de basszus, én már

Közzétéve Szerző:

Ismeritek ezt, hogy “én már”?

Egy kicsit olyan, hogy öreg vagyok én már ahhoz, de pont nem, mert erő és ifjonti fittyet hányás, új felismerés, és nem belefáradós, hanem aktív, cselekvő.

Amikor rájössz, hogy amit megtennél, ami jót tenne, amit élveznél, annak útjában hiedelmek állnak. Hiedelem, vagyis átörökített útravaló. Amellett a hiedelem nem racionális meggyőződés, tehát nem arról van szó, hogy a disznóhús biokémiailag káros, hanem valami másért nem eszik. Arról van szó, mit szabad, mi helyes, mi hasznos, és mi az, amit nem csinál egy anya, egy felvilágosult értelmiségi, egy ápolt ember, negyven éves nő.

Amire a hivatal meg az osztályfőnök, a társadalmi fejcsóválás rászorít. Amit mindenki normálisnak érez, közös nevezőnek, és amit titokban szeg meg. Amit kb. tanárként átadunk, szilárdan képviselünk, mert ha nem azt, akkor Jön A Szülő és kibeszélnek a kollégák is.

És ha mégsem azt adjuk át, azt eltitkoljuk. Ha nem tartjuk tragédiának, hogy a gyerek elkésett. Ha ironikusan anarchista vagy vérbő a mondatelemzés mondata. Nem a visszaélésekről beszélek, dehogy. Nem tanár és diák közt lobbanó szerelemről, együtt sörözésről, még a dohányzás fölötti szemet hunyásról sem. Hanem arról, hogy műsoron kívül, kivételt téve értek meg valamit a gyerekből. Az egyedi bánásmódról, túl az automatizmusokon és sémákon, vagy épp a felrázó erejű poénról, örökké megjegyzett példamondatról. Amikor használnunk kell eleven emberségünket, empátiánkat, agyunkat.

Na, back to the topic, jól belénk verték például, hogy nem eszünk nyers tojást, a tyúkszar és a szalmonella miatt, meg nem is finom. Ezek az emberek nem tudják, mi az éhség. Az edzés utáni, fehérjét követelő, anabolikus éhség, az az ősemberi. Nem fogok én itten hazáig várni, basszus, otthon serpenyőt mosogatni, kavargatni, én itt a fogaskerekű megállójában feltörök és megeszek (kiszürcsölök) kettő tojást. Amúgy otthon is szoktam nyersen, szeretem is, és nem csak a sárgáját. A szalmonellával meg elbánik a gyomorsavam, de az igen ritka amúgy is.

Nem agyalás volt ez ott a megállóban, hanem éhség. Noha olvastam ilyeneket is:

http://www.livingthenourishedlife.com/why-i-eat-raw-egg-yolks-every-day/

http://www.drmercola.net/food/dr-mercola-urges-you-to-eat-more-eggs/

http://articles.mercola.com/sites/articles/archive/2011/09/02/why-does-this-commonly-vilified-food-actually-prevent-heart-disease-and-cancer.aspx

http://articles.mercola.com/sites/articles/archive/2005/02/09/raw-eggs.aspx

Olvasónk kérésére a tojásos kávé: http://www.marksdailyapple.com/primal-egg-coffee/

Döntse el mindenki, mit gondol. Velem akkor annyi volt, hogy a piacról jövet tojás volt nálam, és a helyzet ezt kérte. A fürjtojás még finomabb.

Ugyanígy kutyaszart se szed a jólnevelt, mert ez az erdő, itt minek, meg amúgy is fúj. De más kutyáét biztosan nem. Hát, én igen, és még sörös dobozokat és palackokat és újságpapírt is, naponta és kilószám és szúrós bokorba bemászva is. Mivelhogy ez itt az erdőm, és a kutya itt nem őshonos, ellenben túlreprezentált és gyakran férges is. És a fogasmegállóban, abban a tojásosban is, a rézsűn, maximalista igénnyel, az utolsó fémvacakig szemetet szedek. Hirtelen felindulásból történt, és épp volt nálam szatyor. Közmunkásnak néztek, én meg röhögtem. Én, basszus, nem fogok nem szedni szemetet, csak azért, mert mindenki azt hiszi évek óta, beleértve a közterületeseket, az önkormányzatot és a civilszervezeteket is, hogy ez nem az ő dolga.

Pórusaim ünneplik a tavaszt, és átszaladok zuhanyzás előtt a bankba. Jólnevelt kabátot húz, mert hűvös van, esernyő is van nála, csalóka még az idő, meg ne fázzunk. Gyalog, dehogy. A kocsira erősíti a bicikliket, úgy kirándul hétvégén, legyen kiépítve a part, és legyen büfé, okostelefonja mindenre választ ad, a telefonszámokat felírja, girlandos karácsonyon pedig együtt a család. Sál, torokcukorka, rosszalló fintor. Szauna nyolcvan fokon. Meg ne lássák, hogy intimbetéttel osonok a vécébe, úristen, mi lesz!? Jólnevelt tart a rovarcsípéstől is. Előre készül, preventíve vegyszerezi a gyereklábszárat. Nehogy valami baj legyen! A mi kis kincsünkkel! Nehogy találkozzon valamivel, ami fájdalom, nehézség! Ha mégis megcsípi a dög, akinek természetes élőhelyébe oly öntudatosan lép be jólnevelt, lefújja utólag is, a kullanccsal meg orvoshoz megy. Aztán patikába. Néha csinál valami szokatlant, ki is áll mellette, tönkölylisztre vált, például, de az is divat, a facebookon látta.

Jólnevelt nem találkozik az emberi létezés végtermékeivel, eltünteti, bele se gondol. Vér, velő, verejték, nyirok, vizelet, hamvak. Hogy megedződtem én, otthonszülésben, textilpelenkázásban, ecetszagban, sok év szoptatásban, romlásban és halálban, hogy megszoktam és megtanultam a szagokat! És milyen magától értetődő volt most erőtlen anyámat fürdetnem.

És van a szégyen. Amiről nem beszélünk. Az önszagolgatás, a váladékok, a vizelet. A var vagy lehámlott bőr vagy körömágybőr… ööö… megevése. És a szerelem, a kifejezett mitesszer-gyönyör, a fül kölcsönös takarítása (azt én, amilyen vagyok, nem cserélném egy seychelles-szigeteki lakodalomra). A szőrtüsző, a sebek megtekintése, a köröm, amint húsba váj, az ondó. Nem fétis, dehogy, nem is “extra”. Csak humán valóság és jelenvalóság. És a félelem hiánya. A kultura úgy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben. Albumin, mucin, savófehérje, lizozim. Kollagén. Ne vicceljünk már, kapszulában meg igen? Körömpörkölt igen? Én, basszus, nem fogok szégyenkezni. Érdekel a drakulaterápia meg a magashegyi maszk is. A vörösvértestem mikroszkóp alatt. A csontvázam formái!

Jaj, csak ne gondolják, hogy bolond vagyok. Jaj, ez undorító. Jaj, ilyet nem csinál civilizált ember.

Jólnevelt eközben tűsarkú csizmában Mazdába száll, papucsát a parti fövenyen sem rúgja le, igyekszik lakkozott lábkörmét sterilen tartani, és illatosított, tangához szabott tisztasági betétje van, és hát még az is fulldizájn, amibe csomagolva a szintén formatervezett és színharmonizált kisszemetesbe kidobja. Én megőrülök jólnevelttől, és ő viszolyog tőlem — kiegyensúlyozott kapcsolat. Én már akkor régen, amikor sokat voltam megítélőek körében, is csak kicsit féltem, és enyhén szégyenkeztem. Ma már azon filózom, hogy én voltaképp sosem akadtam ki a közhelyes rémüldözéseket hallva, hogy mi mindent beledarálnak a virslibe, jobb azt nem tudni, és hát a kutyakaja, az csupa halliszt, belsőség, csontőrlemény! Hallgattam: mi a baj ezzel, állati fehérje. Csak konzervdoboz-darab ne legyen. (Na, és ha…?) Egész egerek a parizerben! A párizsi kommünre és a lét legszélére gondoltam: az egér értékes fehérjeforrás, van az az éhség. És hogy mennyire nem bánják ugyanezek az emberek a silány müzlikeveréket és rózsaszín habcukorkát, na, pedig az a szemét.

Jólneveltet az állatok testi valósága is zavarja, amelyeket, ha gusztusos filék balzsamecetcsíkok közepette, vagy habbá vert sejtplazmák, amúgy szívesen megeszik. És elsírja magát egy diznin, szegény őzike! Hát még a filmen, amiért DiCaprio megkapta az Oscart. Van ott minden, minden, túl kell élni. Jólnevelt a plázamozi zsöllyéjén fintorog, a kukoricájával zörög. Fél a lét határhelyzeteitől. Fél a haláltól és fél a kórságtól, tetteivel mégsem tiszteli sem az életet, sem az egészséget.

Tabuerdőségben élünk. Mély tisztelettel az élet iránt, csodálva az őzet, az egyszeri őzet is, én simán lenyilaznám, belenyúlnék a meleg belsőségekbe, kizsigerelném. Volna késem is, nem csak íjam. (A biológus nem egyedben, hanem populációban gondolkodik, én viszont egyedben is, rituálisan is, mitologikusan is.)

Erdőkön-mezőkön szökellő amazon. Ősember. Bölcsész és onlány. Nem kell választanom. Nincsenek tabuk.

Mostanában mindenki amazonnak titulál, van, aki tényleg kúlságnak tartja, más viszont eufemisztikusan érti, mert feltűnően nagy és vállas vagyok, vastag.

Én is ezt a címet adtam végül a nagyon izmosakról szóló cikkemnek:

Amazonok

Eredetileg Pompás példányok lett volna, mert az anatómia csodái ők, de aztán a feminista ellenzékem felhördült bennem, és a lapzárta elé vágva javítottam, meg beleírtam még Valentina Chepigát.

Tökéletes cím ez, hogy amazonok.

Ezt tudtátok? Amazon, az a- fosztóképző a görögben, a-mazón, vagyis mell nélküli. Az amazonok valószínűleg képzeletbeli nők, akikről Hérodotosz is csak közvetve ír, tehát a történetírás történetében szereplő személy találkozott valakivel, aki mesélte, hogy vannak ezek a fura nők valahol messze. És ahogy a térképen szereplő világ tágult az ókorban, úgy kerültek egyre kijjebb, már a Kaukázuson túlra, az ismeretlenbe az amazonok. Akik, így tanultuk legalábbis, a könnyebb nyilazó mozdulat miatt fél mellüket lenyesték. De ezt az újabb történészek cáfolják: az amazonok azért melletlenek, mert kicsi mellük volt a zsírtalan testükön, és azt is lekötözték, mert nem lehet nagy mellekkel kardiózni és lábtolózni. És a cikkemben csupa olyan izomnő szerepel, akik a fitneszipar és a bírói tekintet nyomasztása közepette sem operáltatják meg a mellüket. Amazonok.

Ez a cicim most, amúgy.

cropped-fotc3b3-2016-02-22-16-36-e1456155512597.jpg

Ha te kíváncsi vagy,  márpedig igen, akkor az értelmezéseid már a te felelősséged és a te tükröd.

 

54 thoughts on “de basszus, én már”

  1. A mászóteremben úgy biztatjuk egymást, amikor lógunk az áthajlásban egy hasonlóan 40+, nem szabályos csajjal, hogy Párducanyaaaaa! Az amazonról jutott eszembe.
    Mondjuk a bejegyzés többi része is felvet bennem mindenfélét… jólnevelt irodisták, meg én is irodista, de valahogy az irodán kívüli dolgaimmal nem passzolok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  2. Most eszembe jutott, hogy mikor még friss volt az élmény, hogy jobb belátásra bírtam a szervezetemet parlagfű-ügyben, kérdésre szívesen elmeséltem, hogy mivel kísérleteztem.
    A táplálkozási izékre simán csak azt mondta majdnem mindenki, hogy “biztos hatásos, de én úgysem bírnám” (de, bírnád, ha az az alternatíva, hogy minden évben két hónapig ülve (nem) alszol és belefulladsz a saját taknyodba), de amikor a sajátvizelet-terápia jött, akkor aztán “fujj, ne is mondd tovább, de undorító”. Píszí módon nem jegyeztem meg ilyenkor, hogy “tudom, miket eszel, hogy élsz, a te pisidet én sem innám meg a helyedben…”

    A mezítlábazáson eleinte a kedves is meghökkent, mondjuk nem megbotránkozott, hanem féltett, hogy felfázom, megszúrom, elvágom. De megszokta hamar, és most már jó időben, csinos terepen néha ő is.

    Ha katalógusból…, én világéletemben ilyen cicit választottam volna 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Ez eszembe juttatta azt azt élményemet, hogy mennyire rácsodálkoztam, mikor megláttam véletlenül készült “ciciszelfim” a fotóim között: máshogy és sokkal pozitívabban láttam, mint korábban bármikor, mert először nem is esett le, hogy az enyém (hajnalban felszálló gépeket fotózni ugrottam ki az ágyból egy reptéri szállodában, és saját tükörképem is félig rákerült a képre, ahogy az ablaküvegen visszaverődött a fény)

        Kedvelik 1 személy

      • És nincs rajtad melltartó, na, szép. És ha benéz egy bajszos pilóta? Akinek felesége van, meg hét gyerMeke?

        Hát, ez meg itt nem spontán, ráfeszítek, mint állat, a könnyed pózolás tudománya nem ragadt rám egyáltalán.

        Kedvelés

    • Kaj: milyen jó is annak, aki megengedheti magának, hogy ne bírjon ilyeneket enni, hogy E-khez és bőséghez szokott nyafka ízlelőbimbói és függősége alapján fintorogjon mindenen, ami egy kicsit is más…

      Én úgy élem meg, nem speckó-kifinomult tiltólistás reform az enyém, a ketogénem, hanem gyógyító normalitás, visszatérés elemi, ősi vagy akár háborús állapotokhoz. Minden ehető, porcok, inak, zöldséghéj (melynek kosza hasznosul a bélflórában). A meggyötört test enni kér, nincs nyaff. Felforgató tapasztalat.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Jaj, ez a pisi undor, tököm bele már.
      Amíg bent van, addig nem fuj, csak amikor már kijön? Vagy akinek fuj, az folyton undodorik, mert tudja hogy pisi lötyög benne a szentségesen illatosított testében?
      Szarral ugyanígy.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Jajj de egyetértek.
        Meg a takony. Hogy mit vinnyognak, ha szóba kerül, hogy a takonyos gyerek orrát szájjal szívom ki. (Pedig általában a szipkás verziót mondom, nem az orra száj módszert.) Úgy tudnak finnyogni, mintha nem bányászná ki kéjjel a saját taknyát a népesség 99%-a.
        Mosható pelenkánál ugyanígy, mintha vécét sosem pucolnának, segget sosem törölnének, apjuk féknyomos alsóját sosem mosnák ki.
        A menstruáció alatt szex szintén egy értelmezhetetlen tabu. Véres pinába undorító, de seggből szájba csak úgy mellékesen, ebédszünetben is.

        Kedvelés

      • gondolom, az undorok végtelenül mélyről jönnek némelyiknek evolúciós jelentősége volt, némelyik még abból a korból származik, amikor még félévente mosakodott az emberiség jelentős része. Mondjuk pl. a menstruáció alatti szex esetén a fertőzések veszélye lényegesen megnövekszik. Más kérdés, hogy manapság naponta szépen tisztára sikált, egészséges partnerekkel szexelünk és ez a kockázat lecsökkent.
        amúgy meg mindenki undorodjon kedve szerint :). Én pl. gyerekkoromban attól undorodtam, hogyha rám fújták a pitypang pihéit.
        ja, és undoraink nemhogy csökkennének a civilizációval, de még társadalmi és morális undorokat is kifejlesztettünk pluszba
        http://www.origo.hu/tudomany/20070731-honnan-ered-az-emberi-es-az-allati-undor.html

        Kedvelés

    • Engem érdekelne ha nagy vonalakban leírnád, hogyan győzted le a parlagfű allergiát. Én, karöltve a hagyományos orvoslással, egyelőre vesztésre állok.

      Egy embert ismerek, aki kigyógyította magát. Ő homoktövist használt, amit kipróbáltam, de arra is allergiás vagyok, heh.

      (Ugyancsak hagyományos orvosi körökben végzett bőrteszt szerint minden tesztelt dologra, kivéve a fakéregre. Legalább maradhatok örök faölelgető)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ha érdekel, én legelőször a stresszt űztem ki.
        Emlékszem 95 augusztusában érkezett először, pont egy tv interjú napján. Akkor azt hittem csak nátha, nyomtam is a Coldrex-et rendesen. Aztán volt allergiateszt, meg orrspray+tabletta. Az a tüneteket kezelte, de jól.
        Utána vettem egy “motoros csapkodót” (fűkasza), s az összes szomszédnak a kezébe nyomtam. Akkor olyan helyen laktunk ahol az ambrozia volt az őshonos.
        Aztán egy anyánk helyett anyánk kolléganőnk kétszer megszúrt. (ő még az aranyarem is elmúlasztotta ráolvasással).
        Azóta, vidáman nyírom-kaszálom a füvet.
        Érdekes, csak autóban jön elő néha, ha nem használok klímát.

        Kedvelés

      • Nagy vonalakban: nyár elején egyhetes böjt, utána szezon végéig állati fehérje mentes kajálás (jó, jó, ifjabb voltam még és bohó, és egyébként is vega), szezonban sajátvizelet-terápia. Brutális mennyiségű D vitamin és halolaj. A második parlagfűszezonban már lehetett érezni, hogy jobb a helyzet, évről évre egyre csökkentek a tünetek. Most már jó pár éve nem csinálok semmit, eszem, ami szembe jön, és semmi tünet, vagy maximum annyi, hogy egy hétig érzem a szememet.
        (Mondjuk itt a környéken nem is nagyon láttam még parlagfüvet. Tavaly augusztusban anyámnál Budán két napig folyt az orrom, aztán hazajöttünk és elmúlt.)

        Kedvelés

  4. “A szalmonellával meg elbánik a gyomorsavam, de az igen ritka amúgy is.”
    Tudom, agrárértlemiség, de tojást kereskedelmi forgalomba csak teljesen szalmonella-mentes telepről, állománytól lehet hozni. Jó, talán a piacon az őstermelőt nem ellenőrzik, de azon kívül mindenkit. És nyers tojás egyébként a majonéz is eredetileg (ld. emulgeáló hatás 😉 ). Meg a porcukorral kivevert tojássárgája krém. De szerettem gyerekkoromban.
    Szemét: pont így. csak utánfutó kellene, ezért csak amennyit tudok.
    “az egér értékes fehérjeforrás” – Farley Mowat is megmondta.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. az írás szempontjából mellékszál, de engem érdekelne
    már számtalanszor gondoltam rá, hogy felszedegetném én a szemetet az erdőben (mert zavar), de aztán hová tegyem?
    azt saccolom, hogy a budai hegyekben 10 km alatt kb. egy fél kukászsáknyi szemét gyűlne, ha csak – minden megerőltetés nélkül – azt szedném fel, ami kartávolságra van
    na de mi legyen azzal a zsákkal?
    ha lecsapom a buszmegállóban a szemetes mellé, amikor megyek hazafelé, akkor nem viszik el, hanem ott fog tengődni, szétszóródik, gusztustalan, nem lesz jobb
    (vissza Pestre nem buszoztatnám, kocsi nincs)
    kifejezetten figyeltem, hogy nincsenek-e valahol nagyobb konténerek állandóra. Nincsenek.
    tudja valaki a megoldást?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az a felháborító itt, hogy ez aztán szemetessel külön jól felszerelt kerület. Van kutyakakis, szelektív, hulladékszigetes, van komposztáló is a kertekben, és vannak nagy, intézmények előtti konténerek, pl. a művháznál vagy az idősgondozós bejáratnál. A Normafa-projekt pedig szemetesek százait létesíti az erdőben is.

      Én ugye itt lakom, és szépen külön mindenhova teszek, mindig egy keveset, minden nap. És szelektíven. Kóbor adventi koszorút a komposztunkba. Cipelem kilométeren át, ha kell. És nem vicces a kertünkbe bedobált tíz ezüstfenyő sem. Meg a Magyarországon nem is kapható luxus cigik dobozainak tucatjai sem.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Amikor a Tisza gátról, a padok mellől felszedettem a szemeteseket,ki az a hülye aki a nappalijában a fotel mellé szemetest tesz, sokkal kevesebb szemét képződött. Azt a kevés randevú szemetet, meg nagyon gyorsan összeszedték az arra illetékesek.
        Mióta valami fontosjános képmutató (képviselő) visszatetette, azóta az emberek a környezet tisztaságának kérdését áttolják az önkormányzatra.
        1. ha nincs szemetes, akkor a normális emberek zöme nem szemetel, mert nem és kész
        2.ha van szemetes és már tele, akkor is rátömi, mellédobja, mert miért nem viszi el a kurva tanács, meg a közmunkások is csak a faszukat verik. Hejj de sokat veszekedtem én ezen a fórumok népével, hogy én adtam ukázba a faszverést.

        Ja és megérteném, ha csak randevúszemét (piásflakon, koton, pzs) lenne, de kiviszik a háztartási szemetet is.

        Kedvelés

      • Legalább használnak kotont.

        Írországban állítólag hasonló okból kevés a szemetes (ha sok a kuka, odaviszik a háztartási szemetet is). Viszont utcai kukák nélkül is szemetesek az utcák, jó házból való, középosztálybeli emberek is simán eldobják a kiürült flakont, pont ott, ahol kiitták a tartalmát. A jobb környékeken kevesebb a szemét, mert azokra az utcákra nagyobb gondot fordít a Tanács (Council).

        Kedvelés

  7. Meséltem már, hogy orvoscsaládban nőttem fel, ahol az élelmiszer-higiéniai szakvizsgától kezdve mindenféle akadt? Gyerekkoromban rendszeresen ettük a nyers tojást (ének-fellépés előtti berekedtségnél külön hasznos is, főleg a fehérje) és a tyúk/csirke nyers máját, igaz, alapvetően egyáltalán nem a (már amennyire akkoriban) bevizsgált helyekről, hanem csakis a nagyszüleim kertjéből. Anyám egyszer mosott nekem gyomrot, akkor is csak szigorúan nevelési célzatból, mivel a cukorborítású C-vitamin tablettákat a háta mögött megettem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nyers fácántojást, rendszeresen, nagytatámmal az erdőben, a fészekből. Szigorúan egyet egyszerre, és mindig más fészekből!
      Nyers májat a falusi doktor javasolta anyámnak, aki hol öklendezett, hogy a számba tolta a kiskanalat, én viszont a legendárium szerint éhező módjára zabáltam. Mindezt az immunrendszer erősítésének érdekében.
      Asszem bevált, persze lehet alkati.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  8. Ez nem nagyon kapcsolódik ide, de nézegettem a tojásos-kávés Mark blogját, és felmerült bennem, hogy kipróbálnék egy Vibram ötujjas cipőt. Viszont az eddigi keresgélés alapján itthon nem igazán kapható. Érdekelne, hogy van-e vele tapasztalatotok, tippetek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Amazonnak lenni igazi kúlság szerintem! gyorsan lepörgettem, hogy nálam mi vitte a tabukat: halál látványa gyerekként, boncolások élettanon, ágytálazás, sebkötözés, tehetelten test átmozgatása, haldoklók imádkozását látni-hallani a kórházban. Orvos barátnőm gyerekei 5-6 évesen gyakran kérdezgették, mi van a halál után. Azt mondta mindig: nincs semmi, anyag van, ha meghalsz, vége. Anyag. A férje mindig totál ki volt akadva, de a gyerekek soha nem problémáztak ezen. Az enyém sem. Ezt kicsit ahhoz írom, hogy mennyire tabu a testi meg a zsigeri.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. Egyébként furcsa ez. Gyerekként szerettem a csirkelábat, persze főzve, megtisztítva, a húslevesből. Mostanra viszont undorodom tőle, nem is kicsit. Kb 3 hónapomba került tudatosítanom, hogy a zsír nem rossz, és lehet azzal is diétázni. Valami rettenetes, hogy miket nevelnek belénk. Jah, vidéki kisvárosban keresek jó hentest, tatárbeefsteaket akarnék csinálni friss marhából.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. Amikor a disznóból húzom ki a meleg belsőséget a januári fagyban vagy a forró vér a kezemre spriccel az egy nagyon jó érzés. Enni a nyers szalonnát, véres húscafatokat, az is. Szeretem a véres dolgokat, csak a magamét nem bírom.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. Onlány! Annyira bírom,ahogy a szövegeidbe belecsöppentesz ilyen szavakat! Egyébként én vagyok az,aki elájult a birkapörkölt látványától,nővérképzős létemre elmenekültem egy mélyebb vágott seb látványától, ugyanakkor ápoltam nagyon beteg kutyát, magatehetetlen nagyszülőt váladékokkal, szagokkal együtt. Azt hiszem a szenvedés, kiszolgáltatottság látványa együttérzést vált ki belőlem, ami erősebb az undornál. Ugyancsak én vagyok (remélem csak voltam)az, aki képes nagyobb stressz hatására saját bőrét pusztítani, addig amíg vér folyik. Mitesszert sem piszkálok főleg a másokét nem, attól mindig viszolyogtam. …és preventíve vegyszerezem a gyerekfejet! Mit tehetnék, félek, hogy a derékig érő hajában tetűt hoz haza, pedig nem egy lepukkant suliba jár, de van egy osztálytársa, akit nem lehet megszabadítani az élősködőktől.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • en is naponta befujom a lanyaim hosszu hajat. Eddig megusztuk a tetut. Itt minden osztalyon minden evben tobbszor is vegigmegy a tetu es a belfereg. Sose fogom megerteni miert ugy kezelik ezt itt, ahogy kezelik.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  15. Tök érdekes a változás, tudom, erről nem illik beszélni, mert épp a szarásról jut eszembe, de ez a teljes otthonosság a testemben, a jól működő, sugárzóvá lett testemben, a tudatosság vagy a kiismerése inkább, ez új. Úgyszólván, megélem az emésztésemet, egyszerű, ismerős örömmel tölt el mindaz, ami korábban nyűgös rutin volt, szinte sajnáltam az időt, lehúzott, ahogy feldolgozza a táplálékot, például, vagy ha izzad, vagy fázik, vagy fáj valami, vagy a sebek gyógyulása, a hajam állapota és minden. Természetes érzés, mindenekelőtt, és intenzív, szégyenmentes, öntudatos. Figyelek a jelzéseire, nem erőszakolom meg, nincs megfosztva, kizsigerelve. Ha álmos, alszik, csodás, pihentető álomban, csöndben, hűvösben, valahogy nincs az a régebbi urbánus nyűgös coldrexes fíling. Jóban lettünk.

    Ehhez képest értve:

    kiált a testem

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ime a zsido ima magyar forditasa, wczes utanra 😀 “Aldott vagy Te, orok Istenunk, Vilag Ura, ki bolcsen alkotvan meg az embert, uregekkel es nzilasokkal lattal el! Nyilvanvalo es tudott dolog fenseges tronod elott, hogy ha ezek kozul barmelyik feleslegesen kinyilna vagy elzarodna, nem tudnank fennmaradni es Elotted allni. Aldott vagy Te, Orokkevalo, minden eloleny orvosa, kinek csodasak a muvei!”

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .