amiért “a” “rossz fiúkra” “bukunk”, és amiért “a” “béta” nem kell, 1.

Ezt vágják a fejünkhöz. Hetente vagy húsz ilyen tartalmú komment érkezik: nekem miért nincs nőm? Engem hogy kihasználnak, pedig rendes vagyok, bezzeg a jóvágású gengszter, aki meg is aláz, az kell nektek! Mindez egyféle forrásból csörgedezik, az antifeminizmusból, ami — mivel a feminizmus mint olyan a nők egyenlőségét és javát, meg nem különböztetését, saját jogú létezését, hátrányaik elismerését és kompenzálását jelenti — nem más, mint nőelnyomás és nőgyűlölet.

Jönnek ezek a terjedelmes panaszok, elméletbe csomagolva, idézetként, de szívós dühhel és frusztációval. Most kibontom, részletezem a kérdést és a mögötte álló problémákat, és meg is válaszolom.

Két állítás bukkan fel, külön-külön  és vegyülve is:

  1. a nőknek “alfa” kell (de nem jut, és hoppon maradnak),
  2. kifejezetten az kell, aki bánt, a deviáns, nem ám az állhatatos, kedves, hű, lelkizős rendes fiú. Őt, azt mondják, dobjuk, semmibe vesszük, kihasználjuk, friend zone-ban tartjuk. Aztán meg sírunk.

Az a fajta férfi, aki kell a nőknek, aki válogathat, akinek mindig akad valakije, szerintem nem homogén típus. Nehezen megfogalmazható, leírható. A nőknek nem egyféle férfi kell, és a tetszetős, emlékezetes férfiak sem egyformák. Ezt a fajtát ti alfának nevezitek, én viszont elemien tévesnek tartom az evolucionista, botcsinálta rendszeralkotást, és ezért nem is használom e terminusokat. Az alfa eltúlzott, külsőségekkel jellemzett, démonizált és irigyelt figura, ahogy azt Móricka elképzeli: BMW, vastag pénztárca, státusz és mellizom.

Higgyétek el, legemlékezetesebb rezzenéseink és orgazmusaink nem velük esnek. Ha a gazdag, rangos férfi vonzó is a nőknek, akkor sem az ő személye a vonzó, hanem a hatalom. Mindenki a hatalomhoz akar hozzáférni, a vezető politikusok férfi vazallusai is. A nőknek a hagyomány szerint, amely hagyományt pont a feministák szeretnék már lerombolni, megengedett viselkedés, hogy a férfi erőforrásaihoz jussanak hozzá, házasságban, párkapcsolatban, vagy szexért, hajlandóságért cserébe (tág értelemben vett prostitúció). (Egyébként a saját korlátozott életlehetőségek, az anyaság, családkiszolgálás, otthonrekedés, temérdek fizetetlen munka miatt megengedett ez a viselkedés.)

Ti azt mondjátok, az ilyen férfinak magas a szexpiaci értéke, de ez is egy hamis fogalom, mert nem szexre kell a férfi, nem is arról van most szó, hanem tartós partnerről. Ez, amin ti olyan kíméletlenül elhelyezitek az embereket, nem a szex piaca. Egy aktus akárkivel lehet, szinte véletlenül, ott az ember nem nézi annyira, mennyit “ér” a másik, elég hozzá a pillanatnyi vonzódás plusz egy mámorító este. Vagy az anekdota kedvéért is le szoktak feküdni kiállhatatlan, extravagáns figurával, a rockgitárossal például. Azt, hogy megfelel-e a másik, párkapcsolat létesítésekor nézzük. Akivel jó a szex, az nem feltétlenül lesz tartós partner, és az is gyakori, hogy jónak ígérkezik a szex, aztán nem az, vagy annak a két félnek nem működik, vagy ellaposodik. De a közkeletű vélekedéssel ellentétben a szex — a szexuális vonzerő és a szex minősége, a szexuális teljesítmény — nem alapvető, nem meghatározó, gyakran nem is fontos szempont a nők választásaiban. A szexen csak az kattog, aki nem jut hozzá, és ettől beszűkült a tudata, és hibáztatóst játszik.

Amennyiben feltételezzük, hogy a párválasztás úgy néz ki, mint a Rigócsőr királyban, vagyis a férfiak felsorakoznak, a Nő meg végigvonul, finnyás-durcásan válogat, egynémelyiknek a fejét is leütteti, a többit meg húzza és nevetségessé teszi… nos, nem így van, a nőknek nincs ilyen hatalmuk. Na de ha már, akkor a vágytárgy férfi olyasvalaki, aki erőforrásokban bővelkedik, ennyit lehet róla mondani. Van neki miből, és itt cseppet sem az anyagiakra gondolunk, a magas jövedelem esetleg a következménye annak, hogy a férfi énerősen, világra nyitottan, fejlődőképesen, kockázatot vállalva, nem követelőzve és nyavalyogva, helyette viszont dolgozva, kudarcokat is tűrve létezik, megragadja a lehetőségeket, nem folyik szét. Nem gyerekes, nem csimpaszkodós, nem rátelepedős, nem fullasztó, nem követelőzően éhes. Tud várni, nem biztosítja be magát, nem akar okvetlenül és instant jól járni, aznap este aktushoz jutni.

Nem nyomaszt, nem erősködik, de erős — ez volna az, akit becsülünk. Eközben sok nem-százas (semmiképpen nem alfa) csávóról hajlandó gondoskodni egy olyan nő, akinek meg a megmentés, anyáskodás a társtalálási és létezési stratégiája. A rászorulás, az élősködés, az önállótlanság, az már majdnem rosszfiúság — itt egy rész-magyarázat, de azt ne felejtsük el, hogy ebben a nők nem boldogok, csak esetleg megélik az erejüket, és nagyon szeretnék, ha működne a kapcsolatuk, és kikupálódna a fickó.

Sokan úgy képzelik, volt valaha és legyen is újra olyan a világ, ahol a nőhöz jutás, a nők eloszlása igazságos, ahol az érdem és az igyekezet (a jófiúság) megkapja, ami jár, és van jogorvoslat. Ha az igazi vonzódásokat nézzük, akkor nincsen igazság: nem fog senki könyörületből partnert választani. Talán kénytelen beérni a nem izgalmassal, beletörődik, de az rettentően szomorú. E téren vadkapitalizmus van, szabad az ár, és a kereslet döntése határoz meg mindent. Ismét megjegyzem, hogy nem csak a nő választ, hanem egymást választjuk, vagyis: nem a nő a kereslet és a férfi a kínálat, hanem a mindenkori legjobb a kereslet, náluk van a hatalom, mindkét nemben, bármit is jelentsen a legjobbság. Aki nem vonzó nő, az ugyanúgy nem válogathat.

Kapitalizmus, szociális gondoskodás nélkül. Mi más lenne? Ami ahhoz kellene, hogy ezek a történetek a kapitalizmusnál emberibbek, empatikusabbak, vigasztalóbbak legyenek, azon értékeket ti sem valljátok, sőt. Ti beszéltek folyton az erőalapú működésről, a kíméletlenségről, az evolúcióról, de rátok, ha a ti nyomorotokról van szó, azért legyenek tekintettel a nők. Hát pedig ez ilyen: aki nem kell, az nem kell, az erős túlél, a gyenge kihal, tudjátok. Ez a blog viszont arról beszél, hogy, túl az evolúción, milyen az, ami szabad és humán. Aki erőalapon gondolkodik, és könyörületet csak magának követel, az nem fogja érteni.

Továbbá: tegyük fel, a kívánatos nő téged választott, ennek te örülsz, van neked is végre csajod, összecuccoltok — de mire mész azzal, hogy megvan a nő, betonba van öntve, ha te is, ő is elromlasz a kapcsolatban, a betonban? Van nőd, megszokod, nem kihívás már, hogy legyen, laposodsz el, már béta sem vagy, és ő meg nem akarja a közelségedet, mert unalmas vagy, mert melletted befagyott a vitalitása. Higgyétek el, az alfának nevezett férfiak feleségei is így vannak vele. Mire mész ezzel? Mindez kívülről nem látszik. És ha te unod meg? A boldogságot keressük mindannyian, nem a biztonságot, és a humán lény nem statikus, huszonéveken át egymáshoz leginkább csak torzulni lehet, mint fal mellé ültetett fa lombja. Én nem hiszek a monogám, élethosszig tartó elköteleződésben, de legalábbis nem látom a sikeres példáit. Aki a biztonságot, a garanciát keresi, aki nem vállal kockázatot, az megérdemli a látszatéletet.

Azt is mondjátok, hogy régen egyenletesebben oszlottak el a nők a férfiak között, a béták is feleséghez jutottak, az volt ám a szép világ, nem volt ez a szexuális nyomor (mármint nektek) — bizony, de ez a nőknek szar volt, ez intézményesített és folytatólagos nemi erőszak volt.

Ők nem választhattak, nekik a vonzalom nem lehetett szempont, talán nem is ismerték az érzést. Ők, ha nem kártyás, alkoholista agresszor volt a férj, szerencsésnek mondhatták magukat. Kialakulatlan fiatalságukban házasságba kényszerítették őket, és nemigen volt menekvés. Ma több a hatalmuk hozzá, hogy ne kelljen nemszeretem partnerek mellett kínlódniuk, megélhetési okból férjhez menniük. Ma már nem csak a férjezettség-anyaság a vágyott életút. Sőt, minden aktuálpolitikai meg fogyamagyar nyomás ellenére, minden szankció ellenére a házasság-anyaság éppen nem tűnik biztonságosnak és boldogságot hozónak, amióta a nők tudják, látják a példáit annak, hogy mi minden létezhet még, milyen a saját teljesítmény, önbecsülés, döntés, a saját jövedelem, milyen az, amikor nem kell idomulni és kompromisszumot kötni — hogy milyen a függetlenség. Pedig nekünk mindezt jóval drágábban adják.

Azt állítjátok a bénán magyarított uszulványaitokban, hogy ma a nők nyolcvanöt százaléka a férfiak tizenöt százalékára bukik, a többieket semmibe veszi, és ez a probléma, ettől társadalmi feszültség van, szegény, szexuálisan éhező férfiak. Kérdem: mi az alternatíva? Elárulom: a nemi erőszak, a nyomásgyakorlás, a csikarás. Tudjuk, hogy régen minden jobb volt, a Milka is papírban-alufóliában, valamint tömör volt a kifli, de ez butácska múlthamisítás. És, ha úgy is volt, hogy bezzeg akkor mindenki szépen talált feleséget, a nőknek akkor ez legkevésbé sem volt a saját, kiérlelt, tudatos döntésük. Nyomás volt rajtuk: szaladtak az évek, fiatalon volt esélyük férjet találni, saját jövedelmük nemigen volt, így a kevésbé vonzó férfihoz is hozzákényszerültek. Az eredmény aránytalanul rossz életminőség és tartós boldogtalanság volt, ami persze nektek, már megszoktuk, nem szempont. Talán azok a nők (nagyanyáink, dédanyáink) nem sírtak annyit, vagy nem hallatszott — azt hitték, ilyen az élet, kár többet remélni, ennyi tud lenni a férfi-nő kapcsolat. Ó, istenem, nem is tudták, miről maradnak le. Az individuális, mai értelemben vett szerelem ritka és tilos sóvárgás volt, és mint párválasztási szempont alig létezett. Be is fagytak, utálták is a szexet. A változás az, hogy ma már kevésbé hiszik azt a nők, hogy a párkapcsolat ennyi, és ilyen az élet. Inkább egyedül maradnak, mint hogy nyomik mellett tengődjenek. Én üdvözlöm ezt.

Mi kell a nőknek? Holnap megmondom.

 

165 thoughts on “amiért “a” “rossz fiúkra” “bukunk”, és amiért “a” “béta” nem kell, 1.

    • Akkor legalább mellizom legyen 🙂
      Egyébként ez nagyon nem vicces, lehet, hogy azért kell majd nemsokára lecserélni a (tökéletes állapotú, tízéves, nem prémium márka, nem csajozós) autót egy sukárabbra, mert ha ezzel megy egy céghez tárgyalni, nem veszik komolyan. Volt egy javaslatom, ilyenkor kérje kölcsön az alsó szomszéd Audiját, egyébként meg járunk tovább mindenhova a négy keréken guruló gardróbszekrénnyel.

      Kedvelés

      • Ismertem egy építési vállalkozót, konkrétan azért tartott egy menő kocsit, hogy azzal járjon tárgyalásra. Az építkezésekre már a szakadt Wartburggal járt. De a tárgyaláson annyit számított a menő kocsi és öltöny, hogy a magasabb árakból (nem a több szerződésből!) egy-két év alatt bejött a kocsi ára.

        Kedvelés

      • Persze, mert a Wartbi magas építésű autó, nem ér le az alja/szakad le a kipufogó a markoló meg a bobcat mellett balra, amikor befordul a terepre!!! Zseniális.

        Kedvelés

      • Így, pont. A férjem főnöke szalonból vásárolt sok milliós autót, de tárgyalás előtt mindig megkérte a férjemet, hogy menjenek a mi használtan vásárolt felső kategóriásunkkal, mert a tárgyaló fél ki fog sétálni megnézni. Mindig bejött.

        Kedvelés

      • Próbálom meggyőzni, hajlik is rá, hogy ha csak ezen múlik, akkor inkább ápolja a régi ügyfélkört, legfeljebb eszünk kukából. Szép öltönyben meg úgyis csak kiröhögnék, az szóba sem jön. A cuki általam felvarrt kínaiboltos farmernadrág pinkflojdos piros pólóval meg kamaszkorú kordzakóval teljesen oké, A CIPŐ sajnos kezd teljesen rommá szakadni, nehéz a kislábú férfiembereknek.

        Kedvelés

      • Apósomék 15 éves kilincstelen Szuzuval járnak tárgyalni, és mondta nekik valamelyik megrendelő, hogy milyen szimpatikus, hogy “nem urizálnak”, hanem ilyen egyszerűen adják elő, és megbízható és jó amit csinálnak.

        Kedvelés

  1. Az is játszhat esetleg az ilyen megnyilvánulásoknál, hogy az illető mondjuk fiatalon alfának számított, és nem tűnik fel neki, hogy az idő múlásával lement omegába?
    Mint azok a nénik, mindenki ismer ilyet biztos, akik a gimi szépei voltak hetvenkettő áprilisában, aztán úgy maradtak hatvanévesen is, miniszoknyában, kék szemfestékkel, tupírkonttyal, kilencven kilósan, és erősen csodálkoznak, hogy miért nem térdelik körbe a rajongók.

    Kedvelés

    • Jujneeee, ne tedd tönkre az álmaimat, én ilyen néni szeretnék lenni! Nem voltam ugyan a suliszépe-középen-a-tablón típus, de nekem ez a vágyam, hogy ha megérem azt a kort, döbbenetes színű ruhákban, élénk rúzzsal fogok járni, és valószínűleg a hajam is valami nagyon furcsa lesz, ezt még nem döntöttem el részleteiben. Macskám nem lesz, de sooook fuksz, az tuti!

      Kedvelés

      • De ez nem az a kategória, azt lehet látni, ha valaki erre gyúr 🙂 nekem is vannak terveim, szép fehér hajam lesz, megint három centis, és csak pirosban, narancssárgában és türkizkékben járok, mezítláb.
        A fenti az más, ő harminc éve úgy maradt, és elkeskenyedett szájjal viseli el, hogy már nem ő a nap szépe.

        Kedvelés

      • Egyszer Éva valamelyik írásában volt, hogy csak nézzük az öregasszonyok arckifejezéseit. Én azóta nézem, beszédes…
        A buszon egyszer utazott egy öregasszöny, kipúderezve, kék szemfesték, rózsaszín rúzs, lakktáskácska, tollas kalapka, rókabunda, finom bőrkesztyű. Nem ült le, állt, kapaszkodott, kínosan a lehető legkevesebb dologhoz akart hozzáérni, és, ezt már én képzelem bele, halálra volt sértődve, hogy őneki itt kell utaznia ezen a koszos buszon ezzel a… NÉPSÉGGEL itten, és hiába várja, csak nem jön az az elsötétített ablakos Volga, amelybe elegánsan be lehetne szállni, mint a jó időkben.

        Kedvelik 1 személy

      • Nem akartam elhinni, de ma reggel a plázában (mentem a gyerekpszichológushoz konzultálni, csak volt még időm összeállítani a tizedikeseknek a tesztet a Csongor és Tündéből), miközben Vörösmartyra döbbentem rá (“Ha ez király volt, mérges lehetett./Huh! Mily kegyetlen dolgokat beszél;/Sajnálnom kéne, és csak bámulok,/Mint aki szappant vett a sajt helyett.”), feltekintve látom, hogy három asztallal odébb kártyát vetnek. Egy manager-típusú negyvenes pasi, és egy nagyon spirituálisnak tűnő, késő negyvenes, fonott hirtelenszőke nő tényleg sorskártyát elemeztek! Majdnem torkomon akadt a saláta, úgy kellett röhögnöm.

        Kedvelik 1 személy

      • Nem tudtam, hogy rendszeres kötözködõ, azt hittem, hogy egy laikus (talál jóindulatú) helyesírásnáci, ezért válaszoltam neki “normálisan”.

        Kedvelés

      • Nem az, két kommentje van, az előzővel semmi gond nem volt, de szerintem súlyos tirpákság csak javítgatva hozzászólni, mindezt nem egyenes kommunikációban, hanem a névtelenségből, biztonságban. Főleg ha igaza sincs. És ezt (hogy ne gyere kötözködni) nem először jelzem.

        Én úgy vártam ezt a kisreformot, hogy utána majd nem hiba az, ahogy én ejtem és írnám. Annyira modoros, hogy dühvel.

        Kedvelés

      • Nekem a dühhel a fura, mert én nem ejtem a h-t, de én is vártam a reformot azok miatt, akik h-val ejtik. És igen, másokat javítgatni tirpákság. (fõleg amikor a tartalom még fontosabb).

        Kedvelés

  2. Ijesztő, hogy tele van a világ ilyen emberekkel. Időnként figyelmeztetem magam, hogy ha a mi házasságunkkal történne valami, vagy bármilyen módon egyedül maradnék, eszembe se jusson kapcsolatban gondolkodni, én fiatalon, ajándékba kaptam az igazi egymás szemébe nézést, ilyen mázli/csoda/kegyelem még egyszer úgysem lesz az életemben.

    Kedvelés

    • Most azon izélek, hogy mennyire van tele igazából. Nem lehet, hogy egy hangos kisebbség ordibál? Sokszor tapasztaltam, hogy kapcsolatban élnek, és nyomják ezt a dumát.
      A 85-15% nem tudom, hogy igaz-e. Szerintem nem is. De ha igen, akkor meg az jut eszembe, hogy egyetemen panaszkodtam valakinek, milyen rossz, hogy 15% megy csak át a vizsgán. Erre ő: Tudod mi a megoldás? Benne kell lenni a 15%-ban. 🙂
      Amit a házasságodról írsz az nagyon szép, én is így gondolom.

      Kedvelés

      • Lehet. Én jelenleg nagyon szűk térben és homogén közegben mozgok, ahol túlnyomórészt nők és kisgyerekek vannak. Nekem a férjem meséli rendszeresen, hogy _minden nap_ elhangzik valami, az ő immár finomhangolt szexizmus-szenzorait sértő megjegyzés a kollégái között. Ebben a szektorban tipikusan férfiak dolgoznak, nemrég a csapatába került egy fiatal nő, azóta folyamatosan neki, mint a nő közvetlen felettesének kell hárítania a szar dumákat és poénokat, amiket az illető háta mögött megengednek maguknak a többiek. Ezek az emberek magasan kvalifikált, versenyszférában dolgozó, hazai viszonyok között kiemelten jól megfizetett 30-40-50-es, családos férfiak. Engem ez megdöbbent.

        Kedvelés

    • Szerintem meg a jófiúk nem picsognak, mert fiatalon megházasodnak, kettő-négy gyermeket nevelnek, negyvenes éveik közepére elhíznak és vitorlást vesznek.

      Kedvelés

      • Aztán elválnak, újraházasodnak, még két gyerekük lesz. És eladják a vitorlást, mert a gyerekek unják, strandolnának.

        Kedvelés

      • Jogos! Szóval a “de én jófiú vagyok, de a nőknek pont az ilyenek nem kellenek” fiúkról írtam.

        Kedvelés

  3. ne haragudjatok rám, hogy megint egy anekdotával jövök, de megint földöntúli élményem volt. Helyszín: 2oo fős, református falu vegyesboltja, konkrétan a pénztár előtti sor.
    Szereplők: késői 3o-as, kissé megreccsent közmunkás asszony, a falu bikájának felesége. Rószaszín cicabermuda, papucs, uborkázásban kikérgesedett kéz. Szolid-dolgos. Meg mi. Boltoslacibácsi a pénztárgép mögött atlétában, a sorban még 3-4 asszony.
    Hangerő: félhangos, de inkább hangos.

    – Te Irén, nem látlak, folyton úton vagy?
    – Ja, elég sokat dolgozom. Most is csak 2 napra jöttem haza.
    – De jó neked! Én is mennék! Vennék magamnak valahol külföldön egy vibrátort, és csak arra lenne gondom, hogy cseréljem benne az elemet. Az nem pofázna állandóan. Istenbizony, ezt csinálnám.

    ööö… körbenéztem, ki hallotta. Mindenki. Legutóbb mondtam Boltoslacibácsinak, hogy hozzon már csicseriborsót. Tudta, hogy csak én fogom megvenni, de hozott. Mondjuk, meg is vettem. Kíváncsi vagyok, mi lesz legközelebb a biciklibelsők és a nokedliszaggatók közt a hátsó polcokon…

    Kedvelés

  4. Na, megint felolvasást tartottam az édesemnek, aszonta’, hogy ő, mint semmilyen szempontból nem alfahím, sosem a fentiekkel magyarázta azt, hogy egyedül él, hanem azzal, hogy túl válogatós 😀

    Kedvelés

    • Vagyis az ő szempontjából volt a 15-85 százalék… 😀

      Bár én ezt inkább úgy mondanám, hogy nem kell(ett soha nekem) sehány százalék, csak egy: Ő. Hát nem?!

      Ja, és vicc: hogyan találod meg a nagy ő-t? … Shift+ő=Ő…

      Kedvelés

      • Ja, a magamfajta vénasszonynak pláne: Alt+336, ha jól emlékszem. Basszus, mekkora ötlet, festek neki egy ilyen pólót szülinapra.

        Kedvelés

  5. “ahogy azt Móricka elképzeli: BMW, vastag pénztárca, státusz és mellizom.” Móricka a volt férjem. Én meg ülök az erdőben Valakivel és beszélgetek.

    Kedvelés

    • Nekem is volt ilyen pasim, igaz, még csak csírájában. Üzleti vállalkozást tanult, nagyon mélyről jött, pont olyan nagy lett az arca. Már rég szakítottunk, mikor felhívott, hogy nem mennék-e át hozzá, épp nincs nője, de milyen jót tudnánk szexelni.

      Kedvelés

  6. Csodálatos, régmúltat idéző kommenttermés, és milyen elegáns, hogy nem kapnak szegény szexért szűkölők, és nincs elmélet, fejtegetés (csak egy kis nyelvhelyesség, na)! Azért az evolúció megér még pár mondatot.

    Kedvelés

  7. Hm. Én (kamasz)lányként – 13-24 között – voltam ilyen: nem igaz, hogy minden …. csajnak van normális pasija, csak nekem nincs. És kerestem magamban a hibát. Aztán szedtem almát a tiltott fáról és mit ne mondjak, mindig azt hittem normálisat szedtem még ha kukacos is… Utólag örülök azoknak az éveknek, amik nem pasizásra mentek el. Egyébként ismerek egy csomó olyan pasast, akik már tíz éve arról álmodnak, hogy egyszer megtalálják az elsőt és az igazit és majd vállt vállnak vetve harcolnak – természetesen politikai színtéren – együtt miközben az asszonyka potyogtatja a gyerkőcöket. Csak ugye a sok emancipunci miatt már csak a nem túl dekoratívak maradnak, és az hogy mutatna már egy választási kampányban, hogy a politikus úrnak csak ilyen csorba csaj jutott. Közben a reménybeli politikus úr valahol minimálbérért gályázik, ahová egyetemi diploma kell, mert ugye ő nem a pénzért, politikai körökben nem mozog, vagy ha igen ő az udvari bohóc és sajna hiába adja egyre lejjebb, ahogyan telik az idő csak nem akar összejönni az asszonyka. Berne: Sorskönyve szerint nekik egyértelműen a vesztes jutott. Pont mint a Pacsirta csak férfiban. A netnek köszönhetően meg összehányják a világot a keserűségükkel. (Én meg mondjuk most pont épp a gúnyolódással, de nah.)

    Kedvelés

  8. Pont múlt héten beszélgettem egy anyukával a gyerekeink meccse közben a válásról. Hogy én is, ő is meglépné, de még mi választja el tőle. És, hát, ugye, milyen sok a válás! Azonnal lecsaptam a labdát, hogy persze, mert most mernek a nők kilépni, látják, hogy van élet a válás után, sőt! Erre nem tudott mit lépni.

    Kedvelés

  9. “az anekdota kedvéért is le szoktak feküdni kiállhatatlan, extravagáns figurával, a rockgitárossal például.”

    Quod erat demonstrandum. Na ugye, mégis csak az ilyen rohadt szemetek jutnak több szexhez, a többieknek meg pokol az élete miattatok és a gonosz szempontú szelekció miatt.

    “…nem követelőzően éhes. Tud várni, nem biztosítja be magát, nem akar okvetlenül és instant jól járni, aznap este aktushoz jutni.”

    És arra nem gondoltál, hogy az tud “követelőzően éhes” aki a közelmúltban eleget szexelt (ezek szerint mással) és így nem telítődött el az agya a szexuális frusztrációtól? Vagyis aki beleesik a béta kategóriába, az ördögi körbe kerül, mert érezni fogja a többi nő is, hogy habzik a szája a kanosságtól..
    Csak az tud laza lenni a szex terén, aki épp ki van elégülve…

    Kedvelés

    • Miért rohadt szemét az, aki több szexhez jut, mint te? Elég, amennyi elég, nem, mit figyelsz másokat?

      Üdv a blogon! 🙂 Ha frusztrált vagy, még annyira se lesz nőd. Nem biológiai vagy pszichés a frusztrációd, hanem jogosultságalapú, vagyis szexista; tanult, kicsinyes.

      Mindjárt jön a második rész. Én se vagyok kielégülve, sőt, van, hogy a falat kaparom, de attól még nem leszek nem-humán, nem leszek görény, és nem másokat hibáztatok.

      Kedvelés

    • Tévedsz amúgy, nem minden béta frusztrált szexuálisan, szépséges kapcsolatokban élnek, de nem a topmodellekkel. Vagy neked mindenki alfa, aki kielégült az elmúlt héten? Zavaros ez.

      Mi a bajod neked, mit szeretnél? Velem se dugnak (olyan, aki nekem is kell), ha nem vagyok elég jó. Mi legyen? TB alapú nőfelírás?

      Kedvelés

  10. Azt magyarázd meg, hogy az igazán bombanők, topmodellek, Victoria’s secret reklámarcok miért nem járnak SOHA egy átlag faszival, egy villanszerelővel, buszsofőrrel, vagy hasonló? Csakis milliárdos producerek, iparmágnások..

    Kedvelés

    • Amúgy miért tőlem vársz magyarázatot?

      Szerintem modellekkel járnak, sportolók is sportolókkal szoktak. Te a prostituáltakra gondolsz, akik pénzre váltják a kinézetüket és fiatalságukat. itt jelzem, hogy ti férfiak igényeltétek és hoztátok létre a prostitúció intézményét, úgyhogy kérdezd az igénybe vevőktől, hogy miért hajlandó annyit fizetni a szép, fiatal nő hajlandóságáért.

      Kedvelés

    • ja és túl sokat internetezel, az tuti. Jellemző, hogy nem a környezeted nőiről beszélsz, hanem az elérhetetlen neten látott álomnőről. Ők photoshop-produktumok, akik csak képen és csak 5-10 évig olyan külsejűek. A belső értékekkel mi lesz? 🙂

      Kedvelés

  11. “Azt is mondjátok, hogy régen egyenletesebben oszlottak el a nők a férfiak között, a béták is feleséghez jutottak, az volt ám a szép világ, nem volt ez a szexuális nyomor (mármint nektek) — bizony, de ez a nőknek szar volt, ez intézményesített és folytatólagos nemi erőszak volt.”

    Lehet, hogy ez szar volt, de így működött a társadalom, ahogy meg most van, úgy meg kihal, ugyanis férfiak milliói motiválatlanok, punci nélkül NINCS ÉRTELME AZ ÉLETNEK!!

    Olvasd el idiótaszánalmasagresszor elmélet, jól kifejti:

    Nem engedek be nőgyűlölő linkeket

    Hadd tegyek fel egy találós kérdést, némi bevezetővel.

    A kőkorszak a tudomány jelenlegi állása szerint nagyjából 2,5 millió éve kezdődött. Eszerint 2,5 millió éve már élt a bolygón olyan (elő)ember, aki kőeszközöket használt.
    Mégis, a mai értelemben vett civilizáció csak mintegy 12.000 éve kezdett el kialakulni. Eszerint történelmünk 99%-ában – gyakorlatilag a 2,5 millió év csaknem teljes időtartama alatt – az emberiség szinte egy makulányit sem fejlődött. Azóta viszont morzsányinak nevezhető idő alatt idáig jutottunk.

    Most jön maga a kérdés: mi volt az oka ennek a hihetetlen változásnak, ami 12.000 éve “felébresztette álmából” az emberiséget?

    A válasz a legkevésbé sem bonyolult, de annál meghökkentőbb: a patriarchális társadalom.

    Aki hallott már a feminizmusról, valószínűleg hallotta a “patriarchális társadalom” szóösszetélt is, de nem valami pozitív összefüggésben. A feministák minden bajukat a patriarchális társadalomra vezetik vissza; ők valójában nem is az eredeti jelentésében használják a fogalmat, hanem nemes egyszerűséggel nőelnyomást értenek alatta.
    A patriarchális társadalom valódi jelentése – újabb meglepő fordulat – mindössze az apaság intézményének elismerése, kiegészítve azzal, hogy a vagyon apai ágon öröklődik.

    Miután lejöttünk a fáról, még mintegy 2,5 millió évig matriarchális rendszerben éltünk, ahogyan majom őseink. A nőstények szerepe egyértelmű egy anyajogú közösségben: ők nevelik utódaikat, abba senkinek semmi beleszólása nincs, viszont nem is kapnak támogatást senkitől. Maguk felelnek a gyermekeikért, azok egészségéért és táplálékáért is. A hímek szerepe sokkal “kuszább”: az alfahím felelős a csoport irányításáért és védelméért, de a többi hím egyszerűen teng-leng. A közösség peremén, funkció nélkül élnek, és amellett, hogy időnként megpróbálják elhódítani az alfa pozíciót, nem sokmindent csinálnak. Nem motiválja őket semmi, hogy bármit is tegyenek. Amíg egy hím nem alfa, addig semmilyen joga nincs semmire, miért is vállalna bármilyen felelősséget?
    Nem nehéz rájönni, hogy ezekben a hímekben hatalmas kiaknázatlan potenciál rejlett, míg a nőstények erőn felül dolgoztak saját maguk és utódaik érdekében.
    A matriarchális társadalomban a “család” nem azt jelentette, mint manapság. A család az anya volt és az utódai; férfi egész egyszerűen nem kapcsolódott hozzá sehol.

    És itt jött el a különleges újítás, a patriarchális társadalom: a matriarchális rendszert, és a hozzá kapcsolódó “csordajelleget” felváltotta a kisebb, férfiközpontú családok közössége. A változás lényege abban állt, hogy immár a gyermek apja is a család részévé vált, és így felelőssé vált nemcsak az utódokért, de az anyáért is. A korábban kiaknázatlan potenciált így sikerült munkába fogni; a férfiaknak hatalmas motiváló erőt adott, hogy saját családjuk lehetett – nem kellett az alfa pozícióért küzdeni a párosodás jogáért.
    Természetesen ez a rendszer magával hozta azt a változást is, hogy immár egy férfihoz egy nő tartozott. Míg más (az alfa) gyermekeiért a férfi nem hajlandó dolgozni, addig a saját gyermekeiért már igen. Így viszont biztosítani kellett a férfiakat, hogy az adott gyermek tényleg a sajátjuk.
    Eljutottunk hát a házasságig.
    A házasság valódi szerepe ez: biztosítani a férfit, hogy a gyermekek az övéi, és ezzel motiválni őt a nő és a gyermekek érdekében végzett munkára.
    A feministák előszeretettel hangoztatják, hogy a házasság szexuális értelemben “elnyomja a nőt” (ez valamilyen szinten igaz is, bár eléggé kifacsart gondolkodást feltételez, hogy a feministák alapvető joguknak tartják a promiszkuitást). Azt viszont elfelejtik hozzátenni, hogy a házasságban a nő részesül a férfi által elvégzett munka hasznából, amire egyébként semmilyen lehetősége nem lenne. Állami szociális juttatások hiányában gyermekeket nevelni kőkemény feladat. Nem véletlen, hogy a házasság annyira népszerű volt a nők körében – gyermeket mindenképpen szerettek volna szülni, de csak a házasság biztosíthatta számukra, hogy ne kelljen kínkeserves munkával egyedül boldogulniuk a gyermekneveléssel. (Ne felejtsük el, hogy a régebbi korokban az erőforrások nagyságrendekkel szűkösebbek voltak, és a mai értelemben vett munkalehetőségek sem léteztek, tehát gyermekeket etetni évi 365 napos mezőgazdasági és ház körüli munkát jelentett.)

    Ahol a férfiak nincsenek motiválva a munkára, ott a társadalom nem fejlődik; kítűnő példa erre az előző században felfedezett megannyi “primitív” kultúra, illetve azok a közösségek, ahol a patriarchális rendszer megbomlott: indián rezervátumok, gettók, stb.
    A fehér ember azért hagyta le technikai és társadalmi fejlődésben embertársait, mert sokkal szigorúbb patriarchális rendszerben élt. (Nem véletlen a kereszténység makacs ragaszkodása a házasság szentségének egyben tartásához.)

    Nézzünk tehát most egy teljesen új nézőpontból a feminizmus azon kezdeményezésére, hogy a patriarchátust megsemmisítve visszaállítsuk a matriarchátust.
    A házasság intézményének szétverése, a válás lehető legkönnyebbé (és a férfi számára lehető legkedvezőtlenebbé) tétele, az államilag támogatott egyedülálló anyák és homoszexuális örökbefogadók mind-mind a patriarchális rendszer ellen hatnak. Ezeknek a férfiakra gyakorolt demotiváló hatása egész egyszerűen tagadhatatlan. Nem csak egyre több férfi veszti el érdeklődését a család és a munka iránt, de egyre több gyermek nő fel apa nélkül, és ennek káros hatása beláthatatlan a társadalomra nézve.
    Nem nehéz megjósolni, hogy ha minden férfit sikerül elszakítani családjától, tehát a férfiak túlnyomó többségét sikerül demotiválni a társadalom építésével kapcsolatban, akkor a nők igencsak kemény idők elé fognak nézni.

    Természetesen a feministáknak fogalmuk sincs a matriarchális és a patriarchális rendszer működéséről és különbségeiről, különben eszük ágában sem lenne a patriarchátus vesztére törni.
    Illetve…
    Minden rosszindulattól mentesen, teljes tárgyilagossággal meg lehet állapítani, hogy a feministák elképzelései egoisták és önzők. A patriarchális rendszer hátrányait (házassági kötöttség, az apa gyermekhez fűződő jogainak tiszteletben tartása) teljes mértékben igyekszenek megszüntetni, miközben a rendszer előnyeit (a férfiak munkája, anyagi támogatása) teljes mértékben megtartanák.
    Nem véletlen, hogy a nyugati kultúrkörben annyira elterjedt nemcsak a gyerektartási díj, de a nőtartás (alimony) is. A feministák számára így a legmegfelelőbb a rendszer: kedvük szerint házasodhatnak és szülhetnek gyereket, és aztán bármikor elhagyhatják a gyermek apját, annak a gyermekhez fűződő jogait megtagadhatják – de továbbra is részesülhetnek a férfi munkájának gyümölcséből.
    Ez kiegészül azzal, hogy az egyedülálló anyákat az állam támogatja, és máris kibontakozik a szemünk előtt egy olyan rendszer, amiben a nők a matriarchátus és patriarchátus együttes előnyeit élvezik, miközben a férfiak mindkét rendszer terheit és hátrányait nyögik.
    A kérdés csak az, hogy milyen jogon kényszeríti az állam – kényszeríttetik a nők – a férfiakat arra, hogy minden joguktól megfosztva mégis teljesítsék “kötelességeiket”.

    Kedvelés

    • Szerintem most jobban működik a társadalom, mint régen. Hamis a múltképed.

      Senki nem kényszerít semmire. Se házasságra, se gyerekvállalásra. Ha csak azon az áron tudod biztosítani a női testhez való rendszeres hozzáférést, hogy feleségül veszel valakit, tehát ha elsősorban biztos szexet akarsz, és nem azt a személyt, aki szintén téged akar, az emberi egyediségedért és vonzerődért, akkor téves az egész elképzelésed. Ráadásul valószínűleg nyomi vagy, és illúzióid vannak a nőkről, a szexről, a boldogságról és más párokról. Nem akkora móka, hidd el. Ami neked jutna, annál nagyobb élmény egy önkielégítés.

      Házasság esetén készíttethetsz szerződést, lehet különvagyonod. Ha viszont belemész egy eltartott feleség-típusú elavult modellbe, és a nő ingyenmunkájából tudsz vasalt ingben munkába járni és meleg vacsorát enni, akkor őt (talán) kompenzálni fogják váláskor. Ne házasodj. Szeresd a nőt. Ne csinálj gyereke. Ne követelőzz.
      Ha gyereket csinálsz, akkor a te felelősséged is a felnövekvése.

      Kedvelés

      • „Szerintem most jobban működik a társadalom, mint régen.”

        Jobban? Maximum a te csoportod (fiatal vagy viszonylag fiatal, biztos jövedelemmel bíró, ezért hamis biztonságérzet kényelmébe beledőlni tudó nyugati nők) számára kényelmesebb, de mit ér ez ha nem tudja fenntartani önmagát. Márpedig aha a társadalom reprodukció rátája nem éri el azt a bizonyos szintet, hogy ha nem is növekedjen az államalkotó népesség, de legalább fenntartsa önmagát, akkor annak kampec. (Ugye itt jön a libsinők exogám álma, hogy majd akkor jönnek a harmadikvilágbeliek és azok pótolják azokat a polgárokat, akik ők csesztek megszülni. Csakhogy ők majd nem fogják számukra fenntartani az üvegház-művilágot, sőt, éppen ellenkezőleg.)

        Ez kb. olyan mintha fáznál, mert kikapcsolták nálad a fűtést, ezért felgyújtod a házat: pár másodpercig biztos tök jó, sőt jobb, mint az előző fázós pillanat, de mindjárt átfordul a dolog a holtponton és leég a házad, és annyid se lesz mint eddig, sőt még te is bennéghetsz.

        Én olyat szeretnék, akit szeretek és viszont szeret, ez az A-terv, azonban társadalmi szinten a házasság állami és társadalmi úton való megszilárdítása akkor is megéri, ha ettől egyeseknek személy szerint kényelmetlen. Mert még mindig kevésbé szar, mintha mindenki követné a szeszélye-kénye-kedve szavát, aztán összeomlana a társadalom. Szóval a B-terv még mindig kevésbé szar, mint a C-terv (a tiétek). Ti úgy gondolkodtok: vagy tökéletes vagy semmi. Ez azonban wishful thinking. Te magad is azt mondtad, hogy a szárnyalós-lobogós harmónia úgyse fenntartható egy életen át, azonban a házasságnak akkor is úgy kell lennie, mert ha nincs úgy, akkor jön a kampec.

        És ugye az önző nőknek a saját kényelme fontosabb, mint a társadalmi szempontok, de hát azt az államnak le kell szarnia keresztbe, és a társadalmi nézőpontból kell kiindulnia.

        Kedvelés

      • Te, figyelj, kinek nem fontosabb a saját kényelme (érdeke), mint a társadalmi szempontok??? Tök jók ezek az ideák, amiket csak másokon kérsz számot. Mindent szabad, ami nem tilos, tudtad? Te se acsarkodnál itt, ha lenne nőd, az egész nem érdekelne…

        Kedvelés

      • „Te, figyelj, kinek nem fontosabb a saját kényelme (érdeke), mint a társadalmi szempontok???”

        Manapság már szinte senki, de ez nem azt jelenti, hogy ez így van jól.

        „Tök jók ezek az ideák, amiket csak másokon kérsz számot.”

        Ezt honnan veszed? A régi világ bizony a férfiakra is komoly kötelezettségeket rótt, amelynek elmulasztását a társadalom szankcionálta.

        Kedvelés

      • És neked fontosabb a társadalmi szempont?
        Magadra mit rósz?
        Neked fontosabb a köz érdeke, mint az, hogy te szexhez juss? Nem úgy tűnik. Kamu a nagy közjó, és nem is jó a közjód. Téves, laikus, buta nézeteken és áltudáson alapul.

        Ha ember (humán) vagy egy emberrel, a kis közegedben, akor nem kell elmélet. Akkor vagy jobban működsz mint személyiség és párkereső, vagy bele tudsz nyugodni, hogy neked ez nem való.

        És ha mindenki, legalábbis a többség ezt csinálja, vagyis humán a humánnal, nem él vissza a másik rovására, összeszedi a szemetet, egy tányért, amit ő használt, elmosogat, az elég a társadalom javához.

        Kedvelés

      • Az egész társadalom jobban van, mint ötven vagy kétszáz vagy ötszáz éve, mérhető mutatók szerint: jogegyenlőség van, moblilis a társadalom, több a karrier- és életpálya-lehetőség, több az információ, magasabb az iskolázottság, jobb az ivóvíz, a közegészségügyi mutatók, tovább él, egészségesebb, egészségben is tovább él, jobb a pálinka is, amitől berúg, kevésbé csúf a halálának az oka, többet utazik, kevesebb a bántalmazás, többet költ szórakozásra és szabadidőre stb.

        Kedvelés

      • Ebből maximum a technikai fejlődés a valódi vívmány, amely marhára nem a társadalom balratolódása miatt, hanem épp annak ellenére történhetett meg. Emlékeztetnélek rá, hogy a nyugati feministák nagyon szorgosan ostromolják a természettudomány várait, mégpedig nem az ún. valóságot reáltudományos módszerekkel elemző módszerekkel, hanem hogy ott is érvényesüljön az, hogy jaj ne ez a ridegség legyen, hanem PC, érzékenység, kvóták, safe space, bla bla bla. A társadalom jelenleg lendületből megy, azt éljük fel gazdaságilag-demográfiailag-technikailag, amely a régi (“patriarchális”, tradicionális) világból fennmaradt.

        Kedvelés

      • Szó nincs balról, jobbról: az élet eszméktől független minőségéről van szó.
        Kár nekem szegezni a feminizmusról, sokéves történetéről alkotott, elfogultan dühös interpretációidat, így csak ürügynek használsz. Értelmesebb volna ontopik maradni, és a posztbeli állításokhoz kapcsolódni.
        Hogy a feministák volnának az érzékenyek meg követelőzők, az roppant komikus, mivel sunyin váltogatot álneveken ti sírjátok tele a blogomat és a netet azzal, hogy veletek ezek a gonosz mai nők hogy elbántak, nem hajlandóak emberszámba venni, és ti tagadjátok az ő szempontjaikat és traumájukat. Pedig titeket semmiféle trauma nem ért azokhoz képest, akik okkal igénylik a safe space-t vagy a heteronormatív, kétpólusúnak felfogott koncepció felülvizsgálatát. Ti az erőszakoskodás morális alapját teremtitek meg ezzel a hisztivel, hogy de nehéz nektek, és más tegyen valamit a nyomiságotok orvoslására.
        Neked kell, nem fogod megúszni, és ezzel a rohamszerű, kocka, unatkozó ideológiai dühöngéssel csak távolodsz tőle, romlasz el.
        Támadó, gúnyos a hangnemed, kérlek, ne ekézd a feministákat, mert én is az vagyok, például. Empátia 1.0, pici tisztelet, némi fogalom arról, hol vagy, és ott milyen hangnem, stílus az, ami nem provokáció, támadás és gyűlölet –
        ez elég is lenne szerintem, hogy kevésbé legyél nyomi. Mit gondolsz? Nem az erőszakoskodó hajlamod az oka annak, hogy nem akar senki a közeledben lenni?

        Kedvelés

      • “olyat szeretnék, akit szeretek és viszont szeret, ez az A-terv” Gyanítom, hogy nem vagy már nagyon fiatal. Ha semmi ilyen nem jött össze az elmúlt években, akkor miért nem vonod le a tanulságokat, és keresel saját megoldást? Mit hadakozol itt kényszeresen? nekem jó, ha illusztrálod, hogy ez létezik, de a te szempontodból egy iszonyat.

        Kedvelés

      • “kevésbé szar, mintha mindenki követné a szeszélye-kénye-kedve szavát” 2016-ot írunk, Európában élünk, élvezzük az előnyeit. hogy gondolod, hogy lenne az, hogy NEM a kényünk stb. szerint élünk? hogyan lehetne erre rávenni embereket? Kötelező lenne házasodni? Tilos lenne elválni, félrelépni? Hát másra gondolni…? Nem érzed, mennyire gáz ez a felvetés is? 220 éve, a felviláosodás előtt volt aktuális ez a fajta érvelés.

        Kedvelés

      • “hogyan lehetne erre rávenni embereket?”

        Pofon egyszerűen: pár év és bekopogtat az ún. valóság a nyugati világ jelenleg ismert rendjének összeomlása útján. Az antifeminista irodalom foglalkozik azzal az Oswal Spengler-i teóriával (a maga felfedezéseit kiterjesztve), hogy a civilizációk bukásához az kell, hogy stabilizálódjon a társadalmi gazdasági-rend néhány évszázadra, ne legyen kérdés, hogy van-e élelmiszer, ivóvíz -> ebből az következik, hogy az átlagférfit az átlagfeleség nem látja többé nélkülözhetetlennek (sőt a társadalom se: a férfi pótolható vesztesésg) -> a nők társadalmi szerepe megnő -> hatalmuk befolyásuk növekedésével az ő szempontrendszerük érvényesül, vagyis nem a valóság kell, hanem érzékenység meg safe space -> a társadalom demográfiai hanyatló spirálba kerül -> jönnek újak, életerősek, akik nem érdekeltek vagy nem képesek a régi rend fenntartásában.

        Vagyis nem úgy lesz, hogy majd győz a Jobbik vagy Donald Trump, és hoz X törvényt arról, hogy a gonosz férfiaknak majd joguk lesz a nőket erőszakolni. Ennél sokkalta spontánabb lesz az egész, és az a szomorú, hogy durvább is.

        Kedvelés

      • Nekem ez az okoskodás, érvelés, ahogy tolod, ijesztő, elidegenítő, tartalomtól függetlenül (ami szintén gáz). Semmi figyelem, humor, empátia, lazaság, játék, kapcsolódás, csak ürügykereső, dühödt, száraz, leállíthatatlan érvelés. Felmerült a személyiségeddel kapcsolatban valaha, hogy ilyesmi a gond?

        Mit gondolsz, lehet ez a gond?

        Kedvelés

      • Milyen laza kis okfejtés. És még tetszik is. Valóban, totálisan feleslegesnek érzem néha a férfit a korábbi kontextusban értelmezve. Most mi lesz.

        Sasztán, az a fajta civilizáció, amiben élelmiszer bőség van de még mindig csúf, rossz gonosz emberek ellen harcol a fegyveripar (igen, szándékosan mosom össze, és ugrok kétszer két lépcsőfokot mert unom magyarázni) retardált.

        Amúgy meg, hagyjál már minket.

        Kedvelés

      • Ebben csak az a szomorú, hogy te ezt a párévmúlva-valóságot kárörvendően várod, bosszúból “a” “nők” ellen, mert nem veled akartak lefeküdni. Elliot Rodgers kórsága ez, ijesztő vagy.

        Szerintem amúgy te olyan nagyon a szexet (azt, amitől a szex igazán jó, vagyis amitől egy emberrel szexelni sokkal jobb, mint önkielégíteni/spontánul ejakulálni) nem is élveznéd különösebben. Csak azt élveznéd, hogy na, ez is meglett, mégis lett, de a lényegét nem. A szex humán, és csak az a gyönyör benne, hogy humán. Te nem vagy humán. Ha van valami diagnózisod, az mentség valamelyest, de borzalmas a jelenléted így virtuálisan is. Azérthasznos mégis, mert szemlélteted, amiről beszélek, és ami lightosabb formában azért sokaknak ismerős.

        Te nem vagy humán, nem érzel, nem rezonálsz, nem érdekel a másik, csak erősködsz. Közben viccesen jó és felelős embernek tartod magad.

        Kedvelés

      • “vagy tökéletes vagy semmi” — nem, csak ne legyen nyomi, ne erősködjön, legyen szabad lélek, vállakjjon felelősséget, ne csak szexre hajtson, meg ilyenek.

        Olvasd el az imádom a szőrös férfitestet című posztot, abból talán megérted.

        Én nagyon tudok szeretni közel sem tökéletes (még annyira se mint én) testű férfit TESTILEG is, nem csak a lelke miatt. Nekem az a baj, ha érzelmileg, tudatilag van nagy különbség.

        És bár ők sose szeretnek belém, de őszintén tudok szeretni teljesen más kulturális hátterű embereket is.

        Kedvelés

      • „Házasság esetén készíttethetsz szerződést, lehet különvagyonod.”

        Ezt csak érettebb nőknél lehet felvetni, fiatalabbnál garantált a hiszti, sírás, megsértős, durci, aztán paff az egésznek. A képbe itt jön be az, hogy idősebb nőt meg ki akar feleségül venni?

        „Ha viszont belemész egy eltartott feleség-típusú elavult modellbe, és a nő ingyenmunkájából tudsz vasalt ingben munkába járni és meleg vacsorát enni, akkor őt (talán) kompenzálni fogják váláskor.”

        Ha a feleség valóban ellátta a hagyományos feleségi teendőket, akkor én nem tagadom, hogy hozzájárult a vagyon megszerzéséhez, és a kompenzációt meg is érdemli, HA valóban arról van szó, hogy a gonosz és hűtlen férj otthagyta ezt a jó asszonyt a bögyös Giziért (vagyis a férfi a vétkes, ő borította az asztalt). Azonban a mai válások forgatókönyve marhára nem ez.

        Eleve a mai feleségek jókora hányada egyáltalán nem látja el a klasszikus feleségi szerepeket, akkor meg mégis mi a francért, mire fel „kompenzáljuk” őt? Pláne, ha ő borította az asztalt, jórészt piszlicsáré okok miatt. Manapság a legtöbb kapcsolat egyáltalán nem igazolhatóan valós és komoly ok miatt bomlik fel, olyanokért mint pl. mert az egyik notóriusan csal, ver, alkoholizál, stb., hanem sokszor egész piszlicsáré okból. A válások háromnegyedét nők kezdeményezik, és hozzávetőleg 6%-ban van komoly ok a háttérben (alkoholizmus, CSBE, ilyesmi). A többi eset egyszerűen unalom. Anyuci kiszeretett apuciból, és szarik rá, hogy milyen apa, unja. Nem akar vele szexelni mert nem kívánja, utálja ahogy horkol, a barátnők cikizik mert a férjének sörhasa van, ennyi. Ez a válások több mint felének az egyszerű oka. Nameg az, hogy a legtöbb feleségnek már be van tárazva a következő szerető, mikor válni kezd. Jött egy új, egy jobb, úgyhogy a régi menjen a picsába.
        DE A GYEREKTARTÁST FIZESSE!

        Kedvelés

      • Ha hiszti, sírás, akkor az a nő nem akar téged igazán, csak a pénzed. Előre szólok.

        Azért kezdeményezik nők a válások (valójában már csak) 60 százalékát, mert a férfiaknak fogalmuk sincs, hol van az anyakönyvi kivonat. Ezt tudtad?

        Amellett a férfiaknak kényelmes és élhető a rég halott házasság is (szeretőznek, “sokat dolgoznak”, alig vannak otthon, közben asszony mossa a gatyát, neveli a gyereket, a látszat tartható), a nők meg ezt a helyzetet nem bírják, igazibbat akarnak.

        Szerintem te nem lennél jó férj, nem szívesen lenne senki a feleséged eltartás fejében sem, szeződés nélkül sem. Mit gondolsz? Én úgy látom, önző vagy, követelőző, hibáztató, agresszív, amellett, hogy (valószínűleg) nem is vonzó.

        A gyerektartást azért kell fizetnie _a külön élő szülőnek_, akár anya, akár apa, mert az ő gyereke, és a születése gondoskodási kötelezettséget keletkeztetett. Ez csak a jog. Meg aztán emberek vagyunk, nem vadak, a mi felnőt békétlenségünk miatt nem nyomorodhat meg egy gyerek. Ezt érted?

        De egyébként gyakran nem fizetik, csak azért sem.

        Kedvelés

      • “idősebb nőt meg ki akar feleségül venni?”
        Mondjuk egy vele korú? Vagy nála idősebb? Vagy akinek ő az álmai nője, életkortól függetlenül?

        Kedvelés

      • 22 vagyok, természetesnek tartom a házassági szerződést, pedig nem félek, hogy leszek használva, tévedsz megint.
        “Nem akar vele szexelni mert nem kívánja, utálja ”
        Ez neked nem elég ok a válásra? Te elolvasod néha amit leírsz?

        Kedvelés

      • Ha már kocka, legyen kövér. Definiáld a piszlicsáréság fogalmát. Ez egy skála? Vagy excel táblázatban ábrázolható? (Ezeket jobban szeretjük, mert egyértelműen kiderül, elválhatunk-e vagy nem, nem kell külön gondolkodni, meg az úgyse megy.) Hogy például bé oszlop piszlicsáré okok, cé oszlop komoly okok. És hogy például nem vasal, az piszlicsáré, az meg, hogy fejbe kólint a vasalóval, az komoly. És ha meglengeti ugyan a vasalót, de nem kólint fejbe? És mi van, ha a vasaló lendítés közben hozzáért a lepedőhöz? Akkor az vasalásnak számít, és mondjuk, ha egyazon ledítés alatt a vasaló a fejemhez is hozzáért, akkor az egyik kioltja a másikat, és nullánál vagyunk? Lehetne egy ilyen kalkuláló makrót is csinálni az excelbe? Vagy mégiscsak skála lenne? Koordináta-rendszer? Az excel mondjuk olyat is tud. Csak azért kérdezem, mert szeretném tudni, mikor válhatunk el, és mikor nem. Aztán csak idejövünk, és megnézzük.

        Kedvelik 1 személy

      • Igen, ez egy jellegzetes női vitatechnika, belevinni a susnyásba, elveszni a részletekbe, elrelativizálni mindent…. mint ahogy a gyerek hisztizik, hogy de ha Dezsőke szülei engedik azt, akkor itt mért nem, de ha, és ha és amaz…

        Kedvelés

      • Ez nem női vitatechnika te ökölagyú, hanem humor. Azér’ keletkezett, mert te pont ilyen röhejes vagy az állandó minősítgetéseddel. Szabadságod vagyon ebben, de nekünk is legyen szabadságunk akkor kiröhögni téged. Miután végighallgattunk, tehát nem csak úgy fakutya-stílben persze.

        Kedvelés

      • Az ilyen heherészős, megszégyenítős, a személyt és odaképzelt gyengeségeit pellengérre állító froclizás nálatok lehet, hogy humor, de nálam csak alantas vitatechnika. Az nem érv, hogy “nincs igazad, mert egy fordulattal kiröhögés tárgyának állítottalak be”. Az se humor, hogyha beleviszel a susnyásba, és primitív kötekedésbe viszed a témát, mintha nem látszana kívülről, hogy miről volt szó…

        Kedvelés

      • Erre a blogra évek óta kommentelsz önszántadból. Nem értelek. Mit szeretnél? Nem tud bevinni sehova seneki, megint áttolod a felelősséget. Egyszerűen szarul érvelsz, és/vagy nincs igazad. Mit vársz tőlünk? A posztból kiderülhetett, hogy nem gondolkodunk hasonlóan. Amit csinálsz, csak arra alkalmas, hogy áldozatot faragj magadból.

        Kedvelés

      • Nekem fáj, hogy bagatellizálod a válási okomat. Jó okom volt, és nem vertek, és alkoholista sem volt senki, képzeld el. Ha elmondanám, mi volt az, akkor azt mondanád, hogy überpiszlicsáré. Két választásom van, vagy dühös leszek, vagy legyintek és röhögök. Az utóbbi eszközt választom. Mert egyébként tehetetlen vagyok az ilyen megmondós-aztán-magukat-sajnáltatós emberekkel szemben. Plusz tényleg vicces vagy, mert nevetségessé teszed magad.

        Kedvelés

      • Szerintem hagyd abba. Nem tudsz szellemesen visszavágni, egyre dühösebb leszel, és ezzel egyre nevetségesebbé teszed magad. Nem én tettelek nevetségessé, hanem az a kommented volt nevetséges, amelyre reagáltam. NEM mondhatod meg, hogy mi piszlicsáré és mi nem, ha mások kapcsolatairól van szó, és ha azt hiszed, hogy megmondhatod, akkor röhejes vagy, és nem lehet téged komolyan venni.

        Kedvelés

    • “punci nélkül nincs értelme az életnek”
      csak nő ne lenne körülötte, ugye?
      Kéne puncit sorozatgyártani, mit gondolsz?
      “…nélkül nincs értelme az életnek” mondatokat én is mondtam már, a pontpontpont helyén a következő főnevek álltak: költészet, sport, gyerekek, bicikli, vanília, gorgonzola, Balaton-part
      Mit gondolsz?

      Kedvelés

      • „csak nő ne lenne körülötte, ugye?”

        De, legyen nő körülötte, csak ne ilyen, mint a maiak jókora része 🙂

        „Kéne puncit sorozatgyártani, mit gondolsz?”

        Van művagina, és vannak akik elvannak azzal, de ők nem is szeretnének már csajozni, ők lemondtak már a boldogságtól ,hiszen annyi megaláztatás érte őket, hogy végképp összetört a szívük és megkeseredett a lelkük.
        Akik ide írnak, és esetleg ellentmondanak a teóriáidnak (és ezért persze automatikusan az egész női nem ellenségeinek deklarálod őket), nem tartoznak ezek közé, mert nem mondtak le végképp arról, hogy tartós és működőképes párkapcsolatra lépjenek egy hozzájuk illő nővel.

        „a pontpontpont helyén a következő főnevek álltak: költészet, sport, gyerekek, bicikli, vanília, gorgonzola, Balaton-part
        Mit gondolsz?”

        Most ezzel azt akarod mondani, hogy akinek a szex elengedhetetlen, az barbár, mert biztos CSAK a szex kell neki, és nincs ún. magasabbrendű kulturális igénye? Nos nem, attól még lehet. Ez a vád engem az általános iskola hatodik-hetedik osztályra emlékeztet, amikor a fiúknak már beindult a kamaszkor, a lányoknak meg még a konkrét szexigényük nem volt (ez a kerékkötőség évekig tartó kínt okoz, pláne ha hozzávesszük, hogy a kamaszlányok igazságtalan módon mindig csak idősebb fiúkkal jöttek össze), ezért így nyafogtak a fiúknak: „júúj, ti fiúk, olyan perverzek vagytok, mindig CSAK a szexre gondoltok.” Nos, nem. Ez olyan mintha az ételre, a vízre vagy az oxigénre azt mondanád, hogy „hej, mit nekem az, én olvasok Dosztojevszkijt!” NEM! Attól, hogy valakinek magasa a libidója, és nem álszenteskedik, azt hazudva magának és magáról másoknak, hogy áh, ő tök jól megvan szex nélkül, nem jelenti azt, hogy az illető egy barbár, akinek az ejakulációval meg is áll a humán mivolta….

        Kedvelés

      • Hát pedig mi ilyenek vagyunk, és akármilyenek is leszünk, nem fog változni az, hogy önként csak azzal fekszünk le, akivel kedvünk van.

        Ez olyasmi, mint ha neked nem állna fel, hiába volna alkalom rá valakivel. Nem érdemes erőltetni, ha nincs vágy. Mi se erőltetjük, nem tud se állam, se random kommentelő beledumálni minket.

        nem igaz, hogy “a” szex olyan igény, mint az étel vagy a víz. A szex és a szexuális igény egy másik emberi lénnyel társadalmi konstrukció, az ejakulációt simán meg tudod oldani egy másik ember nélkül (erőltetés, az ő kényszerítése, rábírása) nélkül is.

        Szerintem ez a blog nem a te blogod, mit gondolsz? Nem jobb a férfihangon? Habár, közben megjelent a második rész.

        Kedvelés

      • „Hát pedig mi ilyenek vagyunk, és akármilyenek is leszünk, nem fog változni az, hogy önként csak azzal fekszünk le, akivel kedvünk van.”

        Ti épp igen… egyébként meg a modern antifeministák nem is olyan világot akarnak, ahol a nők akaratuk ellenére kötelesek lennének random férfival lefeküdni, hanem maga a társadalom lenne olyan, hogy – ahogy Szt. Pál megírta – minden férfinak legyen meg a maga felsége, és minden nőnek a maga férje.
        És a legtöbb nőnek esze ágába nem lenne a férje nyakára nőni, ez csak pár magas tesztoszteronszintű, vagyis torzszülött nőknek probléma.
        Végeztek egy kísérletet, amelyben egy matematikai szintfelmérő előtt azt mondták a lányoknak, hogy a lányok rosszabbak a matekban, mint a fiúk. És ez átlagosan kimutathatóan gátlóan hatott a lányok teljesítményére, elment az önbizalmuk tőle – ezt nevezik stereotype threat-nek. Ugyanakkor a részletes elemzés során kiderült, hogy ez csak azoknak a lányoknak ártott, akinek magas a tesztoszteronszintjük. Akinek alacsony, tehát nem versengő alkat, azt abszolút nem zavarta, mert nem úgy élte meg a tesztet, hogy versenyez a fiúkkal, hanem csak egyszerűen jól akart teljesíteni és nem feltétlenül jobban, mint mások. Viszont a magas tesztoszteronszintű, azaz versengő, kihívó, dominancia-orientált lányoknál, akiknél – a fiúkhoz hasonlóan – a másik legyőzése fontosabb, mint az önmagához képest mért jó teljesítmény, nagyon visszafogóan hatott.
        Mi következik ebből? Ha feltételezzük, hogy inkább a versengő, domináns, gyakran magukat is “nagypofájúnak” nevező, magasabb tesztoszteronszintű lányokból lesz feminista, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy ami ellen a feministák panaszkodnak, az nekik, feministáknak tényleg árt és gátlóan hat, ugyanakkor a legtöbb, alacsonyabb tesztoszteronszintű (kedves, simulékony, nem versengő, kompromisszumkész) nőnek viszont nem árt és nem gátló, és jó eséllyel ők nem is értik, hogy a feministáknak mi is a bajuk a világgal?
        Ez szerintem egy nagyon fontos kísérlet volt, megmagyaráz egy-két dolgot. Szerintem – férfiként mondva – a mai világ nem feltétlenül rossz hely a legtöbb nőnek, de könnyen el lehet képzelni, hogy a versengőbb, markánsabb, jó vagy nem annyira jó értelemben vett aggresszívabb nőknek rossz lehet. De ők ugyebár torzszülöttek, és nem is rájuk kell szabni világot, pláne nem, ha a rájukszabás a világot teszi tönkre.

        „nem igaz, hogy “a” szex olyan igény, mint az étel vagy a víz.”

        Olyan értelemben nem, hogy meg közvetlenül biológiailag nem halsz tőle, de gyakorlatilag mint humán lény megsemmisülsz, árnyéka leszel annak, ami lehetnél, elsatnyult, megkínzott meggyötört lény, mint akit pincébe bezárva tartanak egy életen át kenyéren is vízen.

        Kedvelés

      • “a modern antifeministák nem is olyan világot akarnak, ahol a nők akaratuk ellenére kötelesek lennének random férfival lefeküdni” Fú, megnyugodtam… :DDDDDDD

        Kedvelés

      • “jól akart teljesíteni és nem feltétlenül jobban, mint mások.” fogalmilag nem stimmel, egy csoportos tesztírásnál, amelynek százalékos az értékelése, jól teljesíteni annyit jelent, hogy jobban, mint mások.

        Kedvelés

      • “mint humán lény megsemmisülsz, árnyéka leszel annak, ami lehetnél, elsatnyult, megkínzott meggyötört lény” megtörtént, enm?

        miért nem mész terápiára? Az egyteln esélyed volna.

        Nem a szexhiány a meghatóan, sajnálatra apellálóan ecsetelt állapotod oka (jelzem, én nyelvileg, érvelésileg annyi mindent láttam már, hogy belőlem ez a manipulatív hüppögés, pláne agresszióval és több éves zaklatási előzménnyel együtt, nem vált ki együttérzést, sőt),
        szóval nem a szex hiánya a baj, hanem az a személyiség, ami miatt nem állnak veled (vagy akik nevében ennyit írsz) szóba a nők.

        Nyomi vagy.
        A posztban, a második részében olvashatod: én is.

        Kedvelés

      • Ja, nekem épp magas a tesztoszteronszintem, és magas az ösztrogénem is.

        Szépen kiegyensúlyozzák egymást. Ezért tökéletes a női hormonális működésem, ezért nőies a kinézetem, és ezért teljesítek jól a súlyzókkal is.

        Kedvelés

      • “egy csoportos tesztírásnál, amelynek százalékos az értékelése, jól teljesíteni annyit jelent, hogy jobban, mint mások.”

        Nem, egy rendes nőnek elég annyi, hogy jól, önmagához képest, ugyanis esze ágában sincs versengeni a férfiakkal. A súlyemelés jó példa: gondolom nem a férfiakhoz méred magad. És ez így van jól. Az életben is így kéne lennie mindenben.

        Kedvelés

      • Braó, ezt nem kellett külön beengednem!

        Megkérhetlek, hogy válassz egy nicknevet, azt használd, és adj meg egy valós e-mailt? És akkor nem csinálsz nekem plusz melót. Már ha szeretnél itt kommentelni.

        Kedvelés

      • Miért ne akarna egy “rendes nő” versengeni akár a férfiakkal, akár a bármilyen nemű osztálytársaival?

        De, és többet is emelek, mint némelyik. Láttad a képeket, nem? Na de én ebben extra vagyok.

        Amúgy, de ez biztos eszedbe jutott már, a szellemi képességekben nincs a nemek között különbség, a testméretben, izomerőben, mennyiségben, emelési bátorságban és kedvben meg általában igen nagy különbség van, úgyhogy elég szar a példád.

        Kedvelés

      • Nme nagypofájú, dehogy. Egszerűen nem szipog, nem fél, nem becsüli alá magát. Ha pejoratívan jellemzed az ilyen nőt, akkor te nőgyűlölő vagy. Ami komoly probléma, ha valaha hetero párkapcsolatot szeretnél. Mit gondolsz?

        Kedvelés

      • „Miért ne akarna egy “rendes nő” versengeni akár a férfiakkal, akár a bármilyen nemű osztálytársaival?”

        Mert a nő alaptermészete szerint nem ilyen, nem arra kell, hogy kalibrálva legyen, hogy lenyomja a férfiakat. Más versenypálya, az egyik körte, a másik alma. Vannak az életben pályák, amik a férfiak területei, meg vannak a női területek. Az a baj, hogy sok nővel elhitették, hogy a férfiak versenyterületei azok az igaziak, érdekesek, értékesek, míg a klasszikus női területeket lenézik. A feministák ilyen agymosott, lenézett, nemük árulóinak tartják azokat a nőket, akik jól érzik magukat a klasszikus feleségszerepben, hogy tüsténkednek otthon, hogy finom, egészséges és szemrevaló ételeket készítenek, folyton azt sugallják, hogy ez csak pótcselekvés, és nem így kéne csinálniuk.

        „De, és többet is emelek, mint némelyik. Láttad a képeket, nem? Na de én ebben extra vagyok.”

        „Némelyik” – vagyis néhány 50-60 kilós giliszta férfi. De nem őhozzájuk, vagy a férfiakhoz általában kéne mérni magad, hanem a többi nőhöz, konkrétabban a veled összehasonlítható (korban, súlycsoportban, csontfelépítésben hasonló) nőkhöz.

        „Amúgy, de ez biztos eszedbe jutott már, a szellemi képességekben nincs a nemek között különbség”

        Az átlagot tekintve nem, de biztos ismered azt a Bell curve-t ahol az IQ eloszlását mutatják ki a nemek közt, és hát bizony más: a nőké középen csúcsosabb, a férfiaké lapítottabb. Vagyis a nők inkább az átlaghoz közelítenék, a nagyon magas intelligenciájúak és a szellemileg degeneráltak közt viszont több a férfi: a természet a férfiakon kísérletik, ez az egész Y-kromoszóma lényege.

        Kedvelés

      • Hérát tudtommal nem dicséri túl az óköri görög irodalom, ennyi erővel mondhatnád, hogy ismertünk egy Xantipphé-t is az ókorból. Naja, de milyen hangnemben? Tételmondatom:
        MINDEN FEMINISTA NŐ EGY MODERNKORI XANTIPPHÉ

        Kedvelés

      • Iskolás gyerekek mióta “férfiak és nők”? Elképzelem, ahogy hagyom, hogy a 13 éves pattanásos kamaszfiú jobb tesztet írjon, mert “férfi”, nem versengek vele. A középiskola arról szól, hogy versenyeztetik egymással a tanukókat, 6. A osztályt a 6.B-vel, matekverseny, futóverseny, OKTV. Ha nem írsz jó, sokaknál jobb érettégit, nem vesznek fel egyetemre. Hülyeségeket írsz folyamatosan. Férfiként nem kéne gyakorlatiasnak lenned? Racionálisnak, stb?

        Kedvelés

      • Nem azt mondom, hogy barbár, aki mindenképp szexet akar, csak azt, hogy nem realista. Nem fog tudni rávenni senkit a szexre, aki vele nem akar szexelni, mert a szex és az ilyen választásiok szabadok és önkéntesek, havbár a patriarchátus igen sok eszközt kitalált, hogy belekényszerítse a nőket.
        Valami oka csak van, hogy nem sikerül neki, és az nem lehet a világ. illetve lehet a világ, de akkor is ebben kell élni.

        “ők lemondtak már a boldogságtól ,hiszen annyi megaláztatás érte őket, hogy végképp összetört a szívük és megkeseredett a lelkük.” Szegények, tényleg olyan megható ez. Az a sok szemét nő! Micsoda boldogságban is lenne részük ezeknek a férfiaknak, ha a nők nem olyan gonoszok!

        SENKI NEM FOG NYOMIKKAL SZEXELNI, ezt ne várd, nem tudod a közjóra való hivatkozással beledumálni a szexbe. Illetve a megmentős típus fog, esetleg, akinek gyakran szintén nincs kellő vonzereje. De te arra gondolsz (pornóelőzmények miatt, reális tapasztalat híján), hogy a nő legyen eszményi, fiatal, tökéletes testű, és téged akarjon, csakis, és még élvezze is, valamint ne kerüljön sokba. Ööööö…

        Most olvastam, a júniusi ELLE-ben egyébként, hogy az amerikai fő incel honlap alapítója teljesen elkedvetlenedett, hogy a társnemtalálás sorstársias megélése helyett agresszió, nőgyűlölet lett a honlapján.

        (Boldogsáááág???…)

        Kedvelés

      • Azt nem érted, hogy egy általam ideálisnak tartott világban eleve mások a vonzalom törvényei. Ma egy átlagos külsejű, munkájú hapsi, aki amúgy jó ember, dolgos derék, az van a legrosszabb helyzetben. Régen a lányok anyja, nagyanyja beszélte rá őket, hogy menj csak hozzá ehhez a Jani gyerekhez, jó lesz az neked. Ma meg a női vonzalom TIPIKUS tárgyai társadalomellenes-szociopata figurák. Már csak pár év és a lányodon észre fogod venni, hogy micsoda gusztustalan tahókhoz vonzódnak a tinilányok. ÉS EZ NEM NORMÁLIS.

        Olvasd ezt el:
        (kiszedtem,angol, érdektelen, hosszú, nőgyűlölő)

        Kedvelés

      • Az általad ideálisnak tartott világ nem létezik, és csak a te érdekeidet szolgálná. Lenne nő, szex, kuss. Nem kéne mosogatni, mert azt utálsz. Nyerne a Fradi. Ez nem rajzfüzet, zsírkréta és óvoda. Pompás szatíra-alapanyag vagy, semmit nem kell átírni.
        Valami nem működik az elképzeléseiddel és stratégiáiddal, ha ilyen durván pótcselekszel és ennyire érzéketlen a kommunikációd, meg szexuálisan frusztrált vagy. Nem lesz olyan a világ.

        A másik, hogy ide te jöttél olvasni, azért vagy itt, mert érdekelt, amit én írok, ezért nekem ne adj feladatot, olvasnivalót, és ne akarj osotobaságokat terjeszteni, pont elég a saját véleményed.
        Ha szeretnél itt kommentelni (ami többeknek döbbenet, másoknak mulatságos), akkor ne tegyél linket, ne idézgess, ne legyen angol szöveg, a saját véleményedet írd. Köszönöm!

        Kedvelés

      • “Régen a lányok anyja, nagyanyja beszélte rá őket, hogy menj csak hozzá ehhez a Jani gyerekhez, jó lesz az neked.”
        Ez ám a tiszta vonzalom.

        Kedvelés

      • Pl. az általam ideálisnak tartott világban minden ember értelmes, nyitott, saját gondolatokkal rendelkező lenne. De mit csináljak, a valóságban itt vagy pl. te.

        Kedvelés

      • Lehet, hogy most aggódnom kéne, mert a legnagyobbik lányomnak a pár éve meglévő átlagos külsejű jómunkásember udvarlova egyben basszusgitáros egy feltörekvő rockzenekarban? (Mondjuk nem is nagyon forszírozom, hogy hozzámenjen, huszas éveik elején vannak, ráérnek nagyon.)

        Kedvelés

      • “ők lemondtak már a boldogságtól ,hiszen annyi megaláztatás érte őket, hogy végképp összetört a szívük és megkeseredett a lelkük.”

        Én ilyet még egyet se láttam, pedig….! És itt nem kérkedek, hanem bevallok.
        Szóval, én ilyen búsan kullogó, megtört, nők által kizárólag porig alázottal nem találkoztam. Nem lehet, hogy letagadják? Úgy értem, teszik a janit még akkor is, mikor már végképp gáz a helyzet. Az meg kinek kell?
        Csak erre tudok gondolni, amikor ez a sok páPUA itt hivatkozik a rengeteg összeomlott sorstársra.

        Kedvelés

      • Az megvan, hogy még mindig, már megint, és most is csak egy nő jóindulatának, türelmének, és igényének köszönhetően onthatod magadból a baromságaidat?

        A sémáid és a gondolatmeneteid olyan szimplák és más által kitaláltak, bejáratottak, mint a megoldások, amiket látszólag tét nélküli helyzetekben használsz. Még te sem veszed komolyan magad, mert ahhoz közel még soha nem kerültél.

        Kedvelés

    • Tudjátok mi az a MAD-doktrína? A rövidítés azt jelenti angolul: Mutual assured destruction, vagyis a kölcsönösen biztosított megsemmisítés elve. Eszerint a harmadik világháború azért nem tört ki, mert a két szuperhatalom, az USA és a Szovjetunió egyaránt rendelkezett olyan nukleáris fegyverpotenciállal, hogy bármelyik fél támadása egyúttal a más fél elpusztítását is eredményezte volna. Vagyis a fegyverek egyenlőségének elve biztosította a békét.
      De mihelyst a fegyveregyensúly megbomlik, akkor kizárólag a lépéselőnybe került fél jóindulatán, szeszélyén, kénye-kedvén múlik, hogy nem pusztítja el a másikat.

      Hogy jön ez a nemek viszonyaihoz? A régi világban a házasságon belül biztosított volt a fegyverek egyenlősége, és ezért volt béke (jó, tudom, voltak alkoholista agresszív állatok, meg persze most is vannak, de én a főszabályról beszélek, abusus non tollit usum). A férfi tudta, hogyha megveri az asszonyt, jön a lélekmardosó shaming language, és fordítva: a nő nem tehette meg, hogy felpaprikázott pulykaként agyongyalázza, szanaszét-shitteszteli/shaminglanguage-eli a férjét, mert tockos lehetett a végre. Puzsér mondta, hogy egy olyan mondat, hogy “te impotens fasz, még egy gyereket sem tudsz csinálni” – EZERSZER fájóbb, mint egy pofon, akkora pofont kb. csak Mike Tyson tud adni, hogy ezzel összemérhető legyen.

      A mai világban az állam megbontotta a fegyveregyenlőség elvét, a férfias nyílt konfrontációt büntetőjogilag “megfogta”, így a férfi fegyvertelenül maradt, vagyis a női hatalmi túlsúly érvényesül a párkapcsolatokban. A férfinak nincs eszköze a hepciáskodó, rikácsoló, házsártos nő ellen. (Max az elhagyás, de ne ebből induljunk ki.)

      A válásnál szintén nincs fegyveregyenlőség. A férfi egy váláson csak veszthet, a nő csak nyerhet. így tehát a nő kénye-kedvén múlik a béke, pedig ha MAD-doktrína érvényesülne, jóval harmonikusabbak lennének a viszonyok, és kevesebb lenne a válás. Igen: több kompromisszumkészség kéne, és erre persze a mai nők hallani se akarnak. De ha valami, akkor ez önzőség.

      Kedvelés

      • Úristen, ekkora baromságot. Valahogy addig csűrted csavartad, míg csak kijött belőle, hogy az lenne a jó, ha a “rendes” nő kussolna és otthon melózna, szolgálná urát, aki, ha esetleg a nő ki merné nyitni a száját, akkor legálisan alkalmazhat erőszakot rajta. Mi ez a baromság, hogy a nő nyer a váláson?? Én nem érzem, hogy nyertem volna, ott maradt a kocsi, a ház, és szinte minden nagyobb érték az exemnél, és még mindig várom, hogy kifizesse a részemet a házból, ezért egy lyukba kényszerülök élni a 4 gyerekkel, ő meg a házban az új nővel.
        És mi van a hepciáskodó, rikácsoló, házsártos férfiakkal? És mi az, hogy nincs eszköze ellene? Szerinted a házasság egy háború? Még mindig le vagyok döbbenve rajta, hogy szerinted a nő verés tök rendben lenne.

        Kedvelés

      • Mindig ugyanazokat a szavakat használja, és évek óta. Mosogat, alantas, kiherélt, rikácsol, libsinők.
        Mélyen fél a nőktől, utálja őket, nem szerette az anyukája, súlyosan szociális deficites, hobbija az erőszak.
        Békességgel viselem negyedik éve.

        Kedvelés

      • (Ezt még engedd be, szépen kérlek, Éva, aztán ha tényleg azt szeretnéd, eltakarodok.)

        NEM ÉN NEM ENGEDTEM BE. ÉS MÉG ÍRTÁL VAGY HÚSZAT…

        Az amit te ilyen sajnáltatóan “ki meri nyitni a szájaként” alkalmazol, az a gyakorlatban a férfi emberi és férfiúi méltóságát, büszkeségét sárba tipró lealázó megszégyenítő beszédet jelenti, övön aluli odaszúrásokkal. A nő ilyenkor azt csinálja, mint aki egy kikötöttt kutyát ver seprünyéllel… tudja, hogy eddig ér a lánc, onnan biztonságos távolságból hergelhetem, gátlás nélkül bármilyen eszközökkel.

        “Mi ez a baromság, hogy a nő nyer a váláson??” – a válóperes joggyakorlat. Nem olvasol híreket, hogy mindenféle sztárfeleség hány száz millió dollárokat kaszálnak pusztán azért, mert pár évig valami színész feleségei voltak? Még akkor is ha maguk is milliárdosok, és rohadtul NEM szorulnának rá.
        Magyar viszonylatban persze nem százmillió dollárokról van szó, hanem arról, hogy a hapsit az egy szem lakásból túrják ki, amit sokszor tíz-húsz év alatt gályázott ki, sokszor szülői segítséggel.

        A családjog abból indul ki, hogy a nő szegény, esetlen, ártatlan és védelmezendő, focis hasonlattal élve: a pálya nekik lejt.

        “még mindig várom, hogy kifizesse a részemet a házból” – Részedet… aha… kíváncsi lennék, hogy az bizonyos “részedet” te valóban beletetted saját magad, pénzben, vagy csak azon a hülye törvényi szabályról van szó, amely automatikusan fele-fele arányú szerzésnek tekinti a házasság (sőt, az azt megelőző együttélés) alatti minden vagyonszerzést, akkor is ha a férj havi 20millával, az asszonyka pedig minimálbérrel járult hozzá a vagyongyaporodáshoz.

        A “fele-fele” egy ártalmas és hazug nőbabusgató koncepción alapuló jogi fikció.

        “És mi van a hepciáskodó, rikácsoló, házsártos férfiakkal?” – A férfiak nem tudnak shaming language-elni, ugyanis a férfi agyának beszédközpontja és szociális központja nem elég fejlett ahhoz, hogy efféle frappáns vagy frappánsnak szánt övön aluli odaszúrásokkal megsemmisítse a másik felet. A férfi jellemétől amúgy is távol áll az ilyen nemracionális nemérvelés.
        A férfi maximum verve tud bántalmazni, ha már elszakad az agya, pl. így: link – végső esetben, de ugye persze ilyenért nyugaton máglyára küldik az illetőt, miután az egyiptomi tíz csapást végrehajtották rajta, majd damnatio memoriae-vel sújtják, akkor is, ha előtte ő találta fel a rák ellenszerét.

        “És mi az, hogy nincs eszköze ellene?” – Mert így van: az odaszúrkálást nem lehet leszerelni, mivel nem valódi állítások hangzanak el, ezért a vitába szállás csak további “nyomivá” válást eredményez. Ezért maximum frappáns elviceléssel (vö. shit teszt leszerelés) lehet talmi győzelmet aratni, de erre kevés férfi képes, ld. fent.

        “Szerinted a házasság egy háború?” – Nem, de telve van érdekellentéttel, és értelemszerűen annak az érdekei érvényesülnek inkább, akinek több eszköze van az érdekérvényesítésre. A nőknek ott van a shit teszt, a megszégyenítés, frivol odapörkölés, szociális ellehetlenítés (“elterjesztem, hogy impotens vagy” és társai). De a férfinak mi van? Az, hogy lehajtott fejjel lebattyog a kocsmába…

        “Még mindig le vagyok döbbenve rajta, hogy szerinted a nő verés tök rendben lenne.” – Marhára nem ezt mondtam… hanem azt, hogy éppen annyira kéne, hogy “rendben” legyen az agresszió női és férfi megfelelője. A probléma az, hogy az egyik (a női) a mai nyugati világban a párkapcsolaton belüli érdékérvényesítés bevett, sőt ünnepelt (you go, girl!) formája, a másik (a nyílt, egyenes férfias típusú agresszió) meg kb. a tömegyilkossággal van egy szinten kezelve.

        Akkor vagy legyen mindkettő egyformán elítélve, társadalmilag és jogilag is büntetve, vagy egyik se.

        Kedvelés

      • Szóval az okos, gyors agyú, mindenre felkészült nő addig hecceli a bambán bámuló, mulya, moccanatlan agyú férfit, amíg az szomorúan, nedves szemmel le nem battyog inkább a kocsmába, ahol szocializálódni ugyan nem fog, mert fejletlen az agyának a szociális központja, viszont tovább bambítja magát valami szesszel.
        Te, ha én férfi lennék, ezt méltatlankodva kérném ki magamnak. Ennyire teszetosza, tehetetlen, ostoba, önképviseletre képtelen alakoknak láttatni őket, bocs, de ezen még én is megsértődtem, pedig nő vagyok. Amúgy vicces vagy, meg minden, csak úgy mondom.

        Kedvelés

      • Egy férfi IGENIS ki tud állni magáért, de erre két módszerre van kizárólag:

        1. A vitában egyenesen, érveket ütköztetve, érvelési hibákat, személykeskedő, frivol stílusú kötekedések nélkül, mint egy ókori bölcselő. Vagy ahogy John Peckham írta Aquinói Tamásról: „a vitákban soha senkit nem sértett és soha a szelídség ellen nem vétett”.

        2. Ha a becsületét sérelem éri, arcátlanságra ragadtatja magát, akkor megtorolja a sértést fizikai úton, erre szolgált régen a párbaj.

        A nő az első módszerre nem alkalmas, a másodikra meg egy ideális világban nem merészkedik, ugyanis tudta, hogy tasli lesz a vége. A nő nyelve éles, azonban valódi tartalomként kezelhető állítás, tételmondat, indokolás sosincs, éles nyelvével sose arról „győz meg”, hogy nincs igazad, hanem csak arról, hogy húzd meg magad, mert béna/nyomi/impotens/buzi/kisfaszú vagy (anyádnál laksz, náci vagy, félszazerősnőktől, nevetséges vagy, stb.), tehát bújjál el jó mélyre. És erre egyszerűen nem lehet mit mondani.

        A régi világ nagyon jól tudta, hogy a női megszégyenítésre nincs jó válasz, ezért indult ki abból, hogy ha egy férfit arcátlanság éri, akkor joggal torolja meg a sértést. A „nőt nem bántunk” elve (amit a feministák kiforgattak) abból indult ki, hogy a nő szelíd és simulékony teremtés, és soha nem merészelné a férfi legbelső emberi és férfiúi méltóságát alantas, övön aluli odaszúrásokkal kikezdeni. Ha mégis megtette, akkor a régi világ erkölcse elnézte, ha ilyenkor az asszony kapott egy taslit. (Érdekes logikai ellentmondás, hogy ha abból indulunk ki, hogy a nemek egyformák, akkor miért nem lehet férfinak ugyanúgy nővel bunyóznia, mint egy férfivel? Hiszen ezzel mégis egy védtelen babucinak tituláljuk őt, nem egy önálló, kompetens lénynek, aki képes megvédeni magát.)

        Persze lehet felháborodni, csakhogy ezzel nem azt mondtam, hogy a nők „bántalmazását” helyeslem, ez egy vis maior esetén fenntartott lehetőség, melynek kizárása nagyobb bajt okoz, mint a megengedése. Ezt az etikában úgy mondják, hogy a kisebbik rossz elve. Mert ha ezt tiltjuk akkor beáll az a kép, ami ma van: a férfi mint egy láncra vert kutya, a nő meg a lánc hatótávolságán túlról nyugodtan ütögetheti a „kutyát” a seprűnyéllel büntetlenül, vagyis a nő kizárólagos kénye-kedvén múlik, hogy hogyan kívánja halálra szekálni szerencsétlen férfit, akinek erre jogos, legitim eszköze nincs. Csak az, hogy megtört lélekkel lebattyog a kocsmába, és ott szép lassan leépül, a nő legnagyobb örömére 45-50 évesen feldobhatja a pracslit, hogy minél előbb eldobhassa a (fekete-)„özvegyi” fátylat.

        Ami a szociális központot illeti, természetesen nem úgy értettem, ahogy te belemagyaráztad, elvégre ha így lenne, a férfiak nem lettek volna képesek világot, civilizált társadalmat teremteni. A nő fejlettebb szociális készsége evolúciósan arra szolgálna, hogy el tudjon bíbelődni a gyerekei ki nem mondott érzelmeivel, a családja emberi dolgaival. Mára ebből az lett, hogy kiszúrják, hogy a csordából ki a sebzett, öreg, és azt szurkálhassak, ezért pletykálnak mindig a nők, hogy „Láttad, hogy a Julcsa pasija milyen balf*sz? Láttad, hogy a Marika milyen béna ruhát vett?”

        Be kell, hogy lásd, hogy az agresszió ezen alattomos női formája ellen a férfinak nincs fegyvere, abszolút női túlhatalmat hozott létre a feminista büntetőjog. A shaming language undorító, alattomos és kivédhetetlen módszer, jó példa arra, hogy a természet mennyire nem igazságos, olyan mint amikor a kicsiny és evolúciósan primitív ízeltlábú skorpió a mérgével meg tudja ölni a hatalmas és dicső oroszlánt, aki fájdalmak és üvöltések közt pusztul el.

        Kedvelés

      • Igen érzéketlen az én blogomon ilyet írni az özvegyekről, de hát ez a színvonalad. A sima nőgyűlölettel is el vagy tévedve itt. Nem kommentelnél máshol?

        Feminista büntetőjog nem létezik, semmilyen nem szerinti megkülönböztetés nincsen a törvényekben, még nevén sincs nevezve, hogy férfi-e vagy nő, akiről szó van, kivéve amikor várandósságról, szoptatásról és gyermekágyról van szó, és a művi meddővé tételnél. A törvények alkalmazása pedig nem nőpárti, ennyire görények a férjek, apák, sőt.

        Kedvelés

      • “olyan mint amikor a kicsiny és evolúciósan primitív ízeltlábú skorpió a mérgével meg tudja ölni a hatalmas és dicső oroszlánt, aki fájdalmak és üvöltések közt pusztul el.”

        Jézusúristen, ezen most meghatódtam, komolyan.

        Kedvelés

      • Én mindig kikérem magamnak, mikor ilyen életképtelen balf…szoknak írják le ezek az antifemi férfiak(?) a többi férfit is.

        Kedvelés

      • Semmit nem mondtál ebben a hosszadalmas kommentedben, ami ellentmondana annak, hogy te “a férfit” egy szerencsétlen, védendő, fürge aggyal nem rendelkező, jobb híján pofozkodó, ostoba, szánandó lénynek tekinted, akivel “a nő” szórakozgat kedvére, tiszta kibaszból. Ráadásul nagyon sértő ez az özvegyezés Éva blogján, tényleg. Sajnállak, mert az emberek nem ilyenek, a világ nem ilyen, te ebbe bele vagy borulva, és lehet, hogy ha hátranéznél egy kicsit a monitorodra meredés helyett, volna ott valaki, aki téged nézne és szeretne. Így nem fogod soha meglátni.

        Kedvelés

      • “valódi tartalomként kezelhető állítás, tételmondat, indokolás sosincs”. Olvassál már itt egy kicsit. Nők százai érvelnek itt okosan, módszeresen, egymással is vitázva, körültekintően, ténykre alapozva. De menjünk a blogon túlra. Nő ügyvédek. Nő tanárok. Nő vezérigazgatók. Nő főorvosok, ha már ez a fétis. “Sosincs”. Nem lehet, hogy te azt kezeled úgynevezett valódi érvnek, amit te jónak látsz akként kezelni?

        Kedvelés

      • Hát eddig bírtam. :/ Olvasni szerettem volna csak, de ez az ember…!
        Biztos, hogy sok mindent kifelejtek, de:
        1. mi az, hogy a mai nők azért nem akarnak házasodni, mert úgy gondolják jár nekik a promiszkuitás??? Rettenetes, hogy ennek az embernek az fel sem merül a pinahiányos agyában, hogy egy nő esetleg el akarja dönteni, hogy egyáltalán akar-e szexelni? Hogy jogot formál arra, hogy még a választott EGY db párjával is akkor szexeljen amikor mindketten szeretnék, és nem akar matrac lenni egy hímsoviniszta alatt?
        2. mi az, hogy a “rendes nő” nem verseng???? Engedi, hogy a Fééérfi okos(abb)nak érezhesse magát??
        3. mi az, hogy a mocskos nő a (természetesen piszlicsáré okból bekövetkezett) válás után elvárja a gyerektartást? Asszonytartást magyar viszonyok ismeretében ordas pofátlanság még emlegetni is.
        4. mi az, hogy a szegény férfi nem verheti a lelkiterrorizáló asszonyt, viszonyt az asszony ezt továbbra is megteheti….??? Mintha a sok agresszor nem úgy kezdené, hogy először totálisan leépíti a nő önbizalmát. Mert hülye vagy, mert lapos/kövér/sovány/butatehén/élősködő…. vagy és én milyen jó ember vagyok, mert nem kurvázok, nem kocsmázok, eltartalak a gyerekekkel együtt…

        Kedvelik 1 személy

  12. a bèta-elmélettel az a gond, hogy magukat bètànak kèpzelő gammàk talàltàk ki és terjesztik… (logikai ès absztrakciòs készsègüket, termèszet-és tàrsadalomtudomànyokhoz valò èrzèküket, ill. kommunikàciòs és kapcsolatépìtèsi adottsàgaikat nézve feltètlenül)

    Kedvelik 2 ember

  13. A két cikked elolvasása után mondva, a vicc az, hogy az antifeminizmus egyetlen elemét sem cáfolod, sőt megerősíted félmondatos kiszólásokkal, csak a szóhasználat nem tetszik neked, ezért máshogy foglamazod meg. Ezenkívül simán gyűlölöd, megveted a szexre vágyó, de nem alfa férfiakat – ők húzzák csak a társadalom igáját, de várjanak érte semmit. Ahogy a nagy könyvben meg van írva: AWALT, azaz All Women Are Like That.

    Kedvelés

    • Nem gyűlölöm őket, csak nem érdekelnek, kizárják magukat nem is a szexből, hanem a komolyan vételből, mert gyűlölködők. Valamint kártékonynak és ijesztőnek tartom, ahogy ellepik a netet, vagy akárhol fröcsögnek. Nem tudnak érvelni, agresszív önsajnáltatók.

      A szex pedig nem cserébe jár az igahúzásért, mint ahogy nem is a társadalom adja. Adni sem lehet. Szex nem jár egyáltalán, ha valakivel összejön, az egyéni kérdés, magánügy. Az igát azért húzod, mert ez a szokás, illetve hogy ne halj éhen, jó esetben van valami ambíciód, lelkesedésed, világjobbító hivatásod is (ez nem sikert, hanem elkötelezettséget jelent, de a siker se ördögtől való).

      Akinek semmi ilyenje nincs, és nem is jó fej, nem, jó vele lenni, ráadásul ápolatlan és bénán is néz ki, az nem annyira vonzó. Ez már csak így van.

      Nem tudom, mik lehetnek a fél mondatok. Te mintha vadásznád ezeket, nem?

      Kedvelés

    • Szerintem az “alfák” (akiket annak neveztek, bár nem teljesen értem) sokkal inkább húzzák az igát, ők termelik a GDP javát, és hát a nők, akik munkája révén van vasalt ing és felnő a kisalfa, ők meg még jobban.

      Várhatnak nyugodtan akármit, de attól még nem lesz semmi. Ilyen a világ, és nem is hinnéd, néha milyen apróságokon múlik a siker, nem is azon, “alfa” vagy-e.

      A párkapcsolat amúgy sem része a nagy társadalmi szerződésnek és a közjó akarásának, nem lesz senkinek ilyen szempontja, de ezt már írtam. Ezt csak te szeretnéd, mert ha az elméleteid eluralkodnának a világban (nem fognak, irreálisak és hamisak, életidegenek), akkor talán lehetne már szex vagy valami neked is.

      Kedvelés

      • Ha a GDP-t nézzük, akkor biztos több pénzt forgatnak a pszichopata brókerek (akik a vadkapitalista világban a fő-alfák), mint az átlag útépítő munkások, bányászok, villanyszerelők, hegesztők, stb. csakhogy nem ők termelik meg. Egyébként az, hogy ez nem világos, az megdöbbentő, tekintve, hogy úgy tudtam, hogy kapitalizmus-kritikus vagy. Na most a globálkapitalizmus fő haszonélvezőinek oldalára álsz, amit mint baloldali gondolkodó ugyan elvetsz, de mint nő, mégis csak hozzájuk húz a vonzalmad?

        Kedvelés

      • Szerintem az “alfák” közt ott vannak a feltalálók, cégalapítók, gazdasági döntéshozók is, sőt, főleg. Te persze (irigyen) brókert írsz. Jelezném, hogy 2016-ot írunk, nem csak fizikai munkások vannak, és a szakképesítést nem igénylő munkát minden rendszerben rosszabbul fizetik, mint a fehéringeset vagy irodait vagy értelmiségit, ettől azért annyira ne akadj ki.

        Nem mondtam, hogy egyetértek a kapitalizmussal, csak azt, hogy nincs igazad, és hogy jelenleg így működik. Gyenge szóelterelési kísérlet.

        Kedvelés

    • Ha ezek a szerencsétlen nem alfa pasik önsajnálat és nőgyűlölet helyett kiteljesítő életet igyekeznének élni, esetleg saját nyomiságuk okát megtalálva azt fel tudnák legalább részben számolni, és a minél inkább nem megy, annál jobban erőltetem csajozási stílus helyett magukkal próbálnának elsősorban harmóniába kerülni, megismerkedni, akkor talán jutna, vagy inkább akadna “rendes” nő is, mert azok így vannak mindenhol körülötted, de ez a stílus messziről látszik egy pasin, és ettől a normális nők igyekeznek menekülni.

      Kedvelés

      • És jobb híján beleölik magukat a pornóba, mert azért valami nekik mégis jár… na, attól vannak aztán az irreális elvárások, a valódi női test iránti finnyogás és súlyos merevedési meg ejakulációs zavarok.

        Kedvelés

      • Én magammal foglalkozok. Világ életembe nem érdekelt ez a nők és férfiak által kéz a kézben felhypeolt kirakatvilág, amire mindkét nem reggel-től reggelig (még álmukban is) folyatja a nyálát, mintha ez lenne a szent grál, az elérendő végső cél. Mégis nők és férfiak vegyesen néztek, néznek furcsán rám és valószínűleg fognak is a jövőben, mert én nem rakok rájuk plusz terheket a jelenlétemmel, létezésemmel, nem szólok bele más életébe és azonnal jön a kombinálás, hogy miért olyan, miért így csinálja, miért nem látjuk barátnővel, stb. Amennyiben én bedőlök ennek és elkezdek a véleményük szerint élni, akkor egyből más és más jelzőkkel aggatnak, amire ugyanúgy nem számítok, hiszen azért kezdtem el legalább kifelé mutatni, ha nem is csinálni, hogy békén hagyjanak, de bónuszként még boldgotalan is vagyok. Mindössze annyit akarok ebből kihozni, hogy lehet, hogy ezek a férfiak már egyszer-kétszer rátértek a saját utukra, de a társadalom kollektíven pofázik bele az ő életükbe is (női magazinok: “hol vannak a rendes férfiak”, “miért nincs sorkatonaság”, “mi ez a sok videójáték, képregényfilm, sexdoll”, női ismerősök, és ugye az állam mint legfontosabb), effektíve megpróbálja újramosni az agyukat, hogy most akkor keress nőt és csinálj gyereket (persze, hogy az egyén mit akar azt itt is letolja mindenki, csakúgy mint a nőknél). Én értékelem, hogy Éva szembeszáll a tudatlansággal és kioktatja ezeket az eltévelyedett báránykákat, de figyelembe kell venni, hogy a társadalom még nem érett meg arra, hogy mindenki tolerálja, egyáltalán azt, hogy az egyén mer egyén lenni és nem csak abból áll, hogy van-e felesége/férje, gyereke, társadalmilag elismert munkája. Amennyiben ezek a pipák nincsenek meg úgy az embert bármelyik óvatlan pillanatban érheti egy akkora gyomros, a lehető legcifrábban megfogalmazva, hogy egy hétig csak pislog, hogy ő tényleg ekkora lúzer, hogy ezt és ezt nem teljesítette, vagy csak tényleg boldog akar lenni. Ezek a meglepetés hülyeségek, pedig bárkinek a szájából eljhangozhatnak, lehet az a legjobb barát, megértő liberális szülők, vagy eddig jófej orvos. Ezen paradigmák mentén próbálnak meg férfiak millióiban egyszerre frusztrációkat okozni, hogy a nyáj még véletlenül se térjen le az útról, többek között ezért látjhatjátok feltűnni újra és újra, ugyanazzal a szöveggel ezeket az embereket.
        Ps. A nőknél is, csak náluk más területeken próbálnak nyomást gyakorolni.

        Kedvelés

      • Szia, üdv a blogon. Örülök, hogy más hangot ütsz meg, mint az újonnan érkezők.

        De az komoly, hogy a női magazinok belepofáznak az életedbe? Hogyan tudnának rávenni, hogy keress nőt, ha előtte sem találtál? Nem inkább egy komoly terápia a megoldás, ha mégis szeretnél egy jó kapcsolatot? Nem a bétaság, nem a külső, nem a szociális skilltelenség az, amiért ezek a kommentelők nem találják a boldogságot (és én nem is nekik írok), hanem az, amit megoldásnak hisznek: a zörgős, csikarós, szerepjátszós, gyanakvó, zavarosan előadott férfiasság, amit nyominak neveztem.

        Nekem pl. a ViaSat, a netes tartalmak, újságok, rádióműsorok — a valóság másodlagos forrásai nem pofáznak bele az életembe, és nincs is olyan ember körülöttem, aki az ottani szempontok alapján ítélne meg engem, vagy képes lenne elérni, hogy máshogy éljek, mint ami nekem reális, és mint amire vágyom (ami jó nekem).

        De amúgy olvasom a mainstream nyomtatott női magazinokat is, és nem érzem, hogy tőled számon kérné bárki, hogy hogyan élsz. Inkább informálja a nőket, hogy ilyen is van, mi a trend, hogyan alakult ki. Én egy férfiért se sírok, vagy hogy mondjam, nem gondolom, hogy maradjanak a “szexpiacon”, ha nem akarnak, komolyan gondolom, hogy mindenki válassza azt, ami neki jó, és nem félek, hogy elfogynak, mert ez a dacos dühöngés tényleg egy maroknyi csoport (körülöttük van egy kicsit nagyobb: akinek csak az alázatos nő felel meg). Ezen kívül a kapcsolódásnak és örömnek, még a családnak is annyi formája van. Nagyon sok vonzó, szexet élvező, érzelemgazdag, intelligens férfi marad így is, én most kezdek csak éledezni. Azoknak, akik inkább nem kérnek ebből, a “párjuk” is megvan, meg is volt mindig: aszexuális nők vagy olyanok, akik másért nem vesznek részt a nagy társasjátékban, például az anyaságukba, munkába vagy valamilyen eszmébe szublimálják a szexuális energiáikat, vagy súlyosan traumatizálódtak.

        A női magazinokról: a júniusi ELLE külföldi szerzőjű incel cikke teljesen pl. elfogulatlan riport, nem ostoroz senkit, csak bemutatja a trendet. Müller Péter, na, ő ítél, nagy lila-szelíden.

        Van némi ára, de sokkal több haszna, ha az ember úgy él, ahogy neki jó (és ahogy tud). Tényleg nem értem, milyen gyomrosról beszélsz, az emberek igazán nem foglalkoznak másokkal, csak magukkal, a magánéletedbe nem látnak bele. Vagy zárt közösségben élsz?

        Nem célom őket kioktatni, egyáltalán nem akarok velük beszélgetni, ők jönnek ide folyton. Nem tudom megszólítani azokat, akik csak a magukét fújják, feszkófüggők, ambivalensen kötődnek nőkhöz, akiket bántanak, elméletgyártási kényszerük van, nincs bennük nyitottság, műveltség, az értő olvasás képessége. Mindenkit a tudatosságr, a szuverén, méltó, egyedi létezésre biztatok. Nagyon sok szépség van a vállalt saját útban.

        Kedvelés

      • Én arról beszélek, hogy a média és a rég múlt korok megszokott szerepei egyszerre nyomasztják mindkét nemet, csak más-más formában. A média ugyanúgy és ugyanolyan intenzitással akar egy olyan irányba torzítani, ami neki megfelelő, (csak ezekre a felvett viselkedésekre nincs szükség a való életben, plázázás mint időtöltés, luxus nyaralások, szilikon mell, száj,…) mint az antik berendezkedés, (élesen kijelölt férfi, női szerepek) ami az évtizedekkel ezelőtti korok szerint osztja le a szerepeket, azzal magyarázva mert, azokban az időkben arra volt szükség a túlélés érdekében. Na most, amikor én körül nézek egy csomó olyan embert látok, aki jobb híján felzabálja ezeket a leosztásokat, de olyan gyorsan tömik magukba, hogy rendesen megrágni se tudják, így viszont az emésztés is problémákba ütközik, ezzel együtt később fekélyek alakulnak ki a gyomorban, amiket lehet egy életen át hordozni. Ám itt nem áll meg a dolog, a belekben nem szívódik fel semmi hasznos, mivel eleve olyan került az emésztőrendszerbe, amit előtte talán illett volna megkóstolni, ízlelgetni, kis adagokban fogyasztani, de hát akkor éppen nyitott volt a szánk és hát került valami bele, nosza akkor dolgoztassuk. Aztán egy nyomorúságos élet végén, minden salak elhagyja a testet és (amennyiben még vannak hozzátartozók, ismerősök) a közeli emberek szagolhatják, azt amit a delkivens egy életen át érlelt.
        Ez után a csúnya hasonlat után, én úgy érzem, hogy igen nagy bajok vannak a mindennapi emberrel, mert el van veszve, nem tudja merre kéne mennie és folyamatos önigazolást keres, de nem szemlélve, megfigyelve, végiggondolva, hanem erőszakosan rákérdez, nyüszít a figyelemért és lehet éppen olyanoknak, akik nem is tudnának neki segíteni. De hisz neki megmondták, hogy ilyennek kell lennie, ezt a formát kell magára erőszakolnia, akkor is ha közben pár létfontosságú szervet veszít el, ami nélkül már nem is lehet teljes az élet, de hát mi lesz a szerepekkel, ha már senki nem akarja őket. Így próbál meg mindenki a maga módján boldogulni, de a rideg valóság mindig visszazökkenti őket egy olyan vonalra, ami eredendően másoknak jó. Milyen hasznot remélhet egy ország, egy város, egy falu, egy munkahely, ne adj isten egy iskola, abból, hogy két vagy több ember szerelmes. Szerelmes, de nem csak emberbe, hanem bármi másba is, ami lehet nem szokványos, nem egyezik az adott kor elvárásaival, de élvezi, nem kényszeríti senki, hogy csinálja. Nem lehet kimutatni, nem lehet forintosítani, ugyan kinek jó az, ha az emberek normálisan viselkednek egymással, tisztelik egymást, ez nem nettó nyereség, még az is lehet, hogy csak két embernek jó, a többiek nem is vesznek részt benne, hát mi értelme akkor. Bomlasszuk, pusztítsuk el, csak úgy hobbiból, mert, mert, …, ki tudja, az öregek régen tudták, az a jó, szemellenző fel. A világ, ami a másik emberben van, az nem kell, nem is látom. Miért nem olyan egyszerű mint én, miért nem hasonlít rám, mit akar bizonyítani, (ja hogy ő csak így létezik, nem akar semmit tőled) és rád húzza azt, amit neki adtak a kezébe, mások, akik ugyanúgy kapták mint az az előttiek. De ez a forma egyre feszesebb, egyre több sebet ejt. Át kéne szabni, ha nem is az én formámra, de legalább a következő generációnak ne ezt kelljen viselnie. Nem azt nem lehet, mert ez örökség és ha látják, hogy furán áll rajtad, néhol ki is szakad, kilógnak belőle a szabad részeid, akkor rögtön rád igazítják, így kell lennie, mert mindig is így volt.

        Szerény véleményem szerint ezért tartunk ott ahol, ezért nem őszinték az emberek. Ha megszabadulnának ezektől a béklyóktól, akkor végtelen választékból ízlelhetnének életük végéig, de amíg meglátásom szerint ez a két ösvény dominál, addig, nem lesznek képesek nyitottságra, és egyáltalán arra, hogy szabad választásuk lehessen. Ezt csak folytonos önigazolással tudják fenntartani, olyan nincs hogy megtörtént mert csak, nem, miért volt az, miért nem ez, a másik lénye közben mit sem ér, csak be tudjuk skatulyázni.
        Ha a férfiak és nők is túl tudnának lépni ezen beidegződéseken, saját magukra figyelve, akkor nem lenne a mindennapi manipulációnak talaja, akkor csak lehullana a semmiben, ahol senkinek nem tudná megmondani, milyennek kellene lennie és az egyének sose vennék fel magukra azt ami eredendően árt nekik és ezzel együtt másoknak.

        Kedvelés

      • Azért ha neked egy női magazin cikke nyomasztás, ha rávesz bármire, vagy része a rávevő erőknek, az elég fura, de ezt már írtam.
        Akkor már a CSOk és a többi ösztönző, szólam, érdekeltség-teremtés sokkal gázabb.

        Rendszerkritikus ember amúgy is ritkán és csak erős vértezetben olvas-néz mainstream médiát, többnyire azért, hogy lássa, mi van, mi az, amit nem olvas-néz általában, és hogy mulasson.

        Nem szeretem, amikor a külvilágra fogjuk, meg kell erősödni a saját választásokhoz. Senki nem dönthet helyetted.

        Kedvelés

  14. Nem is értem, hogy lehet ilyen kategóriákat tényleg komolyan venni, hogy alfahím meg béta, tudományosnak tűnő bullshitet alapozni egzaktul nem definiálható és nagyon is kontextusfüggő rangsorbeli helyre. Azt, hogy valakinek 9 szerepet játszanak, mint pl. az adott referenciacsoport nemi arányai: bölcsészkaron másutt alig észrevett srácok is könnyen találnak barátnőt, műegyetemi koleszos bulin meg a legátlagosabb “B- – – ” lány is A+++-os királynőnek érezheti magát. A “társadalmi hierarchia meg még inkább közegfüggő és nem állítható egyenes párhuzamba a másik nemnél való “tetszésindexszel”, bármennyire is próbálja ezt sulykolni ez a puásdi. Annyi talán igaz, hogyha a fake it til you make it jegyében legalább addig eljut a tanonc, hogy meg merjen szólítani nőket és ne omoljon össze egy-egy visszautasítástól, akkor legalább egy kapcsolat kezdetéig eljuthat a nagy számok törvénye alapján, csak épp kicsi az esély, hogy utána azt élvezni is tudja, ha folytatja ezt a buta számítgatós játszmázást, dominanciabizonygatást, a másik fejébe látni képzelő sztereotipizálást.

    Kedvelés

  15. Ez ilyenkor hogy van? Hádéesel leadja a drótot a PUA klubban a barátoknak, hogy nem bír el egy pár feminista csajjal, és akkor idesereglenek minden internetek minden redpill renegátjai, elsők ezen a néven blablabla?
    Micsoda egy menő bandának hihetik magukat az alapján, ahogy arcolnak itt!

    Kedvelés

  16. Visszajelzés: a ti traumátok | csak az olvassa — én szóltam

  17. Visszajelzés: a csodálatosan önműködő vágy | csak az olvassa — én szóltam

  18. Visszajelzés: én vagyok a bántalmazó | csak az olvassa — én szóltam

  19. Visszajelzés: shit teszt – kibővítve | csak az olvassa — én szóltam

  20. Sub-8 law
    The sub-8 law refers to systematic legal oppression of non-attractive men (more specifically, men rated below 8 in attractiveness).

    Sexual harassment
    Sexual harassment laws exist so that women can have an unattractive man jailed for doing certain approaches that they would find charming if done by an attractive man. This makes it so that an entire class of behaviors that are perfectly acceptable for an attractive man, are unacceptable, even illegal, for an unattractive man.

    Prostitution
    It is illegal in the United States for a man to pay for a woman to have sex with him. In other words, a man who is not attractive enough to get a woman to have sex with him for free is legally obligated to remain incel. However, it is legal for a man to have sex with a woman as part of a porn film, and it is common for male strippers to get blowjobs from women while stripping. Contrary to popular belief, our society does not prohibit the commodization of sex – it is only when incel males are helped as a result that it becomes a problem.

    Why would society actively work to keep incels incel? Because the more incels there are, the more sexual power women have.

    Kedvelés

    • Azt a 8-ast ki adja? Mi ez a pontozós faszság?
      Szisztematikus elnyomás, aha. _Csinálják_ veletek, és_jogilag_ csinálják.
      Direkt, azzal a céllal, hogy nagyobb hatalmuk legyen.
      Azért nem téged szopnak le, hanem a gusztusos testű, ápolt, e célra odahívott fiút.
      Nem azért, mert nem vagy vonzó, nem kíván, és a nő (ő is, ahogy a férfi) azzal akar szexelni, randizni, akit vonzónak tart.
      Értem. Logikus.
      Ezt a kuncsorgást, elméletgyártást, fúj.

      Kedvelés

    • És persze az se zavarjon, hogy semmiben nem kapcsolódsz a poszt kidolgozott, részletes érveihez, és amúgy is egy olyan blogra írsz, amelyiken elvből elutasítja a szerző az üzleties, egymást használós szex és randizás MINDEN formáját, de a megrendezett-tervezett “romantikus” találkozásokat, aka. facebookos nézegetés, írogatás, társkeresőzés, szórakozóhelyre ezért lemenés… és nem azért, mert ő maga dúskál az igényes jelentkezőkben.

      Kedvelés

    • Vicces ez az “unattractive”. Ezt ilyen születési adottságnak képzelitek?
      Mosakodjon, mosson fogat, használjon dezodort, járjon edzeni, ne zabáljon össze minden szart, menjen el egy normális fodrászhoz, vegyen néhány igényes ruhadarabot. Ha szemüveges, akkor csináltasson egy igényes szemüveget (a céggel, ahol dolgozik, ki lehet fizettetni), vagy próbálja ki a kontaktlencsét. Ha pattanásos, menjen el kozmetikushoz, bőrgyógyászhoz.
      ÚGY, AHOGY AZT EGY NŐ IS TESZI.
      Megnézzük utána, hogy unattractive-e még.
      Ja, hogy ezért tenni kéne, és nem otthon nyávogni a gép előtt, meg kurvákról ábrándozni? Hát, kérem, ez egy kegyetlen világ.

      Kedvelés

      • Kezdő tippeknek kiváló, de azért van egy csomó ápolt, nem rossz külsejű férfi, akinek a viselkedése, kommunikációja taszító, érzelmi intelligenciája, humora, empátiája nincs, vagy szövegel a semmiről, nagyzol, vagy kussol és feszeng, a nőket (szintén a patriarchátus áldozataként) nem emberi, irracionális lényeknek képzeli, társalogni az informatikáról vagy gyerekes hobbikról tud, és anyaélménye miatt retteg, hogy nem elég jó… Modellkülsejű is lehet, mindegy.

        Kedvelik 1 személy

      • Igen, valóban, lendületből írtam. Azonnal két ilyen ember is eszembe jutott.

        A Bujaság c. bejegyzés ugrott be. Hogy ez az attractive, ez is ilyen szó, nem? Hogy azt képzelik, ez valami inherens, egyéntől el nem választható tulajdonság, mint, nemtom, a szemszín. Holott itt arról van szó, hogy attractive TO HER.

        És hát persze nem kizárólag, mert ami illegal, az az unwanted approach, ami egy attractive férfitól (nőtől!!) is jöhet ugyanúgy. Volt már részem olyanban, hogy valaki tetszett, de úgy közeledett, hogy az taszító volt, így hiába tetszett, elutasítottam, amin persze ment a sértődés. De talán érthető, mit akartam mondani. Hát BOCS, hogy ha valaki nem tetszik, akkor nem akarom, hogy közeledjen, és ha nem akarom, hogy közeledjen, akkor zaklatásnak számít ugyanaz, mint amit olyasvalaki tenne, akire heves igen a válaszom.

        De basszus, még a környezet is őket támogatja!! “Hát miért nem adsz neki egy esélyt”, mondta a barátnőm, miután nem akartam randizni a taszító osztálytárssal, aki ezt igazságtalan sérelemként élte meg. Ööö, mert taszít…? Ja, hogy az nem szempont! Ó, hát persze.
        (Ennek az engem randira hívó és aztán hetekig erőszakosan zaklató és érzelmi zsaroló személynek az anyja kb egy hónapja volt anyám rendelésén. Megint. Ilyen képzeltbeteg-féleség, évek óta kering az orvosok között, persze semmi baja. VÉLETLENÜL volt nála egy csomó fénykép a kisfia szentté avatásáról, vagy nemtom, valami bizottságba vették fel, tök mindegy, a lényeg, hogy végig akarta mutogatni, és hát a Ritával mi van? Jaj, hát nem tudjuk, mert nem tudott ott lenni a legutóbbi osztálytalálkozón, milyen kááár!! Erre anyám: nem nem tudott, hanem nem akart, mert utálja az ilyesmit. Ön pedig már húsz perce itt van, és egy másik betegtől veszi el az időt. Köszönöm, hogy befáradt, viszlát.
        Szeretem az anyámat.)

        Kedvelés

  21. Sokadszor:
    Az a különbség a javak (pénz, erőforrás, intézményi hely, munkaidő) és a szex között, hogy előbbiek igazságossági alapon mint absztrakt létezők szétoszthatók, szétosztandók.
    A “szex” nem szétosztható így, nem is “jav”.
    A “szexet”, amelyen azt értitek, hogy egy férfiember jogosult ejakulálni egy női testnyílásba, szándékosan elidegenítően nevezitek így. Valójában azt jelenti, hogy egy nő rendelkezésre bocsátja a testét, és ténykedik egy férfi kielégítésén. Soha nincs szó a nő vágyáról, kielégüléséről ilyenkor.
    Ráadásul a nő esetében ennek mindig van terhesség- és nemibetegség-kockázata, lelkisérülés-kockázata is, mert az intimitás nem játék. Amellyel a nem felelős, őt nem szereő férfi nem számol, ellenben leszarja, felhúzza a sliccét és simán lelép.
    Egyvalamit kéne megérteni végre: szexelni a nő is azzal fog, akit kíván, akihez vonzódik.
    Ha vágyik a partnerre, nincs szükség erőltetésre, szétosztásra, törvényekre.
    Nagylány, majd eldönti. Semmit nem köteles megtenni egyik nő sem, a női test nem tulajdon, trófea, birtoktárgy. Nem szándékosan csinálja, nem ellenetek “vonja meg” a szexet, hanem nem kíván, nem kellesz neki. A teste az övé. Nincsenek “nők”, akik direkt megfosztanak titeket a szextől. A valóság sokkal egyszerűbb: nem vagytok számukra szexuálisan érdekesek, nem dolguk a lelketeket, sérüléseteket sem pátyolgatni. Nem körülöttetek forog a világ.
    Ha nem akar, nem akar veled dugni. Ha egyik se, akkor egyik se, akkor így jártál. Légy férfi, emeld fel a fejed. Nem köteles indokolni, megmagyarázni, segíteni senkin.
    Mit nem értetek ezen? Zsaroltok, fenyegetőztök, társadalmi katasztrófát helyeztek kilátásba, tömegmészárlókat tekintetek etalonnak?
    Hogy jutottatok el idáig?

    Kedvelés

  22. Visszajelzés: miért választják a nők a faszfejeket? | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .