hittanra jártál, aztán meg 17. századi fércműveket olvasgattál?
        Nincs is jobb, mint egy tapasztalatlan nő, annak mindegy. A te pöcsöd a legnagyobb, és mással se jobb a szex, az biztos… Uramisten.

        Kedvelés

      • A prostituálttal nem azért szexelnek, mert feleségül akarják őket venni, hanem azért mert “szegény ember vízzel főz”, vagyis nem akarnak a szexhiányba belecsavarodni. De közben végig az gondolják, hogy “fúj, ez egy büdös kurva, ki tudja hány ezer fasz volt ebbe”, és próbálják végig elterelni a gondolataikat, mint ahogy az ember aki kínjában valami büdös helyen kénytelen elfogyasztani a kajáját.
        Öreg nőkkel meg olyan öreg férfiak jönnek össze, akik nem gazdagok, és ezért esélyük sincs egy hamvas 21 éveshez. De te sem gondolod komolyan, hogy egy férfi hosszútávra inkább választaná Sharon Stone-t őszinte vágyból, mint egy sima 21 éves főiskolás hamvas leányzót?

        Kedvelés

      • Vicces, ahogy egyszerre akarsz a legközönségesebb és alantasabb módon, lélektelenül, nem-kölcsönösen szexet (vagy legalább egyetlen nőt), és követelsz erkölcsös életet, a nőktől.

        Figyelmeztetnélek a férfiúi tisztaság és önmegtartóztatás erényére!

        Aki kívánatos (hamvas, 21 éves), az szexelni fog, azzal, aki neki tetszik. Ez a vonzók hatalma. Kevesen vannak. És ők nem kérik lúzer, nőt szerezni képtelen lúzerek erkölcsi engedélyét.

        Kedvelés

    • ezt a hipergámiához:

      Csaknem 18 ezer nő és közel 10 ezer férfi kötött házasságot tavaly nála kevésbé iskolázott személlyel Magyarországon. Az azonosan kvalifikált feleségek és férjek aránya az új párok között a fentiek következtében 73, illetve 85 százalék volt. A két nem házasodási mutatói közti eltérést ugyanakkor jól érzékelteti, hogy míg a múlt évben például összesen 270 felsőfokú végzettségű vőlegény vezetett az anyakönyvvezető elé szakmunkás képzettségű menyasszonyt, a fordított szereposztás hatszor gyakoribb volt: 1714 esetben diplomás hölgyek keltek egybe ugyanis szakképzőt végzett urakkal.

      https://hvg.hu/360/202048_hitvestarsi_aszimmetria_afelesegek_sokszor_kepzettebbek_mint_aferjek (360, előfizetéses)

      Kedvelés

  2. Na és amiért az egész érdekes, egy feminista nő tollából, és amiért ezt nagyon sokan neked szegezik: hogy hoppá, ezek szerint kurva nagy ellentmondás van a nő „adott” ösztöne (hogy kihez vonzódik), és aközött, amit a nőjogi harcosok szoktak hangoztatni, hogy milyen legyen a férfi. Utóbbiak szerint: menjen apasági gyesre, pelenkázzon, porszívózzon, mosogasson, legyen érzékeny, olyan tipikus „jó férj”, mert ha nem ilyen, akkor patriarchális nőkizsákmányoló CSBE-s erőszaktevő, és irgumburgum. És ha valaki elkezd ezekre hallgatni, akkor mi lesz az eredmény? Elégedett, boldog nő? Kevesebb dili, balhé? Dehogy, sőt ellenkezőleg: hiszen ehhez az ún. „rendes férjhez” a nő NEM VONZÓDIK, nem tud tisztelni, nem lát benne tökösséget.

    És akkor itt van a kutya elásva: a nőjogi harcosok által hangoztatott férfiminta homlokegyenest ellentmondásban vannak azzal a férfimintával, amitől valóban ösztönszinten megremeg a nő.

    Kedvelés

    • Azért mosogasson, mert evett a tányérból, azért porszívózzon, mert kosz van, azért foglalkozzon a gyerekkel, mert van neki gyereke. Ezt értsd már meg. Ez a minimum, ettől még nem lesz beléd szerelmes senki, csak nem fogsz mocsokban élni, vagy kihasználni azt, hogy más helyetted is dolgozik.

      Kedvelés

    • S olyanról hallottál -e már, hogy mindkettő lakozik egy emberben? Itt pl, ahol most épp lakom, agyontetovált, szakállas, máskor füvező, rockra hörgő apukák sétálnak el mellettem az egyévesüknek gügyögve, pelenkázó táskával a vállukon.
      Hö?

      Kedvelés

    • Azért “bukunk” a narcikra, mert baromi hihetően tudja a nagy részük előadni, hogy ő mekkora jani. Hosszú távon ettől még “nekünk” nem a narci kell. Lehet, hogy öt percig hú, de bejön a karakter, de találó rá az, hogy “otthonra nem kéne” a nagyképűzése, beszólogatása, hogy csak aláhegedülni és közbedumálni lehet mellette.
      Semmilyen harc nincs itt, egyem azt a mimóza lelkedet. Viszont gyanús, hogy nem is olvasol figyelmesen, mert az a férfiminta, amit Évi leírt nagyon menő, és pont nem egy nyálas, sejellegtelen valaki (ha már minősítünk és besorolunk). Olyan csávót ír le, akinek van tartása. Egy narcinak se sok van, meg egy ilyen rendesgyereknek se, ezért (lenne) szar az, ha ebből a kettőből lehet(ne) választani. Azt hiszel el és azt gondolsz, amit akarsz, nem erőszak a disznótor, de ebből sanszosan süketek párbeszéde lesz így.

      Kedvelés

      • Akkor mégis csak megéri narcinak lenni, vagyis kb. ilyennek: (kiszedtem a linket, nem népszerűsítek nőgyűlöletet, és én sem olvasom)
        Hiszen a narci legalább szexelt, ellenben azzal, aki elolvasta a Hétköznapi hímsovinizmust meg más profeminista férfiank szóló könyveket, és hallgatott arra, hogy milyennek kell lenni, mert utóbbi csak kiherélte magát 🙂
        (OK, előbb volt szó, hogy létezik az négylevelű lóhere gyakoriságú férfi, aki nem azért akar ilyen lenni, mert megtörtségből, vagy útkeresésből követi ezeket az elvárásokat, hanem mert maga a karaktere eleve ilyen, jó híve ennek a rendszernek, de aki nem ilyen, még mindig jobban jár, ha nem olvas ilyeneket.)

        Kedvelés

      • Milyennek kell lenni? Hát ha könyvből megtanulja, akkor tényleg nagy mutuj… De te is olyan kizárólagosságban és hamis dichotómiában gondolkodsz, ami gyakorlatilag lebénítja a gondolat útját (és a posztban leírt tartást meg egyebeket te is pon’leszarod, pedig ott a lényeg, igaz, azt nem lehet könyvből bemagolni). Könnyű önigazolni azzal, hogy a karakteres felnőtt ember az lohhere, és ez egy ilyen világ, mindenki jobb híján választ és maszatol, de biztos ez? Vagy kötelező? Nem papírból van ez a szörny egész véletlenül?

        Kedvelés

      • Pedig de: azt mondja a PUA, hogy
        fake it until you make it.
        Vagyis idővel a szerep internizálódik, hitelesen a személyiséged része lesz. Szerinted, amikor valaki elvégzi az orvosi egyetemet, és először mutatkozik be életében úgy, hogy “dr. X. Y.” vagyok nem érzi eleinte idegennek? Dehogynem, sőt talán el is kuncogja belül magát elsőre, mert olyan érzés lesz, mintha valaki szórakozna. De eltelik pár év, és belülről fog jönni.

        Ezt mondja a PUA is… mond pár tippet, ami egy esetlen férfinak elsőre biztos nem fog hitelesen menni, de sok év gyakorlás, rutin, tapasztalat és pofáraesés után internizálódik a szerep, és mire eljön az igazi, sem ő, sem a nő nem fogja ezt mesterkélt színészkedésnek érezni.

        Kedvelés

      • De a PUA faszság, elméletileg is, valamint nem is működik.
        Vagy neked összejött ezekkel a technikákkal bármi?
        Mondjuk a doktori cím internalizálása, az elég nagy kamu ahhoz képest, amit igazán meg kéne tanulni.

        Kedvelés

      • Az ember fejleszthető, senki nem azonos a bölcsőtől a koporsóig (jól néznénk ki), igazából ami a PUA-ban idétlen, az az, hogy a fake it-ben a fake-en marad a hangsúly. Kamuszaga lesz, nem fejlődik közben a személyiség, nem válik belsővé, csak úgy csinál, mintha. Mindenféle gyogyi teóriák, kikotyvasztott sikerreceptek mentén. És ezt nem lhet nem észrevenni.

        Kedvelés

      • A PUA igenis MŰKÖDIK, jelentős előrehaladást képes elérni a nőkhöz eddig még odamenni sem merő, szociálisan kicsit esetlen férfiakhoz. Akiknek eddig NULLA sikerélményük volt, kapnak egy-két támpontot, hogy mit kell csinálni. Aki meg tudja ragadni az aranyfonalat, ki tudja alakítani a maga stílusát a tanultakra alapozva, és idővel ez egy teljesen internizált állapot lesz. Alkalmas a személyiségfejlesztésre, és a nők is boldogabbak egy olyan férfi mellett, akinek van ilyen jellegű “előképzettsége”, hiszen jobban fog tudni velük bánni.

        Kedvelés

      • A PUA működik? Hát akkor irány egy tanfolyam, és már szexelhetsz is naponta más nővel, hogy egy perc időd sem marad erre a blogra. Mi akkor a gond?

        Kedvelés

      • “jobban fog tudni velük bánni.” na, ez, pontosan ez az, amitől azonnal fázom, bűzlik, felkötöm a nyúlcipőt, ha megérzem, hogy a másik szerint velem valahogy bánni kell csak mert egy csoport tagja vagyok (ld. nők), illetve azért, hogy legyen valami (ld. szex). Ez egyszerűen nem működik, nem így működik. És ezzel hétszentség, hogy nem vagyok egyedül.

        Kedvelés

      • Nem tudom, hová fogja tenni, az előzőt is a legaljára tette, de a PUA szerintem is átverés, magadat vered át vele, nem csak a nőt. Lehet egy betanult szerep, akár még internalizálódhat is, de nem lenne egyszerűbb csak simán nem akarni megjátszani valamit? A bénaság lényege pont az, hogy olyat akar mutatni, ami nem önmaga.
        HA a PUA ennyire működik és személyiség fejlesztő hatású, akkor már inkább egy pszichoterápia, mivel az legalább egy valóban tudományosan is elismert dolog, ami ugyan ezt a célt szolgálná és el is éri. Valószínű a PUA-t sok férfi átverésnek érzi, mert nem fog működni valódi belső munka nélkül (önismeret és egyebek, amitől pl a terápia működik) csak fake marad örökre és a pasi becsődöl, csalódik ebben is.

        Kedvelés

      • Az internalizációról Konrad Lorenz pár története jut folyton eszembe, pl. mikor egy fehér pávakakas “internalizálta”, hogy ő egy teknős, és a teknősöknek dürögött örökké. Szerinted sikerült párt találnia?
        Az internalizálás azt jelenti, hogy elhiteted magaddal, hogy az vagy, aki valójában nem. Tehát: nem változol, nem is próbálsz, hiszen te már megváltoztál (szerinted) – egyszóval maradsz ugyanolyan balfék, mint voltál, és ezt rajtad kívül szinte mindenki tudja is, csak pár, hozzád hasonló balfék fog neked hinni. A valódi fejlődés ellentéte, beleragaszt a dagonyába.

        Kedvelés

      • Narcivá nem érdekből válik az ember.
        Én nem látok összefüggést a szexelés mennyisége és az olvasmányok fajtája között, a gondolkodásmód és a szexelés mennyisége, erőteljessége között. Például te nem olvastál semmi ilyesmit, vagy legalábbis nem sokat okultál belőle, aztán mégis itt kommentelsz éjjel. Akik meg olvasták a férfi ismerőseim között, azoknál reszket a plafon.
        Nem szexet akarsz te, hanem erőszakot, és, sajnos, kevered a kettőt.
        Én annyit mondok, hogy nőgyűlölőben vagy macsóban egy kávézás erejéig nem tudok megbízni, nemhogy felnyissam előtte testem-lelkem.
        Az a te alapvető logikai (létezési) hibád, hogy csakis, makacsul azt keresed, mitől lesz végül nő és szex, és így minden csak stratégia. Ez messziről bűzlik.
        Pedig van az az állapot, amikor valaki semmi különöset nem akar, csak létezik, olyan, amilyen, nem dühöng, elfogadja a sorsát. Ha vonzó, akkor azt, ha nem, akkor meg azt. Ők nem válnak nevetségessé és taszítóvá.

        Kedvelés

    • A vonzódás nem ösztön, nem esszenciális valami, hanem társadalmi konstrukció, tanult tartalom, ekképp változtatható. Azért tűnik olyan következetesen egyformának, mert ameddigre a tudatunk vissza tud nyúlni, patriarchátusban élünk, az meg emberellenes, torzító és erőalapú.

      Ha feminista blogjára kommentelsz (amely egyébként nem feminista blog, csak _egy feminista blogja_, ez fontos, tehát a többieket ne kérd rajtam számon, se rajtuk engem), akkor ennyivel tisztában lehetnél. Alapokról nem vitázom, és nem is magyarázom. Ne te ajánlj olvasnivalót.

      Kedvelés

    • Nem ösztönszinten remegünk. Ne azért menjen a férfi gyesre, porszívózzon, satöbbi, mert az vonzó, hanem mert közös élet van, közöds feladatok. (Te megremegsz, ha a nő porszívózik vagy gyesen van?)

      (Nagyon szépen kérlek, ha dönthetsz, soha ne vállalj gyereket. Abban hasznunkra van a szelekció, ha ez a rémálom nem terjed és tanítódik meg senkinek.)

      Te csak azt keresed, mitől remeg a nő, de ez tévedés. Van pl. egy emberi minimum, ami alá akkor se megyünk, ha senki nem remeg attól, hogy fölötte vagyunk.

      Baromi érdekes amúgy, ahogy tolod, és ahány éve, és hogy ugyanúgy, elképesztő. Semmi fejlemény?

      Kedvelés

    • “mert ha nem ilyen….” — ez hamis dilemma, te találtad ki, soha nem mondott senki ilyet. Egy kicsivel okosabban, mert ez nagyon alacsony volt. Lehet?

      De aki nem vesz részt a közös feladatokban, viszont elvárja, hogy neki mindene meglegyen, az, ha nem is bántalmazó, egy mulasztásos elnyomó, kihasználja a másikat, igen. És annak nem kéne közös életet vállalnia, és valószínűleg csak társadalmi szerepmegfelelésből és a tartós szexkapcsolat garantálása érdekében tette, nem őszinte család- vagy társ-vágyból.

      Kedvelés

    • Ja, a világ is fekete vagy fehér, értjük…Honnan a p–ból veszed te azt, hogy aki pelenkáz, vagy mosogat, az nem tökös?? Vagy nem tud úgy a szemünkbe nézni, hogy megremeg a térdünk tőle? Én pl eléggé el vagyok ájulva a mosogató pasi látványától, vagy ha pelusoz.
      Megint azt akarod erőltetni, hogy a nők az erőszakos pasikhoz vonzódnak. Uncsi már..
      Nálad valami nagyon nem kerek…
      Nem férfiminta meg alfahímek meg béták vannak, hanem emberek, akik különböző mértékben jó fejek, vagy nem, sérültek vagy nem, stb. érted azt, hogy az emberek individuális lények, egyéni személyiséggel? Ez megvan? Az is, hogy a nők is?
      Hu, nagyon mélyről jövünk fel…jaj nekem erre nincs időm.

      Kedvelés

  3. Másrészt meg leírod, hogy a férfi legyen született ilyen vagy amolyan…. OK, és ha nem született olyannak, hanem csak Átlag Bélának? Mert szociálisan ügyetlen, esetlen, és neki minden „fogást” tudatosan kell kezelnie, elsajátítania, mint ahogy egy protokollos megtanulja, hogy X országban hogy kell kezet fogni / meghajolni / ételt enni? Az akassza fel magát? Arra nem gondoltál, hogy a PUA tanfolyamok résztvevői nem kidobnivaló selejtek, hanem emberek, akik csak szociálisan nördök, és egyedül itt vehetnek pár tanácsot ahhoz, hogy hogyan közelítsenek meg a egy nőt? Mert a feministák ilyet nem tanítanak, ők azt hangoztatják – mint a fentebb írtam -, hogy a férfiak kövessék a nők önmaguk által hangoztatott elvárásait, amelynek a követése – ebből a cikkből is kiolvasható – sima öntökönszúrás?

    Kedvelés

    • “ha nem született olyannak, hanem csak Átlag Bélának? ” Az ne álmodozzon modellekről, hanem elégedjen meg Átlag Julcsával. Julcsák jó része pontosan tudja, hogy nem lesz Brad Pitt párja, neki marad Átlag Béla. Csak annyi kellene, hogy elfogadd, aki még neked is jut. Mert járni nem jár semmi és senki.

      Kedvelés

      • Átlag Béla beérné még Átlagalatti Julcsával is már, de utóbbi is magát hercegnőnek képzeli manapság, ezer lájkot kap a fészbukon éhes férfiaktók, ezért szegény Átlag Bélát szanaszét-shitteszteli…

        Kedvelés

      • Hát akkor ennyi az Átlagalatti Julcsa értéke. Miért is? Mert te és a többi éhes annyira csüngsz a szexen. Tudod, piacgazdaság van, szabad az ár, és a kereslet diktál, a kínálat igazodik. Igazság, igazságosság ezen a téren nincs.

        Másrészt meg az éhesek örökké szidják az átlagos nőket, frusztrációból, bosszúból, hogy túlbecsülik magukat, holott nem ők becsülik túl magukat, hanem őrájuk csorog a nyál. Miért ne csípnék le ebből, ami nekik kellemes? (Ők nem feministák egyébként, de még én is lecsípem. Mit kezdjek velük? Ők csinálják.) De még a jó nőket is szidják az éhesek, mert nekik ugye a tökéletes járna. Amiért aztán végül senki se áll szóba velük.

        Kedvelés

      • Nem tudom, mikor voltál utoljára diszkóban, de ez már nem a hetvenes-nyolcvanas évek, amikor átlagemberek is tudtak ismerkedni ott kultúráltan, jó volt a hangulat. Egy mai diszkóban egy száz kilós nő körül is hát fickó kering, a jobb nőket meg este 11-re hazavitték sportkocsival. Ha te csak egy átlagos fickó vagy, mehetsz haza rejszolni…

        Kedvelés

      • Nyígsz itt folyton.

        Én úgy látom, te nem vagy nagyon “diszkóban”, ami egyébként már nem is létezik mint hely. Ez ilyen mesebeli, mórickás megint, ahogy elképzeled, éspedig azért képzeled el így, hogy gyűlölködhess.

        Ha hat (?) fickó kering körülötte valóban, az is csak azt jelzi, hogy mennyire éhesen lihegtek a nők után. Ez annyira cki, kiszolgáltatva lenni olyanok kényének-kedvének, igenjének, akiket egyébként megvettek és akik nem is tetszenek. Ennél tényleg jobb hazamenni rejszolni, sőt, ezért otthonról kimozdulni sem érdemes. Vajon miért csak a férfiakat kell sajnálni, a százkilós nőnek miért nincs nyomora, partnerhiánya? Lehet, hogy ő monogám, a férfiak meg “vadásznak”? Miér nem nyüszög így a szexért? Azt a szexet ő élvezni fogja, ha valamelyikükkel elmegy?

        És nem tudod elképzelni, hogy van, akinek az a nő (vagy típus) tetszik pont?

        Kedvelés

      • KultÚráltan.
        Vannak olyan nők – nyilván kevesen – akiknek ez már rögtön mínuszos libidót okoz.
        Tizenkét évesen elhatároztam, hogy csak olyan pasival vagyok hajlandó dugni, aki tudja, ki az az Aurore Dupin. És akkor még nem volt Wikipédia. És még így sem panaszkodom.

        Kedvelés

      • Ez csak úgy lehet, hogy Átlagjulcsa sokkal magasabb színvonal, mint Átlagbéla. Mérjük csak a 42 éves kori fogazat ápoltságában.
        De akármilyen is Julcsa és hozzá képest Béla, egy igazság van: a piac dönt. Ha ezt nem fogadod el, megbuksz. Vagy reménykedhetsz a véletlenben.

        Itt nagyon markáns a nőgyűlöleted.

        Kedvelés

    • Én tizennyolc évesen kerültem rövid ideig kapcsolatba a PUA-írásokkal, de csak annyi jött le, hogy ebből még sokkal több balfaszkodás és önmegjátszás lesz, mintha simán, (gyökér) önmagamként próbálkozom. Egy esetlen nördnek (mellesleg bárki másnak is) sokkal érdemesebb hozzálátnia saját maga alapos vizsgálatához, a hiányosságai felméréséhez, fejlesztéséhez. Nem azokéhoz, amik a becsajozáshoz hiányoznak, hanem amik belőle, a test-lélek-szellem emberből hiányoznak. Különös hangsúly az érzelmi intelligencián, hogy az “érzékenység” ne egy merő önsajnálatot takarjon. Ezek tanulása, gyakorlása, fejlesztése nekem milliószor hasznosabb volt, az élet minden területén.
      Üdv,
      Egy nörd

      Kedvelik 1 személy

      • Nem, inkább azokra mondják, akik amúgy értelmes emberek, csak szociálisan elég balfékek bírnak lenni. Ettől még nem okvetlen lúzer valaki, de nem lesz annyira jó a társasági életben, mint aki hamar megtanulta, mi merre. Ha esze van az ilyennek, és van benne némi emberség, nem rosszarc, akkor önkritikát gyakorol, erre gyúr, humorérzéket növeszt magának, lenyesi a minősítgető és vádaskodó hajlamokat és nem a PUA- meg egyéb teóriákat gyapálja és mutogat fűre-fára, hogy ki mindenki baszik ki vele. Ezeket persze piszok könnyű mondani, közben meg nehéz csinálni, de tényleg kb ilyesmi van.

        Kedvelik 1 személy

      • Áh, köszi. Én bírom az olyanokat, akik eszerint a nörd kategóriába tartoznak. Mindig közülük kerülnek ki a barátaim az új társaságokban. Szórakoztatóbbak, mint a laza, menő arcok. Akiknek általában annyi a megoldanivalójuk, hogy másra már alig jut, mint takargatni.

        Kedvelés

      • Na, akkor jó. Szóval ez a nerd/nörd dolog önmagában nem cikiség kérdése. A lúzer az inkább olyan, akinek különösebb belső motivációja sincs, hanem olyan se inde-se unde féle, aki ezért mutogat állandóan másokra. Nekik szokták joggal azt mondani, hogy “get a life!”. Ha nerdnek mondják, akkor az nem igazán jogos, mert van neki élete, ha nem is pont olyan, mint egy másik élet.

        Kedvelik 1 személy

      • Nem, de az élet bizonyos területein, így a társas érintkezés, pártalálás terén is sikertelenséget, vagy legalábbis nehézségeket takar a nördség is.

        Amúgy lehet, hogy most már nem annyira illik rám a nörd kifejezés, de annyi biztos, hogy mikor középiskolásként a PUA-oldalakra keveredtem, egy kifejezetten szögletes érdeklődésű és kommunikációjú srác voltam, elég csekély szociális élettel.

        Kedvelik 1 személy

    • Semmiképpen ne akassza fel magát, inkább fejlessze. Én nagyon tudom szeretni az átlagos embereket, rejtett kincseket, ha nem agresszívek, nem hibáztatóak, nem önigazolnak. De szex ebből se biztosan lesz. Nincs garancia.

      Szexet akarsz, csak, és körülötte csűrsz-csavarsz, elméletet, vádat, udvarlást, nősülést, mindent. Eltorzított a frusztráció és a mesebeli elképzelésed a szexről. Ez messziről bűzlik. Mit gondolsz?

      Azt még kérném, hogy ha velem beszélsz, és itt szeretnél kommentelni, akkor a “feminista” ne legyen vád, gúnyos szitokszó, és ne is általánosíts: a blog elmúlt két éve vastagon mutatta, mennyire nem egyfélék a feministák se. Köszönet!

      Kedvelés

    • “neki minden „fogást” tudatosan kell kezelnie, elsajátítania,”

      Nagyon félek, hogy kinek fáj a téma, de… itt az Aspergerről beszélsz?
      És te írtad azt valahol, hogy receptre kéne prostituált, Erzsébet-utalvány szerűen, és akkor milyen jó lenne a világ?

      Kedvelés

      • Nem, nem csak a konkrét Asperger-szindróma esetén van ez így, bár tény, hogy ott a legkeményebb a dió.
        Én nem olyat soha nem írtam, hogy Erzsébet-utalványra kéne prosti… én abban hiszek, hogy:
        1. A nem csúcs-férfiak ne legyenek társadalmi megvetés tárgyai.
        2. Fejlesszék magukat: a Red Pill ezt teszi, használható tippeket ad nekik, nagyon hasonló a kitűzött cél, mint amit te hirdetsz: vagyis legyen tartás
        3. A házasság, vagy legalábbis a monogámia becsülete helyreállításával, erősítésével álljon elő újra az a szentpáli modell, hogy minden férfinak megvan a maga felesége, minden nőnek a maga férje…

        Kedvelés

      • Jó, csak nagyon hasonló a stílusod, azért.

        Oké, nem lesznek társadalmi megvetés tárgyai. Nem azok amúgy. Neked van hiányérzeted, te irigykedsz. A megvetés nem annak szól, hogy nem vagy csúcs, hanem annak, hogy nem jól érvelsz, önös vagy és erőszakos.

        A Red Pill tévedéseken és gyűlöleten alapul, úgy mondja a fejlődést. azt akarja, hogy a férfiak bebiztosíthassák magukat, pedig nincs ilyen biztonság, és nem igaz az, amit felhánytorgatnak.

        A monogámia ügyében pedig nem a nőknek van a nagy saruk, hanem azoknak, akik tartós kapcsolatból oly könnyen kikacsintanak. Oké, de legalább ne sírjanak.

        Ha volnál olyan vonzó, te is megcsalnád a gyönyörű felesgedet is, ugye, a férfiak ilyen ösztönösen poligámok… (valójában az poligám, aki nem kellően humán, nem őszinte, viszont önző).

        Eléggé meglep, ahogy ennyire érzéketlen vagy, és közben Szent Pálra vagy bármi szép-jóra, értékre hivatkozol (ő egyébként egy híres nőgyűlölő és további nőgyűlöletek híres hibvatkozási alapja).

        Kedvelés

      • Én eddig nem sokat tudtam a PUA-ról, de , ahogy itt fejtegeted, olyan lehet, mint a nőknek az oraveczes kispárna. Ha már nem sikerül felnőni ( mondjuk tanulás+munka+sport egy jó kombináció erre), akkor legalább elmagyarázzuk magunknak, mi a baj a külvilággal.
        Tudod, nem számít, hány centi, hány kiló, hány íkús a fazon. Vagy van neki kisugárzása, vagy nincs. Az meg akkor van, ha jóban van önmagával. A többi csak rápakolt külső máz, amit hamar lepattint róla az értelmes nő.

        Kedvelés

    • Miért akarnának feministák erőszakos, őket zaklató férfiakat bármire megtanítani?

      Egyéni terápia, mondom, és sok gyakorlás.

      Ha nyomi vagy, és erőlteted, és agresszív vagy, nagyon rosszul jársz te is, és a társadalom is, ezért nem hitelesek a társadalomjobbító szólamaid.

      Kedvelés

    • Nem egyedül ott… erre találták ki a terápiát, ami még ráadásul működik is. De ott ugye valódi meló lenne az énünkkel, valódi személyiség fejlesztés, önismeret, ami azért marha nagy meló, ez tény.
      Amúgy te olvasol is, vagy csak osztod?

      Kedvelés

  4. Valojaban minden pua es meg nem pu(h)a halaval gondoljon e sorok irojara, merthogy vegtelenul egyszerubb e sorokat megfontolni, mint fejtartast, meg hoditasi nemtommiket tanulgatni vagy eppen tomeges nemi eroszakkal fenyegetni.
    Az nagyon nord, ha nem vagom, mi az, hogy nord?

    Kedvelés

  5. Na várjatok, ez valahol új nekem, pontosabban nem egészen új, de így nyersen most látom először:

    Azt írja Éva: “ne a nő kedvéért meg szexre ácsingózva porszívózzál meg játszóterezzél, te, hanem azért, mert a te mocskod és a te gyereked!”

    2hal meg ezt: “Azért mosogasson, mert evett a tányérból, azért porszívózzon, mert kosz van, azért foglalkozzon a gyerekkel, mert van neki gyereke.”

    Vagyis ebből az következik, hogy:

    1. Nem jó az a férfi, aki elvhűen azt mondja, mivel alfa, hogy nem csinálom meg és kész, majd elüti a mosogatásra kényszerítésre kimenő shittesztet egy jópofa frappáns fordulattal. Ez esetben megmarad iránti a tisztelet és a vágy, de a hosszútávú kapcsolat megsínyli, hogy a nő valahol mégse fogja boldognak érezni.

    2. Nem jó az a férfi se, aki már koronáját, önbecsülését vesztve kínból megcsinálja, mert beadta a dekerát a nőuralomnak, mert azt reméli, hogy kevesebb lesz a balhé, szeretet lesz és a szeretett nő kedvében akar járni, és ezért nem szívesen, lelkében zokogva, megtörten, lesütött fővel de MEGCSINÁLJA.

    3. Olyan férfi kell, aki hejj, de tiszteletreméltó és alfa és ő valahogy ezt mégse veszti el az által, hogy MÉGIS ELMOSOGAT, és azért mert Ő AKARJA. Ilyet kell nektek! Mint ahogy a Biblia írja Jézusról: “Feláldoztatott, mert MAGA AKARTA.”

    Összeállt a kép, és valami hátborzongató, mert Orwell 1984-érére emlékeztet, ahol a főhös be van szíjazva a kínzókamrában, és már bánatában mindent bevallott, megígérte megtörve, hogy ő aztán soha többé nem követ el semmilyen kihágást a rendszer ellen, lojális lesz a Nagy Testvérhez.

    És erre azt mondja O’Brien: ” Szeretned kell Nagy Testvért. Nem elég engedelmeskedned neki, szeretned kell. – Egy kis lökéssel az őrök felé lódította Winstont. – Százegyes szoba – mondta.”

    Hátborzongató! Vagyis nem elég, hogy mosogat a férfi, szeressen és akarjon mosogatni! Különben további nyüstölés az osztályrésze!

    De van ilyen férfi? Aki őszinte, ragyogyó szemekkel és örömmel követi az új feminista világrend által neki kirótt szerepet, sőt még örül is neki? Hja, az agymosás sokra képes, Kim Dzsongunnak is biztos sokan őszintén tapsolnak…

    De én kizártnak tartom, hogy férfi őszintén hinni fog ebben, hogy őszintén szeretni fogja ezt a mintát. Nem tudom melyik erdélyi írónál olvastam azt, hogy az a gróf, akit címétől kastélytól megfosztottak, és befogtak egyszerű fizikai munkásnak (istállótakarítás, gyári munka, bármi), lehet, hogy jobban meg fogja csinálni a munkáját, de sose azért, mert szereti, mert azonosulni tud vele, hanem max azért, hogy “nesztek, ezt is meg tudom csinálni!”.

    Szóval marad az első két modell: a csakazértse és az igazodásból beletörődés. Akkor már inkább az első a legkevésbé szar, és még ti is akkor vagytok kevésbé zabosak, mint a másodiknál.

    Kedvelés

    • Köszönet a frappáns nickért! Még az e-mail, tudod, csak úgy, mint a többieké…

      Na.

      Nekünk ne hozd ide alapigazságként se az PUA állításokat, se a fogalmakat, mert szerintünk a Red Pill és a PUA tévedés, ostobaság, gyűlöletben fogant. Nem igaz, hogy az alfa így reagál, ha megteheti, az hatalmi kérdés, mi a túlhatalmat elítéljük, nem vonz, kiábrándítónak találjuk.

      De, és ez nem különösebb ellentmondás, van az a férfi, aki mondjuk kicsit önző, másrészt annyira vonzó, hogy tőle több belefér. Például én voltam szerelmi kapcsolatban zsenivel, és az sok mindent elfedezett (és életem nagy összefüggése, hogy ez felnőni és felelősséget vállani segített, meg perze kitörtem belőle, és most ő csodál és követ és tapad rám, és ő ment tönkre, és neki nincs senkije). De a zseniség, na, az igazán nem tanulható.

      Említettem az előző részben, hogy itt (ezekben a személyes történetekben, a szerelmeinkben) nem lesz jogegyenlőség
      meg igazságosság, ez nem Hágai Bíróság, mert csak az számít, vonzó-e valaki. Sokféle vonzó van, nem egyféle. De aki nem vonzó, annak hogy jut eszébe követelőzni? Nem fél, hogy nevetségessé válik?

      Mesebeli az “alfákról” való elképzelésed, az érvelésed csúszósan logikátlan, és kényszeresen ellenkező, valójában a Berne-féle “És miért nem… — Hát igen, de….” játszma, amiben ha benne ragadsz, az a lúzerség jele, egyben biztos útja. (Hacsak nem szívet kiönteni jöttél, de annál meg agresszívebbnek tűnsz.)

      És akkor most megkérdezem: kérsz valamit, szeretnél valamit? Ezt fogja a jelölted is kérdezni, mármint ez a lényege az ismerkedésnek. És a válasza neki is az lesz: ha igen, akkor viselkedj úgy, legyél kedves, figyelmes, vedd tekintetbe a másikat, ne csak száraz kényszerlogikával meg követelőzéssel állj elő. Azt senki se szereti, se a topmodell, se a blogger, se az Átlag Julcsa.

      Kedvelés

      • Hatalmi kérdés…. a végeredmény ugyanaz, ha a 3. modell kiesik, akkor csak az első kettő marad:
        1. Akinek van hatalma, tehát alfa, megteheti, hogy kitáncol a megalázó parancsra. Mert melyik nő vonzódik olyan férfihoz, aki parancsra megtesz bármit?
        2. Akinek nincs hatalma, béta, megtört, megcsinálja. Így ugyan a kikövetelt dolog meg van csinálva, csak oda a tisztelet és a vonzalom.
        Akkor már inkább az első verzió, és ez mindkettőnknek jobb.

        Ez megvan?

        MI NEM TÖLTJÜK AZ IDŐNKET NŐGYŰLÖLETTEL, A LINKEKET KISZEDEM. A szerk.

        Vagyis már jönnek a pszichológusok eredményei, az amerikábn már rohamléptekben terjedő “egyenlő” párkapcsolatokról. Az eredmény röviden: tragédia.

        A feminizmus elképzelése egy olyan torz kísérletté fajult, mint amit a sztálini Szovjetunióban csináltak a Liszenko-i biológia erőltetésével: éhinség lett a vége. Vagy Mao Kínájában, ahol csakaért is erőltették a diktátor őrült mezőgazdasági “ötleteit”, ja csak pármillió ember éhen halt.

        Itt is megy az ideológia: egyenlőség kell, meg porszívózó-mosogató-gyesre menő férfi, az, hogy NEM MŰKÖDIK, az senkit nem érdekel… mint egy fékevesztett mozdony zakatolunk a szakadékba.

        Kedvelés

      • A Daily Mail és a New York Times már nőgyűlölő link?
        Szerintem csak simán mindent nőgyűlölőnek tartasz, ami ellentmond a teóriádnak.

        Kedvelés

      • Nézd, azt te is tudod, hogy gyakorlatilag ma akármelyik sajtóorgánum lehet nőgyűlölő, vagy férfigyűlölő, vagy fajgyűjölő, stb. Ebből ne vonj le következtetéseket, mert tévútra visz, tudom miről beszélek.

        És a másik, hogy szerintem van egy alapvető hiba a logikátokban, méghozzá az, hogy ti valamit mindig ‘vissza’ akartok. Állítani, kapni stb. De az az irány, a világ folyásának természetét, meg néhány fizikai törvényt is figyelembe véve, nem létezik, nem működik. Visszalépni fejlődésnek álcázva, ám valójában tudatosan téve ezt, egyszerűen nem lehet.
        Ha azt mondod, hogy következzen el egy másik, egy új, az életképes gondolat, még akkor is, ha jócskán lesz átfedés az előzővel, azzal, amihez ‘vissza’ térni akartok. És ez pedig azért jobb, mert nem tagadja meg azt a változást, vagy problémát, vagy tragédiát (kinek mit), ami épp zajlik. Ezt már nem lehet meg nem történtté tenni, és az már soha többé nem lesz, ami korábban volt. Rosszabb lehet, ugyanaz nem. Ez egy logikai hurok, vagy csapda, vagy akármi, amibe be lehet szorulni, lehet a rabja lenni, de haladni mégiscsak előre lehet.
        De reagálni arra, ami most történik, muszáj lesz nektek is, és ha csak ütemesen kántáljátok, hogy mi volt rég és az kell vissza, az engem nagyon kisgyerekek nagyon rémült makacskodására emlékeztet. Ez jut eszembe róla először.
        Úgy értem, megerősödtünk és tapasztaltunk, ezzel muszáj számolni nektek is.

        Egy valami még van, amit nem sértésnek szánok, és nem is az.
        Mi nők, tényleg elhaladtunk mellettetek. Nem mindenben, és nem mindannyian, de tényleg azt látom, hogy állva hagytuk a férfiakat. És ha hiszed, ha nem, nekem választásom sem volt. A kötelesség és a megélhetés hozta azt, hogy már az anyám is dolgozott, Kiléptem a világba, tehát van fogalmam róla, folyamatosan gondolkodásra késztet egy csomó helyzet, amiben meg kell felelnem, tehát annyira hülye sem vagyok már, és még iskolába is elmentem, nem volt választásom, különben nem lenne munkám.
        És az érzelmi világunkat megtanultuk kezelni, ez óriási erőt ad még akkor is, ha az túlzott érzelem-vezéreltség gyengeség. De nekünk meg volt engedve, hogy érzelmeskedjünk, vagyis a frissen beindított szellem mellett ott az eléggé gyakorlott lélek is.

        És ha mindezt amolyan hagymázas fantazmagóriának tartod, szólok azért, hogy jópármillió ilyen zombi sétálgat fel, s alá a világban. Bekötik a sebed, tanítják a gyerkőcödet, vezetik a buszt amin ülsz, kasszáznak a kúton ahol tankolsz, meg ilyenek. A változás megtörtént.

        Kedvelés

      • Neked mindegy, mi működik a társadalomban, mert csak azért tolod ezt a szöveget, azért kell a sok elmélet, mert nincs nőd. Átlátszó, és hiteltelenné tsz. Téged abszolút nem érdekel a közjó. Ha érdekelne, hinnél másoknak, figyelnél az ő érveikre, tapasztalataikra.

        Kedvelés

      • Három éve van barátnőm, vagyis tévedsz arról, hogy valaki csak azért foglalkozhat a RedPill-el, mert még a szűz/pattanásoskamasz/nörd korszakát éli. Valójában RedPill-re, shittesztekről való kiokítottságra sokkal inkább szükség van a hosszútávú párkapcsolatban, mint egy első randin, vagy a megszólításkor.
        Én egy alapvetően szelíd teremtést választottam, akitől nem áll távol a tradicionális nőszerep, mégis gyakran ijedten veszem észre, hogy bizony kissé őt is megihlette a korszellem. Ezért természetesen hatékony intézkedéseket kell foganatosítani, hogy nehogy megbokrosodjon.

        Kedvelés

      • Én nem “sírok” itt, mellesleg attól, hogy az én életem sacperkábé magánéletileg rendben van, még nem aggódhatok a társadalomért? Nem aggódhatok a civilizációért, amihez tartozom? Mert mégis mit érek azzal, ha van partnerem, akivel jól megvagyok, ha kilépek az utcára, és harmadik világbeli állapotok lesznek?

        Kedvelés

      • Nem a társadalomért aggódsz, hanem önérdekűen, hibáztatósdit tolva gyűlölködsz, a szófosás és feszülés a hobbid, leszarod a beszélgetőpartnert, de mi nem vesszük be.

        Kedvelés

      • Én egy alapvetően szelíd teremtést választottam, akitől nem áll távol a tradicionális nőszerep, mégis gyakran ijedten veszem észre, hogy bizony kissé őt is megihlette a korszellem. Ezért természetesen hatékony intézkedéseket kell foganatosítani, hogy nehogy megbokrosodjon.

        :DDDDDDDD szelíd teremtés

        A Frankeinstein-terv?

        Kedvelés

      • Kedves Redpill, nem jó ezt leírva látni. Komolyan gondolod? Miféle rendszabályok? Intézkedések? Szándékos alázás? A nők egy része így is hajlamos azt gondolni, hogy a partner vagy élettárs (párom, pasim, férjem) azt a zsíros tányért direkt hagyja az asztalon, vagy direkt a földre szórja a morzsát, pedig csak feledékeny.

        Kedvelés

      • És azt is megfigyeltem, hogy Huffnágel az egyetlen, aki vállaltan magányos. Minden más redpill turista egészen jó párkapcsolatban él, többnyire egy szelíd teremtés mellett. Ha ennyien működtetnek sikeres párkapcsolatot, nem értem az aggodalmat. Vagy csak a többiekért aggódnak folyton-folyvást? De szép ez! Olyasfajta együttérzést látok én itt kibontakozni, ami valahogy a szerencsétlen nyomorult háborús ellenféllel, futball ellendrukkerrel, de akár csak a szomszéd ország szerencsétlen lakosával sosem tudott ily veretesen megnyilvánulni.
        Különös. Felettébb, különös.

        Kedvelés

    • Nicket választottam: elmesélem hogy képzellek el a kommentjeid alapján.

      Hazaérsz végre a melóból, leparkolsz, felmész lifttel a negyedik emeletre, majd belépsz kicsi, de igényesen berendezett lakásodba. Már kopog a szemed az éhségtől, ezért első utad a konyhába vezet. Kensz magadnak két jó vastag vajas-lekváros kenyeret, közben kissé elmélázol azon, hogy mikor is volt előtted utoljára főtt étel. Milyen szép lenne, ha valaki egy jó pörkölttel, vagy babos gulyással várna haza! Sajnos egyedül élsz.
      A főzés pedig nagyon kellemetlen dolog, sok kis mozdulat, közben ne égjen le semmi, legurul a tojás a komódról, nem kínlódsz te ezzel.

      Megetted a vacsorádat, eldöntöd, hogy felsuhansz az internetre kicsit, még az esti focizás/ híradó/modellhelikopterezés előtt. A kényelmes fotelből sajnos épp rálátni a félig nyitott ajtón át konyhapult sarkára, ahonnan a lekvármaszatos tányérod szemrehányóan mered rád. Mellette ott szomorkodik a még reggel használt kávéscsészéd is, kecses kínai porcelán.
      Halk sóhajjal feltápászkodsz a fotelből, és kitárod az ablakot.
      Odakinn béke zöng, a gyerekek már hazamentek a játszótérről, az idegesítő alsó szomszédodat sem ette ki a teraszára a fene.
      Hunyorítasz egyet, majd begyakorlott kézmozdulattal kivágod az ablakon a koszos edényeidet. Hasít-pörög a porcelána kék légben, majd utolsót csillanva eltűnik a túlburjánzott bodzabokrok közt.
      Te egy helyeslő bólintással nyugtázod, hogy a technikád ismét fejlődött.

      És mennyi kínt, megaláztatást kerülsz el azzal, hogy ilyen elmés vagy!

      Kedvelik 1 személy

      • Igen, ez egy kissé irodalminak szánt sima shaming language volt, kb. ezt szolgálja: amit mondasz, irreleváns, mert lúzer vagy. A “nincs nőd, ezért sírsz” konstans vád, de már kicsit fejlődött ahhoz képest, hogy anyám a pincében tart bezárva.

        Kedvelés

      • Pedig direkt próbáltam minél kevésbé gúnyosan írni, és inkább a helyzet abszurditását megmutatni. De lehet, hogy rosszul sikerült, csak vázlatokat szoktam mostanában írni, csikorog a fogalmazás. És az tulajdonképpen teljesen érthető ,hogy mivel te itt sok megértésre nem találsz, és nem épp az otthonos közegedben vagy, támadásnak veszed az ilyet.
        Nem tartalak lúzernek attól,hogy nincs nőd, ha nincs. Nem ismerlek, akármilyen is lehetsz.

        Viszont arról írj már kérlek, az tényleg érdekel, hogy amikor épp egyedül éltél, és nem volt barátnőd (fentebb írod, hogy van), akkor hogy oldottad meg? Mármint gyakorlatban, akkor amikor mosogattál ,főztél magadra, akkor azt megalázónak érezted? Vagy csak untad? Vagy akkor természetesnek veszed, csak amikor kapcsolatban vagy, akkor gondolod, hogy onnantól a barátnő vegye át az ilyen feladatokat? Hogy van ez?

        Kedvelés

      • Már régóta van mosogatógépem, az alap-takarítást elvégeztem egyedül, évente 4-5x meg elhívtam egy takarítónőt egy nagytakarításra. Főzni főztem majdnem minden nap (bár tény nem bonyolult kajákat, inkább sima, gyorsan elkészíthető húsokat), ugyanis ilyen “gyorsan összescsapom” kajákat (szendvics, stb.) rég nem eszem.

        Kedvelés

      • Arra kérlek, ne használd itt (ne erőltesd ide) a PUA meg antifeminista nyelvezetet, mert itt nem az van.

        Egy kicsit aggódom, hogy ha ellenérvet kapsz, amire nem tudsz mit írni, akkor jön megint, hogy “nem tudsz leszakadni rólam”, ahogy a múltkor írtad, amely gyönyörűen megvilágítja a helyzet dinamikáját.

        Kedvelés

    • Én csak azt szeretném mondani, hogy férfiként elmosogatok és takarítok otthon, nem felváltva, hanem aki ahogy ráér, nem szokott ebből probléma lenni. Ez nem kellene, hogy presztízskérdés legyen – egyszerűen együtt vagyunk, egy irányba megyünk, segítünk egymásnak, hogy könnyebben haladjunk. Sosem gondolkodtam ezen, teljesen természetesnek és magától értetődőnek tűnt.
      Biztos nem vagyok se alfa, se béta, se gamma, de sajnos ezzel sem foglalkozam soha.

      Kedvelés

      • “férfiként elmosogatok és takarítok otthon” Azta micsoda teljesítmény!
        Akkor én is ide írhatom, hogy nőként füvet nyírok, lefestem az ablakkeretet, villanykörtét cserélek, biztosítékot, polcot szerelek, 25 éve balesetmentesen vezetek, tessék engem magasztalni…
        Akkor lenne igazán természetes, ha nem írnál ilyeneket, hogy férfiként mosogatsz..stb

        Kedvelés

      • Nem tudom, csak tippelem, hogy fontos, mire írta válaszul. Nekem úgy tűnik, hogy pont a soknevű kolléga “érveire” írta, jelezve, hogy azok marhaságok.

        Kedvelés

      • Neked úgy jött le, hogy önfényezési próbálkozás volt? Talán… de szeretném azt hinni, hogy inkább válasz egy másik férfinak, akinek a leírt dolgok egyáltalán nem természetesek. És örülök, valahányszor látom, hallom, akár neten, akár ismerősök, kollégák között, hogy hasonló helyzetben nem csak “elsárkányosodott, feminizmus által agymosott” nők szólalnak fel, hanem férfiak is.

        Kedvelés

      • A 21:47-es válaszom a frissebb, ez a változat tévedésből került ide (azt hittem, az én bénázásom miatt nem jelenik meg a hozzászólás, úgyhogy pár perc megpróbáltam még egyszer – egyébként érdekes, hogy már ennyi idő után is egy kicsit másképp fogalmazódnak meg az ember gondolatai).

        Kedvelés

      • Neked úgy jött le, hogy ez egy félig-meddig tudattalan önfényezési próbálkozás volt? Talán… de szeretném azt hinni, hogy inkább válasz egy másik férfinak, akinek a leírt dolgok abszolút nem természetesek. És örülök, valahányszor látom, hallom, akár neten, akár ismerősök, kollégák között, hogy hasonló helyzetben nem csak “elsárkányosodott, vadfeminizmus által agymosott” nők szólalnak fel, hanem férfiak is. Igaz, itt könnyű felszólalni, itt kisebbségben van, akinek nem természetes.

        Kedvelés

      • Én kifejezetten meditatívnak tartok egy csomó házimunkát egyébként. Zenét hallgatva teregetni a napfényben, vagy főzni és közben mezítláb táncolgatni a konyhában… Jó ez kicsit hülyén hangzik így leírva 😀 De én olyan hálás vagyok így vizsgaidőszakban ha egy kicsit van időm pakolászni, ülés helyett mozogni, hogy csak na. Más helyett mondjuk nem csinálnám, persze, elhanyagolásnak tartanám, kiakadnék. Barátom nagyon házias szerencsére .

        Kedvelés

      • Ezt ne is mondd neki, mert ez a szerencsétlen így is azt hiszi, hogy a nőknek vasalás közben van orgazmusuk.

        Kedvelés

      • Pedig dehogy, főzés közben van nekik, a vasalás csak izgató, nem? “A” nőknek, ugye.

        Kedvelés

      • Én is pont ezt akartam írni, nekem is ez csapta ki a biztit, hogy szegény pasik nem szeretnek mosogatni. MErt mi basszus azért csináljuk, mert imádunk!!! Aztak…

        Kedvelés

    • Van ám egy 4. modell is, akit el sem tudsz képzelni, ezért nem értesz a fentiekből semmit: az a férfi, akinek nem kényszer, nem derogáló megcsinálni a mosogatást meg a takarítást (vagy bármi mást, ami a közös létből fakadó feladat); nem ettől függ, hogy “alfának” tartja-e magát vagy sem, nem érzi azt, hogy attól kevésbé tisztelik, hogy pl. házimunkát végez. Képzeld, van ám ilyen is! 🙂

      Az alapfeltevésed – ami úgy tűnik, eléggé megingathatatlan – a hibás, miszerint vannak “alantas”, és EZÁLTAL egyértelműen a nő feladatai közé tartozó tennivalók. Ha belátnád, hogy ez mekkora bullshit (nem fogod), máris könnyebb lenne megérteni, miről is van itt szó.

      Nekem amúgy vicces és nagyon gyerekes is ez az ágálás a házimunka ellen. Alap, a felnőtt léthez hozzá tartozik, mint pl. az evés vagy a levegővétel (és mint neked – ahogy hiszed – az alanyi jogon járó szex egy nővel :-P), fárasztó tud lenni persze, de van, és kész, meg kell csinálni. Ha épp egyedül élsz, ki végzi el nálad ezeket? Anyuci? Fizetett takarító (aki lehet férfi is – hűha, egy “omega” lehet akkor!)? Vagy senki és élsz a koszban, csak nehogy valami alantas szolgamunkát kelljen végezned? Vagy te, olyankor mégis te, és akkor viszont kognitív disszonancia esete áll fenn?

      Hmm. Általános dolgok miatt gyerekesen nyígó hímet nehéz férfinak tekinteni. Először fel kéne nőni, és csak azután gondolni párkapcsolatra meg hasonlókra.

      Kedvelés

      • Megint felolvasóestet tartottam a kedvesnek, aki mélyen meg van róla győződve, hogy ilyen igaziból nincs is, biztos Éva írja ezeket a kommenteket, hogy jobb legyen az olvasottság 🙂 Aztán némi gondolkodás után rájött, hogy azért egy-két hasonló pasit ő is ismer.
        Este polcot fúrtunk-faragtunk, és már majdnem felsöpörte a konyhában a fűrészport maga után, de figyelmeztettem, hogy ne csinálja, mert nem lesz szex!

        Kedvelik 1 személy

  6. Bocs, a kommenteket nem olvastam végig, hitetlenkedve abbahagytam egy idő után, mert amennyit itt csapkodják a billentyűzetet, abból hányszor, de hányszor ki lehetett volna verni! Érthetetlen energiapazarlás a csakazolvassán lógni.

    Kedvelés

    • Ezzel a stratégiázással az a baj, hogy egy életen át nem lehet csinálni, előbb vagy utóbb lebukik az ember. (Bocs a földhöz ragadt hasonlatért, de előbb vagy utóbb kénytelen leszel pukizni a másik előtt, egy életet nem lehet leélni összeszorított… na.)

      Kedvelés

  7. Fú, de durván ellepte a figura az egész kommentelést, érzőbb és árnyaltabb elmékbe belefojtva a szót. Nagyon rossz látni.

    Intő példa, és igen tanulságos, hogy miért pont neki van ennyi baja a nőkkel: leuralja a kommunikációt, csak ellenkezni akar, humor zéró, a nem konkrét jelentés felfogása zéró, a partner (házigazda) kéréseit nem veszi figyelembe, vádol, ideologizál, tulajdonít.
    Enyhébb formájában azonban ez a fajta nőgyűlölet és agresszió igen gyakori. Felnőtt és az internet révén hangot kapott egy generáció, benne szívtelen, ráérős, vádaskodó, jogosultságérzésükben fuldokló, teljesen eltévedt férfiakkal. Ne akarjátok őket megváltoztatni, sirámaik álpanaszok, az a cél, hogy a másikat lenyomja. Nem megoldást akarnak, csak hatalmaskodni.

    Kedvelés

    • Még tegnap este írtam egy kommentet, de nem ment át (a nagy érdeklődésre való tekintettel elővigyázatosságból mindenki karanténba kerül, vagy én bénáztam a submit gombbal??). A lényeg annyi volt, hogy elnézést, amiért nem olvasom végig a kommenteket, a felénél belefáradtam és azon csodálkoztam, hogy minek ennyit csapkodni a billentyűzetet, ennyi energiából hányszor ki lehetett volna verni! :O Az valahogy produktívabbnak tűnne.

      Kedvelés

      • Igen, ontja, ontja, lecsap azonnal, senkivel nem törődik. Ember nem írt ennyi kommentet egyhuzamban. Eleve, nem neki írtam a posztot, ő jött ide, ő akar valamit. Rögtön rárohan, magának akarja a szót, pedig ő nem jóindulatú kommentelő. Mit nem értesz?

        Kedvelés

      • Óóóó, nagyon is értem!:DD Amikor hiszti kell, meg feszkó, meg kattintás, meg nyavajgás a kommentelők miatt, meg gumicsont, akkor a rigorózus kommentszabályok felfüggesztve, igaz?:DDD
        Nagyon durván manipulálsz, mondtam már?:))
        Mi az hogy nem neki írtad? Ha meg szeretnéd válogatni az olvasóidat, nem nyilvános blogot kellene üzemeltetni, hanem zárt levelezőlistát.:))
        Persze az üzletileg nyilván kevésbé lenne kifizetődő, de ilyen ez a popszakma…:)

        Kedvelés

      • nyavalygás elipszilon

        Soha nem csináltam ilyet, te vagy feszkófüggő, és ti jártok ide engem basztatni, ti izgultok rá és kezdtek hevesen kommentelni meg véleményezgetni, amikor “Ügy” van. Ha reagálok valamit, kitiltom a görényszagot, akkor meg megy a jajveszékelés, és én leszek az agresszor. Nektek ez kell.

        El se tudod képzelni, mennyire nem függ össze a blogvihar és a bevétel, még az olvasószámmal sem. Nekem nyugis, okos, tiszteletteljes, szuverén véleményű, semmibe bele nem hergelhető, engem az írásaimért érdekesnek tartó törzsolvasók idevonzása és itt tartása az érdekem, a velük való kapcsolatápolás, és ez kívánja a legkevesebb erőfeszítést és stressztűrést is. Őket nem lehet a pletykával, izgi részletekkel, szervezkedéssel, pikírt megjegyzésekkel befolyásolni, és ők többnyire nem is kommentelnek. Aki a botrányra jön, mert ilyen a nívója, az se megosztani, se ajánlani, se engem támogatni, se könyvet venni nem fog, mert kicsinyes — tipikus kisemberi a kicsinyessége.

        De azért itt lóg ő is, próbál érdekes lenni, fölényt szerezni. Te se véletlenül olvasol 2013 óta.

        Ez az összeesküvéselméleted egyébként, mi szerint én tudatosan manipulálok, megtervezem a cirkuszokat, szépen rímel a nők iránti gyanakvásra, hibáztatásra.

        Kedvelés

      • A kommented azért is hökkenet, mert a feszkót pont ti agyatlan unatkozók, mindenbe belekötők teremtitek és évezitek. Azért jártok ide, lesni, van-e valami.

        Köszönöm a tippet, egy primitív agressziófelmentő ostobaság áll a tanács hátterében. Elég jól ment így nyilvánosan is a blogom, nem panaszkodhatom. 🙂

        A kommentelőimet viszont megválogatom, meg azt is, akivel szóba állok. Ezért is vagy kitiltva.

        Kedvelés

      • Rossz így együtt látni a sok mocskot, meg a többi zaklatott blogger/fogyókúrázó kontextusában, ugye? Így írtok ti. Ennyire vagytok szánalmasak.

        Azért ugrottál most is. Szerencsétlen erőlködő, aki nem ért a lekoptatásból, mert a homállyal visszaélve csak nyomatja.

        Azt válogatom az olvasóimon (helyesen: kommentelőimen), amit jónak látok és amit technikailag tudok. Te például ki vagy innen zárva elég régóta, mert erőszakos, értetlen és manipulatív vagy, csak magadat nyomatod, senkire nem vagy tekintettel, mindenkit lehangolsz, aki csak rákényszerül, hogy a szavaidat olvassa. Azt gondolsz, amit akarsz, de ez itt az én blogom, és egészen olyan lesz, amilyenné én akarom tenni. És hogy mi miért van, azt elemezgetheted megszállottan, rám ragadva, de még megítélni sem tudod, egyszerűen azért, mert nem tudsz eleget róla. Nem mintha jogod lenne. Erőszak, minősítgetés, blogger célkeresztbe tevése, vádaskodás, rászállás, abszurd elvárások, nőgyűlölet, hazudozás nem lesz itt.

        És a blog nyilvános. köszönöm a remek tanácsot, de az is marad. Mint a kiállított tárgyak: nézheted, de semmi nyúlkapiszka. És kifizetődő, ahogy mondod. Működik, ötödik éve. Minden értelemben. Olyan lett, hogy nem mennek el mellette az “egyet nem értők” sem, akik csak azt nem bírják elviselni, hogy nekem lehet ilyen pozícióm, hangom, figyelem, mert nekik nincs. És azért lehet, mert felépítettem, a saját erőmből, míg ti a farkatokat gyömöszöltétek és mások után koslattatok. Ti azt nem értitek, hogy én tényleg mindenestül blogger vagyok, és sok minden nem számít ehhez képest, ami nektek igen. Ha te megélnéd, hogy hat másokra, amit csinálsz, igénylik a szavaidat, örülnek neki, megváltoztatja az életüket, akkor te is megmutatnád az életed minden részletét, és világosan látnád, kit mi mozgat.

        Folyton itt ólálkodsz. Mi a jó ebben neked?

        Kedvelés

      • Nem. Azt rossz látni, hogy _még_mindig_képes_vagy órákon át böngészni és citálni akár _évekkel_ezelőtti_kommenteket csak azért, hogy a sérelmeidet ápolgathasd. Ez _nagyon_súlyos…
        Egyszerűen az a benyomása támad az egyszeri olvasónak, hogy ez a gyűlölet a drive, ami mozgat téged és azért csinálod, hogy fenntartsd a “tüzet”.
        Ólálkodnom meg nem kell, ne legyél nevetséges.:) Ez egy ugyanolyan nyilvános blog, mint sok ezer másik. Ugyanúgy olvasom, mint sokat közülük. Van írás, ami tetszik -ez a ritkább eset:)- és van, ami nem. Például a legutóbbi tetszett. Ettől függetlenül, amikor az acsargó gyűlölet kikönyököl belőled, az rémisztő és nem mindig állom meg szó nélkül…

        Kedvelés

      • Rossz látni, de miért nézed ilyen régóta?
        Rossz látni – a sok mocsokságot egyben. Mert magaddal szembesít. Te is ilyen vagy, te is írogattál nekem szemétségeket, és az engem bántani, megalázni akaró kisszerűség és Bojár oldalán állsz. Ha meg nem hagyom magam kicsinálni a saját blogomon, akkor meg vagyok sértődve és erőszakos vagyok, élvezem a bántást. Egyetlen normális érvet nem tudsz írni, csak premisszának veszed, hogy engem lehet alázni.
        Hiszen ez az internet!
        Nem, Agymosógép. Te vagy a mondat alanya. Nem én sértődök, nem én bántok, és nem az internet ilyen. Te vagy mocsok, te döntesz úgy, hogy erősködősz, tagadod a valóságot, fölényeskedsz. Dönthetsz másképp.
        Dagadt és lapos életű netfüggő vagy. Nem szereted a régi kommenteket – te meg sem találnád. Jobb elfelejteni azt is, ahogy nyaltál, törleszkedtél, második kommentben megpróbáltáli kioktatni, hogy én milyen kávét igyak. Egy vadidegen.
        Nekem ugyan nem sérelem.
        Nekem se tetszene, ha bő negyvenesként itt tartanék, ahol te. Ebből az időből két értelmes hobbi kijött volna, haladó szinten, helyette megvetnek. Jól jártál.
        Ha rossz neked látni, akkor majd nyilván nem nézed. 🙂
        Vagy “aggódsz értem”? De akkor miért zaklatsz?

        Nekem ez a valaki kéthetente bejelentkezik és basztat, úgyhogy ez jelenség. De a hozzád hasonló, csak kicsit kellemetlen netfüggők is.

        Ide járkálsz nézegetni, úgy, hogy csak a negatívumot lesed, és a megmondás lehetőségét. Ezt nevezem ólálkodásnak. Tudod, a blog címe is mi.
        Meg szerintem nem érdemes olyan helyre kattintani, amit megvetünk, elítélünk, ez a te kórképed. Ennyire kitartóan, komolyan.
        Szóval én vagyok a gonosz, mert blogot írok, sportolok, kirakom innen azt, aki zavar, és megmutatom, milyen az emberek gyűlölete, meg azt is, hogy nem félek a nímandoktól. Bravó.
        Téged az én reakcióm döbbent meg? Hát a kommentelő aljassága és gyávasága, az nem?
        Honnan tudod, mikoriak a kommentek? Mert teljesen vegyesek, júniusi is volt. Az ő be nem engedett, sehol nem is idézett kommentjeiből szó szerinti fordulatokat használsz most. Te erőlködtél akkor dalmayr néven, és ezért zavar a jelen körkép? Örülök, hogy szembesülsz magaddal, remélem, pofán csap. Persze erre is úgy reagálsz, hogy engem kezdesz ki, pedig nézhetnél magadba is. A hasfotó-rágalommal alaposan pofára estél. Meg mindennel. Olyan csúnyákat jövendöltél nekem a nagy okos elemzéseidben. Miért kéne szeresselek? Én nem vagyok Krisztus, te viszont gusztustalanul ártalmas netfüggő vagy. És hát eltelt másfél év, és még mindig ugyanaz van: én sportolok, izmosodom, te kotorászol. Remélem, ettől szarul érzed magad, mert undorító, amit csinálsz. Nem gyűlölet ez, hanem öntudat, éleslátás és megvetés.

        Téged mi hajt, hogy itt nézegeted a nyilvános blogot? Ez nem a te életed, semmi közöd hozzá. Lehet vitatni, hogy én mit hogy csinálok, de én legalább a saját blogommal, énemmel, teljesítményemmel foglalkozom, nem másokkal. Nekem ez a legsajátabb ügyem, de te csak szánalmas kibic vagy.

        Tőlem eléggé irreális dolgokat vársz, magadtól semmit, neked mindenre van felmentésed, úgyhogy igazán megállhatnád a folyamatos okoskodást. Nagyon sok kommentet írtál ide, a gyűlölt blogger gyűlölt blogjára. Jóval a tiltás után. Ez zaklatás, ugye tudod?
        Azért egy kicsit most megkönnyebbültem, okosabb valakit képzeltem.

        Kedvelés

      • “van írás ami tetszik” jaaaaaaj. Azt hiszed, érdekel, hogy neked mi tetszik? Te belém mászol, vájkálsz, meghazudtolsz, ártani akarsz, nem bírod elviselni. Vállveregetsz. De akkor minek gyűlölködsz, minősítgetsz? Szerinted ez, névtelenül, zaklató tónusban milyen érzés a másiknak? Kontrollálni akarsz, hatalmat megélni, de nem fogsz.

        Kedvelés

      • És még egy kérdés. De inkább csak gondold át, ne írj, jó? Nem adom fel. Hiába kavarsz, meg tolod, hogy én vagyok a gáz, azért belül csak megérted, ebben bízom.
        Ha valaki jelzi, hogy nem kíván veled beszélgetni, taszító vagy, szállj le róla, ki is tilt, azt is megírja, hogy nem olvassa el a komentjeidet, akkor miért erőlködsz tovább?
        Azért, mert nyilvános a blogja? Tényleg? Ez ok?
        És mert nem állod meg? Álld meg. Mit akarsz tőlem? Ennyire jellemgyenge vagy? Szerelmes vagy? Miért követeled a figyelmet?
        Én írok, blogolok, képviselem a magam dolgait. Te meg velem akarsz vitatkozni, rámfeszülsz, csakazértis. Hogy ne legyél nevetséges? Én reagálok, ha pont szembeötlően gusztustalan vagy. Nem érted a különbséget? Ne provokálj, akkor nem alázlak.
        De nem szállsz le, oké. Viszont hogy van pofád ezek után erkölcsi dolgokra hivatkozni, engem nevezni manipulatívnak, immorálisnak, gonosznak? Én csak viszolygok az aljasságtól. Neked meg rendben van, ha engem elmebetegek zaklatnak, vagy a nagyhatalmas a kislányát molesztálja, az is. Én vagyok a gonosz…
        Kihasználod, hogy engem lehet látni, mert én itt vagyok, támadható vagyok, te meg biztonságban lődözhetsz a homályból. Ez is nagyon etikus ám.
        Nem tudok senkinek ártani, ez egy blog, amelyen leírom a véleményemet, és bárkinek lehet ilyen blogja. Ti jöttök ide unalomból piszkálódni, aztán meg tiszteletet követelnél. Tulajdonképpen a pofonért jössz. Akkor meg nagyon érzékeny lelkű leszel, pedig korábban, ellenem akármilyen szemétség belefért.
        Azért tudok “ártani”, mert mondjuk ha a kis koppintó blogról leírom, hogy innen vitte az ötletet, az neki ciki. Éspedig azért, mert az igazság ciki, mert tényleg koppintott. És a véleményem sokakhoz jut el, mert engem sokan olvasnak. Igen, ez hatalom. De ezt is én értem el.
        “Rossz a hírem”, mindent megtettetek, hogy bemocskoljatok, én nem tudom, miért, de hogy ezt most rajtam kéred számon? Undorító ez az áttolás, mindig. Mindenért én legyek a hibás, azért is, amit én magam nem is látok problémának, csak te.
        Gyenge, szar embereknek az erősek mindig gonosznak tűnnek. Egyszerűbb is engem basztatni, mint magaddal találkozni, az tényleg kemény lehet.

        Kedvelés

      • Ezt tegnap olyan szépen, olyan hosszan megmagyaráztam, de elszállt.
        Mára ennyi maradt, esszenciális.
        Ha véletlenül szép sorjában megjelenne az összes kommentem, lehet gyomlálnod kell majd, mert többet is újraküldtem, abban a reményben hogy megjelenik majd.

        Kedvelés

  8. Én azt gondolom, egyrészt van a látszat ami szerint vannak a szerencsés nők, szerencsés férfiak, akik ki tudják alakítani a párkereséshez megfelelő látszatot magukról, jó színészek, átéléssel tolják a szerepüket. És vannak a nyomik akik ebben bénák, férfiak és nők. Van a látszat alapján párkeresés(vagyis ez a párkeresés, ezt szokták annak hívni), amikor az ember fejében ott az idealizált kép, az érzékeny, együttrezgő, erős, oltalmazó férfiról, az én kis takaros feleségemről aki szajha az ágyban, szakács a konyhában, úrinő a társaságban (vagy kinek mi, sokféle idealizált kép van, lehet az érzékeny zongoristaujjú művészlélek férfi, vagy merdzsóban mellettem ülő dekorált plázacica, tökmindegy mit is ábrázol). Jön a nemnyomi, keresi a megfelelő embert a sablonba, a képbe, ha úgy látszik megvan, rákapcsol ő is a színjátékra, mindketten próbálják a saját idealizált kapcsolatképüket minnél tökéletesebben eljátszani, majd mikor már a részleteknél tartanak, és ez a kép egyre kevésbé hasonlít az elképzeltre, akkor vége a lelkesedésnek, függöny le. És vannak a nyomik, férfiak és nők, akik erősen irigykednek azokra, akik ilyen szép kapcsolati képeket tudnak mutatni a külvilág felé, talán annyi a különbség a két nem között, hogy a férfinyomik szolidárisan falkába verődnek, meg jóízűket elméletelnek, meg sajnálkoznak két sör között, míg a női nyomik többnyire gyűlölik egymást és mindenféle pótcselekvést csinálnak a vegán életmódtól kezdve, a jótékonysági munkákig.
    Aztán ha az embernek szerencséje van jön néha a valódi redpill, mikor valakivel csak úgy jó, és hirtelen felejtős lesz az addig hajkurászott kép, már nem számít többé a sablon, lehet hogy nem is jónő, jópasi, csak valaki a tömegből aki jó érzést ad. Aztán ha ezt az ember elcseszi, onnan azt gondolom már csak nyomikategória van, többet sosem fogja meggyőződéssel hajkurászni azt az életérzést, mikor lobogó hajjal együtt bele lehet lovagolni a csillámpóni-naplementébe.

    Kedvelés

      • Ezt fordítsam úgy, hogy nem értessz egyet azzal amit leírtam, csak nem méltatsz arra, hogy leírd, miért nem, vagy nem nekem szól, hanem a főnöknőnek jelzés, hogy te kiállsz mellette, ha esetleg támadásnak érzi amit ideírtam, és szeretne innen elüldözni, akkor összezárás lesz, csak az iránymutatásra vársz mi legyen?

        Kedvelés

      • Bocs, de ez a komment rosszhiszemű. Nem értem a frusztrációdat, én nem bántottalak, én is leírtam a véleményemet, ahogy te is. Nem vagyok főnöknő, ne célozgass rám gúnyosan, és nincsenek ilyen dinamikák, legalábbis senki sem teremti és hergeli őket. Felnőtt emberek a saját véleményüket írják, tisztelettel, néha élesen, de nem a másikba belemászva. Egyvalami van: ez az én blogom, ahol az lesz, amit én jónak látok, és nem kell megmagyaráznom az okát.

        Ez a jog persze mindenkire érvényes, a saját maga által működtetett felületen, máshol viszont tiszteletben kell tartanod a szerzőt egyrészt, a közösséget másrészt. Nagyon gáz belerondítani, feszkózni.

        Szerencsére, már nincsenek olyanok, akik összezárnának, gerjednének, hergelhetőek, utáltam a zúdulást és kiabálást, nagy megkönnyebbülés, hogy az erre hajlamosak elmentek.

        Nem kell mindenen megsértődni, és azonnal célozgatni meg vádaskodni, annyit mondok.

        Nem érzem támadásnak, amit írtál, nem nagyon emlékszem, mi volt az, és semmi gond vele, ha nem személyeskedés vagy a másik elemezgetése, vagy rasszizmus, nőgyűlölet. ne túlozd el a személyed jelentőségét. Valami szót helytelenül írtál, annyi maradt meg.

        Kedvelés

      • A már csak te hiányoztál felvetés szerinted mennyiben vélemény? Én tisztelettudóan szóltam hozzá, véleményt írtam, nem vitatkoztam, nem vergődtem, ideírtam, mikor reagált rá valaki akkor pontosítottam hogy hogy értem. Arra hogy valaki hótismeretlen arc Én tisztelettudóan szóltam hozzá, véleményt írtam gondolom a törzskommentelői gárdából idejön, és beszól, rohadtul nem arra reagálva amit írtam, szerinted mit kellene mondanom? Mit akarhat ő tőlem, ha nem ahhoz szól hozzá amit írtam?
        Semmi bajom a hellyel, érdekel amiket írsz, ugyanúgy elolvasom a gumiszobát, férfihangot, azok is érdekesek, és még egy csomó másik blogot más témákban, sehol nem vagyok törzskommentelő, de sok oldalhoz írok néha, mikor olyanom van. Azzal sincs bajom, ha nem kommentelek, eddig sem nagyon tettem, nem mondhatod hogy elárasztom az oldaladat. De ezt a helyretevős, helyedre kutya, minden tiszteletet nélkülöző hangnemet nem fogadom el senkitől. Én tisztelettudóan szóltam hozzá, véleményt írtam. Én sem használom senkivel szemben. (ha meg te nem látsz a főnöknő kimondja a fatvát, a pórnép meg issza a szavát és megy dzsihádba dinamikát itt is,Én tisztelettudóan szóltam hozzá, véleményt írtam pont ahogy az összes megmondom a frankót megosztó oldalon van, akkor erre nem tudok mit mondani, akkor te nem látod és kész)

        kicsit átszerkesztettük

        Kedvelés

      • Mit bizonygatsz, mit pattogsz? Nem érdekel, kit olvasol, miért olvasol, miért van kedved kommentelni, és mennyire erős ez a kedv. Ha itt szeretnél lenni, akkor érts a jelzésekből.

        Én nem vagyok óvó néni. Vele beszéld meg, ha gondod van.

        Nem mondtam, hogy elárasztod az oldalamat, azt gsdgsdgsd stb. nevű trollra írtam ezt. Te csak agresszíven kommunikálsz. Az azért érdekes, hogy mindenki bizonygatja, hogy ő csak néha, nem is annyit, miközben tök világos, hogy itt lógsz folyton. Nekem sok. Két év alatt alatt 194 komment. Ráadásul megállíthatatlan threadek, feszkózás, roham, izgága belekötés, durva és buta vádak.

        Nagyon örülök, hogy “semmi bajod a hellyel”, megtisztelő. Ahhoz képest már hússzor próbáltál leckéztetni, csak azokkal nem foglalkoztam, meg aztán emlegetnek mint bezzegen elhíresült kötözködőt.

        Kérlek, ne használj itt ilyen hangnemet. Az enyémet sem kell elfogadnod, ha nem tetszik.

        Kedvelés

      • Nehogy azt hidd, hogy nem emlékszem korábbi megnyilvánulásaidra, meg arra, hogy az elsőre tiszteletteli, meg érdeklődő, meg árnyalt vélemény általában tőled is átcsap ugyanabba a hülyeségbe előbb vagy utóbb. Aztán sunyiban visszafordítod az egészet arra, aki nem ért veled egyet, mert te milyen normális hangnemben kezdted. Persze. Én a témát itt lezártam.

        A hangnemért tőled nem kérek elnézést, max Évától, mert az ő felületén voltam udvariatlan.

        Kedvelés

      • Én is kontextusban nézem a kommentelőket, nem baj az, és nem is előítélet, ha látjuk, hogy ő az és már megint ugyanúgy tolja (ha változik, akkor meg nyilván jelzi, revideál, bocsánatot kér és visszavesz, szóval nem ásta el magát). Én csak nem emlékeztem rá.

        De az említett típus nem érdemel sok türelmet, figyelmet, mert csak győzni akar, egy olyan helyen, ahol nincsen harc.

        Szerintem okés, ha a feszkófüggőkkel más a hangnem, és aki úgy gondolja, visszajelez nekik. Nem teszek helyre minden cikis megnyilvánulást, nem is mindig olvasom, és nem engem jellemez. Ezeknél a témáknál érthető és nem baj, ha kapnak némi visszajelzést az erőpártiak.

        Kedvelés

      • Annyira szánalmas, hogy így akarsz figyelmet. Lehetne mondjuk érdekes, építő dolgokat is írni.

        És olyan hamar kibújik a szög a zsákból.

        Ha ez a hely ilyen, ha a főnöknő így terelget és persze mindenki csakis ellened van, szegény ártatlan, intelligens, jóakaratú kommentelő ellen, akkor miért vagy itt? Miért kommentelsz, mit szeretnél?

        Kedvelés

      • Hűha, te azért régen vagy itt, most megnéztem, mert nem emlékeztem, és elég gázosan nyomtad régebben is. Hogy neked miért az én blogom az inger, azt nem nagyon értem. Hogy nekem miért kell örülnöm (egyáltalán: tudnom róla), hogy te egyetértesz-e, hogy mit kritizálod itt az én stílusomat, amelyet a magad választásából olvasol, és főleg, hogy miért akarsz ilyen elánnal áldozatot és kitiltottat faragni magadból…???

        (Uramisten, ez az agymosógép-balasz-holist-olthedir-ősi lászló-kanpulyka típusú örök ellenzék! A magát nagyon okosnak képzelő, mindenhez értő, kicsit nyálcsorgató, flört helyett vitázó, mindenhol ott szaglászó, életformaszerűen okoskodó, unatkozó, munkahelyen rohadó férfikommentelő, ez külön fajta. Mennyi félelem és elégtelenségérzés van ennek a mélyén, és milyen előszeretettel foglalkoznak a más ügyeivel, másznak belé, miközben a saját életük és írásaik, önmegvalósításuk nem annyira működik.

        És nem az a baj vele, hogy nem hízeleg és nem ért egyet, mert az kit érdekel, én se értek egyet a világgal úgy általában, csak van néhány hang, amelyet méltányolok. De basszus, évekig ott olvasgatni, megfigyelni, névtelenül kapcsolódni, értékelni, hogy ez igen, meg SOK MINDEN TETSZIK, DE neki meg kell jegyeznie, hogy… és akkor odaken valami ötletszerű kifogást, meg miért nem látja ő androidon a fasztudjamit, tökéletesítsem én, hadd érezzem, hogy azért, mert neki nem sikerült az önkifejezés, velem van a baj… jaj. Folyton belekötni akarni, terelgetni, a másikat vádolni, hogy manipulál meg agresszív meg ellene csinálja, meg miért nem az ő férfikínját érti meg… az agresszió után meg nagyon hirtelen lesznek hüppögő áldozatok, akiket én, a feminista terrorista kicsinálok és feljelentek… pedig ő akart itt olvasni és kommentelni, az én írásaimhoz és az azokra kíváncsiakhoz kapcsolódni, én nyíltam meg, én hoztam létre ezt a helyet, én vállaltam a kockázatot, én vagyok itt névvel és folyton zaklatva, csak mert van egy blogom. Ez az ok, nem más.

        Hogy hogy vehettem én ezeket valaha is komolyan?

        És ahogy egyenrangú megszólalónak képzelik magukat. A világjobbító kritika joga, a “na, vajon erről mi a véleménye?” érdeklődés, a komolyan vétel joga azt illeti, akinek eredetiek a gondolatai, és technikailag is jól ír, valamint belefektet ebbe rengeteg, tudatos munkát. Figyelemhiányos szerencsétlenek, személyes boldogtalanságukat és csajozási kudarcaikat pitiáner birokra kelésekkel, szőrszálhasogatással orvoslók.

        Kedvelés

      • Egyik sem. Amit írtam, pont azt jelenti, amit.
        Nincs főnöknőm, általában sem, de itt sem. Nem akartam neki jelezni semmit, csupán neked, és ez nem volt túl udvarias, ám annál őszintébb. Máshol is olvastam már tőled baromságokat, ennek szólt, meg annak, hogy elvtársaid már kissé lefárasztottak az unalmas és agyonrágott mondandójukkal.
        Az meg, amit te feltételezel, rólad árulkodik.

        Kedvelés

    • “a férfinyomik szolidárisan falkába verődnek, meg jóízűket elméletelnek, meg sajnálkoznak két sör között, míg a női nyomik többnyire gyűlölik egymást és mindenféle pótcselekvést csinálnak a vegán életmódtól kezdve, a jótékonysági munkákig.” Ez a szöveg most komoly, vagy provokáció ?

      Kedvelés

      • Én se értek egyet, de olyan jellegű közös uszulás, mint a nőéhes antifeministáké, nincs a másik oldalon, az biztos. Talán mert ők nem lógnak annyira szexen, párkapcsolaton.

        Kedvelés

      • Én tényleg így látom a működést. A férfiaknál prodzsekt a társszerzés, ha nem megy, felvállalják kudarcként, hogy nekik nem sikerült, és igyekszenek megjavítani a prodzsektet, átkerülni a sikeresek csapatába mindenféle stratégiával, üzlettel, kompromisszummal. Míg a nőknek egy állapot ez, magány vagy rossz érzés, hogy nem a helyén van a világban, de tipikusan nem prodzsektet indít hogy megoldja, hanem igyekszik szőnyeg alá söpörni, nem tudomást venni róla, nem kudarcnak megélni, hanem más elvárásokat keresni aminek meg tud felelni, és ezt látványosan lobogtatni a külvilág felé. (nem tudom egyébként, hogy miért az elvárásoknak megfelelés vezérli a legtöbb embert, de azt hiszem ez tartja össze a társadalmakat, valamiért mindenki igyekszik helyet keresni a világban, és oda beilleszkedni, annak megfelelni, és az általános elvárás a pedáns társkapcsolat kb. ugyanolyan erősen mint hogy az embernek legyen rendes munkája, gyerekei stb.)

        Kedvelés

      • Az is a szerepekben van megírva, hogy a férfiak akarjanak, akarhatnak és csikarhatnak szexet, vagy igénybe vehetnek erőszakon alapuló pótlékokat (pornó, üzleties alapú kapcsolat, prostitúció), a nőknek meg ez tilos, illetve közröhej tárgya az erőszakoskodó, magát kellető nő. A másik, hogy a nők sokkal gyakrabban traumatizálódnak szexuálisan már kiskorukban vagy későbbi erőszakos, silány szex miatt, mint a férfiak. Nem valami értelmes az összehasonlítás.

        Amúgy szerintem sok nyomi férfi kínlódik magában, és a sok csendes, észre-se-vettük év után többen követnek el erőszakos cselekményeket. A netes antifeminizmus, nőalázás hangos, feltűnően nyomi, de aprócska csoport, és ezek nem a saját, kiérlelt véleményeik, inkább csodarecept. Alázatosan fordítják és isszák az angolszász csoportosulások szavait.

        Kedvelés

      • Én azt gondolom hogy itt most összemostad a kínlódó férfiakat az erőszakolókkal. Ezzel szemben én azt gondolom , hogy erőszakoló a nőknél népszerű, kellemes társaság férfiak között pont annyi van, mint a nyomik között. A nyomik áldozatok, a rájuk terhelődő elvárások miatt nyomik, egyébként simán társtalan férfiak lennének. Nökre, férfiakra nemtől függetlenül pont egyformán lélekrombolóan hat az a szitu, mikor elvárásokat érez és nem tud nekik megfelelni.

        Kedvelés

      • “prodzsekt a társszerzés” Ez baj, mert akkor az számít, hogy legyen valaki, a funkció és nem a személy a lényeg.
        Miért gondolod, hogy minden, amit egy egyedülálló nő csinál, csak pótlék egy kapcsolat helyett? Nem lehet, hogy jó valamilyen területen , vagy pl. szeret vegán lenni ? Meg hát a nők nem úgy nőnek fel, hogy nekik jár valaki, és ha nincs , akkor szemetek a férfiak, inkább magukban keresik a hibát. De ezt már sokan és sokkal jobban leírták ezen a blogon.

        Kedvelés

      • Azért gondolom, hogy pótlék, mert a nőkön ugyanúgy rajta van az elvárás, ami miatt ők sem érzik magukat a helyükön társkapcsolat nélkül. Nem hinném, hogy a nők jobban viselik az elvárásokat a férfiaknál, legfeljebb kicsit máshogy, de nem jobban. Én az ilyen kirakatba kitett vegánskodásnak (vagy bármi hasonló dolognak) az izzadságszagát érzem, valamit fel kell mutatni a külvilágnak, boldognak lenni kötelező. Ezzel nem azt mondom, hogy egyedülálló nő nem szerethet vegán lenni, hanem azt, hogy erre vagy hasonló dolgokra felcsavarni az életet és ezt kitenni a kirakatba, zászlón lobogtatni az én véleményem szerint pótcselekvés, kábítószer.
        És igen, szerintem is baj, hogy a társszerzésnél sokszor a funkció a lényeg, nem Gizivel érzem jól magam, hanem kellene egy társ, Gizi kéznél van, és kis fényezés után talán jó lesz kirakatba, el tudom róla mesélni mindenkinek hogy takaros kis nőt szereztem, látják hogy sikeres vagyok. (mondjuk amikor a nők csinálnak prodzsektet a társkeresésből, akkor ők is ugyanígy sablonba keresnek belevalót, olyan férfit keresnek, akit be lehet paszirozni az elvárt skatulyába, megfelel mindenben). De azt hiszem, ha nem lenne benne zsigerileg a népekben az, hogy igyekezzenek megfelelni az elvárásoknak, hogy illeszkedjenek be bármi áron, az is szétdobná gyorsan a világot, az öntörvényűség sem kiút minden esetben.

        Kedvelés

      • figyelj, legyen projekt, jó? bocs.

        Azért a szerepeknek és elvárásoknak nem okvetlenül kellene ennyire egyfélének és kényszerítő erejűnek lenni, szerintem.

        Kedvelés

  9. Olyan szakaszban vagyunk, amelyben a nők egy részének (kisebb-nagyobb részének) a feminizmus a követendő irány. De mint minden szakasz, véget ér egyszer. Annál is inkább, mert ez egy kilengés, nem egyensúlyi helyzet, visszalendül középre, majd át is lendül jó szokása szerint az ellenkező irányba. Ilyenformán tehát az emberiség és az egyes ember lelki fejlődésének szükségszerű szakasza ez, nem kell rá túlzottan haragudni. Persze nagy bajokat csinál, mint az egyensúlytalanságok általában, és ez a negatív hatás ébreszti fel az ellentétes erőket, amik idővel helyre teszik. Így haladunk előre, együtt, férfiak és nők. Amúgy jó agyak lelhetők fel itt.

    Kedvelés

      • Igen, válasznak is hívhatjuk. Válasz egy szintén egyensúlytalan helyzetre, a férfiuralomnak nevezett “durván egyenlőtlen világra”. Ilyen kölcsönhatások sorozata kell ahhoz, hogy egy alacsonyabb szintről eljussunk egy magasabbra. Azonban azt tudomásul kell venni, hogy kétpólusú világban élünk, nincs nő férfi nélkül, ahogyan férfi sincsen nő nélkül. Mert nem értelmezhető, ahogyan a fény a sötétség nélkül sem, és még sorolhatnám. De ez a hozzászólás persze túl általános és jelen témához csak alapjaiban kötődik, ezért valószínűleg törölve lesz, így nem is fejtem ki bővebben.

        Kedvelés

      • Te most az erőszakot és a durva visszaéléseket mentegeted, nem hiszlek el.

        Nem “lesz törölve”, nem szoktam törölni kommenteket, csak a sajátjaimat, ha túlpörgök valamit. Kérlek, ha velem kapcsolatban/nekem írsz, akkor szólíts már meg. Ne írj rólam ilyen ovis módon, nem az óvónő vagyok.

        Kedvelés

      • Á, nem, nincs itt mentegetés. A “szükségszerű” az nem menti, vagy igen? Jobb szót nem találtam. De ha van tipped, Éva, akkor ki vele!

        Kedvelés

      • Nem szükségszerű. Cinikus vagy. Prostitúció, kihasználás, lebecsülés, direkt bántás…

        Diagnózisom van. Ha érdekel, maradj itt. Ne kommentelj rombolóan.

        A megoldást a saját életedben te fogod megkeresni és megcsinálni — vagy nem fogod.
        De ez nagyon csúnya játék, hogy én mondjam meg (aztán finnyogsz, hogy nem jó, mert…).
        Fel kell nőni.

        Kedvelés

      • Légyszi, ne szúrogass, ne provokálj. Tök sok dolgom van, jóindulatú vagyok és kedves, de unom ezt a műsort. Nem akarlak kirakni, a lényeggel szeretnék foglalkozni. A blog ötödik évében már nem tapsikolok minden erre járónak, igazából semmivel nem tartozunk egymásnak, viszont elvárom, hogy aki kíváncsi arra, amit írok, és engem megszólít, tőlem szeretne valamit, az tisztelettel legyen irántam, és csakis mézes tejszínhabbal érkezzen, vagy (reálisat) kérjen.

        Kedvelés

      • A hozzászólás nem túl általános, hanem egyszerűen semmi értelme. Onnantól, hogy “azonban”. Az esszencializmus (eleve adott minőségek, amelyek nem leíróak, hanem elváróak, és amelyekbe alig néhányan férnek bele, ők meg majd meggebednek a szerepmegfelelésben) butaság. Mindenki az eszményiről beszél (elméletieskedik) nagy elánnal, ami pedig nem létezik, alig látni őszinte, meggyőződéses kapcsolatokat, mindenki csak meg akar felelni valaminek. Ráadásul nem csak heteroszexuális emberek vannak, de a heteroszexuálisok egyre nagyobb része is inkább megvan magában, mint hogy azt válassza, ami a realitás (elégedetlen, elvárós, emberi megújulásra képtelen társat).

        Kedvelés

      • Hát kinek mi a közép, ki honnan nézi.
        Azért a tegnapi már-már vészkorszakot vizionáló forgatókönyveken legalább a könnyem kicsordult a nevetéstől. Viszont nem rossz ez így sem, ma az önbizalmam erősödik, hogy azért legalább jó agy vagyok, habár tévúton járok, mint most megtudtam. Még szerencse, hogy az élet szép, habár jóval összetettebb.

        Kedvelés

    • A feminizmus alapvetően nem kilengés, hanem az egyenjogúságról szól. Ahogy a négerjogi mozgalom, MLK sem volt kilengés akkor sem, ha valóban vannak a mozgalomban kilengések. Mivel a feminizmus maga a közép, nem matriarchátust akar a patriarchátus helyett, ezért nem egyes nőknek, hanem a nőknek és a férfiaknak általában, egyaránt fontos. Tekintve, hogy a patriarchátus a férfiak tekintélyes részének sem jó. Erre legjobb példa soknickű, bár ő képtelen felfogni ezt.

      Kedvelés

      • Csakhogy még ha el is fogadom, hogy ez a baloldali értelemben vett “egyenlőség” jó, és az amerikai fekete polgárjogi mozgalmat elfogadom példának, akkor is ott van, hogy az sem csak a szelíd, és békét prédikáló King tiszteletesből állt csak, hanem volt ott egy Nation of Islam meg Malcolm X is, akik nem egyenőséget és békés együttélést akartak a fehérekkel, hanem megtorlást, keménykedést, de biztosan nyílt konfrontációt..
        Ezeknek felel ma meg Gumiszoba és néha még Éva is…

        Kedvelés

      • Hát, te nem tűnsz értő olvasónak. 🙂

        A Gumiszoba közösségének magja épp azért távozott innen az ezüst étkészletemmel, majd mószerolt elképesztő módokon mindenhol, sunyin és új nickeken, mert azt a jó kis együtt szörnyülködős, közös hangulatot, önigazolási lehetőséget és agressziót nem találták meg itt. Az még a szép, hogy egyikük sem képes arra, hogy magát eltartsa. Szóval komoly különbségek vannak.

        Kedvelés

    • Szeretném, ha ezen a blogon nem írnál feministaellenes mondatokat. Köszönöm.

      Főleg azért, mert azt hiszed, a feministák definíció szerint szélsőséges, erőszakos teremtmények.

      Csak rendszerellenesek vagyunk, nem okésak ezek a viszonyok. Senki sem esett túlzásba. Nézz bele ebbe az írásba:

      ebben a nagy egyenlőségben

      A közép máshol van, mint hiszed. A közép az, hogy az ember ember: a személyes vonásai különbözetik meg a többiektől, nem a neme és a nemének előírt szerep.

      Kedvelés

      • Valamikor olvastam egy értekezést arról, hogy Éva márpediglen nem Ádám
        oldalbordájából vétetett, mivelhogy a dns-e régebbi, mint a férfié. Ha ez valóban így van, akkor logikus a következtetés, hogy valaha csak női nem létezett. Vajon hogyan és miért jött létre a másik nem? Én arra gondolok, hogy a nők hozták létre, mert erre szerintem csak ők képesek. Olyan idők jártak, hogy szükség volt rá. Talán túlságosan jó dolguk volt a nőknek és unták magukat, hát létrehoztak valami jó mulatságot. Vagy épp ellenkezőleg: szigorú idők jártak, és kellett valami védelem, biztonságot nyújtó erős kar. De leginkább mindkettőre szükség volt. No mindegy is, fejlesztgették az emberüket, aki sikeres lett, bevált, hogy úgymondjam. Csodált lény lett, a nagy újítás! Megkapott minden földi és égi jót a nőktől, eszet, erőt, jellemet, küllemet. Minden nőnek kellett aztán egy ilyen, hát sokasodott. Szokás lett a háznál tartani egy-egy példányt, jól jön az. Így éldegéltek sokáig együtt, nagy egyetértésben. Kiegészítették és segítették egymást, a legfőbb cél, a sikeres utódnevelés immár biztosítva volt. Ebben a nagy egyetértésben és bizalomban aztán a nők a teljes irányítást emberünk kezébe rakták, elvégre szövetséges, ugyanazt akarja, mi bajunk lehet? Később bonyolódtak a dolgok, szelídültek az idők, emberünk régi beállításai fölött eljárt az idő. Már nem kellett minden nap medvével és farkassal verekedni, amelyek az asszonyra, meg a gyerekekre ácsingóztak. Ahogyan fogytak ezek a fenevadak, úgy nőtt az asszonyok igénye valami másra, amivel igazolni látják teremtményük létezésének jogosságát. Líra kellett, érzékenység és
        humor, le kellett tenni a bunkót és felvenni a lantot. Ez az átalakulás azonban nem könnyű és nem is gyors. A férfi ellenkezett, mert látta, hogy itt a bőrére megy a játék.De azért vágyott arra az elismerő pillantásra, amit régen egy-egy agyonütött medvéért asszonykájától kapott, ezért másfajta erőfeszítésekben vetette be alkotó energiáit. Tudományban, művészetben jeleskedett.
        Nagy igyekezetében odáig jutott, hogy a keze alatt létrejövő gépek által a korábban nagy testi erőt igénylő munkákat immár nője is elvégezheti. És végzi is a nő, dolgozik serényen. De ebben a nagy serénykedésben még kevésbé látja már létjogosultságát saját kreálmányának. Mondván, ha ugyanazt tudom, amit a férfi, akkor mi hasznom belőle? Ebből az alapvető tévedésből kiindulva a nők egyre nagyobb csoportja hangosan követeli vissza immár az irányítást, rombolva, pusztítva mindazon értékrendszert, melyet közösen építettek fel az évezredek alatt, s amely kitűnően biztosította azt a célt, amelynek érdekében létrejött: a sikeres családot, utódokat, túlélést. A férfi közben megzavarodva a megváltozott körülményektől, kétségbeesetten próbál megfelelni hol a védelmező szerepkörnek, hol a szórakoztató szerepkörnek, mikor mire van szükség éppen. Közben sokszor pokolra kívánva azt a nőt, aki maga sem tudja már, mit akar a férfitól. Harc van tehát.

        De a nagy harcban hol marad a gyerekek érdeke? Akiknek család kell. Vagy már a gyerek sem fontos?
        Úgyis túlnépesedés van, azt a kis időt meg, amit életnek hívunk, annyi más dologgal is el lehet ütni?
        Azt már tudjuk, hogy a férfi léte a nőnek köszönhető, meg is kell hát köszönni, szolgálni kell. De csak azt a nőt, aki szintén tudja, hogy mivel tartozik a férfinak.
        Ki kell egyezni.
        Új megegyezésre van szükség.

        Kedvelés

      • “Valaha csak női nem létezett” ez semmiképpen sem pontos, de valóban, az egészen ősi többsejtűeknél, bár van ivaros szaporodás de egyszerre mindkét nemet hordozza az egyed. Ld. csiga, földigiliszta. Szóval NEM nőneműek, hanem kétneműek. Az ősi gerinceseknél pedig egyszerűen nincs születéskor egyértelműen meghatározva a nem, gyakran kifejlett egyedek is képesek a nemváltásra, illetve ahol a megszülető/tojásból kibújó egyed már lényegében rendelkezik is valamelyik nemmel, ez nem genetikailag, kromoszómák által meghatározott. Ez egyértelművé csak a madaraknál és az emlősöknél válik. Ellenben az emlősöknél már igen, szóval az emberre vonatkoztatni ezt a dolgot súlyos félreértés.

        Kedvelés

      • Súlyos félreértés? Kár. Pedig olyan jó kis elmélet volt.
        Semmi igazságtartalma nincs? Ne már…

        Kedvelés

      • Mondom, az igazságtartalma az, hogy még a gerincesek és ízeltlábúak előtt, tehát elég rég, nem volt két nem, pontosabban mindkét nem egy testben volt. Később pedig az egy nem/test még nem volt genetikailag előre meghatározva, pl. a krokodiloknál (ha jól emlékszem) erősen befolyásolja a kikelő jószág nemét az embrionális fejlődés közbeni hőmérséklet. Az, hogy csak nőnem, az mindenképpen hülyeség.

        Kedvelés

  10. Mindenki a saját “szerencsekovácsa”. Tetszett az elemzés.
    A patriarcha “kapcsolatok” borzalmait – torzításait látva, és a “betegesen felfogott feminizmus torzításait” látva, csak reménykedem hogy a józan ész az egyensúly irányába terelgeti az embereket, mert kevés (régen is – ma is) a pozitív példa a hamonikus kapcsolatokra.
    Márpedig működhet jól.

    Kedvelés

  11. Ezt a “ne légy nyomi” dolgot a Red Pill is tanítja, ez a két cikk lényegében UGYANAZT mondja tartalmi értelemben, mint te, csak más megközelítésben és más szavakkal:
    (itt nem lesz nőgyűlölő link, a szerk.)

    Kedvelés

    • ja, jó, akkor loptam. 🙂
      De akkor miért vagytok nyomik?
      Nem azt kellene megtanulnotok, hogy hogyan mesterkedjetek ki valahogy mégis valami női hajlandóságot, hanem hogy hogyan lehet az előnytelen helyzetet nem nyomin, nem erőszakosan feldolgozni, kibírni.
      Ne erőlködjetek a linkekkel, itt nem fogjátok az abszurdumaitokat népszerűsíteni.

      Kedvelés

      • Nem feldolgozni és kibírni kell az előnytelen helyzetet, hanem javítani rajta, hogy a végeredmény hiteles, “nemnyomi” és vonzó legyen…

        Kedvelés

      • De nem vonzó, és nem működik. Erőltetitek, csikarjátok, így lesz erőszakoskodás belőle, amely elől mindenki menekül. Tudod, Huffnágel egész jó csávó lehetett volna, de ebbe bele is bolondult, meg is csúnyult.

        Miért nem lehet elfogadni, hogy nem jut ugyanannyi (és a pornós álom meg biztosan nem) mindenkinek? Tudod, evolúció. És sors. Ki akarod játszani? Messziről bűzlik. Itt kommenteltek orrvérzésig — edzeni meg ki fog?

        Kedvelés

      • Amikor már internizálódott, és hitelesen működik, akkor már nagyon is vonzó és működik. Huffnágel tudtommal egy nagyon durva váláson van túl, egy szipirtyó tönkretette, a radikális megnyilvánulásait részben ennek, részben provokációnak, polgárpukkasztásnak lehet betudni.

        “Miért nem lehet elfogadni, hogy nem jut ugyanannyi (és a pornós álom meg biztosan nem) mindenkinek?” – Óh, dehogy akarom, hogy mindenkinek ugyanannyi jusson. Valakinek több száz fős hárem jut, de egy minimum (azaz egy darab jó feleség) minden férfinak juthasson, aki normális és legalább átlagos. Asszem ti kardoskodtok a minimumjövedelem mellett, ugyanazon az elven…

        “Itt kommenteltek orrvérzésig — edzeni meg ki fog?” – Tegnap este toltam egy brutálisat 🙂

        Kedvelés

      • Nem, még az anyukája tette tönkre, azt mondta. Meg a saját aljas, sunyi, vagdalkozó gyűlölete. Amivel engem is odadobott a nemzetközi “férfijogi mozgalomnak”, fotóval, névvel, pár nyomorult szavazatban reménykedve, a férjem halálán vihorászva. Pedig én soha szóba se álltam vele, ő jött ide szaglászni. Nemes lélek, igazi férfi, és pesrze mindennek semmi összefüggése nincs azzal, ahogy tönkrement.

        milyen hatalmasok a nők, amikor “tönkretesznek” titeket. Vagy amikor szexet akartok. Amúgy meg ti találtátok ki a világot, mi meg csak söprögetünk, meg kipottyantunk egy-két gyereket, igaz-e?

        Kicsit pszichopata, na. De ha válás tette tönkre, lám, ő hozta be az MRA-t, a Red Pillt, mert ti annyira sem tudtok angolul, és aztán nem működött mégse. Hogy nem interiorizálta?

        És persze a nő a hibás, nem a nőgyűlölet. Miért nem vagyok meglepve?

        Vicces, ahogy a háremet tartó férfiakat elképzelitek. De hogy a PÉKBE jut eszedbe a nőt a jövedelemhez hasonlítani és garantáltnak felfogni? Nem baj, hogy ő nem egy összeg, hanem egy másik ember, akinek döntése és akarata van? Miért lenne jó neki egy ilyen házasság? Valakivel, aki nem vonzó?

        Ha nem találtok feleséget, de barátnőt se, sőt, egy nyomorult éjszakára egy nőt se, csak pénzért vagy erőszakkal, vagy képernyőn, akkor jól működő férjek se igen lesznek. A kettő összefügg.

        Technikailag (jogelméletileg és végrehajtásilag, a gyakorlatban) hogyan képzelnétek a már megszerzett nők házasságban tartását, alázatosságát, szexelési hajlandóságát? Mert nektek minden önállóság, szuverén gondolat agresszió, ha nő csinálja.

        Tényleg, gondolkodni szabad?

        Kedvelés

      • Huffnágel már annyira megkeseredett, hogy ő már nem is akar nővel kapcsolatot, így a PUA meg a RedPill csajozásra vonatkozó része számára érdektelen. Így nem arról van szó ő esetében, hogy megpróbálta, csak nem működik, hanem arról, hogy ő egy másik iskolát követ: radikális MGTOW-ét. A Férfihang és a RedPill fő csapásiránya nem ez, hanem, hogy minél több legyen a normális, működőképes és tartós vonzalmon alapuló kapcsolat. Sőt, van külön LTR-RedPill (LTR = long-term relationship) irányzat, amely a vonzalom fenntartásáról szól házasságban, tartós párkapcsolatokban. Nem az az üzenete, hogy ha a nőd nem vonzódik hozzád, akkor erőszakold meg, hanem az, hogy fejleszd magad külsőleg-belsőleg, hogy vonzó legyél a nő szemében, és szívesen szexeljen veled.

        „ De hogy a PÉKBE jut eszedbe a nőt a jövedelemhez hasonlítani és garantáltnak felfogni?”

        Egyszerű: az ember, így a férfiember is főszabály szerint társas és szexuális lény, ezért a Maslow-piramisának előkelő helyén foglal helyet az, hogy neki legyen társa, aki nyilván szexpartnere is. Ha ez hiányzik, akkor a kiteljesedett, civilizált humán létezés elemi feltételei hiányoznak, és legalább olyan gyötrő, mintha nem tudod befizetni a villanyszámlát.

        Én nem vagyok MGTOW, és nem is szeretnék az lenni. Ha azonban itt is kiteljesedik a maga tomboló vadságában a nyugaton már uralmat átvett radikális safespaces feminizmus, akkor a férfiak egyre nagyobb tömegei kényszerülnek erre.

        Kedvelés

      • Na de a nagy PUA-s, anyámkínja évek és tudás birtokában megnősült? És… egy szipirtyót válsztott? Aki tönkretette?

        Érdekes.

        Ki a faszt érdekel a férfiember, ha egyszer a ránk erőszakolt, jognak felfogott érdekei ellentétesek a mienkkel? Miért nem talál ehhez nőt? miért kell ezt szabályozni? Mi romlott el?

        Férfi is, nő is önként fog szexelni, azzal, akit kíván. Nincsen semmi egyenlőtlenség. Illetve, erre van az erőszak, a gazdasági elnyomás és az anyagi függés. Élmény lehet így a szex.

        Én nem bánom, ha MGTOW-ok lesztek nagy számban. Hogy ez miért fenyegetés, azt nem értem. Sehol nem tombol semmi, és főleg nem ellenetek. Magukért, a nőiségkért, emberségükért élnek úgy, ahogy, döntenek, választanak, és megtehetik, joguk van hozzé, azért, mert emberek. Nincsenek rátok szorulva a nők, és ezt nem bírjátok elviselni, ráadásul ha nem kell eltartani őket, akkor a szexcsikaráshoz sincs cserealap. Pont olyan jók, ha lehetőséget kapnak a fizetett munkára, kiteljesedésre (a fizetett munka nem vérverítékes áldozat, hanem privilégium, megjegyzem), de szerintetek ez erőszak ellenetek. Nem annyira áll stabil lábakon a ti erőtök. Ti vagytok rászorulva a nőkre, ti kunyeráltok szexet, olyan szexet, ami a másiknak nem jó, és ti picsogtok nők blogján éveken át. Ha van egy nő, akkor meg ti csaljátok meg és használjátok ki.

        A másik kommentedre: én nem kötöttem bele semmibe, te jössz ide és keresed a feszkót, aztán kapsz két, félfigyelmű, kisujj-érvet, és sírva fakadsz.

        Kedvelés

      • Te is belebolondultal valamibe, es meg is csunyultal. A bikinis foto, istenem… mint egy setalo vasbeton silo. Az arcod meg kemeny lett, mint vaskorlat a kocsma elott. Annyit hajszoltad a szepseget, megis igy jartal. Mellesleg huffnagel nem szivugyem, de hogy jobb allapotban van nalad, az biztos.

        Kedvelés

      • De hogy nem bírja ki, és azonnal ugrik, egy-két órán belül.

        Mindig tudom, ha írsz, hogy geci irigy vagy. Nem a testre, ó, nem, hanem arra, hogy én tényleg azt csinálom, amit jónak látok.

        Tévedsz, régen narancsbőrös voltam, és itt-ott voltak nem zsírrétegek, hanem -párnák, az arcom és az erőnlétem, a bőröm tónusa is teljesen más volt. Tele van a blog régi fotókkal, főleg a 2013-as bejegyzéseknél, esetleg hasonlítsd össze. Én nem is álmodtam róla, hogy negyven évesen, ennyi teher mellett, három gyerek után pánt nélküli felsőt hordok majd, kézen átfordulok és visza (biztos láttad a videókat!), és feszes leszek. Kerek mell, halványkockás has optimumát látod a képen. De valóban elnehezültem, mint azt írom is.

        Egyébiránt se vagyok rosszul, a blog ötödik évében, új témákkal és lendülettel. Megjelent a könyvem, lefordítottam egy másikat, megnyertem egy pert, ami sok-sok pénzt jelent, kitartóan és élvezettel edzek egy ki-hitte-volna csodaedzővel.

        És megértem annyira érzelmileg és bloggerként, hogy egyáltalán nem szégyellem egyetlen emberi vonásomat sem. Se a testemet, se a szar napjaimat, az apróbb hullámvölgyeimet, mert az Alpokban vannak.

        Te hogy vagy? És miért áskálódsz ilyen kitartóan?

        Kedvelés

      • Én is látom a képeimen, amit látok, én sem örültem, hogy akkor ez ilyen. Meg azt is tudom, hogy milyenebb testet szeretnék még, és mi a reális. Valamint képes vagyok ezért kitartóan és csendben, parádézás nélkül dolgozni.

        Azt is látom, hogy a flexes legjobb testűek fotóin egy egész csapat, szoftverek, technikai háttér dolgozik, meg hogy nekik mekkora meló a hajuk, mellük, szempillájuk, körmük.

        Én szeretem ezt, a hunyorgós, három beállítás nélküli képből kirakni egyet. Szeretem az előnytelen képeim valóságát. Szeretem és tisztelem a valóságot általában is.

        Te viszont ha azt hiszed, hogy egy netre kirakott fotó biztosan azt állítja, hogy “ide nézzetek, mindenkinél szebb és jobb vagyok”, és semmi mást nem állíthat, akkor te nagyon buta vagy. Úgy is, hogy én keményen dolgozom ezért a testért, és szeretem, és büszke vagyok rá. Ez a reflexed a facebook-butaság, a látszatkeltés és parádézás működésmódja, nem természetem. Ha ilyesmi érdekel, irány az amerikai instagram!

        Nem rólam van itt szó, hanem az önvállalásról és annak hatásáról. Amikor tavaly februárban elkezdtem kitenni a hasfotókat, aztán a többit, félve, ki mit szól, elég feminista/értelmiségi/emelkedett dolog-e az ilyesmi, akkor nők százai kértek tanácsot (ebből lettek a képzések), és a távol élők ezrei mozdultak meg és változtatták meg az életüket, mondván: ez végre nem az, és: talán lehetséges nekem is, harmincsok évesen, szülések után. És lőn. Mára mozgalom. Ha egyszer elunnám az irodalmat.

        És ezért továbbra is lesznek képek, jobban és rosszabbul sikerültebbek, megalkotottak és elkapottak, a tónusosabb és a leeresztettebb testemről egyaránt.

        Viszont ez nem a te helyed, az már kiderült, mert iszonyú ideges, aljaskodó és pitiáner leszel, ha engem olvasol és nekem írsz. Mit gondolsz? És mit szeretnél tőlem, miben segíthetek?

        Talán egy nap te is megtalálod a békét.

        Kedvelés

  12. amiért “a” “rossz fiúkra” “bukunk”, és amiért “a” “béta” nem kell

    Mottó: „…az antifeminizmus…, ami — mivel a feminizmus mint olyan a nők egyenlőségét és javát, meg nem különböztetését, saját jogú létezését, hátrányaik elismerését és kompenzálását jelenti — nem más, mint nőelnyomás és nőgyűlölet.”

    Csakazolvassa Éva elhatározta, hogy megmondja a frankót nekünk férfiaknak a nők párválasztási stratégiáját illetően, mindezt egy kétrészes blogbejegyzés keretében. Lássuk, mire jutott a dologgal, de vigyázat, hosszú lesz!

    “Két állítás bukkan fel, külön-külön és vegyülve is:
    1. a nőknek “alfa” kell (de nem jut, és hoppon maradnak),
    2. kifejezetten az kell, aki bánt, a deviáns, nem ám az állhatatos, kedves, hű, lelkizős rendes fiú. Őt, azt mondják, dobjuk, semmibe vesszük, kihasználjuk, friend zone-ban tartjuk. Aztán meg sírunk.
    Az a fajta férfi, aki kell a nőknek, aki válogathat, akinek mindig akad valakije, szerintem nem homogén típus. …Az alfa eltúlzott, külsőségekkel jellemzett, démonizált és irigyelt figura, ahogy azt Móricka elképzeli: BMW, vastag pénztárca, státusz és mellizom.”

    Meglehetősen felületes ismeretekről árulkodik már ez az állítás is, szalmabáb- gyanús. Az alfa, az nem a BMW meg a mellizom. Továbbá nem démonizálunk senkit, nem nők vagyunk, hogy levilágleányázzuk a nálunk csinosabbat, fiatalabbat. Mi megfigyelünk, elemzünk és tanulunk, merjük vállalni az origót: valaki jobb mint mi és rá akarunk jönni, mit kell tennünk ahhoz, hogy mi is jobbá váljunk.

    “Ti azt mondjátok, az ilyen férfinak magas a szexpiaci értéke, de ez is egy hamis fogalom, mert nem szexre kell a férfi, nem is arról van most szó, hanem tartós partnerről…Vagy az anekdota kedvéért is le szoktak feküdni kiállhatatlan, extravagáns figurával, a rockgitárossal például…”

    Gyorsan súgok valami: az anekdotikus rockgitáros is az ”alfa” kategóriába tartozik! Egyértelmű, hogy a szerzőnek lövése sincs arról, mit is jelent ez a fogalom, ez persze nem akadályozza meg abban, hogy csépelje, következetesen. Arra sincs szükség, hogy megpróbálja a „szexpiaci érték” kifejezést kitörölni a szótárból: jól van az ott. A nők pedig azzal akarn(án)ak párkapcsolatatot, akit szexuálisan vonzónak találnak. Ha aztán a feminizmus által szabadossá tett női szexualitást élvező vonzó férfiak nem és nem akarnak lehorgonyozni egy nő mellett, hát hamincöt feletti hercegnőnk hamar rájön, hogy a kevésbé vonzó, alacsonyabb státuszú férfi még mindig jobb párnak, mint a semmi. Szertőnek még találhat alfát, teherbe is eshet tőle (óvatos becslések 10%-ra teszik a fattyúk számát a nyugati társadalmakban). Csak a párkapcsolatában sem a szex, sem a kapcsolat nem fog úgy működni, mint a mesékben.

    „… a vágytárgy férfi olyasvalaki, aki erőforrásokban bővelkedik, …énerősen, világra nyitottan, fejlődőképesen, kockázatot vállalva, nem követelőzve és nyavalyogva, helyette viszont dolgozva, kudarcokat is tűrve létezik, megragadja a lehetőségeket, nem folyik szét. Nem gyerekes, nem csimpaszkodós, nem rátelepedős, nem fullasztó, nem követelőzően éhes. Tud várni, nem biztosítja be magát, nem akar okvetlenül és instant jól járni, aznap este aktushoz jutni. Nem nyomaszt, nem erősködik, de erős — ez volna az, akit becsülünk.”

    Azt hiszem, ezen a ponton kénytelen vagyok kissé magamba szállni. Hát milyen igazi férfiak vagyunk mi, ha még ennyit sem tudunk teljesíteni??!! Még valamire ráébreszt ez a néhány sor: a férfiaknak muszáj alább adni az igényeikből!! Még hogy szex és vacsora? Hát mit gondolunk mi, a nők varázslók, hogy ezt a sok képtelen, lehetetlen kívánságot egy személyben teljesítsék??

    „Sokan úgy képzelik, volt valaha és legyen is újra olyan a világ, ahol a nőhöz jutás, a nők eloszlása igazságos, ahol az érdem és az igyekezet (a jófiúság) megkapja, ami jár, és van jogorvoslat. Ha az igazi vonzódásokat nézzük, akkor nincsen igazság…”

    Itt szeretném segítő szándékkal figyelmeztetni a fenti sorok íróját, hogy ez nagyon nem feminizmusos ám! Mi, szemét, elnyomó patriarcha férfiak (horribile dictu: keresztény heteroszexuális fehér férfiak) pont ugyanezt mondjuk: a társadalom és a nők/anyák által sugallt- nevelt erkölcsiség nem igaz. A jófiúság nem kapja meg, ami jár, pedig azt ígérték, ígérik, ezért érzi sok férfi becsapottnak magát! Gyerekkorunkban anyánk meg a tanítónéni azt szajkózta: „”hát állva hagyod a kis kisasszonyt, és te leülsz? nem szégyelled magad? milyen gavallér lesz belőled?” A píszí által cenzúrázott hollywood-i filmek, sorozatok is azt sugallják: a lány a rendes fiút választja, aki segít, meghallgat, nem követelőzik, a lány vágyait helyezi a magáé elé. Ha nőismerőstől kér egy férfi „csajozós” tippeket, párkapcsolati tanácsokat, ugyanezt hallja: legyél figyelmes, udvarias, foglalkozz vele többet… Hatalmas pofon rájönni: ez bizony nincs így! (Zárójelben teszem hozzá, hogy ezek a szerencsés férfiak, akik érzik a pofont.)

    Miután a huszadik tündérlányka is rohanvást feküdt Gitáros Jakab alá, a férfiak egy része elgondolkodott, hogy mi is folyik itt pontosan. Kialakultak azok a kapcsolatmagyarázó PUA és Red Pill modellek, amik szigorúan eredményorientált indíttatásból nagyon pontos és használható ok-okozati leírást adnak a férfi- női szex és párkapcsolat dinamikáiról. Ezeknek az alapja az evolúciós pszichológia, a logika és a megfigyelés, az a hármas, ami a nőket hasonló (ezért megfejthető) érzések és ösztönök által vezérelt embereknek tekinti, nem pedig tökéletes, törékeny és megérthetetlenül bonyolult angyaloknak. Nem csoda, hogy ezen modellek ellen a feministák kézzel- lábbal kapálóznak. A női viselkedés ok- okozati feltárása nem csúfolódás és nem is kegyelemkérés a férfiak részéről, hanem a problémamegoldás része.

    „A boldogságot keressük mindannyian, nem a biztonságot, és a humán lény nem statikus, huszonéveken át egymáshoz leginkább csak torzulni lehet, mint fal mellé ültetett fa lombja. Én nem hiszek a monogám, élethosszig tartó elköteleződésben, de legalábbis nem látom a sikeres példáit. Aki a biztonságot, a garanciát keresi, aki nem vállal kockázatot, az megérdemli a látszatéletet.”

    Ülni egy, a világ legfejlettebb kultúrájával rendelkező kontinensen, egy országban, aminek a határait katonák, az utcáit rendőrök, az életét demokratikus törvények vigyázzák melyek a nőt előnyben részesítik a férfivel szemben, európai nőként, akinél védettebb lényt a legelvakultabb Green Peace-es se nagyon tudna mondani.. és arról értekezni, hogy nincs szüksége biztonságra… hát, a pofátlanság kifejezés viszonylag pontosan írja le ezt a viselkedést.

    Esetleg, ó jaj, félreértettem volna a fenti mondatokat? A bloggerina magától értetődőnek találja az őt kínos gonddal óvó környezetét és az érzelmi biztonság unalmáról és torzító hatásáról írt volna? Ez esetben idéznék az egyik fő Red Pill- mester, Heartsie „A puna 16 parancsolata” című remekművéből: „Egy nő talán anyagi és családi biztonságot akar, de nem akar érzelmi biztonságot’. Hűha, ez talált. Ja, említettem már, hogy ezek a „tanok” milyen jól leírják a nők gondolkodásmódját?

    „Azt is mondjátok, hogy régen egyenletesebben oszlottak el a nők a férfiak között, a béták is feleséghez jutottak, az volt ám a szép világ, nem volt ez a szexuális nyomor (mármint nektek) — bizony, de ez a nőknek szar volt, ez intézményesített és folytatólagos nemi erőszak volt. Ők nem választhattak, nekik a vonzalom nem lehetett szempont, talán nem is ismerték az érzést… Ma már nem csak a férjezettség-anyaság a vágyott életút. Sőt, minden aktuálpolitikai meg fogyamagyar nyomás ellenére, minden szankció ellenére a házasság-anyaság éppen nem tűnik biztonságosnak és boldogságot hozónak, amióta a nők tudják, látják a példáit annak, hogy mi minden létezhet még…”

    Mindig is felháborított egy társadalomnak az a gusztustalan és önző szemlélete, hogy nem hajlandó kipusztulni! Elvár dolgokat a rohadék! A saját túlélése és működtetése érdekében munkát és utódokat szeretne a tagjaitól, de nem ám csak úgy átabotába’, hanem aljasul, megtervezett módon. Az utódokat azoktól várja, akik biológiai sajátosságuknál fogva képesek gyereket szülni, a munkát meg többségében azoktól, akik a szülésre nem képesek, viszont erősebbek, stressztűrőbbek! Egyszerűen felháborító! Miért nem lehet a nyilvánvaló és logikus módon csinálni: a nők csak valósítsák meg magukat, aztán majd lesz, ahogy lesz…

    „Azt állítjátok a bénán magyarított uszulványaitokban, hogy ma a nők nyolcvanöt százaléka a férfiak tizenöt százalékára bukik, a többieket semmibe veszi, és ez a probléma, ettől társadalmi feszültség van, szegény, szexuálisan éhező férfiak. Kérdem: mi az alternatíva? Elárulom: a nemi erőszak, a nyomásgyakorlás, a csikarás. Tudjuk, hogy régen minden jobb volt…És, ha úgy is volt, hogy bezzeg akkor mindenki szépen talált feleséget, a nőknek akkor ez legkevésbé sem volt a saját, kiérlelt, tudatos döntésük. A változás az, hogy ma már … Inkább egyedül maradnak, mint hogy nyomik mellett tengődjenek. Én üdvözlöm ezt.”

    El kell ismerni, a nők munkába állása, a női szexualitás szabaddá és szabadossá tétele, a házasság intézményének lerombolása következtében ma már a nők sokkal boldogabbak és ettől az egész társadalomnak jobb.

    Ja, nem. Egyáltalán nem jobb, senkinek sem. Persze nem szeretnék én itt ostobaságokat sugallni: nyilvánvalóan azért, mert a nők még nem eléggé egyenlők a férfiakkal. A cél amúgy sem az, hogy mindenkinek jó legyen, bőven elég, ha csak a nőknek jó.

    Második rész.

    Mottó: „A tisztánlátásom egyébként még a saját párválasztási gondjaim megoldására sem alkalmas. A poszt arról a problémáról szól, ami nem más, mint az antifeminista érvelés és háttere, a szexuális frusztráció. „

    A feministák vajon miért foglalkoznak ennyit azzal, hogy mi kivel és hányszor tesszük vagy nem tesszük?

    “Nem kell a deviáns rosszfiú, aki bánt, megaláz, ez tévedés. Azért démonizáljátok azt, aki szexhez jut, meg a nők választásait, mert ti nem juttok szexhez. Ez nem bonyolult. Ti nem ismeritek a mi partnereinket.”

    Nem hát, honnan is ismernénk. Nincsen anyánk, nincsen lánytestvérünk, lánygyermekünk, női munkatársunk, nincs és nem is volt barátnőnk, feleségünk. Egyedül élünk egy kis lakatlan szigeten, itt csak kókuszdió van meg internet.

    „A fizikai erő, a vakmerőség, az elemi vadság megmoccant minket, plakáton jól mutat, de ha önzés, svihákság és kíméletlenség is jár vele, akkor otthonra azért nem kéne. Szóval, maradjunk annyiban, hogy nem jó nekünk, ha egy férfi deviáns, és nem igaz, hogy rájuk bukunk, csak ők, akik megtehetik, hogy ne igyekezzenek előadni a rendes fiút, lazábbak és izgalmasabbak, mint a rendszergazda* típusú férfiak.”

    Pedig az előbb már szóltam: jobb feministák ilyen gondolatokért már simán máglyára vetnének egy magát feministának valló nőt. Az meg bizony teljesen igaz, hogy a nők az ilyen férfire buknak. A történet viszont úgy folytatódik, hogy utána meg elvárnák, hogy a „fizikai erő, a vakmerőség, az elemi vadság” helyett porszívózzon meg hallgasson végig és értsen egyet, meg ezerrel akarjon családapa lenni. Aztán ha nem jött be, lehet reménykedni, hogy majd a következő… Persze a ha összejön a mondott férfi betörése, az sem jobb, olyankor jön pár év után az összepakolás és az „én nem ilyen férfibe szerettem bele”- kezdetű nagymonológok.

    „Amiért kötődni tudnak a nők a rossz fiúkhoz, azokhoz, akik semmibe veszik és bántják őket, annak több oka van. Az első, hogy az elérhetetlen, a lehetetlen mindig fantáziamozgatóbb és megrendítőbb, mint a realitás …A másik a teljesen téves, de amúgy elvárt és díjazott szerep… majd én megszelídítelek-megmentelek…A harmadik pedig a Stockholm-szindróma, vagyis hogy a nők bántalmazó, érzéketlen, megúszós, basáskodó, alkoholista férfiak mellett nőttek fel, ez az elemi élményük, ilyen a férfiképük…”

    Három okból csak kettő a férfiak hibája? Gender studies- szakon ez bizony egyes… és sajnos a valóságban is, csak más okból. Ugyanis megint ott tartunk, hogy a nők nem tehetnek semmiről. Ha valamit rosszul csinálnak, az sem az ő hibájuk – viszont a saját döntések feletti teljes kontroll felelősségének felismerése nélkül nincs felnőtt személyiség. Ez nyilván a férfiakra is igaz, de mint már mondtam, a bloggerina által kifogásolt párkapcsolati elméletek épp a felelősség elismerését jelenti a férfiak részéről: rajtam áll, hogy megtudjam, hogyan is működik valójában.

    „De semmiképpen nem boldogsággyanús ez a helyzet. Mert ha a rosszfiú vérmesen önös és bántalmaz, akkor a nők, itt a valóságban, igenis sírnak, és igenis rossz nekik… Ezek a férfiak nagyon kiülnek női arcokra, és ilyen női arcokat látsz a villamoson, valójában ezt nevezik öregedésnek”.

    Ezen a ponton megint tennék egy javaslatot: a sorok írója talán inkább ránctalanítókrém- reklámokban kamatoztassa tehetségét, mindenképpen izgalmasabb alkotások születnénk, ha a női arcbőr öregedésének folyamatát ilyetén módon kívánná megoldani.

    „Olyan nagyon nem bővelkedünk nemes lelkű, minket akaró és izgalmas személyiségű lovagokban…”

    Igen, valamiért meglepő, hogy a normális, sok kvalitással bíró, értékes férfiak nem erőszakos feminácikat akarnak, hanem nőies nőket. Olvastam más feminista nőktől, hogy elismerik, léteznek rendes, normális férfiak, csak persze ők sem értik, hogy azok miért nem őket választják, hanem a feminizmustól meg nem fertőzött, normális nőket. Mi értjük, kérdezzetek nyugodtan.

    „Az igazi vágytárgy az erőszakmentes, a kvalitásos, a mélyen humán, aki nem igazol, bizonygat, és aki meggyőződésből olyan, nem csak azért, mert nem engedheti meg magának, hogy görény legyen (mert ahhoz nem elég vonzó). Olyasvalaki kell a nőnek, aki komolyan veszi, és akit ő is komolyan tud venni. Sokat használt, de ettől még nem kevésbé fénylő fogalom következik: kisugárzás kell.”

    A baj azonban ott kezdődik, hogy a legtöbb nő úgy gondolja, neki alanyi jogon jár az ilyen, meg a még ilyenebb férfi, aki amúgy olyan is tud lenni, önként és gondolatolvasva, ha a hercegkisasszonynak éppen ahhoz van kedve. Míg a férfiak többsége belátja, hogy a szupermodell nem az ő kategóriája és boldog tud(na) lenni egy átlagos nővel, addig a nők többségének az átlagos férfi maga a pokol, még akkor is, ha ő maga is átlagos.

    „Bocsánat a nem épp píszí kifejezésért: az kell a nőnek, hogy a férfi ne legyen nyomi.Legyen én-ereje, ne üvöltsön róla a frusztráció, a megfelelni akarás, a szexéhség, az örök próbálkozás ráégett szerepe. „

    Na innen már nagyon gyanús a dolog. Mert hogy van az, hogy a PUA szabályok egyik legelsője úgy szól: Ha fel akarod szedni a lányt, csinálj úgy, mintha nem is igazán érdekelne téged, nem is akarnád őt felszedni. Ha szexelni akarsz vele, csinálj úgy, mintha nem akarnál vele szexelni. Ne érezze azt, hogy szükséged van rá.

    Hogy a kedvenc férfikarakteremet, Jim-et idézzem: „Nahát, nahát!” Ha a bloggerina célja az lenne, hogy önként igazolja gondolataival a Red Pill és PUA tanokat, akkor sem csinálhatná jobban. Vagy ahogy egy nagy gondolkodó mondta: „Na látod! Hát nincsen sok különbség köztünk, csak te még kint vagy. Azt hiszed!”

    „Szóval, sok frusztrált, önsorsrontó, maga érdeke ellen választó nő is van, őket ne számoljuk, mert nem az kell “a” nőknek, ami nekik.”
    Tehát a nők többsége az nem a nők többsége, hanem a… mi is? Valószínűleg az a fantáziakép, ami a szerzőnő fejében él arról, hogy milyen is a nő. Elképzelhető, hogy ő maga tesz azért, hogy ennek a képnek megfeleljen, a saját értékei mentén fejleszti magát. De igencsak botorság azt hinni, hogy a nők többsége olyan, mint amilyennek ő látni szeretné.

    „És sok olyan nő is van, aki ugyanígy dühönghetne kommentekben: csupa kudarcos története van, nem az kell neki, ami jut…”

    Nahát, ezek szerint a gumiszoba és annak kommentszekciója ismeretlen lenne Gerle Éva előtt? Ki lett már dobva az a bizonyos köpeny…

    „Nem a nők és a férfiak között van a vonal, ahogy az antifeminista érvelés állítja, hanem azok között, akiknek a szex és a szerelem jellemzően, gyakran vagy legalább néha könnyen megy, boldogságot hoz, elégséges, és azok között, akiknek szinte soha nincs egy szép történetük. Vagyis, nyomik. A nyomiságnak, sajnos, szaga van.”

    A férfiaknak egy komplett, logikusan felépített értelmezésük van arra, hogy miért vannak úgy a dolgok férfi és nő között, ahogy, miért vannak sikeres és kevésbé sikeres emberek a párválasztásban. A bloggerina értelmezése pedig csak addig terjed, hogy: azért, mert a kevésbé sikeresek „nyomik”.

    „De a nő, ha bányarém is, könnyen jut szexhez, mindig akad valaki, aki megdugja, mondjátok erre — igen, csak abban neki semmi örörme nincs, szerintem ne is nevezzük szexnek azt, hogy valaki még vele is hajlandó, mert ez a szex fogalmának megcsúfolása. Neki nem az kell, hogy jobb híján valaki belé ürít.”

    Hanem még neki is a kisugárzásos, páncélos lovag kéne. Ezt hívják hipergámiának, ugye. De ennek a bányarémnek még így is előnyösebb a helyzete, mint egy „nyomi” férfinak: ő ugyanis eldöntheti, ő döntheti el, hogy kell-e neki a szex és az azzal járó kapcsolat egy valamilyen férfivel, vagy sem. Neki van választása. Hogy is írja szerzőnőnk: „ a választás privilégium.“

    „Amúgy meg teljesen mindegy, ki kell nekünk, a legtöbbször, akárcsak nektek, be kell érnünk a realitással.”

    A különbség csak annyi, hogy míg a férfiak többsége boldogan beérné a realitással, addig a nők nem igazán hajlandóak erre, sem ismerkedéskor, sem családban, néhány gyerek után. Nemigen megoldás, hogy mindenki „szigetre költözik”, akinek nem jön össze.

    Érdekes a kettős mérce: ha egy nő nem akar a férfiak követeléseinek, megfelelni, nem lesz anya és feleség élethosszig, hanem karriert épít, hobbikkal tölti az idejét, akkor ő független meg kiteljesedik. Ha egy férfi nem akar megfelelni a nőknek, hanem csak annyit dolgozik, amennyivel magát tartja el, hobbikkal tölti az idejét, legyen az „motorversenyzés” vagy folyamihajó- modellezés, vagy bármi, akkor viszont gyerekes és éretlen, és mint ilyen, még annyira sem kell a nőknek.

    Nagyon nehéz a fejünkben lévő képet kivetítve értelmezni a világot, a színes vásznon át-átüt a valóság, még a leggyakorlottabbak esetében is.

    Kedvelés

    • Idéztem, hogy mit írnak ezen két cikkedről, az általad csak “fütyizörejként” gúnyolt gonosz oldalon. Továbbá sok dicséretet is kapsz:

      “Végigolvastam. Tanulságos. Ugyanazt mondja a csaj, amit a red pill irodalom. Szórol szóra.” “Leszámítva egy-két hülye feminista frázist az elején.”

      “Mindig is Csao elvtársnőt találtam a legfejlődőképesebbnek a tragikus triászból… Már csak annyi kéne, hogy a feminista szabványforulatokat elfelejtse és a tapasztalatait, gondolatait merje a maguk valójában vállani, akkor is, ha ezek nem hízelgőek a nőkre nézve és nem illeszkednek a feminista kánonba… és akkor már majdnem kezdő antifeminista lehetne… :)”

      “A szerző szerint valójában “a vágytárgy férfi olyasvalaki”, aki feltétel nélkül mindent ad, de semmit sem kér. Csak fordítsátok le az ömlengő kifejtést!
      Az ilyen nőket kerülni kell, mint a pestits.”

      Kedvelés

      • miért idézed? tele a net a körülöttem szaglászó, mindig névtelen hűdeokosakkal. rohadtul mindegyek, nem gondolkodnak, rosszindulatúak, azért vannak megsértve, mert én 1. kimondom az igazságot, ami nekik fáj, mert szembesítős, 2. mert én megcsináltam a saját önmegvalósításomat, és nehogy már.
        itt ne idézz fütyizörejt, kösz
        feltűnt, hogy én nem mentem oda, csak láttam az onnan érkező számos kattintást? :DDDD

        kerüljetek csak, végül senki sem marad… aki nekem volt, az mind császári gazdag lett mellettem

        Kedvelés

      • Itt sem olvasom el, amúgy, ne erőltesd.

        Hihetetlen, ahogy folyton koslattok utánam, a figyelmemet akarjátok, évek óta ugyanaz a néhány ember, és ahogy elvagytok a saját torzításaitokkal, és közben egyáltalán nem számít, amit én, a célpont és házigazda és örök téma mondok. Ti akartok mindent definálni, megszabni, olyanoknak, akik egyáltalán nem kíváncsiak rátok (ez párhuzam a nőzési kudarcaitokkal).

        Pedig nektek van problémátok a férfiságotokkal, nekem nincs a nőségemmel, se az életemmel.

        Itt leselkedni, kommentek tudcatjait írogatni, fütyizörejen is olvasni, kommentelni, aztán még a pornó, valami munka is van — ti mikor dugtok?

        Kedvelés

    • Aztán mégis jobban érzem magam, és a netet is értelmesebben, a magam javára használom, mint te…

      (nem mondtam, hogy a rockgitáros nem alfa szerintetek, de én nem használom ezeket a fogalmakat, és a rockgitáros olyan figura, akit tartós társnak, mámoros estén kívüli időpontban egyetlen értelmes nő sem választ)

      Kedvelés

  13. Ha a PUA működik, és a különbség az, hogy te eddig nem mertél odamenni, most meg oda mersz, akkor az nem a PUA sikere, hanem a tiéd, és eddig nem puahiányod volt hanem nyomiskodtál. Aminek számtalan oka lehet, többnyire olyanok amikről nem tehetsz, de te vagy az elszenvedője.
    (ebből megint a ‘nyomiskodás’ fog megmaradni, nem baj)
    Inkább ezekkel az okokkal kellene foglalkozni, szerintem a valódi fejlődés ebben van, nem a puában.

    Kedvelés

  14. Valamelyik kommentelő hivatkozott arra, hogy ha a férfi számára megalázó a hagyományosan a női feladatköré sorolt házimunkák elvégzése, akkor ha azt a nő végzi, akkor őt alázzuk meg. Ez azonban nem igaz, hiszen a nő ez által nem megalázódik, hanem felmagasztosul. A szerepét ez által betölti. Ha egy kórházban a takarítónő takarít, akkor ezáltal nincs megalázva, hiszen egyszerűen csak a munkakörét tölti be. Ha azonban a főorvosnak kell felmosnia a folyosót, akkor ez ő számára megalázó, büntetés jellegű feladat, hiszen nem tartozik a munkakörébe. Ha egy férfi a párját főzni, mosni, takarítani látja, nem azt gondolja, hogy „na most jól megaláztam ezt az alantas cselédet”, hanem büszke rá, hogy ilyen derék és tisztes nő a párja. Azonban a férfit befogni ezekre a feladatokra, szükségképpen büntető-megtorló jellegű, azt szolgálja, hogy „most megkapod, te szarházi, nesze, belenyomom a disznó patriarcha orrod a szaros pelenkába, ez a te osztályrészed, nem az őseid dicsősége”. A feministák, amikor a férfiaknak a házimunkára való befogásáról beszélnek, mindig érződik a sorok közt, hogy ezt bizony ők maguk is a férfiak fölött aratott győzelemként, betörésként értékelik, hogy ezaz, Vae Victis! Jaj a legyőzötteknek! Jól megadtuk nekik! Egy férfi, amikor a nője rikácsoló szavára ezeket „kell” csinálnia, közben zokog a lelke, és szinte azt gondolja magában „Miért ebben az átkozott korba kellett születnem, amikor megaláztatás és szolgasors az osztályrészem? Én nem ilyen életről álmodtam, miközben felnőttem, hittem a szépben és jóban, és – mint egy börtönben – most büntető feladatokban részesít egy sárkány, akiről azt hittem, hogy szeret”.

    Kedvelés

    • Értjük. Főorvos (és a fizetése és a presztízse) = férfi, takarítónő ( -“- ) = nő.

      Gratulálok.

      Miért nem magától csinálja a férfi? Miért kell neki, mint egy ovisnak, megmonddani, mi a dolog? Hogy jut a dolog rikácsolásig?

      Na, menjél innen.

      Kedvelés

      • Gondoltam, hogy ebbe kötsz bele, holott abban, amiről én beszéltem, nincs értékhierarchia a “főorvos” és a “takarítónő” közt, egyszerűen arról volt szó, hogy valakit olyanra befogni, amely nem tartozik a karakteréhez (“munkaköréhez”), az ő számára megalázó.

        Kedvelés

      • Azt hiszem, nem a belekötésről van szó, hanem torz, a gondolkodásod elhibázott voltára rávilágító párhuzamot használtál. Ha takarítónőt ugyanúgy megfizetnék és megbecsülnék, mint a főorvost, akkor nem lenne alantas a takarítás. De az. Monoton, nem kell hozzá invenció, és rongálja a kéz bőrét.

        Kedvelés

      • És a főorvos ugyanúgy hazamegy és porszívózik, mint más ember. Mert nem akar dzsuvában élni. Hihetetlen, hogy ezt magyarázni kell. Vagy a főorvos neked egy ilyen mesebeli figura, mint Mátyás király meg a Döbrögi?

        Kedvelés

      • Jaj, nem érted te ezt, a főorvos hazamegy, és otthon lábhoz viszi a vacsorát, valamint ösztönös gyönyörrel kiporszívóz, hiszen kórházi takarító férje ezzel őt felmagasztosítja.

        Kedvelés

      • Mi van, ha a főorvos nő? Felmagasztosulva per megalázva takarít… fogom a fejem!
        Ezen az elven haladva ha a nő szereli meg az autót/polcot/mosógépet/vág fát – akkor ő megalázódik, mert ezt a férfinak kell csinálni? (esetleg megtisztelve érezheti magát? – ez irónia akar lenni!)
        Hol élek én? De most komolyan…

        Kedvelés

    • “Én nem ilyen életről álmodtam, miközben felnőttem, hittem a szépben és jóban, és – mint egy börtönben – most büntető feladatokban részesít egy sárkány, akiről azt hittem, hogy szeret” — akkor tévesek voltak az elvárásaid, rosszul hitted, gyerekes és önző voltál. Miért nem ez a tanulság? A nők se ilyen lovat akartak.

      Kedvelés

    • 😀 magasztosuljál te takarítás által ecsém, én meg azt mondom.
      Én szívesebben gyalulok deszkát. Mert tudok és mert így jöttem a világra, hogy ilyesmihez volt kedvem.

      Kedvelés

  15. oseink dicsosege! ne mar, komolyan nem birom …tenyleg muszaj ezt igy? ugy ertem harom allo napja konnyem kicsordul a rohogestol, hogy mik vannak, olvasom es nem hiszem, teljesen elkepeszto, a veszidoket vizionalo forgatokonyvektol a fejlodestortenet, a tortenelem atertelmezeseig, amit csak akarsz … de ma ugye kezdodik az eb amugyis
    sorry, egyszeruen szo bennszakad, hang fennakad

    Kedvelés

  16. Geci irigy 🙂 azt tudod, hogy most megnyertem egy fogadast? Neked mindenrol az irigyseg jut eszedbe? Javaslom, ne bizonygass, ne magyarazkodj, ha akarod, hogy higgyenek neked. A konyved bukas, veletlenul ismerem az adatokat. Nem tudsz mindenkit hulyiteni, a vilag nagy is, kicsi is 😀 A tobbi is oszthato 12-vel. Es ha pasiznal, az isten szerelmere, nehogy fele lepdelj a reten at bikiniben! Most az egyszer fogadj szot!

    Kedvelés

    • Geci (fok-mértékhatározó) irigy tuti ismérvei:
      — mindig akkor bukkansz fel, amikor jó nekem
      — ontod álneveken a belekötést, személyeskedést, hihetetlen időt, energiát szánsz erre
      — nulla lélektani érzék (a zaklató, belém mászós, testszégyenítő, magánéletben turkáló piszkálásra ugyan milyen reakciót vársz? magamba szállok? jobb lesz a világ? te megerősödsz, igazad lesz? a valóság eltűnik? másokat is meggyőzöl?)
      — érvek és saját stabilitás híján irreleváns dolgokal jössz (pl. szépség — hogy jön ide?, blogger vagyok)
      — azt cáfolod, amit én nem állítok (nem állítom, hogy szép vagyok, vagy hogy az izom és a tónus mindenkinek tetszik, szívük joga a saját tetszésük)
      — én élvezem, ami jó az életemben, és meg is merem mutatni, nem állok be a panaszkultúrába, se az álszerénykedésbe, a magam dolgaival foglalkozom, a magam felületein írok — téged zavar, nem hiszed el, de nem bírod szó nélkül hagyni, koslatsz utánam.
      Lehet, hogy nem vagy irigy, se pszichopata, de mindenkinek annak tűnsz, így mindegy.
      A fogadásra mások helyeslésére, valami fórumra, 43 egyszerre röhögő megfigyelőre hivatkozni… tudjuk, unjuk. Ettől még lúzer maradsz, én meg sorra megcsinálom, amit fontosnak tartok.
      Szeretnélek emlékeztetni, hogy mindenki, aki csinált valami újszerűt és sajátot, úgy csinálta, hogy nem törődött azzal, mit szólnak, és őrültnek is nézték némelyiket, de ők nem cseréltek volna egyik fanyalgóval és “normálissal” sem.
      Némelyik tönkrement ebben a saját valamiben, én mondjuk nem. Az enyémből jó életminőség lett, erő és siker.
      Viszont az agresszív máshol kukkolás, leskelődés, örömelrontás, szarkeverés egész biztosan nem vezet a kiteljesedéshez, így Huffnágel kiesett ebből.

      Kedvelés

      • Én nem is olvasom, ugrok, mert évek óta ugyanazt variálja, mindig új néven tolja, tolja kétségbeesetten. A kommentek, e-mailek száma és vehemenciája lep meg inkább.

        Én nem gondolom amúgy, hogy ezek az áskálódók és művalóság-gyártó manipulátorok, aki egy valaki 🙂 , és engem vádol manipulációval), a testemet irigyelné. Ő eldöntötte, hogy gyűlöl és rosszat akar, a vesztemet lesi, én nevetséges vagyok stb., megvan a koncepció, most azt kell igazolni — nyilván nem fog szépnek látni. De kit érdekel, ő minek lát? Na, és itt a kulcs, az a baja, hogy őneki nincs ilyen helye, ahol figyelnének rá, számítana a szava, hatna valakire. A blog az irigység tárgya. Nem is tud úgy írni, nincs olyan lénye, története, nem tett le semmi megírnivalót az asztalra, de semmiképpen nem született önkifejezőnek. Azért kell ilyen nagyon erőseket, hatásvadászakat írni, ekkora drámát csinálni minden apróságból, ennyire ellenségben gondolkodni, szurkolni és ellendrukkolni. A szólás lehetőségét és erejét irigyli, azért erőszakoskodik.

        Nekem semmi bajom nem lenne az ellenvéleménnyel, hogy ki mit mond, gondol rólam, mindenki mást gondol, szíve joga, okés, csak csinálja a saját helyén. Ő meg ideerőszakolja, e-maileket írogat, engem próbál kikészíteni vele, és iszonyú ingerült (“te hülye”, “megőrültél?”, “te emberi hulladék”, “ó istenem” stb. fordulatok), ettől annyira önleleplező. Amint odamész és erősködsz, nem nyugszol, bántani akarsz, szánalmassá válsz.

        A szabadságom se tetszik neki, azt is kikezdi, hogy leszarom, és azt tolom, amiben hiszek, amihez kedvem van, és meg is tehetem, nem lesz belőle nyomor meg boldogtalanság, pedig ezt kívánná nekem.

        Most a testemet kezdi ki, mert azzal vél fájdalmat okozni. Amikor a szerelmem volt a topik, akkor körülötte szimatolt (tett úgy, bődületes melléfogásokkal), amikor a feminizmust, a pénzt, az olvasószámot, az olvasók előtti hitelességet, írni tudást gondolta fő témának, akkor meg azzal.

        Bár hogy azért azt tagadja, hogy ezen a testen látszik a sport, az elég fura.

        Kedvelés

  17. !!!

    Ismeretlen (blogszerkesztői) okokból több száz komment landolt a lomtárban, mindegyik vagy gyalázkodó, nemtommilyen oldalt orrom alá erőltető, vagy a nicket választottam/gdsdsdg stb. nevű trollhoz kapcsolódik (ő írta vagy rá válasz), és most már itt van az alfa-béta poszt második része alatt. Elnézést, minden kommentet, amelyik nem önismétlő, és arra érdemes, beengedtem.

    A gyalázkodó, engem ekéző, e-mailben rendszeresen zaklató, 5-6 állítást ezerközülis stílben ismétlő, orrom alá erőltetős, figyelmet akaró, mindent innen kiolvasó, majd lélekbe látóan tudni vélő kommentelőt nem olvasom. Ne erőlködj. Első sort olvasok. Van, hogy azt se. Felfoghatatlan, hogy miért foglalkozol velem ennyit, és miért vagy ilyen pancser az alakoskodásban.

    Meg hogy nem tudsz olvasni. Nem az a gyenge pontom, amit hiszel. Nem félek, nem szégyellem magam, nem tudsz terelgetni, továbbra is magam döntök arról, mit teszek ki a _saját_ blogomra. Te valamiért azt hiszed, hogy ez erőszak ellened, pedig csak kíváncsi vagy, gyarló, és rosszindulatú.

    Tehetetlenek vagytok, én nem foglalkozom ilyenekkel, csak magatokat daráljátok ebben a pszichopata acsarkodásban.

    Kedvelés

  18. Ez a bejegyzés zseniális. Hihetetlen, hogy ezeket újra meg újra el kell magyarázni, és basszus annyira durva ez a különbség: egy csomó kurvajófej és érzékeny pasit ismerek már, akik szemen köpnék magukat, ha ilyeneket mondanának, mint itt néhány hozzászóló. Nagyon durva a váltás az igazi,szerető, érzékeny, valóságban élő férfiak között, és azok között akik álnevekkel írkálnak akkora blődségeket a különböző blogokon vagy kommentekben, hogy az állam koppan az asztalon.

    Nézegetem ezt a kommentfolyamot a pasiktól, és nem jut eszembe, hogy ilyeneket hallottam volna bárkitől is élőben.

    Amúgy csodálom, hogy nem jött fel még a “Mindig a nő választ!!!!!444!!!!!444!!!!” című mantra. 😀 Öcsém, ha ez így menne. Sőt, ha így is megy, akkor elnézést, khmm, khhmmm:
    BRAD PITT TÉGED VÁLASZTALAK! :DDD

    Kedvelés

    • De most tényleg erről van szó? Hogy van valaki, aki egy ilyen rendellenességgel született, van egy elbaszott házasság a háta mögött, negyvenöt évesen az anyjával él, és belőle lett vezéralak?

      Hát most nem tudom, nevessek vagy sírjak. Egyrészt helytállónak tartom azt a gondolatot, hogy minden közösség megérdemli azt a vezetőt, akit választott és a vezető kvalitásai a közösség kvalitásairól árulkodnak. (vö O.V.)
      Másrészt értem, hogy miért akarják bebizonyítani, hogy te nyomi vagy.

      Kedvelés

      • Már nem negyvenöt, már ötven is elmúlt, de negyvenöt évesen és azóta is az anyukája miatti traumával sírta tele a netet, ott fogant a nőgyűlölete. Amúgy ilyen fejjel-alkattal lehetne normális is, az előnyös külső nem is számít. A nyomiság számít.

        http://legnyomasztobbemberek2013.blog.hu/2013/12/17/2_huffnagel_pista

        Soknevű gumiszobafeljelentést hamisító, engem hasfotómanipulálással vádoló, testemmel basztató, mánikus e-mail írogató, ellenoldalt működtető, koslató emberünk évek óta jövendöli, hogy nekem milyen rossz, hogyan bukok el, maradok egyedül, nyomorodom el, szűnik meg a blog, sírdogálok a sarokban, de valahogy nem jött be eddig.

        Kedvelés

  19. Nekem semmi dolgom senki oldalával, eléggé bornírtnak tartom már az egész netes baszakodást, meg hogy ki kicsoda, mit csinál. Ez a ti bulitok, a húsz álneved, a pontos kórtanod, motivációd, az ízlésed, az is, hogy mivel töltöd az időd. Biztosan nagyon sikeres vagy, és boldogok a körülötted élők. Az fura, hogy nem bírsz lenyugodni, az erőltetés, a megkeserítési vágy, meg ahogy azt hiszed, fölöttem állsz, élesebben látsz, átlátsz rajtam, leleplezel. ahogy mindig hangsúlyozod, hogy tudod előre, mit fogok írni, meg hogy röhögsz rajtam. Annyira élethiány és rosszakarat ez. Nem téma. A kutyát nem érdekli, amiket írogattok meg hazudoztok.

    Kedvelés

  20. Károgj csak, meg kukkolj, kattintgass ide negyedóránként, próbálj olyat írni, amiből nem az derül ki, te mekkora nyomorult jelentéktelen patkány vagy…
    Már láttad a mellemet, tudod, milyen, és sokan mások is látták. Van leszorítós sportmelltartó meg kihangsúlyozós (NIKE, bármelyik boltban megtekinthető).
    Én nem félek a testemtől és a valóságtól.

    Kedvelés

    • A tricepszemről mi a véleményed? A kézenállásról?
      Neked milyen a tricepszed? Hány gyereket szültél?
      Vagy Ian McEwan regényeiről? Az edzésélményekről? (Ahogy mindig levadászod a talmi részleteket, állati sekélyes vagy. Nem véletlen, hogy pont a testem, sportolásom irritál, ott lesz neked valami megoldandód.)

      Soha nem a szépségről volt szó. De persze nem véletlenül nyomod arrafelé a témát, így lehet az utált, mohón figyelt bloggert kikezdeni, megalázni, mert a kinézet, a női test személyes és érzékeny. És mert letapogattad, hogy nekem mi érzékeny. Ördöginek és zseniálisnak hiszed magad…
      Nem tudsz mit kezdeni a fotókkal.
      Az én sportolásom és változásom, attól függetlenül, hogy kinek mi tetszik, egy nyilvánvaló sikertörténet, öröm, élmény, kemény munka, előny. Ilyet akartam, megcsináltam, és nem hagytam abba. Ráadásul messzire hat, sokan erősödtek meg, fogytak le. Van egy anorexiás túlélő is.
      Joggal vagyok rá büszke. A hatásokra, főleg. Arra, hogy ilyen hang nem nagyon van a magyar neten.
      Ez sem neked jutott eszedbe, ezt sem te csináltad meg… ez a te problémád.
      “Közös ismerősök”, vélekedések, kicsiavilág pletykák ezt nem fogják semmissé tenni. Le kell nyelned: megcsináltam.
      Nagyon árulkodó, hogy olyanba kötsz bele, csinálsz köré morális pánikot, ami nemhogy nem árt senkinek, nem deviáns, de kb. a legépítőbb tevékenység.
      A környezetemben mindenkinek fáj mindene, panasza van, megfázik, szar a laborja, sérül, szénhidrátfüggő, elkenődött, liheg a hegyre menet. Pedig itt sokat költenek az életminőségükre a népek, nincs nyomor.
      Ugyanakkor a tudatosság, a kitartó sport és az egészségjavulás azzal járt, hogy 38 éves koromban, már három gyerekkel életemben először éltem meg, hogy jó nőnek számítok, megnéznek, válogathatok, szép testűekkel szexelhetek, és ehhez nem kell előnyös öltözködés meg push up, csak a testem és annak az önbizalma.
      Először láttam meg az igazi anatómiámat.
      És kérdezgetik, hogy hogyan csináltam.
      És roham van, ha fotót teszek ki, megugrik az olvasottság, jön Málta, meg célozgatni kezd a Villő, aki ugye nem foglalkozik velem.
      Felbaszódnak, akik nem bírták elviselni, hogy miért pont én, és akik beleszáradtak a gyáva életükbe, és másokon rugóznak saját jogú élet helyett.
      Figyelted te is, hogy na, ebből mi lesz, és kerested, hogy hol köthetsz bele. Nem vagy egyedi, küldözgettek mások is hevesen linkeket egymásnak, csak te különösen beteg és aljas vagy.
      Te nem lennél képes rá. Betartani egy diétát, hosszú távon lejárni, fejlődni, megszervezni és erre költeni, időt találni rá, nekimenni annak is, ami nem okvetlen siker (futás, úszás), leszarni, ki mit szól, ki tartja ezt önzésnek, vállalni a preferenciádat. Megmutatni, és ezzel is hatni életekre. Majd pedig elérni, hogy ez is munka legyen, pénz legyen belőle…
      Neten nézegetni, ez a te hobbid. Semmi ilyesmire nem lennél képes, ilyen mozdulatra, egyedül megkeresni az utad, nem lenne ötleted egy videóhoz, semmihez. Te birka vagy, és lusta.
      Mást is ez zavart, más is ezért magyarázott bele hülyeségeket, meg kételkedett, meg mószerolta. Morálisan felháborodni, kikezdeni feministaként, eljátszani, hogy ez mások ellen van… miért nem képesek leszarni? Miért áskálódik Villő mindenhol, ahol lát?
      Nekem ez jó, ezt akarom, ezért csinálom. És nem tudnak nyomni, nem tudsz, akármeddig mész el, csak te leszel nevetséges. Én döntök, ezt is jelenti az, hogy mentálisan erős vagyok.
      A hozzám hasonló helyzetűek cigiznek, önrombolnak, pasit hajtanak, lokálokban sírnak, pletykálnak, szenteskedve az anyaságba meg mások szolgálatába menekülnek. Na, én nem akartam így végezni. Irritál?

      Kedvelés

  21. Megtudtuk, hogy a személy, aki 2014 novembere óta zaklat sunyin, fitneszversenyző. Micsoda véletlenek!

    Lányom kis barátnője jut eszembe: ha nekünk van egy kutyánk, akkor ő hirtelen hét albínó orrszarvút tart a nappaliban.

    És hét számjegyű a keresete, azt még a múltkor írta. És sikeres.

    Aztán mégis irigy és áskálódik. Mégse érti, miért nincs nagy mellük azoknak, akik le vannak zsírtalanodva és nem műtik meg.
    Mégse tud olyat írni, amire bárki kíváncsi volna. Marad a szarkeverés, hamisítgatás, alakoskodás.

    VersenyzeK (és edzeK), egyik se ikes ige. A patkányoktól is elvárunk egy nyelvi színvonalat!

    Kedvelés

  22. A témáról jutott eszembe, nemigen olvastam végig a vitát és pengeváltásokat. Hátha még érdekel valakit.
    Pont olyan “alfába” futottam bele, aki nem is alfa, hanem nagyon is “béta”, mert nem fiatal, nem jóképű, nem lovagol a naplementében, hanem rájött, hogyan tudja elbűvölni a női hölgyeket, többek között engem is. Pontosan tudja, mit kell mondani, hogy jól érezd magad vele, és úgy is gondolja, nem eljátssza. Amikor kell, finom, amikor kell, rámenős. Bízik magában, mert tudja, hogy hatással van a nőkre a kedvességével és a szellemességével. A nők kézről kézre adják (zenész), szereznek neki munkát, utazni hívják, elhalmozzák ajánlatokkal. Ebből néha kicsit elege van, akkor botlik olyan nőkbe, mint én, aki szabad, erős (vagy legalábbis alakul, de már van kisugárzásom), és lehet vele másról is beszélgetni, mint az adott fesztivál vagy koncert témáiról. Pillanatok alatt bele lehet szeretni, de mikor előjön a sötét oldala, ki is lehet belőle ábrándulni. (nárci)

    Kedvelés

  23. Sem a linkjeidet, sem semmit nem engedek be, nem is nagyon olvasom el. Kértem több mindent, nem tartod be, feszültséget kelteni jársz ide, nem olvasol figyelmesen, úgyhogy ennyi volt.

    Az általad forrásnak nevezett oldalak ugyanilyen kétes gyűlölködők förmedvényei.

    Kedvelés

  24. Te figyelj, elég pofátlan hangot ütsz meg.
    Én nem olvasok Red Pillt, nem érdekel, eleget tudok róla.
    Nem fogod rám erőszakolni a kereteidet, fogalmaidat, sem itt népszerűsíteni ezeket.
    Vannak vonzó férfiak, és vannak vonzó nők. És ők válogathatnak, úgy élhetik meg a szexualitásukat, ahogy nekik tetszik. Vagyis, nem “a pina” a hatalom, és nem igaz az a kedvelt nőgyűlölő (nőktől rettegő, lúzer) érv, hogy a legrondább nőnek is nagyobb hatalma van annak révén, hogy nála van a pina, mint egy random férfinak.
    Ezt írtam az első részben is.
    Neked mikor van időd vonzóvá, pszeudo-alfává válni, és ezt a valóságban is kipróbálni, ha folyton itt kínlódsz?
    Azt olvasom, ami érdekel, ami a figyelmemre érdemes, és ez a fajta döntés mindenkinek joga. Erőszakos és manipulatív vagy. Ha nőtől, bloggertől bármit szeretnél, figyelj oda rá, legyél vele kedves és figyelmes.

    Kedvelés

    • Biztos nekem úgy kéne reagálnom meg megélnem dolgokat, ahogy te azt helyesnek látod. Így van ez. Hasonló az értékrendünk amúgy is, szívesen tanulok tőled. Te is egy bátor, szuverén utat járó, egyenes ember vagy. Meg sikeres is, szóval taníts még!

      Én ennek a valakinek nem ártottam, ez biztos, és elképesztő, hogy eddig elmegy, és nem érzi nagyon cikinek, hogy így rám van pusztulva. De mondjuk te se érzed cikinek. Az étrend, sport, kézen átfordulás, izom, fotó senkinek nem árt, nem kötelező nézni, mégis gyűlöletözön lett belőle. Én ezt elemzendő témának érzem. Ha neked a fröcsögés nem visszás, ha azt gondolod, hogy velem van gond, akkor te nagyon gáz vagy, de mondjuk ezt eddig is tudtuk.
      Simone történetéből értettem meg, hogy másokkal is pont ezt csinálják, mégpedig azok, akik a saját életükkel semmire nem jutnak, és ezért hiteltelenítik a más eredményét. Eddig az volt bennem, hogy mindenkinek más a véleménye. És most zúdult elő 30-40 tavalyi komment. Akkor írok akármilyen témáról, amikor eszembe jut róla valami, semmi nem korlátoz, szerencsére.
      Te miért ragadtál ide ennyire? Kell a kontroll, a hatalom élménye, az erőszakoskodás, nyugtalanítás? Rém undorító ám.
      Mindennap itt olvasgatsz? Naponta többször is? Kitiltva is írogatsz?
      Riasztó és elképzelhetetlen innen, hogy ennyire érdekes vagyok.
      Szar most egyben szembesülni azzal, hogy mennyi mocskot toltál ide, ugye?

      Kedvelés

      • Ja, és bennem egyáltalán nincs az, hogy mindenkinek azt mutassam, hogy milyen erős meg leszarós vagyok, miközben nem. Ha nem, akkor azt is megmutatom. Sokan tanácsolták, hogy játsszam el az erőt, szarjam le.
        De én akkor hallgatnék, ha félnék tőlük. Undorító, de nem félek.
        Mindig fel fog háborítani, ami erőszak és igazságtalanság, nekem esés. A blog ebből nőtt ki: szavak iránti szerelem és igazságérzet.
        A valóságot fogom megírni, azt, hogy undorítónak tartalak titeket.

        Kedvelés

  25. “Érthetetlenül sokra tartják némelyek a Véleményüket, és normatívan közlik. Tényleg nem értem: miért nem lehet különbözni, miért vagyok provokatív, mi zavarja őket ennyire, ha nekem ebből fakad a jóérzés? Én sokáig elhittem, hogy tudják, jót akarnak, megfontolandó a szavuk. Ma meg azt nem értem, mitől ekkora az arcuk. Képesek-e valamiért komolyan küzdeni? Nincsenek is állításaik, csak folyamatos tagadás.”

    Kedvelés

  26. Visszajelzés: shit teszt – kibővítve | csak az olvassa — én szóltam

  27. Sziasztok! Én most bukkantam rá erre a cikkre, nem tudtam minden kommentet végigolvasni, de az motoszkált a fejemben, hogy a valaki férfiak valaki nőkre találnak és vica versa , tehát nem akárki, vagy bárki…ha önazonos vagyok, elégedett vagyok magammal, ismerem magam, a környezetem elismeri ezt, akkor valaki vagyok….mi a helyzet akkor , ha én úgy érzem vagyok valaki mégis azok az úriemberek akikhez vonzódtam engem nem tartottak valakinek, nem egyszeri esetről van szó….talán ennyire nem ismerem magamat? ….vagy tegyük fel felismerem , hogy más szinteken állunk…de nem bírom megálni, hogy ne a kreativitás a szellemesség és szellemisèg felé forduljak, azok felé akik ezt képviselik, ami számomra vonzó, és abban a közegben érzem élőnek magam….akkor az arra sarkall majd , hogy fejlesszem magam?! Be lehet ezt pótolni? Fel lehet zárkózni ilyesmiben?! Vajon el lehet e fogadni azt valaha , hogy átlagos Julcsa vagyok?! Szerintem ezt úgy jól el lehet sütni másnak a szájából, de amikor szemesülsz magaddal, hogy a visszajelzések nem feltétlen azok..ahogy magad ismered, vajon tényleg az a valós kép , lehetnek torzítások ha igen mi adja, ha nem akkor nem vagy intelligens mert nem jól ismered magad? Nem tudok leélni egy életet tudva azt , hogy semmi esély mélyebb értelmi és érzelmi életet élni, ez a sava borsa még akkor is ha nem holtomiglan..a piac megmér seperc alatt, akkor tuti ott a helyem amilyen visszajelzések vannak!…nem vagyok individualizmusra törekvő, de az nem lehet hogy ennyire különbözzenek az igények ….

    Kedvelés

    • Szia! Több minden eszembe jutott a kérdésedről.

      Sokan fogják föl a társtalálást valami kötelező körnek, jognak, hogy aztán dörömböljenek az ég kapuján, hogy milyen igazságtalan, nekik nem jut semmi? Az életnek ez a területe fájóan, kínzóan igazságtalan (önidézek most).

      Aztán, van az “ennyim van, ezek az igényeim, te mit kínálsz” fajta, tehát üzleti viszonynak felfogott társtalálás, piackutatás. Véletlen az, hogy engem a piac szótól is a hideg ráz? Ez tévedés, nem pontozásos verseny van, és nem kész emberek kész kvalitásokkal, hanem helyzetekben együtt levés, szerves megszeretés, rezonálás, egymást gazdagítás, egymást színezzük ki, úgyszólván. Akkor felfénylik a másik, fejlődik, jobb ember lesz.
      Az emberek visszajelzése és az, hogy észrevesznek-e, újabb kérdés. Különböző kapcsolatainkban egész máshogy hatunk, nem csak realatíve, hogy aki okosabb, amellett butának, hanem a szándékunk, a kapcsolat jellege szerint is. Akik engem basztatnak, vagy ellenségesek, közönyösek, tompák, levegőnek néznek (miközben buzgón utánam olvasnak titkon…), azoknak a szemében én is egy szörny vagyok, nem értik, idegenkednek, és én sem akarok velük jó fej lenni, nem is dolgom, nem is érdekel, úgyse értenek, engem ezzel nem lehet nyomni, zsarolni, úgyse megyek el kispolgárnak. Így is van boldogság. Persze ehhez jó nagy énerő és stabilitás kell, és nem volt könnyű menet, nem magamat marcangolni ilyen helyzetekben, nem elvinni más helyett a balhékat. Aki szeret, egy húron pendül, rám lát, azzal meg csoda tudok lenni. Sok ilyen kapcsolatom van, nem kell semmit mutatni, magyarázni, megfelelni…

      Én azt látom, hogy főleg a fiatal nők harminc körül, amikor észbe kapak, hogy eltelt a fél fogamzóképes koruk, érthetetlenül és erkölcstelenül sokra becsülik, hogy ők nők (amit úgy kell érteni, hogy “szépek, hamvasok, kívánatosak, kereslet van a velük való szexre), és úgy értelmezik, ennek jogán támaszthatnak mindenféle igényeket, elvárhatják a királyfit. Lehetsz igényes, megteheted, hogy nem alkuszol meg, de ennek a – nagyon értékes – viselkedésnek az a kockázata, hogy nem lesz társad. Nem jár, nem lehet kiérdemelni. Nem az van, hogy minél csinosabb vagy, minél okosabb, annál többen udvarolnak majd, annál igényesebb körből választhatsz.

      Aztán: az igényedet, hogy szellem közelében szeretsz lenni, talán összetéveszted azzal, hogy akkor neked az jár is, neked az való, te is olyan vagy és hozzád olyanok fognak vonzódni. Én magam kupis vagyok, de imádom a minimalista, esztétikus, tiszta lakást. Talán be sem engednek, mert joggal félnek, hogy ott is kupit csinálok… Kemény önismereti kérdés ez.

      De valószínűbb, hogy rossz közegben vagy, korlátolt, materiális, zárt agyú, szűk lelkű emberek között, ahol aranyat ér egy-egy nyitottabb agyú-lelkű ember közelsége, és róla meg lemaradsz. Vagy akik olyanok, azoknak viszont nem te vagy az igényük. Hanem mondjuk egy feszes segg. Ki tudja? Nem mindig igaz, hogy hasonló a hasonlónak örül.

      Nem érdemes a kinek-ki-kut problémát igazságossági alapon megközelíteni, mert nem vezet sehova. Egy közegváltás, új élethelyszín iszont jót tehet.

      Három posztot ajánlok továbbgondolásra:

      komoly kapcsolatot keres

      nem lehet kiérdemelni 1.

      nem lehet kiérdemelni 2.

      Kedvelés

  28. Visszajelzés: a nyomik igazi tragédiája | csak az olvassa — én szóltam

  29. Azért ez valami szürreális, később is, And, és még 70 néven, amit évek óta művelsz.
    Hogy neked ez megér ennyi időt és melót és kavarást, alakoskodást.
    Vajon miért?
    Én tudom. Te is tudod, és prüszkölsz, amikor kimondom.
    annyira szeretnél fontos lenni, hatni, hogy belemászol ilyen szinten másvalakinek a rád nem tartozó, téged nem érintő dolgaiba, nem átallod őt nevezni erkölcsi hullának, gonosznak, leszerepelt, utált magányosnak… elemezni minden megnyilvánulását, erősködni, csakazértis… te tényleg azt hitted valaha, hogy mentálisan erősebb vagy? hát láttad, mi mindent bírtam ki, erősen, és hogyan épült fel ez a blog öt év alatt. Mindent láttál, mindent mohón figyeltél.
    Egyáltalán, minek harcolni? Te csinálod, te akarod csak. Vajon miért akarod még azt is előírni, félreértelmezni, hogy én hogyan reagálok, amikor rákezded?
    csak nem azért, hogy zavartalanul basztathass? Ne kapj visszajelzést?
    Kapsz.
    És ahogy erőltetted, hogy te jobban tudod, te mindent tudsz, te átlátsz rajtam, rád kéne hallgatnom. Tanácsokat adsz nekem! Hát mi ez, ha nem életelvevés, elirigylés, kontrollmánia? Ki vagy te, mit tettél le az asztalra, és ki kívábcsi rád?
    Még az is lehet, hogy te gyönyörű vagy, meg csodás életű, csak kicsit unatkozol. De amiért engem gyűlölsz és támadsz: hogy az enyém az érdekes. Hogy én nem félek. Hogy rám figyelnek. Ezt nevezzük irigységnek.
    Ahogy minden voltam: ronda, magányos, elbukott, ormótlan, kövér, de szögletes is, ahogy ronda volt az alkarom (!), ahogy hamisítottam szerinted a fotókat…
    Ahogy a normára hivatkoztál, mikor világos volt, hogy én ezeket leszarom, mindig is leszartam, le mertem szarni, pont ettől lettem érdekes.
    És mindig olyan normát citáltál, amibe épp én nem illek bele, hát persze.
    Ahogy szemérmetlenül blöfföltél (lesett nő az öltözőben, ismered a könyv fogyását, és te versenyző vagy és gyönyörű, és ötszobás tóparti ház, na, PONT, meg mintha te érdekelnél engem, nem fordítva…). “Ismersz”, ennyire nem nézhetsz hülyének.
    Ahogy azt hitted, hogy ha figyelmen kívül hagyod, hogy jeleztem: tudom, hogy hazudsz, ha nyomod és nyomod tovább, akkor majd én elkedvetlenedem vagy változtatok valamit. Hogy tudsz befolyásolni, van ehhez hatalmad, jézusom.
    Az erkölcsi pánik. Az vicces volt, a te állapotodban.
    Ha új meg új neveken jössz, akkor elhiszem, hogy mindenki utál, és ti sokan vagytok…
    Miközben, eközben IRL is az emberekkel, meg az egyszemélyes dolgaimban is virultam, de az olvasókkal való, általad ellenőrizhetetlen kapcsolataimban is…
    Valami nagyon bánt téged, valamiről nagyon lemaradtál… ezt nevezem irigységnek: mohó, rosszat kívánó, firtató, sározó, tagadó, hazug…
    Ahogy ha elmondtam a tényeket, miért ne tenném, akkor bizonygatok… nem, nem “bizonyíték” semmire
    Ahogy gyengeségnek gondoltad, és rögtön támadni próbáltad, hogy én merem vállalni magam, nem félek, megmutatok mindent. te ezt nem mernéd, te csak álnéven és hazudozva vagy erős.
    Ahogy így direkt mások előtt, erősködve, offtopik, a blog igazi lényegét, a poszt tartalmát leszarva zúdítottad a gyűlöletet.
    Nem akadtál volna fenn rajtam, hogy ennyit beletegyél, ha nem lennék nagyon-nagyon érdekes, valójában az, aki te lenni szerettél volna.

    Kedvelés

      • Kicsit feljebb, ugyanitt olvashatod And kirohanását. Évek óta módszeres, pszichoterrorszerű, annak mantrázása, hogy én nevetséges vagyok, elbuktam, elmagányosodtam, ronda vagyok, hamisítom a fotókat. A nevemben szarkeverő e-mail írás, feljelentés (!), rámkenés, zaklatás. Ha előkerül később, és elolvasom, mindig megdöbbenek, és már teljesen máshogy látom, mint akkoriban.

        Itt pedig a többi:

        ne merj erős lenni 2.

        Kedvelés

  30. Mostmar nembirom, megkerdezem. Nem kozvetlen erre a posztra reagalva, de mar tobbszor olvastam mas posztokban is. Senkinek nincs az, hogy azert kenyszer a szex a parkapcsolatban mert a pali nem jo az agyban? 25 ev alatt 2 olyat sikerult kifognom aki jo volt. Ez a ket kapcsolat eddig 4 evet tett ki. A fenmarado 21 a szar szex alol valo kibujas jegyeben telt. Nem azert mert faradt voltam, vagy tulhajszolt, kihasznalt, bar olyan is volt, de akkor sem azert volt, egyszeruen csak igenytelen es unalmas volt az egesz.

    Kedvelés

    • Szerintem nincs ilyen, hogy jó vagy rossz az ágyban, minden mástól független minőségként. Szeretés és kíbánás van, vagy annak a hiánya. Illetve én vagyok naiv és tapasztalatlan ehhez, hogy a technikát, a tehetséget várjam el.
      Én vagy kötődtem, együtt voltam emberileg-lelkileg, érzékenyen, igényesen, szeretetben a másikkal, és abból fakadt a felszabadult, jóleső, izgalmas szex, vagy nem voltam vele, kiábrándító volt az ember, és akkor mindegy volt, mennyire technikás.
      Ez azt is jelenti, hogy nem ismerem a könnyed viszonyok és az egyéjszakás kalandok világát, sem az ellaposodó kapcsolatokat, és olyan pasim se volt, aki ifjú titánként, mindig álló cerkával folyton csak azt akarta, erőltette volna, én meg lelkiztem vagy intellektuálisjodtam vagy pláne shoppingoltam volna.
      Az emberi igényesség és intellektus megemelte az ilyen-olyan szexuális képességeket, elfedte és gyógyította a frusztrációkat, illetve én raktam bele sokat, életvágyat, kísérletező kedvet, elemi életszeretetet, hogy izgalmas legyen.
      Soha senki nem erőltette a kapcsolataimban, hogy szexeljünk.
      Mostanában (az utóbbi két évben) voltak felületesebbek, volt közte technikás, élvezetes, izgalmas, de hamar ellobbant az élmény, mert nem kötődtünk, nem értették a lényem.

      Kedvelés

      • Az egyeszakas kalandok vilagat en sem ismerem (az ellaposodo kapcsolatot azt igen….), es nekem is alapfeltetel a kotodes, illetve nem csak a kototdes de a szerelem is. Amihez meg ido is kell, nekem atlagosan ket ev. Vagyis, gyors fejszamolas utan hat, hm, nem volt sok kapcsolatom. De a szex az nagy kerdojel maradt, minden kapcsolat felrugja az addigi elmeleteimet. A technikas szex sem erdekel, szerintem sem attol lesz jo vagy nem. De volt mar mindent elsopro szerelem, rogton az elejetol rossz szexel. Pedig ott meg probalkoztam is, erot vettem magamon, beszeltunk rola oszinten, mert ugye nem kell szegyelni, megtettem, megprobaltuk, nem ment ugy sem, szex mentes szerelmi kapcsolat lett, eleg hosszu. Aztan olyan is volt, hogy a szerelem mar reg elmult, de a szex akkor is olyan kiraly volt, hogy nem tudtam otthagyni. Aztan olyan is volt, hogy hiaba volt tapasztalt meg technikas, annyira kiszamithato volt az egesz, mindig ugyanaz a forgatokonyv, lelektelen. Akkor meg fiatal voltam es kevesbe ontudatos, es ugy voltam, ok csinaljuk csak en aludhatnek kozben? Na mindegy, szoval volt minden, lehet, hogy en vagyok rendhagyo, es igazabol nem is tudom megfogalmazni mi az ami miatt jo lesz a szex vagy nem, de tuti, hogy van mas is, nem csak a kotodes, szerelem, bizalom. Valamifele olyan szexualis egyhuron pendules. Olyan mint amikor eloszor talalkozol valakivel, es 10 perc alatt kiderul, hogy szerinte is a Fumbling with the blues a legjobb Tom Waits szam, o is tudja fejbol a volt egyszer egy vadnyugat dialogjait es szerinte is Albert Rosenfield a legjobb filmkarakter. Es hirtelen egy ilyen kulonos, kozos valosagba kerultok ahol mindenki erti melyik apro reszlet fontos es miert.

        Es ezt sosem hallom noktol. Altalaban arra hivatkoznak, mert faradtak, kihasznaltak, mar nem a regi a kapcsolat, sir a gyerek, stb. Az sosincs, hogy a pali rosszul dug. Palikat sokszor hallottam nokrol beszelni aki rosszul dugnak (csak ott fekszik) de azert megdugjak. Hat talan ez a kulonbseg, hogy a nok meg nem dugnak ha nem jo. Csak nem mondjak ki miert nem. Mast mondanak helyette, es talan maguk sem tudjak, hogy ez csak kifogas, mert meg mindig nem annyira elfogadott nokent tulreszletezni a szexualis eletunket, vagy akar kicsit alaposabban elgondolkodni sajat igenyeinkrol. Azoknak a noknek akik nyiltan vallaljak szexualitasukat meg mindig skarlatbetu jar.

        De lehet, hogy tevedek. Lehet az is, hogy az az igaz amit te mondasz, hogy nincs jo meg rossz. De kozben a palik szerint sok no rossz, a noktol meg nem hallom ugyanezt. Vagy nem ugyanabban a mertekben.

        Kedvelés

    • Dehogy. A hozzád hasonló, öntelt, dühödt faszok ellen vezettem be 2012-ben. Tudod, milyen nívó és légkör lenne itt, ha nem lenne (automatikus) moderáció?

      A seggem soha jobb nem volt, három gyerekem van és pompás, színes magánéletem, mely azonban nem a blog tárgya. Instagramom nincs. 42 éves vagyok. Nem a külsőségeknek élek. Csak gyengéden, érzelmesen bonyolódom bármibe, nem használom önigazolásra, és nem bántom az exeimet (a módszert javaslom másoknak is). Ez a megmártani benne, az egész műsor, hazudozás távol áll tőlem, mert emberileg igényes vagyok. Olvasóim is hasonlóak.

      Kedvelés

    • 1. Ez nem cikk.
      2. Nem vagyok fotel-jött-ment, szakirányú végzettségem van, stabil és népes törzsolvasói táborom, igényesen írok, értéket képviselek, rengetegen linkelnek, hivatkoznak, és az írásból élek 2013 óta. De majd te megmondod, kinek mit lehet, csak mert “nem értesz egyet” ( = nőgyűlölő vagy) — de amúgy igen, bárki blogolhat, még te is! hajrá! ne máshol akadékoskodj!
      Szerintem nézz szembe a frusztrációiddal, olvass sokat, és ne legyél erőszakos, álnéven-neten sem. Világos kommentszabályzat van, keresd meg. Én döntöm el, mert én alkottam meg ezt itt.- Ha nem tetszik az itteni keret és szabály, mehetsz máshova.

      Kedvelés

      • Szia! Aki “nyomi” férfiként elolvassa a cikkedet, azzal csak mégjobban megultáltatod a nőket. Egy újabb példánya vagy az állatiasan működő, becsmérlő nőknek, akiknek nincs morális kódexük, csak winnerek és loser-ek szerepelnek a szótárukban. Azt állítod, hogy a szeretetéhes férfiak nem lehetnek vonzóak, mert nyomik, és pont azért nem érdemelnek szeretetet, mert nyilvánvaló, hogy szükségük van rá, emiatt a szükség miatt pedig nem lehet izgalmas a személyiségük, csak akkor ha látszik rajtuk, hogy sikeresek.
        Ezzel a látásmódoddal mégjobban elmélyíted a szeretethiányos férfiakban azt az egyértelmű tényt, hogy a világba evolúciósan kódolva van a romlottság és ennek a hozzád hasonló romlott lelkű nők a lenyomatai.
        És tévedsz, én nyomi férfiként nem érzem azt, hogy akik körülöttem párkapcsokatban élnek, azok nálam boldogabbak lennének. A megfelelési kényszer, a boldogtalanságból való eszképizmus vezette nagyrészüket oda, hogy kifaragjanak magukból egy párkapcsolatra alkalmas ént, de mikor ez beteljesült, nem érezték a határtalan boldogságot, mert nem önmagukért kapták meg a szeretetet, hanem egy olyan szexi énért, ami valójában egy érdekből konstruált hazugság volt.

        Kedvelés

      • Teljesen félreérted a blog célját. Nekem nem dolgom a férfiak nyűgjén segíteni, nektek nem is lehet. Sem a férfiaknak kedvet csinálni a nőkhöz. Kedv, az van, túl sok. Sem valamiféle harmonikus társadalmi vízió, egyenlőség, nem mi tettük tönkre. A nyomi, hisztis férfiak végképp senkit nem érdekelnek, az a lényeg, hogy tőlük minél távolabb létezzünk. Nem a nők vannak a férfiakra rászorulva, hanem a férfiak a nők harmóniájára, kedvességét, ingyenmunkájára, reprodukciós képességére. Ti nem tudtok szeretni, ez nem szeretetigény, hanem kontrollvágy. Milyen az az “önmaguk”? Tahó, lusta, ápolatlan, szexben önző? Nem kérjük.

        Kedvelés

  31. Visszajelzés: miért választják a nők a faszfejeket? | csak az olvassa — én szóltam

  32. Visszajelzés: a ti traumátok | csak az olvassa — én szóltam

Hozzászólás a(z) csak az olvassa bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .